Szamuely László új könyve - a szerzõtót megszokottan, ezúttal is - izgalmas problémákkal foglalkozik és olyan témákat tekint át, amelyek nemcsak gazdasági fejlõdésünk jövõbeli útvonalát jelölik ki, hanem hiánycikknek számítanak a magyar szakirodalomban. Jó lett volna, ha az elmúlt évtizedben több hasonló színvonalú tanulmányt, könyvet olvashattunk volna a jóléti társadalomról, az ipari demokráciákról, és bizony jó lenne, ha Szamuely könyve nyomán a szakemberek sokkal több figyelmet szentelnének ezeknek a témáknak. A könyv éppen jókor, jó idõben jelent meg: fontos kérdések összefoglaló áttekintésével hozzásegíti a szakembereket és az érdeklõdõket is, hogy közelebb kerüljenek ahhoz az elmélethez, amelynek gyakorlati problémáit egyre kevésbé kerülhetjük meg.

A szerzõ az ipari társadalmak címszó alatt a modern gazdaságok fejlõdésének néhány fontos kérdésével foglalkozik. Áttekintést ad a szolgáltató szféra növekedésével, gazdasági túlsúlyának kialakulásával kapcsolatos fejlõdési tendenciákról és elemzésekrõl, majd a szorosan vett ipari demokrácia kérdéseit, a vállalati döntések demokratizmusának, a dolgozói részvételnek a problémáit taglalja, végül a jóléti állam szerepét elemzi.

Az elsõ fejezetben azt fejti ki a szerzõ, hogy a szolgáltatások arányának növekedése a modern gazdaságban elkerülhetetlen tendencia. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy az ipar fontossága, jelentõsége háttérbe szorul. Sokkal inkább arra mutat rá, hogy termelékenységének növekedésével az ipar egyre kevesebb munkaerõt foglalkoztat, miközben a szolgáltatások termelékenysége nem, vagy csak igen lassan növekszik. Itt egyre több ember dolgozik, s egyre nagyobb a költség. A fejlõdés a szolgáltatásoknál inkább a minõség terén jelentkezik. Azt is megtudhatjuk, hogy ezt az átrendezõdést számos egyéb strukturális folyamat (pl. a nõk nagyobb arányú foglalkoztatása) is kíséri.

A második fejezet bizonyos mértékig elkerülhetetlen folyamatként mutatja be az ipari demokrácia kialakulását, a vállalaton belüli demokratizálódást. Ennek persze számos változata, megoldása létezik a világban, a felsõ szintû döntési pontokon való részvételtõl a kollektív szerzõdésen keresztül az üzemi tanácsokig. Egyik megoldás sem tökéletes, mindegyiknek vannak elõnyei és hátrányai, és az egyes országok, országcsoportok történelmi helyzetük folytán és a politikai irányzatoktól függõen is más és más megoldásokat fejlesztettek ki.

A harmadik fejezet témája a jóléti állam, amely fogalmilag nálunk a szociális piacgazdaság címszó alatt jelenik meg. Ez az egyik legellentmondásosabb fogalom, hiszen a szociális és a piaci részben egymásra szorul, részben pedig egymás ellen hat.

A piaci folyamatok a gazdaság kiépítését szolgálják, hozzájárulnak a növekedéshez. A kiélezõdõ szociális feszültségeket azonban csak a jóléti állam redisztribúciós mechanizmusai tudják kompenzálni. A túlzott redisztribúció fékezi a gazdasági növekedést, sõt, magának a jóléti költségeknek a gazdasági alapját ássa alá. Miközben a jóléti állam mûködtetése megkérdõjelezhetetlen, irreverzibilis, a konkrét megoldások sokszor változnak, és olykor ciklikusan, hol a piaci, hol a szociális elemek javára történik az elmozdulás.

A könyvnek konkrét tartalmán túl üzenete is van számunkra. Például az elsõ fejezet arra figyelmeztet, hogy hiába történt a gazdaságban elmozdulás a szolgáltatási szféra irányában, az a típusú termelési leépülés és szolgáltatási fellendülés, ami az elmúlt években nálunk végbement, nem ugyanaz, mint amit tõlünk nyugatra látunk. Az ipar leépülése nem a termelékenység növekedése miatt következett be. A szolgáltatások súlyának növekedését, a vállalkozások megjelenését a szolgáltatási szférában pedig olyan, szintén konjunkturális feltételek és motivációk serkentették, mint a kisbefektetés és az aktuálisan realizálható nagyobb haszon, valamint kisebb kockázat összefüggése. Eközben azonban a nagy állami szolgáltató rendszerek, amilyen a közlekedés, az oktatás, az egészségügy, felélik saját bázisukat. Azt mondhatjuk tehát, hogy a látszatra korszerû tendencia mögött rejlõ valóságos tényeknek nem sok köze van a magyar gazdaság kívánatos fejlõdési irányához.

A második fejezet üzenete számomra az volt, hogy a különbözõ demokratizálási megoldások nagyon komoly politikai tartalommal bírnak. Így talán nem értelmetlen elgondolkodni arról, hogy miért kap ma preferenciát a munkavállalói részvényprogram, miközben a szakszervezetek hatalmi pozíciója kedvezõtlen. Lehet, hogy azért, mert egy szakszervezet mindig ellenhatalmi pólusként mûködik, ezzel szemben a részvényprogramoknak igen gyakran a meglévõ struktúrát erõsítõ, legitimáló hatásai is felfedezhetõk.

A harmadik fejezet üzenete pedig az, hogy a jóléti állam kiépített intézményeit és redisztribúciós mechanizmusait lehet változtatni, egyes elemeit visszább szorítani, az állampolgárok hozzájárulását lehet növelni, de magát a rendszert nem lehet alapvetõen megváltoztatni vagy leépíteni. Ezt a társadalom nem tûri el, és igen nagy a veszélye annak, hogy a drasztikus lépések a gazdaságot is destabilizálják.

Végül megjegyezném, hogy a mû kifejtése némileg egyenetlenre sikerült. Mintha a három, jellegében eltérõ fejezetet a szerzõ nem tudta volna megfelelõen összehangolni. Az elsõ fejezet talán túlságosan sok adattal, száraz statisztikával lát el bennünket, az érvek-ellenérvek és elemzések itt visszafogottabbra sikerültek.

A második fejezet elsõ része inkább tankönyvi jellegûre sikeredett, felsorol, ismertet. A második részében aztán elkezdi a szerzõ az igazi elemzéseket. Talán itt ismertem rá leginkább arra a Szamuely Lászlóra, akinek mûveit szeretem és élvezettel olvasom.

A harmadik fejezet számomra túlságosan elmélkedõ-filozofáló jellegû, egyes helyeken kifejezetten hiányoltam a tényeket és az érveket.

Összességében azonban a könyvet érdemes elolvasni, és feltétlenül ajánlom érdeklódõknek, szakembereknek egyaránt.