Petar-Emil Mitev

Szociológiai Szemle 2001/4. 13-39.

Petar-Emil Mitev
A SZEGÉNYSÉG DINAMIKÁJA

Általános észrevételek

A szegénység legalább olyannyira változatos, mint maga a társadalom, amelyet jellemez, és mindenfajta regionális és nemzeti sajátosság visszatükrözõje. Nemcsak latin-amerikai, ázsiai vagy európai szegénységet figyelhetünk meg, hanem magyart és lengyelt, oroszt és bolgárt is. Megvizsgálni azokat az összetett összefüggéseket, amelyek a szegénység dinamikáját meghatározzák egy társadalomban, annyit jelent, hogy a társadalom differentia specificáihoz kell eljutnunk. Ez a feladat egyszerre válik bonyolultabbá és könnyebbé, amikor az országoknak egy csoportját elemezzük. Könnyebb, mert az összehasonlítások az elemzések új kiindulópontjait tárják fel, és lehetõvé teszik számunkra, hogy ellenõrizni tudjuk, hogy a talált összefüggések véletlenszerûek-e vagy egyediek. A feladat ugyanakkor sokkal bonyolultabb is, mert az országok közt gyakran elõforduló különbségek további magyarázatot igényelnek.

E tanulmány címe is egy meglehetõsen nagy vizsgálati területet ölel fel. Nem fogjuk megkísérelni, hogy a szegénység többdimenziós arculatát átfogóan áttekintsük, de el fogunk jutni az alapkérdéshez, amikor megvizsgáljuk azokat az elõfeltevéseket, amelyek a társadalmi-strukturális és társalmi-biológiai tényezõk azon hatásaival kapcsolatosak, amelyek a szegénységhez vezetnek - nevezetesen a nemek és a nemzetiségi hovatartozás tényezõihez. A kutatás a "Szegénység, etnikai és nemi hovatartozás Kelet-Európában a piacgazdaságra történõ átmenet idõszakában" elnevezésû projekten alapul, amelyet Szelényi Iván professzor vezetése alatt végeztek a korábbi keleti blokk hat országában 1999-2000-ben.

A kutatás ereje a hatalmas kiterjedésû adattömeg, de ez könnyen a bemutatás gyengeségévé válhat. A kutató egyrészt a számok tengerének Szküllájával néz szembe, amelyben könnyen elveszhet, másrészt a száraz értelmezés Kharübdiszével, amely esetben adatokkal alá nem támasztott vita alakulhat ki. Egy ilyen rövid összegzésben, mint ez, a fogalmi teljességnek kell elsõsorban eleget tennünk. Ezért ezt csak néhány rendelkezésünkre álló táblázattal egészítettük ki. Néhány adatot csak lábjegyzetként említünk meg. Más eredmények ismertetését ki kellett hagynunk a szövegbõl.

Empirikus adatelemzésünk természetesen a méréssel megragadható tényezõkre összpontosít. E tényezõk mellett azonban egy második réteg is jól látható, az, amely a társadalmi és történeti összefüggésekrõl szól. Ezek saját jogukon is érdemesek rövid vizsgálatra, s az ilyesfajta tényezõket kiindulási pontokként fogjuk felhasználni további kutatások céljára.

Társadalmi tényezõk

Bármely felmérésnek, amely olyan társadalmakra irányul, amelyek a piacgazdaságra való áttérés állapotában vannak, azon a látszólag nyilvánvaló feltételezésen kell alapulnia, hogy a szegénység - és az emberek általában vett pénzügyi helyzete - egyre növekvõ mértékben függ az osztály-hovatartozástól.¹ Az ilyesfajta hipotézist lehet kizárólagosan statisztikai adatokra támaszkodva ellenõrizni anélkül, hogy terepmunkát végeznénk. A mostani empirikus felmérés azonban rácáfol az ilyesfajta metodológiai naivitásra. Az átmenet társadalmaiban végbemenõ osztályképzõdés szerepe sokkal komplexebb problémának tûnik.

A rétegek differenciálódása

A visszatekintõ adatok az életszínvonal figyelemre méltó kiegyenlítõdésének és az egyenlõség szubjektív értékelésének különbözõ dimenzióit tárják fel az adminisztratív szocializmus idõszakára vonatkozólag. 1988-cal kezdve az egyéni jövedelem másokhoz viszonyított értékelése a vizsgált hat ország egyikében sem különbözik az osztály-hovatartozás függvényében. Más szavakkal: a válaszadók túlnyomó része úgy gondolja, hogy jövedelme közel van az átlaghoz, vagy egy kissé afölötti szinten van. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fizikai munkások jövedelmi önértékelése azonos volt a menedzserek és egyéb szellemi tevékenységet végzõk önértékelésével.² Az eredmény, persze, viszonylagos. Viszonylagossága elsõdlegesen magának a társadalomnak a különösségébõl fakadt. Az adminisztratív szocializmust csak igazi osztálytársadalomnak tekinthetjük; úgy utalhatunk rá, mint a "rang társadalma".³ A vertikális kapcsolatokat, amelyek ezt az idõszakot uralták, felmérésünk nem méri. A társadalmi elõnyöket nemcsak az anyagi haszon, hanem a privilégiumok értelmében is mérhetjük. A szocializmus alatti privilégium nem annyira a tulajdonhoz való hozzájutást jelentette, hanem inkább az állami tulajdon használatához való hozzáférést.⁴ Amikor ezeket az eredményeket értelmezzük, a szubjektív torzítás tényezõjét is figyelembe kell venni. Az a hajlam, hogy a múltat rózsaszínû szemüvegen keresztül nézzük, a jelenlegi nehézségekbõl fakad. Az ilyen adatok elkerülhetetlen viszonylagosságát azonban nem kell eltúlozni. A túlélõk memóriájának objektív alapja van. A jövedelemegyenlõsítés korábbi politikája stabillá tette a rendszert, de egyszersmind el is zárta a fejlõdéstõl. Ezt a politikát ideológiailag a szellemi és fizikai munka iránti egyenlõ tisztelet támogatta. A társadalmi homogenitást társadalmi célként hirdették meg. Az erre az idõszakra vonatkozó nemzeti statisztikai adatok azt a mértéket jelzik, ahogy ezt a célt elérték.⁵

Tizenkét évvel az átmenet megindulása után a kép meglehetõsen különbözik: azt mondhatjuk, hogy a rétegzõdési legyezõ szétterült (1. táblázat).

1. táblázat
Az 1988-ban és 2000-ben kapott családi jövedelmek összehasonlítása (%)

Rétegek	Ország	Jóval alatta		Alatta		Átlag/ átlag fölött		Jóval fölötte
Rétegek	Ország	1988	2000	1988	2000	1988	2000	1988	2000
Menedzserek és értelmiségiek (1-2)	Bulgária	-	15	10	37	80	37	10	11
	Magyarország	-	3	10	13	87	54	3	31
	Lengyelország	-	2	10	8	78	56	9	34
	Románia	-	11	2	28	93	39	5	22
	Oroszország	1	19	9	46	87	30	4	5
	Szlovákia	1	8	5	9	94	64	-	19
Technikusok és hivatalnokok (3-4)	Bulgária	1	20	5	49	86	27	8	4
	Magyarország	1	2	7	23	92	65	-	9
	Lengyelország	2	3	15	21	79	61	4	16
	Románia	1	10	14	35	80	51	4	4
	Oroszország	-	19	9	46	88	33	2	3
	Szlovákia	-	3	5	22	94	60	1	16
Szolgáltatás-ipari, mezõgazdasági és kereskedelmi dolgozók (5-7)	Bulgária	2	31	10	45	80	21	8	3
	Magyarország	1	6	15	26	85	61	-	7
	Lengyelország	1	9	12	31	82	52	4	8
	Románia	1	19	14	54	80	25	5	3
	Oroszország	1	28	11	45	86	26	2	1
	Szlovákia	1	4	7	33	91	55	1	8
Gépkezelõk és szakképzetlen dolgozók (8-9)	Bulgária	3	25	18	47	73	24	7	4
	Magyarország	3	13	13	33	84	52	1	3
	Lengyelország	3	10	7	30	86	56	4	4
	Románia	2	16	11	48	82	32	4	4
	Oroszország	1	31	13	44	85	24	2	1
	Szlovákia	1	7	10	45	89	47	1	2

A jövedelem alapú rétegek szerinti elkülönülés folyamata minden országban jelen van. Ennek ellenére alapvetõ különbségek láthatók. Bulgáriában, Romániában, Oroszországban a legyezõ lefele nyílik szét a legalacsonyabb jövedelmi rétegek irányába, míg Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában a legyezõ a legmagasabb jövedelmi rétegek irányába tárul szét. Az utóbbi országcsoportban a menedzserek és értelmiségiek, valamint a technikusok és hivatalnokok tesznek szert elõnyre. A viszonylag magas elszegényedés Délkelet-Európában és Oroszországban elmossa a különbségeket.

A rétegek szerinti elkülönülés láthatóbbá válik, ha a háztartások fogyasztási kiadásainak aggregált adatait tekintjük. A menedzserek és értelmiségiek esnek leginkább a két legmagasabb decilisbe, a négy legalacsonyabb csoporttal összehasonlítva: Bulgáriában és Magyarországon az arány 3:1, Szlovákiában 2:1, Romániában 11:1, Lengyelországban 12:1 és Oroszországban 15:1. Másrészt a fizikai munkások túlreprezentáltak abban a csoportban, amely a legalacsonyabb kiadási szintekrõl számol be.⁶ Az "élcsapat" rétegzõdési leválása sokkal gyorsabban zajlott le, mint a hátvédeké. Bár összességében véve a fizikai munkások váltak vesztessé a piacgazdaságra történõ átmenet folyamán, életszínvonaluk még nem tér el jelentõsen az átlagétól. Romániában az ilyen dolgozók ténylegesen nagyobb arányban vannak képviseltetve a legmagasabb deciliscsoportokban, mint a legalacsonyabbakban. Ezt az eredményt a reformok késleltetett ütemének és néhány munkásbrigád politikai szerepének lehet tulajdonítani. Általában véve Oroszországban még mindig maradvány jellegû jellegzetesség a kiegyenlítõdés - ott, ahol a civil társadalom a legnagyobb mértékû és legdrámaibb eróziót szenvedte el. A közép-európai országokban, ahol a szerkezeti reformok elõrehaladottabbak, a fizikai dolgozók és az átlag közötti különbség 16 százalék Magyarországon, 24 százalék Szlovákiában, 4 százalék Bulgáriában, 5 százalék Oroszországban és 6 százalék Romániában.⁷

Oktatás

Az oktatás, mely az osztály másik, fontos dimenziója, kulcsszerepet jelent az átmenet idõszakában. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez egy erõteljes és kumulatív tényezõt jelent. Ha eltekintünk a nemzeti kisebbségektõl, az idõsebbektõl és a vidéki lakosságtól, az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezõk kategóriája ténylegesen nem létezne. Még így is minden országban igen szembeötlõek a legalacsonyabb és a legmagasabb mûveltséggel rendelkezõk anyagi helyzete közti különbségek. Ezek a különbségek különbözõ módon nyilvánulnak meg: Bulgáriában, Romániában és Oroszországban a különbségek a biológiai szegénység szintjén jelentkeznek (nincs elég pénz élelemre), míg Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában a különbségek a társadalmi szegénység szintjén (nincs elég pénz ruhára). (Lásd a 2. táblázatot.)

2. táblázat
Abszolút szegénység végzettség szerint (%)

		Pénzügyi helyzet
Ország	Végzettség	1. Élelem (-)	2. Ruházat (-)	3. Tévé (-)	4. Autó (-)	5. Mind (+)	I. (1.+2.)	II. (3.)	III. (4.+5.)
Bulgária	Alacsonyabb mint általános iskolai	53	39	7	-	-	92	7	-
	Általános iskolai	36	53	11	0,7	-	89	11	1
	Középiskolai	17	59	20	4	0,4	76	20	4
	Magasabb	6	55	31	7	0,9	61	31	8
Magyarország	Alacsonyabb mint általános iskolai	3	56	36	4	1	59	36	5
	Általános iskolai	5	36	42	17	0,6	41	42	17
	Középiskolai	4	24	44	28	1,5	28	44	29
	Magasabb	-	11	32	55	1,9	11	32	57
Románia	Alacsonyabb mint általános iskolai	35	52	12	*	-	87	12	*
	Általános iskolai	27	52	17	3	0,9	79	17	4
	Középiskolai	13	46	29	10	1,9	59	29	12
	Magasabb	6	43	32	18	*	49	32	19
Lengyelország	Alacsonyabb mint általános iskolai	27	44	24	6	-	71	24	6
	Általános iskolai	13	44	34	9	0,7	57	34	9
	Középiskolai	4	25	51	19	1	29	51	20
	Magasabb	6	12	37	43	*	18	37	43
Oroszország	Alacsonyabb mint általános iskolai	40	50	10	1	-	90	10	1
	Általános iskolai	33	52	14	1	0,4	85	14	1
	Középiskolai	20	45	29	5	0,2	65	29	5
	Magasabb	13	40	37	9	-	53	37	9
Szlovákia	Általános iskolai	7	39	38	15	1	46	38	15
	Középiskolai	1	24	41	31	2	25	41	33
	Magasabb	2	9	37	47	3	11	37	50

* Egy személy.
Megjegyzés: Indikátorok: 1. Még az élelemre sincs pénzünk. 2. Van pénzünk ételre, de nehézségekbe ütközik ruhát vagy lábbelit venni. 3. Van pénzünk ételre és ruhára, de nem elég, hogy drága dolgokat vegyünk, mint például televízió vagy hûtõszekrény. 4. Tudunk néhány drágább dolgot venni (pl. televíziót vagy egy hûtõgépet), de nem tudjuk megengedni magunknak az igazán drága dolgokat (pl. egy új autót). 5. Bármit, amit akarunk, megvehetünk.

Lényeges különbségek léteznek a különbözõ végzettségû, de ugyanazon rétegzõdési csoportba tartozók anyagi helyzetében. Az ilyen jellegû különbségek jelentõsek Közép-Európában. Azonban eléggé jellemzõ az, hogy egy adott rétegen belül a magasabb végzettségûekhez tartozó válaszadó pénzügyi helyzetének 1988 utáni változását sokkal kevésbé értékeli pozitívan, mint a vele megegyezõ végzettségû, de magasabb rétegbe tartozó.⁸ A réteg-hovatartozás kumulatív hatása válik itt láthatóvá. A "réteg" indikátor azonban csak azokat befolyásolja, akik dolgoznak, ezért kiegészítésként figyelembe kell venni a gazdasági aktivitás szerepét is, míg a végzettség szerepe a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket és a dolgozókat egyformán érinti.

Munkanélküliség

A felmért országokban a munkanélküliség a szegénység egyik fõ tényezõje. A munkanélküliség ráta magasabb azokban az országokban, ahol az átalakítás késett. A probléma nem annyira az osztályhoz való kötõdés szempontjából jelentkezik, mint inkább a lesüllyedés kockázatában, a többségi társadalomból való kieséssel. (Lásd a 3. táblázatot.)

A munkanélküliek aránya jóval alacsonyabb a magasabb iskolai végzettségû válaszadók között. Ez elmélyíti az oktatás rétegképzõ hatásait. Közép-Kelet-Európában a nyugdíjak színvonala a nyugdíjas társadalmi státuszát tükrözi: 63 százalékuk szegény (azt a meghatározást figyelembe véve, hogy nincs elég pénz élelemre és/vagy ruházatra) és nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel, 48 százalékuk szegény általános iskolai végzettséggel, 37 százalékuk szegény középiskolai végzettséggel, és 21 százalék szegény magasabb iskolai végzettséggel. A különbség három az egyhez. A Délkelet-Európára vonatkozó azonos adatok: 89, 88, 81 és 76 százalék. Délkelet Európában és Oroszországban egy bizonyos szegénység küszöb alatt eltûnik a végzettség jelentõsége.

A szegénység generációk közti átadása

Megkezdõdött a szegénység generációk közti átadása. Ezt a folyamatot a legvilágosabban Délkelet-Európában figyelhetjük meg. Azoknak a válaszadóknak, akiknek az apja munkanélküli vagy csak alkalmi munkából él, nagyobb az esélyük, hogy maguk is munkanélkülivé váljanak. Ez a megállapítás különösen igaz a szegény és a kisebbségekhez tartozó családok esetén. A 4. táblázatban megjelenített adatok fényt vetnek az underclass kialakulásának folyamatára, Magyarország figyelemreméltó kivételével.

3. táblázat
Abszolút szegénység gazdasági aktivitás szerint (%)

Ország/ Véletlen minta	Gazdasági aktivitás	1. Élelem (-)	2. Ruházat (-)	3. Tévé (-)	4. Autó (-)	5. Mind (+)	I. (1.+2.)	II. (3.)	III. (4.+5.)
Bulgária	Fogalkoztatott	12	59	24	6	*	71	24	6
	Munkanélküli	46	42	11	2	-	88	11	2
	Nyugdíjas	30	58	12	1	*	88	12	1
Magyarország	Fogalkoztatott	2	22	41	32	3	24	41	35
	Munkanélküli	7	54	29	11	-	61	29	11
	Nyugdíjas	4	41	42	12	0,5	45	42	13
Lengyelország	Fogalkoztatott	4	26	47	22	2	30	47	24
	Munkanélküli	23	45	26	6	-	68	26	6
	Nyugdíjas	11	41	38	10	0,6	52	38	10
Románia	Foglalkoztatott	14	47	26	11	2	61	26	13
	Munkanélküli	26	47	23	3	*	73	23	3
	Nyugdíjas
Oroszország	Fogalkoztatott	14	43	36	8	*	57	36	8
	Munkanélküli	33	40	25	3	-	73	25	3
	Nyugdíjas	32	53	14	1	0,2	85	14	1
Szlovákia	Fogalkoztatott	2	22	40	35	2	24	40	37
	Munkanélküli	18	48	27	6	-	66	27	6
	Nyugdíjas	3	40	42	14	1	43	42	15

4. táblázat
A munkanélküli válaszadók aránya munkanélküli és/vagy alkalmi munkából élõ apa esetében (%)

		Munkanélküli apa		Alkalmi munkából élõ apa
Ország	Minta	Munkanélküli kérdezett	Nem munkanélküli kérdezett	Munkanélküli kérdezett	Nem munkanélküli kérdezett
Bulgária	Véletlen	24	10	15	10
	Szegény	29	9	21	8
	Kisebbségi	43	27	38	28
Magyarország	Véletlen	20	9	13	8
	Szegény	12	12	9	12
	Kisebbségi	9	19	21	20
Románia	Véletlen	14	8	12	11
	Szegény	9	8	9	18
	Kisebbségi	24	16	26	32

A városi és vidéki szegénység összevetése

A település típusa befolyásolja a jövedelmi rétegzõdést, és kulcstényezõt jelent a szegénység elõrejelzésében. Ténylegesen az egész térségben megfigyelhetõ a vidéki szegénység.⁹ A települési rendszerek különbségeit azonban számos tényezõ befolyásolja. A magas iskolai végzettséggel rendelkezõk aránya (csak magas-alacsony megkülönbözetést téve) a városokban és a falvakban a következõképpen alakul: Bulgáriában 2,5:1 (7:1 a magasabb oktatási szint javára), 2:1 Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában (a felsõbb oktatási szint a 3:1, 4:1 és 7:1 arányt mutatja), és 3:1 Romániában (7:1 a magasabb oktatási szint javára). A városban való élet elõnyei Oroszországban a legkevésbé hangsúlyozottak, 1,25:1 (2:1 a magasabb oktatási szint javára). A pénzügyi helyzet 1988 óta történt javulása, illetve romlása az önbecslések alapján egyenlõ arányban oszlik meg a városokban és a falvakban. Szlovákia jelenti az egyetlen kivételt: a vidéken élõ egyetemi végzettségûek sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a városban élõ társaik.¹⁰

Az átmenet idõszakának társadalmi változásai a falvakat bonyolult helyzetbe hozta. A földmûvelés - egy kiemelten konzervatív szektor - átstrukturálása sokkal nagyobb zûrzavart idézett elõ, mint amit a mezõgazdasági termelés visszaesésével mérni lehetne. Másrészt viszont e régió sok lakosa számára a falvak szükségessé váltak a túléléshez, különösen Délkelet-Európában

A városok sokkal dinamikusabbak és több pénztõkét vonzanak, mint a falvak; ez különösen igaz a fõvárosokra. Bár Moszkva és Varsó is figyelemreméltó példák, Szófia is és Pozsony is privilegizált helyet foglalnak el. Ugyanakkor azonban a társadalmi ellentétek még jobban kirajzolódnak a városokban. A szegény emberek szembetûnõ jelenléte Bukarestben és Budapesten jól bizonyítja e tényt.¹¹

A felmérés azon adatai, amelyek az egyén hagyományos környezetének - a válaszadók "gyökereinek" - az elszegényedés elleni harcban való fontosságára vonatkoznak, nagyon érdekesek. A városban született válaszadók vidéki társaikkal összehasonlítva túlreprezentáltak az önbevallásuk szerint átlagos vagy átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkezõk közt.¹²

Eltekintve az eddigi elemzés összes fenntartásától,¹³ alapvetõ eredménynek tekinthetõ, hogy egyre erõsebb a kapcsolat a válaszadók gazdasági jóléte és a foglalkozási és iskolai elõmenetele között. Ezenkívül még számos rendhagyó jelenséget vehetünk észre.

Rendhagyó jelenségek

Elemzésünk ez idáig egy tipikus inkonzisztenciára vetett fényt: a szegénység - legyen az biológiai vagy társadalmi - vagyontárgyak tulajdonlásával jár együtt (Mitev-Tomova-Konstantinova 2000). Az adatelemzés elsõ szakaszában ezt a rendellenességet úgy írtuk le, mint bolgár paradoxont. Az összehasonlító elemzések ezt a látszólagos különlegességet az összes régióbeli országban - kisebb-nagyobb mértékben bár, de - kimutatják.

A felmért országokban mindenütt meglehetõsen gyakori a lakás (lakás vagy ház) tulajdonlása.¹⁴ Ugyanakkor Bulgáriában a lakástulajdonosok 79 százalékának, Magyarországon 32 százalékának nincs elég pénze élelemre és/vagy ruházatra. Az ilyesfajta diszkrepanciák Romániában és Oroszországban a bulgáriaiakhoz hasonlóak, a lengyelországi és szlovákiai ellentmondások pedig a magyarországiakhoz. A tulajdonosi lét és az alapvetõ szükségletekhez elengedhetetlen pénz hiánya közti ellentmondás jó példáját láthattuk nemrégiben Szófiában, ahol emberek álltak sorban azért, hogy felfüggesszék a központi fûtést a lakásaikban, mert azt nem tudták kifizetni. Adataink szerint Bulgáriában a lakástulajdonosok 30 százaléka, míg Romániában 12 százaléka volt (legalább egyszer) fûtés nélkül az elmúlt télen.

Közép-Európában az összes háztartás majdnem fele, Romániában és Bulgáriában egyharmada és Oroszországban a háztartások egynegyede használ személyautót. Azonban Délkelet-Európában a megkérdezettek 23 százaléka, Oroszországban 29 százaléka és Közép-Európában 12 százaléka jelezte azt, hogy semmiféle utazási költsége sem volt - más szavakkal, nem használták autóikat.¹⁵

A telefonhálózat igen fejlett ebben a régióban.¹⁶ Mégis Délkelet-Európában és Oroszországban a telefontulajdonosok több mint fele, míg Közép-Európában egynegyede-egyharmada komoly problémával küszködik, hogy élelmet és/vagy ruhát vegyen.

A hûtõgépek fontos szerepet játszanak e régió lakosainak életszínvonala szempontjából. A hûtõgépek elõfordulása azonban meglehetõsen ellentmondásos: azoknak a bolgároknak, akik azt jelezték, hogy havonta legalább kétszer éhesen fekszenek le, a fele (a románoknak 57%-a, az oroszoknak 73%-a) rendelkezik hûtõgéppel. Van hûtõgépük, de azok üresek! Ironikus az is, hogy azon kívül, hogy hûtõgéppel rendelkeznek azok, akik élelem és egyéb alapvetõ szükségletek nélkül vannak, azt is jelzik, hogy tévékészülékük van. Természetesen az éhezés a pénzügyi nélkülözés szélsõséges formája. Ennek enyhébb formája az alultápláltság vagy a fehérjékben és vitaminokban gazdag ételek hiánya, aminek meglétére következtethetünk abból, hogy meglehetõsen gyakran említették a kérdezettek, hogy nehézséget okoz számukra a hús, a hal és a zöldség-gyümölcs megvásárlása.

Az otthonok, autók, telefonok, televíziók és hûtõgépek birtoklásának elterjedtsége megkülönbözteti a korábbi második világ szegénységét a harmadik világétól. Az ingatlantulajdon önmagában nem jelent rétegzõdésbeli megkülönböztetést. Ellenkezõleg, a tulajdonosság széleskörû elterjedtsége a társadalmi homogenitásnak azt a mértékét tükrözik, amelyet a korábbi szocialista országokban értek el. A jelenleg zajló társadalmi differenciálódás a tulajdonon alapul. Az emberek - talán lélektani okokból -nem hajlandók megválni saját tulajdonú otthonaiktól, még akkor sem, ha pénzügyi erõforrásaik eltûntek. Ellentmondás jön így létre tulajdon és jövedelem közt -ellentmondás, mely az üres hûtõszekrényben, a leállított autóban és a fûtetlen lakásban nyilvánul meg. Adataink utalnak az ilyesfajta ellentmondások potenciális következményeire is. Ha valakinek az autógumija lyukas, de nincs rá pénze, hogy megjavítassa, annak az autója veszít az értékébõl.¹⁷ Ha van autód, de nincs pénzed, az autó megmarad ugyan, de használat nélkül veszít értékébõl. Ha van egy ósdi fekete-fehér televíziód, de nem engedheted meg, hogy egy új színes tévét vásárolj, nem számíthatsz arra, hogy majd a régit megjavíttatod, ha elromlana.

Egy másik következetlenséget lehet észrevenni a következõ furcsaságban: a magas társadalmi státusz nem szükségszerûen jár annyi pénzzel, amennyi a mindennapi szükségleteket kielégíti. Délkelet-Európa esetében a magas társadalmi státusz még az élelemre elegendõ pénzt sem biztosítja. Az osztályképzõdés még valóban folyamatban van, és ez a folyamat még nem érte el azt a szintet, hogy a társadalmi helyzet, a jövedelem és a tulajdonosi állapot szükségszerûen egybeessen.¹⁸

Egy másik anomália mutatkozik meg a következõ megfigyelésben: még a magas társadalmi státuszúak (kiemelkedõ pozíciókban levõ, magasan kvalifikált egyének) sem mentesülnek az alól a kényszer alól, hogy primitív erõfeszítéseket tegyenek az élelem megszerzéséért. Egy egyetemi professzornak bármely normális országban elég pénze van ahhoz, hogy burgonyát vagy gombát vásároljon. Az átmenet országaiban a szabályok megváltoztak: egy professzornak a saját kertjében kell krumplit ültetnie, vagy el kell mennie gombászni az erdõbe.¹⁹ További sokkoló példák is léteznek. Például igen gyakori, hogy városi lakosok háziállatot és/vagy baromfit tartanak lakásaikban.²⁰ Délkelet-Európában és Oroszországban minden második megkérdezett, akinek nincs tudományos fokozata, és minden negyedik, akinek van, háziállatot és baromfit tenyészt. A Közép-Európára vonatkozó azonos számadatok 34 és 18 százalék. Közép-Európában a rétegzõdési különbségek sokkal korlátozottabbak, de még ezekben az országokban is észlelhetjük ezt az anomáliát. Ezek az eredmények további következetlenségeket jeleznek, nevezetesen, hogy jelentõs ellentmondások vannak státusz és jövedelem között. Az átmenet eme sajátos jegye a legvilágosabban Oroszországban nyilvánul meg. Minden más felmért országban hasonló, de sokkal kevésbé éles ez a kép. Városokban és falvakban egyaránt az emberek otthon termesztenek és nevelnek mezõgazdasági termékeket és állatokat, és az ilyesfajta gyakorlat majdnem olyan tipikus a legiskolázottabbak, mint a legkevésbé iskolázottabbak között (5. táblázat). Az egyén mindennapi tevékenységeinek dezintellektualizálódása zajlik le párhuzamosan, mialatt a városok elvidékiesednek, illetve agrár jellegûvé válnak, globális és társadalmi méretekben.

5. táblázat
A háztartásban elõállított élelmiszer fogyasztása iskolai végzettség szerint (%)

Ország	Lakóhely	Általános iskolánál kevesebb	Általános iskola	Magasabb	N
Bulgária	Város	42	41	30	(228)
Bulgária	Falu	90	92	90	(256)
Magyarország	Város	28	28	28	(172)
Magyarország	Falu	60	67	61	(223)
Románia	Város	42	36	26	(188)
Románia	Falu	87	86	87	(359)
Lengyelország	Város	27	13	11	(74)
Lengyelország	Falu	22	76	63	(170)
Oroszország	Város	59	64	66	(1097)
Oroszország	Falu	87	94	97	(584)
Szlovákia	Város	-	45	43	(214)
Szlovákia	Falu	69	78	78	(264)

Eredményeink olyasfajta, különös típusú szegénységre vallanak, amely egyszerre kapcsolódik össze tulajdonosi joggal, valamint olyan különleges státusszal, amelyben még a legalapvetõbb javakhoz sem juthatnak hozzá. Ezek a jelenségek különösen furcsák az olyan társadalmakban, ahol a középosztály az osztályszerkezet tekintetében teljesen kialakult. Ezek az eredmények valóban azokra a társadalmakra jellemzõek, ahol az osztályszerkezet középsõ rétegei szétestek, és új rétegek képzõdnek. E furcsaságokat mutató eredményeinket tehát a megfelelõ társadalmi kontextusba kell helyezni, s ez a következõ rész témáját alkotja majd.

A fordított hatás

A válaszadók pénzügyi státuszában létezõ valódi diszkrepanciák sokkal nagyobbak, mint a foglalkozásbeli vagy iskolai végzettségi rétegzõdésben megnyilvánulóak. A meglepõ, sõt megdöbbentõ társadalmi egyenlõtlenség képe jelenik meg a fogyasztás szintjén. A nem élelmiszer jellegû kiadások tekintetében az alsóbb deciliseknek - az összes háztartások legszegényebb ötven százalékának - a következõ fogyasztási arányuk van: Bulgáriában 11 százalék, Magyarországon 20, Lengyelországban 15, 12 Romániában, Oroszországban 10 és Szlovákiában 17. Ennek megfelelõen a két legalsó decilisbe tartozók - a legszegényebbek - az összes nem élelmiszeripari termék 2 százalékát fogyasztják Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában és Oroszországban, 3,6 százalékát Szlovákiában és 5 százalékát Magyarországon. A másik oldalon a leggazdagabb 20 százalék fogyasztja az összes nem élelmiszeripari termék 63 százalékát Bulgáriában, 60 százalékát Romániában és 64 százalékát Oroszországban. Így a gazdagok még gazdagabbak a szegényebb országokban. Közép-Európában a diszkrepancia kisebb: Szlovákiában a leggazdagabb 20 százalék az összes nem élelmiszeripari termék 50 százalékát fogyasztja, Magyarországon a leggazdagabb 25 százalék ezen kiadások 53 százalékát képviseli, míg Lengyelországban a leggazdagabb 23 százalék ugyanezen fogyasztások 58 százalékát képviseli.

Az egyenlõtlenségek még nyilvánvalóbbá válnak, amikor a kiadások különbözõ típusait egymástól függetlenül vizsgáljuk. Bulgáriában a háztartások 10 százalékában az összes kiadások 73 százalékát ruhára és cipõre költik. Oroszország is ehhez az arányhoz közelít erõsen. Másfelõl Szlovákia a spektrum másik végén áll. Az utazási költségek éles társadalmi különbségeket okoznak, amelyek minden országban majdnem ugyanakkorák. Az oroszok 10 százaléka kiadásai 57 százalékát költi közlekedésre. Magyarország képviseli a másik szélsõséget a maga 48 százalékával. Egy másik tipikus indikátor az, amely azt jelzi, mennyit költenek könyvek és újságok vásárlására. A bolgárok 11 százaléka, a magyarok 14, a lengyelek 12, a románok 7 és az oroszok 8 százaléka fordítja kiadásainak több mint felét ilyesfajta célokra.

A fogyasztásban jelentkezõ meredek visszaesés a státuszbeli különbségek eltûnéséhez vezethet, ahogy ezt számos társadalmi mutatón keresztül mérhettük is. A javításokra rendelkezésre álló pénz hiánya például megváltoztatja a tulajdonlás státuszát. A közlekedésre szánt pénz hiánya korlátozza a mozgást, azt jelentve, hogy a mobilitás státusza elvész. A piacgazdaság fele tartó átmenetben egy háztartás pénzügyi erõforrásai fõ elõfeltétellé válnak nemcsak egy sajátos társadalmi helyzet fenntartásában - legyen az oktatási, kulturális, stb. -, hanem az ilyesfajta társadalmi helyzet elérésében is (Raychev et al. 2000). A fogyasztási egyenlõtlenség tulajdonképpen a társadalmi rétegzõdés kialakuló folyamatainak a része. Egyrészt azt találjuk, hogy a rétegzõdés megkülönböztet a jövedelem tekintetében. Másrészt, és talán sokkal fontosabb mértékben, a jövedelmi egyenlõtlenség, tekintet nélkül az egyén bármely sajátos társadalmi helyzetû státuszcsoporthoz való kötõdésére, az új generáció számára teljesen új karrierlehetõségeket biztosít. (Lásd a 6. táblázatot.)

6. táblázat
A gyerekekre és oktatásra esõ kiadások egyenlõtlensége

Ország	Háztartás százalék	Jövedelem százalék
Bulgária	9	88
Magyarország	10	78
Lengyelország	10	75
Románia	9	86
Oroszország	9	91
Szlovákia	12	76

Kissé ironikusan, Oroszország - az az ország, ahol az egyenlõsítés a legmagasabb szintet érte el az államszocializmusban - jó úton van afelé, hogy az egyenlõtlenség szempontjából a vezetõ országgá váljon. Eredményeink azt is jelzik, hogy országonként fennáll a lehetõség, hogy a fiatalabb generációkba történõ befektetés mértéke egyenlõtlen. A szegényebb háztartásokból kikerülõ gyermekeknek például kisebb az esélye arra, hogy minõségi oktatásban részesüljenek. Ez a tendencia azokban az országokban a legnyilvánvalóbb, ahol szegényesek a makrogazdasági feltételek, illetve a marginalizált etnikai csoportok körében. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a probléma egyáltalán nem csupán etnikai probléma. A piaci átmenet társadalmai az egyéneknek sem magas szintû oktatást, sem pedig kiemelkedõ társadalmi helyzetet nem tudnak garantálni. Ez a tendencia fel fog erõsödni a közeljövõben, legalábbis Délkelet-Európában, azzal, hogy az ingyenes oktatást felszámolják, és a tankönyvek és egyéb oktatási segédeszközök árai megemelkednek.

Ennél is még fontosabb azonban az a tény, hogy annak érdekében, hogy egy fiatal a legmagasabb társadalmi rétegekbe jusson - menedzseri vagy egyéb értelmiségi munkakörbe - nemcsak egy hivatalos diplomát kell hogy megszerezzen, hanem értenie kell a komputerhez, internet-hozzáféréssel kell hogy rendelkezzen, és folyékonyan kell hogy beszéljen idegen nyelveket. Az oktatás minõsége az, ahol jelentkezik az oktatásra szánt költségek fontossága. Az fogja meghatározni a jövõ társadalmi elitjébe történõ belépést, hogy a szülõknek van-e pénzügyi lehetõségük arra, hogy biztosítani tudják gyermeküknek a régión kívüli magasan fejlett országokban való tanulást, valamint a saját országukban megtalálható magas presztízsû egyetemekre való bejutást.

A fiatalok oktatási színvonala Bulgáriában és Romániában függ a legvilágosabban a szülõk pénzügyi helyzetétõl. Bulgáriában azoknak a gyerekeknek a 77 százaléka, akik 1970 és 1979 között születtek, és azoknak a 70 százaléka, akik 1980 és 1984 között születtek, és olyan háztartásokban éltek, ahol komoly pénzügyi problémákat tapasztaltak, végzett középiskolát az átmenet idõszakában. A számadat lényegesen különbözik azokra a háztartásokra vonatkozóan, ahol kisebb pénzügyi nehézségek voltak: ez mindkét országban 96 százalék volt. Ezek az eredmények a pénzügyi helyzet következtében növekedõ távolságot jeleznek a háztartások között. Romániában, hasonlóképpen, az 1970 és 1979 között születettek 87 százaléka, illetve az 1980 és 1984 között születettek 78 százaléka végzett középiskolát azokban a háztartásokban, ahol komoly anyagi problémákkal küzdöttek. A megfelelõ számadatok azokra a háztartásokra vonatkozóan, amelyeknek csak kismértékû anyagi problémáik voltak, 97 és 98 százalék volt. Ezek a számok a függõség legkirívóbb formáját jelzik; a család anyagi helyzetétõl való függõség arányosan nõ az oktatás magasabb szintjeivel.

A fogyasztás egyéb területei, amelyek az osztályrétegzõdést befolyásolhatják, az egészségügyre és a kultúrára vonatkozó kiadások. Az ilyen kiadások a munkaerõ újratermelésébe és a munkások következõ generációiba való befektetést jelentenek. Természetesen az egészségügyi szükségletek az egyén egészségi állapotától függenek, és nagyban különböznek egyénenként. Adataink azonban azt jelzik, hogy számos háztartás nem képes a szükséges orvosságokat és egészségügyi eszközöket beszerezni, mert nincs elegendõ pénzügyi forrása. Lehetséges, mi több valószínû, hogy ez a trend mélyülni fog a piaci reformok elõrehaladásával, különösen Délkelet-Európában.

Motiváló hipotézisünk a társadalmi rétegzõdésnek a háztartások anyagi helyzetére gyakorolt hatására vonatkozott. Eddigi adataink ennek a hatásnak a jelenlétét igazolják, bár talán nem olyan mértékben, mint ahogy azt várni lehetett. A fogyasztásnak a társadalmi szerkezet alakítására vonatkozó ellentétes hatása azonban meglehetõsen fontosnak bizonyult. E jelenség egyik magyarázata az lehet, hogy a jelenlegi kutatás nem egy szilárd társadalmi szerkezetre összpontosít, hanem inkább a társadalmi szerkezet alakulásának folyamatára. A társadalmi rétegzõdés az átmeneti társadalmakban in status nascendi. Ezért azt találjuk, hogy a rétegzõdésnek "fordított" hatása van a fogyasztásra. Hasonló folyamatok minden bizonnyal találhatók a fejlett nyugati országokban is, de a jelenség ott annyiban különbözik, hogy más a mélysége és nagysága. Az átmeneti társadalmakban a társadalmi rétegzõdés rendszerei jellemzõen most alakulnak ki, nem pedig reprodukálódnak. Ezekkel a folyamatokkal, amelyek különösen fájdalmasak Kelet- és Délkelet-Európában, együtt jár nemcsak a társadalmi státusz elvesztése, hanem az osztályon kívül rekedés folyamata is.

A társadalmi rétegzõdésre vonatkozó eredmények összegzése

� Nincs harmónia társadalmi státusz, tulajdon és jövedelem között.
� Az osztályhoz kötõdés növekvõ hatását a fenti három tényezõ kapcsolata fejezi ki.
� A szegénység különös formáját figyelhetjük meg, ahol az egyéneknek nincs elég pénzük élelemre és/vagy ruházatra, de lakásokat, hûtõgépeket és televíziókat birtokolnak.
� Szokatlan rétegzõdési függõségeket figyelhetünk meg, ahol szakértõk és értelmiségiek egyaránt kertet mûvelnek és/vagy állatot tartanak, és élelmük egy jelentõs részét (néha több mint ötven százalékát) megtermelik.
� A jövedelmi egyenlõtlenség jelentõs mértékû, és felülmúlja a társadalmi rétegek és iskolai végzettségi kategóriák közötti egyenlõtlenséget.
� A piachoz való egyenlõtlen hozzáférés kulcsszerepet játszik az osztályformálódás folyamatában.
� Az oktatásra, gyerekekre, kultúrára és egészségügyre fordított egyenlõtlen kiadások a jövõbe történõ eltérõ nagyságú befektetést jelentenek. Az ilyesfajta különbségek fogják kialakítani a jövõ elitjét és a jövõ underclassát.
� Az osztály-pénzügyi helyzet kapcsolata kettõs természetû.

A társadalmi-biológiai tényezõk
A nemek

Elemzésünk egyik fõ feladata, hogy kiderítsük, vajon a szegénység elnõiesedett-e, s ha igen, leírjuk a vizsgált hat országban élõ nõk szegénységének mértékét és jellemzõit. Elemzésünk lehetõvé teszi a válaszadást ezekre a kérdésekre.

Minden országban a nõk általában a férfiakkal egyenlõ körülmények között folytatják tanulmányaikat és vesznek részt a közéletben. Ugyanakkor azonban a nõk általában tovább élnek, mint a férfiak, és ez a demográfiai tény ahhoz vezet, hogy az egyedül élõ idõsebb nõk aránya viszonylag magas. Az is sokkal valószínûbb, hogy a nõk otthon maradnak, és a gyerekekrõl való szülõi gondoskodás feladatát nagy vagy teljes részét õk látják el. Ezek a társadalmi tények a nõk férfiaktól való pénzügyi függõségéhez vezetnek, és ahhoz, hogy válás esetén nagyobb az õket fenyegetõ anyagi veszély is. Így a nõi szegénység általános problémájához még az özvegyek, háziasszonyok, egyedül élõ gyerekes anyák és elvált nõk speciális problémái is hozzáadódnak.

Általában véve az összes országra vonatkozó adatok az átlagos családi jövedelem nemek szerinti különbségeinek hasonló arányát tárják fel (ez 1% Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Lengyelországban, és 3% Bulgáriában; Oroszország bizonyos mértékig kivételt képez a 6%-os különbségi rátával, de ott a demográfiai helyzet is meglehetõsen egyedi.). Az 1988 utáni életszínvonalbeli változásokat is hasonló módón értékelhetjük. Egyetlen országban sem találunk jelentõs különbségeket nõk és férfiak között. A szegénység megélése, amit specifikus mutatókon keresztül mérünk (mint például egy télikabát vagy egy második pár cipõ birtoklása, a húsfogyasztás vagy az éhezés megtapasztalásai), csak kismértékû hátrányt mutatnak a nõk kárára. A nõk kevesebb húst esznek, mint a férfiak, de ez nem szükségszerûen a magasabb szegénységi arány miatt van. Ugyanazon a rétegzõdési szinten belül Délkelet-Európában a nõk és férfiak hasonló vagy egyenlõ értékelést adnak az 1988 óta az életszínvonalukban bekövetkezett változásokkal kapcsolatban. A kép sokkal összetettebb Közép-Európában. Ezekben az országokban léteznek különbségek, de úgy, hogy néhány esetben a nõket részesítik elõnyben, más esetekben pedig a férfiakat.²¹

A szubjektív értékelések nem elegendõek annak a végkövetkeztetésnek az igazolására, hogy a szegénység elnõiesedett. Teljesen más kép vonalazódik ki, ha a háztartások között annak alapján teszünk különbséget, hogy milyen nemû a háztartás fõ keresõje. Ez idáig azt tételeztük fel, hogy a nõk és férfiak minden háztartásban keresõk. Azonban a háztartásokat a következõ kategóriák alapján is megkülönböztetjük: (a) olyan háztartások, amelyek csak nõkbõl állnak; (b) olyan háztartások, amelyek felnõtt nõkbõl és 16 éven aluli gyerekekbõl állnak; (c) olyan háztartások, ahol csak a nõk dolgoznak. Az ilyesfajta háztartások meglehetõsen elterjedtek, és az összes háztartások egyötödét jelentik Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában, Oroszországban pedig az összes háztartások egyharmadát. A kép jelentõs mértékben megváltozik, amikor az ilyen háztartásokat vizsgáljuk. Minden országban nyilvánvaló a nõk rosszabbodó helyzete. A nõk és férfiak közötti különbségek is nyilvánvalóvá válnak. (Lásd a 7. táblázatot.)

7. táblázat
Abszolút szegénység háztartástípusok szerint (%)

Ország	Háztartástípus	1. Élelem (-)	2. Ruházat (-)	3. Tévé (-)	4.+5. Autó (-) + mind (+)	1.+2.	N
Bulgária	Nõi háztartás	35	55	9	1	90	197
	Férfi háztartás	23	52	20	5	75	202
	Egyéb	24	54	18	3	78	564
Magyarország	Nõi háztartás	5	43	37	15	48	208
	Férfi háztartás	6	38	39	17	44	215
	Egyéb	3	27	41	29	30	566
Románia	Nõi háztartás	27	49	19	4	76	212
	Férfi háztartás	19	48	24	8	67	242
	Egyéb	21	50	21	8	71	596
Lengyelország	Nõi háztartás	10	43	38	10	53	214
	Férfi háztartás	9	37	39	15	46	292
	Egyéb	10	31	40	19	41	503
Oroszország	Nõi háztartás	33	46	19	2	79	867
	Férfi háztartás	19	43	31	6	62	457
	Egyéb	17	47	29	6	64	1188
Szlovákia	Nõi háztartás	6	45	37	10	51	219
	Férfi háztartás	5	32	38	24	37	225
	Egyéb	3	24	39	34	27	561

A nõk által vezetett háztartások romló helyzetét még súlyosabbá teszi az, hogy egyre kevesebb lehetõség nyílik olyan kiegészítõ tevékenységekre, amelyek segítségével fenn tudják tartani a háztartásokat. A nõk által vezetett háztartások egyetlen országban sem mûvelnek nagyobb mértékben veteményest vagy nevelnek állatokat vagy gyûjtenek gombát és gyógynövényeket, mint más háztartások. A különbségek az elhanyagolhatótól a jelentõsig különbözõek, de mindig a férfiak vezette háztartások javára.²²

A nõk által fenntartott háztartások problémái azokhoz a specifikus társadalmi szerepekhez kötõdnek, amelyeket a nõknek kell ellátniuk. Az ilyesfajta szerepeknek a nõk gazdasági státuszára gyakorolt hatásait vizsgáljuk meg közelebbrõl elemzésünk harmadik szintjén, amely a nõk legsebezhetõbb csoportjainak azonosításával próbálkozik.

A családi állapot hatását figyelembe véve azt láthatjuk, hogy a nõk lényegesen különböznek a férfiaktól, amikor saját életszínvonalukat becsülik meg. Minden országban az elvált nõk vannak a legrosszabb helyzetben: Szlovákiában 46 százalékuk mondta, hogy életszínvonala rosszabb most, mint amikor 14 éves volt, Magyarországon 58 százalék, Oroszországban 62 százalék, Lengyelországban 63 százalék, Romániában 82 százalék és Bulgáriában 86 százalék. Ezeket az önértékeléseket kétségkívül befolyásolják az átmeneti idõszak pszichológiai utóhatásai, mindazonáltal valószínûnek tûnik, hogy a válás különösen hátrányosan érinti a nõket. Válást követõen a gyerekekrõl történõ anyagi gondoskodás terhe fõleg - néha kizárólagosan - az anyára esik.

Azokban az országokban, amelyeket széles körben érint az elszegényedés, a gyerekek nevelése súlyos anyagi terhet jelent, amely minden háztartásra kihat. A mediánjövedelem hatvan százalékában megállapított szegénységküszöböt használva az összehasonlításból kitûnik, hogy Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában a legrosszabb a gyereküket egyedül nevelõ anyák helyzete. Magyarországon, Lengyelországban és Oroszországban a gyerekes háztartások egyéb típusainak - mint például ahol több mint egy gyerek van - problémái még szembeötlõbbek. (Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon és Oroszországban az etnikai kisebbségeknél gyakran sok gyerek van). Azonban minden országban a gyerekes háztartások közt (beleértve a gyermeküket egyedül nevelõ anyákat és egyéb háztartásokat is) a szegények túlreprezentáltak, mégpedig 2:1 arányban (Szlovákiában ez az arány 4:1). (Lásd a 8. táblázatot.)

8. táblázat
Mekkora hatást gyakorol a relatív szegénységi küszöb alá esés valószínûségére az, hogy valaki egyedülálló anya-e? (%)

Ország	Háztartástípus	Az átlagjövedelem 60%-a alatt él	Összesen N
Bulgária	Egyedülálló anya gyermekkel	33	15
	Egyedülálló nõi háztartásfõ	9	76
	Egyéb gyermekes háztartás	29	326
	Összes egyéb háztartás	15	456
Magyarország	Egyedülálló anya gyermekkel	31	16
	Egyedülálló nõi háztartásfõ	5	77
	Egyéb gyermekes háztartás	34	268
	Összes egyéb háztartás	15	465
Lengyelország	Egyedülálló anya gyermekkel	35	26
	Egyedülálló nõi háztartásfõ	5	56
	Egyéb gyermekes háztartás	39	382
	Összes egyéb háztartás	15	392
Románia	Egyedülálló anya gyermekkel	56	9
	Egyedülálló nõi háztartásfõ	18	62
	Egyéb gyermekes háztartás	35	417
	Összes egyéb háztartás	20	482
Oroszország	Egyedülálló anya gyermekkel	27	115
	Egyedülálló nõi háztartásfõ	4	315
	Egyéb gyermekes háztartás	30	791
	Összes egyéb háztartás	13	860
Szlovákia	Egyedülálló anya gyermekkel	28	18
	Egyedülálló nõi háztartásfõ	3	62
	Egyéb gyermekes háztartás	24	283
	Összes egyéb háztartás	6	377

A háztartásbeli nõk pénzügyi státusza is nagyon érdekes. A háztartásbeli nõk minden országban jobb helyzetben vannak, mint a munkanélküliek és a nyugdíjasok. Délkelet-Európában és Oroszországban ezeknek a nõknek az önértékelése megegyezik a dolgozó emberekével. Közép-Európában ezek az önértékelések alacsonyabbak annak következtében, hogy a nõk szilárd jelenléte tapasztalható a legmagasabb társadalmi rétegekben.²³

Eredményeinket az alábbiakban összegezhetjük:

A szegénység elnõiesedésére vonatkozó eredmények összegzés:
� A "szegénység elnõiesedése" jelenség elemeit minden országban megtaláljuk.
� A nemi hovatartozás viszonylag kis jelentõséget játszik a szegénység elõrejelzésében.
� A nõk vezette háztartások általában, mint az egyéb háztartások.

� A sebezhetõ nõi csoportok a következõket foglalják magukban:
- gyereküket egyedül nevelõ anyák
- gyerekes (különösen a több mint két gyereket nevelõ) nõk
- elvált nõk
- idõs, egyedülálló városlakó nõk
- nemzeti kisebbséghez tartozó nõk
� A szegénység elnõiesedése Lengyelországban a legalacsonyabb szintû.
� A szegénység elnõiesedése Oroszországban a legmagasabb szintû.

Összességében adataink nem elegendõek annak megerõsítésére, hogy egy nemi hovatartozás szerinti underclass van létrejövõben.

Életkor

Kutatási eredményeink a kor szerinti elkülönülés világos képét tárják fel. A jó hír az, hogy a legfiatalabb csoportok (a 30 év alattiak) tagjai minden országban viszonylag jobb helyzetben vannak, mint az idõsebb csoportok tagjai. A fiatalabb csoportok tudják a legnagyobb valószínûséggel kihasználni a kialakuló piacgazdaságok anyagilag vonzó lehetõségeit. Valóban láthatjuk, hogy ez történik. Ugyanakkor azonban az idõsebb csoportok fizetik meg ennek az árát. A rossz hír az, hogy az idõsebb csoportok tagjai körében az életszínvonal élesen hanyatlik. Bulgáriában, Romániában és Oroszországban ez a hanyatlás az idõsebbek több mint nyolcvan százalékát érinti, és egynegyedüknek-egyharmaduknál ez a hanyatlás már a fizikai túlélés kérdését érinti. Ezzel ellentétben Közép-Európában a szegénység az idõsebbeknek nagyjából a felére van hatással. (9. táblázat.)

9. táblázat
Abszolút szegénység életkor szerint (%)

Pénzügyi helyzet
Ország	Kor	1. Élelem (-)	2. Ruházat (-)	3. Tévé (-)	4. Autó (-)	5. Minden (+)	I. (1.+2.)	II. (3.)	III. (4+5)	N
Bulgária	60 +	30	57	12	1	*	87	12	1	317
	30-59	24	55	18	4	*	79	18	4	503
	< 30	27	45	24	3	*	72	24	3	181
Magyarország	60 +	3	41	44	12	1	44	44	13	292
	30-59	5	31	38	24	2	36	38	26	538
	< 30	3	23	38	33	3	26	38	36	159
Románia	60 +	27	54	15	4	-	81	15	4	299
	30-59	22	50	21	7	1	72	21	8	557
	< 30	15	41	35	7	2	56	35	9	194
Lengyelország	60 +	10	45	35	9	1	55	35	10	218
	30-59	10	35	40	14	1	45	40	15	621
	< 30	6	22	45	25	2	28	45	27	169
Oroszország	60 +	31	55	13	1	*	86	13	1	826
	30-59	20	44	30	6	0,1	64	30	6	1353
	< 30	12	37	42	9	*	49	42	9	318
Szlovákia	60 +	3	41	44	12	-	44	44	12	225
	30-59	6	28	37	27	2	34	37	29	589
	< 30	*	26	37	36	2	26	37	38	180
Közép-európai országok	60 +	5	42	41	11	0,4	47	41	11	735
	30-59	7	32	38	22	2	39	38	24	1748
	< 30	3	23	40	31	2	26	40	33	508
Délkelet-európai országok+ Oroszország	60 +	30	55	13	2	0,1	85	13	2	1442
	30-59	21	47	25	6	0,4	68	25	6	2413
	< 30	17	40	35	7	1	57	35	8	693

Ellentmondásos bizonyítékot találtunk arra, hogy a szegénység elnõiesedik-e. Az életkor szerinti elszegényedésre azonban egyértelmû bizonyítékokat láthatunk. Az elnõiesedett szegénység legerõsebb bizonyítékát Oroszországban találtuk, ahol az idõsebb nõk viszonylatában éles visszaesést tapasztaltunk a gazdasági helyzetben - amely egyúttal az életkor szerinti elszegényedés egy formája is.

Ha felismerjük a foglalkozási, végzettségi és gazdasági aktivitási alapokat az osztályhoz való tartozás viszonylatában, ez további kérdésekre sarkall. Például megváltozik-e az osztályhoz való kötõdés a nyugdíjba vonulást követõen? A felmérési adatok feltételes választ sugallnak, két lehetséges válaszlehetõséggel. A válasz az adott országban meglevõ nyugdíjak szintjétõl függ. Közép-Európában a nyugdíjasok megtartják pozíciójukat a fõ osztályhierarchiában, bár a lehetõségek terén bizonyos megszorításokkal. Kelet-Európában ezzel ellentétben a nyugdíjasok deklasszálódnak. A szûkös kelet-európai nyugdíjak arra kényszerítik az embereket, hogy harcot vívjanak a biológiai túlélésért a megfelelõ egészségügyi ellátás, élelem és fûtés biztosítása terén.

10. táblázat
Háztartások szegénysége (ahol személyenként és naponta kevesebb mint 2,15 dollár jut egy fõre) attól függõen, hogy hány idõsebb (60 éves és afeletti) személy él benne (%)

Ország	Idõs személyek száma a háztartásban
Ország	0	1	2+
Bulgária	71	82	90
Magyarország	31	18	16
Lengyelország	26	14	12
Románia	72	80	86
Oroszország	88	95	97
Szlovákia	16	5	5

Az adatok elképesztõek. A két csoport közti különbségek abszolút mértékûek, az idõsebbek Keleten és Délkeleten egyre rosszabbodó pénzügyi körülményekkel néznek szembe, míg Közép-Európában az idõsebbek az anyagi körülményeiket tekintve javuló helyzettel néznek szembe! A háztartások azonban, természetesen, összetett szerkezetek. Azonban a trend a gyerekszám és a munkanélküliség hatását kiszûrve is megmarad.

Ha azt mondjuk, az underclasst a tartós nyomor, a térbeli szegregáció és önmaga reprodukciója jellemzi, a piaci átmenetrõl azt állapíthatjuk meg, hogy egy nem várt jelenséget hozott létre, legalábbis a régió bizonyos részein: a kor szerinti underclasst. A nyugdíjasoknak nem csak az elszegényedése katasztrofális, hanem az esetleges jövõbeli jobbrafordulásnak a perspektívája is hiányzik számukra. Két generáció fog kihalni nyomorúságban. A térbeli szegregáció is jelen van körükben. Bulgáriában a falvak lakosságának 41 százaléka hatvanéves vagy annál idõsebb, és az ötvenéves vagy afelettiek aránya 62 százalék. A 2001-es népszámlálás olyan falvakat tárt fel, ahol a lakosság száz százaléka hatvan év feletti lakosból állt. Néhány falu teljesen el van zárva a világ többi részétõl, nem rendelkeznek tömegközlekedéssel, nincs rendszeres áruszállítás és orvosi ellátás. Nehéz ezeket a falvakat másképp leírni, mint kor alapú gettókat. A romániai falvakban a lakosok 33 százaléka hatvan év feletti, 48 százalékuk pedig ötven év feletti. A magyarországi falvak is elöregednek, bár a magyar falvak életkörülményei minden jel szerint meglehetõsen különbözõek.

Eredményeink rendkívül érdekesek elméleti szempontból. A társadalmi-gazdasági tényezõk növekvõ szerepe teljesen váratlan módon kerül felszínre. Az öregedésnek sok társadalomban nincs egyértelmû gazdasági következménye. Egyrészt az egyén biológiai képességei és aktivitása hanyatlik. Másrészt az ember az élet folyamán tulajdont szerez, elér egy bizonyos társadalmi helyzetet, és összegyûjt valamennyi pénzt. Egy stabil társadalomban, mint amilyen az adminisztratív szocializmus volt, az öregedés elõnyei egyértelmûek voltak. Az idõsebb dolgozók többet kerestek, mert hosszabb volt a szolgálati idejük, és a nyugdíjasoknak komoly megtakarításaik voltak.

Az átmenet idõszakában ez a kép fejjel lefelé fordul. Az infláció eltünteti a megtakarításokat, és a nyugdíjak többé nem tükrözik a képzettségi és foglalkoztatási hátteret. Az öregedés megtartja a biológiai hátrányait, mialatt elveszíti a vele járó társadalmi elõnyöket. Az átmenet, úgy tûnik, negatív módon erõsíti fel az életkor jelentõségét. A társadalmi változásnak és az egyén társadalmi-biológiai világának a kapcsolatára most más szögbõl vetõdik fény.

Bulgária esetében az öregedés szimptómái nemcsak a szociológiai adatokban figyelhetõek meg.²⁴ Szegénységre vonatkozó elemzésünk feltárja az életkor szerinti underclass szokatlan jelenségét is.

Az etnikai tényezõ

A felmérési adatok arra is módot adnak, hogy visszatekintõ képet nyerjünk az etnikai homogenizációnak arról az abbamaradt folyamatáráról, amely a háború utáni években lecsökkentette a romák és a többségi népességek közötti társadalmi távolságot. E folyamatot jelzi többek közt az iskolázottságuk gyors növekedése, a szubjektív jólétértékelésük (például a roma válaszadók többsége úgy jellemezte 1988-as életszínvonalát, hogy átlagos vagy átlag feletti volt) és az, hogy jelentõs volt körükben a többséggel történõ önazonosulás.

A piaci átmenet gyors és drámai etnikai differenciálódást eredményezett. A romák és nem romák közötti életszínvonal-különbség gyorsan növekszik; alig egy évtizeddel az átmenet elindulása után a különbségek mellbevágóak (11. táblázat).

Összességében véve a roma lakosság életszínvonala alacsonyabb volt már az adminisztratív szocializmus alatt is. Ezért minden további visszaesés nyugtalanító. Azonban ennél is fontosabb, hogy a romák közti elszegényedési szint sokkal jelentõsebb, mint a nem romáknál. Az anyagi életkörülmények drasztikus romlását figyelhetjük meg a romák között, amely Bulgária és Románia esetében megközelíti a biológia túlélési küszöböt. Összességében nagy számú embercsoportoknak nincs elég ennivalójuk vagy éheznek. (Lásd a 12. táblázatot.)

11. táblázat
Abszolút szegénység Bulgáriában, Magyarországon és Romániában. (Általános lakossági minta és roma minta, %)

Ország	Minta	1. Élelem (-)	2. Ruhanemû (-)	3. Tévé (-)	4. Autó (-)	5. Minden (+)
Bulgária	Általános	26	54	17	3	0,3
Bulgária	Roma	72	25	3	0,4	-
Magyarország	Általános	4	33	40	22	2
Magyarország	Roma	20	49	25	6	0,2
Románia	Általános	22	50	21	6	1
Románia	Roma	60	33	5	2	0,5

12. táblázat
Ment-e valaha éhesen ágyba 1988-ban és 2000-ben, mert nem tudott elég élelmet venni? (Általános lakossági és roma minta, %)

		Soha		Egyszer		Többször
Ország	Minta	1988	2000	1988	2000	1988	2000
Bulgária	Általános	98	84	0,4	3	1	14
Bulgária	Roma	85	30	7	8	8	63
Magyarország	Általános	98	94	1	2	1	4
Magyarország	Roma	93	80	2	4	5	16
Románia	Általános	95	84	1	2	4	14
Románia	Roma	82	44	4	3	14	53

A romák növekvõ elszegényedésének elsõdleges magyarázata abban található, hogy a romák között kivételesen nagy a munkanélküliek aránya. A felmérés adatai szerint Bulgáriában a roma családok 24 százalékában van egy munkanélküli személy, s 59 százalékában kettõ vagy annál több személy van munka nélkül. Csak a roma háztartások 17 százalékában nincs munkanélküli személy (az országos minta 59%-ával szemben!). Romániában a kép egy kissé másképp fest. A roma háztartások 17 százalékában van csak egy munkanélküli személy, és 9 százalékában van kettõ vagy annál több munkanélküli. Ha beszámítjuk azokat a felmérteket, akik azt jelzik, hogy "otthon vannak és semmit sem csinálnak", akkor az egy munkanélkülit tartalmazó roma háztartások százalékos aránya 29 százalékra nõ, és 35 százalékra a kettõ vagy annál több munkanélkülit tartalmazó háztartásoké. Magyarországon a romák helyzete jobbnak tûnik, de csak a Balkánhoz viszonyítva. Magyarországon a roma háztartások 31 százalékában van egy munkanélküli személy, és 13 százalékában van kettõ vagy ennél több. Más szavakkal, a munkanélküliség az összes roma családoknak csak a 46 százalékában jelent terhet.

Az átmeneti munkapiacon meglévõ lehetõségek a romák számára jelentõsen korlátozva vannak a viszonylag alacsonyabb iskolai végzettség és képzettség miatt. A bulgáriai roma háztartások 85 százalékában senkinek sincs középfokú vagy annál magasabb iskolai végzettsége (összevetésül: az országos mintában 23 százalékra igaz ez). Magyarországon a roma háztartások 88 százalékában nincs felsõfokú végzettségû tag (az országos minta 50 százalékával szemben). És Romániában a roma háztartások 74 százalékában nincs felsõfokú végzettséggel rendelkezõ tag (az országos minta 39 százalékával szemben).

Mielõtt megállapítanánk azt, hogy a szegénységnek etnikai alapja van, a következõ kritériumokat kell megállapítanunk: (1) a romák közti munkanélküliség a viszonylag alacsonyabb iskolai végzettség és képzettség eredménye-e, avagy etnikumon alapuló attitûdöké; (2) vajon léteznek-e etnikai akadályok az oktatási rendszerben; és (3) vajon a szegénység az egyik generációról a másikra tevõdik-e át.

Az adatok egyértelmûen azt mutatják, hogy az alacsony iskolai végzettség ténye nem elégséges a roma munkanélküliség megmagyarázásához. Ugyanolyan iskolai végzettségû, a többséghez tartozó egyének képesek a foglalkoztatásban maradni. (Lásd 13. táblázat.) Mind a három nagy roma populációval rendelkezõ országban azok a romák, akik az etnikai többség tagjaiként azonosítják magukat, mind anyagi, mind vagyoni szempontból sokkal jobban állnak, mint azok, akik önmagukat romaként azonosítják.

13. táblázat
Iskolai végzettség/gazdasági aktivitás (%)

Ország/ Végzettség	Minta	Munka	Munkanélküli	Nyugdíjas	Anyasági
Bulgária/ 4 oszt. alatt	Véletlen	3,5	14,6	77,1	3,5
Bulgária/ 4 oszt. alatt	Etnikai	9,8	56,2	27,7	3,8
Bulgária/ ált. isk.	Véletlen	13,5	26,9	54,6	1,2
Bulgária/ ált. isk.	Etnikai	18,0	62,0	9,8	9,3
Magyarország/ 4 oszt. alatt	Véletlen	1,9	-	92,5	2,8
Magyarország/ 4 oszt. alatt	Etnikai	1,9	20,4	45,4	23,1
Magyarország/ ált. isk.	Véletlen	41,3	8,4	38,7	5,9
Magyarország/ ált isk.	Etnikai	33,2	26,0	16,4	13,5

A romák helyzete különösen Bulgáriában nyomorúságos. A romák többsége (57%) "roma szomszédságokban" él, míg mások (21%) "túlnyomórészt roma népességû szomszédságokban" élnek. A magyarországi és romániai szegregáció sokkal kevésbé kiterjedt; a megfelelõ számarányok Magyarországon 11 és 21 százalék, míg Romániában ezek 11 és 17 százalék. Mindhárom országra jellemzõ, hogy ahol elszigeteltebb a roma népesség, ott a legszegényebb. A roma szomszédságokat a különbség nélküli szegénység jellemzi. Azok a gyermekek, akik ilyen izolált szegénységben nõnek fel, kisebb eséllyel fognak tudni teljesen integrálódni társadalmilag felnõttkorukban.

A szegénység generációs átadása nyilvánvaló. Az adatok azt sugallják, hogy a szegénység még annak a lehetõségét is csökkenti, hogy a roma gyerekek akár csak alacsony szintû oktatást is nyerjenek. (Lásd 14. táblázat.)

14. táblázat
Roma háztartások tagjai általános iskolai végzettség nélkül (%)

Ország	Szám	1905/29	1930/39	1940/49	1950/59	1960/69	1970/84
Bulgária	1297	90	82	71	61	39	52
Magyarország	715	65	54	37	34	18	18
Románia	802	94	74	61	37	24	34

Az az adminisztratív szocializmusra jellemzõ tendencia, amelynek során a romák növekvõ iskolázottsága volt a jellemzõ, jelenleg Romániában és Bulgáriában megfordult, bár Magyarországon nem. A romák aránya az általános iskolai oktatásban nem részesültek körében növekszik. Néhány roma (az 1970 és 1984 között születettek 15%-a Bulgáriában, ugyanezen csoport 11%-a Romániában) egyáltalán nem jár iskolába, és teljesen írástudatlan marad. Néhány gyerek esetében az általános iskolai oktatás hiánya annak tudható be, hogy jövedelemszerzõ szerepet töltenek be. Eredményeink rámutatnak egy paradoxonra. Ahogy az információs évszázadba lépve egyre növekvõ mértékben van szükség komputerjártasságra, az iskolai lemorzsolódók és írástudatlanok száma nõ. Ráadásul egy olyan tendenciának vagyunk szemtanúi, ahol a krónikus szegénység öröklõdik, s ahol szülõk képtelenek gyerekeiknek jó iskoláztatást nyújtani. Ennek az irányzatnak az illusztrációját jelenti, hogy az iskolázottság elérése növekvõ mértékben függ a család anyagi jólététõl. (Lásd a 15. táblázat.)

15. táblázat
Az iskolázottság generáción belüli átadása /szegénység (%)

		A kérdezett iskolai végzettsége
		Nem szegény			Szegény
Ország	Apa iskolai végzettsége	Ált. isk. alatt	Ált. isk.	Magasabb	Ált. isk. alatt	Ált. isk.	Magasabb
Bulgária	Ált. isk. alatt	53	41	6	64	32	4
Bulgária	Ált. isk.	8	74	18	19	66	15
Magyarország	Ált. isk. alatt	38	57	4	46	55	-
Magyarország	Ált. isk.	3	87	9	15	83	2
Románia	Ált. isk. alatt	41	47	12	49	48	3
Románia	Ált. isk.	7	63	27	28	65	7

Az apa munkanélkülisége és/vagy alkalmi foglalkoztatottsága kihat annak a valószínûségére, hogy a roma gyerekek Bulgáriában és Romániában oktatásban részesülnek-e. Nem ez az helyzet Magyarországon.

Az etnikai underclassra vonatkozó eredmények összegzése

A képzõdés tényezõi:
- Térbeli szegregáció:		gettók
- Osztályon kívül rekedés:		föld nélkül a falvakban
		gyárakon kívül a városokban
- Oktatási szegregáció:		iskolai hiányzás
		kisegítõ iskolák
		"cigány iskolák"
- Az az ország, ahol a legmagasabb mértékû az etnikai underclass képzõdése:		Bulgária
- Az az ország, ahol a legalacsonyabb mértékû az etnikai underclass képzõdése:		Magyarország²⁵

A szegénység etnikai dimenziója jelez egy szegénységre vonatkozó társadalmi szabályt: minél mélyebb a társadalmi szakadás, annál egyenlõtlenebb az ebbõl fakadó teher elosztása. Azok vannak legjobban kitéve a mostani válság hatásainak, akik korábban a társadalom legalacsonyabb lépcsõfokain töltöttek be szerepet.

Következtetések

Az e tanulmányt ösztönzõ elõfeltevés az volt, hogy a szegénység struktúrája megváltozik a piaci átmenet idõszakában. Társadalmi-szerkezeti tényezõk - különösen az osztályhoz való kapcsolódás - egyre fontosabbakká válnak, míg a demográfiai tényezõk egyre jelentéktelenebbek lesznek. Ezt a feltételezést a történelem alátámasztja. Ennek ellenére kettõs kihívás van jelen Közép- és Kelet-Európában: egy objektív kihívás, amelyet a posztszocialista átmenet egyedisége határoz meg, és egy szubjektív kihívás, amelyet a szociológiai felmérés új lehetõségei határoznak meg.

Az adatok is megerõsítették elõfeltevésünket. Eredményeink egyszerre finomítják és módosítják feltételezésünket, mialatt azt egy szélesebb társadalmi összefüggésbe helyezik.

Új szegénység alakul ki, mely már nem egyszerûen egyéni életciklus-jelenség, s mely egyre növekvõ mértékben emberek egész csoportjait befolyásolja. Társadalmi-biológiai kockázati tényezõk (beleértve az életkort, a nemek szerinti hovatartozást és a gyermekek számát) alakulnak át az új szegénységi paradigma következtében. A kialakuló társadalmi-gazdasági környezet ezeknek a tényezõknek a hatásait erõsíti fel, különösen néhány országban. Új és váratlan jelenség is kialakulóban van: az életkor szerinti underclass formálódása Délkelet-Európában és Oroszországban. Lengyelország kivételével minden országban jól láthatóak a szegénység elnõiesedésének szimptómái. A család gyerekszáma is súlyos terhet jelenthet a családi költségvetés számára. Azonban a legerõsebb szegénységi kockázatot az etnikai hovatartozás jelenti. A romák szegénysége Délkelet-Európában katasztrofális szintet ér el, és jelen pillanatban szemtanúi vagyunk egy etnikai underclass kialakulásának. Mint a többi országban, Magyarországon is a romák a reform fõ vesztesei, de szegénységük a makrogazdasági jellemzõk tekintetében különbözik.

Adatelemzésünk teleszkópján nézve a korábbi keleti blokk országai egymástól széttartó galaxisokként jelennek meg. Az országok közti különbségeket a biológiai túlélés és a társadalmi szegénység közti különbségen keresztül mérhetjük fel. A közép-európai radikális átalakítás elõnyei egyértelmûek. Délkelet-Európa és Oroszország számára azonban a probléma nem egyszerûen az, hogy a reformokat késleltették. Szlovákia is visszaesett. A reformok természete és mértéke olyan kulcstényezõk, amelyek a hosszú távú hatással bírnak. Érdemes lenne a felmérés adatait felhasználni, hogy ellenõrizzük azoknak a feltételezéseknek a heurisztikus értékét, amelyek a fejlõdés két modelljérõl beszélnek: a közép-európai, kapitalisták nélküli kapitalizmusról és az Oroszországban és a Balkánon megjelenõ, kapitalizmus nélküli kapitalistákról (Eyal-Szelényi-Townsley 2000).

A felmérés ez idáig tárgyalt legérdekesebb eredményei a megfigyelt jelenségek és az elszegényedés közti kapcsolatra, valamint a strukturális tényezõk növekvõ szerepére vonatkoztak. Eredményeink azonban feltárják magának a kutatási témának a differentia specificá-ját is: nem statikus helyzetet mérünk, hanem egy folyamatot, amely egyszerre formálja, illetve formálódik maga is a társadalmi szerkezet által. A gazdaság liberalizációjával párhuzamosan erõteljes romboló folyamatok is végbemennek, amelyek a régi társadalmi kapcsolatokat is szétszakítják. Nagyszámú embercsoportok társadalmi helyzete állítódik feje tetejére. A társadalmi rétegzõdés korábbi középszintjein belül is változások történnek. Sok ember számára az átlagjövedelem alatti szint jelenti a közös nevezõt (Közép-Európában), míg ez a közös nevezõ a többséget takarja másutt (Délkelet-Európában és Oroszországban). Megjósolhatjuk, hogy a szegénység visszafordíthatatlan lesz sok ember számára, és ez néhány ember számára együtt jár majd a lecsúszással is. Elõrejelzéseink már reálisnak bizonyultak a délkelet-európai etnikai kisebbségekre és a délkelet-európai és oroszországi idõs népességre vonatkozóan. E folyamat jövõbeli dinamikáját további elemzéseknek kell nyomon követniük.

Fordította: Holló István és Hegedûs Rita

Irodalom

Eyal, G.-I. Szelényi-E. Townsley 2000. Making Capitalism without Capitalists. London-New York: Verso

Mitev, P.-E.-I. Tomova-L. Konstantinova 2000. The price of procrastination? The social costs of delayed market transition in Bulgaria. In Emigh, R.-I. Szelényi (eds.): Poverty, Ethnicity and Gender in Transitional Societies in Eastern Europe. Westport, CT: Greenwood Press

Raychev, A.-K. Kolev-A. Bundjulov-L. Dimova 2000. Social Stratification in Bulgaria. Sofia: LIK

Jegyzetek

1. Az osztály és annak szociológiai méréseivel kapcsolatos elméleti problémák nem ennek a tanulmánynak a tárgyköre. Elfogadjuk a korábbi kutatások eredményeit, amelyek az osztályhelyzetet a foglalkozás, iskolai végzettség és az aktivitás alapján mérik.

2. 1988-ban átlagos jövedelemrõl számolt a menedzserek/értelmiségiek 88%-a és a fizikai dolgozók 87%-a Közép-Európában, míg Délkelet-Európában és Oroszországban a menedzserek/értelmiségiek 87%-a és a fizikai dolgozók 81%-a.

3. Lásd Eyal-Szelényi-Townsley (2000). Annak ellenére, hogy lenyûgözõ elméleti munkák állnak rendelkezésre M. Djilas, M. Voslenski, J. Staniski, J. Kornai és I. Szelényi révén többek között a szocialista "régi rezsim" osztálystruktúrájára vonatkozóan, és függetlenül attól, hogyan is utalunk erre a struktúrára - adminisztratív szocializmus, kommunizmus, baloldali totalitarianizmus -, ennek megértése még részleges. Még azok a kategóriák is, amelyeket ezekben a munkákban alkalmaznak, részben nem elégségesek, részben hipotetikusak.

4. Erre jellemzõ példa a Todor Zsivkov elleni bírósági eljárás. Az eljárás folyamán feltárták, hogy Zsivkovnak, aki 35 évig uralta Bulgáriát, nem volt személyi tulajdona (ideértve a lakást vagy az autót is), kivéve a mindennapi használathoz szükséges személyes tárgyakat.

5. 1980-ban Bulgáriában az átlagos évi fizetések az olyan szférákban voltak a legmagasabbak, mint az adminisztráció (2569 leva), az építõipar (2516 leva), a közlekedés (2494 leva) és a tudományok (2433 leva). A különbségek minimálisak voltak. (Lásd Bolgár Köztársaság éves statisztikai adatai, 1989. Központi Statisztikai Hivatal, 1990). Az 1980-as években - elsõsorban Magyarországon - végrehajtott reformok voltak az elsõ kis lépések a differenciálás irányába.

6. A fizikai dolgozók túlreprezentáltak a négy legalacsonyabb decilisben a két legmagasabbal összehasonlítva. A különbségek Magyarországon a legjelentõsebbek a maguk 2,5:1 hányadosával, Oroszországban 2:1 az arány, és Szlovákiában 1,8:1. Lengyelország ás Bulgária majdnem egyenlõnek tûnnek. Romániát az elemzésben jellemezzük.

7. A nélkülözést a családi jövedelemre vonatkozó becslésbõl számítottuk. A válaszok magukban foglalják az átlagnál alacsonyabbat is a szakképzetlen munkások esetében, az országos átlagjövedelemhez viszonyítva.

8. Délkelet-Európában azoknak az egyetemi végzettségûeknek, akik menedzser/értelmiségi foglalkozást töltöttek be, kétszer akkora esélyük volt, hogy 1988 után helyzetükön javítsanak, mint a technikusoknak és hivatalnokoknak. Azoknak, akiknek általános iskolai végzettségük volt, sokkal jövedelmezõbb volt, hogy a szolgáltatóiparban legyenek, mint hogy szakképzetlen munkások legyenek. Közép-Európában a középfokú iskolai végzettség azt jelentette, hogy a menedzserek és szakemberek számára kétszer olyan nagy volt annak a valószínûsége, hogy helyzetükön anyagilag javítsanak, mint azoknak, akik a szolgáltató szektorban voltak.

9. A szegény emberek, akiknél az egy fõre jutó napi jövedelem nem haladja meg a 2,15 dollárt, túlreprezentáltak a falvakban a városokkal összehasonlítva: Bulgáriában 15%-kal, Magyarországon 14%-kal, Lengyelországban 20%-kal, Romániában 23%-kal, Oroszországban 6%-kal és Szlovákiában 8%-kal. Ugyanakkor a vidéki lakosoknak sokkal nagyobbak a lehetõségeik az élelmiszertermelésre. Ezek az eredmények más mutatókban tükrözõdnek.

10. Szlovákiában a falvakban élõ egyetemi végzettségûek 61%-a rosszabb anyagi helyzetben élt 1988 után, szemben a városiak 49%-os megfelelõ arányával.

11. Budapesten azok legtöbbjének (39%), akik azt jelezték, hogy nem tudnak élelmiszert és/vagy ruhát vásárolni, volt piachoz jutási lehetõségük. Bukarestben a szegénység magasabb fokú, mint az ország többi részében.

12. A városban születettek pénzügyi helyzete javult 1988-ban a faluban született megkérdezettekkel összehasonlítva. Bulgáriában és Magyarországon a különbség kétszeres volt, Szlovákiában több mint kétszeres, Lengyelországban és Romániában majdnem kétszeres és Oroszországban másfélszeres. A mobil személyek mindenhol létszámarányuknál nagyobb számban vannak a reformok vesztesei közt.

13. Meg kell jegyezni, hogy az adatértelmezés azt teszi szükségessé, hogy a különbözõ országokban különbözõ viszonyszámokat vegyünk figyelembe a rétegzõdés és oktatás vonatkozásában, amelyek feltehetõleg visszatükrözik a nemzeti oktatási rendszerek közti különbségeket.

14. A legalacsonyabb számok Lengyelországban és Oroszországban vannak (60-61%), amelyek európai mércével tekintve magasak. A többi országban meglevõ szintek skálája a szlovákiai 79%-tól a romániai 92%-ig terjed.

15. Az adatok összefüggést mutatnak a háztartások pénzügyi helyzete és a közlekedési költségek hiánya között. Bulgáriában azon háztartások 48%-ában, ahol az egy fõre jutó jövedelem 2,15 dollár alatt van naponta, nincs semmilyen közlekedésre irányuló kiadás, míg ez az arány a magasabb jövedelmûeknél 24%-ot tesz ki. Magyarországon az ezeknek megfelelõ arányszámok 32%, ill. 37%. Lengyelországban 42% és 28%. Romániában 51% és 28%, Oroszországban 52% és 26%, Szlovákiában pedig 32% és 21%.

16. A magyarok 79%-a, a bolgárok 76%-a, a szlovákok 73%-a, a lengyelek 69%-a, a románok 56%-a és az oroszok 48%-a rendelkezik telefonvonallal.

17. A szegények (azon háztartások, ahol az egy fõre jutó napi jövedelem nem éri el a 2,15 dollárt) nagy többségének nincs "egyéb kiadása", beleértve ebbe a javításokat is: Bulgáriában ez a 84%-ukat jelenti, Magyarországon 80%-ot, Romániában 89%-ot, Oroszországban 90%-ot és Szlovákiában 63%-ot.

18. A. Raychev, K. Kolev, A. Bundjulov és L. Dimova munkája (2000) heurisztikus áttörést jelent a társasalmi rang-vagyon-jövedelem elemzésének kapcsolatában.

19. Azt az adatot, hogy Délkelet-Európában az egyetemi végzettségûek 43%-ának nincs elég pénze, hogy ruhát vegyen, úgy is lehetne értelmezni, hogy drágább, igényes ruházatra vágynak. Választ erre a hipotézisre nem csak a kutatási adatokban találunk, hanem a gyakorlati lépésekben is. Például 2000 végén a "St. Kliment Ohridsky" Szófiai Egyetem menedzsmentje minden egyes elõadónak 100 dollár fizetéskiegészítést adott, hogy ruhanemût és/vagy cipõt vegyen. Ezt a pénzt nem kabátra adták, hanem ruházatra, hogy megjelenhessenek a hallgatók elõtt. Ahogy a bolgár közmondás mondja, "egy teli has nem hiszi, hogy üres". Ezek a tények meghaladják a nyugati képzeletet.

20. Bulgária két kerületi központjában (Montana és Vratsa) a helyi hatóság különleges rendeletben tiltotta meg a tenyészállatok és a baromfi városi lakásokban történõ tenyésztését.

21. Az abszolút szegénységi mutatók (amelyek a szegénységet a különbözõ termékek megvásárlására fordítható pénz hiányával mérik) egyéni különbségeket tárnak fel, amelyek általában a nõk számára kedvezõtlenek. Azonban nehéz annak megállapítása, vajon ezek az eredmények a nemek jólétében fennálló különbségeket vagy pedig a háztartási problémákkal szembeni különbözõ attitûdöket tükrözik-e.

22. A férfiak vezette háztartások elõnyei a nõk vezette háztartásokkal szemben annak a vonatkozásában, hogy milyen arányban mûvelnek veteményeskertet/gyümölcsöst, szántóföldet és tartanak tenyészállatokat, a következõkben összegezhetõk: Bulgáriában +6%, 0, +7%; Magyarországon +1%, +5%, +8%; Lengyelországban +16%, +11%, +9%; Romániában +14%, +11%, +13%; Oroszországban +8%, +5%, +2%; és Szlovákiában +1%, +7%, +3%.

23. Délkelet-Európában a háztartásbeli nõk 26%-a, a nyugdíjasok 18%-a és a munkanélküliek 16%-a számol be átlagos vagy átlag feletti jövedelemrõl. Közép-Európában az ennek megfelelõ számok a háztartásbeli nõknél 52%, a nyugdíjasoknál 48%, a munkanélkülieknél 37%. Oroszországban a számok: 32% a háztartásbeli nõknél, 20% a nyugdíjasokra vonatkozóan és 17% a munkanélküliekre. A 14 éves korban, illetve 1988-ban tapasztalt anyagi helyzet visszatekintõ értékelései különbözõek.

24. 2000-ben Bulgáriában az összes nyugdíjas kevesebb mint 1%-a (2.375.149 emberbõl 34 személy) kapott több mint 160 levát. Másfelõl 620.196 ember (26,1%) kapott maximum 46 levát elérõ nyugdíjat.

25. Nincs közvetlen információ a reprezentatív felmérésben egy etnikai underclassra vonatkozóan. A kvalitatív felmérési adatok alapján léteznek roma populációs kisebbségi szigetek, ahol egy etnikai underclass kialakulás zajlik.