Max Weber a rendi rétegzõdésrõl szólva az azonos rendbe tartozókkal létesített magánkapcsolatokat a rend szervezõdésének és reprodukciójának egyik alappilléreként írja le. A tagok a rendhez tartozók mindegyikétõl hasonló életvitelt várnak el, ezzel (is) demonstrálva egyûvé tartozásukat. A társasági jellegû érintkezést, kapcsolattartást, s különösképpen a házasságot ugyancsak a rendi, illetve kulturális körre kell korlátozni (Weber 1967).

Az azonos körbe tartozás velejárója többnyire az életvitel azonossága, az egymáséhoz hasonló értékrendszer és -preferenciák, a közõsség által kialakított szokások kõvetése. A kulturálisan endogám házasságok ezáltal biztosíthatják a különbözõ kulturális értékeket, szokásokat közvetítõ társadalmi rétegek egymás melletti fennmaradását (Veblen 1963).

A népi bölcsektõl ("Suba subához...") a társadalomtudomány teoretikusaiig sokan felismerik a házassági homogámia célszerûségét. Az empirikus kutatók elsõsorban mint a társadalmi struktúra, az egyenlõtlenségek egyik indikátorát vizsgálják a társadalmi hierarchia hasonló szintjén elhelyezkedõk közti házasodást (Tönnies 1983; Simmel 1973; Giddings 1908). A homogámia-kutatások többsége az inhomogám házasságot a vagyoni és/vagy státuszkiegyenlítés eszközének tekinti, a homogám házasságot viszont, éppen ellenkezõleg, a státuszreprodukció, a vagyongyarapítás, de legalább a vagyonmegõrzés eszközének. A házassági homogámiát a státuszmobilitás indikátoraként értelmezve pedig arra következtetnek, hogy mennyire nyitott, mobil, illetve mennyire zárt egy társadalom; mennyire merevek vagy átléphetõk a réteghatárok; mennyire engedékeny a közmegítélés, ha eltérõ státuszúak házasodnak össze, illetve mennyire vállalják a házasulandók a "mésalliance" elõidézte esetleges kiközösítés kockázatát (Sorokin 1959; Andorka 1991; Kulcsár 1978; Vukovich 1962).
 

A kulturális homogámia egyik dimenziója: a házasfelek azonos vallása

E kutatásoktól eltérõen homogámia-vizsgálatunk középpontjában - Girard (1974) koncepcióját követve - a hasonló kulturális értékek és szokások családi hagyományozása állt. Több dimenzióban elemeztük a kulturális endogámiát, melyek egyike a házasulandók azonos vallása volt. Vagyis a kulturális homogámia elméletileg tételezett többdimenziós struktúráján belül az egyik dimenziónak a házasfelek azonos vallását s ebbõl adódó hasonló értékrendszerét tekintettük {Girard 1974).

A vallási homogámiát nem elsõsorban a vallásos hit és/vagy a gyakorló vallásosság aspektusából vizsgáltuk, hanem azon kulturális értékek fényében, amelyeket a házasfelek mindegyike szülei családjában nevelkedése során elsajátított. Ezeket az értékeket adják tovább homogám házasság esetén az általuk alapított családban életstílusukba, életvitelükbe beépítetten. A vallásilag inhomogám házasságban viszont ezeket jobbára módosítani, átalakítani, esetenként feladni kényszerülnek.

A kutatási koncepció nem mond ellent annak a hipotézisnek, hogy a házasfelek hasonló életvitelének vizsgálatában a gyakorló, illetve nem gyakorló vallásosság ugyancsak fontos indikátor lehet. A vallásos kontaktusokat kutató felvétel idõpontjában (1986) azonban e kérdés empirikusan csak kis pontossággal volt vizsgálható: 1986-ban a felmérteknek még több mint kétharmada azt válaszolta, hogy sohasem jár templomba (68,9%), ezzel szemben az 1990-es TÁRKI-felvétel szerint a templomba soha nem járók aránya a felmértek harmadát sem érte el (30,9%). A különbség valószínû oka az, hogy alig négy év alatt jelentõsen oldódtak a korábbi állami vallásellenesség hatására kialakult félelmek. (Homogámia-vizsgálatunkhoz a gyakorló vallásosság mérésére nem tudtuk a pontosabbnak tûnõ 1990-es felvételt használni, mert az nem regisztrálta a házastárs vallását.)

Természetesen az is kérdés, hogy a több évtizedes állami vallásellenesség után egyáltalán eredményesen vizsgálható-e a vallási homogámia Magyarországon. Aggályunkat azonban eloszlatta egy 1986-ban készített nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredménye.¹ Az összehasonlító adatok ugyanis azt jelezték, hogy Magyarországon a vizsgálatba vont többi országhoz képest kisebb azok aránya, akiket nyilatkozatuk szerint egyetlen felekezetbe sem jegyezték be (3,5%; nem tudja 1,1%). Ausztrália, USA, Nagy-Britannia, Olaszország, NSZK és Ausztria reprezentatív mintáiban a felekezeten kívüliek aránya 4,2 százaléktól (Olaszország) 34,8 százalékig (Nagy-Britannia) terjedt. Ezekben az országokban - ellentétben Magyarországgal - a kormányok vallásellenessége nem merült fel.

1. táblázata Vallásarányok hét országban (1986, N=10 746)

(százalék)
Ország	Ausztrália	NSZK	Nagy- Britannia	USA	Ausztria	Olasz- ország	Magyar- ország
Vallás
Katolikus	25,2	39,3	11,2	25,9	82,9	94,7	70,7
Izraelita	0,2	-	0,1	2,6	-	-	0,2
Muzulmán	0,1	-	-	0,1	-	-	-
Protestáns	0,7	46,9*	-	15,3	7,2	-	20,5
Baptista	1,6	-	1,4	20,1	-	-	-
Metodista	4,1	-	4,0	9,9	-	-	0,1
Luteránus	2,3	-	-	7,8	-	-	3,4
Presbiteriánus	7,2	-	4,6	3,4	-	-	-
Anglikán	32,5	-	36,9	-	-	-	-
Episkopális	-	-	-	2,6	-	-	-
Unitánus	8,2	-	-	-	-	-	-
Szabadegyh.	3,8	2,6	-	-	-	-	0,1
Többi együtt	3,9	1,5	6,8	5,6	0,8	1,1	0,1
Nem tudta, nem válaszolt, nem jegyezték be	10,0	9,7	34,8	6,7	9,1	4,2	4,6

* A lutheránussal összevontan

A mintegy harmadévszázadnyi hivatalos állami vallásellenesség sem változtatott tehát a magyar kultúra erõs vallásos kötõdésén, nem tudta kiiktatni a vallásból eredõ domináns szokások, értékek követését.

1910-tõl idõsorosan elemezve a magyarországi vallásarányokat, arról is meggyõzõdhetünk, hogy az egyes vallásokhoz tartozók aránya az eltelt közel egy évszázad alatt keveset változott. Ahol mégis változás mutatkozik, ott világpolitikai kényszerek állnak a háttérben, és egyáltalán nem vagy csak kevésbé a családok akarata.

2. táblázat: Vallásarányok Magyarországon négy idõpontban

	1910*	1941*	1986**	1990
Felekezet	százalék		N=4392	N=952
Katolikus	65,0	69,7	71,5	72,3
Református	21,4	19,9	22,0	21,2
Evangélikus	6,4	4,3	4,6	3,8
Izraelita	6,2	2,5	0,5	0,4
Unitárius	0,1	0,4	0,2	-
Ortodox	0,8	3,2	-	-
Szabadegyh.	-	-	0,2	0,1
Többi együtt	0,1	0,1	-	-
Nem tudja, nem jegyezték be	-	-	1,0	1,5

* Az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv alapján. Athenaeum 1943.
** Bõvített minta = felmért+házastársa+szüleik vallásadatai

Még azok a családok is, amelyek bevallásuk szerint templomba sohasem járnak, utódaikat többnyire bejegyeztették saját vallásukba. A vallásos szertartásokkal együtt járó szokások közül a legáltalánosabbakat (a keresztelést, mások vizsgálatai szerint a házasságkötést és a temetést is) a többség megtartotta (Tomka 1990). Minden valószínûség szerint számtalan más, a családi vallásból származtatható szokás, érték is megõrzõdött a családokon belül. Joggal feltételezhetjük, hogy a valamilyen valláshoz tartozás a felnevelõ családból származó kulturális örökség egyik fontos indikátora.

Jelentõsebb befolyást gyakorolt a vallásellenes állami ideológia Magyarországon a templomlátogató vallásgyakorlásra. A mintába került többi ország mindegyikében magasabb a rendszeresen templomba járók aránya, mint a magyarok között. Egy újabb reprezentatív felvétel (1990) ugyan már számottevõ emelkedést jelez, ám valójában csak azt tükrözi, hogy 1990-ben már azok is "be merték vallani" ritka templomlátogatásukat s vallásos kötõdésüket, akik 1986-ban még úgy nyilatkoztak, hogy soha nem járnak templomba. Az õ vallásgyakorlásuk most is csak az évenkénti nagy ünnepekre korlátozódik.²

3. táblázat: A templomlátogatás intenzitására utaló két szélsõ pólushoz tartozók aránya 1986-ban a nemzetközi mintában (N=10764) és 1990-ben (N=952) Magyarországon korcsoportonkénti metszetben

	A látogatás intenzitása (százalék)
Korcsoportok	Nemzetközi minta (1986)		1990-es magyar minta
	hetente	soha	hetente	soha
18-24 évesek	21,5	22,6	6,9	34,7
25-34 évesek	15,6	26,6	2,5	36,2
35-44 évesek	18,6	24,7	5,7	32,6
45-54 évesek	19,9	21,7	12,4	32,0
55-64 évesek	25,8	22,5
65- x évesek	32,0	22,2	28,0	23,7

A nemzetközi felvétel vallási megoszlásra vonatkozó adatait vizsgálva szembetûnik, hogy az óceánon túli országokban a mintasokaság több vallásra tagolódik, mint Európában. A mintába került európai országok közül viszont szinte teljesen katolikus Ausztria (82,9%) és Olaszország (94,7%). A népesség döntõ többségét Magyarországon is a katolikus vallásba jegyezték be (70,7%).³ A házasfelek egymásratalálásának statisztikai valószínûsége szempontjából a vallásarányok korántsem mellékesek.

A magyar házaspárokat gyûjtõ alminta (1986-ban N=626) 68 százalékában a házasfelek vallása megegyezik, vagyis a házasságok mintegy kétharmada a vallás dimenziójában homogám. Ez véletlen is lehet - gondolhatnánk az iménti arányok ismeretében -, és a hasonló kulturális értékrendszernek nincs hatása a választásra: a magas homogámiaarány elsõsorban annak következménye, hogy a magyar lakosság közel háromnegyedét a katolikus vallásba jegyezték be.

4. táblázat: Homogámia arány a házas felmértek almintájában (1986, N=626)

Vallások	Az alminta megoszlása	A jelzett valláshoz tartozó homogám házasságok aránya
százalék
Református	20,0	50,4
Evangélikus	4,3	29,6
Többi együtt	0,5	50,0
Nem jegyezték be	3,2	15,0
Összesen	100,0	Ebbõl homogám: 68,0

Ha meg akarunk gyõzõdni arról, hogy kulturális kohéziós erõként mûködik-e az azonos vallás, illetve a vele hagyományozott értékrendszer hasonlósága a házasságra lépõk választásában, akkor a vallások közötti aránykülönbség hatását kiszûrve kell vizsgálni a vallás dimenziójában mérhetõ házassági homogámiát. A kérdés tehát az, hogy amennyiben véletlen eloszlással kerülnének egymás mellé a házastársak, vagyis nem hatna választásukra vallásuk és a vallással együtt a családon belül elsajátított kulturális értékrendszer, milyen eséllyel születnének olyan házasságok, amelyekben mindkét fél egyazon valláshoz tartoznék. A véletlen eloszlással várható értéket kell ezután összehasonlítanunk a mintában mért, valós értékkel.

Amennyiben a véletlen eloszlással várható értéket meghaladja a vallást tekintve homogám házasságok aránya a mintában, joggal feltételezhetõ, hogy a párválasztáskor hatnak a felnevelõ család által hagyományozott, a család vallásából eredõ kulturális értékek.

5. táblázat: A véletlen eloszlással várható és a mért homogám házasságokszáma a felmértek (N=800) és szüleik (N=909) mintájában⁴

Vallások	Felmért házasságában		Szülei házasságában
	véletlen	mért	véletlen	mért
	eloszlással várható		eloszlással várható
	homogám házasságok száma
	N	N	N	N
Katolikus	403,1	454	445,1	565
Református	35,6	78	42,2	135
Evangélikus	1,4	10	2,3	27
Izraelita	0,0	2	0,1	6
Szabadegyházak	0,0	1	0,0	2
Többi együtt	0,0	1	0,4	13
Nem jegyezték be	0,4	3	0,0	1

A felmért és házastársa mintájában:
chi-négyzet: 1232,57555, szabadságfok: 36 szignifikancia: 0,000
A szülõk mintájában:
chi-négyzet: 2841,17610, szabadságfok: 36, szignifikancia: 0,000

Az adatok⁵ egyértelmûen jelzik, hogy véletlen eloszlás esetén rendre kevesebb homogám házasság jönne létre, mint amennyi valóban megköttetett. Bizonyítható tehát, hogy a vallásos kulturális értékkövetés hatására (is) egymás felé gravitálnak a házasulandó felek.

Választ kereshetünk arra a kérdésre is, hogy melyik vallásnál hat a legerõsebben a homogámiát elõidézõ vallási értékpreferencia, azaz mely vallások zártabbak, milyen vallású családban szocializálódtak azok, akiknek az igyekezete a legerõsebb arra, hogy azonos vallású házastársat válasszanak. A homogám házasságok vizsgálatakor a becsült, azaz a véletlenszerûen várható eloszlásnak a többszörösét találjuk a mintában a szigorú zártságot elváró, illetve ezt eredményezõ vallásoknál. (Sajnos, a kis elemszám korlátot szab a következtetéseknek az alacsony népességi arányú vallásoknál.)

Az adatok azt jelzik, hogy például az izraelita vallás kulturális értékei más vallásokhoz képest szigorúbb családon belüli hagyománykövetést írnak elõ, amit megkönnyít a házasfelek egyazon valláshoz tartozása.

A nagyobb arányban fiatalokat magában foglaló alminta homogámia arányainál a chi-négyzet-érték alacsonyabb, mint a szülõk házassági homogámiájánál regisztrált érték. A szülõk generációjában gyakoribb az azonos vallásúval kötött házasság: a házasságok 81,1 százalékában a férjet és feleséget azonos vallásba jegyezték be. (Gyermekeik mintájában ez az arány már csak 68% volt.) A vallási homogámia tendenciájának idõbeli változását - egyes vallások vonatkozásában - az 1941-es adatokkal történõ összehasonlítás is jelzi. (Az 1986-os felvétel elemszámát oly módon bõvítettük, hogy a felmért és házastársa vallásadatain kívül mindkettõjük szüleinek vallását is bevontuk. Ezáltal az elemszám - optimális esetben - megháromszorozódott: N=1832.)

6. táblázat: A vallásilag homogám házasságok aránya Magyarországon 1941-ben és az 1986-os felmérés bõvített mintájában

Vallások	1941* (férfiak)		1986 N=1832
	százalék	összesen N	ebbõl homogám N	százalék
Római katolikus	84,4	1301	1121	86,2
Görög katolikus	81,3	-	-	-
Református	63,2	407	266	65,4
Evangélikus	53,1	84	44	52,4
Görögkeleti	68,1	-	-	-
Unitárius	42,7	4	1	25,0
Izraelita	89,4	9	8	88,9
Szabadegyházak	-	3	2	66,6
Egyéb	13,3	-	-	-
Felekezeten kívüli, nem jegyezték be	22,7	24	5	20,8
Együtt		1832	1446	78,9

* Jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum 1943. (Nemcsak a trianoni határokra vonatkozó adat.)

Korcsoportonként elemezve az 1986-os felvétel mintáját világosan kirajzolódik, hogy az utóbbi évtizedekben csökkent a vallási homogámia-arány, ez arra az értékvesztésre, értékválságra is utal, amely a korábbi, a jelenleginél konzisztensebb értékekkel élõ, zártabb társadalmat szétfeszítette.

Emellett a társadalom nem kis része - a hivatalos állami ideológiától "megfertõzve" - igyekezett elvetni kulturális köre egykori értékeit, s a valóságosnál gyengébbnek gondolta a kulturális réteghatárokat. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szekularizáció világjelensége mindenütt elsõsorban a fiatalabbaknál jelentkezett.

A vallásilag homogám házasságok életkorral növekvõ aránya (az 1986-os reprezentatív mintában a 16-24 éves házasoknál 60,7%, a 60 év felettieknél 75,7%) mögött azonban semmiképpen sem kizárólag a vallásos értékek csökkenésének világtendenciája áll. Sokkal inkább magyarázható a megváltozott életfeltételekkel: az iskolázottság transzlációjával együtt járt a fiatalok dinamikusabb elmozdulása, általánosabbá vált városi iskoláztatásuk; a modernizáció motorizációs hatásával az ismeretségszerzés hatókörének minden korábbitól nagyobb a sugara. Mindez lazítja a kötöttebb párválasztási szokásokat, csökkentve az egyazon valláshoz tartozók találkozásának esélyét.

Ugyanakkor a reprezentatív mintát (1986) elemezve a vallásilag endogám házasságot kötöttek arányában az idõsebb középkorúaknál (45 évesek) erõteljes cezúrát vettünk észre: a tõlük fiatalabbak között szembetûnõen alacsonyabb a vallásilag homogám házasságok aránya (60,7-63,6%), mint az õ korcsoportjukban, illetve a náluk idõsebbeknél (73,3-75,7%). Köztudomású, hogy a középkorúak még jórészt részesültek szervezett iskolai vallásoktatásban, s a családban is többen kaptak vallásos nevelést, mint a fiatalabb korosztályokhoz tartozók. Ennek hatását sem lehet teljesen kiiktatni a jelenség magyarázatakor.

7. táblázat: A vallásilag homogám házasságban élõk korcsoportonkénti aránya (N=626, 1986-os felvétel)

Korcsoportok	Összes házasság	Ebbõl homogám	Százalékban
18-24	56	34	60,7
25-34	131	94	62,3
35-44	151	99	63,6
45-54	165	121	73,3
55-	103	78	75,7
Összesen	626	426	68,0

A kulturális kört jól szimbolizálja az iskolázottsági szint. Az iskolázottsági-mûveltségi lejtõn felfelé haladva már a befejezett általános iskolát végzetteknél is jelentõsen csökken a vallásilag homogám házasságok aránya (78,7%-ról 67,7%-ra). A vallásilag homogám házasságok legalacsonyabb arányát a szakmunkásképzõbõl kimaradtak (9 osztályt végzettek) kategóriájában találjuk (47,1%).

Tovább haladva az iskolázottsági szinteken felfelé az értékek átlag körüliek, ám ezen az átlagon belül a diplomások két csoportja különíthetõ el: a legfeljebb 5 éves fõiskolát és/vagy egyetemet végzettek körében a vallásilag homogám házasságok aránya a mintaátlag alatt marad (55,0 ~ 57,0%), míg a legalább hat évig felsõfokon tanultak, vagy a még ezen túl is képzésben részesültek között, a mûveltségi elit körében ismét magasabb a homogám házasságban élõk aránya (72,7-80,0%). Ez arra utal, hogy a társadalmi hierarchia csúcsán valószínûleg létezik egy szigorú endogámiára törekvõ, a körön belüli házasságot is elváró elitcsoport.

8. táblázat: A vallásilag homogám házasságok aránya az egyes iskolai szinteken

Elvégzett osztályok	Összes házasság	Ebbõl homogám	Százalékban
0-7 oszt.	127	94	78,7
8	158	513	67,7
9-11	121	78	64,5
12-14	136	88	64,7
15-17	62	39	62,9
18-19	16	12	75,0
20-X	6	2	33,3
Összesen	626	426	68,0

Eddig kizárólag a vallási dimenzióban vizsgáltuk a magyar házasságok homogámiáját, összehasonlítva a korábbi idõszakokra jellemzõ vallási homogámia-arányokkal. Az adatok szerint a házastársválasztást nem kis mértékben alakítja a származási családban elsajátított, generációról generációra hagyományozott, vallási eredetû kulturális értékrendszer.
 

A vallások régiói

Amennyiben a kultúra elméletileg tételezett többdimenziós struktúrájából csak a vallást vesszük figyelembe, igazoltnak tekinthetjük a vallási homogámiáról megfogalmazott hipotézist: a homogám házasságok létrejöttét bizonyítottan alakítja a vallási hovatartozás. Induló hipotézisünkben jeleztük azt is, hogy a vallási hovatartozást a kultúra más kulturális determinánsoktól nem független dimenziójának tekintjük. Különösképp számolnunk kell a párválasztást befolyásoló, az egymásrataláláshoz karnyújtásnyi közelséget biztosító - nem ritkán etnikai, nemzetiségi hovatartozást is jelentõ - területi-települési közösségekkel.

Vagyis vallási homogámia-vizsgálatunknak azt is elemeznie kell, hogyan helyezkednek el térben a vallások, s ezáltal miként katalizálhatják a hasonló vallásba bejegyzettek egymásratalálását.

A legkisebb arányban a nagyvárosokban születettek kötöttek vallásilag homogám házasságot (58,5%). A nagyváros nyilvánvalóan kevésbé õrizte meg azoknak a közösségeknek a hatását, amelyek egykor erõsebben irányították a párválasztást. Ezzel szemben a kisebb városokban - ahol a közvetlen kapcsolatok, ismeretségek könnyebben és nagyobb számban alakulhatnak, ahol a városlakók között hagyományosan megvan valamilyen vallás dominanciája - már az átlaghoz közeledik a vallásilag homogám házasságok aránya (66,7%).

A községekben, a néhány ezres népességû településeken pedig - ahol a döntõ többség a születési helyén, vagy az ahhoz közeli településen, végül is a régión belül élt, tanult és vállalt munkát - a közvetlen kapcsolatok, ismeretségek naponkénti megerõsítésével nagyobb az esély arra, hogy a házasulandók saját kulturális körükbõl választanak. Az elmúlt évtizedekben a falusi települések népességcseréje a városéhoz képest kisebb volt, s emiatt a helyi kulturális hagyományokat, ezen belül a falura jellemzõ domináns vallást/vallásokat is nagyobb eséllyel õrizték meg az ott élõk. Mindez bizonyára együttesen eredményezi azt, hogy a községekben születettek körében az átlagosnál magasabb a vallásilag homogám házasságban élõk aránya (71,3-72,1%).

A vizsgált adatok azt is jelzik, hogy a vallások regionális elrendezõdése nagymértékben ellenállt az elmúlt évtizedek társadalmi változásaival sok más területen együtt járó közösségi eróziónak.

Megõrzõdtek azok a falvak, városok, megyék, ahol tradicionálisan kiemelkedõen magas a reformátusok vagy evangélikusok aránya - itt nyilvánvalóan jelentõsen nagyobb az egy valláshoz tartozók egymásratalálásának esélye, s ennek hatására a megkötött homogám házasságok aránya is.

9. táblázat: Az egyes vallásokhoz tartozók megyénkénti megoszlása (százalék, 1990, N=952)

Vallás	Nem tudja	Kato- likus	Refor- mátus	Evangé- gélikus	Izraelita	Más	Nem jegyez- ték
Régió
Budapest	1,5	75,1	14,9	4,0	2,0	-	2,5
Baranya	-	82,1	12,9	5,1	-	-	-
Bács-Kiskun	-	92,5	3,8	1,9	-	-	1,9
Békés	-	51,3	25,6	17,9	-	-	5,1
Borsod	-	57,7	38,0	1,4	-	-	2,8
Csongrád	2,4	73,2	22,0	-	-	-	2,4
Fejér	2,8	75,0	19,4	-	-	2,8	-
Gyõr-Sopron	-	97,3	2,7	-	-	-	-
Hajdú-Bihar	-	18,0	78,0	-	-	-	4,0
Heves	-	75,0	25,0	-	-	-	-
Komárom	3,3	86,7	10,0	-	-	-	-
Nógrád	-	72,7	-	27,3	-	-	-
Pest	-	72,7	21,6	1,1	-	-	1,1
Somogy	-	76,1	5,9	17,6	-	-	-
Szabolcs	-	52,9	45,1	2,0	-	-	-
Szolnok	-	65,0	35,0	-	-	-	-
Tolna	-	90,9	4,5	4,5	-	-	-
Vas	-	96,2	3,8	-	-	-	-
Veszprém	2,9	77,1	14,3	5,7	-	-	-
Zala	-	93,3	3,3	3,3	-	-	-
Együtt	0,7	72,4	21,2	3,8	0,4	0,1	1,4

Katolikus vallásúak - nagy népességi arányuk következtében - szinte mindenütt jelentõs számban találhatók, de fõként a Dunántúlon. Az ország térképén kelet felé haladva arányuk tradicionálisan is és ma is relatíve kisebb. (1. térkép)

A reformátusok - a második legnagyobb lélekszámú felekezet az országban (21,2%) - egyedül Hajdú-Biharban alkotnak többséget (78,0%). A "kálvinista Rómának" nevezett hajdúsági fõváros, Debrecen és környéke biztosan megõrizte református többségét. A két református házasságával talán az egykori kiváltságokat élvezõ hajdúk örököseinek értékei is összekapcsolódnak. Törvényszerûen kiemelkedõ értékközvetítõ szerepet játszanak a vallások egy-egy területi-teleülési közösség, nemzetiség vagy etnikum kultúrájának, tradícióinak a megõrzésében.⁶ (2. térkép)

Az evangélikusok népességen belüli aránya relatíve alacsony (3,8%), de az átlagot többszörösen meghaladó arányban élnek egyes német ajkúak és/vagy szlovákok lakta vidékeken (Nógrádban a felmértek 27,3%-a, Békésben 17,9%-a, Somogyban 17,6%-a). Tanulmányunk nyilvánvalóan nem foglalkozik az egyes megyék, régiók lakosságának történelmi kialakulásával, csupán az 1990-es felvétel adatai szerinti vallásarányok vázlatos bemutatására vállalkozhatunk. A jelenlegi tendencia azonban kétségkívül arra utal, hogy a jelzett nemzetiségi-etnikai közösségeket gyûjtõ régiókban a vallásilag homogám házasság kulturális értékõrzõ szerepét növelheti a települési-regionális környezet homogámiát teremtó hatása. (3. térkép)

A kultúra változásban is állandó egységét s egyszersmind többdimenziósságát jelzik a vallási térképek. Nyilvánvaló, hogy egy meghatározott etnikumot, nemzetiséget az átlagosnál magasabb arányban gyûjtõ faluban, városban jobbára homogén vallási gócokat találunk, ahol relatíve magas a vallásilag (is) homogám házasságok aránya.

A területi közelség azonban akkor is hat a párválasztásra, ha nem azonos etnikumhoz, nemzetiséghez, valláshoz tartoznak a házasulandó felek. A házasságok végül is jelentõs részben a közös lakóhelyen született ismeretségbál származnak. Ezt jelzi vizsgálatunk településtípusok szerint mért homogámia-adata: a vizsgált házasságok 74 százalékában az ugyanolyan településtípuson nevelkedettek kötöttek egymással házasságot. (Jóllehet az adat nem az azonos települést jelzi, csupán az ugyanolyan településtípusra utal, ám e kettõ sok esetben azonos.)

10. táblázat: A településtípus szerint homogám házasságok közül a vallás dimenziójában is homogámok aránya

Településtípus	A településtípus szerint homogám házasságok száma	Ebbõl vallásilag homogám		Vallásilag inhomogám
		házasság
		N	százalék	N	százalék
Tanya	44	39	88,6	5	11,4
Község	376	271	72,1	105	27,9
Kisváros	64	35	54,7	29	45,3
Megyeszékhely	7	3	42,8	4	57,2
5 nagyváros	12	8	66,6	4	33,4
Budapest	57	31	54,4	26	45,6
Külföld	3	3	100,0	0	0,0
Együtt	563	390	69,3	171	30,7

A településtípus szerint homogám házasságokat a vallás metszetében vizsgálva azt találjuk, hogy az alacsony lélekszámú településeken a településtípus szerinti homogámia igen nagy eséllyel jár együtt vallási homogámiával. Vagyis kistelepülésen - amely nagy valószínûséggel egyúttal mindkét házasfél szülõhelye - a helyi kulturális tradíciókat a több dimenzióban is homogám házasságok erõsítik.

A nagyobb településeken kisebb valószínûséggel összegzõdik a kulturális kör e két jellemzõ dimenziójának a hatása. Emiatt az itt lakók - egyes homogén szegregációk lakosságát leszámítva - nagyobb eséllyel kötnek kulturálisan inhomogám házasságot, következésképpen kisebb az egyaránt városban nevelkedett házasfelek között a vallásilag is homogám házasságok aránya.
 

Jegyzetek

1. Az ISSP Network-vizsgálatának adatfelvétele 1986-ban készült. A nemzetközi minta hét ország reprezentatív almintáját tartalmazza. A felmérésben részt vevõ országok: Ausztrália, USA, Nagy-Britannia, NSZK, Olaszország, Ausztria és Magyarország. Összes esetszám: 10 746, a magyar alminta: 912 fõ.

2. TÁRKI 1990, országosan reprezentatív adatfelvétel, N=977.

3. Lásd az 1. és 2. táblát a vallásarányokról.

4. A minta az 1986-os felvételbõl a házasságban élõ 626 személyt és a valamikor volt házasokat egyesíti, míg a szülõket szimbolizáló minta a teljes reprezentatív minta alapján készült. A véletlen elosztásról Hallingshead, A. B. (1950)

5. A homogám házasságok statisztikai esélye (2. sor) és valós értéke (1.) (1986,N=800).

6. Más vizsgálatok szerint a reformátusokra leginkább jellemzõ az "elvallástalanodás" (Tomka, 1990). Ezt a mi vizsgálatunknak is több adata megerõsítette, ám a vallási homogámia-arány ezzel ellentétes következtetést sugall. A látszólagos ellentmondás valószínûleg abból adódik, hogy egyes "református régiókban" rendkívül gyakori a reformátusok közti házasodás.
 

Hivatkozások

Andorka Rudolf 1991: "A házasulók társadalmi helyzete egymáshoz viszonyítva". In: Utasi Á. (szerk.) Társas kapcsolatok. Budapest: Gondolat.

Giddings, F. H. 1908: A szociológia elvei. A társulás és a társas szervezõdés jelenségeinek elemzése. Budapest: Grill Károly Könyvkiadó.

Girard, A. 1974: Le choix du conjoint. Paris: Presses Universitaires de France Nouvelle Edition.

Hallingshead, A. B. 1950: "Cultural fartors in the selection of marriage mates," American Sociological Review.

Kulcsár R. 1978: "A házasság mint a társadalmi átrétegzõdés egyik 'csatornája'", Statisztikai Szemle, 5.

Simmel, G. 1973: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Budapest: Gondolat Kiadó.

Sorokin, P. 1959: Social and cultural mobility. New York: The Free Press.

Tomka M. 1990: "Vallás és vallásosság". In: Andorka-Kolosi-Vukovich (szerk.) Társadalmi riport 1990. Budapest: TÁRKI.

Tönnies, F. 1983: Közösség és társadalom. Budapest: Gondolat Kiadó.

Veblen, Th. 1973: A dologtalan osztály elmélete. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Vukovich György 1962: "A három alapvetõ társadalmi réteg házassági mobilitása", Demográfia, 3.

Weber, Max 1967: Gazdaság és társadalom. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
 
 

1. térkép

 

2. térkép

 

3. térkép