| Szociológiai Szemle 1992/4. 15-38. |
A vizsgált probléma
Nemcsak a szociológusok fejében, az emberek gondolkodásában is él egy kép a társadalmi hierarchiáról, s ebben a saját helyzetükrõl. Ez a tanulmány ezt a szubjektív társadalmi helyzetet, illetve néhány determinánsát vizsgálja. A társadalmi különbségek, valamint az egyenlõtlenségek vertikumában elfoglalt saját helyzet érzékelését - éppen szubjektív volta miatt -politikai attitûdként is felfoghatjuk. A szociálpszichológiából jól ismert kognitív disszonancia jelensége (Festinger 1957) ugyanis alkalmazható a társadalmi helyzet érzékelése, illetve a társadalommal való elégedettség összefüggésében is. Jackman (1972) a politikai rendszerre vonatkozóattitûdök és a társadalmi mobilitáskapcsolatának elméleti hátterét vizsgálva éppen ezt az elméletet tartja az egyik lehetséges megközelítésnek, hiszen "az az ember, aki magasra értékeli saját eredményességét, úgy érzi, hogy saját sorsát alakítja, és saját élethelyzete személyes erõfeszítéseinek eredménye. Az az ember azonban, aki személyes eredményességét alacsonynak tartja, úgy gondolja, hogy nem saját erõfeszítései hatnak élete folyására, hanem azt valamilyen külsõ, nem teljesen meghatározott erõ alakította így... Az emberek elkerülik a disszonanciát és olyan véleményrendszereket fejlesztenek ki, amelyek konzisztensek a státuszhierarchiával kapcsolatos tapasztalataikkal" (Jackman 1972: 462-463). Eszerint nem teljesen alaptalan a feltételezés, hogy azok, akik egy társadalomban rossz helyzetben levõnek érzik magukat, elégedetlenek a társadalommal, hiszen nem lehet "jó" az a társadalom, amelyben õk olyan kevésre vitték.
Napjainkban Magyarországon, a politikai közvéleménykutatások
tanúsága szerint, igen széles tömegek elégedetlenek
társadalmi helyzetükkel. A jelen vizsgálat közvetlenül
nem kíván hozzászólni ehhez a kérdéshez,
mivel az itt elemzett adatok ebbõl a szempontból "történetiek",1987-bõl
származnak. Célunk az, hogy bizonyos általános
vonásait tekintve modellezzük magát a jelenséget,
rámutassunk néhány befolyásoló tényezõjére.
1. Objektív tényezõk
Feltételezzük, hogy a társadalmi helyzet szubjektív érzékelése mögött valóságos, objektíven létezõ társadalmi és demográfiai tényezõk hatása kimutatható. Az emberek közötti társadalmi különbségek vizsgálatában a leggyakrabban elkülönített dimenziók a hatalom, a tudás és a gazdagság (vö. Weber 1953; Sorokin 1953). A szubjektív társadalmi helyzet végsõ soron absztrakció, összevont kifejezõdése annak, ahogyan valaki érzékeli saját helyzetét a társadalom hatalmi, kulturális és anyagi viszonyai között.
A társadalmi különbségeken túl feltételezzük,
hogy a szubjektív érzékelést olyan tényezõk
is befolyásolják, mint a nem és az életkor.
Az a tény, hogy valaki férfi vagy nõ, illetve hogy
fiatal, középkorú, avagy idõs, jelenthet pszichikai
különbséget a világ érzékelésében.
Másrészt az életkor esetében az idõ
más viszonyítási alapot is kínál, amennyiben
a jelent az idõsek egy sokkal távolabbi múlt perspektívájában
értékelik.
2. A mobilitás szerepe
A mobilitáskutatások hagyományos alapkérdése általában az, hogy mennyire "nyitott", illetve "zárt" egy társadalom, azaz milyen mértékû a társadalmi rétegváltás; milyen lehetõsége van az egyénnek arra, hogy képességei, adottságai és ambíciói szerint a neki megfelelõ pozíciót érje el, függetlenül származásától, családja társadalmi helyzetétõl, vagyis indulási pozíciójától. Ebben az értelemben a mobilitás a demokratikus társadalmak alapvetõ jellemzõje (Sorokin 1927); illetve az ipari fejlõdéssel együttjáró folyamat (Treiman 1970; Lipset-Bendix 1959).
A társadalmi mobilitásnak nemcsak ebbõl a szempontból van azonban jelentõsége, a szakirodalom széles körben foglalkozik a mobilitás különféle következményeivel. A teoretikus írások ezzel kapcsolatban elsõsorban a probléma makroszociológiai oldalát vizsgálják (pl. Giddens 1973; Lipset 1960; Marshall 1964). Ugyanakkor az irodalom egy másik vonulata a mobilitás és az egyéni viselkedés problémáját feszegeti, olyan területeken, mint például a termékenység (pl. Blau-Duncan 1967; Andorka 1987), vagy az elõítéletesség alakulása (pl. Hodge-Treiman 1966). Hodge és szerzõtársai részletesen áttekintik és értékelik ezt az irodalmat és elsõsorban három vonulatát különböztetik meg: 1. A magatartás és az intergenerációs mobilitás korrelációja; 2. A mobilitás és annak következményei közötti korreláció, illetve oksági kapcsolat megkülönböztetése; 3. A mobilitás összefüggése az attitûdformálódással és a társadalmi aktivitással (Hodge et al. 1986).
Megfogalmazható tehát egy olyan hipotézis, hogy a mobilitás alapvetõen befolyásolja az emberek politikai attitûdjeit és magatartását. Nemcsak arról a jelenségrõl van szó, hogy a státusz konzisztenciája vagy inkonzisztenciája befolyásolja a politikai magatartást (Lenski 1954), vagy hogy egy konzervatív-liberális tengelyen a választási preferenciákat az osztályhelyzeten túlmenõen a származás is befolyásolja (Lipset-Zetterberg 1970), hanem, hogy mindenfajta politikai és társadalmi attitûd mögött feltételezhetõ a mobilitás szerepe (Turner 1990; Kelley 1990).
Ennek megfelelõen a mobilitás ténye befolyásolhatja
az egyén értékelését saját társadalmi
helyzetérõl, társadalmi pozíciójáról,
befolyásolhatja az ember "komfortérzését" a
társadalomban elfoglalt jelenlegi helyzetében. Inglehart
szocializációs hipotézise szerint ugyanis "az egyén
alapértékei azokra a feltételekre reagálnak,
amelyek az egyén gyerekkorában voltak uralkodók" (Inglehart
1981: 881). Eszerint tehát az egyén saját jelenlegi
helyzetét azon értékek szûrõjén
át szemléli, amelyek gyerekkora társadalmára,
illetve szûkebb társadalmi közegére, családjára
jellemzõek voltak. Ugyanazon társadalom egyazon rétegéhez
tartozó, azonos objektív feltételek között
élõ személyek tehát saját helyzetüket
különbözõképpen értékelhetik,
élhetik meg attól függõen, hogy milyen mértékû
mobilitáson mentek keresztül.
3. Objektív és szubjektív meghatározók
Az elemzés során megkülönböztetünk objektív társadalmi helyzetet, azaz az egyénnek az egyenlõtlenség dimenziói (iskolai végzettség, jövedelem, foglalkozás, hatalom stb.) szerint a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozícióját, valamint szubjektív társadalmi helyzetet, azaz azt a pozíciót, ahová az egyén önmagát sorolja be a társadalmi "ranglétrán". Feltételezésünk szerint ez utóbbit nemcsak az objektív egyenlõtlenségi mutatók, de az emberek korábbi élethelyzetei, értékei, tapasztalatai, lehetõségei is befolyásolják. Azok, akik alacsonyabb társadalmi helyzetbõl származnak, korábbi helyzetükhöz képest felemelkedtek, jobbnak értékelhetik jelenlegi pozíciójukat, mint azok, akik - ugyanolyan objektív feltételek mellett élve - leszálló ágban vannak.
A mobilitás ilyen szerepének egy további, differenciáltabb megközelítési módja az, ha megkülönböztetünk objektív és szubjektív társadalmi mobilitást. Eszerint objektíven mobilnak tekinthetjük azt a személyt, aki a társadalom objektív rétegzõdési rendszerében, azaz valamilyen objektív szempontok alapján meghatározott vertikális hierarchiában megváltoztatja a társadalmi helyzetét. Szubjektíven pedig az a személy minõsül mobilnak, aki önmagát annak tartja, tehát aki úgy érzékeli vagy úgy éli meg, hogy társadalmi helyzete valamilyen perspektívában javult vagy romlott.
Nyilvánvalóan szoros a kapcsolat az objektív és a szubjektív mobilitás között: az objektív mutatók (jövedelem, presztízs, iskolázottság stb.) megváltozását az egyén szubjektíven is változásként értékeli. A szubjektív mobilitás azonban árnyaltabb képét adhatja az egyén elmozdulásának, mivel elõfordulhat - amint erre Lipset és Bendix (1959) rámutatott -, hogy ugyanazok a foglalkozások az idõ múlásával átértékelõdnek a társadalmi rangsorban, így ténylegesen anélkül lesz mobil egy adott foglalkozás képviselõje, hogy közben bármilyen változás következne be életében.
Hasonlóképpen megváltozhat az iskolai végzettség súlya is: politikai, gazdasági változások közepette a társadalmakban bizonyos iskolatípusok megszûnhetnek, ú jak keletkezhetnek, korábban exkluzívnak számító iskolai végzettség tömegessé válhat, s az azonos iskolai végzettségû személyek ilyen értelmû pozíciója jelentõs mértékben módosulhat. Mindezen változásokat az objektív társadalmi mobilitás konstrukciója nem, vagy csak nagyon nehezen tudja mérni, míg a szubjektív társadalmi mobilitás konstrukciója érzékenyen reagálhat rá.
Lényeges különbségek is adódnak azonban e kétféle mobilitás között. Mivel az emberek saját helyzetük változását szûkebb környezetük, családjuk helyzetéhez vagy saját korábbi pozíciójukhoz képest értékelik, elõfordulhat, hogy mobilitásként értékelnek olyan változásokat is saját helyzetükben, ami - objektív értelemben - nem tekinthetõ mobilitásnak. S természetesen ugyanazon változásokat különbözõ személyek - saját értékpreferenciájuktólfüggõen - különbözõképpen ítélhetnek meg. A "siker" fogalma ugyanis a különbözõ társadalmi helyzetû emberek esetében markánsan különbözik. Az alacsonyabb társadalmi státuszúak a biztonságot, a stabilitást és az anyagiakat tekintik fontosabbnak, míg a magasabb státuszúak bátrabban kockáztatnak (Turner 1964), nagyobb hangsúlyt fektetnek az önmegvalósítást elõsegítõ munkára (Hyman 1966), illetve sikernek tekintik a kulturális és foglalkozási hierarchiában elért magasabb pozíciót (Katz 1964). Mindezek alapján azt feltételezzük, hogy a mobilitás szubjektív érzékelése fontosabb meghatározója a szubjektív társadalmi helyzetnek az objektíven megfigyelhetõ mobilitásnál.
Összefoglalva, vizsgálatunkban arra vállalkozunk,
hogy a társadalmi mobilitásnak a társadalmi pozíció
egyéni értékelésére, azaz a szubjektív
társadalmi helyzetre való hatását elemezzük
Magyarországon, s e hatásokat más országok
hasonló eredményeivel egybevessük. A elemzés
során a fõ hangsúlyt arra fektetjük, hogy van-e
hatása a mobilitásnak az egyén saját társadalmi
pozíciójáról való önértékelésére,
milyen különbség adódik akkor, ha a mobilitást
objektíven avagy szubjektíven mérjük, valamint
e hatások milyen irányúak és erõsségûek
Magyarországon, s mennyiben különböznek más
országok eredményeitõl.
Adatok és módszerek
Az elemzéshez az ISSP 1987-es Inequality moduljának adatait
használtuk fel. Ez a társadalmiegyenlõtlenségekre
vonatkozó adatbázis lehetõvé tette, hogy Magyarországon
kívül figyelembe vegyük nemzetközi összehasonlításban
Ausztrália, Ausztria, Nagy-Britannia, az NSZK, Hollandia, Olaszország,
Svájc és az USA eredményeit. A magyar adatok a TÁRKI-III.
felvétel részét képezték.
Az elemzésben szereplõ változók
Az elemzés alapvetõ függõ változója az egyén társadalmi önbesorolása. A szubjektív társadalmi helyzet mérésére szolgáló tízfokú skálán a legkisebb érték (1) a legmagasabb szubjektív társadalmi helyzetet jelenti, a legnagyobb (10) pedig a legalacsonyabbat.
A demográfiai jellegû magyarázó változók
közül a nem dichotóm változójánál
a férfiak 1, a nõk 0 értékkel szerepelnek.
Az életkorra, mivel a folyamatos korévek szerinti mérés
nem állt minden ország esetében rendelkezésre,
hatfokozatú ordinális kategorizálást alakítottunk
ki, ahol a változó alacsonyabb értéke jelöli
a magasabb kort:
| 0 | 65 év és felette |
| 1 | 55-64 évesek |
| 2 | 45-54 évesek |
| 3 | 35-44 évesek |
| 4 | 25-34 évesek |
| 5 | 16-24 évesek |
Három változóval közelítjük az objektív társadalmi egyenlõtlenségi rendszerben elfoglalt pozíciót. Ezek a mérések szándékunk szerint a társadalmi helyzet három legfontosabb dimenziójának (gazdagság, tudás, hatalom) feleltethetõk meg.
A jövedelmet az ISSP87 adatbázisban abszolút számban megadott családi jövedelmekbõl képzett kvartilisek alapján négyfokozatú jövedelemskálán mérjük. Így ez a változó nem az abszolút adatokat jelzi, hanem azt, hogy az adott országban az egyén családja a jövedelemskála melyik negyedében helyezkedik el. A legkisebb érték (0) jelzi a legalacsonyabb családi jövedelem negyedet, a legnagyobb (3) pedig a legmagasabbat. A többváltozós oksági modellekben azonban nem ez a négyfokú skála szerepel, hanem ennek dichotomizált változata, ahol a legalacsonyabb jövedelmi kvartilis a referencia kategória, a magasabb szintek pedig önálló változóként jelennek meg, 0 és 1 értékkel.
Az iskolai végzettség mutatójánál
szintén arra törekedtünk, hogy nemzetközileg öszszehasonlítható
kategóriákat alkalmazzunk, s ez az egymástól
eltérõ oktatási rendszerek miatt csak három
olyan szint megkülönböztetését tette lehetõvé,
amelyek tartalma hozzávetõlegesen azonos minden itt szereplõ
ország esetében. Így háromfokú skálát
szerkesztettünk a legmagasabb iskolai végzettség jelölésére:
| 0 | általános iskola (alsófokú) |
| 1 | középiskola,érettségi(középfokú) |
| 2 | fõiskola, egyetem, diploma (felsõfokú) |
A többváltozós modellekben megintcsak dichotóm változók mérik a képzettségi szintet úgy, hogy az alsófokú végzettség a viszonyítási kategória.
Végül szintén egy dichotóm változóval azt mérjük, hogy a megkérdezett a foglalkozási hierarchia tetején, tehát hatalmi pozícióban helyezkedik el (1), avagy sem (0). A foglalkozási hierarchia "teteje" a 9 fokú nemzetközi EGP kategorizálás I-II. osztályát jelenti (vö. Erikson-Goldthorpe-Portocarero 1986:9).
Legfontosabb független változónkat az egyének
objektív, illetve szubjektív mobilitása alkotja. Az
utóbbi esetében a megkérdezetteknek arra kellett válaszolniuk,
hogy az apjukhoz képest hogyan értékelik saját
foglalkozási helyzetüket. Ezt ötfokozatú skálán
tehették meg a következõ kategorizálás
szerint:
| 1 | sokkal magasabb, mint az apjáé |
| 2 | magasabb |
| 3 | kb. ugyanolyan |
| 4 | alacsonyabb |
| 5 | sokkal alacsonyabb, mint az apjáé. |
Az objektív mobilitás esetében a kérdezett és az apja tényleges foglalkozása szolgált a változó alapjául. Ezek a foglalkozási kategorizálások az ún. EGP-rendszerben érhetõk el az adatbázisban, ami egy kilencfokozatú hierarchiát jelent a felsõ vezetõktõl a mezõgazdasági munkásokig (Erikson-Goldthorpe-Portocarero 1986). E kategorizálást ordinálisnak tekintve a megkérdezett és az apja foglalkozásának különbségét számítottuk ki, majd pedig ezt kategorizáltuk úgy, hogy a szubjektív mobilitáshoz hasonló skálát kapjunk.
A többváltozós elemzésben aztán mind az objektív, mind a szubjektív mobilitás fenti változói alapján egy sor dichotóm változót képeztünk.
Nagymértékû objektív, illetve szubjektív
felfelé mobilitás:
1 sokkal magasabb pozíció, mint az apjáé
0 különben
Kismértékû objektív, illetve szubjektív
felfelé mobilitás:
1 magasabb pozíció, mint az apjáé
0 különben
Kismértékû objektív, illetve szubjektív
lefelé mobilitás:
1 alacsonyabb pozíció, mint az apjáé
0 különben
Nagymértékû objektív, illetve szubjektív
lefelé mobilitás:
1 sokkal alacsonyabb pozíció, mint az apjáé
0 különben.
Ennek eredményeként kétszer négy dichotóm mobilitási változóhoz jutottunk az objektív, illetve szubjektív mobilitás vonatkozásában. Referenciaváltozónak mind a két esetben azt tekintettük, ha valaki az apjáéval azonos helyzetben van, illetve azonos helyzetûnek érzi magát.
A nemzetközi összehasonlító adatbázisban
szereplõ kilenc ország tipikusan nominális változó.
Annak érdekében, hogy az országhatárokat végsõ
modelljeinkben figyelembe tudjuk venni, az egyes országokra vonatkozóan
megintcsak dichotóm (1 vagy 0 értékû) változókat
kellett létrehoznunk. Ezt 9-1=8 ország esetében tettük
meg, míg a 9. ország jelenti a viszonyítási
alapot.
Az elemzés módszere
A vizsgálat során leíró, illetve oksági elemzést végeztünk. A leíró eredmények egyszerû statisztikákon alapulnak, az oksági elemzés módszere az OLS (legkisebb négyzetek módszerén alapuló) regresszióanalízis volt.
A regresszióelemzés során egy többlépcsõs modellezési stratégiát vittünk végig. A modellekben a függõ változó a szubjektív társadalmi helyzet tízfokú skálája volt, a magyarázó változók esetében pedig az elsõ lépcsõben a mobilitási változókat, a másodikban a demográfiai (nem, életkor), a harmadik lépcsõben pedig a szociológiai (képzettség, jövedelem, hatalom) változókat vontuk be. A negyedik lépcsõ mutatja az országhatárokat, az ötödik, utolsó lépcsõ pedig a mobilitással való összes lehetséges interakciós hatást. Ennek a stratégiának az az értelme, hogy a bennünket leginkább érdeklõ mobilitási hatásokat fokozatosan, egyre több és több más tényezõvel "kontrolláljuk", amelyek természetesen befolyásolják a mobilitás hatását. Ha ezután a mobilitás hatása még mindig szignifikáns, akkor az eredményt valóban elfogadhatjuk, hiszen eszerint a mobilitásnak van önálló, a társadalmi-demográfiai hatásokon túlmutató szerepe a társadalmi helyzet szubjektív érzékelésében.
A fenti stratégiával lépcsõzetesen felépített
modellt külön-külön kidolgoztuk mind az objektív,
mind a szubjektív mobilitás esetében. Valamennyi bemutatott
elemzés az SPSS/PC+ programcsomag felhasználásával
készült.
Eredmények
Leíró szintû elemzés
Az elmúlt nyolcvan évben (tehát a megkérdezettek, illetve az apák életét felölelõ idõszakban) a magyar társadalom jelentõs strukturális változásokon ment keresztül. A század elején az ország erõsen mezõgazdasági jellegû volt: 1900-ban a mezõgazdaságban dolgozott az aktív keresõk 72%-a, a nagyiparban pedig alig 10%-a. 1941-ig viszonylag lassú, fokozatos, de állandó strukturális átalakuláson ment keresztül az ország: a mezõgazdasági dolgozók aránya 51%-ra csökkent, az iparban foglalkoztatottaké több mint háromszorosára (25,1%) nõtt, s több mint kétszeresére emelkedett a szellemi foglalkozásúak aránya is. A második világháború utáni idõszakban, különösen 1949 után ez az átalakulási tendencia - az ország erõltetett iparosítása következtében - rohamosan felgyorsult; 1973-ra az ipari munkások aránya az aktív keresõk 50%-ára emelkedett. Jelentõsen nõtt a szellemi foglalkozásúak aránya (24%-ra), ugyanakkor nagy mértékben (21 %-ra) csökkent a mezõgazdasági dolgozók aránya. Így természetesen igen nagy mértékû volt Magyarországon az intergenerációs foglalkozási mobilitás: a strukturális változások következtében tömegek áramlottak a mezõgazdaságból az iparba, valamint a munkásságból és parasztságból a vezetõ, az értelmiségi és az egyszerû szellemi foglalkozások felé (Andorka 1982: 35, 41, 73).
Az 1945 utáni társadalmi rendszerváltozásból, s ezen belül is a feszített ütemû iparosításból adódó strukturális változás hatása a társadalmi mobilitásra oly nagy mértékû volt, hogy a folyamat során még a családi háttér befolyásoló szerepe is lecsökkent. Mint Ferge Zsuzsa rámutatott, "az adott idõszakban egy sor olyan tényezõ, amit szokásosan a társadalmi boldogulás gátjának tekintenek... viszonylag kevéssé hatottak a várt irányba. S fordítva, azok a tényezõk, amelyeket szokásosan a mobilitást segítõ tényezõként tartunk számon... nem bizonyultak különösen fontos mobilitási emelõnek" (Ferge 1983: 122). A származás determináló hatásának átmeneti csökkenését ezen túlmenõen más empirikus elemzések is bizonyították (vö. Róbert 1986: 130-133; Kolosi-Peschar-Róbert 1986). Ez utóbbi tanulmány a magyar adatokon kívül holland adatok esetében is azt találta, hogy a második világháború után a származás hatása a foglalkozási státuszra lecsökkent, ami viszont azt jelenti, hogy a strukturális átalakulásban a politikai rendszerváltozásnál nagyobb hatásúak voltak az iparosodási, modernizálódási folyamatok.
Ebben az idõszakban tehát az intergenerációs mobilitás - elsõsorban strukturális okokból - kiugró méreteket öltött: az összes mobil személyek aránya tartósan 60% fölött volt, s ez az arány az egyre kisebb mértékû strukturális átalakulás ellenére sem csökkent le nagyságrendjében (Harcsa-Kulcsár 1986; Róbert 1990).
Jóllehet a strukturális változások iránya "felfelé" mutat a foglalkozások hierarchiájában, s ebben az értelemben a foglalkozási mobilitási elemzéseknél nagymértékû felfelé (fõirányú) mobilitásról beszélhetünk, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez a folyamat erõltetett, illetve kényszerjellegû volt, s hogy a mobilitás ilyen egyoldalú és normatív szemlélete súlyos veszélyt hordoz magában (Örkény 1989). Az erõltetett és nagyrészt strukturális mobilitás nem feltétlenül jelent emelkedést a társadalom többdimenziós és inkonzisztens egyenlõtlenségi rendszerében (Róbert 1986), sõt a fõirányú foglalkozási mobilitás értékelése sem egyértelmû, hiszen a foglalkozások közel fele elmozdult a foglalkozások hierarchiájában 1930 és 1982 között (Kovách-Róbert 1984). A foglalkozásváltás tehát önmagában nem feltétlenül jelent változást a társadalmi hierarchiában, amint az iskolai végzettségek esetében is hasonló átértékelõdés zajlott le: míg a háború elõtt az iskolai szelekció legfontosabb szintje az érettségi volt, addig az érettségizettek arányának nagy mértékû emelkedésével ez a szelekciós szint az érettségi utánra tolódott, s így az érettségi rangja természetszerûen csökkent (Kolosi 1987).
Végül utalni kell arra is, hogy az ilyen értelmû mobilitás (tehát az általános transzláción alapuló felemelkedés) hiánya csak kevesek élménye, ezért lehet, hogy éppen a lesüllyedés, illetve az immobilitás az, ami jobban befolyásol véleményeket, attitûdöket. Angelusz és Tardos is jelzik, egy más tárgyú elemzésükben, "a leblokkolt mobilitásnak mint a politikai beállítódások egyik szociális indítékának szerepét" (Angelusz-Tardos 1990: 6-7).
Kérdés mármost, hogy a leírt mobilitási folyamat miként tükrözõdik az emberek tudatában. A szubjektív mobilitásváltozó ja távolról sem mutat normális eloszlást, a nemzetközi összehasonlító vizsgálat magyar megkérdezettjei kiugró mértékben értékelik - foglalkozásukat tekintve - önmagukat felfelé mobilnak apjukhoz képest (lásd 1. táblázat). A megkérdezettek több mint fele (54%) felfelé mobilnak értékeli magát, s csupán minden nyolcadik (13%) értékeli alacsonyabbnak saját helyzetét apjáénál. A jelenség még erõsebb, ha csak az érvényes választ adókat tekintjük: az érdemben válaszolók közel kétharmada a foglalkozási mobilitás terén felemelkedést érzékelt az apjához képest. Ez az igen magas arány közelíti a foglalkozási mobilitási táblákban kimutatható összes mobil személy (tehát a fõátlón kívül lévõk) arányát, noha ez az arányszám ott a "lefelé" (fõiránnyal ellentétesen) mobil személyeket is magában foglalja. Az adatok tehát egyfelõl azt jelzik, hogy az emberek a kényszerû és erõltetett mobilitási folyamat eredményeképpen is felemelkedést, származási helyzetükhöz viszonyítva elõrelépést érzékelnek.
1. táblázat
Az intergenerációs foglalkozási mobilitás
szubjektív értékelése
Magyar adatok, N=2606
| Foglalkozását
az apjáéhoz képest |
(százalék) |
(százalék) |
| sokkal jobbnak | 29,5 | 34,1 |
| jobbnak | 24,6 | 28,5 |
| ugyanolyannak | 19,4 | 22,5 |
| rosszabbnak | 8,1 | 9,4 |
| sokkal rosszabbnak érzi | 4,8 | 5,5 |
| Adathiány
(nem tudja, nem ismerte az apját) |
13,7 | - |
Másfelõl viszont, amikor a kérdezettek általános társadalmi helyzetükrõl, a társadalmi hierarchiában való elhelyezkedésükrõl nyilatkoztak (lásd 2. táblázat), ez a szubjektív társadalmi pozíció mutató meglehetõsen "lefelé húz", a 10 fokú "létrán" a válaszolók fele középtájon helyezkedik el (5. és 6. "létrafok"), ez alatt viszont jóval többen vannak (közel 40%), mint e felett (mintegy 8%).
Ez a megoszlás azt jelzi, hogy a nagymértékû intergenerációs foglalkozási felfelé mobilitás ellenére a válaszolók jelentõs része elégedetlen társadalmi helyzetével, egy szûk, tíz százalékot el nem érõ kisebbségtõl eltekintve úgy érzi, a társadalmi hierarchiának legfeljebb a középsõ szintjeire jutott el. Az egyfelõl "sokkal jobb" tehát a magyar megkérdezettek számára másfelõl még mindig "rossz": a nagymértékû intergenerációs foglalkozási felfelé mobilitást (ahol a viszonyítási alap a múlt, a származási háttér) nem értékelik a társadalmi hierarchiában való felemelkedésnek (ahol a viszonyítási alap a jelen, az egyenlõtlenségek mai rendszere). A szubjektív társadalmi helyzet és a szubjektív mobilitás eloszlásból tehát arra következtethetünk, hogy miközben nagy tömegû a szubjektív felfelé mobilitás, a társadalom hierarchiájában nem sorolják tömegesen magasabb helyre ön magukat az emberek.
2. táblázat
A társadalmi helyzet szubjektív értékelése
Magyar adatok, N=2606
| A társadalmi
helyzet "létráján" |
(százalék) |
(százalék) |
|
| legjobb | 1 | 0,3 | 0,3 |
| 2 | 0,2 | 0,2 | |
| 3 | 2,0 | 2,0 | |
| 4 | 5,5 | 5,6 | |
| 5 | 29,4 | 30,1 | |
| 6 | 21,8 | 22,3 | |
| 7 | 15,6 | 16,0 | |
| 8 | 12,0 | 12,4 | |
| 9 | 4,8 | 4,9 | |
| legrosszabb | 10 | 6,1 | 6,2 |
| Adathiány
(nem tudja) |
2,5 | - | |
A nemzetközi adatbázis tükrében a magyar adatok fenti sajátossága még hangsúlyosabban jelentkezik (lásd 3. táblázat). Ha a vizsgálatban szereplõ országokat sorba rendezzük a szubjektív mobilitás (tehát a felemelkedés érzete), illetve a szubjektív társadalmi helyzet (tehát a fent levés érzete) átlaga szerint, jellegzetesen különbözõ sorrendeket kapunk. Nem várható el természetesen, hogy a két rangsorban az országok pontosan ugyanott helyezkedjenek el. A legnagyobb különbséget azonban a rangsorokban elfoglalt helyezés között (7 egység) Magyarország esetében tapasztaljuk.
Hasonlóképpen az országoknak a szubjektív felfelé mobilitás, illetve a magasnak ítélt társadalmi helyzet (a felsõ 3 "létrafok") aránya szerinti sorrendje valamelyest módosul ugyan, Magyarország helyezése viszont még polarizáltabb. Látható, hogy a társadalmi felemelkedés szubjektív érzete elég tipikus, általános jelenség, hogy a "gyerekek" magasabb helyzetûnek értékelik magukat az apjuknál, még a rangsor végén álló németek vagy osztrákok egyharmada is úgy érzi, jobb a foglalkozási pozíciója, mint az apjáé. A megfelelõ magyar adat azonban különösen kiugró, közel kétszeres mértékû. Ezzel szemben azoknak a magyar válaszolóknak az aránya, akik magukat a társadalom felsõ régióiba helyezik (a 10 fokú társadalmi "létra" felsõ 3 szintjére), nagyjából a hetedét teszi ki a hasonlóan vélekedõ amerikai válaszolóknak, akik a vonatkozó rangsor élén állnak.
3. táblázat
A vizsgálatban szereplõ országok sorrendje
A) A szubjektív mobilitás és a szubjektív
társadalmi helyzet átlaga szerint
|
|
helyzet |
||
|
|
|
|
|
| 1. Magyarország | 2,24 | 1. Ausztrália | 5,06 |
| 2. Svájc | 2,42 | 2. USA | 5,09 |
| 3. Olaszország | 2,55 | 3. Olaszország | 5,28 |
| 4. USA | 2,60 | 4. Svájc | 5,38 |
| 5. Nagy-Britannia | 2,60 | 5. NSZK | 5,38 |
| 6. Ausztrália | 2,61 | 6. Ausztria | 5,57 |
| 7. Hollandia | 2,67 | 7. Nagy-Britannia | 5,77 |
| 8. Ausztria | 2,69 | 8. Magyarország | 6,31 |
| 9. NSZK | 2,82 | 9. Hollandia | 6,82 |
3. táblázat
B) A szubjektív felfelé mobilitás és
a szubjektíve magas társadalmi helyzet aránya szerint
|
mobilitás (1-2. kat.) |
társadalmi helyzet |
||
|
|
(százalék) |
|
(százalék) |
| 1. Magyarország | 62,6 | 1. USA | 17,7 |
| 2. Svájc | 58,3 | 2. Svájc | 11,2 |
| 3. USA | 50,9 | 3. Ausztrália | 10,6 |
| 4. Olaszország | 50,3 | 4. Olaszország | 9,9 |
| 5. Nagy-Britannia | 49,7 | 5. NSZK | 9,8 |
| 6. Hollandia | 47,7 | 6. Nagy-Britannia | 7,7 |
| 7. Ausztrália | 47,5 | 7. Ausztria | 6,2 |
| 8. Ausztria | 39,9 | 8. Hollandia | 3,1 |
| 9. NSZK | 32,6 | 9. Magyarország | 2,5 |
Mindenesetre a szubjektív mobilitás szerinti hely, valamint a társadalmi hierarchiába való önbesorolás szerinti hely a két rangsorban egyik ország esetében sem azonos, van értelme tehát annak, hogy e két rangsor eltérését ne csupán a gazdasági fejlettségi szint vagy az általános közérzet szempontjából különbözõ nemzetek közötti eltéréssel magyarázzuk, hanem az egyik változót a másik változó determinánsának tekintsük, köztük bizonyos oksági viszonyt tételezzünk.
Ugyanakkor, éppen a két rangsor eltérése miatt, kérdés, fenntartható-e még kiinduló tételünk, vagyis hogy a mobilitás és bizonyos tudattartalmak, attitûdök, jelen esetben a társadalmi helyzet szubjektív értékelése között valamilyen összefüggés áll fenn. Jóllehet a fenti sorrendek ebben a tekintetben - legalábbis Magyarországot illetõen - elbizonytalanítóak, a mobilitás, illetve a társadalmi helyzet szubjektív érzékelése nem függetlenek egymástól. Ha variancia-analízist alkalmazunk a szubjektív társadalmi helyzetre a szubjektív mobilitás szerint, a kapcsolat e két változó között szignifikánsnak mutatkozik (lásd 4. táblázat). Az elemzés eredménye azt mutatja, hogy minél jobbnak érzi valaki a foglalkozását az apjához viszonyítva, tehát minél nagyobb mértékû a szubjektív felfelé mobilitás érzete, annál magasabbra helyezi magát a szubjektív társadalmi hierarchiában. Ez a megállapítás még akkor is megtehetõ, ha e kapcsolat az adatok szerint nem teljesen lineáris: azok ugyanis, akik kicsit rosszabbnak érzik foglalkozási helyzetüket az apjukénál, valamivel jobbnak értékelték szubjektív társadalmi pozíciójukat, mint a szubjektíve intergeneratív foglalkozási immobilitást érzékelõk.
4. táblázat
A szubjektív társadalmi helyzet szubjektív
mobilitás szerinti variancia-analízise
Magyar adatok, érvényes N=2219
| Foglalkozását
az apjáéhoz képest |
A szubjektív társadalmi helyzet | |
|
|
|
|
| sokkal jobbnak | 6,00 | 1,48 |
| jobbnak | 6,31 | 1,57 |
| ugyanolyannak | 6,44 | 1,76 |
| rosszabbnak | 6,36 | 1,65 |
| sokkal rosszabbnak érzi | 6,71 | 1,85 |
Miközben tehát a szubjektív mobilitás és a szubjektív társadalmi helyzet között a kapcsolat a várttal megegyezik, azaz az erõsebben felfelé mobil személyek a társadalmi ranglétrán is magasabban helyezik el magukat, látható, hogy még a szubjektíven erõs foglalkozási felfelé mobilitásról beszámoló megkérdezettek társadalmi helyzetérzékelésének átlagértéke (6,00 a tízfokú "létrán") sem éri el a skála közepét. Nemzetközi összehasonlításban ez azt érték az jelenti, hogy a magyar mintán belül a társadalmi helyzetüket a viszonylagosan legjobbnak értékelõk alcsoportja is lejjebb helyezi magát a társadalmi hierarchiában, mint a legtöbb vizsgált nemzet országos átlaga a tízfokú létrán.
A szubjektív társadalmi helyzet ezen túlmenõen összefüggést mutat az elemzésbe bevont más szociológiai, demográfiai ismérvekkel is (lásd 5. táblázat). Az összefüggés erõssége változó, de minden esetben legalább .05, sokszor .001 szinten szignifikáns. (Az esetszámok elég magasak, ezért alacsony összefüggések is statisztikailag szignifikánsak.)
5. táblázat
A szubjektív társadalmi helyzet összefüggése
a magyarázó változókkal
(Pearson féle korreláció, a hiányzó
értékek páronként kihagyva)1
|
a szubjektív társadalmi helyzettel (függõ változó) |
|||
| Független
változók |
ország |
kontroll országok |
|
| Objektív
mobilitás |
0,1102 | 0,0744 | 0,0935 |
| Szubjektív
mobilitás |
0,1165 | 0,1237 | 0,0942 |
| Nem | -0,0194 | -0,0701 | -0,0648 |
| Életkor | -0,2073 | -0,0160 | -0,0579 |
| Iskola | -0,2325 | -0,2198 | -0,2265 |
| Jövedelem | -0,2194 | -0,3355 | -0,3070 |
| Hatalom | -0,1785 | -0,2683 | -0,2409 |
A szubjektív társadalmi helyzetnek legkevésbé a nemmel van kapcsolata, de a férfiak általában kedvezõbbnek érzik társadalmi helyzetüket a nõknél. A szociológiai változókkal iskola, jövedelem, hatalom - való lineáris kapcsolat már sokkal erõsebb. Ezek közül az iskolával való összefüggés a magyar megkérdezettek, a jövedelemmel, illetve a hatalommal való összefüggés a nemzetközi kontroll országok esetében szorosabb. Ezen kapcsolatok iránya megegyezik a várttal, tehát minél magasabb az iskolai végzettség, a jövedelem, minél jellemzõbb a hatalmi pozíció, annál magasabb társadalmi pozícióba helyezi önmagát az egyén. További magyar sajátosság az életkorral való erõsebb összefüggés: itt a fiatalabbak jobb helyzetûnek értékelik önmagukat, mint az idõsek. A jelenség a nemzetközi kontroll országokban kisebb mértékû. Végül az objektív, illetve szubjektív mobilitással való lineáris kapcsolat mértéke elmarad a szociológiai kontroll változókkal való összefüggéstõl. A korreláció iránya azonban szintén jelzi, hogy a felfelé mobilok jobb társadalmi helyzetûnek értékelik magukat.
Természetesen ezek az összefüggések önmagukban
még nem elégségesek a jelenség pontos vizsgálatához.
A független változók között ugyanis szintén
joggal feltételezhetõ szignifikáns kapcsolat, a fenti
páronkénti korrelációs együtthatók
pedig oly módon mutatják a szubjektív társadalmi
helyzet, a mobilitás és a többi társadalmi és
demográfiai ismérv kapcsolatát, hogy ezeket az összefüggéseket
nem veszik figyelembe. A következõkben ezért rátérünk
a többváltozós elemzésre, hogy a szubjektív
társadalmi helyzet, a mobilitás és a társadalmi
és demográfiai kontroll változók kölcsönös
összefüggéseit figyelembe véve próbáljunk
meg választ adni eredeti kérdésünkre.
Oksági szintû elemzés
Elemzésünk második részében olyan modelleket mutatunk be, amelyek azon a feltételezésen alapulnak, hogy az egyén társadalmi önbesorolása lineáris kapcsolatban áll objektív, illetve szubjektív mobilitási tapasztalataival, továbbá a figyelembe vett társadalmi, illetve demográfiai ismérvekkel. Ennek megfelelõen vizsgálatunk módszeréül a többváltozós regresszióanalízist választottuk, ahol a függõ változó a szubjektív társadalmi helyzet.
A regresszióanalízis olyan többváltozós elemzési módszer, amellyel lehetõségünk van annak figyelembevételére, hogy a társadalmi önbesorolást befolyásoló "kemény" tények rejtve a mobilitási változókban is jelen lehetnek. Annak érdekében, hogy e "rejtett" tények ne kevered jenek a mobilitás hatásával, vizsgálatainkat többlépcsõs technikával, egymásra épülõ modell-sorozatokon végeztük. Ennek az eljárásnak, mint már említettük, az az értelme, hogy a mobilitás hatását kontrolláljuk más társadalmi és demográfiai tényezõkkel, vagyis kiszûrjük a mobilitás hatásai közül azokat, amelyek nem önmagából a mobilitás tényébõl, hanem a "kemény" adatok megváltozásából adódnak, s ha e tényezõk figyelembevétele után is találunk kapcsolatot a szubjektív társadalmi helyzet és a mobilitás között, akkor azt a mobilitás korábban említett sajátos hatásaként kell értékelnünk. Modelljeink tehát arra adnak majd választ, hogy befolyásolja-e, és ha igen, mennyiben az egyén társadalmi helyzetértékelését az a tény, hogy gyerekkori családjának státusza - objektíve, illetve saját megítélése szerint - eltér jelenlegi társadalmi státuszától.
Az elemzéseket a nemzetközi összehasonlító vizsgálat teljes adatbázisán végeztük. Elõször az objektíven megfigyelhetõ intergenerációs foglalkozási mobilitás hatását vizsgáltuk a szubjektív társadalmi helyzetre (lásd 6. táblázat). Az elsõ lépcsõben az objektív mobilitás dichotomizált (1, illetve 0 értékû) változói szignifikáns hatást mutatnak a szubjektív társadalmi helyzetre, és az oksági összefüggés iránya is megegyezik korábbi tapasztalatainkkal: a felfelé mobilitás a társadalmi hierarchiában jobb helyzetet, a lefelé mobilitás rosszabb helyzetet jelent (az immobilitáshoz viszonyítva). Látnunk kell azonban, hogy a mobilitás magyarázó ereje (az R2 érték) rendkívül alacsony.
A második lépcsõben, a demográfiai tényezõk hatását vizsgálva azt látjuk, hogy egyfelõl a férfiak, másfelõl a fiatalabbak szignifikánsan jobbnak érzik társadalmi státuszukat a nõknél, illetve az idõsebbeknél. A mobilitás hatása itt még változatlanul szignifikáns. A modell magyarázó ereje azonban csak kevéssé növekedett.
A harmadik lépcsõben a státuszváltozók jelzik, hogy a magasabb jövedelmi kvartilisbe tartozás kedvezõbb szubjektív társadalmi helyzetet jelent (a legalsó jövedelmi kvartilishez képest); továbbá a közép-, illetve felsõfokú végzettség szintén javítja a társadalmi helyzet érzékelését (az alsófokú végzettséghez képest); s a hatalmi pozíció birtoklása (a vezetõi, értelmiségi státusz) szintúgy kedvezõbb helyet jelent a szubjektív társadalmi helyzet szempontjából. Valamennyi státuszváltozó statisztikailag szignifikáns hatást mutat, s a modell magyarázó ereje is több mint 10 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az objektív mobilitás hatása ezen a ponton már nem szignifikáns.
A negyedik lépcsõben vonjuk be az országhatásokat, amelyek szerepeltetésének az a célja, hogy modellünkben a globális társadalmi jellemzõkön túl (a magasabb képzettség, a több jövedelem, a hatalmi pozíció minden modern társadalomban jobb társadalmi helyzetet eredményez) valamiképpen figyelembe vegyük azt is, hogy az egyes vizsgált országok eltérnek egymástól a gazdasági fejlettség, az anyagi életkörülmények, a képzettségi szint, az általános közérzet stb. szempontjából, s ez a tény önmagában is befolyásolja a társadalmi helyzet egyéni megítéléséi. Valamennyi országhatás szignifikáns, és a paraméterbecslések jól mutatják, hogy Magyarország "külön eset" a többi kontroll országhoz képest. (A viszonyítási alap Hollandia, amely a szubjektív mobilitás változóján a legalacsonyabb átlagértéket mutatja.) Az országhatások figyelembevétele újabb 10 százalékkal javította a modell magyarázó erejét, továbbá a státuszismérvek is változatlanul megtartották statisztikai szignifiknaciájukat.
6. táblázat
Az objektív mobilitás hatása a szubjektív
társadalmi helyzetre
Nemzetközi adatok, N=13077
(A hiányzó értékek páronként
kihagyva, a legalább .05 szinten nem szignifikáns becslések
zárójelben)
|
|
|||||
| Magyarázó
változók |
|
|
stát. |
|
mobilitással2 |
| Szubjektív
mobilitás: |
|||||
| erõs fel | -.385 | -.415 | (.136) | (.092) | (-.238) |
| felfelé | -.190 | -.211 | (-.063) | (-.025) | -.612 |
| lefelé | .240 | .233 | (.084) | (-.022) | (-.323) |
| erõs le | (.228) | (.295) | (.144) | (-.072) | (.929) |
| Demográfia | |||||
| nem | -.252 | -.083 | (-.056) | -.115 | |
| kor | -.065 | (.019) | (.014) | (-.002) | |
| Státusz | |||||
| legf. jöv. | -1.177 | -1.174 | -.961 | ||
| felsõk. jöv. | -.722 | -.734 | -.653 | ||
| alsók. jöv. | -.344 | -.414 | -.306 | ||
| iskola:felsõ | -.449 | -.533 | -.726 | ||
| iskola:közép | -.372 | -.279 | -.340 | ||
| hatalom | -.658 | -.573 | -.599 | ||
| Ország | |||||
| Anglia | -1.017 | -1.401 | |||
| Olaszország | -1.646 | -2.568 | |||
| Ausztria | -1.417 | -1.772 | |||
| Svájc | -1.485 | -1.722 | |||
| USA | -1.544 | -1.676 | |||
| Németország | -1.559 | -1.953 | |||
| Ausztrália | -1.606 | -2.067 | |||
| Magyarország | -.537 | -1.012 | |||
| Interakciók: |
ns.
|
||||
| Konstans | 5.775 | 6.073 | 6.596 | 7.705 | 8.113 |
| Adj. R2 | .008 | .017 | .132 | .236 | .247 |
Végül az utolsó, ötödik lépcsõben a mobilitással való összes lehetséges interakciós hatást vettük be a modellbe. Ezek a hatások olyan, a magyarázó változók között feltételezhetõ összefüggéseket fejeznek ki, amilyen például, hogy a különbözõ korcsoportba tartozó, a különbözõ képzettségû embereknek, a különbözõ országokban élõ megkérdezetteknek stb. eltérõek a mobilitási tapasztalatai. E hatások nagy többsége azonban nem bizonyult szignifikánsnak, és nem növekedett érdemben általuk a modell magyarázó ereje sem. Ebben az utolsó modellben ugyan statisztikailag újra szignifikánssá vált az egyik mobilitási változónk, mégis összességében azt mondhatjuk, hogy a szubjektív társadalmi helyzetértékelést elsõsorban a társadalmi státusz és ezzel azonos mértékben a nemzetek közötti különbségek magyarázzák, az objektív mobilitási tapasztalatok szerepe háttérbe szorul. Így kialakított modellünk végeredményben a szubjektív társadalmi helyzet szórásának egynegyedét képes megmagyarázni.
Az oksági elemzés második sorozatában az objektív mobilitást felcseréltük a szubjektív intergenerációs foglalkozási mobilitással, vagyis az apához viszonyított foglalkozási helyzet megváltozására vonatkozó értékeléssel (lásd 7. táblázat). A modellsorozat elsõ lépésében a szubjektív mobilitás hatása is szignifikáns a szubjektív társadalmi helyzetre. Bizonyos különbséget jeleznek a paraméter becslések, miszerint a mobilitás érzékelése mögötti hatásmechanizmus valamivel polarizáltabbnak tûnik, mint a tényleges mobilitási tapasztalat esetében: itt (az immobilitáshoz viszonyítva) fõleg az erõs felfelé mobilitás érzete javítja, illetve az erõs lefelé mobilitás érzete rontja a társadalmi helyzet értékelését. A magyarázó erõ azonban a szubjektív mobilitás esetében is csekély.
A modellezés további eljárásaiban (második-ötödik lépcsõ) lényegében ugyanazt figyelhetjük meg, mint az objektív mobilitás esetében. A demográfiai tényezõk elõbb szignifikánsak, majd hatásuk eltûnik, amikor belépnek a státuszismérvek. A státuszváltozók szignifikánsan hatnak, s ez megmarad az országhatások figyelembevételekor is. Az interakciós hatások ezúttal sem játszanak szerepet. A végsõ modell ismét a társadalmi helyzet szubjektív értékelése szórásának egynegyedét tudja megmagyarázni. Lényeges különbség azonban, hogy - a tényleges intergenerációs foglalkozási mobilitással szemben - az erre vonatkozó szubjektív tapasztalat és értékelés lényegében végig, a modell valamennyi lépcsõjében szignifikáns marad. A státusz-ismérvek és a nemzeti különbségek hatása változatlanul dominál, emellett azonban a mobilitással kapcsolatos szubjektív érzéseknek van önálló szerepük a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely értékelésében. Vizsgálatunk tárgya pedig lényegében ez volt, a mobilitás hatását kutattuk a társadalmi helyzet szubjektív megítélésére vonatkozóan. Összefoglalóan azt találtuk, hogy az objektív mobilitási tapasztalatok szerepe "elhal" a kontroll tényezõk (társadalmi helyzet, nemzeti különbségek) figyelembevételével, a mobilitás szubjektív értékelése viszont e kontroll tényezõktõl függetlenül, önállóan is hat a társadalmi helyzetértékelésre.
7. táblázat
A szubjektív mobilitás hatása a szubjektív
társadalmi helyzetre Nemzetközi adatok, N=13077
(A hiányzó értékek páronként
kihagyva, a legalább .05 szinten nem szignifikáns becslések
zárójelben)
|
|
|||||
| Magyarázó
változók |
|
|
stát. |
|
mobilitással2 |
| Szubjektív
mobilitás: |
|||||
| erõs fel | -.335 | -.335 | (-.058) | -.247 | -.916 |
| felfelé | (-.059) | (.034) | (-.056) | -.481 | |
| lefelé | .131 | .137 | .158 | .125 | (.170) |
| erõs le | .435 | .444 | .469 | .383 | .715 |
| Demográfia | |||||
| nem | -.173 | (.027) | |||
| kor | -.076 | (.013) | (.003) | (-.009) | |
| Státusz | |||||
| legfelsõ jöv. | -1.167 | -1.149 | -1.050 | ||
| felsõköz jöv. | -.712 | -.711 | -.707 | ||
| alsóköz jöv. | -.340 | -.403 | -.404 | ||
| iskola:felsõ | -.455 | -.536 | -.732 | ||
| iskola:közép | -.380 | -.279 | -.386 | ||
| hatalom | -.634 | -.510 | -.314 | ||
| Ország | |||||
| Anglia | -1.013 | -1.174 | |||
| Olaszország | -1.625 | -2.232 | |||
| Ausztria | -1.412 | -1.730 | |||
| Svájc | -1.469 | -1.839 | |||
| USA | -1.539 | -1.529 | |||
| Németország | -1.569 | -1.949 | |||
| Ausztrália | -1.600 | -1.655 | |||
| Magyarország | -.477 | -.783 | |||
| Interakciók: |
ns.
|
||||
| Konstans | 5.760 | 6.036 | 6.551 | 7.700 | 7.975 |
| Adj. R2 | .009 | .016 | .135 | .242 | .247 |
E globális eredmények után térjünk vissza még egyszer a magyar adatokhoz! A fenti két modellsorozatot megvizsgáltuk csak Magyarország esetében és néhány jellegzetes eltérést találtunk (lásd 8. és 9. táblázat).
8. táblázat
Az objektív mobilitás hatása a szubjektív
társadalmi helyzetre
Magyar adatok
(A hiányzó értékek páronként
kihagyva, a legalább .05 szinten nem szignifikáns becslések
zárójelben)
|
|
||||
| Magyarázó
változók |
|
|
stát. |
mobilitással2 |
| Objektív
mobilitás: |
||||
| erõs fel | -.402 | -.399 | (-.059) | (.135) |
| felfelé | -.191 | -.321 | (-.146) | (-.198) |
| lefelé | .257 | (.036) | (-.118) | (-.137) |
| erõs le | (-.076) | (-.002) | (-.112) | (-.983) |
| Demográfia | ||||
| nem | (-.118) | (-.002) | (.026) | |
| kor | -.209 | -.145 | -.169 | |
| Státusz | ||||
| legf. jöv. | -.590 | -.418 | ||
| felsõk. jöv. | -.461 | -.488 | ||
| alsók. jöv. | -.238 | (-.120) | ||
| iskola: felsõ | -.383 | -.542 | ||
| iskola: közép | (-.163) | (-.243) | ||
| hatalom | -.466 | (-.181) | ||
| Interakciók: |
ns.
|
|||
| Konstans | 6.346 | 6.987 | 7.266 | 7.272 |
| Adj. R2 | .013 | .051 | .091 | .094 |
9. táblázat
A szubjektív mobilitás hatása a szubjektív
társadalmi helyzetre
Magyar adatok
(A hiányzó értékek páronként
kihagyva, a legalább .05 szinten nem szignifikáns becslések
zárójelben)
|
|
||||
| Magyarázó
változók |
|
|
stát. |
mobilitással2 |
| Szubjektív
mobilitás: |
||||
| erõs fel | -.447 | -.448 | -.292 | -.604 |
| felfelé | -.132 | (-.100) | (-.078) | -.640 |
| lefelé | (-.072) | (-.036) | (-.016) | (-.271) |
| erõs le | (.284) | .317 | .333 | (.334) |
| Demográfia | ||||
| nem | (.004) | (.047) | (.092) | |
| kor | -.219 | -.145 | -.158 | |
| Státusz | ||||
| legfelsõ jöv. | -.568 | -.593 | ||
| felsõköz jöv. | -.436 | -.835 | ||
| alsóköz jöv. | -.216 | -.593 | ||
| iskola: felsõ | -.350 | (-.157) | ||
| iskola: közép | (-.149) | (-.258) | ||
| hatalom | -.432 | -.675 | ||
| Interakciók: |
ns.
|
|||
| Konstans | 6.488 | 7.013 | 7.247 | 7.476 |
| Adj. R2 | .014 | .058 | .099 | .103 |
Elõször, Magyarország esetében a modellek
magyarázó ereje kisebb, mintegy 10 százalékos.
Ebben szerepet játszik az, hogy itt - egy országról
lévén szó - nem jelenik meg a nemzetek közötti
különbségek hatása, de ettõl eltekintve
a státusz-ismérvek szerepe is Magyarországon valamivel
kisebbnek (de legalábbis eltérõnek) tûnik a
társadalmi helyzet értékelésében. Másodszor,
ez utóbbi állítást támasztja alá,
hogy Magyarországon a középfokú végzettség
(az alapfokú iskolához viszonyítva) nem hat szignifikánsan,
egyedül a felsõfokú végzettség javítja
a társadalmi helyzet szubjektív értékelését.
Sõt, az interakciós hatások figyelembevételekor,
az objektív mobilitást tartalmazó modell esetében
már a hatalmi pozíció hatása is elvész,
a szubjektív mobilitást tartalmazó modell esetében
pedig megszûnik a felsõfokú végzettség
szerepe, tehát az iskolázottság differenciáló
hatása is. Harmadszor, a státusz tényezõk mûködése
mellett végig szignifikáns marad Magyarországon egy
demográfiai ismérv, az életkor: a fiatalabb korosztályhoz
tartozók rendre jobbnak ítélik társadalmi helyzetüket,
mint az idõsebbek. Ugyanakkor a másik demográfiai
változó, a nem, semmiféle szerepet nem játszik.
Negyedszer, a kontroll változók figyelembevétele után
a tényleges mobilitási tapasztalatok szerepe a társadalmi
helyzet érzékelésében, ha lehet, még
kisebb, míg a szubjektív mobilitás esetében
csak a felemelkedés érzete javít, a lesüllyedés
érzete viszont nem ront a társadalmi helyzet szubjektív
megítélésén. (Meg kell jegyeznünk, hogy
ez utóbbi két táblában szereplõ eredmények
nem hasonlíthatók az elõzõ két táblában
szereplõ eredményekhez abban az értelemben, hogy itt
Magyarországot tisztán hasonlíthatnánk össze
a kontroll országokkal, mivel azok a modellek szintén tartalmazták
a magyar adatokat. A magyar adatok és a nemzetközi adatok eltérését
így lényegében alábecsüljük. Úgy
gondoljuk azonban, a cikk információtartalmát érdemben
nem sokkal növelné, ha bemutatnánk - az egyébként
lefuttatott - regressziós modellsorozatot csak a kontroll országok
mintáján is.)
Összefoglalás
Tanulmányunk elején utaltunk arra a közismert jelenségre, miszerint a magyar lakosság jelentõs hányada elégedetlen társadalmi helyzetével. Adataink, mint említettük, nem teszik lehetõvé, hogy bármit mondjunk az emberek közérzetérõl az 1990-es évek elején, sõt az általunk vizsgált jelenség közvetlen módon nem is a társadalommal, a politikai rendszerrel való elégedettségre vagy elégedetlenségre vonatkozik, bár az interpretációs keret ilyen értelmû kiszélesítését nem érezzük teljesen alaptalannak. Ha viszont elfogadjuk ezt az értelmezési keretet eredményeink számára, akkor meg kell állapítanunk, hogy a magyarok nemzetközileg kiugró "rossz kedve", pesszimizmusa valószínûleg nem ú j keletû jelenség, nem egyszerûen a rendszerváltás nem kívánt következménye. Gyökerei mélyebbre és idõben hosszabb távra nyúlnak vissza, és ennélfogva valószínûleg leegyszerûsítõek azok a szociológiai vagy politológiai interpretációk, amelyek ezt a tényt kizárólag olyan -egyébként valószínûleg fennálló, de folyamatosan vizsgálandó - tényekkel hozzák összefüggésbe, mint a nem megfelelõ mértékû és természetû polgárosodás, avagy a rendszerváltás veszteseinek szélesedõ köre.
Elemzésünk arra irányult, hogy a társadalmi helyzet szubjektív értékelését, illetve ennek a közérzetnek a meghatározottságát modellezzük. Ezen belül is elsõsorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan befolyásolja a társadalmi hierarchiában való önértékelést a társadalmi mobilitás, van-e a mobilitásnak valamiféle olyan "magától való" hatása (mobility per se), amirõl például Kelley (1990) beszél. A mobilitás szerepét ezen túlmenõen "megkettõzve" vizsgáltuk, amennyiben külön elemeztük a tényleges intergeneratív foglalkozási mobilitás hatását, illetve e mobilitás szubjektív érzékelésének hatását a társadalmi helyzet megítélésére.
Vizsgálatunk eredményeként elmondhatjuk, hogy amikor az emberek saját társadalmi helyzetüket értékelik, véleményük nem csupán az objektív, a szociológiában szokásosan mért egyenlõtlenségi tényezõkön (képzettség, jövedelem, hatalom) alapulnak- ez evidencia lenne -, de helyzetértékelésüket jelentõs mértékben befolyásolják olyan "dinamikus" elemek, mint saját mobilitási pályájuk, illetve olyan globális tényezõk, mint országuk gazdasági fejlõdésének iránya (amit nevezhetnénk akár az egyes országok "mobilitásának", a nemzetközi mezõnyhöz, avagy az ország korábbi helyzetéhez viszonyítva).
Eredményeinket egyrészt leíró, másrészt oksági szinten tárgyaltuk. Hasonlóan az irodalomban szereplõ más kutatások eredményeihez, a mobilitás és más - tudati vagy érzelmi - jelenségek közötti kölcsönös összefüggések terén a mi vizsgálatunk alapján is egyértelmû, statisztikailag szignifikáns kapcsolatról számolhatunk be. Ugyanakkor az oksági összefüggések terén a mi eredményeink is hasonlóan mérsékeltek, hiszen a mobilitás önálló magyarázó ereje mindössze 1-2 százalékosnak bizonyult. Igaz, ez az önálló hatás - fõleg a szubjektív mobilitás esetében - a különbözõ szociológiai és demográfiai tényezõkön túlmenõen is jelen van.
A mobilitás objektív, illetve szubjektív megközelítése alapján megállapíthatjuk, hogy a szubjektív mobilitás érdemben hat a társadalmi pozíció értékelésére: felfelé mobil személyek magasabban, lefelé mobilak pedig alacsonyabban értékelik saját társadalmi pozíciójukat akkor is, ha a mobilitásról megpróbáljuk "leválasztani" ennek objektív pozícióváltoztató tartalmát.
A nemzetközi összehasonlítás tükrében végül azt is leszögezhetjük, hogy a vizsgált jelenség Magyarország esetében több - a fentebbiekben részletezett - ponton is eltér a nemzetközi kontroll országok itt szereplõ mintájától. Két tényezõt említünk meg ismételten: 1. Magyarország esetében - valószínûleg a nagyfokú transzlációs folyamatok miatt - a szubjektív mobilitás az objektív mobilitásnál még inkább mûködõképesnek bizonyult. 2. A szubjektív mobilitás esetén is csak a felemelkedés érzete hat szignifikánsan az egyének szubjektív társadalmi pozíciójára, a lesüllyedés érzete nem.
Tanulmányunk végén jelezni szeretnénk, hogy
a közeljövõben lehetõségünk nyílik
elemzésünk folytatására. Következõ
kérdésünk valószínûleg már
nem a magyar adatok és a nemzetközi adatok eltérésére
irányul majd, hanem a magyar adatok idõbeli változására.
Az OTKA 2517. számú, Társadalmi tudattartalmak kulturális
és anyagi meghatározottsága címû kutatásunk
keretében ugyanis 1992-ben, tavasszal és õsszel, két
lépcsõben, adatokat gyûjtöttünk a TÁRKI-ban
a társadalmi helyzet érzékelésérõl,
valamint az objektív és szubjektív mobilitásról.
Ráadásul, az adatfelvétel második lépcsõje
ismét az ISSP nemzetközi összehasonlító
kutatás keretébe illeszkedik, ahol gyakorlatilag megismételtük
1987-es kérdéseinket. Ezek az adatok 1992 végére
válnak elérhetõvé, amikor megkezdhetjük
egy olyan idõbeli összehasonlító elemzés
munkálatait, amely a politikai rendszerváltás történetébe
ágyazott 5 évre (1987-1992) kiterjedõen a társadalmi
helyzet értékelése és a mobilitás összefüggésének
változásaira fog irányulni.
Hivatkozások
Andorka R. 1982. A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Budapest: Gondolat
-- 1987. Gyermekszám a fejlett országokban. Budapest: Gondolat
Angelusz R.-Tardos R. 1990. "Politikai és kulturális választóvonalak a parlamenti pártok szavazótáborában", Társadalomkutatás, 3-4.
Blau, P.-O. D. Duncan 1967. The American Occupational Structure. New York: Wiley
Erikson, R.-J. Goldthorpe-L. Portocarero 1986. "Intergenerációs osztálymobilitás és a konvergenciatézis Anglia, Franciaország és Svédország példáján ", Szociológiai Figyelõ, 2-3, 5-39.
Ferge Zs. 1983. Egy nemzedék életútja. In: A társadalmi struktúra, az életmód és a tudat alakulása Magyarországon c. fõirány Bulletinje VII. Budapest, 37-116.
Festinger, L. 1957. A Theory of Cognitive Dissonance. Evantson: Row, Peterson
Giddens, A. 1973. The Class Structure of Advanced Societies. New York: Barnes and Noble
Harcsa L-Kulcsár R. 1986. "A társadalmi mobilitás fõbb jellemzõi a nyolcvanas években", Statisztikai Szemle, 8-9, 836-851.
Hodge, R. W.-D. J. Treiman 1966. "Occupational Mobility and Attitudes toward Negroes", American Sociological Review, 31, 93-102.
Hodge, R. W. et al. 1986. "Intergenerational Occupational Mobility and Income", Social Science Research, 15, 297-322.
Hyman, H.1966. Thevalue-systems of different classes: a socio-psychological contribution to the analysis of stratification. In: Bendix, R.-S. M. Lipset: Class, status and power. New York: Free Press
Inglehart, R. 1981. "Post-Materialism in an Environment of Insecurity", American Political Science Review, 75, 880-900.
Jackman, M. R. 1972. "Social mobility and attitude toward the political system", Social Forces, 50, 462-472.
Katz, F. M. 1964. "The meaning of success: Some differences in value systems of social classes", Journal of social psychology, 64, 141-148.
Kelley, J. 1992. Methods and Pitfalls in the int the Analysis of Social Mobility: Class of Origin, Class of Destination and Mobility Per Se. In: Turner, F. C. (ed.) Social Mobility and Political Attitudes. Comparative Perspectives. New Brunswick: Transaction Publishers
Kolosi, T.-J. Peschar-Róbert, P. 1986. "A reprodukció redukciója? Magyar-holland összehasonlító vizsgálat a társadalmi származásnak és az iskolai végzettségnek a foglalkozási pozícióra gyakorolt hatásáról", Szociológia, 3-4, 307-324.
Kolosi, T. 1987. Tagolt társadalom. Budapest: Gondolat
Kovách, L-Róbert, P. 1984. A foglalkozások mobilitása (1930-1982). In: Gazdaság és rétegzõdés. Rétegzõdés-modell vizsgálat IV. Budapest: Társadalomtudományi Intézet
Lenski, G. 1954. "Status crystallization: a non-vertical dimension of social status", American Sociological Review, 19, 605-613.
Lipset, S. M. 1960. Political Man: The Social Basis of Politics. New York: Doubleday
Lipset, S. M.-R. Bendix 1959. Social Mobility in Industrial Society. Berkeley: University of California Press
Lipset, S. M.-H. Zetterberg 1970. A Theory of Social Mobility. In: Tumin, M. M. (ed.) Readings on Social Stratification. New Yersey: Prentice Hall, Inc.
Marshall, T. H. 1964. Class, Citizenship and Social Development. New York, Doubleday
Mayer, K. U. 1975. Ungleichheit und Mobilitat in soZialen Bewusstein. Opladen
Örkény, A. 1989. "A társadalmi mobilitás történelmi perspektívái", Valóság , 4, 20-34. Róbert, P.1986. Származás és mobilitás. In: Rétegzõdés-modell vizsgálat Vll. Budapest: Társadalomtudományi Intézet
-- 1990. Társadalmi mobilitás. In: Andorka, R.-Kolosi, T.-Vukovics, Gy. (szerk.) Társadalmi Riport 1990. Budapest: TÁRKI
Sorokin, P. A. 1927. Social Mobility. New York: Harper & Brothers
-- 1953. What is social class? In: Bendix, R.-S. M. Lipset (ed.) Class, Status and Power. Glencoe: Free Press
Treiman, D. J.1970.Industrialization and social stratification. In: Edward O. Laumann (ed.) Social Stratification: Research and Theory for the 1970s. Indianapolis: Bobbs-Merrill
Turner, F. C. (ed.) 1992. Social Mobility and Political Atritudes. Comparative Perspectives. New Brunswick: Transaction Publishers
Turner, R. 1964. The social context of ambition: A study of high school seniors in Los Angeles . San Francisco: Chandler
Weber, M. 1953. Class, Status and Party. In: Bendix, R.-S. M. Lipset
(ed.) Class, Status and Power. Glencoe: Free Press
* Az elemzés a Társadalmi tudattartalmak kulturális és anyagi meghatározottsága címû (OTKA 2517. sz.) kutatás keretében készült.