Egy reprezentatív felmérés tapasztalatai szerint 1988-ban a magyar felnõtt népesség egynegyede gondolta úgy, hogy szívesen lenne vállalkozó. A döntõ többség elutasította a vállalkozás személyes perspektíváját. Az elutasítás motívumait kutatva kiderült, hogy az ideológiai okok csak igen csekély szerepet játszanak, s az objektív társadalmi körülmények megítélése is kisebb visszatartó erõ, mint a szubjektív adottságok mérlegelése.

Az elsõ adatok elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy az intézményi-társadalmi feltételek változásaival a vállalkozói hajlandóság is növekedhet, aránya elérheti a felnõtt népesség 40-45 százalékát, ám növekedésének megvannak a szubjektív élethelyzetekbõl adódó korlátai (Lengyel 1989). A szubjektív adottságokról való vélekedés is változhat ugyan, ám ez bizonyára lassabb és nehezebben nyomon követhetõ folyamat.

Tanulmányunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy a rendszerváltás éveiben (1988 és 1990 között) valóban módosult-e a vállalkozói hajlandóság, s ha igen, akkor milyen társadalmi tényezõkkel hozható ez összefüggésbe. Azt az eljárást követjük, hogy elsõként ismét szemügyre vesszük az 1988-as helyzetképet, kibõvítve a vizsgálatba bevont változók körét. Ezt követõen összevetjük az 1988-as és 1990-es adatokat, s elemezzük az elmozdulási tendenciákat. Megvizsgáljuk azoknak a csoportoknak a társadalmi jellemzõit, amelyek mindkét idõpontban elfogadták, illetve elutasították a vállalkozás gondolatát, valamint azokéit, akik véleményt változtattak. Ez utóbbi csoport vizsgálata különösen fontos, hiszen választ adhat arra a kérdésre, hogy milyen társadalmi tényezõk magyarázzák a vállalkozói hajlandóság terjedését. Ezután a vállalkozói hajlandóságra és terjedésére vonatkozó feltevéseink érvényességét logisztikus regressziós modellekkel teszteljük.¹

A vizsgálat eredményeit egy 1988-as 3000 fõs felvétel és egy 1990-es 1000 fõs reprezentatív felvétel kérdéseire alapozzuk. A vállalkozói hajlandóságot mindkét esetben a "Szívesen lenne-e vállalkozó'" kérdéssel teszteltük. Az igennel válaszolók köre értelemszerûleg bõvebb, mint a mindenkori vállalkozóké, s bizonyosan meghaladja a konkrét vállalkozói aspirációkkal rendelkezõk számát is. Meggyõzõdésünk szerint azonban az erre a kérdésre adott válaszok a vállalkozói hajlandóság mérésének egy lehetséges megközelítését adják. Az elutasító válaszok magas aránya éppen arra utal, hogy a megkérdezettek mérlegelték szubjektív perspektíváikat és többé-kevésbé pontosan számot vetettek lehetõségeikkel.

A két felvételben nem csupán összehasonlítható kérdések vannak, de azonos személyek szûkebb körét kérdezték meg 1990-ben, így mód nyílik arra, hogy a vélemények és a társadalmi háttérváltozók stabilitását, illetve változását és a változás irányát tanulmányozhassuk. E célból létrehoztunk a két systemfile-ból egy közös harmadikat, amelyikben mind az 1988-as mind pedig az 1990-es válaszok megtalálhatók ugyanazon személyektõl.

1. táblázat
A vállalkozói hajlandóság 1988-ban és 1990-ben

	1988	1990
	százalék
vállalkozna	24,9	44,1
nem vállalkozna	75,1	55,9
	(n=2821)	(n=986)

Az 1990-es mintában 1988-hoz képest a fiatalabbak kisebb, a 60 évesnél idõsebbek pedig nagyobb arányban képviseltetik magukat. Mivel a vállalkozói hajlandóság a fiatalabb korosztályra jellemzõ, így - azonos arányokat feltételezve -1990-re a kimutatottnál nagyobb lehet a vállalkozni szándékozók aránya.

Az illeszkedésvizsgálati eredmények szerint az alminta az alapváltozók tekintetében nem torzít. A két mintában a nem és a kor változói alapján kiszámított Khi érték (5.456) kisebb, mint a 0.05-ös szignifikancia szint melletti táblázatos érték (14.1), ezért az 1990-es minta az összevont nem és kor változók szerint az 1988-as minta reprezentatív almintájaként kezelhetõ.

Alapvetõ hipotéziseinket a következûkben foglalhatjuk össze:

Az elsõ modell szerint a vállalkozói hajlandóságot mindkét idõszakban az életkor és a nem befolyásolja leginkább. Azt várjuk, hogy a fiatalabb férfiak szignifikánsan nagyobb arányban vállalkoznának mint az idõsebbek és az azonos korcsoportú nõk. A családi állapot tekintetében azt várjuk, hogy a nõtlenek az átlagosnál nagyobb arányban vállalkoznak, s a házastárs státusa is hatást gyakorol a gazdasági attitûdre. Ellenõriznünk kell azt az elterjedt feltevést, hogy a település jellege szerint a vállalkozói hajlandóság is eltérõ.

A második modell szerint a vállalkozói hajlandóság magyarázatában a családi minták hatása a meghatározó. Azt várjuk, hogy a jelentõsebb kulturális tõkével rendelkezõ egyének, illetve azok vállalkoznának inkább, akiknek családjában a szülõk önállóak voltak. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy az eltelt két év bizonyos fokú józanodással járt. Azt várjuk tehát, hogy a vállalkozói hajlandóság jelentõsen növekedett, de egyszersmind csoportspecifikusabbá is vált. Az a feltevésünk, hogy a potenciális vállalkozók köre, miközben kibõvült, társadalmi értelemben zártabb is lett, mind a szerzett személyes adottságok, mind pedig a származás tekintetében.

A harmadik modell szerint a két idõszakban a vállalkozással kapcsolatos döntést leginkább a szerzett tudás és a társadalmi pozíció határozta meg. Eszerint azok vállalkoznának inkább, akik több információval rendelkeznek a vállalkozóvá válás feltételeirõl, és társadalmi pozíciójuk is megkönnyíti a vállalkozói szférába való átlépést. Itt a magasabb végzettségûek, magasabb foglalkozási kategóriákban lévõk, a magasabb jövedelmûek, és az aktívak nagyobb vállalkozási hajlandóságára számítunk. Ugyanakkor nem egyszerûen a munkások és a fehérgallérosok szembeállítását sugalljuk, ellenkezõleg, azt várjuk, hogy a munkásság egyes csoportjain belül nagyobbak lesznek az eltérések, mint a fehérgallérosok és a munkások között.

A negyedik modell szerint a vállalkozói szférába való átlépési szándék szorosan összefügg az egyén életstratégiájával, illetve társadalmi kapcsolatainak erõsségével. A nagyobb vállalkozói hajlandóság annak megnyilvánulása, hogy az egyén mennyire tartja elképzelhetõnek és szükségesnek azt, hogy változtasson az életén. Ezzel összefüggésben azt várjuk, hogy azok vállalkoznának inkább, akik szélesebb társadalmi kapcsolatokkal rendelkeznek (több barátjuk van); aktívak; a fiatalabb korosztályhoz tartoznak; tevékenykedtek már a második gazdaságban; elégedetlenek a munkahelyükkel; jobb munkahelyért lakóhelyet is változtatnának.

Az ötödik modellben az elõzõ modellekben vizsgált valamennyi tényezõt figyelembe véve azt vizsgáljuk, hogy ezek közül melyek hatása szignifikáns a vállalkozói hajlandóságra, illetve melyek hatása mutatkozik erõsebbnek.

A vállalkozói hajlandóság terjedését feltevésünk szerint döntõen ugyanazok a társadalmi tényezõk magyarázzák, mint amelyek kialakulását kondicionálták.
 

A vállalkozói hajlandóság 1988-ban

A származás, a jövedelem, a vallásos beállítottság hatása 1988-ban a demográfiai adottságokhoz, a foglalkozáshoz és a képzettséghez viszonyítva mérsékeltebb, de nem elhanyagolható, ezzel szemben a párttagság (s ez 1988-ban az MSZMP párttagságot fedte) és az etnikai háttér semmiféle kimutatható hatást nem gyakorolt.

A táblastatisztikák a kibõvített változószám, s a szükségessé vált átkódolások mellett is megerõsítik a korábban nyert képet.²

2. táblázat
A vállalkozói hajlandóságkapcsolata a háttérváltozókkal 1988-ban

Változó	Khi2	szf.	szignif.	Cramer V (Phi)	Gamma
nem	158.818	1	0.001	0.239	0.505
kor	218.875	3	0.001	0.279	0.474
aktív/inaktiv	132.436	1	0.001	0.218	0.553
foglalkozás	210.667	5	0.001	0.230	0.254
iskolai végzettség	146.694	4	0.001	0.228	0.299
volt-e valaha vezetõ	16.608	1	0.001	0.068	0.318
havi jövedelem	77.823	2	0.001	0.175	0.323
második gazdaság	55.353	1	0.001	0.141	0.338
vallás	39.032	1	0.001	0.119	0.269
apa iskolai végi.	77.338	4	0.001	0.174	0.254
apa foglalkozása	56.575	6	0.001	0.148	0.096
anya isk. végi.	108.998	4	0.001	0.201	0.357
anya fogl.	97.872	6	0.001	0.189	0.071
házastárs isk.végz.	31.678	4	0.001	0.125	0.166
házastárs fogl.	49.739	5	0.001	0.163	0.137
házastárs havi jöv.	6.548	2	0.001	0.0.59	0.116
párttagság	1.348	1	0.246	0.023	0.072
etnikum	4.893	4	0.298	0.094	0.011
családi állapot	0.640	1	0.424	0.016	0.041
település jellege	5.075	4	0.280	0.042	0.052

A párttagság és az etnikum mellett nem mutat érdemi kapcsolatot a vállalkozói hajlandósággal a lakóhely település-jellege sem, nem állja meg tehát a helyét az a feltételezés, hogy a vállalkozás elsõsorban a nagyvárosi népességet vonzza. Az sem igazolódott, hogy a családi állapot önmagában hatást gyakorolna, bár hipotézisünknek megfelelõen eredetileg azt gondoltuk, hogy a fiatal nõtlen férfiak közt a potenciális vállalkozók felülreprezentáltak. Ebben azonban a kor és a nem kereszthatása nyilvánvaló szerepet játszik. Nos, az egyedülálló férfiak között valóban magasabb (42%) a vállalkozói hajlandóság, mint a családosok körében (36 %). Mind a nõtlenek, mind pedig a házasok körében a legfiatalabb korcsoportban a legmagasabb a potenciális vállalkozók aránya, azonban a nõtlenek közt alacsonyabb, mint a családosok körében (50% vs. 59%). A nõk körében a családi állapot ilyen hatása csekély mértékben érvényesül. Tehát nem állja meg a helyét az a feltevés, hogy a fiatal nõtlen férfiak lennének a leginkább vállalkozó szellemûek. Ez inkább jellemzi azokat, akik már családot alapítottak. Erre utalnak a táblastatisztikák is: a nem és a kor hatása különösen a családos kategóriában erõs: némiképp meghaladja azt a hatást, amit a nem és a kor önmagában együttesen gyakorol. Férfiak esetében a kor és vállalkozás kapcsolatát jelzõ Cramer V értéke 0.335, a Gamma 0.505, ezen belül a családos férfiaknál a megfelelõ értékek 0.356 és 0.528. A nõk és az egyedülálló férfiak esetében a mutatók rendre gyengébb kapcsolatra utalnak, mint a kor és a nem családi állapottól független fõhatása.

Csekély hatást gyakorolta vállalkozói belállítottságra a házastárs jövedelme (szemben a saját jövedelemmel). A házastárs társadalmi pozíciója azonban nem elhanyagolható. A házastárs végzettsége és foglalkozása közepes erõsséggel kapcsolódott az önálló gazdasági attitûdhöz. Felvetõdik a kérdés, hogy a házastárs jelentõsége nemenként nem eltérõ-e a vélemények alakulásában. Hipotézisünk e ponton az, hogy a nõk esetében az önállósodási perspektívák szempontjából fontosabb szerepet játszik a házastárs társadalmi státusza, mint a férfiak esetében.

Megfogalmazható azonban az elõzõekkel részben ellentétes feltevés is a házastárs társadalmi pozíciójával kapcsolatban.

Községi kismintás vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a vállalkozók közt említésre méltó volt azoknak az aránya, akik "felfelé házasodtak", szakmunkásként a helyi társadalomban nagyobb presztízsnek örvendõ tanítónõt, óvónõt, takarékszövetkezeti vezetõt vettek feleségül, jórészt még azelõtt, hogy vállalkoztak volna (Tóth L. 1992).

Hipotézisünk ezek alapján az lehet, hogy a "felfelé házasodók" közt az átlagnál magasabb a vállalkozói hajlandóság. A jelenség mellett három összefonódó érv szólhat. Egyrészt e házasodási minta önmagában is kitörési hajlandóságként, "társadalmi vállalkozás"-ként értelmezhetõ, a konvenciókkal való megküzdés képességeként, másrészt a házastárs "kulturális tõkéjének" hasznosulásaként. Harmadrészt pedig értelmezhetõ e jelenség státuszkompenzációs motívumként, tehát oly módon, hogy az önállóvá válás a feleség társadalmi státuszához való felzárkózást szolgálja.

A nõk esetében azzal a gyenge hatással találkozunk, hogy amennyiben a férjük nem munkás, ez a vállalkozói hajlandóság növekedésével jár, az összefüggés azonban nem szignifikáns. El kell tehát vetnünk azt a hipotézist, hogy a nõk önállósodási szándékát a férjük társadalmi státusza inkább befolyásolná, mint fordítva. A férfiak esetében az összefüggés erõsebb, éspedig oly módon érvényesül, hogy az értelmiségi, fehérgalléros, vagy szakmunkás feleségek az átlagosnál nagyobb ösztönzõ erõt jelentenek, ám a vezetõ-irányító munkakörben dolgozók férjei az átlagnál kevésbé önállósodnának.

Ami a "társadalmi vállalkozás"-sal kapcsolatos hipotézist illeti, a tények ezt sem igazolják. A házasodási státuszkülönbségek és az önállósodási hajlandóság közt a társadalom egészére nézve nincs érdemi kapcsolat, csupán a felfelé házasodók közt a nõk esetében az átlagosnál némiképp alacsonyabb a potenciális vállalkozók aránya. Amennyiben a jelenséget a munkások körében vizsgáljuk - hiszen kiinduló példáink is a helyi társadalom ezen csoportjából származtak -, a "felfelé házasodók" aránya körükben értelemszerûleg, pusztán a statisztikai arányoknál fogva is magasabb, ám e magasabb arányok semmiféle hatást nem gyakorolnak a vállalkozói hajlandóságra. Az sem állja meg a helyét, hogy az önállóak körében a felfelé házasodás gyakori lenne: ez az arány adataink szerint az országos átlag alatti. Végezetül nem igaz az összefüggés a falusi férfiakra nézve sem: a felfelé házasodó falusi férfiak között az önállósodási törekvés némiképp alacsonyabb, mint a konzisztens családi státuszú falusiaké.

A családi állapot hatása tehát összességében gyenge befolyást gyakorol az önállósodási törekvésre, de a feleségek szerepe fontosabb e gyenge hatáson belül, minta férjeké.

A kérdések másik csoportja a származásra vonatkozik. E kérdés annál fontosabb, mivel olyan szakmai vitához kapcsolódik, amelyiknek gazdaságideológiai implikációi is vannak. A polgári középosztály kialakulásának esélyeirõl van szó. Szelényi Iván a vállalkozó vidéki háztartások összetételét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a családi háttér döntõ mértékben befolyásolja az egyének polgárosodási esélyeit (Szelényi 1992). Az egyéni életpálya módosíthatta ezt a társadalmi tõkét: fõként azok õrizhették meg a kedvezõ induló esélyt, akiknek sikerült a proletárrá válás és a káderré válás alternatíváját egyaránt elkerülniük. Nyomában azt a hipotézist fogalmazhatjuk meg, hogy azok lesznek nagyobb eséllyel vállalkozó! akik szüleik családjuk révén elsajátítottak egy gazdálkodási kultúrát.

Varga István és szerzõtársa inkább defenzív álláspontot fogalmazott meg: amellett érveltek, hogy a tulajdonosok leszármazottai nem kevésbé alkalmasak a vállalkozásra mint mások (Varga-Banai 1991).

Három vonakozásban érdemes ismét szemügyre vennünk a társadalmi származás és a vállalkozói hajlandóság összefüggéseit. Egyrészt a szûkebb értelemben vett társadalmi tõke tézisét ellenõrizheti a szülõk földtulajdonának bevonása a vizsgálatba. Mivel a földtulajdon az érintett lakosság körében a parasztpolgári minták indikátora, a társadalmi töke hipotézise alapján azt várhatjuk, hogy a valamikori szülõi földtulajdon jelentõs összefüggésben állhat a gyermek vállalkozói hajlandóságával, akkor is, ha azt ténylegesen nem örökölték.

Másodikként az apa és az anya végzettségének és foglalkozásának szerepét kívánjuk megvizsgálni. A gazdasági elitre vonatkozó vizsgálatok tanúsága szerint az anya végzettsége és foglalkozása jelentõsebb befolyást gyakorolt az elit pozíciójára mint az apáé (Lengyel 1992a). Feltevésünk az, hogy ez az összefüggés a potenciális vállalkozók körében is igaz.

Harmadikként pedig a dinamikus összefüggésekre utalhatunk. Azt feltételezzük, hogy a származás szerepe növekedett a vállalkozói hajlandóság magyarázatában, mind a szûkebb változatban, az önálló egzisztenciális háttér tekintetében, mind pedig tágabb értelemben, az értelmiségi és szakmunkás háttérvonatkozásában. Azért gondoljuk ezt, mert az általunk vizsgált idõszakban a kárpótlás, a kisajátított föld és töke részleges visszaigénylése reális gazdaságpolitikai és gazdaságideológiai alternatívának tetszett, s-ez az érintettek körében elõhívhatta a korábban számításba nem vett szubjektív lehetõségek mérlegelését.

A földtulajdonra vonatkozó feltételezés ellenõrzése során abból kell kiindulni, hogy a megkérdezettek tudomása szerint a szülök 14 százaléka rendelkezett földdel. A földtulajdon léte nem gyakorolt érdemi hatást a vállalkozói hajlandóságra (Phi 0.09). Ugyanakkor azt találtuk, hogy akiknek a szülei önállóak voltak, azok az átlagosnál kevesebb hajlandóságot mutatnak a vállalkozásra (szemben az átlagos 25%-kal 17%, ezen belül azok, akiknek a szülei egyéni gazdák voltak, 16%): E csoporton belül azonban már a szülõi földtulajdon mértéke érdemlegesen differenciált (Cramer V 0.249).

Adataink megerõsítik azt a feltevést, hogy az anya végzettsége érdemlegesebb kapcsolatban áll a gyermek vállalkozói hajlandóságával, mint az apáé. Az anya iskolai végzettsége csaknem olyan erõs mutató, mint az, hogy az illetõ személy dolgozik-e vagy inaktív (lásd 2. táblázat). Miközben a nõk kevésbé vállalkoznának, mint a férfiak, azt találjuk, hogy mind a szülõk, mind pedig a házastársak között számottevõbb a nõi szerepek, az anya és a feleség hatása a vállalkozói hajlandóságra mint az apáé és a férjé.

A foglalkozási kategóriák tanulmányozása Óhatatlanul felveti a kérdést, hogy a vállalkozóvá válás szándéka tekintetében végtére is a munkások és az alkalmazottak közötti különbségek a meghatározóak-e, vagy az egyes csoportokon belüli különbségek. Azt feltételezzük, hogy ez utóbbi jelenséggel állunk szemben, hogy tehát a szakmunkások, valamint a betanított és segédmunkások közti különbségek fontosabbnak bizonyulnak a munkások és az alkalmazottak közötti különbségeknél. Ugyanígy, azt feltételezzük, hogy a vezetõk és az értelmiségiek jelentõsebben különböznek a szûkebb értelemben vett fehérgallérosoktól, a nem diplomás ügyviteli alkalmazottaktól, mint a szakmunkásoktól az önállósodási perspektívák tekintetében.

A munkások és az alkalmazottak közötti különbségek nem jelentõsek a vállalkozói hajlandóság vonatkozásában (Khi²= 8.078, Phi=0.057, Gamma=0.13). Az átlagos 25 százalékos potenciális vállalkozói arány a munkások között 24, az alkalmazottak körében 29 százalék, a különbségek tehát ebben a tekintetben csekélyek. Lényegesen nagyobb különbségek vannak a munkásságon belül: a szakmunkások 37, a betanított és segédmunkások 17 százaléka vállalkozna (Khi²=75.642, Phi=0.228, Gamma=0.486).

Az alkalmazotti csoporton belül már korántsem ilyen élesek a különbségek: a fehérgallérosok egyötöde, a vezetõk 28 százaléka, az értelmiségiek 27 százaléka lenne vállalkozó. (Khi² értéke 7.497, nem szignifikáns, Cramer V=0.09, Gamma=0.168, igen gyenge kapcsolatra utal.) Nem a gallér színében van tehát lényeges különbség a foglalkozási csoportok között az önállósodási törekvéseket illetõen, hanem a munkásság két nagy csoportja között.

Mi jellemzi ezeket a csoportokat? A két munkáscsoport mindenekelõtt nemspecifikus: a szakmunkások mintegy háromnegyede férfi. Vagy másként, a férfi munkásoknak több mint fele, a nõi munkásoknak egyötöde szakmunkás. De jelentõsége van a kor szerinti megoszlásnak is: a szakmunkások mintegy fele 35 év alatti, a betanított és segédmunkások alig több mint egynegyede az. S végül, bár különösen hangzik, a két csoport szignifikánsan különbözik a származási kategóriák tekintetében is. A szakmunkások esetében az anyák közel fele rendelkezett hat eleminél magasabb végzettséggel, a többi munkásnak csupán egyötöde. A betanított- és segédmunkások esetében az anyák közel fele háztartásbeli, egynegyede pedig egyéni gazda volt, a szakmunkások esetében ezek az értékek rendre alacsonyabbak (38% és 14%) voltak.

A munkásság kategóriáján belül a táblastatisztikák szerint az apa foglalkozása valamelyest mégis fontosabbnak tûnik, mint az anyáé. A szakmunkások esetében az apák egynegyede is szakmunkás volt, s mintegy nyolcada vezetõ vagy irányító. A betanított és segédmunkások esetében ezzel szemben az apák közel fele maga is ehhez a kategóriához tartozott, további harminc százaléka pedig önálló gazdálkodó volt.

Két, a kereszttábla-elemzések tanúsága szerint közepes erõsségû tényezõrõl kell még szólnunk: a második gazdaságbeli tevékenységrõl, illetve a korábbi vezetõi tapasztalatról. A második gazdaságból származó jövedelmet a felnõttek mintegy egynegyede jelezte.³ Közöttük a vállalkozói hajlandóság az átlagos 26 százalékkal szemben mintegy 37 százalékos volt. Kikre jellemzõ inkább a második gazdaságbeli jövedelemszerzési lehetõség? Az értelmiségiek 37 százaléka tett szert második gazdaságbeli jövedelemre. A vezetõk és a fehérgallérosok az átlagos egynegyed körüli, a munkások egyes kategóriái pedig némiképp az átlag alatti (21-22%-os) arányban részesedtek ilyen jövedelembõl. Ezen belül is elsõsorban a fiatalabb korosztályra jellemzõ ez a lehetõség (28-29%).

A jelenleg nem vezetõ beosztásban dolgozók mintegy 9 százaléka jelezte, hogy korábban volt vezetõ. Körükben a vállalkozói hajlandóság az átlagot jóval meghaladó, 40 százalékos volt. E korábbi vezetõ tapasztalattal rendelkezõ csoport a 46-59 közötti korosztályban, az értelmiségiek és az önállóak között felülreprezentált.
 

Elmozdulások 1988-1990 között

Az 1990-es felvétel adatai alátámasztják a vállalkozói hajlandóság jelentós növekedésére vonatkozó feltételezést (Lengyel 1989). Két év alatt jelentõs mértékben - 25-rõl 44 százalékra - nõtt azok aránya akik elképzelhetõnek tartották, hogy vállalkozóvá váljanak.

A vállalkozók száma is látványosan növekedett 1988 és 1990 között: az egyéni vállalkozóké csaknem kétszeresére (lásd a 3. táblázat).⁴ Ennél nagyobb volt a társas vállalkozások számának növekedése: 1988-ban mindössze 451 kft létezett, ezzel szemben 1990 végére számuk meghaladta a 18 ezret.

A vállalkozások e látványos növekedésénél két tényezõt kell figyelembe venni:

a) a növekedés mögött inkább a kisvállalkozások számszerû gyarapodása húzódik meg;
b) a társasági és az átalakulási törvény alapján állami vállalatok is alapíthattak kft-ket. Egy BKE-TÁRKI felmérés szerint ("Jelentés..." 1992) a kft-k 15 százaléka állami, 25 százaléka vegyes (magán és állami) és 60 százaléka magántulajdonban van. Egy másik felmérés (Sik 1992) arra utal, hogy az újonnan alakult vállalkozások túlnyomó többsége kicsi: a kft-k 55 százalékában az alkalmazottak száma nem haladja meg a 3 fõt és mintegy 38 százalékuk esetében a vállalkozás a lakásban mûködik. Az egyéni vállalkozók 87 százalékának legfeljebb 3 alkalmazottja van.

Kormányzati becslések szerint a magánszektor 1989-ben a GDP 16 százalékát adta, 1990-ben már 19 volt ez az arány, 1991-ben pedig 25 százalék (HVG 1992).

3. táblázat
A vállalkozók és jogi személyiségû vállalkozások számának alakulása

év	rt és kft	vegyes vállalatok	egyéni vállalkozók (a)
1985	62	43	171.038
1986	74	70	179.629
1987	137	136	186.438
	rt	kft
1988	.116	.451	.227	196.748
1989	.307	4.485	1.357	320.619
1990	.646	18.317	5.770	393.619
1991	1.072	41.206	11.335	521.417
1992(b)	1.395	50.622	13.414	532.984(c)

(a): 1988-ig a kiskereskedõk és a kisiparosok száma
(b): Júniusi adatok
(c): 1992. márciusi adat
Forrás: KSH Statisztikai Évkönyv 1987, 1988, 1989, 1990; Statisztikai Havi Közlemények; Gazdaság Statisztikai Évkönyv 1990; Statisztikai Zsebkönyv 1991.

Kézenfekvõ a vállalkozni vágyók számának gyors, csaknem kétszeres növekedési ütemét az 1989-1990-ben felgyorsuló intézményi és politikai változások hatásának tulajdonítani (Andorka 1990; 1992).

Az 1988-as felvételbõl tudjuk, hogy a vállalkozást elutasítók többsége valamilyen szubjektív okra (nincs tehetsége hozzá; életkor miatt; nem ilyen típus stb.) hivatkozott. Nem feltételezhetjük azt, hogy az 1988-ban megkérdezettek szubjektív helyzetértékelésében két év alatt olyan drámai változás történt volna, ami a vállalkozói hajlandóság szignifikáns növekedését eredményezné.

E helyzetértékelést, s végsõ soron a lakosság növekvõ vállalkozói hajlandóságát befolyásoló tényezõk közül hármat emelünk ki:

a) Az érvénybe lépett jogszabályok a korábbiakhoz képest kiszélesítették a vállalkozások lehetõségét. Az 1988:6 tv a gazdasági társaságokról, 1989:13 tv az állami vállalatok átalakulásáról rendelkezett. Az 1990:5 tv pedig az egyéni vállalkozások indításának feltételeit egyszerûsítette és a magántulajdon garanciájának jogi védelmét, a versenysemlegesség megteremtést szolgálta.
b) A vállalkozás és a vállalkozó a gazdaságideológia egyik kulcsszereplõjévé vált. Vállalkozók a tömegkommunikáció révén tömeges ismertségre és pozitív megítélésre tettek szert.
c) 1990-re láthatóvá váltak a gazdasági helyzet romlásának jegyei. Ezzel egyidejûleg a lakosság számottevõ rétegei számára csökkentek a fogyasztáskorlátozó stratégia lehetõségei (Tardos 1988).
A makrogazdasági indikátorok a gazdasági recesszió mélyülését mutatták. Az infláció üteme az 1988-as 15,5 százalékról 1990-re 29 százalékra nõtt, miközben a GDP az 1988-89-es stagnálás után 1990-ben 3 százalékkal, az ipari termelés pedig 8,5 százalékkal csökkent. A munkanélküliségi ráta még nem növekedett jelentõsen (1988-ban 0,1 százalék, 1990-ben 2,1 százalék volt), de már kialakult egy tartósan munkanélküli csoport.

Ha az 1990-es adatok alapján a vállalkozói hajlandóságot az egyes háttérváltozók szerint vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy hasonlóan az 1988-as adatokhoz a legkevésbé vállalkozók az idõsebb korosztály tagjai, a nõk, az alacsony iskolai végzetcégûek és az alacsony foglalkozási pozícióban dolgozók (Tóth 1991). Ezzel szemben 1990-ben is a fiatal férfiak, a vezetõk és a szakképzett munkások vállalkoznának inkább. 1988-ról 1990-re az egyes háttérváltozók szerint lényeges elmozdulások történtek. A vállalkozói hajlandóság általános növekedése mögött a háttérváltozók kategóriái szerint különbözõ nagyságú növekedés tapasztalható. A politikai környezet radikális változása, a vállalkotások terjedése, a választások nyomán egy nyíltan piacpárti gazdaságpolitika megjelenése nem egyformán hatott a lakosság különbözõ demográfiai, foglalkozási és iskolázottsági csoportjaira. Az 1988-as és az 1990-es adatok összehasonlításakor azt kapjuk, hogy a nõk, a nyugdíjaskorúak, a fehérgallérosok, a 8 osztályt végzettek, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezõk körében az átlagosnál is nagyobb arányban nõtt a vállalkozni szándékozók aránya.

4. táblázat
A vállalkozói hajlandóság 1988-ban és 1990-ben a fontosabb háttérváltozók szerint

	a vállalkozni vágyók aránya az adott kategórián belül
	1988	1990
	százalék
együtt	24,9	44,1
nem
férfi	37,3	53,6
nõ	16,3	36,7
kor
-35	39,1	64,0
36-45	30,5	58,5
46-59	16,8	35,2
60-	8,9	20,4
foglalkozás
vezetõ	28,1	50,0
értelmiségi	26,7	41,0
fehérgalléros	19,9	51,7
szakmunkás	36,7	50,7
egyéb munkás	16,7	33,7
iskolai végzettség
legfeljebb hat elemi	8,9	20,1
8 általános	19,3	43,8
szakmunkásképzõ	36,5	61,9
érettségi	31,7	51,5
egyetem	30,5	45,0
jövedelem (1)
6000 alatt	21,1	40,9
6000-10000	30,8	51,1
10000 felett	47,4	55,9,9
	a vállalkozni vágyók aránya az adott kategórián belül
	1988	1990
	százalék
MSZMP-tagság (3)
nem volt párttag	25,4	44,3
párttag volt	22,5	43,4
vallás (3)
nem vallásos	30,8	45,7
vallásos	20,4	38,4
aktivitás
aktív	32,1	54,2
inaktív	11,6	24,4
vezetõ (3)
valaha volt vezetõ	30,8	49,8
soha nem volt vezetõ	23,7	44,1
baráti kapcsolat (2)
5-nél több barátja van	28,0	54,4
2-5 barátja van	26,7	49,0
egy barátja van	19,5	35,1
nincs barátja	15,2	30,0
jövedelem a második gazdaságból (3)
volt	35,9	56,0
nem volt	21,5	40,4
elköltözne lakóhelyérõl, ha jobb munkahelyet találna? (2)
igen	32,9	59,8
nem	22,3	42,6
apa iskolai végzettsége (3)
max. hat elemi	19,4	37,7
4 polgári	36,9	59,5
szakma	34,7	51,9
középiskola	32,3	50,9
egyetem	28,2	44,4
anyai iskolai végzettsége (3)
max. hat elemi	19,5	36,8
4 polgári	7,8	58,2
szakma	40,6	63,6
középiskola	37,4	58,6
egyetem	29,7	52,2
apa foglalkozása (3)
önálló	17,3	34,6
vezetõ, irányító	30,0	53,8
értelmiségi	16,7	37,5
fehérgalléros	31,3	52,6
szakmunkás	35,7	50,7
egyéb munkás	25,2	46,2
nyugdíjas	38,6	30,8
anya foglalkozása (3)
önálló	17,5	35,8
vezetõ, irányító	41,9	62,5
értelmiségi	27,0	60,0
fehérgalléros	38,1	66,7
szakmunkás	43,0	64,1
egyéb munkás	34,0	54,9
nyugdíjas	20,6	36,0

(1): Mindkét esetben az 1988-as jövedelem figyelembevételével
(2): Az 1990-es felvétel válaszai alapján
(3): Az 1988-as felvétel válaszai alapján

A változók közül érdemes az életkort és az életkori csoportokat tüzetesebben is szemügyre venni, ugyanis 1990-ben az asszociációs mutatók közül az életkor mutatja a legszorosabb kapcsolatot a vállalkozói attitûd alakulásával (Cramer V= 0.36186). Ez a tény cáfolja azt, hogy a vállalkozói hajlandóság növekedésével az életkor szerepe csökken.

Ezt a helyzetet nem befolyásolja az, hogy 1988-ról 1990-re a mintánk két évet öregedett, illetve az 1990-es mintában nagyobb a 60 éven felüliek és kisebb a 35 évnél fiatalabbak aránya. Ha 1990-ben súlyozott - az 1988-as életkori megoszlásnak megfelelõ - adatokkal számolunk, akkor is az életkor mutatja a legerõsebb kapcsolatot a vállalkozói hajlandósággal (Cramer V = 0.35527).

Másrészt érdemes nagyobb figyelmet fordítani erre a változóra azért is, mert valószínû az, hogy más változó hatása mögött is az életkori csoportok közvetett hatása rejlik.

Ha korcsoportonként vizsgáljuk a vállalkozói hajlandósággal legszorosabb kapcsolatot mutató változók megoszlását, akkor azt látjuk, hogy e változóknak a vállalkozói hajlandósággal való kapcsolata miközben a 35 év alattiaknál gyengébbnek, addig a középkorúak (36-45 év közöttiek) és az idõsebb aktívak (46-59 évesek) esetében rendre erõsebbnek mutatkozik, mint abban az esetben, ha az életkort nem vesszük figyelembe. A 35 évnél idõsebbek életkoruknál fogva kevésbé lennének vállalkozók, de egyéb tényezõk megléte (magasabb iskolázottság, vezetõi gyakorlat, a második gazdaságban szerzett tapasztalat) körükben az átlagosnál jobban növeli a vállalkozói hajlandóságot. Mindez egybecseng Kuczi Tibor és szerzõtársa megállapításával a 30 év felettiek nagyobb vállalkozói kedvérõl.⁵ A korcsoportok szerinti megoszlást vizsgálva mindenesetre azt látjuk, hogy 1990-ben is a legfiatalabb (35 évalatti) korosztály tartja leginkább elképzelhetõnek, hogy vállalkozóvá váljon: az ebbe a korcsoportba tartozók 64,0 százaléka vélekedett így.

Az 1990-es évben kiegyenlítettebb lett a potenciális vállalkozók nemek szerinti összetétele. Ez azonban nem egyszerûen úgy következett be, hogy a nõk az átlagosnál nagyobb arányban cseréltek véleményt. Ha megvizsgáljuk azt a csoportot, amelyik 1988-ban még nem vállalkozott volna, de 1990-ben már igen, a férfiak némileg felülreprezentáltak e csoporton belül. Különösen magas (69%) a férfiak aránya azonban azon az 5 százalékos csoporton belül, amelyiknek két év alatt elment a kedve a vállalkozás lehetõségétõl. A foglalkozási csoportokon belül a vezetõk és a fehérgallérosok, valamint a szakképzetlen munkások vállalkozások iránti érdeklõdése nõtt meg leginkább a két év alatt.

A vállalkozások iránti növekvõ affinitás 1990-ben is közepes erõsségû kapcsolatban állt az iskolai végzettséggel (Cramer V = 0.21370). Kézenfekvõen adódik az a feltételezés, hogy 1988-ról 1990-re többeknek nõtt az iskolázottsági szintje, és ez a változása erõs kapcsolatban lehet a vállalkozásokról alkotott vélemény pozitív megváltozásával is. E feltételezés tesztelése azonban azt mutatta, hogy igen gyenge kapcsolat mutatkozik a két tényezõ között: az iskolázottság növekedése nem járt együtt a vállalkozási hajlandóság növekedésével.

Az 1990-es mintában iskolai végzettség szerint leginkább á nyolc osztályt és a szakmunkásképzõt végzettek változtattak véleményt és kívántak 1990-ben vállalkozni. A 927 fõbõl 240-en, azaz 25,9 százalék változtatott pozitívan véleményt, míg a 8 osztályt végzettek között 31,1, a szakmunkás képzettséggel rendelkezõknél pedig 31,8 százalék ez az arány. A magasabb iskolai végzettségûek körében az átlagosnál kevésbé nõtt meg a vállalkozói hajlandóság, de az átlagosnál magasabb közöttük azok aránya, akik mindkét idõpontban vállalkoztak volna. A vállalkozói hajlandóság mindkét idõpontban leginkább a szakmát végzettek körében figyelhetõ meg, míg a szakmai képesítésnél magasabb iskolai végzettségûeknél az iskolázottság növekedésével csökken a vállalkozni vágyók aránya.

A véleményüket negatív irányba változtatók képzettség tekintetében nem specifikusak, csupán a felsõfokú képzettségûek és a szakmával rendelkezõk fordulnak elõ e csoportban néhány százalékkal nagyobb arányban. Ez alapján az 1988-ban igennel, 1990-ben pedig nemmel válaszolók szûk csoportját nem jellemezhetjük a képzetlen, következetlenül válaszoló, vagy nagy valószínûséggel interpretációs gondokkal küzdõk csoportjaként.

Az 1988-as vezetõi garnitúra az átlagnál nagyobb érdeklõdést tanúsította vállalkozás iránt. A foglalkozási kategóriák között 1988-ról 1990-re a legnagyobb arányban a fehérgallérosok (36,2 %o), legkevésbé a már 1988-ban is magas vállalkozói hajlandóságot mutató értelmiségiek és az egyéb munkások változtattak véleményt. Így 1990-ben a szakmunkások, vezetõk és irányítók mellé felzárkóztak a fehérgallérosok is: két év alatt több mint 2,5-szeresére (19,9-rõl 51,7%-ra) nõtt körükben a vállalkozni szándékozók aránya.

Az 1988-as jövedelmi kategóriákat figyelembe véve leginkább az alacsony jövedelemmel rendelkezõk változtattak véleményt (27,6%), de így is õk azok, akik 1990-ben legkevésbé vállalkoznának (40,9%).

A maximum 6 elemit végzett szülõk gyerekei az 1988-as felméréshez képest 1990-ben még kevésbé lennének vállalkozók. Mivel az alacsony iskolázottságú szülõk gyermekei többségben vannak a megkérdezettek között, ezért ez a tényezõ is korlátokat állít a vállalkozni vágyók aránybõvülése elé.

A vállalkozói hajlandóságban 1988 és 1990 között bekövetkezett nagymértékû növekedés egy csúcsponthoz ért, ami fölé a vállalkozói hajlandóság kevéssé valószínûen emelkedhet. Inkább az tûnik valószínûnek, hogy a vállalkozni szándékozók aránya megállapodik az 1988 és 1990 közötti szinten, vagy - az elsõ negatív tapasztalatok közismertté válásával - visszaesik.⁶
 

A vállalkozói hajlandóság logisztikus regressziós modelljei

A vállalkozói hajlandóságot magyarázó modelljeink többségében az 1990-es adatokra felépített modellek jobb eredménnyel becslik a vállalkozói hajlandóság megfigyelt eloszlását, mint az 1988-as adatokhoz tartozóak. Annak ellenére így van ez, hogy a vállalkozói hajlandóságra adott válaszok megoszlásából következõen (1988-ban 0,75, szemben a 0,25-dal, míg 1990-ben 0,45 és 0,55) az 1990-es adatokból nehezebb becslést adni.

Az elemzés eredményei alapján láthatjuk, hogy mindkét vizsgált évben a demográfiai tényezõknek (1. modell) van döntõ jelentõségük a vállalkozói hajlandóság meglétében.

5. táblázat
A vállalkozói hajlandóság logisztikus regressziós modelljeit (1-2. modell)

Modellek	1. modell		2. modell
Változók	1988	1990	1988	1990
Konstans	-0.6690	1.0384	-1.5188	-0.5900
	(0.2064)	(0.1715)	(0.1492}	(0.1860)
nem	1.0366	0.7499	-	-
		(0.1847)	(0.1514)
életkor	0.5263	-0.6805	-	-
		(0.0852)	(0.0675)
apa iskolai	-	-	0.2266	*
végzettsége			(0.0613)
anya iskolai	-	-	*	0.2855
végzettsége				(0.0743)
apa munkás	-	-	*	0.4227
				(0.1571)
anya háztartásbeli	-	-	*	-0.6102
				(0.1592)
-2 log likelihood	771.475	1054.210	1024.037	1027.476
modell Khi2	69.349	130.227	13.449	38.225
szabadságfok	2	2	1	3
esetszám	781	857	910	769
nem vállalkozna (1)	100	71.43	100.0	76.63
vállalkozna (1)	0	61.64	0.0	41.18

(-): A modellben nem szerepel
(*): A modellben nem szerepel, mert hatása nem szignifikáns
(1): A modell által helyesen besorolt esetek a megfigyelt esetek százalékában

A vizsgált modellek között mindkét évben az 1. modell Khi²-e a legnagyobb (kettes szabadságfok mellett).

Már a kereszttáblák elemzésénél kiderült, hogy a férfiak és a fiatalabb korosztály tagjai az átlagosnál nagyobb arányban lennének vállalkozók. Most azt láthatjuk, hogy mind 1988-ban, mind 1990-ben, ha valaki férfi és ha a fiatalabb korosztályhoz tartozik, az növeli a vállalkozói hajlandóság meglétének valószínûségét. A modellek tanúsága szerint 1988-ról 1990-re csökkent a nem hatása. A kereszttáblák elemzésébõl tudjuk, hogy e két év alatt a nõk vállalkozói hajlandósága nagyobb mértékben nõtt és megközelítette a férfiakét.⁷ Ezzel szemben az életkor negatív hatása valamivel erõsebb lett.

A 2. modell, azaz a családi háttérnek a szülék iskolázottságán és foglalkozási pozícióján keresztül érvényesülõ hatása jobb becslést ad 1990-ben, mint két évvel elõtte. 1990-re a vállalkozói hajlandóság meglétében a családi háttér változóinak szerepe megnõtt. Mind az anya iskolai végzettsége és foglalkozási pozíciója (htb, nem htb), mind pedig az apa foglalkozása (munkás, nem munkás) befolyást gyakorol a vállalkozói hajlandóságra.

A 2. modell 1988-ban önmagában jóval kevésbé alkalmas a vállalkozói hajlandóság becslésére, mint a 3. modell, amely a társadalmi státust és a szerzett tulajdonságokat tartalmazza mint magyarázó változókat.

A 3. modell együtthatóit vizsgálva azt láthatjuk, hogy a társadalmi státus hatása a vállalkozói hajlandóságra csökkent 1988-ról 1990-re. A modell a párttagságot 1988-ra - szemben a kereszttáblákkal - fontosnak ítéli. Ez nyilván arra utal, hogy a táblákban a párttagság, a képzettség és a foglalkozás kereszthatása tükrözõdött. Míg 1988-ban az iskolai végzettség hatása erõs és pozitívvolt, azaz magasabb iskolai végzettség növelte a vállalkozói hajlandóság valószínûségét, addig 1990-ben hatása csökkent, és sem az MSZMP-tagság, sem a jövedelem hatása nem szignifikáns.

6. táblázat
A vállalkozói hajlandóság logisztikus regressziós modelljei (3-4. modell)

Modellek	3. modell		4. modell
Változók	1988	1990	1988	1990
Konstans	-2.4413	-1.0202	-2.0289	-1.2938
	(0.3857)	(0.1936)	(0.2478)	(0.4180)
iskolai végzettség	0.3769	0.2880	-	-
	(0.0911)	(0.0627)
vezetõ	*	*	-	-
értelmiségi	-0.8430	-0.8477	-	-
		(0.3763)	(0.2904)
szakmunkás	0.8366	*	-	-
		(0.1914)
fehérgalléros	*	*	-	-
második gazdaság	0.4992	0.4820	-	-
		(0.1954)	(0.1680)
jövedelem	0.3054	*	-	-
		(0.1426)
párttagság	-0.5014	*	-	-
		(0.2446)
költözés	-	-	*	0.6404
				(0.2454)
barátszám	-	-	0.3127	0.3324
			(0.0782)	(0.0683)
elégedettség	-	-	*	-0,1787
(munka)				(0.0722)
elégedettség	-	-	*	*
(kereset)
-2 log likelihood	816.266	1139.609	809.955	920.448
modell Khi2	66.688	31.384	17.034	40.058
szabadságfok	6	3	1	3
esetszám	790	853	747	696
nem vállalkozna (1)	96.1	71.43	100.0	75.34
vállalkozna (1)	6.15	39.52	0.0	44.34

(-): A modellben nem szerepel
(*): A modellben nem szerepel, mert hatása nem szignifikáns
(1): A modell által helyesen besorolt esetek a megfigyelt esetek százalékában

Az iskolai végzettség mindkét évben pozitív hatást mutatott, de ezen belül a magasabb iskolai végzettséggel járó értelmiségi foglalkozási státus erõteljesen csökkentette a vállalkozói hajlandóság valószínûségét. Ez a tény árnyalja a kereszttáblák elemzése során nyert képet. Ott azt kaptuk, hogy az értelmiségiek 1988-ban valamivel az átlagosnál inkább lennének vállalkozók. A regressziós elemzés eredményei szerint emögött a magasabb iskolai végzettségûek nagyobb vállalkozói hajlandósága állt. Ha az értelmiségi kategória hatását önmagában, errõl leválasztva vizsgáljuk, akkor az negatív hatást mutat, inkább csökkenti a vállalkozói hajlandóságot.

A második gazdaságban való részvételnek mindkét évben erõs pozitív hatása volt. Láttuk ugyanakkor, hogy a második gazdaságbeli tevékenység felülreprezentált az értelmiség körében. Mindez arra látszik utalni, hogy az értelmiségen belül van egy piacosítható ismeretekkel, második gazdaságbeli aktivitással, vállalkozói hajlandósággal jellemezhetõ és egy a vállalkozói lehetõségektõl fokozatosan elforduló réteg.

A jövedelmet vizsgálva azt kapjuk, hogy ennek hatása 1990-re már nem szignifikáns, ami arra utal, hogy 1988-ról 1990-re a magasabb jövedelmû csoportok mellett az alacsonyabb jövedelmûek is felzárkóztak és a korábbiakhoz képest ók is egyre inkább kívánnak vállalkozókká válni. Az 1988-as adatokhoz tartozó modellek közül az 1. modell után a 3. modell adja a legjobb becslést, míg a 2. modell a legrosszabbat (egyes szabadságfok mellett a modell Khi²-e 13.449 és a vállalkozók egyikét sem sikerült helyesen besorolni).

A két év között lényeges különbséget találunk tehát: míg 1988-ban az itt és most tényezõi, a szerzett társadalmi pozíció, az iskolázottság, a jövedelmi helyzet és az MSZMP-tagság jól becsülték a vállalkozói hajlandóság meglétét, addig 1990-ben ezen tényezõk hatása visszaesett, a vállalkozni vágyók köre e tekintetben kitágult. Ezzel szemben 1990-re a családi háttér tényezõinek hatása erõsödött fel, mutatva azt, hogy a vállalkozással kapcsolatos döntésben a családi háttér (az anya iskolázottsága, és a szülõk foglalkozási pozíciója) fontos választóvonalnak bizonyul. Ezt figyelembe véve 1990-ben inkább szûkült a vállalkozni vágyók köre: akiknek anyja alacsony iskolai végzettségû, háztartásbeli, azok között kevésbé volt jellemzõ a vállalkozói szándék mint két évvel elõtte.

Az 1990-es adatokhoz a demográfiai tényezõket tartalmazó 1. modell és az összes változót szerepeltetõ teljes modell után a társadalmi kapcsolatokat és a munkával való elégedettség mértékét számításba vevõ 4. modell illeszkedik a legjobban (a modell Khi²-e 40.058 hármas szabadságfok mellett, a helyesen besorolt esetek aránya pedig 79,34% és 44,34%).

E tényezõk hatása jelentõsen növekedett a két év alatt. Ez a változás összefügg az 1. modell által feltárt életkori hatás növekedésével is. Természetesen a fiatalabb korosztály - amelynek körében leginkább nõtt a vállalkozói hajlandóság - életkoránál fogva inkább rendelkezik szélesebb társadalmi (baráti) kapcsolatokkal, mint az idõsebbek, és inkább képes arra, hogy radikálisan változtasson életén és a jobb munka reményében lakóhelyet változtasson.

Az életkori hatás mellett azonban e tényezõk megnövekedett jelentõségét a politikai és intézményi változások is befolyásolták. Az intézményi feltételek változása teret adott a személyes lehetõségek kibontakozásának és érvényesítésének. A politikai, intézményi gátak eltûntével - a vállalkozások számának gyors emelkedése mellett - a vállalkozások indításában nagyobb szerephez jutott a kapcsolatok segítõ, orientáló ereje. Akiknek kiterjedtebb ismeretségi körük volt, akik több emberrel álltak kapcsolatban, azok gyorsabban juthattak információkhoz, tanácsokhoz és pontosabb ismeretekkel rendelkezhettek a vállalkozásokkal kapcsolatban, mint akik nem rendelkeztek ilyen széles társadalmi hálózattal.⁸ Továbbá magának a kiterjedt kapcsolatrendszernek a kiépítése eleve hasonló kommunikációs készségeket feltételez, mint a vállalkozás indítása.

A 4. modell eredményei tovább árnyalják a két év közötti, fent leírt különbségeket. 1990-ben mind a költözési hajlandóság léte, mind a barátok növekvõ száma pozitívan hat a vállalkozói hajlandóság létére, és szignifikáns a munkával való elégedetlenség hatása. Ez utóbbi azért érdemel figyelmet, mert eredményeink nem erõsítik meg azt a vélekedést, amelyik a vállalkozási szándék kizárólagos vagy domináns motivációs tényez6jének a jövedelemmaximalizálást tekinti. Regressziós elemzésünk szerint a keresettel való elégedettség nem mutat összefüggést a vállalkozói hajlandóság létével (de ez nem zárja ki - mint késõbb látni fogjuk - azt, hogy szignifikánsan befolyásolja a vállalkozással kapcsolatos attitûd pozitív megváltozását). Inkább a munkával való elégedetlenségnek van a vállalkozói hajlandóságra közvetlen hatása, mint a keresettel való elégedetlenségnek.

A 4. modellnek az adatokhoz való illeszkedése két év alatt jelentûs mértékben javult, ami a kapcsolati tõke és a munkahellyel való elégedettség faktorainak növekvõ szerepét mutatja a vállalkozóvá válásban.

Az összes vizsgált változót szerepeltetõ teljes modellt is figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy 1988-ról 1990-re több ponton változott a vállalkozói hajlandóságot magyarázó tényezik köre és szerepe. 1990-ben e tényezõk között kisebb szerepet játszott a társadalmi státus és nõtt a munkával kapcsolatos attitûdök (a munkával való elégedetlenség), a területi mobilitási hajlandóság, valamint a személyes kapcsolatok hatása.

Mint azt korábban a 2. modell elemzésénél láttuk, a családi háttér hatása is nõtt a vizsgált két év alatt. Ezt támasztja alá az is, hogy a családi háttér változói közül 1990-ben az anya foglalkozása szignifikáns hatást mutat a teljes modellben is.

7. táblázat
A vállalkozói hajlandóság logisztikus regressziós modelljei (teljes modell)

Modell	teljes modell
Változók	1988	1990
Konstans	0.3237	2.0688
	(0.5385)	(0.4593)
nem	0.9361	0.6677
	(0.2086)	(0.1678)
életkor	-0.3892	-0.5736
	(0.0974)	(0.0760)
iskolai végzettség	03574	*
	(0.0864)
aktivitás	*	*
vallás	*	*
vezetõ, irányító	*	*
értelmiségi	*	*
szakmunkás	0.5710	*
	(0.2221)
fehérgalléros	*	*
egyéb munkás	*	*
második gazdaság	*	*
apa iskolai végzettsége	*	*
anya iskolai végzettsége	*	*
apa munkás	*	*
anya háztartásbeli	*	-0.4925
		(0.1646)
költözés	*	*
barát	*	0.2309
		(0.0710)
MSZMP-tagság	*	*
jövedelem	*	*
elégedettség a munkával	-0.1070	(0.0509)
elégedettség a keresettel	*	*
-2 log likelihood	677.010	898.338
modell Khi2	85.767	128.081
szabadságfok	4	5
esetszám	720	746
nem vállalkozna (1)	98.93	71.05
vállakozna (1)	6.88	63.58

(*) : A modellben nem szerepel, mert hatása nem szignifikáns
(1): A modell által helyesen besorolt esetek a megfigyelt esetek százalékában
 

A pozitív véleményváltozások

Végezetül a fenti modellek segítségével elemezzük a vállalkozói attitûddel kapcsolatos vélemények pozitív változását. Azt tekintjük ilyen véleményváltozásnak, ha valaki 1988-ban még nem vállalkozott volna, de 1990-ben már igen.

A vélemények megváltozásában a motívumok két csoportjának szerepét lehet felfedezni. Az egyik a menekülési motívum. A kereszttáblák azt mutatják, hogy a kimerültségre panaszkodók, a napi létfenntartás gondjaival küzdõk körében kissé magasabb a véleményüket pozitívan megváltoztatók aránya, mint a sokaság egészében. Ez a vállalkozásba való menekülési effektus azonban nem erõs, és nem határoz meg a vállalkozók csoportján belül külön csoportot. Nem mondhatjuk azt, hogy a vállalkozók arányának 1990-es megugrása mögött kizárólag és egyértelmûen a nehezedõ életfeltételek, az egyre nyomasztóbbá váló anyagi gondok miatti menekülés effektusa mutatható ki.

Létezik ugyanis a motívumok egy másik csoportja is, ami inkább pozitív választást és átgondolt stratégiát valószínûsít: az adott élethelyzetbõl való kitörési szándékokról van szó. A véleményüket megváltoztatók között felülreprezentáltak azok, akik elégedetlenek a kereseti és munkalehetõségeikkel, és akik jobb munkáért lakóhelyet is változtatnának. A motívumok e két csoportja többnyire egyszerre jelentkezik és sem a demográfiai, sem a társadalmi státus, sem a családi háttér, sem a jövedelmi helyzet változóival nem mutat összefüggést.

Az alábbiakban a vállalkozói attitûdök változásait teszteltük. Ebben három magyarázati lehetõséget vettünk figyelembe:

1. Elvben feltehetjük, hogy a vállalkozói hajlandóság változásait más tényezõk határozzák meg, mint magát a vállalkozói hajlandóságot. Ekkor azt várnánk, hogy a vállalkozásokkal kapcsolatos attitûd megváltozása leginkább más attitûdváltozókkal (sikeresség érzete, elégedettség, közérzet) mutat szorosabb összefüggést.

2. Ugyanazon tényezõkrõl van szó, de az azonos tényezõk egyes kategóriái különbözõképpen viselkednek akkor, ha a vállalkozói hajlandóságot és akkor, ha annak változásait elemezzük.

3. A váltakozói hajlandóság változása mögött ugyanazon tényezõk és e tényezõk ugyanazon kategóriái állnak, mint amelyek magát a vállalkozói attitûdöt befolyásolják.

8. táblázat
A vállalkozói hajlandóság megváltozásának logisztikus regressziós modelljei (*) (1-3.modell)

Modellek	1. modell	2. modell	3. modell
Változók
Konstans	0.1190	-	1.0909
	(0.2227)		(0.0885)
életkor	-0.0257	-	-
	(0.0049)
fehérgalléros	-	-	0.5156
			(0.1980)
-2 log likelihood	1036.966	-	944.765
modell Khi2	29.411	-	6.564
szabadságfok	1	-	1
esetszám	924	-	813
nem vállalkozna (1)	100%	-	100
vállalkozna (1)	0%	-	0%

(1): A modell által helyesen besorolt esetek a megfigyelt esetek százalékában
(*): A táblázatban csak a modellbe bevont változók szerepelnek

A logisztikus regressziós modellekbõl kapott eredmények azt mutatják, hogy a vállalkozói hajlandóság dinamikus és statikus jelenségeit lényegében azonos társadalmi tényezõk magyarázzák.

Ehhez annyit kell hozzátenni, hogy modelljeink sokkal kevésbé tûnnek alkalmasnak a véleményváltozásnak, mint magának a vállalkozói hajlandóság meglétének a magyarázatára. Egyrészt a felépített modellek becslései jóval gyengébbek, másrészt egy modellünk (2. modell) nem mûködött, és a többiben is csak egy-egy tényezõ szignifikáns.

A vélemények pozitív megváltozásakor a demográfiai változókat tartalmazó 1. modell becslése mutatja a legjobb eredményt (a modell Khi² értéke 29.411 egyes szabadságfok mellett). Ebben a modellben csak az életkor hatása szignifikáns: minél idõsebb valaki, annál kisebb a valószínûsége, hogy pozitívan változtatott véleményt.

A foglalkozási pozíciókat, a jövedelmi helyzetet, a második gazdaságban való részvételt és az MSZMP-tagságot tartalmazó 3. modell már jóval gyengébb eredményt mutat (a modell Khi² értéke 6.564). Mindössze a fehérgalléros mutat szignifikáns értéket: ha valaki a fehérgalléros foglalkozási csoportba tartozik, az növeli a véleményváltozás valószínûségét.

A 4. modellben csak a költözési hajlandóság és a társas kapcsolatok kiterjedtsége játszik szerepet, és ellentétben a vállalkozói hajlandóság 1990-es 4. modelljével a modell nem tartalmazza a munkával való elégedettséget. A két bevont tényezõ hatása megegyezik a vállalkozói hajlandóságot becslõ 4-es modellben kapottal: mind a jobb munkalehetõségért való költözés hajlandósága, mind a barátok növekvõ száma növeli annak valószínûségét, hogy valaki pozitívan változtatott véleményén és 1990-re már lehetségesnek tartja a vállalkozóvá válást. A két tényezõ közül a költözési hajlandóság növeli nagyobb mértékben a vélemények megváltozásának valószínûségét.

9. táblázat
A vállalkozói hajlandóság megváltozásának logisztikus regressziós modelljei (4. és teljes modell)

Modell	4. modell	teljes modell
változók
Konstans	-23443	0.1142
	(0.3746)	(0.3344)
életkor	-	-0.2878
		(0.0903)
fehérgalléros	-	0.5135
		(0.2441)
elégedettség a kereseti lehetõségekkel	-	-0.2220
		(0.1093)
költözési hajlandóság	0.6028	-
	(0.2600)
barátszám	0.2309	-
	(0.0759)
-2 log likelihood	788.236	645.999
modell Khi2	15.135	22.360
szabadságfok	2	3
esetszám	695	572
nem vállalkozna (1)	100%	99.52%
vállalkozna (1)	0%	3.23%

(1): A modell által helyesen besorolt esetek a megfigyelt esetek százalékában

Az összes változót tartalmazó modellben a fehérgalléros foglalkozás és az életkor tényezõin kívül a kereseti lehetõségekkel való elégedettség is szerepet játszik. A keresetekkel szembeni elégedettség csökkenésével a vállakozói hajlandósággal kapcsolatos vélemény pozitív megváltoztatása jár együtt. E tényezõ hatása azonban gyengébb, mint az életkor és a fehérgalléros pozícióhoz való tartozásé.

A kereseti lehetõségekkel való elégedetlenség itt kimutatott hatása árnyalja a vállalkozói hajlandóság tárgyalásakor mondottakat. Eszerint magában a vállalkozói hajlandóság meglétében inkább a munkalehetõségekkel való elégedettség, míg a vállalkozói hajlandóság növekedésében inkább a kereseti lehetõségekkel való elégedetlenség játszik szerepet.
 

Összefoglalás

1988 és 1990 között a vállalkozói hajlandóság jelentõsen kibõvült, egynegyedrõl 44 százalékra nõtt a felnõtt népesség körében. Várakozásaink szerint ezzel elérte csúcsát, stagnálásával, illetve visszaesésével számolhatunk.

Adataink tanúsága szerint mind 1988-ban, mind 1990-ben a demográfiai adottságok voltak a legszorosabb kapcsolatban a vállalkozói attitûddel. A származás, a jövedelem, a vallásos beállítottság a demográfiai adottságokhoz, a foglalkozáshoz és a képzettséghez képest mérsékeltebb, de nem elhanyagolható, míg ezzel szemben az etnikai háttér semmiféle kimutatható hatást nem gyakorolt.

A nemek közötti különbségeket nemcsak a vállalkozásokkal kapcsolatos különbözõ attitûdjeikben ragadhatjuk meg, hanem abban is, hogy a férfiak esetében a házastárs társadalmi státusa erõsebben befolyásolja a vállalkozói attitûdöket. Ez az összefüggés oly módon érvényesül, hogy az értelmiségi, fehérgalléros vagy szakmunkás feleségek az átlagosnál nagyobb ösztönzõ erõt jelentenek, ám a vezetõ-irányító munkakörben dolgozók férjei az átlagnál kevésbé önállósodnának.

A családi minták szerepét vizsgálva a vállalkozók és a potenciális vállalkozók adatait összehasonlítva az derült ki, hogy a vállalkozók közt valóban érvényesült az önálló családi háttér viszonylag gyenge pozitív hatása, a potenciális vállalkozók közt - mivel fiatalokról, az ötvenes-hatvanas években születettekrõl van szó - azonban nem.

A családi háttérrõl tágabb értelemben ez nem mondható el: a szülõk végzettsége és foglalkozása, bár lényegesen kevésbé fontosak, mint magának az egyénnek az ilyetén adottságai, nem elhanyagolhatóak. Inkább az értelmiségi és szakmunkás családok azon viselkedésmintáiról beszélhetünk, amelyek - bár nem önálló egzisztenciára alapozottak és nem kockázatviselõk - a kalkuláció, a beosztás és a hosszú távra tervezés tekintetében nem állnak messze a polgári értékektõl. Az átmenet idõszakában a családi háttér jelentõsége növekedni látszik a vállalkozói hajlandóság magyarázatában. Mind a vezetõi tapasztalat, mind pedig a második gazdaságbeli tevékenység fontos indikációja a vállalkozások iránti érdeklõdésnek. Az értelmiségen belül azonban növekvõ értékfeszültség látszik kialakulni a vállalkozói perspektívák megítélését illetõen. A második gazdaságban jártas értelmiségiek inkább számolnak ezzel a lehetõséggel, míg a többiek, akik korábban ugyancsak átlag feletti érdeklõdést mutattak, inkább elfordulnak ettõl.

A vállalkozói attitûdök tekintetében a másik jelentõs társadalmi hasadás nem a munkások és az alkalmazottak között mutatkozik, hanem a munkásságon belül: a szakmunkások a foglalkozási csoportok közül a legnagyobb vállalkozói hajlandóságot mutatják, a betanított és segédmunkások a legkisebbet.

A potenciális vállalkozók körét a vizsgált idõszakban két alapvetõ gazdasági hatás érte és formálta: a vállalkozások szempontjából kedvezõ gazdaságpolitikai változások egyfelõl, és a gazdasági válság elhúzódása másfelõl. Ugyanakkor a társadalmi rekrutációs mechanizmus is kétfajta értelemben módosult. Az egyik értelemben a vállalkozni vágyók köre veszített rétegspecifikusságából: annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy valaki szeretne-e vállalkozóvá válni, a demográfiai tényezõk mellett már nem annyira a foglalkozásnak és a képzettségnek, mint inkább a kapcsolati tõkének és a munkával való elégedettségnek van szerepe.

A másik hatás értelmében az alacsonyabb társadalmi háttérrel rendelkezõk vállalkozóvá válási szándékai érezhetõen csökkentek 1988-ról 1990-re. E hatás ellentétes az elõzõvel, és ennek eredményeként 1990-re szûkült a vállalkozni vágyók köre.

1988-ban a potenciális vállalkozók köre intergenerációsan nyitottabb volt és az intragenerációs státusz-kritériumok tekintetében zártabb. 1990-re a helyzet megfordult, a potenciális vállalkozók köre intergenerációsan zártabb lett, s az intragenerációs státusz-kritériumok jelentõsége elhalványulni látszik.

A vállalkozói hajlandóság terjedését lényegében ugyanazok a társadalmi mechanizmusok magyarázzák, mint magának a vállalkozói hajlandóságnak a meglétét. A véleményváltoztatók, a vállalkozni csak utóbb akarók társadalmi arculata azonban kevésbé markánsan rajzolható ki, mint az eredetileg is vállalkozni akaróké. Felülreprezentáltak körükben a fiatalok, az alacsonyabb képzettségûek és a fehérgallérosok, valamint azok, akik inkább a keresetükkel elégedetlenek, mint a munkájukkal.

A gazdasági hatások és a társadalmi rekrutációs mechanizmusok közötti összefüggés az, hogy a válság növeli a kényszervállalkozók körét, s ennyiben nyitottabbá teszi a potenciális vállalkozók rétegét, míg ezzel szemben a vállalkozások számára kedvezõ gazdaságpolitikai változások inkább a társadalmi és a kapcsolati tõkefajták érvényesülését valószínûsítik az átmenet idõszakában.
 

Jegyzetek

1. Módszertani tanácsaiért köszönetet mondunk Vidor Péternek, kritikai megjegyzéseiért Angelusz Róbertnek, Kuczi Tibornak és Laky Teréznek.

2. Az összehasonlíthatóság érdekében a "szívesen lenne-e vállalkozó" kérdésre adott választ a továbbiakban dichotom változóként kezeljük, eltekintünk tehát a mintegy 4 százaléknyi "attól függ" választól.

3. A vállalkozás és a második gazdaság ellentmondásos kapcsolatára utal Gábor R. István, valamint Kuczi Tibor és szerzõtársai írása (Gábor 1990; Kuczi et al. 1992).

4. Laky Teréz kisebb növekedési ütemrõl számol be (Laky 1993).

5. Véleményük szerint a 30 év felettiek nagyobb vállalkozási arányszámának oka, hogy "a pályára lépéshez hosszabb felhalmozási idõszak szükséges; anyagi és kapcsolattõke, tapasztalatok akkumulációja" (Kuczi-Vajda 1991: 5.).

6. A legutóbbi elemzések alátámasztják a vállalkozói hajlandóság stagnálására, illetve csökkenésére vonatkozó várakozásunkat. Egy 1991. áprilisi felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 45 százaléka válaszolt pozitívan arra a kérdésre, hogy "szívesen részt venne tulajdonosként valamilyen vállalkozásban" (Lehmann-Szemerszki 1991). Egy 1991 végi, 6000 háztartás megkérdezésén alapuló felvétel a vállalkozni vágyók arányának stabilizálódására utal. A megkérdezett háztartások 10 százalékában már van vállalkozó és a háztartások 36 százaléka válaszolt pozitívan arra a kérdésre, hogy a megfelelõ feltételek megléte esetén vállalkoznának-e (Hogyan élünk...? 1992). Egy 1992 tavaszi felmérésben a potenciális vállalkozók aránya 27 százalék volt (Lengyel 1992a).

7. Kolosi Tamás és Róbert Péter a potenciális vállalkozók összetételét és nemek szerinti megoszlását vizsgálva ettõl eltérõ következtetésre jut (Kolosi-Róbert 1992).

8. A kapcsolathálók növekvõ társadalmi jelentõségét dokumentálják több területen Angelusz Róbert és Tardos Róbert kutatásai (Angelusz-Tardos 1991).
 

Hivatkozások

Andorka Rudolf 1990. "1988 utózöngéi - mit kell meghallani 1990-ben", Közgazdasági Szemle, (37.évf.) 10, 194-210.

- 1992. Társadalmi változások Magyarországon az utolsó években. In: Kurtán S.-Sándor P.-Vass L. Magyarország Politikai Évkönyve -1992. 242-250.

Angelusz Róbert-Tardos Róbert 1991. Hálózatok, stílusok, struktúrák. Budapest: ELTE Szociológiai Intézet

Gábor R. István 1990. "A magánvállalkozás és a polgárosodás kilátásairól", Valóság, 6. HVG Heti Világgazdaság 1992. aug. 1.

Hogyan élünk a 90-es évek elején? 1992. Bp.: Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete, 23.

Jelentés a Magyar Háztartás Panel I. hullámának eredményeirõl. 1992. BKE Szociológia tanszék TÁRKI

Kolosi Tamás-Róbert Péter 1992. A rendszerváltás társadalmi hatásai. In: Andorka R.-Kolosi T.-Vukovich Gy. (szerk.) Társadalmi riport - 1992 Bp.: TÁRKI, 37-74.

Kuczi Tibor et al. 1991. "Entrepreneurs and potential entrepreneurs. The chances of getting independent", Aula-Society and Economy, (Vol. 13.), 2, 134-15.

Kuczi Tibor-Vajda Ágnes 1991. "A kisvállalkozók társadalmi összetétele", Közgazdasági Szemle, 1.

Laky Teréz 1992. A kis- és középméretû vállalkozások helyzete Magyarországon. Budapest

- 1993. Munkaerõpiaci folyamatok. (Kézirat)

Lehmann Hedvig-Szemerszki Mariann 1991. "Kiútkeresési stratégiák", JEL-KÉP, (XII. évf.) 3-4, 46-51.

Lengyel György 1989. "A vállalkozókedvrõl", Szociológia, 3-4, 291-309.

- 1992a The Small Transformation: Changing Patterns of Recruitment of Managers and Entrepreneurs in Hungary. Cornell Working Papers on Tiansition from State Socialism, 92-97.

- 1992b "A vállalkozói hajlandóság 1992-ben". Kézirat

Sik Endre 1992. From second economy to informal economy. (Manuscript)

Szelényi Iván 1992. Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Mngyarországon. Budapest: Akadémia K.

Tardos Róbert 1988. "Biztonságkeresõk", Figyelõ, Dec. 22.

Tóth István János 1991. Attitudes du public hongrois á l'égard de l'économie de marché. (Manucript)

Tóth Lilla 1991. Kisiparosok egy Budapest környéki nagyközségben. (Kézirat)

Varga István-Banai Miklós 1991. "Polgárosodás és tulajdoni rendezés", Századvég 2-3, 5-28.