Csurgó Bernadett SIMONYI ÁGNES (szerk.):
TIZENEGY FALU ÖTVENÖT CSALÁD.
MUNKATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK ("Közösen a Jövõ Munkahelyeiért Alapítvány", Struktúra-Munkaügy Kiadó, 2001)
Az interjúkötet olyan mûfaj, amit nehéz kritizálni vagy bírálni. Nem tartalmaz elméleteket és következetéseket, amit elfogadhatunk vagy cáfolhatunk. A problémát alulnézetbõl, a szereplõk szemszögébõl ragadja meg, szubjektív élményeket és ismereteket nyújtva az olvasó számára.
A Simonyi Ágnes által szerkesztett Tizenegy falu ötvenöt család címû könyv is interjúkból és esettanulmányokból áll. A munkanélküliség problémakörét járja körül, az érintettek szemszögébõl, illetve azok szubjektív beszámolóira építve.
A munkanélküliség definíció szerint azt jelenti, hogy valamely ország, térség, foglalkozási munkaerõpiacán a kialakult bérszinteken elhelyezkedni kívánók egy része nem, vagy csak rövidebb-hosszabb idõ elteltével talál elfogadható munkát. A munkanélküliség fontos és kiemelt gazdasági mutató. A statisztikai táblázatok és arányszámok azonban nem képesek a fogalom valódi társadalmi, illetve individuális jelentésének megragadására. Ezzel szemben a kötet szerzõi mellõzve a statisztikai adatokat, a számok világa mögé nézve igyekeznek megragadni a munkanélküliség aspektusait.
A rendszerváltásnak számos, a társadalmi szerkezetet közvetlenül érintõ, hatása volt, és mindenekelõtt ide kell értenünk a foglalkoztatási szerkezet átalakulását. A háztartásokat változó mértékben és irányban érintette ez a folyamat. A rendszerváltás egyik legnagyobb vesztesének azokat a családokat tekinthetjük, akik kiszorultak a munkaerõpiacról. Simonyi Ágnes szerint "a munkaerõpiacról távolmaradó inaktívak és az egyre hosszabb ideje munkanélküliségben élõk megélhetése, családjaik fennmaradása, gyerekeik sorsa a 90-es évek Magyarországának egyik legkeményebb és legösszetettebb társadalmi kérdése" (Simonyi 2001: 5).
A kötet szerzõi tizenegy súlyos munkaerõpiaci hátrányokkal küzdõ magyarországi kistelepülésen készítettek interjúkat. A felkeresett falvakban a munkanélküliségi mutatók az országos átlagnál rosszabbak. Az interjú alanyai olyan kisgyermekes családok voltak, ahol legalább az egyik, de nem ritkán mindkét szülõ tartósan munkanélküli volt. A falvakat az ország különbözõ pontjairól választották ki, így északi és déli, dunántúli és alföldi települések egyaránt szerepelnek a mintában.
A vizsgálat során a kutatók falvanként öt-öt munkanélküli családot kerestek fel, a házaspárokkal készített interjúk mellett a falvak önkormányzati vezetõit, és az illetékes munkaügyi kirendeltség munkatársait is megkérdezték.
A könyv döntõ hányadát a falvakról-családokról szóló dokumentumok alkotják. Az anyagokat a szerkesztõ nem egységesítette, ezért a kötetben az interjúkészítés szinte minden típusára találhatunk példákat. A könyv így nemcsak tartalmi, hanem módszertani szempontból is rendkívül érdekes és informatív: implicit megmutatja a kötetlen, nem irányított interjúk mélységét megközelítõ technikától1 az összehasonlíthatóság kritériumait sokkal inkább szem elõtt tartó strukturált interjúig,2 szinte az összes lehetséges interjúzási módszer és leírás elõnyeit és hátrányait.
A kutatás során alkalmazott interjúvázlat fõ témakörei a települések munkaerõpiaci, foglalkoztatási helyzetére és lehetõségeire, a családtagok életútjára, a gyermekneveléssel járó nehézségekre, a munkavállalás körülményeire és lehetõségeire, a szociálpolitikai ellátások szerepére, és általában a családok véleményének, attitûdjének és mentalitásnak megragadására vonatkoztak.
Tizenegy falu és ötvenöt család nagyon különbözõ és mégis hasonló leírását tartalmazza tehát a kötet. Az interjútechnikán túl a kutatói megközelítésben is különbség figyelhetõ meg az egyes dokumentumok között. Leegyszerûsítve ez azt jelenti, hogy a kutatók egyik csoportja nagyobb figyelmet szentel a falvaknak, tehát a környezeti, társadalmi körülmények oldaláról igyekszik bemutatni a problémát,3 és a családok mindehhez csak kiegészítésül szolgálnak. Míg a másik megközelítés az egyénekre, az életutakra és attitûdökre helyezi a hangsúlyt, kevesebb figyelmet szentelve a társadalmi környezetnek.4 A legtöbb kutató azonban igyekszik többé-kevésbé egyenlõ hangsúlyt fektetni a falvak és családok leírására. A kutatás célját, a családok és falvak részletes és a mélystruktúrákat is megvilágító leírását azonban, módszertõl és megközelítéstõl függetlenül, a kötet minden szerzõjének sikerült teljesítenie.
Az interjúkötet keretein túllépve a könyv három rövid, elemzõ tanulmányt is tartalmaz. A Munkanélküliség és munkalehetõségek kistelepüléseken címû részben szereplõ, a kötet dokumentumaira épülõ elemzések a kutatási tapasztalatok összefoglalásán túl, az összegyûjtött anyagok felhasználásának lehetõségeit is mutatják.
"A munkanélküli ellátásban részesülõkkel, illetve a regisztrációba bekerült munkanélküliekkel a kirendeltség munkatársai megpróbálnak humánusak lenni. Elfogadják, hogy a munkanélküliek kénytelenek olyan túlélési stratégiákat alkalmazni, mint a földmûvelés, állattartás. Tudják azt is, hogy az ilyen tevékenységekre berendezkedett embereket nem lehet egyik napról a másikra munkába állítani. Igyekeznek elkerülni a felajánlott munkahelyek visszautasításával járó esetleges szankciókat." (Simonyi 2001: 24)
Simonyi Ágnes Foglalkoztatási "rend" hátrányos helyzetû kistelepüléseken – kényszerek és adottságok, elõnyök és hátrányok címû tanulmánya a kötetben szereplõ dokumentumok széles körû felhasználásával elemzi a hátrányos munkaerõpiaci helyzetben lévõ településeken adódó munka- és jövedelemszerzési lehetõségeket. A helyi munkaalkalmakat és a települések munkahelyteremtõ kapacitását vizsgálja. Ezeken a településeken a munkaerõ-kereslet döntõen szezonális, idõszakosság és "feketeség" jellemzi. A munkát keresõ lakosság munkába állását az alacsony képzettség és az anyagi stabilitás iránti alapvetõ igényük korlátozza. A gyenge anyagi és kulturális háttérrel rendelkezõ családos munkanélküliek számára a stabilitás létfontosságú, minden apró jövedelemváltozásra érzékenyen reagálnak.
A vizsgált családok többsége a kilencvenes években a családalapítással felmerülõ lakásigények miatt költözött a falvakba. Simonyi Ágnes kiemeli, hogy ezeknek a családoknak nemcsak az anyagi, hanem az emberi biztonságát is veszélyeztetné, ha máshol vállalnának munkát. "A megszokott környezetben jobb a bizonytalan, mint az ismeretlenben az, amirõl nem lehet tudni, mennyire stabil." (Simonyi 2001: 16)
A munkaerõ-kereslet és -kínálat alapvetõen kötött ezeken a településeken. A felkeresett falvak fontos sajátossága, hogy a közhasznú munkalehetõséget az adott feltételek között a saját képükre formálják. Itt a közhasznú munka célja a munkanélküliek visszaforgatása a szociális ellátások rendszerébe.
Végezetül Simonyi Ágnes hangsúlyozza, hogy ezekben a falvakban a munkanélküliek nem a tétlen, naplopó, semmittevõ képét keltik. A helyzetet a "dolgos munkanélküliek" és "lustán kiépülõ közjavak" terminusaival jellemzi.
"Amit most elõ tudok teremteni, az éhen halni sok, de megélni kevés." (Simonyi 2001: 27)
Dögei Ilona tanulmánya a munkanélküliségben élõ családok életkörülményeit és munkaerõpiaci lehetõségeit vizsgálja. A munkanélküliek családjaiban a felnõttek és gyerekek szükségletei egyaránt kielégítetlenek maradnak. Alapvetõ létbizonytalanság jellemzi ezeket a családokat.
Dögei Ilona a munkanélküliek életútját elemzi. Eredményei azt mutatják, hogy a munkanélküli létbe nagyon eltérõ életutak vezethetnek. A munkanélküliség okai lehetnek a gazdasági szerkezetváltozás, a képzetlenség és a különbözõ egyéni jellemvonások is.
A szerzõ vizsgálja a munkanélküliek túlélési stratégiáit és közérzetét is. Ez a megközelítési mód is jelzi, hogy az összegyûjtött anyagok segítségével a munkanélküliség mély, látens dimenziói is feltárhatóvá válhatnak.
Összefoglalásként kiemeli, hogy a munkanélküliségnek vannak makro- és mikroszintû tényezõi is. A makroszintû tényezõk között az alacsony bérszínvonal, a helyi foglalkoztatási lehetõségek hiánya és a közlekedési problémák emelhetõk ki. A szubjektív, mikroszintû tényezõket tekintve pedig a munkanélkülieket az alacsony iskolázottsági szint, szakképzetlenség vagy a nem piaci képzettség, illetve az önállótlanság jellemzi.
"A gyerekek tisztában vannak a család helyzetével. Nem okoljuk egymást. Közösen döntöttünk, közösen bukunk. A gyerekek is tudják mit, hogyan, mennyiért csinálunk, kinek mennyivel, mivel tartozunk –– mondja a feleség és erre a férj, gyerekek rábólintanak." (Simonyi 2001: 46)
Holczer Gábor és Siomos Angéla tovább bõvítve az összegyûjtött anyagok felhasználhatóságának körét, Gyerekek munkanélküli családokban, gyerekszegénység, gyerekmunka – Készül a második munkanélküli generáció? címû tanulmányukban a munkanélküliségi probléma speciális részterületét ragadják meg. A munkanélküli családokban élõ gyermekek helyzetét, iskoláztatási lehetõségeit és perspektíváit elemzik. Bemutatják az iskolába járás problémáit, a gyerekek iskoláztatásának anyagi nehézségeit, a tehetségek érvényesülésének gátjait, a szülõ–gyermek viszony problémáit és a szociális hátrányok átörökítésének kérdését. Végül kiemelik, hogy a kivételek ellenére a családok többsége egyik napról a másikra él, nem tud elõre tervezni. Jövõképük nincs. A gyermekek pedig ezekben az alkalmi és rendszertelen munkából, illetve segélyekbõl élõ családokban szocializálódnak. Már gyermekkorukban elkezdik az ilyen típusú munkavégzést, és nem látják az iskoláztatással járó felemelkedés perspektíváit.
A kötetben szereplõ három elemzõ tanulmány a dokumentumok széles körû felhasználhatóságáról tanúskodik. A tanulmányokban megjelenõ kérdések és problémák azonban az összegyûjtött anyagban rejlõ lehetõségeknek csak egy szûk területét érintik. Nagyon sok kérdésre és kutatási problémára adhat még választ ez az anyag, amit a kötet zárófejezetében megjelenõ szakmai hozzászólások is jeleznek. Az alkalmazkodás történeti összefüggéseinek kérdése, a létbizonytalanság és kiszolgáltatottság újratermelõdésének veszélye, a vezetõk és karizmatikus szereplõk falvakra gyakorolt hatása, a munkahelyteremtõ képesség és a közjavak hiányának problematikája egyaránt megválaszolható lehet a kötetben szereplõ esettanulmányok, dokumentumok segítségével.
A Tizenegy falu, ötvenöt család interjúkötet tehát olyan anyagokat tartalmaz, amelynek továbbkutatása mindenképpen jelentõs és hasznos lehet. Ez a könyv a munkanélküliséggel foglalkozó kutatások fontos forrását képezheti.
Jegyzetek
1. Ide sorolható például Orsovai Szilvia Balkányról, Simonfalvi Ildikó Nekézsenyrõl, Palotai Ilona Tóalmásról, vagy Dögei Ilona Várongról készített esettanulmánya.
2. A strukturált interjú legjellegzetesebb példáját a kötetben Dányi Endre, Holczer Gábor és Siomos Angéla Felsõvadászról készített leírása mutatja.
3. Ilyen például Dányi Endre, Holczer Gábor és Siomos Angéla felsõvadászi, illetve nagygörbõi esettanulmánya, vagy Szivák Katalin Ruzsáról szóló leírása.
4. Ennek a megközelítésnek jellegzetes példája Dögei Ilona igari tanulmánya.