A tanulmány a szülõvé, elsõsorban az anyává válás idõzítésével foglalkozik. Az elemzés során megkülönböztetjük az objektív idõzítést (melyet az anyává válás életkorával mérünk) és a szubjektív idõzítést (ami egy erre vonatkozó kérdés adataiból számítódik). Leíró statisztikákkal, majd oksági modellekkel mutatjuk be a különféle szociológiai-demográfiai változók hatását a kétféle idõzítésre, valamint a kétféle idõzítés kölcsönös összefüggését.
 

Az adatok és az alkalmazott módszerek

Az elemzésben az MTA Szociológiai Intézete egyik vizsgálatának eredményeit használom fel. A vizsgálatot 1988-89-ben végeztük Pest megye hat településén (Cegléd, Érd, Dabas, Százhalombatta, Szigetszentmiklós, Monor). Az elsõ szakaszban 301, elsõ gyermekét váró anyát kérdeztünk meg, akiknek kiválasztása a védõnõk nyilvántartása alapján történt. A második szakaszban, a gyermek megszületése után 3-13 hónappal, ismét felkerestünk 220 családot, amikor mind az anyával, mind az apával kérdõíves interjú készült (a mintacsökkenés részben elköltözéssel, részben azzal magyarázható, hogy 50 anyával magnós interjú készült a második szakaszban). A kutatást Losonczi Ágnes vezette.

A Pest megyei mintában az elõször szülõ nõk átlagos életkora 22,3 év, ami az országos adatokhoz (21,9 év) hasonló (Demográfiai Évkönyv 1989). Iskolai végzettség tekintetében a Pest megyei minta iskolázottabb, mint az elsõ gyereket szülõ nõk országos átlaga. Az eltérés elsõsorban középszinten van, amennyiben a mintában a csupán 8 osztályt végzettek aránya lényegesen alacsonyabb (22,3%), mint országosan (47,9%), és magasabb a 9-12 osztályt végzettek aránya (27,6 + 35,9%, illetve 34,6%). Az apával való együttélés tekintetében hasonlóak az adatok: 85 százalék körül van a házasságban élõk aránya. Az itt következõ eredmények tehát elsõsorban a társadalom középsõ, "konszolidált" részét jellemzik.

Az elemzésben a mintát az anya életkora alapján kvartilisekre bontva különböztetem meg az átlaghoz képest korán, idõben, illetve késón anyává válókat. Az egyes idõzítési csoportokba tartozókat különféle szociológiai változókkal jellemzem, majd lineáris regressziós modellel azt vizsgálom, hogy a különféle szociológiai változók hogyan befolyásolják az idõzítést. Az anyává válás idõzítésének szubjektív megélését hasonló módon elemzem.
 

Az idõzítésre ható tényezõk

A szülõvé válás idõzítésével foglalkozó kutatók érdeklõdése elsõsorban az iskolázottság és az idõzítés kapcsolatára irányul (Rindfuss-St. John 1983; Marini 1985; Blossfeld-Jaenichen 1990). Halasztó hatással van a nõk elsõ gyerekének születésére a magasabb iskolázottsági szint, valamint az a tény, hogy a korábbi idõszakoknál hosszabb ideig vesznek részt az iskoláztatásban. Emellett feltételezhetünk egy indirekt hatást is, ami az iskolai végzettségen keresztül egyéb tényezõk hatását foglalja magában. Rindfuss és St. John modelljében ezek a háttértényezõk egyrészt önmagukban is, másrészt az iskolázottsági szinten át is hatnak a szülõvé válás idõzítésére. Ilyen tényezõ például a fogamzásgátlási magatartás, hiszen a megfelelõ védekezés a nem kívánt terhesség ellen egyrészt halasztó hatású a szülõvé válásra, ugyanakkor általában magasabb iskolai végzettséghez kapcsolódik.

A vallásosság mint háttér tényezõ az említett modellben a katolikus-nem katolikus ellentétpárban fogalmazódik meg, feltételezve, hogy egyrészt a katolikusok esetében a házasság elõtti nemi élet tiltása halasztó hatású a szülõvé válásra, ugyanakkor az a tény, hogy a védekezésnek kizárólag a naptári módszere elfogadott, elõbbre hozhatja az anyává válást.

A testvérek száma két ellentétes irányban befolyásolhatja a szülõvé válás idõzítését. Egyrészt halasztó hatású lehet, mivel a nagyobb létszámú családban bizonyos gyerekeknek (általában az idõsebb lányoknál) a kisebb gyerek ellátásában sajátos feladatai vannak, így saját családalapításuk, felnõtté válásuk eltolódhat. Ezzel ellentétes hatás az, hogy a nagyobb családban felnövõk számára a szülõvé válás a felnõtt státusz megszerzésének egyik leginkább elfogadott és teljesíthetõ útja. Ezenkívül a nagyobb gyerekszámú család arra is utalhat, hogy a fiatal nõ anyja is korán vált szülõvé, így a korai szülõvé válás modellje adott a családban.

A Rindfuss-St. John modellben a szülõvé válás idõzítését bizonyos serdülõkori viselkedési minták is befolyásolják. A szerzõk véleménye szerint a kortárs csoport nyomása a felnõtté válás bizonyos útjának választása irányába megjelenhet abban, hogy valaki fiatalon válik szülõvé. Ugyanígy a korai szülés irányába mutató tényezõnek tartják a szerzõk azt, ha valaki nem teljes családban nõtt fel. Ez a tényezõ egyrészt közvetlenül is hat a szülõvé válás idõzítésére, de feltétlenül kifejti hatását az iskolázottságon keresztül is.

Végül a szerzõk megkülönböztetik a tényezõknek egy biológiai csoportját, amely elsõsorban az elsõ szülést megelõzõ spontán vetélésekben jelenik meg, s feltételezik, hogy ez halasztó hatással van a szülõvé válás idõzítésére.

Mindezekhez még hozzátehetjük azt is, hogy a házasság idõtartama is szoros összefüggésben áll az elsõ gyerek születésének idõzítésével. A magyar társadalomban igen gyakori, hogy a házasságkötés után egy éven belül megszületik az elsõ gyerek (Családalapítók 1983), ugyanakkor a fiatal családok egy részében hosszabb idejû együttélés után vállalkoznak az elsõ gyerekre. Ez a kérdés összefügg az önálló lakás megszerzésének nehézségeivel is.
 

Az objektív idõzítés

A nyolcvanas évek végi Magyarországon a szülõvé válás életkori idõzítése átlagosan 22 év körüli a nõk esetében. Ha a házasság fennállásának idejét vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy a terhesség idõszakában a megkérdezett nõk átlagosan 2,3 éve éltek együtt leendõ gyermekük apjával és átlagosan 4,3 éve ismerték egymást. Figyelemre méltó, hogy az elsõ gyermeküket váró anyák 45 százaléka egy éven belül házasodott. Ez a nagy létszámú csoport hipotetikusan több részre osztható. Egy részük életében láthatóan tovább él az a paraszti hagyomány, hogy az esküvõ után egy éven belül elvárt a gyerek megszületése (Jung 1978, Morvay 1981). Más részük abba a csoportba tartozik, amelyrõl a KSH egyik 1983-ban végzett vizsgálatának adatai szólnak (Családalapítók, 1983). Eszerint országos átlagban a menyasszonyok 29 százaléka volt terhes a házasságkötés idején. Az ide tartozók motivációik alapján további két csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok tartoznak, akik fennálló kapcsolatukat a terhesség (termékenység) bebizonyosodtával fordítják át házassággá. Esetükben a szülõvé válás a tudatos tervezés bizonyos fokán valósul meg. Más részük azonban olyan fiatal pár, akik a - mindkettõjük, vagy legalábbis a férfi számára - véletlenül bekövetkezett terhesség legalizálása céljából házasodnak össze. Sajnos adataink a motivációk ilyen szintû elemzését nem teszik lehetõvé, ezért itt csak a probléma hipotetikus felvetésére van lehetõség.

Az elemzés során megnéztük, hogy az anya életkora a terhesség idején (amit a szülõvé válás mint esemény idõzítésének mérõszámaként használtunk) hogyan függ össze különféle szociológiai változókkal. Az anyává válás objektív idõzítését úgy elemezzük, hogy a minta egészét az idõzítés szempontjából kvartilisekre osztva megkülönböztetjük a "korán", az "átlagos idõben" és a "késõn" szülõvé válókat.

1. táblázat
Az anyává válás életkorának megoszlása kvartilisek szerint

	kvartilis	életkor	átlagos életkor	megoszlás	kumulált
				(százalék)
Korai idõzítésû szülõvé válás	1.	15-19 év	17,3 év	25,6	25,6
Átlagos idõzítésû szülõvé válás	2-3.	20-23 év	21,3 év	48,2	73,8
Késõi idõzítésû szülõvé válás	4.	24 év	26,9 év	26,2	100,0

Nézzük meg, hogyan jellemezhetõk különféle szociológiai-demográfiai változókkal a különbözõ idõzítésû csoportok.

2. táblázat
A korai idõzítés ténye azon anyák körében, akiknek

iskolai végzettsége
8 osztálynál kevesebb	57,1
8 osztály	57,6
szakmunkásképzõ	24,4
érettségi	12,7
érettségi+szakm. képzõ	13,8
fõiskola, egyetem	-

Az iskolai végzettség változó (ISKOLA) és a korai idõzítés változó (KORAI) korrelációja: -.38**
 

Foglalkozása
nem dolgozik	73,3
fizikai dolgozó	35,0
középszintû szellemi	14,8
értelmiségi	-

A foglalkozás változó (FOGLAL) és a korai idõzítés változó (KORAI) korrelációja: -.35**
 

A házasság/együttélés idõtartama
1 év	40,0
2 év	21,2
3 év	7,7
4 év	-
5 év	.
több mint 5 év	.

A házasság/együttélés idõtartama változó (HÁZAS) és a korai idõzítés változó (KORAI) korrelációja: -.32**
 

Nincs önálló lakásuk	35,3
Van önálló lakásuk	15,4

Az önálló lakás léte változó (LAKÁS) és a korai idõzítés változó (KORAI) korrelációja: -.24**
Szignifikancia: ** p < .001
 

3. táblázat
A késõi idõzítés ténye azon anyák körében, akiknek

iskolai végzettsége
8 osztálynál kevesebb	-
8 osztály	7,6
szakmunkásképzõ	14,6
érettségi	30,4
érettségi+szakm.képzõ	34,5
fõiskola, egyetem	74,3

Az iskolai végzettség változó (ISKOLA) és a késõi idõzítés változó (KÉSÕI) korrelációja: .41**
 

Foglalkozás
nem dolgozik	20,0
fizikai dolgozó	13,3
középszintû szellemi	28,7
értelmiségi	72,7

A foglalkozás változó (FOGLAL) és a késõi idõzítés változó (KÉSÕI) korrelációja: .31**
 

A házasság/együttélés idõtartama
1 év	14,1
2 év	21,2
3 év	30,8
4 év	45,0
5 év	63,6
több mint 5 év	71,4

A házasság/együttélés idõtartama változó (HÁZAS) és a késõi idõzítés változó (KÉSÕI) korrelációja .41**
 

Nincs önálló lakásuk	14,7
Van önálló lakásuk	37,8

Az önálló lakás léte változó (LAKÁS) és a késõi idõzítés változó (KÉSÕI) korrelációja: .26**
Szignifikancia: ** p < .001

A korai idõzítés elterjedtségét mutató 2. táblázat adataiból látható, hogy az átlagnál korábban anyává válókat elsõsorban a 8 osztályt vagy kevesebbet végzett nõk körében kell keresnünk. Ehhez kapcsolódóan foglalkozás szerint a háztartásbeli vagy fizikai dolgozó nõk válnak korábbi idõzítésû anyává. Ugyanakkor inkább az önálló lakással még nem rendelkezõk jellemzõje a korai anyává válás. A korai idõzítésû anyává váláshoz alapvetõen rövid házassági/együttélési idõ kapcsolódik, hiszen az 1 éve vagy rövidebb ideje házas/együttélõ nõk 40 százaléka a társadalmi átlagnál korábban hozza világra elsõ gyermekét. A korai idõzítéssel anyává váló nõk átlagosan 1,4 éve élnek együtt partnerükkel, házasságuk vagy együttélésük kezdetekor átlagosan 16,6 évesek voltak.

(A mintaátlag 19,7 éves kor.) A korai idõzítésû csoport tagjai között tehát magas azok aránya, akiknek házassága/együttélése a terhesség hatására jött létre.

A késõn szülõvé válókat a 3. táblázat adatai szerint a hipotéziseknek megfelelõen a magasabb iskolai végzettségûek és a magasabb foglalkozási státuszúak körében találjuk meg elsõsorban. A (minta átlagához képest) késõi szülévé válás az együttélés hossza szempontjából két tényezõ együttes vagy külön-külön jelentkezõ hatására alakulhat ki. Ez a két tényezõ pedig a mintaátlagnál késõbbi életkorban kötött házasság, valamint a házasságkötés és a gyerekvállalás között eltelt hosszabb idõszak. A késõi idõzítésû csoportba tartozók átlagosan 3,2 éve élnek együtt partnerükkel és ez a kapcsolat átlagosan 23,5 éves korukban kezdõdött. Ez tehát azt jelenti, hogy a házasságkötést vagy együttélést hamar követõ szülõvé válás inkább az amúgy is fiatal korban házasodókra jellemzõ. Ugyanakkor a késõi idõzítésû csoportban is megjelennek azok, akik rövid idejû házasság/együttélés után válnak anyává, hiszen az 1 éve házasok 14,1 százaléka, a két éve házasok 21,2 százaléka került ebbe a csoportba.

Az idõzítés elemzését lineáris regressziós modellel folytatva, azt a tényt, hogy valaki a szülõvé válás életút átmenetét a minta átlaghoz képest korán, idõben, illetve késón éli át, a hipotézisekben kiemelt szociológiai és demográfiai változók segítségével magyarázom.

4. táblázat
A szülõvé válás objektív idõzítésére ható tényezõk (sztenderdizálatlan regressziós B-együtthatók, ezek szórása, valamint sztenderdizált regressziós Béta-együtthatók)
Függõ változó: a szülõvé válás idõzítése (KVARTIL változó)

Változók	B	SE B	BETA
ÉP CSALÁD	.27485**	.08768	.14953**
HÁZAS	.13323-**	.02447	.28251***
TESTVÉR	-.01874	.03771	-.02530
VALLÁS	-.01630	.07196	-.01084
SPONTÁN	.19739	.11135	.08711
JÖVED	-.01845	.02967	-.03185
LAKÁS	.10867	.07398	.07615
FOGLAL	.15434*	.06203	.16024*
ISKOLA	.19804***	.04944	.26904***
Konstans	.80876***	.17239

Megmagyarázott variancia (R Square) = 37%

Szignifikanciaszint:	*** p < .001
	** p < .01
	* p < .05

Mint a 4. táblázatból látható, a szülõvé válás idõzítésének varianciáját a modellbe bevont változók 37 százalékban tudják megmagyarázni. A változók közül négy gyakorolt közvetlen szignifikáns hatást az idõzítésre. Ezek közül kiemelkedik az iskolázottsági szint, amelynek emelkedése -összhangban a hipotézisekkel - halasztó hatású az anyává válás idõzítésére. Hasonlóan hat a házasság/együttélés idõtartama is, tehát a hosszabb ideje fennálló házasság a szülõvé válás késõbbi idõzítését eredményezi. A késõbbi idõzítés irányába hat az is, ha valaki gyerekkorában ép családban nõtt fel, tehát itt is a hipotéziseknek megfelelõ eredményt találunk. A foglalkozási hierarchiában elért magasabb szint is (akárcsak az iskolázottsági szint emelkedése) a késõbbi idõzítéssel jár együtt, ami szintén megfelel a hipotéziseknek. Ezzel szemben nem gyakorolt közvetlen hatást a modellben a szülõvé válás idõzítésére a gyerekkori család nagysága (a testvérek száma), a spontán abortuszok elõfordulása, az önálló lakás megléte, a családi jövedelem és a vallásos nevelés. Ezek közül a vallásos nevelés önmagában sem mutat összefüggést az idõzítéssel, a többi tényezõ viszont igen. Ugyanakkor tudjuk, hogy a regresszió-elemzés során a modellben a magyarázó változók egymásra hatása is szerepet játszik, így ezt a jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy a fenti változók más változókon keresztül fejtik ki hatásukat.
 

Az objektív idõzítés eredményeinek értelmezése

A mintaátlaghoz képest korai idõzítés valószínûségét az alacsony iskolai végzettség, az alacsonyabb foglalkozási státusz, a rövidebb együttélési idõ és a gyerekkori csonka család léte növeli. Az önálló lakás hiánya, illetve a családi jövedelem alacsony szintje más tényezõkön, így elsõsorban a házasság rövidebb idõtartamán és az anya alacsony iskolai végzettségén keresztül fejti ki hatását a korai idõzítés esetében.

A késõi idõzítés még egyértelmûbben kötõdik az iskolai végzettséghez. A magasabb iskolai végzettség halasztó hatást gyakorol az idõzítésre. Ugyanígy a házasság idõtartama is, tehát a hosszabb ideje együtt élõk inkább a késõi idõzítésû csoportba kerülnek. Nem jellemzõ a mintában az a típusú életút, hogy egy pár fiatalon köt ugyan házasságot, kezdi meg együttélését, de a szülõvé válást néhány évvel elhalasztják. A fiatalon kötött házasság tehát nagy eséllyel együtt jár a fiatal szülõvé válással is. Az a norma, hogy a házasságkötés után hamarosan szülõvé "kell" válni, megfigyelhetõ a felsõfokú végzettségû anyák körében is. 74,3 százalékuk a késõi idõzítésû csoportba került ugyan, ám ennek hátterében az esetek közel felében elsõsorban az oktatásban töltött hosszabb idõ, és nem feltétlen a hosszabb ideje fennálló kapcsolat állt. Ez azzal is bizonyítható, hogy a késõi idõzítésû, felsõfokú végzettségû anyák 41 százaléka a házasságkötés/együttélés elsõ két évében válik szülõvé, akárcsak az alacsonyabb iskolai végzettségû anyák a saját iskoláik befejezése után. Itt tehát arra találunk bizonyítékot, hogy az esetek egy részében a magasabb iskolai végzettség amiatt halasztó a szülõvé válásra, mert a nõk tanuló státusza az anyasággal nehezen egyeztethetõ össze. A szülõvé válás életút szakaszába való "fejest ugrás" összefügg a felnõtté válással.

Ugyanakkor a mintában megjelenik a szülõvé válást tudatosabban tervezõk csoportja is, akik a kapcsolat stabilitását hosszabb ideig kipróbálva, az önálló egzisztencia alapjait jobban lerakva válnak szülõvé. Ebbe a csoportba elsõsorban, de nem kizárólag magasabb iskolai végzettségûek és foglalkozási státuszúak kerültek. (A késõi szülõvé válás elemzésekor természetesen nem szabad elfeledkeznünk arról a tényrõl, hogy ez a késõi idõzítés relatív érték, hiszen a minta átlagától való eltérésbõl számítottuk. Ez azt jelenti, hogy még az ide tartozó anyák átlagos életkora is csak 26,9 év.) Talán ezen csoport esetében feltételezhetjük leginkább, hogy a szülõvé válás viszonylag kevés konfliktussal illeszkedik az életútba. Ennek a hipotézisnek tesztelésére azonban további vizsgálatok szükségesek.
 

Szubjektív idõzítés

Az idõzítés problémakörébe tartozik az az általában igen nehezen konkretizálható kérdés is, hogy ez az életút-átmenet az adott társadalom normáihoz képest "idõben", esetleg "túl korán", vagy "túl késõn" következik be. Ám az idõzítés normativitásának elemzése nehézségekbe ütközik, mert áltatában nem könnyû tetten érni a közvéleményben sokszor csak kimondatlanul élõ értékrendet az életút egy-egy átmenetének "helyes" idõzítésérõl. Ebben az esetben ezt a szubjektív idõzítést azon kérdés segítségével elemezzük, amelyben a leendõ anyáktól azt tudakoltuk, hogy mennyiben tervezték, akarták épp ebben az idõpontban a gyereket, illetve saját megítélésük szerint mennyiben születik túl korán, esetleg túl késõn.

5. táblázat
Tervezték-e, akarták-e a gyereket, vagy "úgy jött"?

	N	százalék
1. Nem akarták, nem tervezték	28	9,3
2. Akarták, de "túl korán" jön	90	29,9
3. Akarták, éppen idõben jön	122	40,5
4. Akarták, de "késõn" jön (régóta várják már)	61	20,3
összesen	301	100,0

(A továbbiakban az 1. és 2. kategória összevonva, mint "túl korai" idõzítés szerepel az elemzésben.)

Nézzük meg, hogyan alakul az átlagos életkor a szubjektív idõzítés háromban:
- akik az anyává válást korainak tartják, átlagosan 20,2 évesek,
- akik az anyává válást megfelelõ idõzítésnek tartják, 22,6 évesek átlagosan,
- akik az anyává válást késõinek tartják, átlagosan 23,4 évesek
mintaátlag 21,9 év

Látható, hogy a valódi idõzítés igen szûk skálán mozog a különbözõ szubjektív idõzítési kategóriák között, a korainak és a késõinek tartott szülés idõbeni eltérése mindössze 3 év. A helyesnek tartott idõzítés szubjektív megítélése hasonló az objektív besoroláshoz, hiszen úgy tûnik, hogy legkésõbb a 23 év környékén már igazán elvárja a társadalom a nõktõl (és õk saját maguktól), hogy anyává váljanak, ezen az életkoron túl, már úgy érzik, kifutnak az idõbõl. (Különösen áll ez azokra, akik önálló lakásban laknak, hiszen közülük minden harmadik érzi úgy, hogy túl késõi a szülõvé válás átmenete életútjukban.)

A házasság/együttélés hossza szempontjából érdekesen rétegzõdik a vélemény a szülõvé válás idõzítését illetõen. Az 1 éve házasok közel egyforma arányban tartják jól idõzítettnek és korainak a szülõvé válást (39, illetve 42%), a 2 éve házasoknak közel fele (46%) már jól idõzítettnek tartja szülõvé válását, csupán 30 százalék tartja korainak. A 3 éve házasoknál hirtelen nagyobb arányban (44%) megjelennek azok, akik "már régen" szerettek volna gyereket, a túl korainak tartott szülõvé válás érzete szinte eltûnik, az anyák 41 százaléka pedig úgy érzi, hogy "éppen idõben" következik be a szülõvé válás életútjukban. Ez a tendencia tovább folytatódik, tehát úgy tûnik, valahol a 2-3. házassági év fordulója az, amikor egy házaspártól elvárt az elsõ gyerek világra hozatala. Ezt támasztja alá az is, ha megnézzük a különbözõ szubjektív idõzítésû kategóriába tartozó nõk átlagos együttélési idõtartamát:
- akik a szülést korainak tartják, átlag 1,6 éve élnek együtt
- akik a szülést megfelelõ idõzítésûnek tartják, átlag 2,3 éve élnek együtt
- akik a szülést késõinek tartják, átlag 3,1 éve élnek együtt
mintaátlag 2,2 év

Ebbe a sorba nem illeszkednek azok, akik 5 évnél hosszabb házasság után válnak szülõvé, mivel közöttük igen markáns csoportot alkotnak azok, akik minden más csoportnál nagyobb arányban (57%) vallják, hogy éppen idõben születik gyermekük. Ha az objektív életkori adatokkal vetjük össze ezt a csoportot, megállapíthatjuk, hogy nagy részük (71%) az objektív adatok alapján a késõi idõzítésûek közé sorolható. Emellett közülük kerül ki azok jelentõs része, akik iskoláikat 5 éve vagy régebben fejezték be. A fiatal anyáknak talán ez a csoportja az, amelyik a legtudatosabban készült a szülõvé válásra, hiszen a stabil partnerkapcsolat mellett többségük anyagilag is megalapozottabban vállalkozott az anyai szerepre. 87 százalékuknak önálló lakása van, az egy fõre jutó családi jövedelem alapján pedig háromnegyedük a felsõ két csoportba tartozik.

6. táblázat
Az objektív és szubjektív idõzítés összefüggése
Objektív idõzítés (kvartilisek)

	korai	idõben	késõi	Összesen
szubjektív idõzítés	49	53	14	116
korai	42,2	45,7	12,1	38,8
	63,6	36,6	18,2
	21	63	38	122
idõben	17,2	51,6	31,1	40,8
	27,3	43,4	49,4
	7	29	25	61
késõi	11,5	47,5	41,0	20,4
	9,1	20,0	32,5
összesen	77	145	77	299
	25,8	48,5	25,8	100,0

Chi²: 36.2859 Szabadságfok: 4 Szignifikancia p < .000
Korrelációs együtthatók:
- a kétféle idõzítés összefüggése (KVARTIL és SZUBTERV változók között) .35**
- mindkét szempontból korai idõzítés (KORAI és ANYKORAI változók között) .31**
- mindkét szempontból idõbeni idõzítés .05
- mindkét szempontból késõi idõzítés (KÉSÕI és ANYKÉSÕI változók között) .18*

Szignifikancia szint * p < .O1
Szignifikancia szint ** p < .001

Mint a korrelációs együtthatókból látható, szignifikáns összefüggés van a kétféle idõzítés között. Ugyanakkor a szubjektív és objektív idõzítés számos ponton el is tér egymástól. Legerõsebb az egybeesés a korai idõzítés ténye és megítélése között (.31**). A mintaátlag szempontjából korán szülõvé válók 63,6 százaléka maga is korainak ítéli ezt az életútváltást. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy minden tizedik korán anyává váló nõ számára ez a váltás késõinek tûnik, azaz saját társadalmi közege normáitól, saját életút elképzeléseitõl elérõ idõzítésû.

Az átlagnak megfelelõ idõzítés és az idõzítés szubjektíve helyesnek tartott megítélése között nem szignifikáns a kapcsolat. Az átlagos idõben anyává váló nõk markáns csoportokra válnak szét az idõzítés szubjektív megítélése alapján. Ebbõl a szempontból figyelemre méltó azoknak a csoportja (20%), akik késõinek tartják az objektív életkor alapján egyébként az átlagnak megfelelõ idõzítésû átmenetet. Õk a kulturális normák alapján ahhoz a fentebb említett csoporthoz tartoznak, akik a korai átmenetet is késõinek érezték, tehát akik számára a szülõvé válás idõzítésének normája igen korai. A másik jellegzetes csoport (36,6%) a szülõvé válás társadalmi átlagot tükrözõ idõzítését korainak tartja.

Ennek a csoportnak lehetne párja az átlagtól való eltérés alapján késõi idõzítésû csoport azon 18,2 százaléka, akik ezt az átmenetet saját esetükben szubjektíve korainak ítélik. A késõi idõzítés objektív ténye és szubjektív megítélése szignifikánsan összefügg (korreláció .18*), bár az átlaghoz képest késõn szülõ csoport legnagyobb része éppen megfelelõnek ítéli ezt az idõzítést.

A szubjektív idõzítés elemzését lineáris regressziós modellel fejezzük be, amelyben az objektív idõzítés és egyéb változók szubjektív idõzítésre kifejtett hatását teszteljük. Kérdésfeltevésünk itt arra irányul, hogy vajon milyen tényezõk magyarázzák meg az anyák megítélését saját szülõvé válásuk idõzítésérõl?

7. táblázat
A szülõvé válás szubjektív idõzítésére ható tényezõk (sztenderdizálatlan regressziós B-együtthatók, ezek szórása, valamint sztenderdizált regressziós Béta-együtthatók)
Függõ változó: A szülõvé válás idõzítésének megítélése az anya szemszögébõl (SZUBTERV változó)

Változók	.B	.SE B	.Beta
KVARTIL	.07706	.09849	.07339
JÖVED	.03184	.03481	.05213
LAKÁS	.32129***	.08597	.21448
HÁZAS	.09750**	.02981	.19635**
KÜLÖNBS	.07695*	.03274	.20340*
FOGLAL	-.07383	.07557	-.07323
ISKOLA	.04724	.08221	.06127
Konstans	.93893***	.16530

Megmagyarázott variancia (R Square = 23%)

Szignifikanciaszint:	*** p < .001
	** p < .01
	* p < .05

Amint a 7. táblázatból látható, arra a tényre, hogy valaki szubjektíve korainak, idõbeninek, vagy késõinek ítéli meg szülõvé válását, a modellbe bevont változók közül három hat közvetlenül. Az önálló lakás megléte vagy hiánya a magyar lakásviszonyok közepette érthetõen szignifikáns hatást gyakorol az idõzítés megítélésre. Figyelemre méltó az is, hogy a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése óta eltelt idõ növekedése (függetlenül az iskolai végzettség szintjétõl) és a házasságban/együttélésben eltöltött hosszabb idõ is abba az irányba hat, hogy az elsõ gyereküket váró anyák idõbeninek vagy éppen késõinek tartják anyává válásukat. A modellbe bevont változók közül a szubjektív idõzítésre sem az egy fõre jutó jövedelem, sem az iskolai végzettség szintje, sem a valóságos (objektív) idõzítés nem gyakorolt közvetlen szignifikáns hatást.
 

A szubjektív idõzítés eredményeinek értelmezése

Amikor az anyává válás szubjektív idõzítését egy erre vonatkozó kérdés segítségével elemeztük, arra voltunk kíváncsiak, hogy maguk az anyák hogyan értékelik szülõvé válásuk idõzítését. A valóságos életkor tekintetében ebben a mintában a 23. év tûnik olyan fordulópontnak, amely után a nõk tömegesen érzik úgy, hogy anyává válásuk késõi. Az házasság/együttélés idõtartama alapján pedig a 2-3. együtt töltött év látszik ilyen fordulópontnak. A szubjektív idõzítés megítélésében fontos szerepet tölt be az, hogy az anya hány éve fejezte be iskoláit. Az iskolák befejezése után 1-2 évvel anyává válók a legelégedettebbek az idõzítéssel, a 4 évnél régebben végzett anyák körében megnõ az idõzítést késõinek tartók aránya.

A szubjektív idõzítésre vonatkozó lineáris regressziós modell eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy bár a szülõvé válás valóságos életkora és az idõzítés szubjektív megítélése között erõs korreláció van, ha pusztán a kétirányú kapcsolat erõsségét vizsgáljuk, ám a valóságos életkor más magyarázó változókon keresztül fejti ki hatását. Tehát nem önmagában a valódi (biológiai) életkor irányítja az idõzítés szubjektív megítélését, hanem sokkal inkább olyan kulturális, értékbeli minta, amely azt írja elõ a társadalom tagjainak, hogy bizonyos idõvel az iskola (bármilyen szintû iskola) befejezése után és a házasságban töltött bizonyos idõ után a fiafal párnak "illik" világra hozni az elsõ gyereket. Ha tehát valaki "régen" befejezte iskoláit, "régen" házas és már önálló lakása is van, nagy valószínûséggel úgy érzi, hogy szülõvé válása a tényleges életkorától függetlenül késõi.
 

Összefoglalás

A cikkben a család- és nõszociológia témakörén belül a szülõvé-, elsõsorban az anyává válás idõzítésének kérdésével foglalkoztunk. A szülõvé válás kiemelkedõ fontosságú átmenet az életútban, hiszen mind érzelmileg, mind anyagilag, mind a további szerepeket illetõén alapvetõ változásokat idéz elõ a fiatal felnõtt életében. Ez a váltás a család struktúrájától és kohéziójától függõen több embert is érint, megváltoztatja a generációk közti viszonyokat is. A szülõvé válás vizsgálata tehát hozzásegíthet ennek a sokszálú, bonyolult változás- és viszonyrendszernek a megértéséhez.

A Pest megyében 1988-ban elsõ gyereküket váró anyák körében végzett vizsgálat itt szereplõ elemzése elsõsorban arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szülõvé válás hogyan függ össze az anya életkorával és a házasság idõtartamával. A kvartilisek alapján "túl korán" anyává válók jellemzésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a korai idõzítéssel anyává váló nõk egy része az életútnak ezt a váltását választja a magasabb iskolai végzettség megszerzése helyett, más részük azonban a védekezés hiánya miatt véletlenül válik anyává. A második csoportba tartoznak, akiknek életében ez a normatív átmenet az "idõ elõtti" megvalósulás miatt fordulóponttá alakul. Mindkét csoportra jellemzõ azonban, hogy a sokféle hátrányos szociális jellemzõ hatása kumulálódik, belõlük teremtõdik újjá egy olyan szegény, hátrányos helyzetû társadalmi réteg, amely eleve rossz szociális helyzetbõl indul, és helyzetének további romlása, illetve a rossz szociális helyzet stabilizálódása a szülõvé váláshoz mint életúteseményhez kapcsolódik. Esetükben a kisgyermekes életútszakasz elmúltával is kevés esély van a minden szempontból hátrányos helyzet leküzdésére.

Az átlaghoz képest késõn anyává válók csoportjára magas iskolai végzettség (többnyire felsõfokú) és foglalkozási státusz jellemzõ. A késõi idõzítést az elsõ gyerek megszületését megelõzõ spontán abortusz is okozhatja. A magasabb iskolai végzettség a késõi idõzítést kétféleképpen idézheti elõ. Egyrészt a magasabb iskolai végzettség mint kulturális hatás - önmagában is a szülõvé válás halasztására késztethet. Másrészt annak is lehet itt hatása, hogy a magasabb iskolai végzettség megszerzésével töltött idõ alatt az anyai és a tanulói szerep nehezen egyeztethetõ össze. Mintáinkban mindkét hatás megjelent. Ez leginkább az együttélés hosszának figyelembevételével mérhetõ. A késõi idõzítésû csoportba került anyák egy része ugyanolyan rövid együttélési idõ után válik anyává, mint a korai idõzítésûek. Róluk tehát nem állítható, hogy megalapozottabban élték át életútjuknak ezt az átmenetét. Van azonban egy másik csoport is, a hosszabb házassági/együttélési idõ után anyává váltaké. Õk azok, akik anyagilag is legjobban megalapozták ezt az életútváltozást.

Az idõzítés problémakörében külön fejezetet szenteltem a szubjektív idõzítésnek, vagyis annak, hogy a fiatal anyák maguk hogyan ítélik meg saját anyává válásuk idõzítését. Kézenfekvõ összehasonlítás adódik, ha a szubjektív idõzítést az anyává válás valóságos életkorával hasonlítjuk össze. Ha pusztán csak a kétféle idõzítést vesszük figyelembe, tehát eltekintünk az egyéb hatásoktól, az objektíve korán anyává válás ténye és szubjektív megítélése között a legszorosabb a kapcsolat. Azok csoportja tehát, akik úgy ítélik meg, hogy túl korán válnak anyává, nagymértékben egybeesik a valóságos életkor alapján korai idõzítésû anyává válókkal. Alacsony iskolai végzettség, státusz jellemzi õket, valamint a rövid házassági, együttélési idõ. Iskoláikat is éppen csak befejezték.

Ugyanakkor minden tekintetben igen közel áll ehhez a csoporthoz a magukat éppen jó idõzítéssel anyává válónak tekintõk csoportja. Ha kötni akarjuk a helyesnek, normálisnak tartott idõzítést az életút más szakaszába való átlépés idõpontjaihoz, az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy ez a 23. életév elérésekor, 2-3 éves házasság és a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése óta eltelt 2-3 év környékén van. Az anyává válásukat éppen megfelelõ idõzítésûnek tartók egy csoportjára, akiket 5 éves házasság, 5 éve vagy régebben befejezett iskola és az átlagnál magasabb anyagi és társadalmi státusz jellemzõ. Õk lehetnek azok, akik a szülõvé válást, mint életútátmenetet a legjobban tervezik, akik erre a legtudatosabban készülnek.

A magukat túl késõn anyává válónak tekintõk csoportja az idõsebbek, a régebben házasok és az iskoláikat régebben befejezõk között található. Egy részük az elsõ szülést megelõzõ spontán abortusz miatt vált késõi idõzítésûvé objektíve és saját megítélése szerint is.

A szubjektív idõzítés elemzésének fontos megállapítása, hogy noha a szülõvé válás valóságos életkora és az idõzítés szubjektív megítélése között korreláció van, ha pusztán a kétirányú kapcsolat erõsségét vizsgáljuk, többváltozós elemzése esetében azonban ez a valóságos életkor más magyarázó változókon keresztül fejti ki hatását. Tehát nem önmagában attól érzi valaki késõinek szülõvé válását, mert valóságos életkora "magas". A kulturális norma bizonyos viszonyítás alapján mûködik, azaz akkor "késõi" az anyává válás, ha valaki már "régen" befejezte iskoláit, "régen" házas, és esetleg már önálló lakása is van. Akkor számít korainak a szülõvé válás, ha ezek a feltételek nem teljesülnek, azaz ha valaki nem fejezte be iskoláit, vagy túl rövid idõ telt el az iskola befejezése óta, ha még 1 éve sem él házasságban, s ha mindezekhez önálló lakása sincs a fiatal párnak. A szülõvé válás a fenti feltételek teljesülése esetén nemcsak elfogadott, szabályos, helyesnek is tekintett életútátmenet, amit választhatnak a fiatalok, de, úgy tûnik, erõs társadalmi nyomás is van rajtuk, hogy teljesítsék is ezt az életútátmenetet.
 

Hivatkozások

Andorka Rudolf 1987. Gyermekszám a fejlett országokban. Budapest: Gondolat

Andorka Rudolf-Harcsa István 1990: Népesedés és család. In: Andorka R.-Kolosi T.-Vukovics Gy. (szerk.) Társadalmi riport 1990. TÁRKI

Blossfeld. H.P. and U. Jaenichen 1990. Educational Expansion and Changes in Women's Entry into Marriage and Motherhood in the FRG. EUI Working Papers SPS, 2. Florence: European University Institute

Breen, D. L. 1975. The Birth of a First Child: Towards an Understanding of Feminity. London: Tavistock

Busfield, Joan 1974. Parenting and parenthood. In: G. Cohen (ed.) Social Change and the Life Course. London, New York: Tavistock

C. Molnár Emma 1988. Az anyasággal kapcsolatos neurotikus állapot - a GYES alatt. In: Hanák K. (szerk.) Terhesség - szülés - születés. I. Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet

Családalapítók 1983. (A házasságkötés körülményei 1983-ban. Összehasonlítva az 1966. és 1974. évi helyzettel.) Budapest: KSH

Cseh-Szombathy László 1979. Családszociológiai problémák és módszerek Budapest: Gondolat - 1985. A házastársi konfliktusok szociológiája. Budapest: Gondolat

Csernák Józsefné 1984. A 18 éven aluli nõk házasságkötéseinek néhány demográfiai jellemzõje Magyarországon. Budapest: KSH

Demográfai Évkönyv 1989. Budapest: KSH

H. Sas Judit 1991. A terhesség ideje (Kutatás a Pest megyei agglomerációban) In: Hanák K. (szerk.) Terhesség - szülés - születés II. Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet

Hogan, Denis P. 1985. The Demography of Life-Span Transitions: Temporal and Gender Comparisons. In: Alice S. Rossi (ed.) Gender and the Life Course. New York: Aldine Publishing Company

Jung Károly 1978. Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások Jugoszlávia: Fórum

Kabai Imre 1989. A gyermekvállalás motívumai elsõ gyereküket váró családoknál. Debrecen

Losonczi Ágnes 1991. Az új élet kihordása: szülés, születés. In: Hanák K. (szerk.) Terhesség szülés - születés Il. Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet

Marini M. M. 1985. Determinants of the timing of adult role entry. Social Science Research, 14, 309-350.

Morvay Judit (1981). Asszonyok a nagycsaládban. Budapest: Akadémiai Kiadó

Neményi Mária 1991. Anyává válás. In: Hanák K. (szerk.) Terhesség - szülés születés II. Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet

Pongrácz Tiborné-S. Molnár Edit 1989. Tizenéves anyák. Társadalomkutatás, 1.

Rindfuss R. R. and C. St. John 1983. Social determinants of age at first birth. Journal of Marriage and the Family. 45, 553-565.

Rossi, Alice 1977. Transition to Parenthood. In: A. S. Skolnick-J. H. Skolnick (eds.) Family in Transition. Berkeley: University of California

Tóth Olga 1988. Gyerekszülés, gyereknevelés a "Sikeres életek" pályázat tükrében". In: Hanák Katalin (szerk.) Terhesség - szülés - születés I. Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet

- 1990. Az életút (life-course) kutatásokról. Társadalomkutatás, 3-4.

- 1992. Az elsõ gyerek születése mint az életút fordulópontja. Társadalomkutatás, 1.

- 1993. Sociolocigal and historical aspects of entry into marriage. Journal of Family History (Forthcoming.)