Némedi Dénes

Némedi Dénes
A SZOCIOLÓGIA EGY SIKERES ÉVSZÁZAD UTÁN

Az elõadás címe szándékosan kétértelmû. Úgy is értelmezhetõ, hogy a szociológiának volt egy sikeres évszázada, s ennek már vége, s úgy is, hogy a szociológia sikeresen szerepelt az elmúlt évszázadban, és ez a sikertörténet folytatódik. Úgy gondolom, ma még mindkét állítás védhetõ, mert nem ismerjük a történet folytatódását. A lehetõségek felmérésével kell megelégednünk.

Miért volt sikeres a XX. század a szociológia számára? Bõ száz évvel ezelõtt a szociológia neve sokak számára már ismerõs volt (Magyarországon is), de maga a tudomány (a szó intézményes értelmében) ténylegesen nem létezett. A XIX. század kilencvenes éveitõl próbálkozott néhány egyetem az új tudomány bevezetésével,¹ s a professzionális szociológusok, azaz a szociológiából élõk száma az elõzõ századfordulón nem érte el az egy tucatot. (Önjelölt szociológus természetesen sokkal több volt.) Komoly szakmai folyóirat a századfordulón még csak egy volt (az American Journal of Sociology). Ma - jellemzõ módon - a szociológiában sem a tanszékek, sem a professzionális szociológusok, sem az egyetemi hallgatók, sem a folyóiratok számára nem érhetõk el megbízható összefoglaló adatok. A szakmai folyóiratok száma biztosan 1000 fölött van (csak az USA-ban több mint 200 [S. P. Turner-J. H. Turner 1990: 159]), a szociológiából élõk száma a közepes méretû és fejlett országokban több ezer,² a világban tehát biztosan van egy közepes városra való szociológus kollégánk, a tanszékek számára még becslést is nehéz adni, a szociológus hallgatók száma pedig csak százezrekben mérhetõ. Mi több: számos olyan szociológus van, aki a szélesebb értelmiségi közönség körében is sikert aratott, akinek a könyvei majdnem bestsellerek. Csak néhány, az ízlésemet tükrözõ példa: Habermas, Bourdieu, Beck, Giddens, Castells, Boltanski. Minden rendben lenne?

Ha felébredne Émile Durkheim, biztosan elégedett lenne sok mindennel. Mindenekelõtt: a szociológia sok jó, eléggé biztos ténnyel rendelkezik. Nincs talán olyan területe a társadalom életének, amelyrõl ne gyûjtött volna információkat a szociológia, s ezek az információk ma sokkal jobban kezelhetõk, értékelhetõk, elemezhetõk, mint amirõl Durkheim valaha is álmodott. Ami viszont a következtetéseket illeti, biztosan ráncolná a homlokát. Hol vannak a törvények, az oksági összefüggések, amelyek megállapítása a tudomány feladata? Mire való a tények gyûjtése, ha belõlük nem tudunk szilárd elméleteket felépíteni? Miért váltják egymást olyan gyorsan az elméleti divatok? Miért nincs még nyomokban sem egy olyan közös elméleti orientáció, amely elõkészíthetné a "Nagy Szociológiai Elméletet"? Szükséges-e, hogy egy-egy szakterület 10-15 évenként új meg új paradigmák felé forduljon? - kérdezné. (Bár a paradigma szó jelentését aligha értené pontosan.) S valóban, ha összevetjük, hogy Durkheim milyen kevés tény alapján milyen merész elméleteket alkotott azzal, hogy a mai szociológia mennyi ténybõl (és mennyi pénzbõl) milyen, az övéihez képest szerény elméleteket alkot, akkor joggal vádolhatjuk magunkat elméleti bátortalansággal (bizonyára a sok tény is csüggesztõen hat a kutatókra).³ Ami a Durkheim által oly sokra tartott tudományos munkamegosztást illeti, e tekintetben sem lenne öröme felhõtlen. Biztosan elégedett lenne azzal, hogy a szociológia ma számos alágazatra oszlik, s ezekben szakszerû és specializált munka folyik.⁴ Az már kevésbé tetszene neki, hogy az egymástól csak kicsit is távolabb esõ alágazatok munkásai kevéssé vesznek egymás tevékenységérõl tudomást - már csak azért sem, mert jószerével nem is értik, amit a másik csinál. Hogy nem olvassák egymás közleményeit, az a produkció mennyisége miatt is érthetõ. De az, hogy ma a szociológia több kisebb szektára oszlik, akik egymás tevékenységét kölcsönösen tudománytalannak tartják, végképp felháborítaná (noha a szektás szellemû polémiában bizony õ is jeleskedett). A szociológia mai állapotát bizonyára anómikusnak tartaná,⁵ s e tekintetben biztosan reformot sürgetne. Ma illúzió arról beszélni, hogy még létezik egységes szociológia, s egyelõre nem is látszik, hogyan lehetne megteremteni. Persze, a helyzet nagyon hasonló számos humán- és társadalomtudományban is. Ami a szociológia morális hivatását illeti, Durkheim bizonnyal örömmel venné tudomásul, hogy a szociológusok egy része (talán többsége) egyformán fontosnak tartja az egyén szabadságát és a társadalmi igazságosságot, noha õ is felfigyelne arra, hogy mennyire elterjedt ebben a szakmában is a morális semlegesség vagy közöny.

De persze a szociológia mai állapotát nem Durkheim szemével kell néznünk. A következõkben három kérdést vetek fel azok közül, amelyek benyomásom szerint a szociológia állapotát befolyásolják.⁶ Nem állítom, hogy ne lehetne a tárgyalt témák körét kiterjeszteni; pillanatnyilag azonban ezt a hármat tartom a legfontosabbnak. Három közismert fejleményrõl van szó, ezért csak röviden fogom ezeket jellemezni. Nem gondolom, hogy az alábbi megjegyzések akárcsak jeleznék is a probléma egészét. Mindössze emlékeztetni szeretnék arra, hogy melyek a szerintem lényeges fejlemények.

E három fejlemény: az egyetem (és szélesebben a tudományos mezõ) átalakulása; a "társadalom" mint sajátos létszféra kérdésessé válása; a klasszikus értelmiség feldarabolódása. Ezek a fejlemények nemcsak a szociológia sorsát befolyásolják. Az a konfiguráció azonban, amelyet a szociológia esetében kombinálódásuk eredményez, talán különbözik a más tudományokban megfigyeltektõl.

1. A szociológia XX. századi története két markánsan elkülönülõ szakaszra oszlik. Az elsõ, nagyjából a negyvenes évekig tartó szakaszban a szociológia az egyetemi rendszer peremén elhelyezkedõ, fél-legitim tudomány volt. Ekkor még a szociológia azokkal a problémákkal küszködött, amelyekkel Durkheim is: önmaga meghatározásával, elismertetésével volt elfoglalva, s nagyvonalú, általában kritikai diagnózisokat adott a modernitás állapotáról. A század közepétõl kezdve a szociológia hirtelen átalakuláson ment keresztül, minden tekintetben nagyon gyorsan gyarapodott - ebben az idõszakban lépett ki végleg a századelõ paradigmáiból, így a durkheimiánusból is.

A XX. századi szociológia e második korszaka elválaszthatatlan az egyetem, a felsõoktatás átalakulásától. Ebben az idõszakban a felsõoktatásban tanulók aránya az USA-ban hamarabb, Nyugat-Európában késõbb a korosztály több mint felére bõvült (Németországban és Franciaországban egyaránt 3% körül volt ez az arány 1930-ban, 5% körül 1950-ben, 50%-nál több lett a nyolcvanas évekre [Ringer 1992]).⁷ Ez az áradat tette lehetõvé a szociológia már említett kibõvülését, sõt: a szociológia a maga módján még terelte-duzzasztotta is az áradatot, hiszen létszámgyarapodása minden jel szerint sokkal gyorsabb volt, mint a többi hagyományos szaké.⁸

Az egyetemi-felsõfokú képzés bõvülése a világ boldogabbik, kisebbik felén úgy ment végbe, hogy közben a tudományos kutatásra-fejlesztésre fordított összegek is bõvültek, a húszas évekre jellemzõ a GDP fél százaléka alatti értékrõl a nyolcvanas évek elejére annak 1,5-2,5 százalékáig. Az eszközök gyarapodása egy darabig azt az illúziót kelthette, hogy a képzés bõvülése ellenére a hagyományos, kutatást és oktatást egyesítõ egyetem XIX. századi formája fenntartható. Minthogy a jelek szerint a kutatás-fejlesztés rendelkezésére álló eszközök GDP-bõl való részesedésének növekedése megállt (kevésbé boldog országokban radikálisan visszaesett), az elosztási harcok kiélesedtek, és a növekedési szakaszban a növekedési dinamika által elfedett feszültségek kiugrottak. Az egyetemi képzés bõvülésérõl ugyanis nemcsak gyõzelmi jelentéseket lehet írni. Két pontban foglalnám össze a szerintem legfontosabb feszültségforrásokat.

a) Az az elképzelés, hogy az egyetemen kutatás és oktatás egysége megvalósítható, ma már illúzió. A mai egyetem ideológiája még mindig az, hogy tudományos képzést nyújt, de ez természetesen a mai hallgatólétszámok mellett nem lehetséges és nem is kívánatos. Ez minden tudományszakon így van, de természetesen a helyzet kevésbé nehéz ott, ahol az egyetemi képzés egyben egy sajátos hivatásra való felkészítést is jelent - így például a jogászképzésben vagy egyre inkább a közgazdászképzésben. A szociológia azonban különös szak, mert hozzá kapcsolódóan nem alakult ki igazi szakma, hivatás. A szociológus ideáltipikusan még mindig egyetemi oktató, aki jövendõ szociológusokat tanít. Minthogy tanítványai persze a szónak ebben az értelmében már nem lehetnek szociológussá, a szak általános értelmiségképzõvé vált (és válik nálunk is). Ez bizonyos mértékig jó, hogy így van - de csak növeli a feszültséget a szakmájában elmélyedni akaró oktató-kutató és az általános eligazítást váró hallgató között.

A változás a világ egyetemein már rég elindult, s ahol erre az intézményes keretek a legtöbb szabadságot adják, nagyrészt végbe is ment: az egyetemek illetve azokon belül az egyes karok, intézetek, tanszékek szépen differenciálódtak, kialakultak a tudományosan magas értékû intézmények, a többség pedig egyre inkább hasonul a középfokú oktatáshoz, amelynek átveszi a funkcióit. Transzláció történik, a nagyszámú szociológus hallgató valójában már nem kap(hat) tudományos képzést, a tudományba csak a kevésszámú doktoranduszt vezetik be.

Látszólag még egységes a szociológia, mint egyetemi tudomány, valójában már régen kivált a képzés szintjén néhány igazán színvonalas intézmény, a kutatásban pedig egyre erõsebb az "advanced study center"-ekhez hasonló nem-egyetemi képzõdmények szerepe (Gulbenkian 1996: 74). Ha fennmarad a jelenlegi tendencia (s ennek megváltozása már csak társadalompolitikai okokból sem látszik lehetségesnek), akkor más tudományszakokkal együtt a szociológiának is fel kell készülnie arra, hogy a XIX. században kialakult egyetemi tudományosságnak elõbb-utóbb vége lesz. Egy újfajta tudományos modell kialakulása kezdõdött el. Talán ez is ahhoz hasonlóan alakul, ahogy a széles értelemben vett gazdaság világa: nagy teljesítményekre képes, roppant tudományos tõkét felhalmozó tudományos központok világméretû hálózata jön létre, amelyek mellett az esetleg fizikailag szomszédos tömegegyetemek, helyi tudományos centrumok jelentéktelenségre lesznek kárhoztatva. Hogy ez miként fogja átalakítani a szociológia (késõbb részletesen tárgyalandó) "morális" szerepét, "felvilágosítói" funkcióját, ez nehezen látható.

b) Az egyetemi képzés elõbb lassú, majd gyors kiterjedése azt eredményezte, hogy a képzésben betöltött és ma nélkülözhetetlennek tûnõ szerepük miatt az egyes diszciplínák önállósága és viszonylagos zártsága megerõsödött. A diszciplináris keretek bizonyultak ugyanis a legalkalmasabbnak arra, hogy az oktatásban egy minimális színvonalat tartani lehessen, hogy a tudományos elõmenetel megítélésében bizonyos standardokat alkalmazni lehessen. A diszciplináris keretek (amelyek éppen a további szakosodás miatt ma tartalmilag már sokszor üres héjak) jelenleg semmi mással nem pótolhatóak fegyelmezõ hatásuk miatt. Jól látható ez a tudományos kritika területén, ahol a kritika legitimitását az adja, hogy kritikus és megkritizált azonos és közös diskurzusuniverzumnak tartott diszciplínához tartoznak, holott esetleg a szakmán kívülrõl jövõ és ezért sokszor irrelevánsnak tartott bírálat relevánsabbnak bizonyulhat. A szociológia (amely Weber számára ismeretes módon még "fölöttébb sokjelentésû szó" volt) egyetemi szerepe révén stabilizálódott mint diszciplína, s ma is ez a szerep tartja össze.

A XX. században azonban egy, a diszciplináris stabilizálódással ellentétes folyamat is végbement. Ma ezt többen (az interdiszciplinaritástól megkülönböztetni óhajtván) transzdiszciplinaritásnak nevezik (Gibbons et al. 1994; Mittelstra� 1998). A transzdiszciplinaritást az jellemzi, hogy problémáit is a diszciplináris határokon kívül/túl definiálja, és a megoldás módszereit is azokon kívül keresi - tehát nem a diszciplínák határterületi kooperációjaként elképzelt interdiszciplinaritással azonos. (Egyébként nyugodtan lehetne "igazi" interdiszciplinaritásnak nevezni, ha az e névvel történt visszaélések nem lennének elriasztóak.) A szociológia érdeklõdési területén is számos transzdiszciplináris kezdeményezés hagyta ott a jelét: a "zöld" érdeklõdéshez kapcsolódó ökológia, a feminizmus, a tranzitológia, a világrendszerelemzések, a tudománykutatás.

A transzdiszciplináris kutatás bõvülése elõbb-utóbb össze fog ütközni az egyelõre csak diszciplináris keretekben mûködõképes felsõfokú képzéssel. A szociológiát meglehetõsen diffúz öndefiníciója, idõnkénti "imperialisztikus" hajlamai és lehatárolhatatlan érdeklõdési területe miatt ezek az ütközések talán nagyobb mértékben fogják érinteni, mint a tradicionálisabb és némileg megkövültebb többi társadalomtudományt. Az sincs kizárva, hogy a "transzdiszciplináris" problémák nyomása alatt a szociológia maga fog széthullani.

A transzdiszciplináris problémák feszítõerejét fokozza az a körülmény, hogy az egyetemek számára a létszámbõvülésbõl adódó feszültségek levezetésére a diverzifikációs kényszernek engedelmeskedve kézenfekvõ megoldásnak tûnik új, diszciplínához nem kötött programok elindítása. Ezek a programok sürgetõ vagy annak érzett problémákhoz kapcsolódnak, s a szociológusok számára mindig adódik a csábítás, hogy nem elég jól definiált kompetenciáikat e programok szolgálatába állítsák. Ez pedig csak fokozhatja a szociológia mint diszciplína amúgy is nagyfokú heterogenitását, csökkenti összetartó erejét.

2. A szociológiának nemcsak azokkal a kérdésekkel kell szembenéznie, amelyek - különbözõ mértékben - valamennyi tudományt, illetve társadalomtudományt érintik. A szociológia mint speciálisan az önszabályozó rendszerként felfogott társadalom vizsgálatára szakosodott tudomány azzal kénytelen szembesülni, hogy tárgya egyre megfoghatatlanabbá válik.⁹

Helyénvaló itt egy rövid történeti visszatekintés. A társadalom mint egyfajta tudományos érdeklõdés tárgya két összefüggõ, de nem azonos gondolati vonal összetalálkozásának az eredménye volt.

Az újkori politikai filozófiai gondolkodásban fellelhetõ elõzményekre, a viszonylag hatékony igazgatással rendelkezõ szuverén újkori államokkal kapcsolatos tapasztalatokra támaszkodva és az állami intézmények által támasztott igényeknek részben megfelelve a XVIII. század végén, a XIX. század elején kristályosodott ki az az elképzelés, hogy létezik a valóságos világ jelenségeinek egy csoportja, amelyet a nemzetállamként elgondolt állammal és a piac által integrált gazdasággal szembeállítva, az államfogalom kiegészítõjeként társadalomként lehet megjelölni. Az állami szuverenitás forrásának tekintett "társadalmi szerzõdés" mindig is nemzeti társadalmakat tételezett fel, a forradalom és a rákövetkezõ háborúk tanulságai alapján pedig okkal szembe lehetett állítani a nemzeti társadalmakat a hozzájuk képest átmenetinek és változékonynak elgondolt állami struktúrákkal. Az európai államok pluralitása ettõl kezdve és mindmáig nemzetek mint társadalmak pluralitását jelentette (ezért érzékelte az európai gondolkodás a nemzeti és állami keretek inkongruenciáját abnormális jelenségként).

A társadalmi kérdés a szó mai értelmében a XIX. század felfedezése volt. A társadalom kérdése elválaszthatatlan lett a társadalmi reform/forradalom kérdésétõl. Nemcsak arról volt ebben az esetben szó, hogy a társadalom mint nemzet fogalma a politikai diskurzusban a rendi intézmények ellen irányuló kritika eszköze volt, hanem arról is, hogy a társadalomra való utalás a tisztán politikai diskurzus és a tisztán politikai értelemben vett emancipáció ellen irányuló kritika eszköze is lett. A társadalmi kérdéssel foglalkozó értelmiségiek, jöttek légyen szocialista, liberális vagy konzervatív oldalról, azt állították, hogy az állami-politikai változások felszíne alatt fontos és a polgári világra nézve végzetessé válható fejlemények mennek végbe.

A kialakuló szociológiában a társadalomnak mint képzetnek ez a két eleme összeolvadt úgy, hogy a szociológia magától értetõdõen és hallgatólagosan elfogadta a nemzetállami keretet, amelyen belül a tárgyául választott társadalmi világot értelmezte. Már a korai társadalomtudományi elképzelésekben is szembetûnõ a "társadalom" szó kétértelmûsége: a szó egyszerre jelentette az emberi világ egyik szféráját a gazdaság-társadalom-politika hármasságában és az emberek egy nagyobb csoportját, például francia társadalom versus német társadalom ellentétben. A szociológia sosem tisztázta tárgyának történeti beágyazottságát, így a társadalom-nemzetállam azonosítás mindmáig kifejtetlen háttérfeltevés maradt, nem került ellentmondásba a szociológiaelméletnek azzal a kudarcok ellenére is fenntartott igényével, hogy egyetemes törvényeket fogalmazzon meg. A szociológia által vizsgálni kívánt társadalom valójában a nemzetállami keretekben szervezett társadalom volt és maradt.¹⁰ Ez a fajta társadalom volt az, amellyel kapcsolatban a szociológia olykor "fejlõdésrõl" beszélt.¹¹

Az egyetemeken berendezkedõ szociológia mint a társadalom tudománya a XX. század elején tudatosan igyekezett magát elhatárolni a társadalmi kérdések vizsgálatában a XIX. században sokszor észlelhetõ radikalizmustól, világmegváltó szándéktól vagy moralista lelkiismeretvizsgálattól. Ez azonban nem jelentette a XIX. században a társadalommal kapcsolatban kialakult paradigma felborítását. A szociológia - különösen a XX. század elsõ felében - fenntartotta azt a sejtést, hogy a modernizáció társadalmi válságokkal és új típusú társadalmi feszültségekkel terhes, morálisan sokszor kétséges értékû folyamat. Ebbõl következett a szociológia elkötelezettsége a társadalmi reform mellett - a társadalmi reformot itt szélesen értve, a gazdasági és társas folyamatokba való beavatkozásra egyre inkább képes állam által végrehajtott radikális átalakulástól az aprócska jobbító lépésekig. Igaz ugyan, hogy a jóléti állam "terve" (ha egyáltalán volt ilyen terv) nem a szociológián belül született meg, s az is állítható, hogy egyes szociológusok késõn ébredtek rá, hogy a jóléti állam megvalósításában lehet feladatuk, de a kiépülõ jóléti állami intézményrendszerben a szociológusoknak is jutott egy szerény hely.¹²

A XX. század ötvenes éveiben úgy tûnhetett, hogy a jóléti állami (és ekkor még kizárólagosan nemzetállami) bürokráciák képesek lesznek a gyakorlatba átültetni a szociológiai tudományos belátásból származó reformjavaslatokat, hogy a hatalom bizonyos korlátok között felvilágosítható. Mi több, az sem látszott kilátástalannak - különösen a harminc éves világháborús periódus lezárulása és a fasizmus bukása után -, hogy a szociológia a széles és ismét csak nemzetállami keretekben azonosítható közönség felvilágosítását is elérheti, hogy hozzájárulhat egy emberibb és toleránsabb világ kialakulásához, hogy a szociológus - mint de Swaan mondja - "a társadalom olvasott és képzett közhasznú szemlélõje" lesz (idézi Laeyendecker 1990: 230). Nem lebecsülendõ a szociológia hozzájárulás ahhoz, hogy ahol erre mód volt, azaz az ún. centrum országaiban, a közbeszéd valamivel racionálisabb, toleránsabb lett, hogy nyilvánosan képviselhetetlen lett sokféle elõítélet és türelmetlen általánosítás - vagy egy ideig legalábbis ez így látszott.

Az államszocialista országok késve kialakuló szociológiája abban az élményben részesedhetett, hogy egy ideig a felvilágosodás elsõdleges letéteményesének tûnhetett. Õ volt az, aki a társadalmi tér néma szereplõi helyett - kódolt formában - beszélhetett, aki elemi igazságokat fogalmazhatott meg, aki az értelmes emberi beszéd és a morális elfogadhatóság közegét teremtette meg. Ebbõl sajátos hivatástudat fakadt, amelynek csak (a lengyel, cseh, magyar) társadalom mint realitás - az igazi realitás - feltételezése mellett volt értelme.

A szociológia sem a gazdag jóléti államokban, sem az európai államszocialista országokban nem lett a "felvilágosodás dialektikájának" az áldozata, azaz nem az történt, hogy jó szándékú igyekezete az elnyomás és igazságtalanság gyarapodását eredményezte volna annak csökkentése helyett. A szociológia sok tekintetben elérte azt, amit akart. Kutatási eredményei bizonyítani látszottak a társadalom létét, gyakorlati alkalmazásra került eredményei csökkenteni látszottak a feszültségeket. Nem volt ok arra, hogy a nemzetállami paradigmában elképzelt társadalomfogalmat a szociológiában bárki is kétségbe vonja.

Ez a társadalomfogalom - ahogy ez a "társadalom" szó többjelentésû voltában is tükrözõdik - mindig tisztázatlan volt. De a szociológia egyáltalán nem érezte magát rosszul ebben a tisztázatlanságban. A társadalomnak a politikával és a gazdasággal szembeni öntörvényûsége alapozta meg legitimitását és szükségességét, a nemzetállami értelemben vett társadalmi keret magától értetõdõsége tette lehetõvé a speciális szociológiai kérdés, az integráció és a szolidaritás problémájának megfogalmazását. Az integrált társadalom a szociológiai gondolkodásban nem a határok nélküli társadalom, hanem a nemzeti jóléti állami keretekben, közös normák és kárpótlások révén integrált társadalom. A nemzetállam mint társadalom magától értetõdõségét mind a jóléti állam, mind a szocialista állam megjelenése megerõsítette. Mind a jóléti, mind a tervgazdasági redisztribúció csak a területileg zárt, elõzetesen adott állami keretekben volt elképzelhetõ (még ha ez a zártság a két esetben nem is egyformán valósult meg). A szociológia ugyan a világon mindenütt kozmopolita tudomány hírébe került; valójában nemcsak intézményeit tekintve, hanem gondolkodási paradigmáiban is a nemzeti keretekhez kötött maradt.

A szociológia tág értelemben vett közönsége is nemzetállami közönség volt, ideális értelemben a polgárok közönsége, akik értelmes kommunikációban szuverénül képesek sorsukról dönteni. Ez az eszmény sosem valósult meg, de lehetõsége sokáig kísértett a kritikai szociológiában (amíg az ún. globalizáció mint eszményt is alá nem ásta). A szociológia tárgyalópartnerei, sok esetben megbízói a legutóbbi negyedszázadig a bürokraták, akik a nemzetállami rendszer szülöttei. A szociológia igazi közönsége, a XIX. század végén kiformálódó értelmiség is kötött maradt a nemzetállami keretekhez. A szociológiai felvilágosítás a nemzetállami keretekben szervezõdõ nyilvánosságot, annak értelmiségét célozta meg. A szûkebb szakmán kívül bennük kereste és találta meg olvasóközönségét, ennek az értelmiségnek a vitáihoz kapcsolódott. Ez a nemzetállami-értelmiségi kötõdés magyarázza, hogy miért figyelhetõk meg a szociológiában még mindig - "kemény" tudományhoz egyáltalán nem illõ módon - sajátos arculattal rendelkezõ "nemzeti" szociológiák. Ezért van az is, hogy a szociológiában - a "keményebb" társadalomtudományoktól, mint a gazdaságtan és a pszichológia, vagy a természettudományoktól eltérõen, de a humaniórákhoz hasonlóan - az angol nyelv még nem teljesen domináns.

A nemzetállami keret mindig kérdéses volt, a nemzetállamok sosem voltak zárt rendszerek. De a kulturális-politikai képzelet a XIX-XX. században mégis a foglya maradt - talán azért, mert mint egység készen kínálta magát a képzelet, a képzetalkotás számára, a földrajzi, térképszerkesztési konvenciók hatékony támaszt jelentettek a számára.¹³

Napjainkban már közhely, hogy a nemzetállami keretek kérdésessé váltak. A szociológiába ez a felismerés a szakmában mindig a válságérzet (Gouldner 1971; Lemert 1995; Mouzelis 1995; Seidman 1998) kapcsán szivárgott be. Megkockáztatható az a feltevés, hogy az utóbbi idõben terjedt a rosszkedv a szociológiában. E rosszkedv többek közt az irrelevancia érzésében mutatkozott meg. Az irrelevancia érzése hozta felszínre a szociológia alapfogalma, a "társadalom" bizonytalanságait és kétértelmûségeit is. Világossá vált az is, hogy a szociológia mint állítólagos univerzális - vagy horribile dictu kozmopolita - tudomány, mint a "társadalom" tudománya, tulajdonképpen a nemzetállami keretekhez kötõdött.

A nemzetállamok helyébe ma nem a merész pozitivisták által elképzelt világállam lép, azaz nem a világméretû nemzetállam, amely ugyanúgy homogenizálna és integrálna, mint korlátozott elõdei. A pozitivista álomnak soha nem volt esélye a megvalósulásra. A nemzetállami központok gazdasági döntések színterei, politikaibürokratikus szervezõdések és sajátos nyelvi-kulturális identitások hordozói voltak. Jelentõségük csökkenésével a gazdasági hatalom egy világméretû hálózat csomópontjaiba kerül át. E pénzügyi és technológiai hálózat erõivel szemben a nemzetállamok, de a nemzetállami föderációk is lényegében tehetetlenek.¹⁴ Az a homogén kulturális identitás, amelyet a nagy nemzeti ideológiák vagy az államszocialista projektumok elképzeltek, valójában (szerencsére) sosem valósult meg, s ma a homogén nemzeteket megbontva számos lokális, regionális, etnikai s egyéb kritériumok szerint alakuló identitás verseng egymással. A nemzetállamok mint politikai aktorok a XX. század katasztrófáiban bebizonyították, hogy a modernitás, a felvilágosodás morális követelményeinek lényeges kérdésekben nem tudnak megfelelni. De a tényleges döntések ki is kerülnek a nemzetállam politikai játékterébõl, a gazdasági hatalom globalizálódását a politika "birodalmi" jellegû átrendezõdése és a kultúra diverzifikálódása kíséri.¹⁵

A globális gazdasági hatalom és a dezorientálódó nemzeti politika viszonyai között egyre nehezebben fogható meg a szociológia eredeti problémája, a társadalmi integráció és a szolidaritás kérdése. Nemcsak az válik bizonytalanabbá, hogy miképpen képzelhetõ el a makrotársadalmi konszenzus, nemcsak az a kérdés, hogy vajon miképpen viszonyul egymáshoz rendszer- és társadalmi integráció, nemcsak azt a kérdést kell felvetnünk, hogy vajon a rendszerfolyamatok nem ássák-e alá a társadalmi világ morális erõtartalékait, nemcsak arról van szó, hogy vajon a szolidáris diskurzus nem szolgál-e hatalmi célokat. Minden ilyen problematizálás háttérfeltevése erodálódik: a keret, amelyben megszoktuk a beszédet minderrõl.

Tévedés ne essék: nem érzékelhetetlen, a struktúrák szintjén végbemenõ folyamatról van szó. Azoknak az intézményes (nemzetállami) kereteknek a felmorzsolódása, amelyek valaha értelmet és lehetõséget adtak a szolidaritásról szóló beszédnek, a jóléti rendszerek válságában és tudatos leépítésében, az intézmények kiüresedésében közvetlen tapasztalati tény (Castel 1998; Ferge 1997). A szociológia számára nem önmagában a nemzetállami keretek feltöredezése, a társadalom fogalmának elbizonytalanodása jelent problémát, hanem ennek a folyamatnak a szolidaritás lehetõségét érintõ következményei. Úgy tûnik, nem állnak még rendelkezésre azok a sémák, gondolati keretek, amelyek a teljes újragondolást lehetõvé tennék. (És természetesen ez az egész kérdéskör nem elsõdlegesen tudományos kérdés!) Annyi mindenesetre valószerûnek tûnik, hogy az állami keretben elképzelt társadalommal együtt ellenpontja, az integráció alanya, a homo sociologicus is szétporlad (Touraine 1998: 132). Akkor pedig felvetõdik a kérdés, hogy kirõl fog beszélni a szociológus?

3. A nemzetállam - mint realitás és fikció - leépülésével párhuzamosan ment végbe egy nagy átalakulás a kulturális javak piacán, a kommunikációban, amely - úgy tûnik - véget vet az "értelmiség korszakának". A szó szoros értelmében vett értelmiség létrejötte a XIX. század végére jellemzõ kulturális és szociális feltételekhez kapcsolódik: ahhoz, hogy a felsõfokú végzettség nagyon ritkából viszonylag ritkává vált, hogy kialakultak a gazdasági, politikai és kulturális központokként mûködõ nagyvárosok a rájuk jellemzõ polgári kommunikációs és társiassági formákkal, a nyomtatott kultúra szférája, elsõsorban a folyóiratoké kiterjedt, a politikai nyilvánosság megerõsödött (Charle 1990). Az értelmiség mint szociális képzõdmény természetesen nem rajongott egészében a szociológiáért, hiszen a nagy antiszociológiai kampányok is az õ körébõl indultak ki. Az értelmiség mint közeg volt lényeges a szociológia számára. Az értelmiségi közeg elõsegítette, hogy a szociológia (és bizonyos fokig a többi társadalomtudomány is) megjelenhessen mint a nagy kulturális választóvonalakat, a humanista irodalmi és az egyre inkább matematizálódó természettudományi-technikai kultúrát átlépõ "hibrid" képzõdmény, "harmadik" kultúra (Lepenies 1988; Smelser 1997). Válaszkísérlet is volt a szociológia ezekre a modernitást megosztó vitákra. A szociológia modernitása és bizonyos fokú kivételessége annak köszönhetõ, hogy ezekhez a kulturális dilemmákhoz tudott csatlakozni - mindkét oldalról. Csakhogy ezek a kérdések nem szigorúan szaktudományos kérdések voltak. Megfogalmazásukat az tette lehetõvé, hogy a szociológia sosem tudott függetlenülni a sajátos értelmiségi közegtõl (bár néha megvolt benne a törekvés erre). A szociológiában mindig helye volt a magas szintû publicisztikát és tudományt egyszerre mûvelõ "totális értelmiségieknek"¹⁶ ugyanúgy, mint a Durkheim-szerû tisztán egyetemi "fõnököknek". Ez volt a "szociológiai felvilágosodás" feltétele.

Az értelmiség sorsát véleményem szerint két, a XX. század közepétõl kibontakozó folyamat pecsételte meg: a kommunikációs átalakulás és a fentebb már jelzett, a felsõfokú oktatás kibõvülésében is megmutatkozó társadalmi átrendezõdés. Mindkettõben tevékeny részt vállalt a centrumországok értelmisége, és a maga módján a szociológia is hozzájárult a sikerükhöz. De a két összekapcsolódó folyamatnak szerintem az lett az eredménye, hogy az értelmiség mint sajátos szociális képzõdmény szétesett.

A felsõfokú képzés rohamos kiterjedésével és a munkaerõ szerkezetének átalakulásával az értelmiségi helyzet elvesztette privilegizált jellegét. Ennek a következménye nem a munkásosztály helyébe lépõ "értelmiségi osztály" kialakulása lett, hanem az egykori értelmiségi pozíciók szétszóródása egy középosztálynak nevezett mezõben. Ez a középosztály már nem az elõzõ századforduló szociális és kulturális küzdelmeinek értelmiségi elitje. Az ún. posztmodern vita és diskurzus meglehetõsen elkésett reakció erre a változásra, amely a kultúra egészének a státusát megváltoztatta. Itt most nem kívánok részletesen belemenni ennek a kérdésnek az elemzésébe.

Az értelmiség státusát a nyilvánosság eszköztárának átalakulása is mélyen érintette. A klasszikus értelmiség korszaka bizonyos értelemben a folyóiratok (és a kávéházak) korszaka volt: itt zajlottak le a nagy szellemi háborúságok, itt formálódtak ki a csoportok, itt kerültek be az eszmék a közgondolkodásba - s ez volt az a terep, ahol a szociológia is megtalálhatta a maga szószékét.¹⁷ Számos szociológus jól érezte magát ebben a kommunikációs közegben. A kommunikáció médiumai azonban a XX. század elsõ harmadának végétõl folyamatos és gyorsuló átalakulásban vannak. Ez a most már tízévente átrendezõdõ kommunikációs szerkezet újra és újra szétbontja a meginduló kristályosodási folyamatokat, nem hagyva idõt arra, hogy kialakuljanak stabil formációk. A rádió értelmiségi vonatkozásban kezdetben csak kiegészítette az akkor még viruló folyóirat-kultúrát. Mire a sajátos rádiós értelmiségi kommunikációs képzõdmények megszilárdulhattak volna, a televízió megjelenése teljesen új feltételeket teremtett, a "nagy értelmiségi" jellegzetesen XX. század eleji alakját kiszorította a televíziós sztár - de napjainkban már ismét új kommunikációs erõtér kezd kialakulni. A XX. század elsõ felének értelmiségi képzõdményei, a párizsi "balpart", a weimari idõszak Berlinje, a századelõ Bécse és Budapestje végleg történeti képzõdménnyé lettek.

A szociológia megtanulta, hogyan szólítsa meg az értelmiségi elitet - olykor még ennek a értelmiségi diskurzusnak a központjába is be tudott kerülni. Sokat beszélt és beszél ma is a "középosztályról", de már nem képes arra, hogy megszólítsa, inkább csak korholni szokta, mint elfajzott és elkényeztetett gyermeket. Ezért az értelmiség letûnésével egyidõben a szociológia elvesztette igazi szakmán kívüli közönségét, hallgatóságát. Az egyre süketebb csönd, amely a szociológiai fejtegetéseket fogadja, annak jele, hogy a felvilágosítás elképzelt alanya, a századelõ klasszikus társadalomértelmezésre fogékony értelmiségije ritkul. Egyelõre nem látszik világosan, hogy a szociológia milyen helyet tud magának az új kulturális világban kiszorítani.

* * *

Mit tehet a szociológia, ha életeleme, az egyetemi közeg alapintézményei egyre bizonytalanabbakká válnak, ha a sajátos tárgyát konstituáló nemzetállam szétrepedezik, ha felvilágosítói munkájának címzettje, az értelmiség szétoszlik? Mit érnek egyre finomabb elemzési technikái, egyre bonyolultabb és élesebb megkülönböztetésekre képes elméletei, egyre gazdagabb tényanyaga, ha az a valóság, amelyrõl beszámol, ködként oszlik el, ha figyelmes hallgatósága szétszéled?

A szociológia hivatása, elsõdleges feladata persze az, hogy a kialakuló (új, de nem szép) világról diagnózisokat készítsen, s ezek oly gyorsan követik egymást, hogy számbavételük szinte lehetetlen. Néhány kezembe jutott elemzésre fentebb hivatkoztam. Könnyebben áttekinthetõ egy másik kérdés: miként gondolja el a szociológia sajátmagának mint diszciplínának a jövõjét. E vonatkozásban sokkal kevesebb elemzés született. A két évvel ezelõtti montreali XIV. ISA világkongresszuson ezzel kapcsolatban kialakult két ellentétes elképzelést szeretném bemutatni.

1. Az egyik az Alberto Martinelli által vezetett Presidential Symposiumon fogalmazódott meg. E szerint a diszciplínák, így a szociológia és a rokon tudományok közötti határok nem kemény elválasztó falak, hanem a kooperációt lehetõvé tevõ, a tájékozódást szolgáló jelzõoszlopok. A szociológia jövõjét inkább a diszciplináris identitás és az interdiszciplináris együttmûködési képesség erõsítésében lehet keresni (Allardt 1999; Martinelli 1999; Massey 1999). Vagyis egyszerûbben szólva: nincs ok a diszciplína alapvetõ átgondolására, ennélfogva szükségtelen bármiféle nagy reform emlegetése. E szerint az álláspont szerint a döntõ a tudományos teljesítõképesség fokozása abban az értelemben, ahogy a tudományos teljesítményt és eljárásmódot a XX. század végén felfogtuk. Ez az álláspont még nyomokban sem tett kísérletet arra, hogy a szociológia helyzetét szélesebb összefüggésben gondolja át.

E válasz jogosultsága kézenfekvõ. A szociális világ átrendezõdése egyelõre megjósolhatatlan eredményeket fog hozni. Nem a szociológia feladata megalkotni azokat a formákat, amelyek a hiányzó nemzetállami integrációs keretek helyére lépnek. Nem a szociológusok fogják azokat az intézményeket megteremteni, amelyek a felvilágosodás és a társadalmi igazságosság programját folytatni fogják. A legtöbb, amit a tudós tehet, a tudás készenlétben tartása és gyarapítása - erre pedig mindeddig a létezõ diszciplínákon kívül jobb eszközt nem találtak ki.

A világban végbemenõ átrendezõdés végeredményét nem ismerjük. Lehet, hogy a mai feszültségek egy újabb, globális szociális kompromisszumban simulnak el. Lehet, hogy állandósulnak a kizárásnak azok a helyi és globális formái, amelyek eltûnését a jóléti állami kompromisszum megígérte, és akkor meg kell tanulni velük együtt élni. Lehet, hogy a globális neokapitalizmus egy újabb nagy krízisbe torkollik. A legbölcsebb dolog a tudomány számára várni és figyelni - ez is program.

2. Wallerstein ösztönzésére és irányításával egy másik program is megfogalmazódott: az általa irányított Gulbenkian-bizottság jelentésében és a montreali kongresszuson tartott elnöki beszédében (Wallerstein 1995;1999; Gulbenkian 1996). E szerint a szociológia mint kultúra és mint tudósközösség életképessége vitathatatlan, de a diszciplináris határok átgondolásra szorulnak. Wallerstein szerint a modern társadalomtudományok három nagy differenciálódási tengely mentén különültek el: a múlt/jelen tengely a történettudományt választotta el a többitõl; a civilizált vagy nyugati/nem-nyugati tengely az antropológiát választotta el a maradék három társadalomtudománytól; végül az állam/piac/civil társadalom tengely a politikatudományt, a gazdaságtant és a szociológiát egymástól. Ezek közül az utolsó tengely által felvetett kérdések a legfontosabbak, ezek kapcsolódnak azokhoz a kérdésekhez, amelyeket fentebb a szociológiával kapcsolatban felvetettem. Wallerstein szerint, amennyiben feladjuk azt a hallgatólagos háttérelképzelést, hogy az állam a társadalmi cselekvés természetes kerete, akkor a klasszikus társadalomtudományi diszciplinaritást is át kell rendeznünk. (De nem a gazdaságtan bizonyos elveinek a többi társadalomtudományra való kiterjesztésével, ahogy azt a politológiában és a szociológiában is befolyásos mikroökonómiai indíttatású racionális döntéselmélet képzeli.) Egy új társadalomtudományi diskurzus lesz csak képes szembenézni a XXI. század kihívásaival.

Látszatra e program is csak diszciplináris kérdéseket vet fel. A Wallerstein által felvázolt nagy választóvonalak kérdése azonban a modernitás alapproblémáit érinti. Háttérfeltételezéseiben ez a program azokhoz a kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a világ átalakulása, az ún. globalizálódás az utóbbi húsz évben felvetett.

A Martinelli által képviselt változat, az "ugyanúgy, de jobban" elképzelése nem feltételezi, hogy a szociológia kérdéseit csak az egyetem, a felsõoktatás egészének átgondolásával lehet megoldani. Úgy gondolom, hogy a világon a szociológusok többsége ebben a programban érdekelt, hiszen ez nem veti fel a nagy erõfeszítéssel megszerzett pozíciók valamifajta átrendezõdését.

Wallerstein elképzelése nemcsak a globalizáció kérdései felé nyit, hanem programjának, a társadalomtudományok "megnyitásának" a megvalósítása egy más egyetemet feltételez.¹⁸ Egyszerre kellene megõrizni mindazt, amit egy száz-százötven éves fejlõdés (a társadalomtudományok nem egyidõsek!) az egyes diszciplínákban minõségi munka, szakmai igényesség, kutatási eszközkészlet, képzés tekintetében hozott, s ugyanakkor kialakítani egy posztdiszciplináris keretet és diskurzusformát. Az óvatosság a Martinelli-program mellett szól, hiszen az utóbbi húsz év nemcsak új ötleteket, de megbocsáthatatlan posztmodern dilettantizmust is hozott.¹⁹ Mindaz, ami a világban végbemegy, s ami minket is sodor magával, arra késztet, hogy mégis Wallerstein transzdiszciplináris kezdeményezéseit tartsam többet ígérõnek.

A legnagyobb kérdõjeleket mégsem a diszciplináris átrendezõdés különféle változatai után kell tennünk. Ki lesz az, akit egy átrendezett társadalomtudomány megszólít? Gazdaság, társadalom és politika integrált elemzése feltételezi, hogy egyik területen sem léteznek öntörvényûségek, hogy nincs gazdaság, amely ne lenne politikai és "szociális". Ez pedig a jelenlegi neoliberális ortodoxiával és gazdaságpolitikai hiedelemvilággal ellentétes.

A szociológia, a társadalomtudományok diszciplináris átrendezõdése nem választható el (Wallersteinnél nem is válik el) a világ átrendezõdésének kérdésétõl, attól a kérdéstõl, hogy milyen formában lehet újrafogalmazni a szolidaritás és a felvilágosodás programját, amelyet régi és általunk ismert formáiban egyre inkább az irrelevánssá válás fenyeget.

A szociológia diszciplináris kérdése annak a kérdése, hogy létre fognak-e jönni azok az intézmények a tudományban és oktatásban, amelyek képesek egy új diszciplináris felállás kidolgozására. A diszciplínák nem tervek, programok eredményei. Senki, Wallerstein sem képes arra, hogy megalkossa az új társadalomtudományi beosztás alaprajzát. Ez csak a tudományos gyakorlat eredménye lehet - ahogy a XIX. század eleji diszciplináris elrendezõdés is annak az eredménye volt.

Ennek a gyakorlatnak a része a világ új adottságainak számbavétele. Számos olyan munkát lehet találni, amely e számvetést már a hagyományos diszciplináris határok átlépésével végezte el (Castells 1996; Boltanski-Chiapello 1999). A XXI. század világát már nem lehet az állam/piac/civil társadalom szigorú elkülönítésével leírni. Ez a világ talán új társadalomtudományt kíván.

* * *

Az elõadás címében fellelhetõ kétértelmûséghez visszatérve: igen, a szociológia sikeres évszázadának vége van; igen, a szociológiában és a társadalomtudományokban felhalmozott "tudományos tõke" biztosítékot nyújt arra, hogy a XXI. század is sikeresen záruljon; nem, minden valószínûség szerint az "ugyanúgy, csak jobban" programja itt is kudarcot fog vallani.

Irodalom

Allardt, Erik 1999. The Future of the Social Sciences in the 21st Century: A Comment. Current Sociology, 4, 13-17.
Andorka, Rudolf 1996. Új elméleti orientációk a világ szociológiájában. Valóság, 2, 1-11.
Bauman, Zygmunt 1992. Intimations of Postmodernity. London, New York: Routledge
Bell, Daniel 1997. Social Science: An Imperfect Art. In: Kai Erikson (ed.) Sociological Visions. Lanham, New York, Boulder, Oxford: Rowman & Littlefield, 101-121.
Boltanski, Luc-Eve Chiapello 1999. Le nouvel esprit du capitalisme. Paris: Gallimard
Bourdieu, Pierre 1984. Homo academicus. Paris: Éditions de Minuit
Castel, Robert 1998. A szociális kérdés alakváltozásai: A bérmunka krónikája. Budapest: Max Weber Alapítvány, Wesley Zsuzsanna Alapítvány, Kávé Kiadó
Castells, Manuel 1996. The Rise of the Network Society. Oxford: Blackwell Publishers
Charle, Christophe 1990. Naissance des "intellectuels" 1880-1900. Paris: Éditions de Minuit
DiMaggio, Paul 1997. Epilogue: Sociology as a Discipline. In: Kai Erikson (ed.) Sociological Visions. Lanham, New York, Boulder, Oxford: Rowman & Littlefield, 185-215.
Ferge Zsuzsa 1997. És mi lesz, ha nem lesz? Az állam és a civilizációs folyamat. In: Gombár Csaba-Hankiss Elemér-Lengyel László (szerk.) És mi lesz, ha nem lesz? Tanulmányok az államról a 20. század végén. Budapest: Korridor PKK, 146-174.
Gibbons, Michael et al. 1994. The new production of knowledge: The dinamics of science and research in contemporary societies. London: Sage
Giddens, Anthony-Jonathan H. Turner (eds.) 1987. Social Theory Today. Cambridge: Polity Press
Gouldner, Alwin W. 1971. The Coming Crisis of Western Sociology. London: Heinemann
Gulbenkian, Commission 1996. Open the Social Sciences. Report of the Gulbenkian Commission on the Restructuring of the Social Sciences. Stanford: Stanford University Press
Horowitz, Irving Louis 1994. The Decomposition of Sociology. New York, Oxford: Oxford University Press
Kuczi Tibor-Becskeházi Attila 1992. Valóság 70. Budapest: Scientia Humana
Laeyendecker, Leo 1990. What Dutch Sociology Has Achieved. In: Christopher G. A. Bryant-Henk A. Becker (eds.) What Sociology Has Achieved? London: Macmillan, 221-237.
Lemert, Charles 1995. Sociology: After the Crisis. Boulder: Westview Press
Lepenies, Wolf 1988. Die drei Kulturen: Soziologie zwischen Literatur und Wissenschaft. Reinbek bei Hamburg: Rowohlt
Martinelli, Alberto 1999. Introduction to the Third Presidential Symposium. Current Sociology, 4, 5-12.
Massey, Doreen 1999. Negotiating Disciplinary Boundaries. Current Sociology, 4, 1-3.
Mittelstra�, Jürgen 1998. Interdisziplinaritit�t oder Transdisziplinarit�t? In: Die H�user des Wissens. Wissenschaftstheoretische Studien. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 29-48.
Mohan, Raj P.-Arthur S. Wilke 1994. Research Features of U. S. Sociology: Reflections and Dilemmas. In: Raj P. Mohan-Arthur S. Wilke (eds.) International Handbook of Contemporary Developments in Sociology. Westport: Greenwood Press, 342-377.
Mouzelis, Nicos 1995. Sociological Theory: What went wrong? London, New York: Routledge
Pope, Whitney-Nick Danigelis 1981. Sociology"s "One Law". Social Forces, 60. 495-516.
Ringer, Fritz 1992. Fields of Knowledge: French academic culture in comparative perspective 1890-1920. Cambridge: Cambridge University Press
Ritzer, George 1992. Sociological Theory. New York: McGraw-Hill
Seidman, Steven 1998. Contested Knowledge: Social Theory in the Postmodern Era. Oxford: Blackwell
Smelser, Neil J. 1997. Sociology as Science, Humanism, and Art. In: Kai Erikson (ed.) Sociological Visions. Lanham, New York, Boulder, Oxford: Rowman & Littlefield, 17-29.
Sokal, Alan-Jean Bricmont 1998. Intellectual Impostures: Postmodern philosophers" abuse of science. London: Profile Books
Touraine, Alain 1981. Une sociologie sans société. Revue francaise de sociologie, 22, 3-13.
- 1998. Sociology Without Society. Current Sociology, 2, 119-143.
Turner, Stephen Park-Jonathan H. Turner 1990. The Impossible Science: An Institutional Analysis of American Sociology. Newbury Park, London, New Delhi: Sage
Wallerstein, Immanuel 1999. The Heritage of Sociology: The Promise of Social Science. Current Sociology, 1, 1-37.
Weymann, Ansgar 1990. Sociology in Germany: Institutional Development and Paradigmatic Structure. In: Christopher G. A. Bryant-Henk A. Becker (eds.) What Sociology Has Achieved? London: Macmillan, 204-220.

Jegyzetek:

1. Bordeaux 1887-ben, Chicago 1893-ban, a New York-i Columbia a kilencvenes években.
2. Egy Németországra vonatkozó (talán túlzó) becslés a nyolcvanas évekre 15 000-et ad meg, ennek körülbelül egy tizede a felsõoktatásban (Weymann 1990: 208).
3. Nem tudom, hogy Durkheim örülne annak, vagy mulatna és bosszankodna azon, hogy az öngyilkosság okaira vonatkozóan máig az õ hipotéziseit tartják a szociológia legjellegzetesebb törvénymegállapításának (Pope-Danigelis 1981).
4. Az ASA által elismert alágazatok száma 49 (Mohan-Wilke 1994: 347-349).
5. Randall Collins szerint "mint diszciplína mindenféle koherenciát elvesztettünk, szakágak konglomerátumává esünk szét, amelyek mindegyike a saját útját járja, s nincs túl magas véleménnyel a többirõl" (idézi Horowitz 1994: 4).
6. Nem vállalkozom arra, hogy megpróbáljam felmérni a szociológiai elmélet mai állapotát. E témakörben több kézikönyv áll rendelkezésre (pl. Ritzer 1992; Giddens-Turner 1987; Seidman 1998), magyarul néhány éve Andorka Rudolf adott áttekintést (1996).
7. Természetesen a létszámbõvülés nem homogén növekedés volt. Mint ismeretes, a létszám növekedése miatt egyre nagyobb számban jelentek meg olyan diákok, akiknek a szülei még ki voltak zárva a felsõoktatásból - vagyis a felsõoktatás "lefelé", az ún. "népi" osztályok felé bõvült, amit a professzorok, akik összetétele társadalmi származás tekintetében mindig "elitebb" volt, mint tanítványaiké, úgy éltek meg, mint az egyetem felhígulását, a kulturális standardok lazulását. Az "alsóbb" osztályokból származók mellett más metszetben a nõk voltak a bõvülés forrásai, s ez is az egyetemi tudományosság és a tágabb "szellemi" élet átalakulásához vezetett.
8. Németországban, míg 1950 és 1981 között a hallgatólétszám kb. ötszörösére, a szociológus hallgatók száma 20-szorosára nõtt (Weymann 1990). Nálunk az elmúlt tíz évben az egyetemi hallgatólétszám körülbelül kétszeresére, a szociológus hallgatók száma becslésem szerint körülbelül tízszeresére nõtt.
9. A következõkre lásd Touraine 1981; 1998; Bauman 1992.
10. Ez igaz bizonyos fenntartásokkal az Egyesült Államok szociológiájára is. Az Egyesült Államok valóban nem tekinthetõ a szó európai értelmében nemzetállamnak; az Egyesült Államok szociológiájára volt leginkább jellemzõ az a hajlam, hogy a saját társadalom vizsgálatát "a" társadalom mint világtársadalom vizsgálatának tartsa. A szociológiának a harmincas-negyvenes évek fordulóján itt végbement átalakulása azt jelentette, hogy a korábbi, erõsen lokális, municipális érdeklõdésû kutatás össztársadalmi, értsd: szövetségi szintû problémák felé fordult, s ezzel vált a szövetségi bürokrácia partnerévé. Parsons elméletében vált egyértelmûvé az Egyesült Államok társadalma = a társadalmi rendszer azonosítás.
11. A "fejlõdés" fogalma feltételezi, hogy egyértelmûen megadható az az egység, amelynek a fejlõdésérõl beszélünk. Mi lenne természetesebb, hogy ez az egység a nemzetállami keretekben megjelenõ társadalom? Ráadásul erre az egységre vonatkozóan - a nemzetállami bürokráciák mûködésének hála - kiterjedt statisztikai adathalmaz állt rendelkezésre.
12. A szociológia és a politikai megbízók viszonya persze a jóléti demokráciákban sem volt felhõtlen. "Minél jobb a kutatás, annál kevésbé egyértelmûek az eredmények." (DiMaggio 1997: 206). Talán ebben mutatkozik meg még a legbornírtabban szakszerû szociológiai kutatás akaratlan felvilágosító hatása is: az egyértelmûség hiánya a világnak a politikai elme számára gyakran láthatatlan komplexitására és konfliktusos voltára figyelmeztetett.
13. "Csaknem az összes társadalomtudós feltételezte, hogy ezek a politikai határok rögzítették a többi kulcsjelentõségû interakció térbeli paramétereit - a szociológus társadalmáét, a makro-közgazdász nemzetgazdaságáét, a politológus politikai rendszeréét, a történész nemzetéét. Valamenyien feltételezték az alapvetõ térbeli egybeesést a politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok között. Ebben az értelemben a társadalomtudomány az államok kreatúrája (creature), ha nem egyenesen a terméke (creation) volt, s a társadalomtudomány az állami határokat a társadalmi legfontosabb tartályainak (containers) tekintette" (Gulbenkian 1996: 27).
14. A kialakuló új hálózat-társadalomról (amely nem is társadalom a szó tulajdonképpeni értelmében) lásd Castells 1996 (különösen 66-200).
15. "A nemzetállam túl kicsi az élet nagy problémái és túl nagy a kis problémái számára" (Bell 1997: 18).
16. Lásd Bourdieu ellenük irányuló polémiáját (1984, 155 sk.).
17. Lásd ehhez Bauman (1992: 93). A megkésett magyar szociológia vonatkozásában ezt mutatta be Kuczi-Becskeházi (1992).
18. A diszciplináris és egyetemi szerkezetek összefüggése magától értetõdõ. Éppen ezért a viszonylag rugalmas egyetemei szerkezetek kedvezõbbek a diszciplináris reformok számára, mint a mi nagyon tagolt és nagyon merev rendszerünk, ahol például az ország legnagyobbként emlegetett egyetemén évek óta egy helyben topog a társadalomtudományi kar létesítésének ügye.
19. Ezek hívták ki az ismert Sokal-csínyt (Sokal-Bricmont 1998).