1. Bevezetés

Az MTA Szociológiai Intézet Értékszociológiai Mûhelye a hetvenes évek végétõl számos felmérést készített az ország értékrendszerének, az értékek struktúrájának vizsgálatáról, az értékpreferenciák feltérképezésérõl és változásukról. A kutatás vezetõje Hankiss Elemér volt, a szervezésben és az elemzésben Füstös László, Manchin Róbert és Szakolczai Árpád vett részt.¹

A kérdõíves vizsgálatok során számos értéktesztet használtak. Néhányat a megelõzõ mélyinterjús vizsgálatok eredményeként fejlesztettek ki, s ezeket használták elsõsorban az elsõ (1977) felvétel alkalmával. A leghatékonyabbnak a gyermeknevelési elvekrõl szóló teszt bizonyult, ezt 1982-ben megismételték.

A többi, a strukturális elemzést segítõ teszt a már nemzetközileg elfogadott, széles körben használt értékteszt:

- a Rokeach-teszt, az alapvetõ emberi értékekre és értékválasztásokra vonatkozik; - az Inglehart-féle materiális és posztmateriális értékekre vonatkozó teszt;
- a Melvin Cohn által kidolgozott gyermeknevelési elvek tesztje;
- az Európai Értékrendszerek Kutatócsoportjának (Europen Value System Study Group) (lásd Rokeach 1973; Inglehart 1974; Harding-Pillips-Fogarty 1986) tesztje. Jóllehet, sok bírálat érte a Rokeach-tesztet, mégis ez bizonyult a leginkább használhatónak.

Az 1978-as felvétel eredményeirõl nem készült átfogó, részletes elemzés, kivéve néhány - a további munkát elõsegítõ - belsõ kutatási jelentés, és az adatok sem voltak nyilvánosak.² Ez a dolgozatunk elõtanulmányul szolgál a teljes körû feldolgozáshoz.
 

2. Az értékfogalmakról

A dolgozat nem a különféle értékmegközelítéseket tárgyalja, az egy másik - könyvnyi terjedelmû - írás feladata lehetne. Szándékunk itt mindössze annak a munkahipotézisnek az összefoglalása, amellyel dolgoztunk.

Abban a fogalmi keretben, amely a kutatás hátterét adta, az érték elsõsorban az a szervezõ közeg, amely hatékonyan irányítja az emberi magatartást, azt, hogy az ember mit és hogyan cselekszik, vagy épp ellenkezõleg, valamit valamiért nem tesz. Számos dolog tartozik ide, mint például az érdekek, a normák, a szokások, a szabályok, a törvények (jogi és fizikai értelemben egyaránt).³

A többféle értelmezési lehetõségen túl az értékek két fontos jellemzõjét indokolt kiemelni.

Egyrészrõl nem szûkíthetõk le csupán külsõleg determinált okokra, akár társadalmi pozícióról van szó, vagy objektív érdekekrõl, esetleg kulturális normákról, ugyanakkor az érték mindig egyfajta szabadságot is visz a játékba, ahol az egyén - ha korlátozottan is-szabad, ami befolyásolja tevékenysége szerkezetét, és meghatározza választásait. Másképpen fogalmazva: az értékek nemcsak külsõ hatások alapján értelmezhetõk.

Másrészrõl belsõ, immanens tulajdonságaik alapján, mintegy gondolkodásmódként jellemezhetõek. Az érték nem egyszerûen érzés, impulzus, amely megmagyarázhatatlanul tör a felszínre, hanem az egyén gondolkodásának és logoszának eredménye, miután mérlegelte szabadságát.

Az értékek által irányított cselekvést gondolkodás elõzi meg. Ez vagy egy konkrét tevékenységhez, vagy bizonyos, már elfogadott gondolkodási vezérfonalhoz kapcsolódik. A gondolkodásnak ez az eleme akkor hozzáférhetõ, ha elõzetesen hosszasan megfigyeljük e folyamatot és értelmezzük - de ez már maga az értékelemzés. Egy bizonyos kontextusban az értékek irányítják az emberek magatartását, amennyiben egy adott szituációban ennek megfelelõ szabadsággal rendelkeznek. Ha ezt a szabadságot hatékonyan használják egy cselekvési vezérfonal keresésére, az egyben megvédi önmegvalósítási lehetõségeiket és identitásukat, de ehhez az út a végsõ elvekrõl való gondolkodáson át vezet el. Amikor az egyén elérte személyes identifikációjának ezt az állapotát, a magyarázat itt véget ér.

Az értékfogalmak e megközelítése két szempontot egyesít.

Egyrészt egy individualizációs fokot. A megközelítés nem érvényes a tradicionális hagyományos közösségek leírására, ahol magas fokú kontinuitás létezik az egyén magatartását meghatározó szabályok és hagyományok, illetve a konkrét cselekedetei között; adott esetben itt nem is létezik egyéni cselekvés, nem indokolható a döntés. De érvényes a totalitárius társadalmak leírására. Paradox módon a modern totalitárius rendszerek egyik legfõbb jellegzetessége, hogy az egyéntõl feltétel nélküli elismerést és támogatást kívánnak. Ez látens és hosszan tartó folyamat, amely egyben alkalmas arra, hogy a hatalmat egy bizonyos állapotában megvédje, és létét indokolja. Ugyanakkor az az érv is, amely a hatalom megszüntetéséhez végül elvezet. Ha az ebben a helyzetben élõket megkérdezzük értékeikrõl és magatartásuk okáról, éppen az elõbb említett elv alapján könnyen hazudhatnak, hamis képet festhetnek döntéseik hátterérõl. De az a tény, hogy meg kell indokolniuk magatartásukat, közvetlenül hat az egyént és a viselkedését meghatározó értékek kapcsolatára, befolyásolja a személyiségét, identitását. Ezen a rendszeren belül viszont az elõbb említett retroaktív hatásként egy hazugság valósággá válik és ennélfogva bizonyos igazságelemet tartalmaz. Az a megközelítés, amely szerint nem demokratikus helyzetben az értékválasztás nem megbízható, mivel nem fedi fel a tényleges preferenciákat, a dolgok leegyszerûsítéséhez, a szemlélet szimplifikálásához vezet.

Az alapvetõ értékek nem egyéni döntés kérdései, nem változóak. Elfogadhatatlan, hogy két személy értékítélete azonos, csupán megnevezésükben különböznek. A kifejezésmód azonban nem más, mint személyiségük egy részének kivetítése.

Másrészt az a megközelítés, miszerint az értékek meghatározzák azt a módot, ahogyan az egyén a téteket felméri és ezek szabadságfokát kihasználja, nem azt jelenti, hogy állandó jelleggel és teljes mértékben saját szabadságát és gondolkodását igénybe veszi. A mindennapi életben nagyon ritkán fordul elõ, hogy egy cselekvés az alternatívákról való világos gondolkodást vagy a konkrét értékek kifejezését megkövetelné. Ilyesmi csak bizonyos pillanatokban történik, de ezeknek a pillanatoknak az eredménye létezõnek elfogadott.

Az értékeknek ennélfogva kettõs karaktere van:

- egyrészt az innováció, az elképzelés és változás potenciális forrásai: ezek az emberi magatartás legaktívabb és legmobilabb elemei, ellentétben a statikus és mechanikus érdekek és impulzusok, ösztönök és vágyak determinisztikus fogalmával;
- másrészt szokások, rutincselekvések és viselkedésformák határozzák meg, ezért stabilak, folytonosak és változatlanok.

Az értékek megfelelõ témaként szolgálnak nagyszabású társadalompolitikai változások tanulmányozásához. Az ilyen események nem csupán lehetõséget kínálnak az egyén számára az életmódváltozásra, a cselekedeteirõl való gondolkodásra, viselkedésének a megváltoztatására és a magatartást meghatározó értékrendszer átszervezésére, hanem bizonyos mértékben szükségszerûek is.

Ahhoz, hogy a társadalmi átalakulás kontinuitását és diszkontinuitását elemezhessük, elengedhetetlen az említett egyéni átszervezõdést megismerni. A jelenlegi értékválasztásoknak vagy értékrendszer-struktúráknak a vizsgálata segíthet a változások értelmezésében és a téves döntések okának diagnosztizálásában. Ebben az értelemben az értékválasztások változása nem csupán a "tényleges társadalmi folyamatok" homályos tükörképe, hanem alapvetõ szerepe van e változások elõidézésében, felgyorsításában és lelassításában, irányításában vagy félrevezetésében.⁴
 

3. Adatok és hipotézisek

Ebben a dolgozatban a Rokeach-teszt eredményeit elemezzük, amelyet az amerikai szociálpszichológus az alapvetõ emberi értékek vizsgálatára szerkesztett (lásd Rokeach 1973; 1979; 1985). Hosszú kísérletezések után Rokeach 18 cél- és 18 eszközértékbõl állította össze a tesztet, mely a legalapvetõbb értékorientációkat tükrözi, ugyanakkor reprezentálja a teljes értékteret. A célértékek az optimális életcélt definiálják, az eszközértékek a célhoz vezetõ utat. Az egyénnek külön kell rangsorolnia a 18 cél- és külön a 18 eszközértéket. (A teszt teljes formájában a Függelékben található, lásd 1. táblázat.)

Az adatok négy országos reprezentatív mintán folytatott kérdõíves vizsgálatból származnak; 1978; 1982; 1990; 1993.⁵ Mind a négy felvétel releváns idõszakban készült. Az elsõ a rendszer olyan pillanatát ragadta meg, amikor az évtizedek óta mûködõ mechanizmusok többsége még mindig többnyire érintetlen volt. Ez az a pillanat, amikor a reformok elõrehaladása hivatalosan lehetõvé tette, hogy egy országos reprezentatív felmérés ilyen kérdéseket tartalmazzon (és már tárgyszerû válaszokra lehetett számítani), de az értékrendszerek struktúrája még mindig a rendszer teljességét is megmutatta.

1982-ben a rendszer eróziója már sokkal jobban megmutatkozott. A reformok elleni küzdelem megszûnt, és új gazdasági intézkedéseket vezettek be, amelyek a változást irreverzibilissé tették. Tulajdonképpen nagyon hasznos lett volna egy harmadik vizsgálat a nyolcvanas évek közepén, amely a változások célját mutathatta volna meg, de ez különféle okokból elmaradt. Helyette a politikai változások évébõl, 1990 õszérõl vannak adataink, eredményeink, és végül 1993 szeptemberétõl, amelyek az elsõ posztkommunista évek tapasztalatait tartalmazzák.

A tanulmány nem teszteli az értékválasztások és struktúrák változásainak operacionalizált hipotéziseit. A modellezés ilyen konfirmatív lehetõségeit késõbb fogjuk bemutatni, amikor az értékváltozások társadalmi háttérváltozókhoz kötötten jelentkeznek. A jelenlegi cél mindössze annyi, hogy az értékek eltolódását leírjuk és értelmezzük. Négy fõ kérdés irányítja az elemzést:

1. 15 év társadalmi változásainak leírása az erõszakmentes átmenet szempontjából, ahol a hangsúly a "simaságon", és annak mértékén alapszik. Már közhelynek számít, hogy Magyarországon a rendszerváltás zökkenõk nélkül történt. A kérdés tehát az, hogy mindez milyen mértékben tükrözõdik az értékadatokban, és mely értékek változtak fokozatosan.

2. Felmerül az is, hogy az elõzõ rendszerben megindult különféle folyamatok meghatározó értékei továbbélnek-e egyáltalán?

3. Különös hangsúlyt kap azoknak az értékeknek a feltárása, amelyeknek a változásában a kilencvenes évek törést jelentettek. Ebben az esetben arra keressük a választ, hogy a törés az elõzõ rendszer formális ideológiai nézõpontjából következik-e, vagy más törések is észlelhetõek az emberek viselkedését és mások megítélését illetõen?

4. Bizonyítható-e, és ha igen, mi volna az az irányzat, amely a 1990-1993-as idõszakban kezdõdött, vannak-e visszatérések a korábbi cselekvés- és gondolkodásmódokhoz, és melyek ezek?

Kettõs szempont szerint vizsgáljuk az adatokat:

- az 1978-93 között Magyarországon létrejött értékváltozásokat, az értékpreferenciák átlagainak a változásait, felhasználva a T-tesztet.⁶

- faktoranalízis segítségével értelmezzük az adott idõpontban esetleges, ugyanakkor lényegi eltolódásokat az értékválasztások struktúrájában.
 

4. Az értékpreferenciák változásai

Az 1. és 2. ábra a 18 cél- és 18 eszközérték átlagának szelekcióját mutatja a korábban említett négyféle idõdimenzió függvényében. Az egész idõszakot magas fokú értékstabilitás jellemzi, annak ellenére, hogy a változások jól megragadhatók, az összkép mégis inkább a stabilitást mutatja. Ennek kettõs, belsõ összefüggése van:

- a mérõeszközök érvényessége;
- az a tény, hogy a szisztematikus változások Magyarországon nem vezettek az értékrendszerek teljes átstruktúrálódásához. Megerõsíti ezt a vizsgálat abban az értelemben is, hogy számos individuális érték folyamatosan magas fokú stabilitást mutat (lásd 2. táblázat).

15 év alatt az értékek egyharmadában - 12 érték esetében - nem történt számottevõ változás; az esetek többségében a felmérések közötti idõszakban egyáltalán nem történt változás.⁷ Ezt a 12 értéket 4 csoportra oszthatjuk, ebbõl 3 homogén:

- etikai értékek (BÁTOR, GERINCES, FELELÕSSÉGTELJES, SZAVAHIHETÕ);
- hedonisztikus értékek (ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET, KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET, JÓKEDÉLYÛ, IGAZI BARÁTSÁG);
- vallásos értékek (ÜDVÖZÜLÉS, MEGBOCSÁTÓ);
- és végül egy többnyire vegyes csoportja az autonóm értékeknek (SZABADSÁG, A SZÉPSÉG VILÁGA, HATÉKONY).

Nem meglepõ az elsõ két csoport stabilitása, mivel ezek az ipari társadalom értékrendszerét reprodukálják, melyben döntõen a morális magatartást kifejezõ értékek többségi elfogadása és stabilitása a jellemzõ, szemben az élet örömeivel, melyek alacsony prioritással bírnak.

Az eredmények másik fele kevésbé nyilvánvaló. Például a vallásosság és a vallásos magatartás, illetve annak vállalása alig váltak fontosabbá, és nem életcél a megmentés, az "üdvözülés" sem; ennyiben megfelel a protestáns etikának. Ugyanakkor a magyar nyelvhasználatban gyakran egy fogalomként használják az üdvözlést és az üdvözülést.⁸ A megbocsátás még furcsább, mivel Magyarországon ez az érték teljesen a perifériára szorult, és csak további eljelentéktelenedésével találkozunk.⁹ Az autonóm emberi értékek pedig - melyek amúgy sem voltak többségben elfogadottak és nyilvánvalóak a mindennapi életben - még kevésbé váltak karakterisztikusakká.

Egy másik csoport azoké az értékeké, amelyek szilárd vagy egyenletes, folyamatos változást mutatnak. Egyrészt ez a stabilitás ellentéte, másrészt bizonyos folyamatosságot is feltételez a két rendszer között. A kontinuitáson fokozatos változást lehet érteni, ellentétben a hirtelen töréssel, szakadással, vagyis a diszkontinuitással. Elõször négy érték - BÖLCSESSÉG, ALKOTÓ SZELLEMÛ, ÉRTELMES és LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ - egyenletes növekedése volt észlelhetõ.

Ezek együtt valódi intellektualizálódási folyamatot fejeznek ki. Az elsõnek - nagyon alacsony eredeti értékhez képest - relatíve jelentõsen nõtt a szerepe, de a többi háromnál más volt a helyzet. Már 1983-ban a magyar társadalom az USA társadalmához viszonyítva magas fokú individualizációt mutatott (lásd Hankiss et al. 1983). Ez a szocialista modernizációhoz kapcsolódott, amely a formális nevelésre fektetett hangsúlyt, és erre a rendszerre egyben az értelmiség fontossága is jellemzõ volt. A változás után ennek az irányzatnak az ellenkezõjével kellett volna találkoznunk. De nem ez történt. A LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ a 18-as értékskálán 1993-ban 9 pozícióval emelkedett, megelõzve olyan értékeket, mint az ÖNÁLLÓ, JÓKEDÉLYÛ, SZERETETTEL TELJES vagy UDVARIAS; miközben az amerikai értékrendszerben az ÉRTELMES 1968-ban az utolsó helyen állt, a magyarok számára 1993-ban a legfontosabb eszközértékké vált, elébe kerülve a morális, etikus értékeknek. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy bár e négy érték változása a 4 év alatt monoton volt, a legnagyobb elõretörést 1990-1993 között mutatta.

Bizonyos értékek folyamatos erõsödését és elõretörését mások csökkenése tartotta egyensúlyban.

Ezek két csoportra oszthatók:

-Az elsõ az intellektualizáció fonák oldalát mutatja: a személyek közötti kapcsolatok, a szociabilitás vagy a közösségi élet értékeinek csökkenését. Ez vonatkozik részben a megbocsátásra (MEGBOCSÁTÓ), mely az elõzõ években kevéssé változott, viszont 1993-ban fontossá vált; és különösen a segítõkészségre (SEGÍTÕKÉSZ), a hetvenes évek végén az egyetlen értékre, amelyet az emberi kapcsolatokban fontosnak tartottak mind Magyarországon, mind az USA-ban. 1993-ra ez is megváltozott. A segítõkészség lett az az egyetlen eszközérték, mely észrevehetõen, évrõl évre veszített fontosságából.

- Volt egy másik értékcsoport, melynek szintén csökkent a szerepe; ezek közé tartozik a munka hasznossága (AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME), az öntudat-önbecsülés (EMBERI ÖNÉRZET) és bizonyos értelemben a társadalmi elismerés, a tisztelet (TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS). (Itt a legnagyobb törés 1982 és 1990 között következett be.)

Mind a kategóriák jelentéstartalma, mind az elõzõ tanulmányaink azt bizonyítják, hogy ez relatíve homogén csoport, mely jellegzetesen szocialista típusú értékrendszer, sokkal inkább kapcsolódik a szociáldemokrata értékekhez, mint a hivatalos kommunista ideológiához.

A TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS-sel azokhoz az értékekhez közelítünk, amelyek a legrelevánsabbak, amelyek a döntõ változást jellemzik.

Tulajdonképpen nem sok olyan eset van a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS-en kívül, amelynek szerepe már a változások elõtt csökkent. Még két érték volt, melynek jelentõsége 1990 végére véglegesen csökkent: az EGYENLÕSÉG, és az engedelmesség, kötelességtudás (ENGEDELMES); olyan értékek, amelyek szorosan kapcsolódtak a szocialista vagy hivatalos kommunista ideológiához és mindennapi gyakorlatához. Ennek megfelelõen két másik értéknek a szerepe nõtt: a biztonságos, kényelmes élet, jómód, bõség (ANYAGI JÓLÉT) és a BOLDOGSÁG.

Az értékváltozás és a szisztematikus társadalmi változás közötti kapcsolat triviális. Az elmúlt rendszer mindennapi gyakorlatához közel álló értékek szerepe csökkent, miközben az anyagi jóléthez kapcsolódó értékeké - a gazdasági problémák és a növekvõ bizonytalanság következtében - nõtt.

Egy másik típusú változás a rendszerváltás évéhez kötõdik: az egyik értékcsoport esetében, melynél 1990-ben erõs eltolódás mutatkozik, 1993-ra viszont a változás eltûnik és az értékek visszanyerik eredeti szerepüket; olyan értékek, melyek számára 1990 nem a radikális változásokat jelentette, hanem fellazította, megzavarta azokat.

Két olyan érték van, melynek 1982 és 1990 között számottevõen csökkent a szerepe, de 1993-ra nem csupán visszanyerte, hanem meghaladta elõzõ pozícióját: a BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA. Magyarországon ezeknek az értékeknek amúgy is különös jelentése van: az elõzõ rendszerben ezek voltak a legfontosabb alapértékek a lakosság számára, jelentõsebbek mint az USA-ban; könnyen társíthatjuk a szocializmus értékrendszerével, annak zárt és paranoiás karakterével. Empirikus megfeleléssel bizonyítható a hivatalos értékrendszer és ezen értékek közötti kapcsolat. Ezek az értékek fontosabbak voltak a kommunista párt tagjainak, de különösen azoknak, akik valamilyen pártiskolán, ideológiai képzésben vettek részt, õk sokkal inkább választották ezeket az értékeket, mint a lakosság egyéb rétegei.¹⁰

Ezért ezek a szocializmus értékei voltak (A BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA), és nem AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME, a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS és az EMBERI ÖNÉRZET, amelyek sokkal inkább a szociáldemokrata értékek közé sorolhatók.

A rendszer összeomlásával csökkent ennek az ideológiának a szerepe, de 1993-ban ez a folyamat megfordult. Az adatok újabb ideológiai mobilizációt mutatnak, ezúttal világosan elválasztva a klasszikus szocialista ideológiai mobilitástól, hiszen a jellegzetesen szocialista értékek (EGYENLÕSÉG, AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME, ENGEDELMESSÉG) nem váltak fontosabbá. A két különbözõ eltolódás közötti érték, a társadalmi elismerés is ezt az interpretációt támasztja alá. A többi szociáldemokrata értékkel együtt az elmúlt másfél évtized alatt ennek is csökkent a jelentõsége. A változások után ennek fordítottját tapasztalhatjuk. Úgy tûnik, fokozatosan eltávolodik a szociáldemokrata-szocialista értékrendszertõl és az "ideológiai" értékekhez kapcsolódik ismét.

Az ideológiai értékekben bekövetkezett különös eltolódásnak három másik értékmozgásban pontos ellentétpárja található: CSALÁDI BIZTONSÁG, BELSÕ HARMÓNIA és SZERELEM. Ezek az értékek a hivatalosan szocialista értékek szemantikus ellentétei, és a nem párttagokat és az értelmiségieket jellemezték.

Nem meglepõ, hogy fontosságuk nõtt a változás után, ellenben lehangoló és nehezen magyarázható, hogy azóta ismét egy korábbi szintre süllyedtek.

A többi érték változásait nehéz további strukturális elemzés nélkül megfogalmazni. 1982 számos értékcsoportban változást hozott. Így pl. az önuralom (FEGYELMEZETT), a rendes-ápolt (TISZTA), és a jómodorú (UDVARIAS) értékek jelentõsége nõtt a SZERETETTEL szemben. De 1993-ban ismét a korábbi állapotot regisztrálhattuk. A másik két érték számára szintén 1982 jelentette a törést, de késõbb visszasüllyedtek eredeti pozíciójukba. Ez a TÖREKVÕ és az ÖNÁLLÓ értékeknél volt megfigyelhetõ. Az elvárásokkal ellentétben 1980-tól a pragmatikusan, tevékenységre és jólétre orientált eszközértékek veszítettek fontosságukból.

Végül a liberális gondolkodásnak volt egyedi pályája. 1978-1982 között felértékelõdött, de 1982 és 1990 között komoly veszteséget szenvedett, végül 1990-ben elérte 1978-as szintjét.
 

5. Változások az értékrendszer struktúrájában

Eddig csupán az egyéni értékek jelentõségében beállt változások folyamatait elemeztük, bár figyelemmel követtük a különbözõ értékek együttmozgását. A mozgások értelmezésében régebbi munkáink eredményeit is felhasználtuk. Most az értékrendszer struktúrájában bekövetkezett változásokat tanulmányozzuk. Egy ilyen eljárást különbözõképpen kell elvégezni. Mindenekelõtt alapvetõ kontinuitást kell tükröznie, mivel egy egész társadalom értékrendszer-struktúrája nem változhat meg hirtelen gyökeresen, még akkor sem, ha változik a társadalompolitikai rendszer. Ezt követõen jól definiálható részmintákat kell készíteni a másfél évtizedes változásokról. Csak harmadik szinten amikor már az elsõ két lépés bizonyítja a konkrét empirikus eredményeket - beszélhetünk ezek eredményeirõl; amikor pontos információk szolgálnak a várt változások erejérõl és arányáról.

Faktorelemzést alkalmaztunk módszerként.¹¹ Az adatok 1978-ra 5, 1982-re 6 és 1990-1993-ra 7 közös faktor létezését mutatták.¹² Ezek a faktorok együtt minden évben az összes variancia 22 százalékát magyarázták, ami jó eredménynek nevezhetõ, ha azt a nagyon puha típusú adatot vesszük figyelembe, amellyel dolgoztunk.¹³ Az eredeti, nem rotált faktorok a lakosság értékválasztásainak legfontosabb határvonalait mutatják, fontosságukat a varianciával mérve. Az adott faktorok interpretációjában sokat segít a rotáció, mivel az elsõ faktorok utáni relatív varianciák különbsége igen alacsony. Ennek a módszernek a segítségével a variábilis struktúráknak a szisztematikus ellentétét világosabban láthatjuk. A faktorstruktúra összes információja alapján a rotáció minden individuális faktort párhuzamosan, egyidõben definiál, és kizárja a rekurzív módszer kritikus elemeit, amelyeket az eredeti faktorok megnevezésénél használunk. Ezért csak az elsõ három nem rotált faktort mutatjuk be, és az összes többi faktorról késõbb készítünk részletes elemzést.
 

5.1 A nem rotált faktorok

Az elsõ faktor a lakosság értékválasztását illetõen a legfontosabb törést mutatja és ennélfogva különválasztja a két legkülönbözõbb értékcsoportot (lásd 3. táblázat). Az eredmények ismét egy alapvetõ kontinuitás kombinációját mutatják, valamint egy nagyon erõs és végleges változást. ,4 vizsgált négy évben az elsõ faktor ellentétet mutat egyrészt az intellektuális eszközértékek, másrészt a személyek közötti kapcsolatokban. De van egy alapvetõ különbség is: 1978-ban az ideológiai értékek az intellektuális értékekkel együtt a faktor egyik pólusán erõteljesen jelentkeznek; 1982-ben gyengébben és 1990-ben gyakorlatilag elhagyják a faktort. Bár itt is átrendezõdés mutatkozik: 1990-ben az ideológiai értékek (BÉKE, EGYENLÕSÉG, A HAZA BIZTONSÁGA) többségükben a faktor másik pólusán, 1993-ban ismét az intellektuális értékekkel egy póluson jelentkeznek, noha elhanyagolható faktorsúllyal. Az intellektuális értékek között belsõ átszervezõdés is mutatkozik. 1978-ban a faktorban olyan értékek voltak, melyek többnyire a szellemi képességekhez kapcsolódtak, valamint etikus és pragmatikus jellegûek. Az utóbbiak szerepe késõbb csökkent a faktorban.

Az ideológiai (cél),és az intellektuális (eszköz) értékek közötti kapcsolatok változásait a faktor másik pólusa tükrözi. 1978-ban és kisebb mértékben 1982-ben ez a pólus többnyire hagyományos, személyek közötti és a közösségi élethez kötõdõ instrumentális értékek kombinációját tartalmazza. Ugyanakkor egy csoport olyan célértékeket is tartalmaz, melyek a kényelmes és könnyû élethez kötõdnek. Ez utóbbi 1990-ben elhagyja a faktort. Az elsõ csoport kisebb oszcillációkkal stabil marad.

A megbocsátás (MEGBOCSÁTÓ) és a ragaszkodás-gyöngédség (SZERETETTEL TELJES) az a két érték, mely a legkiegyenlítettebben határozza meg az évek során ezt a faktor pólust; azok az értékek, amelyeknél a hangsúly nem a külsõ, hagyományos, diszciplinált magatartásmódokon, hanem a személyek közötti kapcsolatokon, ezek laza füzérén van, de elõnyös pozícióban. Az az oppozíció tehát, amely a magyarok értékválasztásainak másfél évtizedes polarizációját, megosztását és ellentmondásosságát jellemzi, az ALKOTÓ SZELLEMÛ és LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ, valamint a MEGBOCSÁTÓ és a SZERETETTEL TELJES kontrasztja.

Egy másik, egységes értékcsoport mindig jelen van a faktorban: az UDVARIAS, TISZTA és ENGEDELMES értékek. Ezek diszciplináris értékek abban az értelemben, ha a civilizáció hagyományosan kialakult viselkedésformáinak tekintjük, melyek mélyen - de kívülrõl jövõen - beleivódtak a lakosság értékrendjébe (lásd Elias 1978; Ariés 1973; Foucault 1975; Hirschman 1977; Oestreich 1982).

A politikai változások után két érték nagyobb súllyal van jelen a faktorban. Egyik az ÜDVÖZÜLÉS, melynél kisebb különbségek mutatkoznak, a másik a SEGÍTÕKÉSZ, ahol azonban van egy határozott törés is, mivel ez az érték kevésbé volt jelen az elsõ nem rotált faktorban. A segítõkész mint érték veszített relatív fontosságából, ugyanakkor többnyire támogatottá vált egy olyan faktorhoz kötõdve, amelyet zömében az alacsonyabb iskolázottságú rétegek választanak. 15 év alatt Magyarországon marginalizálódott a segítõkészség, melyet a hagyományos szemlélettel rendelkezõk részesítenek elõnyben.¹⁴

A második nem rotált faktor az értékválasztások második legfontosabb megoszlását adja, az elõzõ faktorból egy zéró-korreláció irányába, tõle függetlenül (lásd 4. táblázat). Ez a faktor az évek során alapvetõ koherenciát mutatott, olyan változással együtt, mely egyben tükörképe az elsõ faktor választásának is. 1978-ban az egyik póluson az ideológiai és hagyományosan szigorú értékek kombinációját találjuk. Az utóbbi értékcsoport fokozatosan visszalép a faktorból és 1990-re eltûnik. Mind a négy idõszakban a faktor magvát a BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA alkotják, melyek az elõzõ rendszerben leginkább elõtérbe helyezett ideológiai értékek voltak; de mivel kis mértékben a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS is jelen van, két másik értékkel is találkozunk, az EGYENLÕSÉG-gel és a SZABADSÁG-gal.

A képet kiegészíti a második nem rotált faktor másik pólusa, bemutatva a kommunista idõszak vegyes "ends-and-means" faktorát, mely szétválik külön "ends" és "means" faktorra. 1978-ban ez a pólus hedonisztikus és intellektuális értékekbõl tevõdött össze. Ebbõl a pólusból 1982-re eltûntek az intellektuális értékek.

Két hedonisztikus alcsoport képzõdött.

-Az elsõ olyan értékekbõl tevõdött össze, melyek szûk értelemben hedonisztikusak és az élet élvezéséhez kötõdnek hamisítatlanul és tevékenyen (ÉRDEKES VÁLTOZATOS ÉLET, KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET, JÓKEDÉLYÛ s bizonyos mértékben a BOLDOGSÁG).

- A másik csoport szintén az élet élvezetéhez kapcsolódik, de személyes kapcsolatokra vonatkozik (IGAZI SZERELEM, IGAZI BARÁTSÁG). Ebben a nem rotált faktorban mindkét csoport együtt volt jelen, és a boldogság mint híd szerepelt a két alcsoport között.

A harmadik nem rotált faktor a lakosság körében jelentkezõ harmadik legnagyobb megoszlást mutatja, anélkül, hogy ez összefüggésben lenne az intellektuális és hagyományos, személyek közötti eszközértékekkel, valamint az ideológiai és hedonisztikus értékek közötti elsõ és második legnagyobb megoszlással (lásd 5. táblázat). Ez ellentét a belsõ, a vallásos színezetû személyes jellemvonások és a külsõ, materiális értékek között. Az egyik pólus A SZÉPSÉG VILÁGA, a BÖLCSESSÉG és az ÜDVÖZÜLÉS értékekbõl tevõdik össze. 1990-ben ehhez a pólushoz a BELSÕ HARMÓNIA és bizonyos mértékben az EMBERI ÖNÉRZET társult. Egy faktoron belüli elmozdulással együtt arculatváltozást is mutat. Az 1970-es és 1980-as években a faktor belsõ értéke A SZÉPSÉG VILÁGA, mely a pólus esztétikus jellegét mutatja, miközben 1990-ben a faktorban jelenlevõ másik két érték, a BÖLCSESSÉG és az ÜDVÖZÜLÉS irányába mutatkozik eltolódás. Az elmozdulás az esztétikumtól a személyiség összetettebb építkezése felé halad. Ez kötõdik ugyan a vallásossághoz, de arra önmagában nem egyszerûsíthetõ le.

Egy másik pólus magva a materializmus, amelyet a KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET, és különösen az ANYAGI JÓLÉT állandó jelenléte is bizonyít. De itt is elmozdulás észlelhetõ. A régi rendszerben a materializmushoz, a kellemes életre fektetett hangsúlyhoz egyrészt egy eszközérték társult (TÖREKVÕ), másrészt két célérték (CSALÁDI BIZTONSÁG és BOLDOGSÁG). Ebbõl következik a két értékcsoport kapcsolata: a jóléthez szükséges a törekvés.

Valamilyen okból ez az 1978-ban még erõs kapcsolat az 1980-as években elenyészõvé válik, és szerepe csak a kilencvenes években nõ ismét. A második alárendeli az ANYAGI JÓLÉTET egy alapvetõ célnak, amelyet a CSALÁDI BIZTONSÁG és BOLDOGSÁG egységes értékcsoportjához köt, megmagyarázva az anyagi jólétre törekvést. Magyarországon a kilencvenes években ez is elválik az anyagi jóléttõl. A kettõ együtt különös elmozdulást mutat. Abban a pillanatban, amikor az anyagi jólétre törekvés öncélúvá és egyben "végcéllá" is válik, elveszíti eszköztámogatását, és ugyanakkor nem kapcsolódik törvényszerûen a kisebb közösség, a család jólétéhez. Önmagában ez egyfajta befejezettséget jelent, háttértámogatás nélkül.

Ez mind módszertani, mind tartalmi szempontból fontos megállapítás. Az eszközök változásának elemzése azt mutatta, hogy a TÖREKVÕ egyike volt azon kevés értékeknek, amelyek már 1982-ben veszítettek fontosságukból. Ebbõl az következik, hogy amikor egy bizonyos érték az átlagos preferencia tekintetében többé vagy kevésbé jelentõssé válik, ugyanúgy többé vagy kevésbé erõsen kapcsolódik a többi értékhez is, tehát az egész értékrendszer meghatározásában is erõsebb vagy gyengébb szerepet tölt be.¹⁵

Csupán egy dolgot kell még megemlítenünk. 1990-ben a két leginkább elõtérbe helyezett érték, a BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA bekerül ebbe a pólusba, csatlakozik az ANYAGI JÓLÉTHEZ, bár 1993-ban hatásuk elhanyagolható. Ez nagyon erõs elmozdulást jelent, ha azt vesszük figyelembe, hogy 1978-ban és 1982-ben az elsõ nem rotált faktor ellenkezõ pólusán mutatkoztak. Ez vagy azt jelenti, hogy a korábbi ideológiai elit erõsen meghatározza az új, "független materialista" faktort, vagy talán az elõzõ rendszer nem elit képviselõi között vált akuttá az anyagi kényelem és biztonság elõzõ szintje.
 

5.2 Rotált faktorok

A nem rotált faktorok a legnagyobb töréseket mutatták be az értékrendszeren belül, relatív fontossági sorrendben, ezt a variancia százalékával kifejezve. A rotált faktorok tanulmányozásával a társadalmat megosztó kompaktabb dichotómia csoportjait ismerhetjük meg, ami a társadalomban jelenlévõ érték-alcsoportok alaposabb, mélyebb elemzését adja. Olyan információk felhasználására került itt sor, amelyeket a többi faktor is tartalmazott, de melyek csak a rotáció után váltak pontosan leírhatóvá, megközelíthetõvé.

Az elsõ rotált faktor közel áll az elsõ nem rotálthoz, és az adott évek interperszonális és intellektuális ellentétét mutatja (lásd 6. táblázat). Az intellektuális értékek magva ugyanaz: ALKOTÓ SZELLEMÛ, LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ, ÉRTELMES (gondolkodó, intelligens) és HATÉKONY (hozzáértõ, szakszerû).

Két, az elmúlt rendszerben, 1978-ban jelenlevõ alcsoport elhagyja a faktort. Egyikük az ideológiai értékekhez is kapcsolódó etikai: BÁTOR, GERINCES (kiáll a nézetei mellett), FELELÕSSÉGTELJES.

A másik az ÖNÁLLÓ (független, erõs egyéniség) és az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES (elfogulatlan, nyílt gondolkozású). Az utóbbit csak az összes faktor segítségével lehet megmagyarázni. Az elsõt illetõen ugyanazt a mozgást figyelhetjük meg, mint a TÖREKVÕ esetében: erõsen pragmatikus érték, mely akkor hagyja el a faktort és veszít átlagos jelentõségébõl, amikor a rendszer elveszíti vonzerejét ahelyett, hogy szerepének fontossága és faktorgeneráló ereje növekednék.

A faktor vezetõ értékévé kellett volna válnia, ennek ellenére az 1980-as években pontosan az ellenkezõje történt. Végül, akárcsak a harmadik nem rotált faktorban a TÖREKVÕ szerepének esetében, itt is 1993-ban jelentõsége és befolyása nõtt.

Az ellenkezõ pólus az elsõ nem rotált faktor eszközértékeinek magvát tartalmazza; 1990-ben megismételve a SEGÍTÕKÉSZSÉG befogadását. Az egyetlen különbség abban mutatkozik, hogy ebben az idõszakban egy újabb faktor képzésének érdekében a TISZTA és az UDVARIAS elhagyja elõzõ faktorát.

Az elsõ nem rotált faktor néhány belsõ eltolódás ellenére az évek során változatlan maradt. A másodikban nagy változások történnek (lásd 7. táblázat). Az egyik pólus végig ugyanaz marad: ez az ideológiai értékek pólusa (BÉKE, EGYENLÕSÉG, A HAZA BIZTONSÁGA, SZABADSÁG). Az egyetlen kismérvû változás az, hogy a nyolcvanas években ez a faktor "tisztábbá, világosabbá" válik és így is marad: a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS és a FEGYELMEZETT, mely értékek 1978-ban valamilyen mértékben jelen voltak ugyan, most teljesen elhagyják a faktort. A másik póluson teljes változás mutatkozik. A régi rendszerben jellegzetes és homogén értékcsoportok jelentették az ideológiával való szembenállást: CSALÁDI BIZTONSÁG, BOLDOGSÁG és bizonyos mértékben az ANYAGI JÓLÉT és BELSÕ HARMÓNIA, IGAZI SZERELEM és SZERETETTEL TELJES. Ezt a faktort úgy is magyarázhatjuk, hogy a családot tekintjük a központnak, mely kapcsolatot teremt az ANYAGI JÓLÉT és BOLDOGSÁG és az egyéni értékek között. Szemantikailag ez az értékcsoport összekapcsolja a jól ismert alternatív stratégiákat a régi rendszer ideológiájával és realitásával: a család felé fordulást, közeli, szoros, személyes kapcsolatokat, és a rendszer elnyomásával szembeni belsõ nyugalmat jelent. A társadalmi háttér feltérképezése segített hozzá e szemantikai jelentés megfogalmazásához. A BELSÕ HARMÓNIA, AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME, a CSALÁDI BIZTONSÁG és a SZERETETTEL TELJES voltak azok az értékek, melyeket a pártonkívüli egyetemet végzettek elõnyben részesítettek, szemben a régi típusú pártiskolát végzettekkel (lásd Szakolczai 1987).

Ez koherens, csendes ellenállási stratégia volt a régi rendszerben, de a nyolcvanas években gyengült a szerepe, míg a kilencvenes években teljesen megszûnik. Az ideológiai értékek másik pólusán a kilencvenes években egy másik csoportot találunk: a hedonisztikus értékek teljes csoportját. A pólus magvát az élvezetekre és izgalmakra irányuló szûkkörûség jellemzi (ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET, KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET), ugyanakkor olyan, személyek közötti kapcsolatok értékei is jelen vannak, mint az IGAZI SZERELEM és az IGAZI BARÁTSÁG.

A második faktor 1990-1993-ban az ideológiai értékek ezen új ellentétes pólusát tartalmazza; de ez nem újonnan létrejött alcsoport. Majdnem ugyanaz az értékcsoport (az ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET, KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET, JÓKEDÉLYÛ szigorúan hedonisztikus értékei) 1978-ban és 1982-ben a harmadik nem rotált faktor egyik pólusaként jelentkezett (lásd 8. táblázat).

A harmadik faktor másik pólusát ideológiai értékek határozták meg: BÉKE, A HAZA BIZTONSÁGA és egy szorosan ezekhez kötõdõ etikai érték: a FELELÕSSÉGTEJES.

Az elsõ nem rotált faktorban már látható volt az ideológiai és etikai értékek közötti összefüggés, de ott egyrészt jelen volt az intellektuális értékekhez kötõdés, másrészt pedig az ideológiai értékek teljes csoportja a SZABADSÁG, EGYENLÕSÉG idealisztikus értékeivel együtt. Ezt a harmadik faktort jobban megérthetjük, ha figyelembe vesszük a CSALÁDI BIZTONSÁG és SZAVAHIHETÕ 1978-ban jelenlévõ, de 1982-ben már elmaradó értékeket.¹⁶

Ennek a faktornak a két végpontját, az ideológiát és a családot az etika hidalja át. A régi rendszer a hivatalos ideológia szintjén nagy hangsúlyt fektetett a töretlen, hagyományos etikai értékekre. Mindez megmagyarázza az etikához való szoros szemantikai kapcsolatát. Ennek a gyökerét a családban is megtalálhatjuk. Ez a faktor tehát azt tükrözi, hogy bizonyos mértékben a családdal és tagjainak egzisztenciájával szembeni etikai kötelezettség szükségessé tette az ideológia elfogadását és a rendszerhez való alkalmazkodást. A családosok, és különösen azok, akik családjukkal szemben erõs erkölcsi felelõsséget éreztek, könnyebben zsarolhatók voltak az ideológiával, jobban elfogadták és magukévá tették.

Ez a faktor hosszú évtizedeken át fontos szerepet töltött be. 1978-ban kiemelt funkciója volt. 1982-ben a már meglévõ törés elmélyült. A rendszerváltás után a faktornak ez a pólusa eltûnt. A a második faktorban ez a pólus, a családcentrikus, intellektuális stratégiának paradox alsóosztály megfelelõje szintén eltûnt. Mindkettõ összeomlása lehetõvé tette a "tétlenül" maradt második és harmadik rotált faktor másik két felének, hogy a pólus ellentétjeként egy faktorrá legyen (ideológia és abszolút hedonizmus).

A rendszerváltás elõtti magyar értékrendszer struktúrájának két faktora egyesült tehát, megduplázva az ideológiai alapon való megoszlást. Ennek a mozgásnak megvolt az ellenpontja is, akárcsak egy fúgában. Az 1990-es években az ideológiai hatás az elsõ alapfaktor megduplázódását feltételezte volna, azonban az intellektuális értékek új, domináns szerepe az elsõ eszközfaktor megduplázását váltotta ki (lásd 9. táblázat). Az 1990-es években a harmadik rotált faktor egyik pólusán intellektuális értékeket találunk, amelyek között elsõ helyen áll az ALKOTÓ SZELLEMÛ és az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES, de jelen vannak olyan értékek is, mint a HATÉKONY, a LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ és a FELELÕSSÉGTELJES.

A másik oldalon a TISZTA és UDVARIAS, és 1990-ben a SZERETETTEL TELJES és a JÓKEDÉLYÛ áll. Az intellektuális értékek átvették az ideológia elõzõ szerepét: két különbözõ ellentétpárt alkotnak az értékrendszerben. De nem csupán az intellektuális értékek mutatkoznak a faktor egyik pólusán, az ALKOTÓ SZELLEMÛ értéktõl eltekintve különösen nagy faktorsúlya van az elsõ faktor bal oldalán szereplõ ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES értéknek. Ezért a duplikáción kívül még egy törés is jelen van. Az a tény, hogy 1978-ban és 1982-ben az ideológiai faktor részbeni megduplázódása nem vezetett egyik ideológiai érték eltüntetéséhez sem a teljes faktorban, azt bizonyítja, hogy ennek módszertani okokból nem kellett bekövetkeznie. Ez is hozzátartozik az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES mozgásainak már eddig is tapasztalt különlegességeihez.

Másfél évtized alatt a negyedik rotált faktor nagyon stabilnak bizonyult (lásd 10. táblázat). Az egyik póluson az ANYAGI JÓLÉT-et találjuk, mint domináns értéket, ugyanakkor ezzel együtt ott van az KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET és a BOLDOGSÁG is. A két célértékhez különbözõ idõben két eszközérték is társul, a TÖREKVÕ és az ENGEDELMES. Az elsõ jelen van 1993-ig, a második csak a nyolcvanas években jelenik meg. 1990-ben eltûnik és 1993-ban újra megtalálható. Az eddig ismertetett tények egyben furcsa eltolódást is mutatnak - a régi rendszerben, egészen a nyolcvanas évekig inkább a TÖREKVÕ-höz kötõdött a választás, mint az ENGEDELMES-hez, de bizonyos eltolódások folytán az elsõ kötõdés kapcsolata megszûnt, a második viszont újólag igazolódott. Paradox helyzet teremtõdött: a nyolcvanas-kilencvenes években Magyarországon az ANYAGI JÓLÉT-hez leginkább kötõdõ eszközérték nem a pragmatizmus, függetlenség jegyében való törekvés volt, hanem az ENGEDELMESSÉG-é. Egy idõben hihetetlenül nõtt a jólét szerepének fontossága az engedelmességgel szemben, az 1990-es év átmeneti törést jelentett ebben az irányzatban.

A reménység évében az ANYAGI JÓLÉT ismét a TÖREKVÕ-vel kizárólagos együttjárást mutat, de 1993-ra ismét a nyolcvanas évek irányzata érvényesül.

A materializmus ellentéteként egyfajta idealizmust feltételezhetnénk, de ez nem más, mint az eddig érvényes ítéletek. Ez a pólus a korábbi ideológiától eltérõ megközelítést adhat. A felvételek között eltelt négy év mindegyikére érvényes, hogy a BELSÕ HARMÓNIA, az IGAZI SZERELEM és A SZÉPSÉG VILÁGA központi kategóriaként mûködött. Ehhez csatlakozik a régi rendszerben az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES érték jelenléte is. Ez 1993-ig többé-kevésbé eltûnik.

A felmérés mind a négy periódusára érvényes, hogy az ötödik rotált faktor egy homogén értékcsoportot tartalmaz: a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS, AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME és az EMBERI ÖNÉRZET szociáldemokrata értékei (lásd 11. táblázat) összetételében nincs változás, de szerepe csökkent. Az egyetlen említésre méltó eltolódás az EMBERI ÖNÉRZET jelenléte 1990-ben, aminek az 1980-as, és az 1993-as felvételben kisebb faktortöltése van. Az 1980-as évek végén viszont meglepõ módon - ellentétben az 1990-es évek elvárásaival - fontos átszervezõdést érzékelhetünk az ellenpóluson.

1978-ban A HAZA BIZTONSÁGA és különösen a BÉKE mint hivatalos szocialista értékek szemben állnak a szociáldemokrata értékekkel. Ez több okból releváns: elsõsorban azért, mert már 1978-ban is jelen van a hivatalos kommunista ideológia, a pragmatikus szocialista és a szociáldemokrata értékek közötti különbség. Másrészt az embereket az egyik póluson a két hivatalos ideológiai értékhalmaz osztotta meg 1978-ban, jelezve az értékrendszerben az ideológia meghatározó jelenlétét. Végül ez az oppozíció eltûnik 1980-ra: az ideológiai értékek visszavonultak ebbõl a faktorból a szociáldemokrata értékek javára.

Ez azt mutatja, hogy a szociáldemokrata értékrendszer megõrizte oppozícióját, sztoikus jellegét még a nyolcvanas években, valamint 1990-ben is, de már nem az összeomló szocialista ideológiával kritikusan szemben állva, hanem inkább a materializmus és hedonizmus kombinációjában. Ebben az értelemben ismét egy belsõ eltolódást kell észlelnünk a változás pillanatában: az IGAZ SZERELEM elhagyta ezt a pólust, amikor több remény mutatkozott, és 1993-ban visszatért a faktorba és fokozottan volt jelen.

Elemeztük tehát az 1978-ban már meglévõ öt faktorban végbement változásokat. 1982-ben egy újabb faktor mutatkozott az adatokban (lásd 12. táblázat).

Ez nem volt teljesen idegen az 1978-as eredményektõl. A harmadik nem rotált faktorban talált személyiség és vallásos értékek kombinációjából, valamint az ideológia és családi moralitás különválásából adódott.

Az új faktor egyik pólusán legjelentõsebb értékekként a BÖLCSESSÉG és ÜDVÖZÜLÉS található együtt A SZÉPSÉG VILÁGA-val, a MEGBOCSÁTÁS-sal és az ENGEDELMES-sel. A másik póluson a CSALÁDI BIZTONSÁG, a FELELÕSSÉGTELJES-sel van jelen. Az 1980-as években ez utóbbi két érték egyre inkább különválik az ideológiától és egy másik értékstratégiai játékban vesz részt.¹⁷

A tét már nem a rendszerrel szembeni felelõsség és kötelesség vagy felelõtlenség és hedonizmus volt, hanem két egyformán "tiszteletreméltó" és "felelõsségteljes" stratégia közötti választás: a másokért való életben, a családban megtalálni a nyugalmat, vagy a saját személyiség fejlõdésében, egy szigorúan keresztény közegben kényelmet és stabilitást találni. Az ideológia elvesztésének negatív változásától eltekintve, ez pozitív fejlõdést is mutat.

Egy hatodik faktor megjelenése a magyar értékrendszer struktúrájában számos fontos újdonságot jelentett. Több szempontból jó jel volt ez: az ideológia megszûnését, növekvõ pluralizmust és világosabb alternatív stratégiák megjelenését mutatta. Bár a Rokeach-teszt értelmében az egyik értékcsoport preferálása kötelezõen együtt jár egy másik értékcsoport elutasításával, nem biztos, hogy minden faktornak kötelezõen negatív pólusa is lesz. És természetesen az sem nyilvánvaló, hogy az 1982-ben a hatodik faktor ellenkezõ pólusán megjelölt két stratégia egymással szemben áll, vagy egymást kizárja. 1990-ben a faktor két pólusa különválik egy hatodik és hetedik faktorrá. Ez a különválás még 1993-ban is megmutatkozik. A szétválás módja is bizonyítja, hogy a két pólus értelme nem áll egymással ellentétben. Egyrészt mindkét pólus tartalmazta a BELSÕ HARMÓNIÁ-t mint értéket, másrészt egyiknek sem volt külön ellentéte.

Az 1990-es években a hatodik faktor egyik oldalán a BÖLCSESSÉG, ÜDVÖZÜLÉS, BELSÕ HARMÓNIA, és A SZÉPSÉG VILÁGA található. Az elsõ kettõnek mindvégig stabil a jelenléte, miközben a harmadik szerepe elõbb nõtt, majd csökkent. Itt ugyanazzal a jelenséggel találkozhatunk, mint a harmadik nem rotált faktornál: a befelé irányuló, személyiségre orientált faktoron belül az elmozdulás az esztétikától a belsõ nyugalom felé mutat. Meglepõ, hogy az ilyen erõs ÜDVÖZÜLÉS töltésû pólus az eszközértékek közül egyik vallásos elemet (MEGBOCSÁTÓ, SEGÍTÕKÉSZ, SZERETETTEL TELJES) sem tartalmazza. Az értékrendszert jellemzõ "ends and means" kapcsolat megszûnése vallásos értékrendszer szempontjából viszont dominánssá vált, és döntõen a kilencvenes évek Magyarországára jellemzõ.

A faktor másik pólusa eléggé gyenge, és nehéz koherens alrendszerbe illeszteni, mégis 1990-ben és 1993-ban is stabil értékcsoportot tartalmaz: TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS, KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET és SZABADSÁG. A hivatalos ateizmus és materializmus összeomlása után nem maradt olyan koherens értékrendszer, amelyet ezzel a befelé irányuló értékrendszerrel szembe lehetne állítani. Csupán arról van szó, hogy azok, akik ezeket a belsõ értékeket vallják magukénak, ellenállást mutatnak a felszínes, a sekélyes tartalmú értékek iránt, kapcsolódjanak akár a társadalomhoz, az ideológiához, az életörömhöz.

Hasonló a hetedik faktor belsõ struktúrája is (lásd 13. táblázat). Egyik póluson 1982 hatodik faktorának második pólusa ismétlõdik, olyan formában, mely az 1978-as év harmadik faktorával még világosabb analógiát mutat: CSALÁDI BIZTONSÁG, SZAVAHIHETÕ és FELELÕSSÉGTELJES, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a belsõ harmónia is hozzáadódik ehhez a faktorhoz. Ezzel megvalósult az értékrend sajátos átszervezõdése és kiszorult a kommunista rendszer okozta torzulás. A régi rendszerben a családnak kettõs funkciója volt. Egyrészt - együtt más belsõ értékekkel - szervezõ közeg, ellentétben a hivatalos ideológiai értékrendszerrel. Másrészt a család fenntartásának szempontjából szükségessé váltak a kompromisszumok és a rendszerrel való együttélés felületi elfogadása. Ebben az értelemben a nyolcvanas évekre csökkent a rendszer direkt elnyomása, és ekkorra a CSALÁDI BIZTONSÁG és FELELÕSSÉGTELJES ellentétbe került a befelé irányuló, személyiségorientált stratégiával.

Az új rendszerben mind a hivatalos ideológia, mind a vele ellentétben álló stratégia összeomlásával a CSALÁDI BIZTONSÁG elveszíti ezt a kettõs karakterét.

A családfenntartó etikai eszközértékeknek és a nyugalom belsõ értékének szerepét egyetlen faktor veszi át.

Ennek a faktornak a másik pólusa még a hatodik faktornál is gyengébb, azonban még mindig olyan értékeket egyesít, mint a KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET, SZABADSÁG, ALKOTÓ SZELLEMÛ. Ugyanazok a magyarázatok érvényesek: ez nem pozitív értékrendszer, hanem bizonyos értékek együttes elutasítása. Az elõzõ második pólussal átfedés van, de az értelmében némi eltolódás figyelhetõ meg. A hangsúly nem egyszerûen csak a külsõdlegességen van, hanem a tevékenységen és az autonómián, olyan cselekvésen, amely rövid távú, és egyben a családi felelõsségtudattal szemben álló stratégia.

Az eddigi elemzések az értékek együttesének vagy legalábbis nagy számának szelekciójában és struktúrájában bekövetkezett széles körû eltolódásokra irányultak. Végül nézzük meg a BELSÕ HARMÓNIA és az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES megítélését. Mindkettõ elméleti és empirikus szempontból is megítélhetõ. Elméletileg külön-külön döntõ szerepe és dimenziója van: az önmagunkhoz és a másokhoz való viszonyunk és kapcsolatunk. Az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES világosan tükrözi a másokhoz való általános kapcsolatot, a toleráns, nyílt attitûd jelenlétét vagy hiányát.¹⁸ A BELSÕ HARMÓNIA az egyetlen értéke a csoportnak, mely kifejezetten az egyén magához való belsõ viszonyát tükrözi, függetlenül a külsõ, szociális, intellektuális, személyek közötti, ideológiai esztétikai és etikai állapotoktól. Empirikusan nézve ebben a két értékben volt az évek során a legtöbb érzékelhetõ elmozdulás, mind az átlagszelekciójukat, mind a faktorstruktúrában betöltött szerepüket illetõen. Ez azt mutatja, hogy az egész idõszak alatt Magyarországon döntõ eltolódások voltak az egyéneknek mind önmagukhoz, mind másokhoz való viszonyulásában.

Az eredményeket összegezve: az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES szerepe 1978 és 1982 között nõtt, de lényegesen csökkent 1990-re. 1993-ban pedig visszanyerte eredeti jelentõségét. A legmeglepõbb eredmény a rendszerváltozáskor bekövetkezett óriási pozícióvesztése. Csupán két másik értéknek volt hasonló a pályája: az ENGEDELMES-é és a FEGYELMEZETT-é. Ezek szemantikailag és empirikusan szoros kapcsolatban álltak a hivatalos szocialista ideológiával, a nyolcvanas években felfelé íveltek, majd a kilencvenes években az ideológiai értékekkel együtt hanyatlottak. Úgy tûnik, hogy a lakosság jelentõs része a mások iránti nyitottságot és toleranciát kötelezõnek és a hivatalos ideológia részeként fogta fel, mely értékeket a kommunizmus összeomlása után el kell felejteni.

De a faktorstruktúrákban az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES sosem volt együtt az ideológiai vagy fegyelmi értékekkel. 1978-ban az intellektuális-pragmatikus értékek között volt található. Mindkettõ az elsõ nem rotált és rotált faktorban, de jelen volt a harmadik nem rotált és a negyedik rotált faktorban is az esztétikához és személyes kapcsolatokhoz való kötõdést, mint a materializmus ellentétét mutatva. Az elsõ szerepe még 1982-ben is változatlan, a másodikkal kapcsolatban az figyelhetõ meg, hogy eltûnik a harmadik nem rotált faktorból. 1990-ben lényeges változás látható: az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES teljesen kimarad a legfontosabb intellektuális faktorokból és az ALKOTÓ SZELLEMÛ-vel együtt új faktort képez, szemben a viselkedés fölötti külsõ, hagyományos kontrollt meghatározó értékekkel: TISZTA és UDVARIAS (de nem ENGEDELMES). Ennek oka lehet, hogy az intellektualizálódás folytatásával, valamint a személyes kapcsolatok értékével való szembenállásával azok az értékek, amelyek egymástól jelentéstartalmukban különböztek és a mentális képességekhez, valamint a nyíltsághoz kapcsolódtak, részben különváltak az általános intellektuális faktortól és szemben álltak viszont az ellenkezõ póluson azokkal az értékekkel, melyek nem a személyes kapcsolatokat hangsúlyozták, hanem a viselkedés külsõ kontrollját. Utolsó változásként 1993-ban az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES elhagyta a negyedik faktort, azt mutatva, hogy szorosan kötõdik A SZÉPSÉG VILÁGÁ-hoz.

A BELSÕ HARMÓNIÁ-ban történt változás az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES ellentéteként jelent meg. A régi rendszerben átlagos preferencia-értéke konstans volt, 1990-ben lényegesen nõtt, hogy 1993-ban ismét az eredeti szintre süllyedjen.

1978-ban a BELSÕ HARMÓNIA két helyen jelent meg a faktorstruktúrában: a második faktorban, mint része az "ellenkezõ intellektuális stratégiának" az ideológiai értékekkel szemben, és mint része a negyedik - esztétikai - személyiség faktornak az ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES-sel együtt. Amint láttuk, 1990-ben a második faktor e pólusa eltûnik, és a negyedik faktorban lévõ érték szerepe is csökken. Helyette ez az érték majdnem teljesen egyedül járul hozzá a hatodik és hetedik faktor létrejöttéhez, 1982-ben két külön faktorrá választva szét a hatodik faktor két pólusát.

Mindez egy torzítatlan mintát követ. A BELSÕ HARMÓNIA sokkal fontosabb a magyarok, mint az amerikaiak számára, holott ez az eredmény nem nyilvánvaló.¹⁹ Erre a faktorstruktúra adhat magyarázatot.

Magyarországon a nyugalmat és az önmagával való törõdést reprezentáló érték, amely azoknak az értékrendszerében volt meghatározó, akik a régi rendszerrel valamilyen szempontból szembekerültek. 1990-ben ez az alternatív rendszer a hatalommal együtt összeomlott, és ugyanakkor eltûntek az érték ellenkezõ mellékértelmei is. A BELSÕ HARMÓNIA mint érték sokkal fontosabb lett és csatlakozott a családra, és személyiségre orientált értékekhez, melyek a rendszer összeomlásával gyûjtõközeggé váltak és kevésbé álltak egymással ellentétben. E két alrendszer létrejöttével a BELSÕ HARMÓNIA is elhagyja a tisztán esztétikai negyedik faktort.

Ha a SEGÍTÕKÉSZ szelekciójának eddigi eredményeit is hozzáadjuk, mindez fontos momentumokkal egészíti ki a magyarországi értékrendszerek változásait. Az önmagához és a másokhoz fûzõdõ viszony, az önmagával való törõdés a régi rendszerben olyan különös befolyással bírt, mely szerepüket mindmáig nagymértékben meghatározta. A másokkal való törõdés a személyes jellemzõktõl független, mindenki iránti tolerancia az elmúlt rendszer ideológiájának volt a központi eleme, amely azonban a gyakorlatban egészen másképpen mûködött. Látszólag az értéke megvolt, miközben szerepe és súlya csorbát szenvedett. A rendszerváltás után került felszínre ambivalenciája. Komoly zavart leplezett le a személyközi kapcsolatokban, láthatóvá és egyértelmûvé tette az egyén önmagával és a másokkal való viszonya eltolódásának, megtörésének tényét.²⁰

Az önmagával való törõdést egoizmusnak tartották, ennélfogva a csendes ellenállási stratégia tudatos részévé vált, akár a család, a személyes kapcsolatok, akár az esztétikai oldalról közelítjük meg a kérdést. A változások megszüntették ennek az értéknek az ellentétes aspektusait, szerepének növeléséhez vezettek. Az új hatalom értékrendszerében az önmagával való törõdés továbbra is fontos szerepet töltött be.
 

6. Következtetések

A dolgozat kontinuitásról, diszkontinuitásról a magyarországi értékpreferenciák és az értékrendszer stukturális változását illetõen négy kérdést fogalmazott meg. A részletes leírás és elemzés után most már teljesebb választ lehet adni ezekre a kérdésekre.

Az eredmények arról tanúskodnak, hogy 1978-ban bizonyítani tudtuk a hivatalos szocialista értékrendszerek különös jelenlétét és az évtizedeken át a lakosságra gyakorolt elnyomó hatását. 1982-ben ennek a rendszernek csökkent az érvényessége. A rendszer legfontosabb eleme az ideológiai értékeknek tulajdonított kiemelkedõ szerep, melyeket a Rokeach-tesztben a BÉKE, A HAZA BIZTONSÁGA képvisel. Olyan módon választódtak ki ezek a legfontosabbnak tekintett értékek Magyarországon, hogy ezt csak a háborúban aktívan részt vevõ országokéhoz lehet hasonlítani.²¹ Ez megérthetõ, ha a kommunizmust úgy fogjuk föl, mint a második világháború látens folytatását.

Ugyanakkor ezek az értékek voltak az értékrendszer strukturális dominánsai, öt létezõ faktornak három létezõ pólusát meghatározva. Tulajdonképpen az elmúlt rendszert tekintve az ideológia fontossága nem szorul különösebb magyarázatra, de a négy felmérés eredménye több információt tartalmazott, mint csupán általános érvényû észrevételeket és megállapításokat. Megmutatta, hogy az ideológia - a rendszer mellett vagy ellenében - olyan szerepet tölt be az értékrendszer struktúrájában, amely egyébként nem volt nyilvánvaló. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az ideológiai rendszer már a nyolcvanas években megrendült és 1990-re teljesen eltûnt az értékkészletbõl. A felmérés ezenkívül olyan megoldásokat is tartalmaz, amelyek ajánlásként már a korábbi, elméleti feltevésekkor elhangzottak (lásd Havel 1985: 31-32). Az ideológia a múltban nem csupán fontos szerepet töltött be, hanem lényegi eleme volt az "ends and means" kapcsolatnak. 1978-ban mind a rotált, mind a nem rotált faktorok többsége cél- és eszközértékeket is tartalmazott. Az "ends and means" összekapcsolódott még akkor is, ha ez az ideológiai értékekhez való hûségbõl vagy ellenállásából táplálkozott. Az 1990-es évekre mind az ideológiai értékek fontos szerepe, mind az "ends and means" kapcsolatok megszûntek. 1993-ra öt helyett hét értékfaktor volt, közülük csak egyik tartalmazott ideológiai értékeket, azt mutatva, hogy a pluralizmus nõtt, és a magyar értékrendszer kikristályosodott. A hét faktor közül hat majdnem kizárólag vagy célértékeket, vagy eszközértékeket tartalmazott, és ugyanaz a különválás jellemezte a három alapvetõ, nem rotált faktort. Az egyetlen faktor, melynek vegyes jellege megmaradt, természetes módon a családhoz kötõdött. Egy olyan társadalomban, melyben az "ends and means" között nincs kapcsolat, az atomizáció csak a végsõ pont elõtti szinten szûnik meg: a család szintjén.²²

1978-tól a hivatalos kommunista értékrendszer befolyása fokozatosan csökkent és a kilencvenes évekre teljesen összeomlott. Nyomában vákuum keletkezett, mivel semmi sem helyettesítette, sem a rendszer agóniája alatt, sem közvetlenül utána.

A részekre hullás folyamatossága a második kérdéshez vezet el. Az 1983-as belsõ kutatási jelentésbõl az atomizáción kívül az is kiderült, hogy a magyarországi értékrendszer erõsen individualizált és intellektualizált volt. Miközben az USA-ban a legfontosabb eszközértékek az etikai értékek mellett a pragmatikus vagy az interperszonális kapcsolatok értékei voltak, Magyarországon ezekkel az értékekkel egyenrangúak, vagy néha még fontosabbak is voltak az intellektuális értékek. (ÉRTELMES, LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ, ALKOTÓ SZELLEMÛ). Az USA-ban ezek háttérbe szorultak, aminek az lehet az egyik magyarázata, hogy Magyarországon az erõlteteti modernizációs folyamat az individualizáció, atomizáció és szekularizáció növekedését eredményezte (lásd Hankiss et al. 1983).

Egy másik magyarázat szerint ez kevésbé szándékolt következmény, és többnyire a rendszer belsõ logikája kibontakozásának direkt hatása. Ennek a nézetnek megfelelõen a párt egyenesen hozzájárult a társadalom túlzott intellektualizálódásához. Ez a megközelítés, amely azt feltételezi, hogy a kommunista párt maga készítette elõ az értelmiség indiviualizációját, szemben áll azzal az általánosan elfogadott nézettel, amely a kommunista párt és az értelmiség között feszülõ ellentétet hangsúlyozza.²³

Az eredmények többnyire a második feltételezést igazolják, mivel azt dokumentálják, hogy az elmúlt 15 év alatt a rendszer hatalmának és erejének csökkenése ellenére maga a folyamat nem szûnt meg, sõt a rendszerváltást csak elõkészítette, gyorsította. Következésképpen az intellektuális értékek dominánssá váltak az eszközértékek rangsorában, néha meghaladva az etikai értékeket, ugyanakkor majdnem kizárólagos szerephez jutottak, és meghatározták az értékrendszer struktúrájában bekövetkezett legfontosabb törekvéseket. Bár a kommunista pártnak köszönhetõen kezdõdött az individualizáció, az atomizáció és az intellektualizáció megizmosodása, önállóvá vált és megmarad a rendszer összeomlása után is.

Eddig a kontinuitásra fektettük a hangsúlyt. A harmadik kérdést illetõen az 1990-es években döntõ változások következtek be: az értékrendszerben megszakítottság mutatkozott.

1990-ben az ideológia szerepe csökkent a rangsor átlagértékeiben, valamint az értékrendszer-szerkezet meghatározásában. Az egész rendszer pluralisztikussá vált és új arculatot öltött. A vallásos értékeknek és a személyiség belsõ értékeinek arculata is markánsabb lett. A családról szóló megjegyzések elveszítették politikai és ambivalens karakterüket. Fontossá váltak olyan értékek, melyek egy szabadabb világhoz, felszabadultabb, gazdagabb emberi tapasztalatokhoz és kapcsolatokhoz kötõdtek. Ennek bizonyossága a szelekciók és a faktor-töltések (az IGAZI SZERELEM, CSALÁDI BIZTONSÁG, BELSÕ HARMÓNIA, BOLDOGSÁG, BÖLCSESSÉG, EMBERI ÖNÉRZET vagy az ANYAGI JÓLÉT és TÖREKVÕ közötti erõsebb kapcsolat). Bár kevésbé pozitív jelek is láthatók voltak, amilyen például a szelekcióban és a faktortstruktúrában az ANYAGI JÓLÉT hirtelen megnövekedett szerepe és fontossága, vagy az elõzõ rendszerben kompromittált értékek vesztesége (FEGYELMEZETT, EGYENLÕSÉG, TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS), amelyeket viszont az eredeti értelmükben lehetett volna átgondolni.

Az 1990-es állapothoz képest 1993 bizonyos értékek teljes eltûnését is jelentette, és ez egyben válasz a negyedik kérdésre. Az ideológia ismét fontossá vált. A kommunista idõszakban bizonyítható szintet is meghaladta, bár mindeddig ez a változás nem hatott az értékrendszer struktúrájára. A hivatalos vonal megerõsítésével a múltban megnövelték a lakosságban a félelmet, melynek mutatói a BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA szerepének változásában jól észlelhetõek, és egyben jelentõsen befolyásolták az életvitelt.²⁴ Az 1990 és 1993 között mutatkozott szerepnövekedésükkel is ezt a potenciális életmódváltozást bizonyítják.

Bár 1990 és 1993 között az értékrendszer lényegi struktúrája változatlan maradt, a pozitív elmozdulást képviselõ értékek visszasüllyedtek eredeti helyükre. Ez történt az IGAZI SZERELEM, a BELSÕ HARMÓNIA, a CSALÁDI BIZTONSÁG és a BOLDOGSÁG esetében is.

Noha 1990-ben és 1993-ban a legfontosabb értékek stabilak voltak, de különböztek a nyolcvanas és a hetvenes évek értékeitõl.

Az értékváltozások tükrözték a rendszer- és értékváltozások közötti kölcsönösséget és annak módját. Sok jel mutat arra, hogy 1990 nem csupán a régi hatalom és szisztéma sírja, hanem egyben egy új, egészségesebb társadalom bölcsõje volt.
 

Jegyzetek

1. Az elõzõ eredmények értelmezéséhez lásd Hankiss et al. 1983.

2. Az érvényes publikációkhoz lásd Hankiss et al. 1982a; Hankiss et al. 1982b; Hankiss 1982; 1986; Manchin 1988; Szakolczai 1982; 1987; Hankiss et al. 1990.

3. Az objektív tudás és a megfelelõ életvitel közötti kapcsolat Descartes filozófiai gondolkodásának középpontjában állt. "Életvitelünk teljesen érzékeinktõl függ, és mivel legnemesebb és legátfogóbb érzékünk a látás, a hatalma növeléséhez vezetõ találmányok kétségtelenül a lehetõ leghasznosabbak közé tartoznak" (Descartes 1985: 152).

4. Egy amerikai vélemény a politikai fejlõdésrõl: "(Magyarországon ma) nem annyira az ország fejlettsége, mint az önmaga által okozott helytelen irány a probléma." (Lásd 'Us group: Magyar democracy in crisis', Budapest Week 3 (November 11-17, 1993), 36: 3. A kérdés nem egyszerûen az, hogy helyes-e ez a megállapítás vagy sem, hanem az, hogy mi adott okot ilyen komoly kijelentésre. Az ok tehát az értékekhez és szubjektív véleményekhez kapcsolódik és nem érdekekhez vagy egyéb objektív faktorokhoz.

5. Az esetszám a négy évre 807, 2938, 1320 és 1538. A négy mintában 697, 2168, 1082 és 1184-en töltötték ki teljesen a tesztet. Ezért elég nagy számban jelentkeznek a hiányzó értékek. Ez elkerülhetetlen ilyen komplex teszt esetén. De nagyon csekély az eltérés a kemény változókkal szemben (iskolázottság, foglalkozás, lakóhely, nem, életkor). Ezért véleményünk szerint a mintában mutatkozó kis eltéréseket kompenzálja az eredmények gazdagsága, mert az 1992-ben alkalmazott módszertani gyakorlat (EVSSG gyermeknevelési elvek csoportja) szerint a teljes rangsor sokkal finomabb eredményeket mutat, mint az elsõ 5, 6 vagy 8 legfontosabb érték szelekciója.

6. Rokeach mindig a mediánt használja és nem az átlagot (várható értéket) az átlagpreferenciák mérésénél. Tulajdonképpen ez a helyes eljárás az adatokkal. A vizsgált adathalmazunk nagy elemszáma miatt, valamint azért, mert a sokváltozós módszereknél (faktor- vagy klaszterelemzés stb.) implicit módon, de az átlagot használjuk a középérték kifejezéséhez, az átlagok használatánál döntöttünk. Ez azzal is indokolható, hogy nem volt jelentõs különbség az átlagok és a medián eredmények között.

7. A dolgozatban a szignifikáns kifejezésnek statisztikai jelentõsége van.

8. Ezek 1982-ben, 1990-ben és 1993-ban a gyermeknevelési elvek teszt eredményei által is igazolódtak. Mindhárom évben a "vallásosságot" csak kevesen választották (20% alatt), lényegi eltolódások nélkül.

9. Mindent egybevetve a változások 1978 és 1993 között .10 szignifikancia-szintet értek el.

10. A teljes minta medián értéke 1978-ban 2.5 és 5.9 volt a BÉKÉ-t és A HAZA BIZTONSÁGÁ-t illetõen, vagyis a pártiskolát végzettek esetében 1.9 és 3.2, miközben az egyetemet végzett pártonkívüliek esetében 4.6 és 8.0 volt. Itt az alcsoportok kisebb száma miatt mediánt használtunk az átlag helyett (lásd Szakolczai 1987).

11. Könnyû és rövid bevezetõ a faktoranalízisbe: Kim-Mueller 1978a; 1978b.

12. Ezt a választást támasztotta alá minden pozitív kritérium. Mind a négy idõszakban a sajátértékek görbéje a következõ lehetséges faktorban ellaposodott. Ezen a módon minden évben a faktormodellben használt fõkomponensek sajátértéke 1.30 fölött volt, és a tényleges faktorok sajátértéke 0.60 fölött maradt. Tehát, ha ezt az "objektív" kritériumot használtuk volna, hogy a faktorok határait megszabjuk, ugyanahhoz a faktorstruktúrához jutunk, mint a sajátérték görbéje alapján.

13. A négy év pontos számai 22,2%, 21,5%, 26,2%, 23,6%. Az utóbbi években a megmagyarázott variancia magasabb, mert több a faktor, bár azt valamennyire kiegyensúlyozza az elsõ faktor csökkenõ sajátértéke. (Ez az érték a négy évre vonatkozóan: 3.16, 2.78, 2.59, 2.33.) A csökkenés oka a konkrét elemzésbõl nyilvánvaló. 1990-ben a megmagyarázott variancia százalékának magasabb értéke az az évi értékrendszer különös kikristályosodását mutatja.

14. Az 1968-as amerikai mintában is hasonló volt az elsõ nem rotált faktor, de bizonyos jellemzõ különbségekkel. Az célértékek, az intellektuális és pragmatikus értékek együtt az egyik póluson nem ideológiai értékek voltak, hanem AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME, a BÖLCSESSÉG és a BELSÕ HARMÓNIA. A másik pólus magva nem annyira a személyek közötti kapcsolatok eszközértékei (MEGBOCSÁTÓ, SZERETETTEL TELJES) voltak, hanem a TISZTA, UDVARIAS és a JÓKEDÉLYÛ.

15. Hasonló eltolódásokhoz lásd a BÖLCSESSÉG, a BELSÕ HARMÓNIA vagy a BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA szerepében bekövetkezett változásokat.

16. A két érték közötti szoros empirikus kapcsolatot mutatja az eredeti magyar gyermeknevelési teszt, ahol mind 1977-ben, mind 1982-ben a becsületességre, szeretetre, és a család iránti tiszteletre nevelés mindig erõsen együtt jártak és külön faktort alkottak.

17. Meg kell említenünk, hogy 1982-ben elõször két faktorban az ideológia és a család iránti felelõsség között létezett még kapcsolat.

18. Nyilvánvaló ennek az értéknek a szerepe az egész tesztben (lásd Rokeach 1960).

19. Medián értéke a magyar mintában 8.42 volt 1978-ban, miközben az USA-ban 1968-ban 10.46.

20. Ez egy másik cikk legfontosabb következtetése volt. 1992-ben a polgármesterek bizonyos attitûdjeit vizsgálta sajátos kontextusban Magyarországon és a volt Csehszlovákiában (lásd Szakolczai 1993: 115-117).

21. Ez volt Izrael esete az 1970-es években (lásd Rokeach 1979).

22. Ezt egy másik hasonló eredmény is bizonyítja: a helyi önkormányzatok közötti törés nem az ideológiai és nemzetpolitikai vonalon volt, hanem az ugyanabban a helységben létezõ különbözõ területek mentén (szomszédságok).

23. Az eredeti elméleti megfogalmazáshoz lásd Konrád-Szelényi 1979.

24. 1979 és 1980 között a Rokeach-tesztet alkalmaztuk egy 400 fõs almintán. A kérdõívek felét véletlenül az afganisztáni események elõtt, másik felét utána töltötték ki. Nagyobb különbségek csak a BÉKE és A HAZA BIZTONSÁGA között mutatkoztak, az eltérés az 1978 és 1982 közötti rangsor átlagait magyarázza.
 

Hivatkozások

Ariés, Philippe 1973. L'Enfant et la vie familiale sous I Ancien Régime. Paris: Seuil. Magyarul: A gyermek és a családi élet az ancien régime korában. In: Gyermek, család, halál. Budapest 7 987. 7-389).

Descartes, René 1985. The Philosophical Writings of Descartes. Cambridge University Press

Elias, Norbert 1978. The Civilising Process. Oxford: Blackwell. Magyarul: A civilizáció folyamata. Gondolat 1987.

Foucault, Michel 1975. Surveiller et punir. Paris: Gallimard

Hankiss Elemér 1982. Diagnózisok I. Budapest: Magvetõ

- 1986. Diagnózisok II. Budapest: Magvetõ

Hankiss Elemér-Füstös László-Manchin Róbert-Szakolczai Árpád 1982a Continuity and Break: the Analysis of the Value System of Hungarian Society 1934-1978, MTA Szociológiai Intézet

Hankiss Elemér 1982b Interactions between socio-economic factors, ways of life, and value orientations'. Research report, UNESCO

Hankiss Elemér-Füstös László-Machin Róbert-Szakolczai Árpád 1983. Kényszerpályán? (On a Forced Track? An Analysis of the Value System of Hungarian Society, 1930-1978). MTA Szociológiai Intézet

Hankiss Elemér et al. 1990. Modernization of Value Systems: Indicators of Change in Cross-cultural Comparisons. In: Kovács Ilona (szerk.) Search for American Values: Contribution of Hungarian Americans to American Values. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár

Harding, Stephen-David Phillips-Michael Fogarty 1986. Contrasting Values in Western Europe: Unity, Diversity, and Change. London: Macmillian

Havel, Václav 1985. The Power of the Powleress. Ed. John Keane, London: Hutchinson

Hirschman, Albert O. 1977. The Passions and the Interests: Political Arguments for Capitalism before Its Tüumph. Princeton University Press

Inglehart, Ronald 1974. The Silent Revolution. Princeton University Press

Kim, Jae-On-Charles W. Mueller 1978a Introduction to FactorAnalysis. Beverly Hills: Sage

- 1978b. Factor Analysis. Beverly Hills: Sage

Konrád György-Szelényi Iván 1979. The Intellectuals on the Road to Class Power. N.Y.: Harcourt

Manchin Róbert 1988. Individual Economic Strategies and Social Consciousness. Social Research, (55) 1-2, 77-95.

Oestreich, Gerhard 1982. Neostoicism and the Early Modern State. Cambridge: Cambridge University Press

Rokeach, Milton 1960. The Open and Closed Mind. N.Y.: Basic Books

- 1973. The Nature of Human Values. N.Y: The Free Press

- 1985. Inducing Change and Stability in Belief Systems and Personality Structures. Journal of Social Issues (41) 1, 53-171.

- (szerk.) 1979. Understanding Human Values: Individual and Societal. N.Y.: Free Press

Szakolczai Árpád 1982. A cigányság értékrendjének sajátosságai. Szociológia, 4.

- 1987. On the characteristics of the value choices of students. In: Hrubos Ildikó (szerk.) The Social Conditions of Engineers and Economists. Budapest: Közgazdaságtudományi Egyetem, Szociológia Tanszék

- 1993. Types of Mayors, Types of Subjectivity: Continuity and Discontinuity in the East-Central European Transitions 1. EUI Working Papers, 5.
 

Függelék

1. táblázat
A ROKEACH-TESZT

A. Célértékek

1. ANYAGI JÓLÉT (jómód, bõség)
(A COMFORTABLE LIFE, MATERIAL WELL BEING)

2. BÉKE (háborúktól és konfliktusoktól mentes világ)
(A WORLD OF PEACE)

3. BOLDOGSÁG (megelégedettség)
(HAPPINESS)

4. BÖLCSESSÉG (életbölcsesség)
(WISDOM)

5. CSALÁDI BIZTONSÁG (szeretteinkrõl való gondoskodás)
(FAMILY SECURITY)

6. BELSÕ HARMÓNIA (belsõ feszültségektõl mentes élet)
(INNER HARMONY)

7. EGYENLÕSÉG (testvériség, mindenki számára azonos lehetõségek)
(EQUALITY)

8. AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME (teljesítményekben gazdag, aktív élet)
(A SENSE OF ACCOMPLISHMENT)

9. ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET (élményekben gazdag aktív élet)
(AN EXCITING LIFE)

10. A HAZA BIZTONSÁGA (külsõ támadásokkal szembeni védettség)
(NATIONAL SECURITY)

11. IGAZI BARÁTSÁG (szoros emberi kapcsolat)
(TRUB FRIENDSHIP)

12. IGAZI SZERELEM (meghitt lelki és testi kapcsolat)
(MATURE LOVE)

13. KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET (örömök, sok szabadidõ)
(PLEASURE)

14. EMBERI ÖNÉRZET (öntudat, önbecsülés)
(SELF-RESPECT)

15. SZABADSÁG (függetlenség, választás lehetõsége)
(FREEDOM)

16 A SZÉPSÉG VILÁGA (a természet és mûalkotások szépsége)
(A WORLD OF BEAUTY)

17. TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS (elismerés, tisztelet)
(SOCIAL RECOGNITION)

18. ÜDVÖZÜLÉS (megváltás, örök élet)
(SALVATION)

B. Eszközértékek

19. ALKOTÓ SZELLEMÛ (újító, eredeti gondolkodású)
(IMAGINATIVE)

20. BÁTOR, GERINCES (kiáll a nézeteiért)
(COURAGEOUS)

21. ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES (elfogulatlan, nyílt gondolkozású)
(BROADMINDED)

22. ENGEDELMES (kötelességtudó, tisztelettudó)
(OBEDIENT)

23. ÉRTELMES (gondolkodó, intelligens)
(INTELLECTUAL)

24. FEGYELMEZETT (önuralommal rendelkezõ)
(SELF-CONTROLLED)

25. FELELÕSSÉGTELJES (megbízható, felelõsségtudó)
(RESPONSIBLE)

26. HATÉKONY (hozzáértõ, szakszerû)
(CAPABLE)

27. JÓKEDÉLYÛ (vidám, könnyû szívû)
(CHEERFUL)

28. LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ (racionális, ésszerû)
(LOGICAL)

29. MEGBOCSÁTÓ (nem bosszúálló)
(FORGIVING)

30. ÖNÁLLÓ (független, erõs egyéniség)
(INDEPENDENT)

31. SEGÍTÕKÉSZ (mások jólétéért dolgozik)
(HELPFUL)

32. SZAVAHIHETÕ (becsületes, õszinte)
(HONEST)

33. SZERETETTEL TELJES (ragaszkodó, gyöngéd)
(LOVING)

34. TISZTA (rendes, ápolt)
(CLEAN)

35. TÖREKVÕ (szorgalmas, vinni akarja valamire)
(AMBITIOUS)

36. UDVARIAS (jómodorú, jólnevelt)
(POLITE)
 

2. táblázat
Átlagos rangszámok minden értékre

	1978	1982	1990	1993
1. ANYAGI JÓLÉT	8.23	8.71	6.81	6.47
2. BÉKE	4.42	3.89	4.88	3.68
3. BOLDOGSÁG	6.95	7.55	5.98	6.16
4. BÖLCSESSÉG	13.05	12.70	12.15	11.25
5. CSALÁDI BIZTONSÁG	5.18	5.32	3.88	4.62
6. BELSÕ HARMÓNIA	8.90	8.68	7.48	8.43
7. EGYENLÕSÉG	9.35	9.06	11.22	10.67
8. AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME	7.66	8.22	8.67	9.65
9. ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET	11.68	11.91	11.69	11.91
10. A HAZA BIZTONSÁGA	7.39	6.83	8.14	6.63
11. IGAZI BARÁTSÁG	9.41	8.94	9.16	9.13
12. IGAZI SZERELEM	10.21	10.71	9.65	10.56
13. KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET	11.79	11.87	11.59	12.02
14. EMBERI ÖNÉRZET	9.55	9.56	9.92	10.48
15. SZABADSÁG	8.70	8.77	9.07	9.03
16. A SZÉPSÉG VILÁGA	13.85	13.56	14.23	14.00
17. TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS	8.83	9.24	11.11	10.51
18. ÜDVÖZÜLÉS	15.81	15.47	15.39	15.70
19. ALKOTÓ SZELLEMÛ	10.92	10.86	10.66	10.07
20. BÁTOR, GERINCES	7.19	7.40	7.30	7.36
21. ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES	10.36	9.89	10.74	10.42
22. ENGEDELMES	10.89	10.50	11.11	11.64
23. ÉRTELMES	8.25	7.60	7.40	6.35
24. FEGYELMEZETT	9.23	8.24	9.07	8.98
25. FELELÕSSÉGTELJES	6.91	7.32	7.19	7.19
26. HATÉKONY	11.35	11.57	11.36	11.24
27. JÓKEDÉLYÛ	9.93	10.26	9.82	10.22
28. LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ	10.89	10.25	10.23	9.32
29. MEGBOCSÁTÓ	10.96	11.15	11.24	11.35
30. ÖNÁLLÓ	9.10	10.08	9.72	9.95
31. SEGÍTÕKÉSZ	7.88	8.67	8.99	9.15
32. SZAVAHIHETÕ	6.67	6.40	6.52	6.66
33. SZERETETTEL TELJES	10.20	11.00	9.99	10.23
34. TISZTA	9.97	9.19	9.43	9.73
35. TÖREKVÕ	9.54	10.76	10.53	10.79
36. TÖREKVÕ	10.78	9.84	9.71	10.35

Megjegyzés: Minél alacsonyabb a rangszám, annál fontosabb az érték.

3. táblázat
Az elsõ nem rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
ALKOTÓ SZELLEMÛ	.53	.53	.59	.49
LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ	.41	.50	.55	.50
HATÉKONY	.29	.42	.49	.41
ÉRTELMES	.28	.26	.37	.29
ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES	.30	.41	.17	.25
ÖNÁLLÓ	.36	.17	.23	.23
BÁTOR, GERINCES	.29	.22	.17	.13
FELELÕSSÉGTELJES	.33	.31	.15	.30
SZABADSÁG	.39	.20	.08	.17
EGYENLÕSÉG	.20	.20	-.15	.05
A HAZA BIZTONSÁGA	.38	.25	-.14	.17
BÉKE	.34	.21	-.20	.10
TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS	.23	.12	.01	.17
ANYAGI JÓLÉT	-.28	-.21	.08	-.05
KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET	-.37	-.24	.07	-.15
BOLDOGSÁG	-.32	-.28	-.05	-.19
JÓKEDÉLYÛ	-.36	-.38	-.16	-.29
ÜDVÖZÜLÉS	-.25	-.20	-.36	-.26
SEGÍTÕKÉSZ	-.17	-.15	-.37	-.29
ENGEDELMES	-.41	-.38	-.40	-.29
TISZTA	-.44	-.43	-.36	-.48
UDVARIAS	-.43	-.44	-.38	-.45
SZERETETTEL TELJES	-.47	-.46	-.43	-.45
MEGBOCSÁTÓ	-.48	-.48	-.51	-.46

4. táblázat
A második nem rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
A HAZA BIZTONSÁGA	.55	.48	.53	.52
BÉKE	.55	.46	.45	.42
SZABADSÁG	.30	.28	.29	.34
EGYENLÕSÉG	.30	.34	.28	.38
TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS	.17	.29	.24	.24
FEGYELMEZETT	.23	.10	.20	.16
UDVARIAS	.35	.12	-.21	.04
TISZTA	.35	.00	-.18	-.05
ENGEDELMES	.35	.29	-.09	.21
HATÉKONY	-.28	-.09	.13	-.12
LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ	-.28	-.23	.03	-.12
ALKOTÓ SZELLEMÛ	-.33	-.17	.06	-.26
IGAZI BARÁTSÁG	-.20	-.16	-.24	-.25
IGAZI SZERELEM	-.25	-.43	-.36	-.46
BOLDOGSÁG	-.10	-.25	-.42	-.24
JÓKEDÉLYÛ	-.19	-.17	-.43	-.19
KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET	-.28	-.29	-.54	-.35
ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET	-.32	-.30	-.45	-.39

5. táblázat
A harmadik nem rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
A SZÉPSÉG VILÁGA	.39	.34	.30	.27
BÖLCSESSÉG	.24	.20	.20	.39
ÜDVÖZÜLÉS	.15	.32	.19	.32
BELSÕ HARMÓNIA	.12	-.05	.33	.31
EMBERI ÖNÉRZET	.11	.19	.33	.18
ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES	.24	-.02	.13	.23
MEGBOCSÁTÓ	.21	.12	.18	.17
CSALÁDI BIZTONSÁG	-.22	-.41	.20	-.05
BOLDOGSÁG	-.20	-.32	-.09	-.03
TÖREKVÕ	-.34	.03	-.15	-.23
KELLEMES, ÉLVEZETES, ÉLET	-.21	.05	-.23	-.36
ANYAGI JÓLÉT	-.54	-.28	-.40	-.46

6. táblázat
Az elsõ rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
ALKOTÓ SZELLEMÛ	.59	.55	.49	.39
LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ	.48	.51	.61	.47
HATÉKONY	.40	.44	.35	.37
ÉRTELMES	.34	.27	.42	.37
ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES	.24	.32	.01	.06
ÖNÁLLÓ	.44	.23	.23	.31
BÁTOR, GERINCES	.19	.24	.12	.03
FELELÕSSÉGTELJES	.24	.17	.06	.14
ÜDVÖZÜLÉS	-.31	-.29	-.38	-.31
SEGÍTÕKÉSZ	-.15	-.26	-.35	-.42
ENGEDELMES	-.52	-.39	-.50	-.38
TISZTA	-.52	-.37	-.14	-.03
UDVARIAS	-.54	-.40	-.18	-.26
SZERETETTEL TELJES	-.33	-.43	-.35	-.36
MEGBOCSÁTÓ	-.49	-.51	-.53	-.53

7. táblázat
A második rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
SZABADSÁG	.49	.45	.34	.36
EGYENLÕSÉG	.43	.37	.28	.32
A HAZA BIZTONSÁGA	.43	.52	.71	.63
BÉKE	.30	.50	.64	.57
TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS	.32	.17	.04	.08
FEGYELMEZETT	.22	.03	.06	.12
CSALÁDI BIZTONSÁG	-.43	-.29	-.06	-.07
BOLDOGSÁG	-.33	-.38	-.26	-.19
BELSÕ HARMÓNIA	-.28	-.20	-.12	-.22
IGAZI SZERELEM	-.28	-.28	-.26	-.28
SZERETETTEL TELJES	-.36	-.13	-.13	-.09
ANYAGI JÓLÉT	-.28	-.15	-.16	-.08
IGAZI BARÁTSÁG	-.14	-.11	-.21	-.26
JÓKEDÉLYÛ	-.20	-.12	-.23	-.17
KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET	-.16	-.23	-.40	-.29
ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET	-.06	-.12	-.43	-.34

8. táblázat
A harmadik rotált faktor, A változat

	1978	1982	1990	1993
BÉKE	.46	.29
A HAZA BIZTONSÁGA	.44	.25
FELELÕSSÉGTELJES	.32	.35
SZAVAHIHETÕ	.25	.01
CSALÁDI BIZTONSÁG	.33	.29
JÓKEDÉLYÛ	-.39	-.35
KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET	-.47	-.36
ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET	-.44	-.31

9. táblázat
A harmadik rotált faktor, B változat

	1978	1982	1990	1993
ALKOTÓ SZELLEMÛ	.32	.39
ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES	.38	.36
LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ	.10	.21
HATÉKONY	.36	.20
FELELÕSSÉGTELJES	.32	.24
SZERETETTEL TELJES	-.30	-.18
JÓKEDÉLYÛ	-.43	-.24
TISZTA	-.49	-.64
UDVARIAS	-.49	-.48

10. táblázat
A negyedik rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
ANYAGI JÓLÉT	.56	.45	.34	.62
BOLDOGSÁG	.23	.07	.08	.26
KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET	.32	.26	.00	.20
TÖREKVÕ	.39	.31	.43	.15
ENGEDELMES	.17	.34	.06	.23
BÖLCSESSÉG	-.24	-.17	-.01	-.07
IGAZI SZERELEM	-.12	-.19	-.24	-.20
IGAZI BARÁTSÁG	-.17	-.13	-.32	-.08
BELSÕ HARMÓNIA	-.19	-.26	-.12	-.18
ELÕÍTÉLETEKTÕL MENTES	-.33	-.28	-.34	-.12
A SZÉPSÉG VILÁGA	-.34	-.28	-.29	-.32

11. táblázat
Az ötödik rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS	.28	.53	.41	.45
AZ ELVÉGZETT MUNKA ÖRÖME	.36	.30	.37	.30
EMBERI ÖNÉRZET	.33	.24	.42	.19
BÉKE	-.46	-.17
A HAZA BIZTONSÁGA	-.30	-.05
TISZTA	-.24	.00
JÓKEDÉLYÛ	-.23	-.17
SZERETETTEL TELJES		-.09	-.17	-.29
IGAZI SZERELEM		-.20	-.23	-.43
ANYAGI JÓLÉT		-.28	-.44	.03
KELLEMES, ÉLVEZETES, ÉLET		-.12	-.35	-.14
BOLDOGSÁG		-.38	-.43	-.35

12. táblázat
A hatodik rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
BÖLCSESSÉG		.37	.50	.49
ÜDVÖZÜLÉS		.41	.40	.32
A SZÉPSÉG VILÁGA		.20	.15	.16
MEGBOCSÁTÓ		.25	.19	.10
ENGEDELMES		.20	-.04	.05
BELSÕ HARMÓNIA		-.03	.16	.28
BÉKE		-.17	.00	.00
HAZA BIZTONSÁGA		-.16	-.01	-.01
TISZTA		-.23
SZAVAHIHETÕ		-.22
CSALÁDI BIZTONSÁG		-.34
TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS			-.32	-.17
KELLEMES, ÉLVEZETES, ÉLET			-.24	-.17
SZABADSÁG			-.07	-.31

13. táblázat
A hetedik rotált faktor

	1978	1982	1990	1993
CSALÁDI BIZTONSÁG			.51	.42
FELELÕSSÉGTELJES			.28	.32
SZAVAHIHETÕ			.15	.32
BELSÕ HARMÓNIA			.38	.29
KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET			-.21	-.27
SZABADSÁG			-.16	-.13
ALKOTÓ SZELLEMÛ			-.19	-.19

1. ábra
A célértékek átlagai
Rokeach értékteszt
Magyarország, 1978, 1982, 1990, 1993
Alacsonyabb a rangszám, fontosabb az érték.

2. ábra
Az eszközértékek átlagai
Rokeach értékteszt
Magyarország, 1978, 1982, 1990, 1993
Alacsonyabb a rangszám, fontosabb az érték.