Az elmúlt évtizedben olyan meghatározó társadalmi és gazdasági változások zajlottak le Magyarországon, amelyek jelentõsen érintették az ifjúsági korosztályt. Az általános nyugat-európai kutatási trendek - a fiatalok társadalmi helyzetének különbözõ összetevõit, iskolai életútját, értékrendszerét, az "ifjúsági korszakváltást" feltérképezni szándékozó vizsgálatok jelentõségének növekedése - magyarországi érvényesülésén túl ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy a hazai ifjúságkutatás a kilencvenes években némiképp lendületet kapott, új megközelítések, speciális kutatási irányok nyertek teret. Ugyanakkor mind a lokális, mind a nagyobb léptékû vizsgálatok - különösen a nemrég lezajlott Ifjúság 2000 címû kutatás¹ -rámutattak arra, hogy a fiatalok társadalmi helyzetében az életkori, a nemek közötti, a szülõk társadalmi státusza szerinti és a településtípusok közötti különbségek mellett igen nagy szerepe van a regionális (országrészek közötti) eltéréseknek is. Éppen ezért fontos és üdvözlendõ minden olyan kutatási kezdeményezés, amely regionális és települési szintû információkat adhat az ifjúsági korosztály helyzetérõl. Diósi Pál Tarisznyaleltár címû könyve egy ilyen kutatási program eredményeit mutatja be.

A Fõvárosi Pedagógiai Intézet gondozásában megjelenõ kiadvány részletesen ismerteti a DIÓDATA Szociológiai Kutató és Tanácsadó Iroda 1999 õszén végzett kérdõíves vizsgálatának az eredményeit. A kutatás az érintett korosztály generáción belüli kapcsolatrendszerét, a társas kapcsolatok kialakítását-fenntartását szolgáló közösségi és lakóhelyi terek jellemzõit, a megoldandó generációs problémacsoportok kapcsán a fiatalok jövõképét, a felmerülõ egyéni konfliktusok összefüggésében a fiatalok és szüleik viszonyát, illetve a konfliktuskezelésben potenciálisan szerepet játszó intézmények megítélését vizsgálja. A 14-20 év közötti budapesti fiatalokat reprezentáló, ezerfõs minta lehetõséget ad arra, hogy az egyes kérdéskörök elemzésekor - az életkori, a szülõk társadalmi státuszával összefüggõ vagy éppen az iskolatípusokból eredõ különbségeken túl - a gyakran igen markánsan megjelenõ területi (városrészek közötti) eltérések is megragadhatóak legyenek.

A kötet talán legértékesebb részét alkotják azok a fejezetek, amelyek a társas kapcsolatok jellemzõit, ezen belül is különösen a barátság funkcióit, a barátválasztás kritériumait ismertetik. A szerzõ nem merül el a modern városi fiatalok elmagányosodását szinte már közhelyszerûen boncolgató eszmefuttatásokban, hanem inkább a kapcsolatépítés-kapcsolatápolás dimenziói összetettségének, sokszínûségének bemutatására helyezi a hangsúlyt. A kutatási eredmények meggyõzõen igazolják, hogy az érintett budapesti korosztály tagjainak többségét igen összetett kapcsolatháló jellemzi, és csak kevesen sorolhatók a "kapcsolatkerülõ", a különbözõ magánéleti, iskolai stb. problémáikat szinte kizárólag egyedül megoldani kényszerülõ fiatalok körébe. A kapcsolattartás, barátválasztás kritériumainak mérésére szolgáló különbözõ változók elemzésekor szemléletes képet kapunk az egyes régiók közötti markáns eltérésekrõl. Akár a szoros, "magas hõfokú" barátságok, akár a laza, "spontánabb" kapcsolatok kialakítását tekintjük, a budai belsõ régióban találkozhatunk a legkevésbé nyitott fiatalokkal, míg a pesti külvárosban a gazdag, ám ugyanakkor igen differenciált viszonyrendszereket magában foglaló kapcsolatháló jellemzõ.

A társas kapcsolatok kialakításában és fenntartásában fontos szerepet játszó tényezõk közül a különbözõ közösségi terek, intézmények, találkozóhelyek funkcionális mûködését is részletesen tárgyalja a kötet. A megkérdezettek minden fõvárosi régióban a szükségesnek vélt közösségi intézmények hiányáról számolnak be. A kutatás eredményei jól érzékeltetik egyrészt a hagyományos közösségi intézmények (mûvelõdési házak, ifjúsági házak) funkcióváltását, másrészt az olyan új, az elõbbieket helyettesítõ intézmények hiányát, amelyek a fiatal generáció tagjainak kapcsolatépítését és általában a közösségteremtést vannak hivatva elõsegíteni. Ezzel összefüggésben áttekintõ képet kapunk a lokalitás és az "utcasarki társadalom" - sok lényeges szocializációs elemet magában hordozó - szoros összetartozására. Az eredmények interpretálásának gyakori eleme a fõvároson belüli területi különbségek általános - a többi szociodemográfiai magyarázó változóhoz képest talán túlzott - hangsúlyozása. Ugyanakkor meglepõ módon éppen a kapcsolatépítés problémakörének az elemzése során kerül háttérbe ez a szempont. Jóllehet az egyes kerületek - egyébként közel sem egyszerû kategorizálási feladatot jelentõ - besorolása több tekintetben is kérdõjeleket hagy maga után (pl. a szinte csak lakótelepekbõl álló, illetve az egyre magasabb presztízsû, családi házas pesti külsõ kerületek "összevonása"), a "közösségi terek" vizsgálatakor valószínûleg érdemes lett volna hangsúlyt fektetni a "budai belváros", "budai külváros", "pesti belváros" és "pesti külváros" közötti eltérésekre.

A felnõtté válás életkori programjának megvalósítását akadályozó egyéni konfliktusok, problémák kezelésében a társas kapcsolatoknak, a szülõ-gyerek viszonynak és a professzionális segítõ szervezeteknek is egyaránt komoly szerepe lehet. A kutatási eredmények nemcsak a kapcsolatépítésnek, a baráti-ismerõsi kör kialakításának, de az egyéni konfliktushelyzetek megoldásának a vonatkozásában is rámutatnak a családi kapcsolatok fontosságára. Ebben a tekintetben a testvér nélküli fiatalok hátrányos helyzetben vannak, hiszen azok, akiknek van legalább egy testvérük, egyrészt egyértelmûen sikeresebb kapcsolatépítõknek bizonyulnak, másrészt konfliktus-megoldási képességük is jobbnak mondható. A kapcsolatépítés és a konfliktuskezelés problémakörének bemutatásakor igen alapos és érdekes elemzéseket olvashatunk. Ennek ellenére talán itt mutatkozik meg legnyilvánvalóbban a kutatás fõ gyengesége: az elméleti háttér hiánya. Már a kötet elsõ fellapozásakor is kitûnik, hogy egyáltalán nem találkozhatunk szakirodalmi hivatkozásokkal, de az alkalmazott fogalmak ("magas hõfokú-laza kapcsolatok", "barátság", "utcasarki társadalom", "sikeres felnõtt" stb.) és fõképp - a jóllehet sokszor igen logikusnak tûnõ és érdekes - általános következtetések megfogalmazása is nélkülözi azt az elméleti hátteret, ami az empirikus vizsgálat eredményeit társadalomtudományi szempontból is értelmezhetõvé, "elhelyezhetõvé" tehetné.

A fiatal generáció egyéni konfliktuskezelésében szerepet játszó ifjúságsegítõ intézmények, civil szervezetek elfogadottságáról, a velük kapcsolatban tapasztalható attitûdökrõl is részletes képet kaphatunk a kutatás eredményeinek megismerésével. A fiatalok mindössze kétharmada hallott ilyen intézményekrõl, szervezetekrõl, és csak elenyészõen kis részük fordult hozzájuk segítségért, ami az ifjúsági korosztály tényleges problémáinak és az ezeknek a problémáknak a kezelésére szakosodott professzionális intézményeknek az "illesztési" nehézségeit mutatja. A drogelvonó-leszoktató szervezetekkel, a lelkisegély-szolgálatokkal vagy az egyéb karitatív szervezetekkel kapcsolatban egyrészt általános tájékozatlanság tapasztalható, másrészt komoly kételyek fogalmazódnak meg tevékenységük hatékonyságát illetõen is. A kötet egyik lényeges pozitívuma, hogy túllép a kutatási eredmények puszta leírásán, és az ifjúságpolitika szereplõi, döntéshozói számára egyértelmû ajánlást fogalmaz meg akkor, amikor - az "utcasarki társadalom" jelenségének középpontba állításával - a fiatal generáció utcai elérésének fontosságát hangsúlyozza.

A Tarisznyaleltár valóban részletesen számba veszi a 14-20 éves generáció legfontosabb problémáit, és sokoldalú elemzését adja a fiatalok kapcsolatépítését jellemzõ fõbb folyamatoknak, az egyéni konfliktuskezelési stratégiáknak. A kötet - hasonlóan a szerzõ korábbi, e témában született írásaihoz² - igen problémaérzékenyen és árnyaltan mutatja be a fiatalok kapcsolatrendszerét és az azt meghatározó tényezõket. Ennek kapcsán meggyõzõ adatokkal támasztja alá a kutatási beszámoló legfontosabb megállapítását: "A szülõk értékrendje és gazdasági ereje elégségesnek látszik arra, hogy a fõváros társadalmi szerkezetében látható, régiók mentén kialakuló szegregációt átörökítse a most felnõtté váló fiatalokra."
 

Jegyzetek

1. Bauer Béla-Laki László-Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2000 - Gyorsjelentés. Budapest: Ifjúságkutató Intézet, 2001. Az MTA Szociológiai Intézete, az MTA Politikatudományi Intézete, az Oktatáskutató Intézet, a Századvég Politikai Elemzések Központja és a Központi Statisztikai Hivatal közös kérdõíves vizsgálata a 15-29 éves korosztály körében, 8000 fõs országos mintán.

2. Pl. Diósi Pál: Legénytoll a láthatáron (Esély, 1999/6., 2000/2.)