1993 elején felmérést készítettünk antiszemita elõítéletek meglétérõl, illetve erõsségérõl a mai magyar egyetemi és fõiskolai hallgatók - azaz a jövendõ társadalmi elit körében.¹

Felmérésünk fõ célja annak megállapítása volt, hogy a mai magyar egyetemisták mekkora hányada antiszemita. Az antiszemitizmus erõsségét - más vizsgálatokhoz hasonlóan (Bergmann-Erb 1991a: 50-57) - három független skálába sorolt 42 itemmel kapcsolatos állásfoglalások alapján mértük. Az elsõ skálán az elõítéletesség kognitív oldalát - az elõítéletes sztereotipizálást -, a második skálán az affektív oldalát - az elõítéletek érzelmi telitettségét - és a harmadikon a konatív oldalát, azaz az elõítéleteken alapuló diszkriminációs készséget próbáltuk mérni.² A mérési eredmények alapján négy jól elkülönülõ csoportot kaptunk. Az elsõ csoport tagjai (a megkérdezettek 43%-a) mindhárom skálán az átlag alatti pontszámot értek el, ezért ezt a csoportot a nem-antiszemiták csoportjának tekinthetjük.³ A megkérdezettek második legnagyobb csoportja (32%) az átlagnál magasabb pontszámot ért el az elõítéletes sztereotipizálást mérõ skálán, az átlagnak megfelelõ pontszámot az elõítéletek érzelmi telitettségét mért skálán, és az átlagnál alacsonyabbat a diszkriminációs készséget mérõ skálán. Ezt a csoportot az antiszemitizmusra hajlamos személyek csoportjának neveztük. A következõ csoport, amelyet a megkérdezettek 18 százaléka alkotott, mind a három skálán az átlagnál valamivel magasabb pontszámot ért el, ezért ezt a csoportot az antiszemiták csoportjának neveztük. Végül a megkérdezettek 7 százaléka mindhárom skálán az átlagnál jóval magasabb pontszámot ért el, így ezt a csoport tekinthetjük az antiszemita kemény magnak a mai magyar egyetemisták között.

Ezeket a mérési eredményeket azonban csak akkor tekinthetjük érvényesnek, ha bizonyítani tudjuk, hogy a megkérdezettek nagy többsége nem rejtette el valódi véleményét a megkérdezés során.

Az etnikai elõítéletek - és elsõsorban az antiszemitizmus - mérésére vállalkozó kutatások eredményeit ugyanis gyakran fogadja kétely. Egyes kutatási tapasztalatok valóban arra mutatnak, hogy a megkérdezettek, amikor olyan kényes témáról kell véleményt nyilvánítaniuk, mint az antiszemitizmus, gyakran kitérnek a válaszadás elõl, vagy pedig nem azt mondják, amit valóban gondolnak, hanem olyan véleményeket hangoztatnak, amelyeket a társadalmi konszenzus által szentesítettnek vélnek.⁴ Még olyan társadalmakban is, ahol semmi sem korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, bizonyos vélemények nyílt kifejezésre juttatása erõs társadalmi vagy politikai tabukba ütközik, és ezért a társadalom tagjainak egy része az illetõ vélemény kinyilvánításának társadalmi és pszichológiai kockázataitól tartva az intim kommunikációs helyzeteken kívül kerüli valódi nézeteinek vállalását. Többek között az ilyen esetekben szokás látenciáról beszélni.⁵

A látenciával foglalkozó irodalom (Bergmann-Erb 1986; 1991b; Bellers 1990; Silbermann--Sallen 1976) - Luhmann (1984: 458) definícióit követve - a látenciának két fajtáját különbözteti meg. Kommunikatív vagy funkcionális látenciáról beszélnek akkor, ha a kommunikációban részt vevõk a társadalmi tabuk nyomásának engedve elrejtik valódi véleményüket. Más esetekben viszont a véleménynyilvánítástól való tartózkodás annak a következménye, hogy a megkérdezetteknek valóban nincs véleményük a szóban forgó kérdésrõl, többnyire azért, mert a probléma látókörükön, érdeklõdésükön kívül esik, nem áll a rendelkezésükre elegendõ információ és megfelelõ tudás bármilyen vélemény kialakításához, de ennek megszerzésére nem is törekszenek. A látenciának ezt a formáját tudati vagy ténybeli látenciának nevezik.

A felmérésünk során megkérdezettek válaszait mindkét látencia befolyásolhatta. Az antiszemiták nyilván tudják, hogy ma Magyarországon nem legitim dolog antiszemita nézetek nyílt hangoztatása. És a fiatal generációk tagjai között nyilván sokan vannak olyanok, akik - éppen a zsidósággal kapcsolatos kérdéseket évtizedek óta övezõ kommunikációs tabu miatt - nem rendelkeznek a kérdés szempontjából releváns mérhetõ attitûdökkel. Ezért mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy mérési eredményeinket nem torzflotta-e el a látencia érvényesülése.

Elsõ lépésben azokat vetettük vizsgálat alá, akik nem válaszoltak az antiszemitizmus mérésére szolgáló kérdésekre, illetve a "nem tudom" válasszal tértek ki az állásfoglalás elõl.

1. táblázat
A válaszmegtagadás (NV) és a "nem tudom" (NT) válaszok aránya a 42 skála itemre
(a megkérdezettek százalékában)

nincs NT-NV	33
kevesebb mint 10% NT-NV	36
10-20% NT-NV	15
20-30% NT-NV	7
30-40% NT-NV	5
több mint 40% NT-NV	4

A megkérdezetteknek tehát 16 százaléka tért ki az antiszemitizmust mérõ kérdések több mint 20 százalékának - azaz több mint 8 kérdésnek - a megválaszolása elõl. Ez a csoport társadalmi-demográfiai jellemzõit tekintve nem homogén. Csak a több mint 12 kérdés elõl kitérõk csoportja különbözik a többitõl: az õ körükben szignifikánsan nagyobb az alacsonyabb státusú családból származó hallgatók aránya, kisebb a legmagasabb státusúaké (Sig T=.03), és szignifikánsan több közöttük a vidéki egyetemekre járók száma.

Ez az eredmény több hipotézist is megenged. Kiindulhatunk abból, hogy elsõsorban ténybeli látenciával van dolgunk: az alacsonyabb státusúak és a vidéki egyetemek hallgatói közül azért térnek ki többen a válaszadás elõl, mert valóban nincs véleményük a feltett kérdésekrõl, hiszen a zsidósággal kapcsolatos kérdések elsõsorban a magasabb státusú rétegekben illetve Budapesten vetõdnek fel inkább. A kapott eredménnyel azonban az a hipotézis is összeegyeztethetõ, hogy a zsidósággal kapcsolatos attitûdök valójában nem különböznek a vizsgált csoportokban, de a magasabb státusúak és a budapesti egyetemisták jobban ismerik a konform válaszokat, és ezért nem kényszerülnek arra, hogy valódi nézeteiket a válaszadás megtagadásával leplezzék. Ahhoz tehát, hogy megállapíthassuk, vajon a válaszadás elõl kitérõk között mekkora azok aránya, akiket rosszul soroltunk be az antiszemitizmus skálán, mindenképpen meg kell becsülni a ténybeli és a kommunikatív látencia terjedelmét.

A felmérés egyes adatai eleve arra mutattak, hogy a válaszadás elõl kitérõk között többségben vannak azok, akik úgy vélték, nem tudnak válaszolni a feltett kérdésekre. Erre mutatott az, hogy a véleménynyilvánítástól való tartózkodás a 42 skálaváltozó közül csak 20 változó esetében volt magasabb, mint 10 százalék, és ezek közül a legtöbb (11) egyes tulajdonságoknak a zsidókra jellemzõ vagy nem jellemzõ voltát firtatta. A kemény antiszemita kijelentések esetében viszont a válaszmegtagadás és a "nem tudom" válaszok aránya rendszerint kisebb volt 10 százaléknál. A válaszadás elõl különféle mértékben kitérõ csoportok jellemzõinek elemzése során az is kiderült, hogy a csoportok között nincs szignifikáns különbség a xenofóbia, a deviáns csoportokkal szembeni intolerancia és a többi - mint vizsgálatunk kimutatta - az antiszemitizmussal oksági összefüggésben álló attitûd erõsségét illetõen, tehát valószínû, hogy a látencia oka a többség esetében nem az antiszemita attitûd leplezése.

A látencia mérésére azonban egy ennél pontosabb eredményeket ígérõ eljárást is elvégeztünk. Kérdõívünk tartalmazott három olyan kérdést, amelyekkel eleve a látencia fokát és fajtáját szándékoztunk mérni.⁶

2. táblázat
A látenciaitemekkel való egyetértés
(a megkérdezettek százalékában)

	igaznak tartja	nem tartja igaznak	NT-NV
- amit a zsidókról gondolok, nem mondom el akárkinek (1)	25	72	3
- azt hiszem, sokan nem merik nyíltan elmondani, hogy mit gondolnak a zsidókról (2)	68	24	8
- ha az ember rosszat mond egy zsidóról, mindjárt antiszemitának bélyegzik (3)	52	43	5

Az elemzés elsõ lépéseként a három kérdésre adott válaszokból látencia-indexet alakítottunk ki. Azok, akik mindhárom kijelentést igaznak tartották, az indexen 3 pontot, akik egyiket sem, 0 pontot kaptak. Az index a következõképpen alakult:

3. táblázat
A látencia-index
(a megkérdezettek százalékában)

egyik állítás sem igaz	16
egy állítás igaz	35
két állítás igaz	37
három állítás igaz	12

Ezután azt vizsgáltuk meg, hogyan oszlik meg a skála-itemekre való válaszadási hajlandóság a látencia-index szerint.

4. táblázat
A skála-itemekre való válaszadási hajlandóság megoszlása a látencia-index szerint
(a megkérdezettek százalékában)

	< 20% NT-NV	> 20% NT-NV
egyik állítás sem igaz	13	27
egy állítás igaz	34	44
két állítás igaz	40	23
három állítás igaz	13	6
Index-pontszám	153	108

Az elemzés tehát azzal az elsõ látásra meglepõ eredménnyel járt, hogy azok, akik a skála-itemek több mint 20 százaléka esetében kitértek a válaszadás elõl, alacsonyabb pontszámot értek el a látencia-indexen, mint azok, akik az antiszemitizmus mérésére feltett kérdések több mint 80 százalékára válaszoltak. Ez az eredmény arra mutat, hogy a véleménynyilvánítástól tartózkodók többsége (kb. 70%-a) nem a kommunikációs tabuk nyomásának engedelmeskedett, azaz nem próbálta meg leplezni valódi véleményét, hanem úgy ítélte meg, hogy valóban nem tud választ adni a feltett kérdésekre. A maradék 30 százalékkal (a teljes minta kb. 5%-ával) kapcsolatban viszont nem alaptalan az a feltételezés, hogy esetükben kommunikációs látenciával van dolgunk.⁷

A látencia-elemzés eredménye egy másik problémát is felvet. Azok az álláspontok, amelyek a megkérdezettek konform válaszadásra való hajlandóságára hivatkozva kétségbe vonják az elõítéleteket - és különösen az antiszemita elõítéleteket mér8 empirikus kutatások validitását, a kikérdezési helyzetet is olyan kommunikációs szituációnak tekintik, amelyben a nyilvános kommunikációban követett szabályok és ezzel a nyílt véleménynyilvánítást befolyásoló tabuk - érvényesülnek. Ezzel szemben például Bergmann és Erb kutatási eredményei, azt mutatják, hogy bár a megkérdezettek tudatában vannak a nyilvános kommunikáció közegében mûködõ tabuknak, de a négyszemközti és anonim interjúhelyzetben való véleménynyilvánítás során jelentós részük figyelmen kívül hagyja õket (Bergmann-Erb 1991a: 280). A mi látencia-elemzésünk eredményei is inkább ezt mutatják - legalábbis a válaszadást elkerülõk csoportját illetõen. Ahhoz azonban, hogy a megkérdezettek teljes körére nézve is levonhassunk következtetéseket, azokat is be kell vonnunk a vizsgálatba, akik nem tértek ki az állásfoglalás elõl. Lehetséges ugyanis, hogy a megkérdezettek nagy része nem a válaszadás elõl való kitéréssel alkalmazkodott a kommunikációs tabukhoz, hanem valódi véleményének elleplezésével és konform válaszadással.

Mint láttuk, a látenciát három olyan kijelentéssel mértük, amelyek egyidejû elfogadása a zsidókkal szembeni negatív attitûdök meglétét jelzi. Feltételezhetjük tehát, hogy azok, akik a skála-itemekkel kapcsolatos állásfoglalásaik alapján a nem-antiszemita csoportba kerültek, de igen magas pontszámot értek el a látencia-indexen, a skála-kérdések megválaszolásakor nem valódi véleményüket juttatták kifejezésre. Ha ennek a csoportnak a létszáma nagy, az valóban kétségessé teheti mérési eredményeinket.

A véleménynyilvánítás elõl kitérõk csoportjában, mint láttuk, körülbelül 30 százalék volt azok aránya, akik valószínûleg valódi attitûdjeik leplezésére választották a tartalmas válaszok megtagadását. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezzel, az egész minta hozzávetõleg 5 százalékát kitevõ csoporttal azonnal korrigálnunk kellene mérési eredményeinket - azaz ennyivel kellene növelnünk az antiszemiták mért arányát. Az antiszemitizmus mérésére szolgáló skálák kialakításakor ugyanis a válaszhiányt az adott kérdés esetében az egyetértõ és az elutasító válasz közötti középértéken vettük számításba, tehát értékes válaszként kezeltük. Így azok is, akik viszonylag sokszor tértek ki a válasz elõl, kitérõ válaszaik megoszlása és "tartalmas" válaszaik alapján bekerültek valamelyik csoportba.⁸ A helytelen csoportbesorolás gyanúját az antiszemiták számarányának mérésekor azok esetében kell megvizsgálnunk, akik sok kérdésre nem adtak tartalmas választ, és a nem-antiszemiták csoportjába kerültek. Nos, a skála kérdések több mint 20 százalékának megválaszolása elõl kitérõk között ezek létszáma 22 fõ, azaz az egész minta körülbelül 2 százaléka. Ebben a csoportban tehát maximum ennyi lehet a látens antiszemiták aránya.

A látencia-index alapján azonban mód nyílik a látens antiszemitizmus ennél pontosabb becslésére is. Elsõ lépésben azt vizsgáltuk meg, hogy mekkora a látencia-itemekkel való egyetértés az antiszemitizmus skálán elfoglalt hely szerint (5. táblázat).

5. táblázat
Az antiszemiták és nem-antiszemiták megoszlása látencia szerint
(százalékban)

Látencia-index	0	1	2	3	indexpont
nem-antiszemiták	18	41	33	8	131
antiszemitizmusra hajlamosak	18	35	37	10	139
antiszemiták	13	27	44	16	163
szélsõséges antiszemiták	3	27	41	29	196

A táblázatból olyan összefüggés olvasható ki, amelyet már a véleménynyilvánítás elõl kitérõk csoportjának vizsgálata során is megfigyeltünk. Ott azt láttuk, hogy a kitérést a válaszadás elõl inkább a véleményhiány, mint a vélemény elleplezésének szándéka magyarázza, az 5. táblázat pedig azt mutatja, hogy a látencianyomás érzékelése az antiszemitizmus fokával együtt nõ⁹. Ebbõl az következik, hogy a látencianyomás érzékelése nem vezetett a valódi vélemény eltitkolásához az interjúk során. Jóllehet minél antiszemitább valaki, annál inkább óvakodik attól, hogy nézeteit a nyilvános kommunikációban hangoztassa, de az interjúhelyzetben az antiszemiták többsége is valódi attitûdjeit nyilvánította ki. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek nagy része az interjúhelyzetben nem a nyilvános kommunikációban érvényesnek tartott szabályokat követte, és így a valódi véleményüket leplezõk aránya a mintában nem lehet túlságosan magas.

A látencia-index regresszió-elemzése során megmutatkozott az is, hogy milyen független okok határozzák meg a leginkább a látencianyomás érzékelését és a kommunikációs látenciára való hajlamot a vizsgált csoportban. A társadalmi-demográfiai változók közül egyik sem mutatott szignifikáns összefüggést a látencia-indexszel, de az antiszemitizmussal ok-okozati összefüggésben álló véleménynyalábok (faktorok) - xenofóbia, intolerancia a deviáns csoportokkal szemben, vallásosság, konzervatív nacionalizmus, cigányellenesség és antiliberalizmus - közül kettõ, a xenofóbia és a cigányellenesség a kommunikációs látencia önálló meghatározójának mutatkozott.¹⁰ Ez az eredmény azokat az idézett amerikai vizsgálatokat igazolja, amelyek a faji elõítéletesség és a kommunikációs látencia közötti erõs kapcsolatra hívták fel a figyelmet.

Bár a látencia-index és az antiszemitizmus fokának összefüggéseibõl az derült ki, hogy a megkérdezettek nagy része nem próbálta meg eltitkolni valódi attitûdjeit a felmérés során, azért nyilvánvalóan voltak olyanok, akik a válaszadás elõli kitéréssel vagy konformnak vélt válaszokkal leplezni próbálták antiszemitizmusukat. Ennek a csoportnak a nagyságára az antiszemitizmus skála egyes csoportjainak - elsõsorban a nem-antiszemitáknak - a látencia-itemekkel kapcsolatos válaszaiból lehet következtetni.

A nem-antiszemiták csoportjából (N=427) 68 fõ, azaz 16 százalék értett egyet egyszerre a két kijelentéssel, miszerint "...amit a zsidókról gondolok, nem mondom el akárkinek" és "...azt hiszem, sokan nem merik nyíltan elmondani, hogy mit gondolnak a zsidókról". Ugyanebbõl a csoportból 42 fõ (10%) nyilatkozott úgy, hogy nem mondja meg akárkinek, amit a zsidókról gondol, és egyben egyetértett azzal is, hogy "...ha az ember rosszat mond egy zsidóról, mindjárt antiszemitának bélyegzik". És végül a nem-antiszemiták közül 35 fõ (8%) értett egyet egyszerre mindhárom látencia-itemmel. Ha abból indulunk ki, hogy azok, akik ilyen erõsen érzékelik a látencianyomást, és ez egyben erõsen befolyásolja véleménynyilvánítási hajlandóságukat, valószínûleg az interjú során is igyekeztek elrejteni valódi attitûdjeiket, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a minta minimum 3 és maximum 7 százalékát helytelenül soroltuk a nem-antiszemiták csoportjába, és ezeknek a személyeknek valódi véleményeik alapján valamelyik többé vagy kevésbé antiszemita csoportban lenne a helyük. Ez a számítás azonban valószínûleg felülbecsüli a tejtett antiszemiták tényleges számát. Láttuk ugyanis, hogy a megkérdezettek nagyobb része a látencianyomás érzékelése és interiorizálása ellenére az interjúhelyzetben valódi attitûdjeit nyilvánította ki. Ez minden bizonnyal nemcsak az antiszemitákra, hanem a nem-antiszemitákra is igaz. Ezért valószínûbbnek látszik az, hogy a nem-antiszemiták közé soron rejtett antiszemiták aránya nem lehet nagyobb, mint a nem-antiszemiták közötti "látencia-gyanúsak" fele. Ez pedig az egész minta 2-4 százalékát teszi ki, tehát legfeljebb ennyivel kell korrigálnunk az antiszemiták mért arányát a vizsgált csoportban.¹¹

A látencia-elemzés eredményei azonban nemcsak a mérési eredmények esetleges korrekciója miatt érdemesek figyelemre. Az antiszemitizmusról folytatott viták során két jellegzetes álláspont alakult ki arról, hogy kívánatos-e az antiszemitizmus kommunikációs tabu mivoltának fenntartása. Az elsõ - elterjedtebb - álláspont szerint az antiszemitizmus tabuvá tétele csak konzerválja, elmérgesíti az elõítéleteket, és lehetetlenné teszi, hogy az antiszemitizmust elutasító nézetek nyílt vitában állítsák a maguk oldalára a nyilvánosságot (lásd például Tamás 1992: 169-171). A másik álláspont viszont amellett érvel, hogy a tabu jótékony hatású lehet, mert ha erõs és tartós, akkor a társadalmi felejtés lassanként kiirtja a nyelvbõl és a gondolkodásból azokat a szimbólumokat és fogalmakat, amelyek az elõítéletes tartalmakat hordozzák. Ezzel szemben az antiszemitizmusról folytatott "viták" életben tartják az elõítéletességet, amennyiben megrögzítik, generációról generációra tovább adják és könnyen hozzáférhetõvé teszik az antiszemitizmus szimbólumrendszerét (lásd Kovács M. 1993).

Ezt a vitát elméleti úton valószínûleg nem lehet eldönteni. Olyan helyzetben, amelyben egyébként is magas a faktikus látencia, azaz a "zsidókérdés" a társadalom viszonylag nagy része számára ismeretlen vagy csekély jelentõséggel bír, az antiszemitizmus kommunikációs tabujának fenntartása valóban hozzájárulhat a zsidóellenes elõítéletek elhalványulásához. Olyan körülmények között viszont, amikor a "zsidókérdést" elsõsorban kommunikációs tabu övezi, a "tiltás" fenntartása nem fog az antiszemitizmus elhalásához vezetni.¹²

Az egyetemisták között végzett felmérés alapján természetesen nem lehet képet alkotni arról, hogy Magyarországon, ahol közel negyven évig a "zsidókérdés" és az antiszemitizmus tabu témának számított, ma mekkora a kétféle látencia súlya az egész felnõtt , lakosságban. Az egyetemisták csoportja nyilvánvalóan különleges: a vizsgálatba bevontak családjainak viszonylag magas társadalmi státusa, a vizsgált csoport nagyvárosi koncentrációja és magas iskolázottsága valószínûvé teszi, hogy körükben a zsidósággal kapcsolatos kérdések, nézetek ismertebbek, mint általában. Ebben a csoportban, a válaszadás elõli kitérés adatainak elemzése alapján 12 százalékra tehetõ azok aránya, akikre ténybeli látencia jellemzõ.

Az elõbbiekben már láttuk, bár az egyetemisták többsége (72%) úgy nyilatkozott, hogy bárkinek nyíltan elmondja, amit a zsidókról gondol, de a látencianyomás érzékelése és a kommunikatív látencia az antiszemitizmus fokával együtt nõ (a nem-antiszemiták 79 százaléka, az antiszemitizmusra hajlamosak 73 százaléka, az antiszemiták 70 százaléka és a szélsõségesen antiszemiták 45 százaléka mondta azt, hogy hajlandó nyíltan beszélni a zsidókról). Az egyetemisták azonban saját nyíltságukat nem tartják jellemzõnek a társadalom nagy részére: 68 százalékuk ugyanis úgy ítéli meg, hogy "sokan nem merik elmondani, amit a zsidókról gondolnak". És minél antiszemitább valaki, annál inkább úgy véli, hogy a társadalom nagy része rejtegeti, amit valójában a zsidókról gondol (a "nyíltan beszélõ" nem-antiszemiták 63 százaléka, az antiszemitizmusra hajlamosak 62 százaléka, az antiszemiták 70 százaléka és a szélsõséges antiszemiták 82 százaléka). Az egyetemisták között többségben lévõ "nyíltan beszélõk" tehát kisebbségben vélik magukat a társadalomban, és csupán a szélsõséges antiszemiták véleményét rejtegetõ többsége érzi úgy, hogy viselkedése megfelel annak, ahogy a társadalom többsége viselkedik.¹³

Ez az összefüggés fontos problémához vezet. A közvélemény-kutatók már régen felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a közvélemény alakulásában nagy szerepe van annak, hogy a társadalom tagjainak többsége mit tart az uralkodó véleménynek. Az uralkodó véleményrõl kialakított becslés és a saját vélemény egybevetése komoly befolyással lehet a társadalom tagjainak véleménynyilvánítási készségére. A kisebbségi véleménytáborhoz való tartozás tudata különféle pszichológiai terheket róhat az egyénre, például annak mérlegelésére késztetheti, hogy bizonyos körülmények között hangot adjon-e egyáltalán véleményének. Másfelõl az sem közömbös, hogy mekkora az a csoport, amely többségben lévõnek érzi magát, és ezért nem látja okát, hogy véleményét rejtegesse. Így viszont adott esetben mozgósíthatja azokat, akik hasonló attitûdjeiket azok illegitim volta miatt addig nem merték nyíltan vállalni.¹⁴ Felvetõdik tehát a kérdés, hogy a jövendõ elit potenciális tagjai között mekkora azok aránya, akik nem-antiszemiták ugyan, de úgy látják, hogy attitûdjeik különböznek a társadalom jelentós részének attitûdjeitõl, és ezért kérdéses, hogy egy antiszemita hullám esetleges nekilódulásakor hajlandók lesznek-e ellenállást tanúsítani. És - a másik oldalról - az antiszemiták mekkora hányada meri nyíltan vállalni nézeteit, azaz az antiszemita elit élcsapatának szerepét? Egyszóval: mekkora mozgósítható potenciállal rendelkezik az antiszemitizmus a mai egyetemisták körében?

A kérdés megválaszolására az a 13 elembõl álló itemsor adott támpontot, amelyben az iránt érdeklõdtünk, hogy az egyetemisták bizonyos véleményeket antiszemitának tartanak-e, vagy sem. A válaszok a következõképpen alakultak.

6. táblázat
Ön szerint antiszemita-e az, ...
(a megkérdezettek százalékában)

	antiszemita	nem-antiszemita	NT-NV
(1) aki számon tartja, hogy környezetében kik zsidók	9	89	2
(2) aki a Magyarországon élõ zsidókat nem tekinti magyarnak	56	37	7
(3) aki nem lépne házasságra zsidóval	40	56	4
(4) aki korlátozni akarja a zsidók arányszámát egyes foglalkozási csoportokban	77	20	3
(5) aki szerint a zsidók semmilyen körülmények között nem válhatnak teljesen magyarrá	73	24	3
(6) aki szerint a zsidók önálló nemzeti kisebbséget alkotnak	13	80	7
(7) aki szerint a zsidóknak felismerhetõ tulajdonságaik vannak	11	87	2
(8) aki úgy véli, hogy a mai zsidókra is háramlik felelõsség Krisztus meggyilkolásáért	44	42	14
(9) aki szerint jobb lenne, ha a zsidók külföldre távoznának	90	8	2
(10) aki szerint a zsidók elkülönült társadalmi érdekcsoportot alkotnak	32	60	8
(11) aki azt mondja, hogy a zsidók az üldöztetések miatt már nem képesek beilleszkedni a magyar társadalomba	27	64	9
(12) aki azt mondja, hogy a zsidókkal szemben sem követtek el nagyobb bûnöket, mint az elmúlt negyven év üldözötteivel szemben	19	71	10
(13) aki szerint a zsidók felelõsek a kommunizmus magyarországi uralmáért	56	34	10

A válaszokból meglepõ kép bontakozik ki. Úgy látszik, hogy a magyar egyetemisták jelentõs része - sokkal többen, mint amennyien antiszemitának mutatkoztak - kifejezetten antiszemita állításokat sem tart antiszemitának: a megkérdezettek 56 százaléka szerint a 13 itemnek több mint a fele nem antiszemita.

7. táblázat
Az antiszemita itemek száma a megkérdezettek szerint
(a megkérdezettek százalékában)

0-3 item nem antiszemita	9
4-6 item nem antiszemita	35
7-9 item nem antiszemita	38
10-13 item nem antiszemita	18

Az eredményt magyarázhatja az a látencia körébe tartozó jelenség, hogy azok, akik olyan nézeteket vallanak, amelyeket megítélésük szerint a közvélemény illegitimnek tekint, a kognitív disszonancia oldására alkalmas közbülsõ véleményeket hangoztatnak (lásd Angelusi 1992: 100) - ez esetben nem-antiszemitának nyilvánítva antiszemita véleményeket. De magyarázhatja megfigyelésünket az is, hogy a magyar egyetemisták széles körében bizonyos, többségük által egyébként elutasított, antiszemita nézetek nem minõsülnek antiszemitának.

Ha összevetjük a megkérdezettek saját álláspontját és azt, hogy mit tartanak antiszemitizmusnak, azt látjuk, hogy vannak olyan álláspontok, amelyeket a megkérdezettek nagy többsége elutasított, és egyben antiszemitának is tekintett. Ezek közé tartozott például a numerus clausus kívánatos volta az egyes foglalkozási csoportokban, a zsidók emigrációjának ösztönzése, az az állítás, amely szerint a zsidók sohasem válhatnak magyarokká és amely szerint a magyar zsidók nem igazi magyarok.

Volt azonban az antiszemita tartalmú attitûdöknek egy olyan csoportja, amelyet a megkérdezettek nagy része elutasított ugyan, de nem tekintett antiszemitának. Az interjúalanyoknak csak 6 százaléka jelentette ki, hogy nem házasodna össze zsidóval, de a megkérdezetteknek valamivel több mint a fele úgy vélte, hogy a vegyesházasság elutasítása nem antiszemitizmus. A többség nem értett egyet azzal az állítással, miszerint a zsidók máig sem illeszkedtek be a magyar társadalomba, de kétharmaduk úgy vélekedett, hogy nem antiszemita, aki azt állítja, hogy az üldöztetések miatt a zsidók képtelenek a beilleszkedésre. A megkérdezettek 70 százaléka nem értett egyet azzal, hogy "amit a zsidók az ötvenes években a magyarok ellen tettek, semmivel sem volt jobb, mint amit a második világháború alatt velük csináltak", viszont 71 százalékuk szerint nem antiszemita az a vélekedés, miszerint a zsidók ellen sem követettek el nagyobb bûnöket, mint a kommunista rendszer üldözötteivel szemben.

Végül pedig volt az attitûdöknek egy olyan csoportja, amely a hagyományos magyar asszimilációs-filoszemita paradigma értelmében antiszemitának minõsül, de a megkérdezettek jelentõs része osztja, és egyben nem tartja antiszemitának õket. Ezek közé tartozik mindenekelõtt a zsidók külcsoportként való felfogása, a zsidók zsidóként való azonosítása a hétköznapi interakciók során, valamint a zsidók önálló nemzeti kisebbségnek minõsítése.

Kétségtelen, hogy az állítássor, amellyel kapcsolatban a megkérdezettek állásfoglalását kértük, eltérõ mértékben antiszemita és eltérõ kontextusokban más-más jelentéssel bíró kijelentésekbõl áll. Az az állítás például, hogy a zsidók önálló nemzeti kisebbséget alkotnak, nem minõsül antiszemitának azok körében, akik nem az asszimilációt tartják a diaszpórában élõ zsidóság kívánatos útjának. A vegyesházasság elutasítását nemcsak antiszemitizmus motiválhatja, hanem mély vallásosság is, és zsidó oldalról is hangoztatták már azt a véleményt, miszerint a Magyarországon élõ zsidók számára nagy nehézségeket jelenthet a maradéktalan beilleszkedés abba a társadalomba, amelynek egy része aktívan részt vett a zsidók üldözésében a világháborús években, többsége pedig passzívan szemlélte a zsidók elhurcolását. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyen mögöttes tartalmak húzódnak meg egyes vélemények antiszemitának vagy nem-antiszemitának nyilvánítása mögött.

Az elemzés elsõ lépéseként fõkomponens-elemzés segítségével azt vizsgáltuk, hogy a kérdésünkre kapott 13 válasz közül melyek "tartoznak össze", melyek képeznek olyan véleménynyalábokat, amelyek mögött valamilyen közös tartalom fedezhetõ fel. Az elsõ fõkomponensen 5 item állt össze egy véleménynyalábbá: a legismertebb antiszemita sztereotípiák (a mai zsidók is felelõsek Krisztus meggyilkolásáért [8j, a zsidók elkülönülõ érdekcsoportot képeznek [10], a zsidók az üldöztetések miatt már nem képesek beilleszkedni [11], a zsidókkal szemben sem követtek el nagyobb bûnöket, mint az elmúlt negyven év üldözötteivel szemben [12j és a zsidók is felelõsek a kommunizmus uralmáért [13]). A második fõkomponenst a zsidókkal mint idegenekkel szembeni diszkriminációs készséget kifejezõ állítások alkotják (a Magyarországon élõ zsidók nem magyarok [2j, a zsidók arányszámának korlátozása egyes foglalkozási csoportokban [4j, a zsidók semmilyen körülmények között nem válhatnak magyarrá [5], jobb lenne, ha a zsidók külföldre távoznának [6]). A harmadik fõkomponens szintén négy állításból áll össze, amelyek etnocentrikus attitûdöt fejeznek ki (annak számontartása, hogy kik zsidók [1], a vegyesházasság elutasítása [3], a zsidók önálló nemzeti kisebbséget alkotnak [6], és a zsidóknak felismerhetõ, sajátos tulajdonságaik vannak [7]).¹⁵

Ezután megvizsgáltuk, hogy az egyes fõkomponenseket alkotó állítások közül hányat tekintenek antiszemitának a megkérdezettek.

8. táblázat
Az antiszemitának tekintett nemek száma a fõkomponenseken
(a megkérdezettek százalékában)

1. fõkomponens
az összes kijelentés antiszemita	7
egy kijelentés nem antiszemita	16
két kijelentés nem antiszemita	20
három kijelentés nem antiszemita	24
négy kijelentés nem antiszemita	20
egyetlen kijelentés sem antiszemita	13
2. fõkomponens
az összes kijelentés antiszemita	43
egy kijelentés nem antiszemita	34
két kijelentés nem antiszemita	15
három kijelentés nem antiszemita	6
egyetlen kijelentés sem antiszemita	2
3. fõkomponens
az összes kijelentés antiszemita	2
egy kijelentés nem antiszemita	4
két kijelentés nem antiszemita	16
három kijelentés nem antiszemita	35
egyetlen kijelentés sem antiszemita	43

Az elemzés tehát azt mutatja, hogy jellegzetesen megoszlik a megkérdezettek véleménye arról, hogy antiszemitának kell-e tekinteni a fõkomponensek mögött meghúzódó attitûdöket. Ezek szerint az egyetemisták többsége csak a zsidók diszkriminációjára való készséget tekinti egyértelmûen antiszemitizmusnak, míg az etnocentrizmus a többség szemében nem minõsül antiszemita beállítódásnak. Az antiszemita sztereotípiákat illetõen pedig a diákok véleményei normál megoszlást mutatnak, bár több mint a felük legfeljebb csak kettõt talált antiszemitának az öt kifejezetten antiszemita állítás közül.

Ezután azt vizsgáltuk, hogy különbözõképpen ítélik-e meg az antiszemiták és a nem-antiszemiták azt, hogy mi minõsíthetõ antiszemitizmusnak. Nos, az elsõ fõkomponenst illetõen az figyelhetõ meg, hogy bár a nem-antiszemiták és az antiszemitizmusra hajlamosak csoportjában többen hajlanak arra, hogy az itt szereplõ öt kijelentést antiszemitának tekintsék, mint az antiszemita csoportok tagjai (a nem-antiszemiták és az antiszemitizmusra hajlamosak 25-25%-a legalább négy kijelentést antiszemitának tart, míg az antiszemiták és a szélsõséges antiszemiták között ez az arány csak 15-15%), de az átlagtól való jelentõs eltérés csak abban mutatkozik, hogy a nem vagy kevéssé antiszemiták között szignifikánsan többen vannak azok, akik minden kijelentést antiszemitának tartanak, míg a szélsõséges antiszemiták között olyanok, akik egyetlen kijelentést sem tartanak antiszemitának.

A második fõkomponenst - a diszkriminációs attitûdök megítélését - illetõen már sokkal jelentõsebbek az átlagtól való eltérések: az antiszemitizmus fokának csökkenésével szignifikánsan nõ azok aránya, akik egyre több kijelentést tartanak antiszemitának (a nem-antiszemiták és az antiszemitizmusra hajlamosak több mint 80%-a a négybõl legalább három kijelentést antiszemitának tart, de ez az arány az antiszemiták között már csak 67%, a szélsõségesen antiszemiták körében pedig csak 52%).

Végül pedig a harmadik véleménynyalábot alkotó, a zsidókkal kapcsolatban etnocentrikus attitûdöt tükrözõ kijelentések megítélésében nincs szignifikáns különbség aszerint, hogy jobban vagy kevésbé antiszemiták-e a megkérdezettek.

A három fõkomponens elemzésébõl az a következtetés vonható le, hogy a zsidóellenes diszkriminációt nem antiszemitának nyilvánító véleményeket elsõsorban a látencia nyomás hatásával lehet magyarázni. Valószínûsíthetõ, hogy az antiszemiták jelentõs része ily módon próbálja meg saját véleménye és a dominánsnak tekintett vélemény közötti feszültséget csökkenteni. Kisebb mértékben, de ugyanez motiválhatja azokat is, akik tagadják az antiszemita sztereotípiák antiszemita voltát. Az etnocentrizmust viszont a magyar egyetemisták jelentós része valóban nem tekinti antiszemita attitûdnek.¹⁶ Ez viszont arra mutat, hogy az antiszemitizmus mozgósítható tartalékkal rendelkezik a vizsgált csoportban.

A felmérés adatai alapján megpróbáltunk választ kapni arra a kérdésre, hogy adott esetben könnyen mobilizálódhat-e az egyetemisták körében mért antiszemita potenciál. Azt próbáltuk kiszámítani, hogy a vizsgált csoportban mennyien lehetnek azok, akik tudatosan vállalják nézeteik antiszemita voltát, és így az antiszemitizmus "élcsapatát" jelentik a fiatal elitben. Adataink alapján felbecsültük azt is, hogy mekkora az antiszemitizmus mozgósítható "tartaléka", azaz mennyien vannak azok, akik az "élcsapat" aktivizálódásának hatására esetleg nyíltan is hangoztatni kezdik a látencia nyomás miatt a nyilvánosság elõtt most még rejtegetett attitûdjeiket.¹⁷

Elõször azt vizsgáltuk meg, hogy mit válaszoltak a megkérdezettek hat olyan kérdésre, amelyekben elõször saját véleményükrõl kérdeztük õket, majd késõbb arról, hogy antiszemitának tartják-e a különféle válaszokat.

9. táblázat
Mindkét állítással egyetértõk aránya
(a megkérdezettek százalékában)

nem házasodna össze zsidóval és antiszemita, aki nem házasodna össze zsidóval
a magyarországi zsidókat nemzeti kisebbségnek kell tekinteni és antiszemita, aki szerint a zsidók nemzeti kisebbséget alkotnak	1
jobb lenne, ha a zsidók kivándorolnának és antiszemita az, aki szerint jobb lenne, ha a zsidók kivándorolnának	2
a zsidók felelõsek a kommunizmus magyarországi uralmáért és antiszemita az, aki szerint a zsidók felelõsek a kommunizmus magyarországi uralmáért	4
vannak jellegzetes zsidó tulajdonságok és antiszemita az, akik szerint vannak jellegzetes zsidó tulajdonságok	6
jobb lenne, ha a zsidók országos arányuknak megfelelõen lennének jelen az egyes foglalkozásokban és antiszemita az, aki korlátozni akarja a zsidók arányát az egyes foglalkozási csoportokban	9

Eszerint a megkérdezetteknek 1-9 százaléka minõsítette antiszemitának saját válaszát a fenti hat kérdésre, azaz valahol e két érték között lehet az antiszemita "élcsapathoz" tartozók aránya. Az egyes magatartások és vélemények antiszemita voltát firtató kérdéssorozat alapján azonban pontosabb becslésre is mód nyílik. Megvizsgáltuk azt, hogy az antiszemitizmus erõssége alapján kialakított csoportok tagjai hányat nyilvánítottak antiszemitának, illetve nem-antiszemitának az itemsor 13 tagja közül.

10. táblázat
A "nem-antiszemita" itemek száma az antiszemitizmus skálán elfoglalt hely szerint
(százalékban)

hány item nem-antiszemita	0-3	4-6	7-9	10-13	N
nem-antiszemiták	12	37	38	13	390
antiszemitizmusra hajlamosak	11	37	37	15	316
antiszemiták	3	36	40	21	182
szélsõséges antiszemiták	3	26	36	35	75
doktriner liberálisok	13	19	29	39	37

A válaszok alapján öt csoportot alakítottunk ki. Az elsõ csoportba soroltuk azokat, akik kifejezetten antiszemiták és vállalják is nézeteik antiszemita voltát. Ebbe a csoportba kerültek a szélsõséges antiszemiták közül azok, akik az itemeknek több mint a felét (7-10), az antiszemiták csoportjából pedig azok, akik több mint a háromnegyedét (10-13) antiszemitának tartották. Ezt a csoportot "antiszemita magnak" nevezhetjük.

A második csoportba soroltuk azokat, akik antiszemiták ugyan, de ezt kevésbé hajlandók vállalni. Ebbe a csoportba kerültek azok a szélsõséges antiszemiták, akik 4-6 itemet tartottak antiszemitának és azok az antiszemiták, akik 7-10 itemet tekintettek antiszemitának. Ezt a csoportot "antiszemita gyûrûnek" nevezhetjük.

A harmadik - "antiszemita tartaléknak" nevezhetõ - csoportba azok kerültek, akik antiszemiták ugyan, de vonakodnak az antiszemitizmus vállalásától, vagy kevésbé antiszemiták, és hajlandók antiszemitának tekinteni olyan nézeteket, amelyeket õk nem vallanak. Ide azok a szélsõséges antiszemiták kerültek, akik az itemek kevesebb mint egynegyedét (0-3) ítélték antiszemitának, valamint azok az antiszemiták, akik szerint az itemeknek kevesebb mint fele (0-6) antiszemita, valamint azok az antiszemitizmusra hajlamosak, akik az itemek több mint a háromnegyedét (10-13) antiszemitának tartották.

A negyedik csoport tagjai kevéssé vagy egyáltalán nem antiszemiták, de viszonylag nagy számú antiszemita attitûdöt nem tekintenek antiszemitának. Ebbe a csoportba kerültek az antiszemitizmusra hajlamosak csoportjából azok, akik az itemeknek több mint háromnegyedét (4-13) nem tartották antiszemitának, valamint a nem-antiszemiták és a doktriner liberálisok közül azok, akik szerint az itemeknek több mint a fele (7-13) nem antiszemita. Ezt a csoportot a "passzívak" csoportjának neveztük, hiszen nem antiszemiták ugyan, de hajlamosak arra, hogy legitimnek tekintsék bizonyos, általuk nem antiszemitának tartott antiszemita nézetek hangoztatását.

Végül pedig az ötödik csoportba kerültek azok, akik egyértelmûen nem antiszemiták és egyben fel is ismerik az antiszemitizmust, azaz a 13 itemnek több mint a felét (7-13) antiszemitának tartották. Ezt a csoportot az "antiszemitizmussal szemben rezisztens" csoportnak neveztük.

11. táblázat
Csoportok az antiszemitizmus mozgósíthatósága szempontjából
(a megkérdezettek százalékában)

antiszemita mag	3
antiszemita gyûrû	9
antiszemita tartalék	17
passzív	51
rezisztens	20

A mai magyar egyetemisták között tehát kicsiny azoknak az aránya, akik tudatos antiszemitának nevezhetõk, és viszonylag nagy azoké, akik adott esetben valószínûleg hajlandók lennének nyíltan szembefordulni egy esetleg kibontakozni látszó antiszemita hullámmal. Ez erõsen korlátozza az antiszemitizmus esetleges mobilizálódásának lehetõségét. Másfelõl azonban az egyetemisták fele hajlik arra, hogy bizonyos antiszemita attitûdöket ne tekintsen antiszemitának, ezek nyilvános hangoztatását különösebb ellenérzések nélkül fogadja, legitimnek tekintse, és adott esetben értetlenséggel nézzen azokra, akik ilyen esetekben is felháborodásuknak adnak hangot. Az "antiszemita élcsapat" tehát viszonylag kicsiny, és ez - egy elenyészõ kisebbséghez való tartozás érzése - önmagában is korlátozhatja aktivitását. A zsidókról való etnocentrikus gondolkodás azonban már nem ütközik ekkora ellenállásba. Ez a két tényezõ fogja valószínûleg a közeli jövõben meghatározni, hogy milyen mértékben és milyen tartalmakkal jelenik meg, illetve milyen ellenállással fog találkozni az antiszemitizmus a magyar nyilvánosságban.
 

Jegyzetek

1. A felmérés az egyetemi és fõiskolai hallgatók 1000 fõs országos mintáján készült, amely nem, életkor és a felsõoktatási intézmény jellege és székhelye szerint reprezentálta a magyar felsõoktatásban tanulók teljességét. Az adatfelvételt a Szonda-Ipsos Közvéleménykutató Intézet végezte. A kutatást az OTKA és az American Jewish Committee támogatta. A kutatást és az eredmények feldolgozását Fischer Györggyel együtt végezzük.

2. Az antiszemitizmus mérésre használt itemek és a velük való egyetértés aránya
 

Az elõítéletes sztereotipizálást mérõ skála
	százalék
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "ügyeskedõ"	78
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "anyagias"	75
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "agyafúrt"	69
- Igaznak tartja: "A zsidóknak nagy a befolyásuk a nemzetközi gazdaságban"	68
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "becsvágyó"	63
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "ravasz"	61
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "törtetõ"	59
- Igaznak tartja: "A zsidók is tehetnek róla, hogy ellenérzéssel viseltetnek irántuk"	51
- Igaznak tartja: "A zsidók még mindig Isten kiválasztott népének tartják magukat"	48
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "kapzsi"	39
- Igaznak tartja: "A zsidók azért tartanak össze, hogy egymás karrierjét kölcsönösen elõmozdítsák"	29
- Igaznak tartja: "A zsidók nem fogadják el a kereszténység alapértékeit"	18
- Inkább nem jellemzõ a zsidókra: "becsületes"	18
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "bosszúálló"	13
- Igaznak tartja: "A zsidók általában leplezik, hogy összetartanak"	12
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "lusta"	5
- Igaznak tartja: "A zsidók bomlasztják és gyengítik az õket befogadó nemzeteket"	5
- Inkább jellemzõ a zsidókra: "piszkos"	4

Az elõítéletek érzelmi telitettségét és a társadalmi távolságot mérõ skála
	százalék
- Akik szerint "...fontos tudni valakirõl a családban, rokoni körben, hogy zsidó"	43
- Akik számára "...problémát jelentene összeházasodni valakivel, aki zsidó származású"	37
- Igaznak tartja: "A zsidók hajlamosak lenézni másokat"	27
- Igaznak tartja: "A zsidókkal egy kicsit mindig óvatosnak kell lenni"	16
- Akik szerint "...több a feszültség egy olyan házasságban, ahol az egyik fél zsidó"	14
- Akik szerint "...fontos tudni valakirõl baráti társaságban, hogy zsidó"	12
- Akik szerint "...több a feszültség egy olyan munkahelyen, ahol zsidók is dolgoznak"	11
- Akik szerint "...fõbb a feszültség egy olyan társaságban, ahol zsidók is vannak"	7
- Akik nem laknának együtt zsidóval	6
- Igaznak tartja: "Jobb, ha az embernek nincs sok dolga zsidókkal"	5
- Önbesorolás: "Ellenérzéssel van a zsidókkal szemben"	3
- Akik szerint "...fontos tudni valakirõl egyetemi, fõiskolai csoporttársi körben, hogy zsidó"	2
- Akik számára "...feszültséget okozna, ha diploma után zsidókkal együtt kellene dolgoznia"	2
- Igaznak tartja: "A legjobb az lenne, ha a zsidók kivándorolnának az országból"	2

A diszkriminációs készséget mérõ skála
	százalék
- Egyetért: "A zsidóknak csak annyi befolyásuk legyen az ország sorsának irányítására, amennyi megfelel a lakosságon belüli arányuknak"	39
- Egyetért: "Ha zsidó üzletemberrel köt az ember üzletet, soha nem lehet elég óvatos"	29
- "Mekkora problémát okoznak ma Magyarországon Ön szerint a zsidók?" (azok aránya, akik szerint a zsidók okoznak problémát)	23
- Egyetért: "Terjeszthessék szabadon nézeteiket azok, akik korlátozni akarják a zsidók szerepét a közéletben"	21
- Egyetért: "Terjeszthessék szabadon nézeteiket azok, akik rendszeresen zsidóellenes kijelentéseket tesznek"	17
- Azok aránya, akik "jobbnak tartanák, hogy a zsidók csak az országos arányuknak megfelelõen legyenek jelen az egyes foglalkozási csoportokban"	15
- Egyetért: "Terjeszthessék szabadon nézeteiket azok, akik azt akarják elérni, hogy a zsidók vándoroljanak ki Magyarországról"	12
- Egyetért: "Jobb, ha egyáltalán nincs befolyásuk a zsidóknak az ország sorsának irányítására"	3
- Egyetért: "Terjeszthessék szabadon nézeteiket azok, akik erõszakos fellépésre szólítanak fel a zsidók ellen"	3
- Egyetért: "Ösztönözni kellene a zsidók kivándorlását Magyarországról"	2