Gazsó Ferenc
TÁRSADALMI PERCEPCIÓK ÉS PÁRTPREFERENCIÁK A FALUSI LAKOSSÁG KÖRÉBEN
 

Bevezetés

Az alább következõ írás egy olyan nagyobb terjedelmû tanulmány egyik fejezete, amely kifejezetten a falun élõ választóközönség szociológiai jellegzetességeit, a falusi lakosság politikai orientációit, pártokhoz való viszonyát, továbbá a politikai információszerzés és információfeldolgozás aspektusait kívánta behatóbban megismerni. A fõként másodelemzésekre, továbbá az Országos Választási Irodánál regisztrált teljes adatbázis módszeres feldolgozására, valamint a Szonda Ipsos 1999, illetve 2000. év végén elvégzett, 3000 fõre kiterjedõ reprezentatív felvételének falusi adatbázisára épülõ elemzés áttekinti a falusi népességet jellemezõ politikai-ideológiai orientációk alapvetõ vonásait, a pártpreferenciák alakulását az 1994-es és 1998-as választásokon, továbbá a parlamenti pártok falusi szavazóbázisainak némely szociológiai-ideológiai és politikai jellegzetességét. Mindeközben a tanulmány feldolgoz olyan témaköröket is, mint például a falusi választók társadalmi közérzete, a közeli jövõvel összefüggõ pesszimisztikus vagy optimisztikus várakozások, továbbá a rendszerváltozás eddigi menetének és hatásainak szubjektív érzékelése, közelebbrõl az a kérdés, hogy a falusi lakosság milyen mértékben minõsíti magát a rendszertranszformáció nyertesének, illetve vesztesének.

A hazai társadalomkutatásban a falu-város dimenziót a pártpreferenciákat erõteljesen differenciáló háttérváltozóként értelmezik, sõt, a kutatók egy részének felfogása szerint a falusi település egyenesen objektív szociokulturális jellegzetességeket hordozó és ilyen értelemben a politikai mezõt törésvonal jelleggel megosztó faktor.¹ E felfogás szerint tehát a falu a csoportminõségû politikai artikuláció háttértényezõje, melynek jellegzetességei az ideológiai-politikai tagoltság, továbbá a politikai szocializációs minták szféráiban is megjelennek, ily módon a magyar falut sajátos politikai szemlélet és társadalmi orientáció jellemzi. A politikai tagoltság eme sajátosságai a pártpreferenciákban is leképezõdnek, és ezáltal a falu közegében az ország egészétõl elütõ pártpolitikai erõtér alakul ki. A pártok erõpozíciója és szavazatgyûjtõ esélye egyaránt másképpen differenciálódik, mint a városokban. A falusi lakosság politikai orientációinak és pártpreferenciáinak sajátos szerkezete tehát a pártrendszer egészének erõfolyamatait befolyásolja. Vita tárgyát képezheti azonban, hogy ez a befolyásoló szerep marginális-e avagy éppenséggel meghatározó jellegû a hatalmi pozíciók elérése, megtartása vagy elvesztése szempontjából. A kérdés megválaszolásához akkor juthatunk közelebb, ha részletesen feldolgozzuk a pártpolitikai erõtér egészében azt a hatást és befolyást, amit a sajátos falusi választói viselkedés számlájára írhatunk.

Az ilyen célokat követõ elemzés végsõ konklúziója az lehet, hogy a települési dimenzióra épülõ politikai tagoltság, közelebbrõl pedig a pártpolitikai erõtér falusi szerkezete a pártok erõviszonyait és a hatalmi-kormányzati esélyeket egyaránt erõteljesen differenciálja. Semmiképpen nem marginális hatásról van szó, hanem olyan településkötött politikai minõségrõl, ami a társadalom történeti makroszerkezetébe ágyazódik, ennélfogva a politikai tagoltság szempontjából egyértelmûen relevánsnak tekinthetõ, és amely tartósan és erõteljesen formálja a pártpolitikai erõtér egészének történéseit. Ezzel a szerkezeti karakterrel függ össze többek között az a sokszorosan tesztelt empirikus tapasztalat is, hogy az MSZP relatíve gyengén beágyazott a falu társadalmába, mobilizáló teljesítménye és szavazatszerzõ esélye szignifikánsan elmarad saját országos teljesítményétõl. Ez a megállapítás nem szituatív jellegû. Az eddigi választások, illetve a folyamatos empirikus szondázások eredményeinek áttekintése világosan jelzi, hogy a hazai településszerkezetben a Szocialista Párt számára a falu a leginkább problematikus társadalmi közeg, ami az empirikus következményeket tekintve abban fejezõdik ki, hogy támogatottsága a falu világában konzekvensen és szisztematikusan elmarad saját globális mintaátlagától.² Ezt az összefüggést az alábbi táblázat adatai alapján részletesebben is szemügyre vehetjük.

1. táblázat
A parlamenti pártok támogatottsága településtípusok szerint az 1994. és az 1998. évi parlamenti választásokon (százalékban)

Települések a lakosság száma szerint	MSZP		Fidesz		FKgP		SZDSZ		MDF		MIÉP
	1994	1998	1994	1998	1994	1998	1994	1998	1994	1998	1994	1998
- 500 fõ	26,3	28,2	7,6	27,6	15,3	21,4	14,5	5,1	12,8	2,9	0,5	3,1
501-1000 fõ	29,6	30,7	6,9	29,1	13,1	18,9	15,4	4,8	12,3	2,7	0,6	3,3
1001-2000 fõ	30,7	31,7	7,1	28,9	12,4	18,2	16,5	5,2	11,1	2,4	0,7	3,7
2001-5000 fõ	30,8	32,0	6,7	28,8	11,8	17,5	17,7	5,7	11,5	2,7	1,1	4,3
5001-10000 fõ	31,8	33,2	7,1	29,3	10,9	15,9	18,5	6,0	11,1	2,9	1,1	4,8
10001-50000 fõ	33,9	33,2	7,1	29,4	8,6	13,2	20,8	7,7	10,2	2,8	1,3	5,2
50001-	34,3	34,9	7,8	33,6	7,2	9,3	22,4	7,6	10,8	2,1	1,2	4,9
Budapest	35,1	33,1	6,1	26,5	4,6	8,5	20,7	11,0	14,9	3,6	3,6	8,8
Listás eredmény	32,99	32,92	7,02	29,5	8,82	13,15	19,74	7,57	11,7	2,8	1,59	5,5

Forrás: Az Országos Választási Iroda adatainak másodfeldolgozása.

A falu azonban semmiképpen nem homogén közeg a pártpreferenciák szempontjából. Valójában a pártok szavazatgyûjtõ esélyei sajátos földrajzi sávok szerint differenciálódnak, s ezekben a sávokban gyenge, közepes vagy éppenséggel erõs szavazatgyûjtõ potenciálok sûrûsödnek. A szóródás akár rendkívülinek is mondható, hiszen például az MSZP a legutóbbi választásokon a községek egy részében alig tíz százalékot meghaladó támogatottságot élvezett, míg a másik póluson az urnákhoz járulók közel negyven százaléka támogatta.

Ha a két legutóbbi választás listás eredményeit földrajzi sávok szerint tipizáljuk, kirajzolódnak azok a falusi övezetek, ahol az egyes pártok az átlagosnál nagyobb, illetve kisebb szavazatgyûjtõ potenciállal rendelkeznek. Az Országos Választási Iroda adatbázisának feldolgozása alapján összefoglalóan a következõk állapíthatók meg.

1. Az utóbbi választáson a községek mintegy egyötödében az MSZP támogatottsága meghaladta saját mintaátlagát. Ugyanakkor ezekben a földrajzi sávokban a kisgazdapárt is igen erõs volt, a Fidesz viszont gyenge, de a két kormánypárt együttes támogatottsága szignifikánsan meghaladta a szocialistákét. Ezek a falvak az Alföld egy részén, továbbá Somogy és Baranya déli részén találhatók.

2. A falvak mintegy háromtizedében a legnagyobb támogatottságot a Fidesz élvezte, a szocialisták pedig valamivel elmaradtak saját mintaátlaguktól, s ugyanez jellemzõ az FKgP-re is, de a két kormánypárt túlsúlya egyértelmû volt. Az idetartozó községek elsõsorban a Dunántúl északnyugati régióiban találhatók.

3. A falvak harmadik csoportjában (Kiskunság, Csongrád megye) az MSZP támogatottsága 6-7 százalékponttal kisebb volt saját mintaátlagánál, a Fidesz általában felülreprezentált volt, az FKgP pedig kiugróan magas (18-21 százalékpontos) támogatottságot élvezett. A csoportba tartozó települések az említett két földrajzi tájon túl Zala megye egyes részein találhatók.

Hogy a pártpreferenciák település-földrajzi sávok szerinti erõteljes differenciálódása milyen okokra vezethetõ vissza, azt releváns empirikus adatbázis alapján jelenleg nem lehetséges elemezni. E pillanatban nyitottnak tekinthetõ az a kérdés is, hogy milyen makrotársadalmi, politikai, demográfiai és történeti okok magyarázzák a pártpreferenciák földrajzi sávok szerinti differenciálódását a falusi társadalomban.

Ugyanakkor érdemes felfigyelni arra, hogy a falusi politikai mezõ nemigen rendezhetõ olyan szokásos régiófelosztási kategóriákba, mint például Kelet-Magyarország, Északkelet-Magyarország, Közép-Dunántúl stb. A helyzet ugyanis az, hogy az említett úgynevezett regionális felosztás politikai értelemben is azonos településsávba tartozónak minõsít olyan falvakat vagy bokortelepüléseket, melyeknek pártpreferencia-mintázatai gyökeresen különbözõek. Valójában a politikai tagoltságnak nincs az említett régiók szerinti mintázata, s egy-egy ilyen régióban a pártpreferenciák diffúz módon szóródnak. Az elmondottak nem úgy értelmezendõk, hogy a települések földrajzi fekvése és a pártpreferenciák között semmiféle szignifikáns kapcsolat nem tesztelhetõ. Mindössze arról van szó, hogy a politikai preferenciák és a földrajzi településsávok nem régiók szerint, hanem más indikátorok mentén kapcsolódnak egybe. A település földrajzi elhelyezkedése természetesen strukturális tartalmakkal is telítõdhet, a politikai mintázatok azonban többfélék lehetnek, akár az úgynevezett településbokor határain belül is.

A lényeg az, hogy a pártok támogatottsága a falu településszerkezetében rendkívül variábilis, szélsõséges határok között mozog. Az aggregát kép azonban sajátos mintázatokat is kirajzol, melyeknek egyik alapvetõ jellegzetessége, hogy az MSZP összességében diszpreferált a falvak többségében, továbbá sehol nincs jelentõs szavazatgyûjtõ erõvel rendelkezõ potenciális partnere, következésképp az ellenoldali erõk statisztikai túlsúlya egyértelmû, ami azonban csak akkor érvényesül, ha a riválisok erõpotenciálja összeadódik, s ezáltal alapvetõen befolyásolja a választások kimenetelét, miként azt a legutóbbi parlamenti választásokon tapasztalhattuk.³ Ha viszont az említett integráció nem következik be, és a rivális aktorokkal külön-külön kell megküzdeni, akkor az MSZP erõfölénye érvényesül, és mandátumtöbbséget eredményezhet.

Ezek után vegyük szemügyre a falusi társadalom makrotagoltságának és a falusi választók társadalmi percepcióinak pártpreferenciákat befolyásoló hatásait.
 

Társadalmi tagoltság és pártpreferenciák

A falusi társadalom makroszerkezetének beható elemzése nem tartozik a mostani tanulmány feladatai közé. Bizonyos azonban, hogy a társadalom osztály- és rétegszerkezete befolyásolja a pártokhoz való viszonyt és a szavazóbázisok szociológiai karakterét. Bár a hazai kutatások a társadalmi szerkezetben elfoglalt hely és a pártpreferenciák között rendre gyenge összefüggést teszteltek, s úgy találták, hogy a társadalmi státusz és a pártválasztás között nem tételezhetõ fel közvetlen megfelelés, bizonyos, hogy az egyének társadalmi státuszának különbözõ metszetei valaminõ hatást gyakorolnak az állampolgárok pártokhoz fûzõdõ viszonyára. Nem arról van szó, hogy okvetlenül rétegspecifikus választói bázisok alakulnak ki, de a társadalmi tagoltság valamilyen módon mindenkor befolyásolja a pártokhoz való viszonyt.

A hazai empirikus kutatások eredményei alapján egyértelmû, hogy a falusi társadalmat sajátos rétegszerkezet jellemzi. Mindezt az empirikus felvételekben szokásosan alkalmazott szociodemográfiai paraméterek szerinti csoportszerkezet is igen jól érzékelteti.

2. táblázat
A falusi társadalom rétegzõdése az ország egészét jellemzõ csoporttagoltsággal összevetve (százalékban)

Társadalmi csoportok	Falusi minta N=1109	Országos minta N=3000
1. Életkori csoportok
18-24 év	13,2	14,4
25-34 év	18,7	18,5
35-44 év	16,8	16,4
45-60 év	25,3	26,9
60- év	25,9	23,8
2. Iskolázottság
Befejezetlen általános iskola	21,8	14,4
Nyolc általános	35,9	30,5
Szakmunkásképzõ	23,0	20,6
Érettségi	15,1	24,5
Felsõfok	4,2	10,6
3. Társadalmi rétegek
Vezetõk	3,2	7,7
Beosztott értelmiségiek	2,9	5,9
Egyéb szellemi dolgozók	6,4	4,4
Vállalkozók, kisiparosok, kiskereskedõk	4,7	10,4
Szakképzett fizikaiak	21,2	21,9
Szakképzetlen fizikaiak	50,0	42,2
Munkanélküliek	9,0	7,1
Nyugdíjasok	38,0	33,3
4. Társadalmi önbesorolás
Alsó osztály	15,9	14,2
Munkásosztály	46,3	35,4
Alsóközéposztály	19,7	23,6
Középosztály	17,9	25,5
Felsõközéposztály	0,3	1,3

Forrás: Szonda Ipsos 1999. és 2000. évi országos reprezentatív felvételének másodfeldolgozása.

A közölt adatok mindenekelõtt arra vetnek fényt, hogy a falu társadalmi tagoltságának mintázata szignifikánsan eltér az ország lakosságának egészét jellemzõ képtõl. Az alapvetõ különbségek a következõk:

1. A falun élõ választóközönség csaknem hattizede alacsony iskolázottságú, nem rendelkezik semmiféle olyan szakképzettséggel, tudástõkével, amit viszonylag stabil, elfogadható megélhetést biztosító pozícióra, munkahelyre lehetne váltani. A nagyon alacsony iskolázottság elsõsorban a nyugdíjas kohorszokat jellemzi. Azonban iskolázatlan és szakképzetlen a 18-60 éves munkaképes korú lakosság közel egyharmada is. Megbízható ismeretekkel rendelkezünk arról, hogy a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezõ munkaképes korú falusi népesség 40 százaléka egyszerûen kiszorult mindenfajta munkaerõpiacról. Összességében pedig jelenleg a felnõtt falusi népesség 38 százalékának van folyamatos foglalkoztatást biztosító munkahelye. (Ez az arány országosan 52%.)

2. A társadalmi réteghelyzetet tekintve minden második falusi ember tanulatlan fizikai munkás, aki szubjektíve is a társadalom leszakadó alsó rétegeibe sorolja magát. Léthelyzetük, életminõségük és társadalmi kilátásaik alapján alsó osztályi, munkásosztályi státuszt érzékelnek. Õk a rendszerváltozás nagy vesztesei, s az elmúlt évtized egészét saját életfeltételeik alakulása szempontjából úgy ítélik meg, hogy kifejezetten negatív folyamatok zajlottak le. A szóban forgó csoporthoz tartozóknak mindössze 1,6 százaléka vélekedik úgy, hogy valamit profitálni tudott a társadalmi átalakulás eddigi folyamataiból.

3. A falu tehát olyan strukturális környezet, ahol a társadalmi átalakulás ellentmondásai és negatív kísérõjelenségei sajátosan sûrûsödnek, sõt, számos településen extrém módon halmozódnak. Ezzel függ össze, hogy a középosztályi státuszt érzékelõk aránya még az egyébként szerény országos átlagtól is szignifikánsan elmarad. Valójában a magyar falu esetében nem a sokszor emlegetett kétharmad-egyharmados, hanem a négyötöd-egyötödös társadalomszerkezetrõl van szó, ami persze nem úgy értendõ, hogy a falusi társadalom rétegszerkezete nem sokosztatú, hanem valamiféle dichotómia jellemzi. Nyilvánvalóan sokféleképpen tagolt társadalomszerkezetrõl van szó a falu esetében is. A társadalmi integrációból kiszorult, mindenféle konvertálható javakat nélkülözõ társadalmi csoportok aránya azonban extrém módon magas, miközben az olyan új társadalmi rétegek, mint például a vállalkozók, az önfoglalkoztatók, a kisiparosok-kiskereskedõk igen szerény mértékben tudtak gyökeret ereszteni és stabilizálni státuszukat. Hasonlóképp szûkös a beosztott értelmiség befogadóképessége is, ami a falvak jelentõs részében túlnyomóan a tanítói-tanári munkát végzõkre korlátozódik. Voltaképpen nincs társadalmi húzóerõ a falu világában. Nincs olyan jelentõs számú társadalmi csoport, amely a rendszerváltozásban a társadalmi dinamikát, a modernizációt és egyúttal magát a rendszerstabilitást reprezentálná és képviselné.

A vizsgálandó kérdés témánk szempontjából elsõsorban az, hogy a fentiekben elnagyoltan vázolt strukturális állapotok miképpen befolyásolják a falusi lakosság politikai közérzetét, orientációit és pártpreferenciáit. Ezúttal elsõként a szocioökonómiai státusz és a pártpreferenciák összefüggését vesszük szemügyre. A körvonalazott struktúrakép alapján megalapozottnak tûnhetne az a feltételezés, hogy a pártok többségének szavazatszerzõ esélyeit eleve kedvezõtlenül befolyásolja a falut jellemzõ társadalomszerkezet. Hiszen közismert, hogy az MSZP - csakúgy, mint a rivális Fidesz és még jó néhány más párt - elsõsorban a jobban iskolázott, szakképzett és viszonylag konszolidált státusszal rendelkezõ választói csoportok körében számíthat nagyobb támogatottságra. Következésképp az alsó osztály túlsúlya, a munkaerõpiacról kiszorultak nagy száma és a folytonos egzisztenciális bizonytalanság olyan szociális terepet jelent, ami önmagában is megnehezíti a pártok többsége számára a falusi választók bizalmának elnyerését.

A vázolt strukturális körülményekbõl egyenes magyarázat következhetne azt illetõen is, hogy például az MSZP szavazói támogatottsága miért marad el saját országos mintaátlagától a szóban forgó választói környezetben. Ez a magyarázat azonban csak akkor lenne helytálló, ha a falusi társadalmi tagoltság mentén az országoshoz hasonló trendek érvényesülnének a pártpreferenciák szóródásában. A kérdés tehát az, hogy a makrotagoltság és a pártpreferenciák összefüggésében az országos trend érvényesül-e, avagy a szocioökonómiai státusz mentén képzõdõ falusi választói csoportok pártorientációi az országos trendtõl elütõen alakulnak. Az összefüggést az alább következõ táblázat érzékelteti.

3. táblázat
Az MSZP, a Fidesz-MPP és az FKgP támogatottsága a falusi választók különbözõ csoportjaiban 1999 végén (globális támogatottság százalékban) N=1109

Társadalmi csoportok	MSZP	Fidesz-MPP	FKgP	Nincs prefe- rált párt
1. Életkori csoportok
18-24 év	12,4	30,6	7,4	39,4
25-34 év	15,8	31,7	6,2	38,4
35-44 év	26,8	27,4	4,3	32,7
45-60 év	34,2	14,6	10,0	35,7
60- év	24,3	11,8	10,7	48,2
2. Iskolázottság
Befejezetlen általános iskola	26,9	10,3	13,9	45,1
Nyolc általános	24,4	16,4	9,7	40,9
Szakmunkásképzõ	21,9	27,8	7,0	35,6
Érettségi	25,7	28,4	6,5	33,5
Felsõfok	19,7	27,6	4,2	27,6
3. Társadalmi rétegek
Vezetõk	37,1	37,1	2,8	17,1
Beosztott értelmiségiek	19,0	28,5	0,4	38,0
Kisiparosok, kiskereskedõk	20,5	23,5	11,7	38,2
Szakmunkások	26,3	23,4	7,6	35,3
Betanított munkások	27,2	17,8	10,5	37,8
Segédmunkások	24,4	13,6	7,5	47,4
Munkanélküliek	20,9	23,4	6,0	37,3
Nyugdíjasok	31,5	16,0	7,9	38,7
4. Társadalmi önbesorolás
Alsó osztály	17,9	17,3	10,4	51,4
Munkásosztály	27,6	15,7	9,1	42,7
Alsóközéposztály	25,2	24,2	5,6	35,9
Középosztály	23,7	38,6	7,2	22,1
Átlagok	24,0	22,5	8,6	39,7

Forrás: A Szonda Ipsos 1999 végén lefolytatott reprezentatív felvételének adatbázisa.

A falu generációs szerkezete az országos trendeknek megfelelõen befolyásolja a pártpreferenciák alakulását. Az MSZP a 34 évnél fiatalabbak körében igen erõteljesen, az országos átlagot is meghaladó mértékben diszpreferált, a középgenerációk körében azonban a Fidesszel azonos támogatottságot élvez, illetve az 50 éven felüliek körében elsöprõ támogatási fölényt birtokol. Érdemes felfigyelni arra, hogy az FKgP a falusi fiatalok körében jóval kevésbé diszpreferált, mint az ország egészét jellemzõ mintában. A 35 éven aluliak körében például az említett párt országos támogatottsága a felvétel idõpontjában mindössze 4 százalékpont volt, a falusi fiatalok körében azonban ez az arány elérte a 7 százalékot. Az életkori tagoltság mentén nem fedezhetõk fel markáns falusi specifikumok a pártpreferenciák alakulásában, a trendek az egész választói sokaságot jellemzõ megoszlásokhoz igazodnak. Bizonyos különbség a támogatottság mértékében van, nevezetesen abban, hogy a Szocialista Párt a két elsõ életkori csoportban, a Fidesz pedig az 50 évnél idõsebbek körében kisebb támogatottságot élvez, mint országosan.

Az iskolázottsági csoportok pártpreferenciái némi meglepetéssel szolgáltak. Elõször is megállapítható, hogy az MSZP az alacsony iskolázottságú választói csoportokban falusi mintaátlagának megfelelõ, illetve azt némiképp meghaladó támogatottságot élvezett, míg az országos mintában a szóban forgó két csoport körében egyértelmûen és folyamatosan alulreprezentált. A Fidesz esetében voltaképpen fordított helyzetet érzékeltünk. Az alacsony iskolázottságú falusi választók 5-6 százalékponttal kisebb mértékben támogatták a kormánypártot, mint az országos minta egészében. Ezek az adatok határozottan arra engednek következtetni, hogy az MSZP esetében a falusi választók körében nem érvényesül az alacsony társadalmi státuszú választói csoportokra jellemzõ diszpreferencia.

A fenti tapasztalattal egybeesnek a társadalmi rétegzõdés mentén megfigyelhetõ preferenciális jellegzetességek is. Szembetûnõ, hogy a falusi kékgallérosok egyik csoportja sem diszpreferálta a szocialistákat. Ezzel szemben a Fidesz a falusi kékgallérosok különbözõ csoportjaiban 4-7 százalékkal alacsonyabb támogatottságot élvezett, mint az országos mintában. Ugyanakkor egyenesen meglepõ, hogy a beosztott értelmiségiek csoportja konzekvensen diszpreferálta a Szocialista Pártot, és az országos mintában mért csaknem 34 százalékos támogatottsággal szemben a falun élõ értelmiségieknek mindössze 19 százaléka szimpatizált a szocialistákkal. Hasonlóképp mérsékelt volt a támogatottság a kisiparosok és kiskereskedõk körében is. Ezzel szemben a beosztott értelmiségiek körében a Fidesz csaknem 29 százalékpontos támogatottságot élvezett a falvakban, míg ez az arány az országos mintában akkortájt 16,5 százalékot tett ki. Igen magas támogatottságot élvezett az említett párt a falvakban jelentõs választói csoportot képezõ munkanélküliek körében is.

Ami a szubjektív társadalomszerkezetet illeti, az alsó osztályhoz tartozók mindkét nagy pártot jelentõs mértékben diszpreferálják, és e tekintetben nem mutatkozik különbség. Az önmagukat a munkásosztályba sorolók hatalmas tábora körében azonban az MSZP kitüntetetten magas támogatottságot élvezett, míg a Fidesz mélyen falusi mintaátlaga alatt szerepelt. A középosztály ugyanakkor a falvakban fõként a Fidesz felé fordult.⁴

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a falusi társadalom sajátos tagoltsága, az alsó osztályi státusz dominanciája nem jelent egyértelmûen kedvezõtlen helyzetet a Szocialista Párt számára. Következésképp az országostól eltérõ, alacsonyabb falusi támogatottság nem a falu sajátos társadalomszerkezetével, hanem más faktorokkal függ össze. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy az MSZP szavazóbázisa a falu társadalmában elsõsorban az alsó osztály és az alsóközéposztály. Ezzel szemben a Fidesz a középrétegekre, illetve az alsó középrétegre támaszkodik. A szavazóbázisok összetételének ilyen karaktere a két párt esetében nem mindenben kompatibilis az országos mintákban megfigyelttel. A különbség az, hogy országosan mindkét nagy párt támogatottsága a társadalmi hierarchián felfelé haladva növekszik, míg a falu társadalmában a szocialisták az alsó osztály rétegeiben jelentõs, számos esetben a mintaátlagot meghaladó támogatásra tettek szert. Kivéve a legrosszabb helyzetû falusi csoportokat, a munkaerõpiacról jórészt kiszorult alsó osztályhoz tartozókat, tehát a munkanélkülieket, a legrosszabbul iskolázottakat, vagyis azokat, akik az úgynevezett underclass reménytelen helyzetû csoportjához tartoznak. Ez a társadalmi csoport valamennyi párttól elfordult, és egyelõre nincs is a pártoknak esélye arra, hogy a társadalom peremére szorult és integrációra képtelen, erõforrás nélküli társadalmi csoportokban növeljék befolyásukat.
 

Politikai klíma és pártpreferenciák

A kutatás tapasztalatai szerint a falu világára nehezedõ és elhúzódó válságfolyamatok felerõsítették, és egyúttal konzerválták a pesszimisztikus közérzületet. Amíg az utóbbi néhány esztendõben, fõként a gazdaság szférájában kibontakozó pozitív fejlemények érzékelhetõen enyhítették a magyar társadalom egészét oly annyira jellemzõ borúlátást, a falusi lakosság közérzületében, a társadalmi változások fejleményeinek megítélésében és a jövõt illetõ elképzelésekben egyaránt elsõsorban a pesszimizmus tünetei tesztelhetõk. Nem véletlenül. A falusi lakosság túlnyomó többsége halmozódó érdeksérelmeket, csalódásokat, a pozitív törekvések konzekvens meghiúsulását tapasztalta az elmúlt évtizedben.

Amikor a falusi választók a rendszertranszformáció eddigi tapasztalatait és a várható fejleményeket mindent tekintetbe véve értékelték, a túlnyomó többség egyértelmûen vesztesként definiálta önmagát. A megélt tapasztalatok alapján a falun élõk mindössze három százaléka sorolta magát a rendszerváltozás nyerteseinek csoportjába, hatvan százalék pedig a változások egyértelmû kárvallottjaként regisztrálta a nagy társadalmi átalakulás személyes hatásait és következményeit. A státuszõrzõk aránya mintegy háromtizedre tehetõ, az e csoportba tartozók a társadalmi összfolyamat kedvezõ és kedvezõtlen hatásait összességében úgy ítélték meg, hogy élethelyzetük sem negatív, sem pozitív értelemben nem módosult számottevõen.

Ez a kép jelentõsen kedvezõtlenebb az ország lakosságának egésze körében tapasztaltnál. Ugyanis az összlakosság egytizede nyertesnek, mintegy ötven százaléka kárvallottnak, további négytizede pedig a korábbi élethelyzetet stabilizálónak minõsíti önmagát. Még nagyobb a kontraszt akkor, ha a falusi lakosság percepcióit a fõvárosra vonatkozó értékeléssel vetjük egybe. A közvélekedés szerint ugyanis a rendszerváltozás elsõsorban a fõváros lakosságának kedvezett, olyannyira, hogy az itt élõk egyharmadát egyértelmû nyertesnek minõsíti a társadalmi közmegítélés. Nem állnak rendelkezésre megbízható empirikus adatok arról, hogy maga a fõvárosi lakosság miként ítéli meg saját helyzetét és érintettségét. A vidéki népességet azonban a városban élõ lakosság is vesztesnek tekinti, mégpedig a falun élõk öndefiníciójának megfelelõ mértékben.

A falusi lakosság megítélése szerint a rendszerváltozás hozama két társadalmi csoportnál sûrûsödik. A nagy nyertes a politikai osztály, a hatalmi elit, amely a közmegítélés szerint az ország kapitalizálásának hozamát szinte kizárólag a tõketulajdonos, vállalkozó réteggel osztja meg. A vállalkozói osztály megítélése azonban differenciáltabb. A domináns tõketulajdonosokat a választók többsége a politikai osztállyal azonos módon minõsíti, a kis- és középvállalkozókat azonban nem tekinti egyértelmû nyertesnek, státuszukat bizonytalannak ítéli. Ezzel együtt a vállalkozók, kiskereskedõk, magántermelõk többségét, mintegy hattizedét a haszonélvezeten osztozó társadalmi csoportként szemléli a falusi lakosság. Ennél is differenciáltabb a kép az értelmiség esetében. A közmegítélés szerint az értelmiség egy része, mintegy egyharmada a nyertesek körét gyarapítja. Egynegyedük azonban egyértelmûen vesztes, mindenekelõtt a falu világában élõ pedagógusokról és a közmûvelõdésben dolgozókról van szó. A szakértelmiség mintegy háromtizedének élethelyzetében pedig nem érzékelnek számottevõ változást.

Végeredményben a falusi választók percepciói szerint a társadalmi átalakulás haszonélvezetén mindössze két privilegizált társadalmi csoport, a politikai osztály és a tulajdonosi elit osztozik. Ehhez a körhöz tartozónak vélik továbbá az említett két elitcsoport holdudvarához tartozó értelmiséget, tehát azokat a szakértõket, menedzsereket, különbözõ vezetõ pozíciókat betöltõ diplomásokat, akiknek társadalmi státusza alapvetõen különbözik ugyan a szakértelmiség egészének helyzetétõl, képzettségük alapján azonban mégis azonos csoportba sorolja õket a társadalmi közvélekedés. Ez a szerkezet azonban nem csupán a falusi társadalmat jellemzi. A rendszerváltozás hatásairól és következményeirõl kialakult társadalmi percepciók a lényeget tekintve egybevágnak azzal, amit a falusi lakosság körében a reprezentatív kutatások tesztelnek. Egységes a társadalmi közfelfogás a tekintetben is, hogy a fentebb említett társadalmi kategóriákon kívül minden más társadalmi csoportot túlnyomóan vesztesként könyvelnek el a társadalom tagjai. Amikor pedig a kutatás menetében a falun élõk személyes érintettségük és tapasztalatuk alapján minõsítették a rendszerátalakulás hatásait és következményeit, illetve megítélték saját társadalmi helyzetüket, az egyéni értékelésekbõl összeadódó alábbi csoportjellegzetes kép rajzolódott ki.

4. táblázat
A rendszerváltozás személyes hatásainak és következményeinek értékelése a falusi lakosság különbözõ csoportjaiban (százalékos megoszlás)

	Nyertes	Vesztes	Változatlan élethelyzet
1. Társadalmi rétegek
Vállalkozók, kisiparosok, magántermelõk	41	28	31
Értelmiségiek	20	50	30
Szakmunkások	3	80	17
Betanított munkások	2	73	25
Segédmunkások	-	83	17
Parasztok, mezõgazdasági dolgozók	-	100	-
Munkavállalók összesen	6	63	31
2. Társadalmi önbesorolás
Alsó osztály	0	73	27
Munkásosztály	2	69	29
Alsóközéposztály	5	65	32
Középosztály-felsõközéposztály	7	52	41
3. Életkori csoportok
Fiatalok (18-35 év)	25	51	24
Középkorúak (36-60 év)	10	62	29
Idõsek (60- év)	3	74	22
Teljes falusi népesség	3	59	23

Forrás: A Szonda Ipsos 1999. és 2000. évi reprezentatív felvételének adatbázisa.

Miként látható, a falusi választók különbözõ csoportjainak önértékelése és a rájuk vonatkoztatott megítélés között szembetûnõ diszkrepancia tapasztalható. Amíg a falusi lakosság a vállalkozói, magántermelõi csoportot túlnyomóan haszonélvezõnek, nyertesnek minõsíti, maguk a falusi vállalkozók némiképp másképpen látják saját érintettségüket. Kétötödük túlnyomóan pozitív érintettséget, tehát nyertes pozíciót regisztrál. Közel egyharmaduk azonban vesztesnek tekinti magát. Ez a kép azzal függhet össze, hogy a falu társadalmában nem virulens tõkések, hanem kisvállalkozók, kisiparosok és magántermelõk mûködnek, akiknek státusza meglehetõsen instabil. Körükben gyakori lehet a státuszvesztés, és igazából csaknem hattizedük stagnáló vagy kifejezetten rosszabbodó élethelyzetet érzékel. A falusi értelmiség körében pedig az önmagukat nyertesnek minõsítõk aránya mindössze egyötödnyi, s körükben sokkal több a vesztes, mint a nyertes. Jól nyomon követhetõ az is, hogy a falusi kékgallérosok különbözõ csoportjai és a mezõgazdasági dolgozók elenyészõ százaléka érzékel egyértelmûen pozitív hatásokat. Élethelyzetük drasztikus rosszabbodása és a további kilátások labilitása alapján túlnyomó többségük az átalakulás egészének következményeit a vesztesek pozíciójából szemléli.

A falusi minta is fényt vetett arra, hogy a társadalom kohorsztagoltsága mentén a fiataloktól az idõsek felé haladva határozottan növekszik a rendszerváltozás kárvallottainak aránya. A falun élõ fiatalok mintegy egynegyede nyertesnek tekinti magát. Végeredményben a teljes falusi népesség mindössze három százaléka sorolja magát a rendszerváltozás által egyértelmûen pozitívan érintettek csoportjába, hattizedük azonban az élethelyzet drasztikus rosszabbodását, státuszvesztést és kilátástalanságot könyvel el.

Ezekbõl az adatokból nemcsak egy szélsõségesen megosztott, polarizált társadalom képe rajzolódik ki, hanem egyúttal egy olyan jellegû társadalmi átalakulás, amelyben a terheket egyértelmûen a társadalom alsó és középsõ rétegeire hárították, azok jó részét kétségbeejtõ helyzetbe taszították, míg a másik oldalon kialakult az átalakulás haszonélvezõinek egy szûk csoportja, mely csoport érdekprimátusa a hatalmi-politikai mezõben is akadálytalanul érvényesült.

A sajátos magyar kapitalizmus kiépítése azonban szerencsére nem sodort mindenkit az abszolút vesztesek pozíciójába, hiszen a falusi népesség közel háromtizede is képes volt megõrizni, nagyobb veszteségek nélkül megtartani korábbi státuszát és életminõségét. Ez elsõsorban megint csak a jobb helyzetû, jobb munkapiaci esélyekkel rendelkezõ társadalmi csoportoknak sikerült. Az tapasztalható, hogy az utóbbi társadalmi csoportban, tehát a korábbi helyzetüket stabilizálók körében sajátos ambivalencia alakult ki az új társadalmi berendezkedéshez való viszonyban. Míg a vesztesek az életviszonyokkal éppúgy, mint a hatalmi-uralmi mûködéssel vagy a tulajdon privatizálásával kapcsolatban alapvetõen negatív percepciókat nyilvánítanak, a stabil élethelyzetû csoport jóval megértõbb, türelmesebb és bizakodóbb, tehát az átalakulás és az új társadalmi berendezkedés kvázi stabilitásának egyik strukturális letéteményese.

A kutatások fényt vetettek arra az érdekes összefüggésre is, hogy a rendszerváltozás személyes élethelyzeteket és társadalmi esélyeket érintõ hatásainak szubjektív minõsítése a pártokhoz való viszonyt is erõteljesen befolyásolja. Mindezt a következõ táblázat érzékelteti.

5. táblázat
A rendszerváltás hatásait eltérõen értékelõ csoportok pártpreferenciáinak megoszlása falun a parlamenti pártok körében (százalék) N=1109

Választói csoportok	MSZP	Fidesz	FKgP	SZDSZ	MIÉP	MDF	Nincs preferált párt
Nyertesek	12,9	41,9	16,1	3,2	0,0	9,7	16,1
Vesztesek	33,5	25,0	8,9	2,7	2,2	11,1	23,3
Változatlan helyzetûek	28,4	31,2	13,2	1,2	1,2	2,0	20,0

Forrás: A Szonda Ipsos 1999 végén elvégzett reprezentatív felvételének adatbázisa.

Miként látható, a rendszerváltozás nyertesei elsõsorban a jelenlegi kormánypártokhoz vonzódnak. A Fidesz és az MSZP támogatottsága a nyertesek körében szembetûnõen különbözõ, miként meglepõ az is, hogy a kisgazdák, sõt, a parlamenti küszöbhatár alatt stagnáló MDF is kitüntetett támogatottságot élvez ebben a csoportban. Ugyanakkor a vesztesek körében fordított a helyzet. A Szocialista Párt támogatottsága messze megelõzi a rivális kormánypártét, a többi jobboldali kispárt pedig a mintaátlagnak megfelelõ preferenciát élvez. A státuszõrzõk pedig a nyertesekhez hasonlóan viselkednek a pártorientációk tekintetében. E csoportban azonban nem annyira egyértelmû a pártpreferenciák sajátos szóródása, mint a nyertesek körében. Itt is felülreprezentált a Fidesz, míg a szocialisták a maguk mintaátlaga alatt szerepelnek. Ezek az adatok arra vetnek fényt, hogy az MSZP a falu világában elsõsorban a rendszerváltozás kárvallottainak, az elégedetleneknek, a mostani állapotok jelentõs változásában kevéssé reménykedõknek a pártja. Ez a konstelláció annyiban kedvezõ lehet az MSZP számára, hogy a falusi választók igen nagy csoportjában (a csalódottak és kevéssé reménykedõk körében) a riválisoknál jóval nagyobb szavazatgyûjtõ esélyt birtokol. Mindez azonban hátrányos is lehet akkor, ha történetesen a falu társadalmában is kibontakoznak olyan folyamatok, amelyek enyhítik a mostani társadalmi, szociális feszültségeket, és valaminõ perspektívát nyitnak a vesztesek számára is. Az erõviszonyok szempontjából azonban megint csak az a helyzet, hogy a Fidesz és potenciális szövetségesei együttesen a vesztesek körében is legalább akkora támogatottságot élveznek, mint az MSZP és liberális partnere. A státuszõrzõk csoportjában pedig - csakúgy, mint a nyertesek körében - egyértelmû a jobbközép integráció támogatottsági elõnye.

A kérdés ezek után az, hogy az 1998-as kormányváltást követõ évek fejleményei módosították-e a falusi társadalomban korábban kialakult és erõteljesen rögzült pesszimisztikus szemléletet, avagy éppenséggel olyan folyamat zajlik, amelynek hatására nõ a helyzetük javulását érzékelõk és a belátható közeljövõt pozitívan megítélõk aránya. Mindkét összefüggés jelentõséggel bír a pártok versenypozíciójának alakulása szempontjából. A növekvõ optimizmus ugyanis nyilvánvalóan a mostani kormánypártoknak kedvez. Hiszen egy ilyen folyamat azt jelenti, hogy a falun élõ választók növekvõ csoportja a saját élethelyzetét pozitívan befolyásoló változásokat érzékel, és mindezt óhatatlanul a mostani kormányzat tevékenységének hatásaként könyveli el. Mint ahogy egyértelmû a fordított szcenárió pártpreferenciákat érintõ hatása is. Amennyiben a falusi választók élethelyzetük egyre kedvezõtlenebb alakulását vagy akár a mostani, általában nyomorúságos helyzet változatlanságát regisztrálják, felerõsödhet a kormányzattal és a kormánypártokkal szembeni protest attitûd, ami viszont felhajtóerõvé válhat az ellenzéki pártok számára.

A kormánytevékenység eddigi periódusának folyamatait a gazdasági szféra változása, továbbá a családi és személyes élethelyzet alakulása szempontjából a falusi választók különbözõ csoportjai igen differenciáltan, de túlnyomóan negatívan értékelték.

6. táblázat
A gazdasági helyzet, a családi életkörülmények és a személyes élethelyzet alakulásának megítélése a falusi választók különbözõ csoportjaiban 1999 végén (százalék) N=1109

Választói csoportok	Gazdasági helyzet			Családi léthelyzet			Személyes élethelyzet
	javult	romlott	nem változott	javult	romlott	nem változott	javult	romlott	nem változott
Életkori csoportok
18-24 év	25,9	33,6	40,6	18,4	33,3	48,3	25,8	27,3	46,9
25-34 év	26,9	39,0	34,1	15,3	40,1	44,5	20,7	32,7	46,6
35-44 év	27,3	33,9	38,9	12,9	45,1	41,9	13,4	43,3	43,3
45-60 év	26,0	46,9	27,1	9,0	40,2	40,8	8,3	52,7	39,0
60- év	15,7	51,8	32,2	4,9	48,5	46,7	3,5	50,9	45,6
2. Iskolázottsági csoportok
Befejezetlen ált. isk.	12,1	57,0	26,4	6,1	54,1	38,8	5,7	56,6	37,6
Nyolc általános	21,6	44,3	33,3	9,8	46,5	43,7	11,4	46,7	42,0
Szakmun- kásképzõ	28,8	35,4	35,8	13,7	43,1	43,1	16,9	36,0	47,1
Érettségi	29,2	33,5	37,2	13,6	34,5	51,8	18,7	32,5	48,6
Felsõfok	39,5	28,8	33,3	20,0	26,6	53,3	11,1	24,4	62,2
3. Társadalmi rétegek
Vezetõk	24,5	22,8	51,4	17,6	26,4	56,8	8,3	25,0	55,5
Vállalkozók, magántermelõk	25,0	40,3	34,6	14,0	34,1	51,9	25,0	32,6	42,3
Értelmiségiek	35,0	30,0	35,0	9,2	36,3	54,5	10,0	25,0	65,0
Szellemi szakalkalmazottak	39,0	32,8	28,1	17,2	32,8	50,0	21,9	32,8	45,3
Szakképzett fizikaiak	25,8	36,9	37,3	10,7	47,3	42,0	10,3	48,8	40,8
Szakképzet- len fizikaiak	18,5	47,7	32,6	6,7	46,1	47,2	9,2	47,1	43,8
Mintaátlag	22,8	41,0	30,1	11,1	44,7	44,1	12,6	43,0	44,0

Forrás: A Szonda Ipsos reprezentatív felvételének adatbázisa.

Az empirikus tesztelés arra vet fényt, hogy 1999 végén a falusi lakosságnak alig több mint egyötöde érzékelte a gazdaság növekedési pályára állását, tehát a falu világában magának a növekedésnek a meggyõzõ tényei és az azokat sugárzó propaganda még nem formálta át a korábban rögzült teljesen pesszimisztikus vélekedéseket. Jellemzõ, hogy a vizsgálatba vontak kétötöde a gazdaság további hanyatlását érzékelte, ami persze érthetõ, ha a falu világára gondolunk, közelebbrõl arra, hogy a mezõgazdaságban termelésben, értékesítésben és árviszonyokban változatlanul a válságjelenségek dominálnak. Érdekesek lehetnek a részletek is. A gazdasági helyzet javulásával összefüggõ képzetek ugyanis az életkor, az iskolázottság, sõt a társadalmi rétegzõdés mentén is erõteljesen szóródnak, s azt az egyértelmû tendenciát jelenítik meg, hogy a fiatalabb életkorúak, a magasabb iskolázottsággal rendelkezõk és a magasabb státuszhelyzetben lévõk a mintaátlagnál jóval kedvezõbbnek ítélik a gazdaság egészének folyamatait. A kutatás pillanatképet rögzít. Nem állnak rendelkezésre megbízható adatok arról, hogy korábban miként festett és hogyan változott a falusi lakosság értékelõ véleménye és közérzülete.

Ami már most a családi és személyes élethelyzet alakulását illeti, a falusi társadalomban mindössze az állampolgárok egytizede érzékelt pozitív változást az új kormányzati ciklusban. Ez az arány nincs összhangban a gazdasági helyzet pozitív változását regisztrálók sokaságával sem, ennélfogva realisztikusan feltételezhetõ, hogy, akik a gazdaság javuló helyzetét már érzékelik, családi és személyes életviszonyaikban viszont semmiféle pozitív elmozdulást nem tapasztalnak, növekvõ elégedetlenséggel szemlélik a társadalmi folyamatokat. Ez a diszkrepancia ugyanis azt a benyomást erõsíti, hogy a gazdasági növekedés hozamát nem a társadalom széles rétegei, hanem meghatározott csoportok sajátítják el, ennélfogva a családi és személyes élethelyzetre a gazdaság történései nincsenek közvetlen és kedvezõ befolyással. Ilyen percepciókat az empirikus kutatások korábban is érzékeltek, azzal a különbséggel, hogy az állampolgárok szinte mindegyik csoportja úgy vélekedett, hogy életszínvonaluk nagyobb mértékben hanyatlott, mint ahogyan a gazdaság jövedelemtermelõ-képessége csökkent. Ez önmagában is permanens elégedetlenséget gerjesztett, elsõsorban a mindenkori kormányzó elitekkel szemben.

A családi és személyes élethelyzet további rosszabbodását érzékelõk aránya megközelíti a falusi lakosság csaknem felét. Ennek a hátterében olyan empirikus tények állanak, mint a falusi munkavállalók bérhelyzetének a nemzetgazdaság egészétõl elütõ alakulása. Amíg ugyanis a nemzetgazdasági bérek a kutatás évében (1999) az átlagot tekintve 67-rõl 77 ezer forintra növekedtek, a falusi munkavállalók körében a kereseti átlag 48 ezer forintról mindössze 53 ezer forintra nõtt, ami az abszolút összeget tekintve is szembetûnõ különbség az országos átlaghoz képest, relatíve pedig annyira alacsony, hogy általában a nyomor szintû életfeltételekkel kapcsolódik egybe. A családi és személyes élethelyzet percepciója tehát nem véletlenül szélsõségesen negatív. Voltaképpen nincs a vizsgált falusi mintában egyetlen olyan csoport sem, amelynek legalább egyötöde a családi élethelyzet pozitív változását érzékelné a kormányváltást követõ években.

Mindez azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert a családi és személyes élethelyzet alakulásának percepciója a lehetõ legszorosabban összefügg a pártpreferenciákkal. Azok a választók, akik az új kormányzati ciklusban személyes élethelyzetük rosszabbodását érzékelik, rendkívül erõteljesen diszpreferálják a kormánypártot, és megnövelik az ellenzék szavazatszerzõ esélyét. Ugyanakkor az élethelyzetük javulását regisztrálók kitüntetetten kormánypártiak, és talán az elõbbinél is erõteljesebben diszpreferálják az ellenzéket, olyannyira, hogy a személyes vagy családi élethelyzet jelentõs javulását érzékelõk szinte kizárólag a domináns kormánypártra szavaznak. Ez az összefüggés annyira érdekes, hogy a szemléltetés céljából önálló táblázatot állítottunk össze.

7. táblázat
A családi és személyes élethelyzet pozitív, illetve negatív változását érzékelõk pártpreferenciáinak megoszlása (százalék) N=1109

Minõsítõ csoportok	MSZP	Fidesz	FKgP	SZDSZ	MIÉP	MDF	Egyéb párt	Elzárkózó
Sokat javult*	0,0	60,0	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	40,0
Valamelyest javult	11,4	38,6	17,2	0,0	0,9	0,9	4,4	26,4
Valamelyest romlott	31,2	13,1	5,5	2,4	2,4	1,8	3,0	40,0
Sokat romlott	25,7	11,1	7,6	1,4	0,0	0,0	1,4	42,8
Nem változott	24,9	28,2	9,0	2,2	1,3	1,5	2,2	30,5

*A "sokat javult" kategória az alacsony elemszám miatt nem szignifikáns.
Forrás: A Szonda Ipsos 1999 végén elvégzett reprezentatív felvételének adatbázisa.

A közölt adatok alapján egyértelmû, hogy az élethelyzetük rosszabbodását érzékelõ választók gyûjtõpártja az MSZP, s ebben a csoportban nagyobb támogatottságot élvez, mint az összes többi jobbközép párt együttvéve. Nem ez a helyzet az élethelyzet, az életszínvonal és az életminõség javulását érzékelõk körében, ahol a kisgazdapárt és a Fidesz együttesen a szavaztok jóval több mint ötven százalékát birtokolta a utatás idõpontjában. Ráadásul ez a csoport az átlagot meghaladó részvételi hajlandósággal jellemezhetõ, tehát ha valóban gyarapodik, és jóval meghaladja a felvétel idõpontjában jellemzõ 11 százalék körüli arányt, akkor erõteljesen növekedhet a kormánypártok szavazatgyûjtõ-képessége a falu társadalmában.

A mostani kormánypártok javára billenhet azonban a mérleg akkor is, ha a falusi választók körében az a tapasztalat rögzül, hogy élethelyzetük nem rosszabbodik. Ebben a csoportban is szignifikánsan nagyobb a vezetõ kormánypárt támogatottsága, mint a Szocialista Párté, a jobboldali szavazatok összeadódása esetén pedig határozott fölény konstatálható. Miután jelenleg a falusi választók 44 százaléka ebben a csoportban található, az élethelyzet javulását, illetve stagnálását érzékelõk a falusi választók többségét reprezentálják, s részben ez az oka annak, hogy összességében a jobbközép pártok javára billen a támogatottsági mérleg.

A kutatás tapasztalatai szerint a falusi választók körében a következõ egy-két esztendõ kilátásainak mérlegelése alapján az élethelyzet javulásában reménykedõk aránya megduplázódhat (11-rõl 22%-ra nõhet), az életviszonyok rosszabbodását prognosztizálók aránya pedig egyharmadra csökkenhet. Miután a pártpreferenciákat az optimisztikus és pesszimisztikus várakozások éppoly erõteljesen tagolják, mint az eddigi fejlemények tapasztalatainak mérlegelése, a falusi társadalomban zajló folyamatok erõteljesen érinthetik a pártpolitikai erõtér történéseit. Ha a pozitív várakozások teljesülnek, megnõ a kormánypártok szavazatszerzõ esélye. Amennyiben azok meghiúsulnak, az ellenzék kerülhet elõnybe.

Egyébként a családi és személyes élethelyzet pozitív változásában reménykedõk a gazdaság állapotának javulására alapozzák elképzeléseiket. Az ezzel összefüggõ optimisztikus várakozások a közeli egy-két évet tekintve a falusi lakosság egyharmadát jellemzik. Az ilyen értelmû optimizmus az alsó rétegek körében is szignifikánsan növekszik, és még a szakképzetlen kékgallérosok csoportjában is eléri a háromtizedet azok aránya, akik pozitív fejleményeket prognosztizálnak a gazdaságban. Erre épül azután a jóval óvatosabb és visszafogottabb reménykedés a családi és személyes élethelyzet kedvezõbbé válásában, ami egyetlen társadalmi csoportban sem tér el jelentõsen a mintaátlagtól, tehát 20-25 százalék között szóródik.

A gazdasági folyamatok pozitív alakulásához fûzött remények azonban távolról sem általánosak. A következõ egy-két esztendõ várható fejleményeit mérlegelve a falusi választók egyharmada változatlanul pesszimista. Az ilyen attitûdök elsõsorban az alsó rétegek körében sûrûsödnek. A szakképzetlen munkavállalók csaknem negyven százaléka a negatív szcenáriót tartja a leginkább valószínûnek. Kétségtelen azonban, hogy a gazdasági pesszimizmus a falusi választók minden csoportjában oldódhat a következõ egy-két esztendõben. Nem valószínû azonban, hogy a gazdasági növekedés a falusi alsó rétegek élethelyzetét alapvetõen módosíthatja. Ennélfogva indokoltnak tûnik, hogy a szakmunkások 30, a betanított munkások közel 40, a segédmunkásoknak pedig mintegy 42 százaléka borúlátóan ítéli meg családi élethelyzetének várható alakulását.

A pártokat és a pártversenyt övezõ társadalmi klíma különbözõ komponenseinek átvilágításából végeredményben az a konzekvencia adódik, hogy az elmúlt évtized túlnyomóan negatív tapasztalatai ma is, mint korábban, az ellenzéki pozíciókat erõsítik. Amennyiben ezek a tapasztalatok változatlanul megerõsítést nyernek vagy tovább halmozódnak, megnõ a protest magatartás esélye, és ebbõl szinte kizárólag az ellenzék profitálhat. Ha viszont a gazdaságban bekövetkezett fordulat pozitív hatásai az elosztási politikában is érzõdnek, ha bõvül a foglalkoztatottság, és az a benyomás keletkezik, hogy a gazdasági növekedés hozamát a kormányzat nemcsak a tulajdonosi és hatalmi csoportok javára fordítja, hanem az élethelyzet javítását általános célnak tekinti, s mindezt meggyõzõ lépésekkel dokumentálja, a falu világában a mostanihoz képest elmozdulás következhet be a kormánypártok szavazatszerzõ esélyeinek növekedése tekintetében.

Ebben a szituációban feltehetõleg megnõ a pártok közötti programverseny jelentõsége, hiszen kiváltképp a választásokhoz közeledve a falusi választókat is elsõsorban az érdekli, hogy a versengõ pártok milyen meggyõzõ opcióval állnak elõ, tehát milyen konkrét és hihetõ elképzeléseket körvonalaznak a falusi társadalomban felhalmozódott súlyos ellentmondások oldására, a mezõgazdaság növekedési pályára segítése érdekében, a foglalkoztatási gondok enyhítésére, az egyre inkább ellehetetlenülõ falusi oktatás felemelésére, az egészségügyi ellátás javítására stb. Ez a programverseny a tapasztalatok szerint meghatározó módon befolyásolta a falu világában a legutóbbi választások kimenetelét is. Ez várható 2002-ben is, azzal a különbséggel, hogy fedezetlen ígéretekkel minden bizonnyal már semmire sem lehet menni.

Következésképp a jelenlegi kormányzat falusi politikájának kritikája - legyen az bármily megalapozott is - önmagában egyre kevésbé teremthet alapot a versenyesélyek gyarapításához. Minden jel arra utal, hogy a pártpolitikai erõtérben a lármás, protest politizálás egyre inkább kifullad. Szükségképpen a megalapozott pozitív opciók versenye kerül elõtérbe.
 

Jegyzetek

1. Körösényi András 1996. Nomenklatúra és vallás. Törésvonalak és pártrendszer Magyarországon. Századvég, (1).

2. Ez a jellegzetesség e pillanatban (2001 szeptemberében) is erõteljesen érvényesül. Az MSZP a teljes választói sokaság körében élvezett mintegy 26 százalékpontnyi támogatottsággal szemben a falusi szavazók csoportjában csupán 18 százalékpontnyi szavazatra számíthatna.

3. A pártpreferencia-szondázások friss adatai szerint a listás versenyt jelenleg egyértelmûen a Fidesz vezeti. Elõnye mintegy 6 százalékpontra tehetõ a rivális MSZP-vel szemben. A Szonda Ipsos havonta ismétlõdõ, 1000 fõs mintán elvégzett reprezentatív felvétele szerint 2001 elsõ felében az MSZP támogatottsága a falusi választók teljes sokasága körében 17-19 százalékpontra tehetõ, míg a domináns kormánypárt az év elején mért 19 százalékpontnyi támogatottságát mintegy 23 pontra növelte, és az utóbbi hónapokban ezen a szinten stabilizálta.

4. A közölt adatok az 1999 végén jellemzõ állapotot tükrözik. Az elmúlt esztendõ végén hasonló mintán megismételt vizsgálat megerõsítette a szocioökonómiai státusz és a pártpreferenciák sajátos konfigurálódására vonatkozó tapasztalatokat.