Problémafelvetés, hipotézisek

A szocializmus "bevezetése" a világháború utáni Magyarországon (és másutt) a társadalom gyors és radikális átalakítását jelentette. Az új hatalom egyik meghirdetett célja bizonyos osztályok megszüntetése és új elit létrehozása volt. E cél elérésére a politikai-hatalmi eszköztár minden elemét mozgósították - a gazdasági viszonyok adminisztratív úton történõ megváltoztatásától a negatív és pozitív diszkrimináció különféle módozatáig. Kérdés, mennyire lehet ezeknek az eszközöknek a révén mélyebben gyökerezõ társadalmi folyamatokba úgy beavatkozni, hogy az eredmény hosszabb távon megfeleljen a "társadalmi tervezõ" által kitûzött célnak.

Kutatásunk egy kisváros háború elõtti középosztályának utótörténetét, a harmincas évektõl napjainkig tartó sorsát vizsgálta alapvetõen családtörténeti módszerekkel. Kiindulópontként az a hipotézis szolgált, hogy a hosszabb társadalmi-történeti folyamatok eredményeképpen kialakult társadalmi csoportok még akkor sem tûnnek el nyomtalanul, ha tudatos politikai akarat törekszik felszámolásukra. A társadalmi-kulturális meghatározottságok, ha megváltozott formában is, elõbb-utóbb érvényre jutnak. Érvényesülésük egyik legfõbb eszköze a család, amely közvetíti mindazokat a magatartásformákat, értékeket, törekvéseket, kapcsolatrendszereket - és az esetlegesen meglévõ anyagi eszközöket -, amelyek ezt a fennmaradást lehetõvé teszik.¹

Hipotézisünkbõl az alábbi kérdések következnek:

1. Milyen eszközöket vett igénybe 1945 után az új hatalom a korábbi középosztály felszámolására, milyen diszkriminációkat alkalmazott ellene?

2. Mennyire voltak ezek a törekvések eredményesek? Hogyan reagáltak a középosztályi családok, milyen eszközöket - Bourdieu terminusával élve: szimbolikus és anyagi tõkét - tudtak mozgósítani a státuszmegõrzés érdekében?

3. Milyen mobilitási utakat futottak be a középosztályi családok egymást követõ generációi a harmincas évektõl máig

4. Milyen helyet foglalnak cl c családok leszármazottai a mai társadalomban? Kutatásunkban csak a kisvárosi középosztályt kívántuk vizsgálni. Ez a csoport olyan társadalmi képzõdmény, amely egy adott helyi társadalom életében meghatározó szerepet játszik. A mi felfogásunkban tehát tagjait nem egyszerûen bizonyos egyéni társadalmi paraméterek (vagyon, foglalkozás, iskolai végzettség) jellemzik, hanem bizonyos társadalmi funkciók, tényleges vagy a résztvevõk által megélt szerepek. Más szóval, egy kisváros középosztálya valamilyen értelemben a helyi társadalom vezetõ csoportja, elitje. A kisvárosok társadalmában ugyanis a felsõ osztályok - a nagyobb tõkések, földbirtokosok - többnyire nem jelennek meg vagy legalábbis nem közvetlenül.

Ahhoz, hogy a középosztály helyzetét, funkcióit, belsõ struktúráját feltárjuk és az ide tartozó családokat azonosítsuk, fel kellett térképeznünk a kiválasztott kisváros társadalmát. Ezért döntöttünk úgy, hogy egyetlen kisvárost nézünk meg alaposabban, azzal, hogy a késõbbiekben esetleg kontrollként egy más típusú kisvárost is megvizsgálunk.

A kiválasztott kisváros - Pápa - a két világháború között járási székhely volt. A választás mellett szólt, hogy Pápa

- 20 000-es népességével nem túl nagy és nem is túl kicsi;

- felekezetileg sokszínû: valamennyi nagy magyarországi felekezet jelentõs számban képviselve volt benne;

- a középosztály foglalkozási heterogenitását biztosította, hogy a városban minden gazdasági szektor (hitelélet, ipar, kereskedelem, mezõgazdaság) jelen volt, ugyanakkor szép számban megtalálhatók voltak a különbözõ értelmiségi foglalkozások (orvos, ügyvéd, középiskolai tanár) és, járási székhely lévén, a közhivatalnokság is.

Elsõ lépésként tehát feltérképeztük Pápa társadalmát, meghatároztuk a középosztály ebben elfoglalt helyzetét, megismertük belsõ struktúráját és azonosítottuk az ide tartozó családokat. Ezt a rendelkezésre álló írásos források és mélyinterjúk segítségével végeztük el.²

A második lépésben egy szûkebb, 60 családot tartalmazó mintát hoztunk létre, és e családok leszármazottaival kérdõíves családtörténeti interjúkat készítettünk.
 

A pápai középosztály a két világháború között
1. A középosztály helyzete és összetétele

A középosztály összetételét a vizsgált korszakban a város jellege határozza meg. Pápa századunk elsõ felében elsõsorban közigazgatási és kultuszközpont, ennek következtében legjellemzõbben hivatalnokváros és iskolaváros. Gazdasági élete csak másodlagos fontosságú, és a gazdaságban is fõként a forgalmi szféra - a kereskedelem és a hitelélet - erõs.

Ennek magyarázatául a történeti fejlõdés két összetevõjét érdemes megemlíteni.

1. Pápa a korábbi évszázadokban fontos kereskedelmi központ volt fejlett kézmûvesiparral. A kiegyezés után megindult iparosodás azonban sokáig elkerülte a várost, sõt a vámunió következtében a hagyományos ipar egy része elsorvadt. 1914-ig mindössze két középvállalat jött létre, egy állami dohánygyár és egy textilgyár.

A két világháború között a gazdaság stagnált. A korábban létrejött két középvállalat mellett mindössze két újabb üzem létesült párszáz fõs létszámmal. Jelentõs gyáripar híján a városban nem volt ipari nagy- és középvállalkozói réteg. (A dohánygyár állami volt, a textilgyár tulajdonosai pedig - csehországi zsidó vállalkozók, akiknek az egész monarchia területén voltak gyáraik - nem itt éltek.)

A városi hivatalnoki réteg ezzel szemben az elsõ világháború után felduzzadt, többek között az elcsatolt területekrõl menekült tisztviselõk révén. A közhivatalnoki réteget tovább növelték a járási hivatalok (fõszolgabírói hivatal, járásbíróság) és más állami hivatalok (kataszteri hivatal, vámkirendeltség) tisztviselõi.

A középosztály összetétele szempontjából fontos vonás, hogy nagy- vagy középbirtokos réteg nem volta városban. A város határának jelentõs része az Esterházy-hitbizomány földje. Esterházy Tamás azonban nem élt Pápán, így nem volt tagja a helyi társadalomnak. Itt élt viszont a hitbizomány egy-két gazdatisztje, akik helyzetüknél fogva a közép-, nem pedig a felsõ osztályhoz tartoztak. Ugyanez mondható el a városban vagy annak vonzáskörzetében élõ pár száz holdas földbirtokosokról és bérlõkrõl is.

2. A történeti fejlõdés másik fontos vonása az, hogy Pápa az ellenreformáció korszakában a katolicizmus és a protestantizmus közötti harc legfõbb frontvonalába került, ami kulturális tekintetben sok hasznot hozott a városnak. Mindkét fél komoly erõket vonultatott fel. A katolikusok szerzetesrendeket hoztak ide, amelyek rendházakat, iskolákat, kórházakat létesítettek.³ Ugyanakkor Pápa a dunántúli protestantizmus fellegvára lett. A reformátusok fõiskolát alapítottak, ahol teológiai akadémia, sõt egy ideig jogakadémia is mûködött. A 19. század végétõl tanítóképzõk és polgári iskolák nyílnak. A népességben és gazdasági erõben nem elhanyagolható zsidóság is létrehozta a maga iskoláit.

Így a két világháború közötti idõszakban 24 iskola mûködött a városban: a református teológiai fõiskola mellett két gimnázium, három tanítóképzõ, három polgári iskola, egy-egy mezõgazdasági szakiskola, ipari tanonciskola, nõi ipariskola, kereskedelmi iskola és tíz elemi iskola. A katolikusok és a reformátusok emellett egy-egy nyomdát is mûködtettek és számos újságot adtak ki. A húszas évektõl itt volt a dunántúli református egyházkerület püspöki székhelye is.

Mindez három szempontból is meghatározta a középosztály helyzetét és összetételét. 1. Miután Pápán nem volt sem nagyvállalkozó, sem nagybirtokos, a középosztály alkotta a város legfelsõ, vezetõ rétegét - bizonyos értelemben elitjét (az elit problémájáról késõbb még szó lesz).

2. A középosztályon belül a szokásosnál nagyobb a közhivatalnokok, valamint az értelmiségiek és kisebb a tulajdonosok, vállalkozók súlya.

3. A középosztály felekezeti összetétele nem azonos a város teljes népességének felekezeti összetételével (ld. a 2. táblázatot). Míg az összlakosság kétharmada katolikus, és a másik három felekezet csak a fennmaradó egyharmadon osztozik, a középosztályon belül az arány erõteljesen eltolódik a reformátusok és a zsidók javára. A katolikusok és az evangélikusok közül elsõsorban az elõbbiek vannak számarányukhoz képest kisebb mértékben jelen a középosztályban. A reformátusok magasabb arányát az magyarázza, hogy a város ebben az idõszakban a dunántúli reformátusság központja. A zsidók tekintetében nem elsõsorban pápai sajátosságról van szó: arányuk a szabadfoglalkozású értelmiség és a kereskedõk között általában magasabb az össznépességen belüli arányuknál. Helyi jellegzetességrõl annyiban lehet beszélni, hogy a zsidó népesség aránya Pápán valamivel magasabb, mint a magyar kisvárosokban általában, és ez már csökkenés eredménye: 1869-ben az arány még kétszer ekkora volt (25%).
 

2. A kisvárosi középosztály jellege

Vannak bizonyos fogalmi kérdések, amelyeket egy középosztállyal kapcsolatos kutatásban mindenképpen fel kell vetni, még ha egyértelmû lisztázásuk túlmutat is a vizsgálódás körén. Az egyik ilyen kérdés a kisvárosi középosztály és polgárság viszonya, a másik pedig a kisvárosi középosztály elit jellegének kérdése. A következõkben errõl kell néhány szót szólni.
 

Kisvárosi középosztály és polgárság

Kutatásaink alapján az a véleményünk alakult ki, hogy a harmincas évek pápai középosztálya a maga egészében nem tekinthetõ modern értelemben véve polgári jellegûnek. Ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy a középosztály két jól elkülöníthetõ csoportból: egy úri vagy rendies és egy polgári középosztályból állt volna. Bizonyos középosztályi foglalkozásokat minõsíthetünk polgári jellegûnek, de ha a tényleges csoportképzõ elemeket - a presztízshierarchiát, az életmódra, célokra vonatkozó értékeket - is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a polgárosodás folyamata nem jutott el addig a fokig, hogy a foglalkozás önmagában meghatározó lenne.

Ismereteink alapján inkább az az állítás valószínûsíthetõ, hogy létezett egy domináns értékrend és státuszhierarchia, amely a pápai középosztály nagyobb része számára csoportképzõ elvként szolgált. Ez a rendies és polgári értékek keveredésébõl állt össze, a rendies jelleg túlsúlyával.

A jövedelem, a vagyon és a gyarapítására irányuló tevékenység ebben az értékrendben sokat számít, de nem minden. A foglalkozásoknak megvan a maguk rendies hierarchiája, amely nem függ a belõlük származó jövedelemtál. Megfelelõ származás és cím ugyancsak sokat nyom a latban. A földbirtokos igen magasan áll a helyi hierarchiában még akkor is, ha a birtok meg van terhelve és jövedelme nem magas. A városban állomásozó huszár-, majd késõbb ejtõernyõs tisztek preferált házassági célpontok.

A domináns értékrend mellett tapasztalhatók bizonyos jelei egy polgári kristályosodási pont létrejöttének és erõsödésének, de ez a korszak végéig nem éri el azt a szintet, hogy két egyenrangú csoportképzõ elvrõ1 és ennek megfelelõ státuszhierarchiáról beszélhetnénk. A polgárságnak nincs külön kaszinója, egyesülete vagy egyéb referenciapontja. Csak az Úri Kaszinó van és a Lloyd-kör, amely az elõbbibõl kirekesztett zsidó középosztály gyülekezõhelye. A zsidó középosztály részleges különállása természetesen nem polgári, hanem zsidó voltából fakad. Vezéralakjai ugyanakkor azok közül kerülnek ki, akik a legmesszebb jutottak a - középosztályba történõ - asszimiláció terén. A "polgári" jelzõt nevében is viselõ egyetlen társasági alakulatba, a Polgári Körbe azok az iparosok járnak, akik nem ütik meg a kaszinó-tagság íratlan mércéjét: nem rendelkeznek érettségivel.

A pápai középosztály politikai elkötelezettség tekintetében alapvetõen kormánypárti. Pártpolitikai tevékenységet - néhány kivételtõl eltekintve - nem folytat, de bizonyos alkalmakkor kimutatja a kormányzat, az állam iránti elkötelezettségét. Ellenzéki politikát és pártokat nem támogat. Választások alkalmával a hivatalos képviselõjelölt ellen legfeljebb felekezeti vagy egyéb - nem kifejezetten politikai - okból szavaz. Az ebben rejlõ üzenet legfeljebb helyi vagy személyes érvényû, és nem jelenti semmilyen politikai alternatíva támogatását.
 

A kisvárosi középosztály mint elit

A helyi középosztály elitnek tekinthetõ abban az értelemben, hogy helyzeténél fogva döntõ befolyással rendelkezik a kisvárosi társadalom életének fõbb szféráiban: a gazdaságban, a helyi politikában, a közéletben, a kultúrában.

Más kérdés, hogy a szó valódi, bibói értelmében elitnek tekinthetõ-e a két világháború közötti pápai középosztály. Ez, mint tudjuk, fõként azon múlik, hogy az erkölcs, az életmód, a társadalmi magatartás, a szükségletek, egyszóval a kultúra terén nyújt-e a középosztály vagy legalábbis egy része, olyan mintát, amelyet a társadalom érvényesnek és követésre méltónak ismer el.

E kérdésre kutatásunk alapján nem tudunk, nem is tudhatunk válaszolni. Beérjük annak megállapításával, hogy a kisvárosi középosztály ilyen értelemben vett elit jellegét nem tekinthetjük bizonyított ténynek.

A mélyinterjúk alapján mindazonáltal levonható az a fontos következtetés, hogy a középosztályi családok egy részében az elit-tudat bizonyos mértékig jelen volta két világháború közötti idõszakban. Ezek a családok életmódjuk, magatartásuk bizonyos elemeit értéknek tekintették, tudatosan vállalták és egy fontos társadalmi szerep alapjaként fogták fel. Ez a családban átörökített tudat - akár megalapozott volt, akár nem fontos tényezõként, tõkeként mûködött az 1945 után kialakult merõben új körülmények között.
 

3. A középosztályi minta

A középosztály fogalmát a kutatás során empirikusan és pragmatikusan értelmeztük. Kitüntetett idõszaknak a harmincas éveket vettük, és a háború elõtti középosztály tagjainak azokat tekintettük, akik ebben a periódusban hivataluknál, szakértelmüknél vagy vagyonuknál fogva befolyással bírtak gazdasági, közigazgatási, politikai, kultusz- és kulturális téren a város és polgárai életének alakításában. Azaz:

- a város és a járási hivatalok vezetõ tisztviselõi, más vezetõ állású vagy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ állami tisztviselõk;

- egyházi, egyházközségi vezetõk, alkalmazottak, lelkészek;

- diplomás értelmiségiek: szabadfoglalkozásúak (orvosok, ügyvédek), tanárok;

- a jelentõsebb felekezeti, társadalmi szervezõdések vezetõ, szervezõ figurái, a városi képviselõtestület választott tagjai;

- a gazdasági életben vezetõ szerepet játszó tulajdonosok, vállalkozók, szakértelmiségiek.

E kritériumok alapján egy 491 fõbõl álló teljes mintát hoztunk létre. Ezt a 491 fõt, illetve az ennek megfelelõ 491 családot tekintettük kisvárosunk háború elõtti középosztályának. A következõ lépésben egy 60 családból álló szûkebb mintát képeztünk, arra törekedve, hogy foglalkozási és felekezeti összetétele megegyezzen a teljes minta összetételével. (Ld. az 1. és 2. táblázatot.) A kiválasztott 60 család kiinduló állapotának ugyancsak a harmincas éveket tekintjük.

1. táblázat. A pápai középosztály foglalkozás szerinti megoszlása

Foglalkozás	Teljes minta		Szûkebb minta
	fõ	%	fõ	%
állami tisztviselõka	135	27	17	28
egyházi alkalmazottak és tisztviselõk	106	22	15	25
magántisztviselõk	48	10	5	9
szabadfoglalkozású értelmiségiek	65	13	6	10
magánzók (földtulajdonosok, iparosok, kereskedõk, vállalkozók)	101	21	17	28
egyéb, ismeretlen	36	7	-	-
Összesen	491	100	60	100

2. táblázat. A pápai népesség és a középosztály felekezet szerinti megoszlása

Felekezet	Népességa	Középosztály		Szûkebb minta
	%	fõ	%	fõ	%
katolikus	65	231	47	25	42
református	13	118	24	21	35
evangélikus	10	34	7	6	10
izraelita	12	108	22	8	13
Összesen	100 (N=21356)	491	100	60	100

^a Ez a kategória itt és a továbbiakban is minden köztisztviselõt magába foglal, tehát a városi tisztviselõket is.
Forrás: Az 1930-as népszámlálás adatai. KSH.

A teljes és a szûkebb minta összetétele - különösen a felekezeti arányokat tekintve - bizonyos különbségeket mutat. Ennek oka egyszerûen az, hogy nem tudtunk minden kategóriában megfelelõ számú olyan családot találni, amelynek legalább egy ma is élõ és Magyarországon megtalálható leszármazottja van. Különösen a középosztályi zsidó családok térén voltak nehézségeink. A pápai zsidóság nagy része elpusztult a háború és a zsidóüldözések következtében⁴, és a túlélõk jelentõs része - fõleg a volt középosztályhoz tartozók - 1945-1949 között és 1956 után elhagyta az országot. Így a zsidó családok képviselete a 60 családból álló mintában és különösen bizonyos kategóriákban nem éri el a kívánatos arányt. A szabadfoglalkozású értelmiségiek között például teljesen hiányzik. A szûkebb minta - mindezek következtében - meglehetõsen torz arányokat mutat a reformátusok javára.

A 60 családfõ foglalkozási szektorárak megoszlása, mint az 1. táblázatból látható, jobban megközelíti a teljes minta arányait.

Az egész középosztály szempontjából fontos adat, hogy a 60 családfõ közel kétharmada (37 fõ) elsõ generációs pápai, azaz õk még máshol születtek, és csak késõbb kerültek a városba. A harmadik generációs vagy régebbi pápaiak aránya 22 százalék (13 fõ). A teljes mintára vonatkozó adatok ebben a tekintetben némiképp hiányosak, de úgy tûnik, hogy a régi pápaiak aránya a középosztály egészét tekintve sem haladja meg a 20-25 százalékot.

Ezek az adatok megerõsítik azt a más források alapján levont következtetést, hogy a háború elõtti kisvárosi középosztály számára a rendhez tartozás fontosabb a helybeliségnél: a kívülrõl jövõket, ha a rendhez tartoznak, azonnal befogadják. Nem véletlen, hogy a szûkebb mintát alapul véve a zsidó családok között találjuk relatíve a legtöbb harmadik generációs vagy régebbi pápai családot. Ez arra utal, hogy az õ esetükben az érvényesüléshez nagyobb szükség van a "régi pápaiságra".

A legmobilabb az állami (városi) tisztviselõk és a pedagógusok csoportja. Köztük találjuk a legkevesebb régi pápait. Ugyanakkor õk azok, akik a leggyorsabban "meggyökereznek", tagok, sõt tisztviselõk lesznek a különbözõ középosztályi egyesületekben.

A továbbiakban tekintsük át a szûkebb mintát alkotó 60 családfõ néhány szociológiai jellemzõjét.
 

Iskolai végzettség

A családfõk kétharmada diplomás, a fennmaradó egyharmad csaknem fele középiskolát (gimnáziumot, felsõkereskedelmit, tanítóképzõt) végzett. A diplomások között a jogi végzettség a leggyakoribb (16 fõ).
 

Társadalmi származás

A családfõk közel egyharmada (18 fõ) nemesi származású. A nemesi birtok az esetek többségében elveszett, és a közvetlen felmenõk már hivatalnoki vagy értelmiségi foglalkozásokat ûztek. További közel egyharmadnak (17 fõnek) iparosok, kereskedõk vagy egyéb mezõgazdasági tulajdonosok voltak a felmenõi. Gazdálkodó felmenõket mondhat magáénak 9 fõ. A többieknél a felmenõk nem nemesi származású értelmiségiek, szegényparasztok vagy ismeretlenek.

Életciklus A szûkebb minta létrehozásakor a családfõ életkorát nem tekintettük szelekciós szempontnak, így a kiválasztott családfõk igen eltérõ korúak. Ezt azért fontos figyelembe venni, mert eltéréseket okoz a családi ciklusban. Márpedig a középosztály helyzetére nézve meghatározó történelmi események tényleges hatását - a családtörténeti interjúk elemzésének tanúsága szerint - egyéb tényezõk mellett a családi ciklus is jelentõsen befolyásolta.

A családfõ életkorának függvényében a családok érthetõ módon abban is különböznek, hogy a harmincas évektõl a felvétel idõpontjáig eltelt idõ alatt hány generáció született. A harmincas évek közepén, tehát 1935-ben, mint a 3. táblázatból kitûnik, a 60 családfõ több mint kétharmada már 50 éves vagy idõsebb volt (sõt hárman ezek közül már nem is éltek).⁵

3. táblázat. A családfõk életkori megoszlása 1935-ben

	fõ	%
60 éves vagy idõsebb	21	35
50-59 éves	21	35
40-49 éves	12	20
40 évesnél fiatalabb	6	10
Összesen	60	100

A kiválasztott 60 családfõ közül 37-en érték meg a "felszabadulást" (csak kevesen voltak köztük, akiknél az idézõjel elhagyása indokolt lenne). A kutatás megkezdésekor azonban már egyikük sem élt (az utolsó 1985-ben halt meg), bár sokan elég magas életkort értek meg. A 80. életévet egyharmaduk (19 fõ) érte meg, de a 60. évet öt fõ kivételével mindenki.
 

A középosztály utótörténete

A következõkben megvizsgáljuk a kiválasztott 60 család 1945 utáni történetét, és megpróbálunk legalább részben választ adni a tanulmány elején felvetett kérdésekre.⁶
 

1. Státuszvesztés, diszkrimináció

Az 1940-es évek második felére az egész régi magyar középosztály a legáltalánosabb értelemben lesüllyedt - azon egyszerû oknál fogva, hogy a szocialista rendszerben felszámolták. Nem pusztán az történt, hogy - a középosztályi pozíciókat megõrizve - új emberekkel váltották fel a régieket, hanem maguk a pozíciók szûntek meg a velük járó középosztályi jegyekkel (presztízzsel, befolyással, életmóddal, életvitellel) együtt.

A tulajdonos középosztály a kisajátítás révén szûnt meg, a közhivatalnoki középosztály a közhivatal funkciójának átalakulásával, a szaktudás szerepének leértékelõdésével tûnt el. A települési önkormányzatok felszámolásával megszûnt a városi hivatalnokság intézménye. A szakértelmiségi pályák megmaradtak, de autonómiájuk és ezzel presztízsük nagymértékben csökkent. A társadalmi önszervezõdések teljes megszüntetésével hosszú idõre eltûnt a középosztály legfontosabb társadalmi terrénuma: helyi társadalomszervezõ és mintaadó funkciója.

A fent leírtak a mi kisvárosi középosztályunk számára az-esetek jelentõs részében gyors, megrázkódtatásszerû változásokat jelentettek, nagyobbrészt az 1947 után következõ idõszakban, kisebbrészt - a zsidók esetében - már a negyvenes évek elsõ felében.

A diszkrimináció különbözõ típusai a mintánkban szereplõ 60 család kétharmadát sújtották. Az okok egyenkénti kiderítését nem tartottuk sem lehetségesnek, sem szükségesnek. Beértük a puszta tény regisztrálásával. Több esetben elõfordult halálos ítélet, börtön, internálás, kitelepítés. Ennél gyakoribb volt az önálló gazdasági tevékenység megszüntetése, azaz az államosítás, továbbá az állásvesztés, foglalkozástól történõ eltiltás, fizikai munkára kényszerítés, személyi tulajdon, például lakás elvétele. Idõseknél a nyugdíj megvonása, fiataloknál az egyetemi tanulmányokból való kizárás, akár tényleges kizárás, akár a felvételi kérelem elutasítása folytán.

A diszkriminációnak ez a korszaka az ötvenes évek végétõl fokozatosan megszûnt, de bizonyos formái még a hatvanas években is megmaradtak, mint például az egyetemi felvételi diszkrimináció, amit 1962-ben töröltek el intézményesen. Mindez a vizsgált családok több generációját sújthatta.

A középosztályi családok különféle módokon védekeztek a diszkrimináció ellen. Elsõ helyen talán a külföldre távozást érdemes megemlíteni. A vizsgált 60 családból 30-ban a leszármazottak egy része külföldre távozott 1945 után. A teljes mintában feltehetõen még nagyobb ez az arány, mivel azokat a családokat, amelyek teljes létszámban külföldre mentek, értelemszerûen nem tudtuk felvenni a szûkebb mintába.

A külföldre távozás és a családfõ foglalkozási szektora közölt bizonyos összefüggések fedezhetõk fel: a legnagyobb arányban az állami tisztviselõk (közhivatalnokok) családjai, legkevésbé pedig az egyházi alkalmazottak családjai között fordul elõ, hogy egy vagy több leszármazott elhagyta az országot.

A külföldre távozás és a család eredeti felekezete⁷ között egyetlen jellegzetes összefüggés figyelhetõ meg: a zsidó családok majdnem mindegyikében találunk külföldre került leszármazottakat.

Ugyancsak jellegzetes reakció a születések korlátozása. Városunk középosztályi családjai közül mára jó néhány kihalt, és bizonyítani ugyan nehéz lenne, de feltehetõ, hogy ebben a státuszvesztés is szerepet játszott. Más esetekben a család nem halt ki, de az interjú során kiderült, hogy hasonló okokból legfeljebb egy gyereket vállaltak.

A védekezési stratégiák közé tartozott az adott településrõl való elköltözés. Kimutatható ugyanis, hogy a helyben maradókat erõsebb és tartósabb diszkrimináció sújtotta, mint a más településre költözõket. Ez a hatás valószínûleg a település nagyságával fordítottan arányos, vagyis minél nagyobb az adott település, annál kevésbé érvényesül.

Jól illusztrálja ezt két volt gazdatiszt pályájának összehasonlítása. Egyikük az államosítás után néhány évre eltûnt szem elõl, majd még az ötvenes években visszajött, és két faluval odébb tsz-agronómus lett. Másikuk helyben maradt, és nem tudott a képzettségének megfelelõen elhelyezkedni. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy a pályák alakulásában a véletlennek is van szerepe. Az azonban semmiképpen sem tekinthetõ véletlennek, hogy a mintánkban szereplõ családok kétharmada mára teljes létszámban elköltözött a városból, és a maradék egyharmad (20 család) is csak kis részben maradt ott. Magából a 60 családfõbõl (és házastársából) 24-en maradtak a háború után életük végéig Pápán. A többiek 1945 elõtt meghaltak, vagy (1945 elõtt vagy után) elköltöztek.
 

2. A "mai generáció"

Az elemzés folytatásához bizonyos elnevezéseket kell bevezetnünk a generációk megkülönböztetésére. Nulladik generációnak nevezzük a mintánkban szereplõ személyeket és házastársukat, tehát azokat, akik a harmincas években a középosztály valamelyik csoportjához tartoztak. Mai generációnak nevezzük a mintában szereplõ 60 család mai, illetve utolsó már felnõtt (30 éven felüli), a pályakezdésen túllévõ leszármazottait.⁸

A mai generációhoz tartozó 323 fõ életkor szempontjából igen vegyes: 23 százalék 1935 elõtt, 54 százalék a háború után született. 30 fõ (9%) már nem él.

A mai generáció lehet a nulladik után következõ elsõ, második, vagy harmadik nemzedék, azaz családi állása szerint gyerek, unoka vagy dédunoka. A legtipikusabb az, hogy a mai generációba tartozó leszármazott a nulladik generáció unokája. Az esetek 3/5-ében ez a helyzet. A másik két családi állás elõfordulási aránya egyaránt 1/5-1/5.

A 323 fõ közül külföldön él 48 (15%). Többségük (40 fõ) itthon született, és csak késõbb hagyta el - akár még gyerekként szüleivel, akár már felnõttként - az országot. A továbbiakban a pápai középosztály utótörténetét elsõsorban ennek a mai generációnak a helyzetén keresztül fogjuk bemutatni, tehát mintegy a kiindulópontot és a végpontot hasonlítjuk össze.

Mielõtt azonban erre rátérnénk, még egy rövid módszertani kitérõt kell tennünk. A 60 család mai leszármazottainak nemek szerinti megoszlása: 170 férfi és 153 nõ. A férfiak és a nõk együttes szerepeltetése bizonyos esetekben torzító lehet, hiszen a nõk szerepe és helyzete a magyar társadalomban eltér a férfiakétól. A nõk esetében általános a "felfelé házasodás", tehát egy család státuszát pontosabban határozza meg a férj foglalkozása és iskolai végzettsége, mint a feleségé. Másfelõl a nulladik generációban is csak a családfõket, tehát a férfiakat vettük alapul. A torzítás kiküszöbölése érdekében bevezettük (a mai generáció mellett) a mai családfõk fogalmát is. E csoport úgy jön létre, hogy a nõi leszármazottakat házastársukkal helyettesítjük. Az ily módon képzett csoport összetétele: 170 férfi leszármazott, 124 férfi házastárs, 29 egyedülálló nõ.
 

3. A mai generáció státuszjellemzõi

A módszertani kitérõ után visszatérhetünk a korábban feltett, de eddig meg nem válaszolt alapkérdésre, hogy tudniillik mennyire voltak képesek a középosztályi családok leszármazottai a diszkriminációk korszakának elmúltával arra, hogy az új rendszerben egyáltalán elérhetõ státuszok közül a számukra megfelelõt megszerezzék.

A kérdésre a mai generáció (illetve a családfõk) státuszjellemzõinek elemzésével próbálunk válaszolni. Ez azt jelenti, hogy a mintánkban szereplõ 60 család mobilitási útját mintegy a végpont leírásával jellemezzük.⁹
 

Iskolai végzettség

4. táblázat. A mai generáció, illetve a mai családfõk megoszlása iskolai végzettség szerint

Iskolatípus	Mai generáció (%)	Mai családfõk (%)
egyetem	47	53
fõiskola	16	13
együtt	63	66
középiskola 1945 elõtt	5	6
középiskola 1945 után	20	14
alacsonyabb	12	14
Összesen	100 (N=323)	100 (N=323)

Az adatokból egyértelmûen kiderül, hogy a mai generáció iskolai védettségi szintje - a diplomások közel (családfõk esetben pontosan) kétharmados arányával - messze meghaladja az országos átlagot. Összehasonlításképpen: az 1990-es népszámlálás eddig közzétett adatai szerint a 30 éven felüli férfinépesség 11 százaléka végzett felsõoktatási intézményben, és 18 százaléknak maximum középiskolai végzettsége van.¹⁰

Ha a fenti megoszlást a nulladik generációs családfok iskolai végzettségével hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy a mai generáció némileg elmarad a felmenõktõl. A nulladik generáción belül a diplomások aránya 67 százalék, az érettségizetteké 13. A mai családfõk iskolai végzettsége (indokolt az összehasonlításban õket alapul venni, hiszen a nulladik generációs családfõk valamennyien férfiak) ettõl egyrészt annyiban marad el, hogy az akkori diploma szintjének a mai egyetemi diploma felel meg, és ilyennel csak a családfõk mintegy fele rendelkezik.¹¹ Másrészt a mai érettségi nem ér fel a háború elõttivel. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a túlélés a megszerzett iskolai végzettség tekintetében nem volt sikertelen.

Az iskolai végzettség értelmezésekor arról sem feledkezhetünk meg, hogy az elmúlt negyven év nem volt egységes abban a tekintetben, hogy a magasabb státuszok elérése mennyire volt magasabb iskolai végzettség függvénye. A diplomás foglalkozások státusza az utolsó 10-15 évben némileg csökkent, az utóbbi két-három évben pedig ismét emelkedett.

Ez az összefüggés különösen jól kidomborodik, ha a 60 középosztályi család leszármazottait nem generációk, hanem csak életkor szerint csoportosítjuk, mégpedig aszerint, hogy az iskola megválasztása szempontjából kritikus életkoruk milyen történelmi idõszakra esett. Kitûnik ugyanis, hogy azok a leszármazottak, akik 1945 és 1963 között voltak 14-18 évesek, magasabb iskolai végzettségi szintet értek el, mint a leszármazottak korábbi és késõbbi korosztálya, annak ellenére, hogy bizonyíthatóan hátrányos megkülönböztetés sújtotta õket ebben az idõszakban a közép- és felsõfokú oktatási intézményekbe való bejutásnál. A magasabb iskolázottsági szint e korosztály esetében azzal magyarázható, hogy középosztályi családjaink 1945 után felismerték: a státuszõrzés legalkalmasabb módja a magas iskolai végzettség megszerzése. A késõbbi korosztálynál visszaáll a trend, minthogy a hetvenes évek elejétõl mindinkább megnyílnak a státuszõrzés alternatív útjai.

Ez az összefüggés különösen erõsen érvényesül a maximum 6 elemit végzett nulladik generációs családfõk leszármazottainál. Ezek a családfõk 1945 elõtt valamennyien iparos, kereskedõ, gazdálkodó foglalkozást ûztek és a magasabb iskolai végzettség megszerzését nem tartották szükségesnek. Így 1945 után, amikor valamennyien pályamódosításra kényszerültek, õk kerültek a legrosszabb helyzetbe. Ennek ellenére a fent említett korcsoportban a magas iskolai végzettséget szerzett leszármazottak aránya ugrásszerûen megnõtt: a felsõfokú végzettségûeké 21 százalékról 61 százalékra, ezen belül az egyetemet végzetteké 15-rõl 36 százalékra.

5. táblázat. A mai generáció legmagasabb iskolai végzettsége a nulladik generáció legmagasabb iskolai végzettsége szerint

ISKVEGZ-		egyetem	fõ- iskola	-45 közép- iskola	45- közép- iskola	szak	8 ált, 4-6 elemi	külföldi
		1	2	3	4	5	6	7	Total
	1	97	30	1	41	9	2	1	19
egyetem, fõiskola		5l,1	15,8	5,3	21,6	4,7	1,1	,5	59,2
		63,8	57,7	58,8	64,1	36,0	33,3	20,0
	2	20	5	3	7	5		2	4
közép- iskola		47,6	11,9	7,1	16,7	11,9		4,8	13,1
		13,2	9,6	17,6	10,9	20,0		40,0
	3	16	2		3	1	1		23
2-4 között		69,6	8,7		13,0	4,3	4,3		7,2
			10,5	3,8		4,7	4,0	16,7
maximum		19	15	4	13	10	3	2	60
elemi		28,8	22,7	6,1	19,7	15,2	4,5	3,0	20,6
	4	2,5	28,6	23,5	20,3	40,0	50,0	40,0
		152	52	17	64	25	6	5	321
		47,4	16,2	5,3	19,9	7,8	1,9	1,6	100,0

Nézzük most meg, hogy a nulladik generációs családfõk iskolai végzettsége mennyiben befolyásolta a mai generációba tartozó leszármazottak iskolai végzettségét. Az 5. táblázatból kitûnik, hogy az így megkülönböztetett családtípusok néhány jellegzetes eltérést mutatnak az iskolai mobilitás tekintetében.

Az egyik különbség a felsõfokú végzettségû leszármazottak arányában tapasztalható. A legfeljebb 6 elemit végzett nulladik generációs családfõk mai leszármazottainak csak a fele (51%) végzett felsõoktatási intézményben, és ezen belül különösen alacsony az egyetemet és viszonylag magas a fõiskolát végzettek aránya. Meglepõ módon az eleminél magasabb, de középiskolánál alacsonyabb végzettségû nulladik generációs családfõk¹² leszármazottai között találjuk a legtöbb diplomást (75%).

Az egyetemet végzett nulladik generációs családfõk leszármazottai között alig van érettségizettnél alacsonyabb végzettségû. A 6 elemit végzett családfõk mai leszármazottai között relatíve magas az alacsony iskolai végzettségûek aránya.
 

Foglalkozás

A foglalkozási mobilitás elemzésénél elvetettük azt a lehetõséget, hogy a mai generáció státuszát vagy foglalkozását a nulladik generációshoz hasonlítsuk, hiszen állításunk szerint a hajdani középosztálynak nincs meg a mai megfelelõje, illetve csak mostanában kezd kialakulni. Célszerûbb, ha csak a mai foglalkozási hierarchiában elfoglalt helyet vizsgáljuk. Miután azonban ennek ma Magyarországon nincs kidolgozott elmélete, egészen sematikusan magas státuszú foglalkozásról beszélünk a felsõbb és középvezetõk, a diplomás szakértelmiségiek, vállalkozók esetében, és azt vizsgáltuk, hogy a kiinduló mintánkban szereplõ családok mai generációhoz tartozó leszármazottai milyen mértékben rendelkeznek ilyen magas státusszal.

A foglalkozási megoszlásnál mind a mai generáció, mind a mai családfõk esetében figyelmen kívül hagytuk azokat, akik külföldön élnek, vagy nem dolgoznak.

6. táblázat. A mai generáció és a mai családfõ foglalkozása

Foglalkozás	Mai generáció (%)	Mai családfõk (%)
felsõvezetõa	6	10
vállalkozó	6	9
magas presztízsû diplomás	16	16
középvezetõ	8	11
alk, szakértelmiségi	17	17
alacsony presztízsû diplomás	13	8
középfokú szellemi	16	11
kisvállalkozó	8	9
beosztott fizikai jó piaci helyzetben	4	3
rossz piaci helyzetben	6	6
Összesen	100 (N=265)	100 (N=264)

^a A felsõvezetõ = fõhatóságnál vezetõ vagy értelmiségi szakalkalmazott, nagyobb szervezet (vállalat, kórház, egyetemi tanszék) vezetõje; vállalkozó = nagyobb vállalkozásban tulajdonos, vezetõ, jelentõs beosztású szakértelmiségi;magasprrszrízsûdiplomás = orvos, állatomos, ügyvéd, mûvész, újságíró, egyetemi oktató, kutató, elit gimnáziumban tanár stb.; középvezetõ = nagyobb szervezetnél osztály-vagy üzemvezetõ, általános iskola, szakmunkásiskola igazgatója, fõhatóságnál csoportvezetõ; alkalmazott szakértelmiségi = mérnök, jogász, közgazdász stb. nem-magánvállalatnál, gyógyszerész, középiskolai tanár, lelkész; alacsony presztízsû diplomás = általános iskolai tanár, tanító, óvónõ, szakelõadó, gyógytornász, fegyveres testület tisztje stb.; kisvállalkozó = maga is dolgozó magánkereskedõ, -iparos maximum egy-két alkalmazottal, magángazdálkodó, vendéglátó-, szórakoztatóiparban, élsportban dolgozó; beosztott fizikai jó piaci helyzetben: állami szektorban dolgozó szakmunkás jobb szakmában, magánvállalkozásban fizikai alkalmazott, bedolgozó; beosztott fizikai rossz piaci helyzetben: egyéb fizikai alkalmazottak az állami szektorban.
 

Ha magas státuszúnak a 6. táblázat felsõ öt kategóriájába tartozó foglalkozásokat tekintjük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a mai generációnak valamivel több minta fele (53%-a), a mai családfõk közel kétharmada (63%-a) magas státuszú foglalkozást ûz.

Azok a mai generációba tartozó leszármazottak, akik nem tartoznak a magas státuszú körbe, durván alsó-középosztálybelieknek tekinthetõk, legfeljebb egy-két olyan embert találtunk, aki kifejezetten lecsúszottnak minõsülhet, azaz a társadalom legalsó, szegény rétegébe tartozik. Egyelõre munkanélkülieket is csak elenyészõ számban (1-2 fõt) találtunk, de a felvétel még a tömeges elbocsátások kezdete elõtt lezárult.

Ha a leszármazottak státuszát az eredeti 60 család szerint vizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy a családok felénél minden mai leszármazott ilyen magas státuszú. Egy-két olyan család van, ahol minden ág mára végérvényesen lesüllyedt, és elveszített minden középosztályi aspirációt. A többi család vegyes, azaz az elõbbi két mozzanat egyaránt megtalálható benne.

Lássuk most, mennyiben függ a leszármazottak foglalkozási státusza a nulladik generációs családfõ foglalkozásától.

7. táblázat.

FOGL	isme- etlen	felsõ vezetõ	magán tulaj- donos	m. presz. diplo- más	köz- ép- veze- tõ	beo. értel- miségi	a. presz. diplo- más	k. fokú szel- lemi	vállal- kozó	jobb szakma	szak- kép- zet- len
	0	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	Total
SZEKTOR
1	4	4	4	5	7	7	9	17	5	3		469
állami	5.8	5.8	5.8	7.2	10.1	13.0	10.1	24.6	7.2	4.3	5.8	25.2
	28.6	26.7	25.0	11.9	33.3	20.5	20.0	41.5	25.0	30.0	25.0
2	2	3	1	22	5	17	12	3	4	3		72
egyházi	2.8	4.2	1.4	30.6	6.9	23.6	16.7	4.3	5.6	4.2		26.3
	14.3	20.0	6.3	52.4	23.8	38.6	34.3	7.3	20.0	30.0
3	2	1		4	2	3	1	3		2	2
magántisztv.	10.0	5.0		20.0	10.0	15.0	5.0	15.0		10.0	10.0	7.3
	14.3	6.7		9.5	9.5	6.8	2.9	7.3		20.0	12.5
4	1	4	2	6		1	3	2	5		1	25
szabad	4.0	16.0	8.0	24.0	4.0	12.0	8.0	20.0			4.0	9.1
	7.1	26.7	12.5	14.3	4.8	6.8	5.7	12.2			6.3
5	5	3	9	5	6	12	13	13	11	2	9	89
tulajdonos	5.7	3.4	10.2	5.7	6.8	13.6	14.8	14.8	12.5	2.3	10.2	32.1
	35.7	20.0	56.3	11.9	28.6	27.3	37.1	31.7	55.0	20.0	56.3
	14	15	16	42	21	44	35	41	20	10	16	274
Total	5.1	5.5	5.8	15.3	7.7	16.1	12.8	15.0	7.3	3.6	5.8	100.0

A legszembetûnõbb összefüggés az, hogy a magánzó (tulajdonos) és az állami tisztviselõ foglalkozású nulladik generációs családfõk mai leszármazottai között lényegesen kisebb arányban találunk magas státuszú foglalkozásúakat, mint a többi családfõ leszármazottai között. (A külföldön élõktõl továbbra is eltekintünk, a 7. táblázatban sem szerepelnek.) A magánzóknál ennek az az oka, hogy a vagyont, termelési eszközt 1945 után nem tudták átörökíteni, iskolai végzettségük az esetek egy részében elég alacsonyvolt, tehát kulturális tõkével sem tudták pótolni az elveszített egzisztenciális alapokat.

Az állami tisztviselõk leszármazottai esetében a jelenség oka nem világos. Tény, hogy az állami tisztviselõket - és gyerekeiket - igen erõs politikai diszkrimináció sújtotta, ami a pálya folytatását, a gyermekek esetében pedig a pályakövetést és sok esetben a diploma megszerzését lehetetlenné tette. Ez azonban nem magyarázza azt a tényt, hogy az unokák között miért értek el viszonylag kevesen magas státuszt.

A legnagyobb arányban az egyházi alkalmazásban álló, valamint a szabadfoglalkozású értelmiségi foglalkozásokat folytató nulladik generációs családfõk mai leszármazottai között találhatunk magas státuszúakat. Itt volt a legkisebb diszkrimináció, a legnagyobb a gyermekek számára a pályakövetés lehetõsége, valamint a kulturális tõke.¹³
 

Lakóhely

A státuszjellemzõk sorában utoljára a mai generáció jelenlegi (vagy utolsó) lakóhelyét vesszük szemügyre.

A mai generáció településtípus szerinti megoszlása (százalékban):

Budapest	39
megyei jogú város	11
megyeszékhely	7
egyéb város	7
falu	9
Pápa	12
külföld	15
	100 (N = 323)

Az adatokból kitûnik, hogy középosztályunk leszármazottai lakóhely tekintetében is az országos átlag fölött vannak, hiszen a mai generációba tartozóknak több mint a fele a fõvárosban vagy megyeszékhelyen él, és alig több mint negyede él ennél alacsonyabb rangú településen. Ha az iskolai végzettség és foglalkozás kapcsán azt mondhatjuk, hogy - mutatis mutandis - megõrizték korábbi szintjüket, a települési mobilitásban - ha nem is teljesen a saját jószántukból - elõbbre léptek.

Azok, akik Pápán maradtak, a mai generáció átlagánál idõsebbek és lényegesen alacsonyabb iskolai végzettségûek.
 

4. Egy újabb rendszerváltás

Felmerül a kérdés, mennyire tudtak vagy akartak élni az egykori középosztály leszármazottai a napjainkban zajló újabb rendszerváltás adta lehetõségekkel, milyen arányban kerülnek be a most alakuló új elitbe. A rendkívül izgalmas kérdésre sajnos nem tudunk reális választ adni, mivel az 1989-ben elindult változásokra magunk sem számítottunk, így túl korán fogtunk ebbe a kutatásba. Az ezzel kapcsolatos folyamatok éppen csak beindultak az adatfelvétel lezárulása elõtt. Így erre csak részleges választ adhatunk.

Az utóbbi évek változásait firtató kérdésre adott válaszokból az derült ki, hogy a mai családfõk közül 42 fõ vállalt a rendszerváltással összefüggõ új fõ- vagy mellékállást (a vállalkozói szférába ment vagy az államiban elõléptették), 11 fõ vállalt új közéleti (politikai vagy társadalmi funkciót), 10 fõ mindkettõt. Ez az összesen 63 fõ az 1989-ben Magyarországon élõ "mai családfõk" 27 százaléka.
 

5. Következtetések

A mai leszármazottak státuszjellemzõinek vizsgálata alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kisvárosi középosztályi családok - mint a középosztálv egésze - elvesztették háború elõtti középosztályi státuszukat, a leszármazottak többségét (mintegy kétharmadát) tekintve azonban sikeres rekonverziót hajtoltak végre, és a mai társadalomban elérhetõ magasabb státuszokkal rendelkeznek.

A mai státuszhoz elvezetõ családi mobilitási ívek különbözõk lehettek. Egészen sematikusan itt csak az alapeseteket vázoljuk:

1. A családok az õket ért diszkriminációk (államosítás, vagyonvesztés, börtön, internálás, foglalkozástól eltiltás, nyugdíjmegvonás), a több generáció életében elõidézett törés után többé vagy kevésbé sikeres rekonverziót hajtottak végre.

2. A diszkrimináció csak a nulladik generáció életében eredményezett törést, így a leszármazottak esetében rekonverzióról csak abban az értelemben beszélhetünk, hogy a megváltozott körülmények között töretlen pályát tudtak befutni.

3. A családot vagy adott ágát nem érte diszkrimináció, a korábbi magas státuszú foglalkozásokat a következõ generációk is követni tudták, így csak az adott foglalkozással járó hajdani középosztályi státusz veszett el.

Minden rendszer mûködtet bizonyos mechanizmusokat, amelyek célja a státuszok intra- és intergenerációs újratermelése. A rendszerváltás az általunk vizsgált középosztályi családok esetében (elsõsorban a 2. és a 3. pontban említett esetekben) azt jelentette, hogy még ha nem váltak is közvetlen diszkrimináció áldozataivá, az esetek többségében elvesztették ezeknek az újratermelési mechanizmusoknak a támogatását, és így vagy úgy adaptálódniuk kellett az új helyzethez. Ebben az értelemben a leszármazottak magas státusza mindenképpen bizonyos rekonverzió eredménye.

Ez a rekonverzió azokban a családokban volt a legsikeresebb, ahol az egykori középosztályi étoszt, mentalitást valamilyen formában megõrizték, átörökítették és új középosztályi ambíciókra váltották, ahol a különbözõ eszközök, szimbolikus tõkék váltogatása, megfelelõ alkalmazása elõsegítette a megfelelõ alkalmazkodást a változó körülményekhez.
 

Jegyzetek

1. Ezt a problematikát mások is vizsgálták már. Kemény István a hatvanas és hetvenes években az életformacsoportok fogalmával a történeti-kulturális meghatározottságok struktúraképzõ szerepét állította középpontba. Ugyancsak ezt a problémát vizsgálta a nyolcvanas években Szelényi Iván és Manchin Róbert a korábbi középparasztság vonatkozásában.

2. Az írásos fonások a következõk: - a várostörténeti monográfiák;
- a két helyi politikai hetilap (Pápai Hírlap, Pápa és Vidéke) 1900-1944 közötti évfolyamai;
- a református egyházkerület levéltárának kéziratos anyagai;
- tiszti cím- és névtárak, gazdacímtárak; - Nagy Magyar Compass.

3. Nem véletlen, hogy a gimnázium megszervezésére a 19. század elején a bencés rend kap megbízást. A bencések felkészültségüknél fogva alkalmasak arra, hogy állják a versenyt a református kollégiummal. Az 1920-as években a pápai bencés gimnázium - a hat hazai egyike - az új irányzatokat követve reálgimnáziummá alakul át, ahol a hangsúly a reáltárgyak és a modern nyelvek, elsõsorban a francia tanításán van, míg a kollégium megõrzi humán jellegét. azaz a görög és a latin nyelv primátusát.

4. A túlélõk aránya alig haladta meg a 10 százalékot. Forrás: Láng Jehuda Gyula: A pápai zsidóság emlékkönyve. Tel Aviv 1974. (R. Braham is az õ adatait veszi át.)

5. A kiválasztott 60 családfõ a kiinduló idõpontnak választott évtized folyamán nem feltétlenül egy idõben töltötte be azokat a pozíciókat, amelyek alapján a mintába került.

6. A 3. pontban megfogalmazott kérdést, tehát a mobilitási utak problémáját egy késõbbi tanulmányban fogjuk elemezni.

7. A családok felekezeti hovatartozásáról 1945 után már nincs sok értelme beszélni, mivel a jelentõsége s ezzel együtt a felekezeten belüli házasodás prioritása adataink szerint nagymértékben csökkent. A felekezeti hovatartozás ezért mindig az eredeti családfõre vonatkozik.

8. Kivéve azokat, akik 1945 elõtt meghaltak.

9. A két végpont, tehát a harmincas évekbeli kiinduló állapot és a mai (illetve utolsó) státusz közötti történésekrõl egy késõbbi tanulmányban lesz szó a családok mobilitási útjának elemzésekor.

10. 1990. évi népszámlálás. Összefoglaló adatok a 2%-os minta alapján. Budapest: KSH. 1990.

11. Bizonyos fõiskolákat, így pl. a mûvészeti fõiskolákat, az állatorvosi, a testnevelési fõiskolát egyetemnek vettük, hiszen ezeken a területeken ez nyújtja az elérhetõ legmagasabb képzettséget.

12. Ebbe a kategóriába azokat a nulladik generációs családfõket soroltuk, akik polgári iskolát, ipariskolát, illetve nyolcnál kevesebb gimnáziumi osztályt végeztek.

13. Az egyház alkalmazásában állók döntõ többsége tanár volt.