A kutatás céljai

A tömegkommunikációs eszközök révén naponta szerzünk tudomást a gazdasági nehézségekrõl, s ennek a foglalkoztatásban megjelenõ hatásairól. Egyre több statisztika válik ismertté, amely a munkanélküliek számának és arányának növekedésére hívja föl a figyelmet. Bár a számok önmagukban is sokatmondóak, mégis nagyon keveset árulnak el a mögöttük meghúzódó emberi sorsokról.

Az utóbbi idõben a publikálásra kerülõ statisztikai adatok mellett sokasodik a munkanélküliek rétegérõl szóló cikkek, elemzõ tanulmányok száma is (Bánfalvy Cs. 1991.; Nagy Gy. 1991;. Fekete-Szabó-Sándor, 1991.)¹

Mindezek ellenére alig van információnk arról, milyen nehézségek árán, milyen utakon próbálnak a munkanélküliek állást szerezni, családjuk megélhetését biztosítani. Nem tudunk arról, hogy mi történik velük az utóbbi idõben mindinkább hosszabbra nyúló munkanélküliség ideje alatt, nem tudjuk, milyen anyagi, lelki válságon mennek keresztül az egyre reménytelenebbnek tûnõ úton. Igen kevés ismerettel rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy mi történik velük a segély/járadék folyósításának ideje után.

A mindennapok problémáinak, megélhetési gondjainak, útkeresési kísérleteinek a vizsgálata különösen aktuális akkor, amikor a munkanélküliségi ráta töretlenül felfelé ível: a szakértõk szerint az általunk vizsgált két megyében tapasztalt munkanélküliség aránya (1992. év végén Hajdú-Bihar megyében 13%, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 21%) még nem érte el a legmagasabb értéket. A regisztrált és járadékban részesülõ munkanélkülieken túl pedig igen jelentõs azoknak a száma, akik a járadék folyósításának ideje után a rendszerbõl kikerülve nem tudnak újra elhelyezkedni.

1992 közepén egy OTKA-kutatás keretein belül, s a Magyar Hitelbank "A Magyar Tudományért Alapítványa" támogatásával lehetõségünk volt arra, hogy közelebbrõl megismerjük a munkanélküliek rétegét, s tapasztalatokat szerezzünk arra vonatkozóan, hogy milyen differenciált és sokszínû ez a gyakran pusztán egyetlen aránymutatóval jellemzett réteg.^*
 

A kutatás módszere, a minta összetétele

A kutatást két városban folytattuk: Nyíregyházán és Debrecenben.

A munkanélküliek rétegének megismerésére a rendelkezésre álló statisztikai információk feldolgozásán és dokumentumok elemzésén túl kiválasztottunk egy száz fás mintát azzal a céllal, hogy velük interjúkat készítsünk.² A véletlenszerûen kiválasztott mintába került személyek fele-fele arányban debreceniek, illetve nyíregyháziak, akik 1991 januárjában regisztrált munkanélküliként szerepeltek a nyilvántartásokban. A megkérdezettek - férfiak és nõk egyaránt - 25 és 45 év kor közöttiek. A korosztály kiválasztását az magyarázza, hogy feltételezésünk szerint ez a generáció többszörös terhet visel a vállán. A saját családban nevelt gyermekek gondjain túl az idõsödõ szülõk segítése-nem ritkán anyagi segítése-is rájuk hárul, munkanélküliségük ezért sokkal szélesebb társadalmi réteget érint, sokkal több személy helyzetét, sorsát befolyásolja, mint a többi generáció esetében.

Az 1991. januári bázisidõpontot azért választottuk, hogy módunk legyen egy hosszabb idõn át tartó munkanélküli állapot megismerésére, annak ellenére, hogy követõ vizsgálatra nem volt lehetõségünk. A megkérdezést 1992 március, illetve május között bonyolítottuk, így minimum egy éves idõintervallumról szerezhettünk információkat. Megtudtuk; mi történt ez alatt az egy év alatt, milyen utak és kiutak tipikusak a munkanélküliek vizsgált rétegében.

A mintaválasztás további szempontja volt, hogy csak az 1991 januárjában járadékban részesülõk kerüljenek bele, hiszen 1990-ben még igen jelentõs arányban szerepeltek olyan személyek is a munkanélküli nyilvántartásban, akik munkahellyel rendelkeztek, s egy jobb állás, a változtatás reményében regisztráltatták magukat.

S végül kizártuk a mintából a középiskolainál magasabb végzettségûeket, mert a kis elemszám miatt nem tudtunk volna e kutatás szûk keretein belül érdemi információt mondani róluk.

A félig strukturált interjúk készítése során a következõ problémacsoportokra koncentráltunk:

- a munkanélküli háztartásának szerkezete, az együtt élõ személyek
- iskolák, tanfolyamok, szakképesítés
- szakmai életút
- az utolsó munkahely és a munkanélkülivé válás körülményei
- a munkanélküli hétköznapok (tevékenységszerkezet, idõstruktúra)
- kapcsolat a Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségével
- család, rokoni, baráti, szomszédsági stb. kapcsolatok
- a munkanélküli állapot lélektani hatásai
- az anyagi helyzet alakulása a munka nélkül töltött idõ alatt
- egészségi állapot
- újra munkába állás, jövõkép.

Az itt következõkben elsõsorban a munkanélküliség önkéntességére vonatkozó kutatási tapasztalatainkat szeretnénk bemutatni, s azokat a kiútkeresési kísérleteket, amelyek tipikusnak mondhatók a tartósan munka nélkül lévõk körében.

Az alapsokaság, amelybõl a mintánkat véletlenszerûen kiválasztottuk, jelentós eltéréseket mutat a vizsgálatban szereplõ két településen.

1991 januárjában a járadékban részesülõ, 25-45 éves kor közötti, legfeljebb középiskolát végzett személyek száma Debrecenben 181, Nyíregyházán 662 fõ volt.

A férfiak és nõk aránya a megkérdezettek körében - 62, illetve 38 százalék - megegyezik a munkanélküliek összességén belüli megoszlással.

A megkérdezettek átlagéletkora 36,5 év. Ez az életkor nem felel meg a munkanélküliek átlagéletkorának, ami azzal magyarázható, hogy mi eleve egy szûkebb kohorszot - 24-45 év közöttiek - kívántunk vizsgálni. Azt gondoltuk ugyanis, hogy ez az életkor a pályakezdéstõl, s a nyugdíjtól egyaránt elég távol van, s talán így nem befolyásolja jelentõsen az elhelyezkedés esélyeit. Az interjúk készítése során azonban egyre világosabbá vált, hogy az életkort nem lehet ilyen egyszerûen az elhelyezkedés esélyei szempontjából másodlagos, kevésbé jelentõs tényezõk közé sorolni.

A megkérdezettek tapasztalata ugyanis az volt, ha valaki a 40 éves kort eléri, már öregnek számít, és csekély eséllyel indul az "állásharcban". A kor természetesen nem önmagában döntõ, az elhelyezkedési esélyt befolyásolják az életkorral együtt járó egyéb tényezõk is, például a fizikai állapot: mennyire használódott el valaki a nehéz fizikai munkában 350 éves korára; a külsõ: a munkanélküliséggel nem ritkán együtt járó deviáns életmód milyen külsõ nyomokat hagyott a munkavállalóként jelentkezõkön; az ügyviteli alkalmazott, esetleg titkárnõi állásra pályázók esetében pedig a külsõ megjelenés fontossága nem is szorul különösebb magyarázatra. Mindezekre a késõbbiekben még visszatérünk.

A bázisidõpont (1991 januárja) a munkanélküliség korai szakasza még. A köztudatban ez a segédmunkások leépítésének idõszakaként él. Nyíregyházán ez a hipotézis a mintára vonatkozóan nem igazolódott. Ha az állománycsoport szerinti megoszlást vizsgáljuk, már 1991-ben is közel esett egymáshoz a szakmunkás és segédmunkás munkanélküliek száma, sõt szakmunkások valamivel többen voltak. Hajdú-Bihar megyében - fõleg Debrecenben - pedig meglepõdve kellett tapasztalnunk, hogy a leépítés korai szakasza a szakmunkásokat érintette a legnagyobb arányban, s nem sokkal elmaradva az adminisztratív szférában dolgozók és ügyviteli alkalmazottak követik õket.

A mintába került személyek állomány szerinti megoszlása (százalék) (N=95 fõ)

	szakmunkás	betanított m.	segédm.	egyéb sz.	középvez.	össz.
Debrecen	47,1	13,2	3,8	20,8	15,1	100
Nyíregyháza	35,7	16,7	28,6	11,9	7,1	100

Hogy nem a segédmunkás túlsúly a jellemzõ már a munkanélküliség kezdeti szakaszán sem, a fentieken kívül igazolja a megkérdezettek iskolai végzettség szerinti megoszlása is.

A megkérdezettek iskolai végzettség szerinti megoszlása ( százalék) (N=95 fõ)

	8 általános alatt	8 általános	szakmunkás	érettségi	össz.
Debrecen	0	15,1	39,6	45,3	100
Nyíregyháza	2,4	40,5	33,3	23,8	100

Az elemzés során különbséget kell tennünk a megkérdezettek utolsó munkahelyén, illetve az élete nagyobb részében betöltött beosztása között. A kettõ ugyanis az esetek jelentõs hányadában nem esik egybe. A szorító anyagi - de nem ritkán pszichés - kényszer hatására a munkavállaló olyan munkakört is elfogad, amely alacsonyabb iskolai végzettséggel és képzettséggel is betölthetõ lenne. Másfelõl pedig a munkanélküliek táborának szélesedésével a munkaadó is válogat, s a magasabb képzettségûeket alkalmazza egy-egy munkakör betöltésekor. Gyakran azonban nem is a magasabb, hanem a sokszínûbb képzettség számít. Egy ügyviteli alkalmazottnak napjainkban nem elegendõ, ha tud gyors- és gépírni. A munkáltatók megkövetelik a jártasságot a számítógépes ügyvitelben, a nyelvtudást, a titkárnõi tanfolyamot, s még sorolhatnánk a feltételeket.

A megkérdezettek jelenlegi munkaerõpiaci helyzete (százalék) (N=95 fõ)

	járadékos/ segélyezett	nem rész. ellátásban	dolgozik	inaktív	össz.
Debrecen	52,7	7,6	32,1	7,6	100
Nyíregyháza	71,4	11,9	9,5	7,2	100

Azok, akik már nem részesülnek ellátásban, egy fõ kivételével kitöltötték a rendelkezésükre álló segélyezési idõ keretét. (Egy személytõl megvonták a segélyt, mert nem mûködött együtt a Munkaügyi Központtal: nem fogadta el a felajánlott állást.)

Az inaktív állományban egyenlõ arányban találunk gyeden, gyesen lévõt és rokkantnyugdíjast. Csak azokat a személyeket soroltuk a rokkantnyugdíjasok közé, akik már jelenleg is kapják a nyugdíj összegét.

A mintát nem tekintem semmilyen szempontból reprezentatívnak a kis elemszám miatt. Ennek ellenére meggyõzõdésem, hogy a réteg jellemzõ sajátosságait a 100 interjú elkészítése után sikerült közelebbrõl megismerni, s betekintést nyerni motivációs hátterébe.
 

Az "önkéntes" munkanélküliség
 

"...régebben aki szeretett dolgozni, aki akart dolgozni, az dolgozott, aki nem akart, ugyanúgy, mint most, csavargó volt."

A munkanélküliekrõl a közvéleményben élõ egyik legmarkánsabb vélemény - különösen a korábbi idõszakban -, hogy csak azok kerülnek ebbe a rétegbe, akik önmaguk is hibáztathatók sorsuk balrafordulása miatt, s hogy többségük önként vállalja a munkanélküli létet.

Napjainkban is gyakori - a munkanélküliek körében is -, hogy aki nagyon akar, el tud helyezkedni.

Hogy ki az önkéntes munkanélküli valójában, fogalmilag nagyon nehéz körülhatárolni. Nézzünk néhány megfogalmazást.

"A világban a munkanélkülieket két osztályba szokták sorolni: az önként munkanélkülivé válókra és a szükségképpen munkanélkülivé válókra. Önkéntes az, aki a munkanélküli segély alatt lévõ munkabérért már nem tartja kifizetõdõnek a munkát."³

A megkérdezettek között több olyan személyt is találunk, aki a munkanélküli segélynél némileg magasabb bérért sem kíván elhelyezkedni. Csak abban az esetben vállalja a munkát, ha az érte fizetett bér lényegesen magasabb, mint a jelenlegi segélye összege.

Hasonlóan nehéz a fogalom meghatározása, amikor kisgyerekes nõket, fizikailag leromlott személyeket, vagy beteg embereket kell az önkéntes-nem önkéntes kategóriába besorolnunk. Rájuk a fent idézett definíció nem terjed ki. Közelebb áll a hétköznapok sokszínûségéhez Maria Jahoda felfogása az önkéntességrõl: "A munkanélküliség "önkéntességét" illetõ következtetéseket vissza kell utasítani. Azért, mert - közkeletû szóval - az "önkéntesség" fogalma feltételezi, hogy az individuumok tudatosan és megfontoltan úgy döntenek, hogy kedvezõbb számukra a munkanélküliség... Még ha hozzá is adjuk azokhoz, akik jobban élnek a munkanélküliségbõl, mint munkavállalók (õk legtöbbször alacsonyan fizetett családfõk, nagycsaládosok) azokat az iskolából kihullókat és potyázókat, akik inkább az alacsonyabb életszínvonalat választják, mint azt, hogy elmennek dolgozni, még akkor is abszurd lenne az a feltevés, hogy a munkanélküliek között nagyobb számban lennének, akik önként vállalják azt. Akárhogyan is, az emberi dolgok között az "önkéntes" döntések határait szigorúan megszabják a kényszerítõ társadalmi normák és a kényszerítõ erejû múltbeli egyéni tapasztalatok. Ami még ezen felül megmarad, az nagyon fontos, de nem elég nagy ahhoz, hogy az önkéntes döntésekkel magyarázhassuk a munkanélküliség jelenlegi emelkedését".⁴

Vitatkoznunk kell M. Jahoda okfejtésének azzal a pontjával, mely szerint a munkanélküliek között nincs olyan, aki tudatosan és megfontoltan választja ezt az élethelyzetet, mert rövid távon számára ez kifizetõdõbbnek tûnik (vagy valójában az is). Az interjúk elemzése során azt látjuk, hogy több csoportja is van az "önkénteseknek". Ugyanakkor a kutatás tapasztalatai messzemenõen alátámasztják Jahoda megállapításának második részét, mely szerint a munkanélküliség arányainak rohamos növekedéséért elsõsorban nem az önkéntes munkanélküliek a felelõsek, s hogy a környezet kényszerítõ erejének nagy szerepe van még a megfontolt "önkéntesnek tûnõ" esetekben is.

Térjünk vissza saját vizsgálatunkhoz, azokhoz, akik hosszabb vagy rövidebb ideig nem kívánnak dolgozni, esetleg a késõbbiek során sem kívánnak elhelyezkedni. Vizsgáljuk meg, hogy az egyes élethelyzetekben mennyire szabad a választás és mennyire kényszer szülte ezeket a döntéseket, s melyek a legfõbb kényszerek.

Elsõként arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezett gondol-e egyáltalán arra, hogy elhelyezkedjen, vagy az utóbbi idõben már lemondott róla (esetleg nem is akart elhelyezkedni). Természetesen itt csak azokat a személyeket vettük számba, akik még nem helyezkedtek el, feltételezve azt, hogy a már elhelyezkedettek eleve gondoltak a munkába állásra.

Gondol-e egyáltalán arra, hogy elhelyezkedjen? (százalék) (N=95 fõ)

	igen	nem	összesen
Debrecen	77,8	22,2	100
Nyíregyháza	86,8	13,2	100

A Debrecen és Nyíregyháza közötti eltérés egyik oka az lehet, hogy az 1991. év folyamán Debrecenben még valamivel könnyebben lehetett elhelyezkedni. Így akik igazán akartak dolgozni, s nem tartoztak a többszörösen hátrányos helyzetûek csoportjába, nagyobb valószínûséggel találtak állást, mint nyíregyházi sorstársaik. Ilyen szempontból a 77,8 százalék már szûrt népességnek tekinthetõ.

Nyíregyházán az elhelyezkedés esélye már az 1991. év folyamán is lényegesen alatta maradt mind az országos, mind a Hajdú-Bihar megyei átlagnak. A munkanélküliek összességén belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében valamivel nagyobb arányban maradtak munka nélkül az elhelyezkedni vágyók.

Az elhelyezkedni szándékozók körében további csoportokat találhatunk annak függvényében, hogy a munkanélküliek milyen feltételek teljesülése esetén kívánnak elhelyezkedni, vagy mivel magyarázzák, hogy már egyáltalán nem kívánnak munkát vállalni.

A következõkben azt vizsgáljuk, hogy az elhelyezkedni vágyók milyen gyorsan szeretnének újra munkába állni:

Mennyire fontos, hogy gyorsan elhelyezkedjen (százalék) (N=95 fõ)

	nagyon sürgõs	nem nagyon sürgõs	egyáltalán nem sürgõs	össz.
Debrecen	48,7	28,6	25,7	100
Nyíregyháza	42,1	31,6	26,3	100

Amint látjuk, az elhelyezkedni szándékozóknak már csak a fele tartja létfontosságúnak, hogy mihamarabb munkát találjon. A többiek valamilyen okból várakozó álláspontot foglalnak el (mint a példákból látjuk majd, a többség a segély idejének lejártáig kíván otthon maradni), s a vizsgált minta valamivel több, mint egynegyedének pedig egyáltalán nem sürgõs az elhelyezkedés, õk talán végképp kimaradnak a potenciális munkavállalók körébõl.

Vizsgáljuk meg, kik azok, akik ideiglenesen, s kik azok, akik véglegesen lemondtak a munkavállalásról.

Természetesen tiszta típusok alkotására ezúttal sincs mód, hiszen a motivációk egy-egy konkrét esetben igen sokszínûek lehetnek, de igyekszünk a legjellemzõbb példákat bemutatni.
 

1. A kivárók
 

"Nekem fizikai munkát ne ajánljanak. Az lealacsonyító." "Nincsen olyan munka, ami megalázó, ha méltósággal csinálom!"

A megkérdezettek csaknem egynegyede található itt, õk azok, akik a közeljövõben legalábbis a segély folyósításának ideje alatt-kisebb intenzitással, vagy egyáltalán nem keresnek állást.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a megkérdezett személyek már több, mint egy éve munkanélküliek. A kezdeti szakaszban, különösen az elsõ három hónapban még nagyobb arányban voltak köztük olyanok, akik intenzívebben keresték az elhelyezkedés lehetõségét. A jelenlegi vélemények tehát már az elsõ elkeseredést és csalódást követõ apátia termékei.

a) A kivárók legnagyobb csoportját azok alkotják, akik elégedettek a munkanélküli segély összegével, s az elõzetes tájékozódás után arra a megállapításra jutottak, hogy a számukra felkínált munkahelyeken a jelenlegi segélyüknél lényegesen kevesebb jövedelemhez jutnának. Így amíg a segélyt kapják, nem kívánnak elhelyezkedni. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az "árnyékgazdaságban" ne folytatnának keresõ tevékenységet.)

40 éves férfi, gépkocsivezetõ. Jelenleg 14 000 Ft a segélye.

"...El tudnék helyezkedni 10 000 Ft-ért, de rakodni is kell, téglát, sódert egyedül, kötetlen munkaidõben, s legyek szerelõ is mellette! Inkább nem... Én közel 40 éves vagyok, és eljárjak 10 000 Ft-ért dolgozni? És abból még lejön a nyugdíjjárulék, meg nagyon sok minden!... Inkább azt mondom, hogy legyek munkanélküli, és akkor megkapom a 7000 Ft-omat és akkor még tudok mellette mást is csinálni. Lehet, hogy jobban is járok így, mert nem kell buszbérlet, nem kell ruhára pénz, hogy szépen öltözzek, a gyermekemnek nem kell ebédpénzt fizetni. Az is lassan 2000 Ft két gyerek után."

32 éves, szakmunkás férfi

"Ha nagyon akartam volna, valamilyen munkahely lett volna, de most csak azért, hogy legyen, nem megyek oda... Szóval szerettem volna már dolgozni a pénzért, nem pedig azért, hogy ne üljek itthon."

33 éves, szakmunkás férfi

"...elmennék én dolgozni, ha nem ennyi pénzt kapok. Nekem elõször a maximum segély járt."

32 éves, érettségizett férfi. A segélye 14 500 Ft.

"... Nem akarok elhelyezkedni... Megmondom neked õszintén, én úgy érzem, hogy egészen más céljaim vannak, minthogy most bedugjam magam 32 évesen egy munkahelyre."

37 éves, érettségizett férfi. A segély letelte után vállalkozni akar.

"...amikor a próbálkozások nem jöttek össze - mivel viszonylag jó segélyt kaptam -, egyelõre várakoztam."

b) A kivárók második csoportjába azok tartoznak, akiknek a segélye nem túl magas, de mert az elhelyezkedés után alig valamivel többet kapnának munkabérként, inkább megvárják, amíg a segély letelik. A segély idejét használják fel arra is, hogy a megfelelõ álláslehetõséget kivárják, megtalálják. A segély biztos jövedelemforrás, s így nincsenek anyagilag kényszerítve arra, hogy az elsõ adandó alkalmat - mégoly kedvezõtlen feltételek mellett is - azonnal megragadják.

40 éves, érettségizett nõ

"...ha 10000 Ft-ot adnak, az alig valamivel több, mint a munkanélküli. Akkor azt mondom, itthon vagyok, a családommal vagyok, mert 10 000 Ft engem nem fog kihúzni a rossz helyzetembõl. Egy jó kereskedõ ennyi év után 15 000 nettónál kevesebbért nem helyezkedik el."

35 éves, szakmunkás férfi

"... novemberig kapom a segélyt, utána pedig majd lesz valahogy."

c) A kivárók kis létszámú, sajátos csoportját alkotják azok, akik ugyan nem a munkanélküli segélykeret terhére váltottak "parkoló" állásra, de céljuk nekik is az idõvel való versenyfutás, a kedvezõbb elhelyezkedési esélyek, lehetõségek kivárása. Azok a gyermeket vállaló nõk tartoznak ide, akik félegy évet hiába töltöttek el munkakereséssel, és a segély lejárta elõtt úgy döntöttek, hogy egy gyermek vállalásával a gyed, a gyes nyugodtnak tûnõ három évét választják a bizonytalan munkaerõpiac helyett.

Hogy a gyermek születése és a munkanélküliség, illetve a munkanélküliség elõl való menekülés között szoros összefüggés lehet, arra már más kutatók is felfigyeltek, de empirikus vizsgálatra tudomásom szerint még alig került sor. Simonyi Emõke egy Baranya megyei kutatás csaknem 1000 fõs mintáján szerzett tapasztalatai alapján mondja: "Nagyon sok nõ vállalt e korban (30-39) inkább terhességet, mint munkanélküliséget."⁵

Egy Debrecenben végzett vizsgálat során, amelyet a 0-3 éves korú gyerekek szülei körében 1992 májusában végeztünk (1916 megkérdezett), már valamivel konkrétabban fogalmazódott meg a munkanélküliségtõl való félelem és a gyermekvállalás közötti kapcsolat. Arra a kérdésünkre, hogy a gyermek születésében szerepet játszott-e a munkanélküliségtõl való félelem, a megkérdezettek 12 százaléka igennel válaszolt.⁶

Jelenlegi vizsgálatunk során három ilyen esettel találkoztunk: második, harmadik, illetve negyedik gyerek születését vállalta a család.

A gyed és gyes mellett további rendszeres ellátást jelent a család számára a családi pótlék, esetleg az önkormányzatoktól igényelhetõ rendszeres nevelési segély.

A 100 fõs mintából - az említett három családon túl - további 8-10 család él, az alkalmi munkákat nem számítva, kizárólag a gyerekek után járó jövedelembõl.
 

2. A betegek
 

"Ha már megromlik az ember egészsége, nem kell sehova!"

A megkérdezettek közül 27-en említettek valamilyen betegséget, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni az álláskereséskor. A betegségek skálája igen széles: cukorbetegség, daganatos megbetegedés, reuma, csigolyaferdülés, gerincsérv, gerincsipoly, egyéb mozgásszervi betegségek, látási problémák, fél szemre vakság, szív- és érrendszeri panaszok, infarktus, epilepszia és más idegrendszeri problémák.

A megkérdezettek közül többen említik, hogy mivel betegségük miatt többször kellett táppénzt igénybe venni, a felmondáskor az elbocsátás okaként is többnyire erre hivatkoztak a munkáltatók. A 27 fõ közül 7-nek az eltelt egy-másfél év alatt hivatalosan is elismerték, hogy csökkent a munkaképessége. 4 személy esetében 67, vagy annál nagyobb százalékban határozták meg az egészségkárosodás mértékét, 4 személy esetében pedig ennél kisebb mértékû volt. További 12 fõ egyetlen kivezetõ utat lát a munkanélküliségbõl: a rokkantosítást. Az utóbbi idõben egyre nagyobb arányban ez jelenti a munkanélküliek számára az utolsó megoldást.

A jogilag elismert rokkantak helyzete - minden körülményt figyelembe véve mégis rendezettebbnek tûnik azokéhoz képest, akik a betegségük tudatában élnek, de a rokkantosításukat elutasították. Betegségük már csak korlátozott munkavállalást tesz lehetõvé - könnyû fizikai munka, speciális mûszakbeosztás lenne számukra megfelelõ -, de még nem olyan mértékû, hogy csökkent munkaképességüket jogilag is elismerjék. Ez a még nem és már nem "állapot nagyon nyomasztóan hat az érintettekre".⁷

A betegek ilyen magas aránya a munkanélküliek rétegén belül nem magyarországi specialitás, a megbetegedési és leszázalékolási arányok közel állnak az angliai mutatókhoz. "Nagy-Britanniában legalábbis a munkanélküliek között aránytalanul sokan vannak fogyatékosok és nem túl egészséges emberek. Egy utóbbi idõben készült nagyvárosi munkanélküliségi vizsgálat azt találta, hogy a fehér munkanélküliek 29 százaléka részlegesen fogyatékos volt (csak 9%-uk volt azonban hivatalosan is fogyatékos)."⁸ (A saját mintánkban ez az arány 27 és 8% volt.)

A betegségek többsége nem a munkanélküli idõ alatt alakult ki, hanem a nehéz fizikai munka, a helytelen életmód és más tényezõk következtében már megelõzõleg is jelentõs szerepe volt abban, hogy az érintett személyek munkanélkülivé váljanak.

41 éves, 8 általánost végzett nõ. Erõs lábfájásra, visszérre panaszkodik

"A házfelügyelõi munkát már nem tudtam ellátni, így kénytelen voltam felmondani. Az orvos táppénzen nem tartott, kiírt, mert azt mondta, nem vagyok beteg. Így mentem el munkanélkülire... Nem volt más lehetõségem. Magamtól jöttem rá, hogyha nem "kilépett" áll a munkakönyvemben, felvesznek munkanélkülire."

43 éves, elvált férfi. Fél szemére vak.

"... tulajdonképpen nem tudta senki, hogy vak a szemem. Volt két ellenségem, ezt megmondták Feri bácsinak - õ volt az alkalmazó. Ott úgy dolgoztam, mint betanított kõmûves. Ezután nem mehettem fel az állványra, mert õ megmondta õszintén, nem vállal értem felelõsséget. Adott végkielégítésként 20 000 Ft-ot nekem. Azóta vagyok munkanélküli, és itt lakok az anyámmal."
 

3. A családon belül tartós ápolásra szoruló személyeket gondozó nõk
 

"Kisgyerekes anyákat és cigányokat ne küldjenek!"

Létszámukat és a típus jelentõségét tekintve egyaránt a harmadik helyen állnak azok a munkanélküliek, akik tartós ápolásra szoruló hozzátartozójuk gondozása miatt kényszerülnek otthon maradni. A tartós ápolásra szoruló személy lehet kiskorú gyermek, beteg hozzátartozó, idõs szülõ, aki az átlagosnál több törõdést, gondoskodást - nem ritkán állandó jelenlétet - kíván s ezzel megnehezíti az ápolását vállaló - többnyire nõ - elhelyezkedését.

A rétegen belül külön figyeImet érdemel azoknak a gyermeküket egyedül nevelõ nõknek az esete, akik külsõ segítségre (rokoni, nagyszülõi támogatásra) nem számíthatnak, s így eleve lehetetlen számukra a munkavállalás a jelenlegi 8 órás, esetleg 2-3 mûszakos munkarendben.

A megkérdezettek közül 10 esetet sorolhatunk ebbe a típusba. Természetesen itt sem beszélhetünk tiszta típusról, hiszen az ápolásra szoruló beteg gyerek mellett gyakran más hátrányok is jelen vannak (pl. a súlyosan asztmás a gyerek mellett a szülõ maga is beteg). Ezek a munkanélküliek nem annyira önként, mint inkább kényszerbõl vállalják helyzetüket, s nemcsak a munkanélküli segély ideje alatt, hanem az azt követõ években sem fognak intenzíven állást keresni, illetve ha vállalnak is állást, csak nagyon speciális feltételekkel tudnak elhelyezkedni, - amire a jelenlegi munkaerõpiac nemigen bátorítja a kisgyermekes szülõket. A négyórás foglalkoztatás ugyanis még egyáltalán nem megszokott Magyarországon, másfelõl pedig a nyolcórás munkaidõben kereshetõ pénzbõl sem tudja a gyermekeit egyedül nevelõ nõ eltartani a családot. Mire jutna a négyórás állásért kapott fizetésbõl?

36 éves nõ, elvált, négy gyermek anyja

"... Mondták, hogy menjek el a Konzervgyárba dolgozni. Utána kérdezte a nõ, hogy miért nem vállaltam el. Én megmondtam a nõnek, hogy maga nem normális. Négy kicsi gyereket nem lehet magára hagyni éjszakára. Õk nincsenek hozzászokva, hogy egyedül legyenek itthon. ....amíg kicsik, amíg a kislány el nem éri az önálló kort, minimum 10 évesnek kell lennie - most S éves -,addig én nem is megyek munkahely után. Utána, hogyha már látom, hogy a kislány is önálló, akkor el tudok menni dolgozni."

35 éves, elvált, két gyermekét egyedül nevelõ nõ

"... nekem olyan állás kellene, amit két kisgyerek mellett-az egyik óvodás, a másik iskolás - el tudok vállalni. Hogy ne reggel 6 órára kelljen mennem, szóval ne mûszakos állás legyen, mert azt egyszerûen nem tudom elvállalni. Egy órára 200 forintot kérnek el a gyermekmegõrzésre, és akkor akármennyit is keresnék, nekem többszáz forintos kiadás lenne ez naponta."

31 éves nõ, három gyermek anyja. Az egyik gyerek fogyatékos.

"... Most már egyre nehezebb. Itt van ez a nagylány is, mert nem volna semmi baj, ha 8 legalább el tudna saját maga menni, meg hazajönni. De õt vinni-hozni kell. A számokat sem ismeri. És énnekem ha lejár októberben a segélyem, szeretném a gondozásit kérni rá, mert ó nem fog sohasem dolgozni."

40 éves nõ

"... Itthon a háztartási munkával eltelik az idõ. Beteg édesanyám, aki 80 éves, nem tud mozogni. Õt is nekem kell ellátni. Most két családról kell gondoskodnom. Bevásárlás, fõzés, mosás, takarítás. Minden nap menni kell hozzá. Nem unatkozom.... míg anyukámat ápolni kell, biztos, hogy munkanélküli leszek. Utána pedig majd meglátjuk. Valami itthoni munkát szeretnék."
 

4. Zsákutcában keringõk és szerencsés útkeresõk?

A három alapvetõ típus mellett természetesen még számtalan oka lehet annak, hogy valaki miért nem tud, vagy nem akar rövidebb, vagy hosszabb távon elhelyezkedni. Ezek közül megfelelõ elemszám esetén bizonyára további típusok alakíthatók. Mi most csak arra vállalkozhatunk, hogy az egyedi esetek közül a legjellemzõbbeket bemutassuk.

4 fõ alkoholista

41 éves elvált, szakmunkás férfi

39 éves, 10 éve elvált, szakmunkás férfi, másodszor munkanélküli

40 éves elvált, betanított munkás férfi, másodszor munkanélküli

42 éves segédmunkás férfi. A családban a feleség és a két fiúgyerek is munkanélküli.

Az e csoportba tartozó férfiak alapvetõ megélhetési forrásként az alkalmi munkákat jelölik meg. (Valószínûsíthetõ, hogy a megkérdezettek között nagyobb arányban vannak e típus képviselõi, de - s ez az egyik legkényesebb pontja a kutatásnak - csak azokat soroltuk ide, akik az interjú során említették, hogy esetükben az alkohol gondot jelent.

2 fõ a Jehova tanúihoz tért meg 31 éves érettségizett férfi

38 éves szakmunkás férfi. A feleség is munkanélküli. 3 kiskorú gyerekük van.

"Tudunk segíteni olyan embereknek, akik ugyanolyan hullámvölgyben vannak, mint mi. A Biblia irányadó értékeit szeretnénk az életükben megvalósítani. ... Napközben itthon vagyunk... Sok emberrel van lehetõségünk beszélgetni, kapcsolatot tartani, akik szintén munkanélküliek és keresik a megoldást, keresik a vigasztalást. ... Nincs kiút, de õket legalább a reményrõl tudjuk tájékoztatni... és nem emberi kormányzatokra irányítjuk a figyelmet."

Házastársukkal együtt úgy döntöttek, hogy számukra a térítés marad a legfõbb munka, és az élet értelme.

2 fõ cigányzenész

31 éves férfi, három gyerek apja. Harmadik alkalommal munkanélküli. Felesége leszázalékolás elõtt áll.

28 éves férfi, két gyerek apja. A felesége takarítónõ.

"Volt egy 200 000 forintos Jamaha zongorám és meg kellett tõle válnom fele pénzért... - Akkor hogy tudna visszamenni dolgozni?
- Nem tudok, mert nem tudom mibõl visszavásárolni.
- Érdeklõdik most állás után?
- Nem, nem merek érdeklõdni, mert félek, hogy igent mondanak... Ha egy évig vissza tudnám valahogy vásárolni a cuccokat..., akkor jó lenne, de hogyha nem tudom visszavásárolni, és megszûnik a járadékom, akkor nem tudom mi lesz... (a kirendeltségen az alkalmazott) mondta, hogy elküld engem segédmunkásnak. Én meg mondtam, hogy engem nem fog elküldeni olyan helyre, de mondtam, hogy bármit, ami a képességemhez, tudásomhoz alkalmazkodik, el tudnék vállalni."

1 fõ gazdálkodik

37 éves nõ. Egy gyerek anyja. 8 általánost végzett és egy szabás-varrás tanfolyamot.

"- Ön már nem is érdeklõdik állás után?
- Most nem. Megmondom õszintén, nem. Most emiatt a föld dolog miatt. ...Az apukámnak volt 15 holdja... most ott tartunk, hogy ez ki van mérve... két hold be is van ültetve napraforgóval, és osztogatjuk, hogy hova mit érné meg vetni. ...ebben õszre paprika, paradicsom, uborka, dinnye és dohány lesz. ...Állást nem mernék én emiatt a föld dolog miatt vállalni. Most itthon akarok maradni."

A férjével úgy döntöttek, hogy nem helyezkednek el, hanem visszaigénylik a szülõk földjét és gazdálkodni kezdenek. Valószínû, hogy ha a mintát nem nagyvárosban választottuk volna, az ebbe a típusba sorolható esetek száma lényegesen magasabb lenne.

1 fõ fõiskolai felvételijére készül

26 éves érettségizett nõ, ötéves gyerek anyja

"Nem sikerült elhelyezkednem. Az az igazság, hogy nem is nagyon törekszem. Én most közgazdasági és pénzügyi iskolába járok. Kihasználom ezt az idõt és tanulok inkább. ... Volt egy álláslehetõségem. Felvettek volna adminisztrátornak... de kivenné az erõmet, és nekem van egy gyerekem, meg még dolgozzak is, meg mellette tanuljak? A három közül valamit hanyagol az ember. Ha tovább akarok tanulni, akkor a gyereket hanyagoljam? Akkor inkább a munkahelyet. ... Egyszer volt, hogy egy bélüzembe béltisztítónak küldtek el. Kijött a papír és kétségbeestem, hogy mi lesz, ha felvesznek. Hát amikor kimentem, már 20 méterrõl bélszag volt. Mondtam, hogy ezt nem fogom túlélni. Bementem és nagyon határozottan mondtam, hogy nekem nem kell ez a munkahely. Aláírták. Én visszamentem, leigazoltak. ... Nem hivatkoztam arra, hogy munkanélküli vagyok. Ha valahol megkérdezik, azt mondom, hogy háztartásbeli. Hivatkozom arra, hogy van gyerekem. Hogy munkanélküli, azért nem hangoztatom, mert szégyellem, hogy más dolgozik, az 1 %-ot leveszik tõle, én meg tudatosan vagyok itthon, hogy tanuljak. És mivel szükségem van arra a pénzre, azért azt felveszem, de utána helyrerázom magam azzal a mondattal, hogy eddig én dolgoztam, más tanult, most én tanulok, más dolgozik."
 

Akik már dolgoznak

Az elhelyezkedés nem egyszerû feladat, annak ellenére, hogy a munkanélküliek aránya 1991-ben, különösen az év elsõ felében, meg sem közelíti az egy évvel késõbbi állapotot. A 100 megkérdezett közül 21-en tudtak úgy elhelyezkedni, hogy jelenleg is dolgoznak. Ebbõl 4 fõ nyíregyházi,13 pedig debreceni. Többnyire a kapcsolataiknak, a barátaiknak, a családtagoknak köszönhették az állást. Egyetlen alkalommal sikerült a Munkaügyi Központ kirendeltségének közvetítésével elhelyezkedni, s ott is a hivatalos ügyintézésen túli személyes szimpátia segítette a 3 gyermekét egyedül nevelõ kétségbeesett anyát.

De nézzük a tényeket:

3 fõ önálló vállalkozó lett

32 éves férfi, szakmunkás. Kisteherautót vásárolt családi összefogással s magánfuvarozó lett.

25 éves férfi, érettségizett. Kiváltotta a vállalkozói engedélyt, hivatalosan hírlapterjesztéssel foglalkozik. Valójában különféle szellemi és fizikai alkalmi munkából él.

40 éves nõ, érettségizett, hosszú ideig középvezetõ volt. Fél évi munkanélküliség után kiváltotta a vállalkozói engedélyt és vállalkozói tanácsadó lesz.

3 fõ a családtag vállalkozásában talált újra munkát

42 éves férfi. Fiával összefogva a használtcikk piacon török és olasz áruval "seftel". Az engedély a fiáé, õ alkalmazza az apát.

41 éves férfi. 9 hónapig volt munkanélküli. Ekkor az öccse kft-t alakított és õt is alkalmazza.

30 éves nõ. A férje kft-t alakított, õ is ott dolgozik.

1 fõt a családtag munkahelyére sikerült bejuttatni

36 éves nõ. A munkanélküliség miatt idegileg teljesen kimerült. (1990 novemberétõl 1991 februárjáig volt munka nélkül.) A férj nem bírta tovább, minden kapcsolatát latba vetette, és elhelyeztette a feleséget a saját vállalatánál.

2 fõt a családi kapcsolatok révén sikerült elhelyezni

40 éves férfi. Csökkent munkaképességû (40%). Az egyik vállalatnál portási állást hirdettek, "hatszázan" jelentkeztek rá. A feleség fõnöknõjének a férje az igazgató a szóban forgó vállalatnál. Kérték, vegye fel a férjet.

39 éves érettségizett férfi

"Elmentem a munkaközvetítõ irodába, ott elküldtek két munkahelyre, hogy nézzem meg... mind a két helyen annyira pici pénzt adtak volna, hogy azt nem fogadtam el. Ha nem fogadom el, nem kapom a munkanélküli segélyt. ...Végül is az apósom mondta, hogy az Állami Biztosítónál megbízottként alkalmaznak. Bár anyagilag ez visszaesés volt, de akkor is sokkal jobb körülmények közé kerültem, mintha elfogadtam volna a munkaközvetítõtól kapott címen a munkát. 4000 Ft-ot keresek és visszamondtam a munkanélküli segélyt."

1 fõt a Munkaügyi Központ kirendeltsége közvetített

32 éves nõ. Három kiskorú gyerek anyja. Elvált, jelenleg élettárssal él. A munkaügyi kirendeltségen dolgozó hölgy segítségével helyezkedett el.

"- Milyen tapasztalatokat szerzett az álláskeresés során?
- Azt, hogy nagyon nehéz elhelyezkedni, és nem mindegy, hogy milyen helyre megy az ember. Például én, amikor ebbe az iskolába kerültem ... nekem csak a munkakönyvemet kérte el az igazgató, leültem, és azt mondja, fel van véve. Én meg voltam lepõdve, nem is akartam elhinni. Rámnézett, hogy mi van velem... Kérdeztem, hogy ez le lett beszélve? Mondta, hogy õt felhívták és mondták, hogy küldenek egy kolleganõt. Jó véleménnyel voltak magáról, és én úgy döntöttem, hogy nekünk kell ez az ember.
De nem mindenütt veszik így az embert. Sokan átlapozzák a munkakönyvet és abba kötnek bele, hogy miért hagyta ott az elõzõ helyét, miért lett munkanélküli. És akkor leállhattam magyarázni, hogy értse meg, nem miattam volt... asztmás lett a fiam. Ezt mindenütt el kellett mesélni. Az egyik helyen már mondtam, hogy jobb, ha az egész életemet elkérdezik. Ne azzal kezdjék, hogy miért lettem munkanélküli..."

4 fõ maga szerzett állást

35 éves férfi. Kõmûves alkalmazta segédmunkásként. Lakatos és kõmûves szakmája van. Hónapokig talpalt utána, míg sikerült állást szereznie. Munka lett volna, de csak feketén.

39 éves érettségizett nõ

"A Deásznál dolgozom. ...Munkanélküli voltam 7 vagy 8 hónapig. Elmentem dolgozni jóval kevesebbért, mint amennyi a másik munkahelyemen volt. Egyszerûen muszáj volt elhelyezkednem, annak ellenére, hogy tudtam, most is tudom, ez a munkahely nem sokáig tart. (Szerzõdéssel alkalmazták.) Egy-két hónap, és megint munkanélkülire kerülök. Úgy volt, hogy január 1-ig maradhatok... de még itt vagyok. Mérlegzárás után nem maradhatok tovább... A családban sokat vitatkoztunk, hogy én semmit nem keresek. Azért mentem el dolgozni. Azért vállaltam el a kevesebb fizetést, mint a munkanélküli segélyem. Akkor a munkanélküli segélyem 14 000 Ft volt, és elmentem 11 000-ért dolgozni."

35 éves szakmunkás férfi. Két hónapig volt munka nélkül. Alkalmi munkát talált az egyik vállalkozónál.

"Két nap után azt mondta, rendben van komám, megegyeztünk, a 80 Ft-ot megkapod óránként. Azt mondta, pia nincs. Jó mondom, az nem nehéz dolog. A másik az, hogy dolgozzál... Nekem lehet, hogy szerencsém volt."

45 éves nõ. Egy rt-nél helyezkedett el. Ügyintézõ és pénztáros. Érettségivel, gyors- és gépíró, mûszaki rajzoló, cipõfelsõrész-készítõ, titkos ügyiratkezelõ képesítéssel rendelkezik.

"Én is sokfelé próbálkoztam, és nem igazán a tudás számított, hanem az elsõ benyomások. A kft-k és a részvénytársaságok kerestek embereket és fizettek is, de sajnos az 5-6 féle végzettség mellett még 25-féle kellett volna. Ezen a munkahelyen is azzal fogadtak egyébként 50 jelentkezõ volt -,hogy azon kívül amit tudok, ismerem-e a telexet, a faxot, az újfajta írógépet, a számítógépet. ...Ötven ember közül ötöt kiválasztottak, ezt az ötöt értesítették... A munkanélküliség engem beteggé tett. Én nagyon szeretek dolgozni."

7 fõ ismeretség útján helyezkedett el (beajánlották)

45 éves férfi. Jelenlegi munkáját ismerõsök ajánlották. Most ugyanannyiért dolgozik, mint a segélye volt. 1966-ban is ennyit keresett, mint most. A felesége is munkanélküli. Rettegtek, hogy mibõl élnek majd meg, ezért vállalta el. A vállalat veszteséges, hónapok óta még ezt a kevés bért sem fizetik. A biztos segély helyett beérte a bizonytalan munkával szerzett jövedelemmel.

33 éves érettségizett férfi. Ismerõsök a vasúthoz ajánlották be segédmunkásnak. 36 éves férfi. Õt is ismerõsök ajánlották be jelenlegi munkahelyére.

"Három-négy hónapig mind a ketten munkanélküliek voltunk. Beleesett a karácsony is. Nem volt könnyû idõszak. ...Nekem ismeretség útján jött össze ez az állás... Szóltak, hogy van ez a lehetõség. Gépkocsivezetõnek vettek fel, de a portán dolgozom. Én is azt néztem, hogy a pénz csak több, mint a segély. Majdnem 9 000-et kapok... Nekem nem volt nehéz itt elhelyezkedni, de csak azért, mert ismeretség útján sikerült. Különben lehet, hogy még mindig nem dolgoznék."

35 éves szakmunkás férfi. 3 hónapig volt munkanélküli. A barátja ajánlotta be a Sörgyárba ládázni.

45 éves nõ. Az állást az anyósa szomszédja szerezte. A szomszédasszony nyugdíjba ment, de elõtte még beajánlotta a "menyecskét" maga helyett. Jelenleg iskolatitkárként dolgozik. 9 hónapot várt erre a munkahelyre.

30 éves férfi

"...majdnem egy évig voltam munkanélküli segélyen. Majd úgy mentem el ismeretség útján a TITÁSZ-hoz. Azt lehet mondani, hogy a rokonság, az ismeretség útján sikerült munkahelyet szereznem."

34 éves szakmunkás férfi. 1990. novembertõl 1991. január 1-ig volt munka nélkül. ,Olyan beosztottaim voltak, hogy nekem kellett elküldeni fizetés nélküli szabadságra. Köztük olyant, akinek három gyereke volt, és hiába van munkahelye, akkor sem kap egy fillért sem... Én tudtam, hogy ez milyen hátrányos... Nekem is van két gyerekem, és a feleségem nem keres. ...Hogy nekem kellett elküldeni, nyûgösnek találtam... Beadtam a felmondásomat, ott is hagytam... Két hónapig voltam munka nélkül, de utána hála Istennek, sikerült ugyanott, annál a munkahelynél munkát kapni... Nekem a munkanélküli segély akárhogy számolom egy hónapra 14 027 Ft volt. Biztos lett volna olyan, aki azt mondja, hogy kihúzom vele egy évig, oszt majd keresek egy másik munkahelyet. De én szerintem ez bizonytalan. Hátha egy év múlva annyit változik a helyzet, hogy végképp nem tudok új munkahelyet keríteni. Vagy egy év alatt felejtek annyit, hogy nem tudok munkába állni... Szerencsém volt, hogy ismertek. Tudták, mire vagyok képes. Felvettek."
 

Kiútkeresési kísérletek
 

"Sokszor azt álmodom, hogy dolgozok..."

1. A "visszaesõk'; avagy a ciklikus munkanélküliség legjellemzõbb okai

A megkérdezettek több mint egynegyede (26,3%-a) már korábban is volt munkanélküli. A "csúcstartók" (3 férfi) az utóbbi két éven belül harmadik alkalommal kerültek a munkanélküliek csoportjába. A legáltalánosabbnak tûnõ magyarázatok elég régóta közismertek. Nehéz lenne elválasztani az egyes tényezõk esetében az okot és az okozatot egymástól:

A munkanélkülivé válás tradicionális okai:

- azokat teszik ki elsõnek, akik utolsónak jöttek,
- azokat teszik ki elsõnek, akiknek még nincsenek az új munkahelyen kapcsolataik, nincs aki szóljon az érdekükben,
- azokat teszik ki elsõnek, akiknek nincs családjuk.

A munkanélküliek köztudottan ilyen szempontból is hátrányos helyzetben vannak. Egy 1990-ben végzett vizsgálat kimutatja, hogy a munkanélküliek 35 éves és idõsebb korcsoportjában is csak 50 százalék körül van a házasok száma.⁹

Mindezekhez a közismert és régóta alkalmazott diszkriminációs szempontokhoz a megkérdezettek megítélése szerint egy rendkívül fontos új szempont is társul:

- azokat teszik ki elsõnek - mondják -, akiket a Munkaügyi Központ kirendeltsége közvetített.

Itt természetesen nemcsak a munkahely megtartásának az esélyérõl, hanem a munkához jutás esélyérõl is szóltak a megkérdezettek.

Ennek a megállapításnak az igazságtartalma rendkívül nehezen mérhetõ, mindenesetre több interjúalany egymástól függetlenül is hivatkozik erre.

"...akárhány munkahelyre küldtek, nem úgy néztek az emberre, hogy dolgozni akar. Akármelyik vállalathoz mentünk, a vezetõ rám nézett, hogy szabályszerûen égtem. Egy irodában ülnek négyen és egyszerre rám néznek, mind... Az egyiknek mondtam is, hogy nem a börtönbõl jöttem, a munkaközvetítõbõl..."

"Tudtam róla, hogy van munkanélküli segély, mert 13-án kaptam a kezembe a munkakönyvemet és 26-án jelentkeztem, addig én saját magam akartam munkát keresni. Mert azért nem mindegy, hogy viszem azt a papírt a munkaközvetítõbõl, és rám néznek... és látom rajta, nem tetszik, hogy a munkaközvetítõbõl jöttem. ...Aki papír nélkül jön, biztos, hogy dolgozni akar, aki papírral, lehet, hogy csak pecsételtetni jött..."

Ezek a fenntartások a kiközvetítettekkel kapcsolatban természetesen nemcsak az alkalmazás pillanatában élnek, hanem kísérik õket még hosszú hónapokig, amíg valóban meg nem szerzik a szükséges munkahelyi kapcsolatokat, s be nem bizonyítják, hogy annak idején valóban a munkáért, és nem a pecsétért jöttek.

A munkáltatók véleményét, nézeteit is erõsen befolyásolják a közvéleményben élõ sztereotípiák. A munkanélküliség stigma, mégha enyhült is az utóbbi idõben az állástalanok súlyosan negatív közmegítélése. A munkaügyi kirendeltségrõl közvetített emberek esetében ez a stigma nyilvánvaló, míg a "szimplán munkát keresõk" esetében az állásváltoztatás szándéka felfogható pozitív törekvésnek is - a jobb munkahelyre.

"...Nem hiszem, hogy az az ember, akit kitettek, az egybõl a munkaközvetítõbe fog rohanni, hogy na én kérem a segélyt. Elõbb megpróbál saját maga a helyzetén változtatni, javítani. Ha nem sikerül, talán végszükség esetén megy oda."

A munkáltatók a munkaügyi kirendeltségrõl érkezetteket - gyakran nem is tudatosan - eleve elõítélettel fogadják, s ez alkalmazás esetén az elsõ néhány hónapban fennmarad s növeli az újra munkanélkülivé válás esélyeit. Az elõítélet hátterében alapvetõen az áll, amit az utolsónak idézett interjúalany megfogalmaz. Ha valaki munkanélküli, és igazán akar dolgozni, elõször saját erejébõl próbál meg elhelyezkedni. Akiket a kirendeltség közvetít, elvileg már átestek egy elsõdleges szelekción. Ez lehet "önszelekció" - nem komoly az elhelyezkedési szándékuk -, s lehet tényleges szelekció: a munkavállalónak nincsenek komoly értékei a munkáltató számára, nem tudta magát eladni a "szabadpiacon", mások sem alkalmazták, miért én alkalmazzam.

A munkanélkülivel szemben nemcsak a munkáltató él fenntartásokkal az alkalmazáskor s még néhány hónapig az alkalmazást követõen, hanem - a megkérdezettek véleménye szerint - a munkatársaknál is tapasztalható ez.

"Jó lenne olyan helyre elmenni dolgozni, ahol másvalaki is van, aki már volt munkanélküli - mondja az egyik megszólaló. Ha nem leszünk többen, akkor elkezdõdik egy kiszorítós játék. Olyan ez, mint az elõítélet a bevándorlókkal szemben, vagy a fajgyûlölet... Nem szívesen fogadják azokat, akik már voltak munkanélküliek. Elõbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy ebbõl megjegyzések legyenek."

Természetesen ezeket a következtetéseket - a kis elemszámra való tekintettel - sokkal inkább hipotézisnek kell tekintenünk, minta vizsgálat végleges eredményének, de a különbözõ forrásokból származó információk nagyon komoly jelzések, további kutatások kiindulópontjául szolgálhatnak.

A munkáltató oldaláról felmerülõ speciális okok, amelyek az újbóli munkanélküliséghez vezetnek:

- A munkanélküli magasabb kereset ígéretére röviddel elhelyezkedése után elhagyta munkahelyét és egy kft-nél helyezkedett el. A kft a kezdetben jól fizetett, de az elsõ néhány hónap múlva csõdbe ment, és a munkavállaló másodszor is az utcára került.
- Vállalkozónál vagy ugyancsak kft-nél helyezkedett el, s a munkáltató nehéz pénzügyi helyzetére hivatkozva a megígért bérnek a töredékét fizette. Ennyiért nem dolgozik. Vissza a munkanélküliségbe.
- Az elsõ táppénz alkalmával a munkavállalónak tapasztalnia kellett, hogy munkáltatója nem jelentette be, s a magas fizetés ellenére a társadalombiztosítási juttatásoktól elesett. Munkanélküliség, egy "rendes állás" reményében.
- Csak szerzõdéssel veszik fel, s a szerzõdés lejárta után kereshet új munkahelyet. Fõként a fiatalokat fenyegeti a munkanélküliségnek ez a rendkívül kedvezõtlen formája. Abban az esetben ugyanis, ha egy éven belül valaki másodszor lesz munkanélküli, a munkáltatók eleve gyanakvással fogadják a jelentkezõt. Minél több alkalommal lesz valaki munkanélküli, annál inkább csökken az elhelyezkedés esélye.

"Szerzõdéssel voltam ott... a szezon után kimaradtam... aztán ismét visszamentem a szezonra, de nem állandósítottak egyszer sem.

- Meddig ment ez így?
- Négy évig.
- Volt más is, akinek lejárt a szerzõdése?
- Igen, elõttem kettõnek. Mind a ketten fiatalok... õk is szerzõdéssel voltak, aztán jöttek vissza az öregek."

"...Közben kerestem munkát, próbaidõre felvettek a Sóstói Faipari BT-be... Itt egy hónapig dolgoztam, mikor azt mondták, mégsincs rám szükség. Ott találkoztam elõször azzal, hogy egy munkanélküli ugyanazt a munkát sokkal olcsóbban vállalja el, mint egy dolgozó."
 

2. A munkahelykeresés formái
 

"Nézi az ember az újságokat, járkál ide-oda, kérdezgeti az ismerõsöket, de nincs semmi!"

Az álláskeresés 4 leggyakoribb típusa a következõ:

A) A munkanélküli saját maga jár vállalatról vállalatra.

B) Az újságok hirdetéseit tekinti legfõbb információs forrásnak az álláskereséskor.

C) A család, a barátok és ismerõsök információi, a kapcsolatok alapján indul állást keresni. D) A Munkaügyi Központ kirendeltsége mint közvetítõ ajánlja az állást. Természetesen ezek a formák egymás mellett, egyszerre is alkalmazásra kerülnek egy-egy konkrét személy esetében. Ha a típusok népszerûségét, illetve gyakoriságát vizsgáljuk, a következõ kép tárul elénk:

Az álláskeresés egyes formáit milyen arányban alkalmazták a megkérdezettek (százalék)

	A	B	C	D
Debrecen	85	34	41	71
Nyíregyháza	85	26	33	54

Az egyes típusok gyakoriságának mutatói azonban nagy mértékben eltérnek a hatékonysági mutatóktól. Ha ugyanis azt nézzük, hogy melyik az a csatorna, amelynek révén a legtöbben el tudtak helyezkedni, azt tapasztaljuk, hogy a hatékonyság szempontjából elsõ helyen a C típus, második helyen pedig az A típus áll, s a gyakoriságában oly magas értékeket mutató D típus a hatékonyság szempontjából a B típussal osztozik az utolsó helyen.
 

A) Talpalni a városban

A személyes érdeklõdés az egyik leggyakoribb forma az elhelyezkedni szándékozók körében. Természetesen ennek is sokféle változata van, hiszen az "egyszer megpróbáltam" és a "rendszeresen járkálok a városban, érdeklõdöm" között igen széles a skála. S akad olyan is, aki a visszautasítástól tartva inkább az ismerõsöket, barátokat mozgósítja a "felderítésre", s csak az "elõkészített" munkahelyen jelenik meg személyesett, de a megkérdezés során ezt is személyes munkakeresésnek értékelte.

Tapasztalataink szerint a személyes érdeklõdés inkább a munkanélküliség elsõ 3 hónapjára jellemzõ, amikor az álláskeresõ még hisz a személyes utánajárás sikerében. Sokan nem is jelentkeznek azonnal a munkaügyi kirendeltségen, abban a reményben, hogy néhány nap alatt munkát találnak.

Az elsõ három hónap és az elsõ csalódások után már egyre csökken a munkahelykeresés intenzitása, különösen a személyes utánajárás, s az elhelyezkedési szándék többnyire abban nyilvánul meg, hogy naponta átlapozzák az újságokat, s várják, hogy a barátok, ismerõsök esetleg tudnak segíteni.

A személyes utánajárás a segélyezési idõ lejártának közeledtével erõsödik fel újra, de ekkor már az elsõ három hónapban tapasztalt lelkesedés és optimizmus nélkül. Sokkal inkább elkeseredett harc ez a fennmaradásért. Romlanak a tárgyalási pozíciók is, és ekkor már a segéllyel azonos, vagy alacsonyabb bért is elfogadják az álláskeresõk.
 

B) "Az újsághirdetésnek nem szabad hinni!"

Az újsághirdetések útján való álláskeresésnek több ciklusa is tapasztalható a munkanélküliek elhelyezkedési törekvése során. Az elsõ idõben az újságokban hirdetett állásajánlatok az esetek döntõ többségében kiegészítõ jellegûek. A többség bízik a személyes kapcsolatokban, az ismerõsök ajánlásainak hatékonyságában, kevésbé találja ígéretesnek az újsághirdetésekben olvasható álláskínálatot és nem sokat vár a kirendeltség közvetítésétõl sem. Ha az elsõ három hónap elteltével nem sikerült elhelyezkedni, az újságok formálisan nagyobb szerepet kapnak az álláskeresés során, a valóságban azonban az elhelyezkedés szempontjából alacsony hatékonyságúak, s emiatt jelentõségük nem növekszik.

Az újságok napi böngészése tehát a munka nélkül töltött idõ középsõ ciklusára jellemzõ. Érdekes módon kettõs motivációt tapasztaltunk a rendszeres "újságböngészõk" körében. Az egyik csoport lelkiismeretesen átlapozza még kora reggel - elsõnek akarván jelentkezni - az újságokat, hátha mégis talál benne valamit, s naponta szembesül a csalódással, amint azt a következõ interjúrészletek is mutatják.

"Ami a Naplóban megjelent hirdetés, vagy bármelyik újságban, szinte mindegyikre válaszoltam. Több olyan hirdetés is volt, amelyikre kellett önéletrajzot, meg mindenféle hókusz-pókuszt írni, de a válasz mindig az volt, hogy sajnos betelt a munkakör, vagy semmiféle választ nem kaptam. Minden meghirdetett elõadásra, vagy munkaszervezési lehetõségre eljártam, de nagy a gyanúm, hogy most már ez a dolog két munkára összpontosít: vagy biztosítási ügynök kell, vagy mosóporárus."

"...Volt olyan, hogy én már reggel 7 árakor ott voltam a MAGÉV-nal, amikor hirdette a raktárosi állást. Ahogy mentek befelé, egybõl mentem az igazgatóhoz, aki azt mondta, sajnos uram, megelõzte valaki, éppen most kísérik fel. Mondom, hol tudott bejönni, mikor én vagyok az elsõ, itt még senkit sem láttam. Ez csak egy blöff volt. Azt már régen felvették, csak meghirdették az újságban. Nem is egy ilyen volt, rengeteg."

A naponta újságolvasók második csoportja nem kora reggel, kicsit késõbb veszi kezébe a lapokat, s azzal a talán önmagának sem bevallott szándékkal lapozza át, hogy mintegy önigazolásképpen újra meggyõzõdjön róla: ma sem volt benne semmi, egyszerûen lehetetlen munkát találni.

40 éves férfi. Most járt le a segélyezési ideje.

"... újságban is csak az hirdet, aki másképp nem tud felvenni munkásokat. Ha fel is vesz valakit, mire a fizetésre kerül a sor elzavarja, s vesz fel másokat helyette."

36 éves férfi

"... egyik helyen sem tudtak alkalmazni, mert mire odamentem, mar betelt. Aztán meg . úgy volt, hogy az állásokat leadtok a munkaközvetítõnek, meg az újságokban is meghirdették. Mire leadták volna a munkaközvetítõnek, már az újsághirdetésre jelentkeztek."
 

C) Elhelyezkedés a kapcsolatrendszer segítségével

Ha a sikeres elhelyezkedés mutatóit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az új állás megszerzésében a baráti, rokoni, ismerõsi szálak voltak a legcélravezetõbbek. Természetesen ezek a szálak csak akkor hoznak a munkanélküli számára megoldást, ha megfelelõen kiterjedt az érintett személy külsõ kapcsolata. Éppen ezért veszélyes az a tendencia - amire a szakirodalom már felhívta a figyelmet, és amit a mi vizsgálatunk is egyértelmûen tanúsít -, hogy a munkanélküliség idõtartamának kiterjedésével párhuzamosan egyre szûkül a munkanélküli kapcsolatrendszere. A külvilággal összeköttetést jelentó barátok, ismerõsök számának fogyásával együtt csökken az új munkalehetõségrõl való információszerzés esélye is.

A másik, s talán nem kevésbé jelentõs tényezõ az, hogy az ismerõsök közvetítése egyszersmind a garanciavállalás lehetõségét jelenti. Ha valakit beajánlanak egy munkahelyre, esetleg kezességet is vállalnak érte, az tetemesen növelheti az állás megszerzésének az esélyét az "utcáról jött" ismeretlennel szemben. Ilyenkor természetesen az ajánló szavának a súlya is számit, hiszen az õ értékei a munkáltató számára vonatkoztatási pontos jelentenek az új jelentkezõ esetében is. Különös játék ez: senki nem ajánl olyan személyt, aki a késõbbiek során szégyent hozna rá, hiszen azzal az ajánló munkahelyi pozíciói is gyengülnének. Ha tehát a munkáltató megbízik az ajánlóban, akkor megbízik az ajánlott személyben is. A munkába állás után azonban ezek a kapcsolódási pontok soha nem annyira jelentõsek, mint a felvétel pillanatában. Egy sikertelen közvetítés után az ajánló nem szenved olyan mértékû hátrányt, mint amilyen elõnyhöz jut egy sikeres közvetítéskor a munkanélküli azzal, hogy újra munkába állhat.

25 éves érettségizett férfi

"Én igyekeztem nagyon sok emberrel kapcsolatot tartani. Nagyon sok ismerõsöm van, nagyon sokan tudták, hogy munkanélküli vagyok. Eleve nagy volt az ismeretségi köröm... õk mondták, hogy van egy kukás állás. Ketten egy nagyon jó barátommal elvállaltuk."

"...Én próbálkoztam újságtól kezdve ismeretségen... régi osztálytársakon, haverokon keresztül... Volt rá idõm, hogy megmozgassak minden lehetõséget, de egyszerûen nem volt semmi. Végül is a rokoni szálakon keresztül sikerült munkahelyet találnom."
 

D) A "kiközvetítettek"

A munkaügyi kirendeltségen elég nagy százalékban kaptak az eltelt egy év során állásajánlatot a jelentkezõk. Ezek az ajánlatok azonban csak a legritkább esetben voltak vonzóak a munkanélküliek számára.

A legfontosabb probléma a felkínált állások esetében az alacsony bér volt, amely nem felelt meg a munkát keresõk elvárásainak, és sok esetben a nettó bérösszeg nem érte el még az akkori segélyüket sem.

A munkanélküliek többsége úgy vélekedik, hogy a munkáltatók csak azokat az állásajánlatokat adják a közvetítõ irodának, amelyekre más módon nem találnak embert. Ezzel részben fel is mentik a munkaügyi kirendeltséget, másfelõl viszont éppen emiatt már eleve elõítélettel viseltetnek õk maguk is a kirendeltségtõl küldött jelentkezõvel szemben.

34 éves segédmunkás nõ

"...konyhára tudtam volna menni 4500 forintért egy hónapra, de ez csak a gyereknek a kajára lett volna elég. Lett volna egy takarítói állás is, az pedig 4800 forint körül volt. Ez volt 1991 júniusában."

31 éves szakmunkás férfi

"...én úgy mentem oda, hogy nem akarok munkanélkülire menni, csak ajánljanak valamit, és azt mondták, hogy ajánlanak õk 55 Ft-os órabérrel állást, bruttó. Ez nevetséges..."

25 éves segédmunkás férfi

"Kiküldtek engem sok helyre, de vagy megszûnt már, vagy betelt a létszám, ahova küldtek... Az egyik alkalommal kiküldtek egy üzembe... Volt ott egy férfi, aki intézte a dolgokat... Mutatom neki a papírt, hogy nekem ennyi pénzért ezt mondták, azt mondta erre, hogy annyi pénzt a nem tud adni."

Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkanélküliség a továbbiakban sokkal dinamikusabban növekedett, mint a vizsgált idõszakaszban, s így a munkaerõpiacon néhány fontos tényezõ jelentõsen módosult - például az elhelyezkedés esélyei romlottak a munkanélküliek növekvõ létszáma, s a munkahelyek abszolút mértékben csökkenõ száma miatt is -, ennek ellenére gondoljuk, hogy az elhelyezkedést segítõ vagy gátló, a rétegbõl kikerülést meghatározó tényezõk sorravétele hasznos lehet, s irányaiban megegyezhet a napjainkban is tapasztalható folyamatokkal.

A kutatást természetesen nem tekintjük befejezettnek, s a tanulságok, eredmények is fõként egy további - nagyobb elemszámú és szisztematikusabb - vizsgálathoz szolgálnak hipotézisekként.
 

Jegyzetek

* Az interjúk készítésében, s az elõzetes anyagokhoz nagyon sok segítséget kaptam barátaimtól, Szabóné Orosz Évától, Boda Margittól, Szalay Ibolyától és Márton Sándortól. Ezúton szeretnék köszönetet mondani munkájukért.

1. A hivatkozott tanulmányok:

Bánfalvy Csaba: A munkanélküliek szociális jellemzõirõl, Esély, 1991. 4. 97-108.

Nagy Gyula: "Aki segélyért jön és tudok neki munkát adni, azt kiejtem." A munkanélküliek segélyezésérõl. Mozgó Világ, 1991.1. 96-103.

Fekete-Szabó S.-Sándor L: A munkanélküliség Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Statisztikai Szemle, 1991. 6. 458-470.

2. Az elkészített interjúkból (adathiány miatt pl. nem egyértelmû válaszok, besorolási nehézségek) a mintát bemutató táblázatok szerkesztése során 95-öt tudtunk felhasználni.

3. Zöld Bálintnak, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökének elõadása 1992. január 16-án a "Munkanélküliség és mentálhygiéne Magyarországon 92" c. konferencián.

4. M. Jahoda: Foglalkoztatás és munkanélküliség az 1980-as években. Szociológiai Figyelõ, 1991. 1. 5-32., 8.

5. Simonyi Emõke Pécsett végzett kutatásai alapján.

6. Csoba Judit: A bölcsõdés korú gyermeket nevelõ családok szociális helyzete Debrecenben. Munkatanulmány, Debrecen, 1992.

7. Bálint György az Országos Társadalombiztosítási Fõigazgatóság Orvosszakértõi Intézetének fõigazgató-fõorvoshelyettese nyilatkozta 1991 novemberében: "...sok munka nélkül maradt személy kéri a leszázalékoltatását, aki ha állását nem vesztette volna el, nem folyamodna nyugdíjért." Rokkantnyugdíjaztatás: Menekülés a munkanélküliségtõl. Napló, 1991. 11. 23.

8. M. Jahoda i.m., 19.

9. Fóti János-Illés Sándor: A munkanélküliség demográfiai vonatkozásai. Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, 1992. 2. 30.