A szlovák szociológia kezdetei, intézményesülésének szakaszai - önálló egyetemi szak, saját tudományos társaság, szakfolyóirat stb. - szorosan kötõdnek a cseh szociológiához. Ezt a kapcsolatot többnyire meghatározta a nyelvi közelség, a közös államalakulat (1918). A két világháború közti idõszakban épültek ki az országban a szociológia alapjai (Prágában a szociológia szisztematikus egyetemi szintû fejlesztése nyomán, 1930-ban jelent meg az elsõ szakfolyóirat, a húszas-harmincas években pedig az elsõ fordítások).

Az akkori kutatások többsége Szlovákia területén egyszeri szociográfiai felmérésre szorítkozott. Különféle társadalmi és kulturális intézmények végeztek ilyen felméréseket, mivel specializált szociológiai intézetek még nemigen léteztek.

A korabeli szociológusok közül kiemelkedik Anton Stefánek professzor (1907-1964), aki a társadalmi és politikai életben is aktív szerepet vállalt. Tanulmányait Bécsben folytatta, doktorátusát filozófia és szociológia szakon szerezte a pozsonyi Komensky Egyetemen. Már tanulmányai idején is részt vett a Bécsben élõ szlovákok társadalmi és politikai életében (egyesületek, újságírás és szerkesztés), késõbb pedig képviselõ Budapesten. A csehszlovák állam megalakulása után mint képviselõ (szenátor), sõt egy ideig miniszterként tevékenykedett. Emellett aktívan elõsegítette a hazai szociológia intézményi alapjainak kiépítését. Például alapító tagja volt a Csehszlovák Mezõgazdasági Akadémiának, melynek keretében sikeres szociológiai felmérések folytak.

Szakmai munkáinak jelentõs része Szlovákia parasztságával és a szlovák nemzettudat fejlõdésével foglalkozik. A második világháború alatt a pozsonyi egyetemen oktatott - egészen 1949-ig. 1944-ben jelent meg legismertebb mûve, a "Szlovákia szociográfiájának alapjai" (Základy sociografie Slovenska). Ebben a terjedelmes munkájában a szociográfiának a román D. Gusti által kidolgozott módszertanából indult ki, amelyre saját koncepciót épített fel. Többek közt találunk itt alapos fejlõdéselemzést a szlovák népesség alakulásáról a statisztikai adatok tükrében, fejezeteket a vidékrõl és a városról, a vidéki és a városi életmódról, az egyes társadalmi osztályokról és rétegekrõl, a gazdasági helyzetrõl stb.

A háború után a szlovák szociológia két legtevékenyebb központja a pozsonyi (Bratislava) és túrócszentmártoni (Martin) volt. Pozsonyban az egyetemen és a tudományos akadémián belül alakult ki egy-egy mûhely. Túrócszenmártonban az 1863-ban létesült Matica slovenská nevû országos kulturális szervezet igyekezett a Csehszlovák Köztársaság fennállása idején (1918-1938) átfogni és szervezni a szlovákiai tudomány még nem intézményesült ágait. E szervezet keretén belül mûködött a Szociológiai Szakosztály (A. Hirner, P. Gyula), itt jelentették meg az elsõ szlovákiai szaklapot is. Igen biztató fejlõdésnek indultak a terepkutatások és az egyetemi oktatás.

De ez az újjáépítés rövidnek bizonyult. 1948 februárjában megkezdõdött a burzsoá áltudománnyá minõsített szociológia felszámolása. A történelmi materializmus lett az egyetlen tudományosnak elfogadott elmélet a társadalomról. Nemsokára megszüntették a szakfolyóirat kiadását, leállították az egyetemi oktatást, sõt az akadémián belül mûködõ kutatómûhelyt is megszüntették. Megismétlõdött a harmincas évek szovjet példája. Igen kevesen maradtak meg a szociológiánál, s ha igen, akkor minden bizonnyal nem szociológus megjelölés alatt. A kutatások többnyire megrendelésre készültek, például az ötvenes évek közepén olyan témakörökben, mint a népmûvelés, a rádió és a propaganda hatása a lakosságra.

Valamiféle újjáéledés kezdõdött el a hatvanas évek elején. A SZTA Filozófiai Intézetében fokozatosan formálódott egy szociológiai szakosztály, amelynek munkatársi köre is egyre bõvült. A szocialista országok aktuális problémáival foglalkozó kutatások nem sokáig várattak magukra. Az elsõk közt kiterjedt kutatási program indult a szocialista munkabrigádok mozgalmáról, majd késõbb a földmûvesszövetkezeti dolgozókról. Természetesen mindez a marxista szociológia és a történelmi materializmus égisze alatt történt (mellesleg kettõjük viszonya volt az elméleti viták leggyakoribb témája).

A szakképzett szociológusok hiányát a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészkara kezdte betölteni. Az 1964-ben újjáalakult szociológiai tanszék elsõ diákjai 1970-ben végeztek. Eközben az akadémiai mûhely a terepkutatások elõkészítése és feldolgozása mellett foglalkozni kezdett a marxista szociológia metodológiai kérdéseivel, a szociológiai kutatás módszereivel és technikájával. Egyre gyakoribbá váltak a tapasztalatgyûjtés céljából szervett külföldi tanulmányutak, kiküldetések (Lengyelország, Szovjetunió és Jugoszlávia volt a leggyakoribb úti cél) és konferenciákon való részvétel.

1964-ben megalakult a Szlovák Szociológiai Társaság. Több mint 230 taggal indult, ami bizonyította a diszciplína iránti nagy érdeklõdést. Sõt, Pozsonyon kívül is létesültek helyi szervezetei. Folyamatosan újabb és újabb szakosított mûhelyek jöttek létre olyan intézeteken belül, amelyek kultúrával, ifjúsággal, az egészségüggyel, a munkafolyamatokkal foglalkoztak. A SZTA Szociológiai Intézete 1965 óta létezik önálló mûhelyként. A szociológia egyszeriben igen "divatos" lett. Ehhez hozzájárult a nagyobb publicitás, valamint a gyakorlati életre irányuló kutatások és felmérések sora. A könyvpiacon szaporodtak a hazai szakirodalmi mûvek és fordítások.

A hatvanas évek második fele legfõképp egy nagyszabású csehszlovák kutatás jegyében telt, amely társadalmunk szociális differenciálódására és mobilitására irányult (vezetõje P. Machonin volt). A vizsgálat empirikus része szerencsére még közvetlenül 1968 elõtt lezárult. Maga a kutatás "...jelentõs minõségi növekedést jelentett Szlovákia szociológiai kutatási szintjének emelésében és tudományosításában" (Szomolányi 1989: 393). Bár az anyag egy részének feldolgozására soha sem került sor, már az elsõ eredményei élénk visszhangra találtak, nemcsak hazai körökben, de külföldön is.

Az 1968-as politikai változások egyik logikus következménye volt az, hogy a szociológiát ismét "félre állították". Bár ezúttal másfajta "likvidációs" eljárásra került sor, mint az elõzõ esetben (Szomolány: 1989: 394), az eredmény igen hasonló volt. Leállították a terepkutatásokat, káderrevizíókat tartottak és a kutatóhelyeken szervezeti változtatásokat eszközöltek. Leegyszerûsítve: az átmeneti enyhülést keményebb idõszak váltotta fel. Magát a Szociológiai Intézetet 1974-ben ismét egyesítették a Filozófiai Intézettel. A szociológiai tanszéken, Szlovákia egyetlen felsõfokú központjában, az oktatás nem állt le, de a diákok számát korlátozták, és a szak nem indult minden évben. A végzõsök vállalati szociológusokként, illetve különféle kutató intézetekben helyezkedtek el. Szakmai folyóiratunk, a "Sociologia" 1969 óta jelenik meg, két havonta, az SZTA Szociológiai Intézete gondozásában. Az utóbbi néhány évben kizárólag tematikus számokat szerkesztenek.

A normalizációs idõszakban a kutatások zömét a megrendelõ követelményeinek rendelték alá. Szociotechnikus funkciójukat gyakran nem vették figyelembe, és igen sok kutatásnak az eredményei az irodai fiókban "kötöttek ki". Hosszú távú terveket (ún. alapkutatás állami terv) állítottak fel és a tágan szabott témák közt olyanok szerepeltek, mint például a munkásosztály és értelmiség közeledése egymáshoz, vagy a város-falu viszony, a szocialista személyiség fejlõdése, a szocialista életmód stb. Ebbõl az idõszakból két kutatás érdemel külön figyelmet. Az egyik az, amelyet Alexander Hirner vezetett és dolgozott fel - ennek eredményeként született az üzem társadalmi ellenõrzésére vonatkozó koncepció.

Alexander Hirner (1911-1987) Pozsonyban, Rómában és Párizsban folytatott tanulmányokat. A második világháború után Túrócszentmártonban a Szociológiai Szakosztályon dolgozott - itt jelent meg a "Sociologicky sborník" (Szociológiai tanulmánykötet) -, és az egyetemen is elõadott. Az ötvenes években egy konstruált perben megvádolták és elítélték. Rehabilitációja után, 1966-ban ismét visszatérhetett oktató- és kutatómunkájához. A szociológia elméletének és metodológiájának számos kérdésével foglalkozott-mindenekelõtt a szlovák szociológia elõtörténetével, a társadalmi kontroll problémájával, a szociabilitással, a személyiség és az életmód kérdéseivel. Igen sokáig oktatott a pozsonyi tanszéken. Mûveinek egy része máig nem jelent meg. A közismertebbek közé tartoznak: "Clovek a spolocnost' (Az egyén és a társadalom), "Ako sociologicky analyzovat"' (Hogyan végezzünk szociológiai elemzést), "Primárne dáta v socioloóii" (Elsõdleges adatok a szociológiában).

Feltétlenül említésre méltó az a nemzetközi összehasonlító kutatás a munkásosztály és az értelmiség közeledésérõl, amelynek eredményei alapján R. Rosko kidolgozta a "társadalmi munkakör és az otthoni munkakör" elméletét. A kutatás nyíltan feltárta az annyira alábecsült árnyékgazdaságot és a két jelentõs társadalmi csoport részvételét ebben.

A szûk keretek közé szorított oktatás ellenére az egyetemen folytatódott az egyes ágazati szociológiák fejlesztése. Lazult a szoros kötõdés az állami tervekhez, "tágult a kutatási szabadság" tere, javultak az intézeteken belüli feltételek. A hetvenes és a nyolcvanas évek elsõ fele a szûkebb területre való szakosodás jegyében telt el.

1989 szeptemberében került sor - már feszült politikai légkörben - a szlovákiai szociológusok II. kongresszusára. A nyílt hangvételû összejövetelen megválasztották a Szlovák Szociológiai Társaság új, kritikus szemléletû vezetõségét, amelyben több fiatal kapott helyet. A kongresszuson kibontakozott vita már jóval elõbb elkezdõdött, méghozzá olyan kérdésekrõl, mint a szak újabb története, értelme és jelentõsége a társadalom számára.

Az 1989 november utáni események természetesen sokféle változást hoztak. Számos új, piacorientált kutató szervezet jött létre - amelyek persze külföldön közismert részei a mûködõ piacgazdaságnak. A piacfelmérések, a közönség érdeklõdésének, a közvélemény változásának vizsgálatára tett kezdeményezések nyomán visszatért a szociológia "népszerûsége", amiben nagyban közrejátszottak a választások elõtti felmérések is.

Rosszabb helyzetbe kerültek az állami kutatóintézetek. Több intézet megszûnt, másokat átszerveztek, és gyakran bizony nem a minõség, hanem a pénzszûke döntött. Ez viszont természetes folyamat egy változó korban. A kollégák egy része másutt keresi és találja meg érvényesülését.

A pozitívumok közé tartoznak az újabb és újabb külföldi kapcsolatfelvételek, intézetünkben is több kutatócsoport mûködik együtt külföldi partnerekkel közös projekteken. A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének munkatársai az utóbbi három évben öt témacsoportot alkotva végzik kutatómunkájukat (emellett vannak önálló projektek is, pl. szociológiánk elõtörténete, az életrajzi módszer kutatásainkban).

1. A család és problémái témacsoport (vezetõi P. Gurán és M. Piscová). 1993-ban három dologra irányult figyelmük: egy szlovákiai kisváros idõs lakosainak helyzetét (lakás és gazdasági) mérték fel és elemezték, továbbá kidolgoztak egy szakértõi vizsgálatot a hátrányos helyzetû gyermekek családjairól és foglalkoztak a szegénységkutatás metodológiai kérdéseivel. A csoport többek közt kapcsolatban áll a Pozsonyban nemrég alapított "Nemzetközi családkutató központtal", amely az UNESCO-hoz tartozik.

2. Településeink igazgatási és önigazgatási szerkezete témacsoport (vezetõje L. Falt'an). A hároméves program keretében végzett terepkutatások eredményeit konkrét ajánlásokként eljuttatták az egyes városi önkormányzatokhoz. A kibontakozó települési önigazgatás három szintjének (politikai, gazdasági, kulturális) erõforrásait kutatták. A csoport eredményes együttmûködést alakított ki a Chuo egyetem (Tokió) kutatóival.

3. A civil társadalom kialakulása témacsoport (vezetõje J. Stena). Az 1991 óta mûködõ csoport elméleti összefüggéseiben és gyakorlati közegében kutatja a civil társadalom kialakulását Szlovákiában: az ifjúsági mozgalmak, a nõk változó szerepe a közéletben, a polgár revitalizálódó szerepe a társadalomban stb. Jelenleg a cseh kollégákkal együtt terjedelmes összehasonlító kutatáson dolgozik, mely a társadalmi változások feltárására irányul.

4. A politikai rendszer és a társadalmi rendszer viszonya a demokráciába való átmeneiben témacsoport (vezetõje J. Buncák). Az 1991-1993 évekre kidolgozott kutatási program keretében többek között sajtóelemzést végeztek, reprezentatív lakossági mintán felmérést készítettek a változó mobilitási pályákról és a változó társadalmi rétegzõdésrõl. Két nemzetközi projekthez csatlakozik: az egyik az amerikai UCLA, a másik a berlini FU.

5. A szlovák társadalom szociális-okológiai kérdései témacsoport (vezetõje J. Pasiak) csak nemrég került át intézetünkbe. A szociális és kulturális területfelosztást, a társadalom szociális és területi fejlõdésének alapirányzatait követi nyomon. A csoport tagjai a pozsonyi természettudományi karral mûködnek együtt.

Figyelmet érdemel még a szociológia oktatásának fejlõdése. Az egyetemi oktatásban egyre több hallgató veszi fel a szociológiát, de számos középiskolában és nemhumán kurzusokon is megjelent a szak önálló tantárgyként. Igaz, e téren még nagyon sok munka vár ránk, példa erre a "szociális gondozás", amelyet csak nemrég kezdtek el bevezetni - igen nehézkesen - az egyetemi tantervekbe.

Remélhetjük, hogy a szervezett szociológiai ismeretszerzés hozzásegít a társadalom sikeres átalakulásához. Véleményem szerint - és ezt eddigi tapasztalataim is megerõsítik -, az aktív vagy a passzív (megfigyelõ-elemzõ) hozzáállás a társadalmi folyamatok feltárásában egyaránt hasznos lehet. Az szociológus újonnan meghatározott társadalomi szerepe nagy kihívás, amelyet már sokan megértettek, és tudományos orientációjukban tekintetbe vettek.
 

Felhasznált irodalom

Pasiak, J.-L. Machácek 1993. Sociology in Slovakia after 1956. (Kézirat.)

Schenk, J. 1990. K obnoveniu Sociologického ústavu SAV. Sociologia, 6.

Szomolányi, S. 1989. Historia zrodu a formovania sociologiského pracoviska SAV. Sociologia, 3, 393-396.

Turcan, L. 1992. Alexander Hirner. Sociologia, 1-2.

- 1992. Dejiny slovenskej sociológie a osobnost'. A. Stefánka. Sociologia, 4.