Cseh-Szombathy László
SZÓRVÁNYBAN.
(Tóth Pál Péter: Szórványban. Budapest: Püski Kiadó, 1999: 272)


A ma Európában szerepet játszó népek évszázadok során nyerték el jelenlegi összetételüket, a többiekhez viszonyított súlyukat. Történelmük egyaránt állt más népek beolvasztásából és hozzájuk tartozóknak idegenek által történõ asszimilációjából. Ez évszázadok során nem keltett nagyobb figyelmet: egész népek cseréltek rövid idõ alatt nyelvet és ezzel a hovatartozás tudatát, mint például a bolgárok, a kisebb közösségeken belül pedig csal bizonyos területeken zajlott le a váltás. A társadalom alapvetõ tagozódása nem a kommunikációban használt nyelv szerint történt, hanem a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely, majd a reformáció után a vallási hovatartozás alapján. A német ajkú strassbourgi polgárok nem nyelvhasználati okokból ellenkeztek a XIV. Lajos által véghez vitt reunio ellen, hanem önkormányzatuk fennmaradását és hugenotta vallásuk gyakorlását féltve.

A Kárpátokon belül is csak a törökök kiûzése után válik választóvonallá az anyanyelv, majd az ehhez csatlakozó nemzethez tartozás tudata, de csak a XIX. században élezõdnek ki az anyanyelvi másságból adódó ellentétek. Ezek azonban nem feltétlenül járnak áthidalhatatlan szakadék teremtõdésével és különösen a kis közösségeknél megmarad a lehetõsége a keveredésnek, a különféle nyelvûek és kultúrájúak együttélésének.

Az együttélés következménye az egyik fél hasonulása a másikhoz, az asszimiláció. Ez különösen ott következik be, ahol a családi kapcsolatok fûzik össze a más anyanyelvûeket, de elõmozdítja a szomszédság, a munkahelyi közösség is. Különösen jól észlelhetõ az asszimilációs folyamat a kisebb településeken, közösségekben, amelyeknél a nemzetiségi összetétel váltás a viszonylag rövid idõ alatt teremthet új, a temetõi feliratoktól gyökeresen eltérõ viszonyokat.

Mi jellemzi az asszimilálódókat az anyanyelvüket és nemzetiségüket megõrzõkkel szemben, ez az egyik legizgatóbb kérdés a témában és rendkívül nagyértékû minden olyan forrás, amely megválaszolásához információt nyújt. Ilyen forrás az Észak-Erdélyben 1942-1944-ben végrehajtott, szórvány települések családjait összeíró vizsgálat, amelynek anyaga csodával határos módon fennmaradt, és Tóth Pál Péter szociológus-demográfusban olyan kutatóra talált, aki nem sajnált évek munkáját a megõrzött, jószerivel el is felejtett anyag feldolgozására fordítani. A több éves munka eredményei jelentek meg 1999-ben Püski Sándor kiadásában.

Tóth Pál Péter nemcsak embert próbára tevõ minuciózus munkát végzett a fennmaradt 12 852 kérdõív rendezésével, strigulázásával, összegzõ táblák szerkesztésével, hanem fantáziáját is használta. A kérdõívekhez ugyanis hiányoztak azok a dokumentumok, amelyek a kérdõívek normális kísérõi és eligazítják a kitöltõt, majd a feldolgozót. Így problematikus a vizsgálat eredeti célja. Valószínûleg az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület helyzetfelmérõ céllal végezte, de, hogy ki volt a nagyszabású összeírás szponzora, s az milyen részletes utasítással indította útnak az összeírókat, azt már nem tudjuk. Rejtély a megkérdezettek kiválasztásának szempontja és módja is. A rendelkezésre álló kérdõívekbõl úgy tûnik, hogy a Bécsi Döntés alapján a Magyarországhoz visszacsatolt települések közül azokra terjedt ki a minta, amelyekben az összeírás idején a magyarság már kisebbséget alkotott.

A vizsgálat alapdokumentuma a családi kérdõív, amelyet azoknak a családoknak kellett kitölteni az összeírók által, amelyek magyarok, vagy az anyanyelvet tekintve vegyes összetételûek voltak. A vizsgálat kiterjedt a családfõ szüleinek, nagyszüleinek, illetve gyerekeinek összeírására is, annak ellenére, hogy egyszeri, az 1942-1944 évi helyzetet rögzítette. Így érvényesült a dinamikus szemlélet is: minden család esetében megállapítható a múlt, a korábbi állapot, illetve a gyerekek adataiból következtetni lehet a jövõben érvényesülõ tendenciára is.

A vizsgálat legfõbb értékét abban látom, hogy lehetõséget nyújt a tiszta magyar és a vegyes családok társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságainak összehasonlítására és megengedi a következtetések megtételét arra nézve, hogy az egyes sajátosságok mennyiben járultak hozzá vagy zárták ki az adott család asszimilálódását a körülötte élõ románságba. Ez a cél természetesen elsõsorban a magyar népesség történeti alakulásának megismerését segíti elõ, de egy általánosabb tudományos kérdés megválaszolásához, az asszimiláció jelenségének általános jellemzéséhez is segítséget nyújt. A vizsgálat eredményei alapján hipotéziseket fogalmazhatunk meg a különbözõ felekezetekhez tartozás és az anyanyelv megõrzése és váltása, az iskolai végzettségnek az asszimilációban játszott szerepe, a birtokviszonyok és a vagyoni helyzet jelentõségét tekintve, állandóan szem elõtt tartva a demográfiai adottságokat.

Tóth Pál Péter Szórványban címû könyvének elolvasása után kétségtelenül sok bizonytalanság és kétség támad az olvasóban az egyes adattípusok szerepét és jelentõségét illetõleg. Ha azonban nem feledkezünk meg a feldolgozott kérdõívek lelet jellegérõl, akkor csak az elismerés indokolt a kármentõ szerzõ munkáját illetõleg.