1. A posztszocialista átalakulás jellegérõl

Tanulmányunk egy több évig tartó nemzetközi összehasonlító kutatás megjelenés alatt levõ zárókötetének a magyar mezõgazdasággal foglalkozó részeit foglalja össze (Reforming Collectivized Agricultures: Failures and Successes, Westview Press).

A kutatássorozat a szocialista rendszer reformjait és a posztszocialista korszak átalakulási válságát elemezte. A magyar mezõgazdaság ebben a kutatásban kivételes figyelmet kapott, mert a döntéshozatal részleges decentralizálása, a kisüzemi családi termelés szerepe, a részesmûvelés rendszere, a lokális redisztribúció mûködtetése az államszocializmusnak a kínai mellett talán legnagyobb gazdasági sikertörténetét hozta létre. A hetvenes évekre, a sztálinista modellt megtagadva, a magyar gazdaságban számos reformot léptettek életbe, amelyek eredményeként a mezõgazdaság versenyképes lett a tõkés agrárgazdaságokkal. A nyolcvanas évek közepére a gazdasági növekedés az elmaradt reformok következtében kifulladt, és a kisüzemi termelésben elõállított jövedelmek nagyobb részét sem a bõvített újratermelés finanszírozására, hanem fogyasztási célokra használták fel.

1989 után a posztszocialista társadalmak olyan krízisbe kerültek, amely valószínûleg a modern társadalmak légnagyobb válságává mélyül, és amely nagyobb és mélyebb, mint a nagy gazdasági világválság volt 1929 és 1933 között. A nemzeti régióban a jövedelem 20 százalékkal vagy többel, az ipari termelés legalább 30 százalékkal, a mezõgazdasági még többel csökkent, a munkanélküliség tíz százalék fölé emelkedett. A jelenlegi válság nemcsak mélyebb a nagy gazdasági világválságnál, hanem szélesebb is, mert nemcsak gazdasági, hanem társadalmi természetû. A nagy gazdasági depresszió a kapitalista rendszer strukturális válsága volt, mélyrehatóbb, mint a ciklikus válságok, de a krízisbe került társadalmak osztályviszonyai és tulajdoni viszonyai alapstruktúráikat tekintve érintetlenek maradtak. Ezzel szemben a Szovjetunió és a többi kelet-európai posztszocialista állam gazdasági és társadalmi formációja és világrendszeren belüli helye megváltozott. A szocializmus bukása után, a korábban katonailag és politikailag integrált rendszerhez tartozó társadalmaknak a kapitalista világrendszer gazdaságilag integrált struktúrájához kell alkalmazkodnia: Ennek egyik feltétele a gazdasági és társadalmi formációváltás, amely önmagában is rendkívüli folyamat. A szocializált tulajdon magántulajdonná alakítása az osztálystruktúra megváltozásával jár együtt, amelyet az értékrend és a kollektív identitás zavarai és a politikai instabilitás terhelnek.

A társadalomtudományi irodalom egy részében a posztszocialista idõszak fejleményei, mint a piacgazdaságba és demokráciába történõ átmenet folyamata jelenik meg, bár mások szerint (Stark 1992) az átmenet túl teleologikus, és helyette a változások irányát nem jelzõ átalakulás Használhatóbb terminus. Kornai János átalakulási válságról irt tanulmánya Starkéval konzisztens véleményt fogalmaz meg (Kornai 1992). Tanulmányunk célja, hogy a magyar mezõgazdaság és agrártársadalom példáját elemezve járuljon hozzá ehhez a legutóbbi idõben keletkezett vitához, amelyben azokkal értünk egyet, akik az 1989 utáni idõszak eseményeiben inkább a posztszocializmus intézményes válságát és nem a piacgazdaságba való átmenetet fedezték fel. Elemzéseink az útfüggõ fejlõdés (path-dependency) teóriájához is kapcsolódnak. Korábbi munkáinkban, különösen Szelényi Iván Socialist Entrepreneurs címû könyvében (1988), a magyar mezõgazdaság és agrártársadalom hatvanas és hetvenes évekbeli történetét úgy értékeltük, mint részleges visszatérést a kommunizmus által megszakított fejlõdésvonalhoz. A földosztás és a mezõgazdasági kollektivizáció végérvényesen megtörni látszott azt a tulajdoni és termelési struktúrát, amely a magyar mezõgazdaság hagyományos, történeti útját jelölte. Ezzel a várakozással szemben, a hetvenes évek végére, a kisüzemi és nagyüzemi termelés aránya megközelítette a háború elõttiét. Az üzemszerkezet negyedszázadon belüli kettõs átalakítási kísérlete ellenére a magyar mezõgazdasági struktúra visszatérni látszott történetileg meghatározott fejlõdésvonalához. Az agrárszerkezet "útfüggõ" posztszocialista átalakulása a következõk szerint értelmezhetõ. A keresztyén nemzeti kormányzat retorikájában a családi gazdaság jelent meg mint a jövendõ domináns üzemformája. A kárpótlás, a privatizáció és a szövetkezeti átalakulás törvénybe iktatásával a kormányzat meg is indította a restauráció folyamatát, azonban öt évvel a rendszerváltás után a családi üzemek nem mûvelnek többet a termõföld egyharmadánál, és legfeljebb annak van esélye, hogy a kétezredik évre a mezõgazdasági üzemszerkezet az 1900-ashoz hasonló megoszlású lesz. Nemzetközi kutatás szerint hasonló "involúciós" trendek más országokban is felfedezhetõek. Dolgozatunk annak a bemutatása, hogy mind az államszocialista, mind a posztszocialista mezõgazdasági átalakítás grandiózus kísérlete végsõ következményeit tekintve sikertelen maradt. Úgy szüntette meg a korábbi rendszer alapstruktúráit, hogy azoknak lényegi elemeibõl nagyot sokat megõrzött.
 

2. A magyar mezõgazdasági "csoda" (a hatvanas és hetvenes évek)

A posztmaoista Kína kivételével Magyarország volt az egyetlen államszocialista ország, amely legalábbis egy idõszakban, a hatvanas évek végén és a hetvenes években, dinamikusan fejlõdõ agrárgazdasággal rendelkezett, és képes volt olyan kollektivizált agrárrendszert létrehozni, amely felszámolta az élelmiszerhiányt és exportra is termelt. A hatvanas évek elejének visszaesése után az évtized közepétõl a termelés növekedni kezdett és a hetvenes évekre figyelemre méltó eredményeket ért el.

A hatvanas évek és a korai nyolcvanas évek közötti idõszak talán a magyar agrártörténelem legsikeresebb korszaka volt. Az 1950-es termelési szintet 100-nak véve 1965-re az értékesített bruttó agrártermékek aránya 125 százalékra, 1982-re 226 százalékra nõtt, és ezt a szintet azóta sem tudta meghaladni. A nettó agrártermelés is hasonlóan alakult: az 1950-es 100 százalékhoz képest f 982-re 400 százalékra emelkedett (KSH 1994). A termelés növekedése az árutermelés növekedésével járt együtt, a kül- és belsõ piacon értékesített termékek aránya 1950 és 1965 között 100-ról 144 százalékra, 1982-re pedig 290 százalékra emelkedett. A magyar mezõgazdaság termelés potenciálja nemzetközi összehasonlításban is jelentékeny volt. A búza és kukorica termésátlagai a francia, a dán, az egyesült államokbeli vagy a kanadai eredményeknek feleltek meg, a hústermelés is legjobbak között volt a világon (KSH 1985).

Az agrártermelés a siker két évtizedében a magyar nemzetgazdaságban is fontos szerepet töltött be. Az aktív népesség kevesebb mint 20 százaléka volt mezõgazdasági alkalmazott, míg az ország valutabevételeinek harmada a mezõgazdasági termékek exportjából származott. A magyar agrárexport majdnem fele ment nyugatra. Az egy fõre jutó agrárexport szempontjából Hollandia, Dánia, Írország, Belgium és Franciaország után Magyarország a hatodik volt Európában (KSH 1985). Mivel a kollektivizáció más országokban a termelés hosszan tartó stagnálásához vezetett és krónikus élelmiszerhiányt idézett elõ, a magyar eset magyarázatot érdemel. A siker okait a következõkben látjuk.
 

2.1. A kollektivizáció jobb menedzselése

Az ötvenes évek sikertelen kollektivizációját követõen (lásd Donáth 1977; Petõ -Szakács 1984) 1958-ban és 1959-ben, nagy politikai viták után (Berend T. 1983) a kormányzat pragmatikus lépéseket fogadott el a kollektivizációval kapcsolatban, amelyeknek eredményeként egy év alatt a szövetkezetek száma 2755-rõl 4158-ra, a tagok száma 140 ezerrõl 548 ezerre nõtt. 1960-ban a szövetkezeti tagok száma már egymillió (Petõ-Szakács 1984). Hivatalosan az önkéntesség volt meghirdetve, de a valóságban több olyan intézkedést is hoztak, amelyekkel a parasztok szövetkezetekbe lépését kívánták kierõszakolni. 4000 aktivistát küldtek vidékre, akik nem hagyták el addig a megszállt falvakat, ameddig a többség alá nem írta a belépési nyilatkozatot. Az ötvenes évek tömeges deportálásai és bebörtönzései után más, valamivel enyhébb kényszereket (rábeszélés, fenyegetés, kifárasztás) alkalmaztak, de a korábbi idõszak erõszakosságainak a felidézése és néhány, a fizikai erõszakot és tettlegességet sem nélkülözõ túlkapás is elég volt ahhoz, hogy a parasztok ne tanúsítsanak nagyobb ellenállást a kollektivizálással szemben. Az 1956-os forradalom leverése sokak számára bizonyította, hogy az ellenállásnak nincs esélye. A parasztság döntõ többsége viszonylag rövid idõ alatt belépett a szövetkezetekbe, vagy elhagyta a mezõgazdaságot és városi munkahelyet keresett. 1958-ban még 1,5 millió parasztgazdaság volt 1963-ban már csak 150 ezer; félmillióan mentek el a mezõgazdaságból, a többiek szövetkezeti tagok lettek.

A gyors változások és a kollektivizáció erõszakossága ellenére a termelés nem esett vissza drámaian. 1968-as árakon számolva 1958-ban 82 milliárd a bruttó mezõgazdasági termelés értéke, 1959-ben 85 milliárd, amely 1960-ra 79 milliárdra csökkent, de 1961-ben már 80 milliárdra nõtt és 1963-ra elérte az 1959-es szintet. A kollektivizáció sikerességét a legtöbb elemzõ az új módszereken kívül részint annak tulajdonítja, hogy a kormányzat a szegényparasztok mellett a középparasztság megnyerése érdekében is intézkedéseket foganatosított. A szovjet kollektivizációt a harmincas években, amelynek a mintáját követte a többi szocialista állam is, köztük Magyarország az ötvenes években, a közép- és gazdagparasztok ellen irányult, a kulákok elleni osztályharcként értelmezték. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján a középparasztság megértette, hogy minden viszolygása ellenére sem tudja a kollektivizálást elkerülni, amelyet a hatalom, ha szükséges, nagyobb erõszakkal is végrehajt. A legjobb gazdák közül néhánynak vezetõ állásokat ajánlottak fel a szövetkezetekben, azzal az indokkal, hogy szakértelmük szükséges a nagyobb gazdaságok irányításához, és szövetkezetbe lépésüket tömegesen követték a többiek. A mezõvárosokban engedélyezték és ösztönözték, hogy a szövetkezetek birtokkategóriák szerint - külön a szegény és a gazdagabb parasztok - és a rokonsági kapcsolatok figyelembevételével alakuljanak meg. Ezek a módszerek elfogadhatóbbá tették az elkerülhetetlennek ítélt szövetkezesítést.

A kollektivizáció sikerét az állami szövetkezeti és mezõgazdasági politika is segítette. 1964-ben és 1965-ben a szövetkezetek hiteltartozásainak nagy részét elengedték, és nagyobb mezõgazdasági beruházásokat eszközöltek. A hatvanas évek végére az összes beruházás 19 százaléka jutott a mezõgazdaságra (Petõ-Szakács 1984). Két további rendkívül fontos reformot is hoztak. 1966-ban általános árreformot vezettek be, amely az elsõ lépés volt a mezõgazdasági árak fokozatos deregulációjának irányába és az árutermelés ösztönzõinek létrehozásához, valamint a szektorsemlegesség megteremtéséhez. 1968-ban megszüntették a szövetkezetek közvetlen központi irányítását, a mezõgazdasági üzemek gazdasági vezetõi a legtöbb kérdésben a korábbinál sokkal szabadabban dönthettek. A hatvanas évek végétõl új, jól képzett agárdiplomások generációi kaptak felelõs állásokat a szövetkezetekben, akik élni tudtak a racionálisabb árrendszer és a gazdasági döntéshozás decentralizálásának elõnyeivel.
 

2.2. A korlátozott családi gazdálkodás politikai elfogadása - vegyes üzemszerkezet

A legtöbb szocialista államban a kollektivizálás tönkretette a családi munkaszervezetet. Valamilyen mértékû családi termelés engedélyezett volt a háztáji kisparcellákon, de azt mindig is idõlegesnek, megszüntetendõnek tartották. A szovjet típusú agrárpolitika hosszabb távon az olyan óriás üzemeket preferálta, ahol ipari jellegû a munkaszervezés. A magyar agrárpolitika a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években ettõl teljes egészében különbözött.

A családi, kisüzemi gazdálkodás nálunk távolról sem volt marginális vagy hanyatló szektor, a magyar agrárpolitika a vegyes üzemszerkezetet fogadta el. A tradicionális magyar mezõgazdaság a század elejétõl vegyesüzemû mezõgazdaság volt. A második világháború elõtt a nagybirtokosoké volt a termõföld körülbelül negyven százaléka, a többin a családi gazdaságok osztoztak. Nagyjából egy évszázada a kisüzem és nagyüzem között részleges munkamegosztás alakult ki. A nagyüzemek inkább a gabona- és takarmánytermelésre specializálódtak, a kisüzemek eladásra inkább húst, zöldséget és gyümölcsöt termeltek. A második világháború elõtt a nagybirtokok gazdálkodása több félfeudális elemet õrzött. Az agrárszektor túlnépesedése miatt a kisüzemi termelés legfontosabb célja a munkaerõ lekötése és a parasztcsaládok élelmiszer-szükségletének biztosítása volt, a ,piacra termelés másodlagos maradt.

A hatvanas évek második felére a magyar agrárpolitika nagy toleranciával kezelte a családi termelést és bátorította a háztáji intézményének egyre intenzívebb hasznosítását. A családi, kisüzemi termelés nem korlátozódott a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságára, a legtöbb rurális háztartás, és a városiak egy része is, a mezõgazdasági kistermelés résztvevõjévé vált. A nyolcvanas évek elején a háztartások hatvan százaléka állított elõ valamilyen mezõgazdasági terméket. A kisüzemek a termõföldnek mindössze 10 százalékát mûvelték, de arányuk a mezõgazdaság árutermelésén belül fokozatosan nõtt. A kisüzemek 10-15 százaléka, 200 000 körüli család, tudott specializált árutermelést folytatni. A szövetkezeti termelésben is helyet kapott az egyéni felelõsség és ösztönzés a részemûvelés rendszerével, amely nem bolygatta a kollektív tulajdont, de a családi munkaszervezés továbbélését is lehetõvé tette.

A részesmûvelés gyakorisága és elterjedtsége miatt nehézséget okoz annak a pontos megállapítása, hogy az összes termékek hány százaléka származik a kollektív, illetve a családi termelés formáiból. Hosszú ideig egyharmadban adták meg a kisüzemi termelés arányát, más vélemények szerint megközelítette, idõnként meghaladta az 50 százalékot. Petõ és Szakács idézett könyvének adatai szerint a szántóföldi termelés egyharmada származott a részesmûvelésbõl, más elemzések azt mutatták ki, hogy a vidéki, családi jövedelmek 60-70 százalékát a családi termelés (részesmûvelés és kisüzemi termelés) állította elõ.

A földosztás és a kollektivizáció a hagyományos magyar földbirtokszerkezetet változtatta meg, de ezt a "deformációt" a munkaszervezet elõbbiekben elemzett rendszere mintegy korrigálta, a végeredmény: a termelésnek a világháború elõttihez hasonló, 50-50 százalékos megoszlása a nagy- és kisüzemek között.

A kollektív és családi termelési formák sajátos szimbiózisban létezhettek. A szövetkezetek gépi és egyéb szolgáltatásokat kínáltak a kisüzemeknek és biztos, bár monopolizált piacot jelentettek termékeiknek. A mezõgazdasági technológiai innováció eredményei a nagyüzemeken keresztül terjedtek el, amelyek nem törekedtek a kisüzemek beolvasztására, inkább integrációjukra vállalkoztak. A kisüzemek több mint fele túllépett az önellátásra termelés keretein. A nagyüzemeknek a kisüzemekbõl származó termékekkel folytatott kereskedelme tisztes hasznot hozott, és tagjaik a jelentékeny kisüzemi többletjövedelem miatt nem vándoroltak el. A kisüzemek termékeinek fele kerüli piaci értékesítésre. Közvetlenül a kollektivizáció után ez az arány 30 százalék volt, a nyolcvanas évek elejére nõtt 70 százalékra (Szelényi 1988; Kovách 1988).

Az 1945-ös földreform torz - bár szociálisan igazságosabb - agrárüzemi struktúrát teremtett, mert a termõföld jelentós részét nagyon kicsi gazdaságok tulajdonába adta. A kollektivizáció, a családi termelési formák továbbélésével, az agrártermelés gazdaságilag sokkal hatékonyabb üzemstruktúráját hozta ismét létre. Ebbõl a szempontból a kollektivizáció nagy ellentmondása, hogy bár életképes nagyüzemeket teremtett, de a nagyüzemek és miniüzemek mellett nem jöhettek létre a középüzemek, amelyek egyes termékfajták esetében hatékonyabbak lehettek volna. A hatvanas években 800-1000 holdas szövetkezetek alakultak, amely földnagyság elég volt a nagy teljesítményû erõgépek hatékony felhasználásához és az iparszerû munkaszervezés elterjedéséhez.

A családi termelés változatlan fontosságának ellenére a nagyüzem-kisüzem kapcsolatában néhány strukturális visszarendezõdés történt a hatvanas és hetvenes években. Különösen két trendet tartunk fontosnak. A folyamatos proletarizálódás és a parasztságból történt kiválás miatt csökkent a kisüzemek száma és az általuk mûvelt föld területe. 1972-ben még 1 millió 681 ezer kisüzem termelt, 1982-ben már csak 1,5 millió. A háztájit nem mûvelõ szövetkezeti tagok aránya 13 százalékról 20 százalékra nõtt 1967 és 1977 között (Juhász 1979), és a családi termelés földterülete 17-rõl 12 százalékra csökkent 1972 és 1981 között, miután természetben (terményben) is meg lehetett kapni a háztájit. Ebben az idõszakban a kisüzemi termelés intenzívebbé és piacorientáltabbá vált. (Juhász 1982; Márkus 1980; 1983; Szelényi 1988; Kovách 1988). A proletarizációt a rurális társadalom más szegmenseiben a polgárosodás ellensúlyozta, míg voltak, akik felhagytak a kisüzemi termeléssel, mások árutermelése vállalkozássá erõsödött. Juhász Pál adatai szerint a csak önellátásra termelõ szövetkezeti tagok aránya az 1967-es 64-r61 23 százalékra esett 1977-re, mialatt az elsõdlegesen árutermelõ kisüzemek aránya 19-rõl 57 százalékra nõtt (Juhász 1979). Mások elemzése szerint 1960-ban a kisüzemek termékeik 37, 1975-ben 51, 1982-ben 60 százalékát értékesítették piacon (Kovách 1988). A kisüzemi termelés intenzitásának növekedését a termelés szerkezetének adatai is mutatják. 1970-ben a kistermelõk még 28 százalékát termelték meg a gabonának, 1984-ben már csak 9 százalékát. Ugyanebben az idõben zöldségtermelésük 36-ról 62 százalékra, gyümölcstermelésük 52-rõl 60 százalékra növekedett, de hasonlóak az adatok az állattenyésztésben is.

A mezõgazdaság kollektív és magánszektora is fénykorát élte a hatvanas és hetvenes évek fordulójától, bár a kollektív gazdaság mutatta a nagyobb dinamizmust. A hatvanas évek elején a kistermelés aránya a KSH számítási rendszere szerint az 50 százalékhoz volt közel. Ez a nyolcvanas évek elejére egyharmadra csökkent, bár a folyamat késõbb megfordult, és a kollektivizált gazdaság utolsó periódusára helyreállt a hatvanas évek elejének termelésszerkezete.
 

2.3. A zöld forradalom

A világ más országaihoz hasonlóan Magyarországon az utóbbi két-három évtizedben új mezõgazdasági technológiákat vezettek be, ami a termésátlagok rendkívül gyors növekedését eredményezte. Nagyarányú befektetéseket eszközöltek a mezõgazdaságban, új, ipari jellegû munkaszervezést honosítottak meg, különösen az állattenyésztésben és a piacra orientált kertészetekben.

A zöld forradalom hatása a magyar mezõgazdaság termésátlagait is lényegesen megnövelte, mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Néhány szántóföldi növény hektáronkénti termésátlagai kilóban megadva a következõképpen alakultak 1965 és 1982 között: a búza 2130-ról 4380-ra, a kukorica 2770-rõl 7230-ra, a burgonya 7380-ról 21420-ra emelkedett. Hasonló volt a növekedési trend az állattenyésztésben. Például a tejtermelés 100 hektárra esõ átlaga 123-ról 309 hektoliterre, a tojástermelésé 4363-ról 23664 darabra nõtt. A marha- és sertéshús termelése 50 százalékkal nõtt, míg a baromfié hatszorosára (KSH 1994). A kemizálás és a termelés mechanizálása vezettek ezekhez az eredményekhez, amelyek a nyolcvanas évek elejére érték el növekedésük felsõ határát.

A hatvanas évektõl az agrárfelsõoktatást soha nem látott intenzitással fejlesztették. Az agrárdiplomások új generációit képezték ki, akiknek a többsége közép- vagy gazdagparaszt családból származott. Az új agrárszakemberek átvették a szövetkezetek vezetését azoktól, akik a kollektivizáláskor, vagy utána kerültek ezekre a posztokra.
 

2.4. A termelés diverzifikációja a szövetkezetekben

A hetvenes évekre a szövetkezetek megkezdték az ipari, kereskedelmi és szolgáltató melléküzemágak kiépítését. A kollektivizáció fontos szerepet kapott a rurális túlnépesedés problémáinak kezelésében. A túlnépesedést többféleképpen is csökkentették a hatvanas években (Andorka-Harcsa 1982). A kollektivizáció jelentós nyomásának hatására a vidéki népesség számottevõ része költözött a városokba új munkaalkalom reményében, mások az ingázást vállalták. Ahogy a szövetkezetek kezdték kihasználni a gépesítés segítségével üzemméretük gazdasági elõnyeit, a rurális túlnépesedés újra jelentkezett. A válasz a diverzifikáció volt, az ipari, kereskedelmi és szolgáltató melléküzemágak megteremtése. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján a szövetkezetek jövedelmének csaknem a fele a melléküzemágakból származott. A szövetkezeti ágazatok egyik legfõbb célja az állandó mezõgazdasági munkához nem jutó vidékiek alkalmazása volt. A melléküzemágak hamarosan a jövedelemszerzés jelentékeny forrásai lettek, ez volt a gazdaság egyik legdinamikusabb szektora, amely szerepet kapott az agrár-alaptevékenységek finanszírozásában is, s amely nagyon hasonlít a nyolcvanas évek kínai vidéki iparosításához. A családi, kisüzemi termelés nagyüzemi integrációja mellett a szövetkezetek diverzifikációja, a vidéki iparosítás és a szolgáltatások expanziója is részese a magyar mezõgazdasági "csoda" sikerének.
 

2.5. A hazai és a nemzetközi élelmiszerpiac bõvülése

A magyar mezõgazdaság legsikeresebb évei a hazai és a nemzetközi élelmiszer-kereslet növekedésével estek egybe. A hetvenes évek az Egyesült Államokban is a mezõgazdasági növekedés korszaka volt. Ebben az évtizedben a nemzetközi piacon jelentós élelmiszer-kereslet támadt. Nemcsak a nyugati államok, hanem az olajárrobbanás miatt még gyorsabban gazdagodó arab országok is komoly vevõként jelentkeztek, de valamelyest nõtt a magyar élelmiszer-export szempontjából nem jelentéktelen szocialista piac igénye is. A magyar belsõ piac is, a városi népesség és reálbérek növekedése miatt, egyre több mezõgazdasági terméket tudott felvenni. A pragmatikusan végrehajtott kollektivizáció, az innovatív szervezeti formák, az állami agrárpolitika, a kisüzem és nagyüzem szimbiózisa, a melléküzemágak eredményessége és a kedvezõ piaci feltételek két évtizeden keresztül tudták biztosítani a mezõgazdasági termelés növekedésének dinamizmusát. A nyolcvanas évek elején azonban már csak olyan, új gazdasági reform tudta volna a továbblépés feltételeit megteremteni, amelyet az államszocialista idõk politikai elitje sohasem tudott véghezvinni.
 

3. Nyolcvanas évek: elmaradt tulajdonreform és stagnáló termelés

A nyolcvanas évek elejére a mezõgazdasági konjunktúra a csúcsára érkezett, 1983 után a termelés stagnálni kezdett, majd csekély mértékben visszaesett, a termelékenységi mutatók és a mezõgazdaság jövedelmezõsége csökkentek, a magyar áruk világpiaci versenyképessége romlott és nõtt a környezet szennyezése. A megtorpanás és visszaesés a mezõgazdasági termelés "szocialista" struktúrájának elmaradt átalakításából és a világpiaci változásokból eredt.
 

3.1. A reformálhatóság határai és a recesszió okai
3.1.1. A szabad földpiac hiánya és a föld magántulajdonának korlátozása

A szocializált mezõgazdasági termelés elsõ két évtizedében a föld magántulajdonának és piaci forgalmának az erõteljes korlátozása nem akadályozta a mezõgazdasági termelés fejlõdését. A tõkés jellegû átalakulást és az új technológiai befektetéseket, az extenzív termelés intenzívvé alakítását korábban a magas földárak is lehetetlenné tették. A gyakorlatilag megszüntetett földmagántulajdon befektetési forrásokat szabadított fel, amelyek felhasználása hozzájárult a "zöld forradalom" sikeréhez és a "magyar mezõgazdasági csodához".

A földpiac hiánya azonban a nyolcvanas évekre, egy más fejlõdési szakaszban, az agrártermelés szerkezetének megmerevedését idézte elõ, akadályozva az alkalmazkodást a zöld forradalom és a piac új kihívásaihoz. Az agrártermékek belsõ piaca a nyolcvanas évekre telítõdött, a világpiaca is átalakult. Az arab államok kereslete több tényezõ következtében visszaesett, a korábban élelmiszer-importáló nyugati államok önellátóvá váltak, megnõtt az új termékek iránti igény, a keleti piacok kielégítése a kevésbé termelékeny és a környezeti problémákra érzéketlen technológiákat konzerválta. A magyar mezõgazdaság nem, vagy csak részben tudott ezeknek az új kihívásoknak megfelelni. Míg máshol a tõke akkumulációjának hajlékony módozatait dolgozták ki és alkalmazták, a magyar mezõgazdaság nem tudott a posztfordizmus fejlõdési fokára jutni. A föld és más termelési eszközök forgalma továbbra is korlátozott és redisztributív módon szabályozott maradt, az energiaárrobbanás és a központi fejlesztési források csökkenésének következményei az évtized elsõ évei után már jelentkeztek. A mezõgazdasági innováció és a gyorsan változó körülményekhez történõ adaptáció túl lassú, az üzemszerkezet és üzemnagyság pedig átalakíthatatlan maradt.
 

3.1.2. A nagyüzemek és kisüzemek szimbiózisának korlátai

A hatvanas és hetvenes években a kisüzemi mezõgazdasági termelés intenzívebbé alakult és egyre nagyobb mértékben kommercializálódott. A hetvenes évek közepétõl az értékesítésre kerülõ termékek aránya meghaladta a saját fogyasztásra elõállítottakét, ami a kisüzemi termelés korábbi szakaszaiban soha nem történt meg. A piacosodást azonban nem követte a polarizált - túl nagy és túl kicsi üzemekbõl álló - agrárszerkezet átalakulása. A középüzemek az adott gazdasági rendszeren belül nem jöhettek létre. A specializálódásnak gátat szabott a 20-50 holdas középüzemek hiánya, amelyek, különösen a gyümölcstermelõ és az állattartó gazdaságok esetében, jövedelmezõbbek és termelékenyebbek lehettek volna, mint az egyesítések után létrejött többezer holdas szövetkezetek és a részidõs miniüzemek. A kollektivizálás eleinte ezer hold körüli vagy kisebb szövetkezeteket hozott létre, akár többet is egy településen belül. A hetvenes évekre, a zöld forradalom következményeként elterjedõ nagy teljesítményû munkagépek megjelenésével és a magasan képzett agrárértelmiség új generációinak jelentkezésével egyidejûleg erõsödött fel a szövetkezetek egyesítésének tendenciája. Elõször az egy falu-egy szövetkezet elvet valósították meg, majd több község szövetkezeteit is egyetlen, többezer holdas óriás gazdaságba vonták össze, tovább növelve ezzel az agrárszerkezet polarizáltságát. A földpiac hiánya akadályozta a kisüzemek termelésének növekedését és a termelési cél új beruházásokat, ami egyik legfontosabb következményeként a kisgazdaságok jövedelmüket elsõsorban fogyasztási célokra használták fel, és a termelést a fogyasztás készpénzigényei szerint alakították. Ennek a pozitív eredménye 1970 és 1985 között a gyorsan átalakuló, a lehetõségekhez és az elõzményekhez képest magas színvonalra jutó rurális lakáskörülményekben és életszínvonalban mutatkozott meg, de hosszú távon, éppen a kilencvenes évek strukturális válságának idejére, a kisgazdaságokban elõállított jövedelem fogyasztási célú felhasználása gyengítette a magyar mezõgazdaság termelõképességét, mert lehetséges befektetési forrásokat vont el.
 

3.1.3. A gazdálkodói szakértelem részleges elvesztése

A termelés ipari jellegû szervezése, a munkamegosztás növekvõ specializációja a hagyományos, a termelés teljes folyamatára kiterjedõ egyéni gazdálkodói szakértelmet szükségtelenné tette. A mezõgazdasági nagyüzemek vezetése jól képzett szakemberekbõl állt, de az alacsonyabb beosztású szövetkezeti tagok és alkalmazottak munkája specializált, részleges szakértelmet kívánt meg, vagy - a betanított és segédmunkási szinten - még azt sem. A részidõben végzett kisüzemi termelés elterjedtsége sem akadályozta meg feltétlenül a gazdálkodói ismeretek részleges elvesztését. A kisüzemekben végzett munkák nagy része, a kisüzem és nagyüzem munkamegosztása miatt, termelési részfeladatokra korlátozódott és a legritkábban tette szükségessé a pénzügyekben, a kereskedelemben való jártasságot. A kistermelõk ugyan számos új termelési-technológiai újdonságot átvettek és alkalmaztak - a fóliás kertészkedéstõl a gombnyomásra mûködõ baromfiistállókig -, de minél bonyolultabb, modern technológiát használt egy kisüzem, annál szorosabban kapcsolódott a nagyüzemhez, mert a modernebb technológiákhoz szükséges gépeket, berendezéseket és az ezekhez tartozó szolgáltatásokat csak a nagyüzem biztosíthatta, és a legtöbb esetben a nagyüzem volt a modernizálással megnövekedett termékmennyiség felvásárlója is. A kisüzemi modernizáció következménye a nagyüzem és kisüzem szorosabb termelési-értékesítési kooperációja lett, amely egyfelõl az új eljárások és eszközök alkalmazását és ezzel új típusú szakértelem elterjedését hozta magával, másfelõl egyre inkább a nagyüzem termelési folyamatainak részévé tette a kisüzem termelését, részmunkafolyamatokra korlátozva a kistermelõ ismereteit.

A szövetkezeti dolgozók és még inkább az iparban és szolgáltatásokban munkát vállalók nem rendelkeztek a paraszti szakértelem teljességével, és meghatározó többségük a nyolcvanas évek új kihívásainak megfelelõ képzettséget sem szerzett. Ahogy a magyar mezõgazdaság a nyolcvanas években az egyre erõsebb versennyel szembesült a világpiacon, úgy derült ki, hogy a lépéstartáshoz szükséges humán tõke hiányos; a mezõgazdasági munkamegosztás, az ipari munkaszervezés és a gépesítés ellenére, nagy tömegek szakképzetlenségét konzerválta.
 

3.1.4. A termelés, feldolgozás és értékesítés szétválasztása

A mezõgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése nem épült vertikálisan a termelésre. A szövetkezetek és az állami gazdaságok közvetítõkön keresztül tudták termékeiket a feldolgozó cégeknek eladni, amelyek a kereskedelmi vállalatokkal együtt gyakran monopolhelyzetben voltak. A monopolhelyzetbõl minimális alkalmazkodóképesség következett, ami megnehezítette a gyors piaci változások követését. A mezõgazdasági üzemek nem rendelkeztek külkereskedelmi joggal. A külpiaci értékesítés az állami kereskedelmi cégek kezében volt, és a termelõk nem használhatták szabadon, gazdasági céljaiknak és kényszereiknek megfelelõen a termékeikért kapott valutát. A nemzetközi versenyben a magyar termelõk hátrányba kerültek a vertikálisan integrált, ezért a piac változásaira érzékenyen reagálni képes kapitalista agrárrendszerekkel szemben.
 

3.1.5. Munkaszervezés, a részesmûvelés korlátai

A részesmûvelés alkalmazása a magántulajdon korlátozása miatt hatékony ösztönzõ rendszert hozott létre, amely fokozottabb és figyelmesebb munkavégzéssel növelhetõvé tette az egyéni jövedelmeket, ugyanakkor nem változtatott a tulajdon közösségi jellegén. A munkaszervezésnek ez a rendszere rövid távon jól mûködött, sokkal hatékonyabban, mint a kolhozok bérmunka rendszere. Hosszabb távon azonban a részesmûvelésnek megvoltak a veszélyei, mert a részesmûvelésbe adott földek területét évente változtatták, és a bérlõ nem volt érdekelt a föld teljes termõképességének fenntartásában. A részesmûvelés, más tényezõk mellett, a mezõgazdasági termõterületek minõségi romlásának egyik okozójává vált.

Sok szövetkezetben, különösen ott, ahol a munkaigényes termékek határozták meg a termelést, a jövedelmezõ háztájiba azokat engedték bekapcsolódni, akik meghatározott részt teljesítettek a szövetkezet munkáiból munkacsúcsok idején, elsõsorban a betakarításkor. A háztájizásban érdekelt családok a munkacserét vették igénybe kötelezettségeik teljesítéséhez, olyan rokonokat, ismerõsöket bevonva a szövetkezetek munkájába, akiknek nem voltak komolyabb mezõgazdasági szakismereteik. A csúcsidõszakokban az állandó munkaerõhiánnyal küszködõ nagyüzemek rendszeresen külsõ munkaerõ, diákok, katonák, irodai dolgozók alkalmazására is kényszerültek. A minõségi munkavégzésben nem érdekelt külsõ munkaerõ tartós bevonása a mezõgazdasági termelésbe rontotta a termékek minõségét és a termõterület, gyümölcsfák, szõlõültevények állapotát és termõképességét, alkalmanként pedig kifejezetten hozzájárult a környezet szennyezéséhez.

A felsoroltak néhány olyan, nem rendszerspecifikus oka is volt a nyolcvanas években kezdõdõ recessziónak, mint a világpiac változásai és a zöld forradalom hátrányos következményei.
 

3.1.6. A zöld forradalom

A világ más részeihez hasonlóan a zöld forradalomnak Magyarországon is voltak negatív következményei. Az intenzív mûtrágyafelhasználás rontotta a talaj termõképességét és szennyezte a környezetet. A vegyszerek vízszennyezése következtében a víztisztítóval nem rendelkezõ falvak egy részébe más településekrõl kellett ivóvizet importálni. A nagy teljesítményû munkagépek gazdaságos felhasználása minél nagyobb mûvelhetõ táblák kialakítását tette gazdaságilag racionálissá, ez részint a korábbi természeti környezet átalakításával történt, ami megbontotta a természeti egyensúlyt és megváltoztatta a táj képét. A kiegyensúlyozottab termelés kedvéért új öntözési rendszereket hoztak létre, megváltoztatva nagy területek természetes vízellátását. A zöld forradalom káros hatásai az ipari környezetszennyezés intenzívebbé válásával egy idõben jelentkeztek.

A zöld forradalom következménye a mezõgazdasági termelés tõkeigényének a radikális növekedése is; a nemzetközi agrárpiacon ez olyan befektetési versenyt indított el, amelyben a magyar mezõgazdaság nem tudta korábbi pozícióit megtartani. A zöld forradalom technikai-technológiai újításai, a komplex termelési rendszerek megjelenése nyomán nõtt a bürokratikus apparátus, ami feleslegesen terhelte a tõkehiánnyal küszködõ üzemeket.
 

3.1.7. A világpiaci kereslet változása

A nyolcvanas években a világpiac élelmiszer-kereslete csökkent. A zöld forradalom sikereivel olyan országok is élelmiszer-exportálókká váltak, amelyek korábban saját lakosságuk ellátását csak importtal tudták megoldani. Az európai piac telítõdése és az arab kereslet csökkenése egyaránt hátrányos volt a magyar mezõgazdasági termelésre, de a hazai piac is a telítõdés jegyeit mutatta. A megtorpanás és hanyatlás egyik korai jeleként kezdett visszaesni például a szarvasmarhák száma. A mezõgazdasági profitráta csökkenni kezdett a nyolcvanas évek közepétõl, és bár a termelõk a korszak végéig, 1988-ig, lényegében hasonló szinten tartották a termelést, a mezõgazdasági termékek árai nem tudták követni a termelési költségek növekedését.

A gazdasági környezet változását követni képtelen magyar mezõgazdasági termelés gyors visszaépülésében nagy szerepe volt annak, hogy a kisüzemi termelõk kevéssé viselkedtek valóságos vállalkozóként. A kisüzemi termelést alapvetõen a háztartások fogyasztási céljai és a tõkehiányból eredõ sajátos befektetési ciklusok és pénzfelhasználási módok határozták meg, mindennek következtében az agrártermékek meghatározó részét produkáló kisüzemi termelés a valódi vállalkozásokhoz képest kevéssé volt érzékeny a jövedelmezõség csökkenésére.

A világpiaci élelmiszer-kereslet hanyatlásának hatásait idõlegesen csökkentette a szocialista, elsõsorban a szovjet piac felvevõképessége, amely hosszú idõszakon keresztül jó értékesítési lehetõségeket biztosított, és nem volt érzékeny a magyar feldolgozó ipar fogyatékosságaira (tartósítás és csomagolástechnika). A nyolcvanas évek második felétõl, bár a szovjet kereslet változatlan maradt, akut elszámolási gondok jelentkeztek. A szocialista integráció és politikai viszonyok között a magyar agrárexport annak ellenére folytatódott, hogy jelentõs deficit keletkezett, és mivel ezt a hiányt idõrõl idõre magyar állami forrásokból pótolták, a fizetõképes keleti kereslet visszaesése nem hatott kényszerítõen a mezõgazdasági termelés struktúrájának megváltoztatására. Ezért aztán a keleti piac hirtelen összeomlásakor, 1989 után, a magyar mezõgazdaság nem volt kész arra, hogy teljes termelésével megjelenhessen a nyugati piacokon, amelyek megnyitására különben sem voltak hajlandóak a nyugati kormányzatok.
 

3.2. A nyolcvanas évek agrárrecessziója: a magyar agrárstruktúra összeomlásának elõtörténete

A kollektivizált mezõgazdaság évtizedeinek belsõ ellentmondásai a nyolcvanas évek közepére akkumulálódtak, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy változatlan formájában az agrárrendszer fenntarthatatlan, és - különösen a hazai piac telítõdése, a nemzetközi kereslet visszaesése, a termelési költségek emelkedése, a fejlesztés munka- és tõkeigénye miatt - a termelés további növekedése gyakorlatilag lehetetlen.

Az agrárszektor ilyen körülmények között elvesztette a bõvített újratermelésre való képességét. Bár a legnehezebb idõszakok kivételével az értékesítésbõl és az állami forrásokból származó bevételei fedezték a termelés költségeit, nem keletkezett az új beruházások finanszírozására alkalmas pénzalap. Még súlyosabb lett volna a nagyüzemek helyzete, ha nem mûködik a "decentralizált redisztribúció", amely lehetõvé tette, hogy az ipari, szolgáltatási melléküzemágak profitjának egy részét a mezõgazdasági alaptevékenységek számára csoportosítsák át. A nyolcvanas évek mezõgazdasági sikertörténetei szinte kizárólag az állami forrásokból is finanszírozott komplex termelési rendszerek mûködéséhez, vagy a melléküzemágak tevékenységéhez kapcsolódnak.

A korszak végén 1990-ben az 1250 szövetkezetbõl mindössze 300 volt nyereséges, a 300 leggyengébb mûködésének fenntartása csak állami hozzájárulással volt lehetséges, míg a többiek termelésük költségeit tudták csupán elõállítani, profitot nem. A szövetkezetek kétharmada nem tudta az amortizációból eredõ költségeket fedezni. Az agrárszektor túlélési képessége nagymértékben az ipari és szolgáltatási melléküzemágak gazdasági sikerességétõl függött, amelyek profittermelõ képessége sokkal jobb volt, mint az állami szektor puha költségvetési korlátokkal gazdálkodó vállalataié, ezért jobban ki tudták használni a kései szocializmus joghézagait, a vagyoni vákuumokat és a piaci lehetõségeket. 1989 után a lassan kialakuló és rendezõdõ piacgazdasági viszonyok között a korábbi melléküzemágak, ha a jövedelmeik egy részét a mezõgazdasági alaptevékenységekbe átszivattyúzó szövetkezetek egységei maradtak, nem lehelt már versenyképesek a piacon. A melléküzemágak kiválása, privatizálása, kft-vé alakítása 1989-et követõen viharos gyorsasággal ment végbe. Az agrárágazat 1989 és 1992 közötti közel négyszázezres létszámvesztésének becslések szerint kétharmada a melléküzemágak kiválásából származott.

A magyar mezõgazdaság a nyolcvanas évek második felében belsõ ellentmondásainak kiélezõdése ellenére sem omlott össze, a termelés növekedése megállt ugyan, de a zéró növekedés mindenekelõtt a kései kádárizmus legitimációs válságát mélyítette, ami arra enged következtetni, hogy a nyolcvanas évek szocializmusának válsága sokkal inkább politikai, mint gazdasági meghatározottság volt. Ugyanebben az évtizedben a nyugati államokban, különösen az Egyesült Államokban a gazdasági növekedés szintén lelassult, nagy társadalmi csoportok reáljövedelme és életszínvonala csökkent, de ez a demokratikus politikai berendezkedésû országokban, ellentétben a szocialista államokkal, nem vezetett általános válsághoz.

A szocialista mezõgazdasági rendszer belsõ ellentmondásait ökológiai problémák is terhelték. A két elsõ évtized sikerei a környezet kizsákmányolása révén voltak lehetségesek, amely az ökológiai egyensúly megbomlásához vezetett. A környezet szennyezése a nyugati agrárrendszerekben is intenzív volt. Dániában például magasabb volt az egy hektárra jutó mûtrágya, növényvédõ és rovarölõ szer mennyisége, mint Magyarországon bármikor, de a környezetszennyezés nem vezetett a durkheimi értelemben felfogott ökorendszer olyan jelentõs mértékû megbomlásához, mint Magyarországon.

A magyar mezõgazdaság sikereiben oly nagy szerepet játszott a második gazdaságnak, a mezõgazdasági kistermelésnek is megvolt az ára. A kisüzemi termelés egyik jellegzetessége, hogy a termelõ munkája kalkulálatlan marad. A hetvenes évektõl viszont az idõmérlegadatok tansága szerint nõtt a kistermeléssel töltött idõ, különösen a középkorú férfiak körében, amit az elemzések meghatározó kapcsolatba hoznak a várható életkor tragikus csökkenésével. Az elsõ és második gazdaságban végzett munka növekedése törvényszerûen hozta magával a jövedelemszerzés gondjait leginkább viselõ középkorú férfiak halálozási arányának növekedését. A lakosság az államszocializmus gazdasági válságtendenciáira jövedelemszerzésének, ezzel saját kizsákmányolásának növelésével válaszolt. Miközben a gazdaság leszálló ágba került és nem volt képes fenntartani az életszínvonal növekedését, a lakosság úgy növelte jövedelmeit, vagy úgy tartotta meg annak reálértékét, hogy többletidõt fordított a második gazdasági tevékenységeire. A következmények súlyosak. Például 1977 és 1984 között 66,6-ról 65,4 évre csökkent a várható élettartam. A növekvõ gazdasági szerepvállalással járó stresszhatások és a családok között különösen a rurális településeken erõs "fogyasztási verseny" következtében anélkül bomlott meg az érték- és normarend, hogy helyébe bármilyen más, társadalmi koordinációra és szolidaritásra ösztönzõ rend kerül, volna. Az a gazdasági rendszer, amely csak az elsõ és második gazdaság kettõsségében volt képes mûködni, e kettõs szerepvállalás kényszerével olyan terheket rakott a lakosságra, amelyek a társadalom biológiai újratermelõ képességét fenyegették.
 

4. A privatizáció ára
4.1. Hanyatlás és összeomlás 1989 után

A recesszió évtizede és az államszocializmus bukása némelyek reményt láttak a mezõgazdaság gyors regenerációjára, a világpiachoz és Nyugat-Európához történõ integrációjának felgyorsulására. Ezekkel a várakozásokkal ellentétben az utóbbi öt évben nem változott a magyar mezõgazdaság hanyatlásának tendenciája, sokkal inkább annak lehetünk tanúi, hogy az agrárgazdaság mély átalakulási válságba jutott, amely az egész gazdaságot jellemzi ugyan, de a mezõgazdaságot különös erõvel sújtja. Míg az államszocializmus utolsó évtizedében lelassult a növekedés mezõgazdasági termelésben, amely gyakorlatilag a stagnálás állapotába jutott, 1989 után az összeomlás vette kezdetét. Az 1988-as szintet 100 százaléknak véve a bruttó mezõgazdasági termelés a 90 százalékra, majd 1991-re 84 és 1992-re 66 százalékra esett. 1993 különösen pusztító év volt, a mezõgazdaság a rendszerváltás elõtti utolsó év termelésének alig több mint felét volt képes produkálni (KSH és OECD adatok, idézi: Kovách 1994a; 1994b). A hanyatlás hasonló erejû volt a zöldség- és gyümölcstermelésben és az állattartás területén, ahol az 1988-as bruttó termelési értéknek csak a 65 százalékát állították elõ 1992-ben. 1988-ban például 8 millió 700 ezer sertést tartottak, míg 1992-ben csak 5 millió 700 ezret. A szarvasmarhák száma ugyanebben a periódusban 1 millió 700 ezerrõl 1 millió 100 ezerre esett. Az adatok szerint a dekollektivizáció nagyobb kárt okozott a termelésben, mint a kollektivizáció a hatvanas évek fordulóján.

A termelés csökkenése az elsõ négy évben elsõdlegesen a belsõ piaci kereslet visszaesésének volt a következménye. A mezõgazdasági export növekedése ebben az idõszakban a KGST szétesése ellenére sem állt le, visszaesése csak 1993-tól kezdõdött. 1991-ben az elõzõ évihez képest 14 százalékkal nõtt a mezõgazdasági áruk exportja, a növekedés 1992-ben is hasonló maradt. A belsõ piac élelmiszerfogyasztása 20 százalékkal csökkent 1988 és 1992 között, mindenekelõtt a reálbérek gyors értékvesztése miatt.

A termelés jövedelmezõsége is jelentõsen romlott. Míg az inflációs ráta 20-30 százalék között mozgott, az élelmiszerárak csak 10-20 százalékkal emelkedtek. A csökkenõ profit és az összezsugorodó piac okozta problémákkal szembesülve az agrártermelõk csökkentették a befektetéseiket. Ennek lett a következménye például a mûtrágya-felhasználás drasztikus mértékû csökkenése: a nyolcvanas évek elsõ feléhez képest 15 százalékra, ami az 1975-ös mongóliai szintnek felel meg. A gépvásárlás az 1985-ös 100 százalékról 25 százalékra esett, és - a krízis legpontosabb mutatójaként - a termõföld 10 százaléka 1992-ben és 1993-ban mûveletlen maradt. A termésátlagok is az évtizedekkel korábbi szintre süllyedtek, a gabonatermelés holdankénti hozamai például a nyolcvanas évek közepének háromötödére. A mezõgazdasági foglalkoztatottság adatai a termelésnél is nagyobb visszaesést mutatnak. 1988-ban 1 080 000 fõ volt alkalmazásban a mezõgazdasági üzemeknél, 1992-ben már csak 650 000, 1992-ben 350 000 (Kovách 1994a). Az állami pénzelvonás is minden korábbi mértéket meghaladott. 1988-ban a mezõgazdaság adó és egyéb elvonás formájában 43 milliárd forinttal többet fizetett be az államkasszába, mint amennyit onnan támogatásként kapott, ez a különbség 1992-ben 110, 1993-ban már 130 milliárd forintra nõtt. Az agrárválságnak több oka volt.
 

4.2. Az államszocialista mezõgazdaság belsõ ellentmondásainak akkumulálódása

A 3. fejezetben elemeztük, hogy a kollektivizált mezõgazdaság belsõ ellentmondásai a nyolcvanas években kiélezõdtek és összegzõdtek, rövid idõ alatt kiderült, hogy a hatvanas és hetvenes évek sikerei homokra épültek, a mezõgazdaság az adott viszonyok között képtelen a technikai, technológiai megújulásra és a szerkezetváltásra. A nyolcvanas évek végére a tõkehiány, a vagyonreform, a torz üzemszerkezet, az ösztönzõrendszer problémái és a megbomlott ökológiai rendszer nagy léptékû változásokat igényeltek, ám ezek kivétel nélkül elmaradtak. A kilencvenes évek súlyos válságáért a kollektivizált agrárgazdaság megoldatlan strukturális ellentmondásai is felelõsek.

Az agrárgazdaság válsága a transzformációs válság része, létrejöttében kitüntetett szerepe van a nemzetközi gazdasági trendeknek, különösen a KGST-piacok összeomlásának, a Közös Piac túltermelési válságának és az ebbõl következõ protekcionizmusnak. Elemzésünk további részében azt vizsgáljuk, hogy melyek azok a speciális intézményi és politikai változások a posztszocialista idõszakban, amelyek hozzájárultak a mezõgazdaság kríziséhez. Két területen történtek meghatározó átalakulások: a privatizációval és reprivatizációval megváltoztak a tulajdonviszonyok; a gazdasági liberalizációval megszûnt az export- és ártámogatások korábbi rendszere és a mezõgazdasági export deregulációja. Megkíséreljük bemutatni, hogy milyen jellegû hátrányok és károk származtak ezekbõl az intézkedésekbõl és változásokból, ugyanakkor nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogy származik-e schumpeteri értelemben vett kreativitás az összeomlásból, és hogy mire lenne szükség az új növekedési pálya megalapozásához. Az egyetlen megjegyzésünk ezzel kapcsolatban, hogy egyelõre csak az összeomlás és pusztulás jelei szembeötlõek, és egyáltalán nem világos, hogy a stabilizáció és növekedés miként kezdõdhet el.
 

4.3. A tulajdoni szerkezet változásai. Kárpótlás és reprivatizáció

A posztszocialista rezsimek számos olyan döntést hoztak, amelyek közvetlen hatással voltak az agrárgazdaság összeomlására. A stratégiai döntések, az új törvények egy része speciálisan a magyar keresztény nemzeti koalíció törekvéseit tükrözte, de a posztszocialista korszak kelet-európai új kormányai és parlamentjei számos, hasonló döntést hoztak az agrárszektorral kapcsolatban. Mindegyik kelet-európai kormány a teljes agrárprivatizáció és a közösségi tulajdon valamennyi formájának a lebontása mellett kötelezte el magát. Politikai elkötelezettségeik miatt valamilyen módon meg kellett oldaniuk a kárpótlás és reprivatizáció programját, amely az agrárszektor termelõiben a bosszúállás érzetét keltette (a kelet-európai agrárprivatizációról lásd Kovách 1994c).

Magyarországon az országgyûlés az ismert módon szabályozta a szövetkezeti átalakulást és a mezõgazdasági privatizációt. A szövetkezeti átalakulásról és a kárpótlásról szóló törvényeket, ellentétben a többi posztszocialista országgal, nem parlamenti konszenzussal hozták meg. Az ellenzéki pártok nem osztották a kormánykoalíció programját, de a koalíció sem volt egységes az átalakulást illetõen. Az MDF agrárpolitikusai szerint a legfelsõbb politikai vezetés koalíciós szempontoknak rendelte alá mezõgazdasági kárpótlás gyakorlati megoldását, amely leginkább a kisgazdák egyes köreinek az érdekei szerint alakult (lásd a Sárossy Lászlóval készített interjút). Akárhogy is történt, a kárpótlás és a szövetkezeti törvény alapvetõen járult hozzá a transzformációs válsághoz, és ezért az átmenetben szerepet vállaló teljes politikai elit; pártállásra való tekintet nélkül, ha nem is egyformán, egyetemlegesen felelõs. Az 1989 utáni évek egyik jellegzetessége a privatizációcentrikusság és az állami és szövetkezeti tulajdon-ellenesség inkább ideológiai, mintsem reálpolitikai programja. A meghatározó ideológia az volt, hogy az állami és szövetkezeti szektornak lényegében el kell tûnnie, és ezt a politikai üzenetet a gazdasági vállalatok és a szövetkezetek vezetõi nagyon is jól megértették. A vállalati, szövetkezeti menedzsment, néhány profitképes és produktív céget leszámítva, megkezdte az állami és szövetkezeti tulajdon privát tulajdonba történõ transzferálását, ami egyenes úton vezetett a szocializált szektor összeomlásához; az adósság az állami cégeknél, szövetkezeteknél maradt, amelyek elvesztették termelési eszközeik egy részét, nem jutottak befektetési forrásokhoz, technológiájukat nem tudták megújítani, legjobb menedzsereik és munkásaik átmentek a magángazdaságba. A bomlás általános tendenciái a mezõgazdaságban még erõteljesebben hatottak. Politikai ellenfelei minden más hasonló célú akciót felülmúló támadásai miatt (zöldbárózás) a politikailag is megosztott agrármenedzsment nem volt képes eredményes lobbizásra, szemben a nagyvállalati vezetõkkel. Az agrárprivatizáció a posztszocialista Kelet-Európában mindenhol megelõzte a többi gazdasági szektor privatizációját, így Magyarországon is. Ez önmagában még nem feltétlenül okozott volna megoldhatatlan gondokat, ha nem társul az agrártermelés visszaszorítására irányuló mezõgazdasági politikával, amely az elemzõkben az ötvenes évek elsõ felének gazdaságpolitikáját idézi fel, amikor a gazdasági növekedés biztosítására a mezõgazdaságból akartak minden lehetõ erõforrást a gazdaság más szektoraiba átszivattyúzni. A mezõgazdasági szövetkezetekre a kormányzat mint megszüntetendõ szocialista intézményekre tekintett. A szövetkezeteknek nemcsak a kárpótlás céljaira kellett átadniuk földjeik közel felét, hanem teljes vagyonukat privatizálták, ráadásul olyan szerencsétlen technikai megoldásokkal, amelyek végsõ soron a magyar mezõgazdaság piaci ellenfelein kívül egyetlen érdekelt félnek sem kedvezett. A kárpótoltak többsége nem jutott a magángazdálkodáshoz elég vagyonhoz, a szövetkezeti felsõ és középvezetõk, a képzettebb szakmunkások megkezdték a magángazdaságba való "menekülést".
 

4.4. A mezõgazdasági támogatások és a protekcionista exportkedvezmények nivellálása és részleges megszüntetése

A posztszocialista gazdaságpolitika mindenhol monetarista. Nincs olyan posztszocialista kormány, amelynek lenne iparpolitikája, nincs olyan posztszocialista kormány, amelynek lenne stratégiai elképzelése arról, hogy a gazdaság mely ágazatai kapjanak támogatást és legalább idõleges védelmet. A posztszocialista gazdaságpolitika gyakorlata túltesz a Chicago school gazdasági racionalizmusának könyvtárszagú elméletein is. Nem is nagyon meglepõ, hogy kelet-európai társaihoz hasonlóan, a magyar gazdaságpolitikai vezetés radikálisan csökkentette a mezõgazdaságnak korábban adott támogatásokat - amelyek többnyire az államkasszába befizetett agrárjövedelmek alatt maradtak - leállították a mezõgazdasági exporttámogatások nagy részét, miközben az agrártermelés költségei, különösen az energiaárak rakétasebességgel emelkedtek. A magyar vagy a lengyel agrárpolitika a szabad versenyt helyezte elõnybe, míg agrártermelõik nyugat-európai és észak-amerikai ellenlábasai továbbra is magas állami támogatásban részesültek. A gázolaj ára például háromszorosára emelkedett Magyarországon és mezõgazdasági termékeinknek azokkal a nyugat-európai, amerikai vagy a kanadai árukkal kellett versenyezni, hogy ott az árváltozás csak egyharmadnyi terhet jelentett, és a termelõik az állami támogatás több formájából is részesülhettek.

A magyar mezõgazdaságot rendkívül hátrányosan érintette a hitelválság. A magyar állam nemcsak visszautasította a mezõgazdasági cégek hiteleinek állami garantálását, hanem a kárpótlás védelme miatt befagyasztotta a földpiacot. A bankok a kellõ állami garancia és a jelzálog hiányában nem folyósítottak több hitelt, a szövetkezetek pedig nem tudtak új befektetéseket eszközölni és nem tudták gépeik, felszereléseik amortizációját ellensúlyozni. A hitel és a készpénz hiánya miatt nem tudtak megfelelõ vetõmagot vásárolni, vagy a betakarított gabonát tárolni és kivárni a jobb piaci árakat.

Az elõbbiekben felsorolt intézkedések a gyengébb szövetkezetek teljes csõdjéhez vezettek, míg az erõs gazdaságok fennmaradtak és szövetkezetként mûködtek még 1994 elején is. A szövetkezeti vezetõk egy része inkább vezetõ akart maradni egy nagyüzemben, mint egy sokkal kisebb magángazdaság tulajdonosaként termelni. Mások megértették, hogy a szövetkezetek szétbomlása megállíthatatlan. 1992 tele után tömegesen hagyták el a szövetkezeteket, mások kft-be vitték át a szövetkezeti vagyon megmaradt részeit, a volt szövetkezeti dolgozók egy részével együtt kísérelve meg a mezõgazdasági termelés folytatását. Az átalakulás, a vagyonnevesítés és a kárpótlás számos visszaélésre is alkalmat adott, de a szövetkezeti vezetõk azon a játéktéren próbáltak meg vagy magántermelõként, vagy a szövetkezet korábbi gárdájának egy részével továbbra is összefogva boldogulni, amelyet számukra a törvényhozás és a kormányzat intézkedései jelöltek ki.
 

4.5. A mezõgazdasági tulajdonviszonyok változásai
4.5.1. A privatizáció stratégiái és technikái

Az állami gazdaságok

1989-ben 128 állami gazdaság mûködött, a termõföld 10-12 százalékán, mintegy egymillió hektáron gazdálkodva. A nemzeti-keresztény jobbközép kormány 100 gazdaságot privatizálni kívánt, 20-25 farm modellgazdaságként mûködött volna tovább. Az állami gazdaságok privatizációjára vonatkozó tervek 1994-ig csak részben valósultak meg. Megindult ugyan egy átrendezõdési folyamat, de ez inkább a gazdaságok kisebb egységekre való. szétbomlását és nem a privatizálásukat hozta magával, a foglalkoztatottak létszámának nagyobb arányú csökkenésével együtt (Csite 1994).

A mezõgazdasági szövetkezetek

1988-ban Magyarországon 1335 mezõgazdasági termelõszövetkezet mûködött. A politikai rendszerváltás elsõ éveiben néhány a legnagyobbak közül kisebb egységekre esett szét, a szövetkezetek száma a csõdbe jutások és felszámolások ellenére 1870 volt 1993-ban. A dekollektivizáció 1993-ban gyorsult fel, míg a szövetkezetek száma megszaporodott, az általuk mûveit föld nagysága harminc százalékkal csökkent, és nagyon gyorsan vesztették el foglalkoztatottjaik jelentõs hányadát. 1988-ban 1 088 ezer fõt alkalmaztak szövetkezetek és ez a létszám 250 000-re zsugorodott 1993 nyarára (Statisztikai Havi Közlemények, idézi: Kovách 1994a). A valamivel több mint egymillió fõnek körülbelül kétharmada dolgozott annak idején a mezõgazdasági alaptevékenységekben, a többiek a szövetkezetek ipari és szolgáltatási melléküzemágaiban nyertek alkalmazást: A mezõgazdaságban alkalmazott népesség létszámvesztesége ezért 60 százalékos, kb. 350-400 ezer fõ. 80 000 fõ 1993-ban vált munkanélkülivé, a többiek nyugdíjba mentek, máshol találtak munkát vagy nem regisztráltatták magukat munkanélküliként.

A szövetkezetek rendkívül összetett és szövevényes privatizációját 1992 közepén kezdték el, és kétféle technikával - kárpótlási jegyek és a nevesítéssel megkapott üzletrészarány - bonyolították.

A kárpótlási jegyek értékét a kollektivizáció során elvesztett földek aranykorona értéke alapján állapították meg. Egy aranykorona értékét 1000 forintban határozták meg. A volt tulajdonosok nem az ingatlant kapták vissza, hanem kárpótlási jegyet, degresszíven megállapított értékben 20D 000 forint aranykorona értékig a volt tulajdonosok teljes kárpótlást kaptak, 200 000 forint fölött a kárpótlás részleges volt. 200 000 és egymillió forint között az elvesztett vagyon értékének 50, egymillió forint fölött a 10 százalékát vagy ennél kevesebbet kaptak vissza kárpótlási jegy formájában. A szövetkezetekbe földvagyon nélkül belépõ tagok harminc, az alkalmazottak húsz aranykorona értékben kaptak részvagyonjegy formájában kompenzációt. Együttesen kétmillió család volt jogosult a kárpótlásra.

A szövetkezetek használatában levõ 5 millió hektárból 1,9 milliót különítettek el a kárpótlás céljaira. Még a Németh-kormány döntést hozott arról, hogy a tulajdon kivihetõ a szövetkezetekbõl, de ennek a lehetõsége a kárpótlás elõtt korlátozott volt, mert a kollektivizáció után törvény rendelkezett a szövetkezetek használatában levõ földek szövetkezeti tulajdonba vételérõl.

A kárpótlási jegyet aukciókon, licitálással lehet földre váltani. Az önkormányzatok által létrehozott Földrendezõ Bizottságok jelölték ki, hogy a határ mely részeire lehet az aukciókon licitálni. Senki sem kapta vissza az eredeti földjét, kárpótlási jegyével csak a kijelölt földekre licitálhatott. Az árveréseken azok vehettek részt, akik a kárpótlási jegyükhöz az illetõ település határában levõ föld kollektivizáció elõtti birtoklása alapján jutottak, illetve a helyi lakosok és a helyi szövetkezet alkalmazottjai.

Nem rendelkezünk szisztematikusan gyûjtött adatokkal, de megfigyelések azt mutatják, hogy az esetek háromnegyedében a licitálók elõzetesen meg tudtak egyezni a minimális 500 forintos licitárban. Az általunk ismert legmagasabb aranykoronaérték közel 250 000 forint volt. 1994 februárjáig 340 000 kérvényezõ kapott földet 27,5 millió aranykorona értékben (Kovách 1994c). A licitálások 1994-ben tovább folytatódtak, és minél kevesebb a föld, annál inkább nõ a licitek tétje is. A licitálásokon azért is lehetett elõre megegyezni és azért sincs a földárveréseken intenzívebb verseny, mert a kárpótlási jegyeket készpénzért is eladhatók, illetve fizetõeszközként használhatók a nem mezõgazdasági kárpótlás során.

A szövetkezeti vagyon privatizációjának másik útja a szövetkezeti használatban maradt föld, ingó és ingatlan vagyon nevesítése és az üzletrész arányok megállapítása. A szövetkezeti vagyon értéke 260 milliárd forint volt, a nemzeti vagyon 15 százaléka. A vagyon nevesítését, az üzletrész arányát a szövetkezetek közgyûlései határozták meg, így gazdaságonként változhatott. Helyenként az annak idején bevitt vagyon, másutt a szövetkezetnél töltött aktív munkaidõ, vagy a végzettség és beosztás számított inkább. Országosan a szövetkezetek aktív tagjai a vagyon 40 százalékának megfelelõ vagyonjegyet kaptak, 40 százalék jutott a nyugdíjasoknak ás 20 százalék külsõ tulajdonosoknak. A szövetkezeti átalakulási törvény szerint 1992 áprilisáig meg kellett állapítani az arányokat, és az év végéig lehetett bejelenteni a kilépést és a vagyonjegy értékének megfelelõ vagyontárgy kivitelének a szándékát. 1993 végéig a szövetkezeti vagyon tíz százalékát privatizálták ilyen módon. Valószínûleg csak azért ilyen keveset, mert 1993 január elseje után már nem lehetett a vagyon kivételét kérni, addig az idõpontig pedig egyáltalán nem volt egyértelmû, hogy a szövetkezetek gazdálkodása összeomlik. A szövetkezetek korábbi kötelezvényét tagjaik alkalmazására csak 1993-ban szüntették meg, amikor a recesszióba került termelés miatt fél év alatt 300 000 fõ távozott a szövetkezetekbõl - ekkor már nem a melléküzemágakból, hanem az agrártermelésbõl -, és amikor a volt tagok már nem vihették ki a szövetkezetekbõl üzletrészüket. A kör bezárult. Becslések szerint 10 milliárd forint értékû vagyon került ki a mezõgazdaságból, amelyet elsõsorban a városokba költözöttek és a nyugdíjasok váltottak a fogyasztási céljaikra felhasznált készpénzre.
 

4.5.2. Az új tulajdonviszonyok, a mezõgazdasági termelés intézményi változásai

A magyar mezõgazdaságban 1993-ban kezdõdtek a döntõ változások. Az elsõ három évben, miután a konzervatív kormány bejelentette a privatizációval és a kollektív szektor visszaszorításával kapcsolatos terveit, a váltásnak viszonylag kevés jele mutatkozott. 1993 elején, amikor új törvénnyel szabályozták a szövetkezeti átalakulást, azonnal gyors folyamatok indultak. A legfontosabb következmény a már említett alkalmazási kötelezettség megszüntetése és az ezt követõ háromszázezres létszámcsökkenés volt. A szövetkezeti foglalkoztatottság minimálisra zsugorodott, az intenzívebbé váló földlicitálásokkal a privatizáció új hulláma indult, megkezdõdött az üzemnagyság és üzemszerkezet lassú átalakulása.
 

A föld privatizációja

1994-ben a szövetkezetek által korábban használt földterület 30 százaléka volt a magántermelõk vagy szervezeteik használatában. Ha ehhez hozzáadjuk a már 1988 elõtt is magánkézben levõ földek arányát, legalább a termõföldek 35 százalékát, mintegy 2 millió hektárt mûvelhetnek a magángazdák, illetve korlátolt felelõsségû társaságaik. Nehézséget okoz a kft-k pontos azonosítása, nem világos, hogy ezek vajon a magángazdaság szervezetei, avagy a szövetkezeti menedzsment talált - a pozitívabb politikai megítélésre építve - új jogi formát a vagyoni viszonyaiban és szerkezetében vajmi keveset változott kollektív tulajdonlásra alapozott gazdaságoknak. A felemás privatizáció tipikus példái a vegyes tulajdonlású vállalatok, ahol állami többségû bankok vagy vállalatok a többségi tulajdonosok, a menedzsment nem változott, a termelés szerkezete és produktivitása még kevésbé, csak az elnevezés privát - a hitelhez jutás és az adózás miatt. A mezõgazdasági kft-k mibenlétét is elég nehéz megállapítani. Valójában magánszemélyek által létrehozott társaságok-e, amelyek kisajátították a korábbi közös tulajdont, vagy a szövetkezeteket terhelõ adósságot akarták létrehozásukkal a termelésrõl leválasztani, a bankcsõdöt elkerülendõ? Ebben az esetben az történik, hogy egy új kft-be "mentik át" a szövetkezet vagyonát, vagy annak egy részét, míg az adósság és a csõd fenyegetõ veszélye a szövetkezeté marad. Az alapos és egyedi empirikus vizsgálat döntheti csak el, hogy az adott cég a privatizáció eszköze, vagy a politikai indíttatástámadások kivédésére és túlélésére ad esélyt.

Kelet-Európában, így Magyarországon is gyakran keverednek a valóságos tulajdoni viszonyok és az a tulajdoni címke, amit az éppen aktuális politikai konstelláció miatt használnak. A kollektivizáció és nacionalizáció idején a formális tulajdonjogi változások gyakran elfedték, hogy ki a tulajdonos, és ki használja a mezõgazdasági tulajdont. Egyes vélemények szerint (Juhász 1973) a kollektivizált nagyüzemek egy részét például volt latifundiumokon hozták létre, amelyeknek a földjét elõször szétosztották a parasztok között, majd újra kollektivizálták, és az új, most már szocialistának nevezett, nagyüzemben gyakorlatilag az uradalom munkaszervezését vették át, esetleg az uradalmi gazdatisztekkel együtt. Hasonló folyamatosság képzelhetõ el a jelenkori káeftésítésekben is, aminek az az oka, hogy a magángazdaság megteremtésének ideológiai fogantatáskampánya csak gazdasági ösztönzõkkel rendelkezett, más kényszerítõ eszközökkel nem.

Ezekkel a megfontolásokkal közöljük az új intézményi struktúra 1994-es adatait:

1870 szövetkezet,
143 állami gazdaság,
2074 kft,
1 280 000 részidõs és teljes idõs családi farm
(KSH adatok, részletesebben lásd Kovách 1994a).

A szövetkezetek száma megközelítõen 30 százalékkal nõtt, míg az általuk használt termõföld 30 százalékkal csökkent. A több falu határát is egyesítõ, óriás szövetkezetek megszûntek, helyettük sokkal kisebbek alakultak. Mindössze 250 szövetkezetnek volt 300-nál több tagja 1994-ben. Az állami gazdaságok privatizálása is kisebb egységek kialakításával indult.

A legnagyobb intézményi változás a kft-k elszaporodása. 1988-ban 64, 1994ben több mint 2000 mûködött. A kft-knek központi szerepe van az agrárprivatizációban. Kis szervezetek, hozzávetõleg 1000 kft 10-nél kevesebb, a másik 1000 10-nél több alkalmazottat foglalkoztat, de a többség 20-nál kevesebbet. A kft-ket tipikusan az 1988 elõtti szövetkezetek középvezetõi hozták létre. A felsõ vezetõk (elnökök, elnökhelyettesek, fõkönyvelõk, fõagronómusok) egyharmada nyugdíjba ment, mások a magángazdaságban keresik a helyüket. Az ipari melléküzemágakat, különösen a profitképesebbeket, jellegzetesen a szövetkezeti vezetõk privatizálták a magángazdaság kialakításának kezdetén, 1989-ben és 1990-ben. A volt szövetkezeti felsõ vezetés kisebb része, arányuk 10 százalék körül lehet, különféle módokon megszerzett, profitképes magántermeléshez elég föld (40-60 holdtól) fölött rendelkezik.

1989-et követõen a szövetkezeti középvezetõk is megkezdték a kft-kbe menekülést, amire több okuk is volt.

- A szövetkezetek nem korlátozott felelõsségû cégek, ezért a gazdasági kockázat a szövetkezetekben hasonlíthatatlanul magasabb, mint a kft-kben. A kft-alapítások legfõbb oka a tõke kimentése a szövetkezetekbõl, úgy, hogy az adósság a közös gazdaságokban maradjon. A kezdeti kft-k kicsi vállalkozások voltak, a szövetkezeti vezetõk és családtagjaik birtokában, akik megvásárolták, vagy bérbe vették a szövetkezetek felszerelését. A traktorokat, kombájnokat és más termelési eszközöket olcsón tudták megvásárolni, míg a gépek és más felszerelések megvételéhez a szövetkezetek által felvett hitel adóssághátraléka a közös gazdaságoknál maradt. Az élõállatok elsajátítása hasonló módon történt. A szövetkezetek tulajdonában volt sertések vagy szarvasmarhák alacsony áron, vagy a nevesítést felhasználva, térítés nélkül kerültek egy-egy kft tulajdonába, amelyeket féltucatnyi szövetkezeti vezetõ alapított.

- A szövetkezeti középvezetõk, ugyancsak érthetõ okból, azért is elõnyben részesítették a kft-t, mert ott nem kellett a szövetkezeti tagokat kötelezõen alkalmazniuk. Az elõny sem volt elhanyagolható, hogy a szövetkezetekkel ellentétben a kft-k vezetõit nem választják, és a beosztottak nem befolyásolhatják a vezetés döntéseit, mint a szövetkezetek közgyûlései.

- Az állami gazdaságpolitika 1990 után a magántermelést preferálta, és a termelõszövetkezeteket szocialista szervezetként diszkriminálta. A magyar kormányzat 1990 és 1994 között ideológiai alapon a családi gazdálkodás mellett kötelezte el magát, és a gazdaságpolitikusok által nehezen megítélhetõ tulajdoni formában mûködõ kft-k könnyebben juthattak az állami fejlesztési forrásokhoz, mint a szövetkezetek.

A kft-k tulajdonában rendszerint nincs föld, olyan specializált munkákat végeznek, amelyekhez vagy nem szükséges saját tulajdonú föld (gépszerelés, a földmûvelés gépi munkái), vagy viszonylag kevés földterület is elég. A mezõgazdasági kft jellegzetesen élelmiszer-feldolgozással, mezõgazdasági erõgépekkel végzett munkákkal, zöldségtermeléssel, szarvasmarha- és sertéstartással és hasonló tevékenységekkel foglalkozik, és csak a legutóbbi idõszakban, a szövetkezetek összeomlása után jelentek meg azok a kft-k, amelyek gabona- és takarmánytermelésre vállalkoznak.

A mezõgazdasági kft az átalakulás legfontosabb intézménye. A formális jog szerint magánvállalkozás, de gyakran a szövetkezetek továbbélésében is érdekelt. A kft-ket rendszerint négyen-öten hozták létre, nem is feltétlenül nagy kezdõ vagyonnal (egymillió forint szükséges a kft alapításhoz, amely nincs messze egy mezõgazdasági vezetõ éves jövedelmétõl), a termelés eszközeit a szövetkezetektõl vették bérbe. A kft a szövetkezet érdekeit is szolgálhatta a hitelhez jutás egyetlen esélyét biztosíthatta és lehetõségét munkahelyek megtartására. Kérdés, hogy a jogilag egyének által létrehozott kft-k egy része valójában nem a szövetkezetek utódszervezetei-e? Valójában inkább azok a kft-k lehetnek többségben, amelyeket azért hoztak létre, hogy a kollektív vagyont a csõdbe került, illetve a csõdbe engedett szövetkezetekbõl átvigyék a kft-be, ugyanakkor a kft-ket az esetek többségében nem egy vállalkozó, hanem egyének csoportja alapította. A szövetkezeti vezetés a falusi társadalmak erõs közösségi kontrollja és mélyen gyökerezõ egyenlõségeszménye miatt csak úgy vehette a szövetkezeti vagyon profitképesebb részét magánkézbe, ha ahhoz koalíciós partnereket keresett. Egy profitképes szövetkezeti szarvasmarhatelep vezetõje például a szövetkezet istállóit és szolgáltatásait nem vehette bérbe anélkül, hogy megnyerje szövetségeséül a szövetkezet vezetõjét vagy az ügyben illetékes más döntéshozót. Ketten még mindig nem képviseltek elég erõt és szakértelmet, szükségük volt valakire, többnyire a fõkönyvelõre, aki a szövetkezet részérõl minél alacsonyabb bérleti, esetleg eladási árat állapított meg, és még valakire, aki képes volt a szövetkezeti közgyûléssel megszavaztatni a kft számára elõnyös szerzõdést. Négyük befolyása és kulturális, valamint anyagi tõkéje már elég volt ahhoz, hogy sikeres privatizálási akció induljon. A szövetkezetben nem volt nagyon nehéz elfogadtatniuk, hogy a tehenészet veszteséges a játékba bevont fõkönyvelõ kimutatásai szerint, és ahhoz, hogy az ott dolgozók munkahelye megmaradjon, a legjárhatóbb út, ha alacsony áron bérbe vagy eladják a kft-nek, amely magánszervezetként még hitelhez is juthat. A legitimitás kedvéért még a tehenészet dolgozói közül is bevettek néhányat a kft tulajdonosai közé. A privatizáláshoz szükséges koalíció és legitimáció egyik következménye, hogy a kft-kben a sikeres mûködéshez elég szakértelem halmozódott fel. Az ilyen módon kivitelezett privatizáció felemás tulajdoni viszonyokat teremtett. A szövetkezeti tulajdont magántulajdonná transzformálták ugyan, de az új tulajdonosoknak csak akkor van esélyük a gazdasági sikerre, ha fenntartják a közös tulajdonukban levõ kft mûködését. Olyan magántulajdonhoz jutottak, amelynek közösségi jellege is van, mert az egyéni elidegenítés a jelenlegi keresleti és munkaerõpiaci helyzet miatt nem igazán lehetséges.

A kft az agrártársadalom különbözõ társadalmi eredetû résztvevõinek új, a szocialista és posztszocialista idõszak negyedik típusú gazdasági-hatalmi viszonyait reprezentálja. Az ötvenes évek szövetkezeteiben és a helyi közigazgatásban a szegényparaszt származásúak voltak többségben (Donáth 1972). A második szövetkezesítési hullám során a középparasztok is a szövetkezetekbe léptek, és a hatvanas évek elejének szövetkezeti vezetõi között sok volt a középparaszt származású (Márkus 1980; Orbán 1972). A hetvenes évek újabb váltást hozott. Az agrárdiplomások új nemzedékei, akiknek a kétharmada közép- vagy gazdagparaszt családból származott, fokozatosan leváltották a végzettséggel nem rendelkezõ korábbi vezetõket. A kft-k létrehozása a negyedik hatalmi-gazdasági formáció az agrártársadalom különbözõ eredetû csoportjai között, olyan koalíció ez, amelyhez a privatizálás legitimációja és a termelés sikeressége miatt nemcsak az agrárdiplomásokra, hanem a jó szakmunkásokra és technikusokra is szükség van.
 

4.6. Társadalmi következmények
4.6.1. A társadalmi újratermelés struktúrájának átalakulása

Egyedülállóan drámai változás az agrárnépesség csaknem 40 százalékos csökkenése, amely 1993 néhány hónapjában zajlott le. Véleményünk szerint ez a folyamat a vagyon újraosztásának legbiztosabb jele a rurális településeken. Akik kiszorultak az agrárszektorból, valójában nemcsak állásukat, hanem vagyonukat is elvesztették. A volt agrárnépesség harmada a vidéki szegénység biztos társadalmi bázisa lesz. A foglalkoztatottság gyors csökkenése a szövetkezetekben és az egész agrárszektorban azért jár együtt a vagyon feletti rendelkezés tényleges elvesztésével, mert 1992 végéig lehetett kivinni a nevesített vagyont, illetve üzletrészt, de a szövetkezeti tagok alkalmazásának kötelezettségét csak 1993-tól szüntették meg, és mire nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetkezetek egy része nem mûködik tovább, illetve hogy az életben maradt szövetkezetek vezetése nem alkalmazza a tagok jelentõs részét, a szövetkezetekben hagyott vagyon már ismét nem volt kivehetõ. A szövetkezeteknél maradó jelentõs vagyon a gazdasági recesszió körülményei között nagyon kevés járadékszerû jövedelemmel kecsegtet, az üzletrész-tulajdonosok, valójában a szövetkezeti tagok, alkalmazásának korábbi kötelezettsége megszûnt, a számottevõen jövedelmi elõnyökkel járó háztáji sincs többé, mert a szövetkezeti átalakulással törvényileg megszüntették. A foglakoztatottságát elvesztõ üzletrész-tulajdonos tagok elvileg a közgyûlés határozataival befolyásolhatják, hogy a szövetkezet menedzsmentje hogyan használja fel közös vagyonukat, de a kontroll lehetõsége a kiválás jogi gátjai és a vezetõk korlátlan manipulációs esélyei miatt nagyon kevés. A szövetkezetekbõl kiszorulók úgy vesztették el munkájukat, hogy holt, immobil vagyon papír szerinti tulajdonosai, és még az a lehetõségük sem maradt, hogy a háztáji intézményére alapozott mezõgazdasági kistermelés jövedelmével és saját fogyasztásra elõállított termékeivel ellensúlyozzák bevételeik radikális csökkenéséi. Bárki legyen is az agrárprivatizáció nyertese, az 1992-es és 1993-as évet méltán hasonlíthatjuk az angol "földbekerítés" idõszakához. A szövetkezeti tagság körülbelül fele vesztette el azonos évben a föld feletti rendelkezés lehetõségét és mezõgazdasági munkahelyét. Valószínûleg ennek a két évnek a történései jelentik a legnagyobb lépést a mezõgazdasági termelõknek a mezõgazdasági termelés eszközeitõl és a földtõl való elválasztásában, amely talán még a kollektivizációnál is hatékonyabb. Az eredmény: a munkerõpiaci versenynek és a munkaadóknak érdekszervezeti képviselet nélkül kiszolgáltatott, nincstelen agrárproletár réteg.

A foglalkoztatottak számának visszaesése a szövetkezetekben a gazdasági racionalizáció térhódításának irányába is mutat. A magas foglalkoztatottság alacsony produktivitással társult, és addig volt fenntartható, amíg az állami redisztribúció megfelelõ forrásokat biztosított az agrárszektornak és a szövetkezeteknek. Az állami támogatás részint a gazdaság más szektoraitól központi redisztribúcióval megvont és közvetlenül a mezõgazdaságnak juttatott forrásokat, részint a piaci melléküzemágak jövedelmének lokális redisztribúcióval az agrárgazdaságba történõ átcsoportosítását jelentette - ezek együttesen tették lehetõvé a magas mezõgazdasági foglalkoztatottságot. 1993-mal ez a redisztribúciós rendszer tûnt el, vagy legalábbis hatása nagyon erõteljesen redukálódott. A központi redisztribúciós forrásokat kivonták a gazdaságból, és az önkormányzatokhoz irányították a szociális támogatások és segélyek fedezésére. Az állami költségvetés nem nyert a mezõgazdasági támogatások leépítésével, azokat újraosztották, a gazdasági redisztribúciót jóléti redisztribúcióvá alakítva. Ezt az átalakulást a tudományos közvélemény régóta a gazdasági reform elõfeltételeként értelmezte.
 

4.6.2. A lokális redisztribúció: az önkormányzati hatalom felértékelõdése

A redisztribúció változása az önkormányzatok szerepét növelte meg a rurális települések életében és fejlesztésében. Magyarországon az Andrew Walder által a kínai viszonyokra alkalmazott "local state corporatism" (Walder 1993) legalábbis az utóbbi idõkig nem volt alkalmazható fogalom, de az önkormányzatok a korábbinál sokkal nagyobb szerepet kaptak a települések fejlesztésében. 1990-ben az önkormányzatok funkcióját a gondoskodó önkormányzatoktól a vállalkozói önkormányzat irányába kívánták elmozdítani. 1990-ben az ellenzék nyerte az önkormányzati választásokat és a kormányzat a központi források szûkítésével próbálta a helyi hatalomba jutott politikai ellenfeleit sarokba szorítani, amelyek egyre nehezebben látták el a gondoskodó önkormányzat feladatait. Valóságos források hiányában az önkormányzatok a rendelkezésükre adott, jelentõs vagyont is felhasználva vállalkozásokkal próbáltak feladataiknak eleget tenni. A "local state corporatism" vagy a vállalkozói önkormányzat irányába történõ elmozdulás a poszt-szocializmus idejének legjelentõsebb változásai közé tartozik. A gazdasági redisztribúció csökkentésével megnõttek az önkormányzatok szociális feladatai és költségvetése. Az államszocializmusban a kisebb és közepes nagyságú falvakban a mezõgazdasági termelõ szövetkezetek voltak a legerõsebb szervezetek, de 1990 után, a szövetkezetek hanyatlásával, a helyi hatalom az önkormányzatokhoz került. (egy errõl a folyamatról is szóló esettanulmányokat tartalmazó kötetünk jelenik meg a közeljövõben az MTA PTI Polgárosodás sorozatában, Négy év falun címmel) A posztszocializmus elsõ éveiben jelentõs infrastrukturális fejlesztés történt, amely a gazdasági recesszió körülményei között a legdinamikusabb gazdasági szektor volt, és az önkormányzatokat juttatta meghatározó szerephez a gazdaságban. Számos településen építettek vízvezetéket, csatornahálózatot, telefonvonalakat, utakat és járdákat. Az infrastrukturális beruházások fejlesztési forrásait pályázati rendszerrel osztották szét, amelyben az önkormányzatok vehettek részt. Az önkormányzat szakemberei ismerik a pályázati rendszert, õk tudnak megfelelõ pályázatokat írni és hatékonyan lobbizni, az önkormányzatok juthatnak a munkahelyteremtõ projektek forrásaihoz is.

Ásványrárón például, ebben a 2000 lakosú szigetközi faluban, Farkas Gabriellának, a falut jól ismerõ környezetvédelmi szakembernek a beszámolója szerint, az önkormányzat egy, a fõútvonalnál levõ épületét ipari célokra alakította át. Alapítottak egy hímzéssel foglalkozó kft-t, amelynek az önkormányzat is tagja lett, az épületet adva a kft használatába. Az önkormányzat ezzel az akcióval jövedelemhez jut; hasznosítja a különben holt tõkének számító tulajdonát, és bankcsõd elleni védelmet is nyújt a kft-nek, mert az épület az önkormányzaté marad, a kft csak béreli. Az önkormányzat egyszerre vállalkozó, tulajdonos és kereskedõ-ügynök, ami nagyon hasonló, ahhoz, amit "local state corporatism"-ként a kínai falvakról Waldner és munkatársai leírnak.

Bajnai esettanulmányunk (megjelenik a Négy év falun címû kötetben) ugyancsak azt mutatta, hogy a helyi hatalom a szövetkezetektõl az önkormányzatokhoz kerül. Az önkormányzati vezetés aktívan vett részt a kárpótlás és a szövetkezeti átalakulás eseményeiben, mintegy kampányt hirdetve a nem bajnai származású szövetkezeti vezetõk ellen. A korábban jónak számító szövetkezet gyakorlatilag felbomlott, nem kis részben az önkormányzati vezetõk és rokonságuk akcióinak következtében. Míg korábban a község szinte majdnem minden gazdasági fejlesztése valamilyen módon összekapcsolódott a szövetkezettel, ezt a szerepet az önkormányzat vette át. Az önkormányzat jutott sikeres pályázattal víz- és gázvezeték kiépítéséhez szükséges pénzhez, és természetesen az önkormányzati vezetõk választják ki, hogy melyik vállalkozó kaphat megrendelést. A polgármester és a közigazgatás többi vezetõje hagyományosan magas presztízsû bajnai családokból származik. Új pozícióba jutva a gazdasági fejlesztésben, megerõsíthették a zömében rokonaikra épített kliensi hálózatukat.

Az önkormányzatok hatalmának növekedésében lényeges szerepet kap a rurális településeket a városoknál nagyobb arányban sújtó munkanélküliség, amelynek kezelésében, a segélyek szétosztásában, az ellenõrzésében, vagy az új munkahelyek teremtésében a helyi közigazgatásnak meghatározó feladatai vannak. Ez a hatalom azért rendkívüli jelentõségû, mert a lokális társadalmakban a gazdaság állapota és a munkanélküliség gyors emelkedése miatt nõnek a társadalmi különbségek. Az önkormányzatok a helyi elitek és klienseik kezében vannak, és bár nincsenek pontos adataink, de az esettanulmányok tapasztalatai szerint a mezõgazdasági és egyéb munkanélküliség a legelesettebb rétegeket, öregeket, nõket, szakképzetleneket, cigányokat érinti leginkább, ezért a lokális társadalmak kettészakadásának idején a gazdasági fejlesztésben és a munkanélküliség kezelésében is központi szerepû önkormányzatok könnyen válhatnak a helyi elitek érdekében az új osztálystruktúra aktív formálójává.

A gazdasági redisztribúció jóléti redisztribúcióvá alakítása racionalizálja a gazdaság mûködését, de ez a 20-30 százalék közötti infláció idején megy végbe. Az infláció gyengíti a jóléti redisztribúció eredményességét, amely nem képes ellensúlyozni az árak növekedését. Erre a gazdasági redisztribúció rendszere talán alkalmasabb, mert a gazdasági vezetõknek jobbak a politikai pozíciói az infláció hatásainak kivédéséhez és a megszerzett redisztributív források értékének gazdasági akciókkal, vállalkozásokkal történõ megõrzéséhez. Jelenleg, amikor a rurális szegénység minden korábbinál nagyobb, és az alávetett osztályok helyzete nagyon nehéz, a lokális mezõgazdasági menedzsment minden lehetõségét elvesztette arra, hogy az inflációt ellensúlyozza.
 

4.6.3. Túlélési esélyek. A vállalkozások

Szinte mindenki számára meglepõ, aki ismeri a recesszió és a transzformációs válság tényeit és adatait, hogy néhány lepusztult falut leszámítva, nem igazán látni külsõ jelét a tömeges elszegényedésnek a vidéki Magyarországon. A lakosság egy részének több lehetõsége is van a nehéz körülmények ellensúlyozására.

Sokan, akiket a munkanélküliség fenyegetett, elég idõsek voltak ahhoz, hogy nyugdíjba menjenek. Családjaik támogatják õket, gyermekeik vállalkozásaiban, a mezõgazdasági kistermelésben aktívan dolgozhatnak. A kárpótlási jegyek is idõleges segítséget adhattak, mert eladásukkal egy-két évig jövedelempótláshoz lehetett jutni, ugyanígy a nevesítést követõen a szövetkezetekbõl kivitt vagyontárgyak, gépek értékesítésével. A politikai kárpótlás a földkárpótlásnál nagyobb összegû készpénzhez juttathatta a jogosultakat, akiknek a száma nem is lehet kevés, mert politikai kárpótlást a volt hadifoglyok is kaptak. A megfigyelések szerint a legfiatalabb munkaképes korosztályokból vágnak bele legtöbben a vállalkozásokba, amelyekhez a hetvenes és nyolcvanas években megteremtett lakásvagyon jó kezdõfeltételeket adhat. Új diszkontüzletek, szerelõmûhelyek nyílnak a nagy vidéki házak utcai szobáiban, garázsaiban. A fekete gazdaság, különösen a közvetítõ kereskedelem, ami nem egy esetben vált nemzetközivé, szintén esélyt ad az elnyomorodás fékezésére. Ezzel együtt sem kétséges, hogy a vidéki társadalom a posztszocializmus idején erõsen polarizálódott. Az új vállalkozó elitnek és az új szövetkezeti vezetõknek, vagy más vállalati fõnököknek nem kell lesüllyedéstõl tartaniuk, ellentétben a társadalom alsó harmadával, amely egyre mélyebbre, a harmadik világ szegénységébe jut.

A mezõgazdasági családi termelés, a konzervatív kormány ideológiája és a szövetkezetek szétesése ellenére marginális maradt. A hivatalosan regisztrált magángazdaságok száma 125 000, és nem változott, inkább valamelyest csökkent a részidõben termelõk száma is (1 400 ezer 1991-ben). A gazdaságok mérete változatlanul kicsi. Harcsa István (1994) elemzése szerint a legnagyobb 36 000 gazdaságból csak 46 százalék mûködik teljes idõs gazdaságként. Az ugyanennek a felvételnek a mintájába került vállalkozások, bár a legnagyobb volumenben termelõket reprezentálták, bruttó termelési értékük szerint nagy szóródást mutattak. Háromnegyedük évi bruttó termelése 1991-ben nem érte el a kétmillió forintot, húsz százalékuk bruttó termelési értéke 2 és 5 millió forint között volt, 3,9 százaléké 5 és 10 millió forint közötti, míg 10 millió feletti termelést mindössze a válaszadók 2,1 százaléka ért el, azok a vállalkozások, amelyeknek az éves termelési értéke 22,5 millió forint, becsült jövedelme 5 millió forint körüli.

A mezõgazdasági magántermelés, bár háromszor nagyobb területet használ mint korábban, és annak ellenére, hogy a magántermelõk körében folyamatos koncentrálódás megy végbe (Harcsa 1993), a gyökeres strukturális átalakuláshoz keveset változott a nyolcvanas évekhez viszonyítva, és sokkal kevesebb az új strukturális elem a teljes mezõgazdasági termelésben is. A föld kétharmadát még a szövetkezetek mûvelik, csak az egyharmadán termelnek családi gazdaságok. A legfontosabb változás a kft-k megjelenése, ez jelenleg a legdinamikusabb gazdasági egység. A magyar mezõgazdaság még inkább emlékeztet az államszocializmus idõszakára, mint például az osztrák vagy az északolasz agrárrendszerre. A magántulajdon és a piac nagyobb szerephez jutott, de ez nem a tókés piacgazdaság, hanem az új, összetett tulajdonon alapuló vegyesgazdaság.
 

Irodalom

Andorka Rudolf-Harcsa István 1982. A községi népesség társadalomstatisztikai leírása. In: Vágvölgyi András (szerk.) A falu a mai magyar társadalomban. Budapest: Akadémiai Kiadó

Berend T. Iván 1983. Gazdasági útkeresés. Budapest: Magvetõ Könyvkiadó

Csite András 1994. Az állami gazdaságok. In: Munkaerõpiaci helyzetjelentés. A munkaerõpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. Budapest: Figyelõ Kiadó

Donáth Ferenc 1977. Reform és forradalom. A magyar mezõgazdaság strukturális átalakulása, 1945-1975. Budapest: Akadémiai Kiadó

Harcsa István 1993. A paraszti polgárosodás gazdasági alapjai. Társadalomkutatás, 3.

-1994. Paraszti gazdaságok, mezõgazdasági vállalkozók. KSH

Interjú Sárossy Lászlóval. MTA PTI (Kézirat.)

Juhász Pál 1979. A második gazdaság mezõgazdasági kistermelés köré szervezõdõ alrendszerérõl. (Kézirat)

- 1982. Agrárpiac, kisüzem, nagyüzem. Medvetánc, 1.

Kornai János 1992. The Socialist System. Princeton: Princeton University Press

Kovách Imre 1988. Termelõk és vállalkozók. A mezõgazdasági kistermelõk a magyar társadalomban. Társadalomtudományi Intézet

- 1994a. A mezõgazdasági átalakulása foglalkoztatási hatásai. In: Munkaerõpiaci helyzetjelentés. A munkaerõpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. Budapest: Figyelõ Kiadó

- 1994b. A mezõgazdasági privatizáció társadalmi hatásai. Magyarország átalakulóban. (szerk. Mészáros József) Népjóléti Minisztérium

- 1994c. A mezõgazdasági privatizáció és a családi farmok jövõje Kelet-Európában. Társadalomkutatás, 1993/4. Angol nyelven: Privatization and Family Farms in Central and Eastern Europa. Sociologia Ruralis, 4.

KSH 1985. A magyar mezõgazdaság európai összehasonlításban

KSH 1994. A falu és a mezõgazdaság fõbb társadalmi és gazdasági jelzõszámai. Társadalomstatisztikai Közlemények

Márkus István 1980. A ismeretlen fõszereplõ: a szegényparasztság. Valóság, 4.

Négy év falun. MTA PTI (Megjelenés alatt.)

Orbán Sándor 1972. Két agrárforradalom Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó

Petõ Iván-Szakács Sándor 1984. A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Stark, David 1992. Path Dependence and Privatization Strategies in East-Central Europa, East European Politics and Societes, 6 (Winter)

Szelényi, Iván 1988. (1992.) Socialist Entrepreneurs. Madison, Wisconsin: University of Wisconsin Press. (Magyar nyelven: Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó)

- (ed.) Reforming Collectivized Agricultures: Failures and Sucesses. Westviev Press (Megjelenés alatt.)

Walder, Andrew 1993. Corporate Organizations and Local State Property Rights: The Chinese Alternative to Privatization. In: Vedat Milor (ed.) The Political Economy of Privatization in Post-Communist and Reforming Communist Systems (Forthcoming)