Gáthy Vera
SZIRMAI VIKTÓRIA: A KÖRNYEZETI ÉRDEKEK MAGYARORSZÁGON
(Budapest: Pallas Stúdió, 1999: 191)


Szirmai Viktória professzor asszony doktori értekezésének kibõvített és a megjelenés évét is magába foglalóan korszerûsített változatát adta közre esztétikus külsejû, gondos kivitelû kötetben. A munka elsõ pillantásra szûk, vagy szûkebb szakmai körökhöz szól: környezetvédõkhöz, ökoszociológusokhoz. Olvasása közben hamarosan kiderül: fontos megállapításokat tartalmaz politikusok, gazdasági szakemberek, nonprofit szervezõdések számára is. Merészen belenyúl ugyanis egy pókhálóba, amelynek mindenegyes szála fontos, mert nélküle a háló bonyolult geometriája összeomlana. Abból a látszólag evidens megállapításból indul ki, hogy környezet és ökológiai gondok nincsenek társadalom nélkül. Ezzel nem mond kevesebbet, mint hogy a politika, a társadalom, a gazdaság szereplõinek érdekei, azok komplex voltából fakadó ellentmondásossága, akár egyetlen szereplõ érdekeinek hihetetlen összetettsége is alkotják azt a valamit, ami a környezet és a társadalom viszonyának nevezhetõ. Nagy türelemre, elemzõ készségre, áttekintõ képességre van annak szüksége, aki megkísérel eligazodni ebben a sokszálú szövevényben.

A szerzõ elsõsorban fogalmi apparátusát tisztázza és kifejti, mit ért környezeti érdek alatt. Leszögezi, hogy olyan társadalmi jelenségrõl van szó, amely a környezet és a társadalom történetileg változó kapcsolatrendszerében alakul, illetve nyer megfogalmazást. Ezért konkrét kutatásaiban az ökológiai érdekérvényesítést meghatározó alapvetõ változókra összpontosított, amelyek között megtalálhatóak a politikai társadalmi rendszer jellegzetességei, a civil társadalom sajátosságai, a gazdaság érdekeltsége és számos más tényezõ. Voltaképpen a fogalmi apparátus ismertetése meghatározza a mû struktúráját, hiszen a szerzõ e fõbb tényezõk köré építi fel a könyv fejezeteit.

Módszertanilag a munka nagy mennyiségû saját empirikus kutatáson alapul, kérdõíves vizsgálatokon, esettanulmányokon, interjúkon, két évjárat 532 sajtóanyagán, számos nemzetközi felmérés másodlagos felhasználásán, a vonatkozó törvények és joganyag bemutatásán és széleskörû nemzetközi szakirodalmon. Ezekkel az eszközökkel tesz kísérletet arra, hogy türelemmel és tudományos alapossággal felgombolyítsa a pókhálót, elindulva annak külsõ körén és cikkenként mindig beljebb kerülve, egyre kisebb íveken haladva, miközben újra és újra érinti ugyanazokat a jelenségeket más összefüggésben, míg végül eljut a környezet-társadalom-politika-gazdaság mai viszonyaihoz és állapotához Magyarországon.

A munka kiemelkedõ érdeme - egyszersmind nélkülözhetetlen szemlélet-érvényesítése - a történeti megközelítés, illetve a nemzetközi összehasonlítás alkalmazása a problematika számos vonatkozásában. Kitûnõ az ökoszociológia fejlõdésének bemutatása, a tudományos irányzatok és a környezettel összefüggõ társadalmi megmozdulások, mozgalmak változásainak ismertetése, amely egyszersmind alapul szolgál a magyarországi, illetve a kelet-közép-európai jelenségek, folyamatok elemzéséhez, a nemzetközi tudományosságba történõ behelyezésükhöz, valamint a globalizálódás környezeti vonatkozású értelmezéséhez. Elöljáróban a nemzetközi trendek alapján a szerzõ megfogalmazza, hogy ma Magyarország "a gazdasági expanzió, a piaci társadalom és a modern államszervezetek kiépülésének szakaszában, az annak megfelelõ környezetvédelmi intézményrendszer és érdekstruktúra megalapozásának periódusában van". Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy egyetemes tapasztalat a környezet és a társadalom közötti egyensúly megbomlása, az, hogy az emberiség nem veszi figyelembe a bioszféra törvényszerûségeit. A könyv elméletileg megalapozó részében és késõbb is a szerzõ ismételten jelzi, hogy az ökoszociológia és a környezet és társadalom viszonyával foglalkozó elemzések, nézetek valójában bizonytalanságokat, a helyzet gyors változásait és inkább teóriákat tartalmaznak, hipotéziseket fogalmaznak meg, amelyek közel sem alkalmazhatók minden társadalomra, minden esetre, ezért vitathatóak, érvényességük az adott társadalmi-történeti helyzetre korlátozandó. Mindenképpen alapvetõek a vizsgált régió, ország, társadalom történeti tapasztalatai, gazdasági fejlettsége, érdekcsoportjainak tagozódása, politikai aktivitása, szervezõdései stb. Marad tehát a gazdag empirikus vizsgálaton alapuló elemzés, az adott társadalom specifikus vonásainak feltárása a környezet összefüggésében.

A szerzõ ezt teszi, amikor megvizsgálja a válságba került államszocialista társadalmi politikai rendszer és a környezeti konfliktusok összefüggését a hetvenes-nyolcvanas években és bemutatja, miképpen született meg Magyarországon az államilag ellenõrzött, intézményes környezetvédelem és a területi érdekközösségek saját érdekérvényesítése. Egyúttal azt is láttatja, hogy mennyire sokféle, ellentmondásos, hátterüket tekintve más és más érdekek köré szervezõdtek csoportok, egyszersmind váltak a politikai autonómia növelésének eszközeivé és hogyan váltak az ökológiai mozgalmak a rendszerváltó erõk elemévé. A III. fejezetben azután a környezeti érdekeket az átmenet idején vizsgálja. Miközben fellendült a vonatkozó jogalkotás, az állami környezetvédelem visszavonult számos ökológiai szempontból fontos területrõl. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy közben kiépültek az intézmények, bizottságok és a környezet- és természetvédelem állami forrásai (még akkor is, ha elégtelennek bizonyulnak). Szó esik a zöld mozgalmak eróziójáról, megosztottságáról, a támogatási rendszer révén történõ befolyásolásukról, a kormányváltások és a kormányzati stílus változásaival alakuló erõviszonyokról. Az 1998 utáni idõszakra vonatkoztatva a szerzõ két tendenciát azonosít, az egyik a környezetvédelmi politika erõtlensége - szemben a többi kormányzati csoporttal -, a másik pedig, hogy a hatalmi, politikai, társadalmi mechanizmusok a környezeti érdekeket alárendelik a legkülönbözõbb, fõleg hatalmi, politikai, szervezeti és bizonyos csoportok gazdasági érdekeinek. A felmérések és a tapasztalatok mégis azt támasztják alá, hogy lassanként megerõsödik a modern, nyugati demokráciákra jellemzõ környezeti politika és kiépülnek a kapcsolatok a civil társadalommal, hogy a kilencvenes évek második felében a környezetpolitika pozitív irányban mozdult el. A helyi önkormányzatok, közösségek szintjén azonban ellentmondásosabb a helyzet, mert csaknem mindenütt elsõdleges szempont a munkahelyek megtartása akár súlyos környezeti károk árán is. Ezt a jelenséget a szerzõ számos konkrét esettel illusztrálja és elemzi azokat a változásokat, amelyek a helyi társadalmi szereplõk és az állam viszonyában bekövetkeztek. Ezen a ponton azonban az eddig feszes logikával szerkesztett mû megtörik, a szerzõ beépíti egy korábban megjelent munkáját, amely jobbára megismétli azt, amit addig elmondott. A fejezet csak annyiban kínál továbblépést, amennyiben tipizálja az utóbbi két évtized társadalmi-környezeti konfliktusait. Célszerûbb lett volna, ha tipológiáját az elõzõ fejezetbe építi és ezzel elkerüli az ismétléseket.

A könyv VI. fejezete a civil társadalom és a környezeti érdekek összefüggéseivel foglalkozik, miután ismét nemzetközi kitekintés segítségével mutatja be egyebek között a civil társadalom politikai szerepét a fejlett nyugati társadalmakban. Utal olyan külföldi szerzõkre, akik szerint ma a fõ kérdés az állam és a civil társadalom közötti viszony, különös tekintettel a nagyarányú decentralizációra. Magyar vonatkozásban számos vizsgálat alapján a szerzõ ismét csak az államszocializmus idejét taglalva eljut napjainkhoz és ezen az úton bemutatja az "újvárosok" viszonyait, összehasonlítva a nagy polgári hagyományokkal rendelkezõ településekkel. A pókhálónak ezen a körén tehát a polgárosodás folyamatát tárja fel és megállapítja, hogy Magyarországon ez a folyamat lassú, egyenetlen és ellentmondásos, a civil társadalom szervezetei gyengék.

Ezen a szálon tovább haladva a VII. fejezet a környezetvédelmi-társadalmi mozgalmak szerepét vizsgálja Magyarországon - azt követõen, hogy felvázolja nyugat-európai kibontakozásukat. Megállapítja, hogy a magyar mozgalmak a rendszerváltás idején olyan társadalmi-gazdasági modellt akartak kiépíteni, amelyet a nyugati demokráciák környezetvédelmi csoportjai már meg kívántak haladni. Késõbb a helyzet változott ugyan, de a civil társadalom a környezetvédelemben máig szerény mértékben van jelen, 1996-ban a nonprofit szervezeteknek csupán 2,2 százaléka foglalkozott ezzel a területtel. Érdekes a mozgalmak és a politika kapcsolatainak bemutatása, ahol a személyes kapcsolatok is szerepet játszanak. A környezetvédelem és mozgalmai is professzionalizálódnak és ez megmutatkozik a piaci társadalom, a globális gazdaság és a multinacionális vállalatok kritikájában. A környezetvédelem fontosságát, a konkrét károkat a lakosság nem mindig ismeri és a valós helyzetet sem az írott sajtó, sem az elektronikus média nem tükrözi kellõen. Ezt a problémakört elemzi a könyv VIII. fejezete.

A pókháló következõ körében a szerzõ elemzi a közép- és kelet-európai régió országainak környezeti-társadalmi érdekeiben mutatkozó azonosságokat és különbségeket. Bemutatja, hogy Magyarországon a második gazdaság jóvoltából, az informális lehetõségeknek köszönhetõen a környezeti-társadalmi problémák elõbb kerültek a felszínre, mint a többi államban. Ismerteti a környezetvédelem és a környezeti mozgalmak helyzetét a volt Szovjetunióban, illetve Oroszországban, Lengyelországban és másutt, vizsgálatát kiterjeszti a rendszerváltás utáni folyamatokra is. A bevezetésnek is tekinthetõ elemzést követõen a szerzõ foglalkozik az európai integráció környezetvédelmet érintõ kérdéseivel, az uniós csatlakozás, illetve a felkészülés által generált konfliktusokkal. A csatlakozás egyik feltétele, hogy a jelölt országok feleljenek meg az uniós környezetvédelmi elõírásoknak, ami hatalmas költségekkel jár és az egyes országoknak maguknak kell a fedezetek nagyobbik felét elõteremteniük. A környezeti károk helyreállítását az érintett régiók állami feladatnak tartják, legfõképpen azért, mert saját forrásokból képtelenek erre a feladatra. A történet diszkrét bája azonban az a törekvés, ahogy a tagjelölt országok igyekeztek "felsrófolni" a környezetvédelemhez, helyreállításhoz szükséges pénzösszegek nagyságát, majd leszorítani, amikor kiderült, hogy az EU nem fogja finanszírozni.

A munka végsõ konklúziója ambivalens. Fontos megállapításokat tesz a jelenlegi állam és civil társadalom viszonyát illetõen, amikor leszögezi, hogy az elõbbi még mindig rá tudja kényszeríteni az akaratát a gyenge polgári erõkre, de a civil társadalom autonómiája is kiépülõben van, bár a megosztottság akadályozza, hogy az új polgárság hathatósabb környezetvédelmet kényszerítsen ki az államból. Pillanatnyilag nem várható más, mint hogy a fogyasztói társadalom kiépítésében érdekelt polgári rétegek megalkusznak az állammal a piaci viszonyok megteremtése érdekében. Más szóval, a környezetvédõ mozgalmak és törekvéseik nem függetleníthetõk a társadalmi valóságtól. Mutatkoznak ugyan a javulás jelei, de a környezeti problémák globalizációját egykoron majd csak azok világméretû felismerése és intézményes korlátozása oldhatja meg, addig pedig hatása Magyarországon is jelentkezik, vagy jelentkezni fog. Az ellentmondásos folyamatokat, helyzetet a könyv híven tükrözi, egyes megállapításait más összefüggésben a szerzõ cáfolja, bizonyos esetekben a fejlõdést markánsnak tartja, de a pókháló újabb körében, más keresztszálak mentén elégtelennek ítéli. Röviden: hallatlanul hiteles képet kapunk a magyarországi környezeti állapotokról, azok társadalmi vonatkozásairól.

Aki készített már könyvet az életében, tudja, hogy tökéletes könyv nem születik. Ennek a tetszetõs külsejû és gazdag tartalmú könyvnek is vannak hibái. A használt kevés angol kifejezés helyesírása zömmel hibás, például a WWF feloldása nem Wide-World Foundation, hanem Wild World Foundation (73. o.), a Vizafogó lakótelep nem Budapest harmadik, hanem tizenharmadik kerületében van, az évszázad jelzés a könyv elsõ felében (pl. 85.o.) arab, késõbb azonban római számozással (pl. 149.o.) történik és - a régimódi bölcsész szemét-fülét különösen bántja, ha tudományos munkában látja - gyakori a "médiák" szó használata, holott a "média" alak már többes számban van. Maradt továbbá a szövegben néhány kusza mondat, ez bizonyára a számítógépes szerkesztés ördöge: elfelejtjük kitörölni a fölöslegeset, miközben áthelyeztük a nekünk tetszõ változatot valahonnan egy új helyre.

Végezetül, a Függelékre pillantva az olvasóban felvetõdik az igény, még ha nagyon sok munkát is jelentene, hogy a könyvben szinte a teljesség igényével bemutatott magyar környezetvédelmi mozgalmakat összegyûjtve, táblázatban lássa, dátummal, hellyel, a probléma megjelölésével. Így meggyõzõen kiderülne, amit a munka szövegesen ugyan bizonyít, de nem eléggé markánsan: Magyarországon a hetvenes évektõl soha nem látott méretû társadalmi aktivitás bontakozott ki éppen a környezeti gondok körül és már az esetek puszta száma is némi derûlátásra ad okot.