Mindenekelõtt szeretném leszögezni, nem lettem taxisszociológussá. Mindaz, ami itt következik, nem rendszeres kutatás, nem elmélyült elméleti munkálkodás, hanem egy cikk utóhatása. Nyilván a nem csökkenõ érdeklõdés bennem, hogy legalább utólag megértsem, mi történt-s mi nem történt-azokon az emlékezetes októberi napokon tette, hogy az elmúlt két évben rendszeresen leltem cikkeket a taxisokról, mint egy sajátos munkaerõpiaci csoportról, illetve a blokádról, mint a kollektív cselekvés egy formájáról.

Szabó Máté kollégám kezdeményezésére szerveztünk egy szekciót a Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciáján "A taxisblokád - kihívás a társadalomtudományok számára" címmel. Ez kiváló alkalmat jelentett számomra, hogy rendezzem két év alatt felgyülemlett gondolataimat. A konferencián elhangzott roppant tanulságos dolgok után már nem maradt más hátra, mint írásba foglalni mind az eltelt két év alatt született gondolataimat, mind azokat az ötleket, amelyek a beszélgetés kapcsán születtek.¹
 

1. Röviden arról, hogy mivel magyaráztam két évvel ezelõtt a taxisblokád létrejöttének okait

Állításom lényege az volt (Sik 1991), hogy a taxisok társadalomszervezetére Mars (1983) keselyûnek elnevezett típusának jellemvonásai tökéletesen illenek. Ez magában foglal egy laza, de szükség esetén gyorsan aktivizálható és hatékony hálózatot, amely mindennapi körülmények között a keselyûk közötti koordináció végzésére, az új keselyûk betanítására és fegyelmezésére alkalmas, de legalább ilyen fontos funkciója, hogy bajban gyorsítja a veszély észlelését és fokozza a védekezés hatékonyságát. Mivel a hálózat nem jelent csoportszervezetet, ennek megfelelõen nincs is határozott hierarchia a keselyûk között, de van néhány választott elöljáró, akik a keselyûközi hálózatot karbantartják.

A taxisok keselyûségének okai:
- a taxismunka nagyfokú területi és idõbeli mobilitása, tehát az, hogy a munkaidõ felett a taxis vállalkozónak teljes hatalma van, de még a taxis bérmunkás is olyan rugalmas munkaidõben dolgozik, ami elképzelhetetlen a gyárban vagy a hivatalban dolgozók esetében,
- az ellenõrizhetetlenség és önállóság, amely nagy szerepet játszik abban, hogy a taxisokra egyfajta macho szubkultúra jellemzõ,
- az, hogy személyes szolgáltató tevékenység lévén, a taxisnak szinte folyamatosan idegenekkel kell kommunikálnia, illetve, hogy képesnek kell lennie kapcsolatot teremteni és kezelni, elviselni a sokféle utast, megtalálni a borravaló maximális mértékét biztosító technikát,
- a taxi veszélyes üzem volta, ami nemcsak a közúti forgalom saját természetébõl fakad, ahol is sok száz kilós fémtárgyak hajlamosak egymással és nagy sebességgel összeütõdni, hanem a kliens természetébõl is, s hogy az éjszakai fuvar magasabb jövedelmeiért a taxisoknak nemcsak egészségükkel és családi életük zavaraival, de olykor életükkel kell fizetniük,
- a taxis foglalkozás munkaszervezetére is illik a keselyûlét valamennyi eleme, amennyiben a munkavégzés nem csupán individuális, de független tevékenység is, másként: a taxisok nem csupán egymástól elszigetelten végzik munkájukat, de mindegyikük szabadon dönt arról, hogy mikor és mennyit dolgozik, milyen kiegészítõ jövedelemszerzõ stratégiát folytat, s ezt mennyi kockázatot vállalva teszi, illetve hogy kivel és milyen erõsségû kapcsolatrendszert hoz létre,
- a CB-hálózat, a mindennapi megélhetéshez szükséges köldökzsinór, amin keresztül kapják a taxisok az információkat, hogy hol van fuvar, s ami szükséghelyzetben nélkülözhetetlen védelmi eszköz számukra, továbbá társadalmi kapcsolatrendszerük is részben ezen a kommunikációs csatornán keresztül szervezõdik: például ennek segítségével tudnak egymásnak üzenni, hazaszólni, randit megbeszélni, hiánycikket fellelni, útakadályról tudósítani stb.,
- s végül, de nem utolsósorban, hogy a taxis keselyûket összekötõ CB nem csupán technikailag segíti az keselyûcsoport laza hálózatának mûködését, de mögötte egy szolidáris szubkultúra áll.
 

2. Igazam volt-e?

A két évvel ezelõtti állítások elsõ és legfontosabb tesztje az azóta megismert új tudásdarabkákkal való szembesítés. Nevezzük ezt az eljárást "történelmi tesztnek", ami alapján akkor tekinthetõ a korábbi állítás érvényesnek, ha az újabb adalékok fényében fenntartható, esetleg még alá is támasztatik. A korábbi gondolatok felülvizsgálata, újragondolása vagy finomítása minden új adalék híján is eredményezheti a tételek változását. Ezt az eljárást "analitikus tesztnek" nevezném. Végezetül lehetséges, hogy a kutató más elméletekre lel, amelyekkel szembesítenie kell a maga magyarázatát. Ezt a megközelítést "összehasonlító elméleti tesztnek" nevezhetjük.
 

2.1 "Történelmi tesztek"

a) Volt egy elõ- és egy fõ erõpróbája is a blokádnak. Az elõ-erõpróba 1988-ban történt, amikor egy szovjet katona megölt egy székesfehérvári taxist. Ekkor a taxisok elhatározták, hogy nem hagyják elhallgatni az esetet, s megfenyegették a hatalmat, hogy ha nem hozzák nyilvánosságra az elkövetõ állampolgárságát, akkor a temetés idejére minden taxis leáll ott, ahol éppen az adott pillanatban tartózkodik.

A fõ erõpróbára úgy került sor, hogy egy taxis szabálytalanul parkolt (ez ma már inkább szabály, mint kivétel, fõleg ha ezt oly módon lehet tenni, hogy az út elduguljon pl. Corvin áruház elõtt), és egy rendõr ezt szóvá tette. Valószínûleg nem találta meg a megfelelõ hangot, mert e taxis azonnal ütött, mire a rendõr letartóztatta. Erre a taxisok egy népes csoportja felkereste a kerületi kapitányságot, amely nem állotta az ostromot és kiadta foglyát.

A hatalom mindkét esetben meghajolt a taxisok óhaja elõtt, s ez egyfe1õl nyilván erõsítõen hatott a taxisok Mi-tudatára, másfelõl kézzel foghatóvá tette a számukra a szolidaritásban, az összetartásban, a keselyû-hálózatban rejlõ erõ nagyságát, illetve megtámogathatta az amúgy sem alulfejlett macho-öntudatot - csakúgy, mint Robin Hood elsõ sikeres akciói a sheriff ellen feldobták a csapatot. A sikerélmény meglebegtethette a blokádszervezés sikerének esélyét az abban részt venni hajlandók számára. Márpedig a sikerben hinni fél siker egy kollektív akció során. A sikerbe vetett hit annál is jogosabb volt, mivel éppen a rendõrség volt az elõzõ sikeres fellépések szenvedõ alanya.

b) A kormány nem nagyon akarta vagy nem volt képes komolyan venni a taxisok tárgyalási ajánlkozását, majd fenyegetéseit. Különösen fontos elem lehetett a machokaraktert frusztráló lekezelõ magatartás, ahogyan állítólag Siklós miniszter úr elhessegette a taxisok küldötteit, mintegy semmibe véve a taxisok önbecsülését. A hirtelen haragú, azonnali teljes erõbevetést mint taktikát elfogadó macho-társadalmat egy ilyen megaláztatás azonnal a blokád felé taszíthatta, csakúgy mint Robint az igazságtalanság és a kigúnyoltatás együttes elszenvedése.

c) A City Taxi diszpécserközpontjának a blokád elsõ napján sugárzott beszélgetéseinek elemzése bebizonyította, hogy szó sem volt elõre szervezett akcióról. Siklaki (1991) ezt írja:

"Megtörtént a sokkoló bejelentés a benzin árának drasztikus emelésérõl. Kézenfekvõ, hogy az emberek fontolgatják a lehetséges következményeket. A taxisok az utóbbi években már tanújelét adták, hogy képesek különféle szervezett akciókra, s már volt egy demonstrációjuk (felvonulás a Hõsök terétõl a Parlamentig - S.E.) ... Ilyen helyzetben felfokozódik az igény a hírek iránt. A találgatásokból könnyen lesz hír... a CB-beszélgetések tanúsága szerint ez már csütörtökön bekövetkezett...

Az elsõ akció a Hõsök terén való gyülekezés volt, s célja nem több, mint megbeszélni, hogy mi a teendõ. Közben már a rádió is hírt ad arról, hogy helyzet van, már magánautósok is adják-veszik a híreket, arról, hogy valami készül, s ez visszaháramlik a taxisokra, akik érzékelik, hogy a figyelem központjába kerültek. Ötletek sokasága röpköd az éterben:
- Berti, ki mondta a holnapi blokádot?
- Nem tudom, ki mondta, de holnap reggel 7-tól lesz... Mindenhol meg kell állni sztrájkba, és ha jön a rendõr: elfogyott a benzin, vagy rossz az autó...
- És most mi lesz? Sztrájk tulajdonképpen vagy mi ez, urak?
- Semmi mást nem kellene csinálni, mint a hidakat elállni. És kész.
... Még jó ideig eltart az ötletbörze, mígnem, hogy, hogy nem, a hidakat kezdik elállni."

Úgy tûnik tehát, hogy van a kollektív akcióknak olyan változata, ahol senki sem tudja elõre (de sokan még akkor sem, mikor már folyik az akció), mit akar (s mit nem akar). Talán Robin Hood (de még inkább Tuck barát) volt leginkább meglepve, amikor elõbb másként gondolkodóvá, majd ellenálló-terroristává, s végül hõssé lett.

d) A világ más részeinek taxisairól és blokádjairól megismertek arra utalnak, hogy amit két évvel ezelõtt leírtam, az valószínûleg nem a kivétel, hanem a szabály volt.

Másként, a taxisok a világ minden részén keselyûk, nagy a hajlamuk és megvan a képességük a blokádszervezésre (vagy az ehhez hasonló kollektív cselekvésre).

Így például volt taxisblokád Marosvásárhelyt, ahol a benzinhiány és a rájuk kivetett többletadó ellen tiltakozott a mintegy 450 taxis (egyszerre elit szakmunkások és potenciális munkanélküliek), volt taxissztrájk Belgrádban, ahol 6000 taxis elõbb az "életszínvonal csökkenése ellen tiltakozott", majd este a "törvényhozás épülete elõtt összeszólalkoztak a távozó Seselj vajdával" (Népszabadság 1992b), és tiltakoztak a benzináremelés ellen a kolozsvári magántaxisok, akik egyesülete "a ROMPRÉS hírügynökséghez eljuttatott nyilatkozatban közölte: felhívták a megye prefektusának figyelmét arra, hogy közlekedési blokádot szerveznek" (Bogdán 1991).
 

2.2 "Analitikus teszt"

e) A két év alatt két új érvet is leltem arra, hogy miért követte a lakosság oly lelkesen a taxisokat a barikádokra.

Az egyik szerint a blokád idõpontjának sajátosságai játszhattak közre ebben. Így az a tény, hogy a blokád egy hosszú hétvégére esett, nagymértékben elõsegíthette, hogy fõleg pénteken és szombaton az emberek inkább happeningnek, mint harcnak érzékeljék a blokádot és "kockázat", illetve (társadalmi értelemben) "költségmentesen" vegyenek részt benne. Az idõbeliség egy másik aspektusa, hogy éppen ünnep után voltunk, s az áremelés idõzítése és tagadva lopakodó technikája sokakat dühösíthetett, hiszen emlékeztetett a kései szocializmus szociotechnikájára, ahol minden ünnep meghozta a maga áremelését. Végül, az is számíthatott, hogy a blokád az önkormányzati választások után történt. Ekkorra mindenki tudta, hogy a többiek sem mentek el szavazni. Ilyen helyzetben a blokád, mint a csömörrel szembeni alternatíva mutatott fel egy másik megoldást a tiltakozásra (Hirschmannal szólva, a blokád a hang alkalmazását kínálta a kilépéssel szemben).

A másik lehetséges magyarázat a lakosság taxis-pártiságára a taxisoknak, mint avantgard-elit gárdának sajátos történeti elõképével függhet össze. A magyar lakosság számára ismert történeti alak a népi haramia², amilyen Robin Hood vagy Rózsa Sándor. Merek élni a feltételezéssel, hogy a taxisok a piacosodó magyar szocializmusban azért tettek szert olyan széles körû, noha ambivalens népi elismertségre, mert sokban emlékeztetnek a népi haramia kurucmagyar lélekben melegen õrzött képére, melynek fõbb elemei a következõk: a betyár erõs, férfias, elkaphatatlan, fékezhetetlen, jó a szegénnyel, összetartó, államellenes, az elnyomó-illegitim hatalommal szembeszállni kész, "mindenre kész és képes"³.

A hasonlóság nem csupán az irodalmi (és filmbeli) elõkép karakterében, de a taxislét strukturális-funkcionális jellemzõiben is kereshetõ, amennyiben a taxizás jövedelmeinek második gazdaságbeli volta és az éjszakai élet rejtõzködést, veszélyeket, rugalmasságot-mozgékonyságot⁴, állandó készenlétet jelentett, az állam illegitimitása adott volt, ráadásul könnyû volt átverni, ugyanakkor a taxisokról sok (s nyilván igaz) történet kerengett arról, hogyan védik egymást, miképpen segítenek az elesetteken, s teszik nevetségessé a hatalom megvetett képviselõit (lásd az a pont eseteit).
 

2.3 "Összehasonlító elméleti tesztek"

f) A taxisok sajátos társadalma és munkavilága jól jellemezhetõ a frontier (a Vadnyugatot felfedezõ, meghódító úttörõ) fogalommal. Melbin (1978) munkája szellemében a frontier kultúra elemei: a veszély és a másság tudata és ezekkel összefüggésben az erõs szolidaritás érzet, a készség mások segítésére és a személyes kapcsolatok felértékelõdése. Az elõzõkben jellemzett népi haramia-image ebbõl a szempontból úgy jelenik meg, mint egy olyan frontier szubkultúra, melynek tagjai a külsõ társadalom részérõl magas presztízst élveznek s amelyre megkülönböztetett figyelem irányul mind a hatatom, mind a köznép felõl. A frontier-elmélet alapján a Mars-féle elemzéshez hasonló következtetésekhez juthatunk.

g) Létezik továbbá a blokád ún. konspirációs elmélete. Ennek két változatát ismerem. Az egyik szerint a bukott rendszer utolsó rúgása (H. Kreutz), a másik szerint a kommunisták, az MDF liberálisai és az ellenzék közös akciója (Dénes J.) volt a blokád. (Ennek egy másik változatát vallja az akkori belügyminiszter igaznak⁵). Nagyon nehéz szakszerû érveket felhozni a konspiratív magyarázatok ellen, hiszen titkos megállapodásokra, rejtett erõkre, illetve nagyon is látható jelekre alapozzák modelljüket. Márpedig az elõbbiek nem elemezhetõk, s így nem is vethetõk el bizonyítékok alapján, hiszen nem is bizonyítékokon, hanem vélelmen alapulnak, s nem-létüket sem lehet bizonyítani. Ami pedig a valós tényeket illeti, ezek igazát el kell ismerni, ám - úgy vélem - igaz voltuk nem bizonyít semmit. Ilyen például az idõbeli egybeesés (ekkor volt az MDF frakcióülése, ahol voltak kormányellenes megnyilvánulások), vagy a blokád kitûnõ szervezettsége (gyors, minden fontos pont szinte egyidejû lezárása), amely az elmélet szerint csak külföldi tapasztalatok és hosszas tervezés-felkészülés eredménye lehetett. Két érvecském van csupán a konspiratív magyarázattal szemben. Az egyik nem több, mint a korábban már idézett CB-adás elemzés, amely tényszerûen kizárja a konspiráció lehetõségét. Na persze, erre azt lehet mondani, hogy a Népszabadságban közölt cikk semmit nem bizonyít, illetve, hogy egy magára valamit is adó konspirációnak igazán semmiség tenmaga elleplezésére egy ilyen cikket kitalálni és terjeszteni. A másik ellenérvem empirikus. A konspirációs elmélet ugyanis feltételezi a szervezettség magas fokát, mind az akció tervezése és kivitelezése, mind azóta, a titok megtartása tekintetében. Én pedig ezt elképzelhetetlennek tartom. Mely politikai erõ tud ma Magyarországon ennyi szervezettséget felmutatni?
 

3. Röviden arról, hogyan láttam a taxisblokád hatásait a taxisokra és a taxisok munkaerõpiacára

Úgy véltem, a blokád gyõztese a taxistársadalom volt, ám azt is hozzátettem, hogy ez a gyõzelem a benzináremelés megakadályozását tekintve valószínûleg csak rövidtávon igaz. Hosszabb távon azonban mást is nyertek a taxisok: az egység és a keselyû-hálózat alkalmasságának érzetét, melynek eredménye a taxistársadalom szubkultúrájának és szervezeti-hálózati struktúrájának megmaradása lesz.
 

4. Igazam volt-e?

Szerintem igen. Érveim:

- Nem jelent meg egyetlen erõs szakszervezet sem. Csupán egy picike taxis-szakszervezet alakult a Ligában, az is a Hegedûs Zsuzsa-féle szociotechnikai operáció eredményeképpen. Megmaradtak ugyanakkor a keselyû-konform kamara és szövetségtípusú laza szövedékek.
- Nem szûnt meg a hiénák hatalma, nem tisztult meg a taxistársadalom az etikai kódex áldásos hatása révén, de állami, illetve önkormányzati hatásra sem. Ami a ferihegyi állapotokat illeti (amiben a piaci monopóliumok alaptípusát látom), úgy tûnik, az óra nélkül közlekedõ és Budapestet három részre felosztó, a hivatalos órabért rendesen meghaladó árért fuvarozó taxisok leginkább (elnézést kérek a biológusoktól) a keselyûk hiéna változatának tekinthetõk.
- A benzinár szemszögébõl valóban csak rövid távú és pirruszi volt a blokád gyõzelme. Ennek igazára utal az, hogy a benzinár hamar elérte azt a szintet, amit elviselhetetlennek tekintettek a taxisok. Ezért nem meglepõ, hogy a jelek szerint egyre nagyobbra nõ a kiegészítõ jövedelem aránya a taxizásból származó jövedelemhez képest. Ez jelent hivatalos kiegészítõ jövedelmet - posta, küldemények házhoz szállítása (igencsak megalázó egy macho számára) -, de a feketedõ informális gazdaságban való még intenzívebb részvétel (pl. emberkereskedelem) is szükséges a taxisok megélhetéséhez egyre nagyobb mértékben.
- Fokozódik a harc a kisebbedõ tortaszelet újraosztásáért. Ennek jele az árkartell maradva-bomlása, a kívülállókat és a kisebb halakat kirekesztõ határozat megszületésének támogatása, a vásárló szerzésében vagy becsapásában való akadályoztatásra adott erõszakos reakciók⁶ léte-terjedése.

A keselyû-hálózat sem örök. A nagy igénybevétel, így a fokozódó harc a kenyérért, ha nem is könnyen, de csomókat köthet a hálóra, sõt el is szaggathatja azt. Elvégre Robin Hoodnak sem kell élete végéig a sherwoodi erdõ hõsének lennie. Fel is hagyhat a keselyûélettel, s mehet külföldre feketemunkásnak vagy beszállhat egy újonnan privatizálandó boltba.
 

Összefoglalás

helyett röviden csak annyit, hogy az elõzõek fényében ma is fenntartom azt, amit két évvel ezelõtt állítottam⁷, de ha ma írnám a keselyû-cikket, egyfelõl nagyobb hangsúlyt helyeznék a blokád létrejötte okainak elemzésében az elõtörténetre és a kormány viselkedésére, másfelõl kerítenék a tanulmány végére egy kitekintõ fejezetet, amelyben azt taglalnám, hogy a szubkultúra és szervezethálózat elemzése során valami olyasmit írtam le, ami általánosíthatónak tûnik két értelemben is:

- részben a taxisok foglalkozása mint a személyes szolgáltatás egy speciális válfaja, mint az önálló vállalkozás egy sajátod alfaja és mint az informális gazdaság sokféle elemét fókuszáló foglalkozási munkaerõpiac a világ más részein is éppen olyan, mint kis hazánkban (továbbá, hogy a fenti jellemvonásokat részben magán viselõ más foglalkozások, munkaerõpiacok mûködése is többé-kevésbé hasonlatos a magyar taxisokhoz szubkultúrájához),

- részben a blokád mint a kollektív cselekvés sajátos válfaja sem ritka a mai világban, és létrejöttének társadalmi bázisa sokban hasonlít az elõzõekben leírtakhoz. Így volt kamionos blokád Görögországban a felemelt útadó miatt, volt Röszkénél az ENSZ-szankciók betartása elleni tiltakozásul, de a bolgár fuvarozók is blokáddal fenyegették a magyar és cseh kormányokat, ha nem adnak több ingyen tranzitengedményt (ami késõbb jó áron értékesíthetõ jószágként jelent meg a piacon [Népszabadság 1992c]).
 

Jegyzetek

1. Köszönettel tartozom a szekció valamennyi résztvevõjének, különösen Bozóki András szociológus-politológusnak, Dénes János országgyûlési képviselõnek, Diósi Pál szociológusnak (a taxisok legnagyobb magyar ismerõjének), Hegedüs Zsuzsa szociológusnak, Kiss Péter Zsolt szociológusnak, Neumann László szociológusnak és Liga-szakértõnek, Szabó Máté politológusnak, Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságírónak, Vörösmarty Mihály BM-szakértõnek.

2. Lásd Hobsbawm (1974) "társadalmi bandita" vagy "primitív lázadó" fogalmait.

3. Lásd az önkéntes tûzhalált választó magyar (Udvarhelyi 1992), a géppisztollyal palesztin kõdobálókat lelövõ izraeli (Népszabadság 1993), vagy a Novoszibirszk piacát (részben a nyerészkedés ellen tiltakozandó, részben egy meggyilkolt társukért a gyanús ingus származású kerekedõkön bosszút veendõ) szétverõ orosz taxisokat (Népszabadság 1992a).

4. Így például a Páratlan páros címû színdarab bigámistája is taxis - Angliában. Az angol taxis is férfias és szabadságvágyó, de ami a lényeg, hogyha a taxis munka nem lenne olyan mozgékony, mint amilyen, esély sem lett volna a kettõs életre.

5. "...szakemberek megállapították azt, hogy egy abszolút profi, tökéletesen szervezett... puccskísérletrõl van szó. Nekem most is egyébként ez a véleményem..." (Elhangzott 1991. 01. 21-én a torontói Magyar Házban. Idézi: -szeg 1993).

6. Mikor például kiszúrják annak a kocsinak a kerekét, amelyik a taxisok által "jó placcnak" tekintett közterületen parkol, vagy amikor sípcsonton rúgják a megkopasztandó külföldi vevõt felvilágosító állampolgárt.

7. Ebbõl természetesen nem következik, hogy ne fogadnám el a politológusi elemzéseket a blokádnak a politikai mezõben való utóéletérõl és hatásairól (lásd Bozóki András, Szabó Máté és Kiss Zsolt Péter munkáit). Fenntartom azonban, hogy az általam leírt munkaerõpiaci és kulturális elemek nélkül a blokád létrejötte és hatásai nem értelmezhetõk, illetve, hogy a blokád kezdetben nem volt sem polgári engedetlenség, sem mozgalom, sem kormánybuktató akció, hanem csupán egy sajátos munkaerõpiaci kollektív akció.
 

Hivatkozások

Bozóki A. 1992. Democrats Against Democracy? In: Gy. Szoboszlai (ed.) Flying Blind. Budapest

Bogdán T. 1991. "Felvásárlási Iáz Romániában", Magyar Hírlap, nov. 15, 2.

Hobsbawm, E. 1974. Primitív lázadók. Bp. Kossuth

Kiss Zs. P. 1992. "A taxisok hetvenvalahány órája", Valóság, 68-78.

Mars, G. 1983. Cheats at Work. London: Allen and Unwin Press

Melbin, M. 1978. "Night as Frontier", ASR (Vol. 43) 1, 3-22.

Népszabadság 1992a április 21, 19.

Népszabadság, 1993. március 3, 2.

Népszabadság, 1992b június 12, 2.

Népszabadság, 1992c június 24, 23.

Sik E. 1991. "A zavarban lévõ keselyû esete a csapással - avagy miért tudtak a taxisok fellázadni a benzináremelés ellen". 2000, január, 9-16. old.

Siklaki I. 1991. "CB: A hír megvalósítja önmagát", Népszabadság, január 5. 19.

Szabó M. 1992. The Taxi Driver Demonstration in Hungary - Social Protest and Policy Change. In: Szoboszlai (ed.) Op.cit. 1992.

Szoboszlai Gy. 1992. Flying Blind. Bp.: PTI

- szeg 1993. "A medve bõre", Beszélõ, február 6.

Udvarhelyi A. 1992. "A lassú taxisblokád?" Kurír, április 4.