Az átlagosnál több gyermeket vállaló és nevelõ szülõk megítélésével kapcsolatban meglévõ rejtett vagy nyílt feszültségek nem új keletûek. A közvéleménykutatások adatai azt bizonyítják, hogy növekszik a lakosság aggodalma az ország népességének csökkenése miatt; egyre többen tekintik ezt súlyos problémának, amiért elsõsorban az alacsony születésszámot okolják. De egyetértés van abban is, hogy a gyermekvállalás a családok magánügye, amibe az állam nem szólhat bele. Az alacsony termékenység és az intimszféra sérthetetlensége között feszülõ ellentmondás csak oly módon lenne feloldható, ha a jelenleginél több család vállalkozna saját elhatározásából az átlagosnál több gyermek világrahozatalára. Ám a közvélemény e családokat korántsem ítéli meg egyértelmûen, a többség szerint az átlagosnál több gyermek a véletlenre és a szülõk felelõtlen magatartására vezethetõ vissza. A megoszló vélemények nemcsak annak tudhatók be, hogy az átlagostól, a megszokottól eltérõ magatartásra a közvélemény gyakorta elõítéletesen vagy negatívan reagál, hanem annak is, hogy az emberek egy része úgy érzi, ezeknek a családoknak az "õ pénzükbõl", az "õ adójukból" juttat az állam az indokoltnál nagyobb részt.

Az utóbbi idõben azonban - jórészt a Nagycsaládosok Országos Egyesületének megalakulását követõen - egyre erõteljesebben hallatják hangjukat a sokgyermekes családok is. Képviselõik elsõsorban e családoknak a népesség reprodukciójában játszott áldozatos szerepét, követendõ értékrendjét és azt hangsúlyozzák, hogy azokat az erõfeszítéseket, melyeknek gyümölcsét a jövõben az egész társadalom élvezi - javítva az eltartók-eltartottak arányát - a jelenleginél nagyobb anyagi és erkölcsi elismeréssel kellene honorálni.

Anélkül, hogy e kérdésben igazságot kívánnánk vagy tudnánk tenni, megállapítható, hogy egyfelõl a család- és szociálpolitikára fordítható anyagi eszközök igen korlátozott volta, másfelõl az a tény, hogy az államháztartási adóbevételek biztosításának igénye folytán az egyes csoportoknak juttatott adókedvezmények szükségképpen abszolút vagy relatív adóemelést jelentenek más csoportok számára, a gyermekes családok és a nyugdíjas rétegek, a gyermekes családok és a gyermektelenek, az egy- vagy kétgyermekesek és a sokgyermekesek közötti érdekellentétek, konfliktusok élezõdéséhez vezethet.

A sokgyermekes családok nem alkotnak homogén csoportot, társadalmi, demográfiai jellemzõik, sõt a gyermekvállalási magatartásukat befolyásoló értékrendjük tekintetében is jelentõsen differenciáltak. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetében készített vizsgálatunk éppen ezeknek az azonosságoknak és különbségeknek a feltárására vállalkozott, hogy hozzájáruljon a nagycsaládokkal kapcsolatos, megalapozottabb vélemények kialakításához. Kutatásunk kérdõíves adatfelvételen alapult. Mintáját az 1981-ben harmadik, vagy ennél magasabb sorszámú gyermekét szült anyák közül választottuk ki oly módon, hogy a mintát képezõ 2983 család arányosan képviselje a fõvárosban, a városokban, illetve a községekben élõ sokgyermekes családokat. Igyekeztünk feltérképezni a család társadalmi és demográfiai hátterét, az anya munka- és termékenységtörténetét, fogamzásgátlási ismereteit és gyakorlatát, a család lakás-, jövedelmi és fogyasztási helyzetét, életmódbeli sajátosságait. Vizsgáltuk az anyák gyermekvállalási motívumait, továbbá véleményüket azokról az elõnyökrõl és hátrányokról, amelyek az átlagosnál több gyermek nevelésével járnak, s amelyek meghatározhatják a gyermekek egész életpályáját. A vizsgálati mintában szereplõ 2983 családból összesen 13 038 gyermek származott. A felvétel során minden egyes gyermekrõl a nevelkedés körülményeit és az eddigi életutat feltáró kérdõív készült. A kérdõívek kitöltését a vizsgálat témájában meglehetõsen járatos, helybéli védõnõk végezték az anyák személyes megkérdezése alapján.

Tanulmányunk már csak a terjedelmi korlátok miatt sem vállalkozhat arra, hogy a kutatás minden elemérõl részletes áttekintést adjon. Két kérdéskört szeretnénk kiemelni, fõképpen azért, hogy a sokgyermekes családokkal kapcsolatban kialakult bizonyos hiedelmeket megpróbáljunk eloszlatni. Az elsõ, hogy hány gyermekkel nevezhetõ egy család sokgyermekesnek, mennyire megalapozott az a gyakorlat, amely - például - a háromgyermekes családokat együtt kezeli a négy-, vagy ennél többgyermekes családokkal. A második, hogy a vizsgált idõben - a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején - miért is váltak egyes családok Magyarországon sokgyermekessé.
 

1. Hány gyermekes a "sokgyermekes" család?

A hivatalos gyakorlat - például egyes szociálpolitikai intézkedések - a "sokgyermekes" kategória alsó határát a három gyermeknél húzza meg; e családokról mint "három és többgyermekes családokról" szokás beszélni. Az elmúlt években-évtizedekben, amikor a gyermekes családoknak nyújtott kivételes kedvezményekrõl döntött a kormányzat (pl. elõnyök a tanácsi bérlakás kiutalásban), általában itt húzta meg a határt, amikor a családok már a társadalom jelentõsebb segítségére szorulnak. Ez indított bennünket is arra, hogy mintánkban a gyermekszám alsó határát a három gyermeknél szabjuk meg.

Az 1970-es és 1980-as évek lakossági közvéleménykutatásainak tanúságai szerint az emberek többsége ennél magasabbra teszi a sokgyermekesek gyermekszámát. A vélemények összefoglaló mutatója egy átlag, amely a "Hány gyermekes családra gondol, amikor sokgyermekes családról beszélünk"? kérdésre adott válaszok alapján kerül kiszámításra. Értéke 1974 óta 4 és 5 között mozog. A legmagasabb értéket 1974-ben mértük (4,87), ekkor a lakosság 90 százaléka csak négy- vagy több gyermekkel nevezett sokgyermekesnek egy családot. Az így vélekedõk aránya 1983-ban 85 százalékra, 1985- ben 73 százalékra csökkent. Ekkor az volt a legjelentõsebb változás, hogy 1983 és 1985 között csaknem megduplázódott, 14-rõl 26 százalékra növekedett azok aránya, akik már a háromgyermekes családokat is sokgyermekesnek tekintették. Ezt azzal magyaráztuk, hogy az 1985. évi népesedési intézkedések kiemelt figyelmet fordítottak a "három- és többgyermekes" családok helyzetére. Két évvel késõbb, 1987-ben a vélemények kezdtek visszaállni: azok aránya, akik már a háromgyermekes családokat is sokgyermekesnek nevezik - némileg csökkent (20% körülire), s ez gyakorlatilag 1989-re sem változott. A közvélemény a három és négy gyermek között érzékeli azt a cezúrát is, amikor a jó, harmonikus családi élet megváltozik, s a problémák, nehézségek válnak uralkodóvá. Ezt mutatja az alábbi, ugyancsak lakossági közvéleménykutatásunkból összeállított táblázat:

A különbözõ gyermekszámú családok minõsítése
(1000 fõs, országos reprezentatív minta)

(százalékban)
Mennyire tartja jónak azt, ha egy házaspárnak...	Nagyon jó	Jó	Se nem jó, se nem rossz	Rossz	Nagyon rossz	Nem tudja	Össszesen
nincs gyermeke	0,8	1,8	11,7	31,4	52,6	1,7	100,0
egy gyermeke van	2,2	31,3	45,2	16,5	3,0	1,8	100,0
két gyermeke van	23,7	63,6	9,1	1,5	0,4	1,7	100,0
három gyermeke van	19,1	36,2	27,5	12,1	1,7	3,4	100,0
négy vagy több gyermeke van	6,1	13,5	27,0	30,8	18,4	4,2	100,0

(Lásd: Népességtudományi Kutató Intézet, Kutatási Jelentések, 38. sz. 34. old.)

Úgy tûnik, hogy a lakosság többsége minden tekintetben normálisnak, a családi élet szempontjából inkább jónak, kedvezõnek tartja, ha egy családban három gyermek nevelkedik, s úgy vélekednek, hogy négy (és ennél több) gyermek esetében jelennek meg a problémák, nehézségek. Tehát a sokgyermekes családokkal kapcsolatban megnyilvánuló negatív, olykor elõítéletes nézetek is zömmel a négy- vagy annál több gyermekesekre vonatkoznak.

Vizsgálatunk alapján magunk is azt tapasztaltuk, hogy az objektív adatok inkább a közvélemény állásfoglalását támasztják alá. A különbözõ gyermekszámú anyák (illetve családjuk) társadalmi-demográfiai paramétereit vizsgálva úgy találtuk: a háromgyermekesek csoportja jól belesimul a mai magyar családok átlagába, de már négy, kivált pedig ennél is több gyermek mellett ugrásszerûen megnövekednek a család hátrányai, a szülõk iskolai végzettsége, szakképzettsége lényegesen alacsonyabb, a lakáskörülmények, az anyagi ellátottság kedvezõtlenebb, a gyermekek iskoláztatásával kapcsolatban problémák jelentkeznek stb.). Elemzésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a különbözõ gyermekszámú családok között mutatkozó, olykor nagymértékû különbségek jórészt kulturális szintbeli eltérésekre vezethetõk vissza. Ez különösen két változóval válik megragadhatóvá: részben a cigány etnikumhoz tartozó családok arányával, részben pedig a szülõk iskolai végzettségével, amely értelemszerûen szorosan összefügg a gyermekek iskolázásával és munkába állításával is.
 

a) A cigány etnikumhoz tartozók aránya

A közvéleményben is gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy a sokgyermekes családok cigányok. (A vizsgálat évében végzett lakossági közvéleménykutatás alkalmából a kérdezettek 57 százaléka így vélekedett.) Ez a nézet nem kis mértékben elõítéletességet is tükröz, bár a cigány nõi népesség termékenysége - ha csökkent is az elmúlt évtizedekben - kétségkívül még mindig magasabb, mint átlagban a nõi népességé. Az adatfelvétel során szerettünk volna megközelítõ képet kapni arról, hogy a különbözõ gyermekszámú családokon belül mekkora arányt képviselnek a cigány családok. Csupán "megközelítõ képre" gondolhattunk, mivel meglehetõsen nehéz statisztikai pontossággal tisztázni, hogy kit nevezünk cigánynak. Mint ismert, ennek meghatározásában durván kétféle gyakorlat van. Az egyik szerint cigány anyanyelvû vagy nemzetiségû az, aki annak tartja magát, a másik szerint az, akit a környezete annak tart. Mindkét gyakorlat mellett és ellen szólnak érvek. Esetünkben eltekintettünk attól, hogy a származást "bevallással" állapítsuk meg. Míg ilyen kérdést az érintettek nagyjából természetesnek tekinthetnek népszámlálások alkalmából, mi okkal tarthattunk attól, hogy a családi körülményekre, a gyermekkel kapcsolatos problémákra vonatkozó kérdések között bizalmatlanságot keltett volna a származást tudakoló kérdés. Így ennek megállapításában a kérdõívet kitöltõ védõnõk ismereteire, megfigyeléseire, tapasztalataira támaszkodtunk. Tekintettel arra, hogy csupa olyan családról volt szó, amelyeket a helyi védõnõ munkaköri kötelességbõl is rendszeresen látogatott az adatgyûjtést megelõzõ években (mivel ebben a periódusban a családban legalább egy - újabb - gyermek született), számíthattunk a védõnõk helyi ismereteire. Természetesen soha nem zárható ki ilyen esetekben, hogy a szubjektív besorolásban nem játszik-e szerepet valamiféle elõítélet. Az adatok elemzése során (pl. a cigány családok településtípus szerinti struktúrája, lakáskörülményeik, a szülõk iskolázottságának szintje stb.) azonban úgy találtuk, hogy ez az elhatárolás közel állhat a valósághoz. Mégis elõre kell bocsátani, hogy amikor cigány családokról beszélünk, azokról van szó, akikrõl a körzeti védõnõk ezt a megállapítást tették.

E besorolás szerint a felkeresett családok 21,4 százaléka (637 család) volt cigánynak nevezhetõ, 1,8 százalékról (ez S4 család) pedig ezt nem lehetett egyértelmûen megállapítani.

A cigány családok aránya a négy gyermekeseknél hirtelen megugrik, s a gyermekszám emelkedésével együtt növekszik:

A sokgyermekes családok gyermekszám, valamint cigány/nem cigány szerinti megoszlása

(százalékban)
Gyermekszám	Cigány	Nem cigány	Nem megállapítható	Összesen
3/N=1536/	6,1	92,8	1,2	100,0
4/N=451/	21,1	76,7	2,2	100,0
5/N=349/	34,1	63,9	2,0	100,0
6/N=235/	45,5	63,9	2,0	100,0
7/N=150	50,7	46,7	2,7	100,0
8/N=119	52,1	45,4	2,5	100,0
9/N=54/	63,0	37,0	-	100,0
10 és több /N=90/	56,7	36,7	6,7	100,0
Össz.N=2983	21,4	76,8	1,8	100,0

Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy vizsgálati mintánkon belül az arányok csupán a tendencia jelzésére alkalmasak. Mint a táblázat adatai mutatják, a cigány családok aránya a hetedik és további gyermekszám mellett válik - nem túlságosan nagy, 50 százalékot kissé meghaladó - többséggé. A valóságban azonban a hetedik és további sorszámú gyermekek megszületése már szinte elenyészõ arányú; az adott évben született összes gyermeknek alig 1 százaléka, mintegy 1300 gyermek. A mintavétel kritériumaként kijelölt, 1981. évi születések és az adatfelvétel idõpontja között eltelt idõben Magyarországon évente mintegy 16-17 százalék körüli volt a harmadik, illetve további sorszámú gyermekek születési aránya. Összességében ezek egyötödét, az õsszel megszületett gyermek nem egészen 1 százalékánál pedig azok 50-60 százalékát becsülhetjük tehát cigány származásúnak. Így - ha igaz is, hogy e családokban sûrûbb a gyermekáldás adataink mindenképpen cáfolják azt a nem kis mértékben elõítéletes hiedelmet, hogy a sokgyermekesek, az ún. nagycsaládok - cigányok. Más kérdés az, hogy a cigány etnikumhoz tartozó sokgyermekes családok - számos ismert körülmény miatt valószínûleg differenciáltabb szociális gondoskodásra szorulnának. E témakör vizsgálata külön kutatást igényelne.
 

b) A szülõk iskolai végzettsége, a gyermekek iskolázása

Ez a másik kardinális kérdés, hiszen a sokgyermekes családokkal szembeni ellenérzések között dominál az, hogy a szülõk tudatlanok, mûveletlenek, s többek között ennek következménye az átlagost meghaladó gyermekszám. Elemzésünk azt bizonyította, hogy jóllehet, az iskolai végzettség a gyermekszám növekedése szerint csökken, a legmagasabb gyermekszámú csoportokon belül is vannak magasan iskolázottak. Kétségtelen, hogy a három vagy több gyermeket szülõ anyák (és az apák - férjek, élettársak) iskolázottsága, az elvégzett osztályok átlagos száma a gyermekek számának növekedésével szignifikáns mértékben csökken:

Az elvédett osztályok átlagos száma*

Gyermekszám	Anyák	Férjek, élettársak
3	9,28	8,71
4	8,07	8,50
5	6,63	7,34
6	5,86	6,76
7	5,44	6,32
8	4,95	5,47
9	4,85	5,92
10 és több	4,07	4,10
Átlag	7,98	8,42

* Szakmunkásképzõ nélkül

Mint az adatok mutatják, az iskolázottság fokozatosan és igen lényegesen csökken mindkét szülõnél, jóllehet az apák átlagos iskolai végzettsége - a legmagasabb gyermekszámú csoport kivételével - számottevõen magasabb, mint az anyáké. A különbség még inkább a férfiak javára dõl el, ha a szakmunkás iskolai végzettséget is figyelembe vesszük. Ezt külön kérdéssel vizsgáltuk. Míg az anyáknak mindössze 13 százaléka végezte el a szakmunkás iskolák valamelyikének egy, két, de többnyire (8%) három osztályát, évfolyamát, ez a férjeknek, illetve élettársaknak 30 százalékáról mondható el. A két nem közötti jellegzetes különbség az is, hogy míg, szakmunkásképzõt végzett édesanyák számottevõ arányban csak a három- vagy négygyermekesek között vannak, addig a férjek, élettársak között a szakmunkás-képesítéssel rendelkezõk aránya még 8-10 gyermek mellett is meglehetõsen magas.

Már az elvégzett osztályok átlagos számának családnagyság szerinti csökkenését szemlélve is érzékelhetõ, hogy a három-, négy-, valamint a négynél többgyermekes szülõk iskolai végzettsége között számottevõen nagyobb különbség van, minta négy fölötti, növekvõ gyermekszámú szülõi csoportok esetében. Itt cezúra van. Jelentése az lehet, hogy a három-négy feletti gyermekszámú csoportok társadalmi összetétele - amelynek egyik lényeges jellemzõje a szülõk iskolázottsága - alapvetõen megváltozik a kisebb gyermekszámú családokhoz képest. Hasonló cezúra késõbb is érzékelhetõ - ha kisebb mértékben is -, amikor a családok gyerekszáma tízre vagy annál magasabbra emelkedik. Hogy ez valóban így van-e, annak eldöntéséhez természetesen a családok más társadalmi-demográfiai jellemzõinek elemzésére is szükség van. De maradva most az iskolai végzettség problematikája mellett, ezt a megfigyelést erõsíti a sokgyermekes szülõk legmagasabb iskolai végzettségének vizsgálata is.

A nagycsaládos szülõk legmagasabb iskolai végzettsége

(százalékban)
Legmagasabb iskolai végzettség	Gyermekszám								Összesen
	3	4	5	6	7	8	9	10 és több
Anyák
Nem járt	0,4	0,2	4,9	11,5	15,3	19,3	25,9	26,9	4,9
1-5 osztály	4,0	10,0	24,4	28,9	31,3	26,9	22,2	37,8	12,9
6-7 osztály	5,9	11,5	18,3	17,5	18,0	15,1	16,7	10,0	10,4
8 osztály	44,9	50,6	40,7	34,5	24,7	31,9	27,8	20,0	41,9
Szakmunkásképzõ	16,3	10,6	6,3	3,0	6,0	6,7	5,6	1,1	11,7
Középiskola-	20,1	8,7	4,0	3,0	3,3	-	-	3,3	12,6
Egyetem, fõiskola	8,4	5,7	1,4	1,6	1,3	-	1,8	1,1	5,6
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Férjek, élettársak
Nem járt	-	0,7	2,3	4,2	9,3	10,9	16,7	18,9	2,5
1-5 osztály	1,8	8,0	13,8	18,3	24,7	24,4	14,8	37,9	9,0
6-7 osztály	4,0	8,9	18,1	18,7	16,7	20,2	14,8	14,4	9,3
8 osztály	28,8	33,9	35,2	33,6	21,3	31,1	29,6	15,6	28,9
Szakmunkásképzõ	40,0	29,9	20,3	14,0	14,0	10,9	13,0	4,4	30,0
Középiskola	10,4	6,7	2,9	1,7	4,7	-	1,9	3,3	7,4
Egyetem, fõiskola	11,5	7,3	2,6	2,6	4,0	-	1,9	3,3	8,0
Adathiány	3,5	4,6	4,8	6,9	5,3	2,5	7,3	2,2	4,9
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Mint látható, a vizsgált szülõk iskolai végzettsége - nõk esetében még inkább, mint a férfiaknál- - relatíve elég magas. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez mindenekelõtt mintánk korstruktúrájából következik. Az adatokat részletesebben vizsgálva kiderül, hogy ez a minõsítés elsõsorban a háromgyerekes - és kisebb mértékben még a négygyermekes - szülõkre érvényes. Az öt vagy ennél több gyermeket nevelõ szülõkrõl - az apákról is, de fõképp az anyákról - már elmondható, hogy iskolai végzettségük igen nagy mértékben elmarad az országos arányoktól. E családok többségében az anyák az általános iskola befejezéséig sem jutottak el, s a gyermekszám emelkedésével ugrásszerûen megnövekszik a gyakorlatilag szinte analfabéta szülõk részaránya.

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy számottevõ a szakmunkás végzettségûek aránya, ami a férfiak esetében - a tíz- vagy többgyermekes családok kivételével - szinte függetlenedik a gyermekszámtól. Jóllehet számuk és arányuk nem túlságosan nagy, mégis érdemes szólni a magasan iskolázott sokgyermekes szülõkrõl is. Az országos adatokkal - a családtervezési vizsgálatok tapasztalataival - egybecseng, hogy a felsõfokú tanintézeteket végzett szülõk - ha egyáltalán nagyobb családot terveznek - három, legfeljebb négy gyermekre gondolnak. Adataink mégis azt mutatják, hogy "jelen vannak" az ennél nagyobb gyermekszámú, akár a 6-8-10-gyermekes szülõk között is. Az ún. nagycsaládokról tehát semmiképpen sem állítható, hogy ott a szü1õk kizárólag tudatlanságból, iskolázatlanságuk következtében, vagy etnikai hagyományokkal magyarázható okokból váltak sokgyermekessé. A 6-7 gyermekes édesanyák 9-10 százaléka, a 8-10 gyermekesek 5-6 százaléka továbbtanult és szakképzettséget szerzett.

Általánosságban azonban természetesen igaz, hogy egy családban minél több gyerek születik, annál kisebb az esélyük arra, hogy szüleik olyan mennyiségû és színvonalú segítséget nyújthassanak számukra a tanulásban, amennyit a jelenlegi iskolarendszer a szülõi háztól elvár. A szülõk iskolázottsága tehát hat a gyerekek generációjára is, amelynek továbbtanulási lehetõségei ugyancsak rosszabbak azokhoz képest, akik kisebb gyerekszámú családokból származnak.

A 6 éven felüli gyermekek többsége a feltétel idõpontjában iskolai tanulmányokat folytatott. Az iskolába már nem járó gyermekek többsége befejezte tanulmányait, de családonként eltérõ arányban - nem jelentéktelen azok száma sem, akik kimaradtak, akiket be sem írattak, illetve akiknek az édesanyja azt sem tudja, hogy gyermeke jelenleg tanul-e vagy sem.

A gyermekek iskolai végzettsége családtípusok szerint

(százalékban)
Családtípus	8 általánost el nem végyettek aránya	8 általános után továbbtanulók aránya
3 gyermekes	0,9	88,9
4 gyermekes	2,4	77,6
5 gyermekes	5,5	58,3
6 gyermekes	10,7	52,1
7 gyermekes	13,3	44,4
8 gyermekes	15,3	40,7
9 gyermekes	16,4	31,9
10 és több gyermekes	22,7	23,4

A táblázat adatai világosan mutatják a magasabb gyermekszámú családokból származó gyermekek hátrányos, kedvezõtlen helyzetét az iskolai végzettség vonatkozásában is. A családban élõ gyermekek számának emelkedésével nõ azoknak a gyermekeknek az aránya, akik már az általános iskolát sem fejezték be. Minél magasabb gyermekszámú családról van szó, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy az iskolából kimaradottak csoportját elsõsorban az általános iskolából kimaradottak jelentik. A nyolc általános után továbbtanulók aránya és a család típusa között egyértelmû, lineáris összefüggés mutatkozik. Míg a háromgyermekes családokból származóknak igen magas - az országos átlagot jóval meghaladó - aránya kezdi meg tanulmányait a középfokú oktatás valamelyik intézménytípusában, addig a hétgyermekeseknek már kevesebb, mint a fele, a tíz- és többgyermekes családokban pedig mindössze 23,4 százalékuk.

Bár nagyságrendjét tekintve nem jelentõs az iskolába soha nem jártak aránya, az a tény, hogy az általános iskolai tankötelezettség mellõzése mégis kimutatható és tetten érhetõ, mindenképpen figyelmet érdemel. Elgondolkoztató, hogy a 6 évesnél idõsebb gyermekek 9 százalékánál (6- és többgyermekes családoknál ez az arány már 14-18%) az anya még azzal sincs tisztában, hogy gyermeke iskolába jár-e, vagy sem. Bár ezek a gyermekek jórészt. állami gondozásban vannak, mégis nagyon sivár képet fest a családi kapcsolatokról és az anya magatartásáról ennek az alapvetõ információnak a hiánya.

A gyermek iskolázottsági színvonaláról kialakított képet tovább differenciálják, egyes esetekben tovább sötétítik az iskolai tanulmányok eredményességének és az évismétlések elõfordulási gyakoriságának adatai. Rossz tanulmányi eredmény miatt az öt- és többgyermekes családokból származó gyermekek 26 százaléka kényszerült évet ismételni, s ez az arány a gyermekszámmal emelkedik, a kilenc és többgyermekeseknél pedig már megközelíti a 40 százalékot. E nagy létszámú családokból származó gyermekek esetében gyakoribb, hogy a rossz tanulmányi eredmény miatti évismétlésre nemcsak egy alkalommal, de kétszer-háromszor is sor kerül.

Az adatfelvétel idõpontját megelõzõ, utolsó iskolai év tanulmányi átlagában mutatkozó különbségek megerõsítik a fenti következtetést. Az eltérések elsõsorban a két póluson, a nagyon jó, illetve a nagyon rossz tanulók esetében mutatkoznak. A háromgyermekes családokban a kitûnõ és jeles eredményt elért gyermekek aránya háromszor-négyszer magasabb, mint a hét gyermeknél többet nevelõk esetében, s igaz ez fordítva, az utolsó iskolaévet elégséges vagy elégtelen átlaggal befejezõkre is. Közepes tanulmányi eredményt felmutatók valamennyi családtípusnál azonos valószínûséggel fordulnak elõ.

Az évismétlõk viszonylag jelentõs arányával összefüggésben magasabb a tanulmányok befejezésének, abbahagyásának életkora, mintsem azt a nyolc általánost el nem végzettek arányából következtetve feltételezni lehetne. A többség a magasabb gyermekszámú családokban is - bukdácsolva és évet ismételve ugyan - legalább 14-15 éves koráig iskolába jár. Meg kell azonban jegyezni, hogy van egy néhány százalékot kitevõ csoport a hét- és többgyermekes családok kõzött, amelyben a gyermekek tanulása igen fiatalon, már 12-13 éves korban lezárul. Hivatalosan a tankötelezettség a 16. életévig tart ugyan, de a sokgyermekes családokból származó gyermekek többsége tanulmányait korábban, egyes esetekben évekkel korábban fejezi be.

Tanulmányaikat 16 éves koruk elõtt abbahagyók aránya

(százalékban)
3 gyermekes családból származók aránya	23,4
4 gyermekes családból származók aránya	36,1
5 gyermekes családból származók aránya	50,8
6 gyermekes családból származók aránya	50,4
7 gyermekes családból származók aránya	63,5
8 gyermekes családból származók aránya	65,2
9 és több gyermekes családból származók aránya	69,8

Mivel a vizsgálati mintában szereplõ gyermekek viszonylag fiatalon és családtípusonként eltérõ életkorban fejezik be tanulmányaikat, általában korai életkorban, de családtípusok szerint differenciáltan kezdik meg a keresõtevékenységet is. A valóban nagy létszámú családok esetében (5 és több gyermek) a felvétel idõpontjában már dolgozó fiatalok mintegy 10 százaléka kezdett el dolgozni 14 évesen, vagy annál fiatalabb korban, és 15 -16 éves korára a háromgyermekes családban élõ fiataloknak mintegy 1/5-e, a 9-10 gyermekes családból származóknak pedig már 60-70 százaléka folytatott keresõtevékenységet.

A két kulturális változó - az iskolai végzettség, valamint a család cigány etnikuma - szorosan összefügg, hatásuk egymást felerõsítve jelenik meg. A háromgyermekes családok csoportjában jószerével nem is érzékelhetõ e két változó egybekapcsolódásának kedvezõtlen hatása. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a felkeresett anyák az adatfelvétel idõpontjában még nem fejezték be termékenységüket, így nagy valószínûséggel ebben a csoportban is lesznek még olyanok, akik a késõbbiekben váltak/válnak sokgyermekessé. Már a négy-, öt-, kivált pedig az ennél is többgyermekes szülõk körében - a gyermekek számának növekedésével együtt - egyre nagyobb a cigány származású és igen alacsonyan iskolázott szü1õk aránya, ami mind nyomasztóbb hátrányokat jelent a családok számára, s mind jobban beszûkíti a gyermekek esélyeit a társadalmi beilleszkedésére.
 

Miért váltak sokgyermekesekké?

A Központi Statisztikai Hivatal Népesedésstatisztikai Fõosztálya által készített családtervezési vizsgálatok adatai szerint az 1970-es évek elején a házasságra lépõ nõk mintegy 90 százaléka elõre megtervezi születendõ gyermekei számát. Az 1974-ben házasságot kötött nõi kohorsznál a házasságkötéskor tervezett gyermekszám átlaga 2,17 volt és ez - ugyanezen kohorszot 1980-ban újra megkérdezve - 2,02-2,05 körülire csökkent. Ez számunkra jó összehasonlítási alap, mivel az általunk vizsgált anyák is nagyjából ebben az idõszakban, a hetvenes évek elején kötötték elsõ házasságukat.

A sokgyermekes anyáknak ennél jóval kisebb arányáról, összességében mintegy 60 százalékukról mondható el, hogy gyermekeik számát elõre megtervezték; 37,9 százalékuknak egyáltalán nem volt erre vonatkozó elképzelése, további 1,7 százalék pedig "tervezõnek" mondta ugyan magát, de terve valahogyan így szólt: annyi gyermeke lesz, "amennyit az Isten ad", "amennyi sikerül", "a természetre bízza". A gyermekeik számát elõre nem tervezõk aránya a háromgyermekesek között a legalacsonyabb (25,5 %), s ez az arány az életben lévõ gyermekek számával rohamosan növekszik: 9-10 vagy több gyermek mellett 70 százalék körül van.

Ám elmondható az is, hogy a gyermekeik számát elõre megtervezõ nõk egy része is túlteljesítette tervét. A tervezett gyermekszám átlaga 2,71; az életben lévõ gyermekszámé pedig 3,84. Másképpen: ha az összes tervezõ nõ eredeti tervei szerint szüli meg gyermekeit, akkor közel 50 százalékuk be sem kerülhetett volna adatfelvételünk mintájába, mivel 43,5 százalék két, 4,8 százalék pedig csupán egy gyermeket hozott volna világra. Három gyermeket további 40 százalék szült volna, s a négy- vagy annál többgyermekesek aránya - az összes nõnél ténylegesen tapasztalt 37 százalék helyett - csupán 13 százalék lenne.

A tervezés hiánya, illetve a tervek túlteljesítése szoros kapcsolatban van a nõk iskolai végzettségével:

A sokgyermekes anyák életben lévõ gyermekeinek átlagos száma a családtervezés és az iskolai végzettség szerint

(gyermekszám-átlag)
	Iskolai végzettség
Családtervezés	Nem járt	1-5 osztály	6-7 osztály	8 osztály	Közép- iskola	Szakmun- kásképzõ	Egyetem, fõsikola	Összesen
Nem tervezõk	7,19	6,13	5,29	4,52	3,61	3,99	3,45	5,05
Tervezõk	6,43	5,23	4,65	3,72	3,27	3,44	3,34	3,84
A tervezõk eredeti terve:	3,52	2,79	2,93	2,57	2,67	2,68	3,00	2,71
Életben lévõ gyermekek száma együtt:	6,96	5,77	4,98	4,03	3,33	3,59	3,35	4,37

A táblázatból megállapítható, hogy minél iskolázatlanabbak az anyák, annál nagyobb annak az esélye, hogy eredeti tervüket - akár többszörösen is - "túlteljesítik", míg az egyetemet, fõiskolát végzettek családépítési gyakorlata csak alig haladja meg az eredeti terveket. Arra következtethetünk ebbõl, hogy a magasabb mûveltség jobb feltételeket teremt a nagyobb gyerekszám tudatos vállalásához, míg az alacsony iskolázottság (vagy az iskolázatlanság) inkább olyan helyzetet teremt még az ún. tervezõ nõ számára is, hogy szándékai ellenére megalkuvásra kényszerül és elfogad az eredetileg vágyottnál nagyobb gyermekszámot.

Vizsgálati mintánkon belül a 20 százalékot sem éri el (19,4 %) azok aránya, akik az adatfelvétel idõpontjáig éppen annyi gyermeket szültek, amennyit eredetileg elterveztek. (Tekintettel arra, hogy ekkor a megkérdezett anyák még nem fejezték be termékenységüket, valószínû, hogy ez az arány azóta még valamelyest csökkent is.)

Az interjú során rákérdeztünk azokra a motívumokra is, amelyek következtében mind a tervezõ, mind pedig a nem tervezõ nõk - végül is úgy döntöttek, hogy vállalják újabb és újabb terhességük kihordását és a gyermek világrahozatalát. E motívumok tartalmát, összetevõit, szerkezetét a Demográfia 1991. évi 3-4. számában mutattuk be, ezért e helyen nem foglalkozunk vele részletesen. Annyit azonban megemlítünk, hogy összességében az anyák több, mint egyharmada - bevallása szerint - nem szándékosan, hanem mintegy "véletlenül" esett teherbe. Meglehetõsen nagy a hagyományok szerepe is: a sokgyermekes szülõk számottevõ része maga is ún. nagycsaládból származik, így számára természetes az átlagostól, megszokottól eltérõ családépítési gyakorlat. Igen elenyészõ azok aránya, akik anyagi megfontolásokból, a szociális kedvezmények elérése miatt vállalkoztak a nagyobb gyermekszámra. Ez mindenképpen cáfolja azokat az ellenvetéseket, miszerint a nagycsaládosok fokozott anyagi támogatása következtében elszaporodnak azok a családok, amelyekben a szülõk nem képesek a gyermekek megfelelõ nevelésére. Más oldalról azonban az is igaz, hogy a sokgyermekes anyák teljes mintáján belül még a 10 százalékot sem éri el azok aránya, akik eleve, a házasságkötés idõpontjában tudatosan sok gyermeket terveztek - kizárólag abból a megfontolásból, hogy szeretik a gyermekeket, hogy nagy családot kívánnak - s ezt a tervüket meg is valósították. Túlnyomó többségük nem tudatos elhatározással vált sokgyermekessé, hanem többé-kevésbé a véletlen, vagy más körülmények (a férj kívánsága, új házasságkötés stb.) folytán. Kérdés, hogy ez az alapvetõen nem tervezõ magatartás milyen védekezési gyakorlattal párosult, alkalmaztak-e fogamzásgátlást a teherbeesések szabályozására, vagy a nem tervezõ magatartás egyben a fogamzásgátlók alkalmazásának teljes elutasítását is jelentette-e.

A megkérdezett anyák egynegyede soha, semmilyen fogamzásgátlót nem alkalmazott. Ez az arány, figyelembe véve az anyák viszonylag fiatal életkorát és azt 'a tényt, hogy még a legidõsebbek is propagatív életszakaszukat az orális fogamzásgátló berobbanásának, a fogamzásgátlók egyre általánosabbá válásának idõszakában kezdték, mindenképpen magasnak nevezhetõ. Ezt alátámasztja a KSH longitudinális termékenységi vizsgálatainak a 15-39 éves házas nõk fogamzásgátlási adataival való összehasonlítás is. Az 1986. évi vizsgálat szerint a házas nõk mindössze 9 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem alkalmaz semmiféle fogamzásgátlást. Ezek szerint tehát a sokgyermekes anyák között a soha nem védekezõk aránya háromszor gyakoribb, mint a házas nõi népességnél általában. A kapott érték azonban, figyelembe véve az anyák egy részének viszonylag alacsony iskolai végzettségét és a cigány származásúaknak az országos átlagot meghaladó arányát, mindenképpen reálisnak tûnik. A nem védekezõ magatartás szoros összefüggést mutat a családnagysággal. Míg a háromgyermekes családokban az anyáknak mindössze 10 százalékánál volt megállapítható, hogy eddigi termékenységtörténetük során soha nem védekeztek teherbeesés ellen, a hat- és többgyermekes anyák esetében a nem védekezõk aránya már közel 50 százalékos. Ezek az adatok is azt bizonyítják - mint arra már többször utaltunk -, hogy a háromgyermekes anyák társadalmi-demográfiai jellemzõikkel; magatartásukkal jól simulnak a felnõtt, házas nõi népességhez, vagyis a háromgyermekes anyák igazából nem tekinthetõk sokgyermekeseknek, vagy legalábbis nem rendelkeznek a sokgyermekesek sajátos megkülönböztetõ jegyeivel.

Arra a kérdésre, hogy mi volt a védekezés elutasításának indoka, a nem védekezõk több mint egyharmada említette, hogy a véletlenre, a természetre kívánta bízni, teherbeesik-e, vagy sem.

Nem védekezõ sokgyermekes anyák megoszlása a védekezés elutasításának indoka szerint (százalék)

Véletlenre bízta	36,6
Egészségre károsnak tartja	29,0
Férje (élettársa) nem akarta	11,6
Nem ismert megfelelõ módszert	2,6
Zavarónak tartja	2,2
Számít az AB lehetõségére	1,2
Egyéb ok	9,0
Nem kíván válaszolni	7,8
Összesen	100,0

A nem-védekezés indokait családnagyság (gyermekszám) szerint vizsgálva jelentõsek a különbségek. Az "egészségre károsnak tartja" vélemény, melynek hátterében inkább megfelelõ ismeretszinten alapuló, észérvekkel alátámasztott, tudatos magatartás sejthetõ, elsõsorban a háromgyermekes, illetve általában a magasabban iskolázott anyákra volt jellemzõ. A "véletlenre", a "természetre bízza" szempont elõfordulási gyakorisága egyenes arányban nõ a gyermekek számával, s hasonló tendencia figyelhetõ meg a "férje, élettársa nem akarta, hogy védekezzen" motívum említésénél. Az utóbbi elsõsorban a cigány származású nõknél játszik meghatározó szerepet.

A védekezési magatartásról az eddig leírtakban az arra a kérdésre adott válaszokat elemeztük, hogy a sokgyermekes anya alkalmazott-e fogamzásgátlást élete folyamán. A magukat védekezõknek vallók esetében még nem derült ki pontosan, hogy ez a védekezés mennyire volt rendszeres vagy rendszertelen, s változott-e az egyes terhességek között. Hiszen az is lehetséges, hogy az anya csak bizonyos gyermekszám után alkalmaz fogamzásgátlást a további teherbeesések megakadályozására. E kérdés megválaszolása céljából megvizsgáltuk az anyák védekezési magatartását az egyes terhességek között. Érthetõ módon a védekezõk aránya az elsõ terhesség elõtt volt a legalacsonyabb; ekkor a háromgyermekesek 10 százaléka, a négy- és ötgyermekesek 5 százaléka, a hat- és többgyermekeseknek mintegy 1 százaléka védekezett csupán.

A terhesség sorszámával párhuzamosan nõ a védekezõk aránya, de almintánként igen differenciáltan. Míg a háromgyermekes nõk közel fele már á harmadik terhességet megelõzõ idõszakban is alkalmazott fogamzásgátlást, addig a hat- és többgyermekes anyáknál a védekezõk aránya maximum 20 százalék, szinte függetlenül a terhesség sorszámától (vagyis akkor sem védekeztek intenzívebben, amikor már elérték az adatfelvétel idõpontjában meglévõ gyermekszámot). Más szóval, az általánosságban ("...élete folyamán..:') megállapítható védekezõ arány korántsem jelent rendszeres védekezési magatartást; inkább csak esetleges, rendszertelen, egy-két esetben (vagy hosszabb-rövidebb ideig) alkalmazott fogamzásgátlást. Ennek az esetleges magatartásnak az eredményeként a sokgyermekes anyák terhességeinek száma átlagosan mintegy 50 százalékkal volt magasabb, mint ahány élõ gyermekük volt. Érdekes módon ez az 50 százalékkal magasabb teherbeesési arány mindegyik almintánál szinte azonos, vagyis a háromgyermekeseknél ugyanolyan arányban fordul elõ negyedik és magasabb sorszámú terhesség, mint a nyolcgyermekeseknél a kilencedik és magasabb sorszámú teherbeesés.

A sokgyermekes anyát termékenységtörténete vizsgálatakor részletesen, minden egyes terhességgel kapcsolatban kérdeztük a terhességet megelõzõ védekezési gyakorlat felõl, továbbá arról, hogy akart-e terhes lenni vagy sem a teherbeesés idõpontjában, esetleg késõbbi idõpontban. Az elemzés során eltekintettünk azoktól a terhességektõl, amelyek mûvi, illetve spontán abortusszal végzõdtek, miután a mûvi abortusszal végzõdõ terhességeknél a megszakítás ténye önmagában jelzi, hogy nem kívánt terhességrõl volt szó. A spontán abortusszal végzõdõ terhességek esetén pedig nem rendelkezünk megbízható információval arról, hogy a terhesség szüléssel vagy mûvi abortusszal végzõdött volna-e: az ilyen retrospektív információk valóságértéke igen bizonytalan. Vizsgálatunkat leszûkítettük azokra a terhességekre, amelyek szüléssel (élve- vagy halvaszületéssel) végzõdtek. Ezeknél megnéztük, hogy az anya, visszatekintve adott sorszámú terhességére, azt kívánt, vagy nem kívánt terhességnek minõsíti-e. Miután a vizsgált terhességek túlnyomó többsége élveszületéssel végzõdött, talán megengedhetõ az az indirekt következtetés, hogy a nem akart terhességekbõl származó gyermekek "nem kívánt" gyermekszülésnek minõsíthetõk. Úgy véljük, ez a következtetés azért is elfogadható, mert tapasztalataink szerint - és ez a nemzetközi szakirodalom megállapításával is egybeesik - utólag, a megszületett gyermekrõl az anya ritkábban vallja be, hogy eredetileg nem akarta, nem kívánta, mintsem megfordítva, hogy egy kívánt, tervezett gyermekrõl állítsa azt az évek távlatából, hogy a terhesség szándéka ellenére következett be. A nem kívánt terhességek közé nem soroltuk be azokat, amelyekrõl az anya úgy nyilatkozott, hogy bár a terhességet a bekövetkezése idején nem akarta, késõbb mégis örült volna a születendõ gyermeknek.

A következõ adatsor azt mutatja be, hogy az utolsó gyermek megszületésérõl az anyák hány százaléka nyilatkozik úgy, hogy ezt a terhességet nem akarta.

Nem akart terhességek aránya az utolsó, legfiatalabb gyermek esetében (százalékban)

Nem akarták a....
3 gyermekesek	3. terhességet	24,1
4 gyermekesek	4. terhességet	32,6
5 gyermekesek	5. terhességet	43,3
6 gyermekesek	6. terhességet	42,6
7 gyermekesek	7. terhességet	48,9
8 gyermekesek	8. terhességet	50,7
9 és többgyermekesek	9. és további terhességet	52,9

Az adatokból azonban elhamarkodott lenne azt a következtetést levonni, hogy a nem kívánt terhesség a megkérdezett anyáknál csak az utolsó gyermek esetében fordult elõ, és a korábbi terhességek mindegyike vagy meghatározó többsége "kívánt" lett volna. A "nem akart" terhességeket sorszám szerint vizsgálva a következõ megállapításokat tehetjük:

Az elsõ és második terhességek túlnyomó többsége kívánt, de az öt- és többgyermekes anyák esetében mintegy 7-8 százalék azok aránya, akik visszatekintve úgy nyilatkoznak, hogy már akkor is akaratuk ellenére estek teherbe. Ez az arány kicsi, de az attitûd mégis figyelemre méltó. A nem kívánt terhességek száma a harmadik terhességig nem számottevõ, majd a negyedik terhességnél 25-30 százalékra, az ötödiknél 40 százalék körülire emelkedik, s ezt követõen lényegesen nem változik. Az adatok azt mutatják, hogy a küszöb a negyedik terhességnél van, vagyis az "igazán" sokgyermekes - az öt- és többgyermekes - anyák jelentõs része (közel fele) legfeljebb négy gyermeket hozott volna világra, ha megfelelõen tudta volna szabályozni terhességét. Következtetéseink helytállóságát alátámasztják a gyermekvállalási motívumok vizsgálatával kapcsolatos megállapításaink is, nevezetesen, hogy az anyák jelentõs része azért vállalkozott legkisebb gyermekének világrahozatalára, mert "teherbe esett, és nem akarta megszakítani". Az elõbbiek fényében azonban nagy valószínûséggel állítható, hogy ez a motívum nemcsak a legkisebb gyermek születésénél, hanem már korábbi terhességeik kihordásánál is meghatározó szerepet játszott.
 

Összefoglalás és következtetések

A sokgyermekes családok témakörében végrehajtott kutatás eredményei azt mutatják: három-négy gyermek felett már egyre inkább az jellemzõ, hogy az anya nem kívánja újabb és újabb terhességét, ám - különbözõ okokból - nem tudja szabályozni a teherbeesést. A társadalom szélére sodródott, szakképzetlen, iskolázatlan, rendkívül rossz anyagi körülmények között élõ rétegekben nõ - minél súlyosabbak, minél nehezebbek e feltételek annál inkább - az esély arra, hogy a szülõk családépítési gyakorlata nélkülöz mindenfajta tudatosságot.

Ám az eredmények azokat a véleményeket is igazolni látszanak, melyek az átlagosnál több gyermeket vállaló, nevelõ családok heterogén jellegére hívják fel a figyelmet. Alaptalannak tûnnek tehát mindazok a sommás megállapítások, miszerint a sokgyermekes családok kizárólag vagy elsõsorban cigányok, antiszociálisak, felelõtlenek. Nem kevésbé alaptalan a sokgyermekes szülõk általánosító, egyoldalúan pozitív megítélése, "piedesztálra emelése". Kétségtelen tény mégis, hogy e családokban a gyermekszám és a kutatás során róluk kialakított kép között negatív elõjelû a kapcsolat; míg a három- és négygyermekes családok társadalmi jellemzõik és életvitelük alapján jól illeszkednek a társadalom átlagába, addig a magasabb gyermekszámú családokra inkább a társadalmi marginalitás jellemzõ. Az átlag azonban nem jelent, nem jelenthet általánosítást, s ahogy a három- és négygyermekes családok között vannak a társadalom - olykor jelentõs - segítségére rászoruló, olykor pedig szinte deviánsnak mondható családok, ugyanúgy a magasabb gyermekszámúak között is találunk igen pozitív életvezetésû, a nagycsaládos státuszt tudatosan vállaló, arra már a házasságkötéskor felkészülõ, az átlag feletti mutatókkal jellemezhetõ családokat.

A sokgyermekes családok jelenleg is - és nagy valószínûséggel - a jövõben is a társadalomnak csak töredékét jelentik, s nem várható tõlük az ország népesedési problémáinak megoldása, a termékenység csökkenõ trendjének megállítása vagy megfordítása. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az átlagosnál nagyobb áldozatvállalásuk pozitív hatásaiból az egész társdalom részesül, tehát szükségszerû és indokolt, hogy a társadalom anyagi és erkölcsi támogatás formájában kifejezze elismerését. A sokgyermekes családok sokfélesége azonban felveti, hogy a gyermekek esélyegyenlõségét, jövõjét nem biztosítaná-e jobban a természetbeni és pénzbeli támogatásoknak a jelenleginél differenciáltabb, sokkal inkább "családra szabott" felosztása. Ennek egyik útja lehetne, hogy a sokgyermekes családok anyagi támogatását, a pénzbeli és a természetbeni juttatások arányának meghatározását a jelenleginél nagyobb mértékben tegyék az - e családok életvitelét és életkörülményeit jobban ismerõ - önkormányzatok feladatává és kötelességévé.