Enyedi György és Szirmai Viktória könyve Budapestrõl a Világ Városai címû sorozatban (szerkesztõje Paul Knox) jelent meg és kétséget kizáróan hiánypótló. Budapestet ilyen széles skálán bemutató könyv tudomásunk szerint még nem jelent meg, noha részterületekkel (építészet, lakáskérdés, szociális kérdések, kultúrtörténet stb.) foglalkozó mûvek, cikkek sokasága látott már a múlt század óta napvilágot.

A kiadvány kézbevételekor rögtön az a kérdés merül fel, hogy voltaképpen kiknek, az olvasók mely rétegének, típusának kívánja bemutatni Budapestet. Minthogy a könyv angolul jelent meg, okkal feltételezhetõ, hogy a szerzõk elsõsorban a külföldi olvasókat, s közülük is mindenekelõtt a városi geográfia, a tervezés, építészet és a városi társadalom térbelisége iránt érdeklõdõ szakmai közönséget célozták meg. Sietünk leszögezni, hogy a könyv nem turisztikai célokat szolgáló bedeker, bár a külföldiek hasznos információkat, pragmatikus útmutatásokat is kaphatnak érdeklõdésüknek és látogatásuk céljának megfelelõen. Ahhoz, hogy az angolul tudó külföldi látogatóként is eligazodhassék, az egész könyvet el kell olvasnia.

A négy részbõl és tizenegy alfejezetbõl álló könyv témáról témára, szisztematikusan mutatja be a város urbanisztikai fejlõdését, a szerzõk szemléletének megfelelõen három szinten: a természeti környezet, az épített környezet és a társadalom, minta város három fõ rendszere összefüggésében. A szerzõk, amint az elõszóban leszögezik, a "társadalom mûködésének elsõsorban térbeli szempontjaira összpontosítanak". Az elsõ rész rövid várostörténeti bevezetõ után elõször a fizikai környezettel, a környezet mai (szennyezett) állapotával foglalkozik. Az okokat elemezve a súlyos gazdasági válságot, a társadalmi konszenzus hiányát (hiányzó polgári elemek) s a rossz és felelõtlen kormányzati politikát teszik felelõssé ezekért a problémákért. Ezután a hagyományos és történeti városrészeket építészeti megközelítésben mutatja be, néhol sétára is invitálva az olvasót. A második rész "A város lakói" címet viseli. Két fejezetben Budapest demográfiai fejlõdését és idõben változó városi társadalmát mutatja be, követve a nagy demográfiai változásokat és migrációs hullámokat, a város rohamos elöregedését. A városi társadalomról szóló fejezet röviden, bár tömören foglalja össze a kapitalista korszak nagyrészt importált polgárosulását, az eltérõ nemzeti eredetû társadalmi csoportok városi elhelyezkedését, a jelentõs városi középosztály krónikus hiányát. A háború utáni városi társadalom fõ jellegzetességeit a szerzõk szemléletes statisztikai táblákkal illusztrálják, kitekintést nyújtanak a településrendszer egészére és a társadalmi tagozódást alakító egyéb gazdasági folyamatokra is, mint például a második gazdaság kialakulása, és a kispolgári rétegek folyamatos lecsúszása. E rész utolsó fejezete a humánökológiával és a lakáskérdésekkel foglalkozik. A "humánökológia" kifejezést itt túlzottnak érezzük, hiszen a fejezetben voltaképpen a város társadalmi morfológiájáról van szó. Amennyiben az elsõ rész második fejezetét (városrészek) olvasva támadhatott hiányérzetünk a városrészek társadalomtörténetét illetõen, itt most mintegy bevezetõképpen a szegregációs problémák elemzéséhez mégis szó esik errõl. A könyv harmadik része a "Funkcionális terek" címet viseli. Budapest területi-gazdasági fejlõdését mutatja be történeti idõmetszetekben táblázatokkal és térképekkel illusztrálva. Külön alfejezetekben foglalkozik a közlekedés, az idegenforgalom, valamint a szolgáltatóipar fejlõdésével. Feltétlenül ki kell emelnünk e rész második fejezetét a budapesti agglomeráció történetérõl, az agglomerációs települések kezelésének bizonytalanságairól. EZ ismét a szerzõk ama szándékát igazolja, hogy a város funkciórendszerének változásait a tágabb makrotérségi és makrogazdasági összefüggésekkel együtt lehet csak megérteni. A "Tervek és tervezõk" címû IV. rész egyik fejezete a városi tervezés mechanizmusainak változásait mutatja be s különös hangsúlyt helyez az államszocializmus centralizált tervezési politikájának problematikusságára. Az utolsó fejezet Budapest igazgatástörténetét mutatja be, térképesítve közli az 1990. évi helyhatósági választások eredményeit, s szót ejt az új önkormányzati rendszerrõl is.

A külföldi olvasó tehát rendkívül széleskörûen tájékozódhat Budapestrõl, s egyúttal sajátos mûfajt is kap a kezébe. Szakmailag magas színvonalú, de egyúttal turisztikai igényeket is kielégítõ olvasmányt élvezhet. A könyv tárgyilagos stílusa, ideológiamentessége mellett nemegyszer élesen kritikus formában fejti ki város- és társadalompolitikai ellenvetéseit. Ezért különösen tompított és vitatható is a szerzõk néhány megállapítása a következõ fejtegetésbõl: "Az államszocializmusban a városi térszerkezet kialakításában a piac értékítéleteit a tervezõk döntései helyettesítették. Ezek rendszerint szakmai döntések voltak és az ésszerûség érvényesülését célozták a tér kihasználásában (a politikai beavatkozás okozta torzulások nem szükségképpen nagyobbak, mint azok, amelyeket tulajdonnal való spekuláció idéz elõ). Mindenesetre az ésszerûség kiindulópontja nem az egyéni használó érdeke, hanem az állami intézményeké (lakótelepek, állami áruházak, kórházak stb.). A kettõ gyakran egybeesik, de ez nem garantált. Ezért a tervgazdaságokban gyakran elõfordul, hogy hiányzik a megfelelés a funkcionális terek között...

Összefoglalva: a városi funkciók szférája és térbeli rendszere hasonlóképpen fejlõdött a nyugati és az államszocialista városokban, noha bizonyos terek lokációs értékeit eltérõ mechanizmusok közvetítették. " (98. old. Az én kiemelésem. - K. Z. ) Véleményem szerint a döntések többsége hatalmi érdek által táplált kvázi-szakmai döntés volt, ésszerûtlenségüket éppen a valós igényektõl való végletes elrugaszkodás bizonyította. Emellett az is vitatható, hogy egy nyugati társadalomban, a mégannyira piaci körülmények között, de szervesebben és nagyobb társadalmi kontroll mellett folytatott várospolitika ugyanolyan torzulásokat idézett-e elõ, mint az e feltételeket nélkülözõ szocialista.

A könyv szakmailag jól oldotta meg a nem könnyû feladatot, egy világváros sokoldalú bemutatását. Lehetett volna Budapest történetét hagyományosabb módon, kronológiai szerkezetben is bemutatni, a szerzõk azonban más megoldást választottak. Tematikus fejezeteket alakítottak ki, s az egyes témákon belül elemezték az adott probléma történeti alakulását. Így találkozunk a budapesti városrészekkel több ízben is: egyszer építészettörténeti, egyszer társadalomtörténeti megközelítésben, végül pedig a várostervezés kapcsán. Ugyancsak az egyes fejezetek között elszórva kerül sor a nagyobb történelmi korszakok és fordulópontok (Osztrák-Magyar Monarchia, Trianon) értékelésére is. Szerencsésebb lett volna a könyv bevezetõ részében ezeknek a Budapest fejlõdése szempontjából sorsdöntõ idõszakoknak nagyobb teret szentelni. Az "urban geography" mûvelõi mindazt megtalálják a könyvben, ami egy kelet-európai nagyváros urbanisztikai fejlõdéséhez hozzátartozik, a város élete iránt érdeklõdõk viszont kevesellhetik a szociográfiai, kultúr- és életmódtörténeti és mûvészeti elemeket. A város történetét és társadalmát bemutató részeket színesebbé tette volna, ha több helytörténeti és irodalmi vonatkozású részlet is szerepelt volna ezekben (a Mátyás templomról és a Halászbástyáról csupán annyi említés történik, hogy építészetileg dekoratívak, a Vérmezõnél viszont nem esik szó a magyar jakobinizmusról stb.). Jobb és bõvebb képanyaggal a nem magyar olvasó számára talán életszerûbbé válhatott volna az az élmény, amit mi egyedinek, "budapesti"-nek, csodásnak érzünk.