A szocialista-kollektivista mezõgazdaság felbomlása után Székelyföld falvaiban eltérõ gazdálkodási gyakorlatok alakultak ki: egyes településeken a téeszek nem semmisültek meg, hanem átalakultak más társulási formává, máshol pedig nyoma sem maradt az egykor létezõ téeszeknek. Ez figyelhetõ meg két Hargita megyei község esetében. Csíkszentmártonban a visszakapott földek egy részét tagosították, a téesz helyében két társulás jött létre, és a szántóterületeken közös gazdálkodás folyik. Ezzel ellentétben Kászon községben még mindig a hagyományos gazdálkodás élvez elsõbbséget².

Az átalakulások nyomán fellépõ romániai mezõgazdasági válság nem egyedülálló (Harcsa–Kovách–Szelényi 1994; Kasimis–Zacopoulou 1993). A kilencvenes években bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások a falvak életét is átalakították. Az ipari munkanélküliség következtében a falvak lakosságának egy része elvesztette az ipari munkahelyérõl származó jövedelmét. Mezõgazdaságból megélni csak nagyon kevesen tudnak. A többség a mezõgazdasági önellátás szintjén maradt, de csak kistermelésbõl nem tudja létfenntartását biztosítani. Az országban létezõ gazdasági válság, a piaci-kereskedelmi követelmények, valamint a lakosság többsége által birtokolt szûk kis parcellák nem teszik lehetõvé a piacra termelést.

Milyen tényezõk hatására alakultak ki a közös gazdálkodás formái és jöttek létre társulások Csíkszentmártonban, vagy váltak dominánssá Kászonban az egyéni gazdálkodási stratégiák, annak ellenére, hogy ugyanabban a megyében, ugyanazon a vidéken található a két község? Ez a kérdés vetõdött fel bennem azon a kutatáson, amely 1994/95 nyarán kezdõdött: ekkor indult el két Hargita megyei község, Kászon és Csíkszentmárton összehasonlító tanulmányozása, és ezt folytattuk 1996-ban is³.


Csíkszentmárton, az élenjáró falu⁴
Hagyományos paraszti gazdálkodás

Csíkszentmártonban nem volt uradalom, mint a legtöbb székely faluban. A gazdák átlagosan 2–4 hektár földet birtokoltak, és nagygazdának azt tartották, aki ennél több földdel rendelkezett. Mindenki egyénileg gazdálkodott kiváló földminõségû parcelláján. A megtermelt kultúrák a búza, árpa, zab, burgonya, rozs, kender; és ezekkel a terményekkel nem piacoltak, hanem beszolgáltatták az államnak. A növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkozott a lakosság. A székelyföldi falvak egyik jellegzetessége a közbirtokosság, és ennek nagy jelentõsége volt a lakosság megélhetésében. Ebben a faluban is az erdõ és a legelõ volt közbirtokosságban⁵.

Mivel nem volt uradalmi birtok, a földreformok (1921-es, 1945-ös) nem érintették a falu gazdasági struktúráját. Annál inkább megérzõdött a 1940–44-ben bekövetkezett változások súlya nem csak Szentmártonban, hanem egész Székelyföldön. Egyik napról a másikra megváltozott az állam viszonyulása a magángazdákhoz. A magyar világ fellendítette a falu gazdaságát, mivel sokan részt vettek a gazdatanfolyamokon. Ekkor építették Szentsimonban, egy Szentmárton melletti faluban, a keményítõgyárat, amely fellendítette a burgonyatermelést, mivel már akkor jól megfizették a gazdáknak ezt a terményt. 1945-ben kezdõdött a beszolgáltatás, ami megterhelést jelentett a gazdálkodásból élõknek, de a kulákosítás nem öltött olyan drasztikus méreteket ebben a községben, mint máshol.

Az 1948 utáni állami politika az volt, hogy a gazdáktól minél több terményt vegyenek el, ellenõrzés alá vonják a paraszti gazdálkodást, a parasztokból mezõgazdasági munkásokat formáljanak. Ezt szolgálta a kvótarendszer. Az állami politika kikövetelte a lakosságtól a beszolgálandó termékmennyiséget, de nem tudta átalakítani a hagyományos parasztgazdálkodás stratégiáit, a munkavégzés formáit, a parasztok mentalitását Szentmártonban sem.


A kollektivizálás⁶

A szocialista gazdálkodási formák már az ötvenes évek végén kialakultak. Ez abban nyilvánult meg, hogy néhány ember összetársult, és szövetkezeti formában próbált gazdálkodni. 1962 márciusában drasztikus gyorsasággal hajtották végre a kollektivizálást, amely felbomlasztotta az addig létezõ tulajdonviszonyokat. Szentmártonban a gazdák akarata ellenére, külsõ kényszer hatására egy téesz alakult és a falu lakosságának többsége kollektivista lett. Magángazdaként 3–4 személy szerepel az adónyilvántartásban, de kis földparcellán gazdálkodtak és nem termeltek piacra.

A szentmártoni téesz a kollektivista mezõgazdaság élenjáró gazdasága volt egészen 1989-ig. Ezt több tényezõnek köszönhette. Nagy, és jó minõségû földterületen gazdálkodott⁷. Búzát kizárólag a téesz területein termesztettek és nagy hangsúlyt fektettek a burgonyatermesztésre, mivel az a vidék erre a legalkalmasabb. A téeszben elõállított minõségi burgonyavetõmaggal az egész országot ellátták. A szentmártoni téesz szarvasmarha, sertés és baromfi tenyésztéssel foglalkozott. Az állattenyésztési farmon dolgozók munkakönyves alkalmazottak voltak és pénzbeli juttatást kaptak. Júniusban–júliusban naponta több mint 5000 liter tejet forgalmaztak a Csíkszeredai Tejipari Vállalaton keresztül, és a pénzbevételt a téesz hasznosította. Nagyon fellendült az állattenyésztésen belül a baromfitenyésztés. Kezdetben 20–30 nõnek biztosította a munkahelyet, de az alkalmazottak száma 1989-ig csaknem 100- ra növekedett. Mivel az állam bõségesen jutalmazta a terméseredményeket, a szentmártoni téesz egyre több pénzbõl tudott gazdálkodni. Az újabb befektetéseket visszafordították a gazdálkodásba, és az nyolcvanas évek végére kimondottan nagyüzem jellege kezdett lenni a téesznek. A vezetõtanácsba 25–30 személy tartozott, és ez volt a döntéshozó szerv, amely a havonta tartott közgyûléseken beszélte meg a fontosabb kérdéseket. A tényleges döntéshozatal az elnök kezében volt, õ döntött a szakmai, technikai kérdésekben egyaránt. Az elnök határozottsága nagymértékben hozzájárult a téesz jó gazdálkodásához; és a sikerélmény összefogta a téeszben dolgozókat és a vezetõséget. A téesznek fontos részlege volt a gépállomás, amely 1981–89 között élte fénykorát: négy községet szolgált ki, köztük Kászont is. Az alkalmazottak száma ekkor érte el a maximumot: a gépállomás 279 személynek nyújtott munkalehetõséget.

Szentmártonban a burgonya uralta a háztáji termelést, mivel a románok abban az idõben is helyben felvásárolták. Így egyes családoknak a burgonyatermesztés már akkor jövedelempótló tevékenységet jelentett, de a kis területek miatt piacra elenyészõ arányban termeltek, és a téesznek sem volt érdeke a háztáji támogatása. Ezen a vidéken nem alakult ki a téesz és a háztájik egymást kisegítõ-támogató kapcsolata, mint Magyarországon (Márkus 1991; Kovách 1988; Harcsa–Kovách–Szelényi 1994).

Az eddigiekbõl arra a következtetésre jutottam, hogy a téesz jó mûködése példaszerû volt a szentmártoni lakosság szemében. A szentmártoni téesz pedig azért gazdálkodott sikeresen, mert: 1. jó minõségû földeken gazdálkodott; 2. a gazdák – a tagság – kiállt a téesz mellett és teljes munkaerõ befektetéssel dolgozott; 3. kialakult egy olyan vezetõség, amely nem csak megkövetelte a munkához való hozzáállást, hanem különbözõ díjazásokkal ösztönözte is a tagságot erre. Ezek együttesen járultak hozza a téesz sikeréhez és ahhoz, hogy az emberek felmérjék a közös gazdálkodás elõnyeit.


A rendszerváltás

1989/90-ben nem történtek látványos átalakulások a mezõgazdaság területén. A téesz struktúra nagyvonalakban megmaradt. Az 1940/42-es törvényrendelet alapján lehetõség nyílt arra, hogy a téeszen belül minden tag kaphasson 50 árat, vagy pedig járandóságot az 50 ár után. 1990 decemberében minden helységben felszámolták a téeszeket. Néhány faluban, Szentmártonban is, akadálymentesen ment végbe az átalakulás, mert a volt téesz-vezetõség megakadályozta, hogy a gazdák széthordják a volt téesz vagyonát. Az 1991/18-as törvény megjelenése után Szentmártonban nemcsak a 10 hektár szántó egyenértéket lehetett visszaigényelni, hanem a ledolgozott munkanapok után vagyonrészt is. Szentmárton faluban a téesz földjeinek egy részét nem osztották szét egyéni gazdák között, hanem két társulást alakítottak. Elõször a Burgabotek társulás alakult meg, utána a Testvériség. Aki igényelte, annak kimérték és kiosztották a visszaigényelt földjét. Szentmárton határában a földminõség hármas tagolódású: I., II. és III. osztályú. A visszaigényelt földeket ennek függvényében osztották ki. Mindenki tudta, hogy hány hektárja volt I., II. és III. osztályú földben. Az összes I. osztályú földrészbõl kimérték neki, amennyi járt, ki a II. osztályúból és a III. osztályúból is. Így nem azt a földet kapta vissza, amit annak idején beadott, hanem azt, amit a társulás kimért a kiosztásra elkülönített részbõl. Ezért nem aprózódtak szét a földparcellák. A Falufüzet 1993 adatai alapján a gazdák 74,23 százaléka kevesebb mint 1 hektár szántóval rendelkezik, és 57,57 százaléka pedig kevesebb mint 0,5 hektárral. A birtokolt szántóterületek alapján kiszámítható, hogy az egyéni gazdák legkevesebb 83,2 hektárt és legtöbb 147 hektárt birtokolnak az összes 2320 hektár szántóból. A két társulás összesen 816 hektár szántót mûvel. Így tehát az kilencvenes évek elején (1992, 1993) az összes szántóterület legkevesebb 38,75 százalékát és legtöbb 41,50 százalékát mûvelték. Ez az arány ma sem éri el az 50 százalékot.


Mai gazdálkodási formák Csíkszentmártonban

Románia mezõgazdasága a téesz uralta periódusra épül. Az országban létezõ gazdasági válság, a piaci-kereskedelmi követelmények, valamint a lakosság többsége által birtokolt szûk kis parcellák nem teszik lehetõvé a piacra termelést. Összehasonlításképpen említem meg, hogy míg 1990-ben az átlagos megmûvelt területnagyság Ausztriában 57 hektár, Angliában 109 hektár, Franciaországban 44 hektár, Németországban 29 hektár, addig Romániában átlagosan 2 hektárt mûvelnek meg háztartásonként (Traian 1996). Közismert tény a falvak elöregedése⁸ és az is, hogy a magántulajdonban levõ földek nagy részét az idõs, 60 év feletti lakosság birtokolja, akinek nincs fizikai ereje a földek megmûvelésére, és nincs a nyugdíján kívül más pénzjövedelme. Õk vezetik Csíkszentmártonban is a legnagyobb arányban létezõ önellátó családi parasztgazdaságokat. Az önellátó családi parasztgazdaságok mellett azonban már új formák is megjelentek, a vegyesgazdaságok, valamint a társulási gazdálkodási formák.


Önellátó családi parasztgazdaságok

Az önellátás mai formái különböznek a hagyományos értelemben vett önellátástól, amikor minimális pénzkiadásra volt szükség, mivel a háztartások szükségleteik függvényében mindent elõállítottak. A mai gazdasági-társadalmi viszonyok nem teszik lehetõvé az ilyen típusú önellátást. Ma is igyekeznek mindenbõl egy kicsit termelni ezek a háztartások, ellenben a megélhetésükhöz szükség van egy bizonyos pénzjövedelemre is (ez általában a téesz nyugdíj vagy a burgonyapénz és tejpénz), amelybõl különbözõ kiadások mellett a vegyszereket is meg tudják vásárolni. Az 1991/18-as törvény megjelenése után Szentmártonban kimérték a földparcellákat, de még nem telekkönyvezték és nem osztották szét a birtokleveleket. A szentmártoni egyéni gazdaságokra jellemzõ a szalagszíj-parcellás mûvelés. Ezeken a parcellákon legnagyobb mennyiségben ma is burgonyát termelnek, mivel a földek jó minõsége nagy átlagterméseket enged meg. Mivel a gazdák nagy részének van szántója valamelyik társulásban, földjének csak egy részén folytat önellátó gazdálkodást. Igaz, hogy az egyéni gazdálkodók 57,57 százaléka 50 ár alatti szántót birtokol 1992-ben, de ezek a parcellák nincsenek felaprózódva, pontosan a már említett földkiosztási stratégiának köszönhetõen. Így ha a falusiaknak volna pénzük, gépekkel is dolgozhatnának. De önellátó gazdálkodásból éppen az a réteg tartja fenn magát, amelynek a legkevesebb földje van, és amely viszonylag a legszegényebb. 1994-ben a burgonya hektáronkénti átlagtermelése Szentmártonban 19,5 tonna. A lakosság többségének a szántóterülete 0,1–0,5 hektár között van, tehát a háztartások többségére átlagosan 0,3 hektár szántó jut. Mivel a gazdák a szántók nagy részében burgonyát termelnek, a szántó 75 százalékban (0,225 hektáron) termelik ezt meg – így egy gazda átlagosan 22–30 áron termel burgonyát. Ha figyelembe vesszük az átlagterméseket, akkor egy szentmártoni gazda évi 44–50 mázsa burgonyát termel. Ennek 60 százaléka marad önellátásra és 40 százaléka megy piacra (Chayanov 1986), 1,7–2,3 tonna, amelybõl az évi bevétel elérheti a 1 824 500 lejt. Ha a termelõ ebbõl kivonja az összes költségét, a munkaerejét is beleszámolva, akkor ez nem tûnik nagy összegnek. A családi parasztgazdaságok nem számítják fel a munkaerejük értékét (Chayanov 1986), azért tûnik sokkal jövedelmezõbbnek a burgonyatermesztés, mint amennyire az a valóságban. A társulástól kapott részesedést is jövedelemkiegészítõként lehet felfogni. Egy gazda a társulásba beadott földje után 30 százalékos részesedést kap az összterménybõl és ezen kívül a benthagyott vagyonrésze után pénzbeli juttatást is.

Ezek az önellátó családi háztartások abban különböznek a hagyományos önellátó paraszti háztartásoktól⁹, hogy pénzbeli jövedelemre fordítják a háztartásukban elõállítottakból a fölösleget: a tejet, a burgonyát. Ezeknek a piaca lényegében nem kapcsolódik be a tágabb piaci hálózatba: a burgonyáért eljönnek a regátiak, vagy más felvásárlók, a tejet pedig a faluban értékesítik. Az egyéni gazdák eszközellátottsága szegényes, sokan még ma is a hagyományos, elavult eszközökkel mûvelik meg a földeket (állatvontatta faekével). A gépi munkaerõt kevesen tudják megfizetni, inkább a saját erejüket és idejüket fektetik be, amit nem számolnak fel költségnek. Sokan foglalkoznak állattenyésztéssel (fõleg szarvasmarhával és juhval), de fajállata csak 2–3 gazdának van. A kölcsönös segítségnyújtás szokása eltûnõben van, mindenki pénzért segít a másiknak.


A vegyesgazdaságok

A vegyesgazdaságok, vagy konyhagazdaságok olyan családi gazdaságok, ahol elõállítanak ugyan saját fogyasztásra szánt mezõgazdasági termékeket, de emellett tisztes, biztonságot adó havi jövedelmük is van. Számukra a gazdálkodás nem válságkezelõ életstratégiát jelent, hanem csupán idõtöltés, vagy megszokott spórolási tevékenység (Nemes 1996). A következõkben két szentmártoni vegyesgazdaságot fogok bemutatni.

K. G. Szentmártonban született 1951-ben és a szentmártoni Mezõgazdasági Szaklíceumban érettségizett. 1989 elõtt a gépállomás, majd 1995-ig az Agromec (volt gépállomás) gépkocsivezetõje. 1991-tõl ideiglenes munkanélküli. Gyermekkorában a szülei 8–10 hektárján segített a mezõgazdasági munkában. 1989 elõtt nem gazdálkodott, mivel állami munkahelyen dolgozott. A földek visszaigénylése után az apósával közösen kezdtek gazdálkodni 6 hektáron. Ezt a 6 hektárt kettes vetésforgóban (2 ha–4 ha) mûvelik meg. Az elsõ forgóban levõ földek mind jó minõségûek, így nem aprózódtak el. A második forgóban levõ 4 hektár ellenben 9 helyen található. A legkisebb parcella 40 ár, így már nyereséges gépekkel dolgozni. A burgonyatermesztés 100 százalékban gépesített¹⁰. Általában családi munkaerõvel dolgoznak, és legtöbbször a rokonság segít be (ennek fejében K. G. a gépeivel visszasegít a rokonság gazdálkodásába). Napszámost csak ritkán fogadnak, és akkor is csak a burgonyaszedés csúcsidejében (tavaly 20 embert fogadtak fel). Megtermelt kultúrái a burgonya, zab, árpa és búza, de a hangsúlyt a burgonyatermesztésre helyezi, mivel az jövedelmezõ. 3,4 hektáron termelnek burgonyát és hektáronkénti átlagtermése eléri a 20–22 tonnát. A megtermelt mennyiségbõl 10–15 tonnát értékesít, így az évi bruttó bevétele 14 millió lej körül van. Ha mindig eléri ezt az átlagtermést, akkor jövedelmezõ a gazdálkodása. A vetõmag 10 millió lejbe kerül, és ha ehhez a költséghez felszámoljuk a befektetett munka árát, K. G. szerint akkor is nyereséges a burgonyatermesztés. A gazdálkodás legnagyobb hátránya, hogy nincs szervezett piac, szervezett értékesítés. Moldvából és Bukarestbõl vásárolják fel a megtermelt burgonyát. Elõre nem kötnek szerzõdést, mert bizonytalan, hogy fog-e a vásárló fizetni. Õ a fentebb említett ok mellett azért nem adta be a 2 hektárját a társulásba, mert volt alkalma gépeket vásárolni. Ez nagyobb munkabefektetést igényel, mintha a társulásban lenne ez a parcella, de a belõle keletkezõ haszon is nagyobb.

L. D. vegyesgazdasága jóval nagyobb méretû, mint az elõbbi gazdaság. Akár családi kisvállalkozásnak is lehetne nevezni, mivel megvan az anyagi, szakismereti és kapcsolati tõkéje is, amelyeket maximális hatékonysággal kombinál. Fõ jövedelemforrása a mezõgazdaság, ellenben nagy súlya van az állami munkahelyérõl származó jövedelmének is: anyagi és kapcsolati tõkéjének alapját biztosítja. L. D. 1948-ban született (nem a faluban) és gépészmérnöki diplomát szerzett. 1981–89 között a csíkszentmártoni gépállomás, utána 1990–92 között a Megyei Mezõgazdasági Hivatal igazgatója, majd 1992-tõl újra a gépállomás igazgatójává választják. A gazdaságot a fiával kettesben tartják fenn. A gazdálkodás megszervezése és irányítása az õ feladata. A munkát teljes egészében a 23 éves fia végzi a gépek segítségével, aki Marosvásárhelyen érettségizett a Gépészeti- és Autószerelõi Szakiskolában. A fia autóvezetõ a Gazdasági Igazgatóságon. L. D. összesen 20 hektár szántón gazdálkodik, amelybõl saját földje csak 85 ár. A többi területet felvásárolta és bérbe vette a csíkszentgyörgyi határból¹¹. A bérelt földekért a rajta megtermeltek 25 százalékát fizeti a tulajdonosoknak. Jelenleg mindent gépesítve végez, kivéve a szántást és az aratást¹². A legtöbb gép saját készítésû: nagyon sok vállalattal tartja a kapcsolatot, akiktõl az ócskavas számba menõ régi gépeket olcsón megvásárolja, hazahozza és itthon a fiával átdolgozza õket. A megtermeltek közül a legfontosabb termény a burgonya, amelyet egy forgóban 6–7 hektáron termel. A vetésforgó érdekében a burgonya mellett búzát és takarmány növényt is vetnek. A tavaly 37 millió lejre adott el burgonyát. Nyereséges a burgonyatermesztés, mert ha 1 hektárra a költség 5000 lejbe jött ki, az összbevétel 1 hektár után 10 000 lej volt. A burgonyát felvásárolják a románok, valamint szerzõdése van a katonasággal. A megtermelt gabonát magánpékségekkel kötött szerzõdések, valamint az állami szerzõdések útján értékesíti. A vetõmag tárolását úgy oldja meg, hogy bérbe veszi a gazdák által nem használt nagyobb pincéket, fizetésképpen pedig besegít a gépeivel a bérbe adók gazdálkodásába. A takarmánynövényt a saját állataival eteti fel. Hat juhot, 10 bárányt és 2 sertést tartanak – hobby és jövedelempótló tevékenységként. L. D. azért nem lépett be a társulásba, mert a jövõt nem a társulási gazdálkodási módban látja, hanem a 20–25 hektáros farmgazdaságban.

Az önellátó vegyesgazdaságokra jellemzõ a nagyobb volumenû piacra termelés, de hátráltatja a termelõket a szervezett piac hiánya. Nagy mennyiségben termelnek burgonyát, de nem tudják elõre, hogy akad-e felvásárlójuk. Családi munkaerõre alapoznak, mivel nagyfokú a gazdaságuk gépesítése: 80–90 százalékos mindkét bemutatott gazdaságban. Ezeket a gépeket az állami munkahelyen összegyûjtött, összespórolt saját tõkébõl vagy külföldi segítséggel vásárolták meg. Nem jellemzõ a hitel felvétele, kölcsönöket is barátoktól, rokonoktól kérnek. A rokonok, barátok kézi munkaerõvel is besegítenek a gazdaságba. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a rokonsági és szomszédsági kapcsolatokat átkonvertálják gazdasági érdekkapcsolatokká és erre fordítják a ceremoniális alapjuk¹³ (Service–Sahlins–Wolf 1973) egy részét. Egy másik fontos tényezõ, hogy a konyhagazdaságok irányítói, szervezõi mezõgazdasági szakemberek, ismerik a racionális és hatékony gazdálkodás formáit.


A társulások

A társulások mezõgazdasági termelésre specializálódott magán vagy félig magán vállalatok. Itt nem a családi gazdaságok, családi kisvállalkozások a mezõgazdasági termelés egységei, hanem vállalati szinten mûködõ állami- vagy magángazdaságok. A csíkszentmártoni téesz felbomlása után a községben két társulás alakult, a Burgabotek Rt és a Testvériség Rt. A következõkben ennek a két társulásnak a gazdálkodását fogom bemutatni. A téesz felbomlása után Szentmártonban alakult egy 30 tagú felszámoló bizottság. Ez a bizottság egy kérdõívet küldött szét a faluban, amelyben mindenki kinyilváníthatta, hogy milyen formában szeretne a továbbiakban gazdálkodni: egyénileg vagy társulási formában. A lakosság 80 százaléka a társulási gazdálkodást választotta. Elõször megalakult a Burgabotek, majd nyomában a Testvériség. Akik az egyéni gazdálkodási formát választották, azoknak kimérték a visszaigényelt területeiket.

A Burgabotek Rt az 1994/16-os törvény alapján alakult meg. A törvény szerint egy mezõgazdasági részvénytársaság a tagok földterületei mellett a vagyonrészüket is birtokolja. Így azok lehettek a társulás tagjai, akik a téesz felbomlása után kapott földrészüket és a vagyonrészüket is a társulás rendelkezésére bocsátották. 1991-ben 380 taggal alakult a Burgabotek, 20 millió lejes alappal, amelynek felét a tagok vagyonrésze tette ki, és több mint 600 hektár földterület felett rendelkezett. Akik kivették a földterületüket, annak a társulás kifizette a vagyonrészüket is: 10 millió lejt. A Mezõgazdasági Banktól külön vettek fel hitelt a vagyonrész kifizetésére és külön a termelésre, összesen 400 millió lej értékben. Két fontos oka volt annak, hogy megalakult a társulás. Az elsõ ok, hogy az öregeknek nincs munkaerejük a földmûveléshez. A második ok, hogy akik nem laknak a faluban, azoknak nincs idejük gazdálkodni. A társulás tagsága effektív nem dolgozik be a társulás gazdálkodásába, hanem azt a kis földterületet mûveli, amit meghagyott magának. Tulajdonképpeni tagoknak azokat tartja az igazgató, akiknek benn van a földjük, a vagyonrészük és állandó alkalmazottak is. Ez alig 50 személyt jelent az 85 alkalmazottból. A tagok terménybeli részesedése 30 százalékos volt kezdetben, késõbb ez lecsökkent 25 százalékra. A vagyonrészük után 10 százalékos részesedést kapnak, ez hektáranként 850 000 lejt jelentett 1995-ben.

A társulás három ágazatra támaszkodik: van egy növénytermesztési, egy állattenyésztési és egy gépészeti-feldolgozó ágazata. A részlegeket egy mezõgazdasági mérnök, egy gépészeti mérnök, és egy állattenyésztési mérnök irányítja, az igazgató pedig agrármérnök. Ez a szakember gárda alkotja az ügyvezetõi bizottságot, a társulás vezetõ rétegét. Mind falubeliek, de még nem dolgoztak együtt. A tagság nevezte õket ki részlegfelelõsöknek, utána felkérték az igazgatót, vállalja el az irányítást. Az a tény, hogy már elõzõleg ismerték egymást, egymás szaktudását, munkabírását, képességeit, hozzájárult ahhoz, hogy elvállalják, amire felkérte õket a tagság. A társulást „mint egy céget” irányítják és szervezik meg. Minden héten tartanak megbeszéléseket, hónaponként ügyvezetõ bizottsági gyûlést, és egy évben egyszer közgyûlést. Az igazgatói bizottság kimondottan a termelési kérdésekkel foglalkozik, az ügyvezetõi bizottság az irányítással, szervezéssel és a mérlegkészítés a könyvelõség feladata. A tagokkal levélben, újságon keresztül tartják a kapcsolatot: újsághirdetésben közlik a terménykiadást, hogy a nem falubeli lakosok is értesülhessenek róla. A kereskedelmi kapcsolatokért az igazgató felelõs. Az utóbbi két évben terményfelvásárlásra a katonasággal és a kórházzal kötöttek szerzõdést, addig a termények véletlenre bízott értékesítése folyt.

A társulás mind a négy esztendõben nyereségesen gazdálkodott. A megvalósított összjövedelem nagysága fele arányban tulajdonítható a földek jó minõségének, és fele arányban a gazdaságos befektetéseknek. Legnagyobb területen búzát, rozsot és burgonyát termel (átlagban az összterület 37,89%-ban, valamint 29,24%-ban). A három év hektáronkénti átlagtermése a búza és rozs esetében 2,9 tonna, a burgonyánál pedig 22,6 tonna, így a búza és rozs egy évi átlag össztermése 757,5 tonna, a burgonyáé pedig 4426,6 tonna. Ha a gabona kilóját számítjuk 600 lejbe és a burgonyáét 890 lejbe, akkor a társulás csak ebbõl a két terménybõl származó bruttó bevétele 4 milliárd lej. Az összes költségek levonása után – beleszámítva az alkalmazottak fizetését is – nyereségesnek tûnik ez a gazdálkodási forma¹⁴. A bevételt visszafordítják újabb beruházásokra: gépek vásárlására, gépkarbantartásra, vegyszerek vásárlására, az adók kifizetésére. A gabonabetakarításon kívül, ahol az Agromec segítségét veszik igénybe, minden tevékenységet sikerült gépesíteni. Évente 200 idegen munkaerõt, és 30–40 falusi munkaerõt fogadnak fel a csúcsidõben.

A társulás tagokkal kötött szerzõdése magában foglalta, hogy a tagok minimum négy évig benn kell hagyják a földjeiket a társulás használatában. A négy év letelte után 40 személy igényelte vissza földjét a társulástól. 40 hektárt mérettettek ki és önálló vegyesgazdaságot alakítottak.

A Testvériség Rt 1991 nyarán alakult, mint jogi személy, de a termelését csak 1992-ben kezdte meg 138 hektár szántóterületen. Amikor megalakult a nagy Társas, úgy gondolta a földosztó bizottság, hogy alakít õ is egy külön társulást, a kicsi Társast. Akárcsak a Burgabotek, a Testvériség is azért jött létre, hogy az öregek és nem faluban lakók (17–19 személy) földjét megmûvelje. 54 személy társult a Testvériségbe, és mindenki fejenként 10000 lejjel járult hozza az alaptõke létrehozásához¹⁵. Az elsõ évben hitelt vettek fel a Mezõgazdasági Banktól, de ezt mind vetõmagra és mûtrágyára kellett fordítani. Mivel kevés géppel rendelkeztek¹⁶, az Agromec segítségét vették igénybe fizetés fejében. A második és harmadik évben már gazdaságosabban mûködtek, nagyobb hitelt vettek fel (20–30 millió lejt) és bõvítették a gépállományukat. 1995 a legsikeresebb évnek bizonyult: a profitból újabb gépeket vásároltak és elérték, hogy 1996-ban nem kellett kölcsönhöz folyamodniuk és megtakaríthatták bevételük 40 százalékát, amit fizettek az Agromecnek.

A Testvériség csak növénytermesztéssel foglalkozik. Elsõ évben ugyanakkora területen termelt gabonát, mint burgonyát (1993-ban az összterület 36,95%-ban és 36,23%-ban). A gabonából származó bevétele csak 10 százalékát tette ki az összjövedelemnek, ezért a következõ években a burgonyatermesztésre állott rá (1994-ben területrészesedés 41,22%; 1995-ben 45,31%). A három év hektáronkénti átlagtermése 20,3 tonna, évi átlagos össztermelése pedig 1100,6 tonna. Ennek 30 százalékát, 330,2 tonnát osztották ki a tagoknak. A maradékból származó bruttó bevétele 680–690 millió lej, ami nyereséges gazdálkodást csak az utolsó évre jelentett (kivonva a tagoknak járó 30 százalékos részesedést, a bruttó jövedelem 1995-ben 795 millió lej). A búzát a romániai gabonaforgalmazó cégnek adták el nem elõre kötött szerzõdés útján. A burgonyáért kezdetben eljöttek a regátiak és felvásárolták. A második évben kötöttek szerzõdést a Vetõmagforgalmazó Központtal, de az nem tudott fizetni és a burgonyát újra a faluban kellett eladni. Csúcsidõben a Testvériség is bérmunkásokat szerzõdtet. A tavaly 70 vendégmunkás segített a betakarításnál, napi 4 mázsa burgonya fizetségért.

Öt év alatt a társulásnak négy elnöke volt. A mai elnök egy 35 éves mezõgazdasági agrotechnikus, és a társulás tanácsadója egy mezõgazdasági mérnök. A tagság nem veszi ki részét a fizikai munkából. A tagok részesedése 30 százalék, így nincs érdekeltségük abban, hogy bedolgozzanak a társulásba, mindenki inkább az otthoni 1–2 hektárját mûveli.

1995-ben 5 személy kérvényezte a földterületének kimérését: 20 hektárt szakítottak ki a társulás összterületébõl.

Összefoglalásul azt emelem ki, hogy 1995-re mindkét társulás elérte, hogy nyereségesen gazdálkodjon. Ez a kisebb társulás esetében jelentett nehézséget, mert jóval kevesebb induló tõkével rendelkezett, a szakember gárdája hiányos volt, gépeket csak a közelmúltban vásárolhatott, nem tudott kapcsolatokat kiépíteni és nem volt kiforrott vezetõrétege. A másik fontos különbség, hogy míg a „kicsi Társas” kimondottan a növénytermesztésre, pontosabban a burgonyatermesztésre szakosodott, addig a „nagy Társas” több lábon tartja magát: állattenyésztésen, kisipari mellékágakon. Ezek a mellékfoglalkozások egy relatív biztonságot is nyújtanak, hiszen egy természeti csapás következtében nem engedik csõdbe a társulást. A technikai, technológiai kérdésekben nincsenek különbségek a két társulásban, az értékesítésnél ellenben újra jelentkeznek eltérések. Míg a Burgabotek nagy volumenben köt szerzõdéseket a katonasággal és a kórházzal, addig a „kis Társasnak” inkább véletlenre bízott piacai vannak. Habár a Burgabotek anyagi háttere megengedhetné, vertikális integrációt még nem épített ki, csak a búzatermelésnél, -feldolgozásnál és -értékesítésnél.


Kászon, a hanyatló falu¹⁷
Hagyományos paraszti gazdálkodás

Kászon társadalmi-gazdasági életének inkább az I. világháború elõtti idõszaka különbözött a szentmártoniétól. Kászonban volt uradalmi nagybirtok és ez meghatározta bizonyos társadalmi kategóriák életvitelét: a zsellérekét, földnélküliekét. A Havas nagy erdõterületei, a közrezárt legelõk a közbirtokosság tulajdonát képezték 1863-tól: a határnak fele, több mint 10 000 hektár, erdõterület volt¹⁸. Kinek mennyi birtoka volt a határban, kétszer annyi részesedése, szavazata volt az erdõterületbõl: egy nagyobb birtokos gazdának volt 10–15, egy közepesnek 5–8 és a szegényebbjének 3–4 szavazata. A közbirtokossági részesedés nagy segítség volt az akkori gazdáknak. A kapott famennyiséget eladták, és ezt a pénzösszeget visszafordították az állattenyésztésbe. Kászonban még székelyföldi viszonylatban is nagy fontosságú az erdõ, mivel a szántóföldek gyenge minõsége miatt nem lehetett csak földgazdálkodásból megélni¹⁹. Kászon másik természeti kincse a borvíz. Akárcsak az erdõk, legelõk, a borvíz források is közös tulajdont képeztek. A község 2–3 kútjából négy pár ló szünet nélkül hordta a borvizet a közeli városokba, ahonnan vonattal szállították az ország különbözõ vidékeire. Az erdõ és a borvíz segítette a megélhetést. Ezek mellett a fiatalabb asszonyok és férfiak Bukarestbe mentek szolgálni szakácsnak és bognárnak.

A kászoni ugarrendszer két fordulós volt és ez fennmaradt egészen 1940-ig. Ez az ugarrendszer felemésztette az állatok erejét, mivel évente kétszer–háromszor is szántottak. A tehenek így nem tudtak nagy mennyiségû tejet adni. Abban az idõben nem gépekkel mûvelték meg a földet, hanem kézi munkaerõvel²⁰, és a legmegfelelõbb a kisparcellás gazdálkodás volt, mivel lakosság így a teraszokon is tudott termelni (gépekkel már nem lehetett volna). Már abban az idõben próbálkoztak a szántók tagosításával, de a lakosság többsége elutasította, mivel a földek minõsége nagyon változó: egy parcella földnek három–négy minõsége van, ezért a tagosítás során egyesek jól jártak volna, mások meg nem²¹.

1940–44 között a magyar állam nagy mértékben segítette a paraszti gazdaságokat: hitelt nyújtottak állatvásárlásra, az állat-beszolgáltatáskor megfizette a gazdákat, támogatta az eszközvásárlást is²². 60 százalékos kedvezményt adott a vetõmagokra, gazdatanfolyamokat szerveztek Csíksomlyón, amelyek célja az volt, hogy rábírják a gazdákat, hogy gazdaságosabban termeljenek, fogékonyabbak legyenek az új módszerek iránt. Ezeket elég nehéz volt megvalósítani Kászonban, mivel az ugarrendszer kötött dolog volt, és az idõs gazdák ragaszkodtak ehhez. A fiataloknak akkor sem volt beleszólásuk a gazdálkodásba.

Kászonba a kvóta nagyon magasra volt szabva. Mindenkire a birtokolt földterület függvényében szabták ki, hogy mibõl mennyit kell beszolgáltasson. Egy kategóriába tartoztak az 1–3 hektáros háztartások, egy másikba a 3–15 hektárosok, és így tovább. Azonban a legtöbb helyen egy háztartásban két család lakott, és az összesített területnagyság alapján nagyon sok háztartás került a magasabb kvótát fizetõk kategóriájába²³. Már 1949-ben megkezdõdött a kulákosítás. Bárkit kuláknak nyilváníthattak, kivéve a kommunistákat. Ez utóbbiak közül kerültek ki a téeszek elnökei, raktárosai, brigádosai.

Kászon és Csíkszentmárton kollektivizálás elõtti gazdálkodási gyakorlatában a leglényegesebb különbség az volt, hogy az egyik községben, Szentmártonban, meg lehetett a földgazdálkodásból élni, míg a másikban, Kászonban, mindenféle jövedelempótló tevékenységre szükség volt a létfenntartáshoz. Ezenkívül ugyanazokkal a kezdetleges, hagyományos eszközökkel gazdálkodtak mindkét községben, ugyanazokat a terményeket termesztették, mivel mindkét község lakossága önellátó volt. A piacra termelés mindkét községben elhanyagolható. Mindkét községben nagy súlya volt az állattenyésztésnek, még ha ez Szentmártonban nem is volt létfontosságú. A kászoniak nagyobb hangsúlyt fektettek a közbirtokosságra, mivel Kászonnak nagy erdõterületei voltak, és a fakitermelés is, akárcsak az állattenyésztés, létszükséglet volt. A magyar világ egyformán ösztönzõ volt mindkét községben, talán valamivel kiemelkedõbb szerepe volt Kászonban, mivel hátrányos természeti-földrajzi helyzete miatt a községnek nagyméretû és sokrétû támogatásra volt szüksége. Azonban az a 4 év 1940–44 között kevés volt ahhoz, hogy a támogatások eredményei megfoganjanak a lakosságban. Ezt a periódus követõ nehéz ötvenes évek pedig megakadályozták, hogy a kezdeményezõbb készségû gazdák alkalmazhassák a tanultakat.


A kollektivizálás²⁴

Az ötvenes évek végén Kászonban 10–15 személy társult azzal a céllal, hogy szövetkezeti formában gazdálkodjon. Ez jelentette a téeszek kialakulásának csíráját. Kászonban 1962-ben ment végbe az erõszakos kollektivizálás. A község nagy területe miatt két téeszt alakítottak. Akárcsak Szentmártonban, a lakosság többsége Kászonban is kollektivista lett, magángazda nem nagyon maradt²⁵. Ebben az idõszakban lendült be az iparosodás és a kászoni falvak lakóházainak többsége 1962 után lakatlanná vált.

A kászoni földek rossz minõsége meghatározta a téesz egész gazdálkodási gyakorlatát. A kászoni téeszekben a legelõ és kaszáló területe jóval meghaladta a szántóterület nagyságát²⁶. Kezdetben a szántók 1/4-ét mûvelték meg, tehát a jobb minõségû szántókat, a többit meghagyták kaszálónak vagy parlagon hagyták, akárcsak most. A hatalmas kaszáló területek pedig idõvel elbokrosodtak. A téeszek a szarvasmarha-tenyésztésre helyezték a hangsúlyt, mivel hatalmas kaszáló és legelõ területeket birtokoltak²⁷. A község Gazdasági Nyilvántartásainak statisztikái szerint az összfalu szarvasmarha-állományának 50–60 százaléka képezte a téeszek tulajdonát, a maradékot otthon gondozták a háztájiban: 1132 szarvasmarhát²⁸.

Kászonban másképp alakult a szövetkezeti állattenyésztés, mint Szentmártonban. Az egész állomány lezüllött, mivel az állatok mostoha kézbe kerültek. Az állatgondozók igénytelenek voltak, nem az állatokra ügyeltek, hanem arra, hogy minél hamarabb leteljen a munkaidejük. Az is közrejátszott az állomány lezülléséhez, hogy rossz volt a takarmányszéna²⁹. Kezdetben 300–400 darab szarvasmarha volt a téesz tulajdonában, és az öt faluból összesen 24 liter tej gyûlt össze, és idõvel is csak napi 500 liter tejet sikerült kifejni (ma egy családnál egy nap alatt gyûlik össze 50 liter tej) A tehénállomány, a sertésállomány, valamint a juhállomány szintén az egyénieknél volt túlsúlyban.

A kászoni háztartások is inkább burgonyát termesztettek a téesztõl kapott 15 áron. A téesz egy idõ után mégiscsak rászorult a háztájik segítségére. A kaszálók egyre nagyobb arányú rongálódását megakadályozván részes mûvelésbe adta a kaszálókat. A lekaszált területrõl 30 százalékot kellett a gazdák beszolgáltassanak a téesznek. Ez elég nagy támogatást jelentett a tagságnak, fõleg miután a többletbe beszolgáltatott szénáért búzát is kaptak.

A kászoni téeszek üzemformái a szentmártoniéhoz hasonlók: elnök, alelnök, 4 agrármérnök, könyvelõk, raktárnokok és brigádosok. Ellenben nagy különbség létezett a két téesz tagságának mentalitása között. Míg a szentmártoniak ösztönözve voltak a hozzáállásra, a kemény munkára, addig Kászonban mindenki, a vezetõségtõl kezdve a gazdákig ott próbálta megkurtítani a téesz gazdaságát, ahol éppen lehetett. Ebben az idõben romlott el az a létezõ kevés szántóterület is, mert nem gazdálkodtak mezõgazdaságilag szakszerûen. A kászoni téesz fejlõdési vonala eltért a szentmártoniétól: összességében általános rombolás és összeomlás jellemzi a kászoni téesz gazdálkodási gyakorlatát. Ezért gondolkozik másképp a két falu lakossága a mezõgazdaságról. Ennek az eredménye, hogy a kászoniak nem tartják jövedelmezõnek a közös gazdálkodást.


A rendszerváltás

Amikor az 1989/90-ben megjelent 1990/42-es törvényrendelet alapján lehetõség nyílt arra, hogy a téeszen belül minden tag kaphasson 50 árat, vagy pedig járandóságot az 50 ár után, Kászonban néhány ügyesebb ember (30–40 személy) kimérte magának a föld legjavát, ott ahol éppen gondolta és függetlenül attól, hogy az a földparcella kinek a tulajdonába kellett volna kerüljön. Ezek a gazdák társultak (szinte 300 hektár területet tagosítottak) és megalapították a Kisgazda Pártot. Õsszel learatták az elvetett terményt és szétosztották maguk között. 1990 decemberében felszámolták a téeszeket. Kászonban ahogy megszûnt a téesz, az emberek mindent széthordtak, ami a kezük ügyébe került, és nyoma sem maradt az egykori téesz épületeinek, gépeinek és állatállományának.

Az 1991/18-as törvény megjelenése után Kászonban is visszaigényelhették a gazdák a 10 hektár szántó egyenértéket. A beadott földterületek, a téeszben ledolgozott munkanapok után azonban nem fizettek vagyonrészt, úgy mint Szentmártonban.

1995-ben a háztartások 40,35 százaléka birtokolja a legkevesebb szántót és a háztartások több mint felének (63,31%) van 1 hektár alatti szántóterülete. A háztartások az összes szántóból (2524 hektár) 1076 hektártól (42,63%) és 1278 hektárig (50,63%) terjedõ területet birtokolnak, de nem biztos, hogy ezt mind megmûvelik. Tehát a kászoni szántóterületek több mint fele nyilvántartásba sincs véve. Az interjúk anyagából kiderült, hogy Kászonban a birtokolt szántóterületeknek (1076 hektártól 1278 hektárig) 25 százalékát mûvelik effektív (269 hektártól 319,5 hektárig), ez azt jelenti, hogy az összes szántóterület 87,35–89,35 százaléka hever parlagon vagy kaszálónak használják. A kászoni összes kaszálónak szintén 75 százalékát legelõnek használják és a kimondott összes legelõnek körülbelül 10 százalékát használják effektív legelõnek. A lakosság csak a jobb minõségû területeket igényelte vissza, mivel a téesz gazdálkodása alatt annyira leromlottak a földek, hogy a visszaigényelhetõ 10 hektár szántóegyenértékbõl nagyon keveset lehet hasznosítani.


Mai gazdálkodási formák Kászonban

Kászonban önellátó családi parasztgazdaságokkal és családi kisvállalkozókkal találkoztam.

Önellátó családi parasztgazdaságok

Az önellátó családi parasztgazdaságok túlsúlyban vannak Kászonban is. Az 1991/18-as törvény megjelenése után mindenki szerette volna kimérettetni a földparcelláját, telekkönyveztetni és megkapni a birtokleveleket, de mindez még akkor nem valósulhatott meg. Szentmártonban úgy mérték ki és osztották szét a földterületeket, hogy minél kevésbé aprózódjanak fel. De Kászonban az emberek ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenki azt a parcellácskát kapja vissza (vagy annak egy részét), amit 1962-ben a téeszbe adott. Ez a makacs ragaszkodás az oka annak, hogy nem lehet tagosítani a földeket. Ezért kénytelenek az emberek kisebb-nagyobb mértékben visszatérni a hagyományos földhasználathoz.

1995-ben a lakosság 32,56 százalékának a mezõgazdasági összterülete kisebb mint 1 hektár, ez az 1 hektár is több kis parcellában fekszik. Minimum 40 ár kellene egymás mellett feküdjön ahhoz, hogy gépekkel lehessen azt mûvelni. A legtöbb család ma is két tehénnel szánt, óriási erõbefektetéssel. A kis parcelláján próbál mindent megtermelni: burgonyát, rozsot, sörárpát, cukorrépát és egy nagyon kevés búzát. Mivel a gazda a tehenével szánt, az nem tud annyi tejet adni, így a tejpénz is egyre kevesebb lesz³⁰. Ebben a kimerítõ gazdálkodási formában az idõs gazdák dolgoznak, akiknek fogytán a munkaerejük és akik túlnyomó többségben a kevés téesz nyugdíjból élnek. Kászonban a tejbegyûjtõ központba szállítják a tejet, ahol literenként 450–500 lejt fizetnek érte (1995-ben). A kászoni háztartásoknak ez az egyik legfontosabb pénzbevételük. 1995-ben a községben 2000 szarvasmarha volt, amelynek fele tehén. Naponta 2000–3000 liter tejet szállítottak a csarnokba, a piacra, ami az össztejmennyiség 40 százalékát (Chayanov 1986) jelentette. Háztartásonként 10–50 liter tejet vittek a csarnokba, ami 4500–25000 lej bevételt jelentett naponta. A másik pénzforrás a burgonya. 1994-ben Kászonban a burgonya hektáronkénti átlagtermelése 10,9 tonna. A háztartások többségére átlagosan 0,3 hektár szántót számíthatunk. Az interjúkból kiderült, hogy Kászonban is a szántók nagy részében, mondhatjuk 75 százalékban (0,225 hektárban) a gazdák burgonyát termelnek. A kászoni átlagtermésekkel számolva egy gazda ezen a 25–30 áron 25-30 mázsa (2,5–3 tonna) burgonyát termel évente. Ennek 60 százaléka marad önellátásra és 40 százaléka megy piacra (Chayanov 1986): 0,9–1,3 tonna, amelybõl az évi bevétel elérheti az 1 019 050 lejt. De a kászoni gazda sem számolja fel munkadíját, így a valóságosnál sokkal jövedelmezõbbnek tûnik a burgonyatermesztés. Kászonban szintén jövedelemforrást képez a juhtartás. 1995-ben a kászoni juhtartó gazdák 2,29 százaléka növelt 50–200 db juhot, ezek a gazdák kimondottan a juhállományból szerezték jövedelmüket. Talán ebbõl a szempontból õket is családi kisvállalkozók körébe kellene soroljam. A gazdák a juh- és bárányhúst, valamint a juhtejet tudják hasznosítani. A gyapjúnak nincs piaca. Évente egy juhtól 10–12 kg sajtot lehet nyerni. Az összjuhállománynak körülbelül fele fejõsjuh, így a gazdák többsége évente 70–80 kg sajtot állított elõ. Ennek 60 százaléka maradt az önellátásra és 40 százaléka ment piacra. Ha 1 kg sajt árát 4000 lejbe számítjuk, akkor a lakosság többsége évente a sajtból körülbelül 100 000–120 000 lejt tudott kihozni, nem számolva fel semmilyen költséget. A bárányhúsból is ekkora lehetett a bevétel, ha egy átlag gazdának volt 7–8 báránya és a bárányhús kilóját 4000 lejben számítjuk.

1996-ban az erdõgazdálkodás nem segítette a kászoni embert, mert az erdõk állami tulajdonban voltak. A borvízzel sem kereskedhettek, mert a gyenge infrastruktúra miatt költséges a vasút közelébe szállítani a borvizet.


Családi kisvállalkozások

Családi kisvállalkozások körébe azokat a családi gazdaságokat sorolom, amelyek a mezõgazdasági termelést fõfoglalkozásuknak tekintik és jövedelmük nagy részét a gazdálkodásból szerzik meg. Kevés ilyen gazdaság van, de számuk növekszik annak függvényében, ahogy a fiatalabb gazdák kezdik átvenni a gazdaság irányítását. A kisvállalkozások körében rétegzõdés jelent meg. A rétegképzõ tényezõk a gazdasági, a kapcsolati, és a szakismereti tõkék. Nagyon kevés családi kisvállalkozás rendelkezik egyszerre mindhárommal. Kászonban két ilyen gazdálkodóval találkoztam.

B. A. 35–40 év körüli kászoni születésû fiatal gazda. Miután elvégezte a mester- és a traktorista szakiskolát, családjával együtt Csíkszeredában dolgozott, lakatosként. 1989 után két és fél évig Svájcban dolgozott, és 1993-ban tért haza. Addig gazdálkodással egyáltalán nem foglalkozott. Egy magyarországi állatorvos ötlete volt, hogy vásároljon fajteheneket gazdálkodás céljából, mivel 1991 után nagy kiterjedésû legelõ és kaszáló birtokába jutott: apjával közösen 7 hektár kaszálót és 7 hektár legelõt birtokolnak. Szántóterületük 5 hektár, abban 1,5 hektáron búzát, 2 hektáron árpát és a többin burgonyát termesztenek, de a hangsúlyt az állattenyésztésre helyezik, mert kászoni viszonylatban ez jövedelmezõ. 1993 nyarán még kézzel kaszáltak, de 1994 telén megérkeztek a gépek, amit Magyarországon vásárolt meg a svájci fizetésébõl. Gazdasága 80 százalékban gépesített és csak családi munkaerõvel dolgoznak. A gazdaság nem használja ki teljes mértékben a területeit. Mivel egy hektár legelõ egy szarvasmarhát bõségesen eltart, a gazdaság 5 tehén helyett 10 tehenet kellene eltartson. Ezt azért nem tudja megvalósítani, mert a kaszálók és legelõk minõsége nem engedi meg, hogy eltarthassa a nagyságának megfelelõ állatszámot.

Egy tehén naponta 28 liter tejet ad, így B. A. gazdasága naponta 120 liter tejet ad be a csarnokba, ami a falu össztejhozamának több mint 10 százalékát adja. Ha figyelembe vesszük, hogy egy tehén egy évben 185 napon keresztül tejel, akkor kiszámíthatjuk, hogy az öt tehén után a gazdaság tejbõl befolyó évi jövedelme 50 millió lej körül van³¹. B. A. szerint ez mégsem jövedelmezõ, ha felszámítjuk a gépi üzemanyagot, a gépi kopást és a saját munkaerejét.

B. B. és felesége 1989 elõtt kereskedelmi és szállítási tisztviselõkként dolgoztak, és mezõgazdasággal nem foglalkoztak. Miután visszaigényelték földjeiket, összetársultak a szülõkkel. Így a család 45 hektár tulajdonába került, amelybõl 10 hektár szántó, 15 hektár kaszáló és 20 hektár legelõ. Kászoni viszonylatban az állattartás a legjövedelmezõbb, ezért vásároltak 10 fajtehenet és egy pár juhot. A területnagysághoz képest a 10 darab tehén kevés: európai szinten a 45 hektárra legalább 50 darab szarvasmarha kellene. A közeljövõre tervezte a legelõk feljavítását, fûmagok vásárlását. A szántóterületet négyes vetésforgóban mûveli: 1 hektáron termel burgonyát, a többin búzát, rozsot, zabot, cukorrépát, fekete borsot. 1993-ban vásárolta meg a traktort 15 százalékos kedvezménnyel, amit a Caritas nyújtott. A Mezõgazdasági Banktól felvett hitel és a Bird-program segítségével vásárolta meg a többi gépet. A takarmánytermesztés 80 százalékban, a burgonyatermesztés 50 százalékban gépesített. Több tíz millió lejbe került mindez. 1995-ben a gépeket több mint 100 százalékban kihasználta és szándékában van jövõre megvásárolni a rendfelszedõgépet, felfogadni egy munkaerõt (eddig családi munkaerõvel dolgoztak) és a területek tagosítása: vagy olyan formában, hogy felvásárolja a földeket, vagy béreli, ha lesz kivel üzletet kötni itt a faluban.

A családi kisvállalkozás fõ jövedelemforrása a 10 tehén után beszolgáltatott tej: évente 518 000 liter tejet ad be a csarnokba, tehát a fenti elméleti számítások alapján évi jövedelme a tejbõl 233 millió lej. Ezt a pénzösszeget már visszaforgathatja újabb gépek vásárlására, a munkaerõ megfizetésére, földek felvásárlására, még akkor is, ha levonja az összes költségeit.

A családi kisvállalkozóknál szembetûnõ, hogy 1989 elõtt egyáltalán nem foglalkoztak mezõgazdasággal. 1989 után abból kiindulva, hogy ne maradjanak kihasználatlanul a visszaigényelt mezõgazdasági területek, nekifogtak gazdálkodni. Kászoni viszonylatban az állattartás a legjövedelmezõbb, ezért ezt a tevékenységi ágat választották. Ha csak a tejpénzbõl befolyó jövedelmet vesszük figyelembe, akkor nyereségesnek is tûnhet a vállalkozás, de sokkal több állatot kellene eltartaniuk a területnagyság szerint. A piaccal a tejescsarnokon keresztül tartják a „kapcsolatot”, amely közvetítõ szerepet vállal a tejtermelõk és tejfeldolgozók között. Vertikális integráció nem létezik. Csak családi munkaerõt hasznosítanak, a gépek segítségére támaszkodva. Az általam bemutatott két vállalkozás közül az egyik gazda saját tõkébõl vásárolta meg a gépeket, míg a másik gazda bankkölcsönhöz folyamodott.


Összegzés

Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy milyen okok vezetnek az egyéni vagy társas gazdálkodási formák kialakulásához.

A kollektivizmust megelõzõen a két faluban a lényeges különbségek a földrajzi természeti feltételekbõl adódtak: Szentmártonban meg lehetett élni földgazdálkodásból, míg Kászonban létfeltétel volt az állattartás, az erdõlés és a cselédkedés. A kollektivizálást követõ években a két faluban elõbb gazdasági, majd társadalmi szinten is lényeges különbségek jelentek meg: a kollektivizálás gyökeresen megváltoztatta az emberek életvitelét. A 25 év elég volt ahhoz, hogy a két falu társadalmi-gazdasági struktúrája egymástól eltérõ irányt vegyen fel, és ennek következménye, hogy Szentmártonban az emberek bíznak a társas gazdálkodásban.

Szentmártonnak olyan adottságai voltak, hogy az új normáknak és követelményeknek minimális erõfeszítéssel eleget tudott tenni, míg Kászon nem. Az elõbbiben a kollektivizálás nem rontott a meglevõ adottságokon, hanem inkább ösztönözte a lakosságot az erõforrások kihasználására. Kászon esetében pontosan az ellenkezõje történt, a kollektivizálás felborította a hagyományos, bevált gazdálkodási formákat. A téesz pozitívuma, hogy bizonyos mértékig modernizálta a kollektív gazdaságot, éppen ezért tudott Szentmártonban egy erõs szövetkezeti gazdaság létrejönni. A szentmártoni téesz nyereséges mûködéséhez hozzájáruló másik fontos tényezõ a vezetõség stratégiája. A téesz azért tudott Szentmártonban nyereségesebb gazdaságot kiépíteni, mert a szentmártoni téesznek hozzáértõ és szakmailag kompetens vezetõrétege volt, amely a meglévõ erõforrásokat és javakat a lehetõ legjobban hasznosította. A harmadik fontos tényezõ a szentmártoni téesz sikerében az emberek mentalitása. Szentmártonban a vezetõség érdeme, hogy nemcsak a gazdaság, hanem az emberek irányítását is meg tudta szervezni. Prémiumokat és munkateljesítménynek megfelelõ fizetést nyújtott, hogy az emberek ösztönözve legyenek a kollektív gazdálkodásban.

Kászonban hiányoztak a jó földrajzi-természeti adottságok és sem a vezetõség, sem a tagság nem vette ki részét a téesz gazdálkodásból. Kászon mezõgazdasága ebben az idõszakban teljesen összeomlott, ezért nem tud ma a község általános szinten erre az ágazatra építeni. Kászonra a kisparcellás mûvelés jellemzõ, mivel a faluban nem tagosították a területeket. Ezeken a kis parcellákon nem lehet nyereségesen gazdálkodni, ezért nagy erõbefektetéssel minimális hasznot érnek el a gazdák. Mégsem tagosítják a földeket, mert az emberek nem bíznak a szövetkezeti-társulási gazdálkodásban, mivel a téesz gazdálkodása nem volt példamutató. Kászonban a lakosság körében, de még csak az idõs gazdák körében sem jelent meg egy olyan erõ, ami társulás kialakítására ösztönözte volna az embereket. Az emberek mentalitása, a saját földjéhez való makacs ragaszkodása megakadályozza a továbblépést egy nyereségesebb gazdálkodási forma felé. Néhány fiatalabb gazda a tulajdonukban levõ területek kényszerítõ hatására fogott bele a gazdálkodásba, az állattenyésztésbe. Ezek a gazdák lényegében helyi szintû kisvállalkozók, mivel termékeiket nem a tágabb piaci hálózaton keresztül értékesítik, hanem helyben a faluban. Ez a réteg nem a létfenntartására koncentrál, hanem a minél nagyobb jövedelemszerzésre, a profitra. Ennek a rétegnek nincs szüksége társulási gazdálkodási formára, sõt a modernebb gazdálkodás követelményeinek is próbál eleget tenni. Ugyanez jellemzõ a szentmártoni konyhagazdaságokra, amelyek 6 hektáron, és 20 hektáron is profitorientáltan próbálnak gazdálkodni. Profitjukat a burgonyatermesztésbõl nyerik. Szerzõdéses piaci kapcsolatokat is kialakítanak és így túllépnek a véletlenszerû eladásokra alapozott termelésen. Ezek a gazdaságok is fenn tudják tartani magukat a társulási gazdálkodási forma nélkül. Ezek a gazdálkodási formák akár követendõ példák is lehetnének, de a falvak lakosságának nagy részét képezõ, idõs embereknek nagy segítséget jelentene a társas gazdálkodási forma. Õk már nem tudnak önálló gazdaságot talpra állítani és fenntartani. Nekik nincs erejük megmûvelni parcellájukat, ezért maradnak akkora területek parlagon.

Egyetértek az eddigi romániai gazdálkodást kutatók következtetéseivel, akik a célracionális gazdálkodás korlátait a létezõ mezõgazdasági struktúrák fogyatékosságaiban látták (Samochis–Plaias–Lazar 1985; Aluas 1994), valamint a mentális-szimbolikus-kulturális elemek korlátozó jellegében (Bíró–Gagyi–Oláh 1994). Ezek az elemzések nem adnak választ arra a kérdésre, hogy miért alakultak egyes falvakban társulások és máshol nem. A jó természeti-mezõgazdasági adottságokon, a szükségszerûségen és az emberek mentalitásbeli jellemzõin túl valami más is ösztönözte az egyes falvak lakóit társulások létrehozására. Ez leginkább a Burgabotek Rt kialakulásánál követhetõ nyomon. Ha nem alakult volna meg 1991-ben, rögtön a téesz felszámolásakor egy kezdeményezõ csoport, akkor a társulás sem jöhetett volna létre. 30 személy a faluból összetársult azzal a céllal, hogy irányítsák a falu mezõgazdaságának átalakítását. A társulók kapcsolatainak sajátos mintázata, tartalma, szerkezete határozta meg, hogy a csoporton belül létrejöjjön egynemû viselkedés (Granovetter 1994), és hogy társulást alakítsanak. Ez a 30 tagú csoportosulás idõsebb, volt téesz tagokból állott, akik már megtapasztalták mind az egyéni, mind a közös gazdálkodási forma elõnyeit és hátrányait. Homogén csoportot alkottak, mivel már a téeszben együtt dolgoztak, falubeliek voltak, és ismerték egymást. Átlátták, hogy a falu többségének nincs ereje a földek mûveléséhez, és, hogy tagosított földeken könnyebb és gazdaságosabb modern, gépesített mezõgazdaságot kialakítani. Az így kialakult konszenzus képezte az egyik ösztönzõ erõt a társulások létrehozásához. A másik ösztönzõ erõ volt az a közös kívánság, hogy ne engedjék szétrombolni a meglévõ közös javakat (gépeket, épületeket, eszközöket), hanem mentsék át egy másik, szintén közös tulajdonban levõ gazdasági társulási formába.

A Testvériség Rt létrehozásában szintén egy kisebb kezdeményezõ csoport, a földosztó bizottság játszotta a fõszerepet. Kezdetben ugyanazok voltak az ösztönzõ erõk a társulási gazdálkodási forma kialakítására, mint a felszámoló bizottságban. Idõvel a politikai ellentétek megjelenésével párhuzamosan a földosztó bizottság más úton folytatta a társulás megszervezését. A célok, az elképzelések ugyanazok voltak, mint az elsõ társulás esetében, ellenben a földosztó bizottság tagjainál egy harmadik ösztönzõ erõként jelent meg az az elképzelés, hogy a téesz hagyományaitól eltérõ, más gazdálkodási stratégiát követõ mezõgazdasági társulás alakul, s ennek a második kezdeményezõ csoportnak köszönhetõen alakult meg Szentmártonban a második társulás.


Irodalom

Aluas, Ion 1994. A mócvidéki életmód. Korunk, 9, 47–57.
Bíró Zoltán–Gagyi István–Oláh Sándor 1991. Gazdálkodási gyakorlat Székelyföldön. Átmenetek, KAM, 1, 8–39.
Bourdieu, Pierre 1990. Gazdasági gyakorlat és idõ. In: Gellériné Lázár Márta (szerk.) Idõben élni. Budapest: Akadémiai Kiadó, 49–59.
Chayanov, A. V. 1986. The Theory of Peasant Economy. Manchester University Press, G. B. (1923. A. Tschajanoff: Die Lehre von der bauerlichen Wirtschaft. Berlin, P. Parey)
Egyed Ákos 1977. A parasztság Erdélyben a századfordulón. Bukarest: Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó
Falufüzetek 1965; 1975; 1985; 1993; 1994; 1995.
Granovetter, M. 1994 A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája. In: Lengyel György–Szántó Zoltán (szerk.) A gazdasági élet szociológiája Budapest: BKE Szociológia Tanszék, 61–75.
Harcsa István–Kovách Imre–Szelényi Iván 1994. A posztszocialista válság a mezõgazdaságban és a falusi társadalomban. Szociológia Szemle, 3, 15–45.
Imreh István–Pataky József 1992. Kászonszéki Krónika 1650–1750. Budapest: Európa Könyvkiadó – Bukarest: Kriterion Könyvkiadó
Kasimis, C.–Zacopoulou E. 1993: Agriculture. A Comparative Study (kutatási beszámoló)
Kovách Imre 1988 Termelõk és vállakozók. Budapest: Társadalomtudományi Kiadó
Lazar, Traian 1996. Care sint sansele agriculturii romanesti in viitor. Economistul, 740.
Márkus István 1991. A hazai mezõgazdasági kisárutermelés az 1960-as, 1970-es években. Századvég, 193–202.
Neményi Ágnes 1995. Kászon és Szentmárton összehasonlító kutatása (kutatási beszámoló)
Nemes Gusztáv 1996. Egy Borsod Abaúj Zemplén megyei falu a rendszerváltás után. Kézirat
Samochis, B.–Plaias I.–Lazar I. 1985. Particularitati ale agriculturii din zona Muntilor Apuseni. Tipo Agronomia, Cluj Napoca
Service, E. R–Sahlins M. D.–Wolf E. R. 1973. Vadászok, törzsek, parasztok. Budapest: Kossuth Könyvkiadó
TSZ évvégi beszámolók 1965; 1975; 1985.


Jegyzetek

1. A szakdolgozatom cikk-formába öntéséhez sokat segítettek Bálint Ildikó, Borboly István, Csite András, Horváth Gergely Krisztián, Kovách Imre, Nagy Réka, Õri Gabriella, Szántó Zoltán és Tóth András. Köszönöm a segítségüket.
2. Hagyományos gazdálkodáson a harmincas, negyvenes évek gazdálkodási stratégiáit értem. Itt miután mindenki visszakapta nadrágszíj nagyságú földparcelláját, ezt õsi földmûvelõ eszközökkel próbálja megmûvelni egyre nagyobb erõfeszítéssel.
3. A részletes kutatási beszámolót lásd Neményi 1995.
4. A statisztikai adatok az Évi statisztikai beszámolókból (1993, 1994) és a Falufüzetekbõl (1965, 1975, 1985, 1993, 1994, 1995) származnak.
5. Mindenkinek tételeket számoltak ki az erdõbõl, attól függõen, hogy mekkora földterületet birtokolt és a tételek szerint kaptak az erdõbõl fát, amit késõbb eladhattak.
6. A felhasznált adatok a téesz évvégi beszámolókból származnak.
7. Szentmártonban a hetvenes évek kivételével a téesz birtokolta a kaszálók több mint 50 százalékát. A szántóterület aránya egyre növekedett és 1980-ban a szántók 80,49 százaléka téesz tulajdonban volt.
8. 1992-ben a falusi lakosság 22,2 százaléka 60 évnél idõsebb.
9. A hagyományos paraszti háztartások jellemzõ vonásairól írnak: Egyed (1975: 29), Bourdieu (1990), Chayanov (1986), Service–Sahlins–Wolf (1973).
10. Elõször a megspórolt és közösen összetett pénzalapból vettek egy traktort. A Nyugaton élõ nagybátyjától kapott ekét, kombinátort. Késõbb a bejött jövedelembõl egyre több gépet vásárolhattak, míg ki nem alakult a mai gépparkjuk.
11. 1993-ban 70 ár szántót 300 000 lejért vásárolt, 1995-ben 50 árért elcserélte az Oltcit személygépkocsiját, ami 3,5 millió lej értékû volt.
12. Elõször egy kis traktort vásárolt meg, majd egy ültetõgépet és egy kapálógépet – saját tõkébõl. A burgonyaszedõgépet kölcsönbõl vásárolta meg, 2 800 000 lejért, amit azonban két hét múlva visszafizetett a burgonya árából.
13. „(…) ahol az emberek önellátóak élelem és javak tekintetében, társadalmi kapcsolatokat kell fenntartaniuk társaikkal. Ezt a viszonyt körülbástyázza valamilyen szimbolikus építmény, amely az illetõ viszonyt szabályozza, igazolja, magyarázza. Minden társadalmi viszonyt körülvesz valamilyen szertartás, és a szertartásért munkával, javakkal vagy pénzzel kell fizetni. Ha az embereknek társadalmi viszonyokban kell részt venniük, úgy azon munkálkodniuk is kell, hogy létrehozzanak egy olyan alapot, amelyet ezekkel a kiadásokkal terhelni lehet. Ez a ceremoniális alap” (Service–Sahlins–Wolf 1973).
14. A tagoknak kifizetett részesedés pénzbeli értékben hektáronként csak 850 000 lej, tehát összesen 570-580 millió lejt fizetnek részesedésnek egy évben.
15. A téesz vagyonrészébõl a kicsi Társas tulajdonába került egy istálló, egy raktárhelység, 3 traktor, 1 utánfutó, 1 pincehelység és 2 irodahelység.
16. A három traktoron és utánfutón kívül más géppel nem rendelkeztek az elsõ évben, a második és harmadik évben egy cséplõgéppel és egy kultivátorral bõvítették gépparkjukat.
17. A statisztikai adatok az Évi statisztikai beszámolókból (1993, 1994) és a Falufüzetekbõl (1965, 1975, 1985, 1993, 1994, 1995) származnak.
18. Már a Kászonszéki Krónika említi, hogy a kászoniak panaszleveleikben gerendák, bornák hiánya miatt nem siránkoznak, s a tûzhely melegét sem hiányolják.
19. 1948-ban a kormány nem ismerte el magántulajdonként az erdõt és államosította. Most, 2000 februárjában már esély van arra, hogy a Közbirtokosság erdõterületeit visszaszolgáltassák jogos tulajdonosaiknak.
20. Akkoriban a föld még lágy volt, könnyen meg lehetett mûvelni kis faekével (amely csak 15-16 cm mélyre szántott), faboronával, és a falubeliek megjegyezték, ki az, aki jól szánt. 21. Ez a gondolkodásmód ma is jellemzõ.
22. Akkor a községbõl 200-250 gazda vett ekét, sokan még ma is azzal dolgoznak.
23. 6,40 hektár után, amelybõl csak 2,5 hektár a szántó, 27 mázsa gabonát kellett beadni.
24. Az adatok a téesz évvégi beszámolókból származnak.
25. Kászon Újfaluban tudnak 4 magángazdáról, akik 2-5 hektáron gazdálkodtak.
26. A hatvanas években és a nyolcvanas években a kaszálók szinte teljes egészében a téesz tulajdonában voltak, a hetvenes években pedig az összkaszáló 61,42 százalékt birtokolta.
A szántóterületek aránya Kászonban is növekedett, így a nyolcvanas évekre nagyrészük már a téesz tulajdonát képezték.
27. Európai szinten 1 hektár eltart egy számosállatot, tehát egy szarvasmarhát is. Az összfalu szintjén 1 hektár legelõre 0,68 darab szarvasmarha jutott, míg a téesz 1 hektár legelõjére 2 darab szarvasmarha 1985-ben.
28. Mivel a lakosságszám 1985-ben 3037, így minden második-harmadik lakosra jutott egy szarvasmarha.
29. A szénát lekaszálták, de egy hét után még nem hordták be, addig sütötte a nap, verte az esõ.
30. Ha két napot dolgoztatják a tehenet a mezõn, 10 liter helyett csak 3 litert ad.
31. 1 liter tejért a csarnokban 450 lejt fizettek 1995-ben.