Janky-Kopasz

Janky Béla-Kopasz Marianna
AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSSAL KAPCSOLATOS ÁLLAMPOLGÁRI PREFERENCIÁK MAGYARÁZATA^*

I. Bevezetés

A jóléti állam magyarországi intézményrendszerének átalakításával kapcsolatos kérdések a hazai társadalomkutatók érdeklõdésének homlokterében álltak az utóbbi évtizedben.¹ A témával foglalkozó legtöbb közgazdász figyelme elsõsorban a hatékony intézményi formák kialakítására irányult. A hatékonyság megteremtése azonban nem pusztán technikai feladat. Ahogy a jóléti intézményekre vonatkozó normatív közgazdasági elméletek is kiemelik a morális princípiumok szükségességét, úgy a jóléti állam hazai átalakításával elméleti alapon foglalkozó közgazdászok is etikai-világnézeti alapelvekre építik ajánlásaikat (lásd: Kornai 1998). Az is világos, hogy a különbözõ morális alapokon végzett optimalizációs eljárások egymástól igen eltérõ következtetésekre vezethetnek.

A jóléti ellátások rendszerét más megközelítésbõl szemlélõ szociológusok és szociálpolitikai szakemberek egy része ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az egyes intézményi formák hatékonysága nem ítélhetõ meg az adókat fizetõ és a jóléti ellátásokat élvezõ állampolgárok preferenciáinak ismerete nélkül.² Nem mindegy azonban, hogy az egyének intézményi alternatívákról kinyilvánított véleménye milyen megfontolásokon alapul. Amennyiben például a jelek arra utalnak, hogy az emberek jelentõs része hiányos informáltságából kifolyólag nem valós következményei szerint ítéli meg az egyes alternatívákat, nem olyan egyszerû feladat a preferenciák beépítése a normatív társadalompolitikai elemzésekbe.³ Mindemellett az álláspontok mögött meghúzódó motivációk jellege sem közömbös a szociálpolitikai ajánlások szempontjából.

Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy feltárjuk a jóléti rendszerrel összefüggõ állampolgári preferenciák hátterében meghúzódó fõbb tényezõket - vagy legalábbis azok egy részét. Nem általában a jóléti ellátásokat vizsgáljuk, hanem egy szûkebb területet, az egészségbiztosítási rendszert vesszük szemügyre. Arra törekszünk, hogy empirikus elemzésünket elméletileg megalapozott feltevésekre építsük; azonban vizsgálatunk ezzel együtt is alapvetõen feltáró jellegû. Rengeteg egyszerûsítéssel élünk annak reményében, hogy néhány alapvetõ kérdésben tisztábban látunk az eredmények ismeretében. Az alábbiakban tesztelésre kerülõ egyszerû modellek kutatási programunknak inkább kiindulópontjai, mintsem végeredményei. Alapfeltevésünk, hogy a véleményt nyilvánító egyének racionális cselekvõk, akik álláspontjuk kialakításakor figyelembe veszik saját anyagi és egészségbiztosítási ellátással összefüggõ érdekeiket. Ugyanakkor feltételezzük azt is, hogy az intézményi megoldásokra vonatkozó preferenciák kialakításában erkölcsi megfontolások és ideológiai meggyõzõdések is szerepet játszanak. Ezek az értékítéletek egyrészt a szocializáció strukturális jellemzõkkel megragadható folyamatának eredményei, másrészt szocioökonómiai sajátosságoktól független egyéni tényezõk következményei. Bár elsõdleges fontosságú, a kutatás jelenlegi, kezdeti fázisában nem tárgyaljuk az informáltság szerepét. A véleményeket meghatározó tényezõk modelljét explicit módon racionális döntéselméleti alapokra építjük. Ugyanakkor erõsen támaszkodunk a téma empirikus szociológiai kutatásainak eredményeire - függetlenül azok megközelítésmódjától. ⁴

Az empirikus elemzés alapjául egy ezerötszáz fõs, a magyar felnõtt népességet reprezentáló mintán 1999 tavaszán készült kérdõíves felmérés szolgál. Az adatfelvétel Kornai János és Tóth István György "Az állam és polgárai II." kutatási programjának keretében készült. A kutatás folytatása az 1996-ban lezajlott "Az állam és polgárai I." felmérésnek, melynek irányítója - a mostani vizsgálat vezetõi mellett - Csontos László volt. A kérdõíves felmérés során a kötelezõ egészségbiztosítás intézményeinek módosítási lehetõségeirõl kértük ki a felkeresett emberek véleményét. Egyebek mellett az egészségbiztosítók közötti verseny kialakítása, valamint az állami egészségügyi intézményekben vásárolható elõnyök képezték a döntések tárgyát. A válaszadók nem önmagukban értékelték az alternatívákat, hanem a státus quóval vetették össze õket. A kérdezés során feltérképeztük azokat a változókat - melyek feltevéseink szerint - szerepet játszhatnak a vélemények kialakításában, vagy, ha közvetlen szerepük nincs is, segíthetnek a preferenciákat kialakító tényezõk feltárásában.

A továbbiakban elõször a vizsgálatunkkal rokon területeken végzett kutatások elméleti hátterét vesszük szemügyre. Ezt követõen a III. fejezetben - a tanulságokat levonva - felvázoljuk modellünk alapelemeit. Ezután ismertetjük a modellekben felhasznált változókat. Az V. fejezetben regressziós elemzés segítségével tárjuk fel a legalapvetõbb összefüggéseket. Végül, az eredmények összefoglalása mellett, kijelöljük a további empirikus vizsgálat irányait.

A jóléti ellátásokkal kapcsolatos preferenciák vizsgálata

Számos empirikus kutatás foglalkozik a jóléti rendszer egészének, illetve egyes részeinek sajátosságaival kapcsolatos preferenciák vizsgálatával. Ezen elemzések egy része a vélemények megoszlásának megismerésére irányul. Az ilyen közvélemény-kutatások rendszerint a nemzetközi összehasonlításra, az eredmények kívánatos vagy várható következményeire vagy éppen a vélemények interpretálására összpontosítanak.⁵ A vizsgálatok másik része a konkrét jóléti intézmények kialakításával összefüggõ preferenciák magyarázatával foglalkozik.⁶ Elemzésünk elsõsorban az utóbbiak eredményeire épít. A jóléti rendszerrel kapcsolatos preferenciákat magyarázó vizsgálatok mellett széles körben folytak olyan kutatások, melyek a szavazók pártválasztásának motivációs hátterét kívánták feltárni.⁷ Emellett számos felmérés foglalkozott az újraelosztásra vonatkozó vélemények magyarázatával.⁸ Történtek kísérletek az újraelosztási attitûdök és a pártválasztás integrált magyarázatára is.⁹ A pártválasztáshoz kötõdõ újraelosztási következmények döntésekre gyakorolt hatásával foglalkozó vizsgálatok kérdésfeltevései sok hasonlóságot mutatnak az általunk vizsgált problémákkal. Mindemellett tanulságos lehet számunkra az egyenlõtlenségekkel kapcsolatos attitûdök magyarázatával foglalkozó irodalom egy része is. Vizsgálatunk a kutatások e tágabb csoportjának eredményeit is felhasználja.

Tanulmányunk célkitûzéseinek figyelembevételével a szóban forgó kutatások két csoportját különböztetjük meg. Az elemzéseket meghatározó megközelítésmód alapján oksági-strukturális, valamint döntéselméleti modellekrõl fogunk beszélni.¹⁰ A felosztás az empirikus kutatások kiindulópontjául szolgáló különbözõ elméleti modellek eltéréseit mutatja. A kétféle megközelítés elméleteinek operacionalizálása után tesztelésre kerülõ modellek azonban korántsem különböznek annyira egymástól.

Az oksági modellekben elsõsorban a cselekvõk társadalmi státusa és demográfiai jellemzõi határozzák meg az újraelosztással kapcsolatos értékeiket, illetve elosztási következményekkel járó politikai döntéseiket.¹¹ A tesztelt empirikus modellekben a végsõ magyarázó változók többnyire (de nem mindig) a szocioökonómiai, illetve demográfiai jellegzetességek. Az elosztási értékek, amennyiben megjelennek, vagy az elõbbiek következményei vagy közvetítõk a politikai választás befolyásolásában.¹² A változók egymásra hatását empirikusan általában útmodellek formájában vizsgálják. Ezzel szemben a döntési modellekben az egyének adott preferenciái jelentik a kiindulópontot (Baron-Hannan 1994: 1116-1117). A döntéselméleti megközelítést alkalmazó vizsgálatok többnyire számolnak mind a racionális motiváción alapuló közvetlen egyéni érdekeltséggel, mind pedig az altruizmusra vagy normakövetésre épülõ újraelosztási preferenciákkal.¹³ A konzekvens módon operacionalizált döntési modellekben a változók értéke egy-egy egyénre vonatkozóan nem eleve adott, hanem az egyén döntésétõl függ.

A két kutatási irány között a gyakorlatban korántsem olyan élesek a különbségek. Az oksági megközelítést alkalmazó modellek felépítésekor is gyakran hivatkoznak az egyéni anyagi érdekeltségre mint potenciális döntési faktorra. Az osztályszavazási modellek ugyanúgy nagy figyelmet szentelnek a kérdésnek, mint az újraelosztási értékek empirikus vizsgálatai. A döntéselméleti érvelés bizonyos esetekben explicit módon is megjelenik a hipotézisek megfogalmazásakor (Evans 1993; Kelley-Evans 1993: 79).¹⁴ Másfelõl viszont minden döntéselméleti megközelítést alkalmazó modellben jelen vannak bizonyos társadalmi-demográfiai háttérváltozók, anélkül hogy a szerzõk döntési mechanizmushoz való viszonyukat tárgyalnák.¹⁵ A legtöbb statisztikai tesztelésre összeállított modell a kiindulópontként használt megközelítéstõl függetlenül sok tekintetben hasonlít egymáshoz (Coleman 1986: 1329; Hechter-Kanazawa 1997: 193). Pontosabban szólva, a modellek közötti különbségeknek csak egy része írható az eltérõ elméleti háttér rovására. Az eltéréseket ugyanakkor nem szeretnénk alábecsülni. Az oksági modelleket alkalmazó vizsgálatok a legtöbb esetben kevés teret szentelnek az egyéni érdekeltséget meghatározó változók és a döntés kapcsolatának kifejtésére, ami a modell specifikálásában is tetten érhetõ. Emellett többnyire eltekintenek a morális megfontolások önálló motiváló szerepének vizsgálatától is. A döntési modellek ugyanakkor viszonylag kevés háttérváltozó szerepét vizsgálják.¹⁶ A strukturális háttérváltozók szerepeltetése a döntéselméleti alapokon nyugvó modellekben egyfajta kompromisszum. A kutatóknak sok esetben nincs megfogalmazott feltevésük e változók döntésekben játszott szerepérõl, azonban tapasztalati alapon tudják, hogy nagy a magyarázóerejük. Ezért a racionális cselekvéselméleti megközelítést alkalmazó empirikus kutatások egyik lényegi feladata, hogy minél több strukturális változót illesszenek be döntési modelljükbe. Úgy véljük, hogy a cselekvéselméleti feltételezések kiterjeszthetõk a változók szélesebb körére. Ugyanakkor a racionális döntéselméleti alapokon nyugvó modellezésnek is vannak korlátai. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szocializáció során kialakult preferenciák komoly szerepet játszanak az általunk vizsgált politikai vélemények meghatározásában.

A fenti terminológia alapján oksági elemzéseket végzõ kutatók sokféle módszerrel vizsgálták az állampolgárok jóléti intézményekkel kapcsolatos preferenciáinak meghatározó tényezõit. Az egymástól sok tekintetben eltérõ modellek többségének egyik közös jellemezõje, hogy mind a szûken értelmezett önérdek, mind pedig értékorientáció szerepet játszik a magyarázatokban (Blomberg-Kroll 1999; Hasenfeld-Rafferty 1989; Sears et. al. 1980). A közvetlenül vagy szocializációs hatásokon keresztül érvényesülõ önérdek szerepe kimutatható a modellekben, de elsõsorban azokban a kutatásokban, ahol kevés teret szenteltek a háttérben meghúzódó értékorientációk vizsgálatának (pl. Blomberg-Kroll 1999; Edlund 1999; Eismeier 1982). Az értékorientációk átfogóbb feltárását célzó elemzések az önérdek korlátozottabb és az ideológiai megfontolások erõsebb hatását mutatták ki (Sanders 1988: 316-321; Sears et. al. 1980: 672-674).¹⁷ Fontos figyelembe vennünk ugyanakkor, hogy a különbözõ típusú motivációk súlyára vonatkozó következtetések korlátozott érvényességûek. Nehéz ugyanis egymástól elválasztani a - többnyire nagy magyarázóerejû - demográfiai változók hatása mögött meghúzódó különféle motivációs tényezõket (Sears et al. 1980: 677). Az általános feltevések szerint a kor, a nem és a szocioökonómiai változók többsége mind az önérdekkel, mind pedig (a szocializáción keresztül) az ideológiai tényezõkkel kapcsolatban áll (Blomberg-Kroll 1999: 322-324; Edlund 1999: 345-346; Sanders 1988: 317; Sears et. al. 1980: 671-672).

A közelmúltban tudomásunk szerint két kutatás foglalkozott a jóléti intézményi alternatívákkal összefüggõ preferenciákat meghatározó tényezõk racionális döntéselméleten alapuló vizsgálatával. Heijden, Nelissen és Verbon a holland felnõtt népesség reprezentatív mintáján kísérelték meg feltárni a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos preferenciákat (Heijden-Nelissen-Verbon 1997). A kutatás középpontjában a generációk közötti újraelosztás kérdése állt. Az elemzés egyik célja annak tisztázása volt, hogy milyen szerepet játszik a méltányossági elv és az altruizmus az intézményi választásban. A kérdezettekkel különféle, egymástól eltérõ be- és kifizetési tulajdonságokkal rendelkezõ nyugdíjrendszer-konstrukciókat ismertettek meg. Bizonyos megoldások a már nyugdíjas korosztályok számára voltak elõnyösek, mások viszont a fiatalabbaknak kedveztek. A válaszadók egyenként értékelték az alternatívákat. Az eredmények azt mutatják, hogy az önérdek mellett az altruizmus és a tisztesség elve is szerepet játszik a döntésekben (Heijden-Nelissen-Verbon 1997: 512-513). A két morális tényezõ szétválasztása azonban igen nehéznek bizonyult.

Csontos László, Kornai János és Tóth István György a magyarországi aktív népesség reprezentatív mintáján több intézménnyel kapcsolatban vizsgálták az állampolgárok attitûdjeit (Csontos-Tóth 1996; Csontos-Kornai-Tóth 1998). Elemezték az érintettség, az informáltság és a szocioökonómiai státus szerepét a kórházi ellátásról, a felsõoktatásról, valamint a nyugdíjrendszerrõl alkotott véleményekben. A válaszadók a kórházi ellátással kapcsolatban a státus quot vetették össze több piaci elemet tartalmazó megoldásokkal. A mérsékelt változtatási javaslat szerint több biztosító versengene a kötelezõ járulékokért, a radikálisabb alternatíva a kötelezõ járulékok eltörlését jelentené. A regressziós elemzések adatai azt mutatták, hogy az egészségesebbek és a magas jövedelmûek támogatják nagyobb arányban a változtatásokat. Akik tájékozottabbak az adókkal kapcsolatban, illetve akik magasabbnak vélik a kórházi ellátás adóárát, szintén nagyobb eséllyel ellenzik a státus quót. A magasabb iskolai végzettség szintúgy a változás iránti elkötelezettség esélyét növeli (Csontos-Kornai-Tóth 1998: 298). Az eredmények megerõsítették az érintettségrõl és az informáltságról alkotott hipotéziseket. A szerzõk továbbá vizsgálták a szolidaritás értékének megjelenését az intézményi megoldásokról alkotott véleményekben. Az elemi eszközökkel végzett vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a szolidaritás meghatározó tényezõje lehet az intézményi preferenciáknak. Jelen tanulmány - mivel az említett program folytatásának része - feltevéseiben és módszereiben is nagymértékben épít a Csontos-Kornai-Tóth kutatás eredményeire.

A döntési séma és a hipotézisek

Az állampolgárok az általunk vizsgált szituációban egy, az egészségbiztosítás jövõjével kapcsolatos (képzeletbeli) népszavazáson vesznek részt. Ennek során többféle változtatási javaslatról kérik ki a véleményüket. Minden esetben a jelenlegi rendszer és egy módosított változat között kell választaniuk. A felkínált alternatív intézményi megoldások érinthetik a kiegészítõ biztosítás keretében kínált szolgáltatások körét, az erõforrásokhoz jutás egyenlõségének mértékét, illetve a biztosító(k) mûködésének hatékonyságát. Feltesszük, hogy a változtatások tranzakciós költségekkel járnak, és kimenetelük valamilyen szinten bizonytalan. A késõbbi korrigálási lehetõségek és az átállás esetleges költségeinek jellege miatt a változtatások várható haszna rövid távon alacsonyabb, mint hosszabb idõintervallumot tekintve.

Az egyik lehetséges javaslat szerint több egészségbiztosító versenyezne egymással a piacon a kötelezõ járulékok felhasználásával. Ez növelheti a kötelezõ biztosítás mûködésének hatékonyságát, ugyanakkor a nagymértékû intézményi változás kockázatokat rejt magában. A rendszer mûködésének hatékonysága romolhat, ami végsõ soron az adott befizetések mellett garantált szolgáltatási szint romlását hozhatja magával. A késõbbi korrigálási lehetõségek, valamint az átálláshoz kötõdõ egyszeri költségek miatt a kockázat különösen rövid távon jelentõs. A másik módosítási javaslat az alapellátáshoz kapcsolódó kiegészítõ biztosítások megkötésének lehetõségét tartalmazza. E szerint lehetne olyan biztosítást kötni, amely egyebek mellett lehetõvé tenné, hogy a kórházakban kényelmesebb elhelyezést nyerjen a biztosított, és amelynek alapján bizonyos ellátásokhoz soron kívül juthatna hozzá. Ez az intézményi változtatás a fogyasztói szuverenitás kiterjesztése felé tett lépés, ugyanakkor a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlõtlenségét is magával hozza. Feltevéseink szerint egy ilyen módosítás nem hordoz magában jelentõs intézményi kockázatokat.

A hipotéziseink alapjául szolgáló döntési séma megalkotásakor elsõdleges célunk volt, hogy megõrizzük a racionális döntési modell logikáját. Ezeken a kereteken belül azonban figyelembe vesszük a strukturális tényezõk döntésekre gyakorolt hatását. Kiindulópontként a döntéseket meghatározó tényezõk három csoportját különítettük el: a döntések következményeit, a következmények észlelését és az észlelt következmények értékelését.

Ahogy a bevezetõben már utaltunk rá, a következmények észlelésének folyamatát jelenlegi vizsgálatunkban teljesen figyelmen kívül hagyjuk.¹⁸ Amellett, hogy az informáltság szerepétõl eltekintünk, egyéb egyszerûsítésekkel is élünk, és csak nagyon egyszerû hatásmechanizmusokkal számolunk. A feltételezett összefüggéseket általános cselekvéselméleti axiómákból és törvényszerûségekbõl vezetjük le, és többé-kevésbé megalapozott áthidaló feltevéseket fogalmazunk meg a jóléti intézményekkel kapcsolatos preferenciák kialakulására vonatkozóan.

A döntések következményeinek két csoportját különítjük el: egyrészt az intézményi mûködés hatékonyságát az egyes alternatívák esetében, másrészt pedig a különbözõ felkínált lehetõségek esetén megvásárolható szolgáltatások szintjét. Külön vesszük figyelembe az egyes egyént érintõ következményeket, illetve a szolgáltatások társadalmi eloszlását. Az egyének számára jelentkezõ következményeket alapvetõen a jövedelem, az egészségi állapot és az életkor határozza meg. A jövedelem a piacon megvásárolható egészségügyi szolgáltatások iránti keresletet befolyásolja. Általában elmondható, hogy a magasabb jövedelmûek nagyobb összeget szánnak egészségügyi szolgáltatásokra is. Az egészségi állapot az adott intézményi megoldással járó szolgáltatások kihasználására van hatással. A gyakrabban betegeskedõk számára nagyobb jelentõsége van annak, hogy milyen különleges szolgáltatásokhoz lehet hozzájutni az egészségügyi intézményekben. Az életkor az egyén döntését befolyásoló idõbeli perspektívát határozza meg. Az idõsebbek számára kisebb jelentõsége van a jövõbeli hasznoknak, így figyelmüket elsõsorban a változások közeljövõben jelentkezõ következményeire összpontosítják.¹⁹ Az egyes intézményi alternatívákhoz kapcsolódó fõbb következményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze, és jelöltük a hozzájuk kapcsolódó hipotézisek számát is.

1. táblázat
Az egyes intézményi alternatívákhoz kötõdõ következmények

	Következmények
Intézményi alternatívák	Az elérhetõ szolgáltatás várható szintje	A mûködés hatékonyságának kockázata	Egyenlõtlenség a szolgáltatásban
Státus quo	Jelenlegi szint	Jelenlegi szint	Jelenlegi szint
Versenyzõ biztosítók	Nem egyértelmû	Nagyobb kockázat elsõsorban rövid távon (H3.a). (Lásd még: H5., H6.)	Jelenlegi szint
Kiegészítõ biztosítás lehetõsége	Több potenciális szolgáltatás (H1.b, H2.)	Jelenlegi szint	Nagyobb egyenlõtlenség (H3.b, H4., H7.)

A következmények értékelése két alapvetõ motivációs tényezõ alapján történik. Az egyének egyrészt anyagi- és szolgáltatási önérdeküket veszik figyelembe, másrészt a szolgáltatások kívánatos elosztásával kapcsolatos értékrend határozza meg preferenciáikat. Az egyéni hasznok és károk értékelése döntési sémánkban a kockázatviselési hajlandóság függvénye. Feltesszük, hogy az emberek általában kockázatkerülõk, és a kockázatviselési hajlandóság a vagyon növekedésével emelkedik.²⁰ Ez általános feltevése azon racionális döntéselméleti modelleknek, melyek a hasznosságfüggvény specifikálására vállalkoznak. Feltevésünk szerint a kockázatvállalási hajlandóság egyénenként különbözõ. Az eltéréseknek ugyanakkor van társadalmi háttérváltozókkal megragadható aspektusa is. Jelen vizsgálatunkban a nemek közötti eltéréseket vesszük figyelembe. Ami a javak elosztásával kapcsolatos értékrendet illeti, meghatározásában fontos szerepet játszik az a társadalmi közeg, amelybe az egyén élete során betagozódott. E közegnek vannak olyan, a külsõ szemlélõ számára megragadható sajátosságai, mint a kor vagy az iskolai végzettség. Robinson és Bell (1978: 129-130.) nyomán feltesszük, hogy az iskolázottabbak fontosabb értéknek tartják az egyenlõséget, mint a kevésbé képzettek.²¹ Emellett azt feltételezzük, hogy azok a korosztályok, melyeknek politikai szocializációja a szocializmus idõszakára esett kisebb egyenlõtlenségeket fogadnak el, mint a fiatalabbak.²² Az értékekre továbbá az egyéni életpálya fentiektõl független és nehezen számba vehetõ jellegzetességei is befolyással bírnak.²³ A 2. táblázat mutatja a következmények értékelésének alapjául szolgáló attitûdök viszonyát a társadalmi háttérváltozókhoz és az idioszinkratikus egyéni jellemzõkhöz. Ebben a táblázatban is jeleztük a kapcsolódó hipotézisek számát.

2. táblázat
Az egyéni attitûdök és az azokat meghatározó jellemzõk - elõzetes feltevéseink

	Meghatározó változók
Attitûdök	Szocioökonómiai jellemzõk	Egyéni sajátosságok
Kockázatvállalás	Nem (H5.)	Van szerepük (H6.)
Egyenlõtlenséggel kapcsolatos attitûd	Kohorsz (H3.b) iskolai végzettség (H4.)	Van szerepük (H7.)

Döntési sémánkba a tárgyalás egyszerûsége végett csak a legalapvetõbb és legkönnyebben számba vehetõ hatásmechanizmusokat építettük be. Úgy fogalmaztuk meg a szituációra és a döntési mechanizmusra vonatkozó feltevéseinket, hogy következtetéseink tárgyalhatók legyenek egy lineáris additív modell keretein belül. Az imént vázolt feltevések alapján hét változóra vonatkozóan állítottunk fel hipotéziseket.

1.a. hipotézis. A magasabb jövedelem növeli az esélyét az olyan intézményi alternatívák támogatásának, amelyek megvalósítása számottevõ bizonytalanságot rejt magában. Várakozásaink szerint a magasabb keresetûek nagyobb arányban támogatják a biztosítók közötti verseny bevezetését. Ezt a hipotézist arra a - korábbiakban már ismertetett feltevésre alapozzuk, miszerint az emberek általában kockázatkerülõk, de a kockázatkerülés mértéke csökken a vagyon növekedésével.

1.b hipotézis. Feltesszük, hogy a kiegészítõ biztosítás iránti kereslet nõ a jövedelem emelkedésével. Azt várjuk tehát, hogy a magasabb jövedelmûek szívesebben támogatják a magasabb színvonalú ellátást garantáló kiegészítõ biztosítás engedélyezését.

2. hipotézis. Az, hogy a pótlólagos befizetésekkel megvásárolt egészségügyi szolgáltatások a hasznossági szint mekkora növekedésével járnak együtt, függ attól, hogy mennyit betegeskedik az egyén. Azt feltételezzük, hogy minél betegebb valaki, annál nagyobb hasznossági szintnövekedést jelent számára egy többletszolgáltatásokat kínáló intézményi alternatíva. Hipotézisünket akkor tekintjük alátámasztottnak, ha az önkéntes kiegészítõ biztosítást tartalmazó javaslat nagyobb eséllyel számíthat a betegeskedõk támogatására, mint azokéra, akik jó egészségnek örvendenek.

Az életkor és az intézményi választás kapcsolatát illetõen életciklushatást és kohorszhatást különítettünk el.

3.a. hipotézis. Azok az intézményi alternatívák, amelyek esetében a költségek a közeli jövõben, a várható hasznok viszont a távolabbi jövõben jelentkeznek, inkább számíthatnak a fiatalabbak támogatására, mint az idõsebbekére. Hipotézisünk mögött az a fentiekben ismertetett feltételezés rejlik, hogy az életpálya különbözõ szakaszaiban eltérõ a jövõbeli hasznok fontossága; a késõbbi szakaszokban a jelenbeli hasznok egyre inkább felértékelõdnek a jövõbeliekhez képest. Mindezek alapján azt várjuk, hogy az életkor negatív hatást gyakorol a biztosítók versenyén alapuló szervezeti modell megítélésére.

3.b. hipotézis. Feltevéseink szerint az idõsebbek kevésbé fogadják el a nagyobb egyenlõtlenségekkel járó intézményi alternatívákat. A fenti kohorszhatás alapja, hogy a különbözõ generációk politikai szocializációja más és más volt, ennek következtében pedig az egyes kohorszok társadalmi egyenlõtlenségekkel szembeni attitûdje is eltérõ. Feltételezzük, hogy a fiatalabbak nagyobb egyenlõtlenségeket tolerálnak, mint azok a korosztályok, amelyeknek politikai szocializációja az államszocializmus évtizedeire esett. Ennek alapján azt várjuk, hogy a kiegészítõ biztosítás engedélyezését a fiatalok nagyobb arányban támogatják.

4. hipotézis. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõk kevésbé fogadják el az olyan intézményi alternatívákat, amelyek egyenlõtlenségeket generálnak a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Hipotézisünket arra a korábban ismertetett feltevésre építjük, mely szerint az oktatási rendszer pozitív értékként közvetíti az egyenlõség elvét. Feltevésünk szerint tehát az iskolázottabbak kevésbé hajlanak a kiegészítõ biztosítás elfogadására, ugyanakkor a képzettségnek nincs szerepe a versennyel kapcsolatos javaslat megítélésére.

5. hipotézis. Arra számítunk, hogy a nemi hovatartozás közvetlen hatással van az egyének intézményi döntésére. A kísérleti pszichológiai irodalom eredményeire alapozva feltesszük, hogy a nõk kockázatkerülõbbek, mint a férfiak. Ennek alapján azt várjuk, hogy a férfiak nagyobb arányban támogatják a biztosítók versenyt tartalmazó javaslatot. Ugyanakkor nem feltételezünk nemek közötti különbségeket a kiegészítõ biztosítással kapcsolatos véleményekben.

6. hipotézis. A kockázatvállalási hajlandóság is (az összetételi hatásokon túl) önmagában hatással van az intézményi választásra, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb horderejû változás van kilátásban a jelenlegi intézményrendszerhez képest. Azt várjuk tehát, hogy a nagyobb kockázatvállalási hajlandóság növeli az esélyét a biztosítók versenyére való áttérés támogatásának, ugyanakkor nincs érdemi hatása a kiegészítõ biztosítás megítélésére.

7. hipotézis. Azt várjuk, hogy azok, akik általában egyenlõségpártiak, minden egyéb változatlansága mellett kevésbé hajlanak az önkéntes kiegészítõ biztosítás engedélyezésére. Emellett arra számítunk, hogy a biztosítók versenyére vonatkozó intézményi döntést nem befolyásolják sem az egyén újraelosztással, sem pedig közteherviseléssel összefüggõ meggyõzõdései.

Az intézményi választás empirikus modellje
A változók

Függõ változók. A kérdõíves felmérés során egyebek mellett a korábbiakban tárgyalt két intézményi alternatíváról kérték ki a megkérdezettek véleményét. Az elsõ döntési szituációban az egészségbiztosítók közötti verseny bevezetésérõl, a pedig a kiegészítõ biztosítási konstrukciók engedélyezésérõl kellett dönteniük. A kiegészítõ biztosítással kapcsolatban a kérdõívben két kérdés is szerepelt. Ahogy azt már jeleztük, a válaszadók a felsorolt intézményi alternatívákat nem önmagukban értékelték, hanem minden esetben a státus quóval hasonlították össze õket. A felmérés során a következõ kérdéseket tették fel:

1. A jelenlegi rendszerben egy bizonyos havi fix összegen túl a járulékfizetõk és munkáltatók jövedelmük 10%-át fizetik be egészségügyi ellátásra. A beszedett pénzt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kezeli. Egyetértene-e azzal a javaslattal, hogy a jelenlegi egyetlen egészségbiztosító helyett több, egymással versenyzõ biztosító legyen, és azok kezeljék az állampolgárok kötelezõ befizetéseit? A kötelezõ befizetés mértéke változatlan maradna.

2.a) Egyetértene-e egy olyan javaslattal, amely törvényesen lehetõvé teszi, hogy az állampolgár a kötelezõ járulék befizetésén felül önkéntesen kiegészítõ biztosítást kössön? A biztosításért havonta 1500 forint biztosítási díjat kell fizetni. Ennek fejében, amikor megbetegszik, a biztosítótól kap egy akkora összeget, amely fedezni tudja a hálapénzzel kapcsolatos kiadásait. Most tehát nem azt kérdezem Öntõl, hogy kötne-e ilyen biztosítást, csak azt: elfogadható-e, hogy ilyen biztosítás megkötését lehetõvé tegye a törvény?

2.b) És azzal egyetértene-e, hogy a biztosításért havonta 3000 forint biztosítási díjat kell fizetni? Ennek fejében, amikor megbetegszik, a biztosítótól kapott összeg akkora, amely fedezni tudja a hálapénzzel kapcsolatos kiadásait, továbbá egyéb elõnyöket is nyújt (pl. a biztosított több szûrõvizsgálatot vehet igénybe, egyes szolgáltatásokat soron kívül kap, legfeljebb kétágyas szobába helyezik stb.). Most tehát nem azt kérdezem Öntõl, hogy kötne-e ilyen biztosítást, csak azt: elfogadható-e, hogy ilyen biztosítás megkötését lehetõvé tegye a törvény?

Függõ változóink (VERSENY, KIEGBIZ1, KIEGBIZ2) értéke minden esetben 1, ha a megkérdezett IGEN választ adott, és 0, ha NEM-et. A NEM TUDJA válaszokat elhagytuk az elemzésbõl.

Magyarázó változók. Modellünkben az intézményi választásokra ható tényezõk korábban már ismertetett három csoportjából két csoport változóit szerepeltetjük: az egyéni következményeket meghatározó, valamint az azok értékelését befolyásoló változókat. A kutatás e fázisában nem tettünk kísérletet a döntéshozó informáltságának és információfeldolgozó képességeinek operacionalizálására. Mindazonáltal eddigi, elsõsorban kétváltozós elemzéseink eredményei alapján valószínûsíthetjük, hogy az állampolgárok adótudatossága (mennyire vannak tisztában a rájuk nehezedõ adó- és járulékterhekkel) és a fiskális illúziók erõssége (mennyire torzítottan észlelik a kapcsolatot az adófizetés és a jóléti rendszer szolgáltatásai között) csak csekély mértékben befolyásolják az intézményi választásokat. Annyit azonban állíthatunk, hogy az adó- és költségtudatosabb válaszadók - minden egyéb változatlansága mellett - az egészségügyi intézményi döntések során nagyobb eséllyel rendelkeznek valamilyen határozott preferenciával. Ez azt jelenti, hogy esetükben szignifikánsan kisebb a NEM TUDJA válaszok aránya. Úgy tûnik tehát, hogy az állampolgárok adó- és költségtudatossága nem az intézményi döntések irányát befolyásolja, hanem csak a preferenciával rendelkezés valószínûségét növeli (Kopasz 1999: 102). A kérdõíves megkérdezés ezen túlmenõen lehetõséget nyújtott annak vizsgálatára, hogy a jóléti programok költségeire és adóárára vonatkozó információk hogyan befolyásolják az intézményi alternatívákkal kapcsolatos preferenciákat. Minden második válaszadót arra kértünk az intézményi döntéseket megelõzõen, hogy válaszoljon meg egy sor olyan kérdést, amely részint az adótudatosságát és a fiskális illúziókat tesztelte, részint pedig információkat közölt vele. A két alminta intézményi preferenciáinak statisztikai elemzése azonban azt mutatja, hogy nincs számottevõ különbség a válaszadók két csoportjának intézményi döntései között (Medgyesi 1999: 85-86).

Modellünkben az intézményi választás függ olyan jellegzetességektõl mint az életkor, az iskolai végzettség, a nemi hovatartozás, az egészségi állapot, a háztartás egy fõre jutó jövedelme, az egyén kockázatvállalási hajlandósága és morális meggyõzõdései. A kockázatvállalási hajlandóság és az olyan morális megfontolások, mint az elosztási igazságosságról vagy az állami szerepvállalásról vallott nézetek, részben összefüggenek bizonyos társadalmi háttérváltozókkal. Van azonban az attitûdöknek ezektõl független, egyéni dimenziójuk is. Ezek közvetlenül nem mérhetõ motivációs tényezõk. Ezért a kérdõívben olyan kérdéseket is feltettünk, amelyek esetében feltételezhetjük, hogy a válaszadásra hatással van a szóban forgó, közvetlenül nem mérhetõ tényezõ. E "proxy" változókra - mint függõ változókra -, olyan modelleket írtunk fel, mint az intézményi választások magyarázatára. A modelleket empirikusan teszteltük. Hipotézisünk szerint, amennyiben az általunk operacionalizálni kívánt motivációs tényezõ valóban hat a "proxy" változóra, és amennyiben sikerült összegyûjtenünk a "proxy" változóra ható összes többi magyarázó változót, akkor a "proxy" változóra futtatott regressziós modellünk reziduálisa a véletlen tagon kívül a nem mérhetõ tényezõ többi változótól független részét is - és csakis azt - tartalmazza. Feltesszük tehát, hogy az egyes "proxy"-k értékét csak egyféle nem mérhetõ tényezõ befolyásolja. A szóban forgó modellek standardizált reziduálisait beépítettük az intézményi választások magyarázatára felírt modellekbe. Azt feltételeztük, hogy ezek a változók mérik a kockázatvállalási hajlandóság és az elosztási értékek társadalmi háttérváltozóktól független részét.²⁴

A kockázatvállalási hajlandóságot egy képzeletbeli nyereményjátékban hozott döntés segítségével mértük. A kérdés és a képzett KOCKAZAT változó leírása a Függelékben található. Az erre felírt regressziós modell standardizált reziduálisa (ZRE_1) méri az intézményi választást magyarázó modellekben a kockázatvállalási attitûd szocioökonómiai státusztól független részét.

Az elosztási értékekkel kapcsolatban több "proxy" változót is kipróbáltunk. Az egyik kérdésben a válaszadókat arra kértük, különbözõ nagyságú fizetésekhez adják meg az általuk kívánatosnak tartott adómértéket. Kiszámítottuk a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetési kategóriához tartozó adóösszegek különbségét, és azt feltételeztük, hogy az így kapott összegek jó mérõszámai az egyén által vallott elosztási értékeknek. Azaz, feltevéseinkkel összhangban, minél nagyobb a válaszadó által kívánatosnak tartott adókülönbség - vagyis minél inkább progresszív adórendszert támogat -, annál inkább tekinthetõ egyenlõségpártinak a megkérdezett. A kérdés és a belõle képzett ADOKUL változó leírása szintén a Függelékben található.

Az újraelosztás elvének támogatottságát egy olyan kérdés segítségével mértük, amely egy képzeletbeli szituációba helyezi a megkérdezettet, ahol arról kell döntenie, hogy mely területeken növekedjenek az állami kiadások - az adók párhuzamos növekedése mellett. A megkérdezettek tíz felsorolt kiadási tétel közül választhattak annyit, amennyit jónak láttak. Mi a kiadások növelésére kiválasztott tételek számát vettük figyelembe, és azzal a feltevéssel éltünk, hogy ez tükrözi az egyén "kis állam versus nagy állam" kérdésben elfoglalt pozícióját. Az újraelosztás híveinek tekintettük azokat, akik az átlagnál több kiadási tételt választottak. A KIADNOV2 változóra vonatkozó információk a Függelékben találhatók.

A közvetlenül nem mérhetõ motivációs tényezõk operacionalizálása során esetenként több "proxy" változót is kipróbáltunk, amelyek közül végül fõkomponens-elemzés segítségével választottunk. Ezzel reményeink szerint sikerült kiküszöbölnünk, hogy a proxy változóink - pontosabban azok reziduálisai - tartalmilag együtt járó attitûdöket mérjenek. Egyszerû lineáris regressziós modellt használtunk az ADOKUL változó, és logisztikus regressziós modelleket a KOCKAZAT, valamint a KIADNOV2 változók magyarázatára. A "proxy" változókra futtatott regressziós modellek eredményei a Függelékben találhatók. A 3. táblázat tartalmazza az intézményi választások modelljeiben szereplõ magyarázó változók rövid leírását. A hipotézisekben nem szereplõ, adóbevallásra vonatkozó változó a meglehetõsen rosszul mûködõ jövedelmi változó kiegészítõjeként került a modellben (mint látni fogjuk, ugyanolyan rossz eredménnyel).

3. táblázat
Az intézményi választások modelljeiben szereplõ függõ változók

Változó neve	Tartalma
ELETK	Életkor
ISKOLA	Iskolai végzettség (0=max. 8 ált., 1=szakmunkásképzõ, 2=középiskola, 3=felsõfok)
ADOBEVAL	Nyújtott-e be az egyén vagy munkáltatója adóbevallást (0=nem, 1=igen)
EGYFJKV	Egy fõre jutó háztartási jövedelem kvintilisei
NEM	A megkérdezett neme (0=nõ, 1=férfi)
BETE4	Gyakran szorul-e orvosi kezelésre (0=nem, 1=igen)²⁵
ZRE_1	Standardizált reziduális a KOCKAZAT modelljébõl. Magasabb értéke nagyobb kockázatvállalási hajlandóságot jelez.
ZRE_2	Standardizált reziduális a KIADNOV modelljébõl. Magasabb értéke nagyobb állami újraelosztás iránti igényt jelez.
ZRE_3	Standardizált reziduális az ADOKUL modelljébõl. Magasabb értéke erõsebb egalitarianizmust jelez.

Az elemzés eredményei
Az adatok leíró áttekintése

Az egymással akkor versenyzõ egészségbiztosítók intézményét a megkérdezettek közül nagyjából ugyanannyian utasítják el, mint amennyien helyeslik (lásd a 4. táblázatot). Ha csak a kérdésben dönteni tudó válaszadókat vesszük tekintetbe, akkor 49% a versenypártiak aránya. Az önkéntesen köthetõ kiegészítõ biztosítás bevezetésével kapcsolatos véleményeket két kérdés segítségével próbáltuk feltárni. Az elsõ egy olyan intézményi alternatívát vázolt fel, amelyben a kiegészítõ biztosítás az egyén hálapénzzel kapcsolatos kiadásaira nyújtana fedezetet betegsége esetén, míg a második - természetesen magasabb árért - ezen túlmenõen többletszolgáltatásokat is garantál. A két intézményi javaslat elsõ látásra nagyon hasonlónak tûnhet, ám lényeges különbség, hogy az utóbbi az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásaihoz való egyenlõtlen hozzáférés törvényesítése volna. Ez a kérdés kiváltképp érdekes számunkra. Ez ugyanis feltehetõleg sokak morális meggyõzõdésével összeegyeztethetetlen, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ez a módosító javaslat csupán a jelenlegi gyakorlat legalizálását jelentené.²⁶ A hálapénz fedezésére köthetõ biztosítás engedélyezését alig többen ellenzik, mint amennyien támogatják. A "nem tudja" válaszokat figyelmen kívül hagyva a válaszadók 48%-a ért egyet a javaslattal, míg a többiek nem változtatnának a státus quón. Számottevõen nagyobb az elutasítása annak az intézményi javaslatnak, amely többletszolgáltatások vásárlását is lehetõvé tenné. A kérdésben dönteni tudók 62%-a helyteleníti egy ilyen biztosítási konstrukció engedélyezését. Összességében úgy tûnik, hogy az állampolgárok többsége nem elkötelezett a fogyasztói szuverenitás kiterjesztése mellett.

4. táblázat
Egészségügyi intézményi választások

Intézményi alternatíva	Az alternatívát választók az érvényes válaszok arányában (%)	Érvényes válaszok száma*
Több biztosító versenyezzen a kötelezõ biztosítások piacán	48,8	1323
Lehessen hálapénzt fedezõ biztosítást kötni	48,2	1359
Lehessen többletszolgáltatásokra is biztosítást kötni	37,8	1283

* A táblázatban az érvényes válaszok száma alatt az igen és nem válaszok összegét értjük, nem számítva tehát a "nem tudja" válaszokat.

Többváltozós elemzés

Mint az elõzõ fejezetben már kiderült, függõ változóink dichotóm változók, ezért hipotéziseinket logisztikus regressziós modellekkel teszteltük. Az eljárás során a szóban forgó intézményi alternatíva támogatásának esélyét²⁷ becsüljük. A modellek eredményeit az 5., 6. valamint az F4. táblázat tartalmazza. Az elemzést minden esetben az összes magyarázó változó egyidejû bevonásával hajtottuk végre. A táblázatokban vastagon szedtük azokat a változókat, amelyek hatása a függõ változóra p<0,05 szinten szignifikáns, és dõlt betûvel azokat, amelyek hatása p<0,1 szinten szignifikáns. A táblázatok utolsó oszlopa tartalmazza az esélyráta (odds ratio) aktuális értékeit.²⁸ Tekintsük elõször a biztosítók versenyére vonatkozó intézményi döntés regressziós modelljének eredményeit.

A biztosítók versenyével kapcsolatos attitûdök magyarázata. Az egészségbiztosítók versenyeztetése és a státus quo fenntartása közötti választásra hatással van az életkor (ELETK), az iskolai végzettség (ISKOLA), a nemi hovatartozás (NEM) és a kockázatvállalási hajlandóság (ZRE_1). Az életkor negatív hatása a verseny támogatására alátámasztja a kapcsolat irányára vonatkozó feltevésünket (H3.a.). A jelenlegi monopol piacszerkezetrõl a versenyzõ piacra való áttérés várhatóan csak hosszabb távon éreztetné esetleges kedvezõ hatásait, míg az átállás költségei valószínûleg már rövid távon jelentkeznének. A költségek és hasznok eltérõ idõhorizontja csökkentheti ennek az intézményi alternatívának a vonzerejét az idõsebbek körében, akik - feltevésünk szerint - a fiataloknál hajlamosabbak a jelenbeli hasznok felértékelésére. Az adatok cáfolják az iskolai végzettség hatására vonatkozó hipotézisünket (H4.). Eredményeink azt mutatják, hogy a verseny támogatásának esélye szignifikánsan megnõ a közép- és felsõfokú végzettségûek között a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezõkhöz viszonyítva. A nemi hovatartozás várakozásainknak megfelelõen szignifikáns hatással van az intézményi választásra; a reform támogatásának esélye számottevõen magasabb a férfiak esetében (H5.). A versenyzõ modell megítélése 10%-os szignifikanciaszinten függ továbbá az egyén kockázatvállalási hajlandóságától. Az adatok megerõsítik azt a hipotézisünket, hogy a nagyobb kockázatvállalási hajlandóság - ceteris paribus - növeli azon intézményi alternatívák elfogadásának esélyét, amelyek nagy horderejûek, és amelyek várható hatásai kevéssé kiszámíthatóak (H6.). Várakozásainknak megfelelõen az egyén egészségi állapota, illetõleg az, hogy mennyire gyakran szorul orvosi kezelésre, nem befolyásolja az intézményi alternatíva megítélését, hiszen a feltett kérdés nem utal az ellátási színvonalban várható következményekre, és ezek a következmények nem is egyértelmûek (H2.). Feltevéseinket támogatja az is, hogy az egyenlõséggel kapcsolatos attitûdöknek nincs hatásuk a véleményekre (H7.). Várakozásainkkal ellentétben azonban a jövedelem nincs érdemi hatással a biztosítók versenyével kapcsolatos preferenciákra (H1.a).²⁹

Talán érdemes visszatérni egy-egy gondolat erejéig az iskolai végzettség és a nemi hovatartozás intézményi döntésre kifejtett hatására. Az imént láttuk, hogy a kockázatvállalási hajlandóság befolyásolja az intézmények közötti választást. Az is megerõsítést nyert, hogy az iskolázottabbak, minden más tényezõ változatlansága mellett, kockázatvállalóbbak a kevésbé iskolázottaknál (lásd Függelék F1. táblázat). Az ISKOLA változó az intézményi választásban mutatkozó magyarázó ereje mögött talán a különbözõ végzettségû csoportok kockázatvállalási hajlandóság szerinti eltérõ összetétele állhat. De nem zárhatjuk ki az alternatív magyarázatok lehetõségét sem.

5. táblázat
A biztosítók versenyére vonatkozó intézményi választás regressziós modellje

A változó neve	Együttható	Standard hiba	Wald	Szignifikancia- szint	Esélyráta Exp(B)
ELETK	-0.0139	0.0046	8.9453	0.0028	0.9862
ISKOLA(1)	0.0026	0.1708	0.0002	0.9880	1.0026
ISKOLA(2)	0.6532	0.1861	12.3186	0.0004	1.9216
ISKOLA(3)	0.4322	0.2446	3.1204	0.0773	1.5406
EGYKV99(1)	-0.3132	0.2076	2.2778	0.1312	0.7311
EGYKV99(2)	0.1814	0.2086	0.7560	0.3846	1.1989
EGYKV99(3)	-0.1606	0.2153	0.5564	0.4557	0.8516
EGYKV99(4)	0.0758	0.2213	0.1174	0.7319	1.0788
ADOBEVAL(1)	0.0259	0.1492	0.0301	0.8622	1.0262
NEM(1)	0.2705	0.1317	4.2224	0.0399	1.3107
BETE4(1)	-0.0869	0.1556	0.3117	0.5766	.09168
ZRE_1	0.1096	0.0632	3.0019	0.0832	1.1158
ZRE_2	0.0601	0.0635	0.8957	0.3439	1.0619
ZRE_3	-0.1019	0.0642	2.5177	0.1126	0.9031
Konstans	0.6041	0.2327	6.7392	0.0094

A modell statisztikái: modell khi négyzet: 56.093, szabadságfok: 14, szignifikanciaszint: 0.000, a helyes becslés aránya 60,26%.

A kiegészítõ biztosítás engedélyezésével kapcsolatos attitûdök magyarázata. Mint már többször is utaltunk rá, ehhez az intézményi alternatívához a kérdõívben két kérdés is tartozott. Az elsõ egy olyan konstrukciót vázolt fel, amelyben az önkéntesen köthetõ biztosítás a hálapénzzel kapcsolatos kiadásokat fedezi az egyén betegsége esetén, míg a másik többletbefizetésért cserébe ezen felül magasabb szolgáltatási színvonalat is garantál. Az intézményi választás mindkét esetben a jelenlegi és a felkínált alternatíva között történt. Külön regressziós modelleket futtattunk az egyes intézményi döntések magyarázatára. A hálapénz fedezésére köthetõ biztosítással kapcsolatos attitûdöket magyarázó modell eredményei a Függelék 4. táblázatában találhatók. Ennek ismertetésétõl itt eltekintünk. Nézzük, milyen tényezõk magyarázzák a szolgáltatási színvonal emelését garantáló biztosítás engedélyezését illetõ attitûdöket. Három változó bizonyult szignifikánsnak: az életkor (ELETK) és az újraelosztáshoz való viszony (ZRE_3) p<0,05-ös szinten, valamint az egészségi állapotot mérõ BETE4 p<0,1-es szinten. Az adatok alátámasztják azt a hipotézist, mely szerint az idõsebb korosztályokhoz tartozás csökkenti az esélyét az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlõtlen hozzáférést implikáló alternatíva támogatásának (H4.). Az ADOKUL változóra - mint a jövedelmi egyenlõtlenségekhez való viszonyulás "proxy"-jára - futtatott lineáris regresszió is kapcsolatot mutat az életkor és az egyenlõtlenségek kívánatos mértéke között, mely szerint az idõsebbek kisebb egyenlõtlenségeket tartanak még elfogadhatónak, mint a fiatalabbak (lásd Függelék 3. táblázat). Az egyenlõtlenségekkel kapcsolatos attitûdöt mérõ reziduális (ZRE_3) is szignifikáns az intézményi döntés magyarázatában, vagyis az egyenlõtlenségekhez való viszonyulás az összetételi hatáson túlmenõen is befolyással van a döntésre (H7.). A nagyobb egyenlõtlenségeket preferálók kisebb arányban támogatják a javaslatot. Végül megerõsítést nyert az az elõzetes feltevésünk, hogy a sokat betegeskedõk - ceteris paribus - nagyobb eséllyel támogatnák a kiegészítõ biztosítás törvényesítését, mint azok, akik jó egészségnek örvendenek (H2). Hipotéziseinkkel egyezõen a kockázatvállalási attitûdnek és a nemnek nincs érdemi hatása az intézményi választásra (H5., H6.). Nem erõsítették meg viszont az adatok az iskola szocializációs hatására vonatkozó feltevésünket (H4.). A magasabb végzettségûek nem ellenzik nagyobb arányban a kiegészítõ biztosítások bevezetését, mint a kevésbé iskolázottak. Nem teljesültek a jövedelem hatására vonatkozó várakozásaink sem (H1.b).

6. táblázat
A többletszolgáltatásokat garantáló kiegészítõ biztosítással kapcsolatos intézményi választás regressziós modellje

A változó neve	Együttható	Standard hiba	Wald	Szignifikancia-szint	Esélyráta Exp(B)
ELETK	-0.0249	0.0049	26.0995	0.0000	0.9754
ISKOLA(1)	-0.1504	0.1764	0.7274	0.3937	0.8603
ISKOLA(2)	-0.0634	0.1906	0.1108	0.7393	0.9385
ISKOLA(3)	-0.1672	0.2552	0.4289	0.5125	0.8461
EGYKV99(1)	-0.0488	0.2112	0.0533	0.8174	0.9524
EGYKV99(2)	-0.1783	0.2178	0.6703	0.4129	0.8367
EGYKV99(3)	0.1689	0.2227	0.5753	0.4482	1.1840
EGYKV99(4)	0.1519	0.2293	0.4391	0.5076	1.1641
ADOBEVAL(1)	0.0531	0.1542	0.1184	0.7308	1.0545
NEM(1)	-0.0530	0.1358	0.1525	0.6961	0.9483
BETE4(1)	0.3032	0.1636	3.4347	0.0638	1.3542
ZRE_1	0.0014	0.0656	0.0005	0.9830	1.0014
ZRE_2	-0.0190	0.0655	0.0837	0.7724	0.9812
ZRE_3	-0.1542	0.0675	5.2164	0.0224	0.8571
Konstans	0.7161	0.2392	8.9609	0.0028

A modell statisztikái: modell khi négyzet: 41.095, szabadságfok: 14, szignifikanciaszint: 0.002, a helyes becslés aránya 62,11%.

Összegzés és további feladatok

Tanulmányunkban állampolgárok egészségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos preferenciáinak feltárására tettünk kísérletet. Elemzésünkben, amely kutatási programunk elsõ fázisának tekinthetõ, számos kérdést hagytunk megválaszolatlanul. Úgy véljük azonban, hogy eddigi eredményeink is fontos tanulságokkal szolgálhatnak. Bár hipotéziseink megalkotása során a racionális cselekvéselmélet alapfeltevései szolgáltak kiindulópontként, nem vállalkoztunk az egyéni hasznosságfüggvény, valamint a döntési helyzet egzakt modellezésére. Leegyszerûsített döntési sémánkban a választást meghatározó tényezõk három típusát különítettük el: a döntések következményeit, a következmények észlelését, valamint az észlelt következmények egyéni értékelését. Feltevéseinkben tekintetbe vettük, hogy miképpen érinthetik a különbözõ korú, társadalmi helyzetû és egészségi állapotú választókat az egyes intézményi megoldások. Emellett megpróbáltuk beépíteni modellünkbe az egyes alternatívák értékelését befolyásoló egyéni sajátosságokat. Eltekintettünk viszont az alternatívák észlelésének mechanizmusaitól. Nem vettük figyelembe a különbözõ magyarázó változók hatásainak lehetséges összekapcsolódásait sem.

Azt vártuk, hogy a jövedelem, az egészségi állapot és az életkor határozzák meg az egyes intézményi alternatívák következményeit az egyének számára. Az egészségi állapot és az életciklus vonatkozásában megfogalmazott hipotéziseink többé-kevésbé megerõsítést nyertek. Nem sikerült ugyanakkor feltárnunk a jövedelem intézményi preferenciákra gyakorolt hatását.

A döntések egyéni következményeinek értékelése az egyén kockázatvállalási hajlandóságának függvénye. Másfelõl a döntések társadalmi szintû következményeinek értékelésére hatással van a válaszadó politikai értékrendszere, pontosabban annak bizonyos elemei, mint például a jövedelmi egyenlõtlenségek, vagy az állami szerepvállalás kívánatos mértékérõl vallott felfogás. Ebben a tekintetben eredményeink jórészt összhangban vannak elõzetes feltevéseinkkel; egyedül az iskola általunk feltételezett szerepét nem sikerült kimutatnunk.

Láttuk, hogy a többletszolgáltatásokkal járó kiegészítõ biztosítás törvényi engedélyezése függ az egyének egyenlõtlenségekkel kapcsolatos attitûdjétõl. Az, hogy válaszadók többsége szerint egy ilyen típusú biztosítási konstrukció törvényi engedélyezése nem volna helyes, arra enged következtetni, hogy a többség szerint (még mindig) kívánatos a jóléti szolgáltatásokhoz való egyenlõ hozzáférés megõrzése.

Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy a közvetlenül nem mérhetõ motivációs tényezõk intézményi döntésre gyakorolt hatásainak feltárására választott módszer számos buktatót rejt magában. A reziduálisok - a véletlen tagon felül - akkor tartalmazzák kizárólag a bennünket érdeklõ tényezõt, ha a "proxy" változó mint függõ változó magyarázatára felírt regressziós modellünk minden ható tényezõt a megfelelõ függvényformában tartalmaz. Ez bizonyára nem minden általunk felírt modellre áll. Azt is feltételeztük továbbá, hogy az egyes "proxy"-k értékét csak egyetlen közvetlenül nem mérhetõ tényezõ befolyásolja.³⁰ Nem zárhatjuk ki tehát annak lehetõségét, hogy rossz modellspecifikáció vezetett a mért eredményekhez.

A továbblépéshez a hasznosságfüggvény összetevõinek explicit modellezésére van szükség. Nem csupán azt kell meghatározni, hogy milyen tényezõk befolyásolják az egyének hasznosságát az adott szituációban, hanem azt is, hogy milyen módon. A fentiekben alkalmazott lineáris additív forma nehezen védhetõ a preferenciákról alkotott általános feltételezések alapján. A következményekkel kapcsolatban lévõ változók feltételezettõl eltérõ viselkedése mögött az informáltság hatása is meghúzódhat. Az általunk használt felmérés kérdõívében adottak a feltételek az észleléssel összefüggõ kérdések vizsgálatára. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül a kérdezési szituáció befolyásoló hatása. Az eddigi eredmények negatívak (Medgyesi, 1999), de a kérdés elemzését nem tekinthetjük lezártnak.

Irodalom

Amemiya, Takeshi 1981. Qualitative Response Models, A Survey. Journal of Economic Literature 19, 1483-1536.
Althaus, Scott 1998. Information Effects in Collective Preferences. The American Political Science Review 92, 545-558.
Baldwin, Peter 1990. The Politics of Social Solidarity, Class Bases of of the European Welfare State 1875-1975. Cambridge University Press, Cambridge.
Baron, James-Hannan, Michael 1994. The Impact of Economics on Contemporary Sociology. Journal of Economic Literature 32, 111-1146.
Blomberg, Helena-Kroll, Christian 1999. Do Structural Contexts Matter? Acta Sociologica 42, 319-335.
Blossfeld, Hans-Peter-Prein, Gerald 1998. The Relationship Between Rational Choice Theory and Large-Scale Data Analysis - Past Developments and Future Perspectives. In: Blossfeld, Hans-Peter-Prein, Gerald (eds.) Rational Choice Theory and Large-Scale Data Analysis. Westview Press, Boulder, San Francisco, Oxford, 3-27.
Carson, Richard-Oppenheimer, Joe 1984. A Method of Estimating the Personal Ideology of Political Representatives. The American Political Science Review 78, 163-178.
Cavanna, Henry (ed.) 1998. Challenges to the Welfare State. Edward Elgar, Chaltenham, Northampton.
Coleman, James 1986. Social Theory, Social Research, and a Theory of Action. American Journal of Sociology, 81, 1309-1335.
Cowell, Frank 2000. Measurement of Inequality. In: A. Atkinson-F. Bourguignon (eds.) Handbook of Income Distribution (forthcoming)
Csontos László-Kornai János-Tóth István György 1996. Az állampolgár, az adók és a jóléti rendszer reformja. Századvég, Új Folyam 2, 3-28.
- - - 1998. Tax Awareness and the Reform of the Welfare State, Hungarian Survey Results. Economics of Transition 6, 287-312.
- -Tóth István György 1998. Fiskális csapdák és államháztartási reform az átmeneti gazdaságban. In: Gács János-Köllõ János (szerk.): A "túlzott központosítástól" az átmenet stratégiájáig. Tanulmányok Kornai Jánosnak. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 367-384.
Edlund, Jonas 1999. Attitudes towards Tax Reform and Progressive Taxation, Sweden 1991-96. Acta Sociologica 42, 337-355.
Eismeier, Theodore 1982. Public Preferences About Government Spending, Partisan, Social, and Attitudinal Evans, Geoffrey 1993. Class, Prospects and the Lifecycle, Explaining the Association between Class Position and Political Preferences. Acta Sociologica 36, 263-276.
Evans, M. D. R.-Kelley, Jonathan-Kolosi Tamás 1992. Images of Class, Public Perceptions in Hungary and Australia. American Sociological Review 57,
461-482.
Ferge Zsuzsa 1996. A rendszerváltás megítélése. Szociológiai Szemle, 1. 51-74.
- 1996. Az adótudatosságról és az állam felelõsségérõl. Századvég, Új Folyam 3.
Gijsberts, Merove 1999. The Legitimation of Inequality in State Socialist and Market Societies 1987-1996. Thela Thesis, Amsterdam.
Hansen, John Mark 1998. Individuals, Institutions, and Public Preferences over Public Finance. American Political Science Review 92, 513-531.
Harsanyi, John 1969. Rational Choice Models of Political Behavior vs. Funcionalist and Conformist Theories. World Politics 21, 513-538.
Hasenfeld, Yeheskel-Rafferty, Jane 1989. The Determinants of Public Attitudes toward the Welfare State. Social-Forces...
Hechter, Michael 1994. The Role of Values in Rational Choice Theory. Rationality and Society 6, 318-333.
- Kanazawa, Satoshi 1997. Sociological Rational Choice Theory. Annual Review of Sociology 23, 191-214.
Heijden, Eline van der - Nelissen, Jan - Verbon, Harrie 1997. Altruism and Fairness in a Public Pension System. Journal of Economic Behavior and Organization 32, 505-518.
Holmes, Thomas 1990. Self Interest, Altruism, and Health Risk Reduction, An Economic Analysis of Voting Behavior. Land Economics 66, 140-149.
Jasso, Guillermina-Rossi, Peter 1977. Distributive Justice and Earned Income. American Sociological Review 42, 639-651.
Kahneman, Daniel-Tversky, Amos 1979. Prospect Theory, An Analysis of Decision Under Risk. Econometrica 47, 263-291.
- - Knetsch, Jack 1992. Valuing Public Goods, The Purchase of Moral Satisfaction. Journal of Environmental Economics and Management 22, 57-70.
Kalt, Joseph-Zupan, Mark 1984. Capture and Ideology in the Economic Theory of Politics. American Economic Review 74, 279-300.
Kangas, Olli 1997. Self-Interest and the Common Good: The Impact of Norms, Selfishness and Context in Social Policy Opinions. Journal of Socio-Economics 26, 475-494.
Kelley, Jonathan-Evans, M. D. R. 1993. The Legitimation of Inequality, Occupational Earnings in Nine Nations. American Journal of Sociology 99, 75-125.
- - 1995. Class and Class Conflict in Six Western Nations. American Sociological Review 60, 157-178.
Kluegel, James-Mason, David-Wegener, Bernd 1999. The Legitimation of Capitalism in the Postcommunist Transition, Public Opinion about Market Justice, 1991-1996. European Sociological Review 15, 251-283.
Kopasz Marianna 1999. Az egészségügyi intézményi választások megítélése az újraelosztással kapcsolatos preferenciák és az adótudatosság függvényében. Kutatási beszámoló "Az állam és polgárai II." címû kutatás adatfelvétele alapján. Budapest: TÁRKI.
Kornai János 1998. Az egészségügy reformjáról. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Lengyel György-Tóth István János 1996. Az életszínvonallal való elégedettség társadalmi tényezõi. JEL-KÉP 1, 31-46.
- - 1998. Osztályhelyzet, jövedelmi esélyek, elégedettség. Századvég, Új folyam 9, 49-70.
Lindenberg, Siegwart 1998. The Influence of Simplification on Explananda, Phenomenon-centered Versus Choice-Centered Theories in the Social Sciences. In: Blossfeld, Hans-Peter-Prein, Gerald (eds.) Rational Choice Theory and Large-Scale Data Analysis. San Francisco, Oxford_ Westview Press, Boulder, 54-69.
Manza, Jeff - Hout, Michael - Brooks, Clem 1995. Dealignment, Realignment, or Trendless Fluctuation. Annual Review of sociology 21, 137-162.
Medgyesi Márton 1999. Tanulás és információfeldolgozás. Hogyan módosítják a jóléti programok költségére és adóárára vonatkozó szelektív információk a finanszírozással és az intézményi alternatívákkal kapcsolatos preferenciákat? Kutatási beszámoló "Az állam és polgárai II." címû kutatás adatfelvétele alapján. Budapest: TÁRKI.
Nagy Ildikó-Tóth István György 1997. A nyugdíjakkal és a nyugdíjreformmal kapcsolatos attitûdök alakulása. Budapest: TÁRKI.
Quinn, Kevin-Martin, Andrew-Whitford, Andrew 1999. Voter Choice in Multi-Party Democracies, A Test of Competing Theories and Models. American Journal of Political Science 43, 1231-1247.
Rabin, Matthew 1998. Psychology and Economics. Journal of Economic Literature 36, 11-46.
Rabusic, Ladislaw-Sirowatka, Tomas 1999. Czech Welfare State and Its Legitimacy. Polish Sociological Review 2, 239-263.
Ritzman, Rosemary-Tomaskovic-Devey, Donald 1992. Life Chances and Support for Equality and Equity. Social Forces 70, 745-763.
Robinson, Robert - Bell, Wendell 1978. Equality, Success and Social Justice in England and the United States. American Sociological Review 43, 125-144.
Róbert Péter 1996. A szociálpolitikával kapcsolatos attitûdök alakulása. In: Kurtán Sándor-Sándor Péter-Vass László (szerk.) Magyarország politikai évkönyve 1995-rõl. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 705-723.
- Nagy Ildikó 1998. Újraelosztó állam vagy öngondosokodó polgár? TÁRKI Társadalompolitikai tanulmányok 8, Budapest: TÁRKI.
- Sági Matild 1992. Amikor a sokkal jobb még mindig rossz: szubjektív társadalmi helyzet Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. Szociológiai Szemle 4, 15-39.
Sanders, Arthur 1988. Rationality, Self-Interest, and Public Attitudes on Public Spending. Social Science Quarterly 69, 311-324.
Sears, David-Lau, Richard-Tyler, Tom-Allen, Harris 1980. Self-Interest vs. Symbolic Politics in Policy Attitudes and Presidental Voting. American Political Science Review 74, 670-684.
Simon, Herbert 1982. A korlátozott racionalitás. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Szabó Andrea-Szabó László 1994. Az életszínvonalról alkotott vélemények és a jövedelmek összefüggései. Szociológiai Szemle 3, 93-123.
Szirmai, Adam 1986. Inequality Observed, A Study of Attitudes towards Income Inequality. Fedobruk, Enschede.
Taylor-Gobby, Peter 1991. Social Change, Social Welfare and Social Science. Harvester Wheatsheaf, New York etc.
Tóth István György 1995. Az államháztartási reform, a családok és a nyugdíj elõtt állók. Budapest: TÁRKI.

FÜGGELÉK

F1. táblázat
A kockázatvállalási hajlandóság modelljének eredményei

A változó neve	Együtt-ható	Standard hiba	Wald	Szignifikancia-szint	Esélyráta Exp(B)
ELETK	-0.0359	0.0045	63.8043	0.0000	0.9647
ISKOLA(1)	0.2662	0.1624	2.6871	0.1012	1.3050
ISKOLA(2)	0.4995	0.1767	7.9878	0.0047	1.6479
ISKOLA(3)	1.0118	0.2461	16.9086	0.0000	2.7506
EGYKV99(1)	0.3993	0.1958	4.1587	0.0414	1.4907
EGYKV99(2)	0.3133	0.2015	2.4172	0.1200	1.3680
EGYKV99(3)	0.2270	0.2089	1.1802	0.2773	1.2548
EGYKV99(4)	0.3831	0.2165	3.1312	0.0768	1.4668
ADOBEVAL(1)	0.1695	0.1435	1.3946	0.2376	1.1847
NEM(1)	0.3276	0.1262	6.7314	0.0095	1.3876
BETE4(1)	-0.2512	0.1474	2.9056	0.0883	0.7779
Konstans	1.5381	0.2247	46.8424	0.0000

A modell statisztikái: modell khi négyzet: 191.761, szabadságfok: 11, szignifikanciaszint: 0.0000, a helyes becslés aránya 67,27%.

F2. táblázat
A kiadások növelésével szembeni attitûd modelljének eredményei

A változó neve	Együttható	Standard hiba	Wald	Szignifikancia-szint	Esélyráta Exp(B)
ELETK	-0.0140	0.0041	11.7426	0.0006	0.9861
ISKOLA(1)	0.2500	0.1553	2.5931	0.1073	1.2841
ISKOLA(2)	0.5282	0.1676	9.9339	0.0016	1.6959
ISKOLA(3)	0.3959	0.2290	2.9897	0.0838	1.4858
EGYKV99(1)	0.0694	0.1869	0.1380	0.7103	1.0719
EGYKV99(2)	0.0021	0.1902	0.0001	0.9911	1.0021
EGYKV99(3)	-0.0266	0.1956	0.0186	0.8916	0.9737
EGYKV99(4)	0.1849	0.2027	0.8319	0.3617	1.2031
ADOBEVAL(1)	-0.2046	0.1392	2.1623	0.1414	0.8149
NEM(1)	-0.0573	0.1187	0.2331	0.6293	0.9443
BETE4(1)	0.0205	0.1368	0.0224	0.8811	1.0207
Konstans	0.3235	0.2062	2.4614	0.1167

A modell statisztikái: modell khi négyzet:3 3.593, szabadságfok: 11, szignifikanciaszint: 0.0004, a helyes becslés aránya 59,92%.

F3.táblázat
A magas és az alacsony jövedelmek adóterhei közötti különbségre vonatkozó preferenciák modelljének eredményei

A változó neve	Együtt- ható	Standard hiba	Standardizált együttható	T-érték	Szignifikancia-szint
ELETK	0.154907	0.030680	0.168090	5.049	0.0000
ISKOLA(1)	-0.096370	1.162359	-0.002866	-0.083	0.9339
ISKOLA(2)	1.441003	1.216238	0.041224	1.185	0.2363
ISKOLA(3)	0.633550	1.562221	0.013406	0.406	0.6851
EGYKV99(1)	-0.325648	1.301104	-0.008066	-0.250	0.8024
EGYKV99(2)	1.659123	1.328459	0.040535	1.249	0.2119
EGYKV99(3)	1.334003	1.348276	0.032478	0.989	0.3227
EGYKV99(4)	1.658026	1.361434	0.041640	1.218	0.2235
ADOBEVAL(1)	1.822249	0.998970	0.058441	1.824	0.0684
NEM(1)	1.078626	0.875909	0.035065	1.231	0.2184
BETE4(1)	1.561554	1.022195	0.045205	1.528	0.1269
Konstans	12.180249	1.830888		6.653	0.0000

R²= 0.03740, kiigazított R²= 0.02879, F= 4.34012, az F próba szignifikanciaszintje: 0.0000

F4. táblázat
A hálapénzt fedezõ kiegészítõ biztosítással kapcsolatos intézményi választás regressziós modellje

A változó neve	Együtt- ható	Standard hiba	Wald	Szignifikancia-szint	Esélyráta Exp(B)
ELETK	-0.0271	0.0047	33.0142	0.0000	0.9733
ISKOLA(1)	0.0129	0.1708	0.0057	0.9396	1.0130
ISKOLA(2)	-0.0582	0.1865	0.0975	0.7548	0.9434
ISKOLA(3)	-0.2571	0.2471	1.0829	0.2981	0.7733
EGYKV99(1)	-0.1069	0.2057	0.2698	0.6035	0.8987
EGYKV99(2)	-0.4087	0.2102	3.7792	0.0519	0.6645
EGYKV99(3)	0.0467	0.2167	0.0465	0.8293	1.0478
EGYKV99(4)	-0.0078	0.2224	0.0012	0.9720	0.9922
ADOBEVAL(1)	0.1160	0.1501	0.5975	0.4395	1.1230
NEM(1)	-0.1832	0.1318	1.9328	0.1644	0.8326
BETE4(1)	0.0710	0.1562	0.2069	0.6492	1.0736
ZRE_1	0.1444	0.0635	5.1800	0.0228	1.1554
ZRE_2	0.0287	0.0636	0.2031	0.6522	1.0291
ZRE_3	-0.1733	0.0648	7.1487	0.0075	0.8409
Konstans	1.1960	0.2353	25.8249	0.0000

A "proxy" változók
A kockázatvállalásra vonatkozó kérdés

A kockázatvállalási hajlandóságot egy képzeletbeli nyereményjátékban hozott döntés segítségével mértük. Az erre vonatkozó kérdés a következõképpen hangzott:

Ön most vagy kézhez kap 100 ezer forintot, vagy részt vesz egy sorshúzáson. Beleteszünk egy kalapba három fekete és egy fehér golyót, és Ön csukott szemmel húz egyet. Ha feketét húzott, 200 ezret kap, ha fehéret, semennyit. Melyik lehetõséget választja?

- Elveszi a 100 ezer Ft-ot, vagy
- húz a golyók közül?

Értelemszerûen kockázatkerülõnek tekintettük azokat, akik a biztos 100 ezer forintot választották. A KOCKAZAT változó értéke 0, ha az egyén kockázatkerülõ, és 1, ha kockázatvállaló.

Az elosztással kapcsolatos értékekre vonatkozó kérdések

A közvetlenül nem mérhetõ motivációs tényezõk operacionalizálása során esetenként több "proxy" változót is kipróbáltunk, amelyek közül végül fõkomponens-elemzés segítségével választottunk. Ezzel reményeink szerint sikerült kiszûrnünk, hogy proxy változóink - pontosabban azok reziduálisai - tartalmilag együtt járó attitûdöket mérjenek. Az elosztással kapcsolatos értékek mérésére a következõ kérdést találtuk a legalkalmasabbnak:

Ön szerint mekkora adót kellene fizetniük azoknak, akiknek havi bruttó (adózás elõtti) fizetése a) 30 000 Ft
b) 60 000 Ft
c) 120 000 Ft
d) 240 000 Ft
e) 320 000 Ft. A válaszadók konkrét összegeket rendeltek minden egyes bruttó fizetéshez. Kiszámítottuk a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetési kategóriához tartozó adóösszegek különbségét (ADOKUL), és azt feltételeztük, hogy az így kapott összegek jó mérõszámai az egyén által vallott elosztási értékeknek. Azaz, feltevéseinkkel összhangban, minél nagyobb a válaszadó által kívánatosnak tartott adókülönbség - vagyis minél inkább progresszívebb adórendszert támogat -, annál inkább egyenlõségpártinak tekinthetõ.

Az újraelosztás elvének támogatottságát egy olyan kérdés segítségével mértük, amely egy képzeletbeli szituációba helyezi a megkérdezettet:

Tegyük fel, hogy a kormány többet szeretne költeni bizonyos célokra, és ez csak úgy lehetséges, ha fölemeli az adókat. Mely területeken támogatná az állami kiadások növekedését abban az esetben is, ha ennek következtében az adók növekednének, az adózók kézhez kapott jövedelme viszont csökkenne?

A megkérdezettek tíz felsorolt kiadási tétel közül választhattak annyit, amennyit jónak láttak. Mi a kiadások növelésére kiválasztott tételek számát vettük figyelembe, és azzal a feltevéssel éltünk, hogy ez tükrözi az egyén "kis állam versus nagy állam" kérdésben elfoglalt pozícióját. Az újraelosztás híveinek tekintettük azokat, akik az átlagnál több kiadási tételt választottak. A KIADNOV2 változó 0 értéket vesz fel, ha a válaszadó a "kis állam" híve, és 1-et, ha a "nagy állam" mellett elkötelezett.

* Jelen tanulmány "Az állam és polgárai II." kutatás keretében született. A kutatás vezetõi Kornai János és Tóth István György voltak. A vizsgálat alapjául szolgáló adatfelvételt a Pénzügyminisztérium rendelte meg. Az adatelemzést és a kapcsolódó kutatásokat a Közép-Európai Egyetem Kutatási Alapja támogatta. A szerzõk köszönettel tartoznak Gábos Andrásnak, Lengyel Györgynek, Medgyesi Mártonnak és Tóth István Györgynek a tanulmány korábbi változataihoz fûzött megjegyzéseikért. Köszönet illeti Gál Róbertet és Kornai Jánost, akik az adatelemzés korábbi fázisában nyújtott alapos bírálatukkal segítették a szerzõk munkáját. Mindazonáltal a tanulmányban található állításokért természetesen kizárólag a szerzõket terheli felelõsség.
1. Az irodalom kiváló áttekintését nyújtja Róbert-Nagy (1998).
2. A közvélemény hazai vizsgálataihoz lásd: Ferge (1996), Ferge-Dögei (1998), Nagy-Tóth (1997), Róbert (1996), Tóth (1995).
3. Az informáltság társadalompolitikai következményeirõl szóló vitához lásd Csontos-Kornai-Tóth (1997, 1998), Ferge (1998).
4. Az esetleges félreértések elkerülése érdekében már a tanulmány elején szeretnénk tisztázni, hogy mire (pontosabban mire nem) vállalkozik vizsgálatunk. A fennálló rendszer módozataival összefüggõ preferenciákat elemezzük, és nem foglalkozunk az egyéni igények és a jóléti rendszer sajátosságainak kialakulása közötti összefüggésekkel. Ez lényegesen összetettebb probléma, mely messze meghaladja jelen kutatás kereteit (ilyen elemzésre példa: Baldwin 1990). A vélemények kialakulásában szerepet játszó tényezõkkel kapcsolatos megállapításainkból nem vezethetõ le semmilyen következtetés a konkrét magyar egészségbiztosítási rendszer vagy általában a jóléti állam demokratikus vagy tekintélyuralmi rendszerekben való kialakulásának hátterére vonatkozóan. Ugyanakkor meggyõzõdésünk, hogy az ilyen jellegû történeti vizsgálatok sem nélkülözhetik feltevéseik megfogalmazásakor az olyan elemzések eredményeit, mint amilyenre mi is kísérletet teszünk.
5. Nemzetközi összehasonlításra példa Kluegel et. al. (1999), a következményekkel foglalkozik Cavanna (1998), Taylor-Gobby (1991), Hansen (1998), Rabusic-Sirovatka (1999), a vélemények interpretálásának problémájára (is) fókuszál Althaus (1998), Csontos-Kornai-Tóth (1997), valamint Ferge (1998).
6. Lásd: Blomberg-Kroll (1999), Csontos-Tóth (1996), Csontos-Kornai-Tóth (1998), Edlund (1999), Eismeier (1982), Hasenfeld-Rafferty (1989), Heijden-Nelissen-Verbon (1997), Kangas (1997), Sanders (1988), Sears et. al. (1980).
7. A számunkra releváns irodalomból lásd: Carson-Oppenheimer (1984), Holmes (1990), Evans (1993), Kelley-Evans (1995), Quinn-Martin-Whitford (1999), Manza-Hout-Brooks (1995).
8. Lásd: Robinson-Bell (1978), Szirmai (1986), Kelley-Evans (1993), Ritzman-Tomaskovic-Devey (1992).
9. Lásd: Gijsberts (1999).
10. A megkülönböztetés hátteréhez lásd Coleman klasszikus cikkét (Coleman 1986). Az elméleti és metaelméleti szakemberek számára a felosztás - akár a szûk témát tekintve is - hiányos és leegyszerûsítõ lehet. Úgy véljük ugyanakkor, hogy gondolatmenetünk érthetõsége szempontjából fontos számunkra a Coleman-féle megkülönböztetés.
11. Az elosztási attitûdök ilyen jellegû vizsgálatára példa: Robinson-Bell (1978), Kelley-Evans (1993), Ritzman-Tomaskovic-Devey (1992), Szirmai (1986); a pártválasztás és státus elemzésére lásd: Evans (1993), Manza-Hout-Brooks (1995), a két kérdés szimultán kutatása: Gijsberts (1999).
12. Lásd: Gijsberts (1999), Szirmai (1986), Robinson-Bell (1978); ellenpélda: Kelley-Evans (1993).
13. Lásd: Heijden-Nelissen-Verbon (1997), Carson-Oppenheimer (1984), Holmes (1990).
14. A racionális döntéselmélet módszertani irodalma kiemelt figyelmet szentel a racionális modellek nem szisztematikus és néha rejtett alkalmazásának (Harsányi 1969: 517; Baron-Hannan 1994: 116; Blossfeld-Prein 1998: 13.).
15. Létezik olyan vizsgálat, amelyben explicit módon hivatkoznak mind a strukturális elméletekre, mind pedig a döntéselméleti megközelítésre, és éppen a két módszertan (és a hozzájuk csatlakozó jellemzõ változók) empirikus relevanciájának párhuzamos tesztelését végzik (Quinn-Martin-Whitford 1999).
16. Az eltérések egy némileg más jellegû megosztottságra is rávilágítanak, mely vélhetõen nem teljesen független a két korábban tárgyalt megközelítés jellegzetességeitõl. Lindenberg (1998) tanulmányában hívja fel a figyelmet a jelenségorientált és elméletorientált kutatási programok különbségre, bemutatva egyúttal a kétféle irányzat elõnyeit és hátrányait. Az elméletorientált irányzat pontosan leírja az egyéni döntési mechanizmus összetevõit, ugyan-akkor sokszor - a vizsgált jelenség megfelelõ empirikus ismeretének hiányában - tévesen választja meg a döntésekben valóban szerepet játszó változókat. A témaorientált kutatások képesek feltárni, hogy egy-egy szituációban a cselekvõk miképp érzékelik a döntési dilemmákat, illetve milyen tényezõk játszhatnak szerepet a tapasztalt viselkedésben. Lindenberg meggyõzõdése, hogy a kétféle irányzat ötvözése vezethet igazán sikeres tudományos elemzésekhez.
17. Lásd még: Kangas (1997).
18. Az egyéni helyzet észlelésének és annak következményeinek vizsgálatához a hazai szakirodalomban lásd: Lengyel-Tóth (1996, 1998), Róbert-Sági (1992), Szabó-Szabó (1994).
19. A szituáció leírását lásd a fejezet elején. A kor ilyen típusú számbavételére példa Evans (1993).
20. A vizsgálatban jobb mérõszám híján a jövedelemmel közelítjük a rendelkezésre álló vagyon nagyságát.
21. Robinson és Bell az USA-ban és Nagy-Britanniában vizsgálták a hipotézist, amely az Egyesült Királyságra megerõsítést nyert, de az USA-ra nem (Robinson-Bell 1978: 140). Tizenöt évvel késõbb Kelley és Evans, a hipotézist tesztelve nem talált ilyen "felvilágosodási" hatást (Kelley-Evans 1993: 79).
22. Az ideológiával kapcsolatos generációs hatás feltételezéséhez lásd: Robinson-Bell (1978: 129-130). A kutatók akkoriban Nyugat-Európában balratolódási tendenciát érzékeltek. Ennek alapján feltételezték a fiatalabbak átlagosnál baloldalibb beállítottságát.
23. Az értékek kialakulásának részletesebb elemzését lásd: Hechter (1994). Az egyenlõtlenségek értékelésével foglalkozó kutatók egy része felteszi vagy legalábbis nem zárja ki, hogy az elosztással kapcsolatos attitûd a kockázatvállalási hajlandóság függvénye, és nem pusztán az egyenlõtlenség önmagában való értékelésének eredménye (Cowell 2000). Jelen tanulmányban eltekintünk az elosztási preferenciák és a kockázatvállalási hajlandóság kapcsolatának vizsgálatától. (Köszönet illeti Medgyesi Mártont, aki felhívta figyelmünket a hipotézisre és a vonatkozó szakirodalomra.)
24. Az ilyen típusú elemzés koncepcionális hátterérõl lásd: Carson-Oppenheimer (1984).
25. Orvosi kezelésre gyakran szorulónak tekintettük azokat a megkérdezetteket, akik 1998. január 1. és a felmérés idõpontja között legalább 15-ször fogadtak háziorvost, vagy legalább 5-ször voltak szakrendelésen, vagy legalább 10 napot feküdtek kórházban.
26. Az egészségügyben már ma sem ritka, hogy a szûkösen rendelkezésre álló szolgáltatásokért, illetve azok soron kívül történõ igénybevételéért hálapénz formájában fizetnek a betegek.
27. Megjegyezzük, hogy az itt használt esélyfogalom eltér az esély szó köznapi jelentésétõl. Egy esemény bekövetkezési esélye alatt az esemény bekövetkezési és be nem következési valószínûségének hányadosát értjük.
28. Az esélyráta jelentésének szemléltetésére álljon itt a következõ példa. Az 5. táblázatban az ISKOLA(2)-höz tartozó 1,9216-os Exp(B) értéke azt jelenti, hogy ha az iskolai végzettség alapfokúról (ez a referenciakategória) középfokúra vált, akkor annak az esélye, hogy az egyén támogatja a biztosítók versenyeztetését, közel kétszeresére nõ. Az 1-nél kisebb érték értelemszerûen az esély csökkenését jelenti.
29. Némi óvatossággal kell eljárnunk az eredmény értékelésével, mivel a kérdõív terjedelmi korlátai miatt nem nyílt mód a jövedelem kielégítõ mérésére. Az önbevallás bizonytalanságai miatt a TÁRKI anyagi helyzetre (is) fókuszáló vizsgálataiban egy összetett kérdéssorozat segítségével méri fel a kérdezettek jövedelmi viszonyait. Ilyen kérdésblokk beillesztésére az itt használt kérdõívben nem nyílt lehetõség.
30. Két "proxy" változónkat, nevezetesen az ADOKUL és a KIADNOV2 változókat illetõen joggal vetõdik fel a kérdés, hogy megállja-e a helyét ez a feltevés. Nem arról van-e szó, hogy az ADOKUL reziduálisa nemcsak a válaszadók elosztási értékeit méri, hanem azt is, hogy melyik oldalon állnak a "kis állam-nagy állam" vitában. És ugyanígy, nem arról van-e szó, hogy a KIADNOV2 reziduálisa az utóbbi tényezõn kívül tartalmazza az elosztási értékek hatását is. Bár fõkomponens-elemzés segítségével meggyõzõdtünk arról, hogy az ADOKUL és KIADNOV2 változók reziduálisai nem járnak együtt, azzal is tisztában vagyunk, hogy a szóban forgó két tényezõ tartalmi elkülönítése nem teljesen problémamentes.