A mindennapi tapasztalat és a szociológiai kutatás megegyezik abban, hogy a többség szemében cigánynak minõsülõ kisebbség a rendszerváltás után a vesztesek táborát gyarapította (Havas-Kemény 1996). A rendszerváltás strukturális következményeként a roma kisebbség zöme kikerült a társadalmi munkamegosztás rendjébõl, s felnõtt, munkaképes tagjai munkanélkülivé váltak, a pályakezdõk munkavállalási esélyei gyakorlatilag megszûntek. Másrészt a roma kisebbség helyzetét súlyosbítja, hogy a többségben korábban is meglévõ, bár nyilvánosságra nem jutó elõítéletek és megkülönböztetõ hajlandóságok a rendszerváltást követõen szabadon teret nyertek és felerõsödtek (Fábián-Erõs 1996). Harmadrészt mivel a szegénység megítélése is változott a közvéleményben, a romáknak egyszerre kell szembe nézniük a kulturális és etnikai másság által kiváltott ellenérzésekkel, valamint a romákat sújtó szegénységet elõítéletesen értelmezõ ellenséges magyarázati sémákkal.

A rendszerváltás tizedik évében országos reprezentatív mintán arra kerestünk választ, hogy milyen kép él a romákról a magyar lakosságban.² A legfontosabb kérdés az volt, hogy a magyar társadalom tagjai akarják-e, és ha igen, milyen módon akarják csökkenteni a romák szegregációját. Ennek a kérdésnek a tisztázásához elõször azt kell kideríteni, hogy a magyar társadalom a romákat mint a többségi társadalmon kívülálló, belsõ tagoltsággal nem rendelkezõ, homogén csoportot tételezi-e, vagy éppen ellenkezõleg, a romákat tagolt társadalomba szervezett csoportként definiálja. Ha a többség a romákat hierarchiába szervezett csoportként szemléli, akkor szükségképpen lát közöttük szegényeket és jómódúakat, sikerteleneket és sikereseket. Ebben az esetben a többségi társadalom tagjainak rendelkezni kell valamiféle képpel arról, hogy a romák esetében mik a siker, illetve a sikertelenség háttérfeltételei. Ezekbõl a vélekedésekbõl pedig kibontható, hogy a többségi társadalom mely része kívánja kirekeszteni a többségi társadalomból a romákat, kik azok, akik a romákat asszimilációs stratégiával képzelik beemelni a többségi társadalomban, illetve hogy kik azok, akik az integrációs stratégia hívei.

E kérdés része, hogy a kisebbségkép megengedi-e, hogy - a szociális entrópiát feltételezve - a kisebbségi hovatartozást keresztbe metsszék a többség tagjainak társadalmi érvényesülését meghatározó rétegzõdési kategóriák (Gellner 1984).

Tanulmányunkban olyan útmodellekhez szeretnénk eljutni, amelyek megmutatják, hogy milyen értékstruktúrák, gondolkodási sémák vezetik a különbözõ társadalmi státusú embereket arra, hogy a szegregációs, az asszimilációs, illetve az integrációs stratégiákban lássák a "romakérdés" megoldását.

A bemutatandó útmodellek szerkezete a következõ:

1. ábra

Tanulmányunkban sorra vesszük az útmodell egyes elmeit, bemutatjuk a válaszadók társadalmi státusát jelzõ mérõszámokat, továbbá a különbözõ kisebbségi-etnikai csoportokkal kapcsolatos érzületekbõl származtatott toleranciáját. Megvizsgáljuk a romákra vonatkozó létszámbecsléseket, a romákra jellemzõnek vélt társadalmi tagozódást, a romákkal kapcsolatos sztereotípiákat és a szegénység, illetve a sikertelenség attribúcióit. Ezután mutatjuk be, hogy a kérdezettekben mennyire munkál a romákkal szembeni diszkrimináció elfogadása, és végül azt is, hogy a szegregációs, az asszimilációs vagy az integrációs stratégiát tartják-e inkább követendõnek a többségi, illetve a roma társadalom számára.
 

A többség szociológiai háttere, a státus meghatározása

A reprezentatív szociológiai vizsgalatok során szokásosan alkalmazott szociológiai és demográfiai változók bevonásával az általunk mért státus alkotóelemének tekintettük az iskolai végzettséget, az egy fõre jutó jövedelmet, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságot, a nagy értékû ingó és ingatlan vagyonnal való rendelkezést, továbbá a szubjektív státust. Utóbbi mérésére öt változó állt rendelkezésre: a havi jövedelem megítélése egy három- és egy tízosztatú szegény-gazdag skálán, a réteg-önbesorolás, a család relatív anyagi helyzete és ennek dinamikája az elmúlt öt évben.³

A fõkomponens-analízissel létrehozott státusmérõszám a változók információtartalmának 44 százalékát õrizte meg. A fõkomponens struktúráját mutatja be a következõ táblázat:

1. táblázat
A státusmérõ fõkomponenst alkotó változók faktorsúlyai

Tartós fogyasztási cikkek	0,74256
Nyaraló, autó	0,62312
Egy fõre esõ jövedelem	0,42604
Legmagasabb iskolai végzettség	0,69794
Szubjektív státus	0,76135

A státust a településtípus és az életkor magyarázza legerõsebben: a falvaktól a városok felé haladva egyre magasabb státussal találkozunk, míg az életkor növekedésével a státus csökken.⁴ Ez az összefüggés az általános toleranciát tárgyaló fejezetben kap különös jelentõséget: a magasabb státus nem általános érvénnyel emeli a toleranciát, hiszen ennek az összefüggésnek az erõssége részben abból fakad, hogy a magasabb státussal együtt járó életkörülmények (a jobb jövedelmi helyzetbõl következõ lakókörnyezet, illetve a fiatalabb életkorral együtt járó migrációs készség) lehetõséget adnak, hogy az emberek távol tartsák magukat a "problémás helyzetektõl", a mássággal való mindennapos találkozásokból fakadó konfliktusoktól.
 

A tolerancia

Normális esetben egyetlen csoport sem versenyezhet a saját csoporttal, mely szükségképpen minden egyéb csoport megítélésének mércéje. A saját csoport a természetesség, magától értetõdõség és normalitás szülõhelye, melyhez képest minden egyéb csoport más. A kérdés csak az, hogy a mássághoz milyen mértékben társulnak az idegenszerûségbõl táplálkozó, távolságtartásra okot adó negatív érzések, az érzésekre milyen jellegû sztereotípiák épülnek, és a keletkezõ csoportközi viszonyt milyen mélyen hatják át az elõítéletek, mennyire adnak teret keresztkategorizációs hatásoknak, valamint a másik csoporthoz tartozó személy individuális megítélésének (Allport 1977).

A "másság" sosem elvontan, hanem mindig egy konkrét másik csoport jelenvalóságában jelentkezik, ami persze nem jelenti azt, hogy a személy a maga csoportját tekintve mércének ne láthasson az összes többi másik csoportban közös, idegenszerû vonást. Kérdõívünkben számos csoportnevet adtunk meg, amelyek mindegyikérõl feltételeztük, hogy a mai magyar közbeszédben a többségi csoporthoz képest más csoportként határozódnak meg (Csepeli-Fábián-Sik 1998). A megadott csoportok különböztek abban, hogy egyes esetekben logikailag kizárták, más esetekben nem zárták ki a válaszadó többségi hovatartozását érintõ keresztkategorizaciót.

A csoportnevek hatását két kérdéssel teszteltük. Az elsõ kérdés arra vonatkozott, hogy a válaszadó beleegyezne-e abba, hogy szomszédságába az adott névvel jelölt csoport valamely tagja odaköltözzön, vagy ezt a lehetõséget elutasítja. A másik kérdés segítségével az adott név által jelölt csoport iránti attitûd irányát és erõsségét kívántuk merni egy 9 fokú skála segítségével.

Az alkalmazott csoportnevek sorában igen különbözõ kategóriákat találunk. Szerepelnek Magyarországra menekült és Magyarországon megtelepedett⁵ etnikai kisebbségek, homoszexuálisok, szélsõséges, rasszista ideológiák rabjai (bõrfejûek), a rendszerváltás politikai retorikája által stigmatizáltak (kommunisták), a társadalom legnyomorultabb tagjai (a hajléktalanok), valamint a kábítószer-fogyasztók.

2. táblázat
Hozzájárulását adná-e ahhoz, hogy a szomszédságába költözzön? (százalék)

	Igen	Nem	Nem tudja
Erdélyi magyar bevándorló	78,4	21,0	0,6
Zsidó	71,1	28,3	0,6
Sváb	69,3	30,2	0,5
Kommunista	62,9	36,4	0,7
Néger	51,8	47,6	0,6
Kínai	46,5	52,9	0,6
Román	40,4	58,9	0,6
Arab	40,2	59,0	0,8
Bosnyák menekült	36,3	63,2	0,5
Homoszexuális	28,9	70,3	0,8
Cigány	20,5	78,6	0,9
Bõrfejû	13,5	85,9	0,6

A 2. táblázat tanúsága szerint az esetleges szomszédságba kerüléssel szemben legnagyobb ellenérzés az egymással is gyakran konfliktusba keveredõ bõrfejûekkel és a cigányokkal szemben mutatkozott meg. A válaszadók tehát nem akarnak cigánynak minõsített személyek szomszédságában lakni, de olyan agresszív személyek közelségétõl is óvakodnának, akik - egyébként - a cigányokat is gyûlölik. A válaszokat aggregáló eljárás egyetlen fõkomponensbe tömörítette a válaszokat. Ebbõl arra következtethetünk, hogy ha az ellenérzések-rokonszenvek kifejezésére nem kínál a kérdõív erõsebb vagy gyengébb fokozatokat, akkor a másság értékelése egyetlen dimenziót alkot.⁶

Ha a mássággal kapcsolatos érzületek kifejezésére 9 fokú skálát kínálunk, akkor a szomszédként való elfogadással ellentétben - amely az embereket közelrõl érintõ probléma, és ahol nem marad tere az érdekektõl némileg elvonatkoztatott értékválasztásoknak, az elvárásoknak való megfelelés óhajának, a finomabb distinkcióknak -, tagolt attitûdmintázatokat lelhetünk fel. Az attitûdmintázatok feltárásának elsõ lépéseként a következõ táblázatban nemcsak azt láthatjuk, hogy a rokonszenvskálán is a bõrfejûek, a drogosok, a cigányok és a homoszexuálisok foglalják el az utolsó helyeket, hanem összehasonlítást is tehetünk egy 1994-bõl származó empirikus vizsgálat adataival.⁷ Úgy tûnik, hogy a kisebbségi csoportok többségével szemben az elmúlt öt évben erõsödött az ellenszenv. Bár a változások mértéke nem nevezhetõ drámainak, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a minõsítésre felkínált tíz kisebbségi csoportból hattal szemben már 1994-ben is erõs ellenszenv nyilvánult meg.

3. táblázat
Mennyire rokonszenvesek a különbözõ kisebbségek tagjai (9 fokú skálaátlagok)

	1994	2000
Arabok	3,53	3,64
Szerbek		3,58
Cigányok	3,19	2,71
Négerek	4,84	4,11
Románok	4,16	3,55
Kínaiak	4,94	3,94
Svábok		5,22
Zsidók	5,17	5,02
Hajléktalanok		3,78
Homoszexuálisok	2,69	2,85
Lengyelek	5,91	5,16
Kábítószeresek	2,08	2,08
Bõrfejûek	1,91	1,94

Míg a szomszédság lehetõséget firtató kérdésre adott válaszok mögött a másság egyetlen dimenziója húzódott meg, addig a mérlegelésnek jóval inkább teret engedõ és szituációtól független attitûdkérdés már lehetõséget adott a másság dimenzióinak elkülönítésére. A faktorelemzés egy hármas véleményszerkezetet rajzolt ki.⁸ Az elsõ faktorban a "problémás" etnikai kisebbségeket találjuk, függetlenül attól, hogy mi a probléma oka (háború, politikai üldözöttség, nyomor vagy hazai hátrányos helyzet). A második faktor a történeti-ideológiai narratíva mentén megkülönböztetett etnikai tartalmat hordoz, ide sorolva a több mint száz éve bevándorolt és alapvetõen asszimilált németeket és zsidókat, valamint a számosságukat tekintve "nem létezõ" magyarországi lengyel kisebbséget. Végül a harmadik faktoron a közvélemény szemében deviánsnak minõsülõ csoportok helyezkednek el (hajléktalanok, homoszexuálisok, drogosok, bõrfejûek).

Végsõ modellünk szempontjából az elsõ (az etnikai másság elfogadása) és a harmadik (a deviáns csoportok elfogadása) dimenzió tûnik lényegesnek, hiszen mindkettõ "jelenidejû" rokonszenveket-ellenszenveket testesít meg, és ebben az értelemben feltételezzük, hogy mindkettõ erõsen befolyásolja azokat az elképzeléseket, amelyek a roma társadalom többségi társadalomba való betagozódására vonatkoznak.⁹

A másság iránti attitûd része a xenofóbia is. Az idegengyûlöletet három kérdéssel mértük. A válaszok megoszlását mutatja a 4. táblázat.

4. táblázat
Az idegengyûlölet mint identitás (százalék)

Beletartozik-e azon emberek csoportjába, akik....	Inkább igen	Inkább nem
- nem kedvelik a külföldieket	28	72
- szigorítanák a menekültek befogadását	78	22
- korlátoznák az országban élõ színes bõrûek számát	50	50

Nehéz megítélni, hogy az önbesorolásnak ez a módja milyen viszonyban van a mérni vélt attitûd jellegével, de annyi biztos, hogy az így megragadott xenofóbia léte vagy hiánya összhangban van a másság iránt mutatkozó toleranciával. Ezt jelzi az 5. táblázat.

5. táblázat
A másság elfogadásának másodlagos faktorstruktúrája (faktorsúlyok)

Etnikai másság iránti rokonszenv	0,84323
Idegengyûlölet	-0,59431
Társadalmi távolság	-0,57443
Deviáns csoportok elfogadása	0,68749

A faktor struktúrája azt mutatja, hogy a mássággal kapcsolatos attitûdök aggregált mutatóját a legerõsebben az etnikai mássággal kapcsolatos rokonszenv-ellenszenv befolyásolja. Ugyancsak erõs a deviancián alapuló mássággal kapcsolatos attitûd befolyása, s valamivel gyengébb de elfogadható mértékû az idegengyûlölet és a társadalmi távolság hatása. A másodlagos fõkomponens információtartalma 47 százalék.¹⁰

Feltételeztük, hogy a társadalmi státus meghatározó szerepet játszik a különbözõ kisebbségeket együttesen sújtó intolerancia szintjének alakulásában. A következõ táblázat azt mutatja be, hogy a társadalmi összehasonlítási folyamatok által konstruált státusérzet, valamint a szubjektív elemektõl mentesített státus, illetve a kettõ kombinációjaként létrejött státusváltozó miként jár együtt a másság iránti tolerancia mértékével.

6. táblázat
A társadalmi státus és a másság elfogadása közötti korrelációk

Szubjektív státus	0,18
Objektív státus	0,12
Teljes társadalmi státus	0,14

Úgy tûnik, hogy a társadalmi státus emelkedésével növekszik a másság iránti tolerancia. Látható az is, hogy az emberek a helyzetükkel való elégedettség függvényében fogadják vagy utasítják el legerõteljesebben a különféle kisebbségeket. Minél elégedettebbek saját helyzetükkel, annál toleránsabbak, s megfordítva. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az együtt járás egyik változó esetében sem túl erõs.
 

A romákkal kapcsolatos sztereotípiák

A másik csoport negatív reprezentációja szükséges, de nem elégséges feltétele a csoportok közötti konfliktusnak. A konfliktus valószínûsége akkor nõ meg, ha a másik csoport reprezentációja a másik csoportra nézve súlyosan hátrányos negatív feltételezésekkel töltõdik fel, amelyek sztereotípiává alakulva az adott csoporttól való távolságtartás, majd azt követõen a csoport tagjaival szemben megnyilvánuló diszkriminációs hajlandóság indokaiként szolgálnak (Horowitz 1985).

Kérdõívünkben két olyan állítással kapcsolatosan kértük a válaszadók egyetértését vagy elutasítását, amelyek mindegyike a roma kisebbségre nézve súlyosan hátrányos negatív feltételezést tartalmazott. Az egyik állítás azt fogalmazta meg, hogy a cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni, a másik pedig azt, hogy a bûnözési hajlam a cigányok vérében van. A két állítást egy negatív heterosztereotípia-mutatóba aggregáltuk.¹¹ A diszkriminációs hajlandóságot mérõ faktoron a következõ állításokra adott válaszok szerepeltek: az országnak nem kell áldoznia arra, hogy a romák anyanyelvükön is tanulhassanak; csak helyeselni lehet, hogy vannak olyan szórakozóhelyek, ahova a cigányokat nem engedik be; az ország biztonságát veszélyezteti a cigány lakosság számarányának növekedése. A faktor ezeken az itemeken kívül tartalmazza még a romáktól érzett társadalmi távolságot, a romákkal kapcsolatos rokonszenv-ellenszenv-mutatót, valamint azt, hogy a kérdezett beletartozik-e azon emberek csoportjába, akik idegenkednek a cigányoktól.

A két aggregált mutató (a negatív heterosztereotípiák, valamint a diszkriminációs hajlandóság) bevonásával klaszteranalízist végeztünk, melynek eredményeként a válaszadók négy csoportja különült el. A létrejött csoportosulás logikája azt mutatja, hogy a negatív sztereotípiáktól nem vezet egyenes út a diszkriminációig. Mint a klaszterelemzés végeredményét mutató tábla jelzi, a különbözõ mértékben romapárti (11 és 22%) és a romaellenes (44%) csoportokon kívül egy negyedik csoport is létrejött, amelyet az jellemez, hogy negatív sztereotípiákat fogalmaz meg a romákkal kapcsolatban, de az ellenük irányuló diszkriminációt elutasítja (23%).¹²

7. táblázat
A cigányellenesség szervezõdése. Klaszterek a sztereotípiák és a diszkrimináció mentén (klaszterközéppontok)

	Erõsen romapárti	Mérsékelt romapárti	Csak negatívan sztereotipizál, de nem diszkriminál	Roma- ellenes
Negatív sztereotípiák	-1,82	-0,89	0,31	0,71
Etnikai diszkrimináció	-1,63	-0,10	-0,76	0,83
Klaszterek nagysága, százalék	11	22	23	44

Mint az elõzõ rész végen, most is bemutatjuk az újonnan létrehozott és a már ismert aggregált változók kapcsolatát. Most már háromváltozós modellel dolgozhatunk, amelyben a státus, a tolerancia és a diszkriminációs hajlandóság együttes illeszkedését vizsgálhatjuk.

8. táblázat
A társadalmi státus, a másság elfogadása, a sztereotípiák és a diszkrimináció korrelációs mátrixa

	Teljes társadalmi státus	Másság elfogadása	Negatív sztereotípiák	Diszkrimináció
Teljes társadalmi státus	1,0000	0,1440	-0,1062	-0,0477
Másság elfogadása	0,1440	1,0000	-0,3331	-0,5207
Negatív sztereotípiák	-0,1062	-0,3331	1,0000	>0,5566
Diszkrimináció	-0,0477	-0,5207	0,5566	1,0000

A magasabb társadalmi státus nemcsak a másság elfogadására, de a negatív sztereotípiáktól való tartózkodásra is hajlamosít, viszont alig van hatása a diszkriminációs beállítódásra. A másság elutasítása együtt jár a romákkal kapcsolatos negatív szte-reotípiák elfogadásával, és kifejezetten erõteljesen összekapcsolódik a romákkal kapcsolatos diszkrimináció helyeslésével. Ugyancsak magas a negatív sztereotípiák és a diszkrimináció együtt járása, de a két érzület pontos megfelelését éppen az a csoport gátolja, amely csak sztereotipizál, de a diszkriminációt elutasítja.
 

A romák offenzivitásának rémképe

Egy kisebbség létszámának téves becslése lehet egyszerû ismeretszint kérdése. Többnyire ez az eset, ha a kisebbség többségi reprezentációja érzelmileg semleges. A magyarországi vendek létszámának helyes vagy helytelen becslése valószínûleg tisztán ismeretszinttõl függ. Ha a szóban forgó kisebbség népszerû, akkor a magas létszámbecslés vágykép, s az alacsony létszámbecslés rémkép. (Tipikusan ez a helyzet, ha a magyarországi magyarok a határon kívüli magyarság létszámát becslik.) Ha az adott kisebbség reprezentációja a többségben negatív, a helyzet fordított. Az alacsony létszám a vágykép, s a magas létszámbecslés a rémkép (Csepeli-Örkény-Székelyi 2000).

Ismervén a magyarországi romákra vonatkozóan kialakított negatív sztereotípiákat, a velük szemben megnyilvánuló szegregációs és diszkriminációs attitûd elterjedésének mértékét, nem alaptalan a feltevésünk, miszerint a romák létszámának becslése mögött az ismeretszinttõl esetleg árnyalva, voltaképpen a társadalom "elcigányosodásától" való félelem munkál. Mielõtt feltételezésünket bizonyítjuk, nézzük meg, mekkorára becsülték a romák arányát a megkérdezettek a múltra, a jelenre és a jövõre vonatkozóan.

9. táblázat
A roma népesség összlakosságon belüli aránya a kérdezettek becslése szerint (százalék)

Húsz évvel ezelõtt	12,35
Jelenleg	22,40
Húsz év múlva	35,35

A megkérdezettek körében a cigányok létszámának becslése nem-lineáris trendet követ. Szociológiai vizsgálatok eredményei alapján tudjuk, hogy húsz évvel ezelõtt a romák tényleges aránya alig haladta meg az 5 százalékot a magyar társadalomban. A megkérdezettek ezt az arányt átlagosan 7 százalékkal becsülték felül. Ha a felülbecslõk és a felülbecsléstõl mentesek aranyát vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a húsz évvel ezelõtti romaarányt a kérdezettek 27 százaléka nem becsülte felül. A jelenlegi helyzet sokkal inkább elszabadítja a felülbecslés tendenciáit. A szociológusok szerinti jelenlegi 7 százalékos arányt már átlagosan 15 százalékkal becsülték felül, és csak a kérdezettek kevesebb mint egytizede (!) nem adott felülbecslést a romák létszámára. A jövõre vonatkozó becslések azt a víziót mutatják, mely szerint húsz év múlva minden harmadik magyarországi ember roma lesz.

A magyar rendõrök országos reprezentatív mintáján ugyanezeket a létszámbecslési kérdéseket tettük föl 1996-ban. A rendõrök körében ugyancsak nem-lineáris becslési trendet tapasztaltunk. A húsz évvel korábbi romaarányt 11 százalékra becsülték, az akkor jelen idejû arányt 20 százalékban látták, a jövõbelit pedig 31 százalékosnak becsülték (Csepeli-Örkény-Székelyi 1997).

Ha az ismeretszintnek egyáltalán van szerepe, az feltehetõen az iskolai végzettség függvénye. A rémkép pedig inkább a diszkriminációs hajlandóság függvénye lehet. A rémkép meghatározottságának vizsgálata érdekében egy regressziós modellt hoztunk létre, ahol a függõ változó a jelenlegi romaarány-becslés volt, magyarázó változóként pedig az iskolai végzettséget, a romákkal szembeni diszkriminációs hajlandóságot és a roma társadalom offenzivitását jelzõ mutatót¹³ használtuk.

10. táblázat
A jelenlegi romaarány becslésének lineáris regressziós modellje

	Béta	T	Sig T
Iskolázottság	-0,093896	-2,953	0,0032
Romákkal szembeni diszkrimináció elfogadása	0,063859	2,006	0,0451
A romalétszám növekedésének dinamikája	0,294200	9,207	0,0000

A regressziós béták azt mutatják, hogy az iskolázottság növekedésével ugyan csökken a felülbecslés mértéke (béta=-0,09), de ez a hatás eltörpül ahhoz képest, amit a romatársadalom dinamikus növekedésének rémképe (béta=0,29) jelent. A romákkal szembeni diszkriminációra való hajlandóság, ha nem is látványosan, de növeli a felülbecslés mértékét. Ez arra utal, hogy a létszámfelülbecslés mögött sokkal erõsebben munkál a negatív elõítélet, mint az ismeret.
 

A roma társadalom tagoltságáról alkotott kép

Mielõtt a roma társadalom tagoltságára vonatkozó feltételezések alakulását tárgyalnánk, röviden kitérünk egy összehasonlításra, mely azt mutatja, hogy a magyar közvéleményben milyen társadalomkép jelent meg 1991-ben és 1996-ben.¹⁴ Mindkét alkalommal az derült ki, hogy a társadalom szerkezetét piramishoz hasonlatosnak látják a megkérdezettek: a piramis alján sok szegénnyel, a tetején pedig viszonylag kevés gazdaggal. Az idõben elõrehaladva a szegények aránya emelkedett, alapvetõen a középrétegek rovására.

A roma társadalom tagoltságáról a magyar közvéleményben élõ kép egyetlen idõmetszetben áll rendelkezésre. Magyarország az elmúlt négy évben egy gazdaságilag sikeresnek nevezhetõ periódust élt meg, amely együtt járt a szegénység bizonyos mértékû csökkenésével. A romákra vonatkozó becslések még így sem jeleznek egy, a többséget és a roma társadalmat elválasztó mély szakadékot. Jóllehet a romák között a megkérdezettek 66 százalékra becsülik átlagosan a szegények arányát, ami önmagában elképesztõen nagy szám, ez a becslés nincs túlságosan messze attól az 58 százaléktól, amelyre a szegények arányát átlagosan becsülték Magyarországon 1996-ban.¹⁵

11. táblázat
A szegények, a gazdagok és a középosztály észlelt nagysága három idõmetszetben a többségi társadalomban és a romák körében (átlagos becslés)

	Szegény	Középosztály	Gazdag
1991, teljes népességben	50	30	20
1996, teljes népességben	58	24	16
2000, romákon belül a többségi társadalom szerint	66	27	7

Már az említett 1991-es és 1996-os vizsgálatban is kísérletet tettünk arra, hogy a szegények arányára vonatkozó becsléseket összekapcsoljuk a szegénységre vonatkozó oktételezésekkel. Tettük ezt azért, mert a válaszadók választásai a különféle felsorolt oktételezések között nem csupán arról szólnak, hogy az emberek hogyan látják a szegényeket, hanem jól jellemzik a társadalmi egyenlõtlenségek természetére vonatkozó különbözõ ideológiai felfogásokat és alternatívákat is. Ha valaki a szegényeket hibáztatja sorsuk alakulásáért, könnyebben elhárítja magától a társadalmi szolidaritás morális kényszerét, és konzervatív nézõpontból ítéli meg a társadalmi egyenlõtlenségek kérdését. Ezzel szemben a külsõ okok választása valószínûsíti, hogy a polgárok azonosulnak a modern társadalmak olyan morális elveivel, mint a társadalmi egyenlõtlenségek csökkentésének a gondolata, a társadalmi szolidaritás elve, a kollektíven elfogadott szociális minimum fogalma.¹⁶ Különösen fontosnak tûnnek ezek a kérdések akkor, ha nem általában a szegényekrõl, hanem a romákról, illetve a szegény romákról beszélünk (Örkény-Székelyi 1999).

Annak érdekében, hogy a többségi társadalom romaképét viszonyítási keretbe helyezhessük el, érdemes röviden felidézni a már említett kutatások fontosabb megállapításait. 1991-ben négy markáns kép¹⁷ rajzolódott ki a többségi társadalomról. Az elsõ típusba a konzervatívok tartoztak, akiknek az volt a véleményük, hogy a szegények aránya alacsony, és a szegények önmaguk tehetnek arról, hogy a perifériára szorultak. A következõ típus a populistáké, akiket az jellemez, hogy sok szegényt látnak a társadalomban, és a külsõ és belsõ okokat egyaránt fontos magyarázatoknak tartják. A harmadik típusba a posztszocialisták tartoznak: õk is magasra becslik a szegények arányát, de emögött csak a külsõ okokat fogadják el magyarázatként, a szegényeket mintegy felmentve a saját sorsuk miatti felelõsség alól. A negyedik típust a szociálliberális álláspont jellemzi, amely szerint a szegények aránya nem túl magas ugyan, de szegénységükért a társadalom felelõs.

Az 1996-os vizsgálat tanúsága szerint az emberek társadalomlátása némileg megváltozott. Erõteljes volt a konzervatív és populista nézetrendszer térhódítása, a posztszocialista világlátás valamelyest, a szociálliberális pedig erõteljesen vesztett népszerûségébõl.¹⁸

12. táblázat
A szegények arányára és a szegénységre vonatkozó oktételezés típusai a teljes népességre vonatkoztatva (a klaszterek százalékos megoszlása)

1991, teljes népesség		1996, teljes népesség
Konzervatív	23	Konzervatív	30
Populista	37	Populista	41
Posztszocialista	19	Posztszocialista	16
Szociálliberális	21	Szociálliberális	13

13. táblázat
A szegények arányára és a szegénységre vonatkozó oktételezés típusai a roma népességre vonatkoztatva (a klaszterek százalékos megoszlása)

2000, a romákról alkotott kép
Cigánygyûlölõ (minden romát szegénynek lát, és belsõ okokkal magyaráz)	28
Populista (sok szegényt lát, és mind a külsõ, mind a belsõ okokat fontosnak tartja)	25
Szolidáris (sok szegény romát lát, és külsõ okokkal magyaráz)	18
Hárító (kevés szegény romát lát, és a belsõ okokat hangsúlyoz)	13
Bagatellizál (nem lát szegény romát, de külsõ okokkal magyaráz)	16

Bár abban nincs különbség, hogy akár a társadalom egészérõl, akár csak a roma kisebbségrõl van szó, a közvélemény az emberek többségét szegénynek látja, abban már igen nagy a különbség, hogy milyen ideológiai álláspont munkál a szegénységnek tulajdonított okok mélyén. A romák körében tapasztalható szegénységgel szemben láthatóan sokkal kisebb a többségi társadalom empátiája. A 2000-es vizsgálat során a válaszadók kifejezetten belsõ okokat hangsúlyoztak a romák szegénységének létrejöttében, és csupán egy részük (a szolidárisak, valamint a belsõ okok szerepét is hangsúlyozva, a populisták csoportja) ismerte el a külsõ körülmények negatív szerepét. Az emancipatív irányú romapolitika várható társadalmi fogadtatása szempontjából rossz hír, hogy a megkérdezettek 28 százaléka gyakorlatilag az egész magyarországi roma kisebbséget (átlagosan a romák 81%-át) szegénynek látja, miközben elutasítja a külsõ társadalmi okok szerepét, és csupán az érintetteket hibáztatja sorsuk alakulásáért. Nehéz ezt másként mint a cigányokkal szemben erõteljesen elutasító, elõítéletes álláspontot értelmezni.

Mindössze két olyan csoportot találtunk, amely az átlagosnál kisebbre becsli a szegények arányát a romákon. Ezek közül az egyik a hárítók csoportja (arányuk 13%), amelyet az jellemez, hogy a romákat önmagukat hibáztatja szegénységükért. A másik csoport a bagatellizáló típus (arányuk 16%), amely a társadalom felelõsségét hangsúlyozza.

A vizsgálat során, amikor a többséget a romák helyzetérõl faggattuk, a szegénységnek szinte alig találtuk alternatíváját. Az emberek kétharmada szerint 5 százalék vagy ennél kevesebb annak valószínûsége, hogy egy roma származású sikeres legyen, és 10 százaléknyi vagy ennél nagyobb esélyt mindössze az emberek 14 százaléka lát.

A romaszegénység attribúciós mintája nem lehet független a negatív sztereotipizációtól. Ezt a várt összefüggést mutatjuk be a következõ táblázaton, mely igazolja azt a feltevésünket, hogy a cigányokat szegénységükért hibáztató álláspont valóban nem mentes az elõítéletességtõl.

14. táblázat
A roma társadalomról alkotott kép és a romákra vonatkozó negatív sztereotípiák (faktorscore-átlag)

Hárító	0,37
Cigánygyûlölõ	0,45
Populista	-0,05
Szolidáris	-0,81
Bagatellizáló	-0,10

A legerõsebb negatív sztereotipizálásra a cigánygyûlölõk hajlanak, és õket - alig lemaradva - a hárítók követik. Értelemszerûen a romákkal szolidáris csoport teljesen mentes a negatív sztereotípiáktól, és a bagatellizálókban is inkább pozitív, mint negatív attitûdök érhetõk tetten. A populisták kétarcúsága nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a nagyarányú romaszegénységet külsõ és belsõ okokkal egyaránt magyarázzák, hanem abban is, hogy a negatív sztereotipizálás tekintetében is "átlagos" pozíciót foglalnak el: a negatív sztereotípiák egy részét elfogadják, más részét elutasítják.

A roma társadalomról alkotott kép kapcsán kirajzolódó típusok "belsõ természetének" megértéséhez segít bennünket, ha megvizsgáljuk, hogy az egyes típusok hogyan látják a romák arányát különbözõ idõmetszetekben.

15. táblázat
A roma társadalomról alkotott kép és a romákra vonatkozó létszámbecslések (átlagok)

	Romák aránya húsz évvel ezelõtt	Romák aránya ma	Romák aránya húsz év múlva	Szegények aránya a romákon belül	Sikeres romák aránya
Hárító	14	28	43	39	8
Cigánygyûlölõ	13	22	36	81	6
Populista	11	20	32	80	7
Szolidáris	12	22	34	77	9
Bagatellizáló	13	23	35	24	8

Abban a kérdésben, hogy húsz évvel ezelõtt a magyar népesség hány százaléka volt roma, nincsenek markáns különbségek az egyes típusok között. A mai állapotokat illetõen azonban már kirajzolódik a hárítók csoportjának egy jellegzetessége: õk különösen élen járnak a romák számarányának felülbecslésében. Ennek azért van különös jelentõsége, mert ez a csoport az, amely a romákon belül kevés szegényt és viszonylag sok sikerest lát. Mivel erõs negatív sztereotípiái vannak a romákkal szemben, és inkább relativizálja, semmint felnagyítaná a romák szociális gondjait, nem meglepõ, hogy a szegénység magyarázatában leginkább a belsõ okokat hangsúlyozza.

A romagyûlölõk elõrejelzése átlagos - bár így is jelentõs - demográfiai offenzivitást mutat, miközben a roma társadalmat szélsõségesen szegénynek látják, és a nagyságbecslések különösen erõs negatív attitûdökkel párosulnak. Nem éreznek felelõsséget a romák iránt, sõt õket vádolják a romasors alakulásáért. Gondjaik megoldásában magukra hagyják a romákat, sõt, mint majd látni fogjuk, erõs diszkriminációra való hajlandóság is jellemzi õket.

Az ellenpólust a szolidárisak csoportja jelenti. Miközben a romákra vonatkozó nagyságbecsléseik nem különböznek az átlagostól, a roma társadalmat viszonylag tagoltnak látják, a sok szegény mellett a sikeresek arányát is - relatíve - magasra becslik. Mindez a negatív érzületektõl való mentességgel társul.

A populista és a szolidáris álláspont híveit az oktulajdonítási minta alapján különböztethetjük meg: a populisták számára a romák hibáztatása éppen olyan fontos magyarázat a nagyarányú szegénységre, mint a külsõ tényezõk.

A bagatellizálók az elõítéletesekhez hasonlóan egy demográfiai "romalavina" rémképét látják maguk elõtt, a szegénységet azonban igen kismértékûnek látják a romák körében, a sikeresek arányát viszont relatíve magasra becsülik. Nem véletlenül kapta a csoport a címkét: szerintük a kis létszámú szegény roma "kezelése" bagatell, bár össztársadalmi feladat.

Mint az eddigiekben mindig, most is megvizsgáljuk, hogy a társadalmi státus, a státusérzet, valamint a kettõ kombinációja hogyan függ össze a romareprezentáció éppen tárgyalt elemeivel.

16. táblázat
A roma társadalomról alkotott kép és a képet alkotók társadalmi státusa (faktorscore-átlag)

	Szubjektív státus	Objektív státus	Összevont státus
Hárító	-0,03	-0,08	-0,07
Cigánygyûlölõ	-0,03	-0,06	-0,02
Populista	0,10	0,11	0,15
Szolidáris	0,14	0,13	0,16
Bagatellizáló	-0,21	-0,12	-0,19

A magas státus általában véve is elõsegíti a szegénység szociálliberális típusú, a külsõ tényezõk szerepét hangsúlyozó attribúciós minta elfogadását (Örkény 1997). Ezzel szemben az alacsony státus látószögébõl nézve paradox módon a szegénység deviancia, melyet az érintettek jellembeli fogyatékosságai (lustaság, alkoholizmus, megbízhatatlanság stb.) okoznak. A táblázat azt mutatja, hogy a szolidáris és populista csoport a magas társadalmi státus adta biztonságból tekint a nagyszámú szegény romára, és eközben nem feledkezik meg a társadalom felelõsségérõl. Ezzel szemben a legalacsonyabb státusú csoport (a bagatellizálók csoportja) vetélytársakat érezhet a romákban, akik ugyanarra a szûkös szociálpolitikai erõforrásra támaszkodva kerülhetnek ki a szegénységbõl, ezért ez az erõforrás a maguk számára is létfontosságú. Ez a segélyféltés munkálhat bennük, amikor a szegény romák arányát kicsire becslik, de a szegénységbõl való kijutást a romák és a maguk számára is csak külsõ segítséggel látják lehetségesnek. A cigánygyûlölõk és a hárítók státusukat tekintve "a hátrányos térfélen" helyezkednek el, valahol a leszakadás határán. Számukra reális veszély, hogy maguk is rászorulhatnak az össztársadalmi segítségre, ezért függetlenül attól, hogy a szegény romák arányát magasra vagy alacsonyra becsülik, a meritokratikus (az érdemes és érdemtelen szegényeket megkülönböztetõ) attribúciós mintát preferáljak. Értelemszerûen a romákat az érdemtelen szegények közé sorolják, ezzel nyitva hagyván a lehetõséget, hogy szükség esetén a maguk érdemességére hivatkozhassanak.

A tanulmányt záró útmodellben a roma kisebbség körében észlelt szegénység attribuciójának két változatát használjuk fel. Az egyik változat a romákat okolja helyzetük kilátástalan voltáért, a másik inkább a társadalmi okokat hangsúlyozza a romákat sújtó szegénység miatt.¹⁹
 

Diszkriminációs hajlandóság a romákkal szemben

Korábban már ismertettük azokat az eredményeket, amelyeket a negatív érzelmi töltéssel párosuló társadalmi távolságérzet felmérése kapcsán kaptunk. Emlékeztetjük az olvasót arra, hogy egy kilencfokú skála segítségével mértük a romák iránt érzett attitûdöt, továbbá a megkérdezetteknek egy igen-nel vagy nem-mel kellett nyilatkozni arról, hogy önmagukat a cigányoktól idegenkedõk csoportjába sorolják-e, és ugyancsak egy igen-nem válaszalternatívát kínáló kérdésre válaszolva kellett megmondaniuk, hogy hozzájárulnának-e ahhoz, hogy a szomszédságukba cigány költözzön.

A diszkriminációra való hajlandóságot szintén három, Likert-típusú állítással teszteltük. A kérdések arra vonatkoztak, hogy kell-e az országnak áldoznia annak érdekében, hogy a cigányok, ha akarnak, anyanyelvükön is tanulhassanak az iskolákban; helyes-e, ha vannak olyan szórakozóhelyek, ahová cigányokat nem engednek be; és veszélyezteti-e a társadalom biztonságát a cigány lakosság számának növekedése.
 

Ahogyan a többségi társadalom diszkriminál

A hat item - a társadalmi távolság és a diszkriminációra való hajlandóság három-három itemének - tartalmi heterogenitása nem indokolja, hogy mindegyik item mögött diszkriminációs hajlandóságot feltételezzünk. Azonban az a tény, hogy fõkomponens-elemzés azt mutatta, hogy az itemek mindegyike szorosan összekapcsolódott a cigányok bizonyos szórakozóhelyekrõl való kitiltásával, illetve azzal a rendkívül erõs állítással, hogy a cigányok létszámnövekedése a társadalom biztonságát veszélyezteti, az olvasót is meggyõzheti arról, hogy a dimenzióban sûrûsödõ értéktartalom nem egyszerûen cigányellenességet, hanem kifejezett, a romákkal szembeni diszkriminációs törekvéseket hordoz. Amikor a válaszadó nem járulna hozzá ahhoz, hogy egy roma a szomszédságába költözzön, ez azt is jelenti, hogy ha történetesen már élnek a szomszédságában romák, akkor szívesen venné, hogy bárhogyan, de elérhetné, hogy a romákat költöztessék el onnan. Továbbá ezért véljük azt, hogy ha valaki nem akar a közpénzbõl áldozni arra, hogy a romák anyanyelvükön tanulhassanak, ez a roma kultúra leértékelésének egy mozzanata. A társadalmi távolság és a diszkrimináció egyetlen dimenzióba tömörítése azt mutatja, hogy a többségi társadalom egy része szeparálódni akar a romáktól, és ennek érdekében akár diszkriminatív lépésekre is hajlandó.

Az útmodellekben a diszkriminációs hajlandóság fõkomponensét használtuk fel, melynek egyik pólusa a diszkrimináció elfogadását, a másik pólusa az elutasítását jelenti.
 

Akik diszkriminálnak

Annak érdekében, hogy a közvéleményben megkülönböztethetõ nézetcsoportok közötti finomabb különbségeket feltárjuk, a romákkal kapcsolatos attitûdök, a tõlük érzett társadalmi távolság és az ellenük irányuló diszkriminációs hajlandóság segítségével három jellegzetes csoportot képeztünk.²⁰

17. táblázat
A diszkrimináció típusai (klaszterközéppontok és csoportarányok)

	Ellen- szenv	Identifikáció a roma- ellenesek csoportjával	Társa- dalmi távolság	Nyelvi diszkri- mináció	Társa- dalmi diszkri- mináció	Destabili- zációs veszély- érzet	A klaszterek nagysága, százalék
Rasszista	0,64	0,44	0,22	0,48	0,92	0,74	39
Romabarát	-0,86	-1,19	-0,50	-0,37	-0,60	-0,58	33
Távolságtartó	0,13	0,80	0,03	-0,24	-0,55	-0,37	28

A fenti táblázatból jól látható, hogy a klaszterekben is fellelhetõ az a két pólus - a rasszista és a romákat elfogadó csoport -, amelyeknek létét a fõkomponens-elemzés kapcsán említettünk. A rasszisták csoportját az jellemzi, hogy rendkívül ellenszenvesnek érzik a romákat, hogy igen erõsen identifikálódnak a többségi társadalom azon csoportjával, amely idegenkedik a romáktól, nagy társadalmi távolságot éreznek tõlük, és mindenfajta diszkriminációs lehetõség nagy támogatásra talál körükben. E csoport jellemzésekor fontos megemlíteni, hogy bennük a legerõsebb az a félelem, hogy a romák számszerû növekedése veszélyezteti az egész magyar társadalom biztonságát. A rasszisták aránya hihetetlenül magas, a népesség több mint egyharmada tartozik ide.

Az ellenkezõ póluson a romabarátok csoportja található. Ez a csoport rokonszenvezik a romákkal, és értelemszerûen nem identifikálódik a romaellenesek csoportjával. Nem érez társadalmi távolságot a romáktól, elutasítja a diszkrimináció összes válfaját, és nem érzi az ország biztonságát veszélyben a romák számszerû növekedésétõl. Ez a nézetegyüttes a népesség 33 százalékát jellemzi.

A két pólus között találjuk a távolságtartókat, akik elutasítják a romákkal szembeni diszkriminációt, ha nem is olyan vehemensen, mint a romabarát csoport tagjai. Ugyanakkor bizonyos társadalmi távolságot éreznek a romákkal szemben, és jelentõs bennük a romákkal szembeni ellenszenv. A romákkal szembeni ellenszenv a szemükben a többség álláspontjával való azonosulást jelenti, hiszen kiugróan magas közöttük azok aránya, akik úgy gondolják, hogy nem egyszerûen a személyes ellenérzéseikrõl vallanak, hanem beletartoznak a romáktól idegenkedõk "nagy családjába". A csoport aránya 28 százalék.

A szociológiai kutatások azt bizonyítják, hogy a romaellenesség tekintetében konszenzus van a magyar társadalomban. A konszenzus jele, hogy az iskolai végzettség "nem fog" a cigányellenesség erején. Ezt a mi kutatásunk is igazolja. A diszkriminációra hajlók aránya minden iskolai végzettségi fokozatban 39 százalék körül alakul. A romabarátok aránya azonban egyre csökken az iskolai végzettség növekedésével.²¹ Riasztóan kezd érvényesülni egy olyan társadalmi konszenzus, amely szerint a romákkal szembeni tolerancia és a romaellenes diszkrimináció elutasítása számít devianciának.

A diszkriminációra való hajlandóság és a roma kisebbség körében uralkodó szegénységrõl alkotott kép között erõs az összefüggés (persze nem tudni, melyik okozza melyiket).

18. táblázat
A roma társadalomról alkotott kép és a diszkriminációs hajlandóság összefüggése, (faktorscore-átlagok)

Hárító (kevés szegény romát lát, és belsõ okokat hangsúlyoz)	0,30
Cigánygyûlölõ (minden romát szegénynek lát, és belsõ okokkal magyaráz)	0,49
Populista (sok szegényt lát, és mind a külsõ, mind a belsõ okokat fontosnak tart)	-0,10
Szolidáris (sok szegényt lát, és külsõ okokkal magyaráz)	-0,83
Bagatellizál (nem lát szegény romát, de külsõ okokkal magyaráz)	-0,02

A táblázat nem tartogat meglepetéseket. Láthatjuk, hogy a cigánygyûlölõk nemcsak szegénynek látják a roma társadalmat, és magukat a romákat okolják a rossz helyzetükért, de mindez erõs diszkriminációs késztetéssel is párosul. A hárítók kevés szegény romát látnak, de a szegénység okait a romákban keresik, és ugyancsak magas diszkriminációs potenciált mutatnak. Akik bagatellizálják a problémát, hiába mentik fel a romákat a saját nehéz sorsuk miatti felelõsség alól, képtelenek menekülni a cigányellenességtõl. Erõsebb a diszkrimináció elutasítása a populisták körében, akik a nagyarányú romaszegénységet külsõ és belsõ okokkal egyaránt magyarázták. Markánsan diszkriminációellenes a szolidárisnak nevezett csoport, amely a romák között ugyancsak magasra becsli a szegények arányát, de mindezért a társadalom felelõsségét hangsúlyozza. Akik a kisebb vagy nagyobb arányú romaszegénységet belsõ okokkal magyarázzák, nem egyszerûen a társadalmi segítséget kívánják megtagadni a romáktól, hanem még mélyebbre, a társadalmon kívülre akarják szorítani õket.

Nem számít az sem meglepõnek, hogy a diszkriminációs hajlandóság mögött a romákra vonatkozó negatív sztereotípiák munkálkodnak (a két mutató között a korreláció +0,53). A másság általános elutasítása és a romákat sújtó diszkrimináció közötti összefüggés is igen erõs (a korreláció értéke +0,55).

Mindez azt mutatja, hogy a többség a roma kisebbséget negatív érzésekbõl, rosszindulatú sztereotípiákból, igazságtalan attribuciókból, valamint szegregációs és diszkriminációs attitûdökbõl képzett kognitív fallal választja el magától, és az elõítéletek falát az idõben elõrehaladva egyre nehezebb és nehezebb lesz áttörni.
 

A siker dimenziói

A marginalizálódás és a szegénység ellenpontja a siker. Kérdés azonban, hogy a többségi társadalom, amelynek nagy része a romák szegénységében megérdemelt sorsot lát, képes-e, illetve hajlandó-e a roma sikeresség attribútumai között a többségi társadalom normáival egybevágó feltételrendszert tételezni. A roma sikeresség percepciójában nem egyszerûen a romákkal kapcsolatos egyfajta elismerés nyilvánul meg, de a siker attribútumai megmutatják az utat, amelyet követve - a válaszadók szerint - a romák beilleszkedhetnek a többségi társadalom rendjébe.

Elõzetes feltételezésünk szerint a romák sikerstratégiája háromféle módon képzelhetõ el. Az elsõ a belsõ erõforrásokra támaszkodás, amelyet a tehetség, az akaraterõ és a szorgalom testesített meg a kérdõívünkben. Egy másik lehetõség az asszimilációs stratégia, ami azt jelenti, hogy a sikerre vágyó kisebbség tagja elveszíti régi arcát, és beleolvad a többségi társadalomba. Ilyen esetekben a siker feltétele a roma származás eltitkolása, a jó kapcsolatok, és a mindenhez szükséges szerencse. A harmadik lehetséges módja a sikerességnek az, hogy a romák megtarthatják etnikai identitásukat, és így válhatnak a társadalom teljes jogú tagjaivá, azaz integrálódhatnak. Az integrációs stratégiát a roma származás felvállalása és a segítõkész társadalmi környezet jellemzi.

Az elõzetes elképzeléseket az empirikus adatok megerõsítették, hiszen a közvéleményben háromféle sikerstratégia tudatosult.²² Alapos okunk van annak feltételezésére, hogy az egyes sikerstratégiák választása nem független a roma csoport reprezentaciójának módjától, melynek elemeit a korábbiak során részletesen tárgyaltuk. Ennek feltérképezésére azt az eljárást választottuk, hogy három komplex útmodellben mutatjuk be, hogy a társadalmi státusból kiindulva, a másságra vonatkozó általános és a romákra vonatkozó speciális attitûdökbõl hogyan keletkezhet diszkriminációra való hajlandóság, és mindez mennyire befolyásolja a válaszadók elképzeléseit a romák társadalmi beilleszkedésérõl, a lehetséges sikerstratégiákról.

Elsõ útmodellünkben azt mutatjuk be, hogy milyen kognitív elõzményekre vezethetõ vissza az a fajta mélyen konzervatív ihletesû és romaellenes sikerstratégiai javallat, melynek lényege, hogy a romák segítsenek magukon, támaszkodjanak saját pszichológiai erõforrásaikra (lásd 2. ábra).

Az útmodell által tartogatott elsõ meglepetés, hogy maga a modell igen kevéssé magyarázza azoknak a gondolkodásmódját, akik a belsõ erõforrásokat a siker sine qua non-jaként definiálják (a megmagyarázatlanul hagyott hányad 92%). A második meglepetés az, hogy a diszkriminációra való hajlandóság vagy annak elutasítása nem magyarázza ezt a sikerstratégiát. Ez azt jelenti, hogy a romák belsõ erõforrásaira apellálók között éppen úgy találunk olyanokat, akik a romákat készek diszkriminálni, mint olyanokat, akik ezt elutasítják. Az útmodell tanúsága szerint több, egymással ellentétes beállítódás is megférhet egymás mellett.²³

Elõször azokat az utakat vegyük sorra, amelyeknek végállomása a belsõ erõforrás mint lehetséges sikerstratégia elfogadása. Ezek az utak azokat az intoleráns nézeteket rajzolják ki, amelyek pusztán a romák individuális erõfeszítéseire alapozzák társadalmi beilleszkedésüket. (A kiindulópontunk mindig a magasabb társadalmi státus, így értelemszerûen az alacsony státusúakra az összefüggések fordítottan érvényesek.)

A magas státus önmagában nem garancia a toleráns álláspontra, hiszen a magas státusúak között olyanokat is találunk, akik a romák között magasra becslik a szegények arányát, bár megtanulták, hogy a negatív sztereotípiák hangoztatása nem comme il faut. A "jólneveltség" leplezi a szolidaritás hiányát, de a romák lehetséges felemelkedésének titkát a belsõ erõforrásokban látja. Egy másik út azokra jellemzõ, akik bár magas státusúak, és általában hajlanak a másság elfogadására, de a romák között viszonylag sok szegényt látnak, és elfogadják, hogy a romák beilleszkedése magukon a romákon múlik. Ennek az álláspontnak van egy szofisztikáltabb altípusa, amihez egy tagolatlanabb romatársadalom-kép társul - sok szegény és kevés sikeres romával -, a romák szegénységét belsõ okokkal magyarázza, és ehhez negatív sztereotípiákat társít, a végállomás pedig a belsõ erõforrások fontosságának hangsúlyozása.

Mindhárom álláspontban jól kimutatható egyfajta romaellenesség, hiszen miközben a válaszadók úgy vélik, hogy a romák szorgalommal, akaraterõvel és tehetséggel beilleszkedhetnének a társadalomba, a társadalom felelõsségét elutasítják. Különösen szélsõséges nézetrendszer sejlik fel mindazon utak mögött, amelyeknek egyik állomása, hogy a romák maguk felelõsek szegénységükért. Ez az álláspont nem csupán "roma belügyként" kezeli a romák beilleszkedésének kérdését, hanem "genetikailag problémás" csoportként tekint a romákra, és reményt sem akar látni a romák beilleszkedésére.

Az útmodellbõl persze toleráns sémák is kibonthatók, hiszen vezetnek a belsõ erõforrások elutasításához is utak. Ezek egyik válfaja azon magasabb státusúak sajátja, akik sok szegényt látnak a romák között, és szegénységüket külsõ okokkal magyarázzák, elutasítják a romákat sújtó negatív sztereotípiákat, és így jutnak arra a következtetésre, hogy nem lehet csak a belsõ erõforrásokra apellálni. Ennek a toleráns nézõpontnak egy másik változata, amikor a magasabb státusúak a másság általános elfogadása mellett elutasítják a romákra vonatkozó negatív sztereotípiákat, és tagadják a belsõ erõforrások kizárólagosságát. Ezen utóbbi utat bonyolultabban is végigjárhatjuk: amikor a magasabb státussal együtt járó toleranciából a szegénység belsõ oktételezésének elutasításán keresztül jutunk el a negatív sztereotípiák tagadásához, majd a belsõ erõforrásra alapozott sikerstratégia elutasításához.

A modellbõl kibontakozó kép tehát igen sokszínû és ellentmondásos. Mégis különös figyelmet kell szentelnünk a romák belsõ erõforrásaira apelláló nézetekre, mivel ezek igen gyakran és igen nagy hangsúllyal fordulnak elõ a közbeszédben. Amikor azt halljuk, hogy a romák be tudnának illeszkedni a többségi világba, ha dolgoznának, ha tehetségesek lennének, és ha lenne akaraterejük, akkor ebben egyaránt fellelhetõ egy õszinte és toleráns nézõpont, amely szerint külsõ társadalmi segítség és egyéni erõfeszítés egyaránt szükséges ahhoz, hogy a romák integráns részét képezhessék a társadalomnak. Fellelhetõ azonban egy rendkívül intoleráns, kifejezetten ellenséges nézõpont is, mely a romákra vonatkozó sztereotípiákat készpénznek veszi, a társadalmi szolidaritást elutasítja, és a romák egyéni felelõsségét hangsúlyozva önmaga és a világ elõtt is rejtegeti, hogy semmiféle szolidaritást nem érez a romákkal kapcsolatban.

A második lehetséges sikerstratégia az asszimiláció (lásd 3. ábra). A roma identitás megtagadását magába foglaló asszimilációs sikerstratégiában végzõdõ útmodell sokkal egyszerûbb szerkezetû és konzisztensebb, mint az elõtte bemutatott modell, melynek végállomása a belsõ erõforrásokra hivatkozó stratégia volt. A különbség abban is megmutatkozik, hogy a modell magyarázó ereje - ahhoz képest, hogy vélekedésekrõl, értékekrõl van szó - magas (14%). A sémában rejlõ egyik kisebbségreprezentációs struktúra a következõ: a magas státusúak hajlanak a másság elfogadására, elutasítják a negatív sztereotípiákat, nem akarnak diszkriminálni, de hívei az asszimilációs stratégiának. Egy másik kognitív "út" az, amelyik a másság elfogadása mellett azonosul a romákat sújtó nagymértékû szegénység külsõ attribúcióival, miközben a negatív sztereotípiákat elutasítva vagy (ezt az állomást kihagyva) közvetlenül ellenáll a diszkriminációs késztetéseknek, és elfogadja az asszimilációt, mint a felemelkedés lehetséges útját. Ennek a gondolkodási sémának egy variánsát jelenti az az út, amely a másságot elfogadókat a romaszegénység belsõ okokkal való magyarázatának elutasításához vezeti. Amikor a belsõ okok elutasítása párosul a negatív sztereotípiák és a diszkrimináció elutasításával, akkor a végállomás megint csak az asszimilációs stratégia elfogadása. (Értelemszerûen ez a séma akkor is rekonstruálható, amikor alacsony státusúakról beszélünk, illetve amikor a belsõ oktulajdonítás elfogadásából kiinduló "utakat" tekintjük. Ez esetben a válaszadók hajlanak a negatív sztereotípiákra, és van bennük diszkriminációs hajlandóság is, és ennek megfelelõen elutasítják az asszimilációs stratégiát.)

A következõ gondolkodási séma a magas státustól és a másság általános elfogadásától indul. A sok szegény és kevés sikeres romát látó válaszadók közül a modell azoknak a gondolkodási struktúráját rajzolja ki, akiknél mindez azzal társul, hogy a romaszegénységet belsõ okokkal magyarázzák. Ha a belsõ attribúciók elfogadásához nem társul negatív érzelmi töltés, akkor az asszimilációt tekintik a válaszadók a felemelkedés lehetséges útjának. Ha viszont a belsõ oktételezéshez negatív érzelmi töltés (negatív sztereotípiák, illetve diszkriminációs hajlandóság) is tartozik, akkor az asszimilációt is elutasítják.

Érdemes még néhány mondat erejéig a romaszegénység külsõ és belsõ attribúcióinak az asszimilációs sikerstratégiára kifejtett hatásánál elidõznünk. Ha valaki a romaszegénység mögött a társadalom felelõsségét látja, akkor asszimilációpárti, függetlenül attól, hogy párosul-e ez a negatív érzelmi töltésû sztereotípiák és a diszkrimináció elutasításával. Tehát aki a társadalmi felelõsséget hangsúlyozza, az így vagy úgy, a roma identitás feladását a sikeresség sine qua non-jának tekinti. Ha valaki a romákat önmagukat hibáztatja szegénységükért, akkor másként gondolkodik az asszimilációról, attól függõen, hogy milyen az érzelmi viszonya a romákkal. Ha semleges, akkor asszimilációpárti, ha ellenséges, akkor asszimilációellenes.

Végül még egy sajátos séma bontható ki az útmodellbõl: asszimilációellenesség jellemzi azokat, akik a másság általános elfogadásának eszméjét vallják, miközben semmiféle markáns képpel²⁴ nem rendelkeznek a roma társadalomról, és semmiféle - az átlagostól eltérõ - érzelmet nem mutatnak irántuk.

Hányféle dolgot jelenthet tehát az asszimiláció elfogadása vagy elutasítása? Ha valaki elfogadja a romák asszimilációját, emögött lehet egy szolidaritáson nyugvó világlátás (a romaszegénység külsõ attribúcióinak elfogadása és a negatív sztereo-típiák, illetve a romák diszkriminációjának elutasítása), de lehet egy álságos nézõpont is, amely azt mondja, hogy a romák önmaguk felelõsek saját sorsukért, és a siker útja csak az lehet, hogy olyanokká kell válniuk, mint a többségi társadalom tagjai.

Az asszimiláció elutasítása is két dolgot jelent. Az egyik egy multikulturális álláspont, mely oly komolyan veszi a másság általános elfogadását, és így szükségképpen elutasítja az asszimilációt. Az asszimiláció elutasítása azonban a társadalomból való kirekesztés szándékát is takarhatja: ha a romaszegénység mögött belsõ attribúciókat feltételezõ válaszadó negatív sztereotípiákban gondolkodik a romákról, és pártolja az ellenük irányuló diszkriminációt, akkor elutasítja az asszimilációt, és nem akarja õket befogadni a többségi társadalomba.

A harmadik lehetséges sikerstratégia a romák integrációját vallja (lásd 4. ábra). Az integrációs sikerstratégia romákra nézve pozitív irányultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy emögött húzódik meg legerõteljesebben a romák elleni diszkrimináció elutasítása.

A magas státussal együtt járó általános tolerancia a negatív sztereotípiák és a diszkrimináció erõteljes elutasításán keresztül vezet a romák integrációjának helyesléséhez. A külsõ attribúciók, azaz a társadalmi felelõsség hangsúlyozása együtt jár az integráció elfogadásával, a belsõ oktételezés viszont - amely negatív sztereotípiákkal és a diszkrimináció elfogadásával párosul - integrációellenességet eredményez.

Az útmodell persze úgy is felépíthetõ, hogy nem a szegények aránybecslésébõl vezet a nyíl a sikeres romák aránya felé, hanem éppen fordítva. Ebben az esetben az új modellben egy önmagát beteljesítõ jóslat értelmezhetõ. Ha valaki úgy gondolja, hogy a romák között viszonylag magas a sikeresek aránya, akkor az integrációt véli a romák felemelkedéséhez vezetõ leghatékonyabb stratégiának. A válaszadók egy részének szemléletében a viszonylag sok sikeres roma képe összekapcsolódik a relatíve kevés szegény roma sorsának külsõ attribúciójával, de a válaszadók egy másik része függetlenül az attribúcióktól, a negatív sztereotípiák és a diszkrimináció elutasításától, már magától a romasikeresség térnyerésének feltételezésétõl közvetlenül eljut az integrációs stratégia elfogadásához.

Ígéretünkhöz híven azokat az útmodelleket is megvizsgáltuk, amelyekben csak az objektív státusból kiindulva rekonstruáltuk a sikerstratégiákhoz vezetõ sémákat. Az objektív státus, amely a státussal való elégedettségtõl függetlenül jelzi a hierarchiában elfoglalt helyet, kikapcsolja az elégedetlenségbõl fakadó frusztrációs elemet. Mivel az elõzõ útmodellekben használt státusmérõszámban a szubjektív és objektív mozzanat egyaránt jelen van, nem meglepõ, hogy az objektív státusból induló modellek szinte egy az egyben leképezték az eredeti útmodelleket. Egy figyelemre méltó változásról kell csak beszámolni, nevezetesen, hogy az objektív státus és a másság elfogadása közötti kapcsolat lazábbá vált (a regressziós béta 0,14-rõl 0,11-re csökkent). Ez azt jelzi, hogy a társadalmi pozícióval való elégedettség - álljon is valaki a társadalmi hierarchia bármely posztján - valamelyest toleránsabbá tesz mindenfajta másság iránt, és így - a modellekben már jelzett utakon és módokon - a romákkal kapcsolatban általában befogadóbb attitûdöket eredményez.

Miközben útmodelljeink azt mutatják meg, hogy a közvélemény milyen gondolkodási sémákon keresztül juthat el a különféle roma sikerstratégiákhoz, sosem téveszthetjük szem elõl, hogy a közvélemény nagy része cigányellenes. Könnyû dolgunk lett volna, ha azt a reprezentációs sémát akartuk volna felépíteni, amelynek végállomása a romák elleni diszkrimináció. Ha visszatekintünk útmodelljeinkre, és megállunk a diszkriminációnál, jól láthatjuk, hogy mennyire konzisztens az a minta, melynek közvetítésével az emberek az intoleranciától a negatív sztereotipizáción át eljutnak a diszkriminációhoz. (Egy ilyen útmodellnél "nincs mit szégyenkezni" a megmagyarázott hányadon, hiszen az a diszkrimináció esetében 47%!) Mi azonban nem azt akartuk megmutatni, hogy a romákkal kapcsolatos érzületek hogyan szervezõdnek a távolságtartásból kiindulva az egyre intenzívebb elutasításon keresztül a diszkrimináció elfogadásáig, hanem azt, hogy még ilyen reménytelen helyzetbõl is vezethet út a megoldás felé.
 

Következtetések

Az útmodellekbõl két következtetést ajánlunk mindazok figyelmébe, akik nem akarnak belenyugodni abba, hogy a magyar társadalom több százezer embert stigmatizál és kiközösít. Elsõ következtetésünk szerint az általános toleranciaszint növekedése egyben a romákkal kapcsolatos ellenérzések csökkenését eredményezi. Az általános tolerancia nem csak az etnikai értelemben vett outgroup tagjaival kapcsolatosan mutatkozik meg. Magában foglalja a szociális deprivációra alapozott kategorizáció útján képzett, közkeletûen "szegénynek" nevezett csoportok tagjaival kapcsolatos megértõ attitûdöt is. E következtetés megfontolása alapján egyértelmûnek tûnik, hogy a romákkal szemben megnyilvánuló intolerancia akkor mérséklõdne, ha nõne a társadalom általános toleranciája. E növekedésnek azonban kemény szociológiai korlátját látjuk abban, hogy az általános tolerancia kialakulása csak a társadalom kisebb részére jellemzõ. Ez a társadalmi szegmens ráadásul szociológiailag nehezen körülhatárolható akár az életkor, akár az iskolai végzettség, akár a vagyoni helyzet szerint. Mindez azt jelzi, hogy a társadalomban az általános tolerancia növekedését még olyan illuzórikus célok megvalósítása esetén is kevéssé remélhetjük, mint az általános kulturális-iskolázottsági színvonal emelkedése vagy az életkörülmények javulása.

Második következtetésünk arra vonatkozik, hogy a társadalom többségében élõ negatív színezetû romakép falán jelentõs rés üthetõ, amennyiben a romakategorizáció és a siker közötti komplementer viszony megszûnik a közgondolkodásban. Ennek elõsegítése elsõsorban a tömegkommunikáció feladata. Más országokban, más kisebbségekre vonatkozó tömegkommunikációs reprezentáció kapcsán is tapasztalták a kutatók, hogy a siker kontextusa jótékonyan gyengíti a kisebbség és deviancia között eleve meglevõ illuzórikus korreláció erejét. A sikerpercepció azonban kétélû fegyver a romaellenesség elleni harcban. Akkor sem lehetünk biztosak a tolerancia jótékony hatásaiban, ha a roma kategória és a siker már nem két egymást kizáró fogalom az emberek fejében. Hiszen ha a siker- attribúció nem párosul a társadalmi segítõkészséggel, az emancipációs közpolitikai elgondolások támogatásával, akkor a sikeres roma személyekkel való tényleges vagy mediált találkozás a "kivétel erõsíti a szabályt" típusú következtetést szüli, rosszabb esetben a sikert a bûnözõ életmóddal kapcsolja össze, ami tovább mélyíti az amúgy is meglévõ intoleranciát, társadalmi megkülönböztetést, és elvezet az etnikai diszkriminációhoz és rasszizmushoz.
 

2. ábra
A belsõ erõforrásokhoz mint sikerstratégiához vezetõ út

3. ábra
Az asszimilációhoz mint sikerstratégiához vezetõ út

4. ábra
A integrációhoz mint sikerstratégiához vezetõ út

 

Irodalom

Allport, G. W. 1977. Az elõítélet. Budapest: Gondolat Könyvkiadó

Csepeli György-Örkény Antal-Székelyi Mária 1997. Szertelen módszerek. In: Szöveggyûjtemény a kisebbségi ügyek rendõrségi kezelésének tanulmányozásához. Budapest: COLPI, 130-172.

Csepeli György-Fábián Zoltán-Sik Endre 1998. Xenofóbia és a cigányságról alkotott vélemények. In: Kolosi Tamás-Tóth István György-Vukovics György (szerk.) Társadalmi riport 1998. Budapest: Tárki, 458-489.

Csepeli György-Örkény Antal-Székelyi Mária 2000. Grappling with National Identity. How Nations See Each Others in Central Europe. Budapest: Akadémiai Kiadó

Erõs Ferenc 1998. Etnicitás és identitás - a cigányellenesség dimenziói a mai magyar társadalomban. In: Erõs Ferenc (szerk.) Megismerés, elõítélet, identitás. Budapest: Új Mandátum Kiadó, 237-245.

Fábián Zoltán-Erõs Ferenc 1996. Autoritarizmus és társadalmi tényezõk a cigányellenesség magyarázatában. In: Erõs Ferenc (szerk.) Azonosság és különbözõség. Tanulmányok az identitásról és az elõítéletrõl. Budapest: Scientia Humana, 182-200.

Gellner, E. 1984. Nations and Nationalism. London: Blackwell

Havas Gábor-Kemény István 1996. A magyarországi romákról. Szociológiai Szemle, (3): 3-20.

Horowitz, D. 1985. Ethnic Groups in Conflict. Berkeley, Los Angeles: University of California Press

Kolosi Tamás 2000. A terhes babapiskóta. Budapest: Osiris Kiadó

Örkény Antal 1997. Hétköznapok igazsága. Igazságossági felfogások egy nemzetközi összehasonlítás tükrében. Budapest: Új Mandátum Kiadó

Örkény Antal-Székelyi Mária 1999. Igazságosság és társadalomkép. Századvég, (tél): 87-113.

Postma, K. 1996. Changing Prejudice in Hungary. A Study of the Collapse of State Socialism and its Impact on Prejudice againts Gypsies and Jews. Groningen: Rijksuniversiteit
 

Jegyzetek
1. E tanulmány megírását a T 032195 számú OTKA-támogatás tette lehetõvé. A tanulmány alapjául szolgáló adatfelvétel 2001 tavaszán történt.

2. Tanulmányunkon végigvonul egy szóhasználatbeli pontatlanság. A vizsgálat kapcsán többségi társadalomról beszélünk, holott 1000 fõs országos reprezentatív mintánk 5-7 százaléka maga is roma. Miután egész tanulmányunknak az a végkicsengése, hogy a magyar társadalom kirekesztõ a romákkal szemben, empirikusan minden bizonnyal alábecsüljük a valóságos helyzetet, hiszen a roma válaszadók kevésbé negatívan viszonyulnak sorstársaikhoz, mint a nem romák.

3. A szubjektív státus beépítése a társadalmi státus mérésébe nem teljesen magától értetõdõ. Mivel azonban a társadalmi státust olyan modell kiindulópontjaként akarjuk definiálni, amelynek segítségével a toleranciát, a másság elfogadását, közvetve a rasszizmus hiányát akarjuk tesztelni, tekintettel kell lennünk arra, hogy a társadalmi hierarchia azonos szintjein lévõ emberek között pozíciójukkal elégedetteket és elégedetleneket egyaránt találhatunk. Az elégedetlenség, mint ezt számos elmélet és empirikus vizsgálat bizonyította, olyan frusztrációs forrás, mely növeli az emberekben a türelmetlenséget, a másokkal szembeni ellenséges érzületet (Postma 1996). Ha ezt a logikát elfogadjuk, a státussal való elégedettségnek is helyet kell adnunk a státus mérõszámában. A végsõ útmodellnél külön is megmutatjuk majd, hogy a szubjektív elemektõl mentes státusmérõszám hogyan mozgatja a romákról alkotott nézeteket.

4. A státuspontszámok egy fordított U alakú görbe mentén változnak az életkor növekedésével, azonban az idõsek státusvesztése olyan nagy mértékû, hogy a lineáris regresszió egy lefelé irányuló egyenesként "látja" a státuspontszámokat.

5. Azért használjuk az elõforduló kifejezést, mert a hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodó menekültként, turistaként megforduló külföldieket, és a velünk együtt élõ kisebbségeket egyaránt szerepeltettük.

6. Az egyetlen dimenzió kialakulása azért is figyelemreméltó, mert a fõkomponens faktorsúlyai alig különböznek az egyes itemeknél (0,65 és 0,85 között mozognak), és a fõkomponens információtartalma figyelemreméltóan magas (61%).

7. Az 1994-es vizsgálatban, amelynek során az elõítéletesség, a tekintélyelvûség és a politikai-ideológiai tagolódás összefüggéseit tanulmányozták a kutatók, Erõs Ferenc, Enyedi Zsolt, Fábián Zoltán és Fleck Zoltán vettek részt. Az OTKA által is támogatott kutatás dokumentumai és adatbázisa (N=1000 fõ) megtalálhatók a TÁRKI adatbankjában.

8. A maximum likelihood módszerrel készült modell illeszkedése nem volt megfelelõ, ezért a végsõ modellekben a módszer által felmutatott véleményszerkezetet módszertanilag korrekt módon fõkomponens-elemzéssel ragadtuk meg.

9. Az elsõ és a harmadik faktor által kirajzolt dimenziókat két elkülönítetten lefuttatott fõkomponens segítségével ragadtuk meg. Ennek a technikának az az elõnye, hogy az útmodellben az etnikai és deviancia alapú másságok közötti összefüggés is kirajzolható.

10. Mivel a másodlagos fõkomponens alkotó elemi maguk is fõkomponensek voltak, meg kell jegyeznünk, hogy az elsõdleges fõkomponensek készítésekor is veszítettünk információt.

11. Két itembõl fõkomponenst készíteni általában nem szokás, de mivel a klaszteranalízis kulcsfogalma a távolság, célszerû volt a negatív sztereotípiákat is egy standardizált változóval leképezni. Mentségünkre mindössze annyi szolgál, hogy a cigányellenességet egyetlen dimenzióban szerettük volna megragadni, és ehhez két sztereotípia-item a kérdõív öszszeállításakor elegendõnek látszott.

12. A cigányellenesség ilyen típusalakzatainak bemutatása azért is fontos, mert a végsõ útmodellekben a roma és a többségi társadalom viszonyát jellemzõ lehetséges stratégiák magyarázatában külön hely illeti a negatív sztereotípiákat, és külön kell szerepeltetni a diszkriminációra hajlamosító beállítódásokat.

13. Ezt a mutatót a jövõbeni és a jelenlegi romaarány különbségébõl képeztük. Ennek a mutatónak a magas értéke azt fejezi ki, hogy az elkövetkezõ húsz évben igen dinamikusan fog nõni a romák létszáma, és így a magyaroké szükségképpen csökkeni fog.

14. A többségi társadalom szerkezetérõl alkotott kép egy 1991-es és egy 1996-os reprezentatív vizsgálatból konstruálható meg (ISJP 1991 és 1996).

15. Míg az 1991-es és 1996-os vizsgálatban direkt kérdés irányult a szegények és gazdagok százalékos arányának becslésére, addig jelen kutatásunkban bár a szegények arányát hasonlóképpen kérdeztük, a gazdagok százalékos aránya helyett azon romák arányát kértük megbecsülni, akik sokra vitték, akik sikeresek.

16. A szegénység oktételezései között három belsõ és három külsõ ok szerepelt. A belsõ okok az iszákosság és laza erkölcs, a képesség és tehetség hiánya, valamint a lustaság volt. A külsõ okok között szerepelt a hátrányos starthelyzet, a többségi társadalom elõítéletessége, valamint a rossz külsõ gazdasági körülmények. Mind a belsõ, mind a külsõ okokat egy-egy fõkomponensben aggregáltuk.

17. A típusok kialakításához klaszterelemzést használtunk. Errõl bõvebben lásd: Örkény-Székelyi 1999.

18. Bármilyen furcsa, az 1996-os társadalomkép mintegy elõrejelezte az 1998-as országgyûlési választások eredményét.

19. A két változót fõkomponens-elemzés segítségével hoztuk létre.

20. A típusokat klaszterelemzés segítségével hoztuk létre.

21. A romabarátok aránya az alapfokú végzettségûek körében 38 százalék, a szakmunkás végzettségûeknél 35 százalék, az érettségizetteknél 28, a diplomával rendelkezõknél 30 százalék (a 28 és 30% közötti különbség nem tekinthetõ szignifikánsnak).

22. A felkínált sikerokok három faktorra illeszkedtek. A maximum likelihood faktorstuktúra a következõ:
 

	Belsõ erõforrás	Asszimilációs stratégia	Integrációs stratégia
Akaraterõ	0,67
Szorgalom	0,80
Tehetség	0,59
Jó kapcsolatok		0,40
A roma származás eltitkolása		0,52
Szerencse		0,69
A roma származás felvállalása			0,49
Segítõkész társadalmi környezet			0,61
A faktorok információtartalma (%)	18	12	8

A mért változók aggregálásakor "nagy" eredménynek számít, ha sikerül faktorelemzéssel látens struktúrát találni a változók mögött. A háromfaktoros modell illeszkedése jó (a khi-négyzethez tartozó P>0,05), és a nyolc változó mindegyikére igaz, hogy információtartalmából a faktorok elegendõ nagyságút megõriznek (a kummunalitások mindegyike nagyobb 0,25-nél).

23. A több, ellentétes társadalomlátás okozza azt, hogy végül is a belsõ erõforrásokra való támaszkodást mint a beilleszkedés lehetséges útját oly kevéssé sikerült a modellben megmagyaráznunk.

24. Az útmodellben a kapcsolatok erõsségét jelzõ béták parciális regressziós együtthatók. Ez azt jelenti, hogy a másság elfogadása úgy jár együtt az asszimiláció elutasításával, hogy ebbõl az együtt járásból minden közbülsõ változó hatása ki van szûrve.