1. A megismerés társadalmi meghatározottsága

A fejünkben létezõ elképzelések, más szóval reprezentációk (Moscovici 1983) meghatározzák számunkra a világot, amelyre aztán mint valóságra reagálunk. Ezek a reprezentációk kollektív eredetûek. Mindenekelõtt arra szolgálnak, hogy konvencionalizálják, tipizálják és uniformizálják azokat a tárgyakat, személyeket és eseményeket, amelyekkel az embereknek a társadalomban dolguk van. A reprezentációk mélyén bujkáló normativitás történeti és társadalmi meghatározottsága leplezett. A reprezentációk a mindennapi életben a "józan ész" szerepét töltik be, Heider (1958) volt az elsõ, aki a társadalom józan ész által kialakított képét elemezve rámutatott e kép sajátosságaira. Szerinte a mindennapi életben az emberek önmaguk cselekvéseit szándékok függvényében értelmezik, és ezt az értelmezést kiterjesztik mások cselekvéseire is. Mivel a cselekedetek a mindennapi életben pozitívak vagy negatívak, ennek megfelelõen a mögöttük meghúzódni vélt szándékok is jók vagy rosszak. A mindennapi ész abban érdekelt, hogy ellentmondásmentes képbe rendezze a szándékokat és a cselekvéseket, következésképpen a "jószándék-jótett-jótevõ", illetve a "rossz szándék-rossztett-rossztevõ" modellek kerülnek túlsúlyba. Ott, ahol ellentmondás merül fel, a személy abban lesz érdekelt, hogy az ellentmondást kiküszöbölje, és a képet módosítsa (pl. ha valaki önmagában fedez fel egy rossz szándékot, vagy azt fedezi fel, hogy egy "rossztevõ" jótettet követ el). Ebben az esetben megindul a kognitív egyensúly helyreállításának folyamata, és a személy visszaállítja az eredeti kiegyensúlyozott modellt. A Heider-féle elmélet nyomán számos kognitív szociálpszichológiai kutatás született, melyek mind azt bizonyítják, hogy a mindennapi tudásban ténylegesen fennáll a "kongitív gazdaságosság" elve (Festinger 1957; Osgood-Suci-Tannenbaum 1957; Abelson et al. 1968). A feszültségmentes világkép kialakításában kitüntetett szerepe van az oktulajdonításnak. A Heider által elemzett személyes vagy belsõ okok mellett az oktulajdonítás kutatói a külsõ okokat is számba veszik. Mindkét oktípusnak megkülönböztethetjük tartós és ideiglenes változatát. Ily módon egy négy okból álló készlet keletkezik, melybõl a személy aszerint választja ki a számára leginkább megfelelõt, hogy melyik ok elégíti ki leginkább önigazolási szükségletét, illetve melyik van leginkább összhangban a kollektív identitását támogató ideológiai kerettel (Weiner et al. 1972).
 

2. A szegénység és gazdagság társadalmi reprezentációi

A szegénység és a gazdagság két nagyhatárú séma, melyek segítségével az emberek értelmezni és érteni képesek azt a tényt, hogy a társadalomban egyenlõtlenül oszlanak el a különbözõ elõnyök és hátrányok. A modern társadalomban ezeknek az elõnyöknek és hátrányoknak az észlelésébe belejátszanak az individualitás észlelésére kialakított sémák is. A tradicionális társadalmakban a szegénység és gazdagság értelmezése sorsszerû, társadalmon kívüli okok hatását feltételezõ sémáktól függött. A modern társadalomban - összefüggésben az egyéni mozgástér és az egyéni teljesítmény szerepének megnövekedésével - elõtérbe került a felelõsség és az egyéni szabadság. Ennek következtében az elõnyös vagy hátrányos társadalmi pozíciókba való bekerülés magyarázatába az egyéntõl függõ okok tulajdonítása is belevegyült.

Pszichológiailag nyilvánvaló, hogy akár az egyéntõl független, akár az egyéntõl függõ okok tulajdonítása kerül elõtérbe, mindkét értelmezés helyes lehet. Ugyanakkor látnunk kell, hogy amennyiben az egyéntõl független okok tulajdonítása kerül elõtérbe, annak mélyén egy olyan ideológia nyilvánul meg, melynek tanítása szerint a társadalomban kollektív erõk munkálnak, és az egyén ezeknek az erõknek a tehetetlen játékaként kerül hol elõnyös, hol hátrányos pozícióba. Az ideológia rejtett elõfeltevése, hogy a szóban forgó kollektív erõk kikutatásuk és megismerésük révén megváltoztathatók, és ily módon a társadalomban az egyenlõségek vagy egyenlõtlenségek végsõ soron a politikai akarat mûveként alakíthatók. Másfelõl, ha az elõnyök és hátrányok okait kutató gondolkodásban az individuális okok kerülnek elõtérbe, akkor egy olyan rejtett ideológiai háttér meglétére gyanakodhatunk, mely kizárólag az egyéni akaratra, illetve teljesítményre vezeti vissza a fölemelkedést vagy lesüllyedést. Ezáltal a kollektív meghatározottságok nemcsak a megismerési horizontból, hanem a politikai cselekvést befolyásoló lehetséges motívumok sorából is kiszorulnak.

A kétféle domináns ideológia (Kluegel-Smith 1986) között a döntõ különbség az esélyek eltérõ értelmezésében, valamint az osztó igazságosság elveinek eltérõ felfogásában ragadható meg. Az egyikfajta ideológia az esélyeket az egyénektõl függetlenül, strukturális meghatározottságban szemléli, aminek következtében a társadalom különbözõ csoportjai kategoriálisan tûnnek elõnyös vagy hátrányos helyzetûeknek. A kategoriális meghatározottság következtében az esély objektív valószínûség, melynek ereje alól az adott csoportba beleszületett egyén nem tudja kivonni magát. Aki szegény, szegénynek született, és ivadéka is szegény marad. És megfordítva, a gazdagság is sorsszerû. Ezzel szemben a másik domináns ideológia az esélyt döntõen a cselekvõ egyén szemszögébõl értelmezi, ami azt jelenti, hogy a cselekvés során realizálódó pozitívumok vagy negatívumok elsõdlegesen azon múlnak, hogy az egyén ki tudja-e aknázni a számára adódó pozitív lehetõségeket, illetve el tudja-e kerülni az érvényesülését veszélyeztetõ buktatókat. Következésképpen, aki szegény, az maga tehet róla, és aki gazdag, az a maga szerencséjének kovácsa.

E domináns ideológia kiinduló tétele az "esélyek egyenlõsége", melyet pszichológiai tõkeként minden egyén potenciálisan birtokol, és csak rajta áll, hogy azt miként fordítja a maga javára, illetve miként tékozolja el. Olyan igazságossági elv munkál e tétel mögött, melynek lényege az érdem és a teljesítmény. Ezzel szemben a strukturális vagy kollektív szempontokra alapozó ideológia azáltal, hogy tagadja az egyén szerepét az egyenlõtlenségek létrejöttében, az egyenlõséget nem annyira az egyének, hanem kategoriális csoportok egésze számára kívánja létrehozni, fenntartani és fokozni. Ennek legitimációja lehet a szükségletekre való hivatkozás és a szükségletek szerinti egyenlõsítés.

Amikor az egyén válaszadási helyzetben a gazdagságról és a szegénységrõl vélekedik, akarva-akaratlanul e két domináns ideológia egyikéhez vagy másikához kell hogy folyamodjon. A különbség csak abban van, hogy konzisztens vagy indkonzisztens módon merít a domináns ideológia által kínált érvek készletébõl.

Az egyén választhat okok között (strukturális okok: gazdasági-társadalmi rendszer, eleve létezõ egyenlõtlenségek, nem, etnikai, regionális státusz, örökség, korrupció, protekció, politikai befolyás, kliens-kapcsolat stb., individuális okok: tehetség, szorgalom, kockázatvállalás, vállalkozás, alkalmasság, illetve mindezek hiánya, lustaság, gyávaság, alkalmatlanság, tehetségtelenség, tékozlás).

Az okok választása mélyén sztereotípiák és elõítéletek is meghúzódhatnak, melyek receptszerûen okok láncolatát feltételezik a gazdagság, illetve a szegénység mögött (nõies, illetve férfias tulajdonságok, melyek eleve kedveznek vagy nem kedveznek az érvényesülésnek, etnikai, vallási, faji sztereotípiák és elõítéletek).

A szegénység-gazdagság attribúció hátterében meghúzódhatnak az egyén saját társadalmi státuszával kapcsolatos értékítéletek és tapasztalatok is (társadalmi önmeghatározás: középosztály-tudat, elittudat, munkásöntudat).

A társadalmi önmeghatározás sok esetben nem azon alapul, hogy az egyén ténylegesen milyen csoportba tartozik, hanem azon, hogy milyen társadalmi csoportba szeretne tartozni. Ez esetben annak a csoportnak a mércéit és értékeit fogja alapul venni saját véleménye kialakításakor, melyet önmaga számára normaként és érvényes összehasonlításként elfogad. Ez azt jelenti, hogy az egyén a vonatkoztatási csoport politikai és ideológiai értékeit elfogadja és magáénak tekinti.
 

3. Az egyenlõtlenség-ítéletek háttere

Amikor tehát az egyének a társadalmi egyenlõségrõl és egyenlõtlenségrõl ítéleteket fogalmaznak meg, és igazságosság vagy igazságtalanság tekintetében értékösszefüggésbe ágyazzák, akkor bármennyire is azt gondolják, hogy saját tapasztalataikra hagyatkoznak, ezeket a tapasztalatokat már eleve keresztül-kasul átjárják társadalmi reprezentációk és rejtett ideológiai elõfeltevések. E tapasztalatok azonban annyiban valóságosak, hogy aktív módon hasznosítják a társadalmi reprezentációk anyagait, és ily módon az egyén számára a valóságot jelenítik meg. A reprezentációknak ez a vonása kritikus helyzetekben mutatkozik meg igazán, amikor a saját helyzet vagy a társadalom viszonyai alapvetõen változnak, a felemelkedés vagy a süllyedés perspektíváját villantva meg. Ez esetben a szegényedõ vagy gazdagodó egyén a tényeket perspektívájának tükrében észleli. A perspektívák látszólag valószínûségként tûnnek föl, de valójában normatívák húzódnak meg mögöttük. A normatívák két tengely szerint rendezõdnek el: az egyén a társadalmat láthatja úgy, hogy az igazságtalanság irányában mozdul el, de úgy is, hogy inkább az igazságosság valósul meg. A másik tengely a társadalmat a növekvõ vagy csökkenõ egyenlõtlenségek szerint képezi le, így két jellemzõ nézetkombináció keletkezik:

a) az egyenlõtlenség igazságtalan - az egyenlõség igazságos,

b) az egyenlõtlenség igazságos - az egyenlõség igazságtalan.

A mai magyar társadalomban azok vannak többségben, akik szerint az egyenlõtlenség igazságtalan, és az egyenlõség igazságos. Ezzel szemben a kisebbség szerint az egyenlõség igazságtalan, és az egyenlõtlenség volna az igazságos. E két markánsan különbözõ normatív nézetkombináció alapja vélhetõen az észlelt státusz emelkedése vagy süllyedése. A kérdés voltaképpen az, hogy az egyenlõtlenség tényeinek észlelése milyen kapcsolatban van az egyenlõtlenségnek tulajdonított értékkel. A megismerési folyamat nem úgy zajlik, hogy a személy észlel egy bizonyosfajta egyenlõtlenséget, mely lehet kicsi vagy nagy, majd ezt követõen leszûri a következtetést, hogy ezt csökkenteni vagy növelni kellene, hanem éppen ellenkezõleg. Aki kívánatosnak tartja a társadalmi egyenlõtlenségeket, az a valóságban is nagy egyenlõtlenségeket lát, míg aki csökkenteni kívánja a társadalmi egyenlõtlenségeket, az a valóságban nagyobb egyenlõséget lát.
 

4. A szegények és gazdagok: ahogyan a magyarok látják õket 1991-ben

Számos, egymástól függetlenül végzett közvéleménykutatás igazolja, hogy Közép-Kelet- Európában általában, és ezen belül különösen Magyarországon, az emberek negatívan és pesszimistán szemlélik a gazdasági és társadalmi problémákat, felnagyítva azok valóságos jelentõségét és súlyát. Vizsgálatunk során mi is hasonló tendenciákat tapasztaltunk.

1991 nyarán egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat keretében 1000 fõs reprezentatív mintának kérdéseket tettünk fel arról, tapasztalnak-e egyenlõtlenségeket, elõnyöket, illetve hátrányokat, hogyan értékelik ezeket a társadalmi különbségeket, mit tartanak belõlük igazságosnak és igazságtalannak, és egyáltalán milyen szempontok határozzák meg számukra az érdemet, érdemtelenséget stb.

Ebben a cikkben azokra a kérdésekre adott válaszokat ismertetjük, melyek arra vonatkoztak, hogy a mai magyar társadalomban az emberek mekkorára becsülik a szegények és gazdagok arányát, és milyen okokra vezetik vissza azt, hogy valaki gazdag vagy szegény.

A megkérdezettek egészében véve szélsõségesen deprivált és polarizált társadalmat látnak maguk elõtt. Szemben a 20 százalék gazdaggal, az emberek átlagosan 50 százalékra becsülik a szegények arányát. Ezen belül a megkérdezettek 40 százaléka vallja, hogy az emberek fele ma Magyarországon szegény.

A szegénység illetve a gazdagság lehetséges okainak általunk összeállított listája egyaránt tartalmazott külsõ és belsõ, tartós és ideiglenes okokat (szerencse, balszerencse, gazdasági-társadalmi rendszer, tehetség, szorgalom, lustaság, laza erkölcsök stb.).

A szegénység és gazdagság okairól vélekedve a válaszadók a felkínált lehetséges alternatívák között igencsak ellentmondásosan válogattak. A felkínált okok között csak gyenge összefüggések voltak kimutathatók. Viszonylag nagy arányban találtunk logikailag egymásnak ellentmondó kombinációkat (az okemlítõk 20%-a), melyek alapján arra következtetünk, hogy a véleményekben nagyfokú a bizonytalanság. Míg az emberek határozottak az elszegényedés és gazdagodás mértékének megállapításában, annál határozatlanabbak abban, hogy milyen okokat látnak az elszegényedés vagy a meggazdagodás mögött.

Az elszegényedés okait az emberek részint az igazságtalan újraelosztásra vezetik vissza, másfelõl magukat a szegényeket hibáztatják, mondván hogy lusták, iszákosak, felelõtlenek. A válaszadók 38%-a a felkínált okok közül egyikrõl sem feltételezte, hogy gyakran idézi elõ a szegénységet.

Egyetlen okot emelt ki a válaszadók 35%-a. Ezek közül a laza erkölcsöt említette 38, a gazdasági rendszert marasztalta el 37, és az egyenlõtlen esélyeket 9 százalék. Voltak, akik egyszerre két okot is gyakorinak véltek a szegénység elõidézésében (16%). Egyik részük a személyi (belsõ) okokat és a strukturális (külsõ) okokat egyaránt gyakorinak vélte. A másik részük mindkét esetben strukturális okokat említett. Egészében véve a két okot kiemelõ válaszadók között azok voltak relatív többségben, akik egyszerre jelöltek meg személyes és strukturális okokat. Végül volt egy kisebbség, mely három vagy még annál is több okot emelt ki egyszerre.

Ugyancsak 38 százalék körül alakult azoknak az aránya, akik a gazdagság lehetséges okait mérlegelve a felkínáltak közül egyiket sem tartották gyakorta elõfordulónak. Az okok közül egyet emelt ki mint különösen gyakori okot 24 százalék. A gazdagodás észlelése sehol nem döntõ tapasztalat, ám a kevésszámú gazdag erkölcsi elmarasztalása, gyanúsítása annál elterjedtebb. Van ugyan olyan nézet is, amely a gazdagodást rendszerspecifikus okokkal magyarázza, ebben az esetben azonban kiderül, hogy maga a struktúra gyanús, igazságtalanságokkal teli.

Mind a szegénység, mind a gazdagság lehetséges okainak listája hét itembõl állt. Az itemeket eleve úgy állítottuk össze, hogy tükrözzék a szegénységhez, illetve a gazdagsághoz vezetõ út társadalmi-struktwális összetevõit (a gazdasági rendszer által biztosított elõnyök, illetve hátrányok, diszkrimináció megléte vagy hiánya, az esélyek egyenlõsége vagy egyenlõtlensége), illetve legyenek köztük a hétköznapi személypercepció természetével inkább megegyezõ személyes okok is (tehetség megléte vagy hiánya, az erõfeszítés, szorgalom, kemény munka megléte vagy hiánya, az egyén morális minõsége).

A válaszok faktoranalízise alapján egyértelmûvé vált, hogy a válaszadók pontosan észlelték a felkínált okok listájába rejtett két dimenziót. Mind a szegénység, mind a meggazdagodás esetében két rejtett háttérváltozó különült el, melyek közül az elsõ a makroszintû vonatkozásokat tükrözte (SZEG1, GAZD1), a második pedig az egyéni vonásokat hangsúlyozta (SZEG2, GAZD2).
 

5. Középosztály és marginalizáció

Volt egy kérdés, melyben arra kértük a válaszadókat, hogy becsüljék meg, szerintük hány százalékra tehetõ Magyarországon a szegények aránya. Egy másik kérdésben pedig azt kértük a válaszadóktók, hogy becsüljék meg, szerintük milyen arányú a gazdagak elõfordulása a mai magyar társadalomban. A szegénység és a gazdagság arányainak becslését tehát két külön kérdésben tettük a válaszadók feladatává. A válaszok alakulását feltételezésünk szerint az befolyásolta, hogy a válaszadókban milyen rejtett kép alakult ki a társadalomról. E rejtett társadalomkép felderítése érdekében a két válasz alapján két új változót képeztünk. Az elsõ változó segítségével (DIFF) azt tudjuk kideríteni, hogy a válaszadó milyen mértékben látja szélsõségesen megosztottnak a társadalmat szegények és gazdagok között. Ezt a változót úgy képeztük, hogy a szegények észlelt arányából kivontuk a gazdagok észlelt arányát. Értelemszerûen minél nagyobb a változó pozitív értéke, annál szegényebbnek látja a válaszadó a társadalmat általában véve.

A másik változó segítségével (KOZEP) azt tudtuk megállapítani, hogy a válaszadó mekkora középréteget lát. Összeadván a szegények és gazdagok becsült arányait, a kapott számot kivontuk százból. Minél magasabb a kivonás eredménye, annál jelentõsebb nagyságú középosztályt lát valaki. Aki a szegények és a gazdagok arányát kiegyensúlyozottnak látja, az vélhetõen középosztályi társadalmat képzel el, mely kisebb mértékû társadalmi egyenlõtlenségekkel jár.

1. ábra
A társadalmi polarizáltság percepciója: szegények aránya - gazdagok aránya

Az 1. ábra jól szemlélteti azt, amit már korábban elmondtunk. Jelentõsen nagyobb azoknak a száma, akik több szegényt látnak a mai magyar társadalomban, mint azoké, akik több gazdagot vélnek látni.

A 2. ábra azt mutatja, hogy annak arányában csökken a válaszadók száma, hogy milyen mértékben látják a társadalmat középosztályi jellegûnek.

2. ábra
A középosztály észlelt mértéke

A teljes mintában kapott válaszok alapján kirajzolódó általános helyzetképet szemlélteti az elsõ grafikon (lásd 1. melléklet). A mintát decilis csoportokra bontva jól látható, hogy az elsõ decilisben azok találhatók, akik csak szegényeket, illetve csak gazdagokat látnak a társadalomban (de persze a sok szegényhez képest jóval kevesebb gazdagot). A második decilis csoport egészen specifikus: itt azokat a válaszadókat találjuk, akik az egész magyar társadalmat szegénynek látják. Az ezt követõ decilis csoportok elsõsorban abban különböznek, hogy egyre nõ a látott középosztály mértéke. Jellemzõ az a tendencia, hogy míg a gazdagok vélt aránya nagyjából azonos (10-15%), addig a szegények vélt aránya folyamatosan csökken. Minél inkább lát tehát valaki középosztályt, annál kevesebb szegényt hajlandó észlelni.

A második grafikon (lásd 2. melléklet) szemléletesen mutatja, hogy az imént vázolt általános kép miként alakul a válaszadók iskolai végzettsége szerint. A grafikon alapján két tendencia bontakozik ki. Minél magasabb a válaszadók iskolai végzettsége, annál kisebb a gazdagok becsült aránya, és megfordítva, minél alacsonyabb a válaszadók iskolai végzettsége, annál inkább hajlamosak viszonylag sok szegényt látni a társadalomban. Az a tendencia, hogy a szegények becsült arányának rovására növekszik a középosztály vélt aránya, jellemzõ módon az iskolai végzettség függvényében alakul. Különösen megugrik a középosztály becslése a fõiskolát és az egyetemet végzettek esetében. E függõ változót sem a jövedelmi helyzet, sem a mobilitási háttér függvényében nem magyaráztuk, mivel adataink erre nem adtak lehetõséget.

Amennyiben összefüggést valószínûsíthetünk a köztudatban szegénységnek minõsülõ állapot és az alacsony iskolai végzettség között, illetve a "gazdagság" és a magasabb iskolai végzettség között, akkor azt mondhatjuk, hogy a szegények inkább a szegények+gazdagok csoportját becsülik nagyra, míg a középosztálybeliek a saját táborukat látják nagynak.

A statisztikai próbák eredményének ismeretében azonban azt kell mondanunk, hogy a grafikonok által szemléltetett tendenciák némiképp félrevezetõek, mivel a polarizált, illetve kiegyenlített társadalomkép a megkérdezettek társadalmi státuszjegyeivel csak gyenge összefüggést mutat.
 

6. A tényleges és kívánatos jövedelemeloszlás

Az eddigiek során a szegénység és a gazdagság szociális reprezentációival foglalkoztunk, melyek közvetve nyújtanak információt arról, hogy a megkérdezettek milyennek látják a társadalomban az elosztási viszonyokat. Ha közvetlenebb képet akarunk nyerni arról, hogy a megkérdezettek miként ítélik meg az elosztási viszonyokat, akkor konkrétabban kell kérdeznünk. Vizsgálatunk során feltettük azt a kérdést, hogy mennyit keres egy nagyvállalat vezérigazgatója, és mennyit keres egy szakmunkás. Természetesen azt is megkérdeztük, hogy mennyi a válaszadó saját jövedelme. (Mindhárom esetben havi nettó jövedelemrõl volt szó. Ha elosztjuk a vezérigazgató aktuálisan becsült jövedelmét és a szakmunkás aktuálisan becsült jövedelmét, egy új változót kapunk (VAN), mellyel a 7. fejezetben foglalkozunk majd).

Ezzel párhuzamosan a válaszadóktól becsléseket kértünk arra vonatkozólag, hogy mekkora jövedelmet tartanának igazságosnak a vezérigazgató, a szakmunkás és saját maguk vonatkozásában. (Az igazságosnak tartott jövedelem hányadosa lett a KELL változó, mellyel szintén késõbb foglalkozunk. A VAN és a KELL változók hányadosa az EGYENL változó.)

1. táblázat
A tényleges és igazságos jövedelem

Egy nagyvállalati vezérigazgató becsült átlagos havi jövedelme:	72.000 Ft
Egy nagyvállalati vezérigazgató igazságosnak tartott havi jövedelme:	48.000 Ft
Egy vállalati szakmunkás becsült átlagos havi jövedelme:	10.800 Ft
Egy vállalati szakmunkás igazságosnak tartott havi jövedelme:	16.000 Ft
Saját személyes bevallott havi jövedelemátlag:	10.000 Ft
Havonta önmagának igazságosnak tekintett jövedelemátlag:	17.000 Ft

A kérdezettek bevallott saját havi jövedelme látható módon megegyezik a szakmunkások becsült havi átlagos jövedelmével. Az igazgatók becsült jövedelme ennek mintegy hétszerese, amibõl erõteljes egyenlõtlenségérzetre következtethetünk. Különösen figyelemreméltó, hogy míg a szakmunkások esetében a válaszadók átlagosan 60 százalékos jövedelememelkedést tartanának kívánatosnak az igazságosság jegyében, addig teljesen ellentétes tendencia érvényesül a nagyvállalati igazgatók esetében igazságosnak tartott jövedelem megállapításában: ez átlagosan 30 százalékos jövedelemcsökkentést jelent.

Ezek az adatok több mint különösek. Figyelembe véve az infláció mértékét (25-35%), valamint a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett létminimum értékeket^*, mind a reális, mind az igazságosnak tartott jövedelmek abszolút értékben túl alacsonynak tûnnek. Ezt magyarázhatjuk az alacsony igényszintekkel, az alacsony inflációs várakozásokkal. A másik figyelemreméltó tény, hogy a megkérdezettek szinte egyöntetûen a jövedelemolló összehúzását, azaz a mai magyar jövedelmi egyenlõtlenségek radikális csökkentését tartják kívánatosnak. Eredményeink tehát azt mutatják, hogy a mai magyar társadalomban a jövedelmekre vonatkozóan olyan szociális reprezentáció uralkodik, melyet egyfelõl az alacsony igényszint hat át, másfelõl a nivelláció vágya jellemez. Az igazságosság eszménye igencsak közel áll ahhoz, amit Marx annak idején nyers kommunizmusnak, más szóval az "ínség egyenlõségének" nevezett.

2. táblázat
A nagyvállalati vezérigazgatók észlelt jövedelméhez képest igazságosnak tartott jövedelemcsökkentés mértéke

	Válaszadók százaléka
legalább 50%-ot csökkentene	15
40-50%-ot csökkentene	19
1-40%-ot csökkentene	17
nem változtatna	19
növelné	4
nem tudja, nem válaszol	26

A radikális nivellálás vágyát szinte egyáltalán nem befolyásolja az, hogy a válaszadók mekkorára becsülik nagyvállalati vezérigazgatók aktuális jövedelmét. Akár úgy ítélik meg, hogy egy igazgató 50 000 forintot keres havonta, vagy akár 100 000 forintot, jövedelmét mindenképpen csökkentenék.

3. táblázat
A vállalati igazgatók aktuálisan becsült jövedelme és a jövedelemelvonás mértéke az igazságosság jegyében

Becsült mai jövedelem Ft-ban	Jövedelemvál- toztatás %-ban	Esetszám
Teljes minta	-29	751
-20 000	81	7
20-30 000	-7	36
30-40 000	-11	78
40-50 000	-20	103
50-60 000	-33	103
60-70 000	-37	52
70-80 000	-39	96
80-90 000	-37	19
90-100 000	-37	257

Hiányzó eset = 249 24.9%

Ha a 3. táblázatot adótáblázatként olvassuk, az derül ki, hogy 1991-ben, az államszocializmus bukását követõen egy évvel a magyar társadalomban a lehetõ legprogresszívebb adóelvonás eszménye uralkodik.

A mai magyar közvéleményt jellemzõ alacsony igényszinten mozgó, nivelláló beállítódás általában véve igen gyenge összefüggést mutat a társadalmi polarizáció (szegények és gazdagok aránya) észlelt mértékével, illetve a középosztályosodás tendenciájának észlelésével, valamint a válaszadók saját jövedelmi pozíciójával egyaránt (akár a bevallott saját jövedelmeket, akár az igazságosnak tartott saját jövedelmeket nézzük).

Az általánosan tapasztalt alacsony igényszinten stabilizálódó jövedelemnivellálást, vagy más szóval, erõteljes mértékû progresszív adózást leginkább a megkérdezettek iskolai végzettsége befolyásolja. A magasabb iskolai végzettség valamelyest növeli a nagyobb jövedelemkülönbségek elfogadása iránt mutatott hajlandóságot.

4. táblázat
4 nagyvállalati vezérigazgatók észlelt jövedelméhez képest igazságosnak tartott jövedelemcsökkentés mértéke a válaszadók iskolai végzettségének függvényében (az iskolai végzettséget a befejezett iskolai osztályok számával mérjük)

	Elvégzett iskolai osztályok száma	Válaszadók százaléka
Teljes minta	10.0	100
legalább 50%-ot csökkentene	9.0	15
40 - 50%-ot csökkentene	10.6	20
1-40%-ot csökkentene	10.0	18
nem változtatna	11.3	19
növelné	11.0	4
nem tudja, nem válaszol	9.0	26

A 4. táblázat alapján látható, hogy minél magasabb az iskolai végzettség, annál kevésbé érvényesül az erõteljes nivellálási vágy.

Az igazságosnak tartott jövedelemelosztás szociális reprezentációjához tartozik az a kérdés is, melynek, segítségével azt kutattuk, hogy a megkérdezettek általában milyen mérvûnek tartják a jövedelmi egyenlõtlenségeket a mai magyar társadalomban. A korábban tárgyalt tények ismeretében nem meglepõ, hogy a válaszolók (N=7477 64 százaléka túl nagynak tartotta a jövedelemkülönbségeket. Nagynak tartotta a különbségeket a válaszadók 27 százaléka. Összesen tehát a kérdésre válaszolók 91 százaléka sokallta a legkisebb és legnagyobb jövedelmek közötti különbségeket. Értelemszerûen minél inkább sokallja valaki a jövedelemkülönbségeket, annál erõteljesebben munkál benne a progresszív jövedelemelvonás vágya. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy még az a csekély számú válaszadó is túlzottnak tartja a jövedelemelosztás mértékét, akik a vállalati vezérigazgatók aktuális jövedelmét nem akarnák csökkenteni.

Az eddigiek során tényítéletek és valószínûségítéletek mérése segítségével igyekeztünk rekonstruálni a magyarok társadalmi igazságosságra vonatkozó szociális reprezentációit, és megállapítottuk, hogy az igazságosság mércéje az alacsony igényszinten mozgó egyenlõség. A mai magyar társadalomban uralkodó jövedelmi egyenlõtlenségeket ehhez a mércéhez képest a lakosság valószínûleg igazságtalannak tartja, hiszen az észlelt különbségek mértéke messze meghaladja a kívánatosnak tartott különbségek mértékét. Korábban már említettük, hogy az igazságosnak tartott egyenlõség megteremtése érdekében mutatkozó jövedelemcsökkentõ tendencia táblája vészesen hasonlít egy progresszív-adótáblához. A feltett kérdéseink egyike direkt módon arra vonatkozott, hogy a válaszadók a gyakorlatban is helyeselnének-e olyan központi jövedelemelvonó stratégiát, mely maximalizálná a realizálható jövedelmeket.

Nem meglepõ, hogy ez az elképzelés meglehetõsen népszertû volt a válaszadók körében. Az 5. táblázat legszélsõ oszlopa mutatja az alapmegoszlásokat, melyekbõl kiderül, hogy a válaszadók több mint fele (57%) egyetértett a jövedelmek maximalizálásával. Ezzel szemben a válaszadók mintegy egyharmada ellenezte ezt a drasztikus jövedelemelvonó lépést, mely az államszocializmus elmúlt négy évtizedének jellemzõ gyakorlata volt.

5. táblázat
A jövedelmek maximalizálásának elvével való egyetértés és a vállalati vezérigazgatók jövedelemelvonása az igazságosság jegyében

A vezérigazgatók aktuális jövedelmének változtatása az igazságosság jegyében
jöv. max.	min 50% csökkent	40-50% csökkent	1-40% csökkent	nem vál- toztat	növel
Nagyon egyetért	65%	57%	41%	30%	26%	46%
Egyetért	10%	12%	13%	10%	3%	11%
Sem-sem	9%	9%	15%	9%	14%	11%
Nem ért egyet	6%	8%	15%	17%	11%	12%
Nagyon nem ért egyet	10%	14%	16%	35%	46%	20%
N =	147	191	175	188	35	736
	20%	26%	24%	26%	4%	100%

A jövedelmek maximalizálásának politikájával azok értenek elsõsorban egyet, akik a vállalati vezérigazgató aktuális havi átlagos jövedelmét jelentõs mértékben csökkentenék. A jövedelemstop államszocialista elvét elutasítók csak azok körében érnek el számottevõ arányt, akik a vállalati vezérigazgatók aktuális havi átlagos jövedelmén nem akarnának változtatni (vagy éppen növelni akarnák) az igazságosság jegyében.

Ez pedig közvetlenül vezet a jövedelemelvonó kormányzati politika elfogadásához. Összességében a jövedelemelosztásra vonatkozó igazságossági ítéletek a társadalomban ma is mûködõ egyenlõsítõ tendenciákat sugallják. A magas jövedelmekkel szemben mutatott ellenérzés, valamint az állami jövedelemelvonás és korlátozás elfogadása, sõt preferálása véleményünk szerint legalább három forrásra vezethetõ vissza.

a) Egyes válaszadókban lappanganak olyan attitûdök és igazságosságfelfogások, amelyek szerint az állam feladata, hogy polgárai "alapvetõ" szükségleteit - akár a polgárok akarata és saját szükségletdefiníciójuk ellenében is - kielégítse. Ez a gyakorlatban Magyarországon az 1960-as évek közepétõl valóban jelentett bizonyos fokú gondoskodást és szociális biztonságot, jóllehet roppant alacsony szinten.

b) Az általános szociális biztonság megteremtését központi jõvedelemelvonás révén azok is fontosnak tarthatják, akik egyébként nem rokonszenveznek a diktatorikus szocializmussal. Ez esetben szociáldemokrata beállítódásra gyanakodhatunk, mely a redisztribúció és a demokratikus hatalomgyakorlás elveit próbálja összeegyeztetni. Bizonyára akadtak válaszadóink közül ilyenek is.

c) Ha az emberek mindennapi világából indulunk ki, akkor feltételezhetjük egy olyan igazságossági várakozás meglétét, melyet a mindennapi élet számos ténye (a televízióban látott reklámok, luxusüzletek kirakatai, drága autók, hivalkodó fogyasztás stb.) felsebez. Ennek következtében a frusztráció, a felháborodás, a javak társadalmi elosztása észlelt módjának reflexszerû elutasítása jut túlsúlyra a személyben.

Sajnos adataink nem teszik lehetõvé, hogy a leírt általános és intenzív igazságtalanság-élmény, valamint a mögötte lappangó alacsony igényszintû egyenlõsítés-eszmény forrásait a statisztikai megbízhatóság szintjén kimutathassuk. Két olyan tényt említhetünk, melyek alapján úgy véljük, hogy a feltárt szociális reprezentáció felsorolt forrásai közül valószínûleg a harmadik, a mindennapi tudat diffúz és pragmatikus beállítódása lehet a domináns. Ezt valószínûsítheti, hogy a feltárt kognitív elemek között inkonzisztenciákat, az együttjárások hiányát találtuk. Az a tény, hogy a magyarázó változók közül egyedül az iskolai végzettség esetében tapasztaltunk hatásokat, szintén amellett szól, hogy spontán, végiggondolatlan ellenérzésbõl származó igazságosság-attitûdrõl van szó, amely aktiválásának nem feltétele a gondolati vagy ideológiai háttér megléte. Kérdés, hogy ez az attitûd támasza lehet-e a jövõben olyan politikai erõknek, melyek szocialista programmal lépnek fel (Kolosi T.-Szelényi L-Szelényi Sz-B. Western 1991).
 

7. Az egyenlõtlenségtudat lineáris modellje

Elemzésünk következõ részében az érdekel bennünket, hogy miként lehet az eddigiekben vizsgált tudati jelenségeket egy egységes összefüggésrendszerbe foglalni. Elsõsorban az foglalkoztat bennünket, hogy a szegénység és a gazdagság megítélésében milyen motívumok játszanak szerepet.

Korábbiakban bemutattuk, hogy az ezt vizsgáló item-sorunkra adott válaszok mind a szegénység, mind a gazdagság okai vonatkozásában két-két jól elkülönülõ faktorra vezethetõk vissza: az elsõ faktor azokat az itemeket összegezi, amelyek arra vonatkoznak, hogy a szegénység, illetve a gazdagság alapvetõen társadalmi okokkal magyarázható, míg a második faktor azokat az itemeket foglalja magában, amelyek szerint elsõsorban az individuum attribútumaiból következik az, hogy ki válik szegénnyé, illetve gazdaggá, tehát a szegénység az egyén "hibáinak", míg a gazdagság az egyén "érdemeinek" tudható be.

Feltételezésünk szerint az ezzel kapcsolatos vélekedések viszonylag szoros összefüggést mutatnak azzal, hogy a megkérdezettek más vonatkozásban miként viszonyulnak a társadalmi egyenlõtlenségekhez. Három ilyen tudati közvetítõ mechanizmust feltételeztünk:

a) Úgy gondoljuk, hogy a szegénység-gazdagság okairól való vélekedés az egyének általános társadalomképébe ágyazódik be. Említettük, hogy a válaszadók minél kisebb arányban láttak gazdagokat és szegényeket, annál kiegyenlítettebbnek látták a társadalmat, azaz annál nagyobb középréteg létét feltételezték. Másfelõl a szegényekre és a gazdagokra adott becslések különbsége azt mutatta, hogy a válaszadók a társadalom egészét mennyire tekintik szegénynek, illetve jómódúnak. Ha valaki úgy véli, hogy a szegények létszáma sokszorosan meghaladja a gazdagokét, abból az következik, hogy az egész társadalmat szegényebbnek látja. Aki viszonylag kevés szegényt és sok gazdagot lát, az egészében véve jómódúnak képzeli a magyar társadalmat. Ennek megfelelõen feltételezzük:

Hipotézis 1: Aki kiegyenlítettebbnek látja a társadalmat, az hajlamos a szegénységet és a gazdagságot inkább egyéni hibának és érdemnek tekinteni, míg aki nagyobb egyenlõtlenségeket feltételez, az inkább társadalmi okokra vezeti vissza a szegénység és a gazdagság tényét.

Hipotézis 2: Aki az egész társadalmat szegényebbnek véli, az a szegénységet és a gazdagságot inkább társadalmi okokra vezeti vissza, míg aki úgy gondolja, hogy Magyarország viszonylag jobb módú ország, az inkább egyéni érdemnek tulajdonítja a meggazdagodást és inkább egyéni hibának, ha valaki elszegényedik.

b) Feltételezzük, hogy a szegénységrõl és a gazdagságról való gondolkodást befolyásolja az is, hogy valaki hova helyezi saját magát a társadalmi hierarchiában, mi az õ szubjektív réteghelyzete. A szubjektív réteghelyzet mérése céljából a megkérdezetteket arra kértük, hogy helyezzék el saját magukat egy létra alakú tíz fokú skálán, ahol az elsõ lépcsõ a legalacsonyabb státuszú embereket jelentette, míg a tizedik lépcsõ a legmagasabb státuszú embereknek felelt meg (SZUBJ). Mivel az egyéni okokra való visszavezetésnek a gazdagság esetében pozitív, a szegénység esetében viszont negatív konnotációja van, feltételeztük, hogy:

Hipotézis 3: Aki saját magát magasabbra helyezi a társadalmi hierarchiában, az mind a szegénység, mind a gazdagság vonatkozásában inkább elfogadja az egyéni oktulajdonításokat. Aki viszont önmagát a társadalmi réteghelyzetet mérõ skálán alulra helyezi, az inkább a társadalmi oktulajdonításokat fogja elfogadni, miközben elutasítja az egyéni oktulajdonításokat.

c) Végül úgy gondoljuk, hogy a szegénység-gazdagság okának megítélését az egyenlõsítõ törekvések és attitûdök is erõsen befolyásolják. Emlékeztetünk arra, hogy a kutatás során megkérdeztük, mekkorának vélik ma az emberek egy vezérigazgató és egy segédmunkás jövedelmét. A válaszok alapján, mint arra már utaltunk, három változót képeztünk (VAN, KELL, EGYENL).

Hipotézis 4: Feltételezzük, hogy, aki aktuálisan nagy jövedelemkülönbségeket lát és ennél kisebbeket tart kívánatosnak, tehát egyenlõsíteni akar, az inkább társadalmi, míg aki differenciálni' akar, az inkább egyéni okokra vezeti vissza a szegénységet és a gazdagságot.

Természetesen a szegénység és a gazdagság megítélése nemcsak más attitûdökkel, hanem a megkérdezettek valós léthelyzetével is összefügg. A változók korrelációs mátrixának elemzése azt mutatta, hogy a státusváltozókkal (az iskolai végzettséggel, a foglalkozással és a jövedelemmel) mért léthelyzet valóban összefügg, ha nem is túl erõsen, az igazságtalanság szociális reprezentációjának egyes komponenseivel. Ezt az összefüggést az életkor változójának esetében is tapasztaltuk. A státusváltozókat az elvégzett iskolai osztályok számával (ISK), a foglalkozások presztízsével (FOGL) és a háztartás egy fõre jutó jövedelmével (JOV) mértük. (A korrelációk és a regressziós elemzések azt mutatták, hogy a családi jövedelem erõsebb kapcsolatban van a másik két státuszváltozóval és az attitûd kérdésekkel is, mint a személyes jövedelem.) Az életkort a természetes években mértük (KOR). A korábbi fejezetekben tárgyalt eredmények és a szakirodalom (Kluegel-Smith 1986) alapján a következõ hipotéziseket állítottuk fel:

Hipotézis 5: A magasabb státuszúak gazdagabbnak és kiegyenlítettebbnek látják a társadalmat, saját magukat magasabbra helyezik a társadalmi hierarchiában, kevésbé kívánják a jövedelmeket nivellálni, és ennek megfelelõen inkább egyéni, mint társadalmi okra vezetik vissza a szegénységet és a gazdagságot. Az alacsonyabb státuszúak pedig ellenkezõ módon vélekednek.

Hipotézis 6: Az idõsebbek attitûdjei a magasabb, a fiatalabbaké az alacsonyabb státuszúakéihoz lesznek hasonlatosak. Más demográfiai és háttérváltozók (nem, település, származás) semmilyen önálló szignifikáns lineáris kapcsolatot nem mutattak az itt elemzett szociális reprezentációs változókkal.

Úgy véljük, hogy az egyenlõtlenségtudat itt vizsgált dimenziói között lineáris kapcsolatok vannak, következésképpen a közöttük levõ összefüggések egy lineáris modellel jól leírhatók. E feltételezés képezte az alapját annak, hogy az elemzés során LISREL típusú modelleket (Jöreskog-Sörbom 1989) alkalmaztunk (lásd 3. melléklet). A modellépítés során a LISREL modellek belsõ feltételrendszere mellett lépésrõl lépésre haladtunk, s mindig azokat a modelleket fogadtuk el, amelyek statisztikailag megfelelõ szinten illeszkedtek az adatokhoz (tehát a modell feltételezései mellett a kiinduló korrelációs mátrix megfelelõen rekonstruálható volt). A végsõ modell igen jó illeszkedést mutat (55 szabadságfok mellett a valószínûségi chi-négyzet értéke 51,11, ami 62,4 százalékos valószínûséggel illeszkedik). Figyelembe véve a viszonylag nagy esetszámot (a hiányzó esetek páronkénti kezelésével a minimális esetszám 648) ez igen jól illeszkedõ modellre utal.

A modell építésében mind a független változók esetében, mind a szegénységre és gazdagságra vonatkozó függõ változók esetében azt kaptuk, hogy a mért változók látens változókká állnak össze:

a) A három státuszváltozó egy látens változóba kapcsolható össze (STATUSZ), amely az iskolai végzettséggel van a legszorosabb kapcsolatban (.759). Ezt követi a foglalkozás (-.501), míg a jövedelemmel való kapcsolat relatíve a leggyengébb (.438). (Itt és a továbbiakban a sztenderdizált együtthatókat közöljük a zárójelben). A reziduálisok elemzése azt mutatta, hogy az iskolai végzettségnek van egy csekély önálló hatása a középréteg nagyságának becslésére, de ez a modellt lényegében nem zavarta.

b) Az életkor önálló hatása akkor érvényesül tisztán a modellben, ha megtisztítjuk az iskolázottsággal való kapcsolatától. A fiatalabbaknak ugyanis alacsonyabb a foglalkozási presztízse és a jövedelme, de magasabb az iskolai végzettsége, tehát az életkor nem ugyanolyan irányú kapcsolatban van a három státuszváltozóval. Ezért a modell akkor illeszkedik jól, ha egy KOR1 nevû látens változót képzünk, amelyet determinál az életkor, de negatívan kapcsolódik az iskolázottsághoz (-.357). Ezáltal az életkor hatását megtisztítottuk a fiatalabb iskolázottabbak hatásától.

c) Bonyolultabb a helyzet a szegénység-gazdagság változók esetében. A négy mért változó ugyanis három látens változót képez: az elsõ (TARS) mind a szegénység (.621), mind a gazdagság (.612) vonatkozásában a társadalmi magyarázatot preferálja és elutasítja a gazdagság egyéni érdemként kezelését (-.229). A szegénység-gazdagság értelmezése itt egy radikális társadalomkritikai attitûdbe ágyazódik. A második rejtett változó (EGYENI) fõként a szegénység esetében az egyéni hibákat tartja meghatározónak (.754), de a gazdagságot is inkább egyéni érdemnek tekinti (.256). Végül a harmadik látens változó (GAZD) esetében elkülönül az az attitûd, hogy a gazdagságnak ugyan alapvetõen társadalmi okai vannak (.836), de az egyén törekvése, érdemei is szerepet játszanak benne (.164).

Azt látjuk tehát, hogy az egyéni, illetve a társadalmi oktulajdonítás a szegénység és a gazdagság esetében jórészt párhuzamosan fut, de van egy népességcsoport, amely ha gyengén is - kifejezésre jut, hogy az egyéni oktulajdonítás a szegénység esetében negatív, a gazdagság esetében viszont pozitív konnotációkat hordoz.

Elemzésünk a következõ eredményekkel járt (lásd 4. melléklet).

1. Státuszhatás

A magasabb státuszúak szubjektíve is magasabbra helyezik magukat (STATUSZ- SZUBJ .473), s kiegyenlítettebbnek látják a társadalmat (STATUSZ-KOZEP .325), nagyobb jövedelmi egyenlõtlenségeket tartanak kívánatosnak (STATUSZ-KELL .381), kevésbé akarnak egyenlõsíteni (STATUSZ-EGYENL -.115), mint az alacsonyabb státuszúak.

2. Orientációs percepció

A jövedelemkülönbségek észlelését nem befolyásolja sem az objektív, sem a szubjektív státusz. Kizárólag a személyi egyenlõtlenséggel kapcsolatos attitûdök fejtenek ki hatást a jövedelemkülönbségek észlelésére. Az igazságosság jegyében kívánatos jövedelemkülönbségek mértékét sokkal kevésbé befolyásolja az, hogy ki mekkorának látja ma a jövedelmi különbségeket (VAN-KELL .054), mint fordítva. A jövedelemkülönbségek észlelése a kívánatos jövedelmi egyenlõtlenségektõl függ (KELL-VAN .491). A tények észlelését két ellentétes hatás befolyásolja. A jelenlegi jövedelemkülönbségeket egyaránt nagyobbnak vélik azok, akik a jövõben is nagyobb jövedelemkülönbségeket tartanak kívánatosnak, s azok, akik radikálisan egyenlõsíteni akarnak (EGYENL-VAN .564). A mai jövedelemkülönbségeket azok becsülik kicsire, akik nem kívánnak egyenlõsíteni, de nem is tartják kívánatosnak a nagy jövedelemkülönbségeket.

3. Szubjektív státusz felül- és alulbecslése (Overstatement and understatement)

Akik szubjektíve magasabbra teszik magukat valóságos státuszuknál, azok kevésbé egyenlõsítõk (SZUBJ-EGYENL -.168) és kiegyenlítettebbnek látják a valóságos viszonyokat (SZUBJ-KOZEP .099), míg akik alulbecsülik saját státuszukat, azok egyenlõtlenebbnek vélik a valóságot és radikálisabban egyenlõsíteni akarnak.

4. Kétirányú valóságkép

Míg a magasabb státuszúak és ennek megfelelõen a nagyobb jövedelmi egyenlõtlenséget kívánók kevésbé szegénynek tartják a társadalmat, mint az alacsony státuszúak (KELL-DIFF -.116), addig azok között, akik egyenlõtlenebbnek vélik a társadalmat, az ellenkezõ státusz hatás mûködik: a magasabb státuszúak szegényebben és az alacsonyabb státuszúak gazdagabbnak vélik a magyar társadalmat (STATUSZ-DIFF .279).

5. A szegénység-gazdagság kép szubjektív meghatározottsága

A társadalmi státusz közvetlenül nem hat a szegénység és a gazdagság megítélésére. Ugyanakkor a társadalmi oktulajdonítást azok preferálják, akik inkább nivellálni akarnak a jövedelmekben (EGYENL-TARS .096), nagyobbnak tételezik a jelenlegi jövedelemkülönbségeket (VAN-TARS .148) és szegényebbnek vélik a társadalmat (DIFF- TARS .117), viszont ezt inkább elutasítják azok, akik saját státuszukat magasabbra helyezik (SZUBJ-TARS -.256) és nagy -középréteget látnak (KOZEP-TARS -.209). Az egyéni oknyilvánítást ezzel szemben azok utasítják el, akik nagy társadalmi különbségeket látnak (VAN-EGYENI -.091) és nagynak tartják a szegénységet (DIFF-EGYENI -.176). A gazdagság vonatkozásában pedig elsõsorban azok ambivalensek, tehát a társadalmi és egyéni meghatározottságot egyaránt vallják, akik viszonylag kiegyenlített társadalomképpel rendelkeznek (KOZEP-GAZD1 .221).

6. Kor-hatás

Az életkor egyfelõl a szubjektív rétegbe sorolásra van hatással. Az idõsebbek általában alulbecsülik státuszukat (KORI-SZUBJ -.184). Másrészt az idõsebbek inkább a szegénység-gazdagság egyéni meghatározottságát preferálják (KOR1-EGYENI .132) és a társadalmi meghatározottságot utasítják el (KOR1-TARS -.185).

Mindezek a hatások arra utalnak, hogy hipotéziseink jelentõs része igazoltnak tekinthetõ. Lényegében csak az ötödik hipotézist nem igazolta a vizsgálat. Mert igaz ugyan, hogy a magasabb státuszúak általában kiegyenlítettebbnek látják a társadalmat és kevésbé kívánnak a jövedelmek terén egyenlõsíteni, de a státusznak nincs közvetlen hatása a szegénység és a gazdagság okainak megítélésére, s a feltételezettnél bonyolultabb a társadalom egészének megítélése is. A magasabb státuszúak feltehetõleg két csoportra oszthatók: a többség a hipotézisnek megfelelõen kiegyenlítettebbnek látja a társadalmat, nagyobb jövedelemkülönbségeket tart kívánatosnak, s ennek megfelelõen kevésbé szegénynek ítéli a magyar társadalmat. Viszont a magasabb státuszúak közül, akik egyenlõtlenebbnek vélik a jelent, s nagyobb jövedelmi egyenlõséget akarnak, azok egyúttal szegényebbnek is tartják a társadalmat.

Elemzésünk egyik legizgalmasabb eredménye olyan vonatkozásban jelentkezett, ami nem szerepelt eredeti hipotéziseink között. Azt találtuk ugyanis, hogy az aktuális valóság észlelése kevésbé határozza meg az attitûdöket, mint amennyire az attitûdök és az orientációk, más szóval a szociális reprezentáció egésze befolyásolja a valóság észlelését. Ez az eredmény összhangban van a szociális reprezentációk valóságkonstituáló természetére vonatkozó tudásszociológiai tétellel, melyet cikkünk elméleti bevezetésében tárgyaltunk. Felmerülhet természetesen, hogy ez az eredmény másképp festene, ha az aktuális valóság észlelésének vizsgálatát kiegészítettük volna a személyek lehetõség-észlelésével, a maguk elõtt látott perspektívájával.
 

Jegyzet

* Jól jellemzi a korszakot a KSH statisztikája az 1991-es magyarországi létminimumról. Eszerint egy házaspárnak egy gyerekkel minimálisan 26526 forintra volt szüksége a megélhetésre 1991-ben, egy egyedülálló nõnek 12524 forintra, egy nyugdíjas házaspárnak pedig 16.047 forintra. Egy három fõs háztartás (két felnõtt + egy gyerek) egy átlagos városban élelmiszerre legalább 7.373 forintot, lakásra 5.119 forintot, egyéb kiadásra pedig 12.268 forintot kellett, hogy költsön. Mindez természetesen csak a létminimumot jelentette 1991-ben.
 

Hivatkozások

Abelson, R.P. et al. (eds.) 1968: Theories of cognitive consistency: a soureebook. Chichago: Rand McNally.

Festinger, L. 1957: A theory of cognitive dissonance. Stanford, Calif.: Stanford University Press.

Heidert, F. 1958: The psychology of interpeisonal relations. New York: Wiley.

Jöreskog, K.G.-D. Sörbom 1989: LISREL 7, User's Reference Guide. Scientific Software, Inc.

Kluegel, J.R.-E.R. Smith 1986: Beliefs about Inequality, Americans' Views of What Is and What Ought to Be. New York: Aldine De Gruyter.

Kolosi T.-Szelényi I.-Szelényi Sz.-B. Western 1991: "Politikai mezõk a posztkommunista átmenet korszakában. A pártok és a társadalmi osztályok a magyar politikában, 1989-1990", Szociológiai Szemle, 5-34.

Moscovici, S. 1983: The Phenomenon of Social Representations, in Far, R.M. In: Moscivici, S. (ed.) Social representations. Cambridge University Press

Osgood, C.E.-G.J. Suci-P.H. Tannenbaum 1957: The Measurement of Meaning. Urbana: University of Illinois Press.

Weiner, B. et al. 1972: Perceiving the causes of success and failure. In: Jones, E.E. et al (eds.) Attribution: Perceiving the causes of behavior. Morristown, N.J.: General Learning Press. 95-120.
 
 

1. melléklet
A szegények, a középrétegek és a gazdagok százalékos aránya a középrétegre adott becslések alapján
(a középréteg százalékának decilis csoportjai)

2. melléklet
A szegények, a középréteg és a gazdagok becsült százalékos aránya iskolai végzettség szerint

3. melléklet
Az egyenlõtlenségtudat LISREL modellje 1.

 

Az egyenlõtlenségtudat LISREL modellje 2.