Amikor Bourdieu (1978) az osztályok hatalmának rekonverziós stratégiáiról ír, vagy amikor Szelényi (1986) a magyar parasztok vállalkozói készségeinek generációkon túlnyúló és a makrotörténelem megannyi kataklizmája ellenére való fennmaradását bizonyítja, akkor osztályok vagy rétegek hosszú távú és sok elembõl összetevõdõ tevékenységét próbálják megragadni, amelynek célja, hogy háztartásaik sokszor generációk alatt megszerzett tõkéjét megvédjék a hatalmukat vagy gazdasági létük strukturális alapjait fenyegetõ környezettel szemben.

Az én megközelítésem a fenti modellekhez képest szinte a primitívségig egyszerû: - nem komplex szociológiai képzõdmények, minta hatalom vagy az alkat, hanem csupán olyan egyszerû jelenségek, mint a munkaerõpiaci vagy a vagyoni helyzet a rekonverzió tétje,

- nem hosszú távú történelmi mozgásokról, hanem idõben egymáshoz közel álló események közötti elmozdulásról, a pre- és a posztmigráció rövid távú szakaszairól szól az elemzés,

- s végül, nem a társadalom intézményeiben végbemenõ strukturális átalakulások jelentik azt a kihívást, amelyre az érintettek a rekonverzió stratégiáját alkalmazzák, hanem egyének mozognak két (rövid távon) struktúrájában változatlannak tételezhetõ társadalom között.

Az elemzés felfogható mobilitáskutatásnak is. Ebben a közelítésben a menekülés cezúrát jelent az életpályán, ezt két szakaszra szabdalja. Az életpálya menekülés általi kettészakadása az anyagi javak rekonverziója szempontjából azonban éles törésvonalat jelent. Feltételezésem szerint ugyanis a menekülés egyik strukturális meghatározója, hogy a menekült a premigrációs életszakaszból a posztmigrációs fázisba közvetlenül nem tud anyagi javakat, vagyont, tõkét átmenteni.

Ha az elõbbi feltételezés igaz, akkor olyan különleges életpályaelemre leltünk, amelynek jellemzõje, hogy nem lehet az életpálya két szakasza között az anyagi-jövedelmi helyzetet az anyagi tõkék közvetlen átvitelével megõrizni javítani. Mármost, ha az empirikus elemzés során mégis azt tapasztaljuk, hogy az anyagi helyzet a pre- és a posztmigráció idején azonos marad vagy javul, akkor - a fentiekbõl következõen - ez vagy a nem-anyagi tõkejavakon keresztüli rokonverzió révén valósulhatott meg, vagy a pro- és posztmigráció gazdaságaiban azonosan mûködõ intézményeknek tulajdonítható.

Célom tehát annak vizsgálata, hogy a menekülés során a premigrációs szakasz kedvezõ jövedelmi-anyagi helyzete rövid távon átmenthetõ-e a posztmigráció szakaszába, és ha igen, milyen társadalmi tényezõk növelik a rokonverzió sikerének esélyét.¹ Ebben a tanulmányban azonban a fenti modell egyszerûsített változatát fogom csak elemezni. Azt vizsgálom, hogy

- igaz-e az a tétel, hogy nincs közvetlen anyagi konverzió a migráció során,

- illetve, hogy a premigráció tõkéi közül melyek játszanak szerepet a posztmigráció jövedelmeinek és vagyoni helyzetének meghatározásában, vagyis melyek azok a nem-anyagi tõkék, amelyek feltehetõen a rekonverzió eszközei lehetnek.
 

A menekülés

Mielõtt azonban a modell empirikus tesztelésébe kezdenék, a menekülés fogalmával kapcsolatban kell három problémát tisztázni.

1. Az elsõ probléma az eltervezettség mértéke. Természeti katasztrófa vagy váratlan háborús események miatt sor kerülhet menekülésre úgy is, hogy még elõzd nap sem tervezte a mai menekülõ azt, hogy elhagyja otthonát. De lehet a menekülés hosszú idõ óta eltervezett, részleteiben megfontolt és elõkészített stratégia eleme is. Az elõbbire példa az, ami az iraki kurdokkal történt. Az utóbbira példa a következõ három idézet (Forró-Havas 1988:90, 6, 12):

"...a hét gyerek közül engem választott ki apám, hogy menjek, és aztán segítsek a többieken."

"...Heteken keresztül azzal feküdtünk, azzal keltünk, hogy megyünk. Állandóan az járt a fejemben, hogy erre a pici gyerekre csak jobb jövõ vár Magyarországon, mint Romániában."

"... Hosszú ideje érlelõdött bennünk, hogy itt hagyunk csapot-papot, a családi házunkat, a szüleinket, és megpróbáljuk Magyarországon. Döntöttünk... Még az édesanyám sem tudta, mire készülünk. Szegény mintha megérzett volna valamit, mert percekkel az indulásunk elõtt átjött. Amikor észrevettem, hogy a lakás felé tart, a csomagokat gyorsan az ágy alá csaptam."

Látható, hogy a menekülés generációkon túlnyúló stratégia része is lehet, s nem ritka, hogy a gyermekek érdekében vállalják a szülõk a menekülés kockázatát.²

Az elõre nem látható, tömegek létét közvetlenül és egyidejûleg fenyegetõ katasztrófa elõl menekülve a rekonverzió kevésbé tervezhetõ, készíthetõ elõ és kevésbé fontos a menekülõ szempontjából, mint akkor, ha a menekülés hosszú távú háztartási stratégia része. Csak ha elvileg lehetséges a menekülés megtervezése, akkor van jogunk a rekonverziós paradigma alkalmazására.

2. Gazdaságszociológiai értelemben a menekülés nem más, mint tudatosan vállalt és átmenetinek tételezett válság.

A válság alapvetõ oka az, hogy a menekülés addig soha nem tapasztalt helyzetet jelent a menekült számára. Olyan "kihívás" ez, amire a "válaszokat" csak nagy vonalakban lehet megtervezni, olyan szituáció, amelyre, még ha van is ilyen szándék, aligha lehet úgy felkészülni, hogy ne szolgáljon negatív meglepetések sorozatával.

Ennek elsõdleges oka az, hogy nemcsak a helyzet, de a terep is ismeretlen a menekült számára. Ezen a terepen nem mûködnek a korábbi kapcsolatrendszerek, kevés és bizonytalan az információ, leértékelõdik a "korábbi életben" megszerzett mindennapi tudás. S mindez éppen akkor, amikor különösen nagy szükség lenne kapcsolatokra, információra.

Tehát a menekülés olyan helyzetet jelent a menekülõ számára, ahol a "normálisnál" kevesebb erõforrással, a "normálisnál" nehezebb körülmények között kell helytállnia.

Belátható, hogy csak ha válsághelyzetnek tételezzük a menekülés utáni szituációt, tehetjük meg, hogy már a premigrációs életszínvonal megtartását is sikeres rekonverziónak tekintsük, illetve, hogy a fogadó ország lakosai számára természetesnek tekinthetõ anyagi javak birtoklását is a sikeres rekonverzió eredményeként láttassuk a menekültek szempontjából.

3. Feltételezésem szerint az, hogy a menekült legális útlevéllel vagy anélkül lépi át a határt, alapvetõ különbséget jelent a menekülés okozta válság mélységét illetõen. Ennek okai a következõk:

- A legális menekülés rövidebb-hosszabb ideig lehetõvé teszi a menekült számára, hogy információkat gyûjtsön a magyar viszonyokról, hogy felderítse az állami és nem-állami szociális hálózat által nyújtott lehetõségeket, hogy lakás és állás után nézzen. Tehát a legálisan eltölthetõ idõ alatt a majdani menekült sokat tehet azért, hogy a várható válság mélysége és idõtartama a minimális legyen.

- A legális menekültnek van módja visszavonulót fújni (méghozzá a hazatérést veszélyeztetõ kockázatok nélkül), ha úgy látja jónak. Ebben az értelemben a legálisan eltöltött idõ révén a végsõ döntés halasztható.

- A legális menekülés viszonylag több erõforrás rekonverzióját teszi lehetõvé, különösen, ha autóval történik a határ átlépése.

Ha a fenti tételek igazak, akkor a legális és illegális határátlépés rekonverzióra gyakorolt hatása strukturálisan eltérõ, s ekkor e két meneküléstípust külön kell elemezni.
 

A vizsgálat

A tanulmány alapjául szolgáló adatfelvétel 1989 tavaszán készült. Az akkor Magyarországon élõ 15 000 menekültet reprezentálta a kiválasztott 1367 fõ. A menekültek túlnyomó többsége a vizsgálatot megelõzõ 1-10 hónapban érkezett Magyarországra. A további elemzés csak a 19-35 évesekre vonatkozik (N=998), mert az ennél idõsebbek, úgy véltük, már egészen más életpálya ciklusba tartoznak.

Mivel az erdélyi menekültekrõl már bõven írtunk másutt (Sík-Tarjányi-Závecz 1989), ezért most csak menekülésük azon jellemvonásait ismertetjük, amelyek a menekülés korábbiakban elõsorolt három szociológiailag releváns dimenziójának elemzéséhez szükségesek.

1. Ami a tervezettség mértékét illeti, a menekültek 84 százaléka még Romániában határozta el, hogy Magyarországra menekül és 43 százaléka alaposan fel is készült a menekülésre (felvette bankban lévõ pénzét, kifizette adósságait, elhelyezte gyerekeit stb.).

2. Csak közvetett bizonyítékokkal szolgálhatunk arra, hogy a menekülés válsághelyzetet jelent a menekültek számára, s hogy ennek fontos oka a helyzet, a környezet ismeretlen volta. Így például a menekültek 6 százaléka lakott csupán a menekülés elõtt 1-10 hónappal saját otthonban, 40 százalékuk tapasztalt valamilyen ellenséges megnyilvánulást a magyar társadalom részérõl, noha mindegyikük kapott állást, s jövedelmeik a hasonló korú és képzettségû magyarokénál sem voltak jelentõsen alacsonyabbak, de csupán 23 százalékuknak volt kapcsolata a második gazdasággal.

3. A Mellékletben látható, hogy a legális menekültek menekülés elõtti és utáni helyzete egyaránt jobb volt az illegális menekültekénél.

A fentiek alapján úgy véljük, jogosan tekintjük az erdélyi magyarok Magyarországra jövését menekülésnek, aminek során elvileg minden menekülõnek lehetõsége volt többé-kevésbé megtervezni menekülését (1. pont). Tehát olyan menekülés-típussal állunk szemben, melynek vizsgálatakor jogosult a stratégiai jellegû döntés elvi lehetõségét tételezõ rekonverziós paradigma elemzése.

Ugyanakkor a 3. pontban látottak alapján jogosultnak látszik annak feltételezése, hogy a legális és illegális határátlépés esetében más-más módon mehetett végbe (ha végbement) a rekonverzió, illetve a 2. pont alapján feltehetõ, hogy a menekültek válságként élték meg a posztmigráció idõszakát, továbbá, hogy a hazai lakosság szemében "hétköznapi" javak megszerzése a menekültek számára az életszínvonal emelkedését jelenthette, a sikeres rövid távú anyagi rekonverzió eredményének volt tekinthetõ.
 

A rekonverzió esélye

Milyen mértékben sikerült a premigrációs szakaszban átlagosnál jobban élõ menekülteknek átmenteniük életszínvonalukat? Ha ez mindenkinek sikerült volna, akkor a menekülést nem tekinthetnénk válságnak, sõt maga a menekülés fogalom sem lenne használható. Mint az alábbi táblázat mutatja, a Romániában autóval rendelkezõk jó eséllyel kerülnek a menekülés után a vagyonosabbak közé, de akik magasabb egy fõre esõ jövedelmet élveztek Erdélyben, azoknak alig van többletesélye arra, hogy ezt a posztmigráció idõszakában is elérhetik.

1. táblázat. Az erdélyi és hazai anyagi helyzet kapcsolata (Pearson-féle korreláció)

	JOVFO1	VAGYONKA
JOVFOERD	.0828*	.0604
AUTOERD	-.0288	.3607**

N=985 Szignifikancia szint: *= .01 **=.001

A pre- és posztmigráció jövedelmi és vagyoni helyzete közötti kapcsolat elvben lehetne erõs vagy gyenge, illetve pozitív vagy negatív. Erõs negatív korreláció mutatkozhat például egy forradalom utáni menekülés esetén, amikor a hatalmukat vesztettek menekülésük után (legalábbis rövid távon) alacsonyabb életszínvonalon kénytelenek élni. Erõs pozitív korreláció ezzel szemben olyan, békés átmenet esetében képzelhetõ el, amikor a menekülõk magukkal vihetik a magas életszínvonal kellékeit az új hazába; kérdés, ez tekinthetõ-e egyáltalán menekülésnek. A gyenge kapcsolat arra utal, hogy általában nincs mód a premigrációs jövedelmi vagy vagyoni helyzet "normális" konverziójára.

Esetünkben a közepes pozitív korreláció tehát azt jelzi, hogy amíg az autóval menekülés lehetõséget ad a közvetlen anyagi konverzióra, addig a jövedelemszerzés esélye nem konvertálható. A vagyon³ közvetlen konvertálhatóságának esélye olvasható ki a következõ táblázatból is.

2. táblázat. Az erdélyi és a hazai "vagyonosság" kapcsolata

		Magyarországon		Összesen
		kis vagyon	nagy vagyon
Erdélyben
kis vagyon	.00	712	79	791
		90.0	10.0	79,3 százalék
nagy vagyon	1.00	130	77	207
		62.8	37.2	20,7 százalék
Összesen		842	156	998
		84.4	15.6	100,0 százalék

Chi-négyzet = 90.06114 Szign. szint = .0000

Ebben a közvetlen vagyonkonverzióban az autó játssza a döntõ szerepet⁴. Következésképpen elsõ hipotézisem, mely szerint a menekülés elõtti magasabb jövedelemszint és vagyon nem konvertálható közvetlenül, a "vagyon" esetében csak részben igaz.
 

A rekonverzió modellje

A menekültek három erõforrásra támaszkodhattak a menekülés után: korábban beruházott emberi tõkéjükre, a meneküléshez felhasznált erõforrásokra, valamint kapcsolati tõkéjükre. Mindhárom erõforrástípusra jellemzõ, hogy a menekültek gond nélkül magukkal hozhatták a menekülés során⁵, hiszen ezek olyan javak, amelyek aligha vehetõk el, bármennyire szigorú is a vámvizsgálat, tárolásuk könnyû (noha nem romlásmentes), és cipelni sem nehéz õket.

Az elsõ erõforrástípusba tartozik az iskolai végzettség, a nyelvtudás⁶, az otthoni könyvtár nagysága, az apa iskolai végzettsége és a gyermekkori boldogság. Mindezekrõl feltételeztük, hogy közvetlenül (mint munkaerõpiacon eladható javak) vagy közvetetten (hivatalnokokkal való kapcsolatteremtés képessége, "magaviselet", magabiztosság stb.) már rövid távon is alkalmasak arra, hogy a menekülés utáni életszínvonalat javítsák.

A meneküléshez felhasznált erõforrásokról azt feltételeztük, hogy a mobilitási készség fokozásával, illetve a menekülés jobb megalapozásával járulnak hozzá sikerességéhez, s ezen keresztül a menekülés utáni életszínvonal emelkedéséhez, már rövid távon is. Ilyen például a külföldi kapcsolatok és a korábbi külföldi utazások, illetve a vesztegetés mértéke.

Végül a kapcsolati tõke olyan általános egyenértékes, mint a pénz, csak éppen "arca van". Úgy véltük, a kapcsolati tõke különösen fontos olyankor, amikor egyfelõl elõrelátható, sõt tervezett az egyén számára bekövetkezõ válsághelyzet, másfelõl az anyagi javak nem szolgálhatnak az életszínvonal rekonverziójára. A kapcsolati tõke "kézzelfoghatatlansága" a rekonverziónak technikai értelemben is meghatározó elemévé válik, hiszen ezt a tõkefajtát a legkönnyebb elõre felhalmozni, tartalékolni (akár generációkon keresztül), átváltani tetszõleges más tõkefajtára stb. A kapcsolati tõke három formában jelenik meg modellünkben: a menekülésre biztató személyes kapcsolatok, a korábbi magyarországi látogatások és a Magyarországról történõ látogatások formájában.

A modell kiinduló állapotára tehát az jellemzõ, hogy a menekültek több-kevesebb emberi és kapcsolati tõke, valamint menekülési erõforrás birtokában megérkeznek Magyarországra. Itt két formában számíthattak segítségre, másként: két erõforrás léphet elvileg mûködésbe, hogy õket a menekülés utáni válsághelyzetbõl kimentse. Egyrészt számíthattak személyes kapcsolataikra, másrészt fordulhattak a szociális gondoskodás intézményeihez támogatásért. Természetesen a modell megalkotása során feltételeztük, hogy ezen segítségek a már meglévõ erõforrásoktól nem függetlenül állnak a menekültek rendelkezésére. Egyfelõl a személyes kapcsolatok mûködõképessége függ attól, hogy milyen módon "alapozták" meg ezeket kapcsolati tõke formájában a menekültek, de a szakirodalom szerint az emberi tõke mértéke és a mobilitási képesség is pozitívan korrelál a kapcsolatok mûködõképességével. Ugyanakkor feltételeztük, hogy a szociális gondoskodás intézményei a rosszabb helyzetben lévõket nagyobb mértékben segítik, következésképpen mind a három tõkeféleséggel, mind a személyes kapcsolatok adta segítség mértékével negatívan függ össze a szociális gondoskodás mértéke.

A menekülés utáni helyzetet két metszetben vizsgáltuk a modellben. A pszichoszomatikus dimenzióba gyûjtöttük egybe azokat a változókat, amelyek a menekülés utáni szubjektív helyzetérzékelést fejezik ki. E latens változót "fekete dobozként" kezeltük a modellben, ti. fontos eleme a menekülés utáni életszínvonalnak, de nem lehet tudni, milyen módon függ össze a menekült erõforrásaival és a kapott segítség mértékével, illetve az életszínvonal anyagi oldalával.

Ez utóbbit két metszetben - a jövedelem szintje és a "vagyonosság" nagysága mértük egymástól elkülönítve. Feltételeztük, hogy mértékük pozitívan függ a menekült erõforrásaitól és a kapott segítségek mértékétõl. A modell szerkezetét és hipotéziseinket mutatja az 1. ábra.

1. ábra A rekonverzió modellje

A kérdés most már az, hogy melyek azok a közvetítõ mechanizmusok, amelyeken keresztül a menekülés utáni életszínvonal emelése biztosítható.
 

A rekonverzió mechanizmusa

A következõ táblázat az illegális és a legális menekültek esetében mutatja be a posztmigrációs idõszak jövedelmét meghatározó tényezõk szerepét.

3. táblázat. A posztmigrációs idõszakban az egy fõre jutó jövedelmet meghatározó tényezõk az illegális és legális menekültek esetében (többváltozós lépcsõs regresszió)*

illegális menekültek
	B	Béta	T érték	Szign. szint
LATDBERD	2.16777	.25439	4.599	.0000
SZSFTSUM	-2.26075E-03	-.17534	-3.138	.0019
NEM	20.28360	.15242	2.651	.0085
(Állandó)	35.59704		4.013	.0001
Korrigált R-négyzet .11389
legális menekültek
SZSFTSUM	-1.22271E-3	-.28141	-6.942	.0000
NEM	6.39187	.15261	3.739	.0002
LOSZA	1.58118	.12632	3.041	.0025
(Állandó)	38.51336		6.166	.0000
Korrigált R-négyzet .13127

* A táblázatban csak a szignifikáns hatást mutató változókat szerepeltettük. A változók jelentése a Mellékletben található.

A férfiak és a szociális segélyt igénybe nem vevõk jövedelme magasabb mindkét menekülttípus esetében. Az elõbbi a munkaerõpiac jól ismert hatása, az utóbbi a szociális elosztás természetes velejárója. E két tényezõ tekintetében tehát nincs különbség a menekülés két típusa között. E tényezõk hatása nem interpretálható a rekonverzió elemeként, hiszen a férfiak pozitív diszkriminációja a munkaerõpiacon, illetve az, hogy a munkajövedelmek magasabbak a szociális juttatásoknál, minden modern gazdasága jellemzõ. Így e két tényezõ erõs hatása a jövedelemre nem jelent mást, mint azt, hogy mind Románia, mind Magyarország "normális" modern gazdaság, amelyekben a jövedelemszintet meghatározó társadalmi és gazdasági intézmények azonos módon mûködnek.

Az illegális menekültek esetében a nagyobb kapcsolati tõke növeli a jövedelmet a legerõsebben. Eszerint a menekülést megelõzõ "terepfelmérés" a majdani magasabb jövedelem elõsegítõje. Ez már felfogható rekonverziónak, hiszen a korábbi utazások Magyarországra jövedelemigényesek - még abban az esetben is, ha kishatárforgalom keretében és ismerõsök, rokonok támogatásával történtek. Eszerint tehát a premigrációs jövedelem kombinálva a mobilitási készséggel, kapcsolati tõkével a posztmigrációs jövedelmet leginkább növelõ tényezõ az illegális menekültek esetében. Felfogható ez úgy is, hogy az illegális menekült elõzetes beruházást eszközöl, szemben a legális menekülttel, akinek - mint láttuk - több ideje van a potenciális fogadó országban a "felderítésre".

A legális menekültek esetében az emberi tõke játszik szerepet a posztmigrációs jövedelem növelésében. Ez annyiban tekinthetõ rekonverziónak, amennyiben az iskolai végzettség megszerzése a premigrációs idõszakban jövedelemigényes folyamat, ami viszont a posztmigrációs idõszakban eredményez többletjövedelmet. Ugyanakkor a magasabb iskolázottság nem tekinthetõ rekonverziós intézménynek annyiban, amennyiben minden modern gazdaságban a magasabb iskolázottság magasabb jövedelmet eredményez. Amikor a legális menekült a "magában" hozott magasabb tudással tesz szert magasabb jövedelemre a posztmigrációs szakaszban, akkor ez abból is fakad, hogy a munkaerõpiac Romániában és Magyarországon hasonlóan mûködik, vagyis ez a tudás nem rekonverziós jellegû.

A "vagyonkát" növelõ tényezõk esetében két közös pont van legális és illegális menekült között. Egyrészt a szociális segély növeli a "vagyonkát", másrészt a közvetlen konverzió (pénz, illetve autó formájában) mindkét esetben, bár messze nem azonos erõvel hat. Ezek a változók, - csakúgy mint az életkor, ami a legális menekültek esetében növeli a "vagyonka" mértékét - nem tekinthetõk rekonverziónak.

4. táblázat. A posztmigrációs "vagyonkát" növelõ tényezõk az illegális és legális menekültek esetében (többváltozós lineáris regresszió)

illegális menekültek
	B	Béta	T érték	Szign. szint
VESZTLEJ	.95216	.26006	4.693	.0000
SZSFTSUM	.93473	.13991	2.497	.0131
LEJHOZLE	317.90312	.11359	2.041	.0421
UTMAGYDB	9099.44534		3.289	.0011
Korrigált R-négyzet .12002
legális menekültek
AUTOERD	35455.84222	3812.95480	.36398	9.299.0000
KOR	1360.24375	377.56087	.14472	3.603.0003
SZSFTSLJM	1.23831	.36880	.13562	3.358.0008
(Állandó)	-1497.88917	13033.97013		-.1159086
Korrigált R-négyzet .20237