Idén Magyarországon rendezték meg a hálózatkutatók nemzetközi tudományos konferenciáját. A rendezvényre a Magyar Szociológiai Társaság és az INSNA^* szervezésében Budapesten került sor 2001. április 25-28. között. Az eddig húsz alkalommal megrendezett konferencia helyszíne eddig hat alkalommal volt Európában, a volt szocialista országok közül elsõként Magyarország adott otthont a hálózatkutatóknak. A programbizottságot alkotó holland és magyar szervezõk (Tom A. B. Snijders és Frans Stokman, illetve Sik Endre és Tardos Róbert) meghívására négy kontinens 27 országából közel kétszázan vettek részt a négynapos budapesti konferencián. A sûrû programot jól jelzi, hogy míg az elsõ nap úgynevezett workshop programja során négy, az úgynevezett spanyol szekcióban pedig egy elõadás hangzott el, a maradék három napon 18 szekcióban, 153 elõadás során mutatták be a hálózatkutatások legfrissebb eredményeit.

A táblázatból látható, hogy az elõadások a hálózatkutatások elméleti és empirikus vizsgálatának igen széles spektrumát átfogták, és nagy hangsúlyt kapott a módszertani, méréstechnikai kérdések tárgyalása is. Figyelemre méltó, hogy a legnépesebb szekció a kapcsolathálók társadalmi tõkére (social capital) gyakorolt hatásával és vizsgálatával foglalkozott; úgy tûnik, hogy a P. Bourdieu és J. Coleman által a társadalomtudományba bevezetett és elterjesztett fogalom egyre hangsúlyosabb szerepet játszik a jövõbeni szociológiai és közgazdaságtudományi kutatásokban.

A konferencia tematikáját szemlélteti az alábbi táblázat:
 

A konferencia programja	Elõadások száma
Mûhelyek
Workshop	4
The analysis of longitudional social network data
A non-technical introduction to social network analysis
Introduction to the analysis of network data
Microfoundations networks
Spanish Session (El analisis de redes sociales en Espana y Latino america: situacion actual y perspectivas)	1
"Keynote Speech" (Mathematics and social networks: A happy marriage or a brief affair)	1
Szekciók
Clustering Network Data	5
Cognitive Network	10
Corporate and Inter-organizational Networks	12
Data Mining	3
Developments in Network Methods in the 1990s	4
Diffusion of Innovations	6
Evolution of Social Networks	11
Infectious Diseases and Social Networks	6
Networks and Game Theory, Network Exchange	6
Networks in East Asia	6
Networks in Politics and Public Policy	7
Networks on the Web	8
Networks Sampling Issues	4
Personal Community Networks	8
Scholarly Networks	7
Social Capital	19
Social Support	13
Statistical Methods for Social Networks	12
ÖSSZESEN	153

A konferenciára az Egyesült Államokból érkezett a legtöbb résztvevõ, Európából pedig a holland kutatók nagy arányú részvételét érdemes megemlíteni. Természetesen a magyar kutatók is szép számmal képviseltették magukat, és tíz szekcióban tartottak elõadásokat.

A résztvevõk országok szerinti számát szemlélteti az alábbi táblázat:
 

A résztvevõk országának neve	Résztvevõk száma
AMERIKA	66
Argentína	1
Egyesült Államok	53
Kanada	7
Mexikó	5
AUSZTRÁLIA	2
ÁZSIA ÉS KÖZEL-KELET	14
Dél-Korea	1
Hong Kong	4
Izrael	5
Japán	1
Kína	1
Tajvan	2
EURÓPA	116
Ausztria	5
Belgium	1
Cseh Köztársaság	1
Egyesült Királyság	10
Finnország	1
Franciaország	7
Görögország	1
Hollandia	26
Magyarország	15
Németország	13
Norvégia	1
Olaszország	7
Spanyolország	6
Svájc	4
Svédország	6
Szlovénia	12
MINDÖSSZESEN	198

Az elsõ nap úgynevezett workshop (mûhely) programjában neves hálózatkutatók elõadásait hallgathatták meg az érdeklõdõk. Barry Wellman, az INSNA alapítója sajnos nem tudott részt venni a konferencián, helyette Dean Behrens mutatta be a társadalmi kapcsolathálózatok elemzésének (social network analysis) történetét, míg Tom Snijders a longitudinális hálózati adatok elemzésének technikájába avatta be a résztvevõket. Martin Everett elõadása a hálózatkutatások elméleti megközelítéseinek és a kutatás során felhasználható módszereknek a teljes körû ismertetését tûzte ki céljául, míg M. Assen, Siegwart Lindenberg és Frans Stokman közös, mikro-makro megközelítésû munkája a mikrostrukturális kapcsolathálózat változásaira és azok hatására koncentrált. Luis Molina és társai - a spanyol nyelvû résztvevõknek tartott úgynevezett spanyol szekcióban - a spanyolországi és a latin-amerikai hálózatkutatások jelenlegi helyzetét és jövõbeni lehetõségeit elemezte, ennek részletesebb leírását Letenyei László ismertetõje tartalmazza.

A második naptól kezdõdõ, párhuzamos szekciókban megtartott elõadások bõséges információval szolgáltak az érdeklõdök számára, mindenki megtalálhatta a számára legérdekesebb témát és elõadót. A továbbiakban az idõrendi bemutatás helyett a konferencia tematikus ismertetésére törekszünk, és a teljesség igénye nélkül az elsõ táblázatban felsorolt szekciók néhány érdekesebb elõadását fogjuk röviden ismertetni.

A konferencia úgynevezett keynote speech-ét (vagyis körülbelül bevezetõ elõadását) Martin Everett, az INSNA jelenlegi elnöke, a greenwichi egyetem professzora tartotta meg, aki rendhagyó stílusban mutatta be a matematika és szociológia szoros kapcsolatát a hálózatelemzés területén. Elõadásában a két tudományterület egymásrautaltságára, a matematikai módszerek hálózatkutatásokban történõ szükségszerû alkalmazására hívta fel a figyelmet.

A konferencia módszertani elõadásai közé sorolhatók a Clustering Network Data nevet viselõ szekcióban elhangzottak. Szlovén kutatók (Bojan Korenini és Zenel Batagelj) például a marketingcélok megvalósításával kapcsolatban mutatták be az úgynevezett laddering technika alkalmazásának lehetõségeit, ami egyéni szintû adatbázisok felhasználásával, a vásárlói értékek és a piaci termékek közötti kapcsolatok mérése révén a fogyasztói szokások pontosabb megértéséhez nyújthat segítséget.

Részben szintén a metodológiai elemzésekhez tartoznak a Cognitive Network szekcióban megtartott elõadások. Roel Popping, a groningeni egyetem kutatója például munkaerõ-piaci példákat felhasználva a kapcsolatháló-struktúrák teljes áttekintésére tett kísérletet, amikor a szövegelemzés és az úgynevezett knowledge graphs közötti kapcsolatok felhasználását mutatta be. Ebben a szekcióban hangzott el Tiziana Casciaro elõadása is, aki tanulmányában - nem a hálózatkutatásokban általában használatos pozitív, hanem az ezzel ellentétes irányú - negatív kötések, interperszonális kapcsolatok vizsgálatának fontosságára hívta fel a figyelmet, és elmondta, hogy amerikai egyetemisták kis mintás vizsgálatakor együttesen elemezte a pozitív és negatív kapcsolatok közötti aszimmetriákat.

A Corporate and Inter-organizational Networks szekcióban elsõsorban gazdasági szereplõk kapcsolathálóit vizsgálták az elõadók, és az intézményeken belüli, illetve az intézmények, vállalatok közötti kapcsolatokra fókuszáltak. Kanadai kutatók (Chantal Aurousseau és Johanne Saint-Charles) például a munkahelyi erõszak pontosabb megismerése érdekében folytattak hálózatkutatásokat, és olyan kérdésekre kerestek választ elõadásukban, hogy hogyan befolyásolta az erõszak megjelenését és dinamikáját a szervezeten belüli baráti kapcsolatok elõfordulása, az aktorok pozíciója, hálózati relációja, és hogy ez hogyan volt felhasználható az elõzõ feltárására, megelõzésére. Boris Blumberg holland kutató a különféle tõkefajták, a kapcsolathálók és az önálló vállalkozóvá válás közti összefüggéseket tárgyalta elõadásában, és empirikus adatok segítségével mutatta ki, hogy a "sikeresebb indulásban" milyen fontos szerepet játszanak az olyan környezeti feltételek, mint például a megfelelõ szociális környezet és az információkhoz történõ hozzájutás lehetõsége. Az összehasonlító kutatások közé sorolható Nyina Gorovaja munkája, aki a szervezetek közötti (interorganizational) kapcsolathálózatok 1992 és 2000 közti oroszországi változásait és a nyugat-európai és ázsiai kapcsolathálózatokkal történõ összehasonlítást tûzte ki céljául. A privatizációval foglalkozó hazai kutatók számára különösen érdekes adalékokkal szolgálhat három szlovén kutató (Marko Pahor, Anuska Ferligoj és Janez Prasnikar) elõadása, akik a szlovéniai privatizáció és a vállalatvezetõk, tulajdonosok kapcsolathálói közötti összefüggéseket vizsgálták. Hipotézisük szerint például a tulajdonosok közötti kapcsolatok struktúrája jelentõsen befolyásolja a szlovén privatizációs modellt, és a privatizációt felügyelõ kormányzati intézmények jóval kisebb befolyást tudnak csak gyakorolni a folyamatra, mint ami szükséges lenne. Szintén a gazdasági átmenet vizsgálatát helyezte vizsgálata középpontjába egy magyar és amerikai szerzõpáros (Vedres Balázs és David Stark), akik 500 magyar vállalat 1990-1999 közötti adatai alapján elemezték a hazai tulajdon(os)változások kapcsolathálózati jellemzõit. A gazdasági átmenet struktúráját három szakaszra osztották, amelynek elsõ fázisában a volt szocialista vállalatok felbomlása és kevés számú szervezetek közötti kapcsolat volt a jellemzõ. Az ezt követõ második szakaszban a szervezetek közötti kapcsolatok sûrûsödése következtében kohézív, összetartozó alcsoportok alakultak ki, míg a harmadik fázis legjellemzõbb sajátossága a multinacionális tõke dominanciája volt.

A korábbiakhoz képest jelentõsen eltérõ tematika jellemezte a Data Mining szekció munkáját, ahol többek között az adatok "Web"-használati technikájával és adatmátrixok elemzésével ismerkedhettek meg az érdeklõdõk.

Módszertani ismereteit gyarapíthatta az a résztvevõ, aki a Developments in Network Methods in the 1990s nevû szekció elõadásait látogatta a konferencia során. Tom Snijders holland kutató a longitudinális hálózati adatok statisztikai modelljét felhasználva érvelt amellett, hogy kutatók számára a feldolgozás során az úgynevezett folyamatos mutatókon alapuló idõmodellek (continuous-time models) alkalmasabbak, mint az úgynevezett diszkrét mutatókon alapuló idõmodellek (discrete-time models). A ljubjanai egyetem kutatói (Patrick Doreian, Vladimir Bategelj és Anuska Ferligoj) az úgynevezett blokkmodellek használatát ismertették meg az érdeklõdõkkel, és kisebb csoportok példáin keresztül mutatták be a modellek hálózatkutatásokban történõ felhasználását.

A kapcsolathálózatok szerepe és az innovatív megoldások, technikák (el)terjedése és gazdasági haszna volt a témája a Diffusion of Innovations nevû szekciónak. Dimitrios Christopoulos, a bristoli egyetem kutatója például azt a kérdést vizsgálta, hogy a politikai döntéshozók hogyan tudják ösztönözni az innovációt, és milyen szerepet játszanak a regionális fejlesztésben. Jan Kratzer holland kutató elõadásában menedzserek innovációs csoportjait elemezte, arra keresve a választ, hogy milyen sajátosságok, ellentétek jellemzik a baráti csoportok (friendship) két típusának: a baráti kommunikáción alapuló (friendly communication), illetve a baráti kapcsolatokon alapuló (friendly relations) relációs struktúráknak a teljesítményét. Letenyei László hazai adatokon keresztül mutatta be, hogy bizonyos szituációkban az innováció terjedése megerõsítheti a tradicionális jellegû közösségeket, és az erõs kötésekkel jellemezhetõ közösségek újra integrálhatják a korábbi társadalmi struktúrákat. Osztrák kutatók (Gerhard Wuehrer és Petra Kuchinka) a személyes hálózat (ego-network) innovatív vállalkozásokra gyakorolt gazdasági hatékonyságát elemezték esettanulmányukban hálózati mutatók (pl. sûrûség, intenzitás stb.) elemzése révén.

A hálózati struktúrák fejlõdésével, alakváltozásaival foglakozott a konferencia Evolution of Social Networks nevû szekciója. Jun Kobayashi, a chicagói egyetem kutatója például azt az érdekes kérdést vizsgálta, hogy vajon milyen társadalmi hatás, befolyás (social influence) játszik szerepet abban, hogy az egyének megváltoztatják korábbi véleményüket az "egyhangú" konszenzus elérése érdekében. Holland és japán kutatók (Maritje van Duijn, Evelien Zeggelink, Frans Stokman, Hiroshi Hiramatsu és Frans Wasseur) két tanulói csoport vizsgálata révén arra keresték a választ, hogy vajon a "hasonlóság" milyen szerepet játszik a barátválasztásban. Elemzésükben a vizuális jegyek (pl. nem, életkor stb.) mellett a diákok "láthatatlan" jellegzetességeire is (pl. szabadidõ-eltöltés szokásai, tantárgyválasztás stb.) kitértek, és végül jelentõs különbségeket tártak fel a két ország diákcsoportjainak barátválasztását illetõen.

A laikusok számára is érdekes témák szerepeltek a konferencia Infectious Diseases and Social Networks nevû szekciójának elõadásaiban. A Max Planck Intézet és a Pennsylvania egyetem kutatói (Christoph Buchler, Hans-Peter Kohler és Susan Watkins) például az emberek szexuális viselkedésében az AIDS hatására bekövetkezett változásokat elemezték kenyai adatok felhasználásával. A szekció további elõadásai (pl. a szexualitással összefüggõ betegségek, a droghasználat terjedése) szintén jelezték, hogy a hálózatkutatások és az ezekre támaszkodó technikák milyen jól felhasználhatók akár az egészségügy, a megelõzés területén, akár a hagyományos szociológiai technikákkal nehezen mérhetõ marginális csoportok viselkedésének tanulmányozása során.

A játékelméleti technikák felhasználhatósága és a kapcsolathálókon belüli cserék volt a témája a konferencia Networks and Game Theory, Network Exchange nevû szekciójának. Az úgynevezett "fogolydilemma" volt az egyik alapja a Stanford Egyetem kutatói (Martin Gargiulo, Elisa Jayne Bienestock és Michael Mettler) elõadásának, akik a környezeti feltételek hirtelen megváltozásával kapcsolatban szimulálták az együttmûködõ hálózatok (cooperative networks) létrejöttét és egyénekre gyakorolt hatását. Ehhez némileg hasonló tematikájú volt Janky Béla és Takács Károly elõadása, akik játékelméleti modell segítségével kerestek magyarázatot arra, hogy hogyan és milyen hálózati feltételek révén jön létre a racionalitáson alapuló részvétel az egyének kollektív cselekvésekor. Mirit Shohamnak, a Cornell Egyetem kutatójának érdekes elõadása a gyermekek játékválasztása és a gyermekek közötti információk cseréje közötti kapcsolat mibenlétét elemezte, míg az Oregon Egyetem kutatói (Marco Slikker és Anne van den Nouweland) a kommunikációs hálózatok (communication networks) létrehozásának "költségfüggõségét" mutatták be, rámutatva arra, hogy bizonyos esetekben a növekvõ költségek következményeként a várhatónál kevesebb kapcsolat, kötés jön létre a potenciális csoport tagjai között.

A konferencián külön szekció vizsgálta egy meghatározott földrajzi régió kapcsolathálózatainak sajátosságait. A Networks in East Asia nevû szekcióban kínai és tajvani kutatások eredményei segítségével az elõadók a személyes hálózatok és a munkaerõ-piaci elhelyezkedés, valamint a munkahelyen belüli mobilitás összefüggéseit vizsgálták.

Részben a politikatudományi, részben a szociológiai elitkutatásokkal kapcsolhatók össze a konferencia Networks in Politics and Public Policy nevû szekciójában elhangzottak. Mexikói elõadók (Jorge Gil-Mendieta, Jorge Castro és Alejandro Ruiz) az 1982 és 2000 között hatalmon lévõ politikai elit befolyását, hatalmi szerkezetét vizsgálták, míg szlovén kutatóknak (Hajdeja Iglic és Andrej Rus) a korábbi és az új szlovén politikai elitre vonatkozó megállapításai a volt szocialista országokban történt elitváltás jobb megértéséhez nyújtottak a hallgatóknak segítséget.

A kapcsolathálók módszertani technikáinak jobb megismerését szolgálta a Networks Sampling Issues nevû szekció munkája. Több elõadás foglalkozott az úgynevezett "hólabda" mintavételi módszer (snowball sample) használatának bemutatásával, Marcus Spreen holland kutató pedig a droghasználók becslésnek technikájáról tartott figyelemre méltó és empirikus adatokkal is alátámasztott elõadást.

A világháló, az informatika terjedése és a kapcsolathálók, kapcsolati technikák közötti viszony volt a témája a Networks on the Web nevû szekciónak. Egyes elõadók a világhálón történõ vitáknak, eszmecseréknek (pl. levelezõ fórumoknak vagy az ún. chateknek) a hálózati módszerekkel történõ elemezhetõségét helyezték elõadásuk középpontjába, míg mások a honlapok (web pages) rangsorolásának lehetõségeit, strukturálhatóságát vizsgálták. Karen Pettigrew és Joan Durrance amerikai kutatók pedig annak az érdekes kérdésnek a vizsgálatára tettek kísérletet, hogy az online hálózatok hogyan alakítanak ki, hoznak létre közösségeket, és hogyan növelhetik a társadalmi tõkét egyéni és közösségi szinten.

A Personal Community Networks nevû szekció elõadói a szomszédokkal történõ kapcsolatstruktúrákat, az etnikai csoportokon belüli, illetve az etnikai csoportok közötti kapcsolatok elõfordulásának valószínûségét, az egyéni kapcsolathálók és a törvények betartása közötti összefüggéseket, valamint bûnözõi csoportok kapcsolathálózatát elemezték. Ez utóbbiak közül különösen érdekes volt Mark Fleisher és Regina Langhout vizsgálata, akik például - abból a feltevésbõl kiindulva, miszerint a fiatalkorú gengek olyan környezetben tesznek szert magas társadalmi tõkére, ahol az emberi tõke szintje alacsony és a szegény háztartások elõfordulása magas - arra az eredményre jutottak, hogy a gengekben aktívan résztvevõ fiatal lányok kapcsolathálózata nagyobb, mint azoké, akik korábban voltak tagjai valamilyen "utcai bandának".

A Scholarly Networks nevû szekció résztvevõi a tudományos adatgyûjtés során felhasználható keresési és kutatási módszereket mutattak be az érdeklõdõknek, de több kutató foglalkozott például a tudományos hivatkozások gyakorlatának problematikájával is.

Korábban már említettük, hogy a konferencia legtöbb elõadása (összesen 19)

a Social Capital nevû szekcióban hangzott el. A nagy érdeklõdés miatt a szervezõk külön alszekciókat hoztak létre, amelyek a hálózatok zártságával, a magánvállalkozásokra és az informális gazdaságra gyakorolt hatásával, a társadalmi átalakulásban játszott szerepével, a társadalmi kapcsolatok és csoportok hálózatával, valamint a hálózatkutatások során használt úgynevezett pozíciógenerátor technika módszertanával foglalkoztak.

Angelusz Róbert és Tardos Róbert elõadásukban részben a hálózatkutatások (megközelítések) tematikus és módszertani bõvítésének szükségességével foglalkoztak, részben egy 2000-ben lefolytatott, négy magyar település adatain alapuló hazai kutatás eredményeit ismertették és hasonlították össze korábbi (1997-98-as) adatfelvételük mutatóival. Sik Endre elõadásában azt az érdekes kérdést boncolgatta, hogy vajon a volt szocialista rendszer kapcsolathálózata hogyan változott meg a rendszerváltást követõen. A hazai aktorok mennyire, mennyiben változtak meg "társadalmi viselkedésük" szempontjából, egy "hálózatfüggõségben" mûködött ország mennyiben volt, mennyire lehetett képes új fejlõdési pályára átállni. Harry van Buren amerikai kutató a szervezeti szintû (organizational-level) társadalmi tõke operacionalizálásának fontosságát hangsúlyozta, és elõadásában egyrészt javaslatot tett olyan indikátorok fejlesztésére, amelyek az egyének kiscsoportokban megnyilvánuló társadalmi tõkéjét mérik, másrészt a csoporton belüli és szervezeti szintû társadalmi tõke kapcsolatára vonatkozóan fogalmazott meg hipotéziseket, utóbbival kapcsolatban a kapcsolathálók zártságának fontosságát hangsúlyozva. Andromachi Hadjiyanni görögországi kutatása a frissen diplomázott fiatalok elhelyezkedési lehetõségeit vizsgálta a fiatalok társadalmi tõkéjének függvényében, míg Renee van der Hulst hollandiai vizsgálata a munkahelyeken a nemek közötti eltérõ hatalmi státusz kutatására koncentrált. A politikai tõke társadalmi tõkeként történõ felhasználhatóságát mutatták be elõadásukban amerikai kutatók (Jeffrey Johnson, Genevieve Dutton és Michael Orbach), akik egy hatéves idõszak során vizsgálták a politikai kapcsolathálózatok alakulását és hatását Észak-Karolinában. Marc Magge és Nan Lin a társadalmi, önkéntes szervezetekben történõ részvétel és a társadalmi tõke közötti összefüggéseket vizsgálták tajvani és amerikai adatok alapján. Robert Putnammel és más kutatókkal ellentétben eredményeik szerint korántsem volt olyan szoros a kapcsolat az önkéntes szervezetekben történõ részvétel és a társadalmi tõke indikátorai között, mint várták. Amellett érveltek, hogy a sûrû és zárt hálózatok szükségszerû feltételezése feltehetõen hibás kiindulópont, ugyanis a ritkább és nyitott kapcsolathálózatok gazdagabbak lehetnek beágyazott erõforrásokban. Eredményeik alapján végül azt a következtetést vonták le, hogy a széles körûen elterjedt (pl. országos hatókörû) szervezetekben történõ részvétel mind a benne részt vevõ egyének, mind az adott szervezet számára több elõnnyel, haszonnal jár, mint a helyi, lokális szervezetekben történõ részvétel. E szekcióban figyelemre méltó elõadást tartott továbbá Claire Wallace, Christian Haerpfer és Rossalina Latcheva is, akik arról a kutatásról számoltak be, amelyben a társadalmi tõke és a közép-kelet-európai reformok közötti kapcsolatot vizsgálták volt szocialista országokban. Kiindulási alapjuk az a közgazdászok által megfogalmazott hipotézis volt, hogy a társadalmi tõke elõsegítette a gazdasági reformokat a posztkommunista országokban, ugyanis az új intézmények (rendszer) iránti nagyobb bizalom stabil alapként szolgált az átalakulás, az új rendszer fejlõdése számára.

A társadalmi tõkével foglalkozó szekcióhoz hasonlóan jelentõs számú elõadó volt a Social Support nevû szekcióban is. Az elõadók többek között a hajléktalanok, az idõsellátás kérdéseivel, a háztartások közötti együttmûködés szokásaival, valamint különféle etnikai csoportok támogatási sajátosságainak, kapcsolathálózatának eltéréseivel foglalkoztak. Érdekes elõadás volt például Adital Ben-Ari izraeli kutató multikulturális elemzése, aki az Izraelben született zsidó, ott élõ arab, valamint az országba bevándorolt orosz zsidó tanulók és egyetemisták saját etnikai csoportjuk általi támogatottságát és elégedettségi szintjét hasonlította össze. Eredményei szerint az arab tanulók a jóléti ismérvek alapján jóval rosszabb, míg a támogatottságukat illetõen szignifikánsan jobb helyzetben voltak, mint vizsgált társaik. Ehhez hasonló kutatást végzett a spanyol Isidro Maya Jariego is, aki a Spanyolországba vándorolt afrikai és ázsiai emigránsok szociális integrációját, pszichológiai adaptációját vizsgálta. A hazai kutatók közül Albert Fruzsina és Dávid Beáta a hajléktalanok társas kapcsolatait elemezte, Bocz János és Harcsa István pedig a magyar életmód- és idõmérleg felvételek 1986-os és 2000-es adatait felhasználva a háztartások közötti támogatási rendszer megváltozását mutatta be. Utasi Ágnes a piacgazdasági rendszernek a társadalmi szolidaritásra gyakorolt hatását elemezte, és különbözõ rétegek barátválasztásainak, támogatási szokásainak alakulását vizsgálta.

A konferencia Statistical Methods for Social Networks nevû szekciója a hálózatmódszertan kutatói számára nyújtott segítséget. Az elõadások ugyanis azon statisztikai eljárások (pl. az ún. bayesianus modell, a Markov-lánc stb.) pontosabb megismerését tették lehetõvé a résztvevõknek, amelyeket a hálózatkutatók mindennapi munkájuk során tudnak hasznosítani.
 

* Az INSNA (International Network for Social Network Analysis = Társadalmi Hálózatok Elemzésének Nemzetközi Hálózata) nonprofit formában mûködõ tudományos szervezet, melyet Barry Wellman alapított 1978-ban. A szervezet a társadalmi kapcsolathálózatok (social network) elemzésével foglalkozó kutatókat tömörítve, rendszeres kiadványában (CONNECTIONS) publikálja a legfrissebb kutatási eredményeket, szponzorálja a "Sunbelt" konferenciákat, és elektronikus hírlevelet (SOCNET) mûködtet a téma iránt érdeklõdõknek.