Józsa Péter emlékülés

Józsa Péter (1929-1979) halálának 15. évfordulója alkalmából az MSZT Mûvészetszociológia Szakosztálya emlékülést rendezett az MTA Szociológiai Intézet Könyvtárában 1994. szeptember 29-én.

Józsa Péter magyart, franciát, filozófiát, társadalomtudományt, politikai gazdaságtant tanult az ELTÉ-n, a NÉKOSZ tagja, Petõfi Körös. 1957 tavaszán letartóztatták és 1958 nyarán öt évre ítélték. Hegedûs B. András az 56-os Józsáról beszélt, aki "katartikus megújuláson esett át, amikor levetette ifjúkorának minden tévedését" és az 1945-ös kommunistából a börtönben érett társadalomtudóssá. Lukács Györgyöt vallotta mesterének.

Tanítványai és a hetvenes években munkatársai (Vitányi Iván, Tibori Tímea, Lányi András, H. Sas Judit, S. Nagy Katalin) emlékeztek arra a Józsa Péterre, akinek mindössze egy évtized adatott mûvészetszociológusként kutatni, írni. Lõrincz Judit fogalmazta meg: Józsa Péter képes volt feloldani azt a dilemmát, hogy "az egzakt szociológiai gondolkodásra hajlamos kutató számára idegen a mûvészet világa, a mûvészet teoretikusa pedig inadekvátnak tekinti a szociológiai megközelítési módot". Lõrincz Judit Józsa olvasásszociológiai kutatásait méltatta, Veres András Józsa hozzájárulását a magyar irodalomszociológiához. Lõrincz csúcsteljesítménynek tartja a Két fõváros, két regény, két értékvilág címû magyar-francia összehasonlító olvasásszociológiai kutatást, az olvasási mód és a társadalmi praxis összefüggésének elemzését. Veres András szerint Józsa életmûve két sarkalatos elven nyugszik: a praxisközpontúságon és teljességigényen. Véleménye szerint Józsa "nyitott szelleme nélkül a magyar irodalomszociológia nem állhatott volna talpra a hatvanas-hetvenes évek fordulóján". Halász László kiemeli, hogy Józsa az értékek tipológiája mellett a regényolvasás módjainak tipológiáját is kidolgozta. Kamarás István szerint az "esztétikai élmény struktúráját vizsgálva Józsa egyik legfontosabb kérdése az, hogy az esztétikai élményben hogyan ötvözõdik a tudatos (elemzõ, mélyebbre hatoló) és a naiv (felszínes, csupán észlelõ) viselkedés". Kamarás kimutatja, hogy Józsát valójában az foglalkoztatta, hogy a befogadás során a mûvek hatására módosul-e a befogadó világképe. Halász továbblép, szerinte Józsa alapvetõ érdeklõdése nem a kultúrára, hanem az ideológiára irányult.

Szekeres Melinda Józsa kevéssé ismert munkájára hívta fel a figyelmet (Új jelenségek a magyar városi ifjúság értékrendszerében és gondolkodásban, 1973) és bizonyította annak jelentõségét az ifjúságszociológiában. A. Gergely András Józsa-motívumok alapján az 1990-1994 közötti politikai üzeneteket értelmezte. Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor a társadalom kulturális-mûveltségi blokkjait elemezte.

Mindhárom kutató, továbbá Kamarás István és S. Nagy Katalin Józsa Kulturális blokkok címû kutatásáról elmélkedtek, illetve tovább gondolták Józsa hetvenes évek eleji felvetéseit.

Józsa Péter a hetvenes évek elejétõl tanított az ELTÉ-n a szociológiai és a közmûvelõdési tanszéken. Több tucatnyi szociológiai, szociálpszichológiai, kommunikációelméleti, filozófiai mûvet fordított magyarra. A hetvenes évek közepétõl a kommunikációelmélet, kultúrantropológia, esztétika és mûvészetszociológia összekapcsolhatóságán töpreng. Nem adatott meg számára az összegzõ mû megírása. Könyvei, tanulmányai azonban nélkülözhetetlenek a kultúrával, mûvészettel, olvasással, zenével, festészettel, filmmel foglalkozó értelmiségiek számára.

Összeállította az elhangzott elõadások alapján: S. Nagy Katalin