Nagy Réka
REGIONÁLIS FEJLÕDÉS, KÜLFÖLDI TÕKE ÉS FEKETEGAZDASÁG A GYÕRI TÉRSÉGBEN^*


A kelet-közép-európai szocialista örökségû társadalmak átalakulása a kilencvenes években ellentmondásosan alakult. Néhány ország kivételével e társadalmak fokozatosan megteremtették a társadalmi élet minden területén a demokratikus folyamatokat és intézményeket, a makrogazdasági mutatók stabillá váltak. Ezzel párhuzamosan azonban minden esetben megfigyelhetõ a szegénység növekedése vagy a regionális különbségek elmélyülése. A kilencvenes évek elejéig felhalmozott gazdasági problémák megoldása társadalmanként eltérõ módon ment végbe, egyben a gazdasági válság kezelése regionálisan eltérõ minõségû és mélységû folyamatokat indított el. Az átmeneti periódusban átláthatóbbá vált regionális fejlõdéssel foglalkozó szerzõk azt hangsúlyozzák, hogy a területi megosztottságoknak mély történelmi és kivált társadalmi meghatározottságaik vannak (Kárpáti 1997; Tóth-Keune 2000; Gorzelak-Kuklinski 1992; Castells 1996). A területi differenciálódás egy történelmi folyamat része amely a rendszerváltást követõen újra elõtérbe került. Ily módon a régió fejlõdésében a század során megfigyelhetõ tendenciák az átalakulás során a nagy történelmi változások (Magyarországon pl. a határmódosítások) ellenére is meglepõ folytonosságot mutatnak (Cséfalvay 1999).

Ezzel párhuzamosan az eltérõ regionális gazdasági fejlõdés hatással volt olyan tevékenységekre is, mint a feketegazdaság. Tekintettel arra, hogy az informális gazdaság szereplõinek tevékenysége leginkább az adott piac szabályozásától függ, nem lehet figyelmen kívül hagyni e szabályozás regionálisan eltérõ aspektusait. Hasonló mértékben lehet meghatározó az adott régió gazdaságtörténeti fejlõdése vagy a regionális fogyasztási minták alakulása a szocializmus alatt és utána. Mindezek függvényében jelen írás, a regionális gazdasági fejlõdés-modellekkel, partikulárisan pedig az Észak-Dunántúli régió (Gyõr) gazdasági-társadalmi fejlõdésével kíván foglalkozni. A regionális különbözõségek közül a piaci szabályozás regionálisan eltérõ mintáira, a gyõri térség feketegazdasági jelenségeire koncentrál. Jelen tanulmány tehát a gyõri térség példáján keresztül az eltérõ piaci szabályozást és az illegális gazdaság regionálisan eltérõ vonásait vizsgálja.

Joggal feltételezhetõ, hogy a gyõri régió gazdasági sikeressége nemcsak a makrogazdasági mutatókkal fejezhetõ ki, hanem olyan jelenségekkel is, mint a feketegazdaság. Feltételezhetõ tehát, hogy a speciális régiófejlõdési folyamatok során a térségben a feketegazdasági tevékenységek az ország keleti részéhez viszonyítva jelentõségüket vesztik vagy másként alakulnak. Tanulmányomban a szakirodalom (regionális gazdasági fejlõdés elméletek, feketegazdaságra vonatkozó elképzelések), valamint a gyõri régió e századi fejlõdését is figyelembe véve a helyi illegális gazdaság (speciálisan a lengyel piac) visszaszorulását vizsgálom. Szem elõtt tartva a feketegazdaság szervezettségében, mûködésében megfigyelhetõ erõs regionális különbségeket a partikuláris helyi regulációval foglalkozom, amennyiben ez a régió feketegazdaságának visszaszorulását eredményezte. Mivel esettanulmányom az illegális gazdaság egyetlen szegmensére figyel, elkerülhetetlen a felhasznált empirikus anyag, és a partikuláris helyzet korlátainak kiemelése. A speciális regiófejlõdés és a feketegazdaság viszonyának vizsgálata mindenképpen kiegészítendõ az illegális gazdaság más területeinek vizsgálatával, különös tekintettel a térségben erõteljesen jelenlevõ és a szomszédos Ausztria felé irányuló illegális munkavállalásra. Mivel tanulmányom a lokális szabályozás egy adott, specifikus - az illegális piacozásra irányuló - oldalát elemzi, nem kíván átfogó képet adni a térség feketegazdaságáról, inkább a további kutatási szempontok feltérképezését szolgálja.


Gazdasági fejlõdés elméletek és a regionális dimenzió felértékelõdése

A regionális fejlõdéssel foglalkozó szakirodalom az utóbbi két évtizedben látványosan bõvült. A kommunista társadalmi berendezkedés bukásával a "nyugati" tudományos és politikai nyilvánosságban erõteljesen jelennek meg az addig inkább szórványosan létezõ globalizációs, újkapitalizmusra vonatkozó diskurzusok. A megváltozott társadalmi-gazdasági-politikai berendezkedés elméletei pedig magukban foglalják a regionális dimenzió felértékelõdését is, ezzel egyidejûleg pedig a regionális gazdasági fejlõdés feltételeivel és korlátaival foglalkozó szakirodalom bõvülését. A gazdasági szakirodalomban a gazdasági fejlõdéssel foglalkozó elméletek a gazdaság világméretûvé válásának körülményeit és következményeit vizsgálják. A gazdasági növekedés regionális aspektusait csak elvétve érintik, fõként a gazdasági fejlõdés nemzetközivé válásnak, a külföldi mûködõtõke-áramlást és az általa képviselt nemzetközi munkaerõpiaci szegmentálódást, illetve a különbözõ centrum-periféria problémákat vizsgálják.¹ Ezen elméleteket egészítik ki azok az elképzelések amelyek a régiót már mint komplex társadalmi egységet tekintik, a gazdasági fejlõdés motorját pedig az adott helyi társadalmak politikai és kulturális viszonyaiban jelölik meg.

Bár a klasszikus fejlõdéselméletek az általánosítás különbözõ szintjein fogalmazzák meg elképzeléseiket, esetükben hangsúlyos az a tendencia, hogy a lokális gazdaságok fejlõdését a gazdaság nemzetközivé válásának oldaláról vizsgálják, és fõként mint a fejlett gazdaságoktól függõ harmadik világbeli régiók problémáját tekintik (G. Gereffi 1994). A legújabb elképzelések azonban már a fejlett világbeli régiók eltérõ gazdasági fejlõdését is figyelembe veszik, a régiót mint speciális vizsgálódási tárgyat tekintik², a földrajzi termelési specializálódást és a specializált exportot is figyelembe véve (Castells-Henderson 1992; Castells 1996). A regionális fejlõdésbeli különbségek vizsgálatában sem a klasszikus megközelítés, sem a centrum és periféria viszonyrendszerre való építés, sem pedig a multinacionális cégek által mediált külföldi tõkebefektetésekben való részvétel elõtérbe helyezése nem adhat teljes, kielégítõ választ azokra a kérdésekre, amelyek a regionális gazdasági eltérések esetében az utóbbi idõben felvetõdtek. A klasszikus regionális növekedési elméletek olyan fogalmakkal dolgoztak, mint a tõke, a munkaerõ, a haladás, melyek az idõk során átalakultak (Rechnitzer 1998). A fejlõdéssel foglalkozó elméletekbe fokozatosan épült be a nem feltétlenül gazdasági szempontok, mint pl. a belsõ és szociálisan konstruált jellemzõk vizsgálata.

Ha a felsorolt jellemzõk elõtérbe állítását mint kiegészített perspektívát tekintjük, úgy a regionális fejlõdés olyan elõnyökön alapszik, amelyeket egyaránt határoznak meg társadalmi és politikai aspektusok. Miután a gazdasági fejlõdés nem egyszerûen a gazdaságban bekövetkezett modernizációs törekvések eredménye (és ez különösképpen a regionális gazdasági teljesítmény esetében érzékelhetõ), szükségszerû az empirikus, illetve elméleti vizsgálódás kiegészítése olyan összetevõkkel, mint az intézményi infrastruktúra jelenléte és minõsége, a társadalmi struktúrák, a jellemzõ kulturális illetve kognitív meghatározottságok, valamint a különbözõ típusú hatalmi elrendezõdések.

Zárójelben érdemes megemlíteni a további regionális fejlõdésre vonatkozó elméleteket, amelyek egyre hangsúlyosabban foglalkoznak a kis- és középvállalkozások problematikájával, a termelésben viszont a flexibilitás a kiemelt jellemzõ. Ez a struktúra, a kisüzemi és kézmûves hagyományok "reneszánsza" fõként a "rugalmas termelési régiók" kialakulásában jut egyre nagyobb szerephez (Ch. Sabel 1996). A kézmûves paradigma mellett szóló elképzelések azt emelik ki, hogy a modell sikeressége a regionális önállóságban, a gazdasági szerkezet diverzifikált voltában és az ön- és mellékfoglalkoztatás kiterjedtségében keresendõ. Sikerpéldaként olyan régiókat említhetünk itt, mint Olaszország északi, déli vagy Németország déli tartományai. Ezen országrészek közös jellemzõje a második világháború után még a nagyfokú elmaradottság volt, ma viszont vezetõ szerepet töltenek be az adott ország gazdaságában. A hosszú távú és rugalmas fejlõdési modell kiegészítendõ egy sor más jellemzõvel, mint például a családi vállalkozások jelenléte, a különbözõ családi stratégiák vagy a közösségi szolidaritás. A háztartásoknak és a rokonsági kapcsolathálóknak ma stratégiai gazdasági szerepük van. Ugyanakkor a társadalmi kapcsolatok decentralizált volta, a már említett alulról szervezõdõ gazdasági élet pozitívnak ígérkezik a helyi erõforrások és innovatív lehetõségek felhasználásában A flexibilis termelési rendszer bonyolult társadalmi kapcsolathálókat feltételez, amelyek a családi kapcsolathálózaton és az adott komplex közösségi szolidaritáson alapulnak. Ebben az értelemben a mostanig "gazdasági elmaradottság" jellemzõiként számon tartott szociabilitástípusok a regionális gazdasági fejlõdés motorjaivá válhatnak. A fejlõdés különbözõ formáinak megértésekor nem lehet eltekinteni olyan társadalmi jellemzõktõl és kapcsolatoktól sem, amelyeket mindezidáig az "elmaradott régiók", "exotikus csoportok" vagy "informális gazdaságok" tipikus megnyilvánulási formáinak tekintettek (E. Mingione 1995).


Regionális fejlõdés Magyarországon a kilencvenes években

A gyõri régió gazdasági fejlõdésének tárgyalása elõtt szükségesnek tartottam nagy vonalakban áttekinteni a magyarországi regionális fejlõdés kilencvenes évekbeli alakulását is. A nagy történelmi változásokon túlmutatóan a regionális különbözõségek alakulásához számottevõen hozzájárult a globális piaci hatások, a globális trendek Magyarországra való átszûrõdése. Ennek megfelelõen egyrészt léteznek olyan régiók, ahol a gazdasági krízis jóval mélyebb, mint máshol, másrészt vannak olyanok, ahol a gazdasági fellendülés tartós, a munkanélküliség gyakorlatilag minimális és a bevételek messze meghaladják az országos átlagot. A kilencvenes évek elején mély strukturális válság lépett fel olyan, a szocializmus ideje alatt vezetõ régiókban, amelyek gazdasága fõként a nehézipar egy speciális ágazatára épült. A krízis oka nemcsak az államszocializmus ideje alatt létrehozott nehézipari telepítés ésszerûtlenségében keresendõ, hanem a hagyományos ipari tömegtermelés súlyos válságában, amely a klasszikus értelemben vett ipari övezeteket érintette. A regionális átalakulás vesztesei általában a régi ipari vidékek, amelyeket elavult voltukra utalva az USA-ban a szakirodalom "rozsdatemetõnek" nevez (Cséfalvay 1999). Egyszersmind a megváltozott gazdasági környezet függvényében olyan régiók kerülnek vezetõ pozícióba, amelyeknek elõnyt jelent az EU-határ közelsége határmenti zónakereskedelmet bonyolító vállalkozásoknak, az idegenforgalomnak és a határokat átszelõ kistérségi munkaerõpiacnak köszönhetõen (Kárpáti 1997). Ezzel párhuzamosan a hagyományosan idegenforgalomra berendezkedett régiók gazdasága is tartós fejlõdésnek indul.

A megváltozott gazdasági-társadalmi környezethez való alkalmazkodás ott lehetett eredményes, ahol nemcsak az infrastruktúra kialakulásának és a magasan képzett munkaerõ megjelenésének volt meg az esélye, de az innovatív gazdasági klíma, a kisüzemi, kisipari tradíciók és vállalkozásorientált önkormányzati szolgáltatások jelenléte is biztosított volt. Magyarországon azon régiók válhattak kiemelkedõen sikeressé, ahol sikerült megteremteni az egyensúlyt a globális (multinacionális cégek) és a lokális (hazai vállalkozók érdekeit képviselõ szervezetek, önkormányzat) érdekek között (Cséfalvay 1999). A fejlõdés vizsgálat kiegészített perspektívája pedig olyan tényezõkkel is számol, mint a helyi piacra és a befektetési lehetõségekre vonatkozó információk (információgazdag környezet), a technológiaátvitel, a szakoktatás helyzete, a cégek közötti kommunikáció és kooperáció, valamint az alulról szervezõdõ gazdasági kapcsolatok. Mindezek mellett a kisvállalkozások sûrû hálózata, az adott régióban megtelepült multinacionális cégek és beszállítóik közötti kapcsolat, valamint a régió különbözõ döntési szerveinek közös fejlesztési stratégiája is meghatározó lehet az illetõ térség fejlõdésére nézve. Ily módon a gazdasági jellegû meghatározottságok kiegészülnek olyan további adottságokkal, mint a történelmi hagyományok, a kulturális értékek, az infrastrukturális ellátottság vagy a környezet minõsége. Következésképpen léteznek olyan endogén tényezõk, amelyek befolyással vannak az újdonságokhoz való alkalmazkodási készségre (Rechnitzer 1993). Mindezek függvényében elmondható, hogy a regionális fejlõdéssel foglalkozó irodalomban az elõre meghatározott adottságok fontosságát mindinkább felváltja azon endogén tényezõk hangsúlyozása, amelyek az adott régió versenyképességét erõsítik.


Gazdasági fejlõdés a gyõri térségben

Ebben az általános elméleti keretében elhelyezve a Nyugat-Dunántúli régió (Gyõr vezetésével) különleges példája az átalakulóban levõ országok regionális fejlõdésének. A gyõri régió gyors fellendülése sikeres kombinációja azoknak az elemeknek, amelyeket a különbözõ regionális fejlõdés elméletek említenek. Ha a regionális fejlõdés földrajzi meghatározottságát tekintjük, akkor elmondható, hogy a gyõri régió földrajzi helyzete rendkívül elõnyös: fõ közlekedési útvonalak metszéspontján helyezkedik el; Budapest, Bécs, Pozsony közelsége, valamint a Duna, a Rába és a Rábca folyók a huszadik század során mind a város gazdaságilag elõnyös helyzetét erõsítették. A gyõri régió ipari fejlõdése már a múlt század közepén profitált ebbõl a rendkívül elõnyös földrajzi elhelyezkedésbõl. Ha a centrum-periféria viszonyrendszert tekintjük a térség mindig is kiváltságos helyzetben volt. Elõnyt jelent a megyei jogú városnak az is, hogy kis távolságra több nagyváros található, és aránylag nagy népesség él vonzáskörzetében (Magyarország Városai 1996. Budapest: Égisz Kiadó). Az elõnyös földrajzi helyzetnek, az átmenet kezdetekor aránylag kedvezõ ipari struktúrájának a magasan képzett munkaerõnek, valamint a helyi gazdasági-társadalmi szereplõk megfelelõ módon összehangolt tevékenységének köszönhetõen, a térség képes volt kompetitív elõnyöket építeni és az átalakulásban eredményessé válni (Tóth-Keune 2000). Ha a város gazdaságtörténetét a huszadik század elsõ felétõl kezdõdõen követjük nyomon, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy már ebben a kezdeti periódusban Magyarország vezetõ ipari régiójává vált, a szállításra, a kereskedelemre és az ehhez kapcsolódó feldolgozóiparra élezve ki gazdasági potenciálját (Enyedi 1996; Gyáni 1995). A jelenlegi szembeszökõ külföldi érdekeltségnek is mély történelmi gyökerei vannak, a térségben történõ elsõ külföldi tulajdonszerzés már a századfordulón megtörténik, sõt a térséget érintõ elsõ iparosítási hullám javarészt az osztrák bankok és cégek által közvetített. Néhány ma is tevékeny és meghatározó gyõri nagyvállalat az akkori külföldi befektetés "eredménye", ezek között említhetõ a Graboplast (alapítási éve 1905) és a Gyõri Keksz (1905). Általában a külföldi tõkeberuházásoknak nagy szerepük volt a gazdaság modernizációjában. Különösen jelentõs az osztrák és a német tõkebeáramlás, mely hozzájárult a modern nagyipar beindításához és fenntartásához Magyarországon (Komlos 1990).

A szocialista periódusban a régió fejlõdését a központosító tendenciák határozták meg. Az addig centrális helyet elfoglaló, nyugati szomszédaival szerves gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápoló vidékbõl elhanyagolt, periférikus, a szocialista ideológia számára nem kívánt térség lett (Enyedi 1996). A város és a régió a század hatvanas éveiben kap újra lendületre, amikor az országos fejlesztéspolitikában változások következnek be. Ezzel egyidõben lassú határnyitás figyelhetõ meg, amelynek következtében fokozatosan beindul a határmenti turizmus, és különbözõ informális gazdasági kapcsolatok épülnek ki a szomszédos osztrák településekkel. A hetvenes-nyolcvanas évek egyben a szolgáltatások iránti igény megnövekedését és a szolgáltató szektor fellendülését jelenti. Felerõsödik a nyelvtanulás és a szakoktatás fontossága. Nem jelentéktelen ebben a perspektívában az sem, hogy a nagy állami vállalatok élére fiatal, dinamikus vezetõk kerülnek, akik a nyugati kollegáikkal való kapcsolatrendszer kialakításán és megerõsítésén munkálkodnak. A rendszerváltás után a helyi gazdaság újraszervezése és revitalizálása nagymértékben függött a privatizációtól, de nem elhanyagolható a külföldi mûködõtõke nagymértékû beáramlása sem (Tóth-Keune 2000).


A külföldi mûködõtõke beruházások regionális megoszlása

A gyõri régióban különleges szerepet töltenek be a külföldi beruházók, s közülük is a legjelentõsebbek: a multinacionális cégek. A kizárólag vagy részben külföldi tõkével mûködõ nagyvállalatoknak speciális gazdasági szerepük van, és erõteljes befolyást gyakorolnak a foglalkoztatási struktúrákra, a társadalmi viszonyokra, a politika és gazdaság kapcsolatára. A külföldi beruházások régióbeli eloszlása pedig növeli a területek közötti gazdasági különbségeket (Hamar 1999).

A külföldi tõkebefektetések a térségbe fõként a kilencvenes évek elején érkeztek, addigra Kelet-Európa valamennyi országa megalkotta azokat a törvényeket, amelyek a külföldi tõkebefektetések elengedhetetlen feltételei.³ A külföldi befektetéseket vizsgáló szerzõk többek között azt hangsúlyozzák, hogy Európa keleti felének gazdaságai a rendszerváltást követõen elsõsorban tõkehiánnyal, technológiai hiányosságokkal és a vállalkozásokat akadályozó környezettel küszködnek. A külföldi tõkebefektetéseknek nagy szerepük volt e fejlõdést gátló tényezõk megszüntetésében (Mádi 1995). Feltûnõ azonban a különbözõ országok (speciálisabban, különbözõ régiók) közötti egyenlõtlen eloszlás, valamint az évenkénti és ágazatonkénti jelentõs ingadozás.⁴

Magyarországon a külföldi mûködõ tõke elsõsorban a kilencvenes évek elsõ felében a fõvárosban összpontosult.⁵ Ezt egészítik ki fokozatosan a Nyugat-Magyarországra irányuló befektetések.⁶

A külföldi tõke egyenlõtlen regionális eloszlásának magyarázatára számos elképzelés született. Ezek között említhetõ az elgondolás, mely szerint a képzett munkaerõ iránti kereslet részben magyarázatot nyújt a tõke regionális elhelyezkedésre is (Fazekas-Köllõ 1998). Ez kiegészítendõ azzal a feltevéssel, mely szerint a külföldi tõke elsõsorban a közlekedés és kommunikáció minél jobb lehetõségeit vette figyelembe az adott régióban. Nem hagyhatók figyelmen kívül az adott ország (régió) jogi keretei sem, a helyi attraktív feltételek megléte illetve a befektetés eszközlése esetében a jogi eljárások gyorsasága és hatékonysága. A "sikerrégiók" már korábban is erõs gazdasággal rendelkeztek, a privatizációs folyamat itt indult be elsõként, magas volt a fogyasztás és az egy fõre jutó jövedelem, relatíve jó infrastruktúrával rendelkeztek. Ugyanakkor a Nyugat-Európához való közelség, a külföldi tõke iránti nyitottság, a pénzügyi, üzleti, gazdasági szolgáltatás magasabb színvonala és a korábbi üzleti kapcsolatok erõssége is elõnyt jelent a külföldi tõke vonzásában (Árva 1995).

Az iparral szemben a kereskedelmi beruházások területi megoszlása alapvetõen a fogyasztói kereslethez igazodott. Ez napjainkban annyiban változik, hogy a nagy kereskedelmi befektetõk kiegészítik az eddig eszközölt befektetéseiket a vásárlási csomópontokkal és a környezõ országokból származó bevásárlóturizmus székhelyeivel. Mindenképpen figyelemre méltó az a tény is, hogy a nagy kereskedelmi befektetõk is Budapesten vagy Nyugat-Dunántúlon kezdik el tevékenységüket, itt vannak a logisztikai központjaik is, terjeszkedésük pedig nagymértékben függ a helyi önkormányzatok rugalmasságától valamint a telekvásárlási lehetõségektõl (Árva-Dicházi 1998).

Gyõr-Moson-Sopron megye a magyarországi átalakulás "sikerrégiója" a külföldi tõke, a multinacionális cégek vonzását illetõen is. A kezdeti privatizációval eszközölt befektetések mellett Nyugat-Dunántúlra általában a nagy zöldmezõs ipari beruházások jellemzõek.⁷ A zöldmezõs ipari befektetõk szempontjai a telephely megválasztásában a következõk lehetnek: a nyugati export-piacokhoz való közelség, ipari hagyományok az adott térségben (Gyõr esetében ez nagyon jól megfigyelhetõ), a helyi kormányzati szervek rugalmassága és nyitottsága. De a képzett munkaerõ megléte, a különbözõ infrastruktúrák fejlettsége és a szolgáltatások színvonala is fontos (Árva-Dicházi 1998).

A külföldi tõkebefektetések stimulatív hatást gyakorolnak a helyi vállalatokra, melynek következtében kialakulnak a beszállítói és más típusú kapcsolathálók. Az ilyen típusú kapcsolatok megléte ugyancsak jelentõs a régió további fejlõdését illetõen, egyelõre azonban nem kielégítõ ezen kapcsolatok minõsége és mennyisége sem. A rendszerváltás során kialakuló nagyarányú munkanélküliségre úgyszintén pozitívan hatott a multinacionális cégek "térhódítása". Ma a térség azon régiók közé tartozik, amelyek esetében a munkanélküliek aránya messze az országos átlag alatt helyezkedik el.⁸ A térségben már nincs szabad betanított munkaerõ, és a környezõ falvakból való napi bejárásnak is kimerültek a tartalékai. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék az országos átlagnál magasabb.⁹ Ennek függvényében az itt élõk jövedelemi viszonyai kedvezõbbek az átlagosnál, és jövedelemelvárásaik lényegesen meghaladják a többi régióét és az országos átlagot. Ebben feltehetõen a szomszédos Ausztria magasabb színvonalú fogyasztási mintái jutnak kifejezésre.¹⁰


Feketegazdaság és lokális szabályozás Gyõrben

Ha abból a feltevésbõl indulunk ki, hogy a feketegazdaság szervezõdésében szintén hangsúlyos regionális különbségek fedezhetõk fel, érdemes ezt vizsgálni egy olyan régió esetében, mint Gyõr és térsége. A feketegazdaság jelenségeirõl született tanulmányok (Sik 1997; Czakó 1997) közvetve azok regionálisan eltérõ aspektusaival is foglalkoznak, és ezen belül az informális beszerzési források régiókénti eltéréseit is számon tartják.

Tanulmányomban a gyõri térség példáján keresztül az eltérõ piaci szabályozást és a feketegazdaság regionálisan eltérõ vonásait vizsgálomi. Joggal feltételezhetõ, hogy Gyõr térség speciális régiófejlõdési folyamatai során közvetve a térségben a feketegazdasági tevékenységek az ország keleti részéhez viszonyítva jelentõségüket vesztik vagy másként alakulnak. Az illegális gazdaság visszaszorulásában pedig az a komplex, több dimenziós folyamat játszott nagy szerepet, amelyet mint speciális régiófejlõdést jelöltem. Sokoldalú folyamat ez, amelyben a helyi döntéshozó szerveknek, a külföldi tõkének, a helyi lakosság kognitív, kulturális beállítódásainak meghatározó szerepe volt és van jelenleg is. A feketegazdaság visszaszorulását eredményezhette a magasabb jövedelmi elvárások alakulása, a magasabb fogyasztási szinthez tartozó szomszédos Ausztria fogyasztási "példája" is. A tanulmány elsõ részében bemutatásra került regionális elméletek tükrében elmondható, hogy a gyõri régió gazdasági sikeressége több tényezõnek köszönhetõ. Azonban a multinacionális cégek befektetései számottevõen járultak hozzá ehhez a fejlõdéshez. A gyõri régió feketegazdaságának visszaszorulása (vagy legalábbis az ország keleti részéhez viszonyított jelentõségvesztése) a helyi illetékes intézmények hatékony regulációjának fontosságára hívja fel a figyelmet. Mindenekelõtt érdemes azt szem elõtt tartani, hogy e tényezõk nem választhatók el egymástól, szerves egységet, folyamatot alkotnak, ugyanakkor kölcsönhatásukban is egymást erõsítik.

A tanulmány megírásához azon interjúk szolgáltak alapul, melyeket 1999 augusztus és 2000 február között készítettem, valamint a gyõri piac résztvevõ megfigyelése és a helyi sajtó korabeli számainak áttekintése. Az interjúk szervezésénél azt a szempontot tartottam szem elõtt, hogy olyan alanyokat kérdezzek, akik többé-kevésbé "tanúi" lehettek a lengyel piac és illegális gazdasági tevékenységek visszaszorulásának a térségben, valamint a helyi döntéshozásban is aktívan részt vállaltak, vállalnak. Különös hangsúlyt fektettem arra is, hogy jelenlegi önkormányzati tisztviselõket, és a Dunakapu téri piacot mûködtetõ vállalkozókat kérdezzek a problémával kapcsolatban, olyan személyeket, akiket közvetve vagy közvetlenül érintett és érint az addig nagyobb jelentõségnek örvendõ piac visszaszorulása.

Ami a feketegazdaságra vonatkozó elméleteket illeti, észrevehetõ, hogy a legújabb meghatározások a gazdaság informális karakterére vonatkozóan az állam és a civil társadalom közötti viszony milyenségére helyezik a hangsúlyt. Ezáltal az informális gazdaságot úgy tekinthetjük, mint a civil szféra válaszát a nem kívánt állami beavatkozásra, vagy túlzott regulációra.

A csak gazdasági szempontokat felvonultató vizsgálatokat ebben a problémakörben is kiegészítik a szociológia területérõl érkezõ magyarázatok. A gazdasággal foglalkozó diszciplínák közül a szociológia az, amely válaszokat fogalmazhat meg a jelenség dinamikájával kapcsolatban, reflektálva a jelenség paradoxon jellemzõire. Itt említhetõk olyan ellentmondásos helyzetek, mint magának az állami regulációnak a szerepe az informális gazdaság fejlõdésében és dinamizmusában. A klasszikus gazdasági meghatározások az informális gazdaság jellemzõi között említik az alacsony képzettséget és szervezettséget, a családi tulajdon és a családi vállalkozási forma domináns jelenlétét, a nem regulált és kompetitív piachelyzetet, az alacsony tõkeigényt, az alacsony produktivitást és felhalmozási készséget. Azonban azok a meghatározások, amelyek a feketegazdaság pozitív oldalát emelik ki, mint a populáris vállalkozói dinamizmus jegyét, minden olyan gazdasági tevékenységet ide sorolnak, amelyeket az állam nem szabályoz olyan társadalmi környezetben, ahol a hasonló tevékenységek az állami reguláció hatáskörébe tartoznak (Portes-Sassen 1993). Úgy tûnik, a nyugati kutatók között egyfajta konszenzus kezd kialakulni az informális szektor mibenlétét illetõen. Ez a konszenzus pedig a nem reguláltságot emeli ki: azon tevékenységek vagy gazdasági aktorok tartoznak az informálishoz, amelyeknek nem sikerült "csatlakozni" a már meglévõ, stabil intézményi szabályozáshoz, illetve visszautasítják ezek védelmét. Más megfogalmazásban azon jövedelemszerzési tevékenységek tartoznak ide, amelyek szabályozása nem stabil, amelyek minduntalan kisiklanak az állami reguláció hatása alól. Ezek a meghatározások nem fogalmaznak meg apriori ítéleteket arról, hogy mely tevékenységek pozitívak és melyek nem, ezt a szerepet az empirikus vizsgálódásra osztják. Azonban kiindulópontként szolgálhat, hogy az informális gazdaság nem tekinthetõ különálló, szigorúan behatárolt gazdasági tevékenységnek, szoros kapcsolatban áll éppúgy a formális gazdaság szférájával, mint bizonyos esetekben az illegálissal. Az átjárhatóság, a határok laza volta, a különbözõ gazdasági tevékenységek közötti kölcsönös függõség az, amely ezen elméletekben elõtérbe kerül. Ezáltal nem annyira az adott specifikus tevékenység tartalmi oldala, hanem a más típusú tevékenységekhez való kötõdése, illetve e kapcsolat változása meghatározó. Az állami reguláció szerepét tekintõ elméletek hangsúlyozzák, hogy a túlzott szabályozás nem mindig pozitív egy társadalom vagy közösség életében, ugyanis a modern piaci intézmények egyre inkább állami reguláción kívüli erõforrások lététõl is függnek, a túlzott reguláció pedig az adott közösség különbözõ túlélési stratégiáit fojthatja el (Portes 1996). Az állami reguláció hiányának köszönhetõen az informális tranzakciók általában a tiszta piaci erõk játékaként jelennek meg, céljukat tekintve pedig globálissá válnak.

Tehát a piaci reguláció (állami vagy helyi) minden esetben jelen van, a kérdés ezzel kapcsolatban csak úgy fogalmazható meg, hogy kik azok az aktorok, akiknek az érdekében történik mindez. Az informális gazdaság, az informális piac esetében a már említett reguláció ugyancsak döntõ fontosságú lehet, amennyiben maga az informalitás is mint a szabályozás jelenlétének mértéke, illetve minõsége függvényében jelenik meg (Sik 1997). A feketegazdasági tevékenységek regulációjának hátterében azon intézmények állnak, amelyeknek mozgásterét közvetve vagy közvetlenül sérti az ilyen típusú tevékenységek megléte. Itt említhetõk azok, amelyek az illegális tevékenységek visszaszorításáért és ellenõrzéséért felelõsek (állami ellenõrzõ szervek), de általában a multinacionális cégek és áruházláncok is, amelyeknek tevékenysége teljes egészében a legális szférában zajlik, terjeszkedésükben pedig akadály lehet a feketegazdaság kiterjedtsége, a feketemunka, illetve a feketekereskedelem (Horváth-Kovách 1999). Az állami reguláció hiánya nem jelenti egyben azt is, hogy e tevékenységek nélkülöznek minden típusú szabályozottságot. Hasonlóan a formális szférában létrejövõ tranzakciókhoz, léteznek piaci viselkedést kanalizáló szabályok, amelyek a tevékenység társadalmi beágyazottságától, a kapcsolathálók kiterjedtségétõl és jellegzetességeitõl nagymértékben függenek. Azonban az, hogy e tevékenységek többé vagy kevésbé kikerülnek az állami reguláció hatáskörébõl (a piaci "tiszta kéz" gyõzelme), nem feltétlenül jelenti azt, hogy erõsebb gazdasági fellendüléssel járna az ilyen típusú tevékenységek elterjedése. Egy stabil jogi keret és az informális megállapodások, szerzõdések hiányosságai, hátrányai következtében a hosszú távú befektetés majdnem lehetetlenné válik, ennek következtében pedig elmarad a fejlõdés is.

A multinacionális vállalatok hatása nemcsak a legfontosabb gazdasági jelenségeket érinti, hanem közvetve a társadalmi, a politikai, a kulturális viszonyokat is. Megnövekedett jelentõségükkel párhuzamosan nõ e vállalatok politikai befolyása az országos és a helyi politikai döntésekre egyaránt. A nagy gazdasági aktorok jelentõsen visszaszorítják az állami, illetve a helyi kormányzatok cselekvésének terét, amennyiben ezek közvetve vagy közvetlenül érintik a saját tevékenységüket. Érdekérvényesítõ potenciáljuk gazdasági erejükbõl adódóan pedig fokozott jelentõsséggel bír. Azon gazdasági törvények megalkotása esetében, amelyek alapvetõen érintik tevékenységüket, sikeresen lépnek fel, a legnagyobb hatásfokkal lobbiznak érdekeik érvényesítéséért.¹¹ Az olyan jogszabályok megalkotásában, amelyek a feketegazdaság visszaszorítását tûzték ki célul,¹² a multinacionális cégeket tömörítõ érdekképviselet hatékonyan léphetett fel a kiszámítható jogrendre hivatkozva (Borboly 1999).

Nem hanyagolhatók el a külföldi befektetések hatására közvetve megnövekedett egyéni bevételek sem, amennyiben a különbözõ fogyasztási javakhoz való könnyebb hozzáférést segítik. A helyi gazdaságfejlesztés intézményeinek jól körvonalazható szerepük van a feketegazdaság visszaszorításában. A kidolgozott fejlesztési stratégiának, a jövõképnek, a helyi civil társadalomnak, illetve a helyi identitásnak és a gazdasági és politikai erõknek jelentõs szerep jut a regionális gazdaságfejlesztésben (Rechnitzer 1998). A felsoroltak pedig közvetett módon hatnak a feketegazdasági tevékenységek közösségi megítélésére, a feketegazdaság létében meghatározó lokális szabályozásra is.

Gyõrben a kilencvenes évek elején az újonnan alakult helyi önkormányzat tagjai korán felismerik azt, hogy a különbözõ illegális tevékenységek megjelenése és elszaporodása kedvezõtlen lehet a régió és a város további megítélésére és fejlõdésére nézve, ezért ennek érdekében erélyesen fellépnek az ilyen tevékenységek megszüntetéséért. Ez a fellépés véleményem szerint szervesen illeszkedik a városvezetés általános fejlesztési koncepciójába. A helyi vezetés határozott és innovatív elképzelése a városfejlesztést illetõen már a kilencvenes éveket megelõzõen találkozott a lakossági igényekkel. Ezek között figyelemreméltó helyet foglal el a gazdaság fejlõdésének támogatása.¹³ A külföldi tõkebefektetéseket illetõen a város elöljárói már korán szembesültek az ilyen típusú gazdasági problémákkal, ugyanis az elsõ befektetés már 1987-ben megtörtént a térségben. Ez a gõnyûi Leier gyár volt. "Itt a térség érdeklõdött és természetesnek találta, hogy a gazdaság nem lesz elszigetelt, hanem lesznek itt külföldi befektetõk is"¹⁴. "Amit mi érzékeltünk, hogy van egy dinamizálódás a gazdaságban, és változások lesznek, új igényekkel". "A lakosság döntõ többségében pozitívan viszonyult ehhez, hisz itt is érezhetõ volt a válság". A városi vezetés megpróbált ezen igényeknek megfelelni. Az egyik ilyen komoly felkészülés és a város részérõl történõ befektetés az ipari park elkészítése volt. Ennek tervei már a rendszerváltást megelõzõen elkészültek, hosszas tanulmányozás után döntött úgy a helyi vezetõség, hogy megpróbálja ezt a típusú, akkoriban újnak számító kezdeményezést. "89-ben volt, amikor komolyan kezdtünk foglalkozni a dologgal: testvérvárosi kapcsolatokon keresztül beszereztem ipari park rendezési terveket, próbáltunk megismerkedni a dologgal, és háromnegyed éves munka után úgy döntöttünk, hogy a város beleugrik ebbe a beruházásba, próbáltuk tudatosan alakítani a város dolgait". A rendszerváltást követõen azonban az elõbb elkészített ipari park tervével, akár más korábbi tervekkel kapcsolatban nagyfokú bizalmatlanság ébredt és e bizalmatlanság miatt egészen 1993-ig húzódott az ipari park megépítése. "Ennek ellenére a gyõri ipari park volt az elsõ ilyen létesítmény az országban. Ezzel a város vállalta a kockázatot, mert több mint százmilliót belerakott, a közmûvek és utak kiépítésével. Az akkori divatos gazdaságpolitikának megfelelõen a középvállalkozásokra méreteztük, de késõbb kibõvíthetõvé vált a nagyobb betelepülõk számára is." Kezdetben problémás volt és úgy tûnt, hogy az ipari park megépítését ellenzõknek van igazuk, ugyanis "nem jöttek a vevõk", de a helyi Gyõri Keksz (a United Biscuits) kitelepülésével beindult a park betelepítése. A város gazdasági életébe hozott új színt az Audi telephelyének ideköltözése is. Ennek a döntésnek a hátterében "is a korábbi idõszak eredményei" állnak. "A Rába felvilágosult iparmágnás vezetõje már 86-ban egy nagycsarnok építését tervezte el, és még nem tudta pontosan, hogy mit fog gyártani, ez lehetett volna egy óriási bukás is, annak is tûnt eleinte, mert a rendszerváltásra leállt ez a félkész óriási értékû csarnok építése." A csarnok jelenleg az Audi telephelyeként szolgál. Az Audi befektetési döntése mellett szólhatott ez a nagy értékû, félkész ipari csarnok, de az is, hogy a városban volt egy jelentõs hasonló ipari kultúra. A rendszerváltást megelõzõen épített félkész csarnok terve pedig az akkori helyi gazdasági szereplõk innovatív tevékenységére helyezi a hangsúlyt. Általában a privatizáció és az átalakulás sikeressége a nagyvállalati menedzserek pragmatizmusának és nyugatorientáltságának is köszönhetõ. "Egy innovatív klíma volt érzékelhetõ, állandóan átszervezte a gyárat (a Rába akkori vezetõjérõl van szó - N. R.), ezt követte az összes többi cég is".¹⁵ A külföldi tõke által kezdeményezett befektetésekre vonatkozó döntések mind jól átgondoltak voltak, ha nem is egyhangúan hozták meg ezeket, jelentõs ellenzékük nem nagyon akadt: "Semmi feszültségre nem emlékszem ezekkel kapcsolatban, ha valaki ellene is szavazott, nem volt ez akkor egy politikai probléma". A gazdaság fejlõdését elõsegítõ tervek nem merültek ki a külföldi tõkebefektetések segítésében. Az újabbi kihívásoknak megfelelõen, "lehetne a gazdaság támogatásának következõ formája, éspedig egy iparági cluster-management, cluster-képzõdés segítése. Ez azt jelenti, hogy egy iparágon belül integrálja a szereplõket és biztosítja közöttük a kommunikációt".¹⁶ Mivel a régióban kialakulóban van egy erõs nagyipari, fõként autóipari övezet, egy ilyen program kialakítása annál is inkább fontos lehet, mivel a most még gyenge helyi beszállítói kapcsolatok megerõsödhetnének, a helyi középvállalkozók is profitálhatnának a betelepült multinacionális cégek jelenlétébõl.

A helyi kormányzati szervek rugalmassága, gyors hozzáállása, nyitottsága a gazdasági változások iránt jellemzõ volt e régióban. A feketegazdasági tevékenységekhez való viszonyulás is ugyanezt a hatékonyságot példázza.

A kilencvenes évek kezdetén Gyõr és térsége a feketegazdasági tevékenységek tekintetében "elõl járt", a nyugati határ közelségének köszönhetõen elõször találkozott a különbözõ illegális gazdasági ügyletekkel. A szocializmus ideje alatt történt illegális tevékenységek, "fõként a nyolcvanas években elkövetett gazdasággal kapcsolatos kihágások apró vígjátékok"¹⁷ voltak azon illegális gazdasági jelenségekhez képest, amelyek a kilencvenes évek határnyitását kísérték. A régió váratlanul olyan jelenségekkel találta magát szemben, amelyek mindezidáig ismeretleneknek számítottak, s mivel nem igazán volt precedens, így a tevékenységek ellenõrzése, illetve szabályozása is elmaradt. Az állami szerveket felkészületlenül érte a nagyon sokrétû és meglepõen szervezett illegális gazdaság. Ily módon a rendszerváltást követõen a gazdasági jogsértéseket elkövetõk jelentõs változáson mentek keresztül, a feketegazdasági tevékenységek egyre komplexebb módon szervezõdtek meg. A törvényalkotás és a hagyományos felderítés e komplexitást a kezdeti periódusban képtelen volt követni (Borboly 1999).

A váratlan változás és az informális/illegális tevékenységtípusok diferzifikálódása mellett átalakul a feketegazdaság szervezettsége is, a nemzetközi, határon átívelõ kapcsolatok megerõsödnek és jellemzõvé válnak. Hirtelen megnövekszik a Szlovákiából származtatható szeszcsempészet volumene és forgalma, az akkor még jelentõs lengyel piac igényét kielégítendõ, javítva "az akkori KGST piacok árú ellátottságát". Továbbá új típusú tevékenységek terjednek el, mint például az olajjal való különbözõ ügyletek ("megjelenik az olaj, és a különbözõ keverési technikák, a savazások"). Ebben a kezdeti periódusban kedvez a feketegazdaságnak a kialakulatlan állami szabályozás, a felkészületlen jogalkotás is. Ha a tevékenységek térbeli megoszlását rekonstruálnánk, akkor nyilvánvalóvá válna az, hogy ekkor "nagy még a mozgás, de Gyõrben nem telepedett meg egyetlen ága sem" (mármint az olajkeverési technikáknak). Jellemzõk a "fehérgalléros" feketegazdasági tevékenységek közül azok, amelyek az akkori joghézagokat használják ki. Legelsõként említhetõk a "cégnyilvántartás hiányosságai, melyek következtében hirtelen megugrik a Kft-k, Bt-k és a fiktív cégek divatja". A "cégnyilvántartás nem tudta követni, nem volt olyan színvonalon mint ma, és nem kevés a nem létezõ cég nevére kiállított üzleti vásárlások, vagyonátszivattyúzások, a különbözõ exporttámogatások kihasználása, az off-shore cégek alapítása és a szubvenciós bûnözés". Ebben a periódusban "majdnem mindenki megtalálja a feketegazdaságban azokat a területeket, amelyek saját képességeihez, illetve kapcsolatrendszeréhez, anyagi lehetõségéhez igazodhat(nak)". Ha a kilencvenes évek feketegazdasági tevékenységeinek "ágazati" változásait vizsgáljuk, úgy elmondhatjuk azt, hogy az illegális tevékenységeknek is nyomon követhetõ mozgásuk van, globalizálódó tendenciát mutatnak. Azonban a régió fejlõdési tendenciái, majd jóval késõbb az erõs multinacionális jelenlét is a feketegazdasági tevékenységek visszaszorulását, illetve az elterjedés megakadályozását eredményezte. "Az illegális dolgok nehezen tudtak és tudnak beférkõzni oda ahol erõs a legális, a nagy cégek uralják a helyi piacot és a normális gazdasági érrendszerbe nem tud az illegális gazdaság behatolni". Ezáltal a feketegazdasági szereplõk kockázatvállalása is nagyobb ebben a térségben. Amint már említettem a városvezetés már a kilencvenes évek elején felismerte, hogy az átmeneti periódusban a feketegazdaság elterjedése kedvezõtlen lehet a régió további fejlõdését és megítélését illetõen, ezért határozottan fellépett az ilyen típusú tevékenységek ellen.

Az informális gazdasági tevékenységek elleni fellépések közül a legszembetûnõbb az, amely a "lengyel piacot" és szereplõit érinti. Mindenekelõtt azért, mert ez az a tevékenység, amely leginkább a nyilvánosság bevonásával zajlik (a vásárlók). Akárcsak az ország más térségeiben, a nyolcvanas évek közepétõl kezdõdõen itt is tömegesen megjelennek a lengyel árusok, és a helyi szervek által szervezve kialakul a tevékenységüknek területet biztosító "lengyel piac" is. De miként a háztartások KGST-piacokon történõ vásárlását kutató szerzõk is említik, az ország ezen térségében kevésbé jellemzõ módon voltak jelen a feketepiacok. Ennek értelmében a KGST-piacokkal rendelkezõ települések aránya nagyobb volt Kelet-Magyarországon, mint a nyugati régióban, valamint egyes árucikkek informális kereskedelmének volumene jelentõs különbségeket jelzett a nyugati és a keleti régió lakosai esetében¹⁸ (Sik 1997).

A város földrajzi helyzetébõl adódóan a piac sikeresen mûködhetett nemcsak a helyi és a környékbeli lakosság igényeit szolgálva, de már korán biztosítva a határ menti szlovák vásárlók keresletének kielégítését is. Az úgynevezett szlovák bevásárlóturizmus markánsan jelentkezett fõként a nyolcvanas évek végén. Azonban az itt létezõ piacok soha nem örvendtek akkora népszerûségnek, mint a keleti országrészben található megfelelõik. A kilencvenes évek elején a jelenség visszaszorulásának lehetünk tanúi, amennyiben az akkori piac szétbomlik. Ily módon eltérõen az ország keleti régiójától, ahol mai napig erõs jelenlétnek örvendenek a lengyel piacok, a gyõri régióban, speciálisan Gyõr városában az ilyen típusú gazdasági tevékenység és az ennek teret adó piac "leépülési" folyamata követhetõ nyomon.

Kezdetben a lengyel piac a Bercsényi Ligetben, a volt Rábca mederben talált magának teret, amely tradicionálisan is használt árupiacként mûködött, majd miután fokozatosan kinõtte ezt, átköltözött a Vásártérre, ami hagyományosan állatvásárként volt nyilvántartva. Ezen a területen teljesedett ki, érte el a legnagyobb forgalmat és a legnagyobb népszerûséget. A piac már ekkor is csak "megtûrt" volt, fokozott rendõri felügyelet mellett mûködött. Az árusok fõként ukránok, lengyelek és románok voltak. A vevõk körében elsõsorban a helyi alacsonyabb jövedelemmel rendelkezõeket találjuk, de megfordult itt vásárló valamennyi társadalmi osztályból. A szlovák bevásárlóturizmus jelentõsebb volt a kilencvenes évek elején, a nyolcvanas évek végén, vásárlási célpontjuk szintén a lengyel piac volt. A Vásártéri piaccal párhuzamosan alakul ki a Gyõr agglomerációjához tartozó abdai bazársor, mely legális piacként mûködõ kereskedési helyé vált, késõbb pedig a feloszlatott vásártéri piac utódjául is szolgált.

A lengyel piac úgynevezett felszámolása, nagymértékû ellenõrzése aránylag korán, 1992-ben kezdõdött, amikor a városvezetõség a rendõrség és határõrség hathatós segítségével az akkori piac illegális szereplõinek tevékenységét szüntette meg közös egyezség alapján. A helyi önkormányzat, felismerve azt, hogy a feketegazdasági tevékenységek elszaporodása és egyre inkább láthatóvá válása negatív tényezõ, úgy dönt, hogy fellép az ilyen típusú tevékenységek megszüntetése érdekében. Mindez nagyon látványosan, egy nap leforgása alatt történt. A készületlen piacozókat a határõrség és a rendõrség által szervezett, az önkormányzat által támogatott alakulat lepte meg. A szabályos hatósági beavatkozás "úri módon történt, az árusok több nyelven - magyar, ukrán, román és szlovák - írott felszólító levelet kaptak", amelyben felhívták figyelmüket a szabálytalan árusítás és piaci jelenlét tényére. Ekkor kezdõdött el Gyõr város, de mondhatni, hogy Gyõr-Moson-Sopron megye "legnagyobb offenzívája". A szabályos hadmûvelet célja nem az árusok megbüntetése volt, ugyanis a beavatkozás után csak egypár "nagyobb bûnözõ ellen indult eljárás, a kis pitik elmehettek", hanem az ilyen típusú tevékenységekhez való hatósági viszonyulás példázása. A hatósági beavatkozás sikeres volt, ugyanis az intervenció következtében "elterjedt az országban annak híre, hogy ide nem lehet jönni", ezáltal "a város piacain megszûntek a kaotikus állapotok, és konszolidált piac jött létre". A beavatkozás napjával befejezõdött az addigi tömeges, megtûrt, de illegális piacozás Gyõr városában, a szabályozás pedig a mûködés területének felszámolásaként jelentkezett. A kemény hatósági fellépés következtében a "lengyel piac" majdnem teljes egészében feloszlott, illetve átalakult. "Másfél hónap leforgása alatt konszolidált piac jött létre Gyõrben, a volt piacozást megszûnt, az árusokat a városba tereltük".

Az egykor "koncentráltan" mûködõ piac mára feloszlott, helyét és funkcióját több kisebb, tehát átláthatóbb, ellenõrizhetõbb piac vette át. A más régiókból, illetve országokból érkezõ árusok fokozatosan lemorzsolódtak, eltûntek, a helyiek szórványosan betagozódtak immár legalizált vállalkozásaikkal a belvárosi butiksorba, némelyikük a mobilabb, de intézményes formájú "házaló" árusítást választotta, mások meg ugyancsak legálisan az utólag kialakult nagybácsai sportpályán vasárnaponként mûködõ nagyobb kirakodóvásáron vagy a Dunakapu téri piacon folytatják tevékenységüket. A kilencvenes évek elején még nagyméretû lengyel piac felszámolását a lakosság egyhangúlag vette tudomásul. A helyi sajtóban a piac nem negatív dologként jelenik meg ("a piacból is él a város", "nagy a kavalkád a lengyel piacon", "három helypénzszedõ és két piacfelügyelõ vigyázza a rendet")¹⁹, de hangsúlyos az elmarasztaló jellemzõk kifejezése is: "noha a kispénzûek esetenként elnézõbbek velük - hiszen a külföldieknél általában jóval olcsóbb a portéka, ám a becsületesen adózó kereskedõk, az APEH és azok a pechesek, akik befürödtek a bóvlival, ugyancsak elmarasztalják a piacok sarkában olykor nem is annyira visszahúzódó zugárusokat".²⁰

A "lengyel piac" az "elrettentõ" hadmûvelet következtében megszûnt. A piacozás intézményes és teljesen legalizált formában szétszórva tovább él, fõként az alacsonyabb keresetû helyi lakosság és a mai napig eleven határmenti szlovák bevásárlóturizmus által éltetve. A mostani kirakodóvásárok forgalmának ellenõrzésére és felügyeletére versenytárgyalást írtak ki, amelynek eredményeképpen a Dunakapu téri piac felügyeletét a kereskedõk megyei szervezete (KISOSZ) nyerte el, a Vásártéri piac felügyeletét pedig a közgyûlés által alapított Piacok és Vásárcsarnokok Kft. látja el. Mindkét piac ellenõrzése erõteljes, "jól kézben tartott piacok ezek", annak köszönhetõen, hogy a KISOSZ szakszerûen, "nagyon jó menedzsment alapján mûködteti a piacot", a második esetben, pedig azért, mert kisebb az a terület és forgalom, amelyet felügyelni kell.

A Dunakapu téri piac a város legkeresettebb piaca maradt, köszönhetõen a város térszerkezetében elfoglalt helyének, és annak, hogy hagyományosan itt mûködött és mûködik a város egyik legnagyobb zöldségpiaca. A piactér nagyon közel helyezkedik el a városközponthoz, a hagyományosan szerdán és szombaton (pénteken "csonka" piaci nap van) nagyobb forgalomnak örvendõ piac ilyenkor többé-kevésbé "egybeolvad" a belvárosi butikokkal, amennyiben a környezõ utcákon is legális a piacozás. Az itt mûködõ heti kirakodóvásár helye a Dunakapu tér déli és nyugati része. Mivel a piacozásra szánt terület szervesen összefonódik a belvárosi utcákkal, piacnapon az élénkebb forgalomból adódóan megnõ a belvárosi üzletek látogatottsága is, az ott kínált termékek alternatívájaként jelentkezik a piacon található áru. Az itt vásárlók fõként az alacsonyabb kereseti kategóriákból kerülnek ki, még mindig érezhetõ a legális piacon a szlovák vásárlók jelenléte, és néha-néha a városban jelenlevõ osztrák vásárlók közül is "betéved ide egy-kettõ".

A piaci felügyeletnek 240 kiskereskedõvel van állandó szerzõdése, ezek közül 10 vegyi árut, cserépárut, edényt és illatszert forgalmaz, 16 pedig élelmiszert, vagy a vendéglátásban érdekelt. A fennmaradó részük divatáru- és cipõkereskedéssel foglalkozik.²¹ A piacon, már ami az árusok számát illeti dominánsak a divatáru és cipõkereskedõk. Általában elmondható hogy az árusok javarésze gyõri, illetve a környéki helységekbõl származik, valamennyien legális kiskereskedõk. Ezen árusok körét egészítik ki az õstermelõk, õk azok, akik a Dunakapu téri piacra rendszeresen járnak. A Dunakapu téri piacfelügyelet egy szakszerû, magánkézben lévõ piacfelügyeletet és igazgatást jelent. A piacot ellenõrzõ szervezet számára kihívás a piac minél jobb, minél átláthatóbb szervezése. Megfigyelésük szerint a piacon megjelenõ kisvállalkozók, kereskedõk körében nagy a fluktuáció, sokan "kényszerkereskedelmet" folytatnak, idõszakosan visszatérve a piacra.


Összefoglalás

A gyõri, egykor nagy forgalommal rendelkezõ illegális piac felszámolása, illetve magának a piacozásnak az átalakulása érdekes és jellemzõ példája lehet annak, ahogy az ilyen típusú piacokat, a nem egészen legális gazdasági tevékenységeket szabályozhatják. Nemcsak a nagyméretû "elrettentõ offenzíva" volt az, amely megakadályozta az illegális piaci tevékenység elterjedését, hanem az is, hogy a város piacait magántulajdonú cégek igazgatják. Ezáltal is sikerül hatékonyabban megszervezni a piacozást, ugyanis a piacot mûködtetõ szervezet érdeke elsõsorban a gazdasági hatékonyság. Ennek következtében pedig az átláthatóság, a jól szervezettség, a kiszámíthatóság és az ellenõrizhetõség. E tényezõket kiegészíti, hogy az osztrák határ közelségének köszönhetõen a helyi lakosság fogyasztási mintái tradicionálisan másként alakultak, mint az ország más régióiban. A régió lakói már korán, a szocializmus ideje alatt hozzájutnak olyan fogyasztási javakhoz, amelyek esetenként nagyobb idõbeni késéssel jutnak el az ország más vidékeire. Az itt lakók gyakrabban és rendszeresebben találkoznak az osztrák határ közelségének és az ottani legális/illegális munkavállalásnak köszönhetõen egy más típusú fogyasztási mintával. Így a lengyel piacon megtalálható áruféleségek minõsége nem feltétlenül felel meg a helyi lakosok elvárásainak, amennyiben nagyobb a háztartások bevétele is, és ezáltal nem feltétlenül érdekeltek a lengyel piacok árufelhozatalában.

A gyõri "lengyel piac" felszámolása érdekes példája az általában vett illegális gazdasági jelenségeknek, ugyanakkor a helyi önkormányzati reguláció gazdasági tevékenységekre való hatását is jól példázza. A piaci reguláció mint dinamikus és a döntéshozók által állandóan újraértelmezett folyamat esetünkben a feketegazdasági tevékenységekre vonatkozóan szigorúbb oldalát mutatja meg. A helyi gazdaságfejlesztési koncepcióhoz, amely folyamatosan alakul az újabb és újabb igényeknek megfelelõen, szervesen kötõdik a korai illegális piacfelszámolás. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez az energikus lokális szabályozás találkozott a lakosság igényeivel is, mivel a régió sikeresebb alkalmazkodása és az ország más régióihoz viszonyított erõteljesebb fejlõdése feloldotta az ilyen típusú tevékenységek jelentõségét a háztartások számára. Következésképpen az eltérõ regionális fejlõdési mintáknak meghatározó szerepük van a feketegazdasági tevékenységekre vonatkozóan. A multinacionális cégek késõbbi betelepülése annyiban lehet meghatározó, hogy a továbbiakban megakadályozzák bárminemû feketegazdasági tevékenység elburjánzását a régióban. Tehát a multinacionális vállalatok közvetve akadályozzák a feketegazdaság terjedését. A nagyvállalatok teljes egészében a legális szférában mûködnek, s ezáltal minden velük kapcsolatba kerülõ alkalmazott, beszállító, szolgáltató maga is a legális szférában "kénytelen" mûködni. E cégeknek alapvetõ érdeke a gazdaság átláthatósága és ellenõrizhetõsége, érdekük a feketegazdaság és feketekereskedelem elterjedésének akadályozása. Ha a tanulmány elején megfogalmazott, az újraalakuló regionális különbözõségek magyarázatára született feltételezéseket tekintjük, melyek szerint a regionális fejlõdés olyan elõnyökön alapszik, amelyeket egyaránt határoznak meg társadalmi és politikai aspektusok, akkor a gyõri gazdasági és társadalmi fejlõdés, de implicit módon a feketegazdasági tevékenységek visszaszorulása is ezeket látszik igazolni. A régió speciális fejlõdése az utóbbi évtizedekben, valamint a helyi döntéshozás hatékony és innovatív volta, kiegészülve a lakosság igényeivel lehetõvé tette, hogy a régióban ne telepedjen meg huzamosabb ideig egyetlen feketegazdasági tevékenységtípus sem.


Irodalom

Amir, Shamir 1976. Unequal Development: An Essay on the Social Formations of Pheripheral Capitalism. New York: Monthly Rev. Press.
Antalóczy Katalin 1995. A külföldi tõkebeáramlások szerepe Magyarországon. Társadalmi Szemle, 5.
Árva László 1995. Külföldi tõkeberuházások Közép-Kelet-Európában. Budapest: KJK.
Árva László-Dicházi Bertalan 1998. Globalizáció és a külföldi tõkeberuházások Magyarországon. Budapest: Kairosz/Növekedéskutató.
Borboly István 1999. A feketegazdaság elleni törvénykezés a Parlamenti Napló tükrében. Szociológiai Szemle, 3, 110-124.
Berend I.-Szuhay M. 1989. A tõkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. Budapest: Tankönyvkiadó.
Castells, Manuel 1996. The Informational City: Information Technology, Economic Restructuring and the Urban-regional Process. Oxford: Blacwell Publishers.
Castells, Manuel-Jeffrey Henderson 1992. Techno-economic Restructuring, Socio-political Processes and Spatial Transformation: a Global Perspective.
In: M. Castells-J. Henderson (eds.) Global Restructuring and Territorial Development, 1-18.
Czakó Ágnes 1997. Négy város négy piaca. A népi kereskedéstõl a kgst-piacokig. Közgazdasági Szemle, 4, 339-355.
Cséfalvay Zoltán 1999. Helyünk a nap alatt... Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Budapest: Kairosz.
Enyedi György 1993. Társadalmi-területi egyenlõtlenségek Magyarországon.
In: Enyedi Gy. (szerk.) Társadalmi-területi egyenlõtlenségek és területi politika Magyarországon. Budapest: KJK, 9-23.
- 1996. Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet idõszakában. Budapest: Hilscher Szociálpolitikai Egyesület.
Evans, Peter B. 1979. Dependent Development: The Alliance of Multinational, State and Local Capital in Brazil. New York: Princeton University Press.
Fazekas Károly-Köllõ János 1998. A külföldi érdekeltségû vállalatok munkaerõkeresletének jellemzõi Magyarországon 1995-ben. In: Munkaerõpiac és regionalitás az átmenet idõszakában. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont.
Gereffi, Gary 1994. The International Economy and Economic Development. In: N. J. Smelser-R. Swedberg (eds.) The Handbook of Economic Sociology, 206-234.
Gorzelak, G.-A. Kuklinski 1992. Introduction, Regional and Local Studies. In: Dilemmas of Regional Policies in Eastern and Central Europe, 3-8.
Gunst Péter 1996. Magyarország gazdaságtörténete 1914-1989. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Gyáni Gábor 1995. Az ipari vállalkozás szerepe a dunántúli városfejlõdésben. In: Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Veszprém.
Hamar Judit 1999. A külföldi mûködõtõke beáramlásának területi és szektorális jellemzõi Magyarországon. Budapest: Kopint Datorg.
Hirschman, Albert O. 1978. The Strategy of Economic Development. New York: Norton.
Horváth Gergely K.-Kovách Imre 1999. A fekete gazdaság és vállalkozói Kelet-Magyarországon. Szociológiai Szemle, 3, 28-54.
Kárpáti Zoltán 1997. Bevezetõ megjegyzések. Rendszerváltás keresztmetszetben. In: Kárpáti Z. (szerk.) Társadalmi és területi folyamatok az 1990-es évek Magyarországán. Budapest: MTA, 7-17.
Komlos, John 1990. Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac. Ausztria-Magyarország gazdasági fejlõdése a tizenkilencedik században. Budapest: Maecenas Könyvkiadó.
Kisalföldi Új Hírek, 1992. május 25.
Kisalföld, 1993. január 22.
Mádi István 1995. Foreign Direct Investment in the Countries of the "Visegrád Group". In: Gál Gáspár (ed.) Changes and Challenges, Economic Transformation in East-Central Europe. Budapest: Akadémiai Kiadó, 105-117.
Meier, Gerald 1991. Politics and Policy-Making in Developing Countries: Perspectives on The New Political Economy. San Francisco, CA: ICS Press.
Mingione, Enzo 1995. Family Strategies and Social Development in Northern and Southern Italy. In: Practices Artful. Henry Lustiger, Daniel Salee. The Political Economy of Everyday Life. Black Rose Books.
Rechnitzer János 1993. Innovációs pontok és zónák, változási irányok a térszerkezetben. In: Enyedi Gy. (szerk.) Társadalmi-területi egyenlõtlenségek és területi politika Magyarországon. Budapest: KJK, 75-103.
- 1998. Területi stratégiák. Budapest-Pécs: Dialóg-Campus.
Portes, Alejandro-Sassia Sasken 1993. Making It Underground: Comparative Materials on the Informal Sector in Western Market Economies. American Journal of Sociology, 30-61.
Portes, Alejandro 1996. The Informal Economy and Its Paradoxes. In: N. J. Smelser-R. Swedberg (eds.) The Handbook of Economic Sociology, 426-453.
Sabel, Charles 1989. Flexible Specialisation and The Re-emergence of Regional Economies. In: P. Hirst (ed.) Revisiting Industrial Decline. Oxford: Berg.
Sik Endre 1997. A kgst-piachely a mai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, április, 322-338.
- 1997. Az informális piachelyek és a külföldi kereskedõk területi elhelyezkedése Magyarországon. In: Kárpáti Z. (szerk.) Társadalmi és területi folyamatok az 1990-es évek Magyarországán. Budapest: MTA, 164-190.
Tóth András-M. Keune 2000. The Emergence of a Globally Competitive Region? Foreign Investment Led Regional Development in Gyor, Hungary. ILO Employment Paper, Geneva: ILO.
A külföldi mûködõtõke Magyarországon 1992. Budapest: KSH.
A külföldi mûkõdõtõke Magyarországon 1995-1996. Budapest: KSH.
A külföldi mûködõtõke Magyarországon 1996-1997. Budapest: KSH.
Nyugat-Dunántúl, Magyarország régiói. Budapest: KSH.



* A tanulmány az OTKA 20221 számú kutatás (Feketegazdaság: intézményesülés és kormányzati magatartás, kutatásvezetõ: Kovách Imre) és az MTA Stratégiai Kutatások (Gazdasági elit-politikai elit, témavezetõ: Kovách Imre) támogatásával készült.
1. A kilencvenes évekig a gazdasági fejlõdés elméletek fõként a fejlett ipari gazdaságok és az elmaradott, harmadik világbeli gazdaságok közötti egyenlõtlen kapcsolatok problematikájára összpontositottak. Több irányzat is megfigyelhetõ, közöttük a legfontosabbak az imperializmus elmélete, a függõség elmélete, a fejlõdõ gazdaságok elmélete és a világrendszer szemlélet. Bõvebben Hirshcman 1978; Evans 1979; Amir 1976; Meier 1991.
2. Számos meghatározása létezik a régió fogalmának. Ezek között említhetõk azon meghatározások, amelyek a régiót mint dinamikus és folyamatosan átalakuló területi egységet tekintik, hangsúlyozva a gazdasági tényezõk mellett a politikai és az identitásbeli elemeket is (Gorzelak-Kuklinski 1992). Ha régióról beszélünk, lehet szó egy kisebb társadalmi vagy nagyobb, több nemzeti határon átívelõ egységrõl (pl. Dél-Kelet Ázsia mint önnálló régió). Jelen tanulmány a régiót mint kisebb társadalmi egységet tekinti.
3. Ilyenek a befektetõket védõ különbözõ megállapodások, a kettõs adóztatást kizáró egyezmények, a teljes külföldi tulajdonszerzés és a profitrepatriálás lehetõsége. Fontos tényezõ még a tõzsdék megnyílása és a bankrendszerek kétszintûvé válása (Antalóczy 1995).
4. A külföldi tõkebefektetések ágazati megoszlásának változásai: ipar 60% (1993) és 48,5% (1997), távközlés 1% és 14%. Az energiatermelés és elosztás az 1995-1996-os privatizáció elõtt és után: 0% és 12%. Az iparágak közül pedig a feldolgozóipar a domináns (39%). Forrás: KSH, 1999.
5. 1990-ben az összes vegyesvállalat 58 százaléka és 1991-ben 56% Budapesten mûködött. Forrás: KSH, 1992.
6. A fõváros központúság továbbra is megfigyelhetõ. 1996-1997 között a jegyzett tõke alapján egyértelmûen a fõváros és a közép-magyarországi régió a domináns, õket követi Nyugat-Dunántúl. Jegyzett külföldi tõke (milliárd Ft) Budapest és Pest megye 837,9; Nyugat-Dunántúl 134,0, amelybõl Gyõr-Moson-Sopron megye 72,0. Forrás: KSH, 1997.
7. Az észak-dunántúli régió a külföldi zöldmezõs ipari beruházásokból 1995 végéig 65,5 százalékban részesült, ez 1996 végére már 70%. Ebben a példában az észak-dunántúli régió Fejér, Veszprém, Vas, Gyõr-Sopron és Komárom megyéket jelenti. Újabban a Nyugat-Dunántúl külön régióként szerepel Vas, Gyõr-Sopron és Zala megyékkel (Árva-Dicházi 1998).
8. A munkanélküliségi ráta 1996-ban 7,3%, az országos átlag ebben az évben 10,6%. 1999-ben ez a következõképpen módosul: Gyõr-Moson-Sopron megye 5,1%, az országos: 10,4% (Forrás: KSH munkaerõ felmérése).
9. Ha a GDP alakulását tekintjük, akkor elmondható, hogy 1996-ban az itt elõállított rész az országosnak több mint egytizedét adja, és hogy ez 5 százalékkal több, mint az országos átlag (Forrás: KSH, 1998).
10. A jövedelemelvárások alakulásáról a Kopint Datorg készített kutatást (Hamar 1999).
11. A multinacionális cégeket tömörítõ képviselet a Nemzetközi Befektetõk Magyarországi Társasága.
12. Mint a személyi jövedelemadóról, az áfáról, a társasági adóról, a jövedéki termékekrõl, a munkaügyi ellenõrzésrõl és a társadalombiztosítási hozzájárulásról szóló törvények (Borboly 1999).
13. Gyõr Általános Rendezési Terve prioritásként kezeli a gazdaság fejlõdésének támogatását, a gazdasági környezet javítását. Mindemellett kiemelt helyet kap a város régióban betöltött központi szerepének erõsítése, az oktatás javítása - Gyõr legyen egyetemi város -, a városi környezet kiemelt védelme, a hagyományõrzés és a lakáskérdés kezelése.
14. A városfejlesztésre, a multinacionális cégekhez való viszonyulásra vonatkozó információm Gyõr város fõépitészétõl származnak.
15. Részlet az MTA Gyõri Regionális Irodájának vezetõjével készült beszélgetésbõl.
16. Részlet Gyõr város fõépítészével készült beszélgetésbõl.
17. A kilencvenes évek feketegazdaságára és részben a piacfelszámolásra vonatkozó információim Gyõr város rendõrfõkapitányától és az önkormányzat e területtel foglalkozó képviselõitõl származnak.
18. Ilyen termékek a cigaretta, az ital, a kávé, a kozmetikai szerek (Sik 1997).
19. Kisalföld, 1993. január 22.
20. Kisalföldi Új Hírek, 1992. május 20.
21. A piacon mûködõ árusokról a piacot felügyelõ KISOSZ vezetõjétõl kaptam információkat.