Az 1880-1900-as években felgyorsult a modernizáció, a tõkés tulajdonviszonyok a gazdaság minden ágazatát új módon szituálják. Változik az ország mûveltségi szerkezete is. A nagybirtokrendszer megmerevedése, a történelmi osztályok, egyházak érdemben töretlen hegemóniája ugyanakkor a különbözõ struktúrák "egymásra csúszását", legitimációs elvek és technikák sajátos szimbiózisát eredményezik.

A rendies minták, polgári értékek egyidejû jelenléte, a vallási-etnikai csoportok közötti kontroverziák magyarázzák az ún. középrétegek, értelmiségiek tömbösödését, pontosabban a kooperáció és az elkülönülés, a szándékolt mintakövetés és a szegregáció egyidejû jelenlétét.¹ A politikai-ideológiai mezõ frakcionáltsága ezen struktúrák vonatkozási keretében értelmezhetõ.²

A konzervatív-liberális ideológián belüli változásokat, a radikalizmus jelentkezését, idõleges koalíciójukat, majd elkülönülésüket is e folyamatok indukálják, minthogy a tudományos, politikusi, szociálpolitikusi szerepkészletek meghatározott övezetekben tapasztalható tagolatlansága sem függetleníthetõ a szociális és mentális struktúrák egymásra tolódásának fentebb vázolt jelenségeitõl.

Ezekben az években sorra alakultak Magyarországon a társadalomtudományok mûvelõit tömörítõ tudományos társaságok, egyletek.³ Megsokasodik a tudományos periodikák, publikációk száma.⁴ Megjelennek új szellemiségû irodalmi-társadalomtudományi orgánumok. A Huszadik Század prehistorikumában a legjelentõsebb az Élet.⁵

Az egyetemek és az Akadémia, ha nem is voltak ösztönzõi az új törekvéseknek, de legalábbis a századforduló elsõ évéig - a szabadelvûség régi vágású képviselõi támogatásának köszönhetõen - nem is zárkóztak el mértéktartó támogatásuktól. Az egyetemek legtöbb karán - így a budapesti Állam- és Jogtudományi Karon is voltak jelentõs tanáregyéniségek, a konzervatív irányok befolyása azonban domináns; az állagvédelem a kontraszelekciónak kedvez.⁶ Tudománypolitikai kezdeményei s azok sorsa hûen tükrözik e korszakot jellemzõ lehetõségeket, kontroverziákat.⁷

1900-ban ilyen ellentmondások, kihívások közepette jelent meg a Huszadik Század elsõ száma, s alakult meg 1901-ben a Társadalomtudományi Társaság. Jóllehet az indulás éveiben mind a folyóirat, mind a Társaság irányzatok és nemzedékek koalíciója, tudományszakok társulása volt, történetének egész idõszakát summázva témánk összefüggésében mégis megállapítható, hogy a folyóirat, akárcsak a Társaság⁸ a szociológia magyarországi meghonosításában új szakaszt, új minõséget képviselt: fókuszálta a korábbi sporadikus törekvéseket, öntudatosan vállalta, hogy új világlátás, társadalomelemzési módszer szálláscsinálója lesz.⁹ A társadalomtudományok, a publicisztika számos rangos mûvelõjét tömörítette: az általuk kezdeményezett Társadalomtudományi Könyvtár fontos mûveket tett a magyar olvasók számára is hozzáférhetõvé; a Társaság által kezdeményezett viták az ország modenrizációjával kapcsolatos kérdések széles körét érintik,¹⁰ a Huszadik Század publikációiban minden lényeges társadalmi konfliktus tematizálódik. Maradandó értékû terepmunkákat kezdeményeztek, létrehozták a szociográfia módszeres mûvelésének elsõ hazai mûhelyét.¹¹

Ily módon a Társaság munkájával kapcsolatban is valós eredményeket összegezhetett Bolgár Elek 1908-ban a lipcsei Monatschrift für Soziologie számára készített szemléjében.¹² Írását egybevetve az olasz, osztrák, francia, belga, német szociológia fejlõdésérõl tudósító ismertetésekkel - úgy tetszhet -, a magyar szociológia nem volt jelentõs lépéshátrányban.¹³

S mégis: bár a Társaság és a Huszadik Század szellemi hozadéka - búvópatakként vagy kikristályosodási pontként részese marad a hazai társadalomtudományok fogalom- és ismeretkészletének, e kiválóan felkészült gárda a szociológia legitimációját a századelõ Magyarországán nem tudta megvalósítani. Témánk összefüggésében ez azt jelenti, hogy bár elõrehaladt a professzionalizáció és a szociológia hazai intézményesítése, áttörést nem sikerült elérniük.

Ezen állítás megalapozottságának tisztázása érdekében a következõ kérdések vizsgálata indokolt: a magas színvonalú viták eredményeként definiálódott-e egy vagy több olyan "vezérelv", amely kiindulópontul szolgálhatott konzisztens nézetrendszerek, paradigmák megfogalmazásához? Milyen objektív, illetve szubjektív adottságok akadályozták a professzionalizáció végigvitelét, az önállósodás útjait keresõ új szaktudomány kognitív vonatkozásainak, az önálló fogalmi nyelvnek, beszédmódoknak, gondolkodási sémáknak a kikristályosodását? Milyen módon értelmezték az új tudomány funkcióit, közelebbrõl az elmélet és gyakorlat, a tudomány és politika viszonyát? Törekedtek-e a professzionalizáció akadémiai bázisának megteremtésére, a szakemberképzés intézményesítésére, avagy az adott viszonyok között ezt eleve reménytelennek ítélve a társadalmi cselekvést ösztönzõ közvetítést, ismeretterjesztést tekintették elsõdleges feladatuknak?

Ezeknek a kérdéseknek részletezõ elemzésére e helyen nem vállalkozhatunk. Itt csak az intézményesülés, a professzionalizáció összefüggésében kíséreljük meg a választ, mindenekelõtt Jászi Oszkár életmûvének - pontosabban az életmû néhány dilemmájának - elemzése segítségével argumentálva álláspontunkat. A Társaság elsõ fél évtizedének néhány történését is csak annyiban érintettük, amennyiben Jászi gondolati evolúciójának rekonstrukciója, a tudomány - a szociológia - és a politika változó viszonyának vizsgálata indokolja.

A folyóirat és a Társaság - legalábbis az indulás idõszakában - nem tudományos mûhelyként, orgánumként határozta meg feladatait. Jászi Oszkár programadó cikke, teljes összhangban tartalmával, a Tudományos publicisztika címet viselte.¹⁴ Jászi szuggesztív reformprogramot körvonalazó cikkében posztulálta: az emberi szellemnek "természettudományos kutatás tréningje alatt" kifejlõdött alapsajátosságai egybeesnek a modern természettudományos szemlélettel.¹⁵ Pulszky Ágost elnöki székfoglalójában a nagyközönséghez fordulást, a tudományos és a gyakorlati politika közötti hídépítést jelölte elsõ számú feladatnak.¹⁶

Jászi Oszkár és elvbarátai, részt vállalva a folyóirat és a Társaság alapításában, e racionális tudomány "jelenlétét" adottnak tekintették, mint ahogy a társadalompolitikai tevékenység is egybeesik legbensõbb személyes elkötelezettségükkel. Egyidejûleg meg voltak gyõzõdve e két tevékenység összeegyeztethetõségérõl. Vallották: csak a tudományos publicisztika biztosíthatja, hogy ne "pártvezéri elhatározások", "klub-intrikák" vagy jogi konstrukciók perspektívájából, hanem "a társadalom alaptörvényeibõl kiindulva, azok szempontjából" legyenek mérlegelhetõk "a haladás tervei és eljárásai", a "jövõ fejlõdése".¹⁷ A kételyek, a "racionális tudomány", az evolúciós elv mindenhatóságában, a tudományos és a releváns politikai tevékenység összeegyeztethetõségében a kezdeti idõszakban nem jellemzõek vagy legalábbis nem meghatározóak; e feltételezések reflexiójáig kudarcok, megosztó viták, szélesebb körû nemzetközi tájékozódás eredményeként jutottak el.

A Jászi Oszkár pályáját rekonstruáló írások, a pályakezdés éveit elemezve, joggal állítják középpontba tudományos publicisztikai írásait, tudománypolitikai vállalkozásait. A folyóirat és a Társaság születésének valóban az 1900-ban huszonöt éves Jászi Oszkár¹⁸ az iniciátora, nagy tekintélyû, tudósok, közéleti emberek az õ - valamint a vele társuló Gratz Gusztáv és Somló Bódog felkérésére vállalnak szerkesztõbizottsági, illetve vezetõi szerepkört.¹⁹

Jászi mind a folyóiratban, mind a Társaságban igen aktív: a Huszadik Század elsõ évfolyamaiban szinte minden hónapban jelenik meg publikációja,²⁰ s a Társulat fontosabb vitáin is felszólal.²¹

Ezek a tanulmányok, recenziók arról tanúskodnak, hogy a programadó cikkben jelölt feladatkörön túl - mellette és nem megtagadva - Jászinak határozott tudományos aspirációi is voltak, jóllehet konkrét irányuk csak lassan körvonalazódott.

Ezt a szándékát több ok, hatás is magyarázza; az elõzmények visszanyúlnak a folyóirat, a Társaság alapítása elõtti évekre.

Egyetemi tanulmányai befejezését követõen a Földmûvelésügyi Minisztériumban helyezkedett el. A minisztériumi pozícionáltság; közéleti szerepvállalás a tudományos aspirációkkal ezekben az évtizedekben nem tûntek összeegyeztethetetlennek, különösen nem jogi pályán. A Földmûvelésügyi Minisztérium azonban a konzervatív érdekcsoportok fellegvára; Jászi - mint ez életrajzából kitetszik - e közegben nem érzi jól magát²², s érdemi feladatokat sem kap. Keresni kezdi a "kitörési pontokat", a számára elfogadható megoldásokat. Az egyetemi tanszék látszott olyan megoldásnak, ahol az egzisztenciális biztonságot a számára vonzó oktatói-kutatói munkával társíthatja.

Elhatározásában nyilván motiválta bátyja pályája. Viktor 1893-tól a kecskeméti, 1902-tõl a debreceni Jogakadémia tanára. 1898-ban a PPTE-n habilitál. A Huszadik Században is jelennek meg publikációi.²³ Erõs a Pulszky-i, Pikler-i minta vonzása is, s ösztönözték azok is, akikkel együtt a folyóirat illetve Társaság alapítását kezdeményezte. E szempontból a hozzá már ekkor legközelebb álló Somló Bódog pályakezdése jelentett kihívást.²⁴

A legkézenfekvõbb megoldásnak az tetszett, ha Pulszky tanszékén habilitál, s így teszi meg az elsõ lépést a kívánt cél irányába. Ám a budapesti egyetem jogi karán ekkor már - vagy újra - erõs többségben vannak a konzervatív-nemzeti irány, a jogi historicizmus képviselõi.

Ez a szellemiség tükrözõdött egyébként a szociológia tantárgyként való elismerésével szembeni kari állásfoglalásban is. Jászi Oszkár a Huszadik Század elsõ évfolyamában²⁵ így értelmezi a történéseket. Emmer Kornél²⁶ az 1900. évi költségvetést elõkészítõ tárgyalások során a kultuszminiszternél javasolta szociológia tanszék felállítását. A javaslat tekintélyes személytõl indult el, még sincs remény, hogy perfektuálódjon. Véleményének argumentálására Jászi két történést idéz fel, s témánk szempontjából ezek nem marginálisak. A budapesti jogi karon jelentkezõ jelölt kérelmét, hogy szociológia tárgyból habilitáljon, a kar elutasította. A habilitáns nagyon helyesen arra gondolt, "hogy a docensi intézmény egyik fõ feladata nyugatszerte az, hogy olyan tárgyak elõadásáról is gondoskodás történjék, melyek még rendes tanárral képviselve nincsenek. A kar többsége azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen tudomány nem létezik. (Kiemelés: H.T.)... De még ezzel sem elégedtek meg a vezetõkörök. A cultusministériumban már készen áll a javaslat, hogy a jogbölcseletet és a politikát, azt a két tárgyat, melyen át a szociológiai kutatások eredményei némileg az ifjúságba beszivároghattak volna - nyilván a kar elõterjesztése alapján -, ha nem is formailag, de lényegében nem létezõvé teszi. A sokat hangoztatott "nemzeti eszme" tehát ismét diadalt ült..."²⁷

Jászit Pulszky Ágost és Pikler Gyula nyilván a részetekrõl is tájékoztatta. Ezért ítélte reményteljesebbnek, ha habilitációjával a Bölcsészettudományi Karon kísérletezik. Elhatározását az is motiválhatta, hogy elsõ próbálkozásai a Budapesti Szemlében, az Akadémia nagy tekintélyû folyóiratában jelentek meg.²⁸ Mindenesetre tény, hogy a századfordulót követõ elsõ években egyre határozottabban foglalkozik a mûvészeti jelenségek szociológiai interpretációjának lehetõségével. Természetesen nem e kérdéskör érdeklõdésének kizárólagos tárgya, de irányultsága jól felismerhetõ.²⁹

Az erkölcs és a mûvészet viszonyát taglaló mû benyújtására meghirdetett akadémiai pályázat ezért nem éri felkészületlenül. Igényes - 40 ív terjedelmû - pályamûvet nyújt be a jeligés pályázatra. Joggal remélhette: siker esetén javulnak habilitációjával s egy külföldi ösztöndíj elnyerésével kapcsolatos esélyei. A témának volt szociológiai olvasata, így távolabbi céljait sem kellett feladnia: szociológiai témájú pályázat meghirdetésére pedig nem volt esély.

A pályázatra négy pályamû érkezett. A bíráló bizottság - egy ellenszavazattal a 2. számú pályamûvet javasolta. Az Akadémia I. osztálya a javaslatot elfogadta. A borítékot ezt követõen bontották fel. Az MTA 1902. évi közgyûlésének jegyzõkönyvébõl kitetszõen így vált ismertté: a Gorove-díj ez évi kitüntetettje Jászi Oszkár.³⁰ A pályamû elsõ kiadása - rövid értékelésére késõbb visszatérünk - a Társadalomtudományi Könyvtár köteteként jelent meg 1904-ben.³¹

Reményei azonban megalapozatlannak bizonyultak. Magántanári kérelmét a Bölcsészettudományi Kar sem fogadta: a jegyzõkönyv tanúsága szerint nem volt hajlandó a szociológiát bölcsészkari tárgynak elfogadni.³²

1903-ban benyújtott ösztöndíj kérvényének sorsa habilitációs kérelmével rokon, s a fõbb szereplõk is érdemben azonosak. Az Ösztöndíj Tanács kérelmét a PPTE ÁJK-ra küldi meg véleményezés céljából. Ott a szociológiát "philisophiai" tárgyként minõsítik s ezért a kérvényt véleményezés céljából "átteszik" a BTK-ra. Ez viszont nem hajlandó a szociológiát a kar tárgyai közé felvenni.³³

Jászi Oszkár a történteket nem csak személyes kudarcként élte át. Harcát a szociológia elismertetéséért - mint ez írásunk korábbi részében dokumentálni igyekeztünk - a Huszadik Század indulásának pillanatától kezdve folytatta. A hazai kezdemények kiforratlanságával maga is tisztában volt, de a tudomány nemzetközi eredményeit elégségesnek tartotta ahhoz, hogy e tárgy egyetemi elismertséget kapjon.

Már 1900 decemberében kelt - korábban idézett írásában - a tudomány érvényessége melletti legfõbb érvként a szociológia nemzetközileg elismert - vagy általa annak vélt korifeusaira hivatkozik.³⁴

E tudósok hazai megismertetése céljából már a Huszadik Század elsõ évfolyamában jelentetnek meg külhoni szerzõktõl cikkeket. Csak példaként említjük: az elsõ számban közlik G. Simmel, a másodikban C. Bouglé tanulmányát.³⁵ A publikációk kiegészülnek az angol, francia, német nyelvterületen megjelenõ könyvek, folyóiratok, kritikai ismertetésével, szemlézésével. A Társadalomtudományi Könyvtárt is e cél szolgálatába állítják.³⁶

Maga Jászi oroszlánrészt vállal e munkából. A Huszadik Század korai évfolyamaiban folyamatosan közöl külhoni szerzõkrõl, folyóiratokról ismertetéseket. Nem kerülik el figyelmét René Worms Nemzetközí Szociológiai Intézetének évkönyvei, az Emil Durkheim iskoláját bemutató L'Année sociologique.³⁷ Ez utóbbi negyedik évfolyamának ismertetésébõl tudhatjuk meg, hogy Jászi már 1902-ben kapcsolatban állt Durkheimmel, aki hozzájárult A büntetõjogi fejlõdés két fõ törvénye címû tanulmányának magyarországi közléséhez.³⁸

A legitimációs stratégia része, hogy a folyóirat a szerkesztõ bizottság tagjai mellett - a belsõ borítón - minden számban közli a külhoni (és hazai) állandó munkatársak nevét.³⁹

Hasonló célt szolgálnak azok a publikációk, amelyek a szociológia külhoni egyetemi elismertetését dokumentálják. A Huszadik Század 2. évf. 2. számában közli a The American Journal of Sociology nyomán A szociológia tanítása Amerikában címû írást.⁴⁰

Utaltunk rá, milyen aktív Jászi a külföldi kapcsolatok építésében, mûvek bemutatásában. Ám, ha áttekintjük az 1900-1904 között recenzált mûvek jegyzékét nemcsak a mûvészeti (esztétikai) tárgyú írások sokasodása szimptomatikus, de - a tudományos mezõben maradva - a minden irányú tájékozódás igénye is.⁴¹ Tekintettel publicisztikai írásainak sokaságára, közéleti kötelezettségeire, egzisztenciális kérdéseinek megoldatlanságára - az ebbõl adódó konfúziókra visszatérünk -,lenyûgözõ munkabírása ellenére óhatatlanul idõzavarba került. S ennek következménye nemcsak egyes folyóiratok, mûvek - saját igényeihez s színvonalához mérten - elnagyoltabb, legalábbis reflektálatlan bemutatása, de határozott orientációs zavar is.

Természetesen "szervezési" nehézségek, netán pénzügyi zavarok is szerepet játszhattak abban, hogy 1902-ben megszakad a külföldi munkatársakkal való intézményes kapcsolatépítés. E valószínûsíthetõ okok, körülmények azonban nem magyarázzák azt a tényt, hogy Jászi akkoriban írt tanulmányaiban, monográfiáiban ezen szerzõk - így E. Durkheim, G. Simmel - által képviselt új megközelítésmódok "nem szüremlenek" be. Szerves társadalomelmélet⁴² címû írása arról tanúskodik, hogy Spencer néhány tézisének kritikai interpretációja ellenére érdemben belül marad a naturalista társadalomfelfogás korlátain, s e megállapítás a Szociológia regényrõl írt nagyobb tanulmányára⁴³ és - megváltoztatva a megváltoztatandót - Erkölcs és társadalom címû monográfiájára is kiterjeszthetõ.

Igaz, Jászi bevezetõnek szánt módszertani fejezetben specifikus társadalmi megközelítést ígér.⁴⁴ Az erkölcsöt is, a mûvészetet is e szellemben olyan "szociális termék"-nek tekinti, amely "a társadalom bizonyos korabeli állapotainak megfelelõen változó".⁴⁵

Az általa természettudományinak nevezett nézõpont elõnyét az ún. dogmatikus (értsd: metafizikus) nézõponttal szembeállítva abban látja, hogy "a társadalom hatalmas életnyilvánulásait" szemléli, azok összefüggéseit igyekszik meghatározni.⁴⁶

E kiindulópont valóban magában rejti egy sajátlagosan szociologikus megközelítés lehetõségét. Ennek feltétele - Jászi módszertani bevezetõje szerint is - az erkölcs és mûvészet koronként változó tényleges viszonyának elemzése. Ez hatalmas mentalitás-, vallástörténeti tényanyag rekonstrukcióját igénylõ feladat, mely meghatározott idõkeretek között realizálható. Ennek feltételei nem voltak adottak. Ez méltányolható, az azonban már visszalépésnek tekinthetõ, hogy Jászi az általa is érzékelt hiátust az evolucionizmus és az asszociatív lélektan korifeusaitól átvett elemzések segítségével kísérelte meg kitölteni. Az általuk idézett "tényeket" az újabb kutatások megkérdõjelezték, s módszerük sem bizonyult idõtállónak.⁴⁷

E. Grosse - úgy tetszhet - korszerûbb álláspontot képvisel. A mûvészet kezdetei címû mûve 1894-ben jelent meg.⁴⁸ Ám könyvét érdemben ugyanaz a kettõsség jellemzi mint Jásziét. Õ is kinyilvánítja a filozófiai (dogmatikus) megoldás terméketlenségét, s deklarálja a társadalmi tények, folyamatok természettudományos elemzése melletti elkötelezettséget. A történelmi rekonstrukciót azonban Ernst Grossénél is gondolati mûveletek helyettesítik. A mûvészet, erkölcs keletkezésével összefüggésben "mûvészi törvények" sokaságát állapítja meg. Ami pedig a tényanyagot illeti, nemcsak nem végzett terepmunkát, de mások kutatásainak szekundér elemzésére sem vállalkozik. A szellem általa konstruált "alakjait" spekulatíve jellemzi egy varázsszó, a Gefühlswert (érzelmi érték) segítségével, az egyik szellemi alakzatot deduktíve a másikból vezetvén le. Jászinál e kulcsszó: a belátás.⁴⁹

A mû érdemi elemzésére nem vállalkozhatunk. De talán e vázlatos jellemzésbõl is kitetszhet, miért értékelte többre Jászi Marx állambölcseleti munkáiról írt kritikai írását, s tekintette e több kiadást megért, akadémiai díjjal kitüntetett mûvet több évtized távlatából fiaskónak. "Ez a kötet, bár nagyon olvasták, sõt egy népies kiadása a munkások számára is megjelent, kevesebb örömet okoz ma, mivel fejtegetéseimet, az akkor domináns asszociatív lélektan túlságosan befolyásolta, bár a probléma elemeit sem hanyagoltam el teljesen. Igen, a régi könyvek nemegyszer vádirattá válnak ellenünk."⁵⁰

Az általunk jellemzett válságtünetek összefüggnek azzal, hogy Jászi - s ezen idõszakban Somló Bódog is - az evolúciós tan meggyõzõdéses híve. Részleges fenntartásaik a tan vadhajtásaival kapcsolatosak, Pikler Gyula belátásos elméletét tekintik kritikai elemzésük kiindulópontjának.⁵¹ A Huszadik Század hasábjain az evolúciós iskola redukcionizmusát radikálisan Szabó Ervin haladta meg: a természeti és társadalmi folyamatok egységének és különbözõségének árnyalt gondolati elemzését az õ vitacikkeiben találhatjuk meg.⁵² Ez fontos hozzájárulás volt a kognitív vonatkozások kimunkálásához, a tudományelméleti, rendszertani dilemmák megfogalmazásához. Ám Szabó Ervin nem a szociológia, hanem egy korszerû marxi ihletésû társadalomtudomány meghonosítását, kiépítését tekintette feladatának.

Szabó Ervin töretlenül megy a maga útján; ám az összes eddig érintett vonatkozás ismeretében is kérdéses; miért alapozza írásait Jászi nemzetközi mércével mérve meghaladott, második vonulathoz tartozó szerzõkre? Miért marad érdemben Jászi és Somló is foglya Pikler belátásos elméletének, sõt - 1902 után is - minden fenntartás ellenére támogatója Méray-Horváth zsákutcás "organikus szociológiájának"?⁵³
 

Induljunk ki egy általános, ám a professzionalizáció, az intézményesülés szempontjából különösen fontos összefüggésbõl.

Hat év tapasztalatait összegezve írja Tudomány és politika címû cikkében Jászi Oszkár: "Ami a differenciált társadalmakban inkább kivétel: az a kezdetleges, differenciálatlanabb társadalmakban szabállyá válik. A politika és a tudomány szinte egybeforr. A magasabb munkára hivatott emberanyag kevesebb, és az eltartásukra szolgáló eszközök csekélyebbek, semhogy a társadalom megengedné magának a differenciáció luxusát. S minthogy a valódi tudós a legfinomabb idegrendszer... csak természetes, hogy nem tudja nézni, hogy a körülötte lefolyó politika csupa népcsalás, csupa úri sport vagy szemérmetlen üzlet legyen, és arra törekszik, hogy tudományos igazságait az életben keresztülvigye."⁵⁴

Orosz, lengyel, olasz szociológusok példájára hivatkozik, majd így folytatja: "Természetes tehát, hogy Magyarországon a nyugati civilizáció e legfejletlenebb darabján még differenciáltabbak a viszonyok. Ezt a mai napig senki sem akarta észrevenni, mert a tudomány bár állandóan beavatkozott a politikába, azt csak mindig engedelmes szolgáló avagy az üzletben részesedõ financier, avagy a legjobb esetben a dekorált hazafias rétor tette. A tudomány politizálásáról csak azóta kezdenek gyászos énekeket, tüzes filippikákat vagy hazug rágalmakat írni, mióta végre-valahára akad egy pár ember nálunk is, ki anyagi érdekeivel és karrierjével nem törõdve - a népet jól felfogott érdekeire s a társadalmi fejlõdés jól megállapított törvényeire figyelmezteti."⁵⁵

Jászi e cikket a Társadalomtudományi Társaság legválságosabb idõszakában, támadások kereszttüzébe kerülve írta: fogalmazásai ezért érthetõen sarkosabbak. Ám a kérdés Jászit évek óta foglalkoztatja: bár a szerkezeti adottságok jellemzése érdemben nem változik, álláspontja a feszítõ gondok, ellentmondások következtében egyre árnyaltabb, ellentmondásosabb, ambivalensebb.

Jászi Oszkár - mint láthattuk - szinte a kezdetektõl egyaránt kötõdik, vonzódik a politikához és a tudományhoz. Ám az események sodrában egyre inkább érzékeli: e két tevékenység - a szociológia esetében is - nehezen egyeztethetõ össze. S nemcsak az elvtelen politikával. Szabó Ervinnek adresszálja a következõ sorokat: "Az az intellektuális meghasonlás pedig, amely közöttünk támadt, mégiscsak a tudomány és a politika kérdése, bármily formába öltöztessük is ezt a kérdést, mert mikor te így szólsz ... minden eszménél, minden igazságnál van erõsebb valami: az az eszme, amely az emberek lelkében él, az az igazság, amelyet elfogadtak... belõled nem a tudós szól többé, hanem a politikus, aki gyakorlati eredményeket akar elérni...

Igenis a tudós egyetlen tiszte: az õ igazságát hirdetni, tekintet nélkül azokra a balhiedelmekre, melyek a koponyákba befészkelték magukat - igen mereven, koncessziók nélkül..."⁵⁶

A tudományos munka egzisztenciális teltételeit is meg kellett azonban teremtenie. Ilyen irányú kísérletei - mint láthattuk - legalábbis 1904-ig nem a remélt módon oldódtak meg. Innen kétségbeesése, rezignáltsága, 1904 októberében írja Somló Bódognak "És én, kérdezed? Hidd el, egészen póz nélkül mondom - ez mellékes. Valahogy csak lesz, de úgy nem maradhat soká, ahogy most van, mert megbolondulok...⁵⁷

A minisztériumi évek egyetlen pozitív hozadéka egy féléves párizsi ösztöndíj volt. Jóllehet ennek "hivatalos" célja az agrártermékek "kiviteli relációjának" tanulmányozása, ideje javát egyetemek, könyvtárak látogatására fordította. Tapasztalatai témánk szempontjából is fontos konzekvenciák megfogalmazására ösztönözték.

Érdeklõdése a kezdeti idõszakban enciklopédikus. Bergson elõadásait hallgatja, tanul biológiát, közgazdaságtant; elhatározza, hogy beható kritika alá fogja venni a pszichológiai módszert.

Céltudatosan építi ki személyi kapcsolatait. Felkeresi La Dantec-et, Simiand-t, lehetõsége nyílik Durkheim meglátogatására. Érdeklõdése egyre inkább a szociológia problémáira összpontosul. Olvasmányélményei s ezek a találkozások rádöbbentik: a hazai szociológia provinciális; maga is lemaradt, tudományelméleti, módszertani elképzelései avíttak, kidolgozatlanok. A La Dantec-nél folytatott beszélgetés tanulságait summázva írja Somló Bódognak: "Szóval nagyon kétségbeestem. Mert az én lehetõségeimnek mérlege ez: semmi természettudományi ismeret. Semmi ténybeli szociológiai ismeret. Semmi munkamegosztás. Egy kínos hivatal. Tudományos adminisztráció. Ellenséges milieu. Kínos politikai elnyomottság. 30 esztendõ".⁵⁸

Elsõ kétségbeesésében fel akarja adni kutatási terveit,⁵⁹ szerencsére azonban a meggondolás - akkor és ott - csak hangulati impulzus. Mert levelét egy újabb hangulati hullámzást követõen így folytatja: "Pedig tudományos terveim erõsebbek, mint valaha. Ajánlom, olvasd el Durkheim Les régles de la methode sociologique címû könyvét. Sok ellenszenves dolog mellett sok okosat fogsz találni benne, s méginkább meg fogod érteni, milyen hihetetlenül tudománytalan úton jártunk eddig".⁶⁰

A hangulati hullámzásnál azonban erõsebb a megalkuvást nem ismerõ gondolati reflexió, mely visszatérõ mozzanata lesz e leveleknek.⁶¹ Ám a professzionalizáció és az intézményesülés kognitív alkotóelemeinek kikristályosodása szempontjából talán még jelentõsebbek azok a tézisszerûen megfogalmazott programelképzelések, melyek, túllépve az általános társadalomtudományi problematikán egy empirikus - mindenekelõtt történeti összehasonlító anyaggal dolgozó - szociológia megalapozását célozzák. E keretbe illenek Somlónak javasolt kutatási elképzelései: "Ennek kapcsán egy tervem volna, feltéve, hogy Te is induktív, természettudományi alapon akarsz dolgozni - adatokkal, összehasonlításokkal, kísérletekkel -, azt gondolnám, hogy egy kollektív munka mindkettõnkre áldásos volna. Így képzelem:

Mindkettõnket legjobban izgat a vallási szociológia... Ezt a teret pedig meghódítani nem lehet holmi introspektív okoskodással, hanem szigorúan induktív úton (Durkheimet olvasva te is rájössz, hogy mire gondolok).

Rengeteg anyag volna feldolgozandó. Egy ember el sem bírhatja. Itt is egész sereg fiatal ember dolgozik rajta. Hátha együttes erõvel mennénk neki. Közös tervvel és munkamegosztással... (A kollektív munka gyakori, ami természetes, ha az ember felhagy a filozófiával).⁶²

Somló Bódog válaszlevelét nem ismerjük, ám Jászi viszontválaszából kitûnik: barátját ezen idõszakban hasonló problémák, kételyek foglalkoztatják⁶³. Somló egyébként késõbb realizálja e tervét, s megírja talán legjelentõsebb szociológiai opuszát⁶⁴.

Jászi egyébként - mint e levélbõl is kitetszik - egyre határozottabban koncentrál a szociológia problémakörére. A kultikus Spencer-kép alapjaiban rendül meg. Durkheimnél tett személyes látogatása után veti papírra a következõket: "A természettudományi ismeretek hiánya miatt talán nincs ok a kétségbeesésre. Nagyobb baj tulajdonképpen szociológiai készültségünk siralmas állapota. Errõl Durkheimnél tett látogatásomkor szomorúan gyõzõdtem meg. Rendkívül sokat tudnak ezek az emberek. Egy egész sereg könyvük van, melyeknek létezésérõl nekünk sejtelmünk sincs, egy egész sereg törvényszerûséget tekintenek végleg - induktíve - megállapítottnak, melyekrõl mi jóformán nem is hallottunk. D. szerint Spencer vallásszociológiája- Pikler és mi szerintünk is a rendszer egyik legszilárdabb oszlopa - pur enfantillage; mely felett ma már minden kutató napirendre tért, s minden szakember mint értéktelen lomot eldobott. Miért? Azért - mondja D. -, mert Spencer nem ismert egy csomó tényt, melyek ma a vallásszociológia alapindukcióit képezik."⁶⁵

Maga Jászi Durkheim kollektív reprezentációs tanát egyoldalúnak tartotta, s konzervatívnak ítélt világlátásával sem rokonszenvezett⁶⁶. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy mindent igyekezzen a mestertõl és tanítványaitól megtanulni, ami az általa érzékelt új paradigma megtanulása szempontjából lényeges⁶⁷.

S egy újabb Durkheim mûvet - a Társadalmi munka megosztásá-t javasolja áttanulmányozni. Soraiból kiderül, hogy az 1893-ban megjelent mû megtalálható Pulszky Ágost hagyatéki könyvtárában⁶⁸ (Pulszky 1901-ben halt meg). Egyébként e könyvet is "ellenszenvesnek", ám igen "hasznosnak" minõsíti: "Látni fogod, hogy milyen más módszer ez a miénk. Hogy törekszik objektivitásra és precizitásra. S mennyit tudnak..."⁶⁹

Alig két héttel késõbb, a további stúdiumok hatására úgy érzi, hogy az a kettõsség ,amelytõl egyébként Szabó Ervint már korábban óvta, de amely munkásságában s gondolatvilágában Párizsban is megõrzõdött (Szabó Ervinhez írt levelek sorában körvonalazza egy új demokratikus szocializmusnak, szocialista párt programjának fõbb jellemzõit),⁷⁰ nem tartható: egzisztenciális döntés elõtt áll. "Hazatérve nekem végleg választanom kell majd Tudomány és Politika között... Ugyanis rájöttem, hogy tudományos munkám eredménytelenségének egyik oka abban állott, hogy a lelki állapot, amelyben dolgoztam, a tudományos munkára alkalmatlan volt! Világosabban: oly balgán jártam el, mint ahogyan a fizikus tenné, ha dobpergés és ágyúszó közepette akarná az akusztika törvényeit tanulmányozni. Lehetetlenség. A szociális érzetnek viszonylagos nyugalma nélkül nem lehet szociológiát csinálni.

Vagy képes leszek magamat a politikától izolálni, vagy nem leszek képes tudományosan dolgozni. A lélek viszonylagos derültsége a tudomány nélkülözhetetlen elõfeltétele.

S mit tettem én? Politikai érzelmektõl megfeszülõ szívvel és gyûlölettel megfeszülõ kézzel - kutattam?

S vigyázni kell. Sorsunk ezekben az években dõl el. Negyven év felé módosíthatatlan gépek leszünk mindannyian. Forradalmi vagy tudományos gép leszek-e? Ezen kell majd törni a fejem. Bármily fájó is: Egy tudományos gép egyre inkább lehetetlen konstrukció a mi korunkban."⁷¹

Leveleiben - mint annyi nyugat-európai magyar utazóéban - érthetõen az újabb impressziók új hangsúlyokat alakítanak, az új kihívások új sebeket tépnek fel. Mi azonban témaválasztásunkból következõen - bármily izgalmas is e folyamat - Jászi sokfelé ágazó gondolatait, felfedezéseit, hangulati változásait nem követhetjük nyomon. Feltett kérdéseinkre választ keresve azt igyekeztünk párizsi leveleivel dokumentálni: Jásziban épp e kihívások, fájdalmas tanulságok hatására körvonalazódtak gondolatilag azok a tudományelméleti, módszertani tanulságok, melyek a hazai társadalomtudományban fordulatot jelentõ új, releváns szociológiai gondolkodás- és beszédmód megalapozósához kiindulópontot jelenthettek volna. Jászi - 1905 táján úgy tûnt - vállalkozásában társakra talál. Somló Bódog gondolkodói habitusa, politikai érintettsége más, ám pályájának ebben a szakaszában, ha a részletekben nem is, számos ponton egyetértett Jászi következtetéseivel.⁷² Érdeklõdése a tízes években azonban egyértelmûen a jogbölcselet felé fordul, s bár kapcsolatuk nem romlik meg: az újkantiánus világlátás vonzásában a szociológiától eltávolodik. Szabó Ervin útja - mint erre utaltunk - másfelé vezetett, jóllehet intellektuális kötõdésük változatlan maradt. Ugyanakkor ezekben az években tehetséges fiatalok egész sora csatlakozik a Társasághoz: publikációikból kitetszõen megvolt az érzékenységük, felkészültségük, hogy e fordulat végrehajtásában társakká váljanak. Braun Róbert, Leopold Gusztáv, Szende Pál neve említendõ elsõ sorban.

A képhez hozzátartozik: a Társaság prominensebb tagjai közül Pikler Gyula, aki a válságos korszakokban közéleti kérdésekben tanítványaival tartott, Jászi reflexióit, éles kritikai megjegyzéseit - a levelekbõl (s mûveibõl) kikövetkeztethetõen - nem tudta elfogadni.⁷³

Jászi Oszkár késõbbi pályáját és tudományos munkásságát ismerve azonban meg kell állapítanunk: a finom érzékenységgel megkonstruált, s a magyar szociológia szaktudománnyá válásának folyamatában elõlegezhetõen fordulatot elõidézõ tudományépítõ programot Jászi nem tudta kivitelezni.

Figyelemre méltó, s következik Jászi szenzibilitásából, hogy miközben - mint látni fogjuk - önmagát is legyõzve gyûjti az új ismereteket, idõszakosan felerõsödnek benne magában is az elgondolások, tervek kivitelezhetõségével kapcsolatos kételyek. Már március 15-i levelében találkozhatunk szkeptikus, a fatalizmus határát súroló sorokkal. Úgy ítéli meg, hogy a honi miliõ nem kedvez sem a nagy mûvészetnek, sem a nagy tudománynak.

"Mert a milieu felemel és öl. Mert éppúgy, amint nem produkálhat a magyar A. France-okat, csak Herczegeket, éppúgy nem produkálhatott Pasteuröket csak Petrikeket. És így tovább."

"A mi életünk, barátom, csak torzképe egy nyugati életnek.

S hol a vigasz? Csak egy egészen kozmikus felfogásban. Abban, hogy a kozmikus mechanizmusban éppen csak ezt a szerepet játszhatjuk."⁷⁴

S hogy lehet-e egyáltalán oldani ezt a meghatározottságot? A válasz rímel a pozitív programként megfogalmazott elképzeléssel, de ez alkalommal keserû, önironikus: "Specializálódni kell a lehetõségig. Lehetõleg jó szociológiai géppé kell válni. Felhagyni politikával, hivatallal, lapok szerkesztésével, tudományos adminisztrációval, udvarlással". S abban is kételkedik, hogy alkatilag alkalmas erre az önmegtatóztatásra.⁷⁵

Ám néhány héttel késõbb legszemélyesebb megoldatlan egzisztenciális viszonyaival összefüggésben visszatér a kérdésre. Miliõ, alkat - mint korlátok - szembesülnek a tudomány fejlõdési trendjeibõl következõ feladatok nagyságrendjével. Hangulata depresszív; de az adott összefüggésben nem lelkiállapotot kívánok jellemezni, hanem szociológiai tényt, mely értelmezhetõvé teszi Jászi hangulati hullámzásának társadalmi okait. S ezen okok, motívumok számbevétele nemcsak Jászi pályáját teszi értelmezhetõbbé, de azt is, hogy a tudományfejlõdési dilemmáinak pontos érzékelése ellenére mi akadályozta Jászit a konklúziók levonásában, a professzionalizáció hazai végigvitelében. "Igazán talán még soha ennyire nem leltem helyemet, mint most e sötét órák idején - írja 1905. március 6-án Párizsban. - Folytassam a tudományt, de mikor:

1. épp iduktív, tárgygyûjtõ, objektív összehasonlító módszer, mely a lehetõ legnehezebb a mi kezdetleges milieunkben?
2. mikor az én szerencsétlen impresszionista természetem legkevésbé éppen ezt a módszert bírja meg;
3. mikor látnom kellett, hogy biológiai mivoltomban tökéletes ellentéte vagyok annak az embertípusnak, amit nyugaton tudósnak szoktak nevezni;
vagy a politika felé forduljak végképp? Mikor
1. a gazdasági és szociális elõfeltételek még aligha teszik lehetõvé
2. a politika sehol annyira nem megkötött valami, mint éppen nálunk, s hogy mily kevéssé elégítene ki a politikai paktálás - avagy az örökös forradalmi tárogató.

S mindehhez a hivatal rémes gondolata. Mi az istennyilát tegyen az ember ilyenkor? Még a docentura volna az egyetlen megoldás. Ekkor taníthatnék legalább, ha magam nem is tudok semmit. (Irtózatos Te, hogy mennyire tudatlanok vagyunk mi otthon valamennyien! Szégyen tudós emberekkel találkozni is. Egy pár kényelmes, tudományos sablonba beszorítva jár az eszük: belátás, kiválasztás, alkalmazkodás, osztályharc stb. De halovány fogalmuk sincs a tényekrõl. Sem történelmi, sem etnográfiai, sem jogi, sem erkölcsi, sem egyéb tényekrõl!

Pedig hát nem loptuk az idõt, nem henyéltünk, megvolt bennünk a tudomány szomjúsága is: honnan ez az irtózatos állapot?

Hát onnan van, hogy ugyanazon mag minõségébõl az egyik talajon gyönyörû lombos fa, a másikban hitvány vesszõcske lesz.

A docentura emellett biztosító szelep volna a politikával és a külvilággal szemben. De nincs rá semmi kilátás..."⁷⁶

A megfogalmazások sarkítottak, s bizonyos pontokon vitathatóak. Nincs abban igaza, hogy - visszautalván egy korábbi levelére - "éppúgy, amint nem produkálhat a magyar A. France-okat, csak Herczegeket, éppúgy nem produkálhatott Pasteuröket, csak Petrikeket". Ady Endre, a költõ és publicista ugyanúgy mérhetõ Anatole France életmûvével, mint Eötvös Lorándé Pasteurével. Goldzieher Ignác etnográfiai, vallástörténeti orientalisztikai anyagismerete - hogy társadalomtudományi példára is hivatkozzunk - kibír bármilyen nemzetközi összehasonlítást.

Ám az õ példájuk nemcsak cáfolja, de egyidejûleg igazolja is Jászi állítását. A. France számára természetes keret volt a polgári életforma, Ady hajszolt garabonciás; Durkheim egyetemi karrierje érdemben töretlen, Goldzieher nagy nemzetközi elismertsége ellenére sem kap idõben katedrát, s jóllehet az Akadémia tagjai közé választja, kenyerét az Izraelita Hitközség kiszolgáltatott tisztségviselõjeként kénytelen megkeresni; Eötvös Loránd, úgy tetszett, mindent megkapott, amit megkaphatott, ám távozása az Akadémia élérõl példázza: még mágnásként, Eötvös József fiaként, világhírû tudósként sem kérdõjelezhette meg a konzervatív-nemesi nemzeteszményt, s a továbbélését szolgáló idolumok "érvényességét".

S minél közelebb esett egy tudomány tárgya a politika manipulációs területéhez, annál nehezebb volt szubsztanciális kérdésekben a "perújrafelvétel", az állagvédõ konstrukciókkal szemben új paradigmák tudományos meghonosítása, legalábbis az "álladalom" által közvetve "felügyelt" intézményekben. S ez az állítás egyértelmûen vonatkoztatható a szociológiára, mely bármennyire célul tûzi ki, hogy értékmentes marad a tények értelmezésében, gyúanyaggal telített társadalmakban, ahol még a látszatok, a szakrális relikviákként kezelt dekórumok is fontos legitimáló faktorok, a látszatokat "átszakító", a dekórumokat festett díszletként bemutató tények destrukciónak, az õket bemutató kutatók (NB költõk) gyökértelen nemzetellenes "elemeknek" minõsülnek". E jelenséget Ady Endre írta le a legkifejezõbben. "Rajtunk, agyunkon a gondolati terror. A régi, az õsi, amely alatt összeroskadt Apáczai Csere János. Másutt is van harca a gondolatnak. De másutt gondolat harcol gondolat ellen. Nálunk a gondolat ellen a gondolatiszony."⁷⁷

Jászi életpályáján a Párizsban eltöltött fél év - bármily mély nyomokat hagyott is benne - csak intermezzónak bizonyult: hazatérését követõen politikai-közéleti konfliktusok halmozódásával szembesül: 1905-ben megalakul a Szabadgondolkozók Magyarországi Egyesülete; létrejön az Általános Titkos Választói Jog Ligája; a Társadalomtudományi Társaság korábban már említett belsõ válságának személyét érintõ következménye: a Társaság vezetésében, a Huszadik Század szerkesztésében az általa szorgalmazott Társadalomtudományok Szabad Iskolájában fokozottabb szerepvállalásra kényszerül. Az ezekben években írt publicisztikái nemcsak mûfaji remeklések, de a szociális kérdések, a nemzeti, nemzetiségi probléma iránti érzékenységét megõrzõ demokratikus alternatíva máig érvényes alaprajzát is tartalmazzák⁷⁸. Késõbb páholyalapító a szabadkõmûves mozgalomban,⁷⁹ 1907-ben pedig már egy új párt - a Radikális Párt programját körvonalazza a Huszadik Században, jóllehet a párt alapítására csak késõbb nyílik lehetõség⁸⁰. S mindez nem belsõ vonzalmai ellenére történik. Igaz, a tudományos tevékenységgel sem szakít, a szociológia iránti érdeklõdése is töretlen. A nagy igényû tervek megvalósítása azonban elnapolódik. Kettõs kötõdése tehát változatlan, de érzékeli: a szociológia körül dúló háború gyermeke "a szociális háborúnak"; a politika vonzása erõsebb, s Ady szavaival szerepét itt is csak "muszáj Herkulesként" játszhatja el... "Óh, a tudomány! Félek, hogy örökre elszakadok tõle s talán anélkül, hogy a másik téren kellõ eredményt érhetek el. Oly lobogással izzanak bennem a politikai energiák, hogy talán felégetnek egy napon."⁸¹ A hangulatok látszólagos vagy valóságos hullámzásai nem egyszerûen személyiségjegyeibõl következnek, történetünk lényegével, a megkésett modernizációval, az értelmiségi, ideológiai, tudományos mezõ strukturális sajátosságaival kapcsolatosak. Az indusztriális társadalom pozíciói gyengék, a rendies értékrend konzervatív képviselõi új erõre kapnak: ha valaki radikális politikai-tudományos elveket képvisel, s nincs vagyoni háttere, egzisztenciális viszonyai is törékenyek. A szisztematikus kutatómunkának túl a politika szívóhatásán - e körülmény sem kedvezett.

S valóban, Párizsból való hazatérését követõen - a politikai harcok kiélezõdésétõl nem függetleníthetõen - megélhetési körülményei rosszabbodnak. Miután a Földmûvelésügyi Minisztériumban helyzete egyre tarthatatlanabb, különbözõ állásmegoldásokkal kísérletezik.⁸² Ám egyetlen terve sem realizálható, ezért úgy dönt, nyugdíjaztatja magát, s vállalja a "szabadon lebegés" kockázatát.⁸³ Ez az elképzelése sem a hivatali reglément szerint valósult meg, a végkielégítésnek megfelelõ összeget egyetemi tanári fizetésébõl Somló bocsátotta Jászi rendelkezésére.⁸⁴

A körülményekkel dacolva s minden hangulati hullámzás ellenére Jászi a legviharosabb években is ír, új tudományos terveket szõ. Tanul agrárszocializmust, közgazdaságtant, történelmet.⁸⁵ Tehetsége léptékét, meghökkentõ lényeglátókészségét, valóságérzékenységét egy-egy reflexiója is jól érzékelteti.⁸⁶

S szociológiai stúdiumait is folytatja. A demokrácia jövõjével kapcsolatos tanulmány szolgál stúdiumai keretéül tanulmánya megírásához. Közvetlenül Párizsból való viszszatérését követõen dolgozik ezen opuszán, s az áttanulmányozott könyvek és a velük kapcsolatos reflexiók azt sejtetik, hogy teoretikus pozíciójában az elmozdulások ellenére döntõ fordulat nem következett be. S e körülményt a torlódó gondok, az idõhiány önmagában nem magyarázza. Így miközben határozottan eltávolodik egykori mestere belátásos elméletétõl, s Méray-Horváth rendszerét is tartózkodóbban ítéli s meg, változatlanul az organikus szociológia egy változata mellett kötelezi el magát.⁸⁷

A következõ években érdeklõdése egyértelmûen a közgazdaságtan, a gazdaságszociológia felé fordul. Ennek stációit felkutatni, részleteiben elemezni, nem e dolgozat feladata. Ám a studírozott mûvek azt tanúsítják, hogy Jászi saját mûvein dolgozva változatlanul nem az általa Párizsban megismert európai élvonalat tekinti vonatkozási keretnek. Mert Sombart, Loria, Büchner, akikre 1906 márciusában is mint "saját szellemi jövõjére" utal, még a születõ német szociológiában is másodvonalat jelentenek⁸⁸, mércének az adott helyzetben mégis õket tekinti, Simmel, Tönnies, Leopold von Wiese, Max Weber mûvei változatlanul látókörén kívül maradnak, s alábbhagyott a Durkheim-kör munkássága iránti figyelme is.⁸⁹

Valószínûsíthetõen attitûd, szerepértelmezés, idõhiány együttesen magyarázzák. hogy azt a kognitív igényességet, mely párizsi tartózkodása során írt meditációit olyannyira áthatotta, újabb szociológiai stúdiumaiban nem tudta kamatoztatni.

Hogy e teoretikus kiindulópontok alkalmatlanok voltak - a hazai szociológiai kutatások professzionalizációját, intézményesülését megalapozó kognitív vonatkozások kimunkálásához, azt jól mutatják Jászi 1908-ban publikált brosúrájának: Mi a szociológia? kulcsfogalmai.⁹⁰ A probléma nemcsak azzal kapcsolatos, hogy a naturalizmus vadhajtásainak bírálata ellenére változatlanul nem sikerült - s az elõzmények ismeretében nem sikerülhetett - a szociológia fogalmi apparátusát világosan elhatárolni a rokon tudományok nyelvi univerzumától, hogy továbbá a világos fogalmi megjelöléseket metaforák, analógiák helyettesítik, hanem azzal is, hogy a magyar társadalom publicisztikájában oly pontosan jellemzett szerkezeti-mentális sajátosságainak elméleti igényû értelmezésére nem vállalkozik.⁹¹
 

A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés címû monográfiája 1912-ben jelenik meg, ám Jászi már egy 1908-ban megjelent tanulmányban körvonalazza készülõ mûvének fõbb téziseit. Tanulmánya a Huszadik Század választójogi különszámában jelent meg, így érthetõen a nemzetiségi politika dilemmái köré fókuszálja mondanivalóját, s nem egy készülõ hipotézisének kifejtését tekintette elsõdleges feladatának. A cikk mégis nemcsak Jászi nemzetiség-felfogásának legfontosabb alapelveit tartalmazza, de adat- és anyagkezelése elõlegezi a négy évvel késõbb megjelenõ mû módszertani-mûfaji jellemzõit⁹³.

A Galilei körben 1911 januárjában tartott elõadásában - három év kutatási eredményeire, a politikai gyakorlat új tapasztalataira alapozva már részletezõbben, árnyaltabban fejti ki a nemzetiségi ellentéteket kiváltó, illetve aktuálisan befolyásoló szociális konfliktusokat, értékkollíziókat.⁹⁴ Ezek: a feudalizmus (feudális társadalmak) zártsága - versus az indusztriális társadalmak nyitottsága; a jelölt struktúrákat jellemzõ önellátás - versus fokozódó integráció; közjogi kirekesztettség - versus emancipáció; az államnyelv kizárólagossága - versus annak az elvnek az érvényesítése, hogy "jó iskola, jó közigazgatás, jó bíráskodás csak az lehet, melyet a nép saját nyelvén kap."⁹⁵

Ezekkel a dichotómiákkal hozza kapcsolatba az államalkotó nemzetek magatartását, az ébredõ nemzetiségekkel szemben folytatott politikájuk két rendszerét "a feudális nemzetiségi politikát", amelyet az erõszakos asszimiláció jellemez, illetve az indusztrializmus nemzetiségi politikáját, amelyet a liberális nemzetiségi politikával azonosít.⁹⁶

A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés címû monográfia gazdag történeti statisztikai tényanyagra, elméleti irodalomra, a jogintézmények összehasonlító elemzésére alapozva jeleníti meg e trendeket: struktúrák, rendszerek, politikák, hitek és hiedelmek bonyolult szövõdményeit. Könyvének alapkonklúziói rárímelnek a predikcióként kifejtett tézisekre, állításait idõben és térben argumentálva. Minden eddigi munkájánál módszeresebb, tényszerûbb A nemzeti államok kialakulása és a nemzeti kérdés; idézett cikkeibõl, levelezésébõl jól nyomon követhetõ: Magyarország minden nagyobb nemzetiségi csomópontján megfordult; a munka folyamatában az impressziók elméleti problémákká fogalmazódtak, s ha a feltételek által behatárolt módszeres adatgyûjtés nem is eredményez mérhetõ adathalmazt, a benyomások elméleti-történeti stúdiumait életessé teszik. Jászi sikeresen kísérelte meg egy társadalmi fenomén egyidejû genetikus és strukturális vizsgálatát, a deduktív-induktív megközelítés kombinációját, az objektív történések és társaslélektani reflexek szembesítését.

A monográfia érdemi, tartalmi elemzésére nem vállalkozhatunk. A Jászi hazai földön írt kétségtelenül legjelentõsebb tudományos vállalkozásával kapcsolatos néhány dilemmát e dolgozat céljaival összhangban kívánjuk értelmezni.⁹⁷

Jászi könyve nem szorul védelemre, hazai földön ezekben az években nem született e témakörben anyaggazdagabb, érvényesebb vállalkozás. Monográfiája megírásának körülményei szinte ideáltípikusak. A krónikus idõzavart az intézményi háttér hiányán túl magyarázza Jászi politikai, társadalmi elkötelezettsége is. Az a remény, hogy 1905-1906 viharos idõszakát életében nyugodtabb korszak követi, újólag megalapozatlannak bizonyult: 1907-ben körvonalazza egy Radikális Párt programját⁹⁸; szervezi a választójogi mozgalmat, változatlanul õ a Társaság és a Huszadik Század motorja, szellemi vezetõje. E sokirányú elkötelezettség kétségkívül nem könnyítette meg a módszeres, folyamatos kutatást.⁹⁹ Jászi azonban nem adja fel: a nemzetközi kritika számára is elfogadható mûvet, nem tudományos pamfletet kíván írni.¹⁰⁰ Ennek érdekében megkísérli a legalább idõleges visszavonulást. Az elméleti-történeti fejezetek igényes megírása érdekében 1911-ben több idõt tölt a honi könyvtárakban s külföldi tartózkodásai során kutat a British Museum-ban, a bruxelles-i lnstutit Solvay-ban és a berlini Königliche Bibliothékban.¹⁰¹ Itt kezd hozzá a mû megírásához.

E monografikus mûben az írásait jellemzõ elemzõkészsége a fogalmi keretek gondos konstruálásával társul, s a fogalmak - eltérõen elsõ monográfiáitól¹⁰² - nem egy alapvetõen logikai konstrukció megalapozásául szolgálnak, hanem a hatalmas helyenként már a mû kereteit szétfeszítõ - történelmi, jogi, statisztikai tényanyag konzisztens rendezõelvéül szolgálnak.

E szempontból különösen impresszionáló a nemzetiség és a vele rokon fogalmak distinkciója.¹⁰³ A törzsszövetség, nemzetiség, faj, nemzet, nemzetállam definiciója a kurrens források kritikai igényû elemzésére alapozva - idõtállónak bizonyultak: az újabb kutatások, elméleti összegzések pontosították, egyes vonatkozásokban kiigazították, ám érdemben nem cáfolják Jászi elméleti alapvetését.¹⁰⁴

A történeti forrásanyag már egyenetlenebb, s e fejezetek fogalomhasználata is problematikusabb: Jászi ezek jellemzése során korántsem támaszkodik olyan széleskörûen a történeti-szociológiai irodalom új eredményire, mint a bevezetõ fejezetben. E szempontból talán a legproblematikusabb a feudalizmus fogalmának értelmezése, a magyar feudalizmus jellemzése.¹⁰⁵

A kérdés történeti bevezetése mégis fontos funkciót tölt be s a bonyolult történeti képzõdmények történeti-szociológiai megközelítésének lehetõségét dokumentálja. Jászi ugyanis azt meggyõzõen érzékelteti, hogy a nemzetek (nemzetiségek) kifejlõdése minden változatosság ellenére a polgári-indusztriális társadalmak megjelenésének törvényszerû kísérõtünete, hogy "a nemzetek, nemzetiségek ébredése egyetemes fejlõdéstörvény"¹⁰⁶, s hogy ebbõl következõen a nemzeti kultúrák, a nemzetiségi jogok, az új azonosságtudat konstituálására irányuló mozgalmak "nem valami éretlen nacionalizmus megnyilvánulásai...", hanem "olyan élettörekvés, amely nélkül nép tartósan nem élhet meg"¹⁰⁷.

Ma már tudjuk: e folyamatokat nem természettörvény jellegû hatásmechanizmusok alakítják; az unilineáris fejlõdés víziója gondolati konstrukció. Jászi pozitivista történelmi látásmódja mégis segített pontosabban érzékeltetni egy, az Osztrák-Magyar Monarchiában valóban visszafordíthatatlan folyamatot: a birodalom népeinek nemzeti-emancipációs törekvéseit s az ezek letörésére irányuló állami elnyomó politika távlattalanságát. S ez a sokoldalúan illusztrált tézis a könyv gondolati megalapozásában akkor is fontos szerepet játszott, ha Hanák Péter finom jellemzése szerint "a történetiség inkább csak homlokzat, ornamentum volt, s nem szilárd fundamentum"¹⁰⁸.

A történelmi irodalom feldolgozása során azonban Jászi a történeti-genetikai megközelítésbõl adódó lehetõségeket valóban csak részben tudta realizálni. Az ideál- vagy reál-típusok konstruálása, módszeres összevetése helyett - jóllehet erre is tesz kísérletet - a gazdag tényanyag extenzív bemutatására vállalkozott, s ez az út ingoványos. A dilemmát a mû írása közben maga is érzékeli. 1911-ben írja Somló Bódognak Berlinbõl, ahol épp a Königliche Bibliothekban dolgozik a mû végsõ megformálásán: "Könyvem halad, de oly óriási méreteket ölt, hogy nehéz lesz egy kötetbe beleszorítani. Ismét egy régi baj: a munka egész problémakomplexummal nõtt: államalakulás, asszimiláció, nemzetiségi kérdés. Volna jó négy kötetre való anyagom. Ez szükségképpen pontatlanságokra vezet. Mégis azt hiszem, hogy úgy dedukcióimban, mint a rendkívül széles induktív kutatásokban ki fogom állhatni a nyugati kritikát."¹⁰⁹

Érzi a dilemmát - de mint az idézett levél utolsó sorai is sejtetik - a megfelelõ következtetést nem vonja le. Nincs szakmai közege, ahol a nyersfogalmazványt disputa tárgyává tehetné, ideje is kevés. Csonkításnak érezné a tömörítést, a kitérõk elhagyását. S a könyv bevezetõjében nem annulálva kételyeit, ideológiát kerekít az extenzív anyagkezelés indokolásához. "Persze az az út, melyet így meg kell tennem, sokkal hosszabb, fáradságosabb volt, pláne olyasvalakinek, aki nem szakember a történelemírás mezején. Lehet az is, hogy a probléma megszûkítése elõmozdította volna a tájékozódás biztonságát, sõt javára vált volna a részletek pontosabb kidolgozásának is, de annak, aki meg akarja ismerni a világot, többet ér egy nagy földdarabnak, ha kissé forszírozott beutazása is, mint lassú vándorlás egy kis területen."¹¹⁰

A történeti rész - mint említettük - nem homogén. Ott, ahol a bevezetõben kifejtett fogalmi jellemzõket nemcsak szemlélteti, de a történeti anyag segítségével megkísérli a típusok konstruálását is - lásd például "A szoros értelemben vett nemzetiségi kérdés és az asszimiláció problémája" címû részt -, s a tények szemléltetõ bemutatását érdemi analízis váltja fel, kitapinthatóvá válnak a típusok segítségével modellált fejlõdési változatok szociológiai, társaslélektani vonatkozásai.¹¹¹

Mûvének legéletesebb, problémagazdagabb része a magyarországi nemzetiségi törekvések fõ irányaival, az erõviszonyokkal, illetve a nemzetiségi kérdés jelenével foglalkozó fejezetek, különösen a nemzetiségi sérelmek általános természetét, konkrét tartalmát, a kényszermagyarosítás következményeit tagoló oldalak. Jászi itt történelmi munkák mellett felhasznál népszámlálási adatsorokat, statisztikai évkönyveket, közigazgatás-, város-, oktatástörténeti szakmonográfiát. Elemzései másodelemzések, de eredeti szempontjait ezek segítségével számos összefüggésben egzakt módon argumentálja.¹¹²

Részletezõ elemzés bizonyíthatná e megszorítás indokait. Témánk összefüggésében itt csak azt emelhetjük ki: e fejezetek kritikai hevülete s a bevezetõ fejezetben elõlegezett logikai-módszertani szigor nem minden kérdés kifejtésében ötvözõdik szervesen. Míg a magyar, illetve nemzetiségi jelenlét bemutatása települési típusok, régiók, foglalkozási ágak, gazdasági potenciál szempontjából statisztikai adatsorok tényszerû elemzésén alapul, s maguk e tények bizonyítják a deformáltságot - mai terminussal: a gazdasági, politikai, kulturális tõke aránytalan, konfliktusgerjesztõ eloszlását -, addig egyes fejezetrészekben publicisztikai fordulatok helyettesítik az argumentációt. Lásd a csernovai vérengzés, a nyitrai politikai bûnper, vagy a Podebradnak elkeresztelt cseh falu körüli anomáliák leírását.¹¹³

Vállalva a kritikai szociológia megalapozásának misszióját, Jászi tudatában volt a csapdahelyzetnek, melybe a kritika túlfeszítése esetén ugyanúgy belekeveredhet, mint annak eltompítása esetén. "Bizonnyal fognak akadni professzoros elmék, akik meg fogják róni az esztétika bensõ átélésének azt a módszerét, melyet néhányszor oly célból alkalmaztam, hogy a nemzetiségi dráma egész skáláját is feltárjam azok elõtt, kiknek életcélja a társadalmi javítás és tökéletesítés munkája."¹¹⁴ Gyakori utazásai a nemzetiségi vidékeken ehhez gazdag tapasztalati anyagot szolgáltattak, s a jelennel foglalkozó fejezetek életessége ezen tapasztalatoknak s beállítódásnak köszönhetõ.

Aki azonban ezen az úton jár, az paradoxonba ütközik: ezt a csapdahelyzetet a normatív szociológia mûvelõi nem kerülhetik meg: iránymûvet írni nem lehet oly módon, hogy a kritika ne sértse a szigorú tudományos mûvel szemben támasztható "irányzatosság nélküli vizsgálódás követelményeit".¹¹⁵

Az "iránymû", illetve az "irányzatosság nélküli", szigorúan tudományos vizsgálódás következményeinek egyidejû érvényesítésébõl adódó nehézségekre könyve bevezetõjében Jászi maga is utal¹¹⁶, ám nem a tudományelméleti-módszertani vonatkozásokat emeli ki, hanem az elvontság és a prakticizmus veszélyét (vádját), illetve a problémák fontossága okán felduzzadt anyag szerkesztése során jelentkezõ nehézségeket. Majd hozzáteszi: "ennek következtében olykor egész fejlõdési sorokat úgyszólván csak sejteni lehetett és részletekbe is csak ritkán mehettem."¹¹⁷

A fejlõdési ív elnagyolása, a részletek nem kellõ kimunkálása, utat nyit a politikai vonzalmakon alapuló jövõkép felülkerekedésének. A "feudális" és "indusztriális" nemzetiségi politika dichotómiájának felvázolása e könyvben például elõfeltételezéseken alapul, és sokkal inkább tekinthetõ politikai hitvallásnak, mint szociológiai elemzésnek.¹¹⁸ Oszthatjuk Hanák Péter véleményét, aki a monográfia úttörõ jelentõségét messzemenõen elismerve Jászinak az "indusztrializmus politikájával" kapcsolatos feltételezését "a felvilágosodás és a pozitivizmus kései hajtásának" nevezi. A klasszikus liberális utópia megfogalmazásában "Jászit nem a nemzetiségi mozgalom fejlõdéstendenciáját, mozgató erõit alaposan ismerõ tudós kritikus racionalizmusa vezeti, hanem saját ideális programját a jövõ realitásaként elfogadó politikus hite."¹¹⁹

Úgy véljük, ez, s nem az értékszempontok határozott képviselete Jászi mûvének sebezhetõ pontja. Mert az irányzatosság "a fejlõdési sorok részletekbe menõ elemzés híján" - természetesen csak ott, ahol ez hiányzik, mert megjegyzéseink nem a mû egészét érintik - még olyan kiemelkedõ koponyák esetében is, mint Jászi, az általa kívánt fejlõdési ív irányába hajlíthatja az elemzést, a szemléltetõ anyagként idézett tények bemutatását. Különösen gyakorló politikus esetében. Mert a Jászi által 1905-ben feltett kérdés: "lehet-e a politikai érzelmektõl megbecsülõ szívvel és a gyûlölettel s szeretettõl remegõ kézzel kutatni"¹²⁰ - 1913-ban sem vesztett aktualitásából.

S ez a szociológia hazai professzionalizációja szempontjából nemcsak Jászi Oszkár életmûvének dilemmája. Nemcsak Somló Bódog, Szabó Ervin, de Szende Pál, Leopold Lajos, Varga Jenõ munkássága is külön elemzést igényel: sommásan mégis megállapítható a dilemma általánosabb érvénye- s ennyiben jogosan tekintik Jászi idézett Tudományos publicisztika címû mûvét kulcsmûnek.¹²¹ Mert a szociológia elsõ hazai mûhelye társadalmi mozgalomból nõtt ki, társadalompolitikai hevület, elkötelezettség jegyében konstituálódott. A tudományos publicisztika volt e beszédmód adekvát mûfaja. A mûfaji megjelölés azonban egy ellentmondás foglalata: a szigorúan tudományos elemzés kioltja a publicisztika "fényeit"; az igényes analízist a jó publicista dramatizálja: a szubjektív felhangok, az érzelmi színezettség erénye a jó publicisztikának.

Természetesen a kutató sem semleges: témaválasztását - legalábbis a társadalomtudományban - világnézeti, hitbeli, érzelmi elkötelezettségek motiválhatják. A mû elemzése során a probléma eltárgyiasítása azonban feltétele annak a kényes egyensúlynak, amely az irányzatosság és az objektivitás ellentétes pólusai között kialakítható. S a tények nyomvonalán haladó elemzés ellentmondhat a primér politikai kötelezettségeknek, legitimációs elveket kérdõjelezhet meg. S e ponton elválhatnak a tudományos mû s a tudományos publicisztika útjai: a politikai elkötelezettség a professzionalizációt akadályozó faktorrá válhat.

Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés címû mûvében megkísérelte az áttörést. Intellektusa, briliáns elemzõkészsége, problémaérzékenysége egyaránt predesztinálták e feladat megoldására. A siker részlegességét - mint ezt érzékeltetni igyekeztünk - mindenekelõtt a "körülmények hatalma" magyarázza. Ám nemcsak a professzionális hátország, a tudományos infrastruktúra hiányára vezethetõk vissza bizonyos koncessziók, különösen a mû zárófejezeteiben a politikus maga alá gyûri a kutatót. S épp azokon a pontokon, ahol a fejlõdési ív rajza elnagyolt s a részletek kimunkálása elmaradt.
 

Jegyzetek

1. Jászi Oszkár visszaemlékezésében mesterien jeleníti meg azokat a szalonokat, társasköröket, amelyeket e szocializációs minták, értékek különnemûsége, mássága, keveredése, vagy annak illúziója egyaránt jellemez. Így ifjabb Andrássy Gyula bizalmas tanácsadójának Zempléni Moscovitz Geyza (J O. megjegyzése: így szokta aláírni) dzsungli-ját, másrészt Tante Cecile szalonját. Lásd Jászi Oszkár Emlékiratok 1953-1955. In: J. O. publicisztikája. Bp. 1982. Válogatta, Litván György, Varga F. János, 539-546.), továbbá Lesznai Anna: "Kezdetben volt a kert" címû dokumentumértékû önéletrajzi regényét.

2. Szabó Miklós Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában. In: Magyarország története 1881918. Bp. 1978, 873-1002; Tõkéczki László: A magyar lieberalizmusról. In. Magyar liberalizmus. Bp. 1993, 509-535.

3. 1894-ben alakul a Magyar Közgazdasági Társaság, 1900-tól jelenik meg a Közgazdasági Szemle, 1879-ben kezdi meg mûködését a Magyar Jogászegylet, s indul útjára az egyesületben tartott felolvasásokat közlõ Magyar Jogászegyleti Értekezések címû periodika; 1889-ben megszervezõdik a Magyarországi Néprajzi Társaság, mely 1895-tól Magyar Néprajzi Társaságként tevékenykedik, folyóirata a Népélet (Etnográfia); 1891-ben alakul a Magyar Pedagógiai Társaság; 1900-ban kérészéletû kísérleti utódját követõen megalakul a Magyar Filozófiai Társaság.

4. A mennyiségi mutatók e vonatkozásban nem perdöntõk, ám a tartalmi mozzanatok zárójelben hagyása esetén is bizonyítják a tudományos nyilvánosság kiszélesedését. E szempontból figyelemre méltó, hogy míg 1885-ben 49 magyar nyelvû tudományos folyóirat jelent meg, 1903-ban 118. (Forrás: Kornis Gyula: A magyar tudományos munka múltja, jelene s jövõbeni feladatai. In: A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerk.: Magyary Zoltán. Bp. 1927, 73.

5. Szerkesztõje a szociológia irányába is tájékozódó kiváló néprajztudós: Katona Lajos A szerkesztõség tagjai között ott látjuk a Társadalomtudományi Társaság számos alapító tagját, így Diener-Dénes Józsefet, Pikler Gyulát és Pulszky Ágostot. Szabó Ervin néhány év távlatából így értékelte az Életet: "A 90-es évek elején nagyobbára fiatal írókból álló társaság megalapította az Életet, becsületes törekvéssel, hogy a nyugat kultúrmozgalmaihoz kapcsolja vele a közösséget. Az elsõ folyóirat volt, amely a magyar közélet jelenségeit szociális és természettudományi világnézet álláspontjáról kommentálta és bírálta: elsõ, amely külföldön nagy tudományos, irodalmi és társadalmi mozgalmaknak teret nyitott" (Szabó Ervin Új folyóiratok. Huszadik Század, 1905, 161.)

6. Pázmány Péter egykori híres egyeteme ebben az idõben jog- és államtudományi karán híján volt nagy tudományos egyéniségeknek vagy magukkal ragadó tanároknak. "Mégis volt közöttük néhány ember írja Jászi Oszkár -, akinek hatását fel kell jegyeznem." Hajnik Imrét a magyar összehasonlító jog professzorát említi, s mindenekelõtt saját mentorait, Pulszky Ágostot és Pikler Gyulát. (Jászi Oszkár: Emlékiratok. In: Jászi Oszkár publicisztikája. I.m., 563-565.)

7. A késõbbi történések ismeretében nem véletlen, hogy Eötvös Loránd 1905-ben adja vissza az Akadémián elnöki megbízását, s ekkor olvasta fel Kautz Gyula másodelnök nagy vitát kiváltó elõadását - Eötvös már nem tartotta meg elnöki megnyitóját - a "A tudomány és a tudományosság hazánkbeli állapotáról" A konzervatív-liberális szemléletû, tudománytörténészként is elismert közgazda idézett mondata mintegy summázza állapotleírásának alaphangját: "noha magasabb polgáriasult állapotnak örvendünk, de a nagy kultúrnépekkel egyenlõ vonalon álló és egyforma rangú tudományossággal bíró nemzetnek nem nevezhetjük magunkat" (Kautz Gyula: A tudomány és tudományosság hazánkbeli állapotáról. Akadémiai Értesítõ, 1905, 266-272.)

8. A témáról lásd A szociológia elsõ magyar mûhelye l-ll. Válogatta és a bevezetõt írta Litván György-Szûcs László, Bp. 1973.

9. A névválasztás ebben az értelemben nem volt taktikai jellegû: jogász, történész, politológus, néprajzos, magát szociológusnak valló kutató, publicista egyaránt található az alapító tagok között. Gratz Gusztáv, Concha Gyõzõ, Pekár Károly vagy Wildner Ödön nem voltak szociológusok - s nem is tekintették magukat annak -, Concha, aki az említettek közül vitathatatlanul a legfajsúlyosabb tudósegyéniség, kifejezetten aszociologikus pozíciót foglalt el. (A magyar faj hegemóniája. In: Concha Gyözö Hatvan év tudományos mozgalmai között. I. köt. Bp. 1928, 539.) Az aszociologikus pozíció együtt járt a normatívvá emelhetõ toposzok, személyek elõtérbe, a konzervatívvá váló liberalizmus és a közjogi historizálás középpontba állításával.

10. A legfontosabb viták tematikus áttekintését lásd A szociológia elsõ magyarmûhelyei. L m.: II. köt. 537-548.

11. A Társadalomtudományi Társaság Szociográfiai Szakosztálya Braun Róbert kezdeményezésére 1908-ban alakult. Legjelentõsebb vállalkozásuk a W. I. Thomas amerikai kutató által készített kérdõív felhasználásával lefolytatott vizsgálatuk (lásd A falu lélektana. Huszadik Század, 1913. 1, 545-571; 694-713.).

12. Entwicklung und Literatur der Soziologie in Ungarn. Monatschrift für Soziologie, 1909. V, 324-334. Magyarul In: A szociológia elsõ magyar mûhelye. I.m. 1. köt. 80-91.

13. Lásd a folyóirat "Bericht über die soziologische Literatur seit 1900 und die Soziologische Gesellschaften" címû sorozatát (Monatschrift für Soziologie, X. évf. 1909. I-V.)

14. Jászi Oszkár: Tudományos publicisztika. Huszadik Század, 1900. 1, 2-12.

15. Ugyanott, 9-10.

16. Spencer a folyóirat elsõ számának elsõ oldalán közölt levele ugyanezt a programot sugallta. "Örömmel értesültem róla, hogy egy olyan folyóiratot szándékoznak kiadni, mely céljául tûzte ki társadalmi kérdésekre vonatkozólag a racionális, azaz tudományos eszmék terjesztését" (Herbert Spencer levele. Huszadik Század, 1900. 1, 1.)

17. Jászi Oszkár: Tudományos publicisztika. I.m., 9-10.

18. Jászi Oszkár 1875-ben született Nagykárolyban. Szülõföldjét, a családot, iskolai-egyetemi éveit, tanárait és barátait részletesen jellemzi 1953-55 között írt visszaemlékezésében. A müncheni Látóhatárban megjelent írást Emlékiratok címen (Jászi Oszkár publicisztikája. I.m. 539-571.)

19. Jászi Oszkár Somló Bódoghoz írt 1899. aug. 15-ei levelében írja: "Vasárnap Gratz Gusztávnál megbeszéltük a folyóirat tervét. (Gratzot már régóta ismerem, s egyike a legszimpatikusabb embereknek). Havonta egyszer jelenik meg 4 ívnyi terjedelemben. A szerkesztõ mellett egy 12-15 tagú bizottság mûködne. A lap címét illetõleg szóba jött a Huszadik Század".

20. 1900-ban az említett programadó cikken túl tizenhat rövidebb, hosszabb írása jelenik meg. 1901-ben két hosszabb tanulmányt ír: a zolai életmû aspektusait elemzõ A szociológiai regényrõl címût, melyet három részletben közölt a Huszadik Század (1901. 1-2, 3), s a Szerves társadalomelméletet - ez utóbbi a Budapesti Szemlében jelent meg. (E kapcsolatra még visszatérünk.) Ezenkívül tizenegy hosszabb recenziója, reflexiója. ismertetése jelent meg a Huszadik Század második évfolyamában. 1903-ban publikációinak száma tizennégy

21. 1901-ben felszólal a Társulat közgyûlésén a Pikler Gyula ellen indított támadások ügyében (Huszadik Század, 1901 . 6, 482-483); 1902-ben Somló Bódog az Erkölcs túlkövetelései címû könyvérõl rendezett vitán (Huszadik Század, 1902 2, 166-167); Hegedûs Lóránt: Az angol munkásmozgalomról címû tanulmányának vitaülésén (Huszadik Század, 1902 12, 534-535); 1903-ban Leopold Gusztáv A szociológia újabb irányairól c. opuszának vitáján (Huszadik Század, 1903. 3, 253-255); Somló Bódog A társadalmi fejlõdésrõl és néhány gyakorlati alkalmazásáról c. tanulmány vitáján (Huszadik Század, 1903. 5, 465-466, 468)

12. Jászi Oszkár: Emlékiratok. I.m., 579-582.

23. Jászi Viktor: Fiume. Huszadik Század, 1900. 3, 172-87; 4, 251-264; továbbá Két magyar közjog. 8, 111-125; 9, 210-213.

24. Somló Bódog két évvel volt fiatalabb Jászinát. 1896-ban adta közre elsõ munkáját Parlamentarizmus a magyar jogban címmel, és ugyanebben az évben A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei címû mûvét. Jászira feltételezhetõen különösen ösztönzõen hathatott, hogy Pikler 1899-ben Somlóval német nyelven közös publikációt jelentetett meg (J. Pikler-B Somló: Der Ursprung der Totemismus. Ein Beitrag zur materialistischen Geschichtstheorie Berlin 1899 Ez utóbbiról Jászi ismertetést is közölt (Huszadik Század, 1900. 8, 150-152)

25. r.r. (Jászi Oszkár) Szociológiai tanszék az egyetemen. Huszadik Század, 1900. 12, 465-466.

26. Emmer Kornél (1845-1910) kúriai bíró, jogi író.

27. r.r. (Jászi Oszkár) I.m., 466.

28. A történethez hozzátartozik, hogy elsõ - a Budapesti Szemlében közölt - írásai még nem tükröznek határozott szakmai irányultságot. Lásd Elemér Oszkár (Jászi Oszkár): Szemere Miklós Fiatal véreim... 1899. 271, 42-69; Tolsztoj Leó 1899. 275, 306-312. Ezen korszaka legmarkánsabb írása a Franklin Kiadónál jelenik meg 1896-ban Görgei Artur 1848-49-ben. A történelmi kritika eredményeinek rövid összefoglalása címen.

29. Lásd ismertetéseit: Durand J. P.: Nouvelles recherches sur I'esthétique et la morale. Paris 1900. (Huszadik Század, 1900. 3, 228-230; A szociológiai regényrõl. Huszadik Század, 1901. 1, 29-36; 2, 116-122; 3, 189-201. E. Grosse: Kunstwissenschaftliche Studien. Tübingen 1900. Budapesti Szem/e, 1901. 283, 147-153; J. O. E. Faguet: Drama ancien: drama modern. Paris 1898. Huszadik Század, 1901. 10, 301-302; Hirn, Yrjö: The Origins of Art... London 1900. Huszadik Század, 1901. 11, 378-384; M. Grivean: La sphére de beauté. Paris 1901. Huszadik Század, 1902. 3, 238-239; Zola mint szociológus. Huszadik Század, 1902. 12, 519-520.

30. Akadémiai Értesítõ, 1902, 275.

31. Jászi Oszkár: Mûvészet és erkölcs. Bp. 1904.

32. Mert e jegyzõkönyvi részlet a szociológia hazai intézményesülésének historikumának tanulságos epizódját dokumentálja; szó szerint idézzük: "26., 497. 4.sz. Dr Jászi Oszkár magántanárrá képesítésérõl a szocziológiából (Pauer). Elõadó véleménye szerint a szocziológia nem bölcsészeti, hanem a jogi kar tárgyai közé tartozik, s így a szabályzat 7. pontja alapján nem bocsátható folyamodó a magántanán cselekményekre.

Beöthy, Lánczy, Heinrich és Medveczky ny.r. tanárok hozzászólása után a kar Pauer, Medveczky és Lánczy ny.r. tanárokból álló bizottságot küld kijelentéstétel végett, hogy a szocziológia a bölcsészeti kar tárgyai közé felveendõ-e?" (497/1903-4. PPTE BTK jkr. 1904. márc. 17. V. ülés.)

S a végkifejlet - legalábbis a PPTE század eleji történetében; 1905-06

Jászi O. folyamodványa (647. - a mutatóban, jegyzõkönyvben nincs nyoma) 1905-06

Elõterjesztés a szociológia tanítására Pauer, Medveczky contra Lánczy Gyula pro szavazás: 21:11

Dékán (Pasteiner Gyula): "Szocziológiából, mint különtárgyból a magántanári habilitációját jelen viszonyok között nem tartja helyénvalónak." (647/1905-6 BTK jkr.). A kari tanács jegyzõkönyvében Jászi Oszkár neve nem említtetik. 1919-1944 között egyébként három alkalommal is szerepel a Kari Tanács napirendjén a szociológiai (társadalomtudományi) tanszék alapításával kapcsolatos javaslat. De ez egy késõbbi történet, más szereplõkkel. Elemzésére e tanulmány folytatásában vállalkozunk.

33. "Dékán felvilágosításul megjegyzi, hogy a szocziológía ügyében a kar bizottságot küldött ki, vajjon a kar tárgyaihoz tartozik-e? A kérdés eldöntve még nincsen."

Lánczy, Alexander és Asbóth ny.r. tanárok hozzászólása után a kar a dékán indítványára a kérvényt a jogi karnak visszaküldi s ezzel napirendre tér.

A kérelmet - pozitív állásfoglalás híján - elutasítják. (40 699/1903-4. PPTE BTK jkv. 3.sz.)

34. Spencer, Tarde, Lombroso, Kidd, Lubbock, Ferri, Wallace, Durkheim, Grosse, Símmel - s egyetlen magyarként a német nyelvterületen ismertebb Beöthy Leó. Lásd r.r. (J. O.) Szociológia Tanszék az egyetemen. Huszadik Század, 1900. 12, 465-466.

35. Simmel György: A szociológia problémája. Huszadik Század, 1900. 1, 83-90; C. Bouglé: Az élettani szociológia és a kasztok uralma. Huszadik Század, 1900. 2, 10-17.

36. A Huszadik Század könyvtára. Huszadik Század, 1903. 2, 851-852.

37. Annales de l'Institut international de sociologie, VII. Paris, 1901; L'Année sociologique, 4. Paris. (Ism. J. O. Huszadik Század, 1901. 1, 235.

38. Ugyanott, 236. A tanulmány ismereteink szerint nem jelent meg a Huszadik Században.

39. Az 1900-as évfolyamban L. Bridel Genf; E. Durkheim Bourdeaux; Th. Ribot Paris; G. Simmel Berlin; W. Sombart Breslau és G. Tarde Paris neve szerepel. 1902-ben a 4. számtól csökken, illetve módosul a munkatársként jelölt külföldiek neve. Új névként szerepel C. Bouglé, és az eredeti névsorból két név marad: Bridelé és Durkheimé, az 1902. 8. számban e névsor kiegészül E. Grosse nevével. Az 1903. 7. számtól az impresszumban csak a szerkesztõk és a szerzõk neve olvasható. (E számtól lesz Gratz Gusztáv és Wilheim Ödön mellett Jászi Oszkár névlegesen is a Huszadik Század szerkesztõje.

40. A szociológia tanítása az Amerikai Egyesült Államokban. Huszadik Század, 1902. 248-251. A Szemlében közölt számokból kitûnik: az 1900-1901-es tanévben az USA-ban 136 felsõoktatási intézményben 170 tanár 407 szociológiainak minõsített kurzust adott elõ 200 000 órában. A számokat természetesen reálisan kell megítélnünk. A felsorolt intézmények között számos fõiskolai jellegû kollégiumot találunk. A nagy hírû egyetemek programjaiban is a meghirdetett kurzusoknak legalább a fele a címek alapján nem minõsíthetõ szociológiainak, a fogalom legtágabb értelmezése esetén sem. Íme néhány jellemzõ cím az egyetemi programokból: Görögország társadalom- és alkotmánytörténete; A klasszikus ókor gazdasági rendszere; Társadalmi ideálok a modem Amerikában. Ugyanakkor a Chicagói Egyetemen Thomas és Small, a Yale Egyetemen Summer; a Michigani Egyetemen Cooley, a Columbia Egyetemen Giddings nevével találkozunk. Közülük szociológiai elmélet és történeti kurzusokat, Small-az elméleti stúdiumok mellett - Aszociológiai módszerfejlõdése. A módszer és az osztályozás kérdései címmel hirdetett kurzust (Huszadik Század, 1902. 249-251).

41. Csak példaként említjük: Jászi Oszkár: Lamarckisták és darwinisták. Huszadik Század, 1900. 8, 153. Nietzsche. 1900. 9, 253-256; Tangorra tanulmányai: Tangorra V.: Saggi critici di economica politica. 1901. 3, 326-327.

42. Jászi Oszkár: Szerves társadalomelmélet. I.m., 396-411.

43. Jászi Oszkár: A szociológiai regényrõl. I-III. Huszadik Század, 1, 29-36; 2, 116-122; 3, 189-201.

44. Jászi Oszkár: Mûvészet és erkölcs. I.m., 4.

45. Ugyanott, 4-5.

46. Ugyanott, 5.

47. A leggyakrabban idézett Spencer fontosabb mûvei 1850-70 között jelennek meg A The Principles of Ethics viszonylag késõbbi mû, 1879-ben adta közre.

48. E. Grosse: Die Anfänge der Kunst. Freiburg. Magyarul Grosse Ernst: A mûvészettudomány kezdetei Huszadik Század, 1900. 2, 319-329.

49. "A belátás az erkölcsi szabály keletkezésének egyedüli oka. (Jászi Oszkár Mûvészet és erkölcs. I.m., 17.). "Az erkölcsi szabályok létrejöttének vagy megváltozásának egyedüli oka bizonyos elõnyök vagy hátrányok belátása" (ugyanott).

50. Jászi Oszkár: Emlékiratok. I.m., 579.

51. "Pikler Gyulára kell hivatkoznom, arra az íróra, aki nemcsak a magyarok közt, hanem a világirodalomban is minden más írónál mélyebben van áthatva a társadalmi fejlõdés tanának nagy horderejétõl... A szociális evolúció tanának õ a legnagyobb klasszikusa.": Somló Bódog: A társadalmi fejlõdés elméletérõl és néhány gyakorlati alkalmazásáról. Huszadik Század, 1903. 1, 403-404. "Bátran lehet azt mondani, hogy a belátás az erkölcsi szabály keletkezésének (nem továbbfejlõdésének vagy megszilárdulásának) egyedüli oka Jászi Oszkár: Mûvészet és erkölcs. I.m., 1908, 17.; Pikler jelentõségérõl u.o. X. old.; Jászi ugyanakkor Pikler néhány tételét- így a gondolatszabadság korlátozásával kapcsolatos tézisét- bírálja (Lásd A Történelmi materializmus állambölcselete. II. köt. Bp 1908, 133-134.). Somló pedig így érvel: "A jelen tanulmánynak nem célja, hogy az õsrégi probléma (laissez faire vagy protekcionizmus) modern formájának egyik vagy másik irányban való megoldásához érveket hozzon össze, hanem tisztán az állami beavatkozásnak a társadalmi fejlõdés természetfolyamatában való helyét és természettudományi jelentõségét akarja megállapítani; nem politikai vitairat, hanem az állami szabályozás lélek- és élettana kíván lenni (Somló Bódog Állami beavatkozás és individualizmus. Bp. 1903, 185).

52. Szabó Ervin: Természet és társadalom Huszadik Század, 1902. 1, 394-398. I.m., 750-761.

53. Méray-Horváth Károly Szociológia címû mûvét három folytatásban vezetõ helyen közli a Huszadik Század (lásd 1902. 8, 9, 10.). 1903-ban Magyar politikai szociológia címû opuszát közli bevezetõ helyen (1903. 2, 781-817.), lásd továbbá Politikai dolgok. (Huszadik Század, 1905. 1, 79-87.; 1905. 1, 281-285. Somló pozíciójára lásd S. B.: Méray kultúrfiloziológiája (Huszadik Század, 1905. 1, 310-324.); Bírálat Méray "Die Psychologie unserer weltgeschichte und der kommende Tag" c. munkájáról; továbbá: Biológiai rendû képzõdmény-e a társadalom? Huszadik Század, 1905. 1, 464-466. Méray politikai szociológiai "rendszerének" megkésett bírálatát? lásd: Somló Bódog: Politika és szociológia. Méray rendszere és prognózisai. Huszadik Század, 1906. 1, 369-381.

54. Jászi Oszkár: Tudomány és politika. Huszadik Század, 1906. 2, 328.

55. Ugyanott, 328-329.

56. Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez, 1904. VII. 14. In: Jászi Oszkár válogatott levelei. Szerk. Litván György, Varga F. János, Bp. 1991, 38-39.

57. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1904. X. 19. Ugyanott, 54.

58. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, Párizs 1905. március 1. Ugyanott, 76. Jászi Durkheimmel való találkozásáról s annak hatásáról Jászi munkásságára lásd: Nagy Endre: Durkheim-sokk. Világosság, 1982. 7.

59. "Tessék most tudományt csinálni. Ez a meggondolás azt hiszem, mindennél inkább a politikai publicisztikai térre fog hajtani. Inkább nagyobb szabású izgató-erjesztõ szintetizáló embert felemelõ munka, mint kutatás, melynek nem lehet eredménye" (I.m., 77.).

60. Ugyanott.

61. Az idézett helyzetelemzést szinte szóról szóra megismétli Szabó Ervinnek adresszált 1905. március 2-ai levelében. Ugyanott, 75-78.

62. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. III. 1. Ugyanott, 77. 63 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. III. 15.

63. Ugyanott, 81.

64. Somló Bódog: Der Güterverkehr in der Urgesellschaft. Bruxelles-Leipzig 1909. Ezt a munkát elismerõen idézi Marcel Mauss Essai sur le don címû, 1925-ben megjelent tanulmányában, Id. Marcel Mauss Sociologie et anthropologie. Paris 1950. 150.

Somló Bódog pályája külön tanulmány tárgya. 1899-tõl a jogakadémia tanára, s bár haladó nézeteiért támadják, állásából nem függesztik fel. 1905-tõl egy. ny. r. tanár a kolozsvári egyetemen. S bár kinevezését követõen is foglalkozik szociológiával (lásd Zur Gründung einer beschreibender Soziologie. Berlin 1909 - nem szakít a Társadalomtudományi Társasággal, részt vesz a vitáin -, az aktív közélettõl fokozatosan eltávolodik, s mint erre utaltunk, a Jogbölcseletben Windelband, Rickert, Münsterberg, Böhm Károly eredményeit hasznosítva újkantiánus pozíciót alakít ki. E munkái is originális megközelítéseket tartalmaznak (lásd Az érték problémája. Bp. 1911; Juristische Grundlehre, Leipzig 1917). Somlóról lásd Litván György: Egy magyar tudós tragikus pályája a század elején. Somló Bódog 1873-1920. Valóság, 1975. 3, 11-25. és Nagy I. Endre: Erény és tudomány. In: uõ: Eszme és valóság. Budapest-Szombathely 1993, 61-88.

65. Jászi Oszkár válogatotf levelei. I.m., 81-82. Jászi egyébként saját korábbi opuszajra is ezen mérce szerint reflektál: "Hogy morálszociológiát írtam volna anélkül, hogy egyetlen erkölcsi kódexet áttanulmányoztam volna!... Mi egy borzasztó módszer áldozatai vagyunk.. " Ugyanott, 82.

66. Érdekes egyébként, hogy Jászi, aki a marxizmust mint pártideológiát elvetette, Marx gondolati örökségének teljes figyelmen kívül hagyását Durkheim egyik gyengéjének tartotta. Lásd J. O. levele Somló Bódoghoz, Párizs 1905. IV. Ugyanott, 86.

67. "Nekem nem lehet egyéb teendõm annál, hogy ténybeli és egyéb tudatlanságomat lehetõleg enyhítsem, s tisztába jöjjek azzal, hogy ma Nyugat-Európában mily ismeretek alapján s milyen módszerekkel dolgoznak az emberek... D. szerint a I' Année munkatársain kívül már egy egész sereg fiatalember foglalkozik vallásszociológiával." (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. Ugyanott, 82.)

68. Az 1893-ban megjelent könyv tehát a századfordulón már "kéznél volt" Magyarországon, s így mód lett volna megjelentetni a Társadalomtudományi Könyvtár sorozatban.

69. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, Párizs 1903. III. 15. I.m., 83.

70. Lásd Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. In: Szabó Ervin levelezése. Szerk. Litván György és Szûcs László, II. köt. 1905-1908, 20-23, 32-37, 91-93.

71. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. Párizs. In: Jászi Oszkár válogatott levelei. I.m. 85-86.; Jászi egyébként néhány nappal késõbb Szabó Ervinhez írt levelében (Párizs 1905. IV. 2.) - ha lehet - még élesebben fogalmazza meg az idézett dilemmát. Lásd ugyanott, 89-90.

72. Lásd Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. IV. 11. Ugyanott, 91.

73. "Igaz! Pikler egy hosszú levelemre, melyet hetekkel ezelõtt írtam, nem válaszolt. Pedig tanácsát kértem abban a dilemmában is, melyet fentebb említettem. Minthogy P. rendszerint gyöngéd és udvarias, attól tartok, hogy levelem az a része, melyben tudatlanságunk felett s módszerünk helytelenségére panaszkodom, megbántotta. Ki tehet róla?" (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, Párizs 1905. III. 15. Ugyanott, 85.)

74. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. (Ugyanott, 83-84.) Ugyanezt a gondolatot variálja egy másik levelében: "Egészében véve mégis félek, hogy objektíve és helyesen ítélem meg a helyzetet, mikor azt állítom, hogy a niveau-a álló szellemi munkásság strukturális lehetetlenség odahaza!" (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz Bp. 1905. IV. 2. Ugyanott, 86.)

75. Ugyanott. Egyébként a kételye azt illetõen, hogy alkata, temperamentuma predesztinálja-e a tudományos munkára, visszatérõ motívuma levelének. Lásd például ugyanott, 95-98.

76. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, Párizs 1905. V. 6. Ugyanott, 95-96.

77. Ady Endre Összes Prózai Mûvei. VI. köt. Bp. 1966, 266.E kérdésrõl részletesen lásd: Litván György Magyar gondolat-szabad gondolat. Bp. 1978.

78. Lásd Jászi Oszkár publicisztikája. I.m., 49-254.

79. Lásd L. Nagy Zsuzsa Szabadkõmûvesség a XX. században. Bp 1977. Forrásanyagok: Martinovics Páholy. O. L. 28. 300-325/1908.; Demokrata Páholy. O. L. Szabadkõmûvesség Demokrata Páholy iratai. 249 126/906.

80. Jászi Oszkár: Radikális program. Huszadik Század, 1907. 2, 186-188.

81 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. XI. 7. I.m., 120.

82. Tervezi egy múzeumõri (múzeológusi) állás megpályázását a Mezõgazdasági Múzeumban. Kiderül, hogy az információ téves: nincs szabad állás. Somló Bódog kolozsvári egyetemi kinevezését követõleg újólag elhatározza habilitációja benyújtását, docentura megpályázását, - ez a terve sem realizálható. Külföldi szaktudósítói állást is vállalna.

83. "... budgetet csináltam arra nézve, ha mint fogalmazónak kell nyugdíjba mennem. Ekkor így élhetnék meg:

Fogalmazói nyugdíj	c.a. 600 Ft
H. Sz. szerkesztése	c.a. 600 Ft
Évente 25 ív fordítása a T.T. könyvtárába	500 Ft
két vezércikk hetenként
Népszavába - a 5 -	500 Ft
összesen	2.000 Ft

.. nagy kishitûség volna, hogy amikor obskurus alakok 4000-5000 Ft-ot keresnek meg vezércikkekkel, én nem merjek hinni abban, hogy évi 1200 Ft-ot könnyen megszerezzek." S nem kis öniróniával így összegzi költségvetési elképzeléseit: "Szóval úgy hiszem, aránylag elég szolidan biztosítva kezdhetem el agitátori pályámat". Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. XI. 8. I.m., 126.

84. Somló Bódog levele Szabó Ervinhez, Kolozsvár 1906. Szabó Ervin levelezése. Budapest 1978. II. köt. 373. Jászi Szabó Ervinnek - abban a hitben, hogy az tõle értesül elõször e tényrõl - így számol be: "Bódog rávett, hogy a végkielégítést föle fogadjam el (természetesen kölcsönnek akarom tekinteni átmeneti idõre), s nem az államtól. Képzelheted, hogy nem könnyû ezt a nagylelkû ajánlatot elfogadni. De be kellett látnom, hogy jobb egyik barátomnak és elvtársamnak elkötelezve lenni, semmint Chorin, Bernát s más olyfajta urak intervenciójának, akik ellen lesz egész életem munkája. ... Bódog kívánja, hogy tette legintimebb baráti körének titka legyen.

Én úgy érzem magam, mint aki egy undok mocsárból szabadult ki. A lemondást már beadtam. Természetesen szüleimnek mit sem szabad tudni a dologról. Ellenkezõleg: a nyugdíjazás simán fog lefolyni". Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez, Kolozsvár 1906. VI. 15. Jászi Oszkár válogatott levelei. I.m., 140.

85. Ugyanott, 134, 135, 139.

86. "Oppenheimer Siedlunggenossenschaft-ja oly könyv, mely megállítja az embert útjában: erõs, eredeti, következményekben terhes, mely különösen azok leglázasabb érdeklõdésére számíthat, akik a magyar politika alapproblémájának a radikális magyar birtokpolitikát tekintik. Természetesen parcellázási politikát, mert a mezõgazdasági koncentráció végleg halottnak tekinthetõ. Nagyarányú parcellázási politika nagyarányú szövetkezeti akcióval: ez ma a mi életkérdésünk..."Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez,1906. IV. 2. I.m., 139.

87. "A témán naponta dolgozom; helyesebben anyagot gyûjtök. A szociológia gyönyörû, az irodalom silány. Kivéve Ostrogovski csodálatos könyvét...

Egyre szilárdabb meggyõzõdésem: Méray rendszere egészen rossz lehet; de a kulcs azon a mezõn kereshetõ, amelyen õ turkál.

A közkeletû szociológia nekem valóságos hányingert okoz, s kín lesz ezt a 2-3 ívet megírni, mert természetesen jó dolgot nehéz terminusra megírni." (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1905. X. 18. I.m., 119-120.)

88. A kép teljességéhez hozzá tartozik, hogy szkeptikus megjegyzésébõl kitetszõen õ sem tekinti Sombartékat szellemóriásoknak. Már idézett levelében írja: "egyre elviselhetetlenebbül érzem a Szociológia Newtonjának és Darwinjának hiányát" (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1906. III. 10. I.m., 135-136). A Huszadik Században egyébként 1906-7-ben is folyamatosan közöl recenziókat angol, amerikai, olasz, francia szerzõk mûveirõl. Olvasmányaira ezen ismertetésekbõl következtethetünk.

89. 1908-ban ismerteti C. Bougle Essais sur le régime des Castes (Paris) c. könyvét, Huszadik Század, 1908. 2, 417-420; 1909-ben René Mounier városszociológiáját, Huszadik Század, 1910.10. Az írásos utalások tanúsága szerint Tönniesszel 1911 nyarán berlini tartózkodása során kerül kapcsolatba (lásd Jászi Oszkár válogatott levelei. I.m., 188).

90. Jászi Oszkár: Mi a Szociológia? Bp. 1908. A könyv leginkább az amerikai evolucionista iskola által készített "Bevezetõk"-kel rokonítható, azoknak tömör, karcsúsított reprodukciója. Lásd J. O. Dealey-L. T. Ward Textbook of Sociology-ról, (M. 1905) és F. H. Giddings Readings in Descriptive and Historical Sociology (M. 1906) címû munkájáról írt ismertetõjét (Huszadik Század, 1907. 12, 912-915), továbbá A. W. Small General sociology-jának (London, Chicago, 1905) bemutatását (Huszadik Század, 1907. 1, 83-89.)

91. Lásd például a Budapesti Naplóban 1906-ban közölt hazai témájú publicisztikai remekléseit. Így jegyzeteit K M. Az arisztokrácia és a nép címû írásához (okt. 24.); Magyarok és a kulik (nov. 11.); A korrupció; A törvényesített korrupció; A korrupció ellenszerei (okt. 12, 13). A kisipar pusztulása (dec. 29.), továbbá A latifundium elleni küzdelem (Huszadik Század, 1906. 5, 478-480); valamint "Az értelmiségi középosztály bajai" címû írását (Budapesti Napló, 1904. febr. 23.).

92. Egyébként e munka folyamatában távolodik el Méray-Horváth bioszociológiai "teorémáitól", s merül fel benne újólag a történelmi materializmus kritikai rekonstrukciójának gondolata (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1907. VII. 20. I.m., 151.).

93. Jászi Oszkár: Nemzetiségi politikánk iránya. Huszadik Század, 1908. 12, 579-592.

E tézisek egyébként egybecsengenek Jászi Szabó Ervinhez írt 7904. okt. 16-án írt levelének programszerû megállapításaival, igaz ott a szocializmus reformjával összefüggésben fogalmazza meg azokat (Jászi Oszkár válogatott levelei. I.m., 46-51.).

94. Jászi Oszkár: A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövõje. In: Jászi Oszkár publicisztikája. I.m., 150-177.

95. Ugyanott, 158.

96. Ugyanott.

97. Jászi az Eötvös-Deák által képviselt elvekre, az 1868. XLIV. törvényre hivatkozik, a politikai nemzet elvének kodifikálásából adódó kontraverziókat nem taglalja. Ezekre a problémákra itt nem térünk ki.

98. A Radikális Párt programját 1907-ben Az új Magyarország címû cikkben fogalmazza meg (Huszadik Század, 1907. 1, 1-10.), ám maga a párt csak 1914-ben válik reális politikai erõvé (Jászi Oszkár: A radikális párt. Világ, 1914. június 7.)

99. "Mikor az ember hónapok óta átlag 10-12 órát dolgozik naponta, mégpedig a legellentétesebb irányokban, mikor az egyre bonyolódó adminisztráció és program összes szálait kezemben kell tartani, s emellett szervezni, agitálni, szónokolni, vezércikket írni, verekedni, s örülni, ha 2-3 óra olykor megmarad szegény könyvemnek." (Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1911. február 23. I.m., 186.)

100. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1911. július 29. Im., 187.

101. Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Bp. 1912, IX.

102. Lásd A szerves társadalomelméletrõl. Bp. 1901; A szociológiai regényrõl. Bp. 1901.; A történelmi materializmus állambölcselete. Bp. 1903; Mûvészet és erkölcs. Bp. 1904.

103. Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. I.m., 1-14.

104. Lásd a törzs, törzsszövetség, államalapító törzs funkcióinak leírását; a nemzetiség fogalmának a nemzet fogalmából való deriválását; a nyelvi, vallási komponens szerepének fogalmi igényû tisztázását; a modern nemzetállam jellemzõinek összegezõ leírását; a nemzetiségi képzõdmények, mozgalmak tipizálását; s nem utolsó sorban annak tisztázását, miért abszurdum a teória szintjén s a történelmi folyamatok ismeretében "a faj biológiai fogalmának a szociológiába való bevitele", hogy miért nonszensz "a tiszta faj" elmélete.

105. Jászi a hûségi esküt, a király által adományozott földbirtokon nyugvó hivatalnokoskodást és adóbeszállítást, valamint a banderiális szervezetet nem e fogalom lényegi jellemzõiként értelmezi, hanem a feudalizmus szó iskolai értelmezésével kapcsolja össze. "...Mindez - mint írja - e rendszernek járulékos és esetleges tulajdonsága. A lényeg: a katonai erõszakon nyugvó magánjellegû uralom az ország valamely része felett. Ez a tünemény pedig nálunk éppoly általános volt, mint a középkori Európában. Mégis egy jelentékeny különbséggel. A magyar feudalizmus túlnyomó részében puszta rabló világ volt" (A nemzeti államok... I.m., 204). A könyv megírásának idõpontjában sem támaszkodott Jászi e fogalmat jellemezve kurrens forrásokra. Érdemes e szempontból összevetni a bevezetõ fejezet irodalmát s e fejezetrész hivatkozásait.

106. Jászi e jelenséget a gyarmatosítás kísérõjelenségeivel is összefüggésbe hozza. A modern csereforgalom, a közlekedés, a hírszolgálat expanzív fejlõdése még Kínában és Indiában is felbontja a faji, vallási, kulturális elzárkózás tipikus alakulatait. "Ezekbõl a tapasztalatokból nézve, a nemzeti mozgalom kilép a helyi perpatvarok kicsinyes perspektívájából, s mint egy általános világtörténeti fejlõdési sor kikerülhetetlen kísérõ jelensége tûnik fel. (Ugyanott, I.m., 227.)

107. Ugyanott, 113.

108. Hanák Péter: A kelet-közép-európai nyomorúság okairól. Egy dunatáji hazafi testamentuma. In: Jászi Oszkár: A Habsburg monarchia felbomlása. Bp. 1982, 20. Hanák a bevezetõben nemcsak a két Jászi mû érintkezési pontjait elemzi, de A nemzeti államok kialakulása történeti fejezeteinek tömör elemzését is adja, plasztikusan jellemezve fény- és árnyoldalait, érvényes, illetve meghaladott megállapításait (lásd i.m., 18-26.).

109. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, Berlin 1911. VII. 29. I.m., 187.

110. Jászi Oszkár: A nemzeti államok..., I.m., VIII. A szabadon értelmezett rendezõ elv következménye, hogy a 33 íves mûbõl 25 ív a történelmi elõzményekkel, illetve kifejlettel foglalkozik, megközelítõen 5 ív jut a jelent bemutató fejezeteknek, s valamivel több mint 2 ív a programkérdéseknek.

111. Jászi Oszkár: A nemzeti államok..., I.m., 108-238.

112. Jászi a nemzetiségek állapotát, mozgalmait magyar, illetve osztrák források alapján jellemzi. 1910-13 között cseh, horvát, szerb, szlovák, román nyelven szinte Jászi mûvével egy idõben e kérdéskörben olyan fundamentális munkák jelentek meg, mint Zdenek Nejedlé, Julius Botto, St. Stoyanovic, Slobodan Jovanovic, A.D. Xenopol mûvei. Jellemzéslikról lásd Niederhauer Emil: Nemzeti megújulási mozgalmak Európában. Bp. 1977, 7-32. (Botto könyve 1914-ben jelent meg.)

113. Jászi Oszkár: A nemzeti államok..., I.m., 440-441; 445-446; 450-454.

114 Ugyanott, VIII.

115. "Tehát iránymû - fogják mondani a Sein és a Sollen finom szociológia skatulyák emberei.

Igen: iránymû annyiban, hogy egy nagy társadalmi betegség szemlélete indított útnak, s az õszinte törekvés, hogy egy fejlettebb gazdasági és kultúrélet útjait jelöljem meg a pusztító és meddõ nemzetiségi harcok helyett. Mégis ez a könyv szigorúan tudományos munka, a legönfegyelmezettebb akarással, irányzatosság nélküli vizsgálódás annyiban, hogy mindenütt a lélektani dedukciók és a társadalmi összefüggések szigorú útjait követi és soha nem akar merõben szubjektív érzelmekkel "kijavítani" egy neki nem tetszõ valóságot." Ugyanott, IX.)

116. "Természetesen senki jobban nem érezheti egy ilyen vállalkozás nehézségeit és aggasztó veszélyeit, mint éppen az, aki megkísérelte." (Ugyanott.)

117. Ugyanott.

118. Már a terminológia is problematikus. Egyrészt visszaköszön a feudalizmus leegyszerûsített értelmezése, másrészt jellemzõ az ellentmondásoktól korántsem mentes tõkés fejlõdés behelyettesítése az indusztrializmus semlegesnek tetszõ fogalmával. Jászi egyébként a magyar nagybirtokkal kiegyezõ banktõkével korántsem volt elnézõ, de a nyugati fejlõdés rajza e könyvben stilizált, a nemzetiségi politika ábrázolásában utópiába hajlik: "Mindezek a körülmények a modern indusztrizmus nemzetiségi politikáját szükségképp engedékennyé, türelmessé teszik s a feudális válaszfalak lerombolásával megteremtik azokat a feltételeket, melyek között a természetes asszimiláló erõk valóban megkezdhetik egybefûzõ és kiegyenlítõ játékukat. Így a történelmi és gazdasági okok szükségképp a kibékülés és a kölcsönös megértés irányában szabják meg az Egyesült Államok, Svájc, Belgium és az 1867 reform utáni Anglia nemzetiségi politikáját." (Ugyanott, 237. old.)

119. Hanák Péter: A kelet-közép-európai nyomorúság okairól... I.m., 25.

120. Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz, 1902. IV. 2. Jászi Oszkár válogatott levelei. I.m., 86.

121. Somló Bódog szociológiai tárgyú írásaira sem terjeszthetõ ki e megállapítás: objektív evolucionista szociológiai opuszajnak nyelve elvont, scientista; Braun Róbert szociográfiai vizsgálatainak módszerét és beszédmódját eltérõ sajátosságok jellemzik.