A nemrégiben megjelent könyv a Hajógyári-szigeten évente augusztusban megrendezett ifjúsági fesztivált elemzi - mint címe is sugallja - szociológiai nézõpontból. A borító és a téma alapján úgy gondolhatja az olvasó, hogy könnyed, színes munkát tart a kezében. Aki ezt gondolja, csalódni fog. A könyv valójában nem könnyû olvasmány: írásait nem színes riportok, esszék alkotják, hanem komoly elméleti szövegek, empirikus kutatási eredmények bemutatásával találkozunk. Nehezíti az olvasó helyzetét, hogy nem biztos, hogy elsõ ránézésre át tudja tekinteni, mi is a könyv valódi célja. Gyanítható persze, hogy a középosztály szigete csak részben szól a szigetrõl, valójában az ifjúságról van benne szó ( a sziget kapcsán. Végigolvasva azonban az olvasó rájön, hogy ez a könyv mégsem csak az ifjúságról szól, hanem inkább a társadalmi átalakulásról ( az ifjúság kapcsán. Ami nehezíti az eligazodást, az végsõ soron részben ugyanaz, mint ami érdekessé teszi a témát: a több oldalú (elméleti, történeti, empirikus, etnografikus) megközelítés, s a többféle mûfaj egyidejû alkalmazása.

A könyv szerzõje Gábor Kálmán ( de több szerzõ is rejtõzik az írások mögött, s a kutatássorozat, melyre támaszkodik, szintén csapatmunka terméke.¹ A jelen könyv egyfajta összegzése a kilencvenes években a Szigeten és a magyarországi vidéki városokban végzett kutatásaiknak ( melyek végsõ soron tulajdonképpen mind valami hasonlóról szólnak: ifjúságról, értékekrõl, társadalmi változásokról, középosztályról. Most a Szigetrõl ( s ennek kapcsán ismét az ifjúságról, értékekrõl s a társadalmi átalakulásról és annak következményeirõl.

A Sziget láthatóan sikeres vállalkozás. Története 1993-ban kezdõdött, amikor Müller Péter, a Sziámi együttes énekese és Gerendai Károly, az együttes menedzsere azzal az ötlettel állt elõ, hogy rendeznek az óbudai hajógyári szigeten egy ifjúsági tábort, ahol a kultúráé és a koncerteké a fõszerep. Így indult a Diáksziget, amelyen akkor a magyar alternatív zenei élet legfontosabb zenekarai léptek fel, s melyre akkor 43000 fiatal ment el. Egy évvel késõbb, 1994-ben százezerrel több látogatója volt a Diáksziget-Eurowoodstock néven futó fesztiválnak, amely jelentõs siker lett. 1995-ben a sziget neve ismét változott: Sziget '95 lett, hogy ne csak a még tanuló fiatalok érezzék magukénak. A Sziget további mûködtetése azonban további szponzorokat igényelt, ennek következtében lett a rendezvény tulajdonosa a Pepsi ( s lett 1996-tól Pepsi-sziget a rendezvény neve. Ekkorra változott meg a média véleménye is a szigetrõl, eltûnt a korábbi heves ellenszenv. A szigetnek ekkor már 260 000 látogatója volt.

A Sziget népszerûsége kapcsán több kérdés is felmerül: Mitõl sikeres vállalkozás? Mit jelent a Sziget a fiatalok számára? Milyen kulturális mintákat közvetít, s a fiatalok milyen csoportjai számára? Jelen kötet ezeknél átfogóbb kérdéseket feszeget, s a Sziget kapcsán voltaképpen két egymással összefüggõ dolgot elemez: a középosztályosodás folyamatát és ennek az ifjúság körében megfigyelhetõ megfelelõjét, az ifjúsági korszakváltást.

A könyv szerkesztése nem könnyíti meg az olvasó dolgát. Mindjárt az elõszóban a Sziget-kutatás történetének áttekintése mellett elméleti tézisekkel találkozunk, amelyek az Ifjúsági Kutatócsoport empirikus munkájának elméleti alapfeltevéseit fogalmazzák meg, s megelõlegezik a késõbbiekben bõvebben kifejtett írásokat is. A könyv gerince, A középosztály szigete cím alatti rész a Szigettel kapcsolatos elméleti, etnografikus, empirikus jellegû írásokat tartalmazza. Egy sajtóelemzés a Sziget történetét veszi végig, egy másik írás (Város a városban) a sziget térszerkezetét és életét tekinti át etnografikus jelleggel. Ezután ( átfogóbb értelmezési keretben ( a középosztályosodás Nyugat-Európában és Magyarországon végbemenõ folyamatának tárgyalása következik. Ez az írás észrevétlenül átmegy a Szigeten folytatott empirikus kutatás bemutatásába, a fiatalok értékekkel, ízléssel, karrierrel kapcsolatos véleményének tárgyalásába, s a szigetlakó fiatalok "szigeteinek" a zenei ízlésviláguk különbségeinek segítségével rekonstruált csoportjellemzõinek leírásába. Ez a rész a média ifjúság- és szigetképének bemutatásával fejezõdik be. A könyvet mellékletek és függelék egészíti ki. A mellékletben található a kutatás leírása, kérdõíve s fontosabb adatai, a Sziget bibliográfiája s a könyv angol nyelvû összefoglalója. A függelékben egy angolból fordított tanulmányt és a szigeten készült fotókat talál az olvasó.

A kötet szerkezetének és mûfaji sajátosságainak eklektikussága ellenére az írások komoly állításokat, hipotéziseket fogalmaznak meg, melyek a szerzõ korábbi, hazai fiatalokkal kapcsolatos vizsgálatai legfontosabb eredményeinek egyfajta összefoglalását is jelentik. A szerzõ, Gábor Kálmán ( a kilencvenes évek elején korábban megfogalmazott ( állítása szerint ifjúsági korszakváltás elõtt állunk, sõt ifjúsági korszakváltás zajlik Magyarországon. A korszakváltás következtében az ifjúsági életszakasz meghosszabbodik, nagyrészt az iskolázás meghosszabbodása következtében. Az iskolában eltöltött idõ azonban nem csak idõben növeli meg az ifjúsági életszakaszt, hanem alapvetõ változást eredményez a fiatalok életében, státuszában is: a fiatalok egyre korábban kényszerülnek önálló döntésekre, miközben életükben egyre késõbbre tolódnak olyan jelentõs életesemények, mint például a munkába állás, a családalapítás, az elsõ gyerek születése. A meghosszabbodott ifjúsági korszakot ugyanakkor növekvõ autonómia jellemzi, ami önálló anyagi, jogi és szociális státusszal jár, azaz önálló fogyasztói és polgári státuszt jelent. Az ifjúsági korszakváltás a nyugat-európai országokban a középosztályosodással egy idõben indult meg, ennek eredménye volt a kiszélesedett továbbtanulás, a fiatalok fogyasztóvá válása, s a diákmozgalmak során polgári jogaik elismerése is.

A fenti folyamatokat a szerzõ a középosztályosodással szoros összefüggésben mutatja be. A hatvanas években megfogalmazott középosztályosodás-elméletek szerint a középosztályosodás legfontosabb jellemzõje a jövedelmek és az életszínvonal kiegyenlítõdése a munkásosztály és a hagyományos középosztály között, s a fogyasztói struktúra átalakulása a munkásosztály nagy részénél, aminek révén általánossá válik körükben is a legkülönbözõbb tartós fogyasztási cikkek birtoklása. (Hozzájárult a fentiekhez a települések ökológiai szerkezetének átalakulása is, amennyiben az új kertvárosokban és a lakótelepeken már nem maradtak meg ugyanazok a közösségi élet normáit tovább örökíteni képes kapcsolatok, mint a régi munkástelepeken.) Ennek hatására átalakult az életstílus is a munkásosztály soraiban, ami nem lett más, mint a középosztályi életstílus átvétele. A társadalom középosztályosodása megváltoztatja a fiatalok életformáját is, mivel a családi fogyasztási javak körének bõvülésével párhuzamosan a fiatalok iskolázása is kiszélesedik, meghosszabbodik. Az iskolai ifjúsági szakasz fokozatosan egy relatíve önálló életszakasszá válik, melyben az iskola szerepe felértékelõdik, a képzési intézmények látogatása révén az ifjúi életszakasz autonómiája növekszik. Az iskolai életszakasz meghosszabbodása következtében a munkába állás, a házasodás és a gyerekvállalás is kitolódik, miközben csökken a család ellenõrzõ szerepe, erõsödik a fogyasztói ipar és a média, az ifjúsági kultúra befolyása.

A középosztályosodás egyes országokban (USA, Kanada, Ausztrália) az ötvenes évek végén, Európában a hetvenes években vált megfigyelhetõvé, párhuzamosan a szolgáltató szféra dominánssá válásával, azaz a posztindusztriális korszakkal. Magyarországon a kilencvenes évekre jelentek meg az erre utaló jelek.

Kérdés, hogy a nyugat-európai társadalmak kapcsán megfigyelhetõ folyamatok milyen mértékben jellemzik a magyar társadalmat és mai magyar fiatalokat. A szerzõ úgy találja, hogy Magyarországon valamiféle elõpolgárosodási folyamat már a hatvanas években megindult, s a rendszerváltást követõen, a kilencvenes évekre vált teljessé, a magántulajdon kialakulásával, a piaci rendszer és a polgári demokrácia kiépülésével, a tercier ágazatok elõretörésével, a multinacionális vállalatok megjelenésével és az egyetemi hallgatók számának emelkedésével. A kilencvenes években a magyar fiatalok közt is megfigyelhetõek a változások, egyre több fiatal tanul egyre hosszabb ideig, s a fiatalok egyre szélesebb rétegei kerülnek önálló fogyasztói státuszba.

A középiskolás fiatalok körében végzett lokális vizsgálatok a szerzõ szerint azt mutatják, hogy a fiatalok Magyarországon is egy új ifjúsági korszakba léptek. Az iskolai ifjúsági korszak összefügg a kilencvenes évek társadalmi átalakulásával: átalakul az intézményrendszer, megváltoznak a felnõtt társadalomba integrálódás feltételei. A fiatalok hazánkban is egyre több idõt töltenek az iskolában. A fiatalok önállósodásának legfontosabb mozzanatai, dimenziói: a személyi és a fogyasztói önállósodás nálunk is megfigyelhetõk. A fiatalok fogyasztási státuszának kiépülése szükségessé teszi, hogy egyre nagyobb és egyre koraibb önállóságra tegyenek szert nemcsak a fogyasztásban, hanem az életükre vonatkozó más döntésekben is. A személyi önállósodás nálunk is egyre korábbi életkorban kezdõdik, ami nem kis veszélyt is hordoz, ha a felnõtt társadalommal való kifejezett szembenállásban nyilvánul meg.

Kérdés, hogy a nyugat-európai országok kapcsán vázolt és a hazai fiatalok körében is megfigyelhetõ folyamatok jellemzik-e valóban a sziget fiataljait s milyen mértékben. Ezt a kérdést a szigeten folytatott empirikus vizsgálat segítségével válaszolja meg a szerzõ. Az 1999. évi kutatás során a kutatócsoport 542 fiatalt keresett meg kérdõívvel, többekkel készült mélyinterjú a szigeten tartózkodó fiatalok közül. Az empirikus vizsgálat adataiból az derül ki, hogy a korábban a középiskolások körében országosan megfigyelhetõ tendencia a szigetlakókra még inkább jellemzõ. "A sziget a középosztályé" hipotézis a fenti megfigyelések nyomán 1997 nyarán fogalmazódott meg: "A korábbi vizsgálataink és a jelenlegi vizsgálataink alapján azt állítjuk, hogy a Sziget a középosztály, illetve a középosztályosodó/polgárosodó fiatalok szigete" (22. o.). A "szigetes" fiatalok közt a budapesti és középosztálybeli fiatalok felülreprezentáltak, a résztvevõk zöme az utolsó éves középiskolások, az egyetemi hallgatók, valamint aktív keresõ fiatalok körébõl kerül ki. A szigetlakók és a középiskolások körében egyaránt megfigyelhetõ, hogy egyre késõbbre tolódnak a fontos életesemények, de a szigetlakók személyi önállósodása is egy évvel korábban következik be, mint ahogy az a középiskolások körében tapaszható. Egyre intenzívebbé válik körükben a szabadidõ felhasználása, s a munkát is élvezni akarják, személyes képességek kibontakoztatási lehetõségét keresik benne, nem csak pénzkeresetnek tekintik. Véleményükben és életükben a tanulás és a munka nem különül el egymástól úgy, mint korábban, s nem feltétlenül a megszokott sorrendben követik egymást. (A "szigetelõ" a fiatalok 15%-a egyszerre tanul és dolgozik). A szigetes fiatalok és a szigetre nem járó egyetemisták között is lényeges különbségek vannak: a szigetesek korábban önállósodnak, intenzívebben élnek és intenzívebben szórakoznak, s aktívabban formálják az életüket.² A szigeten megfordulókat inkább jellemzi az aktív közösségi élet, a tolerancia, jobban alkalmazkodnak az új kor kihívásaihoz, inkább használják az új technikákat (beleértve a feszültségoldó technikákat is), s jobban beépítik szórakozásukba a magas kultúra elemeit. Mivel a multinacionális cégeknél alkalmazásban levõ fiatalok jó része nem érzi magát biztonságban a magas kvalifikációt igénylõ, mégis betanított munkavégzést jelentõ munkakörben, a kockázatvállalás és a próbálkozások beépülnek a szigetlakók életébe ( éppúgy, mint az intenzív munkát követõ intenzív szórakozás.

A fenti gondolatmenet ugyan a könyv írásaiból egyértelmûen kirajzolódik, a mellékletben közzétett táblázatok áttekintése nélkül mégsem volna teljesen érthetõ a mondandója, a középosztályosodás tézisének a Szigetet látogató fiatalokkal való összefüggése. A melléklet táblázataiból derül ki több olyan dolog a Szigetre járókról, ami a korábban leírtakat alátámasztja, például hogy többségük (52,7%) tanul, 27,3 százalék dolgozik, 15 százalék tanul és dolgozik egyszerre. A tanuló fiatalok közt jelentõs arányban vannak az egyetemi és fõiskolai hallgatók (47% felsõoktatási intézményben tanul, 20% gimnazista), a dolgozók kétharmadát (66%) a magánszféra foglalkoztatja, s a tanulás mellett munkát vállaló fiatalok túlnyomó többsége is itt keresett magának munkát. Fogyasztás terén is feltûnõen kedvezõ a helyzetük: 43 százalékuk rendelkezik saját számítógéppel, 60 százalékuknak van bankkártyája. Az adatok megvilágítják a Szigetet nem kedvelõ fiatalokkal szembeni különbségek fõ dimen-zióit is, például a fogyasztási státuszt, a közösségi programokban való intenzív részvételt, a jellemzõ toleranciát.

A könyv ugyan nem könnyû olvasmány, mivel a Sziget-jelenség kapcsán nem a programokat, azok sokszínûségét és könnyedségét elemzi, hanem a résztvevõket, s "segítségükkel" igen tág és soktényezõs összefüggésbe helyezett társadalmi kérdéseket tárgyal, helyenként súlyos és sarkos állításokkal ( mégis megérik a küzdelmet elgondolkodtató, érdekes állításai.

1. A Pepsi Sziget '99 kutatás leírásában említettek alapján a közremûködõk többsége a Szegedi Tudományegyetem hallgatói közül kerül ki.

2. A Pepsi sziget 2000 elõkészületi vizsgálataként a Budapesti Mûszaki Egyetem kollégiu-maiban 253 fõt kérdeztek meg 2000 májusában - az összehasonlítás ezen vizsgálat adatain alapul.