A Magyar Szociológiai Társaság (MSZT) 2001. évi közgyûlését és konferenciáját november 22–23-án, Székesfehérváron rendezte meg, Környezet és társadalom címmel. A tudományos elõadások mellett a témában a politika képviselõi is megszólaltak. A kétnapos konferenciát két helyszínen tartották, a november 22-i plenáris ülés és közgyûlés a Szent István Mûvelõdési Házban kapott otthont, a következõ nap szakosztályi üléseire pedig a Kodolányi János Fõiskolán került sor.

Laky Teréz emlékezõ szavai után a konferencia résztvevõi egyperces néma tiszteletadással adóztak a közelmúltban elhunyt Rézler Gyula emlékének.

I.

A plenáris ülés levezetõ elnöke, Láng István akadémikus, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnökhelyettese rendhagyó történeti áttekintéssel nyitotta meg a konferenciát. Nyitó gondolataiban a környezetrõl és társadalomról való együttgondolkodás kialakulásának legfontosabb állomásait villantotta fel. A fenntartható fejlõdés fogalmi és gyakorlati fontosságát hangsúlyozta, elmondta, hogy ez a fejlõdés három fõ pilléren nyugszik: a környezeti, gazdasági és társadalmi pilléreken. Az MSZT már eredményeket ért el ebben a témakörben, természetesen fõként a társadalmi pillér kérdésében, a fenntartható fejlõdés keretein belül vizsgálva az életmód, életminõség, munka, nevelés és oktatás kérdéseit. Ezt a szemléletmódot bizonyítja a konferencia témaválasztása is.

Szirmai Viktória, a társaság elnöke A környezetvédelem társadalmi problémáinak idõszerûsége címmel tartotta meg szakmai megnyitóját. Az elõadást megelõzõen az elnökasszony köszöntötte a konferencia résztvevõit, a város meghívott vendégeit, és külön kiemelte, illetve megköszönte Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Fejér Megyei Önkormányzatnak, a Kodolányi János Fõiskolának és az Alba Volán Rt.-nek a hozzájárulását a rendezvény létrejöttéhez.

Elõadásában Szirmai Viktória arra keresett választ, hogy miért fontos a környezetvédelem társadalmi mechanizmusainak vizsgálata. Hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi döntéseket kutatásoknak kellene megelõzniük. A környezet válsága leginkább a hátrányos helyzetû társadalmi csoportokra van hatással, a hátrányt szenvedõ társadalmi jelenségek és csoportok kiemelten fontosak az MSZT számára.

A környezetvédelem olyan kérdés, ami csupán hangzatos politikai programként, valójában csak a választások körül jelenik meg. Utána háttérbe szorul, a médiát sem minden érdekli. Helyi szinten, az önkormányzatok sem tudnak igazán a környezetvédelemmel foglalkozni. A kilencvenes években az önkormányzatok számára a gazdasági és társadalmi válságkezelés, a piacgazdaság kialakításának támogatása, illetve a gazdaságfejlesztési stratégiák megalapozása jelentette a legnagyobb és legfontosabb feladatot. Ilyen feltételek között nem nagyon merültek fel környezetvédelmi kérdések, és ez különösen jellemzõ a történeti eredetû környezetvédelmi károkkal sújtott térségekre, ahol a privatizáció és a külföldi tõkebevonás érdekeinek inkább a károk elhallgatása, mint hangoztatása kedvezett.

Szirmai Viktória kiemelte, hogy a rendszerváltást követõen új típusú környezetszennyezõ folyamatok is megjelentek: a globális urbanizáció, a zöldterületeket felélõ szuburbanizáció felgyorsulása, a városi környezetbe, illetve a városok környékére épített új lakóparkok, bevásárlóközpontok közlekedésnövelésbõl eredõ káros hatásai. Az új folyamatok megítélése tekintetében azonban kialakult egyfajta társadalmi konszenzus. A szereplõk egyetértenek abban, hogy a társadalmi és gazdasági problémák megoldásának az adott az egyetlen és helyes útja, még ha ez csak részben, vagy egyáltalán nem is felel meg az ökológiai érdekeknek.

Népes a környezetvédelem iránt elvi elkötelezettek tábora, de annál szûkebb a ténylegesen tenni akaróké. Sokak számára tehát nyilvánvalóak a környezeti problémák és károk, de egyéb társadalmi problémák komolyabb gondként jelennek meg, és így a környezetszennyezés kérdése háttérbe szorul. A környezetvédelem olyan probléma, amit fõleg a nõk, a fiatalok, az iskolázottabbak, települési szinten pedig a budapestiek tartanak inkább fontosnak. A téma aktualitását napjainkban az EU-integráció és a közelgõ választások adják. Megfigyelhetõ némi együttmûködés is a társadalmi aktorok között a környezetvédelem kérdéseiben. A kérdés csak az, hogy ez vajon meddig tart, és mi lesz az eredménye.

"A környezeti válság kifejezés mély és fontos társadalmi válságot fed el" – ezzel a gondolattal vezette be Nincs társadalmi válság címû elõadását Lányi András. Elmondta, hogy környezeti problémák természetesen vannak, de a tömeges tiltakozások nem a tudomány és ráció ösztönzésére jelennek meg. Ezek naiv érzelmi megnyilatkozások csupán, amit jól példáz egy kaliforniai lány esete, aki egy évig élt egy mamutfenyõn az erdõirtások ellen tiltakozva.^* Magyarázatként Edmund Husserl gondolatait idézte, aki szerint a racionalista kultúra csõdjét a racionalizmus naturalizmusba való torzulása mutatja.

Az elõadás további részében Lányi András azt vizsgálta, hogy mi okozza a racionalitásunk torzulását. Elsõként a környezeti paradigmát említette meg. Ez a paradigma rossz, mivel a környezeti kérdéseket a természettudományok és mûszaki tudományok asztalára tolja át. Így a társadalmi, gazdasági és kulturális okokkal senki nem foglalkozik. Következõ okként a tudományos elõrelátás kétoldalú helyzetét jelölte meg. A kétoldalú helyzet azt jelenti, hogy van elõrelátás és még sincs. A tudósok elõrelátása megkérdõjelezhetõ. A fõ probléma az, hogy amit cselekszünk, az hosszabb távra terjed ki, mint az elõrejelzés, amely szerint cselekszünk. Mindezek mellett a racionalitás torzulásáért a tudomány korrumpálódása is okolható.

A környezeti problémák esetében legtöbbször érvényesül az úgynevezett reciprokhatás: minél több még a választható alternatíva, annál kevesebb a döntéshozó, és mire már nagyon kevés választható alternatíva marad, akkorra szaporodik meg a döntéshozók száma. Ez azt jelenti, hogy a környezetvédõk mindig késõn jelennek meg.

A racionalitás torzulásának okai között utolsóként Lányi András a kérdések hamis tematizációját emelte ki. Ezen belül elsõként a gazdasági racionalitás fogalmát elemezte. Szerinte ez a racionalitás csak az egyéni aktusok szempontjából racionális, ugyanakkor ez az egyetlen legitim megjelenési módja a környezeti problémáknak. Ezt követõen a többség–kisebbség megállapítását vizsgálta a kérdéskör kapcsán – erõteljesen önkényes, hogy kit is tekintenek kisebbségnek. Ez a látszólagos többség–kisebbség probléma tulajdonképpen szorosan kapcsolódik a közömbösség–érintettség problematikájához. A demokratikus döntéshozásban valójában az érintettek többsége nem vesz részt.

Az elõadás zárógondolataként Lányi András összegezte, hogy tulajdonképpen miért nem beszélhetünk környezeti válságról. Véleménye szerint azért nincs környezeti válság, mert az embernek nincs környezete. Ennek magyarázata a környezet biológiai definíciójában keresendõ. Az embernek nem környezete, hanem világa van. Ezt a világot a kulturális párbeszéd és a nyelv alkotja. Az ember tehát csak a tudás és a nyelv világában van jelen egyénként. Ugyanakkor az ember csak addig személy, ameddig emberhez méltó környezetben találkozunk vele. Tehát az ember lényéhez a környezet is hozzátartozik.

Tamás Pál a Környezeti jövõképek és kitörési pontok (A magyar elitek ökotudatáról) címû elõadásában a Zöld belépõ 2000 projekt eredményeirõl számolt be. A kutatás három fõ kérdéscsoportot tartalmazott: a kommunikáció problémáját, az alapértékeket és a "zöld kérdéseket". Négy elitcsoportot kérdeztek meg: a parlamenti elitet, a gazdasági elitet, az állami köztisztviselõket, és az újságírókat.

A kommunikáció kérdésérõl Tamás Pál úgy fogalmazott, hogy a magyar politikai nyelv "kizöldült" – mindenki imádja a környezetet, a zöld diskurzus elfogadottá vált. A vizsgálat azt mutatja, hogy a politikusok és újságírók a környezettel kapcsolatban alapvetõen konfliktusokról beszélnek, míg a gazdasági és államigazgatási elit egyfajta kontinuus beszédmódot alkalmaz, tehát miközben elmondják, hogy vannak problémák, az elõrehaladást hangsúlyozzák.

Az alapértékek témakörében öt kérdéskört, gondolatmechanizmust tartalmazott a kutatás. Az elsõ a prevenció és adaptáció kérdése volt, ezt a felelõsség-elhárítási mechanizmus kérdésköre követte. Harmadikként a hatékonyság kérdését vizsgálták, ezen belül a gazdasági, politikai és információs hatékonyságra helyezve a hangsúlyt. A következõ gondolati mechanizmusként Tamás Pál a rövid táv dicséretét mutatta be, végezetül kiemelte, hogy jellemzõen az összes közjátékos hangos konfliktusokat generál. Mellõzve minden racionalitást tulajdonképpen a konfliktusok hangereje hat egymásra.

A zöld kérdésekre vonatkozóan Tamás Pál a következõ eredményeket emelte ki a közelmúltban végzett felvétel alapján: a válság kérdésével kapcsolatosan a minta 15 százaléka általános ökológiai válságot érzékelt, 40 százalék elfogadta, hogy van valamilyen helyi vagy strukturális válság, és a többség alapvetõen rosszabbodást állapított meg. Fontos, hogy a minta 80 százaléka nem lát különbséget a magyar kapitalizmus és a nemzetközi kapitalizmus környezetszennyezése között. Hangsúlyozta, hogy a zöld kérdésekkel kapcsolatban az elit fatalista, illetve egyfajta "fatalista optimizmus" jellemzõ rá.

Összefoglalásként elmondta, hogy Magyarországon a közjó rendkívül legyengített fogalom, a fenntarthatóság eszméjének is csak egy nagyon gyenge változata él, tehát, az az általános vélemény, hogy amit lehet, azt örökítsük át az utódokra a természetbõl, de a legfontosabb mégis az, hogy jólétet teremtsünk az utódok számára. Mindezekhez pedig egy alapvetõen gyenge állam társul, és az állam gyengeségei miatt nem lehet racionális környezeti szabályozást létrehozni.

Az elõzõ elõadáshoz hasonlóan Faragó Tibor, a Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa Nemzetközi környezetvédelmi szerzõdések megkötésének és végrehajtásának társadalmi feltételei címû elõadásában a környezet és társadalom kérdésének szintén egy speciális részterületét ragadta meg. Az elõadás központi témája a nemzetközi környezetvédelmi szerzõdések és ezek szereplõi voltak. Ezen belül Faragó Tibor a szereplõk körének eltérõ feladatait és jogait, valamint a nyilvánosság kérdését elemezte. Hangsúlyozta, hogy az emberiség hatása a Földre folyamatos, és ez a hatás csak lassan, évszázadok alatt válik nyilvánvalóvá. Példaként az ózonréteg elvékonyodását, a biológiai sokszínûség csökkenését, a savasodást és az üvegházhatást említette meg. Az elmúlt néhány évszázadban környezeti hatásaink globalizálódása zajlott le. Válaszként addig jutott el a világ, hogy a legfontosabb kérdésekrõl már megszülettek a nemzetközi szerzõdések.

Az elõadás következõ részében Faragó Tibor a szerzõdések kialakulásának fõ sajátosságait mutatta be. Egy nemzetközi környezetvédelmi szerzõdés kiindulópontja a probléma felismerése, amit tárgyalások követnek. A tárgyalásokon a felek megállapítják kötelezettségeiket, és megállapodnak a végrehajtás menetérõl is. Nagyon sokféle érdek és ellenérdek ütközik meg egymással egy-egy ilyen tárgyalás keretében, sokszor majdnem lehetetlen állapotok vannak az ilyen nemzetközi fórumokon.

A szereplõkrõl Faragó Tibor elmondta, hogy a nemzetközi tárgyalások résztvevõi államok, illetve kormányzatok képviselõi. Országcsoportok alakulnak ki, például a hatást okozók és viselõk szempontjából Észak–Dél és Kelet–Nyugat országcsoportokra oszlanak az államok Az államokon kívül egyéb szervezetek is megjelennek, sokszor egy-egy tárgyalás alkalmával demonstrációkat is szerveznek. A döntésekben az államok érdekei mellett fontos szerep jut a sajtónak, az információ hatalma miatt, illetve a tudósoknak, akik a probléma értelmezésében játszanak fontos szerepet, õk képesek elõre jelezni a jelenségeket. Összefoglalásként kiemelte, hogy ezeken a nemzetközi tárgyalásokon a környezetvédelmi egyezmények mellett politikai, biztonságpolitikai, gazdasági és még egy sor egyéb megállapodás is születik. A döntések mindig szigorú gazdasági feltételekre épülnek, és a feladatok ellátása rendkívül eszközigényes. A környezeti problémákban a felelõsség nagyon nehezen osztható meg. A döntések mindig csak jobb vagy rosszabb kompromisszumok eredményei lehetnek.

Tovább finomítva a környezet és társadalom problémakörét Ángyán József, aki a környezet és vidéki társadalom, illetve agrárgazdaság kapcsolatát elemezte Új európai környezeti kihívások és nemzeti feladatok elõtt a magyar agrárgazdaság és vidéki társadalom címû elõadásában. Ángyán József bevezetésként a Nemzeti agrárvédelmi program nehézségeirõl beszélt. Az elõzetes egyeztetések szerint 2000. január 1-jével kellett volna elindítani a programot, ez azonban nem történt meg. Elmondta, hogy hosszas csatározások eredményeként végül 2002 januárjában, csökkentett költségvetéssel és kísérleti jelleggel ugyan, de megkezdik a programot.

Az elõadás következõ részében a mezõgazdaság feladatairól, céljairól és funkcionális jellegérõl beszélt. A mezõgazdaság egyik fõ feladataként a minõségi termelést jelölte meg, ezzel szemben azonban a termelés növekedésével párhuzamosan minõségi romlás figyelhetõ meg. A mezõgazdaság másik fontos feladata a munkahelyteremtés lenne, a technikai fejlõdéssel azonban csökken a mezõgazdasági termelés munkaigénye. Lendületes elõadásában Ángyán József felhívta a figyelmet a hatékonyság kérdésére is. Kiemelte, hogy a bruttó termelési értéket a ráfordítások növelték meg, a helyben termelt értékek aránya nagyon csekély. A mezõgazdasági termelés hatékonysága tehát megkérdõjelezhetõ. A fennálló agrárgazdasági rendszerrel szemben Ángyán a környezet- és tájgazdálkodás hatékonyságát hangsúlyozta. A környezet- és tájgazdálkodásnak az élelmiszer-elõállításon túl környezeti, szociális és kultúrfunkciói is vannak.

Elmondta, hogy ezen új agrárgazdasági szisztéma sikerét jelzik az európai uniós tapasztalatok is. Az Unióban a táj, az élõvilág és a környezet is a mezõgazdaság teljesítményeihez tartozik. Nem a termelés, hanem a mezõgazdaság ökoszociális funkciója a legfontosabb. Hangsúlyozta, hogy ez a termelési rendszer életesélyeket teremthet a vidékiek számára.

Az elõadás zárógondolataként visszatérve a politikai feladatokra Ángyán József az Agrárkörnyezeti program jelentõségét emelte ki. Elmondta, hogy ez a program amellett, hogy piacilag is megfelel a követelményeknek, számít a vidéken élõ emberekre, és figyel a környezetre is. Racionális megfontolások alapján is ezt kell, illetve kellene választani. Végezetül kiemelte, hogy már csak néhány év van a felkészülésre, de van még idõ értelmes megoldásokat találni. A legfontosabb azonban az, hogy el kell indítani a programot!

Az elsõ nap délutáni programjaként a panel és a fórum került megrendezésre. A panel keretében Csepeli György és Ladányi János Etnikai konfliktus címmel egy most induló kutatásról számolt be. A kutatás célja azon konfliktustömeg vizsgálata, ami romák és nem romák között megjelenik, és amit a média is kommunikál. Elmondták, hogy a vizsgálat esettanulmányokra épül, amelyek segítségével a konfliktusok típusait, lefolyását és lehetséges magyarázatát kívánják bemutatni.

A vitaindító elõadás után mûhelyjellegû beszélgetés bontakozott ki az elõadók és a közönség között. A hozzászólók (Wessely Anna, Neményi Mária, Csákó Mihály, Angelusz Róbert) fõleg módszertani jellegû megjegyzéseket és kérdéseket vetettek fel. Többek között felmerült a romadefiníció kérdése, a konfliktus operacionalizálásának problémája és a mintaválasztás kérdése is. A beszélgetés végén Csepeli György és Ladányi János kiemelték, hogy hasonló beszélgetésekre és vitákra minden kutatás kezdetén szükség lenne, és az elhangzott kérdéseket és javaslatokat a kutatás során figyelembe fogják venni.

A fórum keretében, visszatérve a plenáris ülés témájához, a politika és tudomány képviselõi közösen vitatták meg a környezet és társadalom legaktuálisabb kérdéseit. A vitát Tamás Pál vezette, a beszélgetésben részt vett Droppa György, a Zöld Demokraták vezetõje, Ékes József az MDF részérõl, Nemcsók János az MSZP képviseletében, Marelyin Kiss József, a Jelenkutató munkatársa, Mészáros József, az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságtól és Krémer Balázs, az MTA SZKI kutatója. A résztvevõk öt kérdést, illetve problémát vitattak meg. Elsõként a hazai közélet és a zöld politika viszonyát tárgyalták, majd a gazdasági elit zöld kérdések iránti nyitottságának kérdését vitatták meg. A globalizáció kérdésénél a résztvevõk többsége azt nyilatkozta, hogy elsõ lépésként helyi szinten kellene a környezeti problémákkal foglalkozni, ezt követõen az EU-integráció környezetvédelemre gyakorolt hatását elemezték. Az utolsó kérdés kapcsán pedig – hogy mi ma a környezetvédelem leghangsúlyosabb kérdése, mik a legfõbb sikerek, illetve kudarcok – a zöld szemlélet problémáját emelték ki. A résztvevõk többsége azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon egyelõre még nem vált igazán fontos és idõszerû kérdéssé a környezetvédelem. A zöld politika és zöld gondolkodás periférikus területnek számít a hazai közéletben és közgondolkodásban egyaránt. A legfontosabb cél a zöld gondolkodás elterjesztése, tehát hogy a környezeti szemlélet a magyar állampolgárok "vérévé váljon"!

II.

A konferencia tudományos programja keretében a második napon rendezték meg a Magyar Szociológia Társaság szakosztályainak ülését. A Kodolányi János Fõiskolán hét szakosztály ült össze, a szekcióülések témájukban igyekeztek a környezet és társadalom témaköréhez kapcsolódva áttekinteni az elmúlt év munkáját és eredményeit.

Az Egészségszociológiai Szakosztály az egészség és társadalom problematikáját tárgyalta. Orosz Éva a kilencvenes évek egészségügyi reformalternatíváiról, Kollányi Zsófia a megelõzésrõl és annak módszereirõl beszélt, Susánszky Éva és Szántó Zsuzsa pedig a laikus betegségfilozófiákról tartott két elõadást a szakosztályi ülés keretében.

A Faluszociológiai Szakosztály rendkívül gazdag programmal állt az érdeklõdõk elé. Az esettanulmányok segítségével az elõadók a változó természeti és társadalmi környezet kérdéskörét járták körül.

Hamar Anna az ökológiai megalapozottságú gazdálkodás kialakulásának esélyeirõl beszélt a Bodrogközben végzett kutatásai alapján. Pethõ László Társadalmi és környezeti kihívások Lõrinciben címmel tartott elõadást, a falut különbözõ gazdasági és társadalmi részekre osztotta (volt gyár területe, központ stb.), és az átalakulást ezek segítségével szemléltette. Õrszigethy Erzsébet a történeti falutípusok jellegzetességeit elemezte. Rácz Kata elõadásában Kálmánháza változó agrárgazdaságát vizsgálta. Schwarcz Györgyi Mit ér a siker, ha soltvadkerti címû elõadása a soltvadkerti bortermelõk típusait mutatta be. Dúró Annamária Tanyasi életmód feketeföldön és homokon címmel a szegedi és hódmezõvásárhelyi tanyavilágot elemezte Erdei Ferenc tipológiái felhasználásával. Csurgó Bernadett Gazdaasszonyok és farmerfeleségek címû elõadásában Mezõtúr legnagyobb mezõgazdasági vállalkozóival, illetve a feleségeikkel készített interjúk segítségével vizsgálta a családon belüli munkamegosztás és döntések kérdését és az asszonyok gazdaságban betöltött szerepét. Tímár Judit ugyancsak a nõkre helyezve a hangsúlyt a családok túlélési stratégiáinak regionális különbségeirõl beszélt, egy nyugat-magyarországi és egy kelet-magyarországi kistelepülésen végezett interjús vizsgálat eredményei alapján. Bemutatta az alkalmazkodás különbözõ feltételeit és ezek hatását a családok életére. Zárógondolataiban a gazdasági tõke meghatározó szerepét hangsúlyozta.

Koós Bálint a falusi turizmus Pest megyei sajátosságait vizsgálta, bemutatta a turizmus néhány gazdasági és szociális aspektusát, a mûködés legfontosabb feltételeit. Végezetül, az esettanulmányok körét zárva, Váradi Mónika Magateremtõ vállalkozók címmel egy nagykõrösi vállalkozó életútját és a városhoz való viszonyát mutatta be.

Táll Éva, Kovács Teréz és Kovách Imre – kapcsolódva a szekcióülés témájához – a faluszociológia legaktuálisabb kérdéseit és az elmúlt év legfontosabb taglalták. Kovács Teréz a mezõgazdaság üzemszerkezetét elemezte, míg Táll Éva a falusi önkormányzatok eszközeit és lehetõségeit vizsgálta a környezetvédelemmel kapcsolatban. Bemutatta a környezetvédelem és önkormányzatok kapcsolatának nyugat-európai jellegzetességeit, az uniós országokban kialakult gyakorlatot. Végezetül a magyarországi helyzet elemzésével arra keresett választ, hogy a magyar önkormányzatok a környezetvédelmi problémák kezelésében az EU-csatlakozásig hova juthatnak el, illetve hova kellene eljutniuk.

Elõadása keretében Kovách Imre két új, a rurálszociológia szempontjából is jelentõs könyvrõl számolt be: a Europe’s Green Ring a közelmúltban jelent meg az Ashgate Kiadó gondozásában. A könyvben a Green Ring-országokból származó szerzõk – Portugáliából, Finnországból, Magyarországból stb., tehát azokból az országokból, amelyek a modernizáció centrumországoktól eltérõ útját járták be, és amelyeknek a parasztság kiemelkedõ szerepet játszott a történelmében – az elparasztiatlanodás, illetve újraparasztosodás modellje alapján elemzik az elmúlt évtizedek átalakulási folyamatait. A másik kötet, A posztszocializmus vége a közeljövõben jelenik meg, ennek kapcsán Kovách Imre a vidéki társadalom és gazdaság rendszerváltás utáni sajátosságait mutatta be. Elmondta, hogy az elmúlt évtized mezõgazdaságot érintõ politikai döntései átalakították a földtulajdon-viszonyokat és ezzel a földhasználat szerkezetét, a mezõgazdaság üzemszerkezetét és a foglalkoztatottsági viszonyokat is, a kérdéssel a kötet Agrárpolitikai hatásvizsgálat címû tanulmány foglalkozik A kötet egy másik tanulmánya pedig (Vidéki történet) azt a folyamatot elemzi, amelynek a következtében a "vidék" gazdasága, társadalma és politikai viszonyai a rendszerváltást követõen sokszínûbbé, diverzifikáltabbá váltak.

A könyvismertetõt követõen a szekcióülés résztvevõi között élénk vita bontakozott ki az elparasztiatlanodás, illetve a vidék sokszínûsödésének kérdésével kapcsolatban.

A faluszociológiai tudományos és gyakorlati szakembereinek aktív részvétele, a fiatal kutatók egyre nagyobb arányú megjelenése és a gazdag témaválasztás a tudományterület képviselõi közötti kommunikáció fontosságát és hatékonyságát mutatja. A szekcióülésen olyan kérdések kerültek napirendre, amelyek az elméleti és gyakorlati szakemberek számára egyaránt fontos és releváns problémaként jelennek meg.

A Gazdaságszociológiai Szekcióban két elõadást hallgathattak meg a résztvevõk. Makó Csaba, Simonyi Ágnes, Keszi Roland és Illéssy Miklós az új gazdaság jelenségeirõl, Tóth István János pedig a cégek üzleti környezete és hatékonysága közötti kapcsolatról beszélt. Az elõadásokat követõen került sor az új kutatások bemutatására és megvitatására.

Az új kutatásoké, illetve kutatási témaköröké volt a fõszerep az Oktatásszociológiai Szakosztály ülésén is. Rendkívüli témagazdagságról tett tanúbizonyságot ez a szekció. Csákó Mihály a szcenárium módszert, Pethõ László pedig a felnõttoktatás legújabb kérdéseit ismertette. Mezei István a képzettség és foglalkoztatottság területi különbségeinek 1867 és 1949 közötti történeti összefüggéseit tárgyalta. Fenyõ Imre a környezetrõl mint fenomenológiai problémáról beszélt. Bojda Beáta a felsõoktatási hallgatók idõmérleg-vizsgálatának eredményeit, Hrubos Ildikó az egyetem és társadalmi-gazdasági környezet koncepcióját, míg Pusztai Gabriella a társadalmi tõke hatását mutatta be a felekezeti gimnazisták továbbtanulási terveire nézve. A Debreceni Egyetem Nevelés és Mûvelõdéstudományi Doktori Iskolájának hallgatói közül Horkai Anita Screenagerek – Kommunikációs problémák a technologizált mindennapok iskoláiban, Keller Magdolna Határon túli magyar hallgatók a partiumi felsõoktatásban, valamint Torkos Katalin A zenész cigányok tanulással kapcsolatos attitûdjei címmel tartottak elõadást.

A Sportszociológiai Szakosztály résztvevõi a Sport, szabadidõ és környezet témakörében négy elõadást hallgathattak meg. Elsõként Földesiné Szabó Gyöngyi a sport és környezet nemzetközi szakirodalomban való megjelenését mutatta be. Ezt követõen Gál Andrea a sportolási szokások néhány egészségügyi vonatkozásáról tartott elõadást, majd Gáldi Gábor és Soós István beszámolójára került sor A magyar lakosság fizikai állapotának vizsgálata 1963–1996 között, illetve Roma fiatalok életmódja és sportolása a környezeti hatások tükrében címmel.

A Város- és Lakásszociológia és a Környezetszociológia Szakosztály közös ülése tulajdonképpen a konferencia folytatásának tekinthetõ. A környezet és társadalom témaköréhez kapcsolódva a környezetvédelmi monitoring és a környezeti területfejlesztési politika kérdéseit tárgyalta meg a szekció. Berei Katalin bevezetõje után az ülés elõadói – Vécsey Pál, Dobozi Eszter, Kulcsár Gábor, Nagy András, Csizmady Adrienn, Ferencz Zoltán és Vári Anna – a kilencvenes évek regionális gazdasági folyamatainak elemzéséhez alkalmazható fõbb indikátorok, az Európai Unió környezeti monitoringjának, a területfejlesztési monitoring, a lakótelepi folyamatok és az árvízkárok kérdéseit vitatták meg.

Ifjúságkutatások és eredmények az ezredfordulón címmel Gábor Kálmán elnökletével Bauer Béla, Kabai Imre, Laki László, Nemeskéri István és Tibori Tímea részvételével tartott vitaülést az Ifjúságszociológiai Szakosztály. A fiatalok társadalmi helyzete és különleges problémái az ezredfordulón központi kérdésnek számítanak hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A szakosztályi ülés résztvevõi a kutatás irányvonalának meghatározása és gyakorlati megvalósítása mellett megvitatták az elmúlt évek eredményeit is.

A szakosztályok témaválasztásukkal hozzájárultak a környezet és társadalom témakörének további szempontokkal való bõvítéséhez.

III.

A konferencia keretében került sor a Magyar Szociológiai Társaság éves közgyûlésének megrendezésére is. A közgyûlésen elsõként Szirmai Viktória, a társaság 2001. évi elnöke tartotta meg éves beszámolóját. Elmondta, hogy az elõzõ évi ígéreteihez híven sikerült a társaság anyagi helyzetét stabilizálnia, amit az intézményi tagság bõvítésével sikerült megvalósítania. Céljai között szerepelt a társasági élet dinamizálása is, ebben is sikerült eredményeket elérnie. Ennek kapcsán a Pallasz Páholyban megrendezett állandó klubesteket emelte ki, s elmondta, hogy eddig három programra került sor. A családi kapcsolatok alakulása címmel az elsõ rendezvény márciusban volt, ezt a Nõk a szociológiában címû klubest követte, és a közelmúltban került sor egy beszélgetésre Angelusz Róbert új könyve, A láthatóság görbe tükrei apropóján Szemtõl szemben címmel. Végezetül a szakosztályok munkáját értékelte. Hangsúlyozta, hogy a szakosztályok önállóan tevékenykednek Dicséretesnek tartotta, hogy több szakosztály közösen is szervezett konferenciát. Három új szakosztály tervérõl, illetve megalakulásáról számolt be. A Szociális Munka Szakosztály, a Regionálisszociológia Szakosztály, és az Idegen nyelvi tagozaton belül a Francia tagozat a közeljövõben megkezdi munkáját. Zárógondolataiban Szirmai Viktória elmondta, hogy alapvetõen eredményesnek tekinti ezt az évet. A konferencia is azt mutatja, hogy kemény munkával lehet eredményeket produkálni, és külön kiemelte, illetve megköszönte Heleszta Éva és Tibori Tímea munkáját, akik nagyon sokban hozzájárulta az elmúlt év sikeréhez.

Az elnöki beszámolót követõen Tibori Tímea, az MSZT titkára ismertette a társaság pénzügyi helyzetét. Elmondta, hogy az intézményi tagságnak és az egyéb támogatásoknak (pl. akadémiai támogatás, konferenciák) köszönhetõen ezt az évet pozitív mérlegel zárta a társaság. Külön kiemelte a Sunbelt-konferenciát, a network-kutatók éves konferenciáját, amit 2001-ben Magyarországon rendeztek meg, az esemény magyarországi fõrendezõje Sik Endre volt. Végezetül hangsúlyozta, hogy továbbra is cél az intézményi tagság bõvítése és ezáltal a társaság anyagi helyzetének javítása, illetve stabilizálása.

Következõ napirendi pontként Tardos Róbert tartott beszámolót a Szociológiai Szemle helyzetérõl. A Szemle pénzügyi helyzete a pályázatoknak és támogatásoknak köszönhetõen az elmúlt évben is stabil volt. Fontos elõrelépésként jelölte meg, hogy a lap angol változatát, a Review of Sociology-t az Akadémiai Kiadó vette át, így kisebb példányszámmal ugyan, de nemzetközi terjesztéssel jelenik meg. Hangsúlyozta, hogy továbbra is törekednek arra, hogy a magyar és az angol nyelvû számok között átfedés legyen. Elmondta, hogy a lap internetes változata már 1996-ig visszamenõleg elérhetõ. A fentiek mellett Tardos Róbert két fontos eseményt emelt ki az elmúlt évbõl, az egyik a Szelényi Iván vendégszerkesztésével megjelent különszám, a másik a Némedi Dénesnek A szociológia egy sikeres évszázad után címû tanulmánya nyomán kibontakozó vitasorozat volt. Végezetül a folyóirat technikai kérdéseivel összefüggésben hozzátette, hogy az elmúlt évben több anyag érkezett a szerkesztõségbe, és ez több lehetõséget ad a szelekcióra is. Ez évtõl a Tanulmány rovaton túl a Mûhelyt is lektorálják, mindez a lap színvonalát hivatott emelni.

A beszámolókat követõen a Magyar Szociológiai Társaság díjátadó ünnepségére került sor. Elsõként a Polányi-díj került átadásra, amellyel az év legjobb szociológiai tanulmányát, illetve könyvét jutalmazzák. Az év legjobb könyve kategóriában idén két díjat osztottak ki, a megosztott díjat Ferge Zsuzsa és Angelusz Róbert kapták az Elszabaduló egyenlõtlenségek: állam, kormányok, civilek (Hilscher Rezsõ Szociálpolitikai Egyesület–ELTE Szociológiai Intézet, 2000), illetve A láthatóság görbe tükrei – Társadalompolitikai tanulmányok (Új Mandátum, 2000) címû könyvekért. A díj tanulmány kategóriájában Némedi Dénest illette elismerés A szociológia egy sikeres évszázad után címû vitaindító tanulmányáért (Szociológia Szemle 2000/2.). A társaság másik díja az Erdei Ferenc-emlékérem, amit minden évben a fiatal, 35 év alatti kutatóknak ítélnek oda eddigi sikeres munkájuk elismeréseként. Az Erdei-díj idei díjazottjai Albert Fruzsina és Dávid Bea, akik a Losonczi Ágnes által vezetett veresegyházi kutatásban értek el kiemelkedõ eredményeket.

A közgyûlés záróakkordjaként került sor a társaság elnökségén belüli tisztújításra. A közgyûlés megválasztotta a 2003. évi elnökét. A jelölt Hrubos Ildikó volt, aki programbeszédében célként az ifjúságnak a társaság munkájába való aktívabb bevonását jelölte meg, illetve az európai uniós pályázatok fontosságát hangsúlyozta. A tagság egyöntetû szavazásának eredményeként, 33 igen és 3 nem szavazat mellett a 2003. évi elnök Hrubos Ildikó lett. Ezt követõen Szirmai Viktória átadta elnöki székét a 2002. évi megválasztott elnöknek, Feleky Gábornak.

Sikeres évet zárt tehát a Magyar Szociológiai Társaság. A nagyobb intézményi bekapcsolódásnak, ezzel együtt a hatékonyabb információáramlásnak és talán a konferencia helyszínének köszönhetõen, nõtt az érdeklõdés a vándorgyûlés iránt a fiatalok körében is. Ennek következõ lépése talán a fiatalok nagyobb arányú és mértékû bekapcsolódása lesz a társaság munkájába.


* Az ilyen és hasonló jellegû tiltakozó akciókról többek között a Cédrus címû folyóiratban lehet olvasni.