Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a nõk világszerte megnövekedett foglalkozási szintjével párhuzamosan milyen társadalmi jellemzõkkel bírnak a nõi vezetõk, növekszik-e arányuk a vezetõk csoportján belül. A makroszintû áttekintés részben elõtanulmányként szolgál a "Nõk a gazdaságban: a menedzserek" címû OTKA-kutatáshoz. A kutatás 1992-1994 között zajlik a BKE Szociológia Tanszékén a szerzõ vezetésével, s célja, hogy a gazdasági életben vezetõ pozíciót betöltõ nõkkel életút-interjúkat készítsen.
 

I. Nemzetközi kitekintés

Az utóbbi két évtizedben már a nyugat-európai országokat is az a tendencia jellemzi, hogy a nõi foglalkoztatás kibõvülése miatt a munkaerõ növekvõ részét alkotják nõk, megközelítve a Közép- és Kelet-Európában tapasztalt igen magas, csaknem 50 százalékos arányt. A szocialista gazdaságpolitika egyik legfõbb célja, a munkaerõ-tartalék lehetõ legintenzívebb mozgósítása, a teljes foglalkoztatás elérése jelentós részben a nõk növekvõ munkába állítása révén volt megvalósítható. Az "ügy" érdekében olyan párthatározatokat hoztak, amelyek többek között a nõk iskolázottsági színvonalának emelését, s a nõi vezetõk arányának növelését is hangoztatták.¹ A "felülrõl" irányított, erõltetett emancipáció látványos eredményeket produkált a statisztikák szintjén. Ennek a folyamatnak a visszásságaival, a munkavállaló férfiak és nõk, ezáltal az egész magyar társadalom számára nemkívánatos következményeivel foglalkozott már néhány tanulmány (Koncz: 1985).

Ha a gazdaságilag fejlett országok adatait összevetjük abból a szempontból, hogy mekkora a nõk aránya a keresõk körében, akkor a tervgazdaságokban és a skandináv országokban találjuk a legmagasabb participációs rátát. Közismert azonban, hogy ezekben az északi országokban a nõi munkavállalóknak csaknem fele részmunkaidõben dolgozik, megkönnyítve ezzel a keresõtevékenység és a családi, háztartási teendõk összehangolását. (1. táblázat)

A teljes és a részmunkaidõs foglalkoztatás megkülönböztetésének hiánya miatt Európa eltérõ gazdasági rendszereihez tartozó/tartozott országok között alig mutatkozik különbség abban a tekintetben, hogy a nõk a munkavállalók mekkora hányadát alkotják. Markáns különbség sokkal inkább az észak-dél vonal mentén rajzolódik ki, mivel a Földközi-tenger országaiban - Portugália kivételével - lényegesen kisebb a nõk részvétele a munkaerõpiacon, s ennek nyomán a vezetõk közötti arányuk is csekélyebb.

A következõkben a nõi vezetõk helyzetét statisztikai és szociológiai adatfelvételek alapján tekintjük át. Az elemzésre annál is inkább nagy szükség van, mert mind ez ideig nem készült átfogó vizsgálat errõl a társadalmi csoportról.

Elõször két fõ forrás alapján felvázoljuk, hogy a nõk milyen arányban töltenek be vezetõ szerepeket a gazdaságilag fejlett országokban, majd a magyarországi helyzet ismertetése következik. A nemzetközi kitekintéshez egyrészt az International Labour Office statisztikai évkönyvét (Year Book 1992)², másrészt pedig a Worldwide Government Directory adatait használtuk fel (Women in Government 1992).³

Ha a nemzetközi statisztikákban csak azt az adatot nézzük, hogy a vezetésben mekkora a férfiak és a nõk aránya, akkor a nõk javára történõ folyamatos elmozdulást találunk, azaz mindenütt emelkedett a vezetõ pozícióba bekerülõ nõk száma és aránya. Az Amerikai Egyesült Államokban például a nõk aránya már 1970-tõl folyamatosan növekedett, 1988-ban elérte a 38 százalékot, s 1992-ben a 41 százalékot. Ennek ellenére igen csekély azoknak a nõknek az aránya, akik a vezetés csúcspozícióiba is bejutottak. A legtöbb szociológiai adatfelvétel legfeljebb 2 százalékra becsüli a nõk arányát ezekben a pozíciókban. "Ami változott, az az, hogy több nõ van a menedzsmentben. Ami nem változott: a nõk a menedzsment alacsonyabb szintjein koncentrálódnak, s mindenhol kevesebb hatalmat jelentõ pozíciókat birtokolnak, mint a férfiak." (Powell 1988: 13) A nemzetközi tapasztalat szerint tehát pusztán az a tény, hogy a munkaerõn és a vezetésen belül növekszik a nõk aránya, még nem jelenti azt, hogy a nõk és a férfiak pozíciója hozzávetõleg azonos lesz.

Más adatközlésekbõl kiderül, hogy a skandináv országokban a magánszektorban a gazdasági vezetõk 5-6 százaléka n6, az állami szektorban ennek kétszerese az arányuk (Kovalainen 1990). Nagy-Britanniában a gazdasági vezetõk 8-10 százaléka nõ. (Marshall 1984). Európai kutatók is az amerikai tapasztalatokat erõsítették meg: minél magasabban helyezkedik el az adott menedzseri pozíció, annál kevésbé vannak képviselve benne a nõk. A nõk vezetésben elfoglalt aránya Svájcban 4,2 százalékot, Angliában 9 százalékot, Svédországban és Norvégiában 13,2 százalékot, Hollandiában 4,4 százalékot, Olaszországban 5,7 százalékot, Finnországban 14,4 százalékot ért el a nyolcvanas években, ám a legfelsõ vezetési szinten már legfeljebb csak 1 százalék a nõk aránya. (Preuss 1987). Mindegyik ország esetében tehát csak nagyon kicsi kisebbséget alkotnak a nõk a vezetõkön belül.

A nõi vezetõk társadalmi helyzetét elemzõ kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy mi okozza a nõk kis arányú részvételét a foglalkozási hierarchia magasabb szintjein. Vajon a férfiak és a nõk kora gyermekkori szocializációjának eltéréseiben keresendõk az okok (a karrier iránti motiváció, a feladat betöltéséhez szükséges képességek, készségek hiánya), vagy pedig a szervezeti diszkriminációt érhetjük tetten (a karrier lehetõségének hiánya). Ebben a tanulmányban nem vállalkozhatunk a fenti kérdés direkt megválaszolására, pedig a válaszadás hozzásegíthetne bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük a vezetõ beosztású nõk helyzetét. Igyekezünk azonban a statisztikai adatokból felsorolni néhány bizonyítékot a nõkkel szembeni diszkrimináció meglétére.

A nõk nemcsak a gazdasági vezetésben, de a politikai döntéshozatalban is csekély szerepet játszanak: kormányzati részvételük eltörpül a férfiak jelenléte mellett. A végrehajtó hatalom legmagasabb pozícióit vizsgálva - a minisztertõl a helyettes államtitkárig - azt láthatjuk, hogy a felelõsségteljes pozíció betöltésével kevéssé bízzák meg a nõket. Akárcsak a gazdaságirányításban, a politikai vezetésben, kormányzati pozíciók betöltésében is a skandináv nõk járnak az élen. Dániában, Norvégiában és Svédországban a miniszterek több mint 16 százaléka nõ. Az összes tervgazdasággal és felülrõl irányított "emancipációs" mozgalommal rendelkezõ ország a lista végén helyezkedik el a nõi miniszterek száma a tekintetében, Románia kivételével, ahol 6 nõi miniszter volt a kormányban. (2. táblázat)
 

II. Munkavállalók és vezetõk Magyarországon

A magyar nõi vezetõk helyzetérõl nehéz teljes képet alkotni, ugyanis a fellelhetõ statisztikai adatok nem elégségesek e társadalmi csoport kimerítõ statisztikai és szociológiai jellemzésére. A nõk munkavállalásával kapcsolatos kutatások sem fordítottak erre a területre elegendõ figyelmet. A következõkben egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal adatközléseire, illetve ezek másodlagos elemzéseire támaszkodunk, másrészt pedig az OTKA által támogatott "A vezetõk rekrutációja, identitás-tudata és értékorientációi" címû kutatás eredményeibõl rajzoljuk fel a gazdasági elitbe bekerült nõk családi-társadalmi hátterét.

A vezetõk helyzetének statisztikai elemzése elõtt azonban feltétlenül meg kell határozni a csoport helyét a munkavállalók egészén belül.
 

1. A nõi és férfi keresõk számának alakulása

A gazdaságilag aktív férfi népesség száma a hetvenes évek során már nem emelkedett tovább, ezzel szemben a nõi keresõ népesség a nyolcvanas évekig folyamatosan bõvült. A gazdasági visszaeséssel, a munkanélküliség megjelenésével a férfi és nõi munkavállalók száma egyaránt csökkenni kezdett. A munkanélküliség azonban a férfiakat - a nemzetközi tendenciákkal ellentétben - némileg nagyobb arányban érintette. Ezek a tényezõk együttesen vezettek ahhoz a tényhez, hogy ma a keresõ népesség kb. 46 százalékát alkotják nõk. (3. táblázat)

A nõk növekvõ foglalkoztatottsága következtében az aktív nõi keresõk aránya a 15-55 éves (=munkavállalási korú) nõi népesség egészéhez képest emelkedett, de nem érte el a férfiaknál tapasztalt értéket. Ennek a relatív lemaradásnak fontos tényezõje, hogy a munkavállalási korú nõk csaknem egytizede gyermekgondozási segélyen vagy gyermekgondozási díjon lévõ ún. inaktív keresõ, aki csak átmenetileg van távol a munkaerõpiacról. A nõi aktivitási arányszám növekedésének lelassulása mögött tehát a gyes 1967. évi és a gyed 1985. évi bevezetését is felfedezhetjük okként. (4. táblázat)
 

2. Nõk a felsõfokú oktatásban

Az utóbbi évtizedekben a felsõfokú oktatási intézmények hallgatói között fokozatosan emelkedett a nõk aránya, bár a nemek szerinti szegregáció mértéke mindvégig jelentós maradt. A nõk aránya mindazonáltal egyre magasabb lett, és eléri a férfiak arányát azokon a fõiskolákon és egyetemeken (pl. jogi és közgazdasági), amelyeknek elvégzése a felsõszintû vezetõi posztok betöltéséhez kívánatos. (5. táblázat) Ugyanezt mondhatjuk el az egyetemi és fõiskolai oklevelet szerzõk nemek szerinti megoszlásáról is. (6. táblázat)

A férfiak és a nõk közötti iskolázottságbeli különbség tehát jelentõsen csökkent, s a férfiak igazán már csak a mezõgazdasági, mûszaki és állatorvosi egyetemeken vannak többségben a nõi hallgatókkal szemben. Az emberi tõke elméletének legfõbb tézise, amely a nemek munkahelyi pozícióiban, keresetében megnyilvánuló különbségeket a kevesebb "befektett" emberi tõkével magyarázza, részben tehát megdõl. Az 1990-es népszámlálás adatai azonban arra is felhívják a figyelmünket, hogy a nõi egyetemi hallgatók nagyobb arányban képviseltetik magukat a fõiskolai, mint az egyetemi hallgatók között. "Az egyetemi végzettségûeknek csak 35 százaléka nõ, szemben a fõiskolai végzettségûek esetében tapasztalt 54 százalékkal." (Hrubos 1993: 10). (7. táblázat)
 

3. A nõi vezetõk jellemzõi⁴
3.1 A nõi vezetõk aránya

Az 1980. és 1990. évi népszámlálás adatainak egybevetése meglepõ adatokkal szolgál. Miközben némileg növekedett a nõk aránya az aktív keresõk között, és ezzel párhuzamosan a szellemi foglalkozásúak körében, ennél sokkal nagyobb arányban, harminc százalékkal (!) nõtt a nõk aránya a vezetõk és irányítók között. 1980-ban a pozíciók egynegyedét, 1990-ben pedig egyharmadát töltötték be nõk. (Akár az emancipációs törekvések sikereként is lehetne értelmezni azt az arányeltolódást, amely a vezetõk és irányítók csoportjában a nõk javára bekövetkezett.) Ez számokban kifejezve 1980-ban 101 ezer, 1990-ben 132 ezer nõt jelentett, a férfi vezetõk és irányítók száma ez idõ alatt 285 ezerrõl 260 ezerre csökkent. (8. táblázat)

Vajon mi az oka annak, hogy csaknem 30 százalékkal emelkedett a nõk aránya a vezetõk és irányítók között? A magyarázatot keresve, valószínûleg lényeges szempont, hogy a fentiekben említett munkaerõpiaci folyamatok eredménye, azaz a férfi keresõk számának csökkenése és a nõi foglalkoztatás kiszélesedése megváltoztatta a nemek arányát a kategórián belül. Javította a nõk esélyeit az is, hogy egyre többen vettek részt a felsõfokú oktatásban. A harmadik tényezõ pedig az, hogy a vezetõknek és az irányítóknak a hierarchiában alacsonyabban elhelyezkedõ csoportjaiban gyakrabban találhatunk nõket, míg a felsõ szintû vezetõk körében ritkábban. (9. táblázat)

Feltételezhetõ továbbá, hogy a férfi vezetõk 1990-ben már inkább a magánszektort választották az állami szektor vezetõ állásaival szemben. Sejtésünket alátámasztja, hogy különösen a nõkhöz viszonyítva jelentõsen megnõtt a vezetõ beosztást jelentõ foglalkozások esetében is az "önálló" besorolású férfiak száma. (Például: mûszaki igazgató, üzemvezetõ, vállalati igazgató, kereskedelmi és vendéglátóipari üzletvezetõ.)

Az adatokból kiderül, hogy 1980 és 1990 között emelkedett a nõk aránya a gazdasági élet vezetõ pozícióiban (mûszaki, vállalati igazgatók, szövetkezetek, üzletek vezetõi), és jelenlétük aránya már nem elhanyagolható. Még ennél is nagyobb mértékben emelkedett azonban arányuk a közigazgatás vezetõ posztjain: a központi államigazgatási szervek vezetõi között megduplázódott az arányuk, és e csoport egyharmadát képezik. A tanácsi igazgatásban pedig 10 vezetõ közül négy nõ. A politikai szervezetek (párt- és tömegszervezetek) vezetõi között is csaknem eléri a 40 százalékot a nõk aránya. Mindezek a változások akkor történtek, amikor a magyar parlament tagjai között 7 százalékra csökkent a nõi képviselõk száma. (10. táblázat)
 

3.2 Vezetõk és korcsoportok

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a nõi vezetõk és irányítók többsége 30-55 év közötti, a férfiak ennél némileg fiatalabbak. A férfiak tehát korábban kerültek a vezetõi és irányítói pozícióba, és-részben a magasabb nyugdíjkorhatár miatt- tovább vannak felelõs beosztásban. (11. táblázat) Az életkori eltolódással kapcsolatos megállapítást alátámasztja a gazdasági elit körében végzett kutatás is (ezt a késõbbiekben, a 4. pont alatt ismertetjük). Az adatok azt jelzik, hogy a nõk számára jelentós problémát okozhat a karrier és a magánélet, a családalapítás összehangolása, mivel mindkettõ kialakítása; formálása hozzávetõleg ugyanarra az idõszakaszra, a munkába állás utáni néhány esztendõre esik. A kevesebb konfliktussal járó megoldást sokszor az jelenti, ha a szakmai elõrehaladás átmenetileg háttérbe szorul, s ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a nõk a szervezeti hierarchiának többnyire csak az alacsonyabb fokaira jutnak el. Ezzel azonban nem állítjuk azt, hogy a döntésben érintett nõk számára ez a dilemma a fentiekben leírt módon tudatosul. Inkább az a feltevésünk, hogy a kérdés a társadalmi elvárásoknak megfelelõ módon oldódik meg, s a karrierjük elején álló nõk többnyire kevéssé érzékelik még hátrányukat férfi kollégáikkal szemben.
 

3.3 Vezetõk és iskolai végzettség

Az ÁBMH és a KSH 1983-as adatait elemzõ vizsgálat azt a feltevést támasztotta alá, hogy nem megfelelõ szintû a gazdasági vezetõk iskolai végzettsége (Székely 1986). A kutatás fõ tanulsága az volt, hogy az iskolázottsági szint jelentõs emelkedése ellenére sok vezetõ nem rendelkezett felsõfokú végzettséggel. A nõi gazdasági vezetõk pedig még férfi kollégáiknál is sokkal gyakrabban töltöttek be olyan állásokat, amelyekhez nem volt megfelelõ iskolai végzettségük. (12. táblázat) A káderpolitikai céloknak és a szakismeret igényének egyidejû megvalósítása tehát nehézségeket okozott.

A fentinél szélesebb csoportot ölel fel az a néhány foglalkozás, amelyekben kizárólag vezetõi és irányító pozícióban lévõ emberek dolgoznak. Az adatokból kiderül, hogy a nagyobb gazdasági és társadalmi egységek élén a vezetõk és irányítók többsége rendelkezik felsõfokú végzettséggel. A legmagasabb iskolai végzettség a központi államigazgatási szervek vezetõit jellemzi. A pozíciót betöltõ férfiak 90 százaléka, a nõk 79 százaléka rendelkezik felsõfokú végzettséggel. A tanácsi igazgatás vezetésében dolgozók legalább 2/3-ának van diplomája. A férfiak és nõk közötti iskolázottságbeli eltérés a vállalatok és intézmények vezetõi körében a legnagyobb. A férfiak 1/4-e, a nõknek csaknem 1/2-e felsõfokú végzettséget igazoló diploma nélkül tölti be a pozícióját. A legalacsonyabb átlagos iskolai végzettséget a kereskedelem és vendéglátóipar üzletvezetõi körében tapasztalhatjuk, ahol a férfiak 12-14 százaléka, a nõk 5-8 százaléka rendelkezik diplomával. Ezekre a csoportokra a középiskolai végzettség a jellemzõ. A kereskedelem és a vendéglátóipar különösen fontos területe a nõi vezetõk és irányítók foglalkoztatásának. A vezetõk és irányítók csoportját alkotó 132 ezer nõbõl 23 ezer itt található. Ebben szerepe van az új vállalkozásoknak is, mivel a nõk szívesen kezdik vállalkozásaikat ezen a két területen. (13. táblázat)
 

3.4 Vezetõk és keresetek

Akárcsak a férfi és a nõi aktív keresõ népesség egészében, éppúgy a vezetõk körében is feltûnõ a nemek szerinti kereseti különbség. 1991-ben a szellemi foglalkozásokban dolgozóknál a férfiak és a nõk havi bruttó átlagkeresetének különbsége a vállalati szférában 36,6 százalékos, a költségvetési szférában 33,2 százalékos volt a férfiak javára (Kereseti arányok 1993: 9. tábl.).

A férfi és a nõi vezetõk fizetési kategóriák közötti eloszlását vizsgálva feltûnõ, hogy míg a férfiaknak csaknem a fele, addig a nõknek alig több mint egynegyede tartozik a legmagasabb kategóriába. (14. táblázat) Mik az okai a férfi és a nõi vezetõk jelentõs keresete között tapasztalható jelentõs eltéréseknek?
 

3.4.1 A kereseti különbség földrajzi tényezõi

A fõváros és a vidék közötti kereseti lehetõségek már korábban is közismertek voltak. Talán az is ismert, hogy a nõk esetében még nagyobb a lemaradás, mint a férfiaknál. A kereseti statisztika alapján három kategóriát különböztetünk meg: Budapest, vidéki városok, községek. Mindhárom csoportban 1/4-1/3 a nõi vezetõk aránya. A vezetõi pozíciókban elérhetõ jövedelmet vizsgálva a fõvárosból a kisebb települések felé haladva egyre kisebb az elérhetõ havi kereset (mindkét nem esetében), és egyre nagyobb a nõk kereseti lemaradása. Míg a községekben élõ férfi vezetõk a fõvárosi férfi vezetõk keresetének 76 százalékát érik el, addig a nõk esetében a községekben élõ nõi vezetõk a fõvárosi nõi vezetõk keresetének 63,7 százalékát. A vidéken élõ nõi vezetõk tehát többszörösen is hátrányos helyzetben vannak: egyrészt férfi kollégáikhoz, másrészt a fõvárosi nõi vezetõkhöz képest is nagy a kereseti lemaradásuk. (15. táblázat)
 

3.4.2 A beosztási szintek

A több mint 50 fõt alkalmazó vállalatoknál, szövetkezeteknél, vállalkozásoknál és a költségvetési intézményeknél végzett kereseti adatfelvétel világít rá legélesebben a férfi és nõi vezetõk közötti kereseti különbségek okaira. A kereseti adatok standardizálása eredményeképpen ugyanis azt láthatjuk, hogy "...viszonylag kicsi az azonos beosztási (vezetési) szinten belül a bérek nemek közötti különbsége". (Kereseti arányok 1993: 8).

Az összes szellemi dolgozóra érvényes, fentiekben említett több mint 30 százalékos kereseti különbség lényegesen csökken, ha csak a vezetõk és irányítók adatait elemezzük. (16. táblázat) (Ugyanez a jelenség érvényes az 50 fõnél kevesebb embert foglalkoztató gazdálkodó szervezetek kereseti adataira is.) Az elsõ feltûnõ jelenség az, hogy a költségvetési szférában nagyobbak a nemek szerinti kereseti különbségek, mint a vállalati szférában. A másik - kevésbé meglepõ - tény pedig az, hogy a vezetõk körében a hierarchián felfelé haladva egyrészt csökken a nõk aránya, másrészt növekszik a kereseti eltérés. A legmagasabb vezetõi pozíciókba csak kevés nõ jutott be.⁵ Ezzel visszaértünk a probléma gyökeréhez: nem az adott vezetõi pozícióban meglévõ kereseti különbségek a jelentõsek A különbségek döntõ része a beosztási szintek nemenként eltérõ létszámarányából adódik.

A magyar adatok sajnos nem nyújtanak lehetõséget arra, hogy kiszámítsuk a vezetõ pozícióban lévõ nõk családjaiban az egy fõre esõ havi keresetet. Külföldi kutatások azt mutatták, hogy a nõi vezetõk háztartásai anyagilag jóval kedvezõbb feltételek között vannak, mivel kétszer annyi havi jövedelemmel rendelkeznek, mint azok a családok, ahol a férj van vezetõ beosztásban. (Rosener 1990).
 

4. Nõk a gazdasági elitben⁶

A továbbiakban a népszámlálás "vezetõk és irányítók" statisztikai kategóriájánál jóval szûkebb, s ezért homogénebb csoportját vizsgáljuk, amikor figyelmünket a gazdasági élet talán legvitatottabb, de a legnagyobb érdeklõdéssel övezett csoportja, a gazdasági elit tagjai felé fordítjuk. Az 1990-ben végzett kutatás során a gazdasági eliten belül a nõk aránya 16 százalék volt. Ez pontosan megfelel a fentiekben említett "vezetõ A" kategóriában tapasztalt aránynak, s egyben a nemzetközi eredményeknek is.

A gazdaság felsõ szintû vezetõ pozícióiban mindegyik vezetõ rendelkezik a szükséges felsõfokú, azaz fõiskolai vagy egyetemi végzettséggel. A nõk és a férfiak a gazdasági eliten belül is erõteljesen differenciálódnak beosztási szintek szerint: a vizsgált mintában a férfiak 30 százaléka dolgozott vezérigazgatói vagy helyettesi beosztásban, míg a nõk közül mindössze 5 százalék. Ezzel szemben a nõk 25 százaléka osztályvezetõ volt, míg a férfiaknak csak 9 százaléka. A karrierutak elemzésébõl az is kiderült, hogy a férfiak elõbb hozzákezdtek karrierjük építéséhez, mint a nõk. A nõk ugyanis csak 31-40 éves koruk között szerezték meg elsõ vezetõi pozíciójukat, ezzel szemben a férfiak csaknem 2/3-a már 30 éves kora elõtt vezetõ volt. (Ez összhangban van a vezetõk és irányítók kategóriájában tapasztaltakkal.)

Nemcsak a beosztást, hanem a magánéletet illetõen is hátrányos helyzetben vannak a vezetõ pozíciót betöltõ nõk. Az általunk felkeresett nõi és férfi vezetõk családi állapotában jelentõsek az eltérések. A vezetõ beosztású férfiak jobb esélyekkel indulnak a házasodási piacon, minta velük egyidõs férfi népesség: az átlagosnál magasabb a házasodási arányszámuk: 92 százalék volt házas és 6 százalék elvált. A nõknél éppen ellenkezõ a helyzet, õk az azonos korcsoportú nõi lakossághoz képest "lemaradásban" vannak: a nõi vezetõk 2/3-a volt férjnél, 1/4-e elvált, és 1/10-e maradt hajadon. Már ezekbõl az arányokból is következik, hogy a nõi vezetõknél az átlagos gyermekszám is kisebb. A fentiek következményeként a nõk kisebb kiterjedésû, kevesebb személybõl álló háztartásokban élnek, és lényegesen gyakrabban élnek egyedül, mint a férfi vezetõk. A nemek szerinti különbségeket illetõen a szociológiai elemzés egyik fõ következtetése az, hogy a nõi vezetõknek mindenkor nagy árat kell fizetniük azért, hogy ebben a férfias világban a férfiakéhoz hasonló pozícióba juthassanak, illetve a hierarchián elõre haladhassanak.
 

5. Két választás Magyarországon: nõk a politikában⁷

Az elmúlt évtizedekben gazdaságpolitikai és ideológiai szempontok együttesen alakították a nõk munkavállalását. Az intézkedések egyik fontos célja a nõk iskolázottságának emelése és a vezetõk közötti arányuk növelése volt. Miként a fenti táblázatok megmutatták, folyamatosan bõvült a nõi vezetõk jelenléte a gazdaságban, a közigazgatásban, a párt- és tömegszervezetekben. De ahogy arra már az iskolai végzettség elemzése során is rámutattunk, nem volt mindig sikeres a politikai megbízhatóság és a szakmai hozzáértés összeegyeztetése. A vezetõi pozíciókba felemelt "dísz-nõk" sokat ártottak a nõk valódi egyenjogúsításának. Az erõltetett emancipációnak ez a formája kétségtelenül vétkes abban, hogy komoly elõítéletek alakultak ki a karrier-orientált nõkkel szemben.

A férfiak és a nõk társadalmi és politikai szerepének megítélése már a rendszerváltás elõtt is nagyon tradicionális volt a magyar társadalomban. (Tóth 1990). A férfi és nõi szférák (közélet vs. magánélet) szétválasztásának határozottan konzervatív igényeként értékelhetjük az önkormányzati és különösen a parlamenti választásokat. Jelentõsen csökkent a nõk közéleti szerepvállalása. Minél magasabb beosztást és minél nagyobb lélekszámú települést vizsgálunk, annál kisebb az esélye annak, hogy nõ tölti be a posztot. 1990-ben az önkormányzati képviselõk körében azt tapasztalhattuk, hogy a parlamenti képviselõkhöz és a polgármesterekhez viszonyítva itt volt a legmagasabb a testületbe bekerülõ nõk aránya, átlagosan több mint 15 százalék. A polgármesterek között már lényegesen kisebb az arányuk,10 százalék körüli. (17. táblázat) A parlamenti választások esetében a képviselõjelöltek 9 százaléka, a megválasztott képviselõk 7,3 százaléka volt nõ. A legtöbb nõi képviselõt a Hazafias Választási Koalíció jelölte, ezen kívül már csak a Fidesz és az SZDSZ jelöltjei között volt több mint 10 százalék nõ. Mivel a választások során a fenti három politikai szervezet közül kettõ jutott be a parlamentbe, s mindkettõ ellenzékbe, így az sem meglepõ, hogy a parlamentbe bekerült nõk aránya is nagyon alacsony. (18. táblázat) A parlamenti frakciók közül a kormánypártokban a legalacsonyabb a nõi képviselõk aránya, egyik párt esetében esetében sem éri el az átlagos 7,3 százalékot. Az ellenzéki pártokban már magasabb a nõi képviselõk aránya, és az MSZP-ben eléri az országgyûlési átlag kétszeresét, 15 százalékot. (19. táblázat)

Nem pusztán a társadalom szavazott arra, hogy a férfiak kezében legyen az ország sorsa, hanem a kormányalakítás és -átalakítások során sem törekedtek arra, hogy a nõk sajátos érdekei is képviselethez jussanak. Még jelképes szerepet is alig kaptak a nõk a végrehajtó hatalomban. Az 1990-ben megalakított kormányba mindössze egy (tárca nélküli) nõi miniszter került be. A minisztériumok felsõ szintû vezetésében is elenyészõ a nõi jelenlét, összesen 4 fõre korlátozódik. (20. táblázat)
 

III. Következtetések

A tanulmány a nõi vezetõknek a gazdaságban és társadalomban elfoglalt helyérõl adott áttekintést, elsõsorban a nemzetközi és a magyarországi statisztikai adatforrásokra támaszkodva.

A nemzetközi adatok és a magyar tendenciák megegyeznek abban, hogy egyre több nõ kerül vezetõi és irányítói pozícióba, számuk és arányuk egyaránt növekszik a csoporton belül. Ennek ellenére nem egyenlõ a férfiak és a nõk esélye arra, hogy a beosztási hierarchia magasabb szintjein elhelyezkedõ felsõ vezetõi foglalkozásokba kerüljenek.

A férfiak és a nõk közti esélykülönbségeket nem indokolhatjuk eltérõ iskolai végzettségükkel, mivel a mûszaki egyetemek és fõiskolák kivételével a nõi hallgatók száma eléri a férfi hallgatók számát. A férfiak nagyobb esélyét a két nem eltérõ gazdasági aktivitására sem lehet visszavezetni, mivel az aktív keresõ népességnek csaknem felét nõk alkotják.

A nõk karrier-esélyeit lényegesen csökkenti, hogy egybeesik a családalapítás és a karrierépítés idõszaka. Ezt alátámasztja a férfi és nõi vezetõk korcsoportok szerinti megoszlása is, másrészt a családi állapotra vonatkozó adatok elemzése.

Mivel a nõk kisebb eséllyel jutnak be a magasabb presztízsû és felelõsségû vezetõi állásokba, mint a hierarchia alacsonyabb vezetõi posztjaira, ezért a vezetõk csoportján belül tapasztalt kereseti eltérések is nagynak tûnnek. A beosztási szintek szerinti standardizálás azonban a különbségek legnagyobb részét eltünteti.

Nagyon kis mértékû a nõk jelenléte a politikai vezetésben. A parlament, a kormányzat és a helyi önkormányzatok összetételét vizsgálva feltûnik, hogy a nagy felelõsségû, nagyobb településeken betöltendõ pozíciókba aránytalanul gyakrabban kerülnek férfiak, mint nõk.

A gazdasági elit körében folytatott kutatás azt bizonyította, hogy a nõk még ezen a csoporton belül is inkább csak az alacsonyabb posztokat foglalhatják el. A nõi vezetõknek ráadásul nagy árat kell fizetni a karrierért, családi életük sokkal kevésbé tûnik kiegyensúlyozottnak, mint a férfi vezetõké.

Úgy tûnik tehát, hogy a társadalom nem jutalmazza, nem értékeli azokat a nõket, akik a tradíciók ellenében karriert futnak be. Az elmúlt évtizedekben a felülrõl szervezett, erõltetett egyenjogúsítási törekvések a kívánatossal ellentétes hatást értek el. A társadalmi-gazdasági rendszer nem bátorítja a nõket vezetõi poszt betöltésére, a tradicionális elvárások uralkodnak a nõkkel szemben. A nõkre többé-kevésbé egyértelmûen felismerhetõ nyomás nehezedik, amely szinte válaszút elé állítja õket: a családot vagy a karriert válasszák. Ritkán nyílik arra lehetõség, hogy a nõk úgy érezzék, nem kell választaniuk a munka és a család között, hanem a két terület összehangolható. Az elkészítendõ életút-interjúk hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy jobban megismerjük és megértsük ezeknek a nõknek a választásait.
 

Jegyzetek

1. Az 1970-es párthatározatot és végrehajtását lásd Nõpolitikai dokumentumok 1970-1980. 1981. Budapest: Kossuth

2. A nemzetközi statisztikák, ez esetben az ILO adatainak használhatóságával szemben komoly fenntartások vannak, amelyek a jelenlegi írásban is megerõsítést nyernek. Az adatok összevethetõsége mindig kétségeket ébreszt a kutatóban, már csak az országok eltérõ népszámlálási gyakorlata miatt is. Éppen ezért a nemzetközi statisztikai adatokat igyekszünk kiegészíteni egyéb forrásokból származó, egyes országokra vonatkozó adatokkal.

3. Az adatbázis legnagyobb hiányossága az hogy 1989-es információkat tartalmaz, az azóta eltelt 4 esztendõ változásait, országok megszûnését, szétválását és létrejöttét már nem kíséri nyomon.

4. A népszámlálási adatfelvételi gyakorlat a szellemi foglalkozású dolgozókat 3 f8 csoportba sorolja: vezetõk és irányítók, beosztott ügyintézõk, beosztott ügyviteli dolgozók. Részletesebb bontás hiányában az alábbiakban a vezetõk és irányítók meglehetõsen heterogén csoportját fogjuk elemezni.

5. A beosztási hierarchia legfelsõ szintjén elhelyezkedõ "Vezetõ A" kategória korántsem homogén. A vezérigazgatótól a fõmérnökig és fõkönyvelõig terjedõ beosztásokat foglalja magában. Ugyanez az inhomogenitás érvényes a többi összevont beosztási kategóriára is.

6. A gazdasági elit kifejezés a gazdasági élet és a gazdaságirányítás legfelsõ szintjén található pozíciókat betöltõ egyénekre utal. A bevezetõben említett "A vezetõk rekrutációja, identitás-tudata és értékorientációi" címû OTKA-kutatást Lengyel György ég Rozgonyi Tamás vezetésével az MTA Szociológia Intézete és a BKE Szociológia Tanszéke végezte 1990 tavaszán. A kutatás során a gazdasági elit három almintáját vizsgáltuk: 1. a gazdaságirányítás (Pénzügyminisztérium, Ipari Minisztérium, Országos Tervhivatal) felsõ szintû vezetése; 2. a banki szféra felsõ szintû vezetése; 3. az állami tulajdonú iparvállalatok felsõ szintû vezetése. A feltett kérdésekre összesen 371 fõ válaszolt, közülük 61 nõ.

7. A címet a KSH statisztikai kiadványától kölcsönöztem: Két választás Magyarországon 1990-ben
 

Felhasznált irodalom

1980. évi népszámlálás. 1981. 22. kötet (Foglalkozási adatok L) Budapest: KSH 1990. évi népszámlálás. 1992. 3. kötet (Összefoglaló adatok) Budapest: KSH

Andorka R. -Kolosi T.- Vukovich Gy. (szerk.) 1990. Társadalmi Riport 1990. Budapest: TÁRKI Andorka R.-Kolosi T.- Vukovich Gy. (szerk.) 1993. Társadalmi Riport 1992. Budapest: TÁRKI A keresetek színvonala, szóródása és kapcsolata a családi jövedelemmel. 1991. Budapest: KSH

A nõk helyzetének alakulása a KSH adatainak tükrében 1970-1981. 1982. Budapest: SZEKI Hrubos Ildikó 1993.A férfiak és a nõk iskolai végzettsége, szakképzettsége (Kézirat) Képviselõi Kézikönyv. 1990.

Kereseti arányok szakképzettségi, illetve beosztási szintek szerint 1991. 1993. Budapest: KSH Két választás Magyarországon 1990-ben. 1991. Budapest: KSH

Koncz Katalin (szerk.) 1985. Nõk és férfiak - hiedelmek és tények. Budapest: MNOT-Kossuth Kovalainen, Anne 1990. How do male and female managers in banking view their work roles and their subordinates? Scandinavian Journal of Management, (6) 2.

Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1992. 1993. Budapest: KSH

Marshall, Judy 1984. Women Managers - Travellers in a male world. London: Wiley Mohr Katalin (szerk.) 1993. július A Magyar Közélet Kézikönyve. MTI Sajtóbank

Mûvelõdés és Közoktatásügyi Minisztérium Statisztikai Tájékoztató, Felsõoktatás 1990/91. 1991. Budapest

Mûvelõdés és Közoktatásügyi Minisztérium Statisztikai Tájékoztató, Felsõoktatás 1991/92. 1992. Budapest

Nõk a mai magyar társadalomban. 1989. Budapest: KSH

Parlamenti választások 1990. 1990 Budapest: MTA Társadalomtudományi Intézet

Powell, Gary N. 1988. Women & Men in Management Sage. London

Preuss, Eva 1987. Die Frau als Manager- Vorurteile, Fakten, Erfahrungen. Bern: Paul Haupt Rosener, Judy B. 1990. Ways Women Lead. Harvard Business Review, Nov-Dec. 119-125. Székely Judit 1986. Adalékok a gazdasági szférában dolgozó felsõszintû vezetõk iskolai végzettségének elemzéséhez In: Szociológiai Mûhelytanulmányok, 5. kötet. Budapest: MKKF Szociológia Tanszék

The Economic Role of Women in the ECE Region Development 1975/85. 1985. New York: United Nations

Töth Olga 1990. Nézetek, vélemények a nõk munkavállalásáról. (Kézirat) Year Book of Labour Statistics 1992. 1992. Geneva: ILO

Women in Government: Statistical Extract from the DAW Data Base on Women in Decision-Making 1990. 1992. Prepared by the Division for the Advancement of Women (DAW), Vienna

Year Book of Labour Statistics 1992. 1992. Geneva: ILO
 

TÁBLÁZATOK

1. táblázat
A nõk aránya a munkaerõben (1975, 1984, 1992) és a második foglalkozási fõcsoporton belül (1992) (százalékban)*

	1975	1984	1992	második fõcsoportban
Nyugat-Európa
Ausztria	40	41	41	16,4
Belgium	34	38	42	-
Dánia	41	45	46	14,7
Finnország	46	47	47	24,8
Franciaország	37	39	43	-
Hollandia	28	35	40	15,9
Írország	27	29	31	15,1
Luxemburg			36	12,0
Nagy-Britannia	37	40	43	-
Németország	37	39	41	23,3
Norvégia	38	43	45	26,7
Olaszország	30	35	37	-
Svájc	34	35	38	-
Svédország	43	47	48	-
Észak-Amerika
Kanada	37	41	45	40,8
USA	39	43	45	40,7
Kelet-Európa és Szovjetunió
Bulgária	47	49
Csehszlovákia	45	46	47	-
Lengyelország	42	43	45	15,6
Magyarország	44	45	46	58,2
NDK	50	52
Románia	36	40	46	-
Szovjetunió	51	51
Belorusszia			49	-
Észtország			50	-
Lettország			50	-
Litvánia			49	-
Oroszország			49	-
Ukrajna			49	-
Dél-Európa
Görögország	30	31	37	10,1
Jugoszlávia	38	39
Portugália	38	43	43	18,9
Spanyolország	21	30	36	9,7
Törökország	36	35	31	5,3

Forrás: The Economic Role of Women in the ECE Region. 13. o.; Year Book of Labour Statistics, 1992. 38-49., 176-193. o.
* Az ILO-statisztika az 1968-as ISCO foglalkozási csoportosítást alkalmazza. Ebben a második fõcsoport került elemzésre: "Administrative and managerial workers", amelynek két, a statisztikákban külön nem megjelenõ alcsoportja a "Legislative officials and government administrative", és a "Managers".

2. táblázat
Nõk a kormányhivatalokban, a végrehajtó hatalom felsõ szintjein*

ország	minisztériumok		nõi miniszterek
	politikai gazdasági jogi	szociális	száma	aránya (%)
Ausztria	1	3	2	12,5
Belgium	6	1	1	4,8
Bulgária	3	0	1	5,9
Csehszlovákia	0	0	0	0,0
Dánia	15	14	4	16,7
Finnország	0	3	1	7,1
Franciaország	5	1	0	0,0
Görögország	3	4	1	4,3
Hollandia	4	1	1	5,9
Írország	0	2	2	10,0
Jugoszlávia	0	0	0	0,0
Kanada	8	5	6	14,3
Lengyelország	0	1	1	3,7
Luxemburg	0	0	0	0,0
Magyarország	0	1	1	5,3
Málta	0	0	0	0,0
Nagy-Britannia	5	2	1	4,8
Németország (NDK)	11	1	1	2,9
Németország (NSZK)	5	2	2	10,0
Norvégia	8	4	6	33,3
Olaszország	0	1	0	0,0
Portugália	2	1	1	6,3
Románia	17	6	6	13,0
Spanyolország	1	2	2	9,5
Svájc	0	n.a.	0	0,0
Svédország	4	10	6	25,0
Szovjetunió	2	2	1	1,2
Törökország	0	0	0	0,0
USA	29	11	2	10,5

Forrás: Women in Government. 6. o.
*A minisztériumokban számba vett vezetõi pozíciók a miniszteri rangtól a helyettes államtitkárig terjedtek.

3. táblázat
A nõi és férfi aktív keresõk* számának alakulása (ezer fõ)

év	férfiak	nõk	összesen	nõk aránya (%)
1970	2933,5	2055,2	4988,7	41,2
1980	2866,8	2202,1	5068,8	43,4
1990	2513,7	2013,5	4527,2	44,5
1992	2276,5	1965,3	4241,8	46,3

Forrás:1980. évi népsz 22. kötet, 1. rész, 65. o.
1990. évi népsz 3. 86-87. o.; Magyar Stat. Zsebk. 1992. 23. o.
* Az adatokban a segítõ családtagok is az aktív keresõk között szerepelnek.

4. táblázat
A népességgazdasági aktivitása

	aktív keresõk aránya
	15-59 éves férfi	15-55 éves nõi
év	népességen belül (%)
1949	89,7	34,5
1960	91,4	53,3
1970	85,6	64,3
1980	85,9	73,2
1984	86,2	73,8
1990	80,4	69,6

Forrás: Andorka et al. 1990. 94. o.; Andorka et al. 1992. 29. o.

5. táblázat
A felsõfokú intézmények nappali tagozatán tanuló nõk

	1981		1984
	szám (ezer fõ)	arány (%)	szám (ezer fõ)	arány (%)
összesen	31,8	50,1	34,5	51,7
ebbõl:
pedagógiai	6,0	73,4	18,6	73,4
orvostudományi	4,4	56,8	4,1	54,4
egészségügyi	0,9	92,0	1,1	96,3
közgazdasági	3,4	61,5	3,9	64,6
jogi és államig.	1,4	50,8	1,8	57,3
mûszaki	3,2	17,6	2,6	15,3
mezõgazdasági	1,5	28,3	1,3	31,2
állatorvosi	0,1	15,8	0,1	19,5

Forrás: Nõk a mai magyar társadalomban. 23. o.

6. táblázat
Az egyetemi, fõiskolai oklevelet szerzett nõk aránya (%)

intézmények	1990	1991
Állam- és Jogtud. Egyetem	48,0	48,1
Közgazdaságtudományi Egyetem	50,5	50,3
mûszaki egyetemek	18,8	20,0
mûszaki fõiskolák	15,4	16,0
közgazdasági fõiskolák	74,8	71,2
Keresk. és Vendéglátóipari Fõiskola	68,5	68,5
Államigazgatási Fõiskola	80,7	80,8

Forrás: Mûvelõdés és Közoktatásügyi Minisztérium Statisztikai Tájékoztató. Felsõoktatás 1990/91. 155., 160. o.; Felsõoktatás 1991/92. 150-173. o.

7. táblázat
A nõk aránya a nappali tagozatra beiratkozott hallgatókon belül 1991/1992.tanév

intézménytípus	nõk aránya (%)
tudományegyetemek:	55,2
ebbõl:
jogi karok	52,7
közgazdasági karok	46,6
mûszaki egyetemek	15,1
mûszaki fõiskolák	18,4
közgazdasági fõiskolák	67,8
Keresk. és Vendéglátóipari Fõiskola	65,4
Államigazgatási Fõiskola	68,8

Forrás: Hrubos 1993. 12. o.

8. táblázat
A nõi vezetõk aránya a foglalkozási csoportokban (%)

nõk aránya	1980	1990
az aktív keresõk között	43,4	44,5
szellemi foglalkozásokban	57,7	60,6
irányítók és vezetõk között	26,2	33,7
ebbõl:
mûszaki	8,7	12,1
igazgatási,igazságszolg. gazdasági, forgalmi és áruforgalmi	38,0	46,6
egészségügyi és kulturális	47,7	55,0
számviteli, pénzintézeti, pénzügyi	45,6	46,8

Forrás:1980. évi népsz. 22. kötet, 228-231. o.; 1990. évi népszáml. 3. kötet, 86-87., 90-91. o.

9. táblázat
A fehérgalléros munkavállalók eloszlása a beosztások között (%)

	vállalatok		költségvetés
	férfiak	nõk	férfiak	nõk
vezetõ A	5,1	0,9	3,6	0,5
vezetõ B	7,3	2,1	4,4	0,7
irányító A	8,9	4,2	5,2	1,3
iránytó B	12,1	1,9	6,1	4,1
irányító C	29,4	9,4	1,3	2,2
beosztott szellemi	37,2	81,5	79,4	91,2
összes szellemi	100,0	100,0	100,0	100,0

Forrás: Kereseti arányok... 8. táblázat

10. táblázat
A nõk arányának alakulása néhány vezetõ beosztásban (%)

beosztások	1960	1970	1980	1990
mûszaki igazgató, váll. fõmérnök	1,7	4,2	5,2	7,4
központi államig. szervek vezetõi	8,1	11,8	16,4	33,9
tanácsi igazgatás vezetõi	12,5	15,3	27,9	40,1
párt- és tömegszervezetek	n.a.	n.a.	26,7	38,7
vállalatok, intézmények igazg.	7,4	6,4	15,5	24,6
szövetkezetek vezetõi	2,4	2,9	7,4	13,0
kereskedelmi üzletvezetõk	n.a.	n.a.	55,4	62,8
vendéglátóipara üzletvezetõk	n.a.	n.a.	54,7	51,6

Forrás: A nõk helyzetének alakulása ... 33-34. o.; 1980. évi népsz. 22. kötet. 228-231.0.; 1990. évi népszáml. 3. kötet 867. o., 90-91. o.

11. táblázat
A vezetõ és irányító beosztásban lévõ férfiak és nõk korcsoport szerinti megoszlása

korcsoport	férfiak		nõk
	ezer fõ	arány (%)	ezer fõ	arány (%)
14-19	0,6	0,2	0,4	0,3
20-24	6,7	2,6	3,3	2,5
25-29	16,2	6,2	6,7	5,0
30-34	29,8	11,5	16,5	12,5
35-39	45,3	17,5	27,8	21,1
40-49	98,8	38,0	57,5	43,5
50-54	32,7	12,6	17,2	13,0
55-59	25,5	9,8	2,3	1,7
60-	4,2	1,6	0,5	0,4
összesen	259,8	100,0	132,2	100,0

Forrás:1990. évi népsz 3. kötet, 86-87. o.

12. táblázat
A beosztások szerinti inkongruencia-arány a gazdasági vezetõknél

	férfiak		nõk
beosztás	összesen (fõ)	nincs felsõfokú végzettsége (%)	összesen (fõ)	nincs felsõfokú végzettsége (%)
igazgató	3055	28,1	237	45,1
mûszaki ig.hely.	1818	14,7	78	34,6
gazdasági ig.hely.	1487	33,3	769	48,4
áruforgalmi ig.hely.	438	29,5	29	27,6
forgalma távközt. ig.hely.	54	27,8	3	33,3
egyéb helyettes	693	18,6	89	27,0
összesen	7545	25,2	1205	44,8

Forrás: Székely Judit 1986. 31.o.

13. táblázat
A legmagasabb iskolai végzettség néhány vezetõi és irányítói beosztásban

	férfiak
	legfeljebb általános iskola	szakmunk. szakiskola	középiskola	felsõfokú végzettség
mûszaki ig., váll. fõmérnök	321	239	2507	6763
központi államig. szervek vezetõi	-	1	180	1629
tanácsi igazgatás vezetõi	73	19	848	2394
párt- és tömegszervezetek vez.	31	19	362	712
vállalatok, intézmények igazg.	237	251	2671	9942
szövetkezetek vezetõi	256	184	1674	3583
kereskedelmi üzletvezetõk	1794	2471	4943	1309
vendéglátóipari üzletvezetõk	740	1352	2594	765
	nõk
	legfeljebb általános iskola	szakmunk. szakiskola	középiskola	felsõfokú végzettség
mûszaki ig., váll. fõmérnök	44	18	192	528
központi államig. szervek vezetõi	-	-	254	677
tanácsi igazgatás vezetõi	35	7	717	1521
párt- és tömegszervezetek vez.	27	8	284	391
vállalatok, intézmények igazg.	217	73	1690	2303
szövetkezetek vezetõi	48	19	458	326
kereskedelmi üzletvezetõk	4122	5281	7302	878
vendéglátóipari üzletvezetõk	1338	962	2651	436

Forrás:1990. évi népsz. 3. kötet, 102-103. o.

14. táblázat
A vezetõk megoszlása fizetési kategóriák szerint (%)

	férfi vezetõk	nõi vezetõk
3001-4000 Ft	-	1,6
4001-5000 Ft	0,2	3,5
5001-6000 Ft	1,3	4,4
6001-7000 Ft	1,3	3,7
7001-8000 Ft	3,0	8,8
8001-10000 Ft	13,7	14,1
10001-12000 Ft	13,7	16,6
12001-15000 Ft	22,2	19,6
15000 Ft felett	44,6	27,7
	100,0	100,0

Forrás: A keresetek színvonala...61., 63. o.

15. táblázat
A vezetõk havi bruttó keresete a településcsoportok szerint (Ft)

	férfiak	nõk	nõi/férfi kereset	nõk aránya a csoportban
	(fõ)		(%)
Budapest	17827	14797	83,0	35,4
vidéki városok	15076	11500	76,3	27,6
községek	13549	9419	69,5	33,7
országos	15678	12334	78,7	31,6

Forrás: A keresetek színvonala... 23-24, o.

16. táblázat
A vezetõi és irányítói beosztásban dolgozó nõk havi bruttó átlagkeresete a férfiak keresetének százalékában

	keresetek aránya (%)	nõk aránya (%)
50 fõ feletti, vállalati rend szerint gazdálkodók
vezetõ A	85,5	15,0
vezetõ B	96,3	22,3
vezetõ C	101,4	32,1
irányító A	97,4	13,6
irányító B	80,1	24,2
költségvetés
vezetõ A	73,9	12,2
vezetõ B	84,4	13,7
vezetõ C	88,6	20,0
irányító A	72,9	40,2
irányító B	76,7	62,9

Forrás: Kereseti arányok... 1991 8. és 9. táblázat

17. táblázat
Az önkormányzati választásokon megválasztott képviselõk és polgármesterek

	férfiak	nõk	összesen
önkormányzati képviselõk
10 ezer fõnél kisebb lélekszámú település
(fõ)	15253	2907	18160
(százalék)	84	16	100
10 ezer fõnél nagyobb lélekszámú település
(fõ)	2513	377	2890
(százalék)	87	13	100
polgármesterek
10 ezer fõnél kisebb lélekszámú település
(fõ)	2082	263	2345
(százalék)	86	14	100
10 ezer fõnél nagyobb lélekszámú település
(fõ)	115	4	119
(százalék)	97	3	100

Forrás: Két választás Magyarországon 1990-ben. 2.1.1. és 2.2.1. táblázat.

18. táblázat
A parlamenti képviselõjelöltek száma és megoszlása, 1990

	férfiak	nõk	nõk aránya a jelöltek	nõk megoszlása a pártok
	(fõ)		között (%)
MDF	400	25	5,9	7,9
FKgP	313	20	6,0	6,3
KDNP	189	16	7,8	5,1
SZDSZ	297	39	11,6	12,3
Fidesz	170	26	13,3	8,2
MSZP	364	40	9,9	12,7
független	175	15	7,9	4,7
MSZDP	201	26	11,5	8,2
MSZMP	199	20	9,1	6,3
HVK	272	48	15,0	15,2
Agrárszövetség	228	10	4,2	3,2
Magyar Néppárt	152	13	7,8	4,1
Vállalkozók Pártja	120	11	8,4	3,5
egyéb	111	7	5,9	2,3
összesen	3191	316	9,0	100,0

Forrás: Két választás Magyarországon 1990-ben. 1.1.1. táblázat

19. táblázat
A parlamenti képviselõk száma és megoszlása 1990

	férfiak	nõk	nõk aránya a frakcióban
	(fõ)	(fõ)	(százalék)
MDF	156	8	4,9
FKgP	41	3	6,8
KDNP	20	1	4,8
SZDSZ	84	8	8,7
Fidesz	19	2	9,5
MSZP	28	5	15,1
független	10	1	9,1
összesen	358	28	7,3

Forrás: Parlamenti választások 1990. 600-607. o.

20. táblázat
A minisztériumok vezetõinek nemek szerinti megoszlása

	1990
	férfiak	nõk	nõk aránya
	(fõ)	(fõ)	(százalék)
miniszter	13	0	0,0
államtitkár	23	1	4,3
helyettes államtitkár	39	3	7,7
összesen	75	4	5,2
	1993
miniszter	13	0	0,0
államtitkár	26	3	11,5
helyettes államtitkár	44	1	2,3
összesen	83	4	4,8

Forrás. Képviselõi Kézikönyv. 125-130. o. Mohr 1993. 52-57. o.