Székelyi Mária
Moksony Ferenc: Gondolatok és adatok: Társadalomtudományi
elméletek empirikus ellenõrzése
(Budapest: Osiris Kiadó, 1999)


Nem hagyományos értelemben vett módszertani könyvet tart a kezében az olvasó Moksony Ferenc mûvét lapozgatván. Több okból újszerû a könyv. Talán a legfontosabb jellemzõje, hogy nem unalmas. Krimiken nevelkedett ifjú olvasók által is értékelhetõ és érzékelhetõ feszültség uralkodik az oldalakon: a konzekvens és logikus gondolkodás feszültsége. Életszerû és egyszerû problémák tárgyalásán keresztül mutatja be a szerzõ, hogy mennyire elégtelen és haszontalan a matematikai statisztikában való jártasság, ha nem párosul a modellépítés szabályainak ismeretével, és a kétkedés felfedezésekre sarkalló attitûdjével.

A könyv alapos áttanulmányozása felkészítõ edzést jelent a leendõ (esetleg az empirikus társadalomtudományokat bizonyos módszertani hiátusokkal mûvelõ mai) kutatók számára. A fejezeteket tagoló önálló gondolkodást igénylõ kérdések, a fejezetek végén szereplõ feladatok jól szimulálják az "éles" helyzetekben felmerülõ problémákat, és hatékonyan fejlesztik az olvasóban a kétkedési potenciált.

Újszerû a könyv szerkezete is. A hagyományos módszertani mûvek elõször alaposan tárgyalnak egy adott módszert - néha kevéssé egzakt módon, hogy ne rettentsék el a társadalomkutatók azon részét, amely kifejezetten lebénul, ha egy kétszeres szumma jelet lát, néha matematikai statisztikailag abszolút korrekt módon, de semmi empátiát nem mutatva azon olvasók iránt, akik nem hallgattak legalább tíz félévet valamelyik egyetem matematika szakán. Ezek a hagyományos könyvek a módszer kimerítõ tárgyalása után bemutatnak egy konkrét társadalomtudományi problémát, amelyen az adott módszer alkalmazható. Mindenki tudja persze, hogy az ember nem egy módszerhez keres témát, hanem egy probléma megoldásához keres módszert. Moksony Ferenc könyvének szerkezete viszont gondolkodási folyamatokon kalauzolja keresztül az olvasót. Arra tanít, hogy az elméletalkotás- hipotézisalkotás- teszt- következtetés négyes lépcsõjén nem egyszer, hanem többször is végig kell lépkednünk, ha érvényes választ keresünk. Miközben bejáratja az olvasóval e lépcsõfokokat, figyelmeztet a rossz lépések veszélyeire, s szinte észrevétlenül megtanítja a Lazarsfeld-paradigma lényegét, a hipotézisvizsgálatok logikáját, a lineáris regresszióelemzés alapjait és ami a legfontosabb: megmutatja a logikus gondolkodás tiszta szépségét.

A könyv öt fejezetbõl áll. Az elsõ fejezet a Lazarsfeld-paradigma egyszerûsített változatát mutatja be anélkül, hogy bármiféle matematikai-statisztikai elõképzettséget feltételezne az olvasóról. Egyszerû példával (arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért neurotikusabbak a nõk, mint a férfiak) mutatja be, hogy a kétdimenziós gondolkodás tévútra vezethet. Az alternatív magyarázatok fogalmának bevezetése közelebb viszi az olvasót a hipotézisvizsgálatok logikájának - késõbbi fejezetben részletesen tárgyalt - megértéséhez. A fejezet további példái (az Alzheimer-kór, valamint a továbbtanulási esélyek társadalmi különbségei) a tapasztalati következmények kiválasztásának problémáját, a döntõ kísérlet helyes végrehajtásának menetét mutatják be. Mivel egy jelenség magyarázata sokféleképpen lehetséges, és a magyarázó modellek felépítésének kulcskérdése, hogy milyen feltételek mellett fogadjuk el a magyarázatot, a szerzõ a második fejezetet is ennek a problémának szenteli. Durkheim az öngyilkosság lehetséges magyarázatait megtartó-elvetõ gondolkodási stratégiájának bemutatásán keresztül újra hangsúlyozza, hogy "miért"-ekre nem úgy keressük a választ, hogy egy lehetséges magyarázat helytállóságát teszteljük, hanem a lehetséges magyarázatok sokaságából próbáljuk kiválasztani azt/azokat, amelyeknek "valóságos" szerepe van a jelenség alakulásában.

A harmadik fejezet az empirikus társadalomtudományokban szokásosan használt fogalomnak, a változók közötti kapcsolatok mérésének szentelte a szerzõ. A fejezet nem tér ki a változók közötti asszociációk valamennyi mérõszámának ismertetésére, hanem csak a lineáris regressziós modellekkel foglalkozik. Moksony Ferenc a független változók hatásának két típusát különbözteti meg: a feltétel nélküli és az interakciós hatást. Az interakció fogalma a hagyományos módszertani megközelítésben a többváltozós variancia-analízishez kötött, és azt jelenti, hogy az egyik független változó másként és másként hat a magyarázandó változóra akkor, ha a második független változó különbözõ kategóriái mentén vizsgáljuk a hatást. Ezt a kereszthatást nevezik interakciónak.

Az interakciós hatás megértése nagyon fontos eleme a magyarázó modellek kezelésének, talán szerencsésebb lett volna, ha nem egy regressziós elemzésben találkozhat elõször az olvasó az interakciós hatás számszerûsítésével, vagy legalább nem tekinti a szerzõ magától értetõdõnek, hogy az interakciós hatás elkülönítésére a két független változó szorzataként definiált új változó alkalmas.

Ebben a fejezetben már szükségképpen találkozhat az olvasó képletekkel, levezetésekkel, de ezek bonyolultsága soha nem haladja meg a szükséges mértéket, s az ábrák, valamint a magyarázatok biztosítják a viszonylag könnyû megértést. Igen hasznos a nem numerikus (nem intervallum, illetve aránymérõ mérési szintû) független változók "beengedése" a regressziós modellbe. Mind a dummy-zás, mind a hatáskódolás világos tárgyalása érthetõvé teszi az alacsonyabb mérési szintû független változók bevonásának megengedhetõségét. Talán egy elágazás lehetett volna még hasznos a regresszióelemzést a gyakorlatban is használni kívánók számára: megmutatni, hogy mit lehet kezdeni például egy 18 kategóriából álló foglalkozás-változóval, mint független változóval, s ilyen esetekben a dummy-zás után elõálló 17 változós modell interpretálása milyen nehézségeket jelenthet. Ennek kapcsán talán a reziduálisok elemzése, a megmagyarázatlan heterogenitás átemelése egy kategóriális változókat is jól tûrõ modellbe, hasznos lett volna.

A szerzõ a regresszió kapcsán egy sor a "berakom a változókat az SPSS-be, aztán leírom, mi van az outputban" rugóra járó "elemzés" rossz beidegzõdéseivel és végiggondolatlanságával is leszámol. A B kontra béta együtthatók, valamint a determinációs együttható lehetséges értelmezései arra mindenképpen alkalmasak, hogy újra felhívják a figyelmet arra, hogy a legbonyolultabb többváltozós elemzés sem pótolhatja a logikus gondolkodást. A regressziós elemzésekben járatlan olvasó azonban jól teszi, ha szerzõ által kritizált elemzési logikával is alaposabban megismerkedik, és a konkrét kérdésfeltevés függvényében dönt az egyes mutatók használatáról és interpretációjáról.

A fejezetet záró függelék nehéz feladatra vállalkozik. Meg akarja ismertetni az olvasóval a Windows alapú SPSS programcsomag használatának alapelemeit. Ha a cél valóban az, hogy az SPSS-t soha nem látott olvasó is alkalmassá váljék a program használatára, akkor nagyon eltökélt olvasókat feltételez a szerzõ. Az SPSS használatát bemutató rész ugyanis egy sor olyan eljárást, paramétert (eloszlások ferdesége, alakja, quintilisek, kereszttáblák) is felvillant, amelyeket - ismertnek feltételezve - nem tárgyal a szerzõ az elõzõ fejezetekben. Ha viszont a függeléknek csak az a funkciója, hogy a regresszióelemzés futtatásához adjon segítséget, akkor a programcsomagra vonatkozó alapvetõ információk feleslegesek.

A negyedik fejezet az elméletalkotás-operacionalizálás-hipotézistesztelés-következtetés négyes egységébõl az utolsó kettõt tárgyalja. A hipotézis vizsgálatok logikáját (a null-hipotézis, az elsõfajú hiba, a szignifikanciaszint definicióját) közérthetõen tárgyalja a szerzõ, talán az alternatív magyarázatok-másodfajú hiba-elsõfajú hiba logikai láncolatán érdemes lett volna didaktikai megfontolásokból újra végigkalauzolni az olvasót. Ide kívánkozik az a kritikai megjegyzés is, hogy a könyvet záró "Fogalmak magyarázata" részben nem szerencsés az átfogóbb jelentésû null-hipotézis, P-érték fogalmakat csak a regresszióelemzés terminológiájában definiálni, mert a járatlan olvasó könnyen megtéveszthetõ.

Az utolsó fejezet a Szupressorhatások címet viseli. Earl Babbie a "Survey Research Methods" címû könyvében (Wadsworth Publishing Company, Inc. Belmont, 1973.) a 293. oldalon a Lazarsfeld-paradigma kapcsán definiálja a szupresszor és a torzító változó fogalmát. Babbie terminológiájában a szupressor változó elfedi (to conceal) a változók közötti kapcsolatot, míg a torzító (distorter) változó ellenkezõ elõjelûre változtatja a két változó közötti kapcsolatot. Moksony Ferencnek alapjában véve igaza van, amikor a szupresszorhatás egyik fajtájaként mutatja be a két eredeti változó közötti kapcsolat elõjelének megváltozását, de talán amellett is szólnak érvek, hogy a társadalomtudományok egyikében, a szociológiában több egyetemen is tankönyvként funkcionáló mû terminológiájára is érdemes tekintettel lenni. Ez az észrevétel természetesen, semmit sem von le a fejezet értékeibõl. A könyv utolsó fejezete éppen úgy a több dimenzióban való gondolkodásra és a kapott eredmények érvényessége feletti töprengés fontosságára tanít, mint az elõzõ fejezetek.

A könyvet a gördülékeny fogalmazás, a fejezeteket megszakító személyes hangvételû, önálló gondolkodásra késztetõ kérdések még inkább kiemelik a modellépítés-adatkezelés témájában fellelhetõ mûvek sorából. A társadalomtudományok iránt érdeklõdõk helyében én alaposan végig olvasnám a könyvet.