1. Bevezetés

A szerzõdések elengedhetetlenek az átfogó munkamegosztáson alapuló társadalom harmonikus mûködéséhez. A szerzõdéskötés azonban nem egyszerû feladat. Elõször is, a szerzõdések gyakran szekvenciális természetûek, azaz, az egyik fél teljesítése idõben megelõzi a másikét. Ez sokszor hátrányos annak, aki elsõként kénytelen teljesíteni. Másodszor pedig, az információ a felek között általában aszimmetrikusan oszlik meg. A szerzõdésekkel foglalkozó közgazdasági elméletek ezért elsõsorban azt kutatják, hogy milyen körülmények között hidalhatók át az ilyen problémák. Másként fogalmazva, milyen feltételekkel jöhet mégis létre a szerzõdés.

Az alábbi tanulmányban bemutatjuk, hogy a szerzõdések létrejöhetnek úgy is, hogy az érintettek nem egyenlítették ki az elsõként teljesítõ partner hátrányát és nem tettek semmit az információs aszimmetria ellen. Ennek egyik formája, tanulmányunk témája, egy olyan külsõ szereplõ bekapcsolódása, aki adott esetben, ha zavar támad arra kényszeríthetõ, hogy kisegítse a két szerzõdõ felet. Megmutatjuk, hogy egy ilyen konstelláció magyarázatot adhat a központi tervezésû gazdaságok szerzõdéseinek olyan sajátosságaira, mint a szerzõdések kezelésére fordított erõfeszítések rendszeres elhanyagolása² vagy a felek notórius megbízhatatlansága. Azt is bemutatjuk, hogy a modell segítségével miként magyarázhatók, illetve jelezhetõk elõre a szerzõdéses fegyelem és a szerzõdések kezelésének változásai a központi tervezésbõl a piacgazdaságba történõ átmenet idõszakában.

A hangsúlyt a szerzõdések kezelésének rendszeres elhanyagolására és a notórius megbízhatatlanságra helyezzük. Macaulay nagy hatású tanulmánya (1963) óta a szakirodalom is foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a szerzõdések nem képesek minden részletkérdésben szabályozni a résztvevõ felek cselekedeteit, akik gyakran nincsenek is tisztában az általuk aláírt szerzõdés pontos szövegével. Ha pedig zavar támad a szerzõdés teljesítése körül, akkor az ügyet peren kívül, a jogi kényszer alkalmazását mellõzve próbálják orvosolni, mert a bírósági út költséges, idõigényes és nem hatékony. A késés és a megbízhatatlanság egyéb formái tehát jelen vannak a szerzõdések közgazdasági elméletében. A szerzõdés-kezelés rendszeres elhanyagolása, a megbízhatóság szisztematikus figyelmen kívül hagyása azonban kívül esik a szerzõdésekkel foglalkozó standard közgazdasági elméletek határain.

Az alábbiakban bemutatott modell nem használja a kultúra, a szerep vagy a men talitás fogalmait. A jellegzetes társadalmi problémákat az egyének racionális kalkulációjára vezeti vissza; a szerzõdések világának változásait az egyéni cselekedetek intézményi reformokra visszavezethetõ változásaival magyarázzuk.

A tanulmány felépítése a következõ. A 2. szakaszban bevezetjük a szerzõdések nek a szokásos feltevések mellett felírható egyik lehetséges modelljét, a Határidõ Játékot. A 3. szakaszban a modellt nem-standard feltevések bevezetésével alakítjuk át. Olyan harmadik szereplõ jelenik meg a szerzõdéses játékban, aki pótlólagos erõ források juttatására kényszeríthetõ. Bemutatjuk a szerzõdéses fegyelem és a szerzõ dések kezelésének változásait és ezek makroszintû következményeit. Végül a 4. sza kaszban a modellt egy átmeneti gazdaságban, Magyarországon, 1988 és 1993 között megkötött szerzõdések mintáján teszteljük.


2. Szerzõdés szokásos feltevések mellett: a Határidõ Játék

Ebben a szakaszban a Határidõ Játéknak nevezett szerzõdésmodellt mutatjuk be há rom lépésben. Az elsõben a szereplõknek anélkül kell szerzõdniük, hogy a teljesítést kikényszerítõ szerzõdés-kezelési technikákat alkalmaznának. Efféle megoldásokhoz csak a második lépésben nyúlnak. Végül, a harmadik lépésben a garanciális technikákhoz kapcsolódó ügyleti költségeket is figyelembe vesszük.


2.1 Határidõ Játék szerzõdés-kezelés nélkül

A Határidõ Játékot a Bizalom Játék³ (Dasgupta 1988) modelljére vezetjük vissza. Két, lehetõségeit a könyörtelenségig kihasználó szereplõ, Vevõ és Szállító játssza, akiket az 1. ábrán kezdõbetûikkel jelölünk. Vevõ lép elõször. Eldönti, hogy köt-e szerzõdést Szállítóval, vagy nem. A labda ezután Szállító térfelére kerül, aki elõtt három lehetõség van: aláírja a szerzõdést és betartja a határidõt, aláírja a szerzõdést és késik, végül pedig, hogy nem szerzõdik. A készletezési költségek miatt az idõ elõtti szállítást ugyanúgy hátrányosnak tekintjük, mint a késést, ezért a továbbiakban a határidõtõl való mindkét irányú eltérést „késésnek" nevezzük. A szállítást követõen Vevõ újra választhat: határidõre vagy azon túl fizet. Az idõ elõtti szállítással ellentétben az elõrefizetés nem minõsül hátrányosnak.

A modellben felvetett kérdés a határidõ betartása. Vagyis nem azzal foglalkozunk, hogy a szereplõk teljesítenek-e egyáltalán, és nem is azzal, hogy kihasználják-e az elõttük lépõ helyzeti hátrányát annak érdekében, hogy újratárgyalják az árat vagy rontsák a minõséget, hanem azzal, hogy a határidõt cselekedeteik iránytûjeként alkalmazzák-e.

Mindkét játékosról feltételezzük, hogy valamennyi releváns információ birtokában vannak⁴. Nyilvánvalóan érzékelik, hogy egy meghatározott határidõ teljesült-e. Képesek megállapítani, hogy a késés vis major vagy partnerük hibájának következménye-e és azt is, hogy mekkora káruk származott belõle. Sõt azt is tudják, hogy az õ késésük mekkora veszteséget okoz a másik félnek. Megállapításaikat azonban külsõ fél, például bíróság elõtt nem tudják egyértelmûen bizonyítani. Más szóval a veszteség mértéke és a késés okai mindkét fél számára láthatóak, ám harmadik fél, például bíróság elõtt bizonyíthatatlanok⁵. A játék e jellegzetessége drasztikusan csökkenti a jogi út alkalmazásának esélyét.


1. ábra: A Határidõ Játék extenzív formája



Az egyes kimenetelekhez tartozó nyereményeket az 1. ábrán nagy betûkkel jelöltük, az indexek pedig a játékos nevének kezdõbetûi. R_v és R_s nyeremény az ideális esetben jelentkezõ profitot jelzi, amikor Vevõ is, Szállító is betartja a határidõt. T_v és T_s Vevõ, illetve Szállító nyereményeit jelöli, amikor az említett játékos késett, partnere pedig nem. Ezzel szemben S_v és S_s azt mutatja, hogy mekkora nyereményhez jut a jelölt játékos, ha egyoldalúan teljesít. Végül P_v és P_s nyeremények adódnak akkor, ha egyik fél sem pontos. A szerzõdéskötés elmaradása sem nyereséget, sem veszteséget nem okoz. A játékosok nyereményei három komponensbõl tevõdnek össze: (1) a kooperációból származó haszonból; (2) a határidõ be nem tartásából eredõ extrahaszonból; és végül (3) a másik fél késedelme okozta veszteségbõl. A szerzõdés aláírása elõnyös a szereplõknek (másként fogalmazva, a szerzõdéseket önkéntesen kötik). Következésképpen az elsõ komponens pozitív. A másik fél becsapása (a késedelem is ez) ugyancsak elõnyös a szerzõdés megszegõje számára, ám hátrányos a másik félre, akit becsaptak, ami a második komponenst pozitívvá, a harmadikat pedig negatívvá teszi. Reális feltételezésekkel élve⁶, a nyeremények nagyság szerinti sorrendje a következõ:


2. ábra: Részjáték-tökéletes egyensúly a Határidõ Játékban, a teljesítést kikényszerítõ szerzõdés-kezelési technikák nélkül

T_v > R_v > 0 > P_v > S_v (1)

T_s > R_s > 0 > P_s > S_s (2)

Szállító számára. A játék megoldását a legegyszerûbben visszafelé következtetéssel kapjuk meg, miként a 2. ábra mutatja. A játék megoldása⁷, hogy nem szerzõdnek (vagyis a [0,0] kimenetel), jóllehet ez mindkét szereplõnek rosszabb, mint ha kölcsönösen teljesítenének (R_v,R_s). Egy olyan világban, amelyben semmilyen intézmény sem szabályozza a szerzõdéskötést, a szereplõk nem fognak szerzõdni egymással.


2.2 Határidõ Játék ingyenes kikényszerítési technikákkal: a szerzõdések megbízhatósága és a szerzõdés-kezelés módja

A Határidõ Játék egyik kimenetele, a szállítási és fizetési határidõk kölcsönös betartása Pareto-javulást jelentene a kialakult megoldáshoz képest, ez a kombináció azonban nem egyensúlyi. Szerencsére számos társadalmi intézmény és technika szolgál az efféle dilemmák megoldására, többnyire úgy, hogy a játék nyereményszerkezetének átrendezésével csökkentik a szereplõk motivációját a csalásra⁸. Ha a késés így vagy úgy kevésbé kifizetõdõ a határidõ betartásánál, akkor a játékosok inkább határidõre teljesítenek. A szóban forgó technikák két fõ kategóriáját szokás megkülönböztetni: garanciák, biztosítékok nyújtását⁹, illetve a jó hírnévbe történõ beruházást¹⁰.

A kölcsönös garanciák rendszerének kialakítását egy, az elsõ világháború történetébõl vett példán illusztráljuk. A géppuskás raj minden katonája két alternatíva között választhat: kitart az utolsó töltényig, vagy elmenekül, ha a helyzet túlságosan forróvá válik. A túlélés esélyei nem rosszak, ha valamennyien kitartanak, ha azonban valaki elmenekül, biztosan életben marad (bár lehet, hogy fogságba esik). Ha viszont egyedüliként kitart, az a biztos halált jelenti. A katonák azt találták ki, hogy a dezertálás megakadályozása érdekében fához láncolják magukat. Ez a módszer kizárja az alternatívák egyikét, a menekülést (a történetet ismerteti és elemzi Ullmann-Margalit 1977). E példa alapeleme a megvalósítható alternatívák számának csökkentése a biztosítékot nyújtó játékos szabad akaratából, sõt esetleg kezdeményezésére. Arról, aki a biztosítékot adja, feltételezzük az önkéntességet; a garanciák nem önkéntes nyújtását itt nem tárgyaljuk. A szereplõk elõnyösnek tekintik szabadságuk egy szeletének feladását, így demonstrálva, hogy elkötelezik magukat szavuk betartása mellett.

A garancianyújtásnak számos esetenként távolról sem triviális formája ismeretes a gazdasági életben. Williamson (1985) kimutatja, hogy még olyan eszközök is, mint az árukapcsolás, a kizárólagossági jogok vagy a preferenciális árak, melyeket a polgári jog az erõfölénnyel történõ visszaélésként büntet, szolgálhatnak arra, hogy visszavonhatatlanná tegyék a gyengének látszó fél szerzõdéses ígéreteit. A bíróság beavatkozása ezért a célokkal épp ellentétes következményre is vezethet: a piaci tranzakciók olajozottabbá tétele helyett gátolhatja a sikeres együttmûködést. Ugyancsak a biztosítékok nyújtásának egyfajta módja a máshol nem, vagy csak nehezen felhasználható – fizikai vagy emberi – erõforrásokba történõ beruházás¹¹.

Olyan garancianyújtási technikák is léteznek, amelyeknél a szerzõdõ felek egy kívülállót is bevonnak. Efféle harmadik szereplõ lehet a Kereskedelmi Kamara, a választott-bíróság vagy a bank. A bank által kiadott akkreditív és fedezetigazolás például megköti a vevõ kezét: vásárlásra szánt pénzét nem használhatja fel más célokra. A polgári jog ugyancsak segíti a szerzõdõ feleket a garancianyújtás általános mintáinak megadásával. Standardizált díjakat alakít ki, így a kötbérre vagy a késedelmi pótlékra, a munkaügyi kapcsolatokban pedig iránymutatást ad, például a végkielégítés tekintetében. A standardizáláson kívül a jog egyéb, gyakori biztosítékadási formákat is szabályozhat, mint például a letétet vagy a zálogot.

A polgári jog szintén igényli harmadik fél, ez esetben az állam részvételét. Az állam azonban, épp úgy, mint a harmadik fél többi felsorolt alakváltozata, csak közvetít a vitás kérdésekben, segít a szerzõdéskötésben. A szerzõdések kikényszerítése nem a közvetítõk dolga. Az állam, mint a szerzõdések kikényszerítõje más köntösben – és merõben más hatékonysággal jelenik meg. Itt csak megemlítjük, rövidesen pedig még visszatérünk rá, hogy lényeges különbség van az államnak a polgári jogban részletezett közvetítõ szerepe, és a polgári jog talán legfontosabb alapelve, a restitúció, vagyis az eredeti állapot visszaállításának, az okozott kár megtérítésének az elve között.

A szerzõdések teljesítése melletti elkötelezettség hihetõvé tételének másik fontos technikája a reputáció, a jó hírnévbe történõ beruházás¹². Az a specifikus tõke, amely a reputáció építése során felhalmozódik, a márkanév. A beruházási költség pedig az a rövid távon – a Határidõ Játékban a határidõ be nem tartása révén – learatható nyeremény, amelyrõl a játékos a hosszú távon remélt nyeremény fejében lemond. A racionális aktorok tehát e két tételt mérik össze. Ez a kalkuláció új kérdéseket vet fel¹³. A hosszú távú nyeremény ugyanis több, eddig figyelembe nem vett tényezõtõl függ, elsõsorban attól, hogy a szerzõdés megismételhetõ-e és ha igen, hányszor, valamint attól, hogy a hírnévre vonatkozó információ áramlása milyen költségekkel jár. Erre a kérdésre a következõ szekcióban még visszatérünk.

A szerzõdések kezelésének különbözõ technikái azt a célt szolgálják, hogy a játékosok önként olyan helyzetet tudjanak teremteni, amelyben a szerzõdésszegés immár nem vonzó alternatíva. A nyeremények eddigi három alkotóeleméhez egy negyedik kapcsolódik: a letett és elvesztett biztosíték értéke. A következõ kérdés tehát az, hogy mekkorának kell lennie a garanciának, illetve mennyivel kell a hosszú távú nyereménynek meghaladnia a rövid távon besöpörhetõ nyereményt, hogy az utóbbi ne csábítson a meglévõ reputáció felélésére. A nyereményszerkezet új, kiegészítõ komponensére vonatkozóan elég minimális követelményt megfogalmazni. Nevezetesen, nagyobbnak kell lennie, mint amekkora hozamra a szállításbeli vagy fizetésbeli késés révén szert lehet tenni. A túlságosan csekély áldozat a lehetõségeit könyörtelenül kihasználó játékost nyilvánvalóan nem tartja vissza.

Ez a triviális feltétel azonban rávilágít arra, hogy a szerzõdés-kezelés technikái hatékonyabbak, mint a polgári jog restitúciós alapelvének kikényszerítésére hivatott szabályok. Elõször is, az utóbbi az okozott kárral azonos értékû ex post kártérítést ír elõ. Márpedig az „azonos érték" kimérése lényegesen nehezebb feladat, mint egy alsó érték megszabása, különösképp, ha, mint feltételeztük, a felek pontosan érzékelik az egyes költség- és veszteségtételeket, de nem feltétlenül tudják azokat bizonyítani a bíróságon. A félelem, hogy esetleges veszteségeikért nem kapnak teljes kompenzációt, visszatarthatja az érintetteket a szerzõdés megkötésétõl, a kellõen nagy értékû garancia – amelyre vonatkozóan csak alsó határt kellett szabni, felsõt nem – azonban ilyen esetekben is áthidalhatja a szekvencialitásból fakadó problémát.

Másodszor, a restitúció elve a megkárosított, tehát az egyik játékos veszteségeit építi be a károkozó, vagyis a másik játékos nyereményfüggvényébe. Szerzõdésszegés esetén tehát vita tárgya a veszteség mértéke, aminek igazolása a bíróság elõtt kétséges. Ez pedig visszatarthatja a feleket a szerzõdés megkötésétõl. Ezzel szemben a garancia vagy a kockára tett jó hírnév, amely a szerzõdés be nem tartásakor elvész, illetve a késedelmes teljesítésbõl származó extranyereség ugyanannak a félnek, a károkozónak a nyereményfüggvényében jelentkezik. Tekintve, hogy a biztosítékokat önként ajánlják fel, a hírnevet önként teszik kockára, az érintettek, partnerük megnyugtatása érdekében hajlandóak kiemelkedõen nagy téteket is felajánlani. Következésképp a szerzõdés-kezelés technikái olyan esetekben is támogatják a szerzõdõ feleket, amikor a restitúciós elv már nem.

3. ábra: Részjáték-tökéletes egyensúly a Határidõ Játékban, a teljesítést kikényszerítõ szerzõdés-kezelési technikákkal



A szerzõdés-kezelési technikák alkalmazása új nyereményeket állít elõ. Az egyoldalú késés által kínált nyereményt, T_v^--vel jelöljük; értéke T_v és az elveszett biztosíték értékének különbsége. Hasonlóképpen a kölcsönös késés eredménye P_v^-, amely nem más, mint P_v és az elveszett biztosíték különbözete. Mivel e veszteségnek nagyobbnak kell lennie a szerzõdésszegésbõl adódó nyereségnél, a vásárló nyereményeinek sorrendje átrendezõdik. T helyett R, a kölcsönösen pontos teljesítés kerül mind Vevõ, mind Szállító nyereménylistájának élére¹⁴.

Az új részjáték-tökéletes egyensúly a kölcsönös teljesítés (R_vR_s), amely minden egyéb kimenetelt dominál (lásd 3. ábra). Mindkét fél határidõre teljesít, és mindkettõjüknek áldozniuk kell ezért valamit. A konklúzió tehát a következõ: Együttmûködésüket támogató eszközök hiányában a felek nem tudtak szerzõdni egymással, a szükséges szerzõdés-kezelési eljárások, például biztosítékok cseréje esetén azonban igen, és be is tartották a szerzõdéseket.


2.3 Határidõ Játék költséges szerzõdés-kezelési technikákkal: a szerzõdéskötés feltételei

Mindez nagyon biztató. A biztosítékok cseréjének vagy a reputációba történõ beruházások kamatoztatásának azonban nyilván vannak korlátai, különben minden elképzelhetõ szerzõdést megkötnének. A Határidõ Játékban megtestesülõ problémákat lehetetlen minden esetben szerzõdés-kezelési technikákkal orvosolni. Ez ugyanis erõforrásokat emészt fel és így nem mindig fizetõdik ki, hiszen a költségek meghaladhatják az elõnyöket. A költségeknek számos forrása van. A felek például nem használhatják az általuk letétbe helyezett pénzt. Az akkreditív és a fedezetigazolás így mûködik. Sõt a biztosíték értéke akár csökkenhet is a mûvelet következtében. A letétek értékét például lemorzsolja az infláció. Még ha a biztosítékadó hiánytalanul vissza is kapja az általa letett biztosítékot, valamit veszít. Ez ösztönözheti arra, hogy betartsa a határidõt, de arra is, hogy ne szerzõdjön. Leginkább a szerzõdés-kezelési eljárások legfõbb elõnye, a kölcsönös függés kialakulása válhat károssá. Mivel a biztosítékadó keze meg van kötve, rugalmassága romlik. Az új piaci lehetõségek megragadásának reakcióideje meghosszabbodhat, mivel a korábbi szerzõdés feltételeit újra kell tárgyalni¹⁵.

Minthogy az ügyleti költségeket elõre kell fizetni, összegüket minden lehetséges nyereményhez hozzá kell adni. Következésképpen nem rendezik át a nyeremények sorrendjét. Meghatározzák viszont a szerzõdéskötés feltételeit. Ezek szerint a felek csak addig szerzõdnek egymással, amíg költségeik elmaradnak a szerzõdés által nyújtott profittól. Ha a szerzõdés-kezelés költségei meghaladják a határidõk kölcsönös betartásából származó hasznot, akkor nincs értelme szerzõdni. E feltételt, mely a szerzõdéskötés szokásos feltevések mellett felírt modelljébõl ered, a késõbbiekben összevetjük egy alternatív feltétellel, amelyet a szerzõdéskötés alternatív modelljébõl vezetünk le.


3. Szerzõdés nem-szokásos feltevések mellett: a Határidõ Játék puha költségvetési korláttal

Ebben a szakaszban a szerzõdések egy, a szokásostól eltérõ feltevések mellett felírt modelljét mutatjuk be. Nevezetesen, belép egy olyan szereplõ, aki hajlandó a felektõl átvállalni a partnerük késedelmes teljesítésébõl származó veszteségeket. Ez a lehetõség felpuhítja a szerzõdõk költségvetési korlátait, toleránssá válnak a késésekkel szemben. Az alternatív feltevések következményeit bemutatjuk a Határidõ Játékban is.


3.1 Határidõ Játék a költségvetési korlát ingyenes felpuhításával: szerzõdéses megbízhatóság és szerzõdés-kezelés

Kezdjük példával e szakaszt. Egy vállalat és egy nagy bank megállapodik abban, hogy a vállalat meghatározott árért kivitelez egy ígéretes projektet. Az elsõ szakaszban a bank pénzt folyósít a vállalatnak, amely elvégzi a szükséges munkákat. A második szakaszban azonban a vállalat olyan elõre nem látott problémákat jelent be, amelyek feltornázzák az árat. Ha a bank képes fizetni és a beruházás leállítása (vagy egy másik megbízott keresése) költségesebb a pótlólagos kiadások fedezésénél, akkor a bank fizetni fog. A vállalat ily módon képes rávenni a bankot, hogy fusson az elsõ szakaszban elköltött pénze után. Mindaddig, amíg szekvenciális optimuma a játék második fordulójában afelé szorítja a bankot, hogy kifizesse a megbízottjánál a projekt elején felmerült pótlólagos költségeket, a vállalat e potenciális veszteséget nem próbálja megakadályozni¹⁶.

A költségvetési korlát felpuhítására irányuló szekvenciális játék nem csak piacgazdaságokban fordul elõ, hanem tervgazdaságokban is, sõt az utóbbira sokkal inkább jellemzõ. Eredetileg itt is figyelték meg és írták le, mint a puha költségvetési korlát jelenségét¹⁷. A központi tervezõ nem engedheti meg, hogy az alárendelt vállalatok tönkremenjenek, már csak azért sem, mert akkor nem maradnának vállalatok, amelyek végrehajtanák a terveket. Egy olyan cég csõdje, amelynek outputját már betervezték más vállalatok inputjaként, általában sokkal drágább, mint a veszteségek kifizetése. A központi tervezõ ilyetén függését pedig a vállalatok ki tudják használni.

A puha költségvetési korlát kategóriája felhasználható az altruista viselkedés elemzésében is (lásd Lindbeck–Weibull 1988). Vegyük példaként egy nemzetközi segélyszervezet és egy harmadik világbeli ország hatóságainak kapcsolatát. A szervezet segíteni akar a bajbajutottaknak. Személyzetének együtt kell mûködnie a helyi hatóságokkal a segély szétosztása során. Az utóbbiak azonban saját céljaikra fordíthatják, ahogy gyakran fordítják is a támogatást, arra kényszerítve ezáltal a szervezetet, hogy további segélyeket adjon. A szegények megsegítésére irányuló nemzetközi erõfeszítés tehát felpuhítja a helyi kormányzat költségvetési korlátját.

Meg kell jegyezni, hogy a költségvetési korlát puhasága nem a bõkezûség szinonimája, inkább az újratárgyalás lehetõségére utal. Még a legnagyvonalúbb juttatások is kemények a fogalom itt alkalmazott értelmében, ha elõre egyértelmûen tisztázzák a kereteket. Ezzel szemben még a kétségbeejtõen csekély költségvetés is lehet puha mindaddig, amíg a késõbbiekben ki lehet tágítani õket (Kornai 1993/1992, 170).

A költségvetési korlátok akkor válnak puhává, ha egy erõforrás-tulajdonost partnerei kész tények (fait accompli¹⁸) elé tudják állítani. A fait accompli két komponensbõl áll. Elõször is az eszközök tulajdonának aszimmetriáját ellensúlyozza a szükséges információk birtoklásának ellentétes aszimmetriája. A tulajdonosé az összes erõforrás, de a felhasználó van tisztában optimális allokációjukkal és mûködtetésükkel. Az adósok, a központi tervezésû gazdaságok vállalatai, vagy a harmadik világbeli helyi vezetõk jobban ismerik tevékenységük feltételeit, mint a hitelezõk, a központi tervezõ, vagy a nemzetközi segélyszervezetek. A második komponens az elsõként teljesítõ fél hátrányának (first mover disadvantage) valamilyen formája. A célok megvalósítása idõt vesz igénybe, és a felek kötelezettségeiknek nem tudnak egyidejûleg eleget tenni. Mindenképpen a tulajdonosnak kell elõször lépnie, hiszen erõforrások nélkül a felhasználó nem tud teljesíteni. Az elsõ lépés nyomán azonban a tulajdonos kiadásai visszafordíthatatlanná válnak. Az erõforrások specifikusak, következésképpen részben konvertálhatatlanok lesznek, mivel a speciális eszközök legjobb alternatív felhasználása kevesebbet hoz, mint a már elkezdett projekt befejezése, akár még megemelt költségvetés mellett is. Ennek folytán változik a felhasználónak átadott erõforrások optimális szintje. A felhasználó éppen a szekvenciális optimum e módosulását használja ki eredeti keretének növelésére¹⁹.

Ha a szerzõdõ felek költségvetési korlátja puha, akkor az általuk kötött szerzõdésekkel olyan események történnek, amelyek a szokásos feltevések mellett felírt szerzõdéseknél atipikusak vagy ismeretlenek. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be a Határidõ Játékban.

A fentiekben tulajdonosnak nevezett szereplõ a Határidõ Játékban harmadik személyként jelenik meg, akinek az elsõként teljesítés kényszerébõl valamint az információs aszimmetriából származó hátrányát a két szerzõdõ fél, vevõ és eladó kihasználhatja. Megköthetnek egy szerzõdést, anélkül, hogy a szerzõdés megfelelõ kezelésére költenének. Mivel a harmadik fél, mint például a központi tervezésû gazdaságban az állam, érdekelt a szerzõdés sikerében, rávehetõ, hogy kisegítse a szerzõdõ feleket, és pótlólagos forrásokat bocsásson rendelkezésükre, ha zavar támadna. Ezt új komponensként vezetjük be a játékosok nyereményfüggvényében. Feltételezzük, hogy a harmadik fél a szerzõdõ partnerek késésébõl származó veszteséget teljes egészében megtéríti²⁰. Vagyis a kívülrõl érkezõ kártérítés egyenlõ lesz az illetõ szerzõdõ fél által elszenvedett veszteséggel.

A harmadik fél intervenciója új nyereményeket, S_v⁺-t és P_v⁺-t rendel az egyoldalú vagy a kölcsönös, kétoldalú késedelem kimeneteleihez. S_v⁺ nem más, mint S_v, kiegészítve a harmadik fél által nyújtott pótköltségvetéssel. P_v⁺ és P_v kapcsolata ugyanez. Szállító új nyereményei hasonlóképp állíthatók elõ. A beavatkozás nyomán a harmadik fél kontójára a késedelem áldozata ugyanazt a nyereményt kapja, mintha partnere nem késett volna. A nyeremények tehát az alábbi módon rendezõdnek át:

T_v = P_v⁺ > R_v = S_v⁺ > 0 (3)

T_s = P_s⁺ > R_s = S_s⁺ > 0 (4)

A játék új részjáték-tökéletes egyensúlya egy mindkét oldalról késedelmes tranzakció, amely P_b⁺ és P_s⁺ nyereményt biztosít a résztvevõknek (lásd a 4. ábrát). Ráadásul ez a kimenetel, ha holtversenyben is, mindkét játékos profitsorrendjének élén áll. Minthogy az eredménnyel mindkét szerzõdõ fél elégedett és annak is tudatában vannak, hogy a másik fél sem érdekelt a változtatásban, a játékosok szerzõdéskötési hajlandóságának ösztönzése nem igényel szerzõdés-kezelési technikákat. Nem fognak költeni szerzõdéseik betartatására vagy partnerük megbízhatóságának alapos ellenõrzésére. Ennek folytán egyikük sem fogja betartani a határidõt.

A szerzõdéskötés elõzõ szakaszban tárgyalt módjával összehasonlítva ez újfajta eredmény. Az elõzõ szakaszban a potenciális szerzõdõ felek vagy szerzõdtek, de akkor betartották a határidõt, vagy pedig nem is szerzõdtek. A szerzõdéskötés összekapcsolódása a határidõk notórius elhanyagolásával a puha költségvetési korlát új keletû következménye.

A puha költségvetési korlát fontos következményekkel jár a szerzõdések kezelésére nézve is. Megállapítottuk, hogy P_v⁺ > R_v, illetve P_s⁺ > R_s [lásd (3) és (4)]. Szavakban kifejezve, a kölcsönös késés esetén jelentkezõ nettó hasznot mindkét fél elõnyösebbnek tartja a kölcsönös szerzõdésteljesítés esetén keletkezõ haszonnál. Más szóval, valamely szervezet költségvetési korlátjának puhítása (vagyis a sikeres lobbizás) felülmúlja az szerzõdés-kezelésbõl fakadó elõnyöket. Ilyen esetben a szerzõdõ felek nem adnak biztosítékokat, hanem inkább lobbizásra költenek. A tranzakciós költségektõl mentes puha költségvetési korlát tehát kiszorítja a tranzakciós költségektõl mentes szerzõdés-kezelési technikákat.

Ez az eredmény ugyancsak újdonság a standard szerzõdés-kezelési technikák alkalmazásához képest. Az elõzõ szakaszban a felek különféle biztosítékokra támaszkodva próbálták szerzõdéses ügyeiket intézni, vagy nem szerzõdtek. A szokásos feltételek esetén a szerzõdések megkötése biztosítékok nyújtása nélkül lehetetlen volt. Más a helyzet azonban, ha a játékosok költségvetési korlátja puha.


3.2 Határidõ Játék a költségvetési korlát költséges felpuhításával: a szerzõdéskötés új feltételei

A (3) és (4) nyereményrendezések a költségvetési korlát felpuhíthatóságának további következményeire is rámutatnak. Nevezetesen arra, hogy a szerzõdéskötés mindig elõnyösebb a szerzõdés elmaradásánál. A szerzõdés elmaradásából származó nulla értékû nyeremény kerül a lista végére. A szerzõdés szándékát nem korlátozzák megbízhatósági megfontolások, mert az esetleges veszteség utólag teljes egészében kiegyenlíthetõ. A felek szerzõdéskötési hajlandósága korlátlan, mivel bármely kimenetel hozama pozitív. Ez azonban csak egy olyan világban érvényes, amelyben a költségvetési korlát puhává tétele nem jár tranzakciós költséggel. Az elõzõ szakaszban a harmadik személy beavatkozását magától értetõdõnek vettük. Ám reális az a feltételezés, hogy a szubvenció megszerzése nem biztos. A siker azon erõfeszítések függvénye, amelyet a harmadik személy meggyõzésére fordítottak, hogy szükség van többlettámogatásra. Ezt nevezik lobbizásnak.

A lobbizás költséges dolog, értékes kapcsolatokba való beruházást jelent. Abból a szempontból is költséges, hogy a lehetséges támogatási források felkutatására kell átcsoportosítani a munkaerõ egy részét. A lobbisták szakértõket alkalmaznak, hogy érveiket meggyõzõbbé tegyék. Drága kampányokat folytatnak, hogy embereiket befolyásos pozíciókba dugják be. A lobbizás közvetlen formái, például a nyílt korrupció is költségesek.

E költségeket figyelembe véve azonban a szerzõdéskötés tere végessé válik. Lennie kell egy korlátnak, amelyen túl a lobbizás marginális költsége nagyobb, mint amekkora marginális hasznot nyújt. Ezt a korlátot, az elõzõ fejezetben megjelölt feltételhez hasonlóan, a résztvevõknek jutó teljes nyeremény összege jelenti. A fenti jelöléseket alkalmazva, a lobbizás költségei nem haladhatják meg P_v⁺-t, illetve P_s⁺-t Vevõ, illetve Szállító számára. Ha igen, a játékosok nem kötnek szerzõdést.

A szerzõdéskötés kétféle feltétele félrevezetõ összehasonlításra adhat módot. Az elsõ esetben, a 2.3 szakaszban a felek R összeget költhettek szerzõdés-kezelési technikákra, a 3.3-as szakaszban pedig P⁺ összeget. Azt is megállapítottuk, hogy P⁺ > R. Ebbõl tehát könnyû arra a következtetésre jutni, hogy a költségvetési korlát felpuhítására a felek többet fordíthatnak, ezért az még akkor is lehetõvé teszi a szerzõdéskötést, amikor a szerzõdés-kezelési technikák már nem segítenek. Más szavakkal, puha költségvetési korlát mellett a szerzõdõk több szerzõdést kötnek, mint ha a költségvetési korlát kemény, minden más feltevés változatlansága mellett. Sõt azt is állíthatnánk, hogy hacsak a szerzõdés-kezelés nem lényegesen olcsóbb, mint a lobbizás veszteség-kompenzációkért, akkor a felek inkább az utóbbit választják. Ezek a következtetések azonban a jelenleg alkalmazott feltevések mellett tévesek. A szerzõdés-kezelésért ugyanis nem az a játékos fizet, aki a lobbizásért. Normál körülmények között ugyanis az elõbbit a potenciálisan késedelmes fél fizeti, utóbbit pedig a késés potenciális áldozata.


4. A modell tesztje

A Határidõ Játék alapján hipotéziseket lehet megfogalmazni a szerzõdések világának egyes jellemzõire vonatkozóan, és így tesztelhetõ. A központi tervezésû és az átmeneti gazdaságok különösen alkalmasak ilyen vizsgálatokhoz, bár a puha költségvetési korlát más intézményi környezetben is létrehozhat a szokásostól eltérõ szerzõdéses szituációkat. A modell szerint a tervgazdaság bevezetése a puha költségvetési korlát jelenségének elterjedése révén aláássa a szerzõdéses fegyelmet, és a szerzõdés- kezelés elhanyagolásához vezet. A központi tervezésbõl a piacgazdaságba való átmenet épp ellentétes eredményeket produkál: a költségvetési korlátok keményedésével a szerzõdések megbízhatósága és a szerzõdés-kezelés is javul²¹.

Az elsõ hipotézispárt nehéz ellenõrizni, mivel a központi tervezés bevezetésekor nem folytattak ilyen vizsgálatokat. A második hipotézispárra vonatkozóan azonban végeztünk ilyen felmérést. Magyar vállalatok által 1988 és 1993 között megkötött szerzõdéseket kódoltunk, annak céljából, hogy megismerjük a szerzõdéses fegyelem és a szerzõdés-kezelés alakulását. A mintavételi stratégia megválasztása azt célozta, hogy elkerüljük, vagy legalábbis minimálisra szorítsuk a koncentrált megfigyelés kockázatát, a mintavételi egység pedig a szerzõdés legyen, és ne a vállalat. A kutatási terv alapelve ez volt: nézzünk meg néhány vállalati irattárat, és vizsgáljuk meg nagyszámú más cég, azaz az üzleti partnerek szerzõdéses magatartását.

Az irattárukba betekintést engedõ vállalatok az esetek 45 százalékában vevõk, 55 százalékban pedig eladók voltak. Összesen 11 vállalat irattárát vizsgálhattuk meg, közülük kettõ építõanyaggyártó, másik kettõ vegyipari cég, egy-egy foglalkozik acél és más kohászati termékek gyártásával illetve kereskedelmével, a maradék kettõ pedig a szállítási illetve a távközlési piacon érdekelt. Volt köztük még egy vízmû, egy kis építõipari cég, valamint egy kiadóvállalat. Az átlag magyar újságolvasó számára a 11 vállalat közül 8 neve jól ismert. Mind a 8, valamint az egyik kevésbé ismert vállalat is jelentõs szereplõ saját piacán, ám csak egyiküknek volt helyi monopóliuma, s mûködött következésképpen igen szigorú szabályok között. A minta kb. 2 százalékát képviselõ építõipari cég kivételével mindegyikük termelése és felhasználása sokrétû, s ily módon nagy számú kereskedelmi partnerrel rendelkeztek. Ezen a szándékosan homályos leíráson túl nem tárhatjuk fel a cégek nevét, de nincs is rá szükség. A hipotézis ellenõrzésére szükséges vizsgálat ugyanis a partnervállalatok szerzõdéses magatartására irányult, amelyek száma és fõleg tevékenysége jóval szélesebb körû volt. Ennek folytán a mintánk nem 11 vállalatból állt, hanem 415 cég fizetési fegyelmét és 230 cég szállítási megbízhatóságát vizsgálhattuk. E nagy számú vállalat megfigyelésével az azonos cégen belüli szerzõdések egymáshoz való hasonlatossága, ha egyáltalán megfigyelhetõ, csak minimális volt.


4.1 Szerzõdéses fegyelem

A szerzõdések megbízhatóságát (pontosabban megbízhatatlanságát) a szállítási határidõ és a tényleges szállítás között eltelt idõ, valamint a tényleges szállítás és a tényleges fizetés közötti intervallumok összegeként mértük, mindkettõt napokban. Az eredményeket az 1. táblázat mutatja.

Az operacionalizálás e módjához két megjegyzést fûzünk. Elõször is fontos észrevenni, hogy a szállítók megbízhatatlanságának mérésére a késés önmagában nem a legjobb mérce. Kikerülhetõ ugyanis rendkívül laza határidõkkel, melyekhez aztán idõ elõtti szállítások kapcsolódnak. A szállító vállalhat valamit fél éves határidõre, aminek teljesítéséhez tulajdonképpen nem lenne szüksége többre két hétnél, és aztán, mondjuk, négy hétre szállít (tehát öt hónappal a határidõ elõtt). A szerzõdések megbízhatóságának vizsgálata azonban arra irányul, hogy a határidõ mennyire alkalmas iránymutató a partner lépéseinek kiszámításához. Ezért az idõ elõtti szállítást is a határidõtõl való eltérésnek tekintettük, különös tekintettel az ezzel járó készletezési többletköltségre. Másodszor, a fizetés megbízhatóságát két tényleges teljesítés (a szállítás és a fizetés) között eltelt idõvel mértük, nem pedig a fizetési határidõ és a tényleges fizetés vagyis egy ígéret és egy teljesítés közötti intervallumként. Ennek magyarázata, hogy a szerzõdések többsége a fizetést a tényleges szállításhoz kapcsolta, és nem adott meg külön fizetési határidõt.

1. táblázat
A határidõk megbízhatatlansága
(a teljesítési határidõ és a tényleges teljesítés közötti, valamint a tényleges teljesítés és a tényleges fizetés közötti idõköz együttes hossza napokban)



A szerzõdéses fegyelem a vizsgált periódusban általánosságban javult, amint a Határidõ Játék alapján elõre jeleztük. A szállítónak a teljesítési határidõtõl, a vevõnek pedig a fizetési határidõtõl való együttes eltérése az 1988. évi átlagosan 67,6 napról 1993-ban átlagosan 34,1 napra, gyakorlatilag a felére csökkent. Ez a csökkenõ irányzat, amely valójában a szerzõdéses megbízhatóság javulását jelenti, az 1991-es év kivételével egyenletes volt, amikor is egy kiugró érték – 84,6 nap – jelentkezett. Ám mind az 1991. évi kiugrás, és részben a trend monotonitása is kis számú szélsõséges eset következménye. Ezt támasztja alá a Huber-féle átlag²², a központi tendencia másik, a szélsõséges értékekre kevésbé érzékeny mércéjének alakulása. Ez utóbbi nem mutat kiugrást az 1991. évre, s az általa felrajzolt tendencia is kevésbé monoton. Szembeszökõ javulással indul 1988–1990 között, 1990-tõl stagnál, majd 1993-ban ismét dinamikusan javul. Ugyanakkor, az egész periódust tekintve a javulás egyértelmû jelei tapasztalhatók. A költségvetési korlátok keményedése egyértelmûen javítja a szerzõdéses fegyelmet.


4.2 A szerzõdések kezelése

A garanciális elemek fogalmáról a szakirodalomban általános az egyetértés. Következésképpen a szerzõk többsége illusztratív példákhoz fordul, anélkül, hogy a fogalmat részletesen megmagyarázná és kategorizálná. Ez az egységes értelmezés elõnyös az elmélet szempontjából, ám nem segíti az empirikus munkát. Ráadásul kutatásunk módszerei kissé eltérnek a tranzakciós költségek közgazdaságtanának fõ áramától. Nemcsak azzal foglalkozunk, hogy az érintettek miért cserélnek biztosítékokat az üzleti kapcsolatokban, de az ellenkezõjével is: miért nem teszik ezt más esetekben. Emellett kutatási módszerünk a szerzõdések tartalomelemzésén alapul. A tranzakciós költségek közgazdaságtanának képviselõi ezt nem javasolják. A piacok és a hierarchiák mai elméletének iskolája nem kedveli a szerzõdések elemzését, azt állítván, hogy a jogi procedúrák költségesek és nem hatékonyak, következésképp a gazdasági élet szereplõi nem is alkalmazzák õket. Mi is osztjuk ezt a véleményt. A felek valóban gyakran nem élnek a jog eszközeivel vitáik megoldására; nem számolnak fel kötbért és nem perelnek. Az opportunista partnerekkel szemben, érdekeik védelmében inkább bizonyos nem szerzõdéses módszereket alakítanak ki, ahelyett, hogy ragaszkodnának a szerzõdések betûjéhez. A szerzõdések e szkeptikus felfogása azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért is vannak szerzõdések egyáltalán. Miért kötnének a felek szerzõdéseket egymással, ha úgy sincs semmi értelme? Az üzleti élet szereplõi bizonyosan okkal tartanak ki a szerzõdések mellett, még ha ezek csak korlátozottan alkalmas útmutatói is cselekedeteiknek.

A szerzõdések egyszerre tükrözik a szerzõdõk várakozásait partnerük megbízhatóságát illetõen, és azt, hogy mekkora fontosságot tulajdonítanak e megbízhatóságnak. A tartalomelemzés klasszikus példájával élve, a totalitariánus rezsimek által indított propagandakampányok célja a közvélemény megdolgozása. A propagandakampányok alapján közvetett információ szerezhetõ a politikai rendszer céljairól, önértékelésérõl és arról, hogy milyen képet fest önmagáról. Valami hasonló vonatkozik a szerzõdésekre is. A szerzõdõ felek venni vagy eladni akarnak. Szerzõdéseik megszövegezése azonban a biztonsággal és a megbízhatósággal kapcsolatos szempontjaikat tükrözi. A szerzõdések szövegeinek elemzése ily módon hasznos információul szolgál hipotézisünk ellenõrzéséhez. Lemérhetjük, hogy a szereplõk komolyabban veszik-e a biztonságot, mint azelõtt.

A szerzõdéses biztosítékok betartásának komolyságát nominális skálán mértük. A valamilyen biztosítékot tartalmazó szerzõdéseket különválasztottuk azoktól, amelyekbõl mindenféle garancia hiányzott. A vizsgált garanciális elemek mindegyike szerzõdéses biztosíték. Listájuk a következõ módszereket tartalmazta: késedelmi kamat; kötbér; a szállítás visszaigazolásának elõírása; kedvezményes árak megvonása késedelem esetén; raktárkészlet tartása a vevõ üzemében; letétek; fedezetigazolás; a szállítás felfüggesztése fizetési késedelem esetén; korlátozott tulajdonosi jogok a teljes ár kifizetéséig; elõlegfizetés elõírása; próbaidõ; helyszínen történõ fizetés; készpénzes fizetés a tényleges szállítás és a fizetési határidõ egybeesése esetén; azonnali fizetés.

Az eredmény, amelyet a 2. táblázatban mutatunk be, alátámasztja a Határidõ Játékból levezetett várakozásokat. A biztosítékokat tartalmazó szerzõdések aránya az 1988. évi 21,2 százalékról folyamatos növekedést mutatva 64 százalékra emelkedett 1993-ban.

2. táblázat
Valamilyen, a határidõt biztosító garanciális elemet tartalmazó szerzõdések




5. Összefoglalás

A jogszabályok kikényszeríthetõsége, a köztisztviselõk és közalkalmazottak korrumpálhatósága, a szerzõdéses fegyelem, a tulajdon tiszteletben tartása, az adóelkerülés elterjedtsége jelentõs különbségeket mutat az egyes társadalmak között, és számottevõen meg tud változni az idõk során még egy társadalmon belül is. A szociológusok gyakran a kultúra, a szocializáció, a mentalitás vagy a habitus különbségeivel, illetve változásaival magyarázzák ezt. Fukuyama (1997/1995) szerint a kooperációhoz szükséges bizalom megteremtése – amelynek egyik aspektusával foglalkoztunk e tanulmányban – a társadalmi jelenségek azon húsz százalékához tartozik, amelyekrõl nem tudunk számot adni a racionális döntések terminusaiban. Az efféle magyarázatok azonban nehézkessé válnak, amikor társadalmi változásokat, különösen ha gyors változásokat kell magyarázniuk. Mi indokolta a magyar üzleti kultúra, vagy a szerzõdõk mentalitásának, habitusának változását, ami el kellett hogy vezessen a szerzõdések megbízhatóságának látványos javulásához, és a szerzõdések kezelésének új formáihoz? És hogyan lehetséges ennyire gyors változás a kultúrában és a mentalitásban, hogy lehet ennyire gyors a reszocializáció? És miért épp abba az irányba változott, ami aztán a szerzõdéses fegyelem tapasztalt változásait mozdította elõ? Miért nem romlott a megbízhatóság és váltak még elhanyagoltabbá a szerzõdések?

E lehetséges buktatók miatt megpróbáltuk mellõzni az említett – a preferenciák egy meghatározott, „épp ilyen és nem olyan", konstellációjára épülõ – magyarázó változókat. Igyekeztünk olyan modellt konstruálni, amelyben az egyéni cselekedetek az érintettek racionális kalkulációjából származtak. A magyarázni kívánt változásokat nem a preferenciák változásából vezettük le, hanem megpróbáltunk olyan, a cselekvõk döntéseit befolyásoló környezeti változókat keresni, amelyek alakulása elõidézhette a szerzõdõk viselkedésének és maguknak a szerzõdéseknek a változását. E változót a költségvetési korlát puhaságában, illetve keménységében, vagyis a szerzõdõk mögött álló, általuk kihasználható harmadik szereplõ jelenlétében vagy hiányában találtuk meg.


Irodalom

Dasgupta, P. 1988. Trust as a Commodity. In: Gambetta, D. (ed.) 49–72.
Dewatripont, M.–Maskin, E. 1995. Credit and Efficiency in Centralized and Decentralized Economies. Review of Economic Studies, 62, 541–56.
Ellis, C. J. 1992. Reputation. Megjelent: Newman, P.–M. Milgate–J. Eatwell (eds.) The New Palgrave Dictionary of Money and Finance, Vol. 3, 331–332. London: Macmillan
Fukuyama, F. 1997/1995. Bizalom. Budapest: Európa Kiadó
Gál R. I. 1997. Unreliability. Contract Discipline and Contract Governance under Economic Transition. Amsterdam: Thesis
– 1999. Hostages or Reputation Effects. (Megjelenés alatt: Raub, W.–J. Weesie (eds) The Management of Durable Relations: Theoretical and Empirical Models for Households and Organizations. Amsterdam: Thela)
Hart, O.–Moore, J. 1988. Incomplete Contracts and Renegotiation. Econometrica, 56, 755–785.
Hetényi, I. 1994. Államháztartási folyamatok a kilencvenes évek elején. Közgazdasági Szemle, 41, 377–390.
Kornai J. 1980. A hiány. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
– 1986. A puha költségvetési korlát. Tervgazdasági Fórum, 2, 1–18.
– 1993/1992. A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest: HVG Kiadó
– 1993. Útkeresés. Budapest: Századvég Kiadó
– 1998. Pénzügyi fegyelem és puha költségvetési korlát. Közgazdasági Szemle, 44, 940–953.
Lindbeck, A.–Weibull, J. W. 1988. Altruism and Time Consistency: The Economics of Fait Accompli. Journal of Political Economy, 96, 1165–1182.
Lindenberg, S. 1992. An Extended Theory of Institutions and Contractual Discipline. Journal of Institutional and Theoretical Economics, 148, 125–154.
Macaulay, S. 1963. Non-Contractual Relations in Business: A Preliminary Study. American Sociological Review, 28, 55–67.
Magyar Nemzeti Bank 1994. Havi jelentés 4–5, 92.
Parfit, D. 1998/1978. Körültekintés, erkölcsiség és a fogolydilemma. Megjelent: Csontos L. (vál..) A racionális döntések elmélete. Budapest: Osiris – Láthatatlan Kollégium, 138–160.
Schaffer, M. E. 1989. The Credible-Commitment Problem in the Center-Enterprise Relation. Journal of Comparative Economics, 13, 359–382.
Ullmann-Margalit, E. 1977. The Emergence of Norms. Oxford: University Press
Voszka, É. 1984. Érdek és kölcsönös függõség. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Weesie, J.–Raub, W. 1996. Private Ordering. A Comparative Institutional Analysis of Hostage Games. Journal of Mathematical Sociology, 21, 201–240.
Williamson, O .E. 1983. Credible Commitments: Using Hostages to Support Exchange. American Economic Review, 73, 519–540.
– 1985. Economic Institutions of Capitalism. New York: Free Press
– 1987. Vertical Integration. Megjelent: Eatwell, J.–M. Milgate–P. Newman (eds.) The New Palgrave: A Dictionary of Economics. London: Macmillan, 4. 807–811.



Jegyzetek

1. Az alábbi tanulmány Gál (1997) alapján íródott, és elõször a „Cselekvéselmélet és társadalomkutatás" címû, Csontos László emlékére tartott konferencián hangzott el 1998. november 27-én. Elkészítését a Netherlands Organization for Scientific Research (NWO) és az Országos Tudományos és Kutatási Alap (OTKA) támogatta. Az NWO-projekt száma 500-279-411, az OTKA-projekt száma: F 4664. Köszönet illeti Siegwart Lindenberget, Ivo Molenaart, Werner Raubot, Kornai Jánost, Chikán Attilát, Dénes Ferencet, Pápai Zoltánt és Koos Postmát hasznos kommentárjaikért.
2. A szerzõdések kezelése szófordulat az angol contract governance fordítása. Olyan technikák alkalmazását jelenti – legyenek azok a jogrendszer részei vagy attól függetlenek –, amelyek révén elérhetõ a szerzõdések teljesítése.
3. A Bizalom Játékot (Trust Game) egy használt autó iránt érdeklõdõ vevõ és egy kereskedõ játssza. A szereplõk egymás után lépnek, elsõként a vevõjelölt. Két választása van: úgy dönt, hogy megbízik az eladóban, vagy úgy, hogy nem. Ha nem bízik meg benne, akkor nem vesz autót, és a játék véget ér. Ha viszont megbízik, akkor az eladónak van két lehetõsége. Vagy egy megbízható autót ad el neki, vagy egy tragacsot. A vevõ természetesen inkább az elõbbit venné, az utóbbi még annál is rosszabb számára, mint ha nem venne semmit. Az eladó szempontjából az a legjobb, megszabadul a tragacstól. A megbízható autó értékesítése a második legjobb megoldás, a legrosszabb pedig, ha nem ad el semmit. Bár az adásvétel mindkét fél szempontjából elõnyösebb, mint ha nem kötnének üzletet egymással, mégis el fognak állni a szerzõdés megkötésétõl.
4. A tökéletes informáltság a Határidõ Játéknak csak arra a változatára vonatkozik, amelyben a teljesítés bináris, azaz valaki vagy késik vagy nem. Bináris teljesítés esetén a szerzõdõk megbízhatósága és a lépéseik elõre jelezhetõsége közötti különbség elmosódik. Ha a játékos megbízható, akkor elõreláthatólag pontosan a megígért napon szállít vagy fizet. Ha megbízhatatlan, akkor várhatóan késik a teljesítéssel. A tökéletes informáltság tehát ebben a játékban nem teszi lehetõvé az ígéretektõl való eltérés mértékének és ennek folytán a teljesítés pontos napjának elõrejelzését. A megbízhatatlan szereplõkrõl feltételezhetõ, hogy késnek, de nem tudni, mennyit.
5. A megfigyelhetõség és a bizonyíthatóság különbségérõl részletesebben lásd Hart–Moore (1988).
6. Nevezetesen, a Bizalom Játék alapján feltételezzük, hogy a késésbõl származó veszteség a teljes nyereséget meghaladja. Megjegyzendõ, hogy ez a feltevés hozzásegít a P nyeremény helyének megtalálásához az egyéni nyereményrendezésekben, de nem befolyásolja a késõbbiekben levont következtetéseket.
7. Megoldásnak a részjáték-tökéletes Nash-egyensúlyt tekintjük.
8. A Határidõ Játékban rejlõ dilemmának, hasonlóan a fogolydilemmához, lehetnek olyan – erkölcsi – megoldásai is, amelyek nem a nyereményeket hanem a játékosok preferenciarendezését változtatják meg. Az efféle megoldásokról lásd Parfit (1998/1978) írását.
9. A biztosítékok nyújtásának módszerét Williamson nyomán szokás a „túszadásnak" is nevezni (lásd Williamson 1983).
10. A harmadik módszer-család, a vertikális integráció a kooperációt kiviszi a szerzõdések világából, és egy másik szervezeti struktúrába, a hierarchiába helyezi át. A védtelen szereplõ kivásárolja partnerét, és összekapcsolja a kooperációs lánc két szomszédos szemét. Minthogy a vertikális integráció alternatívája a szerzõdéses kapcsolatoknak, ehelyütt nem foglalkozunk vele. A kérdésrõl részletesebben Williamson (1987) ír. A vertikális integráció, más kontextusban a hazai szakirodalomban is felmerült, lásd Voszka (1984).
11. A tõkespecifikusság részletesebb kategorizálásával Williamson (1987) foglalkozik. Biztosítékokkal, garanciákkal kapcsolatban további gyakorlati példákat ad Williamson (1985:7,8), valamint Weesie–Raub (1996).
12. A „jó", mint a hírnév jelzõje nem minden esetben állná ki az erkölcsfilozófusok tesztjét. „Jó hírnevet" érdemelhet ki a könyörtelen gyilkos, a hidegvérû rabló, a profi lánykereskedõ és a rezzenéstelen tekintetû kábítószercsempész is. Sõt, azokban az iparágakban, ahol a szerzõdések jogi úton történõ kikényszerítése nem csupán hatékonytalan, hanem az illegalitás miatt teljesen lehetetlen, a „jó" hírnévnek – éppúgy mint a megfelelõ garanciák biztosításának – kiemelkedõ fontossága van.
13. A reputáció formális elemzésével kapcsolatban lásd Ellis (1992) áttekintõ írását.
14. A szerzõdés-kezelésre vonatkozóan eddig tett feltevéseink átalakítják a nyereményrendezést, de nem teszik egyértelmûvé. Az egyoldalú késés, T hátrébb kerül a rendezésben, de nem tudni mennyivel. A pontos sorrend kialakításához további feltevésekre van szükség.
15. A költségekre Weesie és Raub (1996) ismertet további példákat. A garanciális elemek és a reputáció építés eltérõ költségeivel kapcsolatban lásd Gál (1999).
16. A történet részleteit lásd Dewatripont és Maskin (1995) írásában.
17. A puha költségvetési korlátról lásd Kornai (1980, 1986, 1998).
18. A „fait accompli" fogalmát ebben az összefüggésben Lindbeck és Weibull (1988) alkalmazta elõször.
19. A puha költségvetési korlátra egyelõre nincs általánosan elismert modell. A legtöbben az információs aszimmetriát kombinálják az elsõként teljesítõ hátrányával (Dewatripont és Maskin (1995), Lindbeck és Weibull (1988), valamint Schaffer (1989) negyedik modellje, egyesek csak az egyiket, vagy pedig a másikat veszik figyelembe (Schaffer az elsõ három modellje 1989).
20. Ez a feltevés meglehetõsen mérsékelt. Mivel a kérdéses veszteség meghaladja a szerzõdésbõl származó valamennyi elõnyt (lásd a 2.1 szakaszt), és mivel a harmadik szereplõ nem tudhatja biztosan a veszteség pontos értékét (a veszteségek bizonyíthatatlansága miatt; lásd ugyancsak a 2.1 szakaszt), az a fél, amelynek partnere késedelmesen teljesített, addig nem hagyhatja abba a lobbizást, ameddig nem térült meg a vesztesége. Ily módon a kártérítésnek legalább azonosnak kell lennie a tényleges veszteséggel. Nagyobb is lehet azonban nála, hiszen a késedelmet elszenvedõ sohasem tárja fel egy külsõ személynek, hogy a kapott kártérítés túlságosan nagyvonalú volt. A játékos saját hibájából származó veszteséget, például a kötbért a harmadik személy nem fedezi. Ezenkívül az egyszerûség kedvéért azonosnak tekintjük a szerzõdõ felek azon képességét, hogy korlátjukat felpuhítják. Valójában azonban elõfordulhat, hogy a költségvetési korlát az egyik fél számára kemény, a másiknak pedig puha.
21. A költségvetési korlát puhaságának méréséhez jó közelítést ad a GDP-bõl a gazdasági szervezetek részére nyújtott állami támogatások aránya. A GDP minél nagyobb részét osztják ki támogatások formájában a vállalatoknak, annál puhábbak a költségvetési korlátok. Magyarországra vonatkozóan a megfelelõ arányszámok az 1988–1993 közötti idõszakra 9,9%, 6,7%, 5,1%, 2,8% és 1,7%. Források: Hetényi számításai alapján (1994, 379, 2. tábla); 1993-ra Magyar Nemzeti Bank (1994); 1988-ra: Kornai (1993, 147).
22. A Huber-féle átlagot a számtani átlagból képezzük súlyozási eljárás segítségével. A számtani átlag körül a szórás c értékén belüli esetek 1-es súlyt kapnak, a távolabbiak meghatározott algoritmus szerint csökkenõt. Az SPSS szoftvercsomag által használt alapértéket, c =1,339-et választottuk.