A tömegkommunikáció sokféle funkciója közül jelen elemzés a modellnyújtó funkció megragadását tûzi ki célul. Noha az egyes tömegkommunikációs eszközök közül napjainkban a televízió használata a legelterjedtebb, emellett a képes hetilapok és ezen belül a nõi lapok is nagy mennyiségben és magas példányszámban vannak jelen a piacon. Úgy tûnik, napjaink egyik biztos(nak látszó) lapkiadási kezdeményezése a nõi lap, hiszen még mindig nem beszélhetünk e téren telítettségrõl. A régi, immár ötvenéves Nõk Lapja mellett megjelentek és napjainkban is jelennek meg olyan képes heti- és havilapok, melyek nõknek szólnak, melyek mind úgy gondolják, hogy egy megcélzott nõi vásárlóréteg ízlése szerint szólnak. Ezek egy része nyugati nõi lapok magyar változata (Cosmopolitan, 100x Szép stb.), mások "igazi" magyar termékek. Érdekes lenne ezek tartalmi, szerkezeti összehasonlítása. Jelen elemzés azonban csak arra vállalkozik, hogy a legrégebbi és magát igen stabilan tartó Nõk Lapja szerkezetének és modellnyújtó riportjainak elemzését, az ezekben megjelenõ nõkép bemutatását végezze el. Az elemzés a lap kilencvenes években bekövetkezett átalakulását mutatja be, emellett - ahol lehet és érdemes - utal a lap hetvenes évekbeli nõképére is.

A Nõk Lapja (és más heti-, illetve napilapok) elemzését a hetvenes évekre vonatkoztatva egyszer már elvégeztem.¹ A kilencvenes évek lapszámait alapjában ugyanazon elvek szerint igyekeztem vizsgálni. A régi tartalomelemzés a lapban szereplõ riportokra vonatkozott. Úgy gondoltam, hogy a riportokban szereplõ személyek kiválasztása és sajátos szempontú bemutatása maga a modellnyújtás. Különösen egy olyan, elsõsorban a szórakoztatásra és csak áttételesen a politikára szakosodott színes lapban, mint a Nõk Lapja volt a hetvenes évtizedben. Nyilvánvaló, hogy egy valóságos személy kiválasztása és bemutatása az olvasóknak nem azt jelenti, hogy az adott személy feltétlenül olyan, feltétlenül és szó szerint a szájába adott mondatokat mondaná, azokat az elveket vallaná. Ez még napjainkban sincs így, mikor a társadalmi demokratizmus jóval magasabb foka mellett - elvileg - egy ember tiltakozhat egy róla készült, számára torzítónak érzett riport megjelenése ellen. A hetvenes években pedig a társadalmi kontrollnak ez a foka messze nem volt meg. Így adódhatott, hogy a riportalany a riport megjelenése után esetleg rá sem ismert saját magára. Mégis, ez a jelenség az elemzés szempontjából másodlagos. Itt ugyanis nem azt próbáltam megragadni, hogy egy-egy adott riportalany milyen ember valójában, hanem azt, hogy egy korszak tömegkommunikátora, újságírója mint véleményformáló személy mit tartott róla vagy az õ ürügyén fontosnak elmondani. A kilencvenes évek lapszámaiban ugyanilyen megfontolásból szintén a riportokat és az azokban megjelenõ nõképet elemeztem részletesebben. Emellett azonban fontosnak tartottam a lap szerkezetét is megvizsgálni, ugyanis ennek átalakulása szintén hordoz információt a modellnyújtásra, a nõképre vonatkozóan.

A kategóriarendszer logikájának kialakításakor szintén a két évtizeddel ezelõtti elemzés logikáját követtem. A régi elemzésben egy úgynevezett kettõs kategóriarendszert használtam. Ez azt jelenti, hogy elsõként lekódoltam a riport apropóját, fõ mondanivalóját, azt, amiért az egész cikk megíródott. Ezután lekódoltam mindazokat a "másodlagos" információkat, amik a riportalany képét árnyalták. Így vált lehetõvé az elemzés során az "üzenetek" mélyebb megismerése. A kilencvenes évek lapszámainak elemzésekor bár szintén kettõs kategóriarendszert alkalmaztam, de tartalmilag új kategóriarendszert kellett kialakítani, mert a régi fölött menthetetlenül elszállt az idõ. Az 1989-99 közötti idõszakban valamennyi évben havi egy lapszámot választottam ki véletlenszerûen az elemzés céljára. Így 132 lapszám elemzésének tapasztalatait tartalmazza ez a tanulmány.

Feltétlenül le kell szögezni, hogy ez az elemzés szándéka szerint nem kommunikátorelemzés. Tisztában vagyok vele, hogy egy lap tulajdonosának üzleti és egyéb elvárásai, fõszerkesztõjének politikai irányultsága, illetve a foglalkoztatott újságírók egyéni beállítódásai erõsen hatnak a lap "üzenetére". Ez az elemzés azonban az olvasó szemszögébõl közelíti meg a kérdést. Az "étlapot" és az "ételsort" elemzi, és nem azt, hogy mikor ki és milyen megfontolásból állítja azt össze.
 

A lap szerkezete

Egy lap karakterét alapvetõen meghatározza, hogy milyen jellegû cikkeket közöl, és ezek milyen súlyt foglalnak el egymáshoz képest a lapban. Az elemzés elsõ lépéseként a Nõk Lapja cikkeit az I. számú mellékletben közölt kategóriákba soroltam, így lehetõvé válik annak kimutatása, hogy a kilencvenes évek folyamán hogyan alakult át a lap jellege, milyen témakörök, cikktípusok kerültek elõtérbe, illetve veszítették el fontosságukat.² A tartalmi kategóriák négy nagyobb elemzési csoportba sorolhatók.

1. táblázat
A Nõk Lapja cikkeinek terjedelmi megoszlása évenként, százalék

	Aktuális	Szolgáltatás	Okosítás	Riport
1989	8,1	32,0	29,5	30,4
1990	10,3	34,0	25,9	29,8
1991	16,7	36,8	21,1	25,4
1992	24,7	37,8	21,5	16,0
1993	22,9	37,6	17,5	22,0
1994	24,5	35,2	17,0	23,3
1995	23,5	31,6	24,0	20,9
1996	23,4	30,8	17,0	28,8
1997	27,9	31,6	19,2	21,3
1998	27,5	28,9	21,2	22,4
1999	29,0	28,9	19,8	22,3

Mint a táblázatból és mellékelt ábrából látható, a 11 év alatt a Nõk Lapja szerkezete karakteres változáson ment át. A legszembetûnõbb az aktuális kategória arányának növekedése, hiszen ez a kategória 1989-ben a lap terjedelmének 8 százalékát, 1999-re pedig már 29 százalékát tette ki. Ez a kategória a reklámokat, a színes híreket, a címlapot és az elõzetest, az önreklámot foglalja magában. A két utóbbi kategória súlya értelemszerûen nem növekedett, tehát az aktuális jellegû cikkek arányának ez a tapasztalt rohamos növekedése nagyobb részben a reklámok, kisebb részben a színes hírek elszaporodásából következik. A színes hírek 1989-ben lapszámonként átlagosan 0,75 oldalt tettek ki, 11 évvel késõbb pedig 4,7 oldalt. Tartalmilag is átalakultak, hiszen az idõszak elején inkább bohóságokat, mulatságos apróságokat tartalmaztak, az idõszak végére pedig már a (nyugati) sztárok világának aktuális pletykáival ismertették meg az olvasót. Még szembetûnõbb a változás a reklámok területén. Az idõszak elején a késõi Kádár-korszak szégyenlõs reklámjai még az átlagos 1 oldalt sem tették ki a lapban. Aztán a terjedelem növekedésével és a lap színesebbé, szebbé válásával párhuzamosan egyre több, terjedelmileg nagyobb és tolakodóbb reklámmal találkozunk a lapban. Nyilvánvaló, hogy a nõi lapok olvasótábora és nagy példányszáma lehetõvé teszi, a laptulajdonosok üzleti érdeke pedig generálja a reklámok szaporodását. 1999-re mindenesetre a Nõk Lapja terjedelmének átlagosan 21 százalékát, laponként átlag 18,5 oldalt tesznek ki a reklámok.

A szolgáltatás típusú cikkek aránya összességében az elemzett 11 év alatt nem mutatott ilyen erõteljes változást. Az 1989-es 32 százalékos arányról lassú emelkedéssel az 1992-es és 1993-as években érte le a legmagasabb arányt (37,8%), majd elindult egy lassú csökkenés. Így 1999-ben már csak 28,9 százalék volt a szolgáltatás jellegû cikkek aránya a lapban. Persze a terjedelem növekedésével párhuzamosan ez több oldalt jelent, így korábban nem létezõ, vagy éppenséggel csekély súlyú cikk-típusok számának és terjedelmének abszolút növekedését tapasztaljuk. Állandó rovatok a Rejtvény, a Levelezés, a Gyerekrovat, melyek súlya az egész idõszak alatt viszonylag állandó volt. A terjedelem növekedésével párhuzamosan ezek terjedelme is kissé nõtt (pl. 1-rõl 2-re nõtt a rejtvényoldal), de ez alapvetõen nem befolyásolta a lap karakterét. A lapban fel-feltûnik a Vita rovat, ami 1-2 oldal terjedelmû, de természetesen nem találjuk meg minden lapszámban. Az Apróhirdetés (elsõsorban társkeresés) viszonylag állandó terjedelemben jelentkezik, viszont a Tévémûsor - attól függõen, hogy van-e a laptulajdonosnak saját mûsorújságja - 0-7 oldal terjedelmet is elfoglalhat. Itt jól tetten érhetõ, hogy nem az olvasók igénye alakítja elsõsorban a lap karakterét - amit pedig oly gyakran igyekeznek elhitetni az olvasókkal -, hanem a tulajdonos vagy szerkesztõség sajátos érdekei. A szolgáltató jellegû cikkek közé tartoznak receptek, illetve a háztartással kapcsolatos írások is. Ez a rovat a 11 év során állandóan jelen volt a lapban, mintegy sugallva, hogy nõi magazin fõzés, recept nélkül elképzelhetetlen. A terjedelem 1-tõl 8 oldalig terjedt, elõfordult, hogy a lap 10 százalékát a receptek, háztartási tanácsok tették ki. Hasonlóan állandó a Divat rovat is, terjedelme az évek során igen változóan 1-5 oldal között volt. A szolgáltatás jellegû cikkek egyik tipikus, az olvasókkal közvetlen kapcsolatot biztosító formája a Tanácsadás. A tanácsadás igen széles skálán valósul meg: orvosi, lelki, kozmetológiai, természetgyógyászati, kertészeti, jogi, gyermeknevelési stb. A Nõk Lapjában az elemzett idõszak alatt végig jelen van ez a cikkforma, terjedelme 0,5-3,5 oldal között van. Érdekes, hogy a kilencvenes évek elején, amikor a lap láthatólag keresi saját új karakterét, a tanácsadás jellegû cikkek a lap terjedelmének 10 százalékát is kiteszik.

A szolgáltató jellegû cikkek két legújabb, a kilencvenes években megjelenõ, addig elõzmény nélküli formája a Fitness, egészség és a Horoszkóp, ezoterika. A Nõk Lapja ezen rovatok indításával a nyugati (és a nyugatról Magyarországra bekerült, "magyarosított") nõi magazinok példáját követi, melyek kihagyhatatlan rovatai ezek. Az egészség megõrzése, a torna idõnként fel-feltûnt a korábbi lapszámokban is, de nyilvánvalóan a kilencvenes évek fitnesskultúrája és a Nõk Lapja (feltételezett) olvasótáborának átalakulása, fiatalodása kellett ahhoz, hogy ebben a lapban is megjelenjen, sõt állandó rovatként 5 oldalas terjedelmet is elérjen. Még karakteresebbnek tartom a horoszkóp és társai megjelenését. Az ezoterika iránt megnyilvánuló robbanásszerû érdeklõdés az olyan - magát komolynak tartó - nõi lapban is megtalálta a helyét, mint a Nõk Lapja. Az olvasók nyilván hiányolnák, ha éppen ebben a lapban nem találnák meg ezeket a cikkeket, hiszen manapság alig van sajtótermék efféle cikkek nélkül. A horoszkóp 1991 közepén jelenik meg a lapban szerény 0,5 oldalas terjedelemben, attól kezdve mindig jelen van. A horoszkóp mellé felsorakoznak olyan tömegérdeklõdésre számot tartó témák is, mint a tenyér- és kártyajóslás, a pszicho-tesztek stb., így az ilyen jellegû cikkek együttes terjedelme esetenként az 5 oldalt is eléri.

A lap szerkezetét alkotó harmadik cikkcsoportot az okosítás névvel illettem. Ezeknek a cikkeknek közös jellemzõje, hogy az olvasó mûveltségének, tudásának, ismereteinek direkt gyarapítását tûzik ki célul. Az okosító cikkek az idõszak elején 29,5 százalékos terjedelmi arányukkal igen erõsen jellemezték a lapot. Ezután arányuk fokozatosan csökkent, majd a kilencvenes évek végére, úgy tûnik, tartósan beállt egy 19-20 százalék közötti arányra. Az okosítás belsõ tartalma azonban a vizsgált idõszak alatt erõteljesen átalakult.

2. táblázat
Az okosító cikkek megoszlása, éves átlagok, százalék

	Mûvészet	Ismeretterjesztés	Utazás	Szex
1989	48	39	13	0
1990	51	36	13	0
1991	58	22	20	0
1992	42	51	7	0
1993	26	70	4	0
1994	26	57	15	2
1995	33	54	11	2
1996	41	42	11	6
1997	34	49	10	7
1998	29	52	11	8
1999	24	59	9	8

A táblázat és az ábra szemléletesen mutatja, hogyan strukturálódott át a Nõk Lapja ismeretterjesztõ tevékenysége. Az elemzés kezdõpontján, 1989-ben és a kilencvenes évek legelején a lap erõteljes kulturális orientációt mutatott. A mûvészeti írások aránya az e kategóriába sorolt cikkek felét tette ki. Ezek az írások elsõsorban nívós irodalmi szemelvények voltak. Nem volt ritkaság a balettrõl vagy színházi elõadásokról szóló képes beszámoló sem. Az idõszak elején a lap teljes terjedelmének több mint 10 százalékát ilyen cikkek tették ki. A lap terjedelmének növekedésével párhuzamosan a mûvészeti írások relatív és abszolút súlya is csökkent. Míg 1992-ben az ilyen típusú írások átlagosan 4,9 oldalt foglaltak el a lapban, ez az arány 1994-ben 2,8 oldal lett. Az idõszak végére az oldalszám kissé ismét megnõtt, de a hosszabb irodalmi szemelvények helyét a rövidebb ajánlások foglalták el. A Nõk Lapja tehát az elemzett idõszak folyamán feladta erõs irodalmi-mûvészeti orientációját, terjedelmében és arányaiban csökkentette az ilyen típusú írások közlését. Az irodalmi anyag színvonala is változott az idõszak folyamán, a nívós, klasszikus szerzõktõl a lektûr felé mozdult el.

Az okosító írások csoportján belül megnõtt az ismeretterjesztõ cikkek aránya. A lap a kilencvenes évek közepén és napjainkban is egyre növekvõ arányban él az ismeretterjesztés eszközével. A mélypont ebbõl a szempontból 1991 volt, amikor az ismeretterjesztõ cikkek átlagos laponkénti oldalszáma mindössze 1,83 volt. Ez az arány viszonylag egyenletes növekedést mutatva 1999-re elérte a lapszámonkénti átlagosan 10 oldalt. Az elemzés során az ismeretterjesztõ kategóriát igen tágan értelmeztem, belefért a történelmi, orvosi, politikai stb. ismeretterjesztés. Érdekes lett volna a kategória belsõ struktúráját is elemezni, ezt azonban jelen munkában nem végeztem el. Egyetlen területet emeltem ki, mégpedig a szexuális jellegû ismeretterjesztést, ami egészen a kilencvenes évek közepéig egyáltalán nem volt jelen a Nõk Lapjában. Erre az idõszakra sikerült feloldani az elõzõ évtizedekbõl örökölt féloldalas, prûd nõképet, amibe a szexualitás nem fért bele. A szexuális ismeretterjesztõ jellegû cikkek száma és aránya egyre nõ, de még az elemzett idõszak végére sem érte el más nõi lapok hasonló cikkeinek számát és arányát. Nyilván itt a Nõk Lapja óvatos, lassú változásának vagyunk tanúi. Nem csak a reklámokkal, de a cikkek struktúrájával is egy fiatalabb, fizetõképesebb olvasói réteget igyekeznek becélozni.

A lapban az elemzett idõszak alatt mindig jelen volt az utazás, a más kultúrák megismertetése is. A cikkek többsége külföldi tájakat, városokat, ritkábban hazai utazási célpontokat mutat be. Ezek a cikkek gyakran nem is bújtatott reklámok, hiszen egy-egy utazási iroda vagy más, a cikkben is feltüntetett szervezet finanszírozza az újságíró és a fotós külföldi utazását. Az utazási cikkek 1992-93-ban mélypontot mutatnak, talán nem véletlen, hogy ekkor az ismeretterjesztõ cikkek veszik át az uralmat az okosító cikktípusban. Nyilván más az utazási cikkek funkciója akkor, ha a lap szerkesztõi azt feltételezik, hogy az olvasótábor többsége maga is megismételheti a bemutatott utazást, és más akkor, ha anyagi vagy - mint a korábbi idõszakokban - politikai okok miatt nem indulhat neki az olvasó. Ez utóbbi esetben nem annyira a reklám, mint a bezártság enyhítésére irányuló ismeretterjesztés a fõ motivációja az ilyen cikkeknek.

A lap szerkezetének negyedik fõ pillérét a riport jellegû írások alkotják. Ezek azok az írások, ahol az újságíró személyes véleménye is kiviláglik, illetve ahol a modellnyújtás szándéka és megvalósulása a legerõsebb. Az ilyen típusú cikkek száma és összetétele a Nõk Lapján belül elég nagy ingadozást mutat. A lapban hagyományosan viszonylag magas volt a riportok aránya, ami az 1989-es adatokban még tükrözõdik (a terjedelem 30%-a), ez 1992-re felére csökkent, majd beállt a kilencvenes évek végére egy állandó 21-22 százalékos arányra. Persze ismét figyelemmel kell lennünk a terjedelem növekedésére is, hiszen az idõszak elején 32 oldalas, a végén pedig 84, esetenként már 100 oldalas volt a lap.
 

A riport jellegû cikkek belsõ összetétele

A riport jellegû cikkeket tartalmazó kategória belsõ rétegzettsége is jelentõs változáson ment át. Az idõszak folyamán közel kétszeresére nõtt a vezércikk, szerkesztõségi cikk kategória terjedelme. Az ilyen típusú írások természetesen nem "igazi" riportok, bennük az újságíró a maga vagy a szerkesztõség nevében elmélkedik el a legkülönfélébb témákról. Noha az ilyen típusú cikkek modellnyújtó szerepe fontos, a tartalmi elemzésbõl mégis kihagytam õket. Ennek oka elsõsorban az, hogy megfigyelésem szerint mind a kilencvenes években, mind a korábbi idõszakokban ezeknek a cikkeknek a legerõsebb az aktuálpolitikához, az uralkodó ideológiához, illetve a fõszerkesztõ személyes politikai beállítottságához való kötõdése. Fontosabbnak tartottam azt az indirekt modellnyújtást megragadni, ami a többi riport jellegû cikkbõl kirajzolódik. A valódi riportok átlagos hossza az elemzett 11 évben igen változó volt, az idõszak eleji 8 oldalhoz képest (ami a korabeli terjedelem negyed részét tette ki), az 1992-es mélyponton át (átlagos hosszúság 5,2 oldal) az évtized végére átlagosan 11 oldalra növekedett (ami azonban az ekkori terjedelemnek csak egynyolcada).

Az elemzett idõszak során megjelent két újabb riporttípus, melyek mind az évtized elején, mind a Nõk Lapja elõzõ évtizedeiben szinte ismeretlenek voltak. Álriportnak neveztem azokat a cikkeket, amikor az újságíró - egy nagyon általános téma bemutatása során - úgy tesz, mintha sok különféle emberrel beszélne, de nyilvánvaló, hogy valódi emberrel nem beszélt, íróasztala mellõl el sem mozdult. Az álriport többnyire megpróbál egy átfogó, komplex témát körüljárni, de éppen azért, mert sokat markol, a tanulságok felszínes általánosságok, közhelyek. Az efféle riportok tematikájának, jellegének bemutatására álljon itt néhány cím:

Így válunk mi (1)
Érzelmek iskolája: A szörny ma is zöld szemû - féltékenység (2)
Hétköznapi háromszög (3)
Apátlan lányok (4)
Szeretni bolondulásig? (5, 6)
Ki a pénzügyminiszter a családban? (7)
Igaz történetek a hazugságról (8)
Anyóstörténetek (9)

Az álriportok egy kaptafára készülnek, bennük fellelhetõk tipikus panelek. Egy kevés ismeretterjesztés, néha egy-két adat, de gyakrabban a téma szakértõjének - tipikusan pszichológusnak - megszólaltatása és a "riportalanyok" bemutatása. Az ilyen riportokban bemutatott személyeknek általában csak keresztnevük van, "megszólaltatásuk" értelme az, hogy illusztrálják a téma sokszínûségét, oldják, színesítik az anyagot. Leginkább típusoknak, de semmi esetre sem valódi embereknek lehetne õket nevezni. Tegyük fel, hogy a téma a féltékenység, sõt a zöld szemû szörny. Éva féltékeny - igaza van, joggal az. Mari nem féltékeny - milyen jól teszi! Gábor féltékeny - alaptalanul. Lajos nem az - pedig minden oka meglenne rá. A szakértõ kicsit beszél a féltékeny ember lelkérõl, a féltékenység okairól és hatásairól - ezzel ki is merült az ilyen riportok mélysége. Az álriportok jellegzetesen hosszabbak a valódi riportoknál, hiszen igyekeznek sokféle típust bemutatni, ugyanakkor az olvasó számára annyi információt hordoznak, hogy ki így, ki úgy oldja meg problémáit. Ha azt feltételezzük, hogy ez egyfajta ismeretterjesztésként mûködik, akkor szerepét jól tölti be, hiszen ki-ki megtalálja az övéhez leginkább hasonló típust a keresztnevek között. Ugyanakkor a valódi élettõl és a valódi emberektõl teljesen elszakadt papírfigurák népesítik be általuk a lapot.

A másik új riporttípust tézisalátámasztó riportnak nevezem. Az ilyen riportok lényege az, hogy egy adott - gyakran teljesen periférikus - téma kapcsán megkérdeznek néhány (többnyire híres) embert, aki egy-két közhelyes mondatot mond a témáról. Megszólaltatásuk kizárólagos szerepe az, hogy igent vagy nemet mondjanak az adott témára. Az álriportok és a tézisalátámasztó riportok az idõszak elején még igen ritkán fordultak csak elõ a lapban. A kilencvenes évek végére azonban - illeszkedve a Nõk Lapja általános kommercializálódásához - ezek aránya és száma, átlagos hossza fokozatosan nõtt.

3. táblázat
A Nõk Lapjában szereplõ riportok* átlagos száma lapszámonként

	Riportok száma összesen	Ebbõl a nõkrõl (is) szólók aránya, százalék	Álriportok száma
1989	4,8	80,4	-
1990	4,7	75,8	-
1991	4,4	76,0	0,3
1992	4,4	79,1	0,9
1993	7,2	75,9	0,8
1994	7,7	72,2	0,8
1995	6,2	71,8	1,2
1996	8,6	74,3	1,8
1997	5,0	76,0	1,3
1998	7,0	65,7	1,5
1999	6,8	69,6	1,5
11 év átlaga	6,0	74,3	0,9

* Ez a táblázat a valódi riportok, az álriportok és a tézisalátámasztó riportok együttes számát tartalmazza.

Az egy lapszámban található riportok száma az idõszak során igen hullámzó volt. Az idõszak elejéhez képest jelentõs növekedést tapasztalunk a kilencvenes évek közepére, amikor 1996-ban lapszámonként 8 feletti a kódolható riportok száma. Ekkorra azonban már megjelentek az álriportok és a tézisalátámasztó riportok is, tehát a riportok nagy száma mögött gyakran csekély mennyiségû információ áll. Az évtized végére jelentõsen megnõtt a férfiakról szóló riportok száma, sõt elmondhatjuk azt is, hogy a férfiakat bemutató riportok átlagos hossza több, mint a nõket bemutatóké. Ugyanakkor a bemutatott férfiak, akikrõl hosszabb riport íródik, túlnyomó többségben hírességek, akikre ugyanaz vonatkozik, mint a késõbb elemzendõ bemutatott híres nõkre.
 

A valódi emberek száma a Nõk Lapja riport jellegû cikkeiben

A Nõk Lapja elemzett 11 évének 132 lapszámában összesen 803 kódolható, valódi nõi riportalanyt találtam, lapszámonként átlagosan 6,1-et. Valódi embernek azt tekintettem, akinek neve (esetenként fényképe) a cikkben szerepelt, aki - adott esetben - megkereshetõ, ismét megkérdezhetõ lenne. Elõfordult idõnként, hogy az újságíró cikkében jelezte, hogy riportalanya kérte a névtelenséget. Elképzelhetõ, hogy ilyenkor valódi emberrõl szólt a cikk, de az egységes kódolás érdekében, illetve amiatt, mert ennek eldöntése nem egyértelmû, az ilyen riportalanyokat nem vettem itt számba. A valódi emberek a riportokban három fõ kategóriába voltak sorolhatók.

4. táblázat
A Nõk Lapjában kódolt riportalanyok (nõk) megoszlása évenként

	Híres emberek		Szakértõk		Hétköznapi emberek		Összesen
	Szám	Százalék	Szám	százalék	Szám	Százalék	Szám	Százalék
1989	10	16,4	8	13,1	43	70,5	61	100
1990	23	38,3	3	5,0	34	56,7	60	100
1991	22	38,6	6	10,5	29	50,9	57	100
1992	23	37,7	10	16,4	28	45,9	61	100
1993	50	54,9	1	1,1	40	44,0	91	100
1994	64	67,4	5	5,3	26	27,3	95	100
1995	17	25,8	12	18,2	37	56,0	66	100
1996	42	46,2	14	15,4	35	38,4	91	100
1997	24	34,8	22	31,9	23	33,3	69	100
1998	32	47,1	19	27,9	17	25,0	68	100
1999	41	48,8	18	21,4	25	29,8	84	100
Összes	348	43,3	118	14,7	337	42,0	803	100

Az elemzett idõszak elején - hasonlóan a hetvenes és nyolcvanas évek lapstruktúrájához - a bemutatott valódi riportalanyok 70,5 százaléka még hétköznapi ember volt. A szakértõk és a híres emberek egymáshoz hasonló arányban (13,1%, illetve 16,4%) szerepeltek. 1990-tõl rohamos átalakulás ment végbe a lapban e tekintetben is. A híres emberek aránya nagy ingadozásokkal, de látványosan nõtt, a kilencvenes évek végére 48 százalék körüli értéket ért el. Ez tehát azt jelenti, hogy míg az elemzési idõszak elején a Nõk Lapjában szereplõ valódi, nem kitalált nõi riportalanyok közül minden hatodik, az idõszak végére minden második valamilyen szempontból híres ember. Emelkedést mutat a szakértõk száma is. Néhány olyan évtõl eltekintve, amikor a szakértõk aránya 5 százalék alatt volt, az elemzett idõszak végére a valódi embereken belül arányuk tartósan 20 százalék feletti értéket ért el. Mindezzel párhuzamosan a hétköznapi emberek száma és aránya drasztikusan csökkent. Napjainkban a bemutatott nõi riportalanyok kevesebb, mint egyharmada a hétköznapi nõ. Ez a struktúraátalakulás persze összefüggésben van az álriportok elterjedésével, hiszen az újságírók nyilván úgy vélik, hogy azoknak lenne funkciója a valódi életet bekapcsolni a lapba, azok pótolnák a valódi embereket. Meggyõzõdésem azonban, hogy az álriportok felszínességük, tematikusságuk és didaktikus tanító szándékuk miatt nem töltik be ezt a funkciót. A Nõk Lapja olvasóját az elmúlt évtizedben leszoktatták arról, hogy magához hasonló nõk életével, sorsával, gondjaival találkozzon a lap hasábjain. Helyette elhalmozzák a sztárok életével, a szakértõk okosságával és a keresztnéven bemutatott fantomok sorsával.
 

Híres emberek

A 11 év lapszámaiban talált 348 híres nõ közül 30, közel minden tizedik egy híres ember felesége volt, emiatt tartották érdekesnek bemutatását. A híres férfi, akinek felesége emiatt került a híresség kategóriába, többnyire a média világából, a filmsztárok közül, kisebb számban a politikából került ki. A saját jogon híres személyiségek 43 százaléka színésznõ. A második legnépesebb kategória (24%) a showbusiness-ben tevékenykedõké: popsztárok, médiaszemélyiségek, modellek stb. A harmadik leggyakrabban elõforduló hírességcsoport 11 százalékkal a sportolóké. A maradék eloszlik olyan csoportok között, mint az írók, tudósok, arisztokraták stb. A bemutatott híres nõk kétharmada magyar, egyharmada nyugati országba való. Elenyészõ számban tûnnek fel kelet-európai vagy Európán kívüli országok hírességei. A hírességek kiválasztása meglehetõsen esetlegesnek tûnik. A külföldiek esetében nyilván a nemzetközi hírügynökségek anyagai vagy éppen más nõi lapok cikkei képezik az alapanyagot. A hazaiak körében pedig nyilván az újságírók ismeretségi-baráti köre a perdöntõ. Van olyan hazai színésznõ, aki a 11 év véletlenszerûen kiválasztott lapszámaiban ötször is szerepelt hosszabb-rövidebb riportban. Ezekben az esetekben jól látható a Nõk Lapja "sztárcsináló" tevékenysége.

A hírességek szerepeltetése a Nõk Lapjában kétféle módon történik. Egyik típus, amikor hosszabb riportban megismerhetjük karrierjüket, gondolataikat. Figyelemre méltó, hogy a kilencvenes évek híres emberei között elenyészõ számban szerepelnek a hetvenes-nyolcvanas években még nagyobb számban bemutatott vezetõ értelmiségi nõk (mint pl. Susan Sonntag - 1989/27.), akik a világról elmondott véleményükkel vagy személyes példamutatásukkal valóban figyelemre méltóak lehetnének. A lapban a vezetõ értelmiségi, valódi gondolatokat közlõ hírességek az elemzett idõszak során egyre inkább a férfiak közül kerülnek ki (mint pl. Vekerdy Tamás 1997/4. vagy Mészöly Miklós 1997/13.), ezzel a lap egyre inkább azt a sztereotípiát erõsíti, hogy az értelmes gondolatok a férfiaktól várhatók csupán. A bemutatott nõi hírességek között a külföldi vagy hazai "Hamupipõke"-történetek legfeljebb annyi üzenetet sugallnak, hogy nehéz indulás esetén is eljuthatunk a csúcsra, vagy éppen ellenkezõleg: lám, a még oly sikeres élet is rejt buktatókat.

A híres nõk szerepeltetésének másik módja a tézisalátámasztó riport. Az ilyen riportok a Nõk Lapjában 1993-ban tûntek fel, a Heti körkérdésünk rovat bevezetésével. Ez a rovat 1994 közepéig rendszeresen jelen van a lapban, majd ettõl kezdve az ilyen típusú riportok szeszélyes eloszlásban fel-feltûnnek.

"Önnek mi a »kedvenc« babonája?" (9)
"Ön mit gyûjt?" (10)
"Mit gondol a hûségrõl?" (11)
"Mi az, ami felbosszantja?" (12)

Ilyen és hasonló témák szerepelnek a heti körkérdések között. A tézisalátámasztó riport tehát olyan tényeket közöl az olvasóval, hogy P. F. színésznõ szerint igen fontos az olvasás (13), vagy hogy az ismert emberek közül egyesek akarnak házasodni, mások meg nem (14). Ezekben a riportokban a riportalanyt kétségkívül megkérdezték az adott témáról, de csakis arról. Maga a cikk terjedelme sem tesz lehetõvé néhány felszínes mondat közlésénél többet. Nem a riportalany személyisége, valódi gondolatai fontosak, érdekesek, hanem társadalmi státusza (az esetek 90%-ában híressége) legitimálja szerepeltetését. Az olvasó azt a jól esõ érzést élheti át az ilyen cikkek olvasásakor, hogy lám, a hírességek éppen olyan emberek, mint õ, hiszen babonások, kabalájuk van és autót is vezetnek. Ez a fajta riport remek helykitöltõ, emellett - mivel szellemi erõfeszítést, érzelmi azonosulást nem kíván a befogadótól - ismét a kommercializálódás irányába hat.
 

Szakértõk

A kilencvenes évek kedvenc riportalanya a szakértõ. A 11 év elemzett lapszámaiban 118 nõ jelent meg szakértõi szerepben. Ebben a részben nem vettem számba a külön ismeretterjesztõ cikket író, vagy ott megkérdezett szakértõket, tehát azokkal együtt a szakértõk száma még nagyobb lenne a lapban. A szakértõk 25 százaléka pszichológus, 17 százaléka orvos, 13 százaléka hivatalnok és politikai funkcióban lévõ és 10 százaléka pedagógus. A többiek igen különféle szakterületekrõl valók (könyvtáros, szociológus, rendõr stb.), de emellett ki kell emelni a különféle ezoterikus területek (csillagjós, tenyérjós stb.) szakértõinek egyre nagyobb számú megjelenését. A szakértõ ismeretterjesztõ funkciót tölt be. Névvel és pozícióval jelenik meg a valódi vagy az álriportokban, és az ott felvetett témák hátterét világítja meg. A szakértõ az olvasó elé tehát pozíciója miatt kerül, neki hisszük el a cikk fõ mondanivalóját. Kétségtelenül valódi ember, de személyisége háttérbe szorul, errõl nem tudunk meg semmit. Ilyen értelemben közvetett modellnyújtó hatása van csak, amennyiben azt üzeni az olvasónak, hogy nõk is lehetnek egy-egy téma megkérdezésre érdemes szakértõi.
 

Hétköznapi emberek

Mint a 4. táblázat mutatja, a 11 év elemzett lapszámaiban 337 hétköznapi embert találtunk. Õk valódi emberek, nevük, gyakran arcuk is van. Olyan értelemben hétköznapiak, hogy az olvasó nem feltétlenül ismeri õket, habár vannak közöttük kezdõ közszereplõk, politikusok, tudományos munkatársak vagy fiatal iparmûvészek is. Megszólaltatásuk apropója tehát nem lehet az ismertség, a híresség, de nem is szakértõi minõségükben beszélnek. A lapban való bemutatásuk apropója üzenetet hordoz az olvasók számára, megmutatja azt a fontos tulajdonságukat, életüknek azt a fordulatát, vonását, ami sokak érdeklõdésére számot tarthat, ami mások számára is fontos, érdekes lehet. Meggyõzõdésem szerint az ilyen típusú riportok és riportalanyok jelentenek igazi modellnyújtást a lap részérõl az olvasók számára. Ezekkel az emberekkel lehet azonosulni, ezekkel mérheti össze az olvasó saját gondját-baját, ezek alakítják indirekten az olvasók nõképét.

5. táblázat
A hétköznapi emberek bemutatásának apropója, abszolút szám és százalékos megoszlás

	Abszolút szám	Százalék
Munka	76	22,6
Család	73	21,7
Valamilyen szociológiai jellegû változó	30	8,9
Politika	26	7,7
Egészség, betegség	25	7,4
Pénz beosztása, szegénység	24	7,1
Egyéb apropó	83	24,6

A hétköznapi emberek lekódolásánál elsõnek azt az apropót vettem figyelembe, amiért a cikk megíródott, majd az árnyaló információkat is lekódoltam. A munka világa a cikk megírásának leggyakrabban elõforduló apropója. Ez megfelel a lap hagyományainak, ugyanis a hetvenes években szintén ez fordult elõ leggyakrabban. Ugyanakkor a lapban az elmúlt évtizedekben sajátos változáson ment keresztül a munka világának és a nõk életében elfoglalt helyének bemutatása. A hetvenes évek lapszámai (de még az 1988-asok is) a munkát a rendszer ideológiájának megfelelõen nemesnek, felemelõnek, boldogítónak írták le. "A munka öröme" címmel jelent meg például még 1988-ban is riportsorozat állami díjas munkásnõkrõl. Hasonló hangvételû, habár már a csõd, a munkanélküliség rémét is felveti az az 1989-es cikk a Lenin Kohászati Mûvekrõl, ami a következõ részletet is tartalmazza: "...szûnni nem akaróan sorolta »õsei« és oldalági rokonai közül ki és mit dolgozott-dolgozik az LKM-ben... mindenki, »aki ad magára«. Erika is ad magára. A kombinált Acélmû számítógépes irányító osztályán dolgozik és arra büszke, hogy a gyár legmodernebb részlegében végezhet hasznos munkát." (15) A munka világának bemutatása azonban drasztikusan megváltozik az 1989-es év folyamán. Ekkor hirtelen a munka fogalma a kizsákmányolással, a teherrel, a fáradsággal azonosul. "Nõi arcok egy másik Magyarországról. Mindig rohannak, mindig fáradtak és már fiatalon bedagad a lábuk. Ha elbólintanak egy-egy rántotthússzagú vasárnap délutánon, akkor könnyûnek és szépnek álmodják napjaikat" (16) - írja az újságíró némi József Attila-i utánérzéssel már a következõ számban. Ahogy az elõzõ kép is hamis, egyoldalú volt, úgy ez utóbbi is az. Nehezen is tud a lap mit kezdeni a munkával a további években, így nem csoda, ha a munkáról szóló cikkek jelentõs része (a 76-ból 50) konkrét foglalkozást ûzõ nõ bemutatására korlátozódik. A konkrét foglalkozások egy része egyfajta rácsodálkozás az extrém, nem tipikusan nõies foglalkozásokra, mint a katonai, testõri vagy rendõri pálya. Ezek a riportok egyszerre két-négy ilyen foglalkozású nõt is megkeresnek, megszólaltatnak, így is adódik viszonylag magas számban olyan riportalany, aki munkája miatt került bemutatásra. A konkrét foglalkozások másik típusa az életképszerû riportokban jelenik meg, amikor például tanárok azért kerülnek bemutatásra, mert egy adott iskolában dolgoznak. Különösen keveredik idõnként a Nõk Lapja sztereotip és nonsztereotip látásmódja. Mint abban az esetben, amikor a nem tipikusan nõi munkát végzõ (békefenntartó katona) nõ jellemzi jövõbeni munkáját.

"- Odakint mi lesz a feladatod?
- Parancsok gépelése, levelek érkeztetése, ügyvitellel kapcsolatos dolgok intézése. Ez nõi munka, s nem áll távol attól, amit eddig csináltam." (17).

Miközben tehát találkozunk egy olyan nõvel, aki nem nõiesnek tartott foglalkozást ûz, valójában a munkája tartalma pontosan megfelel a sztereotípiáknak. A munkáról szóló cikkek csekély részében esik szó arról, hogy mit jelent a munkanélküliség egy nõ vagy egy család számára (5 riportalany). Nem találtam a lekódolt lapszámokban cikket a munkanélküliség elõl elõ- vagy rokkantsági nyugdíjba menekülõkkel, egyáltalán azokkal a nõkkel, akik számára a munka a néhány évvel elõbbi lapszámokban csupa büszkeség és öröm forrása volt. Ha csekély számban is, de megjelennek a vállalkozók a lapban (9 lekódolt esetben), illetve a karrierre koncentráló nõk is (12 eset). Mégis, a munkát örömeivel és gondjaival együtt, a maga komplexitásában a lekódolt lapszámokban csupán egy riportsorozat próbálta megragadni. "Beletenyereltünk. A közepébe. A legtöbb olvasónk ugyanis azt írta, napi gondja került szóba, amikor 10. lapszámunkba belelapoztak... Kényszerek, kompromisszumok szülik döntéseinket" (18) - írják a lapban a Család vagy karrier? címû cikksorozatban. Úgy tûnik, a lap újságírói - noha tisztában vannak vele, hogy a munka világa milyen komplex problémákat vet fel - ezt nemigen akarják felvállalni. Emellett hiányzik, illetve mindössze egy cikkben jelent meg a munkának az a másik felfogása, ami a munkát a teljes élet részeként, nem kínként, de nem is mindent helyettesítõ pótszerként értékelte. "A munkám nélkül nem lennék kiegyensúlyozott. A teljes élethez családra és munkára egyaránt szükségem van." (19) Ha tehát a Nõk Lapja munkával kapcsolatos riportjainak modellnyújtását vizsgáljuk, az egyoldalúság a leginkább szembeötlõ, ami a való élet összetettségétõl igen távol áll.

A munka mellett a cikkek megírásának másik leggyakoribb apropója a családi élet, ami szintén megfelel a Nõk Lapja hagyományainak. A családi témák fele harmonikus családi életet, örömteli családi eseményt, a másik fele konfliktusokat mutat be. A riportalany családi élete vagy örömteli, vagy konfliktusos, ritkán egyszerre mindkettõ - ami pedig a valóságban a leggyakrabban fordul elõ. Ha nagymamákról szól a riport, akkor az csupa harmónia, és már a címe is költõi magasságokba repít (20). A gyerekek csupán öröm forrásai, ha nincs "elég", az újságíró veszi a bátorságot magának, hogy finoman szemrehányást tegyen:

"- Ebben a házban elférne még egy harmadik gyerek is...
- Ez igaz. Pisti szeretne is egy harmadikat, egy fiút. Én egyelõre úgy érzem, hogy kettõhöz van elég türelmem." (21)

A nõk a család összetartói, még a híres emberek nem híres feleségei is sztereotip szerepben jelennek meg. A bemutatott családok másik típusa a konfliktusokkal, a gondokkal jellemezhetõ. A válófélben lévõ, a megvert vagy kisemmizett asszonyok bemutatása persze azért nem terheli túl az olvasót, hiszen az elemzett 132 lapszámból 36 ilyen történetet olvashatunk, azok túlnyomó többségét az elemzett idõszak elsõ néhány évében. Úgy tûnik, az ilyen jellegû cikkek nem igazán férnek bele az új Nõk Lapja sztárvilágos, csillogó, ezoterikus oldalakat tartalmazó koncepciójába. Érdekes például, ahogy egy ilyen jellegû cikk esetében szinte bocsánatot kér a szerkesztõség, hogy ilyesmivel terheli az olvasót. "Az alábbi történeten sokat vitatkoztunk: szabad-e Önöket ilyen tragikus sorssal szembesítenünk? Ugyanis több olvasónk javasolta már, hogy ne foglalkozzunk túl gyakran nyomorúsággal, elég elviselni azt a sok bánatot, amit a hétköznapok sodornak elénk." (22) Úgy gondolom azonban, hogy a család, a magánélet árnyoldalainak tényszerû feltárása - bármilyen nehéz téma is ez - nem maradhat ki egy valódi olvasóknak író, színvonalat megcélzó nõi lap oldalairól. Különösen azért nem, mert a valóban nehéz élethelyzetben lévõ nem is kevés olvasó számára gyakran éppen egy ilyen cikk - esetleg a segítségkérés módjainak ismertetésével kiegészítve - mutat kiutat, illetve mutatja meg, hogy nincs egyedül. Ugyanakkor problematikus a családról festett kép egyoldalúsága a lapban. A bemutatott családokban vagy minden szép és jó, vagy minden tragikus. Ebben a témakörben - csakúgy, mint a munkáéban - szintén a komplexitás, a valóság összetettsége hiányzik.

Érdekes a politika megjelenése a riportokban. Politikus nõk már a híres emberek között is csak elvétve fordultak elõ. A 337 bemutatott hétköznapi ember közül is mindössze 24 az, aki valamiféle politikai aktivitás kapcsán került az olvasók elé. Ebbõl 12 egy ironikus képriport (23) szereplõje, így mindössze 12 olyan nõt sikerült találni a 11 év lapszámaiban, aki valódi politikai, közéleti aktivitása miatt érdemes figyelemre. Noha ezen idõszak alatt megtörtént egy rendszerváltás, három szabad országgyûlési és önkormányzati választás, civil szervezetek ezrei alakultak, ezzel együtt a politikával foglalkozó nõk száma az elemzett lapszámokban mindössze ennyi. Ezek az adatok világosan jelzik a mai magyar társadalom és szûkebben a Nõk Lapja elhallgató vagy éppen elutasító hozzáállását a nõk közszerepléséhez.

A szegénység és általában átalakuló társadalmunk nehézségei, fájdalmai elsõsorban a kilencvenes évek elején jelennek meg a lapban. Nyilván összefüggésben a tulajdonosváltással, az újságírói gárda (többszöri) kicserélõdésével, a lap egyszerre vesztette el a hetvenes-nyolcvanas években rá olyannyira jellemzõ kijáró, érdekvédõ szerepét, de egyúttal társadalmi érzékenységét is. Nyilvánvaló, hogy az olvasók egy része (és talán éppen a fizetõképesebbek) maga sem igényli a mindennapok sötétebb oldalának bemutatását, de az is nyilvánvaló, hogy az olvasók más részében erre lenne igény. A szerkesztõség részérõl tehát itt egy egyértelmû értékválasztás tanúi vagyunk. A szegénység, vagy tágabban fogalmazva az anyagi problémák bizonyos mértékig megjelennek a lapban az itt nem elemzett olvasói levelekben, a szolgáltatás cikkcsoportba sorolt tanácsadás jellegû cikkekben. Ezeknek a leveleknek részletesebb elemzése megmutatná, hogy a Nõk Lapjában két világ él egymás mellett. A valódi, az olvasók gondjait leképezõ tanács- és segítségkérések, illetve az ettõl távol álló, szélsõségesen rózsaszín vagy fekete riportok.

A lapban megjelenõ hétköznapi emberekrõl nem csak a riport apropóját adó információt, de az esetlegesen megjelenõ egyéb információkat is lekódoltam. Ezek a pótlólagos információk árnyalják azt a nõképet, ami az olvasók elé kerül. Az egy bemutatott személyre jutó átlagos plusz információk száma 3,5. Ez a szám azonban csökken, hiszen legalább egy adat, nevezetesen a megkérdezett személy nemzetisége mindenkinél rendelkezésre állt. A hétköznapi emberek túlnyomó többsége magyar volt. Érdekes adalék, hogy a 11 év elemzett lapszámaiban sem a híres emberek, sem a szakértõk között nem találtam egyetlen roma származású személyt sem. A hétköznapi emberek között három esetben jelennek meg a romák, egyszer pozitív, kétszer negatív konnotációban. Különösen figyelemre méltó az egyik cikk nyíltan cigányellenes hangvétele. "...a cigányság a teljes népességnek nagyjából 4 százaléka. Ezzel szemben õk kapják a nagyközségi tanács rendelkezésére álló mindennemû segélyalap 23 százalékát. ...Ügyfélfogadási napjainkon a tanácsháza valamennyi helyisége cigányokkal telik meg, a segélykérõk között magyar csak elvétve fordul elõ." (24). A 337 hétköznapi személy kevesebb, mint a felénél találtam a riport megírásának apropója és a (többnyire magyar) nemzetiségen kívül további információkat. A plusz információk többsége szintén szociológiai jellegû volt, mint a családi állapot (ha ismert, akkor tipikusan házas a nõ), az életkor (jellegzetesen fiatal felnõtt 20-40 év közötti), illetve a gyerekszám (egyenlõ arányban 1, 2 és többgyerekesek). A Nõk Lapja e tekintetben ismét olyan, mint hetvenes évekbeli elõdje volt, amelyben az árnyaló információk száma szintén elég alacsony volt.
 

Sztereotip nemi szerepek

Mint a riportok apropójának elemzésekor is jeleztem, a Nõk Lapja, cikkeinek többségében meglehetõsen sztereotip képet fest a nõkrõl és a férfiakról. Az igaz férfi erõskezû, tapasztalt, okos és meg tudja a nõnek magyarázni az életet. (25) Õ akarja eldönteni, hogy mi legyen a felesége neve a házasságkötés után. (26) Efféle jó tulajdonságai mellett szépnek egyáltalán nem kell lennie. "A férfiakkal szemben valóban kisebb elvárásokat támasztunk. Csúnya férfi márpedig nincs, õk köpcösen, kövéren is eladhatók a piacon, ha van bennük valami jó. Például »jó pasinak« számítanak, ha eltartják a családjukat, ha van fellépésük, van humoruk... Ha mi, nõk fölnézünk rájuk, éreztetjük velük férfiasságukat, akkor olyasmit fognak hordani - ti. ruhát - , ami kifejezi azt." - tanácsolja a divattervezõ és vele a lap a célravezetõ nemi szereposztást. (27) Az igazi nõ ezzel szemben, illetve ennek megfelelõen bejárónõ nélkül is "patyolattisztán" tartja a lakást, "maximálisan kiszolgálja" a mellette élõ férfit, mert ezt tartja természetesnek (28) és nem okoskodik bele a férfiak dolgába: "Eleinte részt akartam venni a beszélgetésben, de mindig felsültem. Jancsi ilyenkor magához ölelt: te csak maradj az én butuska feleségem." (29)
 

Összefoglaló megállapítások

A Nõk Lapja, noha évrõl évre új vetélytársai keletkeznek, ma is az egyik legfontosabb nõi magazin. Erre predesztinálja múltja (hiszen 1999-ben volt ötvenéves, és ezt a hagyományt a lap szerkesztõsége is fontosnak tartja) és olvasottsága. Ugyanakkor meg kell küzdenie vetélytársaival, amelyek elsõsorban a fiatalabb, fizetõképesebb nõi csoportokat célozták meg. A Nõk Lapja, miközben szeretné megtartani "komolyságát" is, láthatólag a kilencvenes évek végére behódolt a piac diktálta kommercializálódásnak. Ez megjelenik struktúrájában (a reklámok, a rövid, magazinszerû cikkek arányának rohamos növekedésével), új rovataiban (ezoterika, fitness és társai), a valóságtól elrugaszkodott álriportok számának növekedésében, abban, hogy a sztárok csillogó világa túlsúlyba került a hétköznapi emberek bemutatásához képest. Az olvasó számára mindez elsõsorban egy egyértelmû fogyasztáscentrikus szemlélet közvetítését jelenti.

De fontos üzenetet hordoznak az olvasó számára a hétköznapi emberekrõl szóló riportok is. Ezekkel (és természetesen az egész lap közvetítette összbenyomással) az olvasó akarva-akaratlan súlypontokat kap, melyek az "igazi" nõ vonásaira hívják fel a figyelmet. Mindezek alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy a Nõk Lapja a kilencvenes években, mint jelentõs véleményformáló médium két irányba változik.

1. Egyrészt erõsíti a hagyományos család, valamint az individuum fontosságát a lapon belül, másrészt
2. arra törekszik, hogy a munkát, mint afféle kidobandó kommunista csökevényt, valamint a politikumot agyonhallgassa.

Egyébként ez a kettõsség, tehát a család és az individualitás erõsítése, illetve a munka és a politikum elnyomása megfigyeléseim szerint az összes nõi magazint jellemzi. Egyes lapok még tematikájukban is különválnak, mint mondjuk az individuális fiataloknak címzett Cosmopolitan és a "rendes" családanyáknak címzett Meglepetés. Más lapok azonban (így a Nõk Lapja is) egyszerre próbálnak egyensúlyozni a két - egyébként egymásnak eléggé ellentmondó - területen, egyszerre akarják a fõleg a családjának élõ nõ képét és az önmagával, önmaga kiteljesítésével (de nem a munka, a közélet porondjain, hanem a szépség, a divatosság stb. területén) foglalkozó nõ képét erõsíteni és sugallni. Különös öszvérmegoldások is születnek ebbéli igyekezetükben. Tipikus példája az - egyébként szintén más lapokban is elõforduló - Átváltoztatjuk rovat, amikor tisztes családanyákból csinálnak, legalább a fotózás idejéig, hódító vampot. Létezik ennek a fordítottja is, amikor egy sikeres, ismert nõ (színésznõ, médiasztár) arról nyilatkozik, hogy neki "mégiscsak" a család (lenne) a legfontosabb, illetve az "igazi nõ" a családot, a gyereket, férje kiszolgálását tartja élete értelmének. ("Csak a LÉNYEG maradt változatlan. Az IGAZI NÕ ma is lágy, függ a szeretett férfitól, állandó támaszra vár." Vagy:

"- Meglep a nyugalmad a nyüzsgés közepette. Erõsnek látszol. Ez nem nõies. Ha férfi lennék, talán megijednék tõled, nem kérnélek feleségül. - A válasz jóízû nevetés.
- A házasságom remekül sikerült. Otthon felengedek. Lelkesen fõzõcskézek, pátyolgatom a férjemet. Jólesik a hagyományos nõi szerep."(30)

Persze ha jobban belegondolunk ebbe a tendenciába, ez utóbbi esetekben nem az individualitástól akarják elemelni a nõt, hanem sokkal inkább a munkától. "Véleményem szerint akkor szúródott el az egész, amikor öntudattól vezérelve elkezdtünk dolgozni" - nyilatkozza a lap által egyébként nagyon sztárolt,. (31) Vagy a lap újságírója leírja a következõ mondatokat: "Nemrég két nõ beszélgetett a buszon, az egyikük épp azt mesélte büszkén a másiknak, hogy elnyert egy szakmai ösztöndíjat és fél évre Amerikába utazik. A másik nevetve azt felelte, hogy õ az ilyesmihez buta. - Csak ahhoz van eszem - tette hozzá - hogy elvitessem magam oda a férjemmel. És tavaly már meg is tettem." (32) Most tekintsünk el a mondatok igazságtartalmának elemzésétõl. Csupán az olvasónak szóló üzenetet szeretném aláhúzni: ne dolgozz! A munka nem nõies. Tehát a lap nem az önmaguk szépségével, fittségével, csillagállásával elfoglalt divatlányokat akarja jó anyává, háziasszonnyá "átnevelni", hanem az - önszántából vagy kényszerûen - dolgozó nõt. Hogy legalább rossz legyen a lelkiismerete!

A politika pedig - mint már az elemzésben utaltam rá - valamennyi formájában alig van jelen a Nõk Lapja modellnyújtó riportjaiban és az egész lapban. Nemcsak a nagypolitika - ha kis számban is, de létezõ - nõi szereplõit hiányolom, de a helyi politikában tevékenykedõ, megválasztott nõket és a civil szervezetek sok ezer önkéntesét is. Tartalomelemzésem során egy olyan kifejezés volt, aminek jelenlétét külön nagy figyelemmel kísértem a cikkemben. Ez pedig a feminizmus szó volt. A szó vagy szinonimái 15 esetben jelentek meg az általam elemzett 132 lapszámban. Ebbõl 5 negatív, 10 pozitív összetételben. Fontos megjegyezni azt is, hogy ezek az említések rendre az idõszak elején jelentek meg, a kilencvenes évek közepére, végére kikopott a téma a lapból. "A feminizmus szó hallatán nálunk komoly ellenérzések támadnak majd' minden nõben és férfiban. Bevallom, magam is hetekig halogattam e cikk megírását. És akkor még nem beszéltem az ismerõsökrõl, akik a téma említésekor ijedtem kérdezték: »csak nem vagy feminista?« Nem vagyok" - írja a lap újságírója, mintegy megadva az olvasó számára az alaphangot a kérdéssel kapcsolatban. (33) Hasonlóan reagál a színésznõ a körkérdésre: "Emancipált nõnek/férfinak tartja magát? - Nem vagyok és nem is vágyom rá." (34)

Ha a nemek közötti egyenlõtlenségekkel való foglalkozást, a nõk érdekeiért való kiállást ilyen ellenszenv (vagy az évek többségében agyonhallgatás) kíséri, nem csoda, hogy a politizáló nõ képe semmiképpen sem fér a sémába. Ezt pedig nem ellensúlyozza a néhány feminizmusát vállaló nõ megszólaltatása sem. "Feministának tartom magam, s egyáltalán nem érdekel, hogy erre sokan elhúzzák a szájukat, mert sehogy sem tudom elfogadni a nemek közötti diszkriminációt." (35) Úgy vélem tehát, hogy a Nõk Lapja elrugaszkodása a hetvenes és nyolcvanas évek szocreál stílusából és tematikájából feltétlenül sikeres volt, csak éppen a jelenlegi eredmény egy másfajta torzítás, egyoldalúság lett.
 

I. Melléklet

A Nõk Lapja cikkeinek szerkezete - elemzési besorolás

1. AKTUÁLIS információk
1.1. Reklám
1.2. Rövid, színes hír
1.3. Címlap
1.4. Tartalomjegyzék, elõzetes, önreklám

2. SZOLGÁLTATÁS jellegû cikkek
2.1. Apróhirdetés, mûsorismertetés
2.2. Gyerekrovat
2.3. Háztartás, receptek
2.4. Horoszkóp, ezoterika stb.
2.5. Tanácsadás (kertészeti, jogi, gyereknevelési stb.)
2.6. Divat
2.7. Szépség, fitness, biokultúra
2.8. Levelezés
2.9. Rejtvény
2.10. Vita

3. OKOSÍTÁS jellegû cikkek
3.1. Kultúra (irodalmi szemelvény, ajánló, kritika stb.)
3.2. Ismeretterjesztés (történelmi, orvosi, politikai, pszichológiai stb.)
3.3. Utazás, más kultúrák

4. RIPORT jellegû cikkek
4.1. Vezércikk, szerkesztõségi cikk
4.2. Riport
4.3. Álriport
4.4. Tézisalátámasztó riport
 

II. Melléklet

Az idézett cikkek listája

1. Így válunk mi (1997/14.)
2. Érzelmek iskolája: A szörny ma is zöld szemû - féltékenység (1992/11.)
3. Hétköznapi háromszög (1993/11.)
4. Apátlan lányok (1993/17.)
5. Szeretni bolondulásig? (1993/34 és 1995/38.)
6. Ki a pénzügyminiszter a családban? (1994/42.)
7. Igaz történetek a hazugságról (1995/12.)
8. Anyóstörténetek (1997/52.)
9. Önnek mi a »kedvenc« babonája? (1993/8.)
10. Ön mit gyûjt? (1993/3.)
11. Mit gondol a hûségrõl? (1993/17.)
12. Mi az ami felbosszantja? (1993/25.)
13. Az olvasás csodája (1999/36.)
14. Miért akar(t) férjhez menni? (1996/20.)
15. Csendes forradalom (1989/4.)
16. Arcképek egy másik Magyarországról - Kétmûszakosok (1989/5.)
17. Önkéntes béketeremtõk (1996/2.)
18. Család vagy karrier? (1998/28.)
19. Már megint eldöntik helyettünk, hogy a nõknek mi a jó? (1990/21.)
20. Elröppenõ fehér kötények (1991/9.)
21. Mégis élünk (1990/4.)
22. Õk, én és a betegség (1996/8.)
23. Isten megteremtette a /képviselõ/nõt (1992/2.)
24. Magyar sors Kerepestarcsán (1990/5.)
25. Kulisszatitkok (1991/6.)
26. Hogy neve legyen a gyereknek (1998/17.)
27. Megszépít a boldogság (1999/18.)
28. Házasodjon velünk (1993/34.)
29. Sorsok (1992/2.)
30. Sikeres nõk. Vállalkozás kisbabával (1991/32.)
31. Hová tûntek a férfiak? (1995/3.)
32. Nem szeretem az okos nõket (1999/14.)
33. A feminizmus a férfiaknak is kedvez (1989/45.)
34. Emancipált nõnek/férfinak tartja magát? (1999/23.)
35. Sikeres asszonyok (1990/42.)

1. ábra

2. ábra

3. ábra

 
 

* Ezt a munkát az Open Society Support Foundation Research Support Sceme támogatta (No. 428/1998).

1. Tóth Olga: Kísérlet néhány heti- és napilapból kirajzolódó nõkép tartalomelemzés útján való megragadására. MKKE Szakdolgozat, 1977.

2. A cikkekhez közölt illusztrációt a cikk szerves részeként kezeltem. Egy további, részben más szempontú elemzés része lehetne annak feltárása, hogy az a vizuális világ, ami az illusztrációkban megfigyelhetõ, mennyire illeszkedik a cikk témájához, illetve a magyar valósághoz.