Szociológiai Szemle 2002/3. 91–115.
Fónai Mihály–Filepné Nagy Éva
EGY MEGYEI ROMAKUTATÁS FÕBB EREDMÉNYEI
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye*


A kutatás célja és körülményei

A tanulmányban bemutatott kutatásra 1999–2000-ben került sor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács megbízásából. A megrendelõ egy megyei átfogó romaprogram fejlesztési céljainak és irányainak meghatározásához, valamint a jelen helyzet leírásához kért adatokat, s egyben javaslatokat. Ennek érdekében a megyében élõ romák fõbb szociodemográfiai jellemzõit, életkörülményeit, iskolázottságát és probléma-percepcióját, valamint jövõképét kívánta megismerni. Ez kijelölte a kutatás fõbb céljait, területeit, továbbá a kutatás szervezésének a feltételeit, körülményeit is.

A Megyei Területfejlesztési Tanács a részt vevõ szakemberek közremûködésével egy csaknem két évig mûködõ grémiumot hozott létre, melynek tagjai voltak a cigány/roma1 szervezetek képviselõi, cigány kisebbségi önkormányzati képviselõk és a megyében, illetve az egyes településeken, régiókban elfogadott, befolyásos roma személyiségek, valamint olyan nem roma szakemberek, akik szakmájuk és munkájuk révén rendszeres kapcsolatban állnak romákkal. E grémium fogadta el a kutatás elvi céljait, annak fõbb területeit és "filozófiáját". Többször megvitatta az alkalmazott kérdõívet, valamint a kutatási eredményeket is, mielõtt a zárójelentést a Megyei Területfejlesztési Tanács testülete tárgyalta volna.

A grémium javaslatára nem vizsgáltuk a megye roma lakosságának jövedelmi helyzetét. Ezzel szemben, ösztönzésére, a vizsgálatban fontos szerepet kapott a megye roma lakosságának problémapercepciója.

A kérdõívet a kisebbségi és az adatvédelmi ombudsman elvi állásfoglalása után véglegesítettük. A grémium tagjai közremûködtek a mintaválasztási procedúrában is, közülük néhányan kérdezõbiztosként is dolgoztak az adatfelvételben.

A bemutatott körülményeket fontosnak tartjuk a kutatás értékeléséhez, értelmezéséhez és minõsítéséhez: célját ugyanis jelentõs mértékben az határozta meg, hogy helyzetképet fogalmazzon meg megyei programok tervezéséhez.

A kutatás tervezésének legneuralgikusabb kérdése a mintaválasztás, az alapsokaság meghatározása volt, vagyis az, hogy kiket tekintsünk cigánynak/romának. A mintaválasztás kérdése a cigány/roma kutatások meghatározó problémája – ahogy azt az 1997–98-as klasszifikációs vita2 is jelzi. A klasszifikációs vita álláspontjai az etnikai klasszifikációs módszerek elveinek megbízhatóságára (Ladányi–Szelényi 1997), illetve az etnikai jelenségek megismerhetõségére, például a cigányság létszámára és arányára vonatkoznak (Havas–Kemény–Kertesi 1998; Kertesi 1998). E vita két érzékeny pontját érinti a kutatások tervezésének: a klasszifikációt és a minta "elérésének" kérdését. Miután definiáltuk, hogy a vizsgálat során kit tekintünk cigánynak, azaz megválaszoltuk azt a kérdést, hogy "Ki a cigány?", újabb problémával szembesültünk: "Hol és hogyan találjuk meg õket?"

Saját kutatásunk tervezésekor figyelembe vettük a klasszifikációs vita mindkét álláspontjának érveit, a mintaválasztás módjában pedig számos ponton az 1993-as kutatás logikáját követtük (Kertesi–Kézdi 1998). Ladányi és Szelényi klasszifikációs argumentációját a kutatás tervezési folyamatában és a roma populáció definiálásában vettük figyelembe3. Ennek értelmében a "cigány az, akit a nem-cigány környezete annak tart" klasszifikáció mellett, a megye roma népességének meghatározásakor figyelembe vettük a roma szervezetek által képviselt etnikai önmeghatározást is.

Nézõpontunk tehát magába foglalta az etnikai öndefiniálás szempontjait, amihez a "Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének" 1998-as kérdõíves adatfelvételének szempontjait és eljárását vettük figyelembe és fogadtuk el (Kisebbségi Önkormányzatok... 1998). Fontos volt ebbõl a szempontból az is, hogy a kutatás céljainak meghatározására létrehozott grémiumban a roma szervezetek képviselõi voltak többségben. Kompetenciájukba tartozott a mintaválasztási procedúra során a roma önmeghatározás szempontjainak érvényesítése; ezen túlmenõen a települések és az azokon belüli lakókörzetek kiválasztásában is közremûködtek.


A kutatás mintája

Az 1993-as kutatás (Kertesi–Kézdi 1999) során a szakemberek az "alapsokaságot" a többségi társadalmat reprezentáló intézmények munkatársaitól szerzett információk alapján határozták meg. A következõ lépésben pedig a településtípusok és az egyes körzetekben élõ romák várható aránya ("sûrûsége") alapján, lépcsõzetes mintaválasztással választották ki a mintát. Saját mintaválasztásunk a településtípusokra és a roma népesség arányára ("sûrûségére") vonatkozó elveit tekintve több ponton illeszkedik az említett országos kutatáshoz.

A megyében élõ roma népesség számának és arányának meghatározásában több, közvetett adat állt rendelkezésünkre:

1.) Kocsis és Kovács 1984-re vonatkozó adata alapján a megyében 7,13 százalék volt a romák aránya (Kocsis–Kovács 1999:14).

2.) Hablicsek László (Hablicsek 1999) úgy becsüli, hogy az 1990-es népszámlálás során megadott mutatók körülbelül 30 százalékát jelentik a tényleges állapotnak (a KSH adatok szerint 1990-ben a megyében a népesség 4,4 százaléka volt roma). Hablicsek (Mészáros alapján) a roma népesség elõreszámítására vonatkozó tanulmányában 13,5 százalékot ad meg (Hablicsek 2000:254).

3.) Kertesi és Kézdi az iskolastatisztikán alapuló közvetett becsléssel 1992-ben 10,4 százalékra tette a romák arányát a megye népességén belül (Kertesi–Kézdi 1998:400).

Az említett eredmények figyelembevételével fogadtuk el a Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének 1998-ra vonatkozó adatközlését, amely szerint a roma népesség aránya a megyében 10–11 százalékra becsülhetõ.4

Ennek az adatfelvételnek az volt a sajátossága, hogy egyszerre felelt meg a "cigány az, akit a környezete annak tart" klasszifikációs elvnek és az 1993-as kutatás során az interakciókra vonatkozó definíciónak, s egyúttal figyelembe vette az etnikai önmeghatározás szempontjait is, ezért kutatásunk során a mintaválasztás megtervezéséhez ezt a településsoros adatbázist használtuk.5 Mivel a Szövetség adatbázisa a megyeszékhely esetében hiányosnak bizonyult, a minta tervezésénél a roma lakosság általuk becsült számát és arányát fogadtuk el.

A Szövetség 1998-as adatfelvétele megbízható képet adott a roma népességnek a településeken belüli pontos "megtalálhatóságáról", lakóövezeteirõl, ami megkönnyítette a kérdõíves megkérdezés tervezését is. A mintaválasztás és a Szövetség adatfelvételének tesztjeként használhattuk az 1999–2000-es kutatásunk másik mintájának eredményeit (Fónai–Filepné 2001).6

A kutatás során a lépcsõzetes mintaválasztás módszerét használtuk. Mintaválasztási egységnek a háztartásokat tekintettük. A mintaválasztás lépései a következõk voltak:


1.) A megye településeit három csoportba osztottuk:

– Nyíregyháza, ahol a megye népességének 19,7 százaléka, és a roma népesség 18–19 százaléka él.

– A megye többi városa, ahol a megye népességének 24 százaléka, és a roma népesség körülbelül 20 százaléka él.

– A megye falvai, ahol a megye népességének 56 százaléka és a roma népesség körülbelül 61 százaléka él.

2.) A településcsoportokon belüli mintaválasztás:

– A nyíregyházi mintába 205 háztartás került. A megyeszékhelyen belül a roma népességet hat, sajátos körzeten belül választottuk ki. Az egyes körzetek leképezték a roma népességnek a városon belüli lakókörzeteit. E körzetek közül nagyon sajátosak a bokortanyák; a bokortanya Nyíregyháza környékén kialakult tanyatípus, egy-egy bokorban 10–15, gyakran 40–50 házzal. A város környékén 67 bokortanyában mintegy 5600–5700-an élnek (Huszti 2001), akik között – elfogadva a megyeszékhelyre becsült adatokat – hozzávetõlegesen 10 százalék a romák aránya.

– A megye városaiból 210 háztartást választottunk a mintába. A városokat a roma népesség aránya alapján négy csoportba soroltuk, majd kiválasztottuk a településeket.

– A megye falvaiból 590 háztartást választottunk a mintába. A falvakat a roma népesség aránya alapján hat csoportba soroltuk, amit a települések kiválasztása követett.

A mintába háztartásokat választottunk; a kérdezés során a háztartásfõt, vagy annak házastársát, élettársát kellett megkérdezni. A megkérdezettek 51 százaléka férfi, 49 százaléka nõ volt.


A kutatás során alkalmazott módszer

Az adatfelvételhez kérdezõbiztosok által lekérdezett kérdõíveket használtunk. A kutatás kérdezõbiztosai a települések roma kisebbségi önkormányzati képviselõi voltak, akik közül többen részt vettek a grémium munkájában is. A kérdõívek lekérdezésére 2000. április–májusában került sor. Az adatfelvételhez használt kérdõív a kutatás négy dimenziójának megfelelõen épült fel:

– szociodemográfiai helyzet,

– életkörülmények,

– gazdasági aktivitás és iskolázottság,

– problémapercepció és jövõkép.

Az adatfelvétel során nem vizsgáltuk a roma népesség jövedelmi helyzetét, a jövedelem forrásait és típusait. A kutatás elsõdleges célja a romák "problémapercepciójának" és jövõképének a vizsgálata volt, ahogy arra már utaltunk, azzal a céllal, hogy az általuk megfogalmazott jövõkép alapján tegyünk javaslatokat a Megyei Területfejlesztési Tanács számára. Jelen tanulmányban a kutatás fõbb eredményeit ismertetjük.


A roma népesség számára és arányára vonatkozó becslés korrekciója településtípusonként

A kutatás egyik célja a romák számának és településtípusonkénti megoszlásának a becslése volt. Ez alkalmat adott a Kisebbségi Önkormányzatok Megyei Szövetsége 1998-as adatainak az ellenõrzésére is. A kutatás eredményeit a következõ tények és eljárások segítségével ellenõriztük:

– Kertesi és Kézdi közvetett népességszámítási eljárásával (Kertesi–Kézdi 1998),

– a roma népességnek a területi eloszlására és növekedésére vonatkozó adatokkal (Hablicsek 2000).

Az általunk alkalmazott eljárások jelentõs része az általános iskolások számára alapozza a roma népességre vonatkozó becsléseket. Mivel a 2000-ben lefolytatott kutatás során a megye általános és középfokú iskoláit is megkerestük, megbízható adatokkal rendelkeztünk a roma tanulók számáról, és iskolatípusonkénti, valamint településtípusonkénti megoszlásáról.7

1. táblázat
A roma tanulók száma Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közoktatási intézményeiben
Évfolyam
Általános iskola
Szakmunkásképzõ
Szakközépiskola
és gimnázium
Összes
tanuló
Ebbõl roma
tanuló
Összes
tanuló
Ebbõl roma
tanuló
Összes
tanuló
Ebbõl roma
tanuló
1.
7875
2290
2586
479
3018
81
2.
7405
1710
2379
368
2680
50
3.
7312
1524
2574
157
2536
41
4.
7507
1600
  
2234
24
5.
7330
1549
    
6.
7530
1534
    
7.
7082
1222
    
8.
7138
944
    
Összes
60211
12558
6616
723
10311
193
Forrás: saját kérdõíves adatfelvétel eredményei.

A továbbiakban négy becslési eljárás eredményeit ismertetjük.


A 0–14 évesek arányára alapozott becslés8

2. táblázat
A roma népesség becsült száma a megyében a 0–14 éves korosztály roma népességen belüli aránya alapján
A KSH 1993-as minõsítése alapján számított mutató, 30,4 %-os arány alapján
Az 1990-es népszámlálás alapján számított mutató, 35,7 %-os arány alapján
Az 1993-as MTA Szociológiai Intézet kutatása alapján számított mutató, 37,8 %-os arány alapján
86500 fõ (a megye népességének 15,1%-a)
73700 fõ (a megye népességének 12,9%-a)
69600 fõ (a megye népességének 12,2%-a)

Becslési eljárásunk során két probléma jelentkezett: nem ismerjük pontosan a túlkorosak, és az általános iskolát hétévesen kezdõk arányát,9 valamint a 0–6 évesek számát. Ez utóbbi életkori csoport számát az elsõ osztályosok számából becsültük meg, így a 0–14 évesek arányán alapuló számításunk bizonytalan. Mivel a szakirodalomban a 0–14 korosztály arányára a 38 százalék körüli mutató elfogadottnak tekinthetõ, a roma népesség arányára mi is a harmadik mutatót fogadjuk el, azaz úgy becsüljük, hogy a megye népességén belül a romák aránya 12,2 százalék. A Kisebbségi Önkormányzatok Megyei Szövetsége 1998-ban 65600 fõre becsülte a megye roma népességét, ami 11,5 százalékos aránynak felel meg, azaz a két mutató közel áll egymáshoz, akárcsak a megyére vonatkozó egyéb becslések mutatóihoz, így Kertesi és Kézdi 1992-es, 10,4 százalékos becsléséhez is. Hogyan alakulnak ezek a mutatók településtípusok szerint?

3. táblázat
A romák száma településtípusonként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a 0–14 évesek száma és a korosztály roma népességen belüli aránya (38%) alapján
Nyíregyháza
Egyéb városok
Falvak
4600 fõ (6,6%)
15900 fõ (22,8%)
49100 fõ (70,6%)
Forrás: saját adatfelvétel alapján becsült adatok.

A 3. táblázatban ismertetett adatok azt mutatják, hogy a Kisebbségi Önkormányzatok Megyei Szövetségének adatfelvétele eredményeképpen korrekten becsültük meg a megye roma népességének a számát, de a nyíregyházi hiányzó adatok miatt a roma népesség településtípusok szerinti megoszlását nem. A mintaválasztás tervezésekor két és félszer nagyobb (10%) roma lakossággal számoltunk a megyeszékhelyen a reálisnak tekinthetõ négy százalékkal szemben, továbbá tíz százalékkal alacsonyabb népességgel a falvakban.


Az iskoláskorúak arányára alapozott becslés

Másik becslési eljárásunk Kertesi Gábor és Kézdi Gábor adatain alapul (Kertesi–Kézdi 1998), akik 1992-ben a közvetett népességbecslés alapján 455 ezer fõre tették a roma népesség számát, melybõl Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére 58507 fõt adtak meg, amely a megye népességén belül 10,4 százalékot tett ki. Az országosan csaknem félmilliós roma népességen belül az általános iskolások száma 74441 fõ, azaz 16,38 százalék volt; ezt az arányt vettük figyelembe a teljes népesség meghatározására. Ehhez a számításunkhoz a túlkorosok arányát tíz százalékra becsültük (Pik 1999), és számukat levontuk a roma általános iskolások számából (12558 fõ). E számítások szerint a megye roma lakossága 69100 fõ, amely csaknem azonos a 0–14 évesek becsült számán alapuló, ismertetett adattal.

4. táblázat
A romák száma településtípusonként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a 0–14 éves korosztály aránya alapján (a korosztály népességen belüli 1992-es aránya szerint)
Nyíregyháza
Egyéb városok
Falvak
4900 fõ
15000 fõ
49200 fõ
Forrás: saját adatfelvétel alapján becsült adatok.


A roma népesség számának változására alapozott becslés

Számításainkat a Kertesi–Kézdi féle adatok figyelembevételével végeztük. A szerzõk 1992-ben 58507 fõre becsülték a megye roma lakosságát (Kertesi–Kézdi 1998: 400). Hablicsek szerint (Hablicsek 2000) az ország roma népessége évente kilenc–tízezer fõvel nõ. Ha ezt elfogadjuk, Kertesi és Kézdi vizsgálata óta a megye roma lakossága mintegy 6000–6600 fõvel nõtt, mivel a megyében él a hazai roma lakosság 12,1 százaléka. Ezek alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2000-ben 64–65 ezer fõre volt tehetõ a roma lakosság száma, ami alacsonyabb az általunk számítottnál.


A közvetett népességbecslésen alapuló eljárás

A közvetett népességbecslésen alapuló számítás szerint a megye roma lakossága 64420 fõ,10 amit azonban a minta jelzett torzításai miatt ugyancsak becslésként fogadhatunk el, bár igen közel áll a népességszám változása alapján végzett számításhoz. A megye roma lakosságát a vázolt becslések számtani átlagaként a következõkben adjuk meg:

5. táblázat
A romák száma a megyében és a különbözõ településtípusokban
Nyíregyháza
Egyéb városok
Falvak
Megye
4500 fõ
15100 fõ
48100 fõ
67700 fõ

1992-ben Nyíregyháza lakosságának 3,6 százaléka volt roma (Kertesi–Kézdi 1998), 2000-ben négy százaléka. A vidéki városok lakosságának 7,9 százaléka volt roma; ha a kilencvenes években várossá nyilvánított településeket is ide számítjuk, akkor 8,4 százaléka. 2000-ben a vidéki városok lakosságának 10,4 százaléka volt roma, azaz lényeges növekedés figyelhetõ meg. 1992-ben a nem városi rangú településeken a romák aránya 13,4 százalék, 2000-ben 18,7 százalék volt, amit azonban e településeknek a várossá nyilvánítások miatti csökkenése is magyaráz.

6. táblázat
A romák megoszlása lakhelyük szerint (százalékban)
 
1992
2000
Nyíregyháza
7,2
6,6
Vidéki városok
13,8
–
Vidéki városok*
21,0
22,3
Falvak
78,9
–
Falvak*
72,0
71,1
*A kilencvenes években várossá nyilvánított települések figyelembevételével.

A tanulmány további részében ismertetett kutatási eredmények a települési arányszámokkal súlyozott, azaz statisztikailag korrigált adatok.


Eredmények
Életkörülmények: a háztartások összetétele

A mintába került roma háztartások életkörülményeit a háztartások és a lakások jellemzõin keresztül vizsgáltuk – ezek közül most csak a háztartások nagyságára és összetételére vonatkozó eredményeket mutatjuk be. A roma családok élethelyzetét jelentõs mértékben befolyásolja, hogy hányan élnek egy háztartásban, azaz mekkora a háztartás nagysága. Mintánkban az átlagos háztartásnagyság 4,7 fõ,11 ami magasabb, mint a nem roma népesség háztartásnagysága a megyében (1990-ben 2,6 fõ). A háztartás nagysága befolyásolja a háztartási és az egy fõre esõ jövedelmet és a laksûrûséget is.

7. táblázat
Hányan élnek egy háztartásban (az összes háztartás százalékában)
Egyedül
Ketten
Hárman
Négyen
Öten
Hatan–
nyolcan
Kilencen,
vagy többen
3%
10%
14%
19%
25%
24%
4%

Az átlagos háztartásnagyságnak megfelelõen a háztartások egynegyede ötfõs és újabb egynegyede hat–nyolc fõbõl áll. Bár feltételeztük a településtípus és a háztartásnagyság közötti összefüggést, a településtípus és a háztartásnagyság között nem érvényesült szignifikáns összefüggés. Szignifikánsan nõ azonban a háztartásnagyság12 a településen élõ romák arányával. Vizsgáljuk meg a roma háztartások összetételét.

8. táblázat
Kik élnek a háztartásban (az említések százalékában)
Kik élnek a háztartásban
Jelezték
(a megkérdezettek hány százaléka jelölte)
Házaspár
75,6
Élettárs
7,3
Gyerekek
83,4
Szülõk
14,2
Unokák
9,2
Testvérek
5,4
Sógor/nõ
1,5
Unokatestvér
0,3
Egyéb rokon
8,4
Nem rokon
0,5
Forrás: saját adatfelvétel.

A megyében élõ roma háztartások közül a legtipikusabbnak a nukleáris család tekinthetõ, hisz a megkérdezett háztartásfõk háromnegyede él házaspárral és nyolctizede gyerekével együtt. Figyelmet érdemel, hogy többen élnek gyerekkel, mint házaspárral: ezt az élettársi kapcsolatok viszonylag magas aránya magyarázza, ami alatt azonban a roma családok mást értenek, mint a nem-romák, a saját értékeik szerinti "együttélés" ugyanolyan értékû, mint a házastársi kapcsolat. Figyelembe véve az átlagos háztartásnagyságot, egy családban/háztartásban legkevesebb két gyerek van (azokban a háztartásokban, ahol gyerek él, az egy háztartásra esõ gyerekszám 3,4). A másik elterjedt háztartástípust az úgynevezett "több családmagból álló háztartás" jelenti, erre utal az, hogy a roma háztartások egyhetedében él nagyszülõ, és egytizedében unoka. Nem elhanyagolható az úgynevezett "kiterjesztett háztartás" sem, amikor a testvérek és egyéb rokonok élnek a háztartásban.


Gazdasági aktivitás és iskolázottság
Iskolai végzettség

A kutatás egyik meghatározó célja annak vizsgálata volt, hogy a megyében élõ roma népességnek milyen az iskolai végzettsége, a szakmai képzettsége, milyen sajátos tudással rendelkezik. A roma népesség iskolai végzettsége országosan rendkívül alacsony, legjellemzõbb az általános iskolai és a szakmunkásképzõ iskolai végzettség; az érettségizettek aránya csekély, a diplomásoké alig mérhetõ. Az adatfelvétel során válaszadó romák iskolai végzettségének megoszlása a következõ:

9. táblázat
A megkérdezettek iskolai végzettségének megoszlása (százalékban)*
Iskolai végzettség
A megkérdezettek iskolai
végzettsége, 2000
A roma lakosság iskolai végzett-
ségének megoszlása, 1993**
Egy osztályt sem végzett
7,5
9,4
1–7 osztályt végzett
27,2
32,8
8 osztályt végzett
57,5
45,5
Szakmunkásképzõ, szakiskola
5,5
10,4
Szakközépiskola, gimnázium
1,8
1,5
Befejezett fõiskola/egyetem
0,2
0,2
* A kutatás során azt is vizsgáltuk, ha valaki abbahagyott egy iskolatípust; ezeket az adatokat korábbi tanulmányainkban közöltük. Jelen tanulmányban a befejezett iskolai végzettségre, illetve az iskolai végzettségre vonatkozó adatok szerepelnek. Elemszám: 1005, az iskolai végzettségre vonatkozó kérdésre nem válaszolt 22 fõ; a megoszlások a válaszolókra vonatkoznak.
** Forrás: Havas–Kemény (1995).

Kutatásunknak az iskolai végzettségre13 vonatkozó adatai több ponton lényegesen eltérnek az 1993-as Szociológiai Intézeti kutatás eredményeitõl, amit csak részben magyaráz az, hogy megkíséreltük a be nem fejezett iskolákra vonatkozó adatokat is feltárni; valószínûleg e miatt a megkérdezettek bizonyos mértékig pontatlanul adták meg iskolai végzettségüket (a több lehetõség választása megértési nehézséget okozhatott). A két végpont, az iskolát nem végzettek és a közép-, valamint felsõfokú végzettségûek adatai megfelelnek egymásnak.

A megye roma népességének iskolai végzettségében mutatkozó eltérések az országos roma adatokhoz képest a magasabb általános iskolai végzettségben és az alacsonyabb szakmunkásképzõs végzettségben jelennek meg. A megkérdezett romák iskolai végzettsége a megyeszékhelyen a legmagasabb, itt a legnagyobb az általános iskolát és a szakmunkásképzõt végzettek aránya, és bár az egyetlen osztályt sem végzettek aránya is magas, a többi településtípusnál alacsonyabb a nyolc osztályt be nem fejezettek aránya.

Az életkori csoportok között lényeges különbség van az iskolai végzettség szintjében. Az egyértelmû hátrányt jelentõ iskolázatlanság és a nyolc osztály alatti végzettség az idõsebb korosztályokban magasabb. A romák körében kitörési pontnak tekinthetõ általános iskolai végzettség a 45 év alattiaknál viszonylag magas, e megfigyelés tapasztalatait az átképzõ tanfolyamok szervezésénél lehet hasznosítani. A munkaerõpiacon a romák körében legnagyobb elõnyt jelentõ szakmunkás végzettséggel leginkább a fiatal huszonévesek rendelkeznek, a többi életkori csoportban fele–harmada a szakmunkás végzettségûek aránya ehhez az életkori csoporthoz képest. A mintában nincs szignifikáns különbség a roma férfiak és nõk iskolai végzettsége között. A házastársak iskolai végzettsége nem tér el lényegesen a megkérdezett házastársukétól.


Tanulási, továbbtanulási szándék

A kutatás céljainak megfelelõen vizsgáltuk, hogy ha lehetõsége lenne rá, mit végeznének a megkérdezettek. Feltételeztük, hogy a tanulási szándék jelzése valószínûleg nemcsak a kérdezési szituációnak való megfelelési szándékból fakadt. Ezért úgy gondoljuk, hogy az erre a kérdésre adott válaszok a romák képzését célzó program kiindulópontjai is lehetnek. A "Mit tanulna Ön, ha lehetõsége lenne rá?" kérdésre adott válaszokat a településtípus és az életkor alakítják szignifikánsan.

A roma férfiak és a nõk között egyetlen területen érvényesül lényeges különbség, a jogosítvány megszerzésének szándékában. Más vonatkozásokban nincs nemek szerinti szignifikáns különbség.

10. táblázat
Mit és hol tanulna Ön, ha megtehetné – a lakóhely típusa szerint
(a megkérdezettek hány százaléka választotta)
 
Lakhely
Megye-
székhely
Megyeszékhely,
bokortanya
Vidéki
város
Falu
Teljes
minta
Befejezné az általános iskolát
10,0
31,3
33,5
25,6
36,7
Szakmunkásképzõ
6,0
6,3
18,8
19,5
18,4
OKJ-s tanfolyam
12,0
0,0
5,8
14,1
11,9
Hagyományos roma szakma
2,0
6,3
5,8
3,1
3,7
Jogosítványt szerezne
14,0
37,5
34,4
33,8
33,0
Érettségizne
8,0
0,0
3,1
10,5
8,6
Diplomázna
6,0
6,3
2,7
9,9
8,1
Elemszám
50
16
224
715
1005
Forrás: saját adatfelvétel.

Roma válaszadóink leginkább befejezett általános iskolai és szakmai végzettséget szereznének. Valószínû, hogy nem merül fel körükben a "rövid távú kontra hosszú távú megtérülés" szempontja, sõt, az adatok alapján már a "rövid távú megtérülés" is komoly döntésként és "befektetésként" jelenik meg. Igen magas azoknak az aránya, akik jogosítványt szereznének: ez jelenthet szakmai végzettséget, de nélkülözhetetlen eszközt is a piacozó, vállalkozó romáknak, azaz annak megszerzése kifejezetten praktikus okokból történik. Az általános iskolai végzettség megszerzése iránti igény és az OKJ-s tanfolyamokon való részvétel szándéka megerõsíti azokat a kezdeményezéseket, amely egyszerre adnak általános iskolai és szakmai végzettséget. E rugalmas képzési struktúrának már vannak példái, mind a szakmai képzésben, mind az érettségire irányuló képzések területén.14 Kutatásunk adatai is azt jelzik, hogy az egyik lehetséges kitörési pont a romák alacsony iskolázottságából és szakmai képzetlenségébõl a mainál jóval rugalmasabb képzési struktúrában lehetséges, ahol a képzés aktorai – Megyei Munkaügyi Központok, átképzõ központok, felnõttoktatási vállalkozások, civil szervezetek – a mainál koordináltabban segíthetnék a romák képzését. Hogyan alakul a lehetséges tanulási szándék az egyes életkori csoportokban?

11. táblázat
Mit és hol tanulna Ön, ha megtehetné – életkori csoportok szerint
(a megkérdezettek hány százaléka választotta)
 
Életkori csoport
18 év
alatt
19–25
év
26–35
év
36–45
év
46–55
év
56–62
év
63
fölött
Befejezné az általános iskolát
7,1
16,0
20,4
27,1
39,0
44,8
37,5
Szakmunkásképzõ
0,0
21,8
20,1
20,2
16,2
6,9
10,4
OKJ-s tanfolyam
0,0
16,1
15,4
14,5
5,1
0,0
0,0
Hagyományos roma szakma
0,0
1,7
3,7
4,3
4,4
3,4
4,2
Jogosítványt szerezne
28,6
35,3
39,7
33,8
31,4
15,3
6,3
Érettségizne
13,3
16,1
8,0
9,8
5,9
1,7
0,0
Diplomázna
53,3
5,0
10,7
6,8
5,1
10,3
0,0
Elemszám
14
118
299
326
36
59
47
Forrás: saját adatfelvétel, N = 1000.

Az életkori csoportok között lényeges különbségek vannak azt tekintve, hogy milyen végzettséget szereznének meg, ha lehetõségük lenne rá. Ez a települési változó mellett azokat a célcsoportokat15 segít körülhatárolni, amelyekre egy-egy típusú képzés irányulhat. A tanulási szándék – ha lehetõsége lenne rá – két sajátos ellentmondásra hívja fel a figyelmet: az egyik a középfokú és a felsõfokú végzettség megszerzésének kiemelt választása a tényleges lehetõségekhez (például az érettségizettek számához) képest. Az eredeti kérdés feltételes volt: "Mit szerezne meg, ha lehetõsége volna rá?"; a válaszok nyilván a nem roma társadalom mintáinak a hatásait is jelzik. A másik figyelmet érdemlõ adat a hagyományos roma szakmák megszerzésének szándékához kapcsolódik. A romák számára szervezett szakmai tanfolyamok jelentõs része valamilyen hagyományos roma szakma ismereteit adja át, miközben a megkérdezettek közül csak minden harmincadik roma gondolja azt, hogy elvégezne egy ilyen tanfolyamot.

12. táblázat
Mit és hol tanulna Ön, ha megtehetné – iskolai végzettség szerint
(a megkérdezettek hány százaléka választotta)
 
Iskolai végzettség
Semmit
sem
végzett
1–7
osztály
Általános
iskola
Szakmun-
kásképzõ,
szakiskola
Érettségi
Felsõfokú
Nyolc osztály
65,8
76,0
1,4
0,0
0,0
0,0
Szakmunkás-
képzõ
2,7
15,4
23,9
5,2
5,6
0,0
OKJ-s
tanfolyam
4,1
8,2
14,5
16,9
0,0
0,0
Hagyományos
roma szakma
4,1
4,1
3,2
3,4
5,6
0,0
Jogosítvány
17,8
33,0
36,7
31,0
11,1
0,0
Érettségi
0,0
1,1
12,6
19,0
0,0
0,0
Diploma
0,0
3,0
9,8
13,8
44,4
0,0
Elemszám
73
268
564
58
18
2
Forrás: saját adatfelvétel.
N = 983.

Az iskolai végzettség a "hagyományos roma szakma" kivételével szignifikánsan alakítja a lehetséges tanulási elképzeléseket, azaz az egyes csoportok csak olyan célokat fogadnak el, amelyek reálisan teljesíthetõk. Ennek ellenére és ezzel együtt is igaznak tûnik korábbi állításunk a középfokú és felsõfokú végzettség megszerzésére vonatkozóan: azaz, fõként azok fogadják el lehetséges célként a magasabb végzettség megszerzését, akiknek erre reális esélyük van, ugyanakkor jelentõsnek tûnik azoknak a köre is, akik számára a magasabb végzettség megszerzése a jelzett szándék ellenére irreális. Lássuk, milyen célcsoportokat tudunk megkülönböztetni az eddig vázoltak alapján.

Lehetséges célcsoportok az életkori csoportok és az iskolai végzettség figyelembevételével:

– 18 év alattiak: e korcsoportbeliek számára az érettségi megszerzése, és a diploma is reális lehetõség. A felsorolt lehetõségek közül leginkább a jogosítvány vonzza õket.

– 19–45 évesek: a jogosítvány megszerzése mellett egyforma súllyal lehetnek az általános iskolai, a szakmai és a középfokú képzés célcsoportjai. A 26–35 évesek jelentõs része, ha tehetné, diplomát is szerezne.

– 46–55 évesek: õk az általános iskolai és szakmai képzés célcsoportjai lehetnek – meglepõ módon azonban a szakmai végzettséget sokkal inkább iskolai keretekben, és kevésbé tanfolyami formában szereznék meg; ez összefügghet ennek a korosztálynak az iskolázottsági szintjével és az OKJ-s tanfolyamok életkori összetételével, ahol az õ korosztályuk már alig vesz részt.

– 56–62 évesek: leginkább a hiányzó általános iskolai végzettséget szereznék meg, ám az õ életkori csoportjukban a szakmatanulás reális esélye a majdani munkaerõpiaci re-integráció szempontjából alacsony. Valószínûleg az általános iskolai végzettség megszerzését az önbecsülés és praktikus okok, például a jogosítvány megszerzése motiválja.


A gyerekek iskoláztatására vonatkozó szándékok iskola típusok és fokozatok szerint

A tanuláshoz és a tudáshoz kötõdõ értékeket és motivációkat jól jelzi, hogy gyerekeik számára a megkérdezettek milyen iskolai tanulmányokat tartanának fontosnak.

13. táblázat
Milyen iskolát végezzenek a gyerekei (a kérdésre adott válaszok százalékában)
 
Lakhely
Megye-
székhely
Megyeszékhely,
bokortanya
Vidéki
város
Falu
Teljes
minta
Mindegy, a gyerek dolga
23,5
12,5
4,9
3,0
4,2
Nem tudja
5,9
0,0
2,4
1,0
1,5
Csak általánost
0,0
0,0
8,1
3,0
4,0
Szakmunkásképzõt
52,9
62,5
67,5
59,8
61,3
Középiskolát
11,8
0,0
11,4
11,4
11,3
Felsõfokút
5,9
25,0
5,7
21,8
17,8
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: saját adatfelvétel.
N = 551.

Gyerekeik megszerzendõ iskolai végzettségeként leginkább a szakmunkásképzõ iskolát nevezik meg a roma szülõk, ami megfelel az iskolai továbbtanulási tendenciáknak is. Ez azt jelenti, hogy ma a megye roma lakossága számára a szakmunkás pozíció tûnik a legelérhetõbb társadalmi pozíciónak; ez alátámasztja azt, hogy jelenleg a szakképzés lehet a romák számára a reális kitörési pont alacsony iskolázottságukból és rossz munkaerõpiaci pozícióikból. A szakképzés, mint kitörési pont azonban felvet egy súlyos problémát, ami a "zéró-korreláció törvényébõl" (Zombory–Kovai 2000) következik, ez pedig az oktatás expanziójával összefüggõ "utolsó belépés törvénye": miközben a romák – és más, hátrányos helyzetû társadalmi csoportok – számára a szakmunkásképzés még vonzó célként jelenik meg, más társadalmi csoportok számára az már korántsem vonzó és jelentõsen leértékelõdött.

A középiskolai végzettség, amellyel ma a megyében a romák 1,8 százaléka rendelkezik, több adat alapján is a roma népesség mintegy egytizedét képes mozgósítani, részben saját, lehetséges életcélként, részben gyerekei lehetséges jövõjeként. Minden bizonnyal ez az egytized az, akikre a roma iskolai programokat építeni lehet, ráadásul a megyében valamennyi településtípusban nagyjából egyenlõ arányban vannak jelen.


Gazdasági aktivitás

14. táblázat
A megkérdezettek megoszlása, aktivitás szerint (százalékban)
Tanul
0,7
Átképzésre jár
1,9
Közmunkán van
1,9
Vállalkozó
1,8
Közhasznú munkán van
2,7
Öregségi nyugdíjas
5,6
Htb.
6,2
Munkanélküli járadékos
7,2
Alkalmi munkából él
6,7
Támogatás nélküli munkanélküli
6,4
Állandó állásban van
6,2
GYED
13,9
Jövedelempótló támogatásban részesül
18,2
Rokkantsági nyugdíjas
20,4
Összesen
100,0
N = 1001.

A mintabeli romák között a legnagyobb csoportot a rokkantsági nyugdíjasok alkotják, ami nagyon magas arány: a megyebeli felnõtt roma népesség egy ötöde rokkantnyugdíjas. Korábbi rokkantnyugdíjas kutatásunk alapján megfogalmazhatjuk, hogy a rokkantnyugdíj a megyében az alacsonyan képzettek és fõként vidéken élõk menekülése volt a munkanélküliség és a létbizonytalanság elõl (Fábián–Fónai 1999). A második legnagyobb csoportot a jövedelempótló támogatásban részesülõk jelentik, és nagyon jelentõs a GYED-en lévõk csoportja is. Ez megfelel a romák országos helyzetének, az inaktívak magas arányának, és a segély, valamint a támogatás típusú jövedelmek magas arányának. Meglepõen alacsony a munkanélküli járadékosok, általában a munkanélküli ellátás valamilyen formáját igénybe vevõk aránya. Állandó állása a megkérdezettek közül minden tizenhatodiknak van. A gazdaságilag aktívak aránya 46,6 százalék, a foglalkoztatottak aránya 21,2 százalék, a munkanélküliségi ráta 54,6 százalék, ami rendkívül magas és megfelel a romák országosan kiugró munkanélküliségi mutatóinak.16 Figyelembe véve a roma háztartások nagyságát, a kevés foglalkoztatottra, de még az aktív népességre is nagyszámú eltartott jut. Hogyan alakítja a gazdasági aktivitást a települési változó?

15. táblázat
A megkérdezettek megoszlása gazdasági aktivitás szerint (százalékban)
 
Lakhely
Megye-
székhely
Megyeszékhely,
bokortanya
Egyéb
város
Falu
Megye
össz.
Állandó állásban dolgozik
12,0
6,3
1,3
7,3
6,2
Munkanélküli járadékos
2,0
0,0
5,8
8,1
7,2
Jövedelempótlós
3,9
18,8
18,2
19,2
18,2
Közmunka
2,0
6,3
4,0
1,1
1,9
Közhasznú munka
8,0
6,3
2,7
2,2
2,7
Átképzés
0,0
0,0
0,0
2,7
1,9
Tanul
2,0
0,0
0,0
0,8
0,7
GYED
13,7
6,3
13,4
14,3
13,9
Háztartásbeli
8,0
12,5
4,9
6,3
6,2
Alkalmi munka
9,8
6,3
4,9
7,0
6,7
Öregségi nyugdíj
9,8
18,8
5,4
5,0
5,6
Rokkantsági nyugdíj
17,6
18,8
23,2
19,7
20,4
Támogatás nélküli munkanélküli
10,0
0,0
12,5
4,3
6,4
Vállalkozó
2,0
0,0
2,7
1,5
1,8
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: saját adatfelvétel.
N = 1001.

A megyében némiképp elõnyösebb helyzetben vannak a Nyíregyházán élõ romák, akik körében magasabb az állandó állásban dolgozók, a közhasznú munkások és az alkalmi munkások aránya. A vidéki romák helyzete valamivel rosszabb, körükben magasabb a rokkantsági nyugdíjasok aránya, és rosszabbak a közhasznú munka és az alkalmi munka lehetõségei. A mintába került roma háztartásokban leggyakrabban az fordul elõ, hogy egy fõ munkanélküli van. Két munkanélküli van a roma háztartások általában egy hatodában, ami azt jelenti, hogy az egy és két munkanélkülivel jellemezhetõ háztartások az összes roma háztartás felét teszik ki – ez megfelel a megye roma háztartásaira kiszámolt munkanélküliségi rátának is. A roma háztartásoknak mindössze egy negyede az, ahol egyáltalán nincs munkanélküli.


A hagyományos roma szakmák ismerete

A kutatás során vizsgáltuk, hogy a roma interjúalanyok milyen hagyományos roma foglalkozáshoz értenek, azok közül melyikkel foglakoztak huzamosabb ideig, továbbá azt, hogy milyen típusú munkát végeznének szívesen. A hagyományos roma szakmák a romák számára szervezett felnõttoktatási és átképzési programok egyik, a szervezõk által preferált területe. Kérdés, hogy maguk a romák mit ismernek ezek közül és végeznének-e ilyen munkákat.

A hagyományos roma munkák közül a megkérdezettek leginkább a vályogvetést ismerik, de viszonylag jelentõs a kosárfonás ismerete és a hangszeres tudás. E munkák ismerete még nem jelenti azt, hogy valaki tartósan végezte is azokat. Interjúalanyainknak általában fele–harmada végzi, vagy végezte azokat a hagyományos roma munkákat, amelyeket ismernek. Ez azt jelenti, hogy a tradicionális társadalmakra jellemzõ módon tanulták meg azokat, az esetek nagyobbik részében úgy, hogy azt nem megélhetési célból folytatták. Ezek az adatok megerõsítik a korábban megfogalmazott álláspontunkat a hagyományos roma munkákra történõ "kiképzésrõl": ezeket a munkákat a romák tradicionális módon sajátítják el, és vagy "öncélú" módon alkalmazzák, vagy önellátási céllal és a házkörüli munka részeként végzik – magyarán, a munkaerõpiac e tudásukat kevésbé "díjazza" és valószínûleg ezért sikertelenek az ilyen tanfolyamok. A megkérdezettek háztartásaiban élõk között is hasonló a helyzet, általában a házasfeleket, kisebb mértékben a szülõket és a gyerekeket nevezték meg e tevékenységek ismerõjeként. Adatfelvételünk egyik, fontos céljaként fogalmaztuk meg annak vizsgálatát, hogy maguk a romák milyen típusú munkákat végeznének szívesen – az erre a kérdésre adott válasz megkönnyítheti a cselekvési programok területeinek a meghatározását is.17


Munkavállalás szándékai

16. táblázat
Milyen munkát vállal a legszívesebben (az igenlõ válaszok százaléka)
Saját háztartás
39,4
Alkalmi munka
21,9
Mezõgazdasági napszám
18,9
Szabadban végzett munka
17,2
Építõipari munka
17,8
Napszám
14,5
Napszám kõmûvesnél
12,2
Szalagmunka
9,8
Szellemi munka
6,9
Irodai munka
6,7
Egyéb
5,5
Hagyományos roma munka
3,3


A saját háztartásban végzett munka mellett alkalmi munkát, mezõgazdasági napszámot, szabadban végzett munkát és építõipari munkát vállalnak a legszívesebben a mintabeli romák. A szellemi munka és az irodai munka kevésbé vonzza õket,18 és az eddigi állításainkat igazolva a legkevésbé a hagyományos roma munkákat vállalják. Ez azt jelenti, hogy a jelentõs függetlenséggel járó és szabadban végzett munkákat vállalnák leginkább. A romák számára szervezett szakmai tanfolyamok és átképzõ tanfolyamok szervezésénél a munkaerõpiaci kereslet szerkezete mellett e tényezõket is figyelembe kell venni a programok sikeressége érdekében. Természetesen a romák választásai nem különböznek lényegesen más, alacsonyan iskolázott társadalmi csoportok lehetséges választásaitól; részben iskolai végzettségük, részben szakmai képzettségük és az ezekbõl eredõ, eddigi munkaerõpiaci tapasztalataik és lehetõségeik miatt választják a jelzett munkákat, nem pedig valamilyen etnikai sajátosság miatt. Ez utóbbit igazolja az is, hogy a hagyományos roma munkák kifejezetten taszítják a romákat, miközben ezt a tényt az átképzõ programok szervezõi nem veszik kellõen figyelembe (mint ahogy a hagyományos roma termékek valós piaci értékesíthetõségérõl is igen kevés szó esik).


Problémaérzékelés és jövõkép

A kutatás negyedik dimenziója a romák problémapercepcióját érintette: azt, hogy mit tartanak településük, családjuk és saját maguk fõbb problémáinak. E problémákra nyitott kérdésekkel kérdeztünk rá, a válaszok megoszlásai így a mintabeli romák által érzékelt és megnevezett problémákat tükrözik.

17. táblázat
Mit tart a legnagyobb problémának (százalékban)
 
Családja
problémái
A település
problémái
Az ott élõ romák
problémái
Szegénység
31,5
10,4
19,3
Alacsony jövedelem
14,6
0,9
2,9
Munkalehetõségek
14,3
38,1
29,3
Lakás
10,0
5,1
5,3
Munkanélküliség
9,6
23,5
21,8
Betegség
6,0
0,2
0,3
Megkülönböztetés
0,2
1,5
2,4
Egyéb
8,4
9,8
12,9
Nem válaszoltak
5,4
10,5
5,8
Összesen
100,0
100,0
100,0
N = 1005.

A táblázat adatai alapján a következõ következtetések fogalmazhatók meg:

– A megkérdezett romák saját családjukat problémáik alapján szegényebbnek, alacsonyabb jövedelmûnek és betegebbnek tartják, mint a települést és az ott élõ romákat;

– a település, ahol élnek, legalapvetõbb problémájának, mint ami nagyobb, mint saját családjuk, vagy az ott élõ romáké, a munkalehetõségek hiányát tartják;

– a településen élõ romák problémáit, a munkalehetõségek és a munkanélküliség területét kivéve, rendre kisebbnek tartják családjaik problémáinál. Ez azt jelenti, hogy a romák a munkanélküliséget roma mivoltukhoz kapcsolják, de a szegénységet, a nélkülözést és a rossz lakáskörülményeket családjuk helyzetén át élik meg, saját családjukat sokkal elesettebbnek látják, mint a településen élõ többi roma családot.

Lássuk, hogy a megkérdezettek szerint a problémák megoldására mikor kerülhet sor.

18. táblázat
Az említett problémák mikor oldódnak meg (az összes válasz százalékában)
 
Ebben az évben
Öt év múlva
Soha
Munkalehetõségek
2,7
19,8
16,9
Munkanélküliség
0,9
11,0
11,9
Szegénység
0,5
3,5
4,9
Lakás
0,6
11,4
4,3
Iskolázatlanság
0,1
2,1
0,4
Megkülönböztetés
0,0
1,1
1,9
Egyéb válaszok
0,3
1,9
2,6
Nem válaszolt
94,9
49,2
57,5
Összesen
100,0
100,0
100,0
N = 1005.

A mintabeli romák szerint az õket érintõ legnagyobb problémák közül egy éven belül semmi sem oldódik meg. Középtávon is igen pesszimisták az általuk említett problémákat illetõen, ami pedig a munkalehetõségeket és a munkanélküliséget illeti, meghatározó véleményük, hogy az, mint probléma, szinte soha nem fog megoldódni. Ez alátámasztja azt a következtetésünket, hogy a munkanélküliséget központi foglalkoztatási programokkal kell kezelni. Mit gondolnak maguk a romák, kiknek kellene a kialakult helyzeten változtatni.

19. táblázat
Kinek kell a problémákat megoldani (százalékban)
A kormánynak
43,5
Az önkormányzatoknak
13,5
A Parlamentnek
8,1
A minisztériumoknak
4,0
Az országgyûlési képviselõknek
3,0
Maguknak a romáknak
1,1
A cigány kisebbségi önkormányzati képviselõknek
1,6
Az országos roma szervezeteknek
1,0
Egyéb válaszok
2,6
Nem válaszoltak
21,5
Összesen
100,0
N = 1005.

A nyitott kérdésre adott válaszok alapján a megyebeli romák alapvetõen kívülrõl és a politikai hatalom oldaláról várják az általuk megnevezett problémák megoldását, ami nem tér el más, hátrányos helyzetû társadalmi csoportok tipikus reagálásától. A "nagypolitika" és a végrehajtó hatalom, mint mindent megoldani képes aktor, a romák várakozásaiban a "jó király" képzetét hordozza, ami egyfajta paternalista viszonyra is utal. Meghatározó módon a mindenkori kormányról gondolják azt, hogy meg tudja oldani problémáikat. Viszonylag fontos szerepet szánnak az önkormányzatoknak és a Parlamentnek is. Figyelmet érdemel, hogy a napi problémáik kezelésében nagy szerepet játszó önkormányzatokat kevésbé tartják fontosnak, mint a "nagypolitikát", elsõsorban a kormányzatot. Az önkormányzatoknak szánt kisebb szerep felfogható azok mûködésének kritikájaként is, de legalábbis az önkormányzatok esélyeinek megítéléseként. Ami a kutatás lényeges eredménye: alig-alig gondolják azt, hogy problémáikat a roma szervezetek, vagy a roma önkormányzati képviselõk képesek volnának megoldani – igaz, saját szerepüket is rendkívül csekélynek képzelik el ebben a folyamatban. Ez a pesszimizmus a lehetõségek és esélyek percepciójaként is felfogható, azaz ezeknek a szervezeteknek az érdekérvényesítõ képességérõl kialakult véleményük magyarázhatja a roma szervezetek problémákat megoldó lehetõségeirõl adott válaszaikat.

A kérdõívben azt is megkérdeztük, hogy mit kellene változtatni az interjúalanyok szerint a romák helyzetén – és ha megtehetnék, mit változtatnának õk maguk.

20. táblázat
A változtatás területei (százalékban)
 
Mit kellene változtatni
a megkérdezettek szerint
Mit változtatnának
a megkérdezettek
Munkalehetõségek
34,0
50,3
Életkörülmények javítása
4,9
6,4
Lakás
5,7
9,0
Segélyek emelése
5,4
3,3
Megkülönböztetés megszüntetése
1,6
1,6
Egyéb válaszok
13,6
21,2
Nem válaszoltak
34,8
8,2
Összesen
100,0
100,0
N = 1005.

A változtatásra vonatkozó kérdések is a megkérdezettek legalapvetõbb problémájára utalnak: úgy gondolják, hogy munkalehetõségeket kellene kapniuk, minden egyéb – pl. a lakás, életkörülmények, segélyek, stb. – csak ez után következik. A kutatás ellentmondásos, nehezen magyarázható eredménye volt az a több kérdés kapcsán az interjúalanyok által egyébként megfogalmazható probléma, ami a megkülönböztetéshez kapcsolódik. A megyei roma minta válaszadói nyitott kérdésre adott válaszaikban alig említették a megkülönböztetést roma mivoltuk miatt, ami más kutatások adatai (Sik 1999) és a roma érdekvédelmi szervezetek jelzései alapján az interjúalanyoknál jelzett problémánál sokkal súlyosabb. Ez azt is jelentheti, hogy a roma mivoltuk miatti hátrányos megkülönböztetést már eleve "beleértik" a szegénységbe, a rossz lakásviszonyokba és a magas munkanélküliségbe. Ha viszont a munkanélküliséget és az azzal összefüggõ problémákat – szegénység, megélhetési gondok – tartják a legalapvetõbb problémának, az azt is jelentheti, hogy a munkanélküliség még a kutatás más adatai alapján a romák által súlyosnak tartott megkülönböztetést is képes háttérbe szorítani.


A megkülönböztetés kérdése

A megkülönböztetéshez fûzõdõ ellentmondásos viszony jele, hogy a személyes probléma-érzékeléshez képest éppen a megkülönböztetés területén lényegesen eltérõ eredményt kaptunk, amikor a munka- és a kereseti lehetõségekrõl, valamint a megbecsülésrõl, és a Polgármesteri Hivatalról kérdeztük a mintabeli romákat.

21. táblázat
Mennyire ért egyet a következõ kijelentésekkel (ötfokozatú skálán)*
A településen, ahol él...
Skálaérték
jó a közlekedés a legközelebbi városba
3,92
a Polgármesteri Hivatal segítõkész
2,55
aki akar, tud boldogulni
2,27
nincs az emberek között megkülönböztetés
1,98
minden embert kivétel nélkül megbecsülnek
1,96
aki akar, el tud helyezkedni
1,75
jól lehet keresni
1,46
jók a munkalehetõségek
1,42
*A skálán az "5" a teljes egyetértést, az "1" a teljes elutasítást jelenti.

A skálaértékek alapján megfogalmazható, hogy a romák személyes problémaérzékelése és a skálával kifejezhetõ egyetértés a munkanélküliségre és a jövedelemre vonatkozó területeken konzisztens. A megkülönböztetést a település, az ott élõ romák és önmaguk problémáiként alig említõ megkérdezettek a skálán létezõ problémaként jelzik, azaz úgy látják, hogy nem becsülnek mindenkit kivétel nélkül a településen és megkülönböztetés van a településen az emberek között. A skála-item megfogalmazásánál kerültük a megkülönböztetés etnikai dimenzióját, így a kijelentés elutasítása a megkülönböztetés érvényesülésének elfogadását jelenti.


Összegzés és javaslatok

Kutatásunk célját és sajátosságait már jeleztük: azokat jelentõs mértékben az határozta meg, hogy megyei programok számára empirikus adatokhoz jussunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye roma népességérõl. A kutatás fõbb eredményei megfelelnek a hazai romakutatások eredményeinek. Így például a megye roma népességének iskolázottsági és aktivitási mutatói, vagy életkörülményei, lakásviszonyai nem különböznek lényegesen a más kutatások által ismertetett eredményektõl. A kutatás sajátos céljaiból következõen vizsgáltuk a megye roma népességének a "probléma-percepcióját", valamint jövõképének néhány elemét. E kérdések vizsgálata viszonylag periférikus a romakutatásokban, a problémakör konceptualizálása kifejezetten nehéz; kutatásunk során a többségi társadalom értékrendszere által befolyásolt lehetséges megközelítésmód kontrolljaként szolgált az, hogy a tervezési és feldolgozási folyamat során rendszeresen konzultáltunk a társadalmi grémium roma tagjaival. Ugyancsak a kutatási célokból eredõen "Javaslatokat" is megfogalmaztunk a kutatási eredmények alapján.

A hazai romakutatások egy része vagy a kutatási célokból, vagy az eredményekbõl következõen fogalmaz meg "Javaslatokat", amelyek a kutatások által feltárt problémák kezelésének lehetséges szcenárióit jelentik.19 E javaslatokat jellegzetes módon a megkülönböztetés, az oktatás, a foglalkoztatás és a szociális ellátások területén fogalmazzák meg a kutatók. Saját kutatásunk céljából következõen a kutatás grémiumának intenciói alapján mi magunk is fogalmaztunk meg javaslatokat (többet, és részletesebben, mint amit jelen keretek között bemutatunk), s ezek a hazai szakirodalomban megfogalmazott javaslatokkal több ponton megegyeznek.

– A megye roma népességének helyzetére vonatkozó kutatás alapján megfogalmazható, hogy a roma népesség saját legnagyobb problémájaként a munkanélküliséget tekinti. Ezért a munkaerõpiac összes szereplõjének együttmûködésével, állami vagy non-profit szervezetek koordinálásával foglalkoztatási programot kell kidolgozni a megye roma népessége számára. E programban a közszféra állásai mellett, adó- és egyéb támogatási feltételek biztosításával be kell vonni a versenyszféra szereplõit is.

– A roma népesség preferenciáinak az ismeretében a foglalkoztatási programok nem alapulhatnak mezõgazdasági programokon, és a hagyományos roma szakmákon sem.

– A munkaerõpiaci reintegrációnak a képzésen és átképzésen kell alapulnia. A képzési programok célcsoportja a 19–45 éves korosztály lehet.

– A képzési programoknak figyelembe kell venni a romák alacsony iskolai végzettségét, a szakmai végzettség megszerzését össze lehet kötni a be nem fejezett általános iskolai végzettség megszerzésével.

– Olyan képzési támogatási rendszert kell kialakítani, ami a munkanélküli romákat az ezekben való részvételre ösztönzi (járulékrendszer, segélyezési rendszer, családtámogatási formák).

– Kezdeményezni kell a roma képzési programok tanárainak szakmai és pedagógiai felkészítését.

– Tekintettel arra, hogy a települési önkormányzatok helyi szociális feladatvállalásában a kistelepülések vállalnak arányaiban nagyobb szerepet a romák szociális problémáinak a kezelésében, indokolt lenne e szociális feladatvállalás támogatása pályázati és normatív módon.


Irodalom

Glatz Ferenc (szerk.) (1999): A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón. Budapest: MTA

Horváth Ágota–Landau Edit–Szalai Júlia (szerk.) (2000): Cigánynak születni. Tanulmányok, dokumentumok. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány–Új Mandátum Könyvkiadó

Fábián Gergely–Fónai Mihály (1999): A rokkantnyugdíjasok helyzete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In Lukácskó Zs.–Fónai M.–Fábián G. (szerk): "Peremvidék" Szociális kutatások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Nyíregyháza-Salgótarján: Salgótarjáni Népjóléti képzési Központ, 121–141.

Filepné Nagy Éva–Fónai Mihály (2001a): Romák Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2: 166–190.

Filepné Nagy Éva–Fónai Mihály (2001b): A roma kisebbség néhány szociológiai vonatkozása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In Közelítések I. Budapest: Országos Közoktatási Központ, 93–139.

Filepné Nagy Éva–Fónai Mihály (2001): A roma tanulók helyzete a közoktatásban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Educatio (tavasz): 169–177.

Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség elõreszámítására 2050-ig. In: Horváth – Landau – Szalai (szerk.) Cigánynak születni. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 243–275.

Hablicsek László (1999): A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig. Kézirat, KSH Népességtudományi Intézet

Havas Gábor–Kemény István (1995): A magyarországi romákról. Szociológiai Szemle, (3): 3–21.

Havas Gábor–Kemény István–Kertesi Gábor (1998): A relatív cigány a klasszifikációs küzdõtéren. Kritika, (március): 31–33.

Huszti Éva (2001): A Nyíregyháza környéki tanyavilág az ezredfordulón. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, (2): 153–166.

Javaslatok a roma népességet érintõ hosszú távú stratégia kidolgozásához. (2000) Delphoi Consulting. www.delphoi.hu

Kemény István (1996): A romák és az iskola. Educatio, (tavasz): 71–84.

Kemény István (1999): Tennivaló a cigányok/romák ügyében. In Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón. Budapest: MTA, 229–257.

Kertesi Gábor (1998): Az empirikus cigánykutatások lehetõségérõl. Replika, (29): 201–222.

Kertesi Gábor (1995a): Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnõttek a munkaerõpiacon. Közgazdasági Szemle, (1): 30–66.

Kertesi Gábor (1995b): Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás elõtt és után. Tények és terápiák. Esély, (4): 19–63.

Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (1999): A cigány népesség lélekszáma Magyarországon a kilencvenes évek elején. In Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón. Budapest: MTA, 45–73.

Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (1998): A cigány népesség Magyarországon. Dokumentáció és adattár. Budapest: Socio-Typo Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének vizsgálata. (1998) Nyíregyháza, kéziratban

Kocsis Károly–Kovács Zoltán (1999): A cigány népesség társadalomföldrajza In Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón. Budapest: MTA, 13–21.

KSH 1990. évi népszámlálás 3. Összefoglaló adatok. (1992) Budapest: KSH

Ladányi János–Szelényi Iván (2001): A roma etnicitás "társadalmi konstrukciója" Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet korszakában. Szociológiai Szemle, (4): 85–96.

Ladányi János–Szelényi Iván (1997): Ki a cigány? Kritika, (12): 3–6.

Mészáros Árpád–Fóti János (1996): A cigány népesség jellemzõi Magyarországon. Statisztikai Szemle, (november): 908–929.

Pik Katalin (1999): Roma gyerekek és a speciális iskolák. Educatio, (nyár): 297–312.

Radó Péter (1997): Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról. Budapest

Sik Endre (1999): Külföldiek Magyarországon és a velük kapcsolatos nézetek a helyi önkormányzatokban. Budapest

Zombori Máté–Kovai Melinda (2000): A magyarországi roma népesség foglalkoztatása. Átfogó szakirodalmi recenzió. Delphoi Consulting. www.delphoi.hu


Jegyzetek

* A szerzõk ezúton mondanak köszönetet Zolnai Erikának, Czibere Ibolyának, Horkai Anitának, Petõ Ildikónak és Pusztai Gabriellának, akik tanácsaikkal és javaslataikkal az elmúlt hónapokban sokat segítettek e tanulmány véglegesítésében.

1. A kutatás tervezésekor úgy tûnt, hogy a "politikailag korrekt beszéd" terjedése és a roma identitástudat változásai miatt a közbeszédben a roma megnevezés nyer egyre inkább polgárjogot – ezért ebben a tanulmányban mi is ezt használjuk. Ettõl akkor térünk el, és használjuk a cigány megnevezést, ha az elemzett szakirodalomban a cigány megnevezést alkalmazzák.

2. A vita összefoglalása: Cigánynak születni (Horváth–Landau–Szalai 2000).

3. Ladányi János és Szelényi Iván a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában lefolytatott roma kutatás etnikai besorolási rendszereként említi az önidentifikációt, a szakértõi besorolást, valamint a kérdezõbiztosi besorolást (Ladányi–Szelényi 2001).

4. A Szövetség saját kérdõíves adatfelvétele – amely a megye népességének 95 százalékát érintette (ez a mutató a Szövetség kérdõívére válaszoló települések együttes lélekszámára vonatkozik, a megye népességén belül) – településsoros adatokat is közöl az egyes településeken élõ romák számára vonatkozóan. A Szövetség által végzett adatfelvétel a közoktatásra, a gazdasági aktivitásra és a szociális ellátás különbözõ formáira vonatkozó adatokat foglal magába. A Szövetség adatfelvételének tervezésérõl és lebonyolításáról Farkas Tibornak, az Országos Cigány Önkormányzat alelnökének, a Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökének ismertetése alapján számolunk be, akinek ezúton is köszönetet mondunk a kutatás során végzett munkájáért.

5. A mintaválasztást részletesen bemutattuk: Fónai–Filepné (2001: 97–99).

6. Ebben a mintában a roma tanulók helyzetét vizsgáltuk a megye közoktatási intézményeiben. Az általános iskolákra vonatkozó adatok elemzése lehetõséget ad a megye roma népességének településtípusok szerinti megoszlásának bemutatására.

7. Az adatok elemzését részletesen lásd többek között: Fónai–Filepné (2001b).

8. Lásd: Kertesi–Kézdi (1998); Mészáros–Fóti (1996).

9. E problémával foglalkozik: Kertesi (1995a); Kemény (1996); Pik (1999).

10. Kertesi–Kézdi által megadott számítási mód szerint: 4742-770/770 x 12558 = 64420.

A becslés pontosságát rontja, hogy az általános iskolások számára vonatkozó adat számított adat, amit a roma háztartások összetételébõl és a háztartásokban élõ gyerekeknek a megkérdezettek által megadott iskolai végzettségébõl számítottunk.

11. 1993-ban a roma háztartások megfelelõ országos adata 4,47 fõ volt (Havas–Kemény 1995).

12. P0,008; Pearson-féle khi-négyzet: 139,336; szabadságfok: 102.

13. A roma népesség iskolai végzettségére egymástól lényegesen eltérõ adatsorokat találunk (1990-es népszámlálás, 1993-as KSH adatfelvétel, 1993-as MTA Szociológiai Intézeti kutatás), amit Kézdi például a mintavételi eljárás különbözõségeivel, azaz klasszifikációs problémákkal magyaráz. Nagyon eltérnek a megkérdezésen alapuló adatok az 1990-es népszámlálásnak az önidentifikáción alapuló adataitól. Az 1990-es népszámlálási adatok sokkal rosszabb, az 1993-as KSH adatfelvétel sokkal jobb iskolázottsági adatokat közölnek, mint Keményék 1993-as kutatása.

14. Errõl lásd többek között: Radó (1997).

15. A célcsoportok meghatározása a kutatás céljából következett: lehetséges cselekvési programokhoz kellett ajánlásokat megfogalmazni.

16. Lásd: Kertesi (1995b); Mészáros–Fóti (1996); Zombory–Kovai (2000).

17. Itt újra a kutatás céljára kell hivatkoznunk, mely megvalósítható programok tervezéséhez szükséges ismeretek feltárása és e célra egy adatbázis létrehozása volt.

18. A kérdés nem arra vonatkozott, hogy meglévõ végzettségükkel milyen munkát végezhetnek, hanem arra, hogyha megtehetnék, milyen munkát vállalnának szívesen.

19. Lásd többek között: Havas–Kemény (1995); Havas–Kemény–Kertesi (1994); Kertesi (1995b); Kemény (1999); Javaslatok ... (2000); Radó (1997).