Bevezetés

A társadalmi indikátorok "mozgalmának" kialakulásáról, indulásáról beszélve legalább három fontos állomást kell száma vennünk (Rothenbacher 1993). Az elsõt az az 1954-es ENSZ-kezdeményezés képviseli, amely egy szakértõi csoport felállításával az életszínvonal koncepciójának és mérésének a problémáit kívánta felvázolni. Az itt alkalmazott megközelítésben a lakossági jólét, az életkörülmények különbözõ területekre "darabolhatók", és ezek a szegmensek külön-külön vizsgálandók a statisztikai eszközeivel.

A második kiindulási pontot az a NASA-kutatás jelentette, amely a hatvanas évek elején indult, és amelynek a célja annak a felmérése volt, vajon az ûrprogramoknak milyen a fogadtatása az amerikai társadalomban. Ennek keretében a kutatók egy olyan egységes társadalomstatisztikai rendszer kialakítását tûzték ki célul, amely évente, a gazdasági jelentések mellékleteként egy "társadalmi riportot" jelentet meg. Ez a jelentés a lakosság objektív életkörülményeinek legfontosabb jellemzõirõl és azok változásáról volt hivatott tudósítani.

A harmadik "lökés" szintén az Egyesült Államokból származott. A hatvanas években a gazdasági fejlõdéssel párhuzamosan már jelentkeztek azok a társadalmi problémák, amelyek megoldása pusztán gazdasági eszközökkel nem volt lehetséges. Mind a szakemberek, mind a politikai döntéshozók felismerték, hogy a gazdasági indikátorok önmagukban nem fejezik ki egy ország gazdasági-társadalmi állapotát. Ez a kritika vezetett el egy olyan igényhez, amely a nemzeti számlák rendszeréhez hasonlóan fontosnak látja a "társadalmi számlák" rendszerének kidolgozását. Azonban ennek megvalósítását még mindig inkább a gazdasági helyzetjelentések mellékleteként képzelték el.

A társadalmi jelzõszámok kutatásának "virágzása" a hatvanas évek közepétõl a nyolcvanas évek elejéig tartott. Ekkor, az elméleti keretek tisztázására és a módszertani problémák megoldására több mûhely is kialakult. Európában a legnagyobb tekintélyt a Wolfgang Zapf vezette német és az Erik Allard - a késõbbiekben Joachim Vogel - nevéhez kapcsolható skandináv iskola vívta ki magának. A hetvenes évek végén kezdõdõ gazdasági visszaesés azonban nem kedvezett a társadalmi jelzõszámok kutatásának, a figyelem ismét a gazdasági jelzõszámokra irányult.

Az országok nagy részében a társadalmi indikátorok rendszerbe fûzését célzó statisztikai programok abbamaradtak, más országokban viszont a mozgalom ekkorra már elérte "nagykorúságát", és integrálódott a nemzeti statisztikai rendszerbe.

Napjainkban viszont ismét az érdeklõdés homlokterébe kerültek a társadalmi indikátorokkal kapcsolatos kutatások - a legtöbb ország viszonylagos rendszerességgel megjelentet társadalmi helyzetképeket, sõt néhány helyen egy egységes társadalomstatisztikai adatfelvételi rendszerre épül az információközlés. Kétségkívül, az újabb "lökést" az Európai Unió gazdasági-társadalmi integrációjának felpörgése jelentette, amely új kihívásokat teremtett a statisztikai szolgálaton belül. Egyrészt megindult a nemzeti statisztikai nómenklatúrák, adatközlések összehangolása, másrészt az egységes elvek alapján végrehajtott, a tagállamok legtöbbjére kiterjedõ komparatív társadalomstatisztikai felmérések alapján közös adatbankok létrehozása.

Az elsõ ilyen nagyszabású vállalkozás az Európai Közösség háztartáspanel vizsgálata volt 1994-ben, amely elsõsorban az iskolázottsággal, munkaerõpiaccal, jövedelemeloszlással kapcsolatos kérdésekre fókuszált.

A társadalmi jelzõszámokkal kapcsolatos kutatások történeti hátterének felvázolásakor említést kell tennünk a nem elhanyagolható magyar hagyományokról is. Nálunk a hetvenes évek közepén Andorka Rudolf vezetésével a KSH-ban kezdõdött meg társadalmi indikátorok rendszere elméleti alapjainak kidolgozása. A munka alapvetõen két irányban folyt: Az egyik utat az úgynevezett társadalomstatisztikai tranzíciós mátrixok módszerének hazai adaptációja jelentette (Andorka-Illés 1974), a másikat az ennél "szerényebb" igényû társadalmijelzõszám-szisztéma kidolgozása (Andorka-Kulcsár 1976) képviselte. Az elõbbi megközelítésnek az a lényege, hogy idõrõl idõre követve a társadalom tagjainak életútját, "elszámoljuk" a lakosság mozgását a különbözõ demográfiai, iskolai, munkaerõ-piaci, jövedelmi stb. kategóriák és állapotok között. Ehhez azonban egy olyan komplex, évrõl évre ismétlõdõ társadalomstatisztikai adatfelvételi rendszerre lenne szükség, amely sem akkor, sem azóta nem valósult meg a maga teljességében. Az "egyszerûbb" utat képviselõ, társadalmi jelzõszámokkal kapcsolatos kutatások eredményei viszont több munkában is publikálódtak. 1986-ban - majd angol nyelven 1990-ben - megjelent egy olyan összefoglaló tanulmány, amely az addig kidolgozott mutatók felhasználásával vázolja fel a társadalmi modernizáció rövid és hosszú távú trendjeit (Andorka-Harcsa 1986, 1990). Tulajdonképpen ezen kötet tartalmának és adatainak - legalábbis részbeni - aktualizálását jelentette egyrészt a Társadalmi riport sorozat, másrészt a Társadalmi helyzetkép kiadvány. Az elõbbi kétévente jelenik meg a Tárki égisze alatt, és az elsõ, az általános gazdasági, társadalmi tendenciákat bemutató fejezeten kívül nem csupán adatközlõ, hanem elemzõ tanulmányokat is tartalmaz (Andorka-Kolosi-Vukovich 1990, 1992, 1994, 1996; Kolosi-Tóth-Vukovich 1998, 2000). Az utóbbi kiadványt a KSH munkatársai állítják össze, és funkciója elsõsorban az, hogy leíró jelleggel összegzõ keretet adjon a fontosabb társadalmi jelenségekrõl és folyamatokról (KSH 1999).

A következõkben, a téma nemzetközi szakirodalmára alapozva, áttekintjük a társadalmi jelzõszámokkal kapcsolatos elméleti megközelítéseket, tisztázzuk az általános fogalmakat. Ezen túlmenõen bemutatjuk a különbözõ elméleti megközelítésekbõl következõ operacionalizációs lehetõségeket, és végül kísérletet teszünk egy lehetséges adatgyûjtési rendszer elõnyeinek és hátrányainak a felvázolására.
 

A társadalmi indikátorok: definíciók, típusok
A statisztikától az indikátorokig

Elméletileg a statisztikák olyan számokban kifejezett tények, amelyeket valamilyen módszertani eljárás segítségével szisztematikus adatgyûjtés eredményeként állítanak elõ, ebbõl következõen "értékmentesek", feladatuk csupán az információnyújtás, tájékoztatás. Az indikátorok ezzel szemben túllépnek ezen a "könyvviteli" szemléleten, és magukban rejtik a tervezés, az elõrejelzés és az értékelés lehetõségét. Vagyis az indikátorok közvetítõk - metaadatok (Olenski 1986) - a statisztikai megfigyelések és a gazdasági, társadalmi jelenségek között. A jelzõszámokkal kapcsolatban az egyik legfontosabb szempont az idõbeli vagy a különbözõ gazdasági, társadalmi aggregátumok, csoportok közötti összehasonlítás, összehasonlíthatóság. Egyetlen idõpontra vagy egyetlen csoportra vonatkozó statisztikai adat önmagában nem képvisel indikátort, csak abban az esetben, ha az egy idõsorba illeszkedik, illetve ha más csoportokkal való összehasonlításban szerepel. Más szóval, a jelzõszámoknak minden esetben relatív mutatóknak kell lenniük.

A társadalmi indikátoroknak ez a közvetítõ szerepe jól megmutatkozik azokban a definíciókban, amelyeket a terület "klasszikusainál" olvashatunk:

A társadalmi indikátorok "...olyan statisztikák, statisztikai sorok és minden egyéb formái a bizonyítékoknak, amelyek lehetõvé teszik számunkra, hogy megállapítsuk, hol állunk most, és merrefelé tartunk értékeink és céljaink tekintetében."(Bauer 1966)

"A társadalmi indikátorok valamely társadalmi jelenség mérései, ...[a jelzõszámok] jellegükben normatívok és egy konzisztens információs rendszer részei." (Cazes 1972)

"A társadalmi indikátorok valamilyen társadalmi alrendszerre vonatkoznak ...és a kíváncsiság, a megértés és a cselekvés eszközéül szolgálnak." (Stone 1975)

"A társadalmi indikátorok a társadalomról alkotott számszerûsített tények." (Hauser 1975)

"A társadalmi indikátorok olyan statisztikák, amelyek az életkörülményeket és az ezekben bekövetkezett idõbeli változásokat mérik a népesség különbözõ csoportjaira vonatkozóan, figyelembe véve a társadalmi létezés külsõ (objektív) és belsõ (szubjektív) vonatkozásait." (Land 1975)

Társadalmi indikátoroknak tekinthetõk "...mindazon adatok, amelyek felvilágosítanak bennünket a struktúrákról és a folyamatokról, a célokról és a teljesítményekrõl, az értékekrõl és a véleményekrõl". (Zapf 1977)

"A társadalmi indikátorok egy olyan szisztematikus rendszer részei, amely rendszer a megfigyeléstõl a prognózisig, a tervezéstõl a tervek megvalósulásának értékeléséig terjed." (Horn 1993)

"A társadalmi indikátorok olyan mérések, amelyek legalább háromféle módon használhatók: mint teljesítményindikátorok, a társadalmi célok megvalósulásának sikeressége szempontjából; mint statisztikai háttéradatok az egyéni jólét leírása vonatkozásában; és mint kulcsstatisztikák a nemzeti, regionális, helyi tervezés elõsegítésére." (Vogel 1994)

"...a társadalmi indikátoroknak két alapvetõ célja van: az elsõ a társadalmi változások felmérése, a második a társadalmi jólét mérése és leírása. Szélesebb értelemben véve a társadalmi indikátorok a társadalmi változások rendszeres megfigyelésének és elemzésének eszközei." (Noll 1998)

A fentebbi definíciók "közös" elemeinek kiemelésével a társadalmi jelzõszámok céljaikat, funkcióikat, feladataikat tekintve a következõképpen illeszkednek a gazdasági-társadalmi döntési folyamatokba:
 

Funkció	Feladat
A jelenségek, tendenciák megfigyelése	Elemzés
Az elemzések eredményeként a társadalmi változások elõrejelzése	Tervezés
Lehetséges alternatívák felvázolása, prioritások megadása	Orientálás
A döntések társadalmi következményeinek, ;teljesítményének; értékelése	Monitoring, retrospektív elemzés

A kutatók többsége (pl. Vogel 1994) egyetért abban, hogy a társadalmi indikátorok alkalmazásának elsõdleges célja a társadalmi jólét, az életkörülmények leírása, ennek idõbeli nyomon követése. Ennek megfelelõen a jelzõszámoknak

a. az egyénekre és a háztartásokra kell koncentrálniuk, nem pedig az egyéb gazdasági-társadalmi aggregátumokra;

b. output-méréseknek kell lenniük, amelyek alkalmasak a különbözõ folyamatok, döntések következményeinek a feltárására.

A társadalmi indikátorok mindig normatív jellemzõkkel bírnak abban az értelemben, hogy segítségükkel a szakemberek és a politikai döntéshozók is egyértelmûen meg tudják állapítani a "fejlõdés" vagy a "leszakadás" tényét. Ezeknek a jelzõszámoknak alapvetõ feladatuk, hogy megmutassák azt, vajon a változások "jó" vagy "rossz" irányban haladnak-e; vannak-e egyáltalán változások.

A társadalmi jelzõszámokkal foglalkozó magyar szakirodalom a jelzõszámoknak három típusát különbözteti meg (Andorka-Kulcsár 1976). Az elsõ típus gyakorlatilag megfelel a nemzetközi szakirodalomból származó definícióknak, vagyis az indikátorok normatív, teljesítménymérõ jellegét hangsúlyozza. Ezek mellett azonban a szerzõk szükségesnek tartják a nem normatív jellegû indikátorok alkalmazását is, ezen elsõsorban a társadalmi szolgáltatások és a társadalmi ráfordítások teljesítményét kifejezõ mutatókat értik. Érvelésük szerint az ilyen típusú indikátorok fontos részei a társadalmi viszonyoknak, és összefüggenek a társadalmi jólét alakulásával. Egy harmadik típusú jelzõszám viszont sem a társadalmi jólét bizonyos elemeit, sem a társadalmi szolgáltatásokat, hanem "egyszerûen" a társadalom állapotát írja le. Ide sorolják például a különbözõ beiskolázási mutatókat. Összefoglalóan a társadalmi jelzõszámokat a következõképpen definiálták a szerzõk:

"...a társadalmi folyamatoknak és jelenségeknek - a társadalmi jólét egyes elemeinek, a különbözõ társadalmi ráfordításoknak és általában a társadalom állapotának - olyan mutatói, amelyek a kérdéses folyamatokat és jelenségeket összefoglalóan és világosan jellemzik." (Andorka-Kulcsár1976: 460)

A fentebbi jelzõszám-definíción túlmenõen Andorka és Kulcsár megfogalmazott egy négyes követelményrendszert is a lehetséges indikátorstruktúrát illetõen:

A társadalmi jelzõszámok

1. a jólét minden lényeges területére terjedjenek ki;

2. minden jelenséget a lehetõ legkevesebb, de a legjellemzõbb mutatóval írjanak le;

3. a jelzõszámok legyenek elég érzékenyek ahhoz, hogy a jelenség viszonylag kis változását is jól kimutassák;

4. a kiválasztott jelzõszámoknak minél hosszabb idõsorai, valamint minél részletesebb társadalmi és területi bontás szerint kimutatott keresztmetszeti adatai álljanak rendelkezésre.
 

Objektív versus szubjektív indikátorok

A jelzõszámok természetesen különbözõ szempontok szerint csoportosíthatók, amely szempontokat az adatközlés célja és tartalma határozza meg. Horn (1993) az indikátorok rendezésének következõ módját javasolja:

A. Objektív típus

A.1. egyváltozós megközelítés

A.2. többváltozós "egyszerû" megközelítés

A.3. többváltozós "komplex" megközelítés

B. Levezetett vagy szubjektív típus

Az "objektív" indikátorok alapulhatnak egyetlen változó idõsorán (pl. a nappali tagozaton tanulók száma bizonyos életkorban). Egy másik megoldás az lehet, amikor többé-kevésbé heterogén "elemi" jelzõszámokból alakítunk ki egy kombinált mutatót (pl. a születések és a halálozások számából kiszámítjuk a természetes szaporodás-fogyás indexét). A harmadik megközelítés egy adott gazdasági-társadalmi jelenség komplex, sokféle szempontot figyelembe vevõ megközelítésén alapul (pl. háztartások jövedelmi helyzete, a népesség egészségi állapotát kifejezõ szintetikus mutató). A következõ táblázat három példával világítja meg a három indikátortípus sajátosságait.
 

Területek	Egyváltozós megközelítés	Többváltozós megközelítés
		Egyszerû	Komplex
Népesedés	születési, halálozási mutatók	természetes szaporodás	a népességváltozás hosszú távú trendjei
Oktatás, iskolázottság	a 20 éves népességbõl a nappali tagozaton tanulók aránya	az érettségizettek közül felsõoktatási intézményekben továbbtanulók aránya	az iskolázottsági státusz
Munkaerõpiac	a foglalkoztatottak aránya az aktív korú népességen belül	a népesség gazdasági aktivitási státusz szerinti megoszlása (foglalkoztatottak, munkanélküliek stb.)	a munkaerõ-piaci változások hosszú távú trendjei

Az objektív indikátoroktól Horn elkülöníti az általa "levezetettnek" vagy szubjektívnek nevezett jelzõszámokat. Ezek a mutatók nem közvetlen módon ragadják meg a különbözõ társadalmi jelenségeket, hanem úgynevezett "helyettesítõ" (proxy) indikátorok segítségével. Ebbe a kategóriába sorolja a szerzõ például az öngyilkosságok számának alakulásáról tudósító mutatókat, azzal érvelvén, hogy az öngyilkosságok idõsorainak vizsgálatából megbízható következtetéseket vonhatunk le a társadalom "jól-létének" változására vonatkozóan. Ezek a levezetett vagy származtatott jelzõszámok alapulhatnak a társadalmi tények szubjektív értékelésén, az életkörülmények egyéni percepcióján (is). Mindezt figyelembe véve beszél Noll (1998) a "szubjektív" társadalmi indikátorokról, ahova olyan mutatókat sorol, mint például a szubjektív osztály- vagy réteghelyzet, a foglalkozással, munkakörrel való elégedettség stb. A társadalmi jelzõszámoknak ez az "objektív" - "szubjektív" elkülönítése azért fontos, mert a társadalmi indikátorok modelljei - többek között - aszerint különböztethetõk meg egymástól, hogy milyen típusú jelzõszámokat alkalmaznak, preferálnak a társadalmi jelenségek leírására.
 

"Versenyzõ" megközelítések: a társadalmi indikátorok modelljei

A nyugat-európai országok legtöbbjében már a hetvenes évek óta folyik az úgynevezett "társadalmi indikátorok mozgalma", azonban a keletkezett produktumok, illetve a munka intézményesítettsége meglehetõsen heterogén képet mutat. Nagyon kevés olyan ország van, ahol a társadalmi jelzõszámokkal kapcsolatos kutatások és adatközlések idõben stabilak és folyamatosak. Talán a "legszebb" példa Skandinávia - leginkább Svédország - ahol az indikátorkutatás már csaknem harminc éves múltra tekint vissza, és ahol az adatközlések alapját egy jól kidolgozott adatfelvételi rendszer képviseli. A különbözõ nemzetek társadalmi jelzõszámokkal kapcsolatos erõfeszítései mind a céljaikat, mind módszertani megközelítésüket, mind intézményesítettségüket tekintve nagyon különbözhetnek egymástól. Ezeket a lehetséges megközelítéseket próbáljuk meg a következõkben tipizálni és legfontosabb sajátosságaikat bemutatni.
 

Az "erõforrás" megközelítés

A svéd "életkörülmények" megközelítés középpontjában az a probléma áll, vajon hogyan lehet a lehetõ legszisztematikusabb képet adni a társadalom "jól-létének" népességen belüli eloszlásáról, azaz hogyan ragadhatók meg a statisztika eszközeivel a társadalmi egyenlõtlenségek. Vogel (1988) a társadalmi indikátorokkal kapcsolatos munkának három funkcióját jelöli meg:

1. "a dolgok jelenlegi állásának" leírása (a problémák felvetése),

2. annak eldöntése, vajon "hogyan kellene a dolgoknak menniük" (a társadalmi, politikai célok megfogalmazása); végül,

3. annak meghatározása, hogy "mit kell tennünk" a különbözõ célok elérése érdekében (társadalmi tervezés).

A társadalmi egyenlõség/egyenlõtlenség koncepciója szorosan kapcsolódik azokhoz az elképzelésekhez, hogy milyennek is kellene lennie az anyagi és nem anyagi javak igazságos elosztásának egy adott társadalomban. Az errõl szóló elméletek általában azokon a feltételezéseken alapulnak, amelyek a különbözõ csoportok közötti különbségek okainak feltárására irányulnak. Ezek a különbségek a társadalom tagjai elõtt álló "alternatívák" közötti szabad választás eredményeibõl adódnak. Amikor a hasonló erõforrásokkal rendelkezõ egyének (pl. a kereskedelmi alkalmazottak) anyagi fogyasztásukban, kulturális aktivitásukban, üdülési szokásaikban stb. különböznek egymástól, akkor ezek a különbözõségek "csak" az eltérõ preferenciákból és ízlésekbõl adódnak, és nincsenek elsõdleges kapcsolatban az elérhetõ erõforrásokkal. A tényleges különbségek akkor jelentkeznek, amikor az eltérõ mennyiségû és minõségû erõforrásokkal rendelkezõ társadalmi csoportokat hasonlítjuk össze, hiszen ekkor az egyenlõtlenségek éppen az elérhetõ (vagy el nem érhetõ) források különbözõségébõl adódnak. Ebbõl a megfogalmazásból világos, hogy a skandináv "életkörülmények" megközelítés középpontjában az "erõforrások" fogalma áll. Ebben az elméleti keretben a társadalmi jólét nem más, mint "...az egyéneknek erõforrások feletti rendelkezése, amely által az egyéni életkörülmények tudatos módon alakíthatók" (Erikson 1993: 72). Ezek az erõforrások lehetnek anyagiak, gazdaságiak (lakásviszonyok, vagyon, jövedelem, megtakarítás stb.), és lehetnek az életmód más aspektusaira visszavezethetõk (iskolai, képzettségi háttér, munkakörnyezet, egészségi állapot, kapcsolati környezet stb.). A svéd modell kizárólag objektív indikátorokkal dolgozik, az egyének életkörülményeikkel való elégedettségének vagy elégedetlenségének a vizsgálata (a szubjektív jelzõszámok alkalmazása) ebben a megközelítésben kritika tárgya. Ahogyan Erikson (1993: 77) fogalmaz: "...az a megközelítés, amely az egyének szubjektív értékelésére alapoz, részben, [az egyének] aspirációinak különbözõségébõl adódik." Az aspirációkban, preferenciákban meglévõ eltérések viszont nem jelentenek feltétlenül tényleges társadalmi egyenlõtlenségeket.

Az erõforrások fontosságán kívül ez a modell viszonylag pontosan meghatározza, melyek azok a társadalmi csoportok, amelyek vonatkozásában a társadalmi "jól-lét" megoszlásának a vizsgálata elengedhetetlen. Ezeknek a rétegeknek az elkülönítése négy dimenzió mentén történik:

1. demográfiai dimenzió (nem, életkori csoportok, családtípusok szerinti vizsgálat);

2. társadalmi osztály dimenzió (foglalkozási csoportok, munkaerõ-piaci szektorok, ágazatok szerinti megoszlás);

3. a különbözõ társadalmilag "veszélyeztetett" csoportok (képzetlenek, tartós munkanélküliek, fiatal munkanélküliek, fogyatékosok stb.) vizsgálata;

4. a régiók, településtípusok szerinti elemzések.

A társadalmi "jól-létnek" az e dimenziók mentén adódó csoportok szerinti összevetését ez a modell kétféleképpen teszi meg. Egyrészt leíró, másrészt analitikus módon. Az elõbbi megközelítés nem más, mint a különbözõ erõforrásoknak (pl. lakáskörülmények, jövedelmek, egészségi állapot) a különbözõ demográfiai-társadalmi csoportosításokkal való "kereszttáblája". Ez a módszertani alkalmazás szigorúan deskriptív jellegû, azaz annak a leírására irányul, hogy milyen is az erõforrások megoszlása a különbözõ csoportosító ismérvek mentén; de nem ad választ arra a kérdésre vajon "miért éppen ilyenek" ezek a megoszlások. Hogy válaszolni tudjon a "miért" kérdésre is, a skandináv megközelítés a leíró elemzések mellett az oksági vizsgálatokra is támaszkodik. Az analitikus elemzési keretben arra kíváncsi, vajon az életkörülményekben meglévõ társadalmi különbségek milyen fõbb okokra vezethetõk vissza. Ezért a társadalmi indikátorokkal foglalkozó skandináv kiadványokban az alapos helyzetelemzések mellett mindig megtalálhatók az oksági modellek is.

A skandináv szisztéma egyrészt egy általános társadalomstatisztikai adatfelvételi rendszerre, másrészt az adminisztratív regiszterekbõl származó adatokra épít.

A "jólét"-felvétel az egyéni életmód, életkörülmények feltérképezésére olyan mennyiségû "változó"-tömeget tartalmaz, amely messze túlmutat a szûk értelemben vett társadalmi jelzõszámok körén. Az adatközlések alapjául szolgáló általános társadalomstatisztikai felvételek közül az elsõ 1968-ban volt Svédországban. Ez a vizsgálat elsõsorban a lakossági jövedelemeloszlásra fókuszált, és alapja volt a késõbbi ilyen típusú felméréseknek. 1974-tõl Svédországban évente hajtanak végre úgynevezett életkörülmény-életmód felvételeket a svéd statisztikai hivatal irányításával. Ez a vizsgálatsorozat egy olyan gazdag adatbázis alapját teremtette meg, amely mind a kérdezettek számát (1974-92 között mintegy 130 ezer interjú készült el), mind a benne szereplõ "változók" mennyiségét tekintve egyedülálló a térségben. A svéd életkörülmények vizsgálatsorozat 11 céltémát tartalmaz, ezek a következõk:

• család,
• iskolázottság,
• foglalkoztatás, munkakörülmények,
• jövedelmek, vagyoni helyzet,
• lakáskörülmények,
• közlekedés, szolgáltatásokhoz való hozzáférés,
• szabadidõ és rekreáció,
• társadalmi kapcsolatok, közéleti aktivitás,
• közbiztonság,
• egészség,
• társadalmi mobilitás.

A társadalmi indikátorok svéd modelljeinek kialakításakor a fõ hangsúly a lakosság anyagi erõforrások szerinti rétegzettségének vizsgálatára irányult, ami elsõsorban a peremcsoportok életkörülményeinek részletes elemzését jelentette. Ezek a kutatási kérdések egy olyan adatfelvételi keretet indukálnak, ahol egyrészt a vizsgálati egységnek az egyéneknek, illetve a háztartásoknak kell lenniük, másrészt a jelzõszámok kiválasztásánál alapvetõ hangsúly esik azokra az aktivitásokra, amelyek a különbözõ jóléti intézmények (pl. szociális ellátórendszerek) "teljesítményét", "hatékonyságát" ítélik meg. A késõbbiekben az adatfelvételi rendszer eltolódott a jóléti intézmények ilyen típusú "értékelésétõl", és ma már alapvetõen négy célcsoport szükségleteinek kielégítésére irányul: az államapparátus, a különbözõ lakossági érdekcsoportok, nonprofit intézmények, a közvélemény és a tudományos kutatás.

Ahogyan azt már említettük, a skandináv modell kétpillérû, egyrészt egy általános társadalomstatisztikai felvételsorozaton, másrészt a hivatalos statisztikai regisztereken nyugszik. Ami a társadalomstatisztikai felvételt jelenti, ez évente mintegy 8 ezer 16-84 éves személy megkérdezésére irányul. A válaszadók fele esetében a kérdezés panel jellegû abban az értelemben, hogy ezek a személyek régebbi vizsgálatban is szerepeltek. A felvétel az elõbbiekben felsorolt "jóléti" területek mindegyikére kiterjed, és három részre oszlik. Egyrészt tartalmazza azokat a kérdéseket, amelyek az egyes témák "magindikátorainak"^* elõállításához szükségesek. Másrészt szerepelnek benne azok az alapinformációk, amelyek a csoportosítási szempontok (demográfiai változók, háztartás-összetétel, foglalkozási réteg, településjellemzõk) elõállításához szükségesek. Harmadrészt, a "központi" modulhoz minden évben kapcsolódik egy kiterjedt felvétel, amely egy adott témának a részletes körüljárását célozza. Ezek a témák kétévenként változnak, és egy-egy terület nyolc évenként kerül ismét elõ. A részletes vizsgálatok a következõ témákban fordulnak elõ: munkaerõ-piaci folyamatok (foglalkozási karrierút, munkakörülmények, részfoglalkoztatás stb.), egészségi helyzet, egészségügyi ellátás, társadalmi kapcsolatok, a fizikai környezet (lakáskörülmények, szolgáltatásokhoz való hozzáférés, szolgáltatások igénybevétele). Egy ilyen típusú adatfelvételi struktúra megteremti annak a lehetõségét, hogy a "magindikátorok" évenkénti publikálásán kívül minden második évben az említett témák valamelyikérõl egy sokkal részletesebb indikátorlista is készüljön. Ezen túlmenõen ezeknek a kiegészítõ vizsgálatoknak a panel jellege az idõbeni és az életútbeli változások nyomon követését is lehetõvé teszi.

A svéd jelzõszámmodell másik pillérét az adminisztratív regiszterekbõl nyerhetõ adatok jelentik. A skandináv statisztikai szolgálat egyedülálló abban a tekintetben, ahogyan a különbözõ, eredetileg nem statisztikai céllal készült adminisztratív adatforrásokat beépíti adatközléseibe (kb. ötven ilyen típusú regiszter létezik jelenleg Svédországban). Erre a legkitûnõbb példa talán a jövedelemstatisztika, amely esetben az információk legfõbb forrását az adóhivatali nyilvántartások jelentik. A rendszer mûködtetését egy olyan központi azonosító-rendszer teszi lehetõvé, amelyben az ország minden egyes lakosának van egy egyedi azonosító kódja. Ily módon a különbözõ hivatali adatforrások minden egyes személy esetében összekapcsolhatók, és a reprezentatív társadalomstatisztikai vizsgálatok "rekordjaihoz" is hozzárendelhetõk.
 

Az "életminõség" megközelítés

A hetvenes évek elsõ felétõl a társadalmi jelzõszámokkal foglalkozó kutatók között élénk vita kezdõdött arról, vajon az egyéni-társadalmi jólét szempontjából elégséges-e csupán az objektív életkörülmények felmérése, vagy szükség van ezen objektív körülmények egyéni percepciójának a vizsgálatára is. Ezen túlmenõen az is kérdésként merült fel, hogy melyek azok a mechanizmusok, amelyeken keresztül az életkörülmények, az életmód objektív és szubjektív elemei egymáshoz kapcsolódnak.

Magától értetõdõnek tûnik az a hipotézis, amely szerint a jobb körülmények között élõ emberek elégedettebbek, mint szerényebb életmódú társaik. Azonban több tanulmány is arra hívja fel a figyelmet, hogy adott esetben meglehetõsen gyenge a kapcsolat az egyének objektív életkörülményei és ezen életkörülmények szubjektív értékelése között (Zapf 1977). Amikor az "objektív jólétet" összevetjük annak egyéni megéltségével, akkor - nagyon leegyszerûsítve - egy 2×2-es táblához jutunk, amelyben négy "jóléti szint" különíthetõ el (Glatzler-Mohr 1988):
 

Objektív jólét	;bdquo;Szubjektív;rdquo; jólét
Jó	Jó	Rossz
	;bdquo;Jól-lét;rdquo;	Disszonancia
Rossz	Adaptáció	Depriváció

A fentebbi táblázatból jól látható, hogy azonos egyéni életkörülmények nagyon különbözõ módon értékelhetõk, más szóval rossz objektív körülmények között élõ emberek lehetnek elégedettek (adaptáció), ugyanakkor kedvezõ életmódú csoportok érezhetik magukat nagyon rosszul a társadalomban (disszonancia). Glatzer és Moor (1988) ennek az objektív és szubjektív jólét közötti diszkrepanciának több lehetséges okát is megemlíti:

1. Míg az emberek hajlamosak a saját egyéni teljesítményeiket magasan értékelni, addig azokhoz a "teljesítményekhez", amelyeket egy csoport tagjaként értek el, nem kapcsolnak ilyen pozitív érzületet.

2. Az egyénekre társadalmi nyomás nehezedik elégedetlenségeik "elhallgatására".

3. Az elégedetlenség kifejezése vagy elfojtása egy szocializációs-tanulási folyamat eredménye, és sok esetben nem kapcsolódik szorosan az aktuális helyzethez.

4. Általában a legkedvezõbb körülmények között élõk a legnyitottabbak az új gondolatok, kulturális értékek irányába, ebbõl következõen nekik van a legfejlettebb kritikai érzékük.

Mindezek a tényezõk a társadalmi valóság szubjektív megélésének a részei, és csökkentik a tényleges életkörülmények és az azok értékelése közötti kapcsolat szorosságát.

A társadalmi indikátoroknak ez a szubjektív jelzõszámokon keresztüli megközelítése az életminõséget az aspirációk és a realitás közötti eltérésként definiálja. Michalos (1985) szerint: Az emberek társadalmi elégedettsége vagy elégedetlensége több dolog függvénye. Egyrészt függ azoktól a diszkrepanciáktól, amelyeket az egyének saját kívánságaik és lehetõségeik között éreznek; másrészt függ azoktól a különbségektõl, amelyek az egyének múltbéli életkörülményei és a jelen helyzet között feszülnek; harmadrészt függ a jövõbeni helyzetre vonatkozó egyéni elvárásoktól, aspirációktól.

Az "életminõség" megközelítés alkalmazásának egyik legtisztább formáját a társadalmi jelzõszámok német rendszerében találjuk meg, amelyet a hetvenes évek elsõ felében fejlesztették ki az úgynevezett SPES-projekt (Sozialpolitisches Entscheidungs- und Indikatorensystem) keretében, Wolfgang Zapf (1977) vezetésével. Azóta a rendszert folyamatosan fejlesztették és az újabban felmerülõ társadalmi céloknak megfelelõen átalakították. A rendszer egyrészt egy úgynevezett életmód-életminõség felvételre épít, amelyet elõször 1978-ban hajtottak végre, majd 1984-ben és 1988-ban megismételtek; másik alapját pedig - hasonlóan a svéd modelhez - a hivatalos statisztikai adatközlések jelentik. A német társadalmiindikátor-rendszer jelenlegi formájában a következõ témákat, területeket öleli fel:

• népesedés,
• társadalmi-gazdasági státusz, szubjektív osztály(réteg)helyzet,
• munkaerõpiac, munkakörülmények,
• jövedelmek, jövedelemeloszlás,
• a javak és szolgáltatások kínálata és fogyasztása,
• közlekedés,
• lakáshelyzet,
• egészségi állapot, egészségügy,
• oktatás, iskolázottság,
• társadalmi kapcsolatok,
• környezetvédelem,
• közbiztonság, kriminalitás,
• szabadidõ és médiafogyasztás.

Ahogyan az ábra is mutatja, az egészséggel foglalkozó modul három altémát tartalmaz, amelyek gyakorlatilag három "társadalmi cél" dimenziónak felelnek meg:

1. a lakosság egészségi állapotára vonatkozó adatok,

2. az egészségügyi ellátást jellemzõ információk, és

3. azoknak a tipikus életkörülményeknek, élethelyzeteknek a megragadása, amelyek negatívan vagy pozitívan befolyásolják az egyének egészségi állapotát.

Mindhárom alfejezet 4-5 további dimenziót foglal magában, amelyek az egészségi állapot esetében az ábráról leolvashatók. Végül az ily módon definiált dimenziók legalább egy jól megválasztott egyedi indikátort tartalmaznak.

A fentebbiekben vázolt struktúrában a társadalmi jelzõszámok német rendszere jelenleg mintegy 300 indikátort foglal magában. A megfigyelési periódus, amelyre az adatok rendelkezésre állnak, az ötvenes évektõl a kilencvenes évekig terjed. Ez a jelzõszámrendszer egy olyan szisztematikus gyûjteménye a különbözõ társadalmi indikátoroknak, amely mind társadalompolitikailag, mind elméletileg kellõen megalapozott, és elsõdleges célja az egyének, a lakosság jólétének a felmérése. Ez utóbbi cél érdekében a rendszer feladatának tekinti az objektív életkörülmények felmérésén, leírásán túl ezen élethelyzetek "megélésének" feltérképezését is (objektív és szubjektív indikátorok kombinálása).

A német szakemberek jelzõszámrendszerük kidolgozását több lépcsõben hajtották végre. Elsõ lépésként meghatározták azokat a célterületeket, céltémákat, amelyeket az adatközlésbe feltétlenül be kívántak venni. Ennél a "kiválasztásnál" természetesen több szempontot is figyelembe vettek, így a gazdasági-társadalmi változásokat, a modernizációt éppúgy, mint a mindenkori kormányprogram aktuális célkitûzéseit, elképzeléseit. A második lépésben az ily módon definiált célterületekhez kidolgoztak egy "dimenziókatalógust", amelyben felvázolták, hogy egy adott témán belül melyek azok az alterületek, amelyekre az adatközlésnek mindenképpen ki kell terjedni. Végül a harmadik lépcsõben minden egyes dimenzióban megkonstruáltak jó néhány egyedi jelzõszámot, amelyekbõl azután kiválasztották a legmegfelelõbbeket, és ezeket szerepeltetik idõrõl idõre adatközléseikben.

Az indikátorrendszer felépítésének minden egyes fázisánál elsõdleges szempontként szerepelt, hogy egy olyan szisztémát hozzanak létre, amely alkalmas a lakosság életkörülményeinek, életminõségének lehetõ legteljesebb feltárására és a változások nyomon követésére. A társadalmi indikátorok általános definíciójából következõen a rendszernek biztosítania kell a realitások és a "társadalmi vágyak", célkitûzések közötti összehasonlítás, visszacsatolás lehetõségét is. Ebbõl következõen lehetõvé kell tennie, hogy a felrajzolt idõbeli trendeket a kutatók és a döntéshozók mint a társadalmi jólét növekedését vagy visszafordulását tudják értelmezni. Az idõbeli vizsgálódások mellett a társadalm iindikátorok rendszerének biztosítania kell a különbözõ csoportok életmódjának, élethelyzetének bemutatását éppúgy, mint a lakosság egészére jellemzõ helyzetek feltárását.

Egy ilyen típusú rendszer mûködtetése természetesen folyamatos "karbantartást" és fejlesztést igényel, és ebben a vonatkozásban egyenlõ szerepet kell kapnia a folyamatosság és a rugalmasság, flexibilitás garantálásának. Nyilvánvaló, hogy csak a folyamatos megfigyelések és az azonos struktúrában történõ adatközlések biztosítják megfelelõen a társadalmi-kulturális változások leírását és az életminõségre gyakorolt hatásuk bemutatását. Ugyanakkor, a "tényképszerû" adatközléseknek mindenképpen el kell kerülniük, hogy a merevség és a zártság hibájába essenek. Nyilvánvalóan nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a témák megválasztásakor ne maradjanak ki olyan területek, amelyek a kurrens társadalompolitikai intézkedések célterületei, illetve ahol a különbözõ gazdasági-társadalmi problémák kumulálódnak. Ebbõl következõen a jelzõszámrendszer "témakatalógusa" folyamatosan változhat. Ezt példázza, hogy az utóbbi évtizedben a német szisztéma kiegészült a "környezetvédelem", a "közbiztonság" és a "szabadidõ- és médiafogyasztás" fejezetekkel.
 

A "komponens" megközelítés

Az elsõ kísérletet a lakosság életkörülményeivel foglalkozó összefoglaló "társadalmi jelentés" elkészítésére az ENSZ Statisztikai Bizottságága 1954-ben indította útjára (United Nations Statistical Office 1954, 1961). A koncepció szerint az "életkörülmények" fogalommal jelzett társadalmi jelenségek komponensekre "oszthatók" (pl. család, háztartás, iskolázottság, foglalkoztatás, egészségi helyzet stb.), és ezek a komponensek külön-külön tanulmányozhatók a statisztika eszközeivel. Az egyes részterületekre vonatkozóan a társadalmi jelzõszámoknak egy jól meghatározott körét kell kialakítani, amelyek

a. általános képet adnak a lakosság életszínvonaláról, valamint

b. információkkal szolgálnak a népesedés, a munkaerõpiac, a jövedelmek, a fogyasztás, a közlekedés és kommunikáció alapvetõ változásairól.

Ezeknek az elveknek megfelelõen az ENSZ szakértõi kidolgoztak egy, a tagállamoknak javasolt indikátorlistát is.

Hasonló célok vezérelték az OECD kutatóit is, amikor a hetvenes években a fejlett országokra vonatkozóan kidolgozták saját jelzõszámrendszerüket. A kezdeti szakaszokban a munka leginkább a fõ "célterületek" meghatározására irányult, a második lépésben határozták meg az egyes "célkomponensek" konkrét jelzõszámait (OECD 1982). A harmadik és mindeddig az utolsó lépcsõ ezeknek az indikátoroknak a kvantifikálása, "feltöltése" volt. Az OECD társadalmi indikátorokkal foglalkozó programja 1986-ban egy statisztikai jelentés kibocsátásával ért véget.

A nemzetközi szervezetek kezdeményezései mellett az egyes nemzetek statisztikai hivatalai is elkészítették a "maguk" társadalmi jelentését, amelyekben alapvetõen követték a szupranacionális intézmények ajánlásait. Ezek a "tényképek" elsõsorban a hivatalos statisztikai adatgyûjtések, regiszterek már elérhetõ adataira támaszkodnak, és az egyes társadalmi alrendszerek módszeres feltérképezését célozzák. Módszereiket illetõen kizárólag leíró jellegûek, nem törekednek az egyes társadalmi jelenségek közötti oksági kapcsolatláncok feltárására. Az alkalmazott jelzõszámok típusait tekintve elsõsorban az objektív indikátorok fontosságát hangsúlyozzák, de ahol a téma jellege és az adatok elérhetõsége lehetõvé teszi, nem zárkóznak el a szubjektív, értékelõ jellegû információk közlésétõl sem.

A "komponens" megközelítésre példaként álljon itt az angol társadalmijelzõszám-gyakorlat rövid összefoglalása. Az angol statisztikai hivatal 1970 óta adja ki évente Social Trends címû kiadványát, amely a társadalmi jelenségek széles körének a statisztika eszközeivel való feltárására irányul. A jelentés célja kettõs: egyrészt az, hogy egy adott idõpont keresztmetszetszerû társadalmi térképét adja, másrészt az, hogy az egyes jelenségeket illetõen bemutassa az idõbeli változások irányát és jellegét. Az adatforrásokat elsõsorban a hivatalos statisztikai regiszterek, adatgyûjtések jelentik, kiegészülve az egyéb kutatóintézmények adatfelvételeinek információival.

A kiadvány által felölelt témák a következõk:

• népesedés,
• háztartások és családok,
• iskolázottság,
• foglalkoztatás, munkaerõpiac,
• jövedelmek, anyagi jólét,
• lakossági kiadások,
• egészség,
• társadalmi védõháló,
• közbiztonság,
• lakáskörülmények,
• környezet,
• közlekedés,
• életstílus.

A jelzõszámrendszernek ez az "angol" modellje áll a legközelebb az eddigi hazai gyakorlathoz, abban az értelemben, hogy ez elégíti ki leginkább az Andorka Rudolf és Kulcsár Rózsa (1974) által megfogalmazott és a korábbiakban hivatkozott követelményrendszert. Az angol és az eddigi magyar gyakorlat közötti hasonlóságot bizonyítják azok a magyar kiadványok is, amelyek az elmúlt években jelentek meg, és amelyek "katalógusszerûen" próbálták meg bemutatni a társadalom állapotának idõrõl idõre való változását (pl. Társadalmi helyzetkép 1999).
 

Adatgyûjtési keretek: lehetõségek, korlátok, megvalósíthatóság
Öt lehetséges adatgyûjtési struktúra

A következõkben kísérletet teszünk a társadalmi jelzõszámokat "produkáló" különbözõ adatgyûjtési keretek elõnyeinek és hátrányainak a felvázolására. Öt lehetséges struktúrát írunk le.
 

A. A regiszterekre, egymástól független felmérésekre épülõ jelzõszámrendszer

Ez a legegyszerûbb adatgyûjtési technika abban az értelemben, hogy nem igényli egy "új" vizsgálat megtervezését és végrehajtását, hanem a jelenleg is fellelhetõ statisztikai forrásokra épít. Az eddigi magyar társadalmi ténykép típusú munkák ezt az utat követték. Ebben az esetben elsõrendû feladat az indikátorok egy viszonylag szûk, de folyamatosan, stabilan produkálható körének a kialakítása. Egyértelmû hátránya az ilyen típusú rendszernek, hogy csak a már meglévõvel tud "gazdálkodni", vagyis az esetek egy részében a közölt jelzõszámok kiválasztását nem koncepcionális szempontok indokolják, hanem az elérhetõség.
 

B. A munkaerõ-felméréshez kapcsolódó indikátormodul

Ez az elképzelés egy jelenleg is rendszeresen folyó vizsgálathoz (a KSH Munkaerõ-felméréshez) kapcsolna egy külön modult, amely mintegy 50-60 "magindikátor" folyamatos elõállítását biztosítaná. Ez a megoldás több szempontból is hasznos lehetne. Egyrészt egy nagymintás felméréshez kapcsolódna (egy adott évben az egyik negyedévi kérdezéshez lehetne csatolni, vagy egy almintát véve, minden egyes negyedévben lehetne egy blokkot az eredeti kérdõívhez kapcsolni). Másrészt egy olyan vizsgálat kísérõje lenne, amely maga is rengeteg olyan elemet tartalmaz - a munkaerõ-piaci folyamatokra vonatkozóan -, amely hatékonyan alkalmazható a társadalmi jelzõszámok rendszerének összeállításában.
 

C. Szabályos idõközönként ismétlõdõ, monitor jellegû keresztmetszeti vizsgálatok

A következõ megoldás egy "új", szabályos idõközönként ismétlõdõ, a céltémák mindegyikét részleteiben átfogó általános társadalomstatisztikai vizsgálat elindítása lehetne. Ezt a gyakorlatot követi jelenleg az angol és a finn statisztikai szolgálat. Az ilyen típusú vizsgálatok kb. 300 indikátor idõrõl idõre való megkonstruálására adnának lehetõséget.
 

D. Kétévente ismétlõdõ, szûkített keresztmetszeti vizsgálatok kiegészítõ modullal

Ez az adatgyûjtési struktúra kétpillérû. Egyrészt tartalmaz egy kétévente ismétlõdõ "központi" részt, amely a mintegy 50-60 "magindikátor" elõállításához szükséges, s ez minden (vagy minden második) évben egy kiegészítõ modullal bõvülne. Ezek a kiegészítõ vizsgálatok tematikusak lennének (pl. munkaerõ-piaci folyamatok, jövedelmi helyzet, házasság-válás, lakáskörülmények, peremhelyzetben élõk, szabadidõ-eltöltési szokások stb.), és meghatározott idõközönként sor kerülne valamennyi modul megkérdezésére. Egy ilyen típusú adatgyûjtési technika arra adna lehetõséget, hogy a legfontosabb jelzõszámokon kívül, a különbözõ "kiemelt" társadalmi jelenségekrõl idõrõl idõre részletes képet kapjunk.
 

E. Panelvizsgálatok, longitudinális felvételek

Az ötödik megoldást egy szintén kétévente ismétlõdõ háztartási panelvizsgálat újraindítása jelenthetné. Ennek a megközelítésnek nyilvánvaló elõnye lenne, hogy ugyanazon háztartásokról, személyekrõl állnának rendelkezésünkre különbözõ idõpontokra és egyéni életútszakaszokra vonatkozó adatok. Ez a megoldás nemcsak az idõbeli változások pontos nyomon követését biztosítaná, hanem elmozdulást jelentene az úgynevezett társadalomstatisztikai tranzíciós mátrixok (Andorka-Illés 1974; Land 1975) konstruálásának irányába is. Ez a megközelítés túllép a társadalmi indikátorok "mozgalmán" abban az értelemben, hogy az egyének életútjának folyamatos figyelésével a legfõbb "elágazási pontokon" (középfokú iskolaválasztási döntések, felsõfokú iskolaválasztás, a munkaerõpiacra való belépés, munkaerõ-piaci mozgások, családalapítás, gyermekvállalás, a munkaerõpiacról történõ kilépés, megbetegedések stb.) vizsgálja a társadalmi háttérparaméterek szerinti különbségeket. Ebbe a koncepcióba illeszkedõen a KSH Népességtudományi Intézete a 2001. év végén elindít egy demográfiai panel felvételt, amely elsõsorban a családformálódás, a gyermekvállalás egyéni és társadalmi meghatározottságának vizsgálatára irányul. Ugyanakkor ezeknek a demográfiai eseményeknek, döntéseknek a legfõbb jellegzetességeit az egyéni életútba ágyazottan kutatja. Ami az elemzési eszközöket illeti, alapvetõen két kutatási irány különböztethetõ meg: Az egyik kifejezetten leíró jellegû, és a mobilitási kereszttáblákhoz hasonlóan - kilépési és belépési arányszámokkal - ábrázolja a különbözõ társadalmi jelenségek évrõl évre történõ változását. (Erre a megközelítésre a legjobb példaként a Tárki háztartáspanel-jelentéseibõl származó jövedelmi mobilitási táblák hozhatók fel.) A másik típus az oksági elemzésekre koncentrál, és arányok helyett az úgynevezett átmenetvalószínûségekkel számol. (Ezt a megközelítést a szociológiában elsõ ízben Boudon (1974) alkalmazta az iskolázási döntések vizsgálatában.) Összességében azt mondhatjuk, hogy a panelfelvételi struktúra jelenthetné az egyének és a háztartások társadalmi helyzetének legkomplexebb vizsgálatát, amely messze túlmutathat a leíró elemzéseken, és egy többdimenziós oksági vizsgálat kereteit teremtheti meg.
 

Az öt lehetséges adatgyûjtési struktúra értékelése négy értékelési szempont szerint

A következõkben az öt lehetséges adatgyûjtési struktúra elõnyeit és hátrányait próbáljuk meg bemutatni négy dimenzió mentén.
 

1. Elemzési lehetõségek

A C variáns (szabályos idõközönként ismétlõdõ keresztmetszeti felmérés) nyújtja a legkedvezõbb lehetõséget a nagyszámú jelzõszámok elemzésére, azáltal, hogy egy ilyen típusú vizsgálat az életmód-életkörülmények minden szegmensére kiterjed, és az egyes területekrõl a lehetõ legrészletesebben tudósít. A D alternatíva - habár nem kétévente ismétlõdõen, de - a jelzõszámoknak szintén viszonylag széles körét kínálja fel. Ezen túlmenõen ez a megoldás a szabályos idõközönként ismétlõdõ részletes modulok által az éppen aktuális szegmensek esetében még a C variánsnál is több típusú mérést tesz lehetõvé, továbbá kétévente biztosítja a kulcsindikátorok elõállítását. A panelvizsgálatok (E megoldás) szintén alkalmasak arra, hogy a "változóknak" viszonylag nagy számát öleljék fel, ugyanakkor ebben az esetben elsõdleges fontosságú a mutatók mennyiségének optimális megválasztása a vizsgálat jellegébõl adódó adatfelvételi nehézségek miatt. A B megoldás esetében csak a legfontosabb "magindikátorok" szerepeltetése lehetséges; az A változat esetében még a kulcsindikátorokat is csak a meglévõ adatgyûjtésekbõl lehet kiválasztani.

A jelzõszámok mennyiségén túlmenõen az elemzés vonatkozásában további fontos szempont az úgynevezett "szimultán" adatfeldolgozás lehetõsége. Leegyszerûsítve ez azt jelenti, hogy ugyanarról a megkérdezett személyrõl/háztartásról állnak rendelkezésünkre a különbözõ életmódszegmensekre vonatkozó információk. Ez lehetõvé teszi az egyes területek közötti konzisztencia/inkonzisztencia elemzést éppúgy, mint az oksági láncolatok vizsgálatát. Ebbõl a szempontból csak az A megoldás (statisztikai regiszterek, egymástól független, részterületekre kiterjedõ felmérések) "lóg" ki a sorból, hiszen ez esetben az adataink különbözõ aggregátumokra vonatkoznak, és sohasem ugyanarra a személyre/háztartásra. A "szimultán" elemzéseken túlmenõen a társadalmi indikátorok közlésekor és feldolgozásakor jogos igényként merül fel az idõbeli változások felvázolása. Ebbõl a szempontból szintén az A variáns tekinthetõ a legkedvezõtlenebb megoldásnak, mert ebben az esetben - a legalapvetõbb indikátorokon kívül - alig-alig van lehetõség az ugyanolyan tartalmú mutatók idõrõl idõre való megkonstruálására. Természetesen a legideálisabb megoldást az E alternatíva, a panelvizsgálat képviseli, hiszen ez esetben nemcsak a történeti, de az életútbeli változások is figyelemmel kísérhetõk.
 

2. Flexibilitás

Ezen a fogalmon ebben az esetben az új témáknak, célterületeknek az adatközlési rendszerbe történõ beillesztését értjük, amelyeket vagy a gazdasági-társadalmi változások, vagy a politikai-társadalompolitikai igények indokolnak. Ebbõl a szempontból az egyértelmû elõny a D variánsnál van, ahol egy-egy új téma felvétele egy újabb kiegészítõ modul megtervezését jelenti. A C megoldás a "második helyen" áll, hiszen itt is elképzelhetõ az általános társadalomstatisztikai keresztmetszeti vizsgálatok további bõvítése. A longitudinális felvételeknél egy-egy újabb téma becsatlakozása esetében nyilvánvalóan nincs mód ezen témák paneljellegû vizsgálatára. A munkaerõ-felméréshez kapcsolódó indikátorblokk legfeljebb csak a foglalkoztatással, munkaerõpiaccal kapcsolatos új elképzeléseknél enged meg bõvítést.
 

3. Technikai szempontok

A technikai szempontok vonatkozásában elsõsorban a viszonylag nagy mintaelemszámra és az adatminõség biztosítására gondolunk. Ezeknek a figyelembevétele - véleményünk szerint - leginkább a különbözõ típusú lakossági felvételeknél (B, C, D és E variáns) biztosítható. A panelvizsgálatoknál természetesen egy idõ után problémaként jelentkezik a minta lemorzsolódása, amelyre a megfelelõ pótlási technikák alkalmazása lehet a válasz. Az adatminõség szintén jobban biztosítható az "egy kézben összefogott", konzekvensen ugyanazt az adatellenõrzési technikát alkalmazó vizsgálatoknál, mint a "szétszórt", különbözõ céllal készült statisztikai regisztereknél.
 

4. Intézményi szempontok

Ez esetben a fõ hangsúly az adatközlési struktúra költségvonzatán van. A legolcsóbb megoldásnak az A variáns tûnik, amely "hozott", már kész adatokra épít. Ugyanakkor ez az "olcsóság" csak látszólagos, hiszen nem veszi figyelembe azokat a költségeket, amelyek a különbözõ adatfelvételek kivitelezésével, a regiszterek mûködtetésével járnak. A legköltségesebb vizsgálatok kétségkívül a panelfelvételek, ahol biztosítanunk kell ugyanazon háztartások/személyek évrõl évre történõ követését. Azonban a költségek figyelembevételekor nem elégséges csak a nominális összegekre fókuszálni, hiszen a jóval többe kerülõ lakossági adatfelvételi rendszerek haszna sokkal több lehet, mint a "hozott" statisztikákból történõ válogatás. Az intézményi szempontoknál még nagy prioritást kaphat az adatközlések gyorsasága. Ez esetben is az általános társadalomstatisztikai felvételek "vezetnek", amelyek "egy kézben összpontosulnak", lehetõvé téve a szakszerû, gyors, az összefüggéseket gyorsan felismerõ adatfeldolgozást.
 

Irodalom

Andorka R.-Illés J. 1974. A társadalomstatisztikai rendszer kidolgozásának kérdései. Statisztikai Szemle: (1), 62-77.

Andorka R.-Kulcsár R. 1976. Egy társadalmi jelzõszámrendszer körvonalai I. Statisztikai Szemle: 459-478.

Andorka R.-Harcsa I. 1986. A magyar társadalom modernizációja hosszú- és rövidtávon a társadalmi jelzõszámokkal mérve, 1870-1984. Szociológiai mûhelytanulmányok 1. Budapest: MKKE

- - 1990. Modernization in Hungary in the long and short run measured by social indicators. Social Indicators Research, 23: (1-2)

Andorka R.-Kolosi T.-Vukovich Gy. (szerk.) 1990, 1992, 1994, 1996. Társadalmi riport, Budapest: Tárki

Bauer, R. A. (ed.) 1966. Social Indicators. Cambridge, Mass.: MIT

Boudon R. 1974. Education, Opportunity and Social Inequality: Changing Prospects in Western Society. New York: Wiley

Cazes, B. 1972. The Development in Social Indicators: A Survey. In: Shonfield, A.-S. Shaw (eds.) Social Indicators and Social Policy. London: Heinemann Educational Books

Erikson, R. 1993. Descriptions of Inequality: The Swedish Approach to Welfare Research. In: Nussbaum, M.-A. Sen (eds.) The Quality of Life. Oxford: Clarendon Press, 67-87.

Glatzer, W.-H-M. Mohr 1988. Quality of life: concepts and measurement. Social Indicators Research, 20: 15-38.

Hauser, P. M. 1975. Social Statistics in Use. New York: Russel Sage

Horn, R. V. 1993. Statistical Indicators for the Economic and Social Sciences. Cambridge: Cambridge University Press

Kolosi T.-Tóth I. Gy.-Vukovich Gy. (szerk.) 1998, 2000. Társadalmi riport. Budapest: Tárki

KSH 1999. Társadalmi helyzetkép. Budapest

Land, K. 1975. Theories, models and indicators of social change. International Social Science Journal, 27: 7-37.

Michalos, A. 1985. Multiple discrepancy theories. Social Indicators Research, 16: 347-413.

Noll, H.-H. 1998. Social indicators and social reporting. The international experience. internetes forrás: http://www.ccsd.ca/noll1.html

OECD. 1982. The OECD list of social concerns. Párizs

Olenski, J. 1986. Meta-information systems. Statistical Journal of the United Nations, 4: 31-45.

Rothenbacher, F. 1993. National and international approaches in social reporting. Social Indicators Research, 29: 1-62.

Stone, R. 1975. Towards a System of Social and Demographic Statistics. New York: UN

United Nations Statistical Office. 1961, 1954. International Definition and Measurement of Standards of Living. New York

Vogel, J. 1988. Inequality in Sweden. Trends and Current Situation. Stockholm: Statistics Sweden

- 1994. Social indicators and social reporting. Statistical Journal of United Nations, ECE 11: 241-260.

Zapf, W. (Hrsg.) 1977. Lebensbedingungen in der Bundesrepublik Deutschland. Frankfurt: Campus
 

Függelék

F1. A társadalmi jelzõszámok svéd rendszerének struktúrája

Terület	Jelzõszámok
1. Házasság, család	Nyers házasságkötési arányszám (1000 nem házas nõre/férfire jutó házasságok száma) Nyers elsõ házasságkötési arányszám A házasságban élõk aránya különbözõ életkorban Az élettársi kapcsolatban élõk aránya különbözõ életkorban Az átlagos házasságkötési életkor Átlagos életkor az élettársi kapcsolat létesítésekor Nyers válási arányszám (1000 házasságra jutó válások száma Az újraházasodások száma és aránya Az egyszemélyes háztartások aránya
2. Oktatás, iskolá- zottság	A nappali tagozaton tanulók száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) A nem nappali tagozaton tanulók száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) Az iskolai képzésben eltöltött átlagos idõ (évek száma) (16;ndash;74 évesek) Iskolarendszerû képzésben való részvétel az elmúlt 12 hónapban  (20-74 évesek) Nem iskolarendszerû képzésben való részvétel az elmúlt 12 hónapban (20-74 évesek) A középiskolai végzettségûek aránya (18-74 évesek) A diplomások aránya (25-74 évesek) Az oktatásra fordított kiadások a GDP százalékában Az oktatásban alkalmazottak száma
3. Foglal- kozta- tottság, munka- erõpiac	Az aktív keresõk aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) A részmunkaidõben foglalkoztatottak száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) A munkanélküliek száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) A tartósan munkanélküliek száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) A nem tanulók, nem dolgozók száma és aránya a felnõtt népességben  (16-74 évesek) A mezõgazdaságban foglalkoztatottak száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek) A szolgáltatási szektorban dolgozók száma és aránya a felnõtt népességben (16-74 évesek)
4. Jövedel- mek, vagyoni helyzet	A háztartási jövedelem nagysága: az egy fõre jutó munkajövedelmek nagysága az egy fõre jutó tõkejövedelmek nagysága az egy fõre jutó transzferek (gyermeknevelési, egészségügyi, oktatási stb.) nagysága Jövedelemeloszlás: a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe tartozók közötti átlagos különbség a hetedik és a negyedik jövedelmi tizedbe tartozók közötti átlagos különbség A szociális segélyezésben részesülõ háztartások száma és aránya     A lakástulajdonnal rendelkezõ háztartások száma és aránya     A második lakóingatlannal rendelkezõ háztartások száma és aránya
5. Lakás- helyzet, lakás- körül- mények	A túlzsúfolt lakások (két lakónál több jut egy lakószobára) száma és aránya     100 lakószobára jutó lakószám     A nem összkomfortos lakások száma és aránya     Azoknak a lakásoknak a száma és aránya, ahol nincs automata mosógép     Azoknak a lakásoknak a száma és aránya, ahol nincs hûtõszekrény     A telefonnal nem ellátott lakások száma és aránya
6. Közle- kedés, szolgál- tatások- hoz való hozzá- férés	Közlekedési szükségletek: a lakás és a legközelebbi élelmiszerbolt közötti távolság/átlagos közlekedési idõ a lakás és a legközelebbi élelmiszerbolt között a lakás és a legközelebbi postahivatal közötti távolság/átlagos közlekedési idõ a lakás és a legközelebbi postahivatal között a lakás és a munkahely közötti távolság/átlagos közlekedési idõ a lakás és a munkahely között Közlekedési erõforrások: azoknak a száma és aránya, akik 250 m-nél messzebb laknak a legközelebbi tömegközlekedési megállótól azoknak a száma és aránya, akik birtokolnak vagy használnak személygépkocsit
7. Szabad- idõ	A különbözõ típusú szabadidõs aktivitást végzõk népességen belüli száma és aránya: sport és fizikai aktivitás  kulturális aktivitás (könyvolvasás, könyvtár-, színház-, múzeum- látogatás stb.) szórakozás (mozi, étterem, zenés szórakozóhely stb. látogatása) otthoni tevékenységek (zenehallgatás, tévé-nézés, barkácsolás stb.) ;bdquo;Szabadidõs;rdquo; felszereltség: a színes televízióval rendelkezõ háztartások száma és aránya a videomagnóval rendelkezõ háztartások száma és aránya a hétvégi házzal rendelkezõ háztartások száma és aránya nagy értékû sportfelszereléssel rendelkezõ háztartások száma és aránya Üdülési szokások: azoknak a száma és aránya, akik az elmúlt 12 hónapban voltak legalább egyszer legalább egy hétig nyaralni, üdülni
8. Kapcso- lati erõ- források	Baráti kapcsolatok száma     Rokonok/barátok meglátogatásának gyakorisága     Társadalmi izoláció (egyedül él, nem tart fent baráti kapcsolatokat)     Szakszervezeti tagság, tisztségek     Civil szervezeti tagság, tisztségek     Politikai pártokban való tagság, tisztségek     Részvételi arány a legutóbbi parlamenti választásokon     Részvételi arány a legutóbbi helyhatósági választásokon
9. Közbiz- tonság	A különbözõ típusú bûncselekményeknek áldozatul esettek száma  az elmúlt 12 hónapban
10. Egész- ség	Egészségi állapot: várható átlagos élettartam gyermekhalandóság halandóság halálokok szerint a tartósan betegek száma betegségfajták szerint a fogyatékosok száma azoknak a száma, akiknek munkavégzését betegségük akadályozza Egészségügyi ellátás: azoknak a száma és aránya, akiknek nincs ;bdquo;családi;rdquo; vagy háziorvosuk azoknak a száma és aránya, akik az elmúlt 12 hónapban igénybe vettek fogászati szakrendelést azoknak a száma és aránya, akik az elmúlt 12 hónapban igénybe vettek bármilyen egyéb szakrendelést Szokások: dohányzási szokások alkoholfogyasztás
11. Társa- dalmi mobi- litás	Nemzedékek közötti mobilitás: kilépési, belépési mobilitási arányszámok foglalkozási csoportok szerint Nemzedéken belüli mobilitás: kilépési, belépési mobilitási arányszámok foglalkozási csoportok szerint

 

F2. A társadalmi jelzõszámok angol rendszerének struktúrája

Célterület	Dimenzió	Jelzõszám
I. Népesedés	1. A népesség struktúrája, változása	A népesség nem és életkor szerinti megoszlása
	2. Születési és halálozási arányok	Teljes termékenységi arányszám
	3. Migráció	A belsõ vándorlások alakulása településtípusonként
II. Háztartások és családok	1. Háztartások	A háztartások megoszlása háztartás- nagyság szerint
	2. Családok	A családok megoszlása az eltartott gyermekek száma szerint
	3. Házasság, élettársi kapcsolatok, válás	Nyers házasodási arányszám
	4. Termékenység, gyermekvállalás	A házasságon kívüli élveszületések száma
III. Iskolázottság	1. Iskolai végzettség	A felnõtt népesség megoszlása iskolai /végzettség szerint nemenként
	2. Tanulók és pedagógusok a közoktatásban	A tanuló/pedagógus arány iskola-- típusonként
	3. Iskolai követelmények	Az otthoni tanulással töltött átlagos idõmennyiség
	4. Felsõoktatás	Az érettségizettek közül a felsõoktatásban továbbtanulók aránya
	5. Felnõttoktatás, esti, levelezõ képzés	Az esti, levelezõ képzésben részt vevõk száma iskolatípusonként
	6. Oktatási kiadások	A GDP oktatásra fordított része iskolai szintenként
IV. Foglalkoztatás,  munkaerõpiac	1. Munkaerõ-piaci folyamatok	A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása életkor szerint
	2. Foglalkoztatási típusok	A teljes és a részfoglalkozta tottak száma
	3. Munkaidõ	A teljes idõben foglalkoztatottak és a részfoglalkozásúak átlagos heti munkaideje
	4. Munkanélküliség	Munkanélküliségi ráták nemenként
	5. Munka melletti  szakképzés	A nem iskolarendszerû szakképzésben részt vevõk száma
V. Jövedelem,  anyagi jólét	1. Háztartási jövedelem	A jövedelmek megoszlása források szerint
	2. Jövedelemmegoszlás	A reálkeresetek változása
	3. A jólét egyéb formái	A háztartási megtakarítások mértéke
VI. Kiadások	1. Háztartási és személyi kiadások	A háztartások kiadásszerkezete fõbb termékcsoportok szerint
	2. Árak	Kiskereskedelmi árindex
	3. Háztartások megtakarítása	A megtakarítások nagysága háztartásnagyság szerint

Célterület	Dimenzió	Jelzõszám
VII. Egészség	1. Egészségi állapot	Gyermekhalandóság
	2. Betegségmegelõzés	A fogorvosi rendeléseken megjelentek száma
	3. Szokások és egészség	Dohányzás, alkoholfogyasztás
	4. Halálokok	A 65 év alatti halálozások száma
VIII. Társadalmi védõháló	1. A fogyatékosok	Az egészségügyi intézmények aktivitása a fogyatékosokkal kapcsolatban
	2. Az idõsek	Az idõsekkel foglalkozó intézmények aktivitása
	3. Gyermekek és családok	Gyermek- és családvédelmi intézkedések
IX. Közbiztonság	1. Bûncselekmények	Bûncselekménytípusok
	2. Elkövetõk	A jogerõsen elítéltek száma és meg- oszlása nem, kor stb. szerint
	4. Rendõrségi, bírósági intézkedések, személyzet	A rendõrségi alkalmazottak száma, aránya
	5. Büntetés-végrehajtó intézetek	A börtönök zsúfoltsága
	6. A közbiztonságra fordított kiadások	A büntetés-végrehajtási intézetek fenntartási költségei
X. Lakáshelyzet	1. Lakásállomány	Tulajdoni jelleg szerint
	2. Lakásköltségek és lakáskiadások	A háztartási jövedelembõl a lakás- fenntartásra fordított hányad
	3. Lakásminõség	A lakások tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága
XI. Környezet	1. Levegõ	A levegõszennyezés ;bdquo;forrásai;rdquo;
	2. Víz	A folyóvizek vízminõsége
	3. Talaj- és földhasználat	A mezõgazdasági mûvelésû földterület nagysága
XII. Közlekedés	1. Közlekedési típusok	A különbözõ típusú közlekedésre fordított átlagos idõ
	2. Közúti közlekedés	A személygépkocsival rendelkezõ háztartások aránya
	3. Vasúti közlekedés	A vasúton utazók átlagos száma munkaerõ-piaci státuszuk szerint
	4. Légi közlekedés	A nemzetközi légi közlekedést igénybe vevõk átlagos száma
	5. Közlekedési balesetek	A halált okozó közlekedési balesetek száma
	6. Kiadások	A háztartási jövedelem közlekedésre fordított hányada
XIII. Életstílus	1. Idõfelhasználás	A háztartási munkákra fordított idõ
	2. Otthoni tevékenységek	Rádióhallgatás, tévénézés
	3. Kulturális aktivitás	Színházba járás
	4. Sportolás	A különbözõ típusú sport-tevékenységekre fordított átlagos idõ
	5. Vallási tevékenységek	Templomba járás
	6. Politikai, közéleti aktivitás	Választási részvétel

* "Magindikátorokon" azokat a jelzõszámokat értjük, amelyek az egyes területek legfontosabb sajátosságait, jellemzõit ragadják meg (pl. a "Munkaerõpiac" fejezetnél az aktív keresõk aránya a felnõtt népességben)