A címet egy újságtudósítás alapján parafrazáltam, amely eredetileg így hangzott: "Társadalomkutatók csúcstalálkozója Budapesten" (Magyar Hírlap, 1994. augusztus 26.). Kétségtelen, fõleg társadalomkutatók jöttek össze augusztus 27-31. között a Budapesti Mûszaki Egyetemen, de a Tudományos és Technológiai Tanulmányok Európai Szövetsége (European Association for Study of Science and Technology, EASST) fõvárosunkban tartott konferenciáján nagyon sok mûszaki és természettudományos szakértõ is megjelent. A tudomány és a technika interdiszciplináris, avagy multidiszciplináris tanulmányozására létrejött nemzetközi szövetség ugyanis szándékosan átlépni kívánja a tudományágak határait. A tudomány és technika komplex elemzését vállalta fel ez a kezdetben nyugat-európai dominanciájú szövetség, amely elsõ ízben rendezte soros kongresszusát volt szocialista (közép-kelet-európai) országban. Minden bizonnyal ez a magyar kutatók, szakemberek eddigi munkásságának az elismerését is jelentette. A nemzetközi szervezõbizottság magyar tagjai - elnökletemmel - Tamás Pál és Hronszky Imre (alelnökök), Balázs Katalin és Vámos Éva (programtitkár) voltak.

43 országból 350 elõadást jelentettek be, és a magyar résztvevõkkel együtt mintegy 400 fõ látogatta a 42 szekcióban megszervezett üléseket és vitatta meg a rendkívül szerteágazó programot.

A téma aktualitását - gondolom - nem kell hosszan bizonyítani. Minden modernizálódni kívánó ország keresi a gazdasági növekedés, dinamikus változások emelõit, tényezõit. Ezeket - többek között - a tudományos-technikai felfedezések, találmányok, eljárások, új termékek stb. körében vélik megtalálni.

A plenáris megnyitó ülésen két bevezetõ elõadás hangzott el. Arie Rip, a twentei (Hollandia) Mûszaki Egyetem professzora az STS (Science-Technology-Society) vizsgálatok legújabb trendjeirõl, valamint a konstruktív technikai hatáselemzésrõl tartotta meg bevezetõjét, amely mintegy átfogó keretet nyújtott a konferencia egészének munkájához. Michelberger Pál, a BME professzora, az MTA alelnöke pedig a magyar tudomány- és technikapolitika és felsõoktatás jelenlegi helyzetérõl tájékoztatta a hallgatóságot.

A konferencián az alábbi szekciókban vitatták meg a tudományos-technikai fejlõdés legaktuálisabb problémáit:
- A Tudomány-Technika-Társadalom oktatása különbözõ országokban
- A tudományos szövegek retorikai elemzése
- Társadalmi mozgalmak, tudománykritika és emancipatorikus alternatívák
- Európai tudomány-, technológiapolitika
- A tudományos akadémiák átalakulása
- Kommunikációs rendszerek a tudományban és a technikában
- Találmányi-szabadalmi rendszer, jogi szabályozás
- Szakértõk és a jóléti állam
- Migráció a tudományban
- Tudományos mobilitás és agyelszívás
- A tudomány népszerûsítésének ismeretelméleti dimenziója
- Survey kutatás és a tudomány közfelfogása: Kelet-Nyugat összehasonlításban
- Kvantitatív módszerek, tudománymetria
- Természet: új társadalmi értelmezések
- A tudományos tudás termelése: történeti és jelenkori szempontok
- Tudományos szervezetek átalakulóban
- Az STS és a menedzsment-vizsgálatok konvergenciája.
- Az akadémia és az ipar kapcsolata
- Antropológiai kutatás a tudományban és technikában
- A humán- és társadalomtudományok vizsgálata
- Tudományfilozófia: konstruktivista és más megközelítések
- A tudomány- és technikatörténet eseményei
- Tudomány, politika és közvélemény: 1900-1938
- Tudományos és technikai szakértelem
- Orvosi technikák: innovációk és társadalmi feltételek
- A kockázat társadalmi értelmezései
- Tudomány és társadalom: a hermeneutika szemszögébõl
- STS és technikai hatáselemzés: változó perspektívák
- Társadalmi és technikai hálózatok
- A közép- és kelet-európai tudományos rendszerek intézményi átalakulása: összehasonlító vizsgálatok
- Akadémiai elitek és politikai kultúra a tudományban
- Nemek (gender) a tudományban és technikában
- A tudományos és mûszaki múzeumok változó szerepe
- Ökológiai problémák és érzékelésük
- Etika a tudományban és a technikában
- A társadalmi-gazdasági rendszerek és a technika kölcsönhatásáról
- Tudomány és technika a posztkommunizmusban
- Az adaptációs stratégiák történeti mintái a periféria kutatási rendszereiben
- A technológiatranszfer mint társadalmi folyamat
- Egyetem, ipar és innováció: új megközelítések a kutatásirányításban

Természetesen nincs mód arra, hogy valamennyi témakörben áttekintsem az elhangzott elõadásokat, vitákat és leszûrt tanulságokat. Mindössze néhány - az átlagosnál nagyobb intellektuális izgalmat kiváltó - ülésre hívom itt fel a figyelmet. (Az elõadások összefoglalóit vaskos kötetben kiadtuk. Abstract EASST: European Association for the Study of Science and Technology. Conference on Science, Technology and Change: New Theories, Realities, Institutions. Budapest, Hungary, August 231. 1994. p. 379. A program pedig - hasonló címmel - egy 60 oldalas füzetben jelent meg. Az oktató-kutató szervezetekben, könyvtárakban remélhetõleg ezek az anyagok elérhetõk az érdeklõdõk számára.)

A Richta-jelentés 25 éve szekciót Aant Elzinga professzor, az EASST elnöke (Göteborg, Svédország) szervezte. A TTF marxista koncepcióját tartalmazó Válaszúton a civilizáció címû könyvérõl volt szó, amely annak idején magyarul is megjelent. (1968. Kossuth Kiadó) Érdekes volt Karel Müller (Prága) elõadása, aki Richta professzor közvetlen munkatársa volt. Lech Zacher (Lengyelország) és jómagam is olyan emlékeinket mondtuk el, amelyek Richtával végzett közös munkáinkra vonatkoztak és amelyek más forrásokból nem pótolhatóak. Ideas confronfing with reality címû elõadásomban - mint azoknak az évtizedeknek egyik aktív résztvevõje összefoglaltam azokat a tapasztalatokat, amelyeket a TTF ideológiája és a valóság összeütközése során szereztünk.

Rendkívül érdekes volt a Palló Gábor (BME) által szervezett tudósmigrácíó szekció, amelyet Paul Hoch (Nottingham, Anglia) barátunk emlékének szenteltünk. Hoch Pallóval együtt készítette elõ ezt az összejövetelt, de tavaly - tragikus orvosi mûhiba következtében - elhunyt. Az elõadások többek között azt a meglepõ tényt hozták felszínre, hogy az emigráció (pl. a két háború közötti Németország esetében) nem tette tönkre a német tudományt, mivel az eltávozottak helyére tehetséges fiatalok kerültek. Nem így történik ez viszont a mai Oroszországban, ahol az utánpótlás kérdése nincs megoldva. Mindenképpen újra kell tehát gondolnunk az agyelszívással kapcsolatos eddigi feltételezéseinket.

Kitûnõen sikerültek a filozófiai jellegû ülések is. Fehér Márta (BME) szervezésében nagy érdeklõdés mellett vitatták meg a konstruktivista és más megközelítések helyzetét. Érezhetõen növekszik az ellenszenv a túlzott relativizálás ellen, és megerõsödõben van az a szemléletmód, amelyet - talán - mérsékelt relativizmusnak nevezhetnénk.

Kirobbanó sikert hozott a Ropoly László és Kiss Olga kezdeményezte hermeneutika szekció, amely - fõleg fiatal kutatók részvételével - e módszer segítségével megújítani kívánta a tudomány és technika klasszikus értelmezését. A konferencia alatt létre is hozták a Hermeneutics and Science Society-t.

Vári Anna (MTA TKKK) nagy érdeklõdést kiváltó szekciót szervezett a kockázat társadalmi interpretációjáról.

Peter Weingart (Bielefeld) koordinálja azt az immár másfél éve elkezdõdött nagy nemzetközi kutatást, amely a kelet-európai tudományos rendszerek átalakulását vizsgálja. A budapesti EASST-konferenciára egyébként is az volt talán a legjellemzõbb, hogy elõtérbe állította a Kelet-Nyugat párbeszédet. Nagyon sok kelet-európai elõadó volt jelen (az összlétszám mintegy harmada), és azok a témák és problémák domináltak, amelyek a volt szocialista világrendszer összeomlása utáni új, posztkommunista korszakra jellemzõek. A nevezett nemzetközi összehasonlító vizsgálat már félidõben is sok érdekes eredményt hozott. Nemzeti beszámolók hangzottak el, és a szenvedélyes viták sem hiányoztak. Egy belga kollega (kilépve a tudományos elemzés tárgyszerû kereteibõl) - ahogy õ fogalmazott - igen "upset" lett a magyar beszámoló elhangzása után, mondván: a nyugati adófizetõk pénzét ne fordítsák olyan kelet-európai K+F rendszerek megsegítésére, amelyek maguk nem óhajtanak korszerûsödni és hatékonnyá válni.

A többi - itt most nem említett - szekció többségében is érdekes munka folyt, de csak néhány csomópont kiemelésére van e rövid beszámolóban lehetõség.

Az EASST-konferenciához szorosan kapcsolódott egy NATO Advenced Research Workshop is, amely "A katonai kutatások a hidegháború után" címen legfõképpen a konverzió és a technikatranszfer kérdéseit vitatta meg. Konverzión a katonai ipar békés célú felhasználását, átalakítását értik. A már augusztus 27-én elkezdõdõ rendezvényen társadalomkutatók, tudománypolitikusok, diplomaták és katonai szakértõk tárgyalták meg a két világrendszer szembenállásából következõen kiépített hatalmas katonai kutatási kapacitások további sorsát. Az elõadások aláhúzták a konverziónak az utolsó években megszokottnál árnyaltabb kezelésének szükségességét. Legalább háromféle eltérõ szituációval állunk szembe. Az elsõbe a szovjet utódállamok hadiiparát és katonai kutatását sorolhatjuk. A konverzió itt a gazdaság alapszerkezeteit érinti, ezért nem lehet egyszerûen leépíteni vagy a polgári szférába átalakítani. A másodikba a legfejlettebb és nagy, ipari hatalmakat csoportosíthatjuk, amelyek katonai kapacitásainak átalakítása elsõsorban iparági, szektorális probléma és nem érinti az egész gazdaság mûködését. A harmadik csoportba a kisebb NATO-országok és a közép-európai országok tartoznak, ahol a konverzió elsõsorban vállalatcsoportokra vonatkozik. (Hazánk is ide sorolható.) A mûhelyvita ajánlásai arra vonatkoztak, hogy a konverzió önmagában nem kezelhetõ gazdasági problémaként, s eddigi kudarcai és nehézségei jelentõs mértékben azzal függnek össze, hogy idáig nem sikerült összekapcsolni a korszerû biztonságpolitikai koncepciókat a hadiipar átalakításával. Amíg nem tudjuk, hogy a következõ években az országok milyen szövetségi rendszerekbe tömörülnek, addig igazán nemzetközi munkamegosztásról sem beszélhetünk. A katonai technológia jövõbeli alakulása ugyanis ezektõl a külpolitikai és gazdasági tényezõktõl fog döntõ mértékben függeni. Az ajánlások között szerepelnek olyan közös Kelet-Nyugat projektek, amelyek az eddigi sikeres konverziók tapasztalatait referenciarendszerekbe szerveznék össze és ezzel mintákat adnának a katonai kutatási szféra új feladatkörének kijelöléséhez. A konverzió negatív tapasztalatai kapcsán a tanácskozás felhívta a figyelmet arra, hogy polgári alkalmazások címén a felhalmozott K+F eredmények alacsony hatékonyságúak, a tapasztalatok és tudás rövid távú kiárusítását jelentik. Ezt valamennyi partner érdekében el kellene kerülni. A NATO támogatásával e mûhelyvita anyagát a hollandiai Kluwer könyvkiadó könyvben is meg kívánja jelentetni.

Az EASST-konferenciát a FEFA, a MTESZ, az MTA, a BME, az OMFB, a Magyar Beruházási és Fejlesztési Bank Ltd, valamint a "Két Bólyai", a Prognózis 2000 és a Taverna az Expoért alapítványok támogatták. Az EASST egyik szekciójából kinövõ konverziós workshopot pedig teljes egészében a NATO szponzorálta.

A szervezést lebonyolító szervezetek az alábbiak voltak: a BME Szociológia Tanszéke, Tudományelméleti-Technikatörténeti Osztálya, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete, az Országos Mûszaki Múzeum. A szervezés technikai kivitelezését dr. Hencsey Gusztáv irányításával az MTA SZTAKI "Scope" Congress Bureau látta el - mindenki teljes megelégedésére.

Az EASST legközelebbi kongresszusára két év múlva a bielefeldi egyetemen kerül sor. Már el lehet kezdeni a felkészülést.