Lengyelország rendszerváltáson megy keresztül, a kommunista rendszer rohamosan omlik össze, s egy másik rendszer nyomul lassan elõtérbe. Mivel olyan országban történik ez, amelyben a szociológia már régen kialakult, lehetõség nyílik a szociológia és az átalakuló rendszer kapcsolatának megfigyelésére. Ritka lehetõség ez a szociológusoknak, mivel a szociológia általában fejlett országokban alakul ki, amelyeknek nem kell rendszereiket átalakítaniuk.

A rendszerben és a szociológiában bekövetkezett változások közti összefüggés Lengyelországban nem egyirányú, az ember okkal tûnõdhet el a szociológusok szerepén az új társadalmi öntudat kialakításában, a rendszerváltáshoz vezetõ társadalmi mozgalmakban, vagy éppenséggel a kommunista rendszer összeomlását követõ politikai folyamatokban. Ezekkel a problémákkal azonban most nem foglalkozom. Egyébként is, ebben a tárgykörben az általánosítások szembetûnõen impresszionisztikus jellegûek lennének és minden bizonnyal - a kognitív pszichológia elveinek megfelelõen¹ - túlértékelnék (a jelen mércéi szerint) a szociológusok pozitív szerepét. Ehelyett inkább azt tartom feladatomnak, hogy bemutassam az átalakulás hatását a szociológiára, azt, hogy miként válaszolt a szociológia a rendszerváltásra.

A "szociológia" kifejezés elfedi, hogy egyazon diszciplína különbözõ aspektusait foglalja magában. Elõször is, a szociológia magukból a szociológusokból áll, a szociológusok közösségébõl, vagy mint Robert Merton nevezi (1990), a szociológiai törzsbõl. A szociológia a diszciplína keretében folytatott gyakorlatot is jelenti egyben, a szociológusok professzionális tevékenységeinek összességét: Mindenekelõtt azonban a szociológia olyan tevékenységek eredményeibõl áll - fogalmakból, tényekbõl és általánosításokból -, amelyekre a szociológusok a társadalom megismerésére törekvésük során jutottak. Bár ez az utóbbi szempont a legfontosabb, ezzel itt nem foglalkozom, mivel ezeket az eredményeket a szemináriumon bemutatott lengyel elõadások ismertetik.² A két elsõ szempontra szorítkozom.

A lengyelországi rendszerváltásnak a szociológusok közösségére és a szociológiai gyakorlatra tett hatásáról fogok beszélni. Pontosabban, megmutatom, hogy egy nagy társadalmi változás hogyan változtatja meg mind a szociológia feltételrendszerét, mind pedig mûködésének módját. Új területeket, új lehetõségeket nyit meg a vizsgálat elõtt, új szerepeket alakít ki a szociológusok számára és új módszerek bevezetését jelenti a kutatási gyakorlatban. Az egyensúly kedvéért be fogom mutatni a rendszerváltás néhány váratlan és - a szociológiai diszciplína szempontjából kedvezõtlen - következményét. Ez az elõadás nem módszeres kutatáson alapul, hanem a szociológus közösség résztvevõ megfigyelésein és eredményeinek figyelemmel kísérésén. Nézõpontom egészen bizonyosan befolyásolta a szociológia teljesítményének értékelését.
 

Új területek a szociológiai kutatásban

"Élj izgalmas idõkben!" - ez a kívánság megvalósult a szociológusok esetében. A lengyel szociológusoknak nem sok olyan generációja volt, amelyik a közelmúlthoz hasonlóan érdekes idõszakban élhetett volna. A kommunizmus mai bukásához hasonlóan érdekfeszítõ folyamat volt e rendszer kiépülése közvetlenül a háború után, bár ezt a folyamatot csak nemrégiben kezdték vizsgálni, s akkor is történészek, nem pedig szociológusok, annak idején, amikor zajlott, a kis számú szociológus nem rendelkezett a vizsgálatához szükséges szabadsággal. Egy másik, hasonlóan extenzív és mélyreható változás az 1950-es évek elején induló erõltetett iparosítás volt. Társadalmi vonatkozásainak kutatása a szociológusok szenvedélyévé vált, de csak a szociológia rehabilitációja után, azaz az 1950-es évek második felében, amikor az iparosítás már kibontakozott. A kommunista rendszer bukását a szociológusok a kezdetektõl figyelemmel kísérték.

A szociológusok éveken át feltártak a társadalomról és a társadalmi folyamatokról alkotott hivatalos képpel ellentétes tényeket, ezeket elõször csak a létezõ struktúrák devianciáiként értékelték, késõbb viszont már a létezõ szocializmus felbomlási folyamataiként. Az 1980-as évek tömegtüntetései és a "Szolidaritás" megalakulása számukra épp olyan meglepetés volt, mint mindenki más számára (a tiltakozó megmozdulások vezetõit is beleértve). Az 1980-as években meggyõzõen kimutatták, hogy a társadalmi konfliktus nem szûnt meg, pusztán "befagyott", hogy a hatalom elveszítette legitimitását, és a válság folytatódik annak következtében, hogy a politikai és gazdasági struktúrákat nem sikerült a társadalmi igényekhez igazítani. Továbbá a szociológiai gondolkodás az 1980-as években eljutott egy bizonyos elméleti szintre, a szociológusok árnyaltan elemezték "a társadalom" és "a rendszer" közötti összefüggést, feltárták a rendszert stabilizáló mechanizmusokat és azokat a benne rejlõ feszültségeket, amelyek meggyorsították a dezintegrációt és a rendszerváltást.

A lengyel szociológusok számára a rendszerváltás a megfigyelés és az empirikus kutatás érdekfeszítõ területévé vált. Érdeklõdésük, érthetõ módon, a monocentrikus politikai rendszer és a parancsgazdaság leépülésének különbözõ aspektusaira összpontosul, továbbá a civil társadalomhoz, a politikai demokráciához és piacgazdasághoz vezetõ átmenetre. Az átalakulással összefüggésben olyan témák váltak népszerûvé a vizsgálatokban, mint a választások, a politikai pártok létrejötte, a privát szféra fejlõdése a gazdaságban, a, munkaerõpiac, elsõsorban a munkanélküliség változásai, a vallás funkcióinak módosulása és a társadalmi tudat, különösképpen a közvélemény változásai.

A szociológia átalakulásának a kutatás egészét tekintve két jellemzõ vonása van:

1. A lengyel szociológusok egy-két évvel ezelõtt szinte minden vizsgált jelenséget a "totalitarianizmusról a demokráciára való átmenet" fogalomrendszerében interpretáltak. A szociológia kritikusai azonban nem késlekedtek kimutatni, hogy az ilyen nézõpont legalábbis részben a priori és kollektív "vágyakozást" fejez ki; hogy - más szavakkal - Lengyelország nem egyszerûen valamiféle történelmi minta érvényesülésének színtere, ahol egyfajta szükségszerûség elkerülhetetlenül a nyugati típusú piac és demokrácia megjelenéséhez vezet. Ráadásul, mind a politikai, mind a gazdasági szféra átalakulása számottevõen lassabbnak és bonyolultabbnak bizonyult, mint ahogyan azt korábban feltételezték, egyértelmûen veszített kezdeti lendületébõl.

Ezek a körülmények érdekesen alakították át a kutatási területek prioritását. A változások összetettsége láttán a szociológusok egyre inkább a kontinuitás szempontjából kedvezõ tényezõk felé fordulnak, és azt vizsgálják, hogy a létezõ szocializmus idõszakában kialakult kulturális hagyományok, csoportérdekek és mentalitás hogyan hatnak az új gazdasági és politikai mechanizmusokra. Érdemes megjegyezni azt is, hogy számos részletesen taglalt problémát, amelyek kétségkívül az "átmenet" idõszakának a problémái, ezen "átalakulásra" való közvetlen utalás nélkül vizsgálnak, nem is szólva a "totalitarianizmus - demokrácia" tengelyrõl. Az ilyen utalások olykor feleslegesek is, hiszen nyilvánvalóak, máskor viszont szabatos definiálásuk híján nem bizonyulnak igazán hasznosnak, és csak járulékos szerepük van, nem világítanak meg általános összefüggéseket egy-egy adott problémával kapcsolatban.

2. Az átalakulás idõszakának empirikus vizsgálataiban egyfajta leíró, idiografikus megközelítés a meghatározó. A szociológusok egyszerûen rögzíteni próbálják a szemük elõtt zajló egyedi folyamatokat. Az ilyen vizsgálódásokban közös a változások történetiségének tudata és dokumentálásuk igénye. Bizonyos, hogy a korunkkal foglalkozó történészek nagymértékben fognak a szociológusok megállapításaira támaszkodni, ugyanúgy, ahogy azt a Lengyel Népköztársaságot vizsgáló történészek is teszik az iparosodás és a társadalomszerkezet kérdéseiben.

Ezekben a kutatásokban az elméleti perspektíva ritkán van jelen, pedig legalább az általános szociológiai fogalmakat használhatnák a leírásban. A választásokról szóló vizsgálatok jó példát kínálnak. A választási magatartás és a nyilatkozatok rutinszerû rögzítése, a választási feltételek szociodemográfiai megalapozása és a bennük rejlõ trendek vizsgálata sok lengyel szociológus érdeklõdési körébe tartozik, de ritkán gondolják, hogy választási vizsgálataik eredményei mélyebb orientációk és társadalmi folyamatok indikátorai lennének (ezenfelül, a választási vizsgálatok Nyugaton nem szükségképpen tartoznak a szociológiába; külön nevük van - psephology).

Reméljük, hogy az empirikus kutatások fejlõdése és az elméleti gondolkodás közötti egyensúly hiánya csak az eddig rendelkezésre állt idõ korlátozottságával és az általánosításokhoz elegendõ mennyiségû empirikus anyag hiányával magyarázható. Ne feledjük azonban, hogy a szocializmus empirikus elméletének (nem összetévesztendõ a normatív elmélettel) hiányát milyen sokáig indokolták e formáció "fiatal korával", a létezõ szocializmus rendszerének szociológiai elméletei nem jelentek meg mindaddig, amíg a rendszer hanyatlani kezdett.
 

Új lehetõségek a kutatásban

A rendszerváltás Lengyelországban nemcsak új területeket nyitott a szociológiai kutatás számára, hanem megszüntette, vagy legalábbis számottevõ mértékben gyengítette a társadalomtudományok politikai korlátait.

1. A demokratikus változásoknak a szociológiára gyakorolt legnyilvánvalóbb hatása a politikai értelemben vett tabu témák tartományának nagymértékû összeszûkülése. Amint a kérdõívek cenzúrája megszûnt, az állam nem erõltette többé a kutatókra a maga álláspontját, nem írta elõ, hogy mit vagy mit nem kérdezhetnek, illetve hogyan kérdezhetnek és hogyan nem. Az állami intézmények is könnyebben elérhetõekké váltak a kutatók számára. A hatvanas években megengedték a helyi hatalom helyi szintû kutatását, a hetvenes években a regionális hatalmi elit kutatását, és ma már a parlament tagjainak vizsgálata is megengedett. Ez a példa érzékelteti, hogy a szabadság növekedése evolutív jellegû volt a társadalom kutatásában, és hogy a létezõ szocializmus rendszere megengedte, hogy - akár ellenzéki beállítottságú szociológusok is - meglehetõs alapossággal kutassák. Paradox módon, a nyilvánosság pluralizálódása és decentálódása Lengyelországban szintén korábban ismeretlen bonyodalmak forrását jelentette a szociológusok számára. Nincs például hatóság, amely utasítana egy állami vállalatot nem is beszélve egy magánvállalatról - a kutatás engedélyezésére a piaci reformok iránt érdeklõdõ szociológus számára.

2. Az átalakulásnak a szociológusok gondolkodására tett hatása még nehezebben megfogható.³ 1980 elõtt a lengyel szociológiában és társadalomban általános volt az a meggyõzõdés, miszerint az uralkodó rendszernek nincs alternatívája, e felfogás komolynak és egyben reálisnak tûnt. A rendszernek sikerült kialakítania egy szûk kognitív horizontot, amelyen nemigen lehet túllépni. Fenntartás nélkül elfogadták, hogy a környezõ rendszer az állandóság jegyeit mutatja, és az idõ nem kezdi ki érvényességét. 1980 után a szociológusok gondolkodásának ez a "torzulása" átadta a helyét "egy nagyon másmilyen Lengyelországról való gondolkodásnak". A szociológiát nem érte felkészületlenül a demokrácia beköszönte.

3. A rendszer demokratikus változása Lengyelországban növeli a szociológiai kutatások, különösen a kérdõíves vizsgálatok megbízhatóságát.

A vélemények kétféle - hivatalos és magán - keringési körének léte sokáig nyomasztólag hatott a szociológusokra. Nyilvános helyzetekben a hatósági szervek által támogatott hivatalos vélemény érvényesült. Mivel az interjú ilyen nyilvános helyzet, az emberek hajlottak a hivatalos vélemények hangoztatására és saját véleményük elleplezésére. A hivatalos mércével szembeni konformizmus meggyengült, ha nem is tûnt el. A politikai intézmények változása ehhez önmagában nem elegendõ. Arra is szükség van, hogy az emberek érzékeljék az áttörést, az "õk" és a "mi" közti különbség eltûnését. Közismert, hogy az emberek lassabban változnak, mint az intézmények, amelyek maguk is lassabban változnak, mint ahogyan azt az emberek remélték.

A nyilvánosság fölött gyakorolt állami monopólium már az 1980-as években megtört. Ez a monopólium megnehezítette az emberek számára, hogy a hivatalostól eltérõ véleményt alakítsanak ki, és ugyanakkor megnehezítette a kutatók számára is, hogy ezeket a másfajta meggyõzõdéseket feltárják. A hatalom monopóliumát a nyilvánosság fölött az egyház, a Szolidaritás és a demokratikus ellenzék törte meg.

A közvéleménykutatásoknak az utóbbi években bekövetkezett hirtelen fejlõdése nyomán ma már ritkábban fordul elõ, hogy a válaszadók a szociológiai interjút hivatalos szituációnak, még kevésbé olyan formának tekintenék, amellyel a hatóság az állampolgárok gondolkodását kívánja ellenõrizni. Ez minden bizonnyal megnövelte a kérdõíveken szereplõ válaszok megbízhatóságát. A kérdõíves vizsgálatok akkulturációs folyamata, amirõl itt szó van, még egyáltalán nem fejezõdött be. Részben az elõzõ rendszerben kialakult szokások eredményeként, részben pedig a "jó állampolgár" modelljének való megfelelés igénye miatt a kérdezettek körében határozottan megfigyelhetõ volt a választások után végzett kutatásokban az a tendencia, hogy hangsúlyozzák részvételüket a választásokban, noha nem szavaztak.

4. A demokrácia megszüntette Lengyelországban a szólásszabadság politikai korlátalt, a tudományos publikációk esetében is. A 99 példányban megjelenõ "publikációk", amelyek oly jellemzõk voltak az elõzõ idõszakra, mára eltûntek. Az akkori törvénynek megfelelõen csak az ilyen publikációk mentesültek a cenzúra alól, és az 1980-as évek kritikai szociológiájának nagyon fontos részét alkotják azok a produktumok - kutatási jelentések, esettanulmányok és szintézisek -,amelyek ebben a formában jelentek meg. A kutatási eredmények és a szociológiai ismeretek terjedése jelentõs fejlõdésen ment keresztül.
 

A szociológusok új szerepei

A lengyelországi társadalmi változások megkívánják a szociológusoktól, hogy új szerepeket vállaljanak, olyanokat, amelyek túlmutatnak a társadalomtudós vagy az ipari szociológus hagyományos szerepén.

1. Ilyen mindenekelõtt a társadalmi szakértõ szerepkészlete: politikai tanácsadó, társadalmi jelenségek tudományos interpretátora és kommentátora. A különbözõ állami intézményekben és politikai pártok tanácsadó testületeiben gyakran dolgoznak szociológusok is, vagy legalábbis igénybe veszik a szociológusok szolgálatait. A szociológusok gyakran jelennek meg a tv-ben, írásaikkal sûrûn lehet találkozni az újságok hasábjain, a Zycie Warszawy, az ország egyik legnagyobb napilapja heti szociológiai rovatot is nyitott.

A szociológusok - a társadalom szakértõi - többféle típusú tudást közvetítenek: tényszerû információkat a társadalomról, ismereteket az érdekcsoportok és értékek mélyebb szerkezetérõl, a társadalmi kezdeményezések eredményeirõl, praktikus megoldásokra vonatkozó javaslatokat. Mindezt a politikusok számára. A szakértõk és a politikusok együttmûködését most alakították ki. Nehéz megmondani, mit gondolnak a politikusok tanácsadóikról. A szociológusok mindenesetre gyakran hangoztatják azt a véleményüket, hogy a politikusok megelégszenek saját tudásukkal, mivel a politikai elitek túlértékelik a társadalom érdekeltségét programjaikban, és a gazdasági reformerek nem rendelkeznek kellõ társadalmi ismeretekkel.

Reméljük, a szociológiai publikációk hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek könnyebben megértsék azt, ami körülöttük zajlik. A lengyel társadalom igen nagy része nincs tisztában azzal, hogy milyen irányban is halad a világ. Nem érzékelik az absztrakt játékszabályokat ("láthatlan kéz"!), nem látják a helyüket az átalakulásban és nem érzékelik az átalakulás jelentõségét. A helyzet tisztázatlansága a félelem egyik forrása, a félelem pedig pesszimizmust szül az események megítélésében és a jövõ elõrevetítésében. Valószínû, hogy ezek az attitûdök velejárói minden nagyobb átalakulásnak, ám ez nem csökkenti jelentõségüket.

Jelenleg a szociológus-szakértõk a hatalom intézményeihez kötõdnek fõként, tevékenységük ide összpontosul. Elõzõleg - a hetvenes évek végétõl - társadalmi mozgalmakhoz kapcsolódtak: a Szolidaritáshoz és az alternatív mozgalmak különbözõ válfajaihoz. Mára maguk a társadalmi mozgalmak veszítettek jelentõségükbõl és csökkent irántuk a szociológusok érdeklõdése is. Beszédes példa lehet erre, hogy a Lengyel Szociológiai Társaság Társadalmi Mozgalom Kutató Bizottsága úgy döntött, felfüggeszti tevékenységét tagjai más irányú - politikai, újságírói, üzleti - elfoglaltságai miatt, egyszóval olyan tevékenységek miatt, amelyek az általuk korábban tanulmányozott társadalmi mozgalmaknak köszönhetõen váltak lehetõvé.

2. Az elmúlt három évben, a közvélemény és a piac kutatásának példátlan fejlõdése következett be Lengyelországban. Ez teljesen érthetõ olyan helyzetben, amikor a közvélemény felszabadította önmagát, és a piac kezd teret nyerni. A nagy állami közvéleménykutató központok mellett már legalább húsz új magánszervezet - kisebb és nagyobb - mûködik. Ezek versenyeznek a piacért és a lehetõ legpontosabb választási elõrejelzéseket kívánják nyújtani, az újságok szinte minden nap közlik a legutolsó kutatások eredményeit. A kérdõíves vizsgálatok egyszerûen divatba jöttek, és a közvéleménykutató szerepe vonzóvá vált a szociológusok számára. Néhány szociológus otthagyta emiatt az egyetemet, a kutatóintézetet, mások a közvéleménykutatást mellékjövedelem forrásának tekintik, és nõ a presztízse a közvélemény- vagy piackutató intézményekben végzett munkának a szociológus hallgatók körében is. A szociológusok munkaerõpiaci problémái ellenére sok hallgató céloz meg közvéleménykutatói állást. A Varsói Egyetem Szociológiai Intézetében a reklám, a közvélemény- és piackutatás technikáival foglalkozó kurzusok nagyon népszerûek - ami egyfajta signum temporis.

Sem a piac-, sem a közvéleménykutatások nem tartoznak a szociológiai szakkutatások körébe, de mindkettõ szociológusok által kialakított módszerekkel dolgozik, anyagot szolgáltat a szociológia számára, ezért tekintik õket sokan szociológiai jellegûeknek. Ez hozzájárul ahhoz a tényhez is, hogy a szociológia mint tudomány a társadalom számára ma láthatóbb, mint korábban bármikor. Másfelõl azonban a szociológusok nem mindig nézik jó szemmel ezeket a kutatásokat. Lengyelországban nincs intézményes (a francia Comission de Sondages-hez, vagy a német ADM-hez (Arbeitskreis Deutscher Marktforschungs Institute] hasonló) ellenõrzés a vizsgálatok felett, és mivel néhány központ nagyon alacsony színvonalú kutatást végez, a szociológusok megpróbálják ellenõrizni õket - a szakma védelme érdekében.

3. A gazdasági nehézségek és az állami támogatások megszûnése következtében élezõdnek a társadalmi problémák. A munkanélküliség - a legnagyobb probléma mellett - ott van például az öregek problémája, a kábítószerélvezet vagy a "közönséges" nyomorúság. Ezért a társadalmi problémák specialistái és a social workerek munkája iránt is feltámadt az igény. Úgy tûnik azonban, a lengyel szociológia ez irányba mutató vonulata még igen gyenge.
 

Új kutatási módszerek

A lengyel szociológiában végbement komoly változások nem hagyhatták érintetlenül a diszciplína eszköztárát sem. A legfontosabb változás ebbõl a szempontból már régen, 1980 körül megtörtént. Általánosságban ez a kérdõív-modell dominanciájával való szakítást és a társadalomkutatás módszertanának pluralizálódását jelentette.4

Az ötvenes évek végén kialakult empirikus szociológia a társadalmat mint individuumok összességét kezelte, a társadalmi tudatra összpontosított és figyelmen kívül hagyta a társadalmi jelenségek történeti dimenzióját. Nem csoda tehát, hogy az erre vonatkozó legalapvetõbb adatai többnyire kérdõívre adott egyéni válaszokon alapulnak. Az ilyen kutatást tekintették az igazi tudományos módszernek. Az 1970-es években az antipozitivista hullám elérte Lengyelországot is. Ez megkérdõjelezte a kérdõív elméleti alapját, ha feltesszük, hogy egyáltalán volt valaha ilyen. Mindenesetre fontosabbá váltak maguk a társdalomban lezajlott változások.

Az 1980-as tömegtüntetéseket követõ megdöbbenés arra késztette a szociológusokat, hogy kritikusan felülbírálják módszereiket. A gyors társadalmi változások nyomán a gondolkodás új kategóriái kerültek elõtérbe, amelyeket már nem elégített ki a kérdõíves kutatás, s amelyek kvalitatív módszereket igényeltek. A társadalom egységesen kezdett cselekedni, és ez már nem kérdõíves kutatást kívánt, hanem inkább a társadalmi mozgalmak résztvevõ megfigyelését, a viselkedés kutatását, a nagy szervezetek statisztikai elemzését, és a vezetõ elitek életrajzának figyelembe vételét. Sok kis társadalmi mozgalom és alternatív csoport jött létre, ezek tanulmányozása csak a velük való együttélés, megnyilatkozásaik elemzése és mélyinterjúk készítése révén volt lehetséges. A változások természetesen nem tették feleslegessé a kérdõíves kutatásokat, amelyeket több más tényezõ éppenséggel kedvezõen befolyásolt, például a közvéleménykutatások fejlõdése és a válaszok megbízhatóságának növekedése. De a "szociológiai vizsgálat - kérdõíves vizsgálat" azonossági formulája eltûnt, és a kérdõív, amely addig a tudományos módszernek számított, megmaradt annak, ami: a szociológusok számára hasznos segédeszköznek.

Az áttörés a szociológusok tudatában és módszertani gyakorlatában tehát bekövetkezett, de a legutóbbi néhány év a változások további elmélyítését tette szükségessé. A piac létrejötte magával hozta a piackutatás fejlõdését, és innen érkezett a szociológiába a csoportinterjú módszere, amely tökéletesen alkalmas a társadalmi csoportok fogalmi kategóriáinak, gondolkodási és társadalmi érzékelési mintáinak a megismerésére. A kutatások számára rendelkezésre álló pénzforrások korlátozottsága arra késztette a szociológusokat, hogy lemondjanak a nagymérvû (és drága) kérdõíves kutatásokról és más, olcsóbb megoldások után nézzenek, mint például a statisztikai elemzések, hivatalos anyagok vizsgálata, mélyinterjúk, típusuk és társadalmi jelentõségük tekintetében gondosan kiválasztott kisebb társadalmi csoportokkal, és intézményekrõl és helyi közösségekrõl készített esettanulmányok.

Azt mondhatnánk: amilyen mértékben a társadalom pluralizálódik, abban a mértékben válik a szociológiai módszertan is egyre pluralisztikusabbá.
 

Kedvezõtlen változások a szociológiában

Azok a szociológiában végbement változások, amelyeket fentebb említettünk - az új kutatási területek megjelenése, a tudományos kutatás megnövekedett szabadsága, új szociológusi szerepek megjelenése és a társadalomtudományok módszertani diverzifikációja -, a Lengyelországban bekövetkezett rendszerváltás pozitív következményei.

1. A közéleti tevékenység új lehetõségei, amelyek a létezõ szocializmussal szembenállók elõtt is megnyíltak, sok szociológust a tudományból a politikusi pályára csábítottak. Csak megemlítem, hogy amikor ez a cikk készült, 1992 áprilisában, a Miniszterelnöki Hivatal vezetõje és a Szejm helyettes szóvivõje szociológus, és két miniszter (a nemzetvédelmi és a kulturális) és három miniszterhelyettes szintén szociológus. Remélhetjük, hogy a szociológusok politikái tevékenységének - hosszútávon - a tudományt inspiráló hatása lesz és gazdagítani fogja a szociológiát. Jelenleg azonban a szociológusok pályaelhagyása, az, hogy a világ magyarázata helyett politikával foglalkoznak, veszteség a tudomány számára.

2. A tudományos munka és az akadémiai élet vonzereje csökkent. A létezõ szocializmus idõszakában az egyetemek és a Lengyel Szociológiai Társaság politikai szabadságot biztosítottak, különlegesen kedvezõ lehetõséget a független gondolkodásra. Ma ilyen lehetõségek mindenütt adottak, így sok szociológus más területen fejti ki energiáit: a politikában, az újságírásban, az üzleti életben. Az értelmiség és a tudósok általános elszegényedése következtében - mivel az egyre szûkösebb állami költségvetésbõl finanszírozzák õket - a tudományos karrier szintén veszített vonzerejébõl.

3. A tudományos kutatásokra az állam kevesebbet fordít, és a tudomány finanszírozásának elvei is megváltoztak. A nagy ötéves tudományos terveknek az ötéves gazdasági tervekhez kapcsolódó támogatása véget ért. A juttatásokat kormányzati testület (a Tudományos Kutatási Bizottság) osztja el pályázati rendszer alapján. A szociológusok most arra kényszerülnek - sokkal inkább, mint korábban bármikor -, hogy a kutatás finanszírozására forrásokat keressenek, és új szponzorokat, külföldieket is beleértve. A tudományos kutatásra fordított állami kiadások általános csökkenése nem teszi lehetõvé, hogy a szociológia egész szellemi potenciálját maradéktalanul a rendszerváltás kivételes történelmi tapasztalatának szentelje, noha az átalakulás folyamatainak megismerése magának a sikeres átalakulásnak az egyik tényezõje. A társadalomkutatásban az állami támogatás hiánya néhány szociológiai intézményt létében fenyeget. Ez indította Andrzej Rychardot és Edmund Vnuk-Lipinskit arra a keserû megjegyzésre, hogy a szociológia boldogult a kommunizmus idején, nem biztos azonban, hogy boldogulni fog a demokráciában is (Richard-Wnuk-Lipinski 1991).

4. A szociológusok szellemi termékei is átalakultak. A vizsgált jelenségek a szemük elõtt zajlanak, a folyamatok gyorsan követik egymást. A szociológusoknak nincs meg a kutatásukhoz szükséges idõbeli távlat, és gyakorta hiányzik az érzelmi távolságtartás is. Nem mindig képesek ezért az empirikus vizsgálatok eredményeinek alapos elemzésére. Gyakorta ahelyett, hogy szakfolyóiratok számára tanulmányokat készítenének, esszéket írnak széles közönséghez szóló magazinokba és cikkeket napi- vagy hetilapok számára.

5. A szociológus közösség jelentõs részében meggyengült az "együvétartozás" erõs érzése, ami jellemzõ volt az elõzõ rendszerben. Ez egyszerre több körülmény következménye. A kommunista uralom bukásával a fenyegetettség és az ellenzékiség közös tudata eltûnt. A Szolidaritás és a politikai pártok gyõztes táborán belül zajló konfliktusok hatására a szociológusok más-más oldalra álltak, más-más pártokkal és politikusokkal szimpatizálnak, s ehhez hozzávehetjük még a posztkommunista párthoz hû szociológusokat is. Az állami támogatás csökkentésével és a társadalomkutatás piacának kialakulásával a szociológusok versenyezni kezdtek a korlátozott költségvetési forrásokért, a piacra jutásért és a megrendelésekért. Ezek a változások részei a társadalomban mindenütt megfigyelhetõ folyamatoknak. Úgy tûnik azonban, hogy számos dezintegráló tényezõ ellenére az együvétartozás tudata a szociológus törzsön belül még mindig számottevõ. Olyan hosszú múltra tekint vissza és olyan erõs volt, hogy csak fokozatosan halványul el.

Az átalakulás szakaszában levõ lengyel szociológiában az itt számba vett negatív és meglehetõsen váratlan változások távolról sem csak lengyel sajátosságok. Andorka Rudolf a kortárs magyar szociológiáról szinte mindegyiket említette (Andorka 1991).
 

Záró megjegyzések

Elõadásomban igyekeztem bemutatni a lengyel szociológiában a rendszerváltás nyomán bekövetkezett számos és pozitív változást, amilyen az új kutatási területek kialakulása a tudomány nagyobb szabadsága, új szerepek kínálata a szociológusok számára és új kutatási módszerek alkalmazása. Azt is bemutattam azért, hogy az átalakulásért a szociológiának fizetnie is kell, és nem is keveset: a társadalomkutatás pénzforrásai lecsökkentek, a szociológusok hajlanak arra, hogy feladják a kutatást egyéb tevékenységek kedvéért és tudományos értekezések helyett népszerû cikkeket írjanak, és az új körülmények között a szociológusok közössége kevésbé összetartó, mint korábban. Nem kétséges azonban, hogy a demokratikus rendszerváltás Lengyelországban - a szociológia mint tudomány érdekei szempontjából - nagyon örvendetes esemény. Az is világos ugyanakkor, hogy az átalakulás negatív következményei erõsen korlátozzák ennek pozitív jelentõségét. Csak reménykedhetünk abban, hogy a lengyel szociológia professzionalizmusa és rugalmassága révén megküzd az átalakulás idõszakának nehézségeivel és kiaknázza az újonnan megnyílt lehetõségeket.
 

Jegyzetek

* Elõadás a "Poszt-totaliariánus átmenet: a lengyel példa" címmel 1992. április 27-május 1. között Gdanskban rendezett szemináriumon.

1. Lásd például Greenwald 1980.

2. Csak azokra a könyvekre utalok, amelyek kizárólag az átalakulásról íródtak, lengyelül vagy angolul. A legutóbbiak: Gomulka-Polonsky 1991; Connor-Ploszajski 1992; Wedel 1992; Marody 1991; Mucha 1991; Sulek-Winclawski 1991.

3. Lásd Lukasiewicz 1991: 35. 4 Lásd Sulek 1992.
 

Hivatkozások

Andorka, R. 1991: "Hungarian Sociology in the face of the political, economic and social transition", Intemational Sociology, (vol. 6.) 4, 465-469.

Connor, W.D.-P. Ploszajski (eds.)1992: Escape from Socialism. ThePolish Routes. Warsaw: IFTS Press.

Gomulka, S.-A.K. Polonsky (eds.) 1991: Polish Paradaxes. London: Routledge.

Greenwald, A. C. 1980: "The totalitarian ego. Fabrication and revision of personal history", American Prychologist, (vol. 35) 77, 603-618.

Lukasiewicz, P. 1991: "Socjologia ograniczona", Kiytyka, 34.

Marody, M. (ed.) 1991: Co nam zostalo z tych lat... Spoleczenstwo polskie u progu zmiany systemowej. Londyn: Aneks.

Merton, R. K. 1990: "Remarks on becoming honorand of Jagellonian University: Social time and socio-cognitive networks", Intemational Sociology, (vol. 5) 1.

Mucha, J. et al (ed.) 1991: Spoleczenstwo polskie u progu przemian. Wroclaw: Ossolineum.

Rychard, A.-E. Wnuk-Lipinski 1991: Sytuacja nauk apolecznych-diagnory i propozycje poprawy. (Kiadatlan.)

Sulek, A. 1992: "The rise and decline of 'survey sociology' in Poland", Social Research. (Megjelenés alatt.)

Sulek, A.-W. Winclawski (ed.)1991: Prezlom i wyzwanie. Pamietnik VIII. Ogólnopolskiego zjazdu Socjologianego. Warsaw: Polish Sociological Association - Torun: Nocolaus Copernicus University.

Wedel, J.R. (ed.) 1992: The Unplanned Society. Poland during after Communism. New York: Columbia University Press.