A nemek közötti kapcsolatok kérdése Magyarországon is egyre inkább az érdeklõdés középpontjába kerül. A Balassi Kiadó például a múlt évben indította el a Feminizmus és történelem címû sorozatát, 1999-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium keretein belül pedig megalakult a Nõképviseleti Titkárság, amely a nõkkel kapcsolatos kutatásokat és kiadványokat is támogatja.

Nálunk azonban még mindig nagyon kevesen foglalkoznak ezzel a témával, meglehetõsen vegyes fogadtatás mellett. Ezzel szemben Nyugat-Európában és fõleg az Egyesült Államokban ez egyike a legnépszerûbb és legnagyobb támogatottságot élvezõ mûfajoknak, azzal együtt, hogy nagyon sok olyan mû is napvilágot látott, amelynek tudományos értéke vitatható, és sokkal inkább a férfiellenes mozgalom terméke. A feminizmus "bélyegével" tehát nemcsak a hazai kutatóknak kell megküzdeniük, bár Nyugaton minden bizonnyal nyitottabb a tudományos közeg a téma iránt.

A nemek közötti kapcsolatok magyarországi alakulásának és a magyar nõknek a történetében tehát még nagyon sok a fehér folt, és ismereteink rendkívül hiányosak Ezt a hiányt pótolhatja némiképp az Emancipation's Dead-End Roads? címû könyv. A szerzõnõ Svédországban él, az Uppsalai Egyetem szociológusa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen néprajz szakon végzett, és valószínûleg ennek is köszönhetõ a magyar agrártársadalom iránti érdeklõdése. A könyv nagy erénye az újszerû témafelvetésen túl, hogy rendkívül részletes összefoglalását adja a magyar szocialista agrárviszonyokkal kapcsolatos kutatásoknak és elméleteknek.

Nõkrõl, nemek közötti kapcsolatokról szóló mûvek esetén mindig nagyon fontos a szerzõ hozzáállása, kulturális, tudományos "háttere". Más lehet fontos és hangsúlyos ugyanis egy spanyol, és más egy amerikai kutató számára. Svédországban a társadalmi együttélés szabályai rendkívül szigorúak és tradicionálisak. Egy ilyen közeg sokkal érzékenyebbé teheti a kutatót a társadalmi és nemek közötti kapcsolatok problematikájára. Mindemellett, mint Nyugat-Európában mindenhol, a gender studies Svédországban is kivívta létjogosultságát, és a tudományosan elismert irányzatok közé tartozik.

Sok szempontból talán nem véletlen, hogy Asztalos-Morell Ildikó érdeklõdése a szocialista agrártársadalom kapcsán éppen a nemek közötti kapcsolatok felé fordult. A nõk emancipálása a szocialista egyenlõsítõ ideológia egyik alaptétele volt. Az államszocializmus egy humánusabb társadalmat akart teremteni. Mindezt természetesen a bérmunkások körében képzelte el, úgy, hogy a háztartások szerepe csökken, és szerepüket fokozatosan a mindenre kiterjedõ állam veszi át. A parasztság proletarizálása azonban a parasztság ellenállásának köszönhetõen nem volt teljes, a parasztság ugyanis makacsul fenntartotta a háztartás alapú, tehát a családi munkán alapuló termelést.

A könyv alapját statisztikai adatok, felmérések, törvények és rendeletek képezik, és ezt fûzte fel a szerzõ egy komoly elméleti bázisra. Három fõ fogalmat használ, az elsõ a nemi rendszer (gender regime), ami egy általánosabb fogalom, ide tartoznak a törvények, a különbözõ állami szabályozások, tehát minden, ami az állampolgárság nemi jellegét adja. A nemi szisztéma (gender system) ezzel szemben a termelési és újratermelési rendszeren belül mutatja be a munka nemi meghatározottságát. A legfinomabb kategóriában, a nemi modellben (gender model) pedig a szerzõ különbséget tesz férfi és nõi szférák között, és ezeket hierarchikus rendszerbe is foglalja. Ez a három kategória adja tehát Asztalos-Morell Ildikó vizsgálatainak elméleti keretét, és ezek segítségével a deduktív logika szabályainak megfelelõen igazolja hipotéziseit.

Asztalos-Morell Ildikó kiemeli, hogy a szocialista állam alapelvei között kiemelkedõ helyet foglalt el a mezõgazdaság kollektivizálása és a nõk emancipálása. A könyv tulajdonképpen a kettõ összekapcsolódását, közös megjelenését is bemutatja, miközben arra keresi a választ, hogy milyen összefüggések figyelhetõek meg a gazdasági rendszer és nemi rendszer között. A nemek közötti kapcsolatok szocialista agrártársadalmon belüli alakulásának vizsgálata választ adhat tehát arra a sokak által keresett és vitatott kérdésre, hogy a gazdasági rendszerek átalakulása, átalakítása együtt jár-e, illetve elégséges-e a nemek közötti kapcsolatok átalakításához. A szerzõnõ válasza egyértelmûen nem. Hangsúlyozza, hogy a nemi hierarchia egy olyan állandó, évszázadok, sõt évezredek alatt egyetemesen belénk ivódott rendszer, amit még egy radikális gazdasági átalakítás sem képes lényegében megváltoztatni, sõt a nemi hierarchia normáihoz "ösztönösen" igazodni is fog. Az arányok kérdésében, tehát hogy mit sikerült és mit nem sikerült elérnie a szocializmusnak a nõk emancipációjában, a vélemények különbözõek lehetnek. Azt azonban tényként fogadhatjuk el, hogy ilyen vagy olyan mértékben, de sikerült ellenállnia a nemi rendszernek a szocialista átalakulással szemben.

Adott tehát a családi és termelési hagyományaihoz erõsen ragaszkodó paraszti társadalom, a cél pedig a parasztokból bérmunkásokat csinálni, mégpedig a mezõgazdaság kollektivizálásával, és mindeközben a nõk emancipálását is végre kellene hajtani. A mezõgazdaság tekintetében a nõk munkavállalása szimbolizálta ugyanis a patriarchális paraszti termelõrendszer hanyatlását és a nõknek a patriarchális család béklyói alól történõ felszabadítását. A klasszikus marxista elméletek és ebbõl kiindulva a szocialista ideológia szerint is a nõk alárendeltségének és a férfiaktól való függésének oka a termelõmunkából való kizárásuk. A felszabadítás eszköze tehát a tömegmunkában való részvétel biztosítása a nõk számára, miközben a reproduktív feladataik egy részét átviszik a közszférába (bölcsõde, óvoda).

Asztalos-Morell Ildikó leírja, hogy a szocialista rendszernek valóban sikerült is a nõket munkára ösztönözni, és munkaerejüket a gazdaság szükségleteinek megfelelõen mobilizálni. Ez fõleg 1956 után következett be, ugyanis az erõltetett iparosításnak köszönhetõen a férfiak munkaereje ekkorra már teljesen kimerült, és a fõ munkaerõ-tartalékot a nõk jelentették. Emellett azonban reproduktív kötelezettségeik túlnyomó többségét is meghagyták, a nõknek tehát munkaerõként és anyaként is helyt kellett állniuk. A kérdés csupán annyi, hogy a nõi munkaerõ értékét hogyan befolyásolta reproduktív kötelezettségeik fennmaradása.

Asztalos-Morell Ildikó véleménye szerint a szocialista ideológia a nõket tényleges, illetve potenciális anyáknak tekintette. Úgy integrálták õket a bérmunkások közé, hogy ez semmiképpen se sértse azon képességüket, hogy a keresõmunkát a reproduktív munkával kombinálhassák. Különbözõ szabályzatok és törvények születtek, amelyek mind-mind figyelembe vették a nõk biológiai és szociológiai reproduktív funkcióját. Például munkavédelmi törvények és elõírások szerint nem dolgozhattak olyan területen, ahol veszélyeztetve volt a gyermek kihordása. A terhesség negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjáig nem végezhettek fizikai munkát, nem túlórázhattak, nem vállalhattak éjszaki mûszakot, és lakóhelyüktõl 3 km-nél messzebb nem mehettek dolgozni. A gyermek három éves koráig elmehettek fizetetlen szabadságra, ez alatt járt nekik a gyes. A betegségbiztosítás pedig lehetõvé tette, hogy három év alatti gyermekükkel 60 napig otthon maradjanak. Ezt az idõszakot beleszámították az eltöltött munkába, aminek a béremelés és a nyugdíj szempontjából volt nagy jelentõsége. A nõk reproduktív képességét tehát a bérmunka szabályainak szemszögébõl nézték, és abnormálisnak tekintették, amit korrigálni kell.

A szerzõ hangsúlyozza, hogy azon túl, hogy a reproduktív feladatokat szinte kizárólag nõi kötelességként és jogként fogták fel, még kiemelkedõbb szerepet játszott az emancipáció sikertelenségében az a tény, hogy a férfiak adták a normát. A nõk felszabadulását azzal azonosították, hogy elérték a férfiak színvonalát, de a nõknek nemcsak a munkájukban kellett utolérniük a férfiakat, hanem testi erejükben is. A sztálinizmus nõideálja például a fizikailag erõs nõ volt. A nõi munkaerõt nemcsak a hagyományosan nõi területekre áramoltatták, hanem az egyenjogúság jelszavával olyan területekre is, ahol korábban szinte kizárólag férfiak dolgoztak, ilyen a gépipar és az építõipar. Mindeközben a nõk reproduktív szerepe erõsödött, a csökkenõ termékenységre reagálva újradefiniálták a nõk termelõmunkában való szerepét, és jöttek sorban a különbözõ "anyavédõ" törvények. A nõk biológiai különbségei így már jogot biztosítottak arra, hogy számtalan férfiterületrõl kizárják õket. Ezek a biológiai alapú eltérések azonban sokszor inkább vélt, mint valós különbségeken alapultak. Az értékadó, a viszonyítási pont tehát továbbra is a férfi maradt, és ezzel együtt fennmaradt számos férfiprivilégium is, így mindezeknek köszönhetõen a nõk mint deviáns munkaerõ integrálódtak a szocialista termelési rendszerbe.

Asztalos-Morell Ildikó összefoglalásként elmondja, hogy a mezõgazdaság szocialista átalakítása döntõ változásokat hozott mind a férfi, mind a nõi munka tekintetében, a termelõszövetkezetekben a parasztság immár bérmunkásként tevékenykedett. A gazdaságátalakítás azonban lényegében nem tudta megváltoztatni a nemek közötti kapcsolatokat, a nõi foglalkoztatottság növelése nem érte el az ideológiai célját, tehát nem tette a férfiakat és nõket egyenlõvé. A termelõszövetkezetekben a nõk és a férfiak külön szabályozás alá estek, a nõknek kevesebb órát kellett dolgozni, de ezzel egy idõben kevesebb munkabérért rosszabb munkát is végeztek, és mint mellékes, a férfiakat kisegítõ munkaerõt tüntették fel õket. A nemek közötti viszonyok patriarchális jellege tehát továbbra is fennmaradt. Mindehhez kapcsolódva, a hagyományos nemek közötti kapcsolatokat erõsítve a paraszti társadalom - illetve ami megmaradt belõle - továbbra is fenntartotta a tradicionális, család alapú termelést a háztáji gazdálkodással és a második gazdaságban.

Asztalos-Morell Ildikó a feminizmus azon irányzatához tartozik, amely kétségbe vonja a nemek közötti egyenlõtlenségek biológiai különbségekre visszavezethetõ magyarázatát. A nemek közötti függõségi viszonyban látja a nemek közötti egyenlõtlenséget fenntartó és újratermelõ intézmény anyagi és strukturális alapját. A strukturális viszonyok elemzésén túl a nõk helyzetének bemutatásánál fontosnak tartja a nõkkel kapcsolatos ideológiák és törvények elemzését is. A nõk emancipációját a "férfiasság" és "nõiesség" normájának egymáshoz közelítésében látja, szerinte tehát a nõk emancipációja a férfi norma elsajátításával nem valósulhat meg, elveti tehát a nõuralmat, illetve a nõi és férfitársadalmat összeegyeztethetetlennek hirdetõ nézeteket.

* A szerzõ az Uppsala Egyetemen Gunilla Stömholm díjat kapott.