Bevezetés^*

Vizsgálatunk témája az életszínvonallal kapcsolatos elégedettség és a jövedelmek összefüggései a rendszerváltás tükrében. 1990-ben nemcsak a politikai rendszerben, hanem a gazdasági viszonyokban is jelentõs változások történtek. A társadalmi, gazdasági folyamatoknak - ahogy erre Kolosi Tamás és Róbert Péter tanulmányukban rámutatnak - vannak nyertesei és vesztesei: "...a legrosszabb helyzetûek jövedelmi pozíciója nem romlik, a felsõ jövedelmi kategóriák pozíciójának javulása pedig a középrétegek kárára következik be" (Kolosi-Róbert 1992: 8).

Tükrözõdik-e ez a folyamat az emberek véleményeiben? Mennyire jelenítik meg az egyének által kialakított vélemények tényleges helyzetüket? Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre kívánunk választ találni.

Életszínvonalon a szociológiai irodalom huzamosabb ideig alapvetõen az anyagi szükségletek kielégítésének fokát, szintjét értette. Több mint két évtizeddel ezelõtt robbant be az amerikai szakirodalomba az életminõség fogalma. Ez a kategória az élethez szükséges, fáként nem anyagi javakkal való ellátottságot jelöli. "Kiderült, hogy az anyagi életszínvonal növekedése nélkülözhetetlen elõfeltétele ugyan az emberi-társadalmi elõbbre jutásnak, de nem jelenti egyben s automatikusan az emberek életének, életminõségének megjavulását, az emberi boldogság és megelégedettség fokozódását" (Hankiss-Manchin 1976: 22). Más tényezõk is hozzájárulnak az elégedettség érzetéhez, így a békesség, a tudás, a biztonságérzet, a perspektíva, a kulturális értékek stb. A mindennapi életben az egyének számára az életminõség fogalma az életszínvonal kategóriájában jelenik meg, így ez tartalmát tekintve kitágul.

A Campbell az elsõk között mutatott rá, hogy az emberi jólétnek, a jólét érzetének nincs egy meghatározó, általános tényezõje. Az elégedettséget a különbözõ életszférák együtt fejezik ki, tehát az anyagi, gazdasági szféra nem játszik kitüntetett szerepet. Campbell tizenkét életszférát (munka, család, lakás, szabadidõ stb) különít el, amelyekben külön-külön vizsgálja az elégedettség mértékét. Szerinte az egyének számára az elégedettség mértékének kialakításakor az összehasonlítási alapot több tényezõ képezi: aspirációik, elvárásaik, társadalmi igazságérzetük és a választott referenciacsoportjuk.

Hasonlóképpen megjelenik az életszínvonal fogalma az életstílus kategóriájában. M. E. Sobel (1981) az életstílust különleges életformaként, attitûd- és értékrendszerként jellemzi, amely a megfigyelhetõ magatartásban nyer kifejezést. Az anyagi és a nem anyagi tényezõk kölcsönösen alakítják egymás hatását. Az eltérõ életstílusok létrejöttét elsõsorban az etnikai hovatartozás, a családi állapot, a nem, az iskolai végzettség és az anyagi tényezõk befolyásolják. Sobel felhívja a figyelmet arra, hogy a meghatározott létfenntartási szint elérése lehetõvé teszi az egyén számára, hogy csoporthoz kötõdõ kulturális hatások alapján sajátos életstílust válasszon, valósítson meg.

Az életszínvonallal kapcsolatos elégedettség mértékének kialakításában W. G. Runciman (1966) sem az anyagi helyzetnek tulajdonít döntõ jelentõséget, hanem a társadalmi környezet hatása alatt létrejövõ elvárásoknak, kívánalmaknak. Az értékelés kulcsa a referenciacsoport megválasztása. Azok, akik a közvetlenül eggyel "felettük" álló csoportot választják vonatkoztatási csoportjuknak, olyan elvárásokat, igényeket fogalmaznak meg, amelyekkel a választottak már rendelkeznek. Ebben az esetben a relatív depriváció hatása érvényesül, az észlelt saját helyzet miatti elégedetlenség a vonatkoztatási csoportokkal való összevetésbõl ered. A relatív depriváció három dimenzióból épül fel. A relatív depriváció nagysága az elérni kívánt szint, állapot és az egyének által észlelt saját helyzetük különbsége. Befolyásolja még a relatív deprivációt a kívánalmak intenzitása, és azok számossága, akik e kívánalmakat megfogalmazzák. Az igények, elvárások kialakításában Runciman külsõ erõknek is jelentõséget tulajdonít: háború kirobbanása, az oktatási szint és a gazdasági helyzet gyökeres változása.

A vonatkoztatási csoport kiválasztásának egy másik esete az, amikor az egyén saját helyzeténél "lentebb levõkkel" teszi meg az összevetést. Ez az összehasonlítás relatív elégedettséget eredményezhet.

Robert K. Merton is felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek nem minden esetben választják vonatkoztatási csoportnak a felettük levõ csoportot: "...meghatározott körülmények között a komoly veszteséget szenvedett családok, ha olyan helyzetben vannak, hogy még náluk is többet vesztett emberekhez hasonlítják magukat, kevésbé vesztesnek érzik magukat, mint azok a családok, amelyeknek vesztesége kisebb volt (Merton 1980: 86). Példaként említi, hogy, akik súlyos veszteségeket szenvedtek, azok veszik észre leginkább azokat, akiket a legnagyobb csapás sújtott.

Hankiss Elemér és Manchin Gyõzõ (1976) az elégedettség kialakításának viszonyítási kereteként térbeli és idõbeli dimenziót különböztet meg. A térbeli dimenzió az egyént közvetlenül körülvevõ társadalmi tér. Az idõbeli dimenzió az ember addigi életpályáját, valamint a jövõbeni aspirációit foglalja magába. Mindkét dimenzióban jelentõséget tulajdonítanak a viszonyítási pontok kialakításánál az egyén többé-kevésbé tudatosult értékrendszerének.

Az elégedettség létrejöttében jelentõs szerep jut szociálpszichológiai hatásoknak is. A disszonancia-redukció elmélete az egyén véleményei, információi és az ezekkel ellentétes cselekvései, kijelentései közötti ellentmondások feloldási lehetõségeire mutat rá. Ha valaki valódi információjával ellentétes cselekvést, véleményt nyilvánít, akkor a disszonáns helyzetet, cselekvésének, véleményének vagy pedig valódi információinak megváltoztatásával tudja megszüntetni. Eszerint az egyének egy része elégedettsége mértékének kinyilvánításakor tényleges információitól eltérõ, kedvezõbb véleményt adhat a számára hátrányos, kellemetlen helyzet "elkerülése" érdekében.
 

Kutatási hipotézisek
Elsõ hipotézis

Hogyan függ össze az objektív jövedelmi helyzet és az életszínvonallal való elégedettség?

Hipotézisünk szerint a rendszerváltozás gazdasági következményeiként az objektív jövedelmi, anyagi helyzet és az életszínvonallal való elégedettség között szoros összefüggés figyelhetõ meg. Úgy gondoljuk, hogy mivel a felsõbb jövedelmi kategóriákban lévõk nemcsak megõrizték, hanem javították is jövedelmi pozícióikat, ennek tükrözõdnie kell az elégedettségben. Feltételezzük, hogy a középsõ és a felsõ jövedelmi rétegek elégedettsége között törés jelentkezik.

A vizsgálatot két jövedelmi változó bevonásával, párhuzamosan végezzük. Az egy fõre jutó havi jövedelem az életszínvonalat (a fogyasztást), a személyes havi jövedelem pedig a munkaerõpiaci pozícióját fejezi ki.
 

Második hipotézis

Az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben az életkor hatással van az emberek életszínvonallal való elégedettségére¹. Az idõsebbek objektív helyzetüktõl eltérõen elégedetlenebbek életszínvonalukkal, ezzel szemben a fiatalok helyzetüknek megfelelõen elégedettek. Szerintünk ennek az az oka, hogy aki "fent" van és idõsebb, az erõteljesebben kötõdik az államszocialista berendezkedés értékrendszeréhez. A "fent" levõ fiataloknak viszont nincs ilyen kötõdése, náluk így érvényesülhet a "fent levõk" automatikus elégedettsége. Az idõsebbek elégedettségét csökkentheti, hogy a már megszerzett gazdasági pozícióikat, jövedelmeiket a rendszerváltás által veszélyeztetve látják. Meg kell jegyezni, hogy emellett az idõsek elégedettségét "visszafoghatják" más, például biológiai tényezõk, azaz az élet egyre szûkülõ lehetõségei.
 

Adatok, változók, módszerek

Vizsgálatunkat a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem és a TÁRKI által készített Magyar Háztartás Panel 1. hullámának kutatási adatain végeztük. A kérdezés 1992 tavaszán történt, így eredményeink a rendszerváltás utáni hangulatot tükrözik. A mintakeret az 1990. évi népszámlálás adataira épül és két részbõl áll: egy 2059 háztartást (4266 személyt) magában foglaló országos, illetve egy 1037 háztartást (1959 személyt) felölelõ budapesti reprezentatív mintából. Mi az országos háztartásokra reprezentatív mintát használtuk, amelyben minden 16 éves, illetve annál idõsebb háztartástagot megkérdeztek. A TÁRKI a felvételhez két kérdõívet alakított ki, külön az egyénekre és külön a háztartásokra. Ez utóbbi a háztartásgazdáknak (N=2059) - a háztartásért felelõs, a háztartás ügyeiben tájékozott - személyeknek feltett kérdéseket tartalmazza.

Az elsõ hipotézis tesztelésekor - a hipotézis kérdésfeltevésének megfelelõen a saját életszínvonallal való elégedettség (E1EESZIN) változót használjuk függõ változóként. Az elégedettség vizsgálata során használt magyarázó változók három csoportba sorolhatók. Az elsõ típust az anyagi, jövedelmi helyzetet tükrözõ változók alkotják: egy fõre jutó havi jövedelem (EGYFO92), személyes havi jövedelem (E1JOSZ92), egy fõre jutó havi jövedelmi decilis (EGYF092D), személyes havi jövedelmi decilis (EIJOSZ92D). Az elemzésben párhuzamosan két jövedelmi változót használunk annak megállapítására, hogy a fogyasztást, vásárlóerõt megjelenítõ egy fõre jutó havi jövedelem, vagy a munkaerõpiaci helyzetet kifejezõ személyes havi jövedelem változó magyarázza erõsebben az elégedettséget. Az életszínvonalban tükrözõdik az anyagi szükségletek kielégítettségének szintje is, amelyet a vagyoni és tárgyi ellátottsággal (ELETMIN1) mérünk. A magyarázó változók második és a harmadik típusába a bevezetõben jelzett - az életszínvonal fogalmát kitágító - elméletekbõl kiindulva a szubjektív véleménytípusú (családi jövedelemelvárás (E1EJKELL), életpályával való elégedettség (E1EEPALY), perspektívakép (E1EJOVO), valamint a "kemény" szocio-demográfiai (iskolai végzettség (ISKOLA), nem (EIANEME), életkor (ÉLETKOR), vallásosság (VALLAS), gazdasági aktivitás (AKTIV) változók tartoznak. Ezeken kívül két szubjektív véleménytípusú változót vontunk be. A saját anyagi helyzet megítélése (ANYAGH1) változó szerepeltetésével a tényleges és az észlelt anyagi helyzet elégedettségre tett hatásait kívánjuk egybevetni. Véleményünk szerint a megelégedettség mögött meghúzódik a létbiztonság érzete, ezért elemezzük az állami gondoskodás igényét (H1EGOND, N=2059) és az életszínvonal megítélésének kapcsolatát. Az elemzés kezdetén a jövedelmi, anyagi, majd második és harmadik lépésben a szocio-demográfiai, valamint a szubjektív véleménytípusú változókat emeljük be.

Az elsõ hipotézis elemzésének második részében leszûkítjük a mintát a két jövedelemtípus alsó és felsõ deciliseinek elégedettjeire/elégedetlenjeire. Célunk annak megállapítása, hogy miben mutatkozik eltérés a "lent", illetve a "fent" levõ elégedettek/elégedetlenek között. A függõ változót az egy fõre jutó, illetve a személyes havi jövedelem alsó és felsõ deciliseinek elégedettje/elégedetlenjei (ALS01, FELS01), (ALS02, FELS02), a magyarázó változókat az elsõ részben használt magyarázó változók képezik.

A második hipotézis teszteléséhez az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben lévõ elégedetteket/elégedetleneket fiatalokra (FIATAL1) és idõsekre (IDOS1) osztjuk, amelyeket függõ változóként használunk. A meghatározott értékrendszerhez kötõdés mérésére a tulajdontípusokhoz (H1ETULAJ), a jövedelem-különbségekhez (H1EJOVED), valamint a rendszerváltás elõtti, illetve a rendszerváltás utáni gazdaság mûködéséhez (REGAZD, GAZDREU) való viszonyt megjelenítõ változókat választjuk ki.² A jövedeiem- és pozícióvesztést a család elmúlt tizenkét havi és a következõ tizenkét havi észlelt anyagi helyzetérõl való vélekedéssel (CSAHMUL1, CSAHJOV1), a pályaképpel és a jövõképpel (E1EEPALY, E1EJOVO), a munkanélküliségtõl való félelemmel (E1FMFEL1), valamint a gazdasági aktivitással (AKTIV) kívánjuk megragadni.

Az elemzés során három alapvetõ statisztikai módszert használtunk az SPSS programcsomagból. A kereszttábla elemzést, a lineáris regressziót, valamint a fõkomponens-analízist. A regresszióanalizis használatában metodológiai problémát jelentett, hogy tekinthetjük-e folytonos változóknak az életszínvonallal (E1EESZIN), az életjövõvel (E1EJOVO), az életpályával (E1EPALY) való elégedettséget kifejezõ változókat? Az elégedettséget arányskálán mért változónak fogjuk fel, ahol az egyes kódértékek valóságos számok. Feltételezzük, hogy a 0-ról 1-re emelkedés ugyanakkora arányt jelent, mint a 9-rõl a 10-re emelkedés.
 

Analízis
Az elsõ hipotézis vizsgálata

Hipotézisünk tesztelését az egy fõre jutó havi (EGYFO92D) és a személyes havi (E1JOSZ92D) jövedelmi decilisek átlagos elégedettségének (E1EESZIN) vizsgálatával kezdtük. A válaszadók 0 és 10 között értékelték elégedettségüket. Az elsõ ábrából látható, hogy a elégedettség átlagai az alsótól a felsõ egy fõre jutó havi jövedelmi decilisek felé haladva növekednek, kivéve a harmadik decilist, ahol enyhe visszaesés tapasztalható. A legnagyobb ugrás az elsõ és a második decilis (3,6-ról 4,0-ra), valamint a kilencedik és a tizedik decilis (5,3-ról 5,8-ra) között van. A személyes havi jövedelmi decilisek elégedettségi átlagainál a legnagyobb változás szintén az elsõ és a második (3,6-ról 4,1-re), valamint a kilencedik és a tizedik (5,1-ról 5,8-ra) decilisek között található (1. ábra). Eltérõen az egy fõre jutó havi jövedelmi decilisek elégedettségi átlagainak növekedésétõl a személyes havi jövedelmi decilisek elégedettségi átlagainál visszaesés figyelhetõ meg, a negyedik, a hatodik és a nyolcadik decilisnél (1. ábra). Egyikjövedelmi decilis összelégedettségi átlagának mutatója sem éri el az 5,00 átlagot (4,59 és 4,57). Mindkét jövedelem elsõ decilisében 3,6; tizedik decilisében 5,8 az átlagos elégedettség.

1. ábra
A személyes és az egy fõre jutó havi jövedelmi decilisek és az életszínvonallal való elégedettség

Az egy fõre jutó havi jövedelem alsó decilisének jövedelem-átlagánál több mint hatszor nagyobb a legfelsõ decilis jövedelem-átlaga, a személyes havi jövedelemnél ez az arány több mint harmincötszörös (2. ábra).

2. ábra
A személyes és az egy fõre jutó jövedelmi decilis átlagok

Meglepõ, hogy ezt a jelentõs különbséget nem követi az elégedettségi mutatók alakulása (1. ábra). Ezek alapján megállapítható, hogy a nagyobb jövedelemmel rendelkezõk ugyan elégedettebbek életszínvonalukkal, de az elégedettség nem jövedelemarányosan növekszik.

A jövedelmi decilisek elégedettségi eloszlásgörbéit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy mindkét fajta jövedelemnél az alsó öt decilisben túlsúlyban vannak az elégedetlenek, a tizedik decilisben pedig az elégedettek. A decilisekben a két jövedelemtípus eloszlásgörbéi hasonlóak. Mindkét jövedelemnél a hatodiktól a kilencedik decilisig az elégedettség eloszlásgörbéi többé-kevésbé szimmetrikusak, közel azonos arányban vannak az elégedettek és az elégedetlenek. Az alsó jövedelemi decilisekben az életszínvonal megítélésében érvényesülõ nagyobb arányú elégedetlenséget feltehetõen nemcsak az alacsony jövedelem okozza, hanem az is, hogy ezt más objektív vagy szubjektív tényezõk nem képesek kompenzálni. Ezzel szemben a felsõ jövedelmi decilisekben az elégedettek nagyobb arányát a magasabb jövedelem, valamint ennek, az egyéb hátrányokat is kompenzáló jellege biztosítja (3-5. ábra).³

3. ábra
Az egy fõre jutó havi jövedelem deciliseken belül az életszínvonallal való elégedettség (1-4)

4. ábra
Az egy fõre jutó havi jövedelem deciliseken belül az életszínvonallal való elégedettség (5-7)

5. ábra
Az egy fõre jutó jövedelem deciliseken belül az életszínvonallal való elégedettség (8-10)

Minden decilisen belül az életszínvonallal való elégedettség tekintetében érvényesül középre húzás. A legnagyobb arányban a nyolcas, a legkisebb arányban az elsõ, valamint az egy fõre jutó havi jövedelemnél a tizedik decilisben választották az ötös elégedettségi fokozatot. A többi decilisben közel hasonló arányú a középre húzás (1. táblázat).

1. táblázat
Az elégedettség középre húzásának aránya a jövedelmi decilisekben

Decilisek	egy fõre jutó jövedelem	személyes havi jövedelem
1	21%	23%
2	26%	29%
3	29%	26%
4	28%	28%
5	28%	29%
6	28%	26%
7	29%	27%
8	33%	31%
9	27%	26%
10	24%	28%

 

Hogyan magyarázzák az anyagi, jövedelmi változók az életszínvonallal való elégedettséget?

Az életszínvonallal való elégedettség és az egy fõre jutó havi jövedelem (EGYFO92), valamint a személyes havi jövedelem (E1JOSZ92) között gyenge kapcsolat található. Kiderül, hogy az egy fõre jutó jövedelem erõsebb magyarázó, mint a személyes jövedelem, tehát az elégedettségre nagyobb befolyással van a fogyasztás, a vásárlóerõ, mint a munkaerõpiaci helyzet. A vagyoni és tárgyi ellátottságot tükrözõ (ELETMIN1) változó valamivel nagyobb a hatással bír a megelégedettségre, mint a két jövedelem típusú változó (2. táblázat).

2. táblázat
Az egy fõre jutó havi, a személyes havi jövedelem és az anyagi körülmények változó kapcsolata az elégedettséggel
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T	R Square
1. modell EGYF092	8.232759E-05	0.23955	15.927	0.0000	0.05738
2. modell EIJOSZ92	9.739274E-06	0.16756	11.047	0.0000	0.02808
3. modell ELETMINI	0.69059	0.26175	17.450	0.0000	0.06851

Az életkörülményeknek jobban megfelelõ jövedelmi helyzetet kapunk, ha az egy fõre jutó havi jövedelem (EGYFO92) mellett szerepel a háztartás összes jövedelme (JOSZ92) is, mert az egy fõre jutó havi jövedelem diszpreferálja a nagyobb családokat, ezzel szemben a háztartási jövedelem preferálja õket. A két jövedelem és az anyagi körülmények, mint az objektív anyagi körülményeket jellemzõ változók 7,8 százalékot magyaráznak az életszínvonallal való elégedettségbõl (3. táblázat).

3. táblázat
Az anyagi tényezõk kapcsolata az elégedettséggel
Dependent: E1EESZIN

 

	B	Beta	T	Sig T
ELETMIN1	0.43232	0.16377	9.465	0.0000
JOSZ92	-1.23304E-05	-0.05981	-3.118	0.0018
EGYFO92	7.025538E-05	0.20949	10.864	0.0000

R.Square 0.07881

Koncepciónknak megfelelõen a szocio-demográfiai változók közül (nem, életkor, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, vallásosság) lépésenkénti regresszióval kiválasztottuk azokat, amelyek kapcsolatban vannak az elégedettséggel, így alkalmasak az anyagi, jövedelmi körülményeket mutató változók kontrollálására. Nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a gazdasági aktivitás (AKTIV és a vallásosság (VALLAS). A magasabb iskolai végzettségûek, a nõk és a fiatalok azok, akik elégedettebbek életszínvonalukkal (4. táblázat).

4. táblázat
A szocio-demográfiai változók hatása az elégedettségre
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
ISKOLA	0.05599	0.06624	4.111	0.0000
E1ANEME	0.25530	0.04836	3.091	0.0020
ELETKOR	-5.32028E-03	-0.03678	-2.288	0.0222

R. Square 0.0085

A következõkben az elemzést az egy fõre jutó havi és a személyes havi jövedelem párhuzamos tesztelésével végezzük. A kontroll változók közé elõször az egy fõre jutó havi jövedelmet (EGYFO92) emeljük be, amely növeli az együttes hatást (6,3%). Az azonos egy fõre jutó havi jövedelemmel rendelkezõk közül a nõk, a fiatalok az elégedettebbek, viszont az azonos jövedelmi helyzet mellett az iskolai végzettség nem jelez szignifikáns összefüggést (5. táblázat).

5. táblázat
A kontrollált egy fõre jutó havi jövedelem hatása az elégedettségre
Dependent: 1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
EGYFO92	8.500108E-05	0.24733	15.665	0.0000
ELETKOR	-9.72594E-03	-0.06725	-4.333	0.0000
E1ANEME	0.25117	0.04769	3.165	0.0016
ISKOLA	-0.02152	-0.02550	-1.560	0.1189

R.Square 0.06379

A személyes havi jövedelem (E1JOSZ92) bevonása az egy fõre jutó havi jövedelemhez képest kevésbé növeli a magyarázóerõt. Az azonos jövedelmi viszonyok mellett a nõk és a magasabb iskolai végzettségûek az elégedettebbek (6. táblázat). Megjegyzendõ, hogy a személyes havi jövedelem és az életkor között nincs szignifikáns kapcsolat (6. 8. táblázat).

6. táblázat
A kontrollált személyes jövedelem kapcsolata az elégedettséggel
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
E1JOSZ92	9.155288E-06	0.15751	10.123	0.0000
E1ANEME	0.27266	0.05164	3.395	0.0007
ELETKOR	-3.98685E-03	-0.02748	-1.753	0.0797
ISKOLA	0.03145	0.3728	2.344	0.0191

R.Square 0.03277

Ha az egy fõre jutó havi jövedelem mellé bevonjuk az anyagi körülményeket jellemzõ (ELETMIN1) változót, ez erõsíti a kapcsolatot az elégedettséggel. Az azonos anyagi körülményekkel rendelkezõk között a nõk, a fiatalok és az alacsonyabb iskolai végzettségûek vélekednek pozitívan életszínvonalukról (7. táblázat).

7. táblázat
Az anyagi körülmények és az egy fõre jutó havi jövedelem mint kontrollált változók hatása az elégedettségre
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
ELETMIN1	0.61286	0.23229	12.985	0.0000
E1ANEME	0.25417	0.04820	3.232	0.0012
ELETKOR	-4.63815E-03	-0.0320	-2.057	0.0398
EGYFO92	6.369140E-05	0.18589	11.393	0.0000
ISKOLA	-0.09435	-0.11149	-6.391	0.0000

R.Square 0.10030

A személyes havi jövedelem esetében az anyagi körülmények (ELETMIN1) változó 8,5 százalékra erõsíti a összefüggést az elégedettséggel, amely most is alatta marad az egy fõre jutó havi jövedelem esetében érvényesülõ hatásnak. Az anyagi körülmények beemelése után nem a magasabb, hanem - hasonlóan a kontrollált egy fõre jutó havi jövedelemnél tapasztaltakhoz - az alacsonyabb iskolai végzettségûek az elégedettebbek (8. táblázat).

8. táblázat
Az anyagi körülmények és a személyes jövedelem mint kontrollált változók hatása az elégedettségre
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
ELETMIN1	0.71463	0.27087	15.310	0.0000
E1ANEME	0.26581	0.05026	3.364	0.0008
ELETKOR	1.409433E-04	9.6921E-04	0.063	0.9501
E1JOSZ92	6.004833E-06	0.10399	6.622	0.0000
ISKOLA	-0.06637	-0.07850	-4.536	0.0000

R.Square 0.0849

A szubjektív véleménytípusú változók közül elõször a jövedelemelvárás (E1EJKELL} hatását vizsgáljuk meg. Gyenge kapcsolat figyelhetõ meg az elégedettebbek és a nagyobb jövedelemelvárással rendelkezõk között (9. táblázat). Az elégedettség, ha tompítja is, nem szünteti meg a nagyobb jövedelmek megszerzésére irányuló motivációt. A korábban már elemzett tényleges anyagi helyzethez (E1JOSZ92, EGYFO92, ELETMIN1) képest az emberek önmaguk anyagi helyzetérõl a társadalom többségének viszonylatában kialakított véleménye erõsebben magyarázza az elégedettséget (ANYAGH1 11,9%). Akik a többséghez képest jónak tartják anyagi helyzetüket, azok elégedettebbek (9. táblázat). A létbiztonság érzete szerepet játszik az életszínvonalról alkotott véleményekben (H1EGOND, N=2059). Az elégedettek az egyének saját, az elégedetlenek pedig az állam feladatának tartják az alapvetõ létszükségletek biztosítását. A vélemény típusú változók közül nagymértékben a megtett életút (E1EEPALY), valamint különösképpen a perspektívatudat, a jövõkép (E1EJOVO) határozza meg, hogy ki mennyire elégedett életszínvonalával (9. táblázat).

9. táblázat
A jövedelemelvárás változó, a saját anyagi helyzet megítélése, létbiztonság érzete, az addigi életút és perspektívakép kapcsolata az elégedettséggel
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
1. modell E1EJKELL	1.029255E-05	1.57524E-06	6.534	0.0000	0.01027
2. modell ANYAGH1	1.67392	0.34554	23.520	0.0000	0.11940
3. modell H1EGOND	-0.035805	-1.88814	-11.785	0.0000	0.03565
4. modell E1EEPALY	0.53988	0.56103	43.980	0.0000	0.31475
5. modell E1EJOVO	0.56897	0.60346	48.209	0.0000	0.36416

A két változó a jólét érzetének csaknem ötven százalékát magyarázza (10. táblázat).

10. táblázat
Az életút és a perspektívakép együttes hatása az elégedettségre
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
E1EJOVO	0.39592	0.41941	30.158	0.0000
E1EEPALY	0.32764	0.34028	24.469	0.0000

R.Square 0.44568

A fentiekben már megállapítottuk, hogy a tényleges anyagi, jövedelmi helyzetet jellemzõ változók az életszínvonallal való elégedettségnek kevesebb mint nyolc százalékát magyarázzák. Ehhez képest az általunk használt szubjektív véleménytípusú változók - amelyek alig haladják meg a pálya- és a perspektívakép közös hatását sokkal nagyobb mértékben befolyásolják az elégedettséget (11. táblázat).

11. táblázat
A szubjektív véleménytípusú változók kapcsolata az elégedettséggel
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
ANYAGH1	0.656536	0.135520	9.991	0.0000
H1EGOND	-0.317001	-0.060790	-4.747	0.0000
E1EJKELL	-3.03097E-06	-0.027169	-2.106	0.0353
E1EEPALY	0.298365	0.313903	20.726	0.0000
E1EJOVO	0.359934	0.383083	25.097	0.0000

R.Square 0.46256

Ha ezeket együtt vizsgáljuk a szocio-demográfiai változókkal - a nemet (E1ANEME), az iskolai végzettséget (ISKOLA) és az életkort (ELETKOR) -, az összefüggés jelentõsen nem változik, miközben a nem - amely az anyagi, jövedelemtípusú változóknál szignifikáns -, az életkor és a jövedelemelvárás nem mutat szignifikáns kapcsolatot az elégedettséggel (12. táblázat). Azok észlelik pozitívabbnak életszínvonalukat, akik alacsonyabb iskolai végzettségûek; anyagi helyzetüket jobbnak ítélik a többséghez képest; életútjukkal, perspektívaképükkel elégedettek és az egyéni szerepvállalást preferálják.

12. táblázat
A kontrollált szubjektív változók hatása az elégedettségre
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
ANYAGH1	0.741373	0.153031	11.099	0.0000
E1ANEME	0.119501	0.022913	1.830	0.0673
ELETKOR	-0.002840	-0.019570	-1.445	0.1485
H1EGOND	-0.336404	-0.064510	-5.057	0.0000
E1EEPALY	0.306697	0.322668	21.303	0.0000
ISKOLA	-0.070920	-0.083541	-6.154	0.0000
E1EJKELL	-1.48525E-06	-0.013313	-0.958	0.3382
E1EJOVO	0.356339	0.379256	24.826	0.0000

R.Square 0.46927

A felhasznált változók az elégedettség 47,8 százalékát magyarázzák, miközben a nem, az életkor és a személyes havi jövedelem nem szignifikáns az életszínvonallal való elégedettséggel. Meghatározó módon a szubjektív vélemények, érzetek - különösen az életút és a perspektívakép -, kisebb mértékben a fogyasztást megjelenítõ egy fõre jutó jövedelem, az anyagi körülmények és az iskolai végzettség hat a megelégedettségre (13. táblázat).

13. táblázat
A felhasznált jövedelmi, anyagi; szocio-demográfiai; szubjektív véleménytípusú változók és az életszínvonalról alkotott vélemények kapcsolata
Dependent: E1EESZIN

	B	Beta	T	Sig T
H1EGOND	-0.258583	-0.049771	-3.839	0.0001
E1ANEME	0.115132	0.022150	1.756	0.0792
ELETKOR	-0.003769	-0.026032	-1.884	0.0596
E1EEPALY	0.291865	0.306750	20.030	0.0000
E1JOSZ92	3.957200E-07	0.007014	0.464	0.6430
ISKOLA	-0.111301	-0.130728	-8.936	0.0000
ANYAGH1	0.535588	0.109863	7.543	0.0000
E1EJKELL	-5.83341E-06	-0.052629	-3.520	0.0004
E1EJOVO	0.354871	0.378669	24.689	0.0000
EGYFO92	2.616921E-05	0.076025	4.801	0.0000
ELETMIN1	0.248944	0.095351	5.775	0.0000

R.Square 0.47836

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a jövedelmi decilisekben, ha eltérõ arányban is, egyaránt vannak elégedetlenek, elégedettek és középre húzók. Ebbõl arra következtetünk, hogy az emberek elégedettségüket elsõsorban nem társadalmi, hanem mikrokörnyezeti hatások alapján formálják, amihez a társadalom adja az eszközt az értékrendszer formájában. Ehhez kapcsolódik, hogy a jelen helyzettel való elégedettséget alapvetõen az addigi életpálya, és a perspektívakép határozza meg. Úgy véljük, a két változó és az életszínvonallal való elégedettség erõs kapcsolata mögött azonos tényezõ húzódik meg. Feltételezésünk szerint a rendszerváltás társadalmi és gazdasági hatásai arra késztették az egyéneket, hogy tudat alatt vagy tudatosan végiggondolják életútjukat és jövõbeni lehetõségeiket. Arra következtetünk, hogy a válaszadók egy része addigi életpályáját már a jövõbeni kilátásai tükrében (téli meg, azaz igyekszik konzisztenciát teremteni az életút és a jövõbeni kilátások értékelése között, az utóbbi függvényében. Ezt elõsegíti az értékrendszer átalakulása is, amely a rendszerváltás hatására gyorsult fel. A kapitalista viszonyoknak mindinkább megfelelõ értékrendszer szemszögébõl az elért eredmények, teljesítmények, életutak feltehetõen többségükben átértékelõdnek. A szubjektív tényezõkbõl következõen aki biztató jövõképet lát maga elõtt, még akkor is elégedettebb életszínvonalával, ha ez objektív helyzetébõl nem következne.

A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, van-e különbség abban, hogy a két jövedelemtípus alsó és felsõ deciliseiben kik lesznek az elégedettek, illetve az elégedetlenek. Hogyan magyarázzák az elégedettséget/elégedetlenséget "lent" és "fent" a korábban használt változók? A mintát leszûkítjük az egy fõre jutó, valamint a személyes havi jövedelem alsó három és felsõ három deciliseinek elégedettjeire/elégedetlenjeire (ALSO1, FELSO1; ALSO2, FELSO2).

Az elemzésben elsõ lépésben az anyagi körülményeket jellemzõ változó (ELETMIN1) hatását teszteljük. Mindkét jövedelemtípus alsó és felsõ jövedelmi deciliseiben azok az elégedettebbek, akik jobb vagyoni, tárgyi körülmények között élnek, bár az egy fõre jutó havi jövedelem alsó deciliseiben ez az összefüggés gyengébb (14-15. táblázat).

14. táblázat
Az anyagi körülmények és az elégedettség kapcsolata az egy fõre jutó havi jövedelem alsó és felsõ deciliseiben
Dependent ALSO1 FELSO1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
ELETMIN1	0.082681	0.166729	4.637	0.0000	0.02780
ELETMIN1	0.135393	0.264289	7.051	0.0000	0.06985

15. táblázat
Az anyagi körülmények és az elégedettség kapcsolata a személyes havi jövedelem alsó és felsõ deciliseiben
Dependent ALSO2 FELSO2

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
ELETMIN1	0.131882	0.252958	7.137	0.0000	0.06399
ELETMIN1	0.140599	0.266556	7.127	0.0000	0.07105

A szocio-demográfiai változók közül nem jelez szignifikáns kapcsolatot az egyik jövedelemtípus alsó és felsõ deciliseinél a nem (E1ANEME), az iskolai végzettség (ISKOLA) és a vallásosság (VALLAS) szerinti megoszlás. Az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben a fiatalok elégedettebbek, mint az öregebbek, de ez a hatás az alsó, valamint a személyes havi jövedelem alsó és felsõ jövedelmi deciliseiben nem érvényesül (16. táblázat).⁴

16. táblázat
Az életkor és az elégedettség kapcsolata az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben
Dependent: FELSO1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
ELETKOR	-4.40250E-03	-0.15201	-3.987	0.0001	0.02311

Csak a személyes havi jövedelem felsõ deciliseiben mutatható ki gyenge összefüggés a gazdasági aktivitás (AKTIV) és az elégedettség között. Az inaktívak azok, akik elégedettebbek életszínvonalukkal (17. táblázat).

17. táblázat
A gazdasági aktivitás és az elégedettség kapcsolata a személyes havi jövedelem felsõ deciliseiben
Dependent: FELSO2

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
AKTIV	-0.15549	-0.15204	-4.005	0.0001	0.02312

A szubjektív véleménytípusú változók közül a jövedelemelvárás (E1EJKELL) - ellentétben a teljes mintával - nincs befolyással arra, hogy ki az elégedett. A saját anyagi helyzet megítélése a többség viszonylatában (ANYAGH1) változó a két jövedelemtípus alsó és felsõ deciliseiben erõsebb hatást gyakorol az elégedettségre hasonlóan a teljes mintánál tapasztaltakhoz -, mint a tényleges anyagi helyzet (18-19. táblázat). Akik szerint az anyagi helyzetük jobb, mint a többségé, azok elégedettebbek is, de a jövedelmek alsó deciliseiben ez az összefüggés gyengébb.

18. táblázat
Az anyagi helyzet megítélése és az elégedettség kapcsolata az egy fõre jutó havi jövedelmi decilisekben
Dependent: ALSO1 FELSO1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
ANYAGH1	0.19586	0.24974	6.916	0.0000	0.06237
ANYAGH1	0.30523	0.34701	9.477	0.0000	0.12041

19. táblázat
Az anyagi helyzetrõl alkotott vélemények és az elégedettség kapcsolata a személyes havi jövedelmi decilisekben
Dependent: ALSO2 FELSO2

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
ANYAGH1	0.25635	0.31651	8.978	0.0000	0.10018
ANYAGH1	0.33159	0.37508	10.411	0.0000	0.14068

A létbiztonság megteremtésében való állami feladatvállalás mértéke (H1EGOND, N=2059) kapcsolatban áll a megelégedettséggel. Akár "lent", akár "fent" elégedetlen valaki, az az állami segítséget igényli. Különösképpen a személyes havi jövedelem deciliseknél állapítható meg, hogy minél "lentebb" van valaki, annál inkább az államra szorítkozik. Akiknek a munkaerõpiaci helyzete rosszabb, azok elégedetlenek és egyúttal jobban igénylik az állam segítségét a létszükségletek biztosításában (20-21. táblázat).

20. táblázat
Az állami segítségrõl alkotott vélemények és a felsõ, illetve alsó egy fõre jutó havi jövedelmi decilisek elégedettségének kapcsolata
Dependent: ALSO1 FELSO1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
H1EGOND	-0.19056	-0.21425	-5.816	0.0000	0.04590
H1EGOND	-0.23511	-0.23386	-5.768	0.0000	0.05469

 

21. táblázat
Az állami segítségrõl alkotott vélemények és a felsõ, illetve alsó személyes havi jövedelmi decilisek kapcsolata
Dependent: ALSO2 FELSO2

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
H1EGOND	-0.27500	-0.29990	-8.377	0.0000	0.08994
H1EGOND	-0.18998	-0.18659	-4.526	0.0000	0.03481

A teljes mintához hasonlóan az életút és a jövõbeni kilátások megítélése nagymértékben hat a jólét érzetére. A jövedelemtípusok alsó és felsõ deciliseiben egyaránt a kedvezõ életpályával, perspektívaképpel rendelkezõk az elégedettebbek. A személyes havi jövedelmi deciliseknél minét "lentebb" van valaki - minél rosszabb a munkaerõpiaci helyzete -, annál kilátástalanabbnak véli jövõjét (22-25. táblázat).

22. táblázat
Az életút és az elégedettség kapcsolata az egy fõre jutó havi jövedelem alsó és felsõ deciliseiben
Dependent: ALSO1 FELSO1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
E1EEPALY	0.072335	0.521347	16.843	0.0000	0.27180
E1EEPALY	0.111344	0.621343	20.511	0.0000	0.38607

 

23. táblázat
Az életút és az elégedettség kapcsolata a személyes havi jövedelem alsó és felsõ deciliseiben
Dependent: ALSO2 FELSO2

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
E1EEPALY	0.078117	0.563562	18.783	0.0000	0.31760
E1EEPALY	0.106283	0.552873	17.251	0.0000	0.30567

 

24. táblázat
A perspektívakép és az elégedettség kapcsolata az egy fõre jutó havi jövedelem alsó és felsõ deciliseiben
Dependent: ALSO1 FELSO1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
E1EJOVO	0.092487	0.809446	20.741	0.0000	0.37142
E1EJOVO	0.105643	0.649593	21.833	0.0000	0.42197

 

25. táblázat
A perspektívakép és az elégedettség kapcsolata a személyes havi jövedelem alsó és felsõ deciliseiben
Dependent: ALSO2 FELSO2

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
E1EJOVO	0.101291	0.671584	24.271	0.0000	0.45102
E1EJOVO	0.102957	0.607315	19.668	0.0000	0.36883

A minta leszûkítése alsó és felsõ decilisekre, a személyes havi jövedelemnél a gazdasági aktivitás, az egy fõre jutó havi jövedelemnél az életkor kivételével, nem eredményezi a változók hatásának jelentõs mértékû eltérését.
 

A második hipotézis vizsgálata

Az államszocialista értékrendszerhez való kötõdés kifejezõdik az állami tulajdon preferálásában. Nincs szignifikáns kapcsolat az egy fõre jutó jövedelem felsõ deciliseiben, az idõsek és a fiatalok elégedettsége, valamint az állami vagy a magántulajdon (H1ETULAJ, N=2059) elõtérbe állítása között. Mindkét vizsgált csoport tagjai függetlenül elégedettségüktõl közel hasonló arányban fogadják el vagy utasítják el a két tulajdontípust. A jövedelemegyenlõség gondolata meghatározó eleme volt a rendszerváltás elõtti idõszak ideológiájának. A fiataloknál a jövedelemegyenlõség/egyenlõtlenség (H1EJOVED, N=2059) megítélése nem kapcsolódik az elégedettséghez. Az idõsebbek között azok, akik elégedettebbek életszínvonalukkal, a növekvõ jövedelemkülönbségek mellett foglalnak állást (26. táblázat).

26. táblázat
A jövedelemkülönbségek megítélése és az idõsek elégedettségének összefüggése
Dependent: IDOS1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
H1EJOVED	0.197426	0.192060	2.949	0.0035	0.03689

A rendszerváltás elõtti gazdaság mûködésérõl való vélekedés (REGAZD, N=2059) nincs összefüggésben a korosztályok elégedettségével. Szignifikáns kapcsolat van az idõsek életszínvonallal való elégedettsége és a rendszerváltás utáni gazdaság mûködésének megítélése között (GAZDREU, N=2059). Az idõsebbek minél elégedettebbek életszínvonalukkal, annál jobbnak tartják a rendszerváltozás utáni gazdaság mûködését (27. táblázat). A fiataloknál ez az összefüggés nem mutatható ki.

27. táblázat
A rendszerváltás utáni gazdaság mûködése és az idõsek elégedettségének összefüggése
Dependent: IDOS1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
GAZDREU	25.15063	0.2431	3.834	0.0002	0.05910

Attól függetlenül, hogy az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben a korosztályok elégedettsége és a rendszerváltás elõtti gazdaság mûködésének megítélése között nincs kapcsolat, az elõzõ gazdaság mûködését mindkét korosztály pozitívnak értékeli, szemben a rendszerváltozás utáni gazdasággal. Az elõzõ gazdasági berendezkedés mûködését az idõs (34,4) és a fiatal elégedettek (24,1) értékelik a legkedvezõbbnek. A jelenlegi gazdaság mûködését az idõs elégedetlenek tartják a legrosszabbnak (-35,5). Az elégedettek között az idõsekhez képest (-10,3) a fiatalok jóval negatívabb (-24) véleményt alkotnak (6. ábra).

6. ábra
Rendszerváltás elõtt és rendszerváltás után a gazdaság mûködésének megítélése a felsõ decilisekben

Az értékrendszerhez kötõdés vizsgálatából megállapítható, hogy az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben az idõsebb elégedettek - a fiatal elégedettekhez/elégedetlenekhez hasonlóan - nem kötõdnek az államszocialista értékrendhez, viszont az idõs elégedetlenek esetében gyenge összefüggés tapasztalható.

A jövedelem- és pozícióvesztés megközelítésére elsõként a családok észlelt jövedelmi helyzetét vonjuk be. A fiatalok életszínvonallal való elégedettségébõl a családok elmúlt 12 havi észlelt jövedelmi helyzete (CSAHMULI) változó 8,1 százalékot, míg az idõsebbeknél 21,3 százalékot magyaráz (28. táblázat). Az idõs elégedetlenek között minél "lentebb" van valaki, annál inkább véli úgy, hogy romlott családjának anyagi helyzete.

28. táblázat
A család elmúlt 12 havi jövedelmi helyzetének és a felsõ decilisekben a fiatalok és az idõsek elégedettségének kapcsolata
Dependent: FIATAL1, IDOS1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
CSAHMULI	0.16584	0.28521	4.025	0.0001	0.08134
CSAHMULI	0.34807	0.46170	8.295	0.0000	0.21317

Meglepõ viszont, hogy a fiatalok elégedettsége és a család várható 12 havi jövedelmi helyzete (CSAHJOV1) között nincs szignifikáns összefüggés. Ez hívja fel a figyelmet arra, hogy a fiatalok elégedettsége szorosan a jelenhez, a meglévõ jövedelmi viszonyokhoz kapcsolódik, és nem kötõdik a jövõbeni jövedelmi kilátásokhoz. Az idõsebbek életszínvonallal való elégedettségében szerepet játszik - a fiatalokkal ellentétben - a család jövõbeni jövedelmi helyzetérõl (CSAHJOV1) alkotott vélekedés, minél elégedettebbek annál pozitívabb várakozásaik vannak (29. táblázat).

29. táblázat
A család jövõbeni anyagi helyzetérõl alkotott vélemények hatása az idõsek elégedettségére
Dependent. IDOS1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
CSAHJOV1	0.23891	0.32385	5.112	0.0000	0.10488

Az életszínvonalukkal elégedett fiatalok és idõsebbek egyaránt nagymértékben elégedettek addigi életpályájukkal (E1EEPALY), és bizakodóak jövõjükkel kapcsolatban (30-31. táblázat). Meglepõ, hogy az idõsebbek életszínvonallal való elégedettségébõl 43 százalékot magyaráznak a jövõbeni kilátások (E1EJOVO), azonban a fiataloknál ez az összefüggés csak 19 százalék (31. táblázat). A jövõbeni kilátások vizsgálata megerõsíti, hogy a fiatalok elégedettsége jelenlegi helyzetükhöz kötõdik.

30. táblázat
Az eddigi életírt megítélésének összefüggése fiatalok és az idõsek elégedettségével
Dependent: FIATAL1, IDOS1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
E1EEPALY	0.10334	0.58155	9.644	0.0000	0.33820
E1EEPALY	0.09849	0.56056	10.788	0.0000	0.31423

 

31. táblázat
A perspektívakép hatása a fiatalok és az idõsek elégedettségére
Dependent: FIATAL1, IDOS1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
E1EJOVO	0.07252	0.43142	6.469	0.0000	0.18613
E1EJOVO	0.10266	0.65408	13.396	0.0000	0.42783

A munkanélküliségtõl való félelem (E1FMFEL1) - az alkalmazottak és a vállalkozók esetében - nem függ össze egyik korosztály elégedettségével sem az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben.

A felsõ decilisekben levõ fiatalok életszínvonallal való elégedettségét a gazdasági aktivitás (AKTIV) változó bevonása világítja meg, aminek hatása az idõsebbek elégedettségében nem jelentkezik. A fiatalok életszínvonallal való elégedettségébõl a gazdasági aktivitás 8,9 százalékot magyaráz (32. táblázat).

32. táblázat
A gazdasági aktivitás és a fiatalok elégedettségének kapcsolata
Dependent: FIATAL1

	B	Beta	T	Sig T	R.Square
AKTIV	-0.25304	-0.29933	-4.244	0.0000	0.08960

A fiatalok 23,2 százaléka állítja azt, hogy elégedetlen az életszínvonalával, az inaktívakon belül csak 10,1 százalék. Azaz az inaktív fiatalok az elégedettebbek, hiszen a fiatalok 76,8 százaléka mondja azt, hogy elégedett az életszínvonalával, viszont az inaktív fiatalok között 89,9 százalék (7-8.ábra).

7. ábra
Az életszínvonalukkal elégedett és elégedetlen fiatalok

8. ábra
Az aktív és az inaktív fiatalok életszínvonalukkal való elégedettsége

Összefoglalva elmondható, hogy a fiatalok elégedettsége az inaktív fiatalok elégedettségének a következménye. Véleményünk szerint az inaktív, diák fiatalok jólétérzete abból ered, hogy õk a ,fent" levõ családok védõszárnyai alatt vannak. Természetesen az idõsebbek nincsenek ilyen "védõburokban", így az életviszonyok megpróbáltatásai jobban érintik õket. Az inaktivitás más beállítottságot, helyzetet jelent a "fent" levõ fiataloknál, mint a "fent" levõ idõseknél. A "lent" levõ fiataloknál a "védõburok"-hatás nem tud érvényesülni a családok rossz anyagi helyzete miatt.

Az egy fõre jutó havi jövedelem felsõ deciliseiben az idõsek tekintetében részben érvényesül hipotézisünk, mert az elégedetlenek kismértékben kötõdnek az elõzõ korszak értékrendjéhez, emellett jövedelem- és pozícióvesztést is éreznek. Az idõsek közül az elégedetlenek az értékek és a lehetõségek tekintetében feltehetõen kevésbé tudtak illeszkedni az új körülményekhez, mint az elégedettek. Ez a probléma további vizsgálatot igényel.

Az eddigiekbõl látható, hogy a rendszerváltás hatásai alapvetõen nem korcsoportonként - bár bizonyos esetekben így is kimutathatóak -, hanem inkább az életszínvonallal való elégedettség és elégedetlenség törésvonala mentén jelentkeznek.
 

Összegzés, következtetések

A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy az életszínvonallal való elégedettséget két tényezõ határozza meg:

1. az anyagi, jövedelmi helyzet;
2. a szubjektív, pszichikai beállítottság.

Hipotézisünket gyengíti, hogy kevésbé hat a tényleges anyagi helyzet, nagyobb mértékben viszont az, hogy az egyének milyennek ítélik meg anyagi helyzetüket a többséghez képest. Kiemelkedik a szubjektív tényezõk közül - a bevezetõben jelzett "kitágított" életszínvonal-fogalomnak megfelelõen - az addigi életúttal való elégedettség, és különösképpen a perspektíva létének vagy hiányának hatása az elégedettségre.

A rendszerváltás után a magyar társadalomban egyrészrõl érvényesül a relatív elégedettség, másrészrõl a relatív depriváció elmélete, azaz minden rétegben - ha eltérõ mértékben is - jelentõs az elégedettek, a középre húzók és az elégedetlenek aránya. Részben érvényesül hipotézisünk, azaz, akiknek jobbak az anyagi, jövedelmi viszonyai, azok elégedettebbek is.

A bevezetõben jeleztük, hogy a "fent" levõk jövedelmeiket elsõsorban a középrétegek rovására növelik, viszont a leszakadó középrétegek elégedettségi eloszlásgörbéi szimmetrikusak, nincsenek nagyobb arányban az elégedetlenek az elégedetteknél. Szerintünk erre a problémára a Runciman és Merton által egyaránt megfogalmazott tétel adhat választ. A középrétegek egy része nem a közvetlenül felette levõ csoportot választja vonatkoztatási csoportnak, hanem a már deprivált helyzetben lévõket. A rendszerváltás során bekövetkezõ nagy veszteségeiket tudatilag a ténylegesnél kisebb mértékûnek élik meg. Merton - Bartont idézve - rámutat a tömegkommunikáció különleges szerepére, amely "a legjobban szenvedõket állítja a középpontba, s ezzel olyan vonatkoztatási csoportként állítja be õket, amelyhez képest a többi szenvedõ önmagára nézve kedvezõ összehasonlítást tehet (Merton 1980: 86)"

A középrétegek egy része a romló anyagi körülményeik és a kapitalista viszonyok által normává emelt anyagi sikeresség között kialakuló disszonáns helyzet feloldására, lefelé választanak összehasonlítási csoportot, hogy ezáltal fenntarthassák középrétegbeli helyzetük érzetét, látszatát.

Feltételezésünk szerint a felsõ rétegeknél a relatív depriváció érvényesül. A "fent" lévõk elégedettebbek ugyan, de egy részük alulértékeli önmagát, azaz a jövedelmek növekedési ütemét nem követi az elégedettségi mutatók emelkedése, mivel "felettük" levõ személyeket választanak vonatkoztatási pontként.
 

Jegyzetek

* A tanulmány elkészítéséhez nyújtott tanácsaikért köszönetet mondunk Kolosi Tamás egyetemi tanárnak, Lengyel György egyetemi docensnek és Sik Endre egyetemi docensnek, valamint a Szociológiai Szemle névtelen opponensének.

1. A második hipotézis problémafelvetése az elsõ hipotézis elemzésébõl következik.

2. Az értékrendszerhez való kötõdés tesztelésére használt négy változó elemszáma N=2059.

3. A két jövedelem-típus eloszlásgörbéinek hasonlósága miatt csak az egy fõre jutó havi jövedelemi decilisek eloszlásgörbéit közöljük.

4. Ezt a problémát a 2. hipotézis keretében elemezzük.
 

Hivatkozások

Campbell, A.-P. E. Converse-W. L. Rodgers 1976. The Quality of American Life Perceptions, Evaluations, and Statisfactions. New York: Russel Sage Foundation

Hankiss Elemér-Manchin Gyõzõ 1976. Szempontok az élet "minõségének" szociológiai vizsgálatához. Valóság, 1976, 6.

Hunyady György (szerk) 1973. Szociálpszichológia. Budapest: Gondolat Könyvkiadó

Kolosi Tamás 1977. A tõkés osztályviszonyok fejlõdéstendenciái az NSZK-ban. Budapest: Kossuth Könyvkiadó

Kolosi Tamás-Papp Zsolt-Gombár Csaba-Pál László-Bara János 1980. Réteghelyzet-rétegtudat. Budapest: Kossuth Könyvkiadó

Kolosi Tamás-Róbert Péter 1992. A rendszerváltozás társadalmi hatásai. Valóság 2.

Merton, Robert 1980. Társadalomelmélet és társadalomstruktúra. Budapest: Gondolat

Róbert Péter-Sági Matild 1992. Amikor a sokkal jobb még mindig rossz. Szubjektív társadalmi helyzet Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. Szociológia Szemle 4.

Runciman, W. G. 1966. Relative Deprivation and Social Justice. London: Routledge and Kegan Paul

Sobel, M. E. 1981. Lifestyle and Social Structure. London: Academic Press INC.
 

1. számú melléklet
(A TÁRKI által képzett, általunk használt változók)

E1EEPALY: 134.1 Mennyire van megelégedve élete eddigi alakulásával, életpályájával?

E1EJOVO: 134.2. Mennyire van megelégedve jövõbeni kilátásaival?

E1EESZIN: 134.3. Mennyire elégedett életszínvonalával?

E1EJKELL: 142. Véleménye szerint egy olyan családnak, mint az Önöké, hány forintra lenne szüksége ahhoz, hogy megfelelõ színvonalon megéljen?

E1JOSZ92: (92. március összes személyes jövedelem, nettó):
com e1josz92=e1jfmh92+e1jtb92+e1jszc92+e1jkmu92+e1jnye92+e1jrit92.
e1jfmh92=fõmunkahelyi jövedelem 92
e1jtb92=társadalombiztosítási jövedelem 92
e1jszc92=szociális jövedelem 92
e1jkmu92=külön jövedelem 92
e1jnye92=nyereség, osztalék 92
e1jrit92=ritka jövedelem 92.

EGYFO92: (Egy fõre jutó havi jövedelem):
com egyfo92=h1j92b/h1htsz92.
com h1j92b=h1josz92+(h11jowht/6+h1jovosz/12)*1.13.
com h1josz=92h1jfmh92 + h1jtb92 + h1jac92 + h1jtra92 + h1jkmu92 + h1jnye92 + h1jrit92.

EGYFO92D: (Egy fõre jutó havi jövedelmi decilis):
rank egyfo92 (NTILES (10) INTO egyfo92d.

H1EGOND: 95. Ön szerint inkább mindenki gondoskodjon magáról, vagy az államnak kell mindenki számára biztosítani a megélhetést?

H1ETULAJ: 96. Ön szerint a magyar vállalatok számára az állami tulajdon vagy a magántulajdon a megfelelõbb gazdálkodási forma?

H1EJOVED: 94. Ön mivel ért egyet inkább? A jövedelmeknek egyenlõbbeknek kellene lenni, vagy a jövedelemkülönbségeknek nõniük kellene?
 

2. számú melléklet
(A TÁRKI változóiból általunk képzett változók)

ELETMIN1 (Regr factor score 1 for analysis 1):
factor (variables h1vingtv h1vnyarv h1vautov h1vhuto h1vmhuto h1vmikro h1vaumos h1vszitv
h1vvideo h1vmosga h1vpc h1dnyak5 h1lwc5 h1ltel5 h1lak5 (extraction pc / rotation norotate /
save regression (all eletmin).

OBJH (Véleménynyilvánítás az objektíváltalunk helyzethez viszonyítva):
if (egyfo92d le 3 and eletsz3 eq 1) objh=1.
if (egyfo92d le 3 and eletsz3 eq 3) objh=2.
if (egyfo92d ge 8 and eletsz3 eq 1) objh=3.
if (egyfo92d ge 8 and eletsz3 eq 3) objh=4.
rec objhely (5=sysmiss).
val lab objh 1 "Aeleglen" 2 "Aeleg" 3 "Feleglen" 4 "Feleg".

OBJH2 (Véleménynyilvánítás az objektív helyzethez viszonyítva):
if (e1jos92d le 3 and eletsz3 eq 1) objh2=1.
if (e1jos92d le 3 and eletsz3 eq 3) objh2=2.
if (e1jos92d ge 8 and eletsz3 eq 1) objh2=3.
if (e1jos92d ge 8 and eletsz3 eq 3) objh2=4.
rec objh2 (5=sysmiss).
val lab objh2 1 "Aleglen" 2 "Aeleg" 3 "Feleglen" 4 "Feleg2".

ALSO1 [(Elégedettség az alsóban (egy fõre jutó jöv. decilis alapján)]:
com also1 =objh.
rec also1 (1=0) (2=1) (else=sysmiss).
val lab also1 1 "eleg" 0 "nemeleg".

ALSO2 [(Elégedettség az alsóban (személyes jöv. decilis alapján)]:
com also2=objh2.
rec also2 (1=0) (2=1) (else=sysmiss).
val lab also2 1 "eleg" 0 "nemeleg".

FELSO1 [(Elégedettség a felsõben (egyfõre jutó jöv. decilis alapján)]:
com felso1 =objh.
rec felso1 (3=0) (4=1) (else=sysmiss).
val lab felso1 1 "eleg" 0 "nemeleg".

FELSO2 [(Elégedettség a felsõben (személyes jöv. decilis alapján)):
com felso2=objh2.
rec felso2 (3=0) (4=1) (elese=sysmiss).
val lab felso2 1 "eleg" 0 "nemeleg".

ELETPAL3 (Életpályával való elégedettség):
com eletpal3=e1eepaly.
rec eletpal3 (0 1 2 3=1) {4 5 6=2) (7 8 9 10=3).
val lab eletpal3 1 "nemeleg" 2 "is-is" 3 "eleg".

ELETSZ3 (Életszínvonallal való elégedettség):
com eletsz3=e1eeszin.
rec eletsz3 (0 1 2 3=1) (4 5 6=2) (7 8 9 10=3).
val lab eletsz3 1 "nemeleg" 2 "is-is" 3 "eleg".

KOR (Kérdezett kora):
com kor=e1aszul.
rec kor (62 thru 76=1) (42 thru 61=2) (else=sysmiss).
val lab kor 1 "fiatal" 2 "kozepkor" 3 "idos".

ISK (Új iskolai végzettség):
com isk=e1iisk.
rec isk (1 2 3 4=1) (5 6=2) (7=3) (8 9=4).
val lab isk 1 "8alatt" 2 "8alt" 3 "kozep" 4 "felso".

ISKOLA (Hány osztalyt végzett?):
com iskola=e1iisk.
rec iskola (1=0) (2=3) (3=5) (4=7) (5=8) (6=11) (7=12) (8=16) (9=17).

VALLAS (Vallásos-e?):
com vallas=e1szivo.
rec vallas (1 2=1) (3 4=0).
val lab vallas 1 "igen" 2 "nem".

ANYAGH (Anyagi helyzete a többséghez képest):
com anyagh=e1eszino.
rec anyagh (1 2=1) (3=2) (4 5=3) (9=sysmiss).
val lab anyagh 1 "rosszabb" 2 "tobbsege" 3 "öjobbö".

ANYAGH1 (Anyagi helyzete a többséghez képest):
com anyagh1 =anyagh.
rec anyagh1 (1=-1) (2=0) (3=1).

TELEP (Település jellege):
com telep=e1attip.
rec telep (1 2=1) (3 4=2) (5=3).
val lab telep 1 "kozseg" 2 "varos" 3 "Bp".

KOR2 [(Életkor és az elégedettség a felsõ decilisekben (egyfõre jutó jöv. decilis alapján)]:
if (objh eq 3 and kor eq 1) kor2=1.
if (objh eq 4 and kor eq 1) kor2=2.
if (objh eq 3 and kor eq 3) kor2=3.
if (objh eq 4 and kor eq 3) kor2=4.
rec kort (5=sysmiss).
val lab kor2 1 "Feleglen" 2 "Feleg" 3 "leleglen" 4 "leleg".

KOR3 [(Életkor és az elégedettség a felsõ decilisekben (személyes jöv. decilis alapján)]:
if (objh2 eq 3 and kor eq 1) kor3=1.
if (objh2 eq 4 and kor eq 1) kor3=2.
if (objh2 eq 3 and kor eq 3) kor3=3.
if (objh2 eq 4 and kor eq 3) kor3=4.
rec kor3 (5=sysmiss).
val lab kor3 1 "Feleglen" 2 "Feleg" 3 "leleglen" 4 "leleg".

FIATAL1 [Fiatalok elégedettsége a felsõben (egy fõre jutó jöv. decilis alapján)]:
if (kor eq 1 and felso1 eq 0) fiatal1 =0.
if (kor eq 1 and felso1 eq 1) fiatal1=1.
recode fiatal1 (3=sysmiss).
val lab fiatal1 0 "Feleglen" 1 "Feleg".

IDOS1 [(Idõsek elégedettsége a felsõben (egy fõre jutó jöv. decilis alapján)):
if (kor eq 3 and felso1 eq 0) idos1=0.
if (kor eq 3 and felso1 eq 1) idos1=1.
recode idos1 (3=sysmiss).
vai lab idos1 0 "leleglen" 1 "leleg".

FIATAL2 [(Fiatalok elégedettsége a felsõben (személyes jöv. decilis alapján)]:
if (felso2 eq 0 and kor eq 1) fiatal2=0.
if (felso2 eq 1 and kor eq 1) fiatal2=1.
rec fiatal2 (3=sysmiss).
val lab fiatal2 0 "Feleglen" 1 "Feleg".

IDOS2 ((Idõsek elégedettsége a felsõben (személyes jöv decilis alapján)]:
if (felso2 eq 0 and kor eq 3)idos2=0.
if (felso2 eq 1 and kor eq 3) idos2=1.
rec idos2 (3=sysmiss).
val lab idos2 0 "leleglen" 1 "leleg".

REGAZD (Rendszerváltás elõtt a magyar gazd. mûködése):
autorecode /variables h1evolel/ into jel.
com j=jel.
rec j (1 4=sysmiss) (2=1) (3=-1).
com regazd=j*h1evoljo.

REGAZD1 (Rendszerváltás elõtt a gazd. mûködése):
com regazd1 =regazd.
rec regazd1 (-100 thru -50=1) (-49 thru 0=2) (1 thru 50=3) (51 thru 100=4).
val lab regazd1 1 "nagyonro" 2 "rossz" 3 "jo" 4 "nagyonjo".

GAZDREU (Magyar gazd. mûkodese a rendszervaltas utan):
autorecode /variables h1emosel/ into je.
com j1=je.
recode j1 (1 4=sysmiss) (2=1) (3=-1).
com gazdreu=j1 *h1emosjo.

GAZDREU1 (Gazdaság mûködése a rendszerváltás után):
com gazdreu1 =gazdreu.
recode gazdreu1 (-100 thru -50=1) (-49 thru 0=2) (1 thru 50=3) (51 thru 100=4).
val lab gazdreu1 1 "nagyonro" 2 "rossz" 3 "jo" 4 "nagyonjo".

GAZD6 (Hogyan változott a gazdaság mûködése?):
if (gazdreu1 ge 3 and regazd1 le 2) gazd6=1.
if (gazdreu1 le 2 and regazd1 ge 3) gazd6=2.
if (gazdreu1 le 2 and regazd1 le 2) gazd6=3.
if (gazdreu1 ge 3 and regazd1 ge 3) gazd6=4.
rec gazd6 (1=1) (2=2) (3 4=3).
val lab gazd6 1 "javult" 2 "rosszabb" 3 "nemvalt".

GAZD7 (Hogyan változott a gazd. mûködése?):
com gazd7=gazd6.
rec gazd7 (1=1) (2=-1) (3=0).

CSAHMULT (Család anyagi helyzete az elmúlt 12 hóban):
com csahmult=e1eszint.
rec csahmult (1 2=1) (3=2) (4 5=3) (9=sysmiss).
val lab csahmult 1 "romlott" 2 "nemvalt" 3 "javult".

CSAHMUL1 (Család anyagi helyzete az elmúlt 12 hóban):
com csahmul1 =csahmult. rec csahmul1 (1=-1) (2=0) (3=1).

CSAHJOVO (Család anyagi helyzete a következõ 12 hóban):
com csahjovo=e1eszinj.
rec csahjovo (1 2=1) (3=2) (4 5=3) (9=sysmiss).
val lab csahjovo 1 "romlott" 2 "nemvalt" 3 "javult".

CSAHJOV1 (Család anyagi helyzete a következõ 12 hóban):
com csahjov1 =csahjovo.
rec csahjov1 (1=-1) (2=0) (3=1).