Gazsó Ferenc
NEMZEDÉKI ORIENTÁCIÓK INSTABIL TÁRSADALMI KÖRNYEZETBEN
 

Az államszocializmusból az ismeretlenbe haladó magyar társadalom fiatal nemzedékének ez idáig nem adatott meg a rendszerváltozáshoz fûzõdõ pozitív remények beteljesedése. A fiatal generáció a rendszerváltozáshoz eleve sem fûzte ugyan a jóléti állam azonnali eljövetelének reményét, bizonyosan nem számított azonban arra sem, hogy az ifjúsági életszakaszhoz képest végtelen hosszúnak tûnõ ideig neki kell a változások terheit elsõsorban viselnie. Egyszóval a rendszerváltozás kezdetén optimistábban ítélte meg az ország kilátásait és saját esélyeit a valóságosnál. Türelme máig sem fogyott el, a perspektivikus remények azonban jórészt elbizonytalanodtak és részben szertefoszlottak. A fiatal nemzedék óriási többségét a vesztesek oldalára sodorták az elmúlt évek társadalmi fejleményei. Ez a státusz nem teljesen szokatlan, hiszen a társadalom generációs metszetével foglalkozó kutatások már a nyolcvanas évtizedet is a fiatal generáció szükségállapotaként jellemezték.

Ma pedig az ifjúság azzal kényszerül számot vetni, hogy még huzamos ideig olyan társadalomban kell élnie, amelyben a magántulajdon és piacgazdaság kiépítésének elhúzódó folyamatai idõben meglehetõsen távolra helyezik a jóléti állam színre lépését. A társadalmi szerkezet gyökeresen átalakul ugyan, s ennek a változásnak a fiatal nemzedék körében is kétségtelenül lesznek nyertesei. Az ifjúságot azonban ezernyi tapasztalat figyelmezteti arra, hogy a társadalmi változások hozadékát a mostani fiatal nemzedékbõl csak a leginkább szerencsések fogják élvezni. Egyelõre a strukturális változások leginkább érzékelhetõ következménye az ifjúság körében is a mindent átható polarizáció, amely újfajta társadalmi tagoltságot eredményez. A részben öröklõdõ családi-társadalmi elõnyök és hátrányok a társadalom generációs metszete mentén kiváltképp erõteljesen halmozódnak és sûrûsödnek. A makrostruktúrában új hatásmechanizmusok lépnek mûködésbe. A társadalmi tagoltság immár nem a munkamegosztási pozíció primátusára épül. Minden jel szerint olyan társadalom felé tartunk, amelyben - a letûnt államszocializmussal szemben - a társadalmi szerkezet jellegzetességeit és fõ folyamatait, nem különben az egyének mozgásterét elsõsorban a javak három csoportjának társadalmi eloszlása és birtoklása határozza meg. A piacorientált és a magántulajdonon alapuló gazdaságban a tulajdon visszanyeri struktúraképzõ szerepét, kialakul egy belülrõl is tagolt tulajdonosi osztály, amely a maga elõnyös társadalmi státuszát a kultúra területén is érvényre kívánja juttatni. E folyamat elkezdõdött ugyan, a magántulajdonosi osztály azonban igazából a kialakulás stádiumával jellemezhetõ. Ennélfogva a társadalmi szerkezet fõ jellegzetességeit ma még elsõsorban nem a tulajdonon alapuló különbségek és egyenlõtlenségek szabják meg. E faktor súlya és szerepe azonban gyorsan növekszik, a társadalmi struktúra fõ folyamatait egyre inkább a tulajdonra épülõ tagoltság határozza meg.

Számos jel szerint a mai társadalmi szerkezet alapvetõ jellegzetessége a szellemi tõke strukturális szerepének felértékelõdése. E faktor nem csupán a makroszerkezeti változásokban, hanem az egyének társadalmi esélyeinek alakulásában is meghatározó szerepet tölt be. A rendszerváltozással összefonódó gazdasági, társadalmi folyamatok egyébként is a tudás általános felértékelõdését eredményezhetik. Ez nem csupán a hatalmi viszonyokban és a tulajdon területén érhetõ tetten, hanem a munkamegosztás teljes rendszerében érvényesül. Éppen ezért az ifjúságot egyre kedvezõtlenebbül érinti a közoktatás igen szûkös társadalmi áteresztõ-képessége. Arról van szó, hogy a jó minõségû oktatáshoz már alapfokon is csak a kisebbség tud hozzájutni. Még inkább így van ez a középfokú képzésben, ahol az úgynevezett elitiskolák, vagy a munkapiacon elhelyezkedési esélyt adó szakképzõ intézmények elérhetetlenek a család pótlólagos erõforrásainak mobilizálása nélkül. A valóban konvertálható oktatás tehát egyre inkább olyan társadalmi érték, amihez rendkívül nehezen lehet hozzájutni. Nem nehéz prognosztizálni, hogy a színvonalas oktatás iránti lakossági igények hazánkban is gyors ütemben fognak növekedni, nagyjából olyan mértékben, ahogyan a munkaerõpiacon és a társadalom egyéb szféráiban a tudás és a képzettség kézzelfogható (anyagiakban is kifejezõdõ) módon felértékelõdik. Ebben a szituációban a politika válaszút elé kerül. Az ifjúság érdekeit akkor szolgálná, ha biztosítaná az iskolázási esélyek érezhetõ javulását, más szóval elérhetõvé tenné a tudástõke megszerzését a semmilyen tõkefajtát nem birtokló rétegek számára is. Az elmúlt négy esztendõben azonban az oktatáspolitika nem erre az útra lépett. A közoktatásban nem történtek ugyan drasztikus diszkriminatív lépések, kilátásba helyezték azonban a tandíjrendszert, az úgynevezett szelekciós küszöbök számának növelését, a korai szelekció érvényesítését, miáltal a tehetõsebb rétegek már igen korán sajátos iskolai pályára terelhetik gyermekeiket, miközben az állam a fiatalok nagy tömegeinek a 10 évfolyamra meghosszabbított általános iskola lehetõségét kínálta, azt a látszatot keltve, hogy ezáltal nagy lépés történhet az iskolázási esélyek közelítésében, hiszen az úgynevezett nemzeti alapmûveltséget immár minden fiatal megszerezheti.

Ezzel az elmúlt években favorizált stratégiával szemben a fiatal nemzedék érdekeinek egy olyan megoldás felelne meg, amely a közoktatás valódi expanziójának kibontakoztatásával fonódik egybe. A teljes értékû (érettségivel záruló) középiskolázás lehetõségének kiterjesztésérõl van szó, amely csökkentené nagymérvû lemaradásunkat a nyugati világtól. Ez a fejlesztési stratégia tenné lehetõvé, hogy a társadalmi szerkezetben uralkodó polarizáció ne ölthessen kizárólagos és mindent átható jelleget, s ezáltal lehetne megalapozni, hogy a fiatalok mobilitási és munkapiaci esélyei valamelyest javuljanak.

Könnyû belátni, hogy az oktatás expanziójához az ifjúságnak alapvetõ érdekei fûzõdnek. Ám a mostani gazdasági körülmények közepette az ilyenfajta igények könnyûszerrel elháríthatók a forráshiány emlegetésével. Évek óta az tapasztalható, hogy az elosztásban érvényesülõ preferenciák rendszerében az oktatási ráfordítások ismételten és monoton módon a halasztható teendõk csoportjába sorolódnak, ami éppen olyan súlyos feszültségeket gerjeszthet, mint a munkanélküliség, az infláció vagy a szociális védõháló hiánya.

A helyzet az, hogy a hazai lakosság túlnyomó többsége és maga az ifjúság is feladta a gyors gazdasági felemelkedés reményét. Tudomásul vette a személyes életnívó stagnálását, illetve csökkenését. Nehezen lehetne azonban a társadalommal elfogadtatni, hogy a felnövekvõ nemzedék jelentõs része az igényes iskolázás lehetõségeibõl is kiszorul. Valamiben ugyanis az emberek reménykedni akarnak. Az utódnemzedék jövõje iránti elkötelezettség a társadalmi érvényesüléshez szükséges oktatás elérésével kapcsolódik elsõsorban egybe. Ha az oktatásban való részvétel reménye is szertefoszlik, akkor az alsó rétegekhez tartozók számára tulajdonképpen semmi nem marad, ami a társadalmi integrációhoz kapcsolná õket.

A társadalom generációs metszete mentén régóta fennálló feszültségek halmozódnak. A kérdés az, hogy mindez miként érinti az ifjúság társadalmi közérzetét és magatartását, a társadalomhoz való viszonyát. A következõkben - egy 1994-ben végzett országos reprezentatív felvétel¹ alapján - a makrotársadalmi folyamatok ifjúságot érintõ hatásait és következményeit igyekszünk számba venni.
 

1. A rendszerváltozás generációs fogadtatása

Az ifjúság körében végzett korábbi kutatásaink² alapján tudjuk, hogy a fiatalok túlnyomó többsége a rendszerváltozást elsõsorban a gazdasági hanyatlás megállításának és a jövedelemtermelõ-képesség folyamatos javulásának reményével kapcsolta egybe. Két esztendõvel ezelõtt a mintába vont fiatalok egynegyede még kifejezetten derûlátóan vélekedett a gazdaság állapotáról és a várható fejleményekrõl. Akkortájt a fiatalok mintegy 40 százaléka reménykedett abban, hogy rövidesen az országra köszönt a gazdasági prosperitás idõszaka. A gazdaság további hanyatlására vonatkozó feltételezést a válaszadók alig egyharmada osztotta.

A nemrég befejezett empirikus felvétel ezúttal arról tanúskodik, hogy a fiatal nemzedéket rendkívül megviselték az elmúlt évek növekvõ gazdasági feszültségei, a nehezen elviselhetõ létbizonytalanság, egzisztenciális fenyegetettség, a gazdaság és az életkörülmények megállíthatatlannak tûnõ hanyatlása. Mindezt az ifjúság számokban kifejezve - a következõképpen érzékeli.

1. táblázat
A rendszerváltozás hatása az ország gazdasági helyzetére és az életszínvonalra az ifjúság megítélése szerint (százalékban)

Értékelõ vélemények	Hogyan változott az ország gazdasági helyzete?		Hogyan változott az állampolgárok életszínvonala?
	1992	1994	1992	1994
javult	25,8	6,2	-	2,6
romlott	44,3	79,1	-	91,2
nem változott	29,9	14,7	-	6,2

Külön is figyelmet érdemel a fiatalok közvélekedésének azon jellegzetessége, mely szerint az életszínvonal jóval drasztikusan rosszabbodott az elmúlt években, mint maga a gazdasági helyzet. Mindez önmagában is elégedetlenséget gerjeszthet, hiszen a fiatalok többsége úgy értékeli, hogy az indokoltnál nagyobb mértékben hárították az átalakulás terheit a munkavállalói népességre. A fogyasztás további visszafogása pedig heves reakciókat válthat ki az ifjúság körében is, éppen azért, mert úgy érzékelik, hogy a hatalom már eddig is az indokoltnál nagyobb terhet hárított az állampolgárokra.

Megcsappantak a gazdaság fellendülésébe vetett remények is. Ma már a fiatalok alig több mint egyötöde (26%) bízik abban, hogy belátható távlatban a gazdasági hanyatlás és stagnálás megszûnik. Sõt, a mintába vontak egyharmada további erõteljes gazdasági hanyatlást prognosztizál, csaknem egyötöde pedig a stagnálást tekinti a legvalószínûbb állapotnak. Még inkább pesszimisták a fiatalok az életszínvonal várható alakulását illetõen. Pozitív változást legfeljebb egyötödük remél, viszont a fiatalok csaknem fele további tartós hanyatlásra számít.

A gazdaságra és az életszínvonalra vonatkozó értékelõ vélemények kevéssé szóródnak a szocioökonómiai változók mentén. Mindössze az ifjúság egy rétegében tapasztalható a mintaátlagtól eltérõ értékelés. Nevezetesen a fiatal értelmiségiek az átlagnál kedvezõbben ítélik meg az ország gazdasági helyzetének eddigi és várható alakulását. Természetesen nem arról van szó, hogy az e réteghez tartozók többsége gazdasági prosperitást regisztrálna. A különbség mindössze annyi, hogy az értelmiségi fiatalok körében a minta egészére jellemzõ átlaghoz képest néhány százalékkal magasabb a gazdasági kilátásokat pozitívan megítélõk aránya. Ugyanakkor ez a réteg az életszínvonal eddigi hanyatlását az átlagnál is nagyobb mérvûnek érzékeli, következésképp még kevésbé fogadja el, hogy az életfeltételek drasztikus hanyatlását kizárólag a gazdaság gyenge teljesítménye magyarázza. Ebben a környezetben tehát az úgynevezett túlzott fogyasztás sokat hangoztatott tézise aligha találhat kedvezõ fogadtatásra.

Az ifjúság megítélése szerint az életfeltételek drasztikus és a gazdasági teljesítmény csökkenését is meghaladó mérvû romlása távolról sem azonos mértékben érinti a társadalom különbözõ rétegeit. Az ifjúság határozott képpel rendelkezik a rendszerváltás nyerteseirõl és veszteseirõl. A korábbi dichotóm sémával szemben azonban e kérdésben ma már jóval árnyaltabb felfogás figyelhetõ meg. Amíg két esztendõvel korábban a társadalom tagoltságára vonatkozó felfogást olyan társadalomkép jellemezte, melynek egyik pólusát a hatalmat és a tulajdont birtokló osztályok, a másikat pedig a kékgallérosok alkották, mára ez a felfogás differenciáltabbá vált, s a társadalomkép hierarchizált szerkezetbe illeszkedett.

2. táblázat
Hogyan alakult a társadalmi rétegek helyzete a rendszerváltozás eddigi menetében? (százalékban)

	javult	romlott	nem változott
ifjúság	4,1	82,2	13,7
munkások	1,2	91,1	7,7
parasztok	6,9	82,2	10,9
értelmiségiek	19,8	41,1	39,1
tisztviselõk	36,3	21,5	42,2
kistulajdonosok	30,7	31,1	33,2
vállalkozók	58,2	20,7	21,1
politikusok	84,1	12,6	3,3

Két esztendõvel ezelõtt a fiatalok kizárólag az új politikai elitet tekintették a rendszerváltozás nyertesének. Mosta vállalkozók és a kistulajdonosok, tehát a politikai osztály és az új tõkés-tulajdonos csoport is hasonló megítélés alá esik. A nagy vesztesek változatlanul a társadalom talapzatát alkotó munkások. Az ifjúság elsõsorban az õ helyzetükhöz érzi magát a legközelebb. Változás az is, hogy az értelmiség létfeltételeit most kedvezõtlenebbnek látják, mint az állami szakbürokráciáét. Végeredményben tehát az elmúlt négy esztendõben a társadalmi polarizációt és a réteghelyzetek különbségét egyaránt kifejezõ társadalomkép alakult ki az ifjúság körében, amelynek alapvetõ jellegzetessége változatlanul a társadalmi polarizáció leképezõdése, továbbá annak érzékelése, hogy a középrétegeknek sem sikerült megõrizniük korábbi életnívójukat. Ám a közfelfogás szerint e rétegek helyzete jóval kevésbé romlott, mint a kékgalléros rétegeké, sõt a fiatalok egy része úgy vélekedik, hogy a köztisztviselõi kar, vagy az értelmiség egy nem jelentéktelen részének kifejezetten javult a társadalmi helyzete. Figyelemreméltó és elgondolkodtató azonban, hogy az ifjúság a fiatal generáció élethelyzetét az alsórétegekével azonos módon ítéli meg. Önmagát tehát a rendszerváltozás legnagyobb veszteseinek csoportjába sorolja.

Ami a személyes élethelyzetet illeti, az utóbbi két esztendõ társadalmi folyamatainak hatásai és következményei szembetûnõen átstrukturálták az egyéni státuszok alakulására vonatkozó véleményeket. Míg korábban, két esztendõvel ezelõtt a fiatalok mintegy 52 százaléka a maga helyzetét státusz-stabilitásként jellemezte, tehát sem emelkedést, sem társadalmi süllyedést nem érzékelt, mára ez a helyzet lényegesen módosult, mert a többség a társadalmi változásokat az egyéni létfeltételek folyamatos rosszabbodásaként éli meg. 1994 elején a mintába vont fiatalok többsége úgy vélekedett, hogy az elmúlt négy esztendõ hatására kifejezetten romlottak az egyéni életfeltételek, javulást csupán a kérdezetteknek alig több mint egytizede jelzett. Amíg tehát a rendszerváltozást követõ egy-két évben a fiatalok a maguk helyzetét a státuszukat megõrizni képes társadalmi csoportokéval azonosították, ez az értékelés mára megváltozott, s a többség úgy érzékeli, hogy nem sikerült megõriznie a korábbi élethelyzetet, s életnívójuk az alsó rétegekéhez közelít. Voltaképpen ez az oka annak, hogy a fiatal generáció minden rétege a rendszerváltozás legnagyobb veszteseihez sorolja magát, és saját társadalmi pozícióját a legrosszabb helyzetûnek ítélt kékgalléros osztály életkörülményeivel azonosítja.

A negatív társadalmi közérzület hátterében számos ok és összefüggés húzódik meg. Nem csupán az életszínvonal drasztikus rosszabbodásának szükségképpen negatív hatásairól van szó. Az ifjúságra rászakadt a munkaerõpiaci kiszolgáltatottság érzése, a mobilitási esélyek beszûkültek, az egyén az általa át nem látható folyamatok kiszolgáltatottja. Problémáinak megoldásában legfeljebb a család segítségére számíthat. A fiatal nemzedéket tehát olyan világ veszi körül, amely szembetûnõ közönyt tanúsít a generációs probléma iránt. A fiatal állampolgár a hatalmi-politikai intézményektõl mind ez ideig semmiféle érdekbeszámítást nem remélhetett. Ráadásul olyan társadalmi csoportról van szó, amely képtelennek bizonyult a kollektív cselekvéshez szükséges szervezeti és szimbolikus erõforrások megteremtésére,³ érdekérvényesítõ képessége fejletlen, ilyenformán a politika könnyen megteheti, hogy az ifjúságot érintõ ügyeket folytonosan késõbbre halasztja, vagy egyszerûen diszpreferálja a sajátosan ifjúsági érdekeket. Mindez azt a benyomást kelti a fiatal nemzedékben, hogy instabil, kiszámíthatatlan világ veszi körül, amelyben a gondjaival küzdõ állampolgár magára hagyott, a hatalmi-politikai intézmények pedig elsõsorban vagy kizárólag saját érdekeiket követik. Ez a háttere annak, hogy az ifjúság oly nagymértékben fordul el a társadalom demokratikus intézményeitõl, illetve alapvetõen negatívan ítéli meg teljesítményüket. Valójában sem az országgyûlés, a politikai pártok, a szakszervezetek vagy az egyházak, sem a kormányzati intézmények nem élvezik az ifjúság tömegeinek bizalmát. Az ifjúság tulajdonképpen már felismerte, hogy az egyén csak saját magában és legfeljebb családjában bízhat. Ez a befelé forduló magatartás határozza meg a fiatal nemzedék látásmódját és társadalmi cselekvését.

A lényeg az, hogy a rendszerváltozás folyamatát kísérõ társadalmi hatások és tapasztalatok végül is a rendszer egészére vonatkozó, túlnyomóan negatív ítéletekben összegezõdnek: az ifjúság többsége egyértelmûen negatívan ítéli meg a demokratikus rendszer mûködését és teljesítményét.

3. táblázat
A demokratikus intézmények mûködésére vonatkozó elégedettség-elégedetlenség az ifjúság körében (százalékban)

társadalmi rétegek	egyértelmûen elégedett	túlnyomóan elégedett	túlnyomóan elégedetlen	egyértelmûen elégedetlen
vállalkozók	14,4	25,8	30,6	29,1
menedzserek	9,5	23,8	38,0	28,6
értelmiségiek	7,7	28,7	44,8	18,8
középszintû szellemi alkalmazottak	6,2	23,8	44,2	26,0
szakmunkások	5,3	19,7	41,8	33,2
szakképzetlen munkások	5,0	15,7	49,6	29,7
mezõgazdasági munkások	5,4	29,7	43,3	21,6
mintaátlag	6,6	21,6	43,0	28,8

A helyzet paradox. A kutatási eredményekbõl úgy tûnik, hogy a fiatal nemzedék körében gyökeret eresztett a politikai demokrácia értékrendje, s a legkevésbé talán a demokrácia hiányát tudnák elviselni. Ugyanakkor a hatalmi szervezetek, a politikai pártok és a szakszervezetek, a mostani hatalmi és uralmi gépezet mûködése tömeges méretû elégedetlenséget kelt az ifjúság körében. Szerencsére e pillanatban még nem maga a politikai berendezkedés válik kérdésessé, hiszen a fiatalok úgy vélekednek, hogy a tapasztalt díszfunkciók azzal függenek össze, hogy hazánkban még távolról sem bontokozott ki teljeskörûen a demokrácia. Míg korábban a többség a kibontakozás esélyeit egyértelmûen pozitívan ítélte meg, mára felerõsödtek a kételyek, s megcsappant a demokrácia kiteljesedésébe vetett bizalom.

Mindez arra vet fényt, hogy az új demokrácia identitást generáló képessége fejletlen, ami szorosan összefügg a legitimáció eszközrendszerének állapotával. Nem csupán arról van szó, hogy a konzumálás korábbi színvonalának megvonása, az életfeltételek monoton rosszabbodása önmagában is elfordító hatású. A csalódottság hátterében felfedezhetõ az is, hogy az ifjúságnak a demokratikus társadalmi berendezkedés mûködéséhez fûzött várakozásai sem teljesültek. A többség számára a politika változatlanul távoli világ, olyan zárt terület, ahová csakis a politikából élõknek van szabad bejárása. Igen általánosnak mondható például a közéleti részvétel, a hatalmi döntések állampolgári befolyásolásának igénye. Ugyanakkor a fiatalok a jelzett igény és a realizálás lehetõségei között más korcsoportoknál jóval inkább érzékelik a kétségkívül domináló diszkrepanciát. Rezignációt kelt, hogy az állampolgár ma is távol tartatik a hatalomgyakorlás szférájától. A túlnyomó többség úgy vélekedik, hogy az állampolgárnak - az államszocialista berendezkedés idõszakához hasonlóan - ma sincs semmiféle reális esélye a hatalmi-kormányzati döntések befolyásolására.

Ami mármost magukat a politikai aktorokat illeti, róluk a fiatalok úgy vélekednek, hogy a politikus elsõsorban olyan, fõként partikurális érdekeket követõ személy, aki a demokratikus közéletet az állampolgárok részvételi igényeinek mellõzésével képzeli el. Ez igen általános vélekedés, hiszen a fiatalok mintegy kétharmada elsõsorban ilyen politikusi magatartásokat érzékel. Bárhogyan vélekedjünk is az állampolgári ítélkezés valóságtartalmáról, annyi bizonyos, hogy a közvélekedés igen nagy távolságot, esetenként szakadékot érzékel a hatalom birtokosai és az állampolgárok között. Nyilvánvaló az is, hogy a hatalmi elithez tartozókat az állampolgárok többsége eleve fenntartásokkal szemléli. Mindenekelõtt a bizalom hiánya tûnik leginkább szembe, hiszen igen általánosan elfogadott az ifjúság körében is az a vélekedés, hogy a politikusokban nem szabad megbízni. Hasonlóképp általánosan bevettnek tekinthetõ az a sztereotípia is, mely szerint a politikusok igazából a depolitizált állampolgárt kedvelik, hiszen ez esetben nem kell az alulról érkezõ állampolgári kellemetlenkedéseket elviselniük. Amikor a mostani parlamenti választásokat megelõzõen az iránt érdeklõdtünk, hogy az ismert politikusok közül kiket tartanak a fiatal választók alkalmasnak fontos politikai-közéleti pozíció betöltésére, kitûnt, hogy a hazai politikai elitben nem található egyetlen olyan személyiség sem, akit e választói réteg legalább egyötöde alkalmasnak minõsítene hatalmi funkció ellátására. Egyébként az alkalmassági kritériumok szerint szelektált politikusi ranglistára mindössze 25 személy neve került fel (a politikusok alkalmassági rangsorát a jegyzetekben közöljük).⁴ Mindezt azért idézzük, mert a hazai politikai diskurzus jórészt szemhatáron kívül hagyja a karizmatikus politikai elit hiányának következményeit.

4. táblázat
A demokratikus hatalmi mûködéssel szembeni elégedettségelégedetlenség motívumai (százalékban)

az elégedettség leggyakoribb motívumai		az elégedetlenség leggyakoribb motívumai
1. nem jó, de elfogadható	34,2	1. fejletlen a demokrácia	36,9
2. személyes szabadságjogok érvényesülése	32,3	2. az életkörülmények kedvezõtlenek	17,3
3. a pozitív változások esélye	16,5	3. nagy az egyenlõtlenség	8,4
4. pozitív változások a társadalom minden szférájában	7,9	4. nincs lehetõség a participációra	5,3
5. javuló életkörülmények	6,8	5. nagy a korrupció	5,2
6. többpártrendszer	1,7	6. a hatalmi elit a társadalom fölé kerekedett	3,8
7. szabad választás	0,7	7. minden rosszabb, mint korábban	3,8

Az elégedetlenség motívumai voltaképpen megerõsitik az elmondottakat. Nevezetesen azt, hogy a rendszerváltás következtében kialakult hatalmi és uralmi berendezkedés mind a demokratikus intézmények és mûködésmódok tekintetében, mind pedig a mostani életkörülmények szempontjából nagyon szûkös legitimációs eszközrendszerre épül. Ilyenformán az életkörülmények kedvezõtlen alakulását az új demokrácia hazai intézményesülése kevéssé tudja ellensúlyozni. Hiszen a fiatal választók külön is szóvá teszik, hogy nem látnak lehetõséget a participációra, hogy a politikai elit a társadalom kontrollja fölött áll, a kialakult egyenlõtlenségi viszonyok meghaladják az állampolgárok tûrõképességét, az elharapózott korrupció pedig önmagában is nagymértékben rombolja a demokratikus intézmények iránti bizalmat.

Természetesen a fiatalok körében sem mindenki elégedetlen a demokratikus berendezkedés eddigi mûködésével. Bár a túlnyomó többség negatív folyamatokat érzékel, a fiatal választóknak csaknem egyharmada összességében pozitívan ítéli meg az új demokrácia eddigi mûködését. A pozitív ítéletek hátterét elsõsorban a személyes szabadságjogok garantált érvényesülése motiválja. Ehhez társul további két olyan motívum, amely a társadalom egész rendszerének eddigi változását minden területen pozitívan ítéli meg, továbbá javuló életkörülményeket konstatál. Némiképp meglepõ, hogy maga a többpártrendszer vagy a szabad választás lehetõsége kevéssé motiválja az állampolgárok elégedettségét. Szembetûnõ ugyanakkor, hogy az elégedettség sem épül egyértelmûen pozitív motívumokra, hiszen a második leggyakoribb motívum, hogy a jó és rossz mozzanatok egyaránt jelen vannak és keverednek, továbbá az olyan megszorító értelmezés, hogy mindaz, ami a demokrácia tekintetében történik, nem jó ugyan, de elfogadható, illetve van esély a pozitív változásra. Látható tehát, hogy az elégedettség indítékrendszere meglehetõsen szegényes és egyúttal ellentmondásos. Voltaképpen az elégedettség is elégedetlenséggel keveredik, s a közvélekedés e tekintetben is képlékeny, nem kis részben a pozitív változások reményére épül. Mindezt azért tartjuk kiemelkedõen fontosnak, mert a hazai demokrácia társadalmi beágyazottságának megítélésérõl van szó. Az empirikus ismeretek birtokában errõl összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az ifjúság egyértelmûen igényli ugyan az ország demokratikus társadalmi berendezkedését, ugyanakkor úgy találja, hogy a pluralista társadalmi demokrácia kiépülése hazánkban a kezdeti lépéseknél tart, s e pillanatban a negatív mozzanatok túlsúlya érvényesül.

Érdemes rámutatni arra, hogy mindez semmiképpen nem vezethetõ vissza kizárólag az életkörülmények kedvezõtlen alakulására. Jóllehet az élezõdõ egzisztenciális feszültségek meghatározó módon befolyásolják az állampolgárok társadalmi közérzetét, mégsem állítható, hogy az új társadalom kiépítésének az életszínvonal az egyedüli feszítõ problémája. Figyelembe kell venni, hogy a demokrácia mûködésére vonatkozó állampolgári igények meghiúsulásának következményei önmagukban is delegitimáló erejûek. Ilyenformán kérdéses, hogy vajon a demokratikus hatalmi berendezkedés képes-e mérsékelni az anyagi, elosztási szférában kibontakozó és egyre inkább mélyülõ társadalmi ellentmondások dezintegráló hatásait és következményeit.
 

2. Elképzelések a társadalmi és a személyes jövõrõl

Vajon miként vélekedik a rendszerválság és rendszerváltás nemzedéke a személyes és a társadalmi jövõrõl? A hétköznapok nem éppen kedvezõ tapasztalatai hagytak-e még esélyt és reményt az optimizmusra, avagy a társadalmi tapasztalás hatására immár sztereotípiává rögzült a jövõt hordozó nemzedék körében is a pesszimizmus és az apátia? Nem kevésbé izgalmas kérdés az sem, hogy a személyes jövõre vonatkozó elképzelések tisztán individuális megfontolásokra épülnek-e, avagy a jövõremények a társadalom válságállapotának meghaladásával, az emelkedõ ország képzetével fonódnak egybe.

Elsõként vegyük szemügyre, miként ítéli meg a fiatal nemzedék az ország jövõjét, a gazdasági-társadalmi felemelkedés esélyeit.

5. táblázat
Az ország jövõjének megítélése a fiatal nemzedék körében (százalékos megoszlás)

egyértelmûen negatív	4,7
túlnyomóan negatív	17,4
részben pozitív, részben negatív	51,0
túlnyomóan pozitív	24,0
egyértelmûen pozitív	2,9
	100,0

Az adatokból kirajzolódó kép instabil, világos jövõkép nélküli társadalom állampolgárainak orientációs zavarait tükrözi. Jóllehet a fiatalok egyötödének társadalmi jövõképét a szélsõséges pesszimizmus jellemzi, hiszen alapjában kilátástalannak ítélik az ország felemelkedését, a többség e pillanatban még remények és kétségek között vergõdik. Egy instabil, koherens jövõképpel nem rendelkezõ társadalomban a jórészt atomizált egyének jövõképének leginkább pregnáns vonása szükségképpen az optimista várakozások és kilátástalanság érzésének szinte elválaszthatatlan egybekapcsolódása. A fiatal nemzedék nem adhatja fel a pozitív társadalmi változások reményét. Ugyanakkor nincs számára semmi kézzelfogható bizonyosság afelõl, hogy valójában mit hozhat a múló idõ, s egyáltalán az általa kívánt társadalom felé tartunk-e. Ennélfogva a többség sem nem egyértelmûen pesszimista, sem nem optimista, hanem a bizakodás és kétség végleteiben éli meg a társadalmi változásokat. Az optimizmust - miként a kutatási eredményekbõl kitûnik - sok esetben elsõsorban az élteti, hogy a mostani társadalmi állapotoknál csakis kedvezõbb következhet. A kutatásban az tapasztalható, hogy a pozitív jövõ-várakozások elsõsorban nem empirikus folyamatokhoz, jól körülvonalazható társadalmi tendenciákhoz, hanem a puszta és gyakorta fedezet nélküli reménykedéshez kötõdnek. Voltaképpen nincs az optimizmusnak a fiatalok által is felismert tárgyi alapja, ilyenformán a jövõremény elsõsorban a hit által motivált magatartásnak tûnik.

6. táblázat
Az ország jövõjére vonatkozó várakozások motívumai az ifjúság egyes rétegei körben (százalékban)

motívumok	vállal- kozók	mene- dzserek	értelmi- ségiek	szellemi. alkalm.	szakmun- kások	szakkép- zetlen fizikai munk.	minta- átlag
bizakodás általában, a puszta reménykedés szintjén	57,1	40,0	33,3	48,2	49,3	48,6	45,7
bizakodás a gazdasági növekedésben	11,9	20,0	33,2	20,0	15,9	15,7	18,6
bizakodás egy új kormányban	4,8	0,0	7,9	12,7	10,1	15,7	10,6
a rosszra jónak kell jönnie	4,8	0,0	4,8	4,5	4,3	7,1	5,0
bizakodás a munkanélküliség megszûnésében	4,7	20,0	7,9	1,8	1,4	2,9	3,8
bizakodás a kormány bölcsességében	2,4	0,0	1,6	2,7	3,6	4,3	3,2
bizakodás az emberek szorgalmában	2,4	0,0	4,8	1,8	0,0	0,0	1,8
bizakodás az életszínvonal javulásában	0,0	0,0	1,6	1,8	5,1	0,0	3,0
egyéb, ismeretlen	12,0	20,0	4,8	6,4	10,1	5,7	8,4
	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Miként a közölt adatokból látható, az ifjúság szinte minden rétegének a társadalmi jövõhöz fûzõdõ aspirációit az jellemzi, hogy az elvont reménykedés szintjén jelenik meg. A vizsgálat mindössze egyetlen olyan ifjúsági réteget talált, ahol a pozitív változásokban reménykedõk legnagyobb csoportja konkrét motívumot nevezett meg. Nevezetesen a fiatal értelmiségiekrõl van szó, akik a pozitív változásokat elsõsorban az ország gazdasági felemelkedésének reményével kapcsolják egybe. Ez a motívum ugyan valamennyi ifjúsági rétegnél szerepel, kiemelkedõen magas, a mintaátlagot jelentõsen meghaladó mértékben azonban kizárólag az értelmiségi rétegnél fordul elõ. Meglepõ, hogy a vállalkozók vagy a menedzserek a maguk pozitív társadalmi várakozásait jóval kevésbé kapcsolják össze a gazdasági reálfolyamatokkal, mint a fiatal értelmiség. Az viszont nem meglepõ, hogy a parlamenti választásokat néhány hónappal megelõzõ országos reprezentatív felvételben a fiatalok mintegy egy tizede, a kékgallérosok és a szellemi alkalmazottak ennél jóval nagyobb aránya az ország gazdasági felemelkedését a kormányváltással kapcsolta egybe. Ez a motívum egyúttal arra utal, hogy az ország gazdaságtársadalmi modernizálásában a fiatalok kitüntetett szerepet tulajdonítanak a politikai elitnek, s egyúttal úgy vélekednek, hogy a pozitív változások reményét egy új kormányzati elit mûködése alapozhatja meg. Ezeket a reményeket nyilvánvalóan nem lesz könnyû az új kormányzatnak igazolnia.

Mérsékelt a fiatalok bizakodása a munkanélküliség megszûnésében vagy enyhülésében, mindössze egy csoport, a menedzserek rétege vélekedik úgy, hogy a munkanélküliség jelentõs csökkenése a közeli jövõ pozitív fejleményeként várható. Az ifjúság egy része a letûnt kormányzat bölcsességében is bizakodott, ilyen attitûdöt elsõsorban a vállalkozók és a kékgallérosok körében fedeztünk fel. Meglepõ ugyanakkor, hogy a némely politológus és közgazda által oly sokat emlegetett erõforrás-tartalék, nevezetesen az állampolgárok szorgalma és találékonysága nagyon kevéssé ragadta meg a fiatal nemzedéket akkor, amikor az ország jövõbeni felemelkedésérõl gondolkodott. Némiképp meglepõ az is, hogy az életszínvonal javulásában igazából azok sem nagyon reménykednek, akik az ország kilátásait éppen a gazdasági fejlõdéssel összefüggésben ítélik meg pozitívan. A fiatal értelmiségieknek például kevesebb mint két százaléka bizakodik az életszínvonal érezhetõ javulásában. A vállalkozók és a menedzserek körében viszont az életszínvonal általános növekedéséhez semmiféle reményeket nem fûznek, de hasonló felfogás jellemzi a szakképzetlen fizikai munkások csoportját is. A leginkább bizakodók a fiatal szakmunkások, akik a mintaátlagot meghaladó mértékben bíznak abban, hogy az életkörülmények javulása várható.

Az ország jövõjére vonatkozó pesszimisztikus vélekedések elsõsorban három motívumra épülnek. A borúlátóan vélekedõk többsége az életkörülmények, az életszínvonal további csökkenését prognosztizálja. Mindez - felfogásuk szerint - részben összekapcsolódik az ország gazdasági helyzetének romlásával. Ám az életszínvonal további csökkenését prognosztizálóknak csak mintegy fele vélekedik úgy, hogy az életkörülmények romlása az ország gazdasági helyzetének hanyatlása miatt következik be. Itt ismételten megerõsödik az a már korábban is diagnosztizált közvélekedés, mely szerint az életkörülmények rosszabbodása hazánkban meghaladja a gazdasági hanyatlás ütemét és mértékét. A kutatás alapján úgy tûnik, hogy ez a vélekedés immár a beállítódás szintjén rögzült.

Nem állítható, hogy az ifjúság a személyes élethelyzet várható alakulását szignifikánsan optimistábban ítéli meg, mint az ország jövõbeni helyzetét. Az ifjúság egészének várakozásait reprezentáló adatok a következõképpen festenek.

7. táblázat
A fiatalok véleménye a személyes élethelyzet várható alakulásáról (százalékban)

társadalmi csoportok	javul	nem változik	romlik	összesen
vállalkozók	43,5	24,2	32,3	100,0
menedzserek	45,0	40,0	15,0	100,0
értelmiségiek	43,2	37,0	19,8	100,0
szakmunkások	27,1	43,1	29,8	100,0
szakképzetlen munkások	21,4	36,5	42,2	100,0
mezõgazdasági munkások	38,5	28,2	33,3	100,0
mintaátlag	31,2	37,2	31,6	100,0

A legnagyobb csoport a stagnálást valószínûsíti, a pozitív, illetve negatív véleményekkel számolók aránya lényegében megegyezõ. Az általános képet fõként az iskolázottsági szint különbségei differenciálják. Az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen fiatalok szembetûnõen pesszimisták, és alig egytizedük számit a személyes életkörülmények bárminemû javulására. Ezzel szemben a felsõfokú képzettséggel rendelkezõk csaknem fele optimistán ítéli meg a személyes jövõ alakulását. Hasonló jellegû szóródást tapasztalunk a társadalmi rétegzõdés mentén is. A vállalkozók, továbbá a menedzserek csoportjához tartozó fiatalok jóval optimistábbak, mint a szakmunkások vagy a szakképzetlen fizikai munkát végzõk. Nem található azonban a fiatal generáció körében egyetlen olyan csoport sem, amely a maga életfeltételeinek távlatos változását túlnyomóan pozitívan ítélné meg. Végeredményben tehát az ifjúság jövõképére a mérsékelten pesszimista beállítódás a leginkább jellemzõ. Az egyes ifjúsági rétegek között fõként a mérsékelten pesszimista és egyértelmûen borúlátó csoportok méreteiben mutatkoznak különbségek.⁵
 

3. Társadalomkép, politikai értékek és orientációk

A kutatás választ keresett arra a kérdésre, miként képzelik el a fiatalok a rendszerváltozás folyamatában élõ ország kívánatos jövõjét, a számukra vonzó társadalmi berendezkedést. A nyugati minta vonzereje kétségtelen. A mintába vont fiatalok többsége (57%-a) egyértelmûen nyugati típusú berendezkedést akar. Ám a fiatal nemzedék egy további jelentõs csoportja - mintegy egyharmada - csupán vonakodva fogadja el a magántulajdonon alapuló piacgazdaság perspektíváját, és számos kételyt fejez ki a nyugat-európaihoz hasonló út célszerûségét illetõen. Miután más alternatíva, mint az úgynevezett westernizáció nemigen kínálkozik, a nyugati típusú modell kategorikus elutasítása csupán a fiatalok néhhány százalékát (7%) jellemzi.

8. táblázat
A westernizáció fogadtatása az ifjúság egyes rétegei körében (százalékban)

társadalmi csoportok	egyértelmûen pozitív	fenntartásokkal pozitív	túlnyomóan negatív	egyértelmûen negatív
vállalkozók	66,2	27,7	4,6	1,5
menedzserek, technokraták	57,1	38,1	4,8	0,0
értelmiségiek	40,0	49,4	7,1	3,5
középszintû szellemi alkalmazottak	59,9	32,1	6,4	1,6
szakmunkások	59,0	35,2	5,1	0,7
szakképzetlen munkások	56,4	33,3	6,2	4,1
mezõgazdasági munkások	61,9	33,3	4,8	0,0
mintaátlag	57,8	34,8	5,7	1,8

Ilyenformán leszögezhetjük, hogy a fiatal nemzedék abszolút többsége belátja ugyan a nyugati típusú gazdasági, társadalmi berendezkedés célszerûségét vagy kényszerûségét és ezért a westernizációs fejlõdés gondolatát nem utasítja el, ám nem állítható, hogy szubjektíve is azonosulna a kapitalista társadalmi berendezkedéssel. Az averziók elsõsorban a szocioökonómiai státusz mentén sûrûsödnek: Amíg az osztályidentifikácib szerint a felsõ közép- és felsõ osztályhoz tartozók osztatlan hívei a nyugati típusú berendezkedés meghonosításának, addig az önbesorolásuk alapján a munkásosztályhoz tartozók több mint egytizede kategorikusan elutasítja, további egyötöde pedig túlnyomóan fenntartásokkal fogadja a kapitalizmus perspektíváját. A nyugati típusú modernizációhoz való viszonyt az életkorhoz tapadó szocializációs különbségek is differenciálják. A mintában szereplõ legfiatalabb korosztályok (18-24 évesek) jóval egyértelmûbben preferálják a nyugati típusú fejlõdést, mint azok a fiatalok (25-35 évesek), akiknek gyermek- és ifjúkori szocializációja és társadalmi tapasztalata a hetvenes évekhez kötõdött.

A kutatás tapasztalatai szerint az ifjúságot rendkívül intenzíven foglalkoztatja az a kérdés, hogy a tõkés gazdaság kialakítása mennyiben vezethet el az ország mostani gazdasági problémáinak feloldásához. E kérdésben a fiatal nemzedék felfogása még inkább differenciált, mint a westernizáció tekintetében. Az egyik pólust azok alkotják, akik egyértelmûen úgy vélekednek, hogy az ország tulajdonviszonyainak gyökeres átalakulása és a piacgazdaság kiépülése a gazdasági felemelkedés nélkülözhetetlen feltétele, és egyúttal biztosítéka. E magabiztos optimizmus azonban távolról sem uralkodó az ifjúság körében. Egyfelõl létezik egy másik véglet, amelyet a fiatalok mintegy egyötöde képvisel. Ezek többsége nem utasítja el ugyan a nyugatihoz hasonló társadalmi berendezkedést és semmiképpen nem valamiféle szocializmust vágyik vissza, de a rendszerváltozás eddigi hazai tapasztalatai és egyéb megfontolások alapján is alapvetõen pesszimistán ítéli meg a hazai kapitalizmus várható gazdasági teljesítményét, még inkább feltételezett társadalmi hatásait és következményeit. Végül az ifjúság csaknem fele mérsékelten bizakodó. Nem tekinti bizonyosnak, ám eleve nem is zárja ki, hogy a kialakuló kapitalista szerkezet a magyar társadalom mostani gazdasági eredetû feszültségeinek oldódását eredményezheti.

9. táblázat
Mennyiben vezethet a tõkés gazdaság kialakítása az ország gazdasági problémáinak megoldásához? (százalékban)

társadalmi csoportok	teljes mértékben	feltehetõen igen	feltehetõen nem	egyáltalán nem
vállalkozók	44,4	38,1	14,3	3,2
menedzserek, technokraták	33,3	52,4	14,0	0,0
értelmiségiek	28,3	55,0	12,5	8,8
középszintû szellemi alkalmazottak	30,1	48,3	15,3	6,3
szakmunkások	28,9	50,4	14,9	5,8
szakképzetlen munkások	35,1	39,9	17,9	7,1
mezõgazdasági munkások	38,9	36,1	22,2	2,3
mintaátlag	31,7	46,6	15,8	5,7

Mindenesetre a kutatás nem talált az ifjúság körében egyetlen olyan csoportot sem, amelynek többsége egyértelmûen pozitívan ítélné meg az ország kapitalista átalakulásának várható gazdasági-társadalmi következményeit. Ez nem azt jelzi, hogy az ifjúság eleve szemben áll az ország kapitalista átalakításával, s valaminõ állami tulajdonra épülõ társadalmi berendezkedést látna szívesebben. Sokkal inkább pragmatista-racionalista megfontolások dominanciájáról van szó, nevezetesen arról, hogy manapság mindenféle jövõ bizonytalan és jórészt kiszámíthatatlan, indokolt tehát a tulajdonszerkezet változásait is visszafogottan és szkepszisbe hajlóan kezelni. E magatartás célszerûségét erõsítik a köznapi tapasztalatok is, hiszen az ország kapitalizálódásának eddigi folyamata alig produkált olyan - az állampolgárok által is jól belátható - kedvezõ tapasztalatokat, amelyekre megalapozott köznapi remények épülhetnének.

Nem véletlen hát, hogy a fiatal nemzedéket meglehetõsen intenzíven foglalkoztatja az a kérdés, hogy az ország tulajdonszerkezetének és társadalmi berendezkedésének átalakítása milyen elvekhez és megfontolásokhoz igazodjék. E kérdéskörbe tartozik a sajátosan magyar út, az úgynevezett harmadik út lehetõségének latolgatása. Talán meglepõ, hogy ez a kérdés mennyire erõteljesen foglalkoztatja az ifjúságot, hiszen a politizáló értelmiségi elitcsoportok nyilvános diskurzusaiban e témakört - sokféle megfontolás alapján - rendszerint elkerülik. Ezért hat a meglepetés erejével az a felfedezés, hogy a fiatal nemzedék szinte minden szocioökonómiai csoportja határozott véleményt képvisel ebben a kérdésben. A mostani kutatás alapján elsõsorban az regisztrálható, hogy a sajátosan magyar fejlõdés eszméje jórészt pozitív fogadtatásra talál a fiatal nemzedék körében. Meglehetõsen általánosan elfogadott az a vélemény, hogy az országnak valamilyen sajátos magyar utat kell találnia a felemelkedéshez.

10. táblázat
Mennyire elfogadott a sajátosan magyar út gondolatköre az ifjúság egyes csoportjaiban? (százalékban)

társadalmi csoportok	egyértelmûen elfogadott	túlnyomóan elfogadott	túlnyomóan elutasított	egyértelmûen elutasított
vállalkozók	40,6	29,7	18,8	10,9
menedzserek, technokraták	47,6	42,9	9,5	0,0
értelmiségiek	47,1	31,0	18,4	3,4
középszintû szellemi alkalmazottak	46,4	26,3	19,6	7,8
szakmunkások	50,8	30,5	12,0	6,8
szakképzetlen munkások	57,4	26,6	8,5	7,4
mezõgazdasági munkások	42,5	42,5	15,0	0,0
mintaátlag	48,9	29,6	14,6	6,9

Miként az adatok tükrözik, a sajátos a nemzeti út víziója erõsen vonzza, s egyszersmind határozottan tagolja az ifjúságot. A fiatalok mintegy kétötöde, illetve fele számára ez az alternatíva az igazán vonzó, közel kétharmadnyian, néhány réteg esetében ennél jóval többen bizonyos fenntartások ellenére is alapvetõen szimpatizálnak a nemzeti külön út gondolatával, míg a fiatalok egyötöde túlnyomóan vagy egyértelmûen elzárkózik ettõl az eszmétõl. A jórészt extenzív technikákra épülõ kutatás nem teszi lehetõvé a vélemények hátterének közelebbi megismerését. Ennélfogva jelenleg nem alakíthatunk ki empirikusan is megalapozott képet arról, hogy a nemzeti út esetében múlékony vélekedésrõl, avagy a fiatalok társadalmi orientációit tartósan befolyásoló beállítódásokról van-e szó. Az utóbbi feltételezést erõsíti, hogy a kutatás más összefüggésben is rábukkant a nemzeti dimenzió erõteljes orientáló szerepére. Mindenekelõtt azt a teljesen általános és a sajátos út magyar eszméjével egyértelmûen konzisztens igényt említjük, mely szerint a privatizációban a nemzeti elvet meghatározó módon kell érvényesíteni. Ezt a felfogást a mintába vont fiatalok csupán 5 százaléka utasította el, míg közel kétharmaduk teljes azonosulást fejezett ki. Mindezt kiegészíti és egyúttal további mozzanattal gazdagítja a kutatásnak az a tapasztalata, hogy a fiatalok felfogása szerint a gazdaságban és a politikában egyaránt az eddiginél nagyobb befolyáshoz kell juttatni a nemzeti érzelmû embereket. Az e kérdésrõl alkotott vélemények szóródását mutatja be a 11. táblázat.

11. táblázat
Mennyiben osztja azt a felfogást, hogy a gazdaságban és a politikában nagyobb befolyáshoz kellene juttatni a nemzeti érzelmû embereket? (százalékban)

társadalmi csoportok	teljes mértékben	alapvetõen igen	túlnyomóan nem	egyáltalán nem	ambivalens
vállalkozók	7,5	16,4	17,9	20,9	37,3
menedzserek, technokraták	9,1	0,0	27,3	27,3	36,4
értelmiségiek	2,3	14,9	23,0	26,4	33,3
középszintû szellemi szakalkalmazottak	11,5	9,9	14,8	25,8	37,9
szakmunkások	13,4	23,8	12,6	19,9	30,3
szakképzetlen munkások	27,3	15,3	12,6	13,7	31,1
mezõgazdasági munkások	21,1	18,4	15,8	15,8	28,9
mintaátlag	13,9	16,8	15,9	20,8	32,7

A közölt adatok arra engednek következtetni, hogy az ifjúság egy részének orientációiba a nemzeteszme szélsõséges változata is beépült. Ugyanis a fiatalok egyharmada nem találna kivetnivalót az olyan politikában sem, amely a nemzeti érzelmek intenzitása szerint preferálja vagy diszpreferálja az állampolgárokat. Ezt a felfogást a fiatalok jó egyharmada kategorikusan elutasítja ugyan, ám nem maradhat szemhatáron kívül, hogy legalább ilyen mérvû a kérdésben tanúsított ambivalencia. Szembetûnõek a társadalmi tagoltság mentén mutatkozó különbségek is, fõként az, hogy a kékgallérosok jóval fogékonyabbak a nemzeti érzelmek szubjektív megítélésén nyugvó megkülönböztetésre, mint a vállalkozók, a menedzserek vagy a fiatal szakértelmiség, habár a kutatás tapasztalatai alapján egyértelmûen úgy tûnik, hogy a szóban forgó etnikai szelekciós elvek az említett rétegek körében is bizonyos visszhangra találnak.

Ilyenformán némiképp árnyaltabban fogalmazhatjuk meg, hogy az ifjúság voltaképpen milyen rendszerváltást és társadalmi berendezkedést akar. Ennek egyik el nem hanyagolható kritériuma az az igény, hogy a tulajdon és a tõke nemzeti keretben maradjon. Voltaképpen egy nemzeti alapon mûködõ, mondhatnánk nemzeti kapitalista jóléti társadalom igényérõl van szó. Ezt az orientációs mintát további mozzanatok egészítik ki és színezik. Az egyik ilyen mozzanat a magántulajdon dominanciájától való idegenkedés. A megkérdezett fiataloknak csaknem egyharmada (31%) ellenérzésekkel fogadja a magántulajdon dominanciájára épülõ társadalom gondolatát, tehát azt az elvet, hogy a rendszerváltozás menetében a gazdaságot a magántulajdon dominanciájára kell építeni. Ezzel a gondolattal a mintába vont fiataloknak mindössze kétötöde azonosul.

12. táblázat
Mennyiben osztja az ifjúság azt a felfogást, hogy a magyar gazdaságban a magántulajdon legyen az uralkodó forma? (százalékban)

társadalmi csoportok	teljes mértékben	alapvetõen igen	túlnyomóan nem	egyáltalán nem	ambivalens
vállalkozók	19,4	25,4	9,0	7,5	38,8
menedzserek, technokraták	4,8	38,1	9,5	9,5	38,1
értelmiségiek	14,1	20,0	16,5	16,5	32,9
középszintû szellemi szakalkalmazottak	10,9	26,1	11,4	13,6	38,0
szakmunkások	11,6	22,0	14,2	8,2	44,0
szakképzetlen munkások	21,0	17,2	10,8	14,5	36,6
mezõgazdasági munkások	19,5	14,6	12,2	9,8	43,9
mintaátlag	14,9	21,8	13,1	11,4	38,8

A tulajdonszerkezetre vonatkozó vélemények erõteljes szóródása és a tapasztalt nagymérvû ambivalencia arra enged következtetni, hogy ebben a kérdésben az ifjúság jelentõs része nehezen orientálódik. Ezt elsõsorban a nagyszámú ambivalens vélemény tükrözi. Másfelõl a személyes véleményt formálók többségének felfogása inkoherens, hiszen a nyugati típusú társadalmi berendezkedés, amit az ifjúság többsége vonzó alternatívaként elfogad, nyilvánvalóan elképzelhetetlen a magántulajdon dominanciája nélkül. Tulajdonképpen csak azok a vélemények koherensek, amelyek a magántulajdon túlsúlyát és a tõkés gazdaságot egyaránt elutasítják. Ezek aránya sem lebecsülendõ, hiszen a mintában szereplõk 20 százalékáról van szó.

E kérdés kapcsán végeredményben arra következtethetünk, hogy a fiatal nemzedékhez tartozók szinte teljes köre nyugati típusú, tehát jóléti társadalomban gondolkodik, ám az ifjúság jelentõs része úgy vélekedik, hogy e kívánatos társadalmi állapot elérhetõ a magántulajdonra épülõ gazdaság keretein kívül is. Tehát jóléti társadalmat akar, de kapitalisták nélkül. Ha pedig a kapitalizálódás semmiképpen nem kerülhetõ el, akkor a tõke elsõsorban nemzeti tegyen. Ezért igényli a nemzeti elv konzekvens érvényesítését a privatizációban, a gazdasági és társadalmi pozíciók elosztásában. Végül az ifjúság mintegy egyharmada olyan gazdasági modernizáció híve, amelyben a piacgazdaság törvényszerûségei lehetõleg akadálytalanul jutnak érvényre, s nemzeti, ideológiai megfontolások nem befolyásolják sem a tulajdonszerzést, sem a gazdasági-társadalmi pozíciók elérésének lehetõségét.

Miként látható, az ifjúságnak a társadalom kívánatos berendezkedésére vonatkozó elképzelései erõteljesen differenciáltak és ellentmondásosak. A nézetek és törekvések szinte teljes homogenitása voltaképpen egyetlen alapvetõ kérdésben figyelhetõ meg. Nevezetesen: a demokratikus jóléti társadalom elérése az ifjúság valamennyi csoportjának alapvetõ igénye. Az ifjúság által elképzelt társadalmi berendezkedésnek a következõ elvárásoknak kellene megfelelnie.

13. táblázat
Az ifjúság társadalmi elvárásainak rangsora

	indexpontok
1. nyugodt, kiegyensúlyozott életfeltételek mindenki számára	99
2. a tanulás és szakmaszerzés garantált lehetõsége	99
3. véleményszabadság	98
4. általános munkalehetõség	95
5. a magánélet szabadsága, államtalanítása	90
6. egyenlõség (egyenlõ esélyek)	83
7. mérsékelt anyagi-jövedelmi különbségek	75
8. a participáció, állampolgári részvétel lehetõsége	67

Könnyen belátható, hogy az ifjúság számára valóban vonzó társadalmi berendezkedés és a mai magyar társadalom legfeljebb a véleményszabadság dimenziójában közelít egymáshoz. A tartós társadalmi feszültségek forrása manapság éppen az, hogy az ifjúság a jelenlegi hatalmi-uralmi szerkezetet, egyáltalán a mûködõ rendszert messzemenõen e kritériumok alapján ítéli meg. Nem az elvárások teljes körû és azonnali megvalósulását kéri ugyan számon, azt azonban nem fogadja el, hogy a társadalomban immár tartósan - lényegében a rendszerváltozás egész eddigi menetében - a társadalmi elvárásokat keresztezõ tendenciák túlsúlya érvényesül. Az általános és egyre növekvõ elégedetlenségnek voltaképpen ez a mélyebb oka és háttere. Ráadásul nem csupán az életfeltételek kedvezõtlen alakulása feszültségnövelõ, hiszen az ifjúság a demokrácia mostani mûködésével is elégedetlen. A konfliktuskeltõ probléma gyökere tehát kettõs természetû. Az állampolgárok által olyannyira óhajtott jóléti állam nincs elérhetõ közelségben, miközben a politikai demokrácia intézményrendszere sem mûködik az állampolgári elvárásokat kielégítõ módon. Ilyenformán jórészt képtelen arra, hogy az anyagi legitimációk hiányát számottevõen enyhítse. Persze feltehetõ, hogy önmagában bármily kiválóan mûködne is a képviseleti demokrácia intézményrendszere, igazából mégsem gyarapítaná számottevõen a rendszer és a politikai elit legitimációját, már csak azért sem, mert a politikai demokrácia nálunk is becses érték ugyan, de a demokratikus intézményrendszer mûködését az állampolgár akkor tekinti kielégítõnek, ha a demokratikus hatalomgyakorlás növekvõ jólétet, létbiztonságot eredményez. Ilyen tapasztalatai az állampolgároknak nyilvánvalóan nem lehetnek, ennélfogva lépten-nyomon találkozhatunk a hatalmi intézmények elmarasztalásával, s a folyamatosan tapasztalt rendkívül alacsony presztízsük a mostani helyzet jórészt elháríthatatlan kísérõjelensége.

Az ifjúság által nagyra becsült értékek és vonzó jövõvíziók szerkezete fényt vet arra is, hogy miért oly hatástalanok ebben a közegben az integratív céllal terjesztett pártideológiák, politikai eszmék. A fiatal nemzedék ugyanis semmiféle jelét nem adja annak, hogy különbözõ pártideológiákat akarna diadalra segíteni. Nem csupán arról van szó, hogy körükben a pragmatikus törekvések túlsúlya érvényesül. Hiszen az ifjúság nem közömbös az értékek, a társadalmi jövõképek iránt. A kutatás is azt bizonyítja, hogy van víziója arról, milyen társadalmi berendezkedést szeretne. Igazából tehát nem a jövõkép hiánya az alapvetõ probléma, hanem a kívánatos társadalmi állapothoz vezetõ út kérdéses. A pártoktól, a politikai elittõl éppen ezért elsõsorban azt várná el, hogy a jövõbe vezetõ út kérdéseire adjanak választ. Az ifjúság mindenekelõtt arra kíváncsi, hogy a politikai aktorok miképpen kívánják megfékezni az életfeltételek monoton romlását elõidézõ gazdasági hanyatlást, hogyan juthatunk el olyan társadalmi szituációhoz, amelyben lehetõvé válik az olyan elementáris állampolgári törekvések realizálása, mint az iskolázáshoz, a munkapiaci pozíciót javító szakképzettséghez való hozzájutás, miként lehetne megfékezni a mindent átszövõ korrupciót és meghaladni a mostani instabil társadalmi állapotokat. A fenti kérésekre a válasz egyelõre várat magára.

A hatalmi elitnek nincs könnyû dolga az ifjúsággal. A nehézségek nem csupán az életfeltételek drasztikus romlásának következményei. Arról van szó, hogy a fiatal nemzedékkel talán minden más társadalmi csoportnál nehezebb elfogadtatni, hogy a jóléti társadalomban a kapitalista érdekek primátusának feltétlen érvényesítésével lehetséges eljutni. A fiatal nemzedék nem tekinti sorsszerûnek, hogy a rendszerváltás olyan társadalmi állapotokat jelent, amikor az átalakulás minden hozama a magánelsajátítás szférájában jelenik meg, miközben a társadalom nagy részének növekvõ terheket kell viselnie. Az ifjúság társadalmi státusza egyszeri és megismételhetetlen. Akinek nem jut megfelelõ iskola, lakás és munkahely, aki képtelen önálló egzisztenciát teremteni, annak a távoli jövõbe vetített ígéret vajmi kevés vigasz. Voltaképpen ez a valóságos oka és háttere az ifjúság növekvõ kiábrándulásának és elkeseredésének, de annak a látszólagos közönynek is, amit a kollektív politikai cselekvõk iránt tanúsít.

A fiatal nemzedék mindmáig türelmesen viseli a reá zúduló társadalmi megpróbáltatásokat. Kollektíve nem lázad, legfeljebb az ország elhagyásának gondolatával foglalkozik, miközben azt is tudja, hogy jobb helyzetbe ezáltal sem kerülhet. Így hát némán és visszafogottan várakozik. Még nem adta fel a reményt, hogy az új politikai elit mégiscsak talál valamilyen, az ifjúság számára is kecsegtetõ kiutat, vagy legalább a megpróbáltatások további vállalásának értelmet adó, hihetõ programot mutat fel. A kérdés immár az ifjúság körében is az, hogy kitarthat-e a türelem addig, amíg igazán felsejlik az alagút vége. A jövõ ugyanis - akárcsak a közeli jövõ is az ifjúság számára is kifürkészhetetlen. Manapság arról értesül, hogy a társadalmat ismételten önmegtartóztatásra, további áldozatvállalásra szólítják fel. Csakhogy a mai fiatal nemzedék eleddig mást sem tapasztalt, mint a folytonos áldozathozatal igényének monoton ismételgetését. Holott az eddigi áldozatvállalás semmi mást nem hozott, mint az áldozatkérés újabb hullámát. Eközben a hatalmi elit is egyre inkább egérfogóba került. Egyre nehezebb kisiklania a mind türelmetlenebbül felhangzó kérdés elõl: merre tart az ország és fõként hova érkezik, ha azon az úton halad, amit a hatalmi-kormányzó elitek kijelölnek. Az ifjúság körében pedig egyre inkább nõ a gyanú: lehetséges, hogy a hatalmi elitnek nincs is olyan válasza ezekre a kérdésekre, amelyek a rendszerváltozás eddigi kárvallottai - köztük az ifjúság körében is valamelyes megnyugvást és bizakodást kelthetnének? E gyanú immár bizonyossággá érik.
 

Jegyzetek

1. Az MTA Politikai Tudományok Intézete 1994 elején végzett 1100 fõre kiterjedõ országos reprezentatív felvétele a 18-35 éves korosztályokat nemek, települések, iskolázottság és foglalkozási csoportok szerint reprezentálja.

2. Lásd Gazsó Ferenc: Nemzedéki helyzetek a rendszerváltásban. Ezredforduló Alapítvány, Budapest,1992. Gazsó Ferenc-Stumpf István (szerk.) Rendszerváltás és ifjúság. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest 1992.

3. Manapság száznál több ifjúsági szervezet mûködik hazánkban. Az ifjúsági szervezetek azonban nem élveznek tömegtámogatást. A rendelkezésre álló reprezentatív felvételek alapján a fiataloknak nem egészen 3 százaléka tagja valamilyen ifjúsági szervezetnek.

4. A politikusok alkalmassági rangsora a kormányzati szerepkövetelmények szempontjából 1994 tavaszán a következõképpen festett (százalékban):

1. Orbán Viktor	14,6
2. Horn Gyula	11,4
3. Palotás János	10,8
4. Fodor Gábor	9,8
5. Göncz Árpád	7,8
6. Németh Miklós	2,6
7. Petõ Iván	2,3
8. Torgyán József	2,2
9. Kuncze Gábor	1,7
10. Király Zoltán	1,7

5. A kutatás igyekezett választ keresni arra a kérdésre is, hogy a közeli évek kilátásainak túlnyomóan pesszimista megítélése csupán a mostani válságszituációhoz kötött életérzés-e, avagy a fiatal nemzedék nagyobb távlatban is jórészt borúlátó a személyes életesélyek alakulását öletõen. Az empirikus argumentációt ezúttal mellõzve, a végsõ konklúzió az, hogy a fiatalok pesszimizmusa valamelyest enyhült akkor, ha személyes perspektíváikat nagyobb távlatban szemlélik.