Vajon folytatódik-e a szociológia múlt századi sikertörténete, vagy csõd fenyeget közelesen? Ezt kérdezi Némedi Dénes (2000), és a válasza az, hogy bizony van ok a csüggedésre, több is - bár lehet, hogy végül mégis jól alakulnak majd a dolgok.
 

A baj nem jár egyedül

Három válságtendenciát emel ki, mindhárom valaminek az eltûnésével vagy megszûnésével kapcsolatos. Kettõ közülük az eltömegesedésre vezethetõ vissza; ezek a termelés és a fogyasztás oldaláról fenyegetik a szociológiát; a harmadik a szociológiai beszéd tárgytalanná válásával fenyeget, ezt a globalizáció hozta magával. Nézzük sorra õket.

(1) Az egyetemek eltömegesedése miatt eltûnõben van az egyetemi szociológus, a kutatótanár hagyományos figurája, a fokozódó specializálódás miatt pedig, amivel az eltömegesedés negatív hatásait próbálják ellensúlyozni, bomlófélben van maga a szociológia is mint tudományos diszciplína.

(2) A nemzetállami keretek eljelentéktelenedésével kiüresedik a társadalom fogalma, így eltûnik a szociológia sajátos tárgya is.

(3) Az értelmiség eltûnése, a hajdani mûvelt középosztály eltömegesedése, felhígulása a szociológia közönségének eltûnésével fenyeget.

Vagyis nem lesz, aki beszéljen a társadalomról, nem lesz mirõl lesz beszélni, és nem lesz értõ közönsége sem az ilyen beszédnek. Az eltömegesedés felfalja a szociológiai diskurzus termelõit és fogyasztóit, a globalizáció meg szétrágja a tárgyát.

Ezek bizony súlyos bajoknak látszanak. Romlanak a termelési feltételek, és ezzel egyidejûleg csökken a kereslet is a termék iránt. Ha egy iparágban történne ilyesmi, onnan biztosan fejvesztve menekülne a tõke. De nézzük, csakugyan olyan nagy-e a baj, mint amilyennek látszik!

Annyi bizonyos, hogy Némedi nincs egyedül az aggodalmaival. Csak a kicsiny és a túlélés napi gondjaival túlságosan is elfoglalt magyar közegben számít kuriózumnak ez a komor hang, az összehasonlíthatatlanul nagyobb és közvetlen túlélésében sokkal kevésbé fenyegetett amerikai szociológiában már régen és sokan kongatják a vészharangot. Egész válságirodalom bontakozott ki a kilencvenes években, és aki egy kicsit is beleolvas ebbe az irodalomba, az láthatja, hogy Némedi még csak nem is tartozik a legpesszimistábbak közé: az amerikai kollégák némelyike már a lélekharangot kongatja. Sokan vélik úgy, hogy a szociológia nem húzza már sokáig, ha valami radikális változás nem történik, és néhányan azt is tudni vélik, hogy mi lenne az a radikális terápia, amivel meg lehetne menteni. Válságos idõkben mindig feltûnnek csodadoktorok, akik tudják az orvosságot a bajra.

Én úgy látom, a beteg állapota nem annyira súlyos, hogy az a radikális gyógymódokkal való kísérletezést indokolná. Veszélyesnek tartom viszont a pánikhangulat kialakulását és a radikális terápiák iránti igény megjelenését, illetve gerjesztését. Különösen, mert - ahogy én látom legalábbis - némelyik terápia akár végzetes is lehet.

Azt persze én sem állítom, hogy a szociológia makkegészséges lenne - de hát soha nem is volt az. Súlyos születési rendellenességekkel jött már a világra is - ám mégis felcseperedett valahogy, és megtanult együtt élni a hendikepjeivel. És ahhoz képest, hogy milyen sok van neki, egészen jól teljesít. Most talán gyengélkedik egy kicsit, de az lenne a csoda, ha nem így lenne, hiszen egy óriási társadalmi átalakulás zajlik, amelyben minden megváltozik, átrendezõdik, új értelmet nyer vagy éppen értelmét veszíti, és a szociológiának errõl a roppant bizonytalan, kavargó, szemkápráztató forgatagról kéne számot adnia - ráadásul nem is a külsõ megfigyelõ biztonságos bunkerébõl, hanem úgy, hogy közben õt magát is szinte szétszedik azok a folyamatok, amelyekrõl tudósítania kellene. Mit várunk a meteorológustól, akit éppen felkapott a tornádó tölcsére? Lehet-e rossz néven venni, ha szédül egy kicsit, és erõsen hunyorog?

Némedi szerint persze ennél nagyobb a baj, nem múló rosszullétrõl van szó. Lehet, hogy így van, a baj mértékén lehet vitatkozni, szerintem azonban az igazi veszélyt a csodadoktorok színrelépése jelenti. Kihasználva a beteg elesettségét, átmeneti gyengeségét, ezek a kuruzslók valójában nem a leromlott állapoton akarnak segíteni, hanem, mivel az aktuális gyengeség végsõ okát a szociológia feltételezett eredendõ, alkati gyengeségében látják, át akarják operálni "igazi tudománnyá" - például közgazdaságtanná vagy biológiává.

Azt gondolom, ez nem lehetséges, és nem is kívánatos. Olyasmi ez, mintha egy legyengült férfin azzal próbálnának segíteni, hogy átoperálják nõvé. Tudjuk, hogy a férfiak esendõbbek, hamarabb is halnak, de érdemes ezt az eredendõ gyengeséget azzal orvosolni, hogy megszabadítjuk õket a férfiasságuktól? A szociológia veleszületett nyavalyáit meg kell különböztetnünk jelenlegi gyengeségeitõl. Az utóbbiaktól talán tényleg jó lenne megszabadulni, az elõbbieket azonban el kell fogadni, együtt kell élni velük - sõt, meg kéne próbálni szeretni õket. Nem csak azért, mert amúgy sem lehet tõlük megszabadulni, hanem mert furcsa módon épp ezek a nyavalyák adják egyúttal a szociológia fõ vonzerejét és erõsségeit is.

Némeditõl persze távol áll a pánikkeltés, és az is, hogy csodaszereket ajánljon. Hangja, mint máskor, most is, józan, meggondolt, tárgyilagos. Vitatkozni alig lehet vele, mert inkább kérdéseket vet fel, kétségeket fogalmaz meg, tendenciákat rögzít, gondolkodásra késztet, semmint hogy harsány tézisekkel provokáljon; viszont amit mégis határozottan állít, az nagyjából tényleg úgy is van. Legfeljebb annyit lehet talán ellene vetni, hogy mintha egy-két árnyalattal sötétebbre festené a képet a kelleténél.

A következõkben ezért megpróbálom a Némedi által elõsorolt bajokat egy kicsit kevésbé fenyegetõnek beállítani. Nem akarom bagatellizálni õket, de mégis igyekszem kissé derûsebbre festeni a képet. Ezután az amerikai kollégák által összeállított bajkatalógusból szemezgetek, hogy bemutassam azt a pánikhangulatot is, amelyben egyre nagyobb a csábereje a csodálatos gyógyulás ígéretének. Végül - magam is bõvítve eggyel a bajok listáját - arra a veszélyre hívom fel a figyelmet, amelyik a biológia felõl fenyegeti a szociológiát.
 

(1) A szociológia szétesése

Az egyetemi oktatás eltömegesedése miatt válságba került a kutatóegyetem eszménye. A túlterhelt tanárok már nem végezhetnek minõségi kutatómunkát, nem publikálnak rangos szakmai folyóiratokban, lassan már nem is olvassák ezeket, örülnek, ha meg tudják tartani az óráikat, és le tudják vizsgáztatni az ijesztõ létszámúra duzzadt hallgatói tömegeket. A kézmûves kisüzemnek befellegzett, helyét átvette a diplomagyár. A hajdani kistermelõnek még volt ideje az elmélyült munkára kutatóként és oktatóként is. Évente csak néhány terméket adott ki a kezébõl, egy pár tanítványt, egy-két tanulmányt, de azok jó minõségûek voltak. Ma fáradt szakmunkások hada sajtolja nagy szériákban a szabványosított, gagyi minõségû tömegtermékeket.

E minõségromlásra két orvosság van: az egyik a munkamegosztás elmélyítése az egyes diszciplínákon belül, a másik a minõségi munka kimenekítése a PhD-képzésbe, illetõleg az egyetemeken kívüli kutatóintézetekbe. Hatásos szerek, de persze vannak kedvezõtlen mellékhatásaik is: a hagyományos egyetemi diszciplínák szétmállanak, eltûnnek a hovatovább már mulatságos mértékû specializálódás következtében, a hagyományos egyetemi képzés pedig elértéktelenedik: a diploma értéke ma már alig több, mint az érettségié volt nem is olyan régen.

Az egyetemek tehát nagy oktatóüzemekké lettek, a tudományok pedig alkalmazkodtak az új helyzethez: meneküléssel, specializálódással. A szociológia is ezt tette, de úgy látszik, a többi tudománynál jobban megsínyli a specializálódás kedvezõtlen mellékhatásait. Valószínûleg a jól ismert, veleszületett gyengesége miatt: ahogy azt sokan, sokszor elpanaszolták már, nincs sem sajátos tárgya, sem sajátos módszere. Innen a kötõjeles szociológiák sokasága, s ehhez jön még, súlyosbító körülményként, a különbözõ, régebben egymással még legalább feleselõ, ma már inkább csak egymás mellett elbeszélõ irányzatok sokasága is. Mindennek következtében nem alakult ki sem uralkodó paradigma, sem általánosan elfogadott törzsanyag: nincs erõs központi mag, amely kellõ kohéziót biztosítana és a fokozódó specializálódás ellenére is egyben tudná tartani a diszciplínát. A szociológia így szétesik egymástól független kis specialitásokra, amelyek között már csak az oktatás tart fenn valami laza és mondvacsinált kapcsolatot.

Körülbelül ezt mondja Némedi, és nagyjából így is van csakugyan - vagy legalábbis így látszik belülrõl nézvést. Valóban az a tapasztalatunk, hogy a más területeken dolgozó kollégáinkkal alig van kapcsolatunk; mintha nem is egy tudomány lenne a szociológia, hanem száz. De hát más tudományokban is ez a helyzet: a specializálódás mindenütt feltartóztathatatlanul halad elõre, és ízekre szedi a korábban egységes diszciplínákat. Itt csak arról lehet szó, hogy a szociológiát talán hátrányosabban érinti a specializálódás, mint a többi tudományt.

Kérdés azonban, hogy tényleg így van-e. Nem lehet-e, hogy a szociológia éppen hogy kevésbé sínyli meg ezt a mostani nagy szétforgácsolódást, mivel már eleve nem is volt soha egységes? Nem lehet-e, hogy a sok specialitás laza koalíciója teherbíróbb, hogy nem is tud darabokra töredezni, mert eleve nélkülözi az ehhez szükséges szilárdságot?

Ez persze csak képes beszéd, és nem is szánom komoly érvnek. Azt viszont fontos lenne tudni, hogy valóban minõségi változáshoz értünk-e most a szétesés folyamatában. Hiszen a specializálódás régóta tart, már jóval a tömeges egyetemi képzés elõtt is jelentõs volt a mértéke, és persze minden idõpontban nagyobb, mint amilyen valamely korábbi idõpontban volt. A szétesés veszélye tehát elvileg bármikor felvethetõ; honnan tudjuk, hogy éppen most vált akuttá ez a probléma?

De ez sem igazán lényeges. Lényeges érvem csak egy van, ez pedig az, hogy a szociológiának van uralkodó paradigmája, és ez a paradigma, úgy tûnik, elég erõs ahhoz, hogy megakadályozza a diszciplína széthullását - vagy legalábbis eddig elég erõs volt hozzá.

Nem, nem fedeztem fel a bölcsek kövét. Ezt a paradigmát mindenki jól ismeri, csak éppen nem szoktunk így gondolni rá, mert megszoktuk, hogy inkább a funkcionalizmus, a marxizmus, a szimbolikus interakcionizmus, a fenomenológia, az etnometodológia és a többi hasonló esetében beszéljünk paradigmákról, s hogy ezért a szociológiát sokparadigmás, azaz uralkodó paradigmával nem rendelkezõ tudományként gondoljuk el. Belülrõl nézve valóban ilyennek is látszik, a külsõ szemlélõ számára azonban meglepõen egységes és zárt tudománynak mutatkozik, egyetlen uralkodó paradigmával. Engem is meglepett, hogy milyen zárt és nehezen feltörhetõ dogmarendszernek látják a szociológiát azok, akik éppen megnyitni és feltörni szeretnék - például azért, hogy helyet csináljanak benne az evolúciós biológia és pszichológia számára. Nehéz elhinni, de ezek a külsõ megfigyelõk a szociológusokat elvakult fanatikusoknak látják, akik érthetetlen makacssággal, szinte már önpusztító módon ragaszkodnak megkövesedett dogmarendszerükhöz - amely az evolúciós pszichológia felõl nézve persze egy túlhaladott, hibás elképzelés. Tooby és Cosmides szerint például - az evolúciós pszichológia prófétáiról késõbb még bõvebben is lesz szó - ez az elképzelés - a Standard Social Science Model (SSSM), ahogy nevezik - zárt és koherens rendszer, amely nem csak a szociológia, de az antropológia és a pszichológia számára is egységes vonatkoztatási keretet ad. Késõbb még visszatérünk arra, hogy mi is a hiba szerintük az SSSM-mel, de most már nem csigázom tovább a megvilágosodásra és persze paradigmára áhítozó szociológus olvasó kíváncsiságát: a nevezetes SSSM magja az a jól ismert "dogmánk", hogy az emberek gondolkodását és viselkedését a kultúra határozza meg, amibe beleszülettek, és amit a szocializáció során elsajátítottak. Nem veleszületett képességek, tulajdonságok, ösztönök vagy hajlamok tehát, még részben sem, mert az ember - az általános tanulási képességét leszámítva - nem rendelkezik semmi ilyesmivel; hanem csakis és kizárólag a kultúra.

Vagyis a szociológia mindent a kultúrával magyaráz. Úgy véli, hogy az emberek születésükkor egyformák, csak a szocializáció során válnak különbözõvé, attól függõen, hogy milyen kultúrába kell belenevelkedniük. Miért több itt az öngyilkosság? Mert ez a kultúra ezt a megoldási mintát kínálja. Miért születik ott több gyerek? Kulturális beidegzõdések miatt. Miért agresszívabbak a férfiak, mint a nõk? Mert ezt írják elõ a nemi szerepek. Miért szerelembõl házasodnak az emberek? Mert ezt tanulták. Korábban miért nem szerelembõl házasodtak? Mert akkor mások voltak a szokások. Miért diszkriminálják itt a kisebbségeket? Mert ebben a társadalomban erõsek az elõítéletek. Miért csinálnak ott olyan sok IQ-tesztet? Mert abban a kultúrában hisznek az intelligencia örökölhetõségében.

Ilyesféleképpen magyarázzuk a dolgokat, és szerencsés esetben azt is meg tudjuk mondani, hogy miért alakult épp ilyenné ez a kultúra, miért éppen ezek a minták, szerepek, szokások alakultak ki, hogyan született ez a hiedelem, mi táplálja ezeket az elõítéleteket. Itt már sokfajta magyarázat lehetséges; az elõítéletes gondolkodás okairól például biztosan mást fog mondani egy marxista, mást egy freudista, és megint mást mondjuk egy funkcionalista. Nagy különbségek lehetnek köztük; lehet, hogy szóba sem állnak egymással, annyira kibékíthetetlennek látják a nézetkülönbségeket. De azt egyik sem fogja mondani, hogy az elõítéletesség vagy akár csak az elõítéletességre való hajlam velünk született.

Van tehát ezek szerint mégis valami közös nevezõ, közös tudás, ami magától értetõdõ és vitathatatlan minden szociológus számára, függetlenül attól, hogy egyébként melyik irányzat híve. Annak a tudása, hogy az ember társadalmi, vagyis kulturálisan programozott lény. Hogy semmi sincs benne, ami ne lett volna meg elõzõleg a kultúrában. Ezt tudni nem sok, de nem is kevés; arra mindenképpen elegendõ, hogy a szociológia diszciplináris önállóságát megalapozza. A szociológiának nem elsõsorban a tárgya vagy a módszere adja a megkülönböztetõ sajátosságát, hanem a szemlélete, az a mód, ahogy a dolgokat látja és magyarázza. Ha van a szociológusoknak közös nyelvük, sajátos kultúrájuk, akkor az e körül a tétel körül és a hozzá kapcsolódó, belõle folyó egyéb általánosságok körül épült ki; és ezen a közös kultúrán belül fejlõdtek ki, mint sajátos szubkultúrák, az imént emlegetett irányzatok.

Well, ettõl persze még a szociológia ezer darabra szakadhat, vagy meghalhat éppenséggel egészben is. Csak annyit akartam mondani, hogy diszciplínánknak, minden látszat és ellenkezõ híresztelés ellenére, mégiscsak van központi paradigmája, ezért talán valamelyes kohézió is feltételezhetõ. Hogy ez mire vagy meddig lesz elég, azt nem tudom, de ha a szociológia állapotáról és kilátásairól gondolkodunk, akkor érdemes észben tartani, hogy van közös kultúránk, amihez (kívülrõl legalábbis úgy tûnik), eléggé ragaszkodunk is. Jobb, ha ezt mi is tudjuk, és nem csak azok, akik éppen ki akarnak forgatni belõle.
 

(2) A társadalomfogalom kiüresedése

A másik kettõtõl eltérõen ez a probléma természetesen csak a társadalomtudományokat érinti - sõt, voltaképpen csak a szociológiát, mert a többi társadalomtudomány számára a társadalom fogalma nem annyira fontos, megvannak nélküle is. De vajon a szociológiának tényleg olyan fontos-e, és ha igen, miért?

Semmiképp sem azért, mert a szociológia a társadalom tudománya, és ezért nem lehet meg egy szabatosan definiált társadalomfogalom nélkül. Némedi megmutatja, hogy milyen jól elvolt eddig azzal a pongyola képzettel is, amelyben folyton egymásba csúsztak a konkrét, nemzeti társadalmak és az elvont, általános társadalomfogalom. Arról sincs szó, hogy elveszítené a kutatási tárgyát, mert társadalomfogalma a nemzetállami keretek között mûködõ társadalmakhoz kötõdik. Ha Kofi Annan holnap ünnepélyesen kikiáltaná a világállamot, a szociológiai kutatás ettõl még nyilván nem válna tárgytalanná, hiszen továbbra is lenne bûnözés, társadalmi egyenlõtlenségek, szekularizáció, társadalmi mobilitás, szegénység és minden egyéb, ami a szociológia napi kenyerét adja; lenne tehát mirõl beszélni továbbra is. Hanem, mondja Némedi, a szokásos kerete az ilyen beszédnek, az válik bizonytalanná, elmosódottá. A keret, amit a speciális szociológiai probléma, az integráció és a szolidaritás kérdése jelöl ki. Hogy beszéljen a szociológus szolidaritásról, a társadalom jól vagy rosszul integrált voltáról, ha nincs már közege sem a szolidaritásnak, ha nincs (nemzeti) társadalom, amelyik jól vagy rosszul integrált lehetne?

Tehát az integráció és a szolidaritás iránti speciálisan szociológiai érdeklõdés miatt fontos a társadalomfogalom kiüresedése. Valamilyen módon mégis ez a szociológia sajátos "tárgya", speciális érdeklõdési területe: a társadalmi rend problémája, a társadalmi integráció kérdése. Vagy ha nem is a tárgya, hát az az értelmezési keret, amely eddig sajátos tárgy híján is lehetõvé tette a szociológiai diskurzust. Nézzük akkor ezt meg közelebbrõl.

A "nemzeti" itt a kulcsszó. Lehetne ugyan azt is mondani, hogy a nemzetállami keretek eljelentéktelenedése nem vezet feltétlenül a nemzeti társadalmak megszûnéséhez, hogy a magyar társadalom vélhetõleg nem szûnik meg attól, hogy Magyarország az Európai Közösség tagja lesz - de ez önáltatás lenne. Inkább azt kérdezzük: nem szûnt-e meg máris, vagy nem szûnik-e meg a csatlakozástól teljesen függetlenül is? Ahogy a többi is? A globalizáció nem csak a nemzetállamok szuverenitását kezdi ki, hanem a nemzetgazdaságok radikális átstrukturálása révén a nemzeti társadalmakat is durván átrendezi. Ennek következtében a szolidaritásnak sok fontos fajtája, azok, amelyek a nemzeti-nemzetállami szinthez kötõdtek eddig, valóban elveszni látszanak. A globalizáció leértékeli a nemzetállam, a nemzetgazdaság és a nemzeti társadalom jelentõségét, és felértékeli a nemzeti feletti és alatti szinteket. A nemzetinél fontosabbá válnak egyfelõl a nemzetközi és nemzetek fölötti szervezõdések, másfelõl pedig a kisebb, helyi társadalmak: régiók és városok, vallási, etnikai, szakmai és egyéb közösségek, mozgalmak, ideértve most már a világhálón szervezõdõ virtuális közösségeket is, de még a nemi hovatartozás vagy a szexuális preferenciák alapján szervezõdõ csoportokat is. A gazdaság világméretûvé válásával ismét eljött a városgazdaságok, városállamok kora: ahogy a globális szervezõdések megerõsödnek, úgy erõsödnek, ezzel párhuzamosan, a lokálisak is. Ez a hagyományos, azaz a nemzeti alapú szolidaritások leépülésével jár együtt, s emiatt úgy tûnik, mintha hirtelen mindenféle szolidaritás eltûnne a társadalomból, mintha a társadalom a teljes felbomlás, atomizálódás fel rohanna.

Lehet, hogy így is van. Durkheim azonban valószínûleg azt mondaná, hogy ez minden bizonnyal csak átmeneti állapot, s hogy új identitások és szolidaritások vannak kiépülõben. S valóban, sok jel mutat arra, hogy csakugyan ez lehet a helyzet. Érdekes új identitások és szolidaritások formálódnak a szemünk láttára, némelyik messze túlnyúlik az országhatárokon, és esetleg más határokon is,¹ és egyelõre nem tudni még, hogy ezek hogyan és mivé fognak összeállni.

De az is lehet, hogy nem állnak össze. Elképzelhetõ egy olyan forgatókönyv is, hogy a nemzetek fölötti szinten megvalósul valamilyen rendszerintegráció, ez alatt azonban semmi sem lesz, fõleg társadalmi integráció nem. A társadalom széthullik darabokra: homo homini lupus, Blade Runner és apokalipszis. Ez nagyon rossz lenne az embereknek, de nem lenne szükségképpen rossz a szociológiának is. Nagyon jó szociológiát lehet csinálni egy ilyen társadalomban is - ahogy azt például Manuel Castells az Információ koráról szóló három kötetében (Castells 1996, 1997, 1998) máris megmutatta. Némedinek persze igaza van: a kialakuló új hálózattársadalom, amirõl Castells ír, már "nem is társadalom a szó tulajdonképpeni értelmében". Nem; de mégis ez korunk társadalmi valósága.

Vagy nem. Még nem tudjuk biztosan, hogy mit is tekintsünk valóságnak, és nem is tudhatjuk, hiszen ez a szép új világ még alakulóban van: még minden cseppfolyós, bizonytalan. (Alighanem ez is a mélyebb oka a szociológia jelenlegi válságának: még nem érti igazán azt, amirõl számot kéne adnia.) De akárhogy is alakulnak majd a dolgok, akár a totális dezintegráció, akár az integráció új formái felé halad a világ, akár - és valószínûleg ez a helyzet - egyszerre zuhan mind a két irányba, a szociológiát mint vállalkozást semmiképpen sem lehetetleníti el az a tény, hogy az integráció hagyományos alakzatai szétporladnak. A "társadalom" régi fogalmától persze búcsút kell vennie, és fel kell adnia azt is, hogy ez a szint kitüntetett jelentõségû az integráció szempontjából. El kell fogadnia, hogy az integrációnak (és a dezintegrációnak) sok szintje és formája lehetséges, és hogy az, amelyik a nemzeti társadalmak szintjén mûködött idáig, csak egy közülük, és hogy ennek a rovására most megnõtt a többi szint és forma jelentõsége. A szociológia eddig is sokat foglalkozott ezekkel a társadalom alatti és fölötti szintekkel;² ezután nyilván még többet kell majd foglalkoznia velük - de az integráció és a szolidaritás iránti érdeklõdésérõl nem kell lemondania.

Persze nehéz feladat egy olyan társadalomról beszélni, ahol az integrációs formák sokaságával kell egyszerre számolni, s ugyanakkor mégis az integráció hiányával is, mert nincs kitüntetett integrációs szint. De nem megoldhatatlan: egy ehhez nagyon hasonló feladatot már sikeresen megoldottak azok a történészek, akik a középkori Európa társadalomtörténetével és történeti szociológiájával foglalkoznak. Tõlük lehet ezt megtanulni.

Sokan felvetették már, ilyen vagy olyan vonatkozásban, hogy valamiféle új középkor felé haladunk. Talán itt az ideje komolyan venni ezt a lehetõséget. A tudomány egyebek közt analógiákkal teszi a maga számára érthetõvé a világot, a mi szép új világunk megértéséhez pedig az európai középkor kínálja a legközelebbi analógiát. Ahhoz, hogy a szociológia értelmesen tudjon beszélni az új világról, amely kezd alakot ölteni körülöttünk, új perspektívára, új értelmezési keretre van szüksége. Ennek kialakításában segíthet a középkorkutatással való közelebbi megismerkedés.

Elsõ pillantásra ez talán holdkóros gondolatnak tûnik, hiszen az egész modern fejlõdés éppen a középkorival ellentétes irányban mozgott, és látszólag semmi sincs távolabb egymástól, mint a hierarchiaelvû középkori és a hálózatelvû posztmodern világ. A tagadhatatlanul létezõ lényegi eltérések mellett azonban nagyon sok hasonlóság is felfedezhetõ, és ezek ugyancsak nem lényegtelenek. Feltûnõ egyebek között a nemzetállamok hiánya és sok a hasonlóság az identitások, szolidaritások és az integráció vonatkozásában is. Ugyanaz a tarka sokféleség; a gazdasági, politikai, vallási, szakmai, területi kötõdések és elkötelezõdések hasonlóan bonyolult szövevénye; a közszférának és a magánszférának, a gazdaságinak, a politikainak és a társadalminak ugyanaz a zavarba ejtõ differenciálatlansága, egymásba csúszása; számtalan lokális és partikuláris képlet, és az egész fölött mégis valami univerzális szervezõdés. Ismerõs világ. Ha a szociológia kulcsokat keres a most alakulófélben levõ új társadalmi valóság és benne az identitások és szolidaritások kusza szövedékének megértéséhez, akkor érdemes közelebbrõl tanulmányoznia a középkori korporációk és testvériségek világát. A XIX-XX. századi nemzetállamok katonás rendje felõl nézve mai világunk persze idegennek és kaotikusnak tûnik, de ha a XIII-XIV. századi Európa felõl nézzük, ismerõsebbnek és érthetõbbnek fogjuk találni.³

Nem csodálkoznék, ha kollégáink nemsokára falnák a középkori Európáról szóló történeti munkákat, az Amerikai Szociológiai Társaságban pedig új szekció alakulna Sociology of the Middle Ages névvel...
 

(3) A közönség elvesztése

Némedi itt két jól ismert folyamatra utal: az egyik a tömegtársadalom kialakulása, a másik a tömegkommunikációé. Az egyikben elveszett a régi, mûvelt, tájékozott polgári értelmiség, amelynek tagjai még könyveket, folyóiratokat olvastak, és Tolsztojról és Nietzschérõl, Freudról és Marxról cseréltek eszmét azokban a régi, finom kávéházakban; ez a kicsiny, mûvelt elit eltûnt, feloldódott a hatalmassá duzzadt, de arctalanná-jellegtelenné és intellektuálisan igénytelenné vált középosztály szürke masszájában. A másikban pedig létrejött napjaink popkultúrája, amelyben az elmélyülten dolgozó, a mûvelt közönségnek elsõsorban mûvein keresztül megmutatkozó értelmiségi helyét átvette a felületes, de jól csacsogó médiasztár, aki egyszerû és könnyen emészthetõ, mindig a legújabb szellemi divatnak megfelelõ "új felfedezésekkel", "meglepõ eredményekkel" igyekszik stimulálni és kielégíteni az abban a félórában történetesen éppen szellemi izgalmakra beállított tömegpublikum szenzációigényét.

Valóban szomorú kép. Mit lehet erre vigasztalót mondani?

Lehet azért. Elõször is nyugtatgathatjuk magunkat azzal, hogy ez az átalakulás, szemben az elõbb tárgyalt veszélyekkel, nem csak a szociológiát vagy a társadalomtudományokat érinti, még csak nem is a tudományokat általában, hanem tudományokat, irodalmat, mûvészeteket, filozófiát egyaránt. Sovány vigasz, de ha õk boldogulnak valahogy, mi is megleszünk talán.

Másodszor nézhetjük a dolog jó oldalát is. Az a bizonyos kis létszámú, de annál mûveltebb polgári értelmiségi elit valóban eltûnt, de cserében itt van közönségnek az egész világ. A szociológusok, és általában a szellem emberei, ha élhetek még ezzel az ódon zamatú kifejezéssel, ma minden korábbinál nagyobb közönséghez szólhatnak, és ez a publikum nem csak mûveletlen, igénytelen emberekbõl áll.

Harmadszor talán erõt meríthetünk abból is, hogy nem a mi nemzedékünk az elsõ, amelyiknek ebben az eltömegesedett világban kell figyelmes fülekre találnia. Az arányok változnak, de ebben az élményben már volt részük eleinknek is. Például az 1960-as években, amikor megjelent a televízió, és mégis tömegeket vonzottak a mozikba a mûvészfilmek: Fellini, Bergman, Godard, Antonioni. Ezekben az években bõvült ki hatalmasan az egyetemi oktatás is: tömegek lepték hirtelen el az egyetemeket - és ezek a tömegek lelkesen olvasták (és vitatták!) Sartre, Habermas és Marcuse nem éppen könnyû munkáit. Az eltömegesedésnek ez az idõszaka, a televízió hõskora volt, nemde, egyszersmind a szociológia aranykora is...

A baj ma inkább az, hogy a közönség is, a szociológia is elbizonytalanodott. A közönség ma nem tudja igazán, hogy mit is akarna hallani, a szociológia meg nem tudja, hogy mit mondjon - így persze azt se, hogy kinek. 1968 volt talán az utolsó történelmi pillanat, amikor a szociológiának még voltak illúziói, és volt közönsége is, amelyik osztotta ezeket az illúziókat. Amikor aztán a barikádokat elpucolták, a szociológia közönség nélkül maradt. Behúzott farokkal kullogott vissza a vackára, és szilárdan eltökélte, hogy ezután rendes tudomány lesz. Így is történt: ma elefántcsonttoronyban él, és gyönyörû sokváltozós elemzéseket produkál minden mennyiségben mindenféle dologról, a legteljesebb érdektelenségtõl övezve. Módszerei szofisztikáltak, definíciói precízek, eredményei megbízhatóak, elméletei falszifikálhatók, õ maga konszolidált, beszédmódja korrekt, teljesítménye egyenletes, értékrendje szolid, állásfoglalásai óvatosak, politikai elvei nincsenek, abszolút veszélytelen, korhatár nélkül megtekinthetõ.

Vagyis a politikai klíma változott meg, szerintem, s ennek megfelelõen változott meg a szociológia is. Bár sokáig úgy tûnt, hogy erre alkatilag képtelen, nagy erõfeszítések árán végül mégiscsak sikerült normális tudománnyá válnia - és így érdektelenné is. Pontosabban: a mainstream ma már csak annyira érdekes, mint bármely más normális tudomány - a sokat emlegetett halbiológia, például. Hogy a szociológiának még mindig van egy kis elõnye a hallgatókért és olvasókért folytatott versenyben, annak egyrészt talán az az oka, hogy itt mégis emberekrõl van szó, még mindig, minden látszat és jobb célt érdemlõ igyekezet ellenére, másrészt pedig az, hogy, nem kis részben válaszreakcióként erre a normalizálódásra, kialakultak érdekes, izgalmas új megközelítések is: például az etnometodológia vagy a feminista szociológia.

Itt tartunk. Ez talán a mostani válság másik oka: hogy a szociológiának sikerült igazi, normális tudománnyá válnia. Ez nem egyértelmûen pozitív fejlemény. Inkább olyasmi, mint amikor a balkezest "sikerül" leszoktatni a balkezességérõl. Milyen ügyesen használja most a jobb kezét! Igen, de neki nem az a jobbik keze. A szociológia abnormális tudományként jött a világra, és idegen a természetétõl, hogy ennyire normális legyen.

Persze a közönség is hibás, vagyis hát a társadalom, amiért hagyta, hogy ezt tegye magával. Hogy befelé forduljon, és elveszítse kapcsolatát az élettel és a társadalommal. De úgy látszik, minden nemzedéknek olyan szociológiája van, amilyet megérdemel. A 68 utáni nemzedékek alighanem ezt érdemelték. Talán "Seattle népének" majd más igényei lesznek.

És hibás, persze, a szociológia is. A nagy igyekezetben, hogy rendes tudománnyá váljék, nem csak érdektelenné, de túlságosan szofisztikálttá is vált: elvonttá, szakmaivá, nehezen érthetõvé. Valamikor, nem is olyan régen, egy szociológiai tanulmány megértéséhez még nem kellett különösebb elõképzettség: elég volt az átlag fogalmát ismerni és a százalékszámítás technikájával tisztában lenni. Ma már ez kevés. Számtalan új módszer született, kifinomult technikák, amiket csak a beavatottak értenek, és a szociológusok valósággal tobzódnak az új technikák kínálta lehetõségekben: magára valamit adó kolléga faktoranalízisnél alább már nem adja, ha tanulmányt ír. Így, még ha olykor érdekes lenne is egy-egy írás, közönséges halandó azt meg nem értheti. A szociológia, legalábbis ami a mainstream-et illeti, ezoterikussá vált.

Ez a két tendencia összefügg, egymást erõsíti. Ha már az ember érdektelen dolgokkal foglalkozik, ami a nagyközönséget úgysem érdekli, akkor sem, ha értené, akkor nem is kell, hogy értse; akkor nem kell szépen és érthetõen írni. Akkor az ember a szakmának ír, és ha a szakmának ír, akkor másként kell érdekesnek lennie: akkor a technikával, a módszerekkel kell brillíroznia. És ha ezzel elismerést lehet szerezni a szakmán belül - márpedig lehet, szinte csak ezzel lehet -, akkor mindegy is már, hogy mit mondana a nagyközönség, hisz úgyis csak a szakma elismerése számít. Akkor pedig csak a technikai tökéletesség, csak a gyakorlat kivitelezése fontos, a téma lehet olyan is, ami a nagyközönség számára érdektelen - sõt, talán jobb is, ha az: aki szakmai elismerésre vágyik, az ne kacsintgasson kifelé, ne akarjon a téma érdekességével pontokat szerezni. "Botrányhõsök kíméljenek!" - ez áll a mainstream szociológia pontozóbíráinak kitûzõjén. Az a szociológia, amit anyánk is értene, és még érdekesnek is találná, nem szociológia - de legalábbis biztosan nem mainstream.

Ha pedig valaki a nagyközönségbõl mégis értetlenkedni, akadékoskodni kezdene, és kifogásolná, hogy nem érti, amit mondunk, egy szavunkat sem, mert nem emberi nyelven beszélünk, de abból a kevésbõl, amit mégis sikerült felfognia, azt gyanítja, hogy érdektelen dolgokról értekezünk - nos, akkor õt majd szépen, halkan, okos szóval felvilágosítja valamelyikünk, hogy a tudomány már csak ilyen, ugye; sajátos fogalmakat alkot magának; sajátos nyelvet, hogy precízen tudjon fogalmazni; sajátos módszereket, bizony némelyik elég bonyolult is lehet, hát sajnos ez már csak így van; igen, tagadhatatlanul ezoterikus kissé, de hát ez elkerülhetetlen, ugye a relativitáselméletet se érted, hát akkor mit akarsz, mink is tudósok vagyunk, nézzé' inkább tévét.

És az illetõnek nagyjából még igaza is lenne. A tudomány valóban ilyen, és ma már, hogy "rendes" tudománnyá vált, a szociológia is ugyanúgy rászorul a tudománynépszerûsítõk és az újságírók közvetítõ munkájára, mint a részecskekutatás vagy a genetika. Ezt el kell fogadni: a tudósok egymásnak írnak és legföljebb még a megrendelõiknek, ha vannak, de már nem a közönségnek - legalábbis nem elsõsorban. Ám ez még nem lenne baj, hiszen ezért vannak az újságírók, hogy közvetítsenek.⁴ A baj inkább az (és ezért lenne csak részben igaza kollégánknak), hogy a szociológia már az újságírók számára sem elég érdekes; hogy nincs olyan mondanivalója, amit érdemes lenne továbbadni. Nem a közönség veszett tehát el, hanem a mondanivaló; ha a szociológiának lenne érdemleges mondanivalója, lenne figyelõ közönsége is.

A mondanivaló hiánya tehát a fõ baj, és ehhez képest másodlagos, hogy a szociológus szakemberré vált, ennek minden elõnyével és hátrányával, a szociológia pedig szakszerûvé és ezzel egyben belterjessé, ezoterikussá is. Ez sem egyértelmûen pozitív fejlemény; még azt is lehetne mondani, hogy éppen a szociológia ezt nem engedheti meg magának, még akkor sem, ha minden más tudomány is ilyen. Mert e tekintetben, minden normalizálódása ellenére, továbbra is abnormálisnak kell maradnia. A szociológia ugyanis nem csak tudomány, hanem - sokkal inkább, mint a többi társadalomtudomány - a modern társadalom valamiféle öntudata is: egyike azoknak a sajátos formáknak, amelyekben és amelyek révén a társadalom reflektál önmagára. Tehát ideológia is, ha úgy tetszik: nem csak a fennálló leírása, hanem a kellõ igénylése is; a társadalomról való, lehetõség szerint elfogulatlan, tárgyszerû gondolkodás, amihez azonban mégis hozzátartozik a jó társadalomról való gondolkodás is. Ebben a funkciójában pedig értelemszerûen nem csak a társadalomról kell beszélnie, hanem szólnia is kell a társadalomhoz; és ha nem tud közvetlenül a társadalomhoz szólni, akkor elveszíti, ha nem is a létalapját, de mindenképpen az egyik legfontosabb funkcióját.

Van ebben valami, kétségtelenül, és nyilván jó lenne, ha a szociológia megõrizhetne valamennyit a közönséggel való közvetlen kapcsolatából is. De egyrészt talán nem elsõsorban a közvetlenségen múlik a dolog, másrészt meg valószínûleg illúzió azt gondolni, hogy az a régi, intimebb kapcsolat a közönséggel, ami a múlt századfordulón és talán még a huszadik század elsõ felében is (Magyarországon pedig még a hatvanas években is) jellemezte a szociológiát, helyreállítható; talán még valami magasabb szinten is, mondjuk az Internet segítségével. A világháló kétségtelenül fantasztikus új lehetõségeket nyit meg a szociológia elõtt is, és nem csak a kutatás és a szakmai érintkezés, hanem a publikálás számára is; de ez, egyelõre úgy tûnik, inkább a tágabb értelemben vett szakmai közönség hatalmas méretû kitágulását hozza majd magával - ami persze magában véve is nagyszerû dolog -, nem pedig egy új, világméretû közönség kialakulását. Hosszabb távon persze ez is változhat, de most még biztosan nincs meg ez az új, globális közönség. Ha ezt az írást (angolul persze) felrakom a honlapomra vagy megküldöm valamelyik online folyóiratnak, akkor biztosan nagy örömet szerzek vele sok kollégának és szociológushallgatónak szerte a világon Hong-Kongtól Alaszkáig, de szomszédaim és rokonaim ugyanúgy nem fogják elolvasni, mintha most a kezükbe nyomnám. Ahhoz ugyanis olyasmit kellene írnom, méghozzá érthetõ, emberi nyelven, ami õket is érdekli, méghozzá nagyon. Vagyis lehet, hogy potenciálisan az Internet minden eddiginél nagyobb közönséget jelent, de ehhez a szociológiának is meg kellene változnia. Jó, az érthetõség nem fontos, erre ott vannak, ugyebár, az újságírók; az viszont elengedhetetlen, hogy érdekes és fontos legyen, amit írunk. - És ezzel visszajutottunk az elõbbi kellemetlen felismeréshez: nem a közönség veszett el, hanem a mondanivaló. Pontosabban: a szociológusoknak sok mondanivalójuk van egymás számára, de momentán nincs igazán mit mondaniuk a nagyközönségnek; ezért momentán nincs is nagy közönségük.

Úgy tûnhet, hogy ezzel még sötétebbre festettem a Némeditõl már amúgy is elég vigasztalanná árnyalt képet, de ez csak a látszat; valójában a kép most kicsit derültebb. A fentiekbõl ugyanis az következik, hogy ha lesz újra mondanivalója a szociológiának, akkor lesz közönsége is megint. Egyetértek tehát Némedivel abban, hogy mély társadalmi folyamatok befolyásolják a szociológia sorsát, de azt hiszem, túlságosan borúlátó, amikor úgy látja, hogy közönségünk egy visszafordíthatatlan folyamat áldozata lett. Szerintem inkább arról van szó, hogy a jelenlegi politikai klíma nem kedvez a kölcsönös egymásra hangolódásnak. Ez is mély társadalmi folyamatok hatására alakult így, de ez még megváltozhat.⁵

Összefoglalva az eddigieket: én úgy látom, hogy a Némedi által tárgyalt válságtendenciák egyike sem annyira fenyegetõ, hogy komolyan aggódnunk kéne a szociológia fennmaradásáért. Az már más kérdés, hogy jó-e a világnak vagy magának a szociológiának, ha úgy marad fenn, ahogy most van. Olyan nagyon, azt hiszem, nem jó egyiknek sem. A szociológiának alighanem újra kellene gondolnia a feladatát és a helyét a tudományok között, és egy olyan profilt kellene kialakítania, amely jobban illik a természetéhez - körülbelül úgy, ahogy azt Zaid javasolja (Zaid 1991). De errõl majd késõbb. Most nézzünk át kicsit Amerikába, további bajokért: hátha ott találunk valami olyat, ami igazán okot ad a kétségbeesésre.
 

További bajok Amerikából

Amerikában minden nagyobb; a szociológia körüli aggodalom is.

Aggódó írások persze mindig voltak, hiszen a szociológia egész történetét végigkísérte a szorongás, hogy valami nincs rendben ezzel a tudománnyal, az utóbbi tíz-tizenöt évben azonban valahogy nagyon elszaporodtak a diszciplína válságáról értekezõ dolgozatok. Nem tudom itt áttekinteni ezt az aggodalomirodalmat, mert túl nagy, és nem is ismerem eléggé, de abból a néhány könyvbõl és tanulmányból, ami a kezembe került, számomra a következõ kép kerekedett ki.
 

(1) Fragmentálódás, dezintegráció, orientációvesztés

Ezt már ismerjük. Ez kapja a legtöbb figyelmet, a legtöbben ezt tekintik a tulajdonképpeni alapnyavalyának. Jonathan Turner például 1988-ban a Pacific Sociological Association elnökeként The Disintegration of American Sociology címmel tartotta meg beszédét (Turner 1989). 1990-ben Randall Collins ezt írta: "Mint diszciplína, elvesztettünk minden koherenciát: specialitások konglomerátumává váltunk, mindegyik a maga útján jár, és egyik sem tartja különösebben nagyra a többit" (Collins 1990: 311). Howard Becker és William Rau 1992-ben azt írták, hogy a szociológia a kilencvenes évekre "reménytelenül fragmentálódott", és nincs sem elméleti, sem módszertani, sem intézményi centruma (Becker-Rau 1992).

A szakterületek számának növekedése valóban elképesztõ, és az is igaz, hogy ez viszonylag új fejlemény: igazából csak a hetvenes évektõl jellemzi a diszciplínát. 1970-ben az Amerikai Szociológiai Társaságnak még csak 8 aktív szekciója volt, két évtizeddel késõbb már 38. A valódi probléma azonban nem a tematikus sokféleség, legalábbis nem önmagában, hanem a különbözõ elméleti irányzatok elburjánzása, az egységes szemlélet hiánya; igazából erre gondolnak, amikor fragmentálódásról, dezintegrálódásról beszélnek. (Ez a teoretikus sokféleség is megjelenik a szekciók alakulásában: például a feminizmus gyors térnyerése látható abból is, hogy a ma legnagyobb szekció, a Sex and Gender még nem is létezett 1970-ben, az ötödik legnépesebb, a Race, Gender and Class pedig még 1995-ben sem.)

A szociológia tehát szétesik egymástól független részterületek és elméleti orientációk kusza halmazává. A legtöbben ezt az uralkodó paradigma hiányával magyarázzák. Crane és Small például az idézettségi adatokat elemezve arra jutottak Az amerikai szociológia a hetvenes évek óta: egy diszciplína növekvõ identitásválsága címû tanulmányukban, amelyben a közgazdaságtannal hasonlították össze a szociológiát, hogy az utóbbinak gyakorlatilag nincsenek központi, "magként" funkcionáló területei, nincs jól kivehetõ, határozott identitása, és irodalma is egyre jobban beágyazódik más diszciplínák irodalmába. Tipikus és sokat hivatkozott példa a két Turner (1990) közösen írt könyve, A lehetetlen tudomány. A szerzõk szerint a szociológia aranykorában, a hatvanas években és a hetvenes évek elején, amikor a hallgatók elözönlötték a szociológiai kurzusokat, a szövetségi kormány pedig hatalmas összegekkel támogatta a kutatást, a szociológiának még volt uralkodó paradigmája: az elméleti gondolkodás számára a parsonsi, módszertani vonatkozásban pedig a lazarsfeldi paradigma jelentette a mintát. E paradigmák felbomlása és az ebbõl következõ elméleti és módszertani sokféleség, zûrzavar okozta szerintük a szociológia hanyatlását.
 

(2) Elkötelezettség, átpolitizáltság, degenerálódás

Van azonban egy másik, politikai, vagy ha úgy tetszik, szociológiai olvasata is a jelenlegi válságnak. Van, aki egy bizonyos egységet érzékel a sokféleségben, és az irányzatokban nem egyszerûen a bomlás, hanem a romlás virágait látja. Irwing Horowitz (1993) szerint, aki valamikor a baloldalon indult, de mára nem csak hogy kiábrándult egykori eszményeibõl, hanem kifejezetten jobboldalivá lett, a szociológia igazi és gyógyíthatatlan baja az, hogy marxisták, feministák és más balos aktivisták karmai közé került, és így elfogulatlan vizsgálódásból pártos ideológiahirdetéssé lett. Õ tehát a hanyatlás okát nem a határozott elméleti orientáció elvesztésében látja, hanem, ellenkezõleg, úgy véli, hogy nagyon is határozott meggyõzõdések rabja lett a szociológia, és ez bénítja meg a tudományos munkát. A szociológiával eszerint nem az a fõ baj, hogy irányzatokká bomlott, hanem hogy irányzatossá lett.⁶

Horowitz könyve hajmeresztõ olvasmány: mûfaja voltaképpen a feljelentés, hangvétele a McCarthy-korszak szebb napjait idézi. Ezzel együtt, bár kicsit nehezemre esik komolyan venni, hogy az amerikai szociológia tanszékeket balos felforgatók tartják megszállva, el kell fogadnom, hogy valami mégis lehet abban, amit mond, hiszen Amerikába szakadt magyar kollégánk is úgy látja, hogy kicsit el van ott túlozva a politikai korrektség. Böröcz a ""baloldali" társadalomkritikai-radikális reformmozgalmak kifulladása után(i), egyfajta érzelmileg a társadalom átalakulása iránt elkötelezett, de mindenfajta irányt, talajt, társadalmi kontextust nélkülözõ "utó-balosság" világáról" ír, amelyben a szociológusok egy része az "identitás" és a "multikulturalizmus" jelszavával fellépve azon dolgozik, hogy "a szociológia tanszékek helyét rassz-etnicitás-nem-nemiorientációs tanszékek vegyék át" (Böröcz 1997: 178).

És valami hasonlót mond Peter Berger is. A hatvanas évek elején írt nagyszerû kis könyvének a csábító Invitation to Sociology címet adta, s valóban több nemzedéknek csinált vele kedvet a szociológiához. Most azt fontolgatja, hogy inkább el kéne tanácsolnia mindenkit. Sociology: A Disinvitation? címû, 1992-es írásában (Berger 1992) négy fontos fejleményt hoz fel a II. világháború utáni idõkbõl, amelyeknek magyarázatával a szociológia adós maradt. Ezek: a társadalmi elégedetlenség a hatvanas évek végén a fejlett nyugati országokban, Japán és az ázsiai "kistigrisek" felemelkedése, a vallásos megújulás (és a szekularizációs elmélet csõdje) és a Szovjetunió és a szocialista országok összeomlása.⁷

Berger a négy kudarcnak négy okát adja. Az elsõ a parokializmus: az ilyen nagy kérdések megválaszolásához nagy nemzetközi összehasonlító vizsgálatokra lenne szükség, de az amerikai szociológia szûklátókörû, figyelme nem terjed túl az amerikai társadalmon. A második az, hogy a szociológia a triviálist részesíti elõnyben: a természettudományok majmolása a survey típusú vizsgálatok és a kvantitatív módszerek egyeduralmához vezetett, ezek pedig csak a kicsi és jól körülhatárolható problémáknál alkalmazhatóak, ám sajnos nem minden probléma ilyen. A harmadik ok a túlzott racionalizmus: a közgazdaságtan majmolása, a racionális cselekvés elméletére épített szép és terméketlen modellek nem visznek közelebb a valósághoz. Végül a negyedik ok az átpolitizáltság. A hatvanas évek rendszerkritikai mozgalmai nem tûntek el nyomtalanul, hanem intézményesültek, politikailag és kulturálisan is. Az akkori fiatal lázadók ma középkorúak, s egy részük szociológiaprofesszor. Annak idején nagy hatással volt rájuk C. Wright Mills szociológiakritikája; sokan közülük egyfajta "ideológiai delíriumba" kerültek, "marxista és kvázi-marxista feltevések" ejtették õket rabul, ezektõl remélték a diszciplína minden bajának megoldását. Sikerült is kialakítaniuk egy olyan elméleti orientációt, amelyik nem fetisizálta a kvantitatív módszereket, valóban a "nagy kérdéseket" állította a középpontba, ezeket nemzetközi összehasonlításban vizsgálta (világrendszer, minimum), és képviselõinek biztosította azt a jólesõ felsõbbrendûségi érzést, hogy csak õk tökéletesen tudományosak, mindenki más a "hamis tudat" fogságában vergõdik. Bár a "nagy kérdésekre" adott válaszaik hamisnak bizonyultak, azt sikerült elérniük, hogy az objektivitást és az értékmentességet ma már mindenki lehetetlen kívánalomnak véli: a szociológusok nyíltan az ügyvéd, a szószóló szerepében tetszelegnek. A szociológia így ma már nem tudomány, csak ideológia és propaganda. A baloldal hanyatlásával a feministák és a multikulturalisták vették át a vezetõ szerepet - de nincs kizárva, figyelmeztet Berger, hogy a jövõben jobboldali ideológiák is helyet követelnek majd maguknak.

Berger kritikájának élét némiképp enyhíti, hogy szerinte nem csak a szociológia van rossz állapotban, hanem a többi társadalomtudomány és a humaniórák is (ebben élesen eltér a véleménye a Horowitzétól), és hogy még nem adta fel egészen a reményt, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Hangvétele nem olyan ellenséges, mint a Horowitzé, és a kritikája is differenciáltabb, ami persze abból is adódik, hogy differenciátlanul keverednek nála az apolitikus-tudományos mainstream-mel és az átpolitizált-ideologikus "avantgárd"-dal kapcsolatos ellenérzései. Az általa felhozott négy ok közül az elsõ három a mainstream kritikája, és csak negyedikként, de persze annál hangsúlyosabban kerül elõ a Horowitz-féle "balosság"; de elsõdlegesen ezt is a mainstream terméketlenségére adott jogos válaszreakciónak látja, és csak végletes elfajulását és kritikátlanná válását tekinti degenerálódásnak.

Én ezt a történetet egy kicsit másként látom. Szerintem a lazarsfeldi paradigma nem múlt ki a parsonsival együtt, hanem éppen hogy megerõsödött, amikor a funkcionalizmusnak az elmélet területén fennálló egyeduralma megszûnt: mert most már csak a kvantitatív módszerek kötelezõen elõírt és egyöntetû alkalmazása biztosíthatta a szociológia viszonylagos egységének fennmaradását - és egyúttal elismert helyét is a többi tudomány között. A szociológia hanyatlásáért pedig legalább annyira felelõs a kvantitatív módszertan biztonságot nyújtó bástyái közé menekült mainstream unalmassága, mint az az elméleti zûrzavar, amit a funkcionalizmus bukása után színre lépõ új irányzatok burjánzása okozott, vagy a terméketlen, doktriner "utó-balosság", amit Horowitz és Berger az új irányzatok számlájára ír. Igaz, az unalmas mainstream-nek köszönhetõ, hogy a szociológia meg tudta õrizni a státuszát, és fennmaradt mint tudomány; az viszont az új irányzatoknak, hogy nem vesztette el egészen az érdekességét. Úgy látszik, a mainstream és az avantgárd minden szembenállás ellenére is kölcsönösen egymásra vannak utalva.

Csakhogy így egy rossz és terméketlen szembenállás és munkamegosztás jött létre a szociológián belül az érdektelen mainstream és a csupán "érdekes" avantgárd között; valami olyasmi, ami - engem legalábbis - a "hamis realisták" és a "túlfeszített lényeglátók" bibói ellentétére emlékeztet. Bibó, persze egészen más összefüggésben, olyan zsákutcás történelmi helyzetekrõl beszél, amelyekben a legjobbak is csak két rossz lehetõség közül választhatnak: vagy "gyakorlatias emberek" lesznek, "akiknek számára a gyakorlati munka vagy érvényesülés lehetõsége áll mindenekfelett, és ennek érdekében hajlandók abban az értelemben "realisták" lenni, hogy a hazugság fennálló és érvényesülõ konstrukcióját elfogadják valóságnak. Realizmusuk ilyen módon egy alapvetõen hazug építmény megtámasztásában, erõsítésében... áll." Vagy pedig "a másik oldalon a lényeglátás adományával megáldott emberek vagy más kifejezési formát keresnek, vagy szûkebb, kisebb közösségekbe vonulnak, majd mind nagyobb mértékben izolálódnak, duzzogásba, sértõdöttségbe, különcségbe vagy ádáz prófétaságba szorulnak; egyidejûleg a különcök és az ádáz próféták válnak arra alkalmassá, hogy a lényeg megmondását magukra vállalják." (Bibó 1986: 604.) Úgy vélem, valami hasonló történt a szociológiában is. Nem vállalkozom itt arra, hogy kifejtsem, miben áll a hasonlóság, azt meg végképp az olvasóra bízom, hogy kitalálja, mi lehet itt vajon a hazug konstrukció, de szerintem e néhány sorból kiindulva jobban meg lehet érteni a szociológia mai állapotát, a sokféleséget, a mainstream apolitikusságát és az avantgárd átpolitizáltságát, és mindkettõ hiteltelenségét és terméketlenségét. Fenntartom tehát, hogy a politikai klíma megváltozása az oka annak, hogy a szociológia elvesztette kapcsolatát az élettel és a társadalommal, de a korábban mondottakat most kiegészítem azzal, hogy ez a kapcsolatvesztés nem csak a mainstreamre vonatkozik, hanem, bár talán kisebb mértékben, de az avantgárdra is. Az egyik megbízható, de érdektelen, a másik érdekes ugyan, de nem lehet tudni, hogy mennyire hiteles - és ezért végeredményben szintén érdektelen: csak "érdekes", nem több.
 

(3) Kompetencia-, presztízs- és forrásvesztés

Ezek a további bajok, amelyek a dezintegrálódásból (és/vagy az degenerálódásból) mint fõ bajból származnak. Röviden arról van szó, hogy a szociológia már nem teljesít úgy, mint régen, ezért csökken a presztízse, és kevesebb forráshoz jut.
 

(A) Teljesítménydeficit

(a) A szociológia sokak szerint csõdöt mondott mint tudomány. Nem sikerült beváltania a hozzá fûzött reményeket: nem tárta fel a társadalomfejlõdés átfogó törvényeit, nem alkotta meg a társadalom koherens, általánosan elfogadott elméletét, és a gyakorlatban felmerült társadalmi problémák megoldásához sem tudott érdemben hozzájárulni. A végeérhetetetlen belsõ viták ellenére a szociológusoknak még az alapfogalmakban és az alapelvekben sem sikerült megegyezniük, minden tudományuk abban áll, hogy a semmitmondást látványos hókuszpókusszal körítik és érthetetlen "tudományos" zsargonba csomagolják. - Körülbelül ilyen és ehhez hasonló megfogalmazásokkal lehet találkozni; egy konkrétabb kritikát, a Bergerét, már láttunk az elõbb.

(b) Panaszolják azt is, hogy a szociológusokat már nem veszik komolyan mint szakértõket: nem tekintik õket speciális kompetencia birtokosainak, nem használják szaktudásukat még a kifejezetten szociológusért kiáltó problémák megoldásában sem; inkább közgazdászokra vagy pszichológusokra bízzák ezeket is. Ez a mellõzés, ahogy némelyikük fogalmaz, a legsúlyosabb megaláztatás, az "ultimate insult".

(c)Végül a szociológia teljesítménye az oktatás területén is kívánnivalókat hagy maga után. A tankönyvek unalmasak, egyformák, az oktatás színvonala meglehetõsen alacsony, a követelmények pedig minimálisak. A hallgatók azonban sokszor még ezeknek az alacsony követelményeknek sem tudnak megfelelni - de ez már átvezet a presztízs és a források kérdéséhez.
 

(B) Presztízs- és forrásvesztés

(a) Az egyik legfontosabb forrást a hallgatók jelentik. Ha a szociológia presztízse romlik, akkor egyrészt kevesebb hallgató akar majd szociológiát tanulni, másrészt, mivel a jobbak más szakokat választanak, a szociológiának be kell érnie a kevésbé jókkal. Ez rontja a szociológia alkupozíciót az egyetemeken, és mivel a PhD szintjén is be kell érnie a kevésbé jókkal, beszûkül az utánpótlási bázisa is.

(b) Hasonló a helyzet az egyéb forrásokkal is, mindenekelõtt a kutatási pénzekkel. Általános a meggyõzõdés, hogy a szociológia ebben a vonatkozásban is rosszabb helyzetbe került, kevesebb pénzt kap, mint korábban, mert romlott a megítélése.

(c) Végül a presztízs közvetlenül forrásként hasznosulhat, amikor az egyetemi adminisztráció vagy más tanszékek jóindulatát és támogatását kell megnyerni. Amikor a presztízs gyenge, és erõs a versengés a forrásokért, elõfordulhat, hogy a szociológia nem kap elég támogatást, és alulmarad a versenyben. A szociológia válságáról a nagyközönség a Newsweek hírmagazin egy 1992-es cikkébõl szerezhetett tudomást (Kantrowitz 1992), amelynek apropóját az a nagy ijedelem adta, amit néhány szociológia tanszék megszüntetésének vagy lehetséges megszüntetésének híre keltett a szakmai berkekben.
 

A kivezetõ út

Ez a nagyjából egységesnek látszó kép akkor töredezik szét, amikor a vitában részt vevõk elõállnak a megoldási javaslataikkal. Csak ekkor derül ki, hogy tulajdonképpen mennyire másként látják a helyzetet. Kiderül, hogy a látszólag hasonló hangvételû kritikák mögött valójában nagyon eltérõ nézõpontok és meggyõzõdések vannak; hogy, amint az szociológuséknál lenni szokott, még az alapkérdésekben sincs igazán egyetértés.

Elõször is nem mindenki szerint kell kivezetõ utat keresni. Van, aki azt mondja, hogy nincs is semmiféle probléma: a sokat kárhoztatott sokféleség valójában nem ártott a szociológiának, hanem éppen hogy használt. Clark elég meggyõzõen mutatja meg, hogy a nõk és a nõi témák megjelenése a szociológiában - némi leegyszerûsítéssel így operacionalizálja a sokféleség fogalmát - nem vált hátrányára a szociológiának, sõt ellenkezõleg: ha a pénz az elismerés megbízható mértéke, és ha a támogatást megköszönõ tanulmányok arányának drámai növekedése valóban azt jelenti, hogy több kutatási pénz áramlott a szociológiába, akkor a sokféleség és a feminizmus integrálása kifejezetten javára vált a szociológiának, mert azóta több pénzt kap (Clark 1999). Azt hiszem, hasonló empirikus vizsgálatok még sok érdekes dolgot deríthetnének ki a szociológia állapotáról - talán még az is kiderülne, hogy nem is annyira válságos, mint hisszük.

A másik lehetõség, hogy van ugyan probléma, de már meg is szülte a saját megoldását. Wallerstein (Gulbenkian 1996), akinek javaslatát Némedi is - bár kétségei megfogalmazásával, de mégis egyetértõen - ismerteti, ilyen egyszerû és elegáns módon oldja meg a problémát. Nem kell mindenáron helyreállítani a diszciplína egységét, mondja. Ha már szétesett, kár azon erõlködni, hogy újra összerakjuk: inkább az új idõk jelének kell ezt tekintenünk, figyelmeztetésnek, hogy tágabb értelmezési keretre van szükségünk. Az elkülönült közgazdaságtan, szociológia és politológia már nem tudnak feladatuknak megfelelni; új, egységes társadalomtudományra van szükség. A szociológia szétesését tehát inkább tovább kell vinni, meg kell nyitni a határait, hogy egybeolvadhasson legközelebbi szomszédaival. Ez, ha nem tévedek, lényegében a marxi program felújítása, az egységes társadalomtudományé, amely együtt vizsgálja a gazdaságit, a társadalmit és a politikait. És Némedinek igaza van: "a jelenlegi neoliberális ortodoxiával és gazdaságpolitikai hiedelemvilággal ellentétes" ez a törekvés.

Végül a harmadik lehetõség, hogy probléma van ugyan, de megoldás nincs. Eszerint azért nem kell a kivezetõ utat keresni, mert ebbõl a válságból már nincs semmiféle kiút: a szociológiának befellegzett - és persze éppen az olyanok miatt, mint Wallerstein. Ez Horowitz álláspontja.

Mások úgy gondolják, hogy igenis van kiút. Van, aki tisztán elméleti alapon szeretné helyreállítani a diszciplína egységét: valaki például a társadalmi kontrollt javasolja olyan univerzális alapfogalomként, amely a szociológia minden területén használható, és így pótolhatja az elveszett uralkodó paradigmát (Gibbs 1990). Más (Turner 1998) abban látná a megoldást, ha a szociológia, más tudományok mintájára, mérnöki tudománnyá válnék. Ha arra összpontosítaná erõfeszítéseit, hogy a való világban felmerülõ gyakorlati problémákra dolgozzon ki megoldásokat, akkor nem csak elvesztett becsületét szerezhetné vissza, hanem közelebb kerülhetne egymáshoz az elmélet és a gyakorlat, és a mérnöki munka mint alaptevékenység körül újra egységesülhetne a szakma is.

Mások szerint a szociológiának nem más tudományokat kellene követnie, hanem el kéne fogadnia magát olyannak, amilyen, és éppen a gyengeségeibõl kéne erényt kovácsolnia. E számomra igen rokonszenves álláspont szerint a szociológiának tudomásul kellene végre vennie, hogy öszvértudományként jött a világra, hogy valahol félúton áll a természettudományok és a humaniórák között, és az elõbbiek módszereivel vizsgálja az utóbbiak tárgyait, de igazából nem "science". Zaid (1991) igen érdekesen ír a szociológiának errõl a köztes helyzetérõl. Úgy véli, a szociológia igazi természete szerint kvázi-tudomány és kvázi-bölcsészet lenne, csakhogy ama sikeres évszázadban egyoldalúan csak a tudományos természetét mûvelte ki. A szociológusok azon dolgoztak, hogy elfogadtassák magukat és a tudományukat a tudományos közösséggel; ez volt a "becoming a science" projekt, egyfajta kollektív mobilitási stratégia, amivel a szakmának sikerült is viszonylag kedvezõ pozíciókat és megítélést kiharcolnia (önálló tanszék minden egyetemen,⁸ kutatási pénzek már a harmincas évektõl;⁹ jelentõs hatás más tudományokra¹⁰). A fejlõdésnek ez a szakasza tehát nem volt fölösleges, és e fejlõdés legfõbb eredményérõl, a szakszerû tudományos módszerekrõl a szociológiának nem kell lemondania: ez az, ami komparatív elõnyt jelent számára a bölcsészdiszciplínákkal szemben. De továbblépnie most már csak úgy lehet, ha felismeri és vállalja lényegi rokonságát a humaniórákkal is. A további haladás az eddigi irány, a tudományos karakter további erõltetése ugyanis már nem lenne haladás: csak súlyos áldozatok árán lenne lehetséges, és ezeket az áldozatokat már nem érdemes vállalni. A közgazdaságtan példája mutatja, hogy milyen veszteségekkel jár, ha egy társadalomtudomány igyekszik a lehetõ legjobban megközelíteni a természettudományok által képviselt eszményt: leegyszerûsítõ elõfeltevéseket kell bevezetnie, hogy néhány egyszerû és matematikailag jól kezelhetõ vonásra redukálja a valóság gazdagságát. A szociológiának, ha nem elszegényíteni, hanem teljes eredeti gazdagságában akarja megérteni és magyarázni a társadalomban folyó életet, akkor fel kell adni az eddig követett stratégiát, amely egyoldalúan csak a természettudományos jelleget igyekezett kidomborítani, és ki kell építeni a kapcsolatokat a humaniórák felé is. A szociológus ne csak a statisztikai módszereket ismerje jól, hanem a jogot és az etikát is, ha például kriminológiával foglalkozik vagy az igazságosság-felfogásokat tanulmányozza; és általában legyen otthon valamennyire a történelemben, a néprajzban, a filozófiában, a nyelvészetben és az irodalomtudományban is. Szüksége is van erre, hiszen a szociológia olyan rendszereket tanulmányoz, amelyeknek elemei között nagyon sok egyfelõl a jelentéssel bíró, másfelõl a jelentést tulajdonító elem; márpedig az értelmezés és a megértés mûvészetét csak a humán diszciplínáktól lehet eltanulni. A gyengeségbõl így erényt lehetne kovácsolni: ilyen furcsa, kettõs identitású diszciplína nincs több, ezt a kettõs identitást kellene kidolgozni és a szociológia egyedi sajátosságává és fõ vonzerejévé tenni. Ez nem jelentené a szociológia radikálisan új alapokra helyezését, ellenkezõleg: a szociológia ezzel tulajdonképpen csak rátalálna eredeti természetére, és kialakíthatná az adottságainak legmegfelelõbb habitust.

Élesen szemben állnak ezzel azok a javaslatok, amelyek szerint éppen ezzel az eredeti természettel van baj, és ezért a szociológiát egészen új alapokra kellene helyezni. E javaslatok mögött az a meggyõzõdés van, hogy a szociológia jelenlegi válsága csak nyilvánvalóvá tette azt az alapvetõ bajt, amely már korábban is, sõt tulajdonképpen kezdettõl akadályozta abban, hogy valódi eredményeket produkáljon (csak korábban ezt még el lehetett mismásolni valahogy); ez pedig az, hogy nem áll valódi tudományos alapokon. A feladat tehát az, hogy igazi tudományt kell belõle csinálni. Mivel többé már nem lehet remélni, hogy magából a szociológiából is ki lehet nyerni olyan alapelveket, amelyek szilárd alapokat adhatnának egy valóban tudományos szociológia megalkotásához - a jelenlegi elméleti zûrzavar ezt ékesen bizonyítja - nyilván más tudományokhoz kell fordulni ilyen alapelvekért.

Két tudomány került szóba már az 1980-as években, mint amelyek megfelelõ tudományos alapokat adhatnak a szociológiának: az egyik a közgazdaságtan, a másik a biológia. A közgazdaságtan a racionális döntések elméletével környékezte meg a szociológiát, a biológia pedig a darwini evolúcióelméletet és a genetikát kínálta föl, mindketten azt állítva, hogy ezzel végre szilárd alapokhoz segítik a szociológiát. Mindkettõ lényegében azzal akar "segíteni", hogy megajándékozza a szociológiát az "emberi természetrõl" alkotott saját elméletével. Két naiv elképzelés van emögött: az egyik, hogy van valami általános emberi természet, amely minden korban és minden társadalomban alapvetõen ugyanolyan, a másik, hogy a szociológiának mindenekelõtt az emberi természet ismeretére van szüksége ahhoz, hogy megértse, mi és miért történik a társadalomban, mert hát a társadalom, ugye, emberekbõl áll, mi másból. Ráadásul mindkét tudomány olyan emberképet kínál, amely teljességgel összeegyeztethetetlen a szociológia szemléletével: a közgazdaságtan profitmaximalizáló automatának látja az embert, a biológia pedig fitnesszmaximalizáló állatnak. Mindkét elmélet középpontjában az önérdek, a túlélés és a szûkösen rendelkezésre álló forrásokért való versengés áll, de a közgazdaságtan szerint racionális lények, szinte már gépek, a biológia szerint viszont ösztönlények, szinte már állatok, versengenek a túlélésért.

Szemben a korábban tárgyalt javaslatokkal, amelyekrõl legalább annyi elmondható, hogy ha nem is segítenek, de talán nem is ártanak, ez a két javaslat kifejezetten veszélyes. Itt lényegében imperialisztikus, hódító törekvésekrõl van szó, amit ügyesen segélynek próbálnak álcázni. Egy tudomány presztízsét, és így képviselõinek presztízsét is, növeli, ha elméletei, módszerei más területeken is felhasználhatók; érthetõ hát, ha a közgazdászok és a biológusok megpróbálnak behatolni a szociológia területére. Hogy a szociológia igyekszik átvenni, hasznosítani, magába építeni a más területeken kialakult eredményeket, az szintén érthetõ és helyeselhetõ; az adott esetben azonban nem kéne ünnepelve fogadni a hódítókat, mert olyan elméletekrõl van szó, amelyek lényegileg idegenek a szociológiától: nemcsak hogy nem használhatók, de kifejezetten a szociológia létét fenyegetik. A szociológiára ugyanis nincs szükség, ha a társadalmi élet jelenségei kielégítõen megmagyarázhatók a szereplõk kultúrafüggetlen racionalitásának feltételezésével (ahogy azt a közgazdaságtan állítja); vagy a szereplõk kultúrafüggetlen genetikai konstitúciójára való hivatkozással (ahogy a régebbi szociobiológia hirdeti); vagy ha maga a kultúra visszavezethetõ az evolúció során kifejlõdött speciális pszichológiai beállítottságokra és mechanizmusokra (ahogy azt az újabb evolúciós pszichológia hirdeti.)

Persze a hódítás veszélye igazából csak elméletileg áll fenn, a gyakorlatban a szociológia szétforgácsoltsága bizonyos védettséget jelent a hódító törekvések ellen: mivel nincs központ, aminek a meghódítása esetén az egész diszciplína a hódító uralma alá kerülhetne, a közgazdaságtan és a biológia a legjobb esetben is csak annyit érhetnek el, hogy új kiskirályságokat alapítanak a birodalmon belül. Ez a közgazdaságtan esetében már meg is történt: a szociológiai elméletrõl szóló újabb munkákban már rendszerint külön fejezetet kap a racionális döntések elmélete. A biológiával szemben eddig erõsebb volt az ellenállás, de nem lehetetlen, hogy hamarosan a biológiaorientált szociológusoknak is külön niche-ük lesz a szociológián belül. Vagyis a szociológia képes integrálni és ezzel semlegesíteni a kívülrõl jövõ kritikát olyan módon, hogy újabb irányzatokat csinál az inváziós seregekbõl, ennek azonban az az ára, hogy tovább növekszik a diszciplína szétforgácsoltsága, ami önmagában még talán nem lenne végzetes, de ráadásul most már idegen és ellenséges törzseket is meg kell tûrnie a birodalom határain belül, ez pedig végképp bizonytalanná teheti a szociológia amúgy is elég gyenge identitástudatát.

A közgazdaságtanról nem beszélek a továbbiakban, egyrészt mert ez a csata már elveszett, másrészt mert a veszteség nem is olyan nagy: a közgazdaságtan nem olyan erõs, amilyennek mutatja magát, és a racionális döntések elméletérõl is kiderült azóta, hogy nem jelent sem komolyabb fenyegetést, sem komolyan vehetõ alternatívát, mert végül is sosem tudja nélkülözni a kultúrára való hivatkozást. Ezenkívül a közgazdaságtan mégis csak rokon szegrõl-végrõl, és az egymástól való kölcsönzés, az egymás dolgaiba avatkozás is régóta kölcsönös. Ami, ha jobban meggondoljuk, tulajdonképpen érthetõ is: a két homo, oeconomicus és sociologicus, végül is nem állnak olyan nagyon messze egymástól: hogy az egyiket inkább az érdekei mozgatják, a másik meg inkább normakövetõ, az csak hangsúlykülönbség, és tulajdonképpen nem árt, ha a két tudomány erre idõrõl idõre figyelmezteti egymást.

Más a helyzet a biológiával.
 

Miért féljünk a biológiától?

A biológia nem rokon, sem szegrõl, sem végrõl, és itt nemigen lehet szó kölcsönösségrõl sem: senki nem ütközik meg azon, ha Csányi Vilmos, a kitûnõ etológus a globalizációról tart elõadást az Akadémián, az viszont elképzelhetetlen, hogy egy nem kevésbé jó nevû szociológus, mondjuk, a hasítottkörmûek öregrendjérõl vagy pláne a nõi menopauza evolúciójáról értekezzék ugyanott. (Nem fájlalom ezt, csak megállapítom.) A közgazdaságtantól eltérõen a biológia erõs, tekintélyes tudomány, nagyszerû elméleti megalapozással és tiszteletet parancsoló eredményekkel. Robusztus elméletre épül, a darwinizmusra, és a genetika révén már napjainkban is csodákat produkál. Pozíciója kikezdhetetlen, és a genetika elõrehaladásának minden lépésével még tovább fog erõsödni: a biológia lesz, semmi kétség, a XXI. század tudománya, ez már most látható.

Nehéz lesz tehát vitába szállni a biológusokkal vagy bárkivel, aki a biológiára hivatkozik majd. Márpedig ilyenek lesznek szép számmal a szociológusok között is. Sokan nem tudnak majd ellenállni a csábításnak, hogy lenézett páriákból végre egy igazi, elismert tudomány képviselõivé lehetnek. És ehhez csak annyit kell tenniük, hogy feladják a szociológia eddigi credóját és megtérnek nativistának: hogy belássák és elfogadják, hogy az embert mégsem a környezet, a kultúra formálja, ahogy azt felvilágosulatlan eleink hitték naivan Durkheim és más hamis próféták igéje nyomán, hanem bizony veleszületett tulajdonságai miatt válik bûnözõvé vagy válik el, tanul jól vagy bukik meg, lesz hetero- vagy homoszexuális, tekintélytisztelõ vagy lázadó. Ennyi kell csak: kis konverzió. A kvantitatív módszertan maradhat, remekül használható az új paradigmában is, csak ezt az ósdi tabula rasa csacsiságot kell elfelejteni. Kis lépés ez az egyes szociológus számára, de nagy és nagyon rossz lépés lenne a szociológia mint tudomány részérõl, ha a renegátoknak ezt a törzsét elismerné a szociológián belüli újabb irányzatként, mert ezzel átlépne egy olyan határt, amit eddig igazából még a racionális döntéselmélet esetében sem kellett átlépnie. De, ahogy épp ez a példa is mutatja, van rá esély, hogy ez bekövetkezik. Akkor pedig elképzelhetõ, hogy egy-két évtized múlva csak a biológiaorientált (és a mai mainstream-mel addigra szépen egybeépült) szociológia számít majd valódi, tudományos szociológiának, a többi irányzatra pedig, ha egyáltalán léteznek még, úgy tekintenek majd, ahogy félig-meddig már ma is: érdekes alternatív spekulációk, de tudományos státuszuk erõsen kétséges.

Renegátok pedig lesznek szép számmal, mert a csábítás nagy, és legitimációban nem lesz hiány. Az új irányzat nem szorul ugyanis feltétlenül a szociológia elismerésére: elegendõ legitimitást ad a biológia elismerése is, sõt, a Darwin nevével ékeskedõ minõségigazolás az új, "tudományos" szociológia termékein még többet is ér. Emellett számítani lehet a nagyközönség zajos tetszésére is: a veleszületett tulajdonságokban való hit nagyon erõs a mindennapi gondolkodásban, és a laikus közönség alig várja, hogy végre a tudomány is ráüsse a kóserságot tanúsító pecsétet kedvenc rögeszméire. (Született bûnözõk, például.) És végül ott van legitimáló erõként a privilegizált csoportok és a politikai jobboldal diszkrét, de hathatós támogatása is; ebben sem lesz hiány. Nagy igény van olyan tudományra, amelyik végre tényleg meggyõzõen, kikezdhetetlen apparátussal és persze a politikai korrektség elveit nem sértve be tudná bizonyítani, hogy sajnos, nincs mit tenni, minden a génekben van. Egy ilyen projekt biztosan nem szenvedne hiányt forrásokban.

Ebben az összefüggésben kell olvasni Horowitz vádbeszédét és az övéhez hasonlóan ellenséges többi szociológiakritikát is. Horowitz nem magányos prófétaként ostorozza a szociológiát "balos" bûnei miatt: hasonló indulat munkál a biológiai forradalom bajnokai által fogalmazott kritikákban is. Bár az õ hangvételük, ahogy az a tudomány embereihez illik, általában visszafogottabb, inkább keresetten száraz és tárgyszerû, semmint haragos, a szarkasztikus és lesajnáló megjegyzések mögött, amikkel a feministákat és más "balosokat" illetik, ugyanaz a megvetés és dühödt ellenségesség érezhetõ. És néha az indulat is elõtör. Marsland és Leoussi például, akik egy amerikai szociológiai folyóiratban panaszolják el, hogy milyen borzasztóan "balos" az angol szociológia, és különösen az egészségügy szociológiája, a következõkben összegzik a szociológia bûneit:
 

"Az egyenlõtlenség megszállottja.

Hipnotizálja az osztályfogalom.

Perverz módon ellenáll annak, hogy megértse a hatalom természetét, és elismerje pozitív jelentõségét.

Naiv módon semmibe veszi a biológiai és a pszichológiai erõk igazi hatalmát.

Sznob módon megveti a szabad világ társadalmait, teljesítményeiket és lehetõségeiket.

Reménytelenül elfogult a piaccal, a kapitalizmussal és a liberális demokráciával szemben.

Dogmatikus ellensége az individualizmusnak, nem fogadja el sem a társadalmi rend legitim alapjaként, sem pedig olyan alternatívaként, amely kihívást jelentene kedvelt kollektivista magyarázatainak számára" (Marsland és Leoussi 1996).
 

De miért ez az elszánt jobbítani akarás, ez a kérlelhetetlen megváltási igyekezet? Miért nem lehet a tévelygõket meghagyni szomorú állapotukban, miért kell õket mindenáron az egyetlen igaz hitre téríteni?

Az imént idézett szerzõpáros beszédébõl annyira süt a jobboldali indulat, hogy nemigen lehet másra gondolni, mint hogy politika van a dologban - és persze a politikai érdek elleplezésének szándéka is félreérthetetlen. Az idézett bûnlistából látható: a szociológiával nem csak az a baj, hogy tudománytalan, hanem az is, hogy baloldali. Azért tudománytalan, mert baloldali, és azért baloldali, mert tudománytalan: ha tudományos alapokon állna, nem juthatna baloldali következtetésekre. Ebben a beállításban az egyik oldalon a szociológia a politikai elfogultsággal és az ebbõl szükségképpen folyó tudománytalansággal van összekapcsolva, ahol is a politikai elfogultság történetesen baloldali elfogultságokat jelent, miközben a másik oldalon a biológia a tudományossággal egyenértékû, ahol is a tudományosság természetesen kizár mindennemû politikai elfogultságot. Vagyis aki baloldali, az tudománytalan, aki viszont nem az, az nem jobboldali, hanem tudományos. Az indulatos fogalmazásból gyanítható azonban, hogy mégis csak a jobboldali érzület az, ami itt dolgozik, de az elfogulatlan tudomány mezébe bújva, hogy ne kelljen meztelenül mutatkoznia.

Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a biológia valami jobboldali tudomány lenne - ilyen állat amúgy sem létezik. Sem azt, hogy a biológusok között sok a jobboldali - bizonyára akad köztük néhány, de ez itt teljesen érdektelen. Itt egyáltalán nem a biológiáról van szó, önmagában, hanem a szociológia biológiával való "feljavításának" tervérõl. Készséggel elismerem, hogy a legtöbb biológus, aki a társadalomtudományok területére kirándul, õszinte meggyõzõdéssel, a legjobb szándékkal, tiszteletet parancsoló tudás birtokában és mindenfajta politikai hátsó gondolat nélkül teszi azokat az olykor igen elmés és mindig gondolatébresztõ megfigyeléseit a mai kultúráról és társadalomról, amelyek némelyike miatt gyengébb idegzetû szociológusok néha mégis kénytelenek arcukat a tenyerükbe temetve halkan jajgatni vagy hangosan sóhajtozni. Nem; itt csak arról van szó, hogy a szociológia biológiai alapokra helyezésének gondolata, függetlenül attól, hogy ezt kik és miért szorgalmazzák, nem ártatlan gondolat. Nem mondom, hogy e gondolat hívei mind jobboldaliak; elméletileg még az is lehetséges, hogy egyikük sem az. (Bár ez azért nagyon meglepne.) De az biztos, hogy a jobboldalnak kapóra jönne egy ilyen új szociológia, mert tudományos igazolást adna eszméinek. A terv szorgalmazóinak pedig kapóra jön az a bizalom és elismerés, amit a baloldali, tudománytalan szociológia ellenlábasaiként, az igazi tudomány bajnokaiként élvezhetnek. Ezért érdekük a baloldalinak mondott szociológia szapulása, és ez persze sokkal könnyebben megy jobboldali érzülettel, mint anélkül. De végül is mindegy, hogy milyen érzülettel teszik: a szociológia biologizálása objektíve mindenképpen a jobboldal érdekeit szolgálja. Amely jobboldalnak persze fontos érdeke az is, hogy rejtve maradjon; ezért bújik egy vitathatatlan tekintélyû tudomány széles háta mögé, és ezért kell a tudomány bajnokainak is apolitikusnak mutatkozniuk - de még jobb, ha tényleg azok. Ilyen bonyolult ez. Mindenesetre, ha a terv megvalósulna, akkor mégis csak az a bizonyos politikai klímaváltozás hozná meg ízes gyümölcsét: az apolitikussá lett, a tudományosságot zászlajára tûzõ szociológia - már tudniillik a mainstream, mert itt csak róla van szó - végre megtalálná apolitikus, szigorúan tudományos elméletét.

Hogy mindez nem csak paranoid képzelgés, de tényleg van mitõl félni, arra talán elég a következõ kis felmérés eredményeire hivatkoznom. Lee Ellis, aki büszkén hivatkozik arra, hogy már 1977-ben publikált egy tanulmányt a szociológia várható hanyatlásáról, aminek persze a biofóbia lesz az oka (Ellis 1977), 1990-ben Steven Sandersonnal csinált egy kis kutatást arról, hogy az amerikai szociológusok miként gondolkodnak elméleti és politikai kérdésekrõl (Sanderson és Ellis 1992). A mintába került százhatvan-valahány kollégától egyebek között azt is megkérdezték, hogy milyen súlyt tulajdonítanak az emberi viselkedés meghatározásában a biológiai tényezõknek. Az alábbi tábla azt mutatja, hogy átlagosan hány százalékos súlyt adtak a különbözõ tényezõknek: a géneknek, a prenatális tényezõknek és a posztnatális, de nem társadalmi tényezõknek.
 

	Gének	Prenatális tényezõk	Posztnatális nem társadal- mi tényezõk	Összes biológiai tényezõ
Iskolai teljesítmény	16,7	5,4	6,1	28,2
Szexuális irányultság	20,5	3,5	2,3	26,3
Kisebb bûncselekmények	4,2	1,8	3,2	9,2
Súlyosabb bûncselekmények	6,8	2,5	3,8	13,1
Házassági stabilitás	2,5	0,7	1,8	5,0
Életkereset	6,8	2,3	3,1	12,2
Faji és etnikai attitûdök	0,8	0,2	0,7	1,7
Nemi különbségek
---az erõszakos bûnözésben	11,0	1,0	3,3	15,3
---a gyerekgondozásban	8,0	0,7	2,1	10,8
---a szakmai érdeklõdésben	3,0	0,5	1,2	4,7
Faji különbségek az iskolai teljesítményben	4,6	3,4	5,2	13,3

Hogy a posztnatális, de nem társadalmi tényezõk mik lehetnek, azt persze csak találgatni tudom, de akármik legyenek is, ez a tábla mindenképpen elborzasztó. Laikusoknak még talán elnézné az ember az ilyesmit, hogy például az iskolai teljesítményben mutatkozó különbségeket több mint negyedrészben biológiai meghatározottságoknak tulajdonítják; de iskolázott, méghozzá szociológiailag iskolázott embereknek már aligha. Ha pedig gyakorló szociológusok taksálják több mint tíz százalékra a faji különbségek (!) szerepét, ráadásul azután, hogy "William Julius Wilson The Declining Signification of Race (University of Chicago Press 1978) címû könyvében már egy generációval ezelõtt megmutatta, hogy a jövedelmi és osztályviszonyok egyenlõtlenségeinek részletes számbavétele után eltûnik a fehér és fekete bõrû fiatalok iskolai teljesítményében mérhetõ, közvetlen összehasonlításban meglehetõsen jelentõs különbség" (Böröcz 1997: 184) (és persze nem ez az egyetlen könyv, ahonnan ezt tudni lehet), akkor tényleg vége a világnak.¹¹

Ez hát a helyzet. Ijesztésül még annyit, hogy a biológiai értelmezés hívei nem korlátozzák érdeklõdésüket a fenti témákra, hanem a szociológia úgyszólván minden területére szemet vetettek. Ugyancsak Ellis felsorolja azokat a szerzõket, akik dicséretes elõrehaladást tettek valamelyik területen. A legtöbben a bûnözésrõl és az agresszióról írtak, de a témák között szerepel még: altruizmus és erkölcs, kommunikáció, demográfia és termékenység, kábítószer-használat, etnicitás és faj, család, érzelmek, érzések és motivációk, egészség és élettartam, incesztus, intelligencia és iskolai teljesítmény, nemzetközi kapcsolatok és ökológia, szabadidõs és játéktevékenységek, személyiségfejlõdés, vallás, vallásosság, nemi szerepek, szexuális és reproduktív viselkedés, szexuális orientáció, társadalmi rétegzõdés, társadalmi-kulturális fejlõdés.

Ez lenne hát a gyógyítás; a csodálatos medicina, amit a szociológiának le kellene nyelnie, s máris stramm tudomány válna belõle. Ha már eléggé meg vagyunk ijedve, akkor érdemes kicsit közelebbrõl is megismerkedni azokkal, akik ennyire ránk tudtak ijeszteni.
 

A csodadoktorok tudománya

A biológiai üdvözítés több változatban, különbözõ ízekben kapható. Az egyik a szociobiológia; ez a régebbi, az irányzat alapító dokumentuma Edward O. Wilson 1975-ben megjelent munkája, a Szociobiológia: az új szintézis (Wilson 1975). Ez lényegében a szociáldarwinizmus felújított, genetikailag felokosított változata, nagyon tudományosan rasszista és szexista. Bár ez fõleg a korai munkákra igaz, mert mai képviselõi már igyekeznek politikailag korrekt módon fogalmazni. Mégis, az irányzat mára eléggé lejáratódott, úgyhogy részben ezért is kellett színre léptetni egy új irányzatot, az evolúciós pszichológiát. Ez sokkal érdekesebb elmélet, és politikailag is sokkal korrektebb, mert nem rasszista (és dicséretére legyen mondva, hangsúlyozottan nem az), csak szexista. Ennek az irányzatnak Leda Cosmides és John Tooby a szellemi anyja-atyja, a programadó mû pedig 1992-ben jelent meg: egy tanulmánykötet, a címe Az alkalmazkodott elme: Evolúciós pszichológia és a kultúra kialakulása (Barkow-Cosmides-Tooby 1992). Mindkét irányzat a darwini evolúcióelméletet próbálja alkalmazni a társadalomban megfigyelhetõ viselkedések magyarázatára, de a szociobiológia közvetlenül kapcsolja össze az öröklött tulajdonságokat és a viselkedést, így tulajdonképpen nincs szüksége a pszichológiára, míg az evolúciós pszichológia, mint a nevébõl is ki lehet találni, közbeiktatja még a pszichológiai szintet is, tehát ebben a vonatkozásban is korrektebb. Egy harmadik irányzat a humánetológia, ez közel áll a szociobiológiához, de fõként leíró jellegû, és nem ambicionálja annyira a társadalomtudományok megváltását, bár egyes képviselõi, így például a mi kitûnõ Csányi Vilmosunk is, imponáló magabiztossággal nyilatkoznak a modern társadalmak problémáiról is.¹²

Érdemes lenne ezeket az irányzatokat legalább annyira komolyan venni, hogy vitába bocsátkozunk velük; ami ugyanis a leginkább frusztrálja õket, az az, hogy a szociológia tudomást sem akar venni "új felfedezéseikrõl", hogy szóba sem áll velük; ezért érzik ellenségesnek a szociológia beállítottságát. Pedig a szociológia alapállása tulajdonképpen nem elutasító, csak közömbös. Nem igaz, hogy ellenséges lenne a biológiával és az evolúcióelmélettel vagy a genetikával szemben, ahogy azt sokszor igaztalanul a szemére vetik; nem az a kifogása, hogy azok bármilyen értelemben rosszak vagy hibásak lennének, hanem egyszerûen csak úgy véli, hogy nem relevánsak a számára. Az emberré válással ugyanis alapvetõen új helyzet alakult ki: a biológiai adottságok mint a viselkedés meghatározói jelentéktelenné válnak a sokkal fontosabb kulturális környezettel szemben, illetve, amennyiben mégis megõrzik valamennyire jelentõségüket, azt most már a kultúra szabja meg.¹³ A kulturális kódok tehát egyszerûen felülírják a biológiai kódokat: az emberi társadalmakban már nem a genetikai, hanem a kulturális örökségé a fõszerep, és ez az eltolódás olyan mértékû, hogy a biológiával nem is érdemes foglalkozni.

A szociobiológia és az evolúciós pszichológia szerint ez persze nem így van, a biológiai adottságok továbbra is lényegesek és mintegy átütnek a kultúrán, vagyis a kultúra ellenében is érvényesítik magukat, illetve, és ez az erõsebb állítás, jórészt a kultúrát is magukhoz igazítják. Nagy különbség van köztük azonban abban, hogy ezt miként képzelik el. A szociobiológia valahogy úgy, hogy a kultúra leple alatt továbbra is a géneké a fõszerep: mondjuk a magasabb IQ ma is magasabb státuszt biztosít tulajdonosának, és így volt ez mindig a történelem során; tehát az evolúció töretlenül folytatódik a kultúra megjelenése után is, és a szociológusnak ezt tudomásul kell vennie. Az evolúciós pszichológia viszont elismeri, hogy a kultúra megjelenésével a biológiai evolúció véget ért, ám úgy véli, azóta is azzal a fejjel, azzal az elmével észlelünk és gondolkozunk, amit az evolúció még a pleisztocénben kialakított - és a szociológusnak ezt tudomásul kell vennie. A fõ gondolat itt az, hogy az emberiség élete nagy részét emberré válással, azután meg vadászó-gyûjtögetõ életmóddal töltötte, ezért az az evolúciós mértékkel mérve rendkívül rövid, szinte csak villanásnyi idõ, ami a civilizáció megjelenése óta eltelt, kevés volt még ahhoz, hogy agyunk és gondolkodásunk alkalmazkodjon az új környezethez. Úgyhogy ma is kõkorszaki aggyal gondolkodunk, agyunk azoknak a problémáknak a megoldására van "bedrótozva", amelyekkel eleinknek az emberré válás meg a vadászó-gyûjtögetõ élet százezer évei alatt kellett megbirkózniuk.

A szociológia, az evolúciós pszichológia és a szociobiológia nézetkülönbségét a legegyszerûbben egy számítógépes analógiával lehet megvilágítani; ezt az analógiát az evolúciós pszichológia is kedveli és szívesen használja.

A szociológia felfogása szerint az evolúció kialakított egy univerzális számítógépet, az emberi elmét, és innentõl kezdve minden a társadalom mûve: a gépek minden nemzedéke üresen érkezik, és a mindenkori társadalom telepíti rá az ízlésének megfelelõ operációs rendszert és azokat a programokat, amelyekkel az éppen aktuális feladatokat meg lehet oldani. A telepítés a szocializáció (a pszichológia szempontjából: a tanulás), az operációs rendszert és a programokat pedig a helyi "Kultúra" szoftverház adja, mindig a sajátos helyi igényeknek megfelelõen, sõt, a nagyobb szoftverházakban még külön Szubkultúra részlegek is vannak. A gépek egy bizonyos funkció kedvéért két, egymástól enyhén eltérõ változatban érkeznek, ettõl eltekintve azonban nincs köztük említésre méltó különbség: a dobozok színétõl és az esetleges gyártási hibáktól eltekintve mind egyformák, mindegyik képes bármelyik operációs rendszert és bármelyik programot futtatni. Mûködési módjukat teljes mértékben a telepített szoftver szabja meg, a szoftverek között viszont nagy különbségek vannak; olyan nagyok, hogy elsõ pillantásra úgy tûnhet, a gépek rendelkeznek nagyon különbözõ képességekkel. Csak a közelebbi vizsgálat során derül ki, hogy a különbség a szoftverekben van. Meghatározó ezen kívül a telepítés módja is: hogy mennyi idõt szentelnek rá, és milyen gondosan végzik. Általában a jó nevû gyártóktól származó gépeknek jobbak az esélyeik a szakszerû telepítésre, és arra, hogy jó minõségû, gondosan összeválogatott szoftvereket kapjanak, mint a gépek nagy tömegét kitevõ "no name" masináknak; ezért aztán a márkás gépek, bár mûszaki jellemzõik semmivel sem jobbak, a gondosan telepített szoftvereknek köszönhetõen mégis jobban fognak mûködni és teljesíteni. A szociológia elsõsorban ezzel az eltérõ bánásmóddal, ennek okaival és következményeivel foglalkozik.¹⁴

Az evolúciós pszichológia szerint viszont az elme nem üres gépként érkezik, amire majd a társadalom installálja a programokat, hanem úgy, hogy már eleve, "gyárilag" telepítve van rajta az operációs rendszer. Ez a pszichológiánk. Ez egy õsi szoftvercsomag az "Evolúció" cégtõl, amely abszolút monopóliumot élvez: a kõkorszaktól máig minden gépre az õ operációs rendszere kerül. A telepítés hardveresen megoldott: a gépek úgy készülnek, hogy az operációs rendszer már eleve bele van égetve a csipjeikbe. A szoftvercsomag számos speciális célú programot tartalmaz, amelyek mind még abból az idõbõl származnak, amikor õseink kõkorszaki vadászok-gyûjtögetõk voltak, és akkor nagyon hasznosnak bizonyultak. Ilyen például az "Óvakodj a kígyóktól!", "Fogyassz édes ízû ételeket és italokat!" és a "Légy féltékeny a feleségedre!". (Ez utóbbi csak a gépek mintegy felén van telepítve. Ahogy említettem, egy bizonyos funkció kedvéért a gépek két, egymástól enyhén eltérõ változatban készülnek.) E programok egy része ma már, a modern társadalomban elavult, de azért a megfelelõ input esetén ma is mûködésbe lép és lefut. A cégnek a pleisztocén vége óta még nem volt ideje egy upgrade-et kidolgozni, és már nem is fog, mert a körülmények annyira megváltoztak, hogy felhagyott a programozással. Az evolúciós pszichológia szerint tehát nemcsak a gépek egyformák, hanem a szoftver egy része is: mindegyik gépen ugyanaz az operációs rendszer fut. Erre az operációs rendszerre mint alapra tudja csak telepíteni a mindenkori társadalom a maga éppen aktuális szoftvereit, de itt már vannak bizonyos korlátok, mert az operációs rendszer nem minden programot támogat. Ezen túlmenõen az operációs rendszer sajátos mûködésre készteti a gépeket, és a kultúra nem jelentéktelen része minden társadalomban e mûködésmódnak megfelelõen alakult ki. Az evolúciós pszichológia elsõsorban az (õs)emberi természettel foglalkozik, ezt próbálja, sok spekulációval is, rekonstruálni.

A szociobiológia nehezen fér bele ebbe az analógiába, szerinte ugyanis itt nem számítógépekrõl van szó, hanem egyszerûen gépekrõl, mondjuk autókról, éspedig versenyautókról, amelyek természetesen jócskán különböznek egymástól: egyesek jobb, mások rosszabb tulajdonságokkal rendelkeznek. Bizonyos autók extrákkal jönnek, más autók extrák nélkül, és bizonyos extrák megléte, illetve hiánya alapvetõ módon meghatározza az autók menettulajdonságait. Nagyon fontos például a doboz színe: érdekes módon ugyanis, és ezt a mérési eredmények sokszorosan igazolták, bizonyos színû autók nagyobb teljesítményre képesek, mint bizonyos más színû autók. Itt tehát csak hardver van, szoftver semmi, és a hardverek természettõl egyenlõtlenek. A kultúrának csak mint külsõ környezetnek van szerepe, amennyiben minden társadalomban kicsit más a versenypálya, amihez alkalmazkodni kell, de persze bármilyen legyen is a sajátos helyi pálya, amin boldogulni kell, a jobbak mindig jobban boldogulnak. A szociobiológiát elsõsorban a gépek mûszaki jellemzõi és a viselkedésbeli jellemzõik közti összefüggések érdeklik, és nagy kedvét leli abban, hogy megmutassa: csak a hardver számít.

Mit szóljunk mindehhez? Szóljunk-e egyáltalán?

Feltétlenül. A szociológia, ahogy már említettem, nem engedheti meg magának, hogy a biológiai megközelítést semmibe vegye, mert ahhoz ez a megközelítés - háta mögött a biológia diadalmenetével, amely egyébként éppen csak elkezdõdött - egyszerûen túl erõs. Még akkor is, ha nincs igaza. De nem engedheti meg magának azt sem, hogy ugyanúgy önálló irányzatként integrálja, ahogy a racionális döntések elméletét, mert ez már nem részleges, hanem teljes önfeladást jelentene. A vitát tehát nem lehet kikerülnie.

De nem is kell. Nehéz, hosszú és frusztráló vita lesz, de lehet, hogy a szociológia megerõsödve jön majd ki belõle. A vita ugyanis rákényszerítheti arra, hogy végre komolyan vegye önmagát és azt a bizonyos központi paradigmát, amellyel ellenfelei szerint rendelkezik, és amely a szociológia - meglehet, nagyon viszonylagos - egységét mégis csak biztosítja. Ez az a paradigma, amelyrõl korábban már szó volt: hogy minden csak kultúra, és hogy ezért mindent a kultúrával kell magyarázni. Szerintem ez helyes alapelv, és elég erõs ahhoz, hogy megvédje a szociológia önállóságát a biológiai imperializmussal szemben - és elég fontos is ahhoz, hogy a szociológusok megvédjék a támadásoktól. A feladat pedig végül is nem olyan nagyon nehéz: csak azt kell pontosítani, hogy mi is az a minden, amit a kultúrával kell magyarázni. Pontosan mi minden tartozik ide? És mi az, ami már nem? Tehát hol vannak a kultúra és a kulturális meghatározottság határai? Mert ezek a határok lesznek egyúttal a szociológia határai is.

A szociológia számára itt lényegében a kulturális univerzálék problémájáról van szó. Ezt a problémát a szociológia eddig sohasem vette túlságosan komolyan, mert nem kényszerült rá. Azt mindig is elismerte, készségesen, hogy valamilyen család, valamilyen nyelv, valamilyen incesztustabu stb. minden társadalomban megtalálható; de sietett hozzátenni, hogy persze mindenütt másféle, és éppen ez az érdekes, ez a sokféleség. A szociológia a sokféleséget eddig érvként használta a kulturális relativizmus és a kulturális determinizmus mellett, és nagyon hatékonyan tudta használni. Ha bármilyen intézménnyel kapcsolatban felvetõdött az igény, hogy azt természetesnek (normálisnak, univerzálisnak, általános emberinek, veleszületettnek, az emberi természetben gyökerezõnek) kell tekinteni - és sok ilyen igény felmerült már, a monogámiától és a misszionárius pozíciótól kezdve a magántulajdonon és a cserélésre való hajlamon keresztül egészen az istenhitig és még tovább -, akkor a szociológia csak felütötte a történelemkönyveket és az etnográfiai beszámolókat, és mindjárt meg is volt a bizonyíték arra, hogy az illetõ intézmény bizony partikuláris, mert lám, itt vagy ott, ekkor vagy akkor ez egészen másként volt. A biológiai megközelítés híveit érthetõ módon roppantul ingerli ez az eljárás, hiszen így szélsõséges esetben akár egyetlen kivétel is elég egy veleszületettségi igény megcáfolásához. Nem kevésbé ingerlõ azonban az õ eljárásuk sem. Ez ugyanis a többségi elven alapul: összegyûjtenek rengeteg kultúraközi adatot, és aztán diadalmasan felmutatják, hogy lám, a társadalmak kilencven százalékában tényleg féltékenyek a férfiak a feleségükre - ahogy azt elõre megjósoltuk a pleisztocénkori viszonyokról való spekulációink alapján. Akkor tehát ez az emberi, legalábbis a férfiemberi természet része, és nyilván genetikus. Annak kell lennie, mert hiszen a legkülönbözõbb kultúrákban megtalálható. A maradék tíz százalék olyan kivétel, amely nem cáfolja a szabályt: kivételes esetekben a kultúra elnyomhatja a veleszületett tulajdonságok érvényesülését, de ez nem jelenti azt, hogy ezek nem veleszületett tulajdonságok.¹⁵ Ó! Ha tehát egy tulajdonság elég sok vagy jó esetben minden általunk ismert társadalomban megtalálható, akkor annak feltétlenül genetikusan meghatározottnak kell lennie? Ugye nem? Hiszen a tûzgyújtás képessége is megtalálható minden általunk ismert társadalomban.

De ezzel már belemennénk a részletekbe, és errõl ebben a már amúgy is túl hosszúra sikeredett tanulmányban természetesen nem lehet szó. Befejezésül már csak egy biztatást szeretnék megfogalmazni: a szociológia - még jelenlegi, gyengélkedõ állapotában is - nyugodtan elfogadhatja ezt a kihívást, és bátran vállalhatja a vitát. Nincs félteni és veszíteni valója. A csodadoktorok tudománya a szociológia számára lényeges pontokban nem fogja kiállni a kritika próbáját. Az persze kiderülhet, hogy eddig rosszul tudtuk, és a kígyóktól való félelem csakugyan univerzális - de mit változtat ez? Én nagyon jól együtt tudnék élni ezzel a gondolattal, és az sem hozna különösebben zavarba, ha bebizonyosodna, hogy mi, emberek, csakugyan jobban szeretjük az édes ízt, mint a keserût vagy a sóst. A szociológia nyugodtan elfogadhatja, hogy létezik valamilyen genetikusan meghatározott emberi alaptermészet, hogy nem csak a kezünk meg a lábunk, de bizonyos preferenciák és percepciós sajátosságok és képességek és egyebek is velünk születettek: ezért vagyunk emberek, és nem cápák vagy moszkitók. De ennek elfogadása még nem vonja feltétlenül maga után a többi, a szociológia számára kritikus tétel elfogadását is. Ezeket és a mögöttük álló kutatásokat egyenként meg kell vizsgálni és szépen, aprólékosan ízekre kell szedni õket. Tárgyilagosan, elfogulatlanul, szakszerûen. Mellõzve azt a rossz érvet, hogy elfogadhatatlan következményekkel járna, ha ez vagy az a tétel igaz lenne: hogy igaz-e, az független attól, hogy a következményei mennyire rokonszenvesek.

Meg lehet és meg is kell csinálni. A szociológusok nem dughatják homokba a fejüket, remélve, hogy majd csak megússzák valahogy ezt az inváziót is, ahogy megúszták a közgazdaságtan baráti segítségét. A szociobiológia és az evolúciós pszichológia a szociológia alapvetõ eredményeit kérdõjelezi meg - ezt a kihívást nem lehet válasz nélkül hagyni.

Jó mulatság, férfimunka lesz.
 

Irodalom

Barkow, Jerome H.-Leda Cosmides-John Tooby (eds.) 1995. The Adapted Mind: Evolutionary Psychology and the Generation of Culture. New York-Oxford: Oxford University Press

Becker, Howard-William Rau 1992. Sociology in the 1990's. Society, 30 (1): 70-74.

Berger, Peter L. 1963. Invitation to Sociology. New York: Doubleday

- 1992. Sociology: A disinvitation? Society, 30, (1): 12-19. (Magyarul lászd a BUKSZ 1992 õszi számában)

Bibó István 1986. Válogatott tanulmányok. Második kötet, 1945-1949. Budapest: Magvetõ Könyvkiadó

Böröcz József 1997. Ameikai anzix. Szociológiai Figyelõ, (december): 176-184.

Castells, Manuel 1996. The Information Age: Economy, Society and Culture. Vol. I. The Rise of the Network Society. Massachusetts-Oxford: Blackweell Publishers

- 1997. The Information Age: Economy, Society and Culture. Vol. II. The Power of Identity. Massachusetts-Oxford: Blackweell Publishers

- 1998. The Information Age: Economy, Society and Culture. Vol. III. End of Millennium. Massachusetts-Oxford: Blackweell Publishers

Collins, Randall 1990. The organizational politics of the ASA. American Sociologist, 21: 311.

Clark, Roger 1999. Diversity in sociology: Problem or solution? American Sociologist, 30, (3): 22-44.

Ellis, Lee 1977. The decline and fall of sociology: 1975-2000. American Sociologist, 12: 56-66.

- 1996. A discipline in peril: Sociology's future hinges on curing its biophobia. American Sociologist, 27, (2): 21-42.

Gibbs, Jack P. 1990. Control as sociology's central notion. Social Science Journal, 27, (1): 1-27.

Gulbenkian Comission 1996. Open the Social Sciences. Report of the Gulbenkian Comission on the Restructuring odf tge Social Sciences. Stanford: Stanford University Press

Horowitz, Irving L. 1993. The Decomposition of Sociology. New York: Oxford University Press

Kantrowitz, Barbara 1992. Sociology's lonely crowd. Newsweek, 119, (3 February): 55-56.

Lopreato, Joseph-Timothy Crippen 1999. Crisis in Sociology: The Need for Darwin. New Brunswick (USA) - London (UK): Transaction Publishers

Marsland, David-Athena Leoussi 1996. Social misconstructions: Neglect of biology in contemporary British Sociology. American Sociologist, 27, (2): 42-52.

Némedi Dénes 2000. A szociológia egy sikeres évszázad után. Szociológiai Szemle, (2): 3-16.

Pléh Csaba-Csányi Vilmos-Bereczkei Tamás (szerk.) 2001. Lélek és evolúció: Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris

Sanderson, S.-L. Ellis 1992. Theoretical and political perspectives of American sociologists in the 1990s. American Sociologist, 23: 221-231.

Turner, Jonathan H. 1989. The disintegration of American Sociology. Sociological Perspectives, 32: 419-433.

- 1998. Must sociological theory and sociological practice be so far apart? A polemical answer. Sociological Perspectives, 41, (2): 243-259.

Turner, S. P.-J. H Turner 1990. The Impossible Science. Newbury Park, CA: Sage

Walsh, Anthony 1995. Biosociology: An Emerging Paradigm. Westport, CT-London: Praeger

Wilson, Edward O. 1975. Sociobiology: The New Synthesis. Cambridge, MA: Harvard University Press

Zaid, Mayer N. 1991. Sociology as a discipline: Quasi-sience and Quasi-humanities. American Sociologist, 22, (3-4): 165-178.
 

Jegyzetek

1. "Seattle népe" az ázsiai sweetshopokban robotolók iránti szolidaritását nyilvánította ki, a gyõri Danone gyár megmentése érdekében pedig érdekes módon a cég franciaországi munkásai is kiálltak. Amerikai ökoterroristák állatokkal vállalnak szolidaritást, Magyarországon pedig, éppen most, amikor e sorokat írom, fontos csoportok állnak ki büszkén a homoszexuális szervezetek mellett.

2. Elég itt utalni a világrendszer-elméletre az egyik végleten és a családszociológiára és a sex and gender tanulmányokra a másikon.

3. Eközben természeteen a XIX-XX. századi nézõpontot sem szabad feladni, hiszen a mai világ a tegnapi folytatása: ez is kapitalizmus, csak kicsit másféle. Csupán arról lenne szó, hogy e mellé még a XIII-XIV. századi nézõpontot is vegyük fel. Ha a világ bonyolultabbá vált, akkor többet kell dolgozni a megértéséért.

4. Régen ez valóban másképpen volt, akkor még az a szûk értelmiségi elit közvetítõk nélkül is boldogult, mert megvolt hozzá a kellõ mûveltsége. Ebben igaza van Némedinek, ebben a vonatkozásban tényleg nagy és visszafordíthatatlan a változás; de nem csak azért, mert a mai tömegpublikum már nem annyira mûvelt; hiszen ma már a mûveltségi elitbe tartozók, de még a szakmabeliek is közvetítõkre szorulnak, mert nem látják át a hatalmas tömegtermelést már õk sem.

5. Természetesen akkor majd a szociológia belsõ értékrendjének, jelenlegi jutalmazási rendszerének is meg kell változnia: akkor nem csak arra kell majd pontot adni, hogy valami jól meg van csinálva, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy az a valami érdekes-e, fontos-e annyira, hogy egyáltalán meg legyen csinálva. Ez nem valami radikális követelmény: Sir Karl Popper is éppen így gondolta. "Mint minden más tudomány, a társadalomtudomány is pontosan aszerint sikeres vagy sikertelen, érdekes vagy lapos, termékeny vagy terméketlen, hogy mennyire jelentõsek és érdekesek a problémák, amelyeket tárgyal, és természetesen azzal arányosan is, hogy mennyire becsületesen, mekkora egyenességgel és egyszerûséggel ragadja meg e problémákat" (Popper 1976: 281).

6. Íme néhány mondata a vitában sokat emlegetett könyve (The Decomposition of Sociology) elsõ lapjairól, ízelítõül:

"A szociológia az elégedetlenség nagy lerakatává vált, olyan egyének gyülekezõhelyévé, akiknek speciális érdeklõdése a meleg és leszbikus jogoktól a felszabadítás teológiájáig terjed. De ez felgyorsította a szétesés folyamatát. Minden beszéd a közös demokratikus kultúráról vagy az egyetemes tudományos alapokról gyanússá vált. A magukat szociológusnak maszkírozó ideológusok ebben csak a burzsoá objektivizmus veszélyes formáit vagy - még rosszabb! - imperialista igényeket látnak....

A szociológiai kurzusok és tankönyvek a forradalomra való buzdítás tárházai - az egyenlõtlenségek ünneplése, nem pedig komoly erõfeszítés a megszüntetésükre. A faji, az osztály- és a nemek közti különbségek minden mutatója arra szolgál, hogy rejtett vagy nyílt módon azt a következtetést sugallja, hogy az amerikai társadalom nem csak hogy képtelen megoldani a problémáit, de õ maga a probléma...

A szociológia nem a tartalmi elemnek köszönheti a fennmaradását, hanem csakis annak a ténynek, hogy mûvelõi elmozdíthatatlanul ülnek az egyetemi és fõiskolai tanszékeken. Mert csak itt, a mindennapi élet kínjaitól és fáradalmaitól való mentesség utolsó középkorias menedékhelyén, ahol a készpénzviszony még mindig nem uralkodó, lehet büntetlenül ultraforradalmi doktrínákkal fertõzni a gyanútlan ifjúságot.

A szociológia ma már ideológia (vagy inkább ideológiák sokasága), szemben azzal, ami korábban volt: az ideológiák tanulmányozása. Ilyen körülmények között a komoly tudományosság és a tudományos kutatás képviselõi szükségképpen elmenekülnek."

7. Ezek között igazából csak két speciálisan szociológiai probléma van, a másik kettõ esetében a közgazdaságtan és a politológia is erõsen illetékes, és - bár ez sovány vigasz - ezek képviselõi sem nagyon jeleskedtek a megoldásban, úgyhogy itt nem valami különleges, csak a szociológiára jellemzõ impotenciával állunk szemben. De Bergernek mégis igaza van: a szociológia is rosszul teljesített.

8. Méghozzá nem is a legkisebbek. Az Egyesült Államokban a társadalomtudományi tanszékek között a szociológia a 4-5. helyen van a történelem, a közgazdaságtan és a pszichológia után, megelõzve a politikatudományt, az antropológiát és a földrajzot. (Bár az elit egyetemeken a politikatudomány általában elõbbre kerül a jogászképzésben játszott elõkészítõ szerepe miatt.)

9. Míg a történettudománynak és a filozófiának a hetvenes évekig kellett várnia, hogy szövetségi támogatást kapjon.

10. Például a történettudomány ma már elképzelhetetlen a szociológia fogalmai, módszerei és szemlélete nélkül, a politológusok pedig jobban ismerik a nagy szociológiai folyóiratokat, mint a politikatudomány orgánumait.

11. A felmérés eredményeit egyébként a szociobiológia hívei is elkeserítõnek tartják, de õk azért, mert a szociológusok még mindig túl nagy súlyt tulajdonítanak a szociokulturális tényezõknek és túl kicsit a biológiaiaknak.

12. Mindhárom irányzatról képet lehet alkotni egy, az evolúciós pszichológiát bemutatni kívánó, nemrég megjelent magyar tanulmánykötetbõl, amelyben Cosmides és Tooby egy programadó tanulmánya, valamint két másik fontos evolúciós pszichológiai írás is helyet kapott (Pléh-Csányi-Bereczkei 2001).

13. A testmagasság például továbbra is fontos lehet, de most már nem az a helyzet, hogy a magasabbnak magasabb lesz a státusza is, hanem az, hogy a magasabb státuszúak között több lesz a magas termetû, és hogy a magas státuszút magasnak fogják látni az alacsonyabb státuszúak, még akkor is, ha nem az, vagy legalábbis magasabbnak, mint amekkora ténylegesen.

14. És itt az analógia véget ér. A valódi számítógépek esetében ugyanis nem egészen alaptalan az a hiedelem, hogy márkás gépeket jobb minõségû alkatrészekbõl és gondosabb munkával rakják össze (bár ez még ott sem mindig igaz), úgyhogy, még ha a névleges mûszaki jellemzõik alapján nem különböznek is a no name gépektõl, a gyakorlatban mégis megbízhatóbbak és jobban teljesítenek, mert a megtévesztõ látszat ellenére fizikailag is különböznek. Az embereknél viszont, a közhiedelemmel ellentétben, valóban nincs említésre érdemes különbség a mûszaki jellemzõk tekintetében a márkás és a no name példányok között; csak a különbözõ bánásmód és különbözõ szoftverek teremtik meg a különbségeket.

15. Ez persze csak az egyik módszer: a szociológiai érvelés tükörképszerû ellentettje. A biológiai megközelítésnek természetesen vannak más, sokkal erõsebb adui is: például az ikerkutatások eredményei valóban megfélemlítõek. Azt gyanítom azonban, hogy sok kifogásolható dologra fény derülne, ha egyszer valaki alaposabban megvizsgálná az ikerkutatások elõfeltevéseit, módszertanát és tényleges menetét.