1993-ban, amikor az Európai Közösség és más szervezetek az integrációt és a határok eltörlését próbálják megvalósítani, Magyarországon (és szerte a világban) naponta tapasztaljuk, hogy mennyire problematikus a másság tolerálása, elfogadása. Hazánk egyik oldalról a Közösséghez kíván csatlakozni, miközben egyre gyakrabban kell a felszínre kerülõ etnikai problémákra és idegengyûlöletre megoldást találnia. Minden bizonnyal az általános gazdasági recesszió is hozzájárul, hogy ezek a problémák ismét elõtérbe kerültek, és hogy ez a kettõsség így alakult.

Magyarországon a helyzetet tovább súlyosbítja az életszínvonal csökkenése, a rendszerváltásban való csalódottság, s hazánk földrajzi helyzetébõl következõen az elmúlt évek folyamán beáramló nagyszámú menekült, illetve bevándorló okozta feszültség. Az évszázadok során oly sokszor megtapasztalt bûnbakkeresés mechanizmusa ismét mûködésbe lépett, és politikai mozgalmak is ideológiai támaszául szolgálnak a növekvõ fajgyûlöletnek.

Pedig szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a Közösséghez csatlakozás magával hozza a gazdasági és politikai határnélküliség mellett a munkaerõpiac megváltozását is: egyre több külföldi fog hazánkban meghatározatlan ideig tanulni, dolgozni, esetleg végleg letelepedni. Azt, hogy a magyar társadalom ezt az új helyzetet mennyire tudja majd elfogadni, még nem lehet pontosan tudni, de az bizonyos, hogy valamilyen megoldást kell találni az efféle problémákra.

Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy az idegeneket mennyi atrocitás és inzultus éri. Feszült életünkben egyre türelmetlenebbek vagyunk, nehezebben tudunk másokra figyelni és a nehézségeken felülkerekedni.

Felvetõdik tehát a kérdés, vajon a hosszabb idõt hazánkban töltõ külföldiek hogyan élik meg ezt a helyzetet? Mennyire tudják otthon érezni magukat Magyarországon? Kikkel barátkoznak, mennyire integrálódnak a társadalomba?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor 1990-1991-ben száz Magyarországon tanuló külföldi diák kapcsolathálózatát mértük fel. Az idegengyûlölet akkoriban még nem volt ennyire aktuális téma, s bár a diákok az adatfelvétel során számtalan negatív tapasztalatról számoltak be, az adatgyûjtés lezárulása óta a helyzet lényegesen rosszabbodott.

Adataink alapján jellemezni szeretnénk a hazánkban tartózkodó külföldieknek e speciális csoportját, az itt tanuló diákokat. Célunk, hogy megnevezzünk néhány rendezõ elvei, mely kapcsolataik alakulásában szerepet játszik, és módszereinkkel "befogható" volt.
 

Az alkalmazott módszerrõl

A kérdések megválaszolására alkalmazott módszer a hálózatelemzés, amelynek kiindulópontja az individuumok, illetve csoportok közti egymásra hatás ("interakció") adott pillanatban megfigyelhetõ mintázata. Míg egy bizonyos cselekvõ személy tulajdonságai (pl. életkora, neme, etnikai hovatartozása, intelligenciája, jövedelme) a különbözõ környezetekben állandóak, a viszonyok környezet-specifikusak, azaz az interakciók változásával módosulnak. A viszonyelemzés célja tehát az, hogy az egyén tulajdonságai mellett társadalmi-strukturális kontextusát is megragadja, és ennyiben többet nyújt a kutatónak, mint a hagyományos tulajdonság-alapú vizsgálatok.

A hálózat alanyai között meglévõ, illetve hiányzó kötések alakzata sajátos hálózatstruktúrát alkot. A hálózatelemzés központi problémája, hogy megmagyarázza az alanyok egymás közti kapcsolatának különbségeit, mivel "az alanyok közti viszonyok struktúrájának és az alanyok hálózatbeli helyzetének fontos viselkedési, észlelési és attitûdbeli következményei vannak mind az egyes egységek, mind a rendszer egészére nézve" (Knoke-Kuklinski 1982: 13).

Kérdõívünkben az egocentrikus hálózatok leírására a személyes kapcsolatok funkcionális szempontból igen különbözõ típusait egybegyûjtõ Fischer-módszer (Fischer 1982; McCallister-Fischer 1978) általunk némiképp az egyetemi életmódra adaptált változatát használtuk fel. E módszernek a ZUMA által átdolgozott, az eddigi magyar vizsgálatokban felhasznált változata (Angelusz-Tardos 1991: 69-70) nyolc életszerû szituáción keresztül próbálja megragadni az egyén kapcsolathálózatát: barátait, ismerõseit, szakmai és azonos érdeklõdésen alapuló kapcsolatait. Az elsõ lépésben az egyénnek nyolc névgenerátor szituációban kell megneveznie azokat, akikhez az adott helyzetben fordulna. Minden szituációban maximum öt személyt említhet. A következõ lépcsõben az említett személyek bizonyos jellemzõit (nemét, korát, iskolai végzettségét, állampolgárságát) kérdeztük meg. Saját változatunkban kimaradtak a családra, rokonokra, munkahelyre vonatkozó kérdések, hiszen ezek - külföldi diákokról lévén szó - nem játszanak szerepet. Az utóbbiakat más, a diákok életformáját firtató kérdésekkel helyettesítettük (lásd 1. melléklet). Adatainkat az SPPS PC+ programcsomag segítségével elemeztük.

A vizsgálat során megkérdezettek száma száz fõ, akik mindnyájan a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nappali tagozatos, külföldi férfihallgatói. A kisméretû és nem reprezentatív minta természetesen csak óvatos következtetéseket enged meg. A teljes hallgatólista hozzáférhetetlensége miatt külön mintavételi eljárás nélkül választottuk ki a kérdezetteket, akiket további öt alcsoportba soroltunk: afrikai, arab, volt szocialista, nyugatnémet és izraeli.

Dolgozatunkban természetesen kitüntetett figyelmet kaptak a diákok magyar kapcsolatai, hiszen fõ célunk az integráció fokának mérése volt.

A hálózatok leírására a következõ mutatókat használtuk fel:

A hálózat MÉRETE a társadalmi integráció közvetlen indikátora, az interperszonális környezetben található partnerek számát jelzi. A kapcsolatok kiterjedtségét, gazdagságát két egyszerû módon mérhetjük: egyrészt, hogy a megkérdezettek összesen hány személyt említettek a nyolc névgeneráló szituációban, másrészt, hogy az így leírt mikrohálózatukat hány különbözõ személy alkotja.

A kapcsolatok szorosságát, tartalmi intenzitását méri a MULTIPLEXIT'S mutatója, amely az összes említés/összes személy hányadosa. Ez a mutató annál magasabb, minél több funkciót tölt be, minél sokrétûbb ugyanaz a kapcsolat.

A multiplexitással összefüggõ másik mikrohálózat-mutató a SÛRÛSÉG, amely az öt legfontosabbként megemlített személy közti kapcsolatok meglétét méri. A hálózat sûrûsége a kiterjedés fordított jellemzõje, a partnereket összefûzõ kötések átlagos erõsségét határozza meg. A sûrû, azaz zárt környezet tipikusan kevéssé szerteágazó kapcsolatokra utal. Ha a magas multiplexitás értékekkel magas sûrûség értékek párosulnak, akkor ez a hálózatok sokfunkciós jellegének, ugyanakkor nagyfokú belsõ zártságnak bizonyítéka.

A szociális környezet tartalmi jellemzésére a HOMOGENITÁS-HETEROGENITÁS mutatói szolgálnak. Ezek különbözõ ismérvek alapján mérik, hogy a kapcsolatok mennyire szervezõdnek a hasonlósági szelekció ("like me" elv) alapján, azaz bizonyos társadalmi-demográfiai szûrõk mennyire érvényesülnek a releváns kapcsolatokban. Az átfedést mutató, azaz "sûrû" hálózatokban valószínû, hogy a kapcsolatok homogének lesznek.

A heterogenitás a hálózat kiterjedésével nõ, az egyén interperszonális környezetében lévõ eltérõ személyekre utal. "A kapcsolatban részt vevõk hasonlóságának fokozódnia kell a kötések erejének növekedésével" (Granovetter 1973: 88), tehát a legintimebb, legszorosabb kapcsolatoknál várható a legnagyobb homogenitás. Dolgozatunkban a heterogenitást, illetve homogenitást az etnikai hovatartozás, a nem, a kor és az iskolázottság dimenzióiban kísértük figyelemmel.

A vizsgált személyeknek mind a szélesebb körû, mind a szûkebb körû kapcsolatait igyekeztünk több oldalról feltárni. Aszerint, hogy az egyes szituációkra mennyire jellemzõek az etnikai tekintetben homogén, illetve heterogén kapcsolatok, vagyis mennyi az említettek között a magyar, és a megkérdezett diákok hány százaléka nem említett egyáltalán magyar személyt, a nyolc szituációt két szférába, "bizalmas", illetve "társas" szférába osztottuk. A "társas" szférába a BETEGSÉG, TANULÁS, SZAKMA, MOZI és a HOBBI szituációk, az "intim" szférába az INTIM, PÉNZ, VÉLEMÉNY szituációk tartoznak (lásd 1. melléklet).
 

Hipotéziseink

A vizsgálatot elõkészítõ mélyinterjúk, illetve saját személyes tapasztalataink alapján a következõket feltételeztük:

1. A külföldi diákcsoportok mindegyikére - más-más oknál fogva - jellemzõ bizonyos fokú szegregáció: nem sikerült beilleszkedniük a magyar környezetbe. Elkülönültségük mértéke és okai különbözõek. Elõfeltevésünk szerint ezek több dimenzióban is tetten érhetõek.
 

a) "ÖSZTÖNDÍJASOK" - "ÖNKÖLTSÉGESEK"

Az ösztöndíjasok (arab, afrikai és volt szocialista diákok) kollégisták, beszélnek magyarul, együtt laknak és tanulnak a magyar diákokkal, azaz a kapcsolatteremtésnek esetükben sem intézményes, sem nyelvi akadályai nincsenek.

Az önköltségesek (német és izraeli alcsoport) idejük javát szeparáltan, saját alcsoportjuk tagjaival és más európaival, illetve csekély számú amerikaival együtt töltik, mindennapjaikban gyakran vannak kommunikációs nehézségeik a magyar lakosokkal (bolt, tájékozódás), tanáraikon és esetleg fõbérlõjükön kívül ismerkedési alkalmaik korlátozottak, kivéve, ha rokoni kapcsolatokkal rendelkeznek (a német diákok körülbelül 30%-a). E fenti elkülönítés tehát magában foglalja azt is, hogy az "ösztöndíjasok" kollégisták, az önköltségesek nem, s ez utóbbiak a nyelvet sem beszélik.
 

b) "SZÍNESBÕRÛEK" (afrikai, arab diákok) - "EURÓPAIAK" (a szó szoros értelmében: németek, a volt szocialista országok diákjai, de bizonyos értelemben az izraeliek is.)

Az elsõ kategóriába tartozó diákok külföldi származása, idegensége ránézésre kiderül. Ennek következtében gyakran érik õket inzultusok, néha komoly fizikai fenyegetettség, és az idegengyûlölet, illetve a faji elõítéletek is fõként õket sújtják. A barátkozást elõsegítõ jó intézményes pozíciójukat tehát nagymértékben rontja ez a tényezõ. Másrészt, ezek a diákok az európaitól eltérõ kultúrkörbõl valók, mások a szokásaik, hagyományaik, ami fõként a szorosabb kötelékek kialakulása ellen hathat.

A második kategóriába sorolt diákok a magyarokéhoz hasonló kulturális háttérrel rendelkeznek, értékrendjük modern, nyugatias, bár az alcsoportok egyéb tekintetben meglehetõsen különböznek egymástól.

A magyar nyelv ismerete, a magyarokkal való együtt tanulás és együttlakás, a hasonló kulturális háttér elõsegíti, a nyelvi nehézségek, az eltérõ tradíciók és az eltérõ bõrszín pedig gátolja a magyarországi beilleszkedést, amelynek vizsgálata kutatásunk fõ célja.

Alaphipotézisünk szerint tehát az itt tanuló külföldi diákcsoportok eltérõ mértékben ugyan, de szegregáltak, ami leginkább kapcsolathálózatuk zártságában, és etnikai/faji tekintetben homofil kapcsolataikban ragadható meg. Mivel a diákság számos egyéb oknál fogva is zárt, szubkulturális tömböt alkot (lásd Angelusz-Tardos 1991: 148-182), a társadalom egyéb rétegeitõl eltér, kontroll adatként a magyar egyetemisták körében végzett hálózatelemzések adataira hivatkozunk, kiszûrve ezzel a kor és az iskolai végzettség eltérésébõl adódó torzításokat.
 

A vizsgált alcsoportokról

Az általunk vizsgált alcsoportok tehát a következõk:

1. Az afrikaiak elnevezés fedi a nagyrészt Afrikából érkezett diákokat, akik között azonban van néhány keleti diák is Mongóliából, Bangladesbõl, Laoszból. Közös ismérvük, hogy valamennyiükön szembeötlõ külföldi származásuk, tudnak magyarul, az egyetemen egy tanulócsoportban vannak magyar diákokkal, egy kollégiumban laknak velük, ösztöndíjukból tanulnak itt. A vizsgált csoportok közül átlagosan õk és az arab diákok élnek Magyarországon a leghosszabb ideje. A vizsgált diákok felének kapcsolathálózata gazdag (mikrohálózatuk több mint tíz fõbõl áll), a multiplexitás és sûrûség mutatói szerint kapcsolataik sokfunkciójúak és zártak. Az említettek 47 százalékát alkotják a saját alcsoportbeliek. Az intézményes elkülönülés tekintetében ez a csoport a legnyitottabb, mert az említetteknek "csupán" 59 százaléka jár ugyanarra az egyetemre.

Kapcsolathálójuk az arab alcsoportéhoz hasonló: kisebb méretû hálózat és azonos nemû kapcsolatok jellemzik. Magyar személyeket fõleg olyan szituációban említettek (TANULÁS, SZAKMA), ahol kevésbé tudnak saját honfitársaikra támaszkodni. Domináns a férfi említettek száma, kivéve a magyar kapcsolatokat, ahol inkább nõket említenek. Ez fõleg körülményeikbõl adódik, ugyanis alig van Magyarországon tanuló nõ honfitársuk.

Érdekes az afrikai alcsoport magyar kapcsolatainak megoszlása a volt szocialista alcsoport adataival összehasonlítva. Míg az afrikai és az arab alcsoportban a magyarok számszerû említése közel azonos, addig a szórás nagyban különbözik a volt szocialista alcsoportétól. Ez abból adódik, hogy az afrikai és az arab diákok közül sokkal többen, de átlagosan kevesebb magyart ismernek, míg a volt szocialista alcsoport egyes diákjai szinte semmilyen kapcsolatot nem tartanak fenn magyarokkal, addig más diákok kiterjedt magyar kapcsolathálózattal rendelkeznek.

Eszerint, egy olyan skálán, melynek egyik pólus a "nem tud magyarokkal kapcsolatot teremteni", a másik pedig a "nem akar kapcsolatot teremteni", az arab és az afrikai diákok a skála elõbbi, míg a volt szocialista diákok a skála utóbbi végén helyezhetõk el. Az intim szférát a társadalmi szféránál is jóval kevesebb magyar kapcsolat jellemzi.

2. Az arabok nevû következõ alcsoportunkba a Szíriából, Jordániából, Izraelbõl érkezett arab, 80 százalékban mohamedán diákok tartoznak. Egy kivételtõl eltekintve õk is kollégisták, jól beszélnek magyarul, a magyarokkal egy csoportban tanulnak, de láthatóan idegenek. Mikrohálózataik zömében kapcsolatgazdagok és nagyon sûrûek (a csoport 65%-ánál 100% a szûkebb baráti kör sûrûségmutatója). Az említettek 35 százaléka magyar állampolgár. A csoport tradicionálisabb voltát jelzi, hogy az afrikai alcsoporthoz hasonlóan a saját nembeliek választása dominál, bár ezt a tényt magyarázza az is, hogy e két csoportból alig, illetve egyáltalán nem tanulnak nõi hallgatók az egyetemen.

3. A németek alcsoportba hajdani nyugatnémet diákok tartoznak. A megkérdezettek körülbelül egyharmada magyar származású, és valamennyire beszélik is a magyar nyelvet. Önköltségesek, bérelt lakásban laknak, és néhány más nyugat-európai diákkal közösen külön német nyelvû oktatás folyik részükre. Kapcsolathálójuk a legkiterjedtebb. Kiugróan magas multiplexitás és sûrûség mutatójuk szerint kapcsolataik sokfunkciójúak és zártak, nemi tekintetben viszont az izraeli alcsoporttal együtt a legkiegyensúlyozottabbak. A hálózatban említett magyar személyek aránya 30 százalék. Ez az adat inkább a három ösztöndíjas, a magyar diákokkal együtt tanuló alcsoporthoz áll közelebb. A német kapcsolathálózatok viszonylagos nyitottságára két magyarázat merült fel: a diákok a nyelvtudás hiányát valami mással kompenzálják (pl. pénz vagy más javak), illetve alapjában véve barátkozóbbak és szociálisabbak, mint a másik nagy alcsoport. Egyik magyarázat sem hagyható figyelmen kívül, mindegyik hatása jelentkezik. Az interjúzás során kiderült, hogy a diákok 30-35 százaléka magyar származású; jól beszélnek magyarul, magyar rokonságukra számíthatnak, ennek ellenére magyar kapcsolataik nem számosabbak a német származásúakénál.

4. A volt szocialisták alcsoportot az egykori keleti blokk országaiból öt-hat éve még magyar, napjainkban saját országukbeli ösztöndíjjal érkezõ diákok alkotják. Kollégisták, beszélnek magyarul, a magyar diákokkal együtt laknak és tanulnak. Az afrikai alcsoporthoz hasonlóan magyarok alkotják a hálózatok 45, saját alcsoportbeliek a kapcsolatháló 40 százalékát. Kapcsolathálójuk a német alcsoport mögött a második legkiterjedtebb. Õk említik a legtöbb magyar személyt, ugyanakkor a magyar állampolgárt egyáltalán nem említõk száma a másik három alcsoportéval azonos. Eszerint az alcsoporton belül markánsan elkülönül egy, a magyaroktól elzárkózó és egy nagyszámú magyar kapcsolatokkal jellemezhetõ részpopuláció.

5. Az izraeliek alcsoportba az önmagukat zsidónak nevezõ, 90 százalékban zsidó vallású, izraeli állampolgárságú diákok tartoznak. Az izraeli felsõoktatásban tapasztalható helyhiány miatt jöttek Magyarországra tanulni. Legtöbbjük családja az õ életükben vándorolt ki Izraelbe különbözõ kelet-európai országokból. Önköltségesek, albérletben laknak és külön angol nyelvû oktatás folyik számukra. Nem tudnak magyarul. Választásunk azért esett épp rájuk, mert az esetleges antiszemita tendenciák hatását szerettük volna mérni. (Ez azonban a csoport nagymértékû zártsága miatt végül is nem sikerült.)

Az izraeli diákok között a legmagasabb a magyar személyt egyáltalán nem említõk aránya (45%), és 8k említik a legkevesebb magyart is a vizsgált szituációkban. Ennek részben az az oka, hogy az átlagos hálózatméret ebben a csoportban a legkisebb, hálózataik fõként közepes méretûek.

Az összes vizsgált alcsoportra megállapítható tehát, hogy életkori, kulturális és faji tekintetben egyaránt homogének, magas a magyar ismerõst egyáltalán nem említõk aránya, ami mindenképpen arra utal, hogy a csoportok faji tekintetben is szegregáltak.

Az összes alcsoport közös jellemzõje még, hogy a kapcsolatok nagy része vagy saját, vagy magyar állampolgárságú, nem pedig más külföldi diák.

A magyar kapcsolatok száma az intim szférában a legkisebb.
 

Az egyének kapcsolathálózatait meghatározó tényezõk

Próbáljuk meg áttekinteni azokat a tényezõket, amelyek az egyes alcsoportok hálózati jellegzetességeit meghatározzák, és magyar kapcsolataik számát és jellegét befolyásolják. A kapcsolatszervezõdés két fõ motívuma ismerhetõ fel. Egyrészt a lehetõ legkisebb költségen létesíthessenek kapcsolatokat, amire az etnikailag, kulturális, életkori stb. tekintetben leghasonlóbb személyek a legalkalmasabbak, tehát a honfitársak, azonos földrészrõl valók (azaz a faji értelemben vett homofília). Másrészt, számukra bizonyos elõnyökkel járó kapcsolatokat alakítsanak ki például a magyarokkal (faji tekintetben heterofil kapcsolatok), aminek a költségei egyrészrõl nagyobbak, mert sokkal több különbséget kell áthidalni, másrészrõl viszont számos elõnye van: hely- és nyelvismeret, otthonosság stb.

A különbözõ alcsoportok etnikai értelemben vett heterogenitását, különös tekintettel a magyar kapcsolatokra, mely dolgozatunk kiindulópontja volt, több dimenzió együttes hatása határozza meg. A dimenziók hatását vizsgáltuk egy általunk alkotott modell segítségével végeztük (2. táblázat).

A táblázat összeállításánál a legnagyobb nehézséget a SZEMÉLYISÉG változó/dimenzió operacionalizása jelentette. Lehetõségeinket figyelembe véve, a személyiség magyarázatához a hálózatméret adatainak felhasználása tûnt a legcélszerûbbnek. Úgy gondoltuk, ha egy személynek nagyméretû a hálózata, vagyis sok emberrel tart fenn kapcsolatot, akkor valószínû, hogy az illetõ barátkozó típus.

Elemzéseink során felmerült a kérdés, hogy vajon egy nagy kapcsolatháló a magyar kapcsolatok számát csak pozitív (barátkozó típus, ezért magyar kapcsolatokat is létesít), vagy esetleg negatív irányba befolyásolhatja (sok honfitársával van kapcsolata, nincs szüksége magyar barátokra).

Annak megállapításához tehát, hogy az általunk felsorolt (a 2. táblázatban bemutatott) négy változó (INTÉZMÉNY, ETNIKUM, CSOPORTNAGYSÁG és SZEMÉLYISÉG) mennyiben befolyásolja, illetve módosítja az egyén magyar kapcsolatait, regresszióanalízist végeztünk.

A magyar kapcsolatokat befolyásoló tényezõk magyarázatakor felmerült a "magyar személyt említõk" és a "magyar személyt egyáltalán nem említõk" csoportjának különválasztása (1. táblázat). Erre azért volt szükség, mert a regeresszióanalízisben a függõ változó (hány különbözõ magyar személyt említett) sok 0-ás értéke miatt a modell magyarázó ereje jóval kisebb volt (módosított R négyzet .27) mint akkor, ha a függõ változóban nem szerepelt olyan diák, aki nem említett magyar személyt. Ebben az esetben a módosított R négyzet .50 volt, amit jelentõsebb eredménynek érzünk.

A modellben szereplõ négy változó közül az INTÉZMÉNY hatása bizonyult a legerõsebbnek (Sig T .0059). Ez azt jelenti, hogy a magyar kapcsolatok számát leginkább az befolyásolja, hogy az illetõ diák kollégiumban lakik-e magyar diákokkal, vagy sem, és ezzel összefüggésben: beszéli-e a magyar nyelvet, vagy nem.

A regresszióanalízisben pozitív elõjellel szignifikáns volt továbbá a SZEMÉLYISÉG változó is: minél nagyobb valakinek a hálózatmérete, vagyis minél barátkozóbb típus, annál több magyar személlyel állt kapcsolatban.

Az ETNIKUM változó szintén befolyásoló tényezõ (Sig T .0272), vagyis a modell is igazolta, hogy a magyar kapcsolatszerzés szempontjából elõnyös, ha valaki kevésbé különbözik a magyaroktól.

A modellben szereplõ változók közül a NAGYSÁGnak nincs, vagy csak alig van hatása.
 

Öszegzés

Kutatásunk alátámasztani látszik alapvetõ hipotézisünket, hogy a Magyarországon tanuló diákcsoportok szegregáltak. A vizsgált alcsoportok elkülönülésének mértéke azonban az általunk vártnál kisebb.

A felmérés számunkra legváratlanabb eredménye azonban az volt, hogy az egyes külföldi diákcsoportok egymással szinte semmilyen kapcsolatot nem tartanak fenn. Ezt leginkább az arab és az afrikai diákok esetében tartjuk különösen kedvezõtlennek, hiszen ez a két csoport kénytelen legmélyebben átélni másságának következményeit. Az elmúlt év talán hozott általunk nem ismert pozitív fejleményeket a külföldiek érdekeit védõ egyesületek megszületésével.

Megállapíthatjuk azonban, hogy a dolgozat elején említett integrációs törekvéseknek a jelek szerint ellentmond a mindennapi gyakorlat, hiszen a késõbbi, kultúrák közti közeledésnek ezt az egyetemista léthez tartozó, kellemes módját nem használják ki az érintettek, noha abból távlatilag is számtalan elõnyük származhatna. S ebben, úgy érezzük, kettõn áll a vásár: a magyarokon és a külföldieken.
 

* A tanulmány az OTKA támogatásával készült.
 

Hivatkozások

Angelusz Róbert-Tardos Róbert 1991. Hálózatok, stílusok, struktúrák. Budapest

Fischer, C. S. 1982. To dwell among friends: Personal Networks in Town and City. Chicago: University of Chigago Press

Granovetter, Mark 1973. A gyenge kötések ereje. Szociológiai Figyelõ, 1988, 3, 39-62. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképzõ Központ

Knoke, David-James H. Kuklinkski 1982. Network Analysis. Beverly Hills: Sage Publications (Magyarul részletek: Szociológiai Figyelõ, 1988, 3, 93-112)

McCallister, L.-C. S. Fischer 1978. A procedure for surveying personal networks. Sociological Methods & Research, 7, 131-148.
 

FÜGGELÉK

1. melléklet

A 8 adaptált szituáció

1. BETEGSÉG: Ha véletlenül megbetegedne, és néhány napot ágyban kéne maradnia, meg tudna-e bízni valakit, hogy bevásároljon, elhozza a gyógyszert?

2. TANULÁS: Ha vizsgára készül és nincs jegyzete, vagy valamilyen más segítségre van a tanulásban szüksége, van-e olyan társa, akire számíthat?

3. MOZI: Vannak-e olyan barátai, ismerõsei, akikkel idõnként házibuliba, moziba, klubba, vendéglõbe vagy más szórakozóhelyre járni?

4. HOBBI: Van-e Önnek olyan kedvenc témája, idõtöltése (sport, kultúra), amirõl szívesen beszél másokkal?

5. SZAKMA: A legtöbb ember idõnként szakmai dolgokról is beszélget. Beszélgetett-e ilyen dolgokról az utóbbi idõben?

6. INTIM: Szokott-e Ön idõnként egészen személyes, bizalmas dolgokról, problémákról másokkal beszélgetni?

7. PÉNZ: Tegyük fel, hogy hirtelen pénzre van szüksége. Vannak-e olyanok, akiktõl ilyen helyzetben kölcsön kérhetne?

8. VÉLEMÉNY: Vannak olyan emberek, akiknek a véleményére igen sokat adunk, akiktõl idõnként tanácsot kérünk. Elõfordul-e Önnel is, hogy tanácsot kér?
 

1. táblázat
Az alcsoportok különbözõ network-mutatói

mutatók/alcsoport	afrikai	arab	német	volt szocialista	izraeli
átlagos network méret1	10.5	11.2	9.2	9.8	7.2
multiplexitás2	2.11	1.89	3.4	2.51	2.65
sûrûség3 (%)	85	87	88	78	83
100%-os a sûrûség mutatóval jellemezhetõk aránya az alcsoport X%-ában	55	65	55	45	45
a networkben említett magyar állampolgárok aránya(%)	45	35	30	45	20
a networkben magyart nem említõk aránya az alcsoportok X%-ában	15	5	20	20	45
más külföldi diák említése a networkök X%-ában	8.8	4.4	8.06	16	14
saját alcsoportbeliek választásának aránya az összes választás %-ában	47	60	63	40	64
az említettek között a felsõfokú végzettségûek aránya (%)	94	95	91	97	94
az említettek között a SOTE-ra járók aránya(%)	59	80	72	72	74
25 év alattiak aránya az 5 alcsoport kapcsolat hálózatában (%)	67	67	63	74	75

¹ Átlagosan hány különbözõ személyt említettek.
² Összes említés és az összes személy hányadosa - minél nagyobb a kapcsolat, annál több funkciót tölt be.
³ Az öt legfontosabbként említett személy közti kapcsolatot mutatja - ha az érték 100%, akkor mindenki ismer mindenkit.
 

2. táblázat
Az alcsoportok magyar kapcsolatválasztását befolyásoló tényezõk

	INTÉZMÉNY1	ETNIKUM2	KÖZÖSSÉG NAGYSÁGA3	SZEMÉLYISÉG4
afrikai	+	-	52	10.5
arab	+	-	112	11.2
német	-	+	450	9.2
volt szocialista	+	+	51	9.8
izraeli	-	+	81	7.2

¹ INTÉZMÉNY
Együtt tanul-e a magyar diákokkal, vagy sem
(ha igen, akkor a változó értéke = 0
ha nem, akkor a változó értéke = 1

² ETNIKUM
Elsõ ránézésre különböznek-e a magyaroktól vagy sem az alcsoportokhoz tartozó diákok
(ha igen, akkora változó értéke = 1
ha nem, akkora változó értéke = 0)

³ KÖZÖSSÉG NAGYSÁGA - Az alcsoporthoz tartozó diákok összlétszáma a SOTE-n.

⁴ A SZEMÉLYISÉG változót a diák network méretévet próbáltuk operacionalizálni. Ha valakinek nagy a network mérete, valószínûleg barátkozó típus.

A táblázatban szereplõ számok az alcsoportok átlagos network méretét mutatják.