Lengyelország - Magyarországhoz hasonlóan - Európa Nyugat-Kelet közötti fejlõdési jellegzetességeinek hordozója. A Szûcs Jenõ ismert tanulmányában elemzett köztes régió, amely a magántulajdonnak és autonómiáknak teret adó, megújulásra kész nyugati és a despotikus hatalmi viszonyok túlsúlyán nyugvó, mozdulatlanságba dermedt keleti társadalomfejlõdés sajátosságainak keveredésével jellemezhetõ. Norman Davies Lengyelország történetét újraértelmezõ munkájának címe - Isten játszótere - azt sejteti, hogy Európának ebben a szögletében minden lehetséges, a társadalomfejlõdés útját a keleties és a nyugatias elemek sajátos kombinációi különböztetik meg a tiszta típusoktól.

Egy lengyel-magyar összehasonlító elemzésnek ma az ad különös aktualitást, hogy a rendszerváltás újabb történeti helyzetváltozást indított el: a szocializmus kudarcával és a Szovjetunió fölbomlásával megszûnt az az erõ, amely a második világháború után a Kelet világához kapcsolt bennünket, s a többpárti demokrácia megteremtése és az Európai Unióhoz való csatlakozás esélye lehetõséget adott arra, hogy ismét a Nyugat felé közeledjünk. Ezt a különleges átmeneti állapotot természetesen sokféle nézõpontból le lehet írni. A tanulmánykötet, amit most figyelmükbe ajánlok, egyet emel ki ebbõl a gazdag változatosságból: a falusi társadalom átalakulását.

Ha útitársak vagyunk is, más örökséget viszünk magunkkal, és más feladatok állnak elõttünk. Ha csupán a közelmúlt örökségére gondolunk, a lengyelek és magyarok kétségtelenül nagyobb szabadságot élveztek, mint a szocialista tábor többi lakója, a kollektivizálás azonban - bár sem itt, sem ott nem volt teljes - más-más eredménnyel járt. Míg a szocialista mezõgazdaság "magyar modellje" a nagyüzemi gazdálkodás és a kistermelés együttmûködésére épült, Lengyelországban mindvégig megõrizték vezetõ szerepüket a paraszti gazdaságok. Így érthetõ, hogy a rendszerváltás a mi falvainkban mindenekelõtt a föld magántulajdonának visszaállítását, a lengyel vidéken pedig sokkal inkább az igazi gazdamentalitás föltámasztását jelentette.

Kelet és Nyugat között, a szocializmus rendszerében és azon túl - az agrárátalakulás útjának hasonlóságai és különbségei hosszú ideje foglalkoztatják már Kovách Imrét, Krzysztof Gorlachot (Krakkó) és Paweł Starostát (ŁódŸ), akiket több közös kutatási program sikere fûz össze. Együtt határozták el, s ötéves elõkészület után együtt is valósították meg e lengyel-magyar tanulmánykötet kiadását, amelyet nemcsak a két ország faluszociológusai érezhetnek magukénak. Munkájuknak sajnos szomorú aktualitása is van: sem Andorka Rudolf, sem Wacław Piotrowski (ŁódŸ) nem érhette meg megjelenését, a tanulmánygyûjteményt így a két professzor emlékének is ajánlják. Méltó tiszteletadás.

A szerkesztõk tematikai és módszertani szempontból egyaránt különlegeset alkottak: mozaikokból építkeznek, munkájuk mégsem kelt hiányérzetet az emberben. A tizenegy tanulmánypárt - a könnyebb áttekinthetõség kedvéért - úgy állították össze, hogy mindig a magyar kollégák írása nyissa a sort. A kettõs tanulmányfüzér három, egyenként hat darabból álló tematikus egységet alkot, melyeket a szerkesztõk visszatekintõ bevezetése és elõrepillantó zárszava foglal keretbe. (Még arra is odafigyeltek, hogy a két lengyel tanulmányra két magyar feleljen, Kovách Imre ezért szerepel két írással.) Az összehasonlítás lehetõsége többszörös: egy adott témát kiemelve a lengyel és a magyar viszonyokat, a két országot különválasztva pedig az 1990 elõtti és utáni helyzetképet vethetjük egybe.

Bár a kötetbe gyûjtött huszonkét tanulmány mindegyike fölkérésre készült, szerzõik szabadon kifejthették nézeteiket a szerkesztõk által javasolt témákról. Az olvasónak föl is tûnik, hogy honfitársaink általában az esettanulmányokat és a konkrét adatokra épülõ elemzéseket részesítik elõnyben, a lengyelekre pedig inkább a teoretikus megközelítés jellemzõ. Akár településtípusok közötti, akár regionális különbségekrõl van szó, a szociológiai jelenségek értelmezésében nálunk érezhetõen nagyobb hangsúlyt kapnak a területi szempontok. Tudományágunkat ugyanakkor sajátos paradoxon jellemzi: míg a külföldi kollégák között a varsóiak mellett a legkülönbözõbb vidéki mûhelyek (Krakkó, Lublin, ŁódŸ, Toruń) képviselõit is megtaláljuk, magyar részrõl szinte mindenki budapesti.

A kiindulópont: a történeti örökség számbavétele. Erre a feladatra magyar részrõl Kovách Imre vállalkozik. Kulcsfontosságú bevezetõ tanulmányában a vidéki Magyarország huszadik századi elmaradottságának okait tárja föl, és a megoldásukra hivatott modernizációs törekvések eredményeit értékeli. Noha a földosztás és a két hullámban végrehajtott kollektivizálás ellentétes irányú állami beavatkozás volt, a falusi társadalom lényegi problémáit egyik sem oldotta meg, mert mindkettõt politikai szempontok motiválták. Maria Halamska (Varsó) írásából kiderül, hogy a lengyel parasztságnak egészen másfajta nehézségekkel kellett szembenéznie a rendszerváltás küszöbén: ha birtokaik megmaradtak is, gondolkodásmódjukat teljesen átformálta a "szocialista tapasztalat", márpedig a piacgazdaság viszonyai közepette csak vállalkozói attitûddel lehet boldogulni.

A kötet elsõ nagy gondolati egysége a földdel és a mezõgazdasági termelés üzemformáival foglalkozik. Mivel a tsz-ek, az állami gazdaságok és a paraszti birtokok egészen más szerepet játszottak Magyarország és Lengyelország szocialista mezõgazdaságában, s így másként érintette õket a rendszerváltás is, az ideillõ tanulmányokat nem tematikus párjukkal összehasonlítva, hanem országonként csoportosítva mutatom be.

Földosztás, kollektivizálás és agrárprivatizáció a számok tükrében - így foglalhatnám össze röviden Oros Iván tömör elemzésének lényegét. Harcsa István ellenben egyetlen kiválasztott üzemformára és három év történéseire koncentrál: azt vizsgálja, hogy milyen változásokon mentek át 1992-1995 között az újonnan létrejött magángazdaságok. Falvaink sorsa szempontjából különös jelentõsége van annak, hogy mi történt a tsz-ekkel és az állami gazdaságokkal a privatizáció sodrában. Kovács Katalin és Bihari Zsuzsanna széles adatbázisra épülõ tanulmányából átfogó képet kapunk errõl a folyamatról; a szerzõk ugyanis nemcsak a törvényi szabályozás és a piaci mechanizmusok hatását értékelik, hanem - empirikus kutatásaik tapasztalatai nyomán - a spontán fejlõdés lehetséges irányait is vázolják.

A lengyeleknél természetesen a paraszti gazdaságok állnak a figyelem középpontjában. Míg Andrzej Pilichowski (ŁódŸ) - a földpiac jellegzetességeit elemezve - az agrárátalakulás statisztikai mutatókkal mérhetõ oldalát igyekszik megragadni, Krzysztof Gorlach (Krakkó) magára az emberre figyel. Megismertet bennünket azokkal a módszerekkel, amelyeket a szocialista állam alkalmazott a magángazdaságok megtörésére, és azokkal a stratégiákkal, amelyekhez ezek a családok védekezésképpen folyamodtak, ám amelyek a rendszerváltás után érvényüket vesztették. Az 1990 elõtti és utáni helyzet különbségét a szerzõ által megalkotott fogalompár fejezi ki a legpontosabban: "repressive tolerance" - "oppressive freedom". A körképet Elżbieta Psyk-Piotrowska (ŁódŸ) tanulmánya zárja, amely a szocialista szektor privatizációjának lengyelországi tapasztalatait összegzi.

A nõk, a fiatalok és a családok helyzete falun - szívem szerint ezt a címet adnám a második tematikus blokknak, amelyben olyan társadalmi csoportok képviselõi lépnek elénk, akiket valamilyen szempontból hátrányosan érintett a nagy átalakulás. Az elsõ magyar-lengyel tanulmánypárnak a vidéken élõ családok a fõszereplõi, a két szerzõ azonban más-más nézõpontból közelíti meg problémáikat: Tóth Olga a városi és a falusi családi szerepek különbségére helyezi a hangsúlyt, Lucjan Kocik (Krakkó) pedig - Krzysztof Gorlach gondolatait továbbfûzve - arra keres magyarázatot, hogy a szocializmus viszonyai közepette kialakított megélhetési stratégiák miért nem válnak be a piacgazdaságra történõ átmenet idején.

Hol a nõk helye az átalakuló falusi társadalomban? - teszi föl a kérdést Asztalos Morell Ildikó (Uppsala) és Ewa Malinowska (ŁódŸ). Ha kutatási módszereik eltérnek is, fõbb megállapításaik összecsengenek: akár Magyarországról, akár Lengyelországról van szó, a vidéken élõ nõk városi sorstársaiknál és a falusi férfiaknál egyaránt védtelenebbekké váltak a formálódó piacgazdaság viszonyai közepette, a család és az otthoni gazdaság azonban bizonyos értelemben menedéket jelent számukra.

Csite András a 15-29 éves falusi fiatalok társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét és családi hátterét vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy õk a rendszerváltás igazi vesztesei; s mivel a születési hely sok tekintetben az ember egész késõbbi életútját meghatározza, úgy érzi, hogy a maguk erejébõl kevés esélyük van a változtatásra. Lengyel kolléganõje, Krystyna Szafraniec (Toruń) saját tapasztalatai alapján nem ennyire borúlátó: õ bízik abban, hogy a magántermelõk ifjú nemzedéke az átalakulás támasza lesz.

Demokratizálódás, társadalmi egyenlõtlenségek, új értékrend - a harmadik részben azok a tanulmányok kaptak helyet, amelyek a rendszerváltás pozitív és negatív hatásait mérlegelik a vidéken élõk szemszögébõl.

Bõhm Antal a helyi önkormányzatok mûködését és a falusi életkörülmények alakulását határmenti - méghozzá hármashatár menti - helyzetben vizsgálja. Annak az 1993-as nemzetközi kutatásnak néhány következtetését összegzi, amely Magyarország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna és Románia összesen 144 kiválasztott települését érintette. Maria Wieruszewskát (Varsó) egészen más szempontból foglalkoztatja a helyi társadalom átalakulása; itt és most azt próbálja meghatározni, hogy a formálódó demokrácia milyen kihívást jelent a hagyományos paraszti közösségek számára.

Andorka Rudolf posztumusz tanulmánya a társadalmi egyenlõtlenségek térbeli leképezésével a megnyíló lehetõségek árnyoldalára irányítja a figyelmet. Sajnos a földrajzi szempontú vizsgálatok eredményei is azt igazolják, hogy e tekintetben a rendszerváltás óta nemhogy csökkentek volna, hanem még inkább növekedtek a regionális különbségek a fõváros és a vidék, valamint a Nyugat-Dunántúl és a Tiszántúl keleti része között. Az átalakulás válsága a lengyel falvakban szintén érzékelhetõ. Andrzej Kaleta (Toruń) ebben a helyzetben ahhoz tér vissza, ami valaha erõforrást jelentett: programadó írásával ember és környezet megbomlott egyensúlyának helyreállítására buzdít.

A kötet két zárótanulmányának mondandóját így summázhatnám: paraszti értékrend a változó idõben. Táll Éva írása, amely a falusi ember mentalitásának régi és új elemeit hasonlítja össze, sajátos helyzetképet ad a kilencvenes évek elsõ felének magyar valóságáról. Józef Styk (Lublin) viszont egy folyamatot ábrázol: a lengyel falu idealizált képét szem elõtt tartva, azt mutatja be, hogy a tizenkilencedik század végén még meglehetõsen zárt világot alkotó paraszti közösségek száz év alatt hogyan váltak mind nyitottabbá.

Befejezés: a rendszerváltás nyújtotta perspektívák. A szerkesztõi zárszó alkalmat ad Kovách Imrének arra, hogy az agrárprivatizáció értékelésével folytassa a bevezetõben megkezdett gondolatsort. Következtetése: az újabb állami beavatkozás, amely egyetlen emberöltõ alatt immár harmadszor változtatta meg a földtulajdon-viszonyokat, ugyanúgy érintetlenül hagyta a paraszti lét komplexitását, mint a korábbi modernizációs kísérletek. Paweł Starosta (ŁódŸ) viszont úgy látja, hogy a vidék jövõje szempontjából a globalizáció jelenti a legnagyobb kihívást. A lengyel magángazdaságok túlélték ugyan a szocializmus viharait, ám oly sokféle mezõgazdasági terméket állítanak elõ, s oly alacsony technikai színvonalon, hogy megfelelõ támogatás nélkül nemigen tudnak majd versenyezni nyugat-európai és észak-amerikai vetélytársaikkal.

A tanulmánykötet egészét tekintve megállapítható, hogy az pillanatfelvétel egy átmeneti korszakról, ahol minden formálódik, s ahonnan elõre is lehet tekinteni meg visszafelé is. A könyvbe gyûjtött írások nekünk természetesen itt és most fontosak, de néhány év múlva biztos viszonyítási alapot nyújtanak majd újabb összehasonlító vizsgálatok számára. Hiszen a szerkesztõk azzal a szándékkal bocsátották útjára mûvüket, hogy az angol nyelv közvetítésével eljusson mindazokhoz a társadalomkutatókhoz, akiket foglalkoztat a lengyel és a magyar agrárátalakulás útja - Kelet és Nyugat között, a szocializmus rendszerében és azon túl.