Szociológiai Szemle 2002/3. 116–134.

Székely Mózes
A GLOBÁLIS PROBLÉMÁK ÉS A KÖRNYEZET^*


A társadalom és a környezet viszonyának hagyományos megközelítésmódját egy szélesebb horizonttal kitágító vizsgálatról szeretnék beszámolni. Láng István akadémikus a Szociológiai Társaság 2001-es konferenciája levezetõ elnökeként úgy fogalmazott: "túl vagyunk a környezetvédelem önmagában vett vizsgálatán, összetett gazdasági és társadalmi problémákról kell vitákat folytatnunk, s vigyáznunk kell a válaszokkal". Valóban, egyrészt a politika, a gazdaság és a társadalom valamennyi alrendszere egyaránt érintett szereplõje a környezeti problémák kezelésének. Másrészt, számos más területen is komoly megoldandó feladatok állnak az emberiség elõtt, amelyeknek nyilvánvaló kölcsönhatásuk a környezeti gondokkal. A problémák meghatározásakor és a megoldások keresésekor indokolt az óvatosság, s a világfolyamatok egészének együttes szemlélete. Vizsgálatunk ennek a tágabb nézõpontnak a kialakításához kíván lehetséges bevezetõül szolgálni.


Bevezetés
Kitekintés a környezeti kérdések hazai vizsgálataira

Magyarországon az utóbbi években lezajlott jelentõs, fõként politikai, gazdasági és szerényebb mértékû társadalmi változások magyarázhatják, hogy az országhatárokon túlnyúló, a nagyvilág egészét fenyegetõ veszélyek többségérõl nem készültek publikált vizsgálatok. A legsúlyosabb hazai problémakörök összevetésére, például a környezeti és más társadalmi gondok rangsorolására is csak néhány felmérés vállalkozott az elmúlt évtizedben. E tekintetben úttörõ a Gallup International 1992-es "The Health of the Planet Survey" címen megvalósított, több mint 30 országra kiterjedõ – országonként reprezentatív – közvéleménykutatási programja (Dunlap–Gallup–Gallup 1992). Ennek elsõdleges célja ugyan a környezeti attitûdök vizsgálata volt, azonban bevezetõ (nyitott és zárt) kérdésként más problémakörök – többek között a bûnözés, a megélhetés, az éhezés és a hajléktalanság – megítélését is kérte a válaszolóktól (Fischer 1992). Egy évvel késõbb az Eurobarométer elsõ hazai alkalmazásakor – az eredeti kérdõívnek megfelelõen – zárt kérdésként szerepelt "az egészséges környezet biztosítása" mellett "a munkanélküliség csökkentése", "a szegénység csökkentése", vagy "a korszerûbb egészségügyi ellátás", amelyeket más megoldatlan társadalmi feladatokkal együtt kellett fontossági sorba állítani (Kerekes–Kindler 1994). A Magyar Gallup Intézet 1994-ben még megismételte két évvel korábbi zárt kérdéseit (Fischer 1994), ezt követõen azonban nem találunk országos reprezentatív mintán végzett összehasonlító vizsgálatokat.

A felsorolt kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a középpontban álló környezeti problémakör más társadalmi kérdéskörökkel összehasonlítva mindig a jelentõsebbek között szerepel, s ha az önmagában vett súlyosságára kérdeztek rá – az elõbbieken túl a TÁRKI 1996-os felvételekor is (Mészáros 1996) – akkor a válaszolók egyértelmû többsége tartotta ezt komoly problémának. A vizsgálatok részletes bemutatására itt nem térünk ki, bár a számos helyen egymásnak ellentmondó adatok módszertani elemzése nem lenne tanulságok nélküli, amint arra a Vári Anna témavezetésével folytatott, kimerítõ alaposságú áttekintõ kutatás is felhívta a figyelmet (Füzesi–Tistyán 1998: 65).

Érdemes megjegyezni, hogy amíg a társadalmi viták gyökeréül szolgáló és a közös fellépést igénylõ problémakörök összevetésének nincs kiterjedt irodalma, sem nemzetközi, sem hazai; addig a környezeti gondok esetében már jóval kedvezõbb a helyzet. A bõséges külföldi hivatkozások bemutatása helyett – amelynek elsõ összegzõ tanulmányai is már két évtizedesek (például Holohan 1982) – most csak néhány itthoni példát sorolunk fel. A Gallup részletes (és országos) környezeti attitûd-felmérései mellett a legtöbb vizsgálat a helyi konfliktusok feltárásával – lásd például Szirmai összefoglalását (1999); vagy Lányi újabb esettanulmányait (2001) –, a környezettudatosság helyi megvalósítási lehetõségeivel (például Vári et al. 1997), vagy a gazdasági szereplõk környezeti érzékenységével (például Pataki 1999) foglalkozik, illetve a környezeti ügyek döntéshozatalainak elméleti alapjait tárgyalja (többek között Vári 1996, Zsolnai 2001).


A társadalmi problémák nemzetközi összehasonlításai

Míg a környezeti kérdések közvélekedésben való megjelenését olyan szaktekintélyek irányítják, mint a környezetszociológia egyik megalapítójának számító Riley Dunlap (például Gillroy–Shapiro 1986, Dunlap–Scarce 1991), addig a többi, szintén jelentõs társadalmi probléma közel sem részesül ilyen kitüntetett szakmai figyelemben. Az emberiséget fenyegetõ veszélyek közül – többek között – a szegénység (Gallopin–Gutman–Maletta 1989), az éhezés (Saegert–Winkel 1990), a túlnépesedés és a háborúk (Oskamp 1995), a nemzetek közötti erõszak alkalmazása és a népegészségügy (Stokols 1995), vagy éppen a túlzott fogyasztás (Corson 1995) egyaránt kiesik az empirikus tudományos érdeklõdés homlokterébõl. A témaválasztás hiátusai mindmáig fennmaradtak, annak ellenére, hogy Cooperrider és Pasmore már több mint egy évtizede részletes programot fogalmaztak meg a súlyos problémák együttes vizsgálatára a társadalomtudományok legkülönbözõbb területein (1991).

Kutatásaink középpontjába a globális problémákkal kapcsolatos nézetrendszerek megismerését tettük. Globális probléma alatt értve itt az emberiséget érõ legsúlyosabb gondokat: az éhezést, a nyomort, a túlnépesedést, a környezeti problémákat, a háborúkat, a fegyverkezést és így tovább. Áttekintve e területek szociálpszichológiai irodalmát és közvéleménykutatásait kiderül, hogy – a fentebb röviden érintett környezetügy kivételével – alig néhány publikációt találunk. Az egyes problémaköröket összevetõ mélyinterjúknak és összehasonlító elemzéseknek, de még véleménykutatásoknak is híján vagyunk. Egyes vizsgálatokban felteszik azt a kérdést, hogy mi a fontos az életben (Spogárd–James 2000), gyakran rangsoroltatjuk az emberekkel a jelentõsebb gondjaikat, a szükségletek (fõként a fogyasztóiak, lásd például Székely 1997) feltárására pedig különösen nagy erõket mozgósítunk. Ezekben az esetekben azonban szinte kizárólag csak az egyén szemszögébõl vizsgálódunk, s legfeljebb néha jutunk el kisebb-nagyobb közösségek, esetleg a nemzet, az ország érdekeire való rákérdezésig. Ami teljesen hiányzik, az az, hogy még ha az egyes ember (és ezzel együtt az õt befolyásoló társas-társadalmi környezete) szûrõjén át is, de a globális nézõpontot kiemelve tegyük fel ezeket a kérdéseket. Ennek a megközelítésnek lényegében nem találjuk elõzményét a szakirodalomban, sem a kérdéskör absztrakt fogalmi szintjén, sem az egyes problémakörök egymással való összehasonlítását tekintve.


A vizsgálat

A globális problémák közvélekedésben való megjelenésének vizsgálatára egy tíz kérdéscsoportból álló kérdõívblokkot állítottunk össze, és beillesztettük a "Természet és történelem 2000" címû, több különbözõ tematikus blokkot is tartalmazó kérdõívbe. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram támogatásával lebonyolított felmérésre 2000. január végén került sor Hunyady György akadémikus (ELTE Pszichológiai Intézet) vezetésével. A személyes lekérdezést az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjával együttmûködõ kérdezõbiztosok végezték el. A megkérdezettek véletlen kiválasztással összállított ezer fõs mintája a 18 év feletti magyar lakosságra nem, életkor és településtípus szerint reprezentatív, az iskolai végzettség szerint pedig korrigálva jól reprezentálja a felnõtt népességet. A minta relatív standard hibája a kérdések többségénél 1–1,5 százalék közé esik, de sehol sem haladja meg a 3 százalékot, azaz összességében igen kis valószínûségi hibával írja le a teljes felnõtt lakosság véleményét.¹

A vizsgálat elsõdleges célja az alapkategóriák és viszonyaik feltárása. Elsõsorban azt kívántuk kideríteni – a kérdésfeltevéssel való befolyásolást a lehetõ legteljesebb mértékben elkerülve –, hogy milyen jelenségkörökbõl áll az a fogalmi háló, ami a "globális probléma" közismert kifejezéséhez kapcsolódik. Bepillantást kívántunk nyerni az emberiséget érintõ legfontosabb problémakategóriák egymáshoz való viszonyába, kölcsönhatásaikba és a különbözõ dimenziók mentén róluk kialakult eltérõ véleménystruktúrákba. Az eredmények közül a munka jelen fázisában csupán három kérdéskörre térünk ki: a zárt kérdésben felvetett problémalista rangsorolására globális nézõpontból, a felkínált problémák fontosságára a hazai társadalomra való veszélyessége szempontjából, valamint az egyes emberek egyéni cselekvési lehetõségeire a világgondok, és kiemelten a környezeti problémák enyhítésében.

A zárt kérdésekben elõre megadott problémákat részben a globális gondként a szakirodalomban legtöbbször elõforduló problémakörök közül, részben néhány Magyarországon ismertebb problémacsoportból, részben pedig a szociálpszichológiában egyébként részletesebben vizsgált konfliktusos jelenségkörökbõl állítottuk össze. Így került a listára a környezet szennyezése és pusztítása, a szegénység és az egyenlõtlenségek, a háborúk és a fegyverkezés, az éhezés és az ivóvízhiány, a betegségek és a járványok. A hazaiak közül az alkohol és a cigaretta kiegészülve a kábítószerekkel, illetve az egészségtelen életmód és a fizikai elkényelmesedés. Az empirikus vizsgálatokban rendszeresen tárgyalt etnikai és vallási fanatizmus, illetve a kulturális elszigetelõdés és az analfabetizmus. Végül két, a globális problémák szempontjából kulcsfontosságú kérdéskör, a túlnépesedés, valamint a túlzott fogyasztás és a túltermelés.


1. A globális problémák

A minta döntõ többsége, 969 fõ, mind a tizenegy problémakört teljes körûen rangsorolták, az egyes problémakörök tekintetében a válaszmegtagadás 0,5–1,7 százalék, a "nem tudom" válaszok aránya pedig 0,9–1,5 százalék között szóródik. Összességében a megkérdezettek 98,8 százaléka oldotta meg teljesen vagy részlegesen a rangsorolási feladatot, ami arra utal, hogy az ezredfordulón a mindennapok gondjai mellett nem csak képesek, de hajlandóak is az emberek foglalkozni a világ átfogó problémáival.

1. ábra
Az emberiség szempontjából legsúlyosabb problémák


A zárt kérdésben vizsgált problémakörök listáját és rangsorát az 1. ábra mutatja (a ranghely lehetséges legkedvezõbb értéke 1,0). Az átlagos rangsorhelyeket az egyes problémakörök válaszolónkénti sorszámai átlagolásával képeztük,² így a részleges besorolás esetén is minden értékelt probléma teljes értékûen járult hozzá az eredményhez, s a kimaradtak kis száma sem okozott torzítást.

A felnõtt magyar lakosság a szegénység és a társadalmak közötti egyenlõtlenség problémakörét tartja a legfontosabb világproblémának (ranghelyátlaga 3,70 és p=0,022 szignifikancia-szinten különbözik a második leggyakoribb problémától), a válaszolók csaknem negyede (222 fõ) tette saját rangsorában a legelsõ helyre. A következõ három helyen a környezetszennyezés (3,76), a fegyverkezés és a háborúk (3,97), valamint az éhezés és az ivóvízhiány (4,14) állnak – ranghelyátlagaik szignifikánsan nem különböznek. A környezetszennyezés némileg kitûnik csoportjából, hiszen legkedvezõbb ranghelyén kívül egyrészt a válaszolók ötöde helyezte rangsora élére (201-en, míg a másik két csoporttagot csak 177-en), másrészt a megkérdezettek ezt a problémakört sorolták hátra a legkevésbé szívesen (az utolsó öt, a 7–11. hely mindegyikénél a környezetszennyezés fordult elõ a legkevesebbszer, a szegénységet is beleértve). Ez egy olyan feltételezés lehetõségét veti fel, hogy jóllehet a környezetszennyezés problémáit a megkérdezett nem is sorolja az elsõ helyek egyikére, de a környezeti ügyben széles körben és gyakran elhangzó figyelmeztetések hatására, részben esetleges gátlások miatt, de még inkább a társadalmi elvárásoknak való megfelelés okán, "nem meri" a sor végére tenni. A környezet, a háborúk és az éhezés csoportja után szignifikánsan (p<0,001) alacsonyabb ranghelyen találjuk a járványokat és a gyógyíthatatlan betegségeket (4,62). Ezt az öt problémakört a megkérdezettek több mint kétharmada rangsorolta a tizenegy közül az elsõ öt hely egyikére. Érdemes megjegyezni, hogy a kérdõívben a zárt kérdéseket megelõzõen feltett nyitott, elõstrukturálatlan kérdésekre adott válaszokban is ugyanez az öt problémakör fordult elõ a leggyakrabban (részletes kifejtését lásd Székely 2002).

A döntõ többség a lista közepén helyezte el az alkohol, a cigaretta, valamint a kábítószer problémakörét. A megkérdezettek 40 százaléka ugyanis a rangsor középsõ három helyére, a legfontosabb és a kevésbé fontos problémakategóriák közé tette, s lényegében minden társadalmi almintában is a tizenegy probléma közül ez a hatodik. Ez a problémahármas a legtöbbek számára feltételezhetõen a viszonyítási alapot jelentette. Az alkoholizmus és a dohányzás hazánkban jól ismert gondok – a magyar rangsorban kimagaslóan és teljes társadalmi egyetértésben a legveszélyesebb –, s a válaszolók jó része ebbõl kiindulva, ehhez viszonyítva döntötte el, hogy más problémák mennyire fontosak, vagy kevésbé fontosak a világban.

Az elõzõeknél jóval hátrább, de egymástól alig eltérõen rangsorolták az emberek az etnikai és a vallási fanatizmust (7,70), a túlnépesedést (7,73), az egészségtelen életmódot és az elkényelmesedést (7,91), valamint a túlzott fogyasztást és a túltermelést (8,11). A túlnépesedés az összes probléma között a legnagyobb, míg a túlfogyasztás és a túltermelést a kiemelkedõen kicsi szórása miatt érdemel említést. A túlnépesedés problémájánál tetten érhetõ egy, a többieknél viszonylagosan nagyobb bizonytalanság a besorolásban, amit magyarázhat az az ambivalencia, ami a hazai ellentétes elõjelû és közismert népesedési jelenség, a népességcsökkenés miatt keletkezhet a probléma súlyosságának megítélésekor.

A rangsor legvégén, az elõtte levõtõl is jelentõsen lemaradva (p<0,001), a kulturális elszigetelõdés és az analfabetizmus található (8,76). A válaszolók több mint negyede, 276 fõ helyezte a legutolsó helyre (ennyire sokan egyetlen problémát sem helyeztek egyetlen ranghelyre sem), s az utolsó elõtti ranghelyen is ez áll a legtöbbeknél. Ennek megfordítása is igaz: az elõresorolásban is utolsó, vagyis az elsõ hat ranghely majdnem mindegyikén ez a legritkábban elõforduló problémakör. A kulturális elszigetelõdés besorolásának értelmezésénél nem tekinthetünk el attól, hogy egy meglehetõsen összetett, bonyolult fogalomról, s egy legalább ennyire nehezen tetten érhetõ és szavakba önthetõ jelenségrõl van szó. Ha a válaszoló nem értette meg, hogy mirõl is szól ez a kérdés, akkor könnyen döntéshozatala végére hagyta, s "maradékelven" az utolsó helyet kapta.


A rangsorolt problémák rétegzõdése

A problémák különbözõ szociológiai változók rétegei szerinti rangsorai rendkívül erõteljes hasonlóságot mutatnak.³ A nemek között (a rangkorrelációs együttható 0,934) és a lakóhely szerinti rétegeknél (0,927–0,991) különösen erõs a rangsorok hasonlósága, s az életkori csoportok esetében is mind jelentõsnek mondható (0,843–0,982). Az iskolázottságnál találunk egyedül néhány közepesebb értéket: a nyolc osztályt végzettek korrelációja a középiskolai és felsõfokú végzettségû rétegekkel némileg alacsonyabb a táblázat többi értékénél (0,727–0,782). A kitûnés oka, hogy a teljes mintától (és a szoros egyezés okán csaknem minden rétegtõl) eltérõen a legalacsonyabban képzettek a járványok és a gyógyíthatatlan betegségek problémakörét "felcserélték" a környezetszennyezéssel: az elõbbit egyedülállóan a második, az utóbbit pedig az ötödik helyre rangsorolták. Az általános iskolai végzettségûek különbözõségére jellemzõ, hogy valamennyi változó rétegeinek összevetésekor itt találjuk az alacsonyabb korrelációk többségét, s a teljes minta együttes rangsorával is ez a réteg egyezik meg a legkevésbé (korrelációjuk 0,873).


2. Magyarország problémái

A világproblémák megítélését követõen a Magyarországon legveszélyesebbnek tartott gondok kiválasztására kértük az embereket. Az elõzõekben bemutatott lista segítségével azt kellett megítélni, hogy a már megismert problémacsoportok közül melyek jellemzõek különösképpen Magyarországon. A világproblémák felelevenítésének és a közvetlenebb környezethez való közelebb kerülésnek is köszönhetõen, kiemelkedõen magas, 99,6 százalékos arányban kaptunk válaszokat (két fõ nem akart, kettõ pedig nem tudott válaszolni). A választ adók többsége három, négy, illetve öt problémát jelölt meg (266, 272, illetve 202 fõ, összesen a válaszolók 74,2 százaléka), az átlagos válaszszám 4,17 db/fõ (szórása 1,58, tizenkilencen választottak ki csak egyetlen problémakört, míg öten valamennyit). A problémák darabszáma nemenként és iskolázottság szerint azonos eloszlású, a településtípus szerint azonban sajátos rétegzõdést mutat:⁴ a vidéki városi lakosság szignifikánsan (p<0,001) több problémát jelölt meg (4,35 db/fõ), mint akár a községekben élõk (4,11 db/fõ), vagy akár az ennél is kevesebbet felsoroló fõvárosiak (3,86 db/fõ). A három csoport távolságára jellemzõ, hogy a vidéki városiak a többi vidéken élõvel együtt is, és önállóan is, szignifikánsan (p<0,05) különbözõ homogén alcsoportokat képeznek (Budapest–vidék, illetve vidéki város–község és fõváros párosításokban).

Lényeges eltérések a nem és az iskolázottság dimenziójában nem mutathatók ki, az életkor esetében pedig csupán a legfiatalabbak és a legöregebbek választanak ki a többieknél kevesebb problémát (átlagértékük 3,93 szemben a 4,21-gyel, p<0,05). Összességében tehát a társadalmi-demográfiai változók szerint közel azonos számú problémát választanak ki a listából a megkérdezettek, s mindössze a vidéki városlakókról mondható el, hogy némileg pesszimistábbak a többieknél.


A magyar problémák rangsora

A felnõtt lakosságot reprezentáló mintánkban a legtöbben az alkohol–cigaretta–kábítószer problémakört (849 fõ, 85,2 százalék) választották a hazánkban különösen veszélyes problémák közé (eltérése a következõ leggyakrabban elõforduló problémától p=0,004 szinten szignifikáns⁵). A legfontosabb probléma megítélésében gyakorlatilag teljes az összhang, a nyolcvan év fölöttiek kivételével (ahol a második helyre szorult), valamennyi társadalmi réteg ezt sorolta fel a legtöbbször. A második és harmadik helyen a szegénységet és egyenlõtlenséget (802 fõ, 80,4 százalék), valamint a környezetszennyezést és -pusztítást (772 fõ, 77,4 százalék) jelölték meg a válaszolók (különbségük nem szignifikáns, p=0,085, a következõtõl viszont p<0,001 szinten térnek el). Itt is közel azonosak a rétegenkénti eloszlások, a legidõsebbeken kívül (akiknél a szegénység az elsõ), minden csoportnál a második–harmadik helyre kerültek gyakoriságuk alapján. Az elsõ három problémakört a felnõtt népesség több mint háromnegyede véli Magyarországon súlyosnak.

2. ábra
A Magyarországon legveszélyesebbnek tartott problémakörök


Közel ugyanannyian gondolják hazánkra veszélyesnek, mint veszélytelennek az egészségtelen életmódot (48,7 százalék) és a betegségeket (46,0 százalék). Kivétel nélkül valamennyi rétegnél ez a negyedik–ötödik legtöbbször említett problémakör. Az ezt követõ problémacsoportokat lényegesen kevesebben, legfeljebb a válaszolók egyhatoda tartja veszélyesnek a mi társadalmunkra. A többség szerint nem jellemzõ Magyarországon az éhezés és az ivóvízhiány (17,5 százalék), az etnikai-vallási fanatizmus (16,9 százalék), vagy a háborúk és a fegyverkezés (15,7 százalék). A különbözõ társadalmi rétegeknél markáns különbségek nincsenek az eloszlásokban, csupán a fõiskolai végzettségûek sorolják hátrább az éhezés, az egyetemi diplomások pedig a háborúk kérdését.

Némileg lemaradva követi ezt a csoportot a túlzott fogyasztás és a túltermelés (12,0 százalék), valamint a kulturális elszigetelõdés és az analfabetizmus (11,7 százalék) problémaköre, szintén nagy társadalmi egyetértésben, amibõl csak a huszonévesek és a fõiskolai végzettségûek tûnnek ki a kulturális elszigetelõdés elõbbre sorolásával. A hazai közvéleményben épp ellentétes elõjelû problémaként megfogalmazódó demográfiai problémakör, a túlnépesedés (2,6 százalék), messze lemaradva került az utolsó helyre – egyébként minden egyes társadalmi csoportnál. További 25 fõ jelölt meg egyéb problémákat veszélyesnek, illetve hárman gondolták úgy, hogy a felsoroltak egyike sem veszélyes.

A társadalmi-pszichológiai rétegzõ változók szerinti eloszlások az egyes problémaköröket két megkülönböztethetõ csoportra osztják. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyeket gyakrabban választottak súlyos hazai gondnak az idõsebb, a képzetlenebb és az alacsony gazdasági státuszú vidékiek. Markáns képviselõjük a betegségek és a háborúk, de ide sorolható az éhezés és a túlnépesedés kérdésköre is. A másik csoport problémáit a városlakók, a képzettebb, a fiatalabb és a vagyonosabb rétegek jelölték meg inkább. Jellemzõ kategória itt a környezetszennyezés és az egészségtelen életmód, de szorosan ide kapcsolódik az etnikai és a vallási fanatizmus, a kulturális elszigetelõdés és az analfabetizmus is. E két utóbbi Pearson-féle korrelációja egyébként az összes problémakategória között relatíve a legmagasabb: 0,285 (p<0,001; N=997). Kevésbé erõsen sorolható ebbe a csoportba az alkohol, a cigaretta, és a kábítószer problémahármasa, amelyet jelentõsen csak az elkötelezõdés képes megkülönböztethetõ csoportokra osztani: a nem elkötelezettek 69 százaléka, a többiek 86 százaléka választotta ki (p<0,01).⁶

Az 1. táblázatban bemutatott környezetszennyezést például a vidéki városlakók 84 százaléka választotta, szemben a többiek 72 százalékával (p<0,001), a legalacsonyabb végzettségûek csupán 60 százaléka, a képzettebbek 81 százaléka mellett (p<0,001), s a tehetõsebbek között is 80 százalék az arányuk, a legkevésbé vagyonosak 71 százalékával ellentétben (p<0,01). Az elkötelezõdést nem mutatók önálló homogén alcsoportot képeznek a különbözõ szinten elkötelezettekkel szemben (p<0,05), az elõbbiek 66 százaléka, míg az utóbbiak 78 százaléka jelölte meg veszélyes problémának. A globális problémakörben való tájékozottság növekedésével pedig lineárisan nõ a környezeti érzékenység, a tájékozatlanabbak 71 százalékától a jól informáltak 88 százalékáig.⁷ A tájékozottság 3,1 százalékban magyarázza a hazai környezetszennyezés megítélésének szórását.

1. táblázat
A környezetszennyzés hazai fontosságának rétegzõdése
("A környezetszennyezés és pusztítás hazánkra nézve különösen veszélyes.")

Környezetszennyezés és pusztítás		választotta		nem választotta		együtt
		fõ	%	fõ	%	fõ	%
Lakóhely	Budapest	149	74,5	51	25,5	200	100,0
	vidéki város	390	83,7	76	16,3	466	100,0
	község	233	70,4	98	29,6	331	100,0
Életkor	80-as	16	64,0	9	36,0	25	100,0
	70-es	72	73,5	26	26,5	98	100,0
	60-as	117	78,0	33	22,0	150	100,0
	50-es	110	77,5	32	22,5	142	100,0
	40-es	151	79,1	40	20,9	191	100,0
	30-as	137	77,0	41	23,0	178	100,0
	20-as	142	78,5	39	21,5	181	100,0
	18–19	26	86,7	4	13,3	30	100,0
Iskolai végzettség	8 oszt. alatt	58	60,4	38	39,6	96	100,0
	8 általános	139	72,4	53	27,6	192	100,0
	szakiskola	197	79,4	51	20,6	248	100,0
	középiskola	256	82,6	54	17,4	310	100,0
	fõiskola	76	82,6	16	17,4	92	100,0
	egyetem	46	78,0	13	22,0	59	100,0
Vagyonosság	alsó	187	70,8	77	29,2	264	100,0
	közép	398	80,1	99	19,9	497	100,0
	felsõ	180	80,0	45	20,0	225	100,0
Tájékozottság	rosszul tájékozott	410	71,2	166	28,8	576	100,0
	tájékozott	194	84,7	35	15,3	229	100,0
	jól tájékozott	168	87,5	24	12,5	192	100,0
Elkötelezettség	nem elköt.	47	66,2	24	33,8	71	100,0
	gyengén elköt.	249	75,7	80	24,3	329	100,0
	elkötelezett	282	79,7	72	20,3	354	100,0
	erõsen elköt.	191	80,6	46	19,4	237	100,0

2. táblázat
Egyes problémakörök hazai fontosságának rétegzõdése a lakóhely, az iskolai végzettség és a világproblémák iránti elkötelezettség függvényében
("Melyek azok, amelyek hazánkra, a mi társadalmunkra nézve különösen veszélyesek?")

		Alkohol-cigaretta-kábítószer						Szegénység-egyenlõtlenség						Járványok-betegségek						Háborúk-fegyverkezés
		válasz- totta		nem vá- lasztotta		együtt		válasz- totta		nem vá- lasztotta		együtt		válasz- totta		nem vá- lasztotta		együtt		válasz- totta		nem vá- lasztotta		együtt
		fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%	fõ	%
Lakó- hely	Budapest	167	83,5	33	16,5	200	100	158	79,0	42	21,0	200	100	51	25,5	149	74,5	200	100	22	11,0	178	89,0	200	100
	vidéki város	401	86,1	65	13,9	466	100	394	84,5	72	15,5	466	100	238	51,1	228	48,9	466	100	61	13,1	405	86,9	466	100
	község	281	84,9	50	15,1	331	100	250	75,5	81	24,5	331	100	170	51,4	161	48,6	331	100	74	22,4	257	77,6	331	100
Iskolai vég- zett- ség	8 oszt. alatt	79	82,3	17	17,7	96	100	77	80,2	19	19,8	96	100	50	52,1	46	47,9	96	100	26	27,1	70	72,9	96	100
	8 általános	158	82,3	34	17,7	192	100	154	80,2	38	19,8	192	100	101	52,6	91	47,4	192	100	49	25,5	143	74,5	192	100
	szakiskola	210	84,7	38	15,3	248	100	209	84,3	39	15,7	248	100	124	50,0	124	50,0	248	100	37	14,9	211	85,1	248	100
	középiskola	266	85,8	44	14,2	310	100	247	79,7	63	20,3	310	100	128	41,3	182	58,7	310	100	32	10,3	278	89,7	310	100
	fõiskola	86	93,5	6	6,5	92	100	69	75,0	23	25,0	92	100	32	34,8	60	65,2	92	100	10	10,9	82	89,1	92	100
	egyetem	50	84,7	9	15,3	59	100	46	78,0	13	22,0	59	100	24	40,7	35	59,3	59	100	3	5,1	56	94,9	59	100
Elkö- tele- zettség	nem elköt.	49	69,0	22	31,0	71	100	59	83,1	12	16,9	71	100	28	39,4	43	60,6	71	100	11	15,5	60	84,5	71	100
	gyengén elköt.	281	85,4	48	14,6	329	100	275	83,6	54	16,4	329	100	145	44,1	184	55,9	329	100	59	17,9	270	82,1	329	100
	elkötelezett	304	85,9	50	14,1	354	100	288	81,4	66	18,6	354	100	164	46,3	190	53,7	354	100	45	12,7	309	87,3	354	100
	erõsen elköt.	210	88,6	27	11,4	237	100	176	74,3	61	25,7	237	100	120	50,6	117	49,4	237	100	41	17,3	196	82,7	237	100

A besorolásból kimaradt a minden változó szerint azonos eloszlású túlzott fogyasztás, valamint a sajátosan viselkedõ szegénység és az egyenlõtlenségek. Ugyanis, amíg a globális problémák iránti elkötelezõdés növekedésével a környezetszennyezés, a betegségek és a káros szenvedélyek gyakorisága egyaránt növekszik, addig egyedül a szegénységé csökken. Az erõsen elkötelezettek között csak 74 százalékos arányban fordult elõ, míg a többieknél 83 százalékban (p<0,01). A szegénységet némileg többen emelték ki a vidéki városiak közül (85 százalékuk, szemben a többiek 77 százalékával, p<0,01), azonban az összes többi rétegzõ változó mentén – beleértve a vagyonosságot is – azonos eloszlásokat tapasztalunk.

A matematikai statisztika módszereivel igazolható tehát, hogy a tizennyolc év feletti lakosság egységesen foglal állást a világproblémák Magyarországra jellemzõ fontossági sorrendjérõl. A világ legfontosabb problémái közül a közvélekedés elsõ helyen az "alkohol, cigaretta, kábítószer", azt követõen a "szegénység" és a "környezetszennyezés" körébe tartozókat tartja hazánkra nézve különösen veszélyesnek.


A világ és hazánk gondjainak összefüggései

A nagyvilág legsúlyosabb problémáit – akár a nyitott kérdésre említett válaszok gyakoriságai, akár a zárt kérdésben felkínált tételek összehasonlítása határozza meg – a megkérdezettek élesen elválasztják a saját tágabb környezetükre, Magyarországra veszélyesnek tartott gondoktól. A világ és a saját társadalmunk problémalistája különbözõségében a társadalmi rétegek között nagy egyetértést találunk, ami így együttesen a kérdésfeltevés megértésére és érdemi megfontolására utal. Éppen a nagyfokú közmegegyezés miatt rajzolódnak ki élesebben az eltérések, illetve a helyi és világszintû közötti határokat átlépõ hasonlóságok.

A 3. táblázatban a probléma-kategóriák globális megközelítésben kapott rangsorait és súlyos hazai gondként való kiválasztásuk gyakoriságait hasonlítottuk össze. Az egybevetést a mindkét kérdéskörben valamennyi kategóriáról véleményt formálók 969 fõs almintáján végeztük el. Minden egyes kategóriánál feltüntettük a rangsorolásnál kapott ranghelyátlagokat, szórásukat, a helyezést és a szignifikánsan különbözõ csoportok sorszámait; a Magyarországon veszélyesnek tartottaknál az elõfordulási gyakoriságukat, annak vizsgált almintára vetített arányát, a sorrendi helyet és szintén a szignifikánsan különbözõ csoportokat. Az utolsó oszlopban a globális és a hazai sorrendek jelentõsebb eltéréseit érzékeltettük a csoportsorrendben elfoglalt hely változásával.

3. táblázat
A nagyvilág és Magyarország problémáinak összehasonlítása⁸

Probléma-kategória	Világprobléma rangsora			Magyarországi válasz			Világ – Magyarország
	átlag	szórás	ranghely	db	arány	sorrend	csoport- változás
Szegénység és egyenlõtlenségek	3,72	2,48	1. (1.)	777	80,2%	2. (2.)	–1
Környezetszennyezés és pusztítás	3,77	2,28	2.(2.)	756	78,0%	3. (2.)	–
Háborúk és fegyverkezés	3,98	2,57	3. (2.)	152	15,7%	8. (4.)	–2
Éhezés és ivóvízhiány	4,14	2,57	4. (2.)	169	17,4%	6. (4.)	–2
Járványok, gyógyíthatatlan betegségek	4,63	2,58	5. (3.)	455	47,0%	5. (3.)	–
Alkohol, cigaretta, kábítószer	5,60	2,72	6. (4.)	828	85,4%	1. (1.)	+3
Egészségtelen életmód, elkényelmesedés	7,93	2,56	9. (5.)	479	49,4%	4. (3.)	+2
Etnikai és vallási fanatizmus	7,71	2,48	7. (5.)	167	17,2%	7. (4.)	+1
Túlzott fogyasztás, értelmetlen túltermelés	8,12	2,22	10. (5.)	120	12,4%	9. (5.)	–
Túlnépesedés	7,74	2,78	8. (5.)	25	2,6%	10. (6.)	–1
Kulturális elszigetelõdés, analfabetizmus	8,78	2,19	11. (6.)	115	11,9%	11. (5.)	+1

A legszembetûnõbb különbség, hogy a válaszolók a nyitott kérdéseknél még csak éppen megemlített, a világgondok rangsorában a fontos és a kevésbé fontos közé vízválasztóként beékelõdött szenvedélybetegséget elõidézõ szerekben, az alkohol, a cigaretta és a kábítószer hármasában találták meg – szinte teljes egyetértésben – az elsõ számú magyar problémát. Ezzel teljes összhangban emelkedik ki a világprobléma-lista végérõl a hazai sor középsõ tartományába az egészségtelen életmód (amirõl szintén érdemes megjegyezni, hogy világproblémaként a kérdõív nyitott kérdéseinél asszociatív említése elhanyagolható volt). Az alkoholizmus, a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás és a túlhajszolt, de ugyanakkor mozgásszegény életmód tehát válaszolóink szemében jellegzetesen magyar "népbetegségek", amelyek nem kapcsolódnak össze a nagyvilág ismert gondjaival, de azonnal felszínre törnek, mihelyst saját társadalmunkhoz közelítünk.

Markáns, az elõbbiekkel ellentétes mozgást figyelhetünk meg az éhezés és a háborúk nálunk kevésbé fontosnak ítélt kérdéseinél. Míg az éhezés esetében nehezen vitatható, hogy nem tartozik Magyarország súlyos problémái közé, s talán épp az az érdekes, hogy nem hanyagolható el azok száma, akik szemében igen; addig a háborúkkal kapcsolatos veszélyérzet hiánya igényel némi indoklást. Közvetlen szomszédainknál az elmúlt évtizedben(!) folyamatosan háborúk dúltak, s ezek végleges lezárulta a kérdõív felvételekor legfeljebb remélhetõ volt. Magyarországot ugyan nem érte semmilyen komoly katonai támadás, de dokumentálható formában semmilyen jogi, politikai vagy katonai megállapodás nem garantálta biztonságunkat. Az is igaz ugyanakkor, hogy a társadalomban nem alakult ki pánikhangulat, s a NATO katonáinak megjelenése, valamint belépési tárgyalásaink és felvételünk is okozhattak vélt, vagy valós biztonságérzetet. A balkáni háború száraz tényei ellenére ezt a jelenségkört a felnõtt magyar lakosság nagy része nem sorolja a legveszélyesebb problémáink közé – például a túlzott fogyasztásnál is csak kissé tartják fontosabbnak –, miközben világproblémaként minden harmadik megkérdezett (nyitott kérdésre) magától felveti, s a minta egésze a legsúlyosabbak között tartja számon. Nem zárható ki itt egy olyan feltételezés, mely szerint a lappangó és esetleges veszély érzetének elhárítása is szerepet játszik abban, hogy a közvélekedésben nem kötõdik össze a saját ország a háborúk fenyegetésével.

Figyelemre méltó változás még a túlnépesedés, illetve a kulturális elszigetelõdés és az analfabetizmus helyet cserélése. A kulturális elszigetelõdés világproblémaként nem hogy jelentõsnek, de még észrevehetõnek sem volt mondható a közvélemény számára, most viszont a válaszolók több mint tizede választotta be a "hazánkra különösen veszélyes" problémák közé. A túlnépesedést ezzel szemben alig a hibahatáron tartották néhányan magyarországi gondnak, ami érthetõ, hiszen éppen az ellenkezõje, a népességfogyás szerepel a hazai társadalmi témák napirendjén.

Összességében a felsorolt problémakategóriák közül az alkohol–cigaretta–kábítószer és az egészségtelen életmód tûnik lényegesen fontosabbnak Magyarországon, mint a világ egészén, míg a háborúk és az éhezés sorolódik jelentõsen hátrébb a rangsorokban.


3. Egyéni cselekvési lehetõségek

Nyitott kérdéseinkre, miszerint "Mit tehet az egyes ember a globális problémák kezeléséért?", illetve, hogy "?Mit tett Ön ezért összességében?", 622-en adtak értékelhetõ feleletet. A minta több mint 60 százaléka véli úgy, hogy van lehetõség arra, hogy az egyén is hozzájáruljon a világméretû gondok enyhítéséhez. A különbözõ kategóriába tartozó megoldási lehetõségek 1,60-os fejenkénti átlagszámánál a városlakók (kiemelten a vidékiek), a fiatalabbak, a képzettebbek, a vagyonosabbak, a jól tájékozottak és az elkötelezettebbek adtak még színesebb válaszokat. A vidéki városlakók átlagosan 1,70-et, a fõiskolai oklevéllel rendelkezõk 1,99-et, a felsõ jövedelmi kategóriába tartozók 1,83-at, a jól informáltak 1,81-et. Az egyéni cselekvést megnevezni nem tudók aránya különösen magas a legalacsonyabb végzettségûeknél (62,9 százalék) és a személyes közremûködést egyébként sem szívesen vállalók között (68,1 százalék). (Valamennyi rétegkülönbség p<0,01 szinten szignifikáns.)

A csaknem ezer válaszelemet a globális problémáknál megismert kategóriacsoportokba osztva azt találjuk, hogy kiugróan sokan a környezetvédelem területét találják alkalmasnak a személyes cselekvésre. Így nyilatkozott a teljes minta negyede, az egyéni szerepvállalást lehetségesnek látók 40,0 százaléka (eltérése a másodiktól p<0,001). A következõ két legtöbbet említett kategória egyrészt a többiek segítése, az odafigyelés és az együttmûködés (23,0 százalék); másrészt az adakozás (pénz, élelem, stb.) és a szegények támogatásának különbözõ formái (17,5 százalék). A teljes minta 8–11 százaléka említi továbbá a káros szenvedélyek elhagyásának lehetõségét, az egészségesebb életmódra való törekvést, illetve a fiatalok tanításának és nevelésének fontosságát, beleértve a példamutatást is. Az egyes megoldás-kategóriák elõfordulási gyakoriságok alapján képzett fontossági sorrendjei a társadalmi-demográfiai rétegek mentén nem térnek el jelentõsen: a rangsorok szignifikáns (p<0,01) korrelációi magasak (0,667 és 0,949 között szóródnak).


Környezetvédelem

Az egyéni cselekvési lehetõségekre rákérdezve nem csak a legtöbbször, de a legnagyobb változatossággal is környezetkímélõ viselkedésformákat neveztek meg a megkérdezettek. Összesen 249-en fejtettek ki az egyes ember számára lehetséges tetteket a környezetvédelemben, messze megelõzve az ezt követõ "segítés, összefogás" kategóriájának gyakoriságát. A több mint másfél száz különbözõ megfogalmazásból minden harmadik általánosságban jelezte, hogy "védeni", "óvni", "kímélni", "odafigyelni", "törõdni" kell a környezettel, s feleennyi azt, hogy nem szabad "szennyezni", "károsítani", "pusztítani". A leggyakrabban elhangzottak között szerepelt még a szelektív hulladékgyûjtés, a környezetbarát életmód (és fogyasztás), a természet és az élõlények védelme, a környezet tisztán és rendben tartása.

3. ábra
Környezetkímélõ egyéni cselekvési lehetõségek említési gyakoriságai


A szociológiai-demográfiai-pszichológiai rétegzettséget tekintve a környezeti problémakörnél is a társadalmi összhangra kell elsõsorban felhívni a figyelmet. A férfiak és a nõk között nincs szignifikáns különbség. Az egyéni megoldási lehetõségek gyakoriságai tekintetében a fiatalabbak felé, illetve az iskolázottság, a gazdasági státusz, a tájékozottság és a globális problémák iránti elkötelezõdés növekedésével emelkedõ érzékenységet tapasztalunk. A környezetvédõ cselekvések említési gyakorisága a felsorolt rétegzõ változóktól lineárisan függ (p<0,001), szórását (az eta-négyzet értéke alapján) 2,9 százalékban magyarázza a tájékozottság, 3,6 százalékban az elkötelezõdés és 4,1 százalékban az iskolázottság. Az egyéni cselekvések említésében a jól informáltak között a legmagasabb a környezeti tettek aránya (36,3 százalék), a legjelentõsebb rétegkülönbséget pedig a saját közremûködés vállalása mentén találunk: az erõsen elkötelezettek 35,9 százaléka áll szemben az elkötelezõdést nem mutatók 14,1 százalékával (p<0,001 szinten szignifikánsan különbözõ homogén alcsoportokat alkotnak).


Következtetések

A közgondolkodásban differenciált, és mégis egyöntetû fogalmi rendszer rajzolódik ki a globális problémák absztrakciója köré. Egyfelõl a különbözõ nézõpontok mentén eltérõen rendezõdnek a súlyos jelenségeket összefogó fogalmaink: más fontos a nagyvilágban és más itthon. Másrészt viszont, azonos fogalmi kategóriákba, kategóriacsoportokba kerülnek a közvetlen és távoli környezet bonyolult jelenségei, s mi több, társadalmi-demográfiai rétegeken átívelõ harmóniában teljesen egyforma fontossági rangsorokat alkotnak.

Újra kell gondolnunk azt a közkeletû nézetet, miszerint a világ gondjait illetõen az egyes emberek általában úgy érzik, nem tehetnek semmit. A mintában résztvevõk csaknem kétharmada látja ezt másképp, s õk konkrét cselekvési lehetõségeket is felvetnek, amelyekkel az egyén támogathatja a problémák megoldását. A reprezentatív mintán kapott eredmények tanulsága szerint erõs elkötelezõdés él bennünk a világ nagy gondjai iránt.

Kiemelkedik a környezetügy iránti érzékenység. A magyarországi elitek körében nemrégiben végzett vizsgálatok (Tamás 2001) tanulsága szerint a kommunikáció mára szinte teljes körûen "kizöldült", vagyis a vezetõ rétegekben mindenhol jól tudják, hogyan is kell errõl pozitívan beszélni: a "zöld" diskurzust nyilvánosan senki sem tagadja. A környezeti problémák ismertségét eredményeink részben megerõsítik, amennyiben azokat a társadalom gyakorlatilag valamennyi rétegében, széles körben ismertnek mutatják. Másrészt kiegészítik annyiban, hogy az elitek még verbálisan is hiányzó egyéni szerepvállalási hajlandóságával szemben, az egész felnõtt lakosságot reprezentáló minta az egyéni problémaenyhítõ viselkedésformák megfogalmazásában szokatlan tartalmi gazdagságot mutat, a témakörök megkapóan széles körét veti fel.

Ha a vezetõ rétegek olykor nem is felelnek meg maradéktalanul hivatásuk és felelõsségük kihívásainak, kiterjedt nemzetközi felmérések igazolják, hogy a súlyos problémák akár radikális megoldásáért is elkötelezett civil kezdeményezések és mozgalmak széleskörû társadalmi támogatottsággal bírnak. Együttes fellépésükre az a közös nézõpont ad lehetõséget, amely a környezeti problémák megoldásaihoz nélkülözhetetlen új szemléletmódban gyökerezik (Mertig–Dunlap 2001).


Irodalom

Corson, Walter H. (1995): Priorities for a sustainable future; the role of education. The media and tax reform. Journal of Social Issues (Winter), 51 (4): 37–61.

Cooperrider, David L.–Pasmore, William A. (1991): Global social change, A new agenda for social science? Human Relations (Oct.), 44 (10): 1037–1055.

Dunlap, Riley E.–Gallup, George H.–Gallup, Alec M. (1992): The health of the planet survey, A preliminary report on attitudes toward the environment and economic growth measured by surveys of citisens in 22 nations to date. Princeton NJ USA: The George H. Gallup International Institute

Dunlap, Riley E.–Scarce, Rik (1991): Environmental problems and protection. Public Opinion Quarterly (Winter), 55 (4): 651–672.

Fischer György (1992): Greening of Eastern Europe? 'The health of the planet survey', Budapest: Gallup Hungary. Manuscript

Fischer György (1994): "Zöldülõ Magyarország?", Környezeti attitûdök 1994 õszén, Budapest: Magyar Gallup Intézet. Kézirat

Füzesi Zsuzsanna–Tistyán László (1998): A környezeti tudat alakulásának elemzése a rendszerváltozás óta eltelt idõszakban. Budapest: BKE (Magyarország az ezredfordulón: MTA stratégiai kutatások, Zöld belépõ: EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata 54.)

Gallopin, Gilberto C.–Gutman, Pablo–Maletta, Hector (1989): Global impoverishment, sustainable development and the environment. A conceptual approach. International Social Science Journal, (Aug.), 41 (3): 375–397.

Gillroy, John M.–Shapiro, Robert Y. (1986): Environmental protection. The polls. Public Opinion Quarterly, 50: 270–279.

Holohan, Charles J. (1982): Environmental psychology. New York USA: Random House (magyarul: Környezeti attitûdök. In Dúll Andrea–Kovács Zoltán (szerk.) (1998): Környezetpszichológiai szöveggyûjtemény. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó)

Kerekes Sándor–Kindler József (1994): A magyarok és a környezet 1993-ban? Európai összehasonlítás az Eurobarométer kérdõíve alapján. Budapest: Környezettudományi Központ Alapítvány

Lányi András (szerk.) (2001): A szag nyomában. Környezeti konfliktusok és a helyi társadalom. Budapest: Osiris Kiadó, ELTE BTK Szociológiai Intézet

Mertig, Angela G.–Dunlap, Riley E. (2001): Environmentalism, new social movements, and the new class. A cross-national investigation. Rural Sociology, (March), 66 (1): 113–136.

Mészáros József (1996): Lakossági vélemények, attitûdök a magyarországi környezetvédelem helyzetérõl. Zárótanulmány, Budapest: TÁRKI. Kézirat

Pataki György (1999): Vállalati környezettudatosság. A GEMS-HU (nemzetközi felmérés a környezettudatos vállalatirányítás helyzetérol Magyarországon) eredményeinek összefoglalója. Budapest: Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület

Oskamp, Stuart (1995): Applying social psychology to avoid ecological disaster. Journal of Social Issues, (Winter), 51 (4): 217–239.

Saegert, Susan–Winkel, Gary H. (1990): Environmental psychology. Annual Review of Psychology, 41: 441–477.

Spogárd, René–James, Meril (2000): Gallup International Millennium Survey. URL: www.gallupinternational.net/survey16.htm

Stokols, Daniel (1995): The paradox of environmental psychology. American Psychologist, (Oct.), 50 (10): 821–837.

Székely Mózes (1997): A fogyasztói magatartás, A lélek- és a gazdaságtan alapfeltevései a fogyasztásról. In Hunyady György–Székely Mózes (szerk.) (2002): Gazdaságpszichológia. Budapest: Osiris Könyvkiadó

Székely Mózes (2002): Világproblémák tükrözõdése világképünkben. Alkalmazott Pszichológia, 4 (2): 5–27.

Szirmai Viktoria (1999): A környezeti érdekek Magyarországon. "Fontosabb, hogy megéljünk(?)", Budapest: Pallas Stúdió

Tamás Pál (2001): A magyar elitek környezetvédelmi stratégiái. In Kurtán Sándor–Sándor Péter–Vass László (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2000-rõl. Budapest: Demokrácia Kut. M. Közp. Alapítvány, 400–413.

Vári Anna (1996): Döntéselemzés, konfliktuskezelés. Budapest: ELTE TTK

Vári Anna–Vásárhelyi Judit–Szirmai Viktória–Bognár Judit (1997): Városi közösségekben folyó komplex környezetjavító - tudatformáló programok vizsgálata. Budapest: BKE (Magyarország az ezredfordulón: MTA stratégiai kutatások, Zöld belépõ: EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata 7.)

Zsolnai László (2001): Ökológia, gazdaság, etika. Budapest: Helikon Kiadó


Jegyzetek
* A jelen mûhelymunkában közölt eredmények egy része elhangzott a Magyar Szociológiai Társaság "Környezet és Társadalom" címû konferenciáján a Környezetszociológiai Szakosztály ülésén tartott elõadásomban (Székesfehérvár, 2001. november 22–23.), valamint az M2 Tudósklub címû mûsorának 2001. december 15-i adásában. A kérdõíves felmérés megvalósulásért elsõsorban Hunyady Györgynek tartozom köszönettel, a kézirat elsõ változata hiányosságainak többségére Terestyéni Tamás hívta fel a figyelmemet.

1. A szignifikancia-szintet minden esetben legfeljebb 5 százalékban határoztuk meg, az ennél magasabb értékekhez tartozó eredményeket nem vettük figyelembe az elemzéseknél.

2. Az átlagértékek véletlenszerû eltérésének kiszûrésére az összefüggõ mintákra vonatkozó Friedman-féle chi-négyzet próbákat alkalmaztuk.

3. Az egyes rétegek közötti Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók mind szignifikánsak (p<0,01, N=11 a rangsorolt kategóriák száma), így maradéktalanul felhasználhatók az egyezések ellenõrzésére.

4. A rétegzõ változók szerinti alminták alapsokaságon értelmezett szignifikáns különbségeit két almintára bontás esetén független t–próbával határoztuk meg, míg több független almintánál egyrészt az egyes alminták közötti (azonos varancia esetén Tukey-féle, szignifikánsan különbözõ varianciáknál Tamhane-féle) korrigált t–próbákat, másrészt a függvényszerû polinomiális kapcsolat megállapításához az egyszempontos varianciaanalízist (ANOVA), illetve a polinomiális modellek eta-négyzet együtthatójának meghatározását alkalmaztuk.

5. A dichotóm változók együttváltozásainak erõsségét a Pearson-féle korrelációs értékekkel mértük.

6. Az elkötelezõdést a világproblémák megoldásában való személyes közremûködés vállalásának különbözõ szintjeire vonatkozó olyan állításokkal mértük, mint például "Ha alkalom adódna rá, akár minimális fizetségért is vállalnám, hogy csak ezért dolgozzam.", vagy "Ha sok pénzem lenne, biztosan juttatnék belõle a rászorulóknak is." Az ily módon nyert összetett változó egy négy fokozatú skála: a nagyon elkötelezettek, az elkötelezettek, a gyengén elkötelezettek és a nem elkötelezettek alcsoportjait különbözteti meg.

7. A globális problémakörben való tájékozottságot a globális problémákkal foglalkozó nemzetközi szervezetek ismertségére vonatkozó, elõstrukturálatlan nyitott kérdéssel teszteltük. A felidézett szervezetek darabszáma alapján osztottuk be a minta résztvevõit a rosszul tájékozottak, a tájékozottak és a jól tájékozottak csoportjaiba.

8. A ranghelyeknél és a gyakoriságok sorrendjénél zárójelben a szignifikánsan nem különbözõ csoportok sorszámait tüntettük fel.