Tóth Olga
ATTITÛDVÁLTOZÁSOK A NÕI MUNKAVÁLLALÁS MEGÍTÉLÉSÉBEN^*
 

1. A nõi munkavállalás ideológiai hátterérõl

Elemzésünk során abból a ténybõl indulunk ki, hogy Magyarországon a kilencvenes évek elején (akárcsak az elõzõ idõszakokban) általánosan elterjedt a nõk munkaerõpiaci részvétele. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a munkaképes korú nõk 70 százaléka volt aktív keresõ, további 8 százaléka inaktív keresõ (gyesen, illetve gyeden) (Népszámlálás 1990.) Egyes számítások szerint 1992-ben a nõk gazdasági aktivitása (82,8%) meghaladta a férfiakét (80,8%) (Frey 1993). Emellett fontos leszögezni, hogy a foglalkoztatott nõk mintegy 3-4 százaléka dolgozik csak részmunkaidõben. Ezek a tények több szempontból is figyelemre méltóak. Egyrészt eltérnek a nyugat-európai országok gyakorlatától, ahol - ugyan eltérõ mértékben - a miénknél alacsonyabb arányban folytatnak a nõk keresõtevékenységet, és általánosan elterjedt a részmunkaidõs foglalkoztatottság. Másrészt eltérés mutatkozik a többi volt szocialista országhoz képest is, ahol a munkanélküliség a férfiaknál nagyobb mértékben sújtja a nõket, így a nõk munkaerõpiaca részvétele az utóbbi években csökkent.

A keresõtevékenység tehát továbbra is szerves része a magyar nõk életének. Ugyanakkor a társadalomban igen ellentmondásos a nõk munkavállalásának megítélése. Úgy tûnik, nemcsak a férfiak, de maguk a nõk is erõsen megosztottak ebben a kérdésben. A kérdéssel foglalkozó tudományos cikkek, publicisztikák és politikai-ideológiai állásfoglalások is egymástól élesen eltérõ véleményeket tartalmaznak explicit vagy implicit módon (lásd Replika 1994). Markáns az a vélemény, hogy a nõk tömeges munkába állítása az 1940-es évek végétõl a társadalomra ráerõszakolt folyamat volt, s mint ilyen, egyértelmûen elvetendõ. E szerint az álláspont szerint a nõknek a családban kellene ismét megtalálni a helyüket, s az otthonon kívüli munkavállalásuk évtizedeit mint rossz emléket elfelejteni. Ez a felfogás a nõknek a társadalomban egyfajta tradicionális szerepet szán, modelljét a második világháború elõtti középosztálybeli feleségben, családanyában találja meg.

Egy másik vélemény a nõk számára biztosítandó választási lehetõséget hangsúlyozza. Olyan állapotot tart ideálisnak, amelyben a férj a fõ kenyérkeresõ, s a feleség adott esetben - ha a család életciklusa, igénye, a nõ ambíciója stb. lehetõvé vagy szükségessé teszi - szintén vállalhat (elsõsorban részidõs) munkát. Ez a felfogás a nõk alkalmazkodására helyezi a hangsúlyt, a munkavállalást nem önmagában tekinti értéknek a nõk életében, hanem mintegy kivételnek, kiegészítõnek tartja. Modellje a nyugat-európai országokban a nyolcvanas évek közepéig széles körben elterjedt két ciklusú nõi munkavállalás.

A harmadik álláspont a munkát mintegy az emberi lét princípiumaként írja le, így természetesnek tartja, hogy a nõknek - akárcsak a férfiaknak - szinte kötelezõen részt kell venniük az otthonon kívüli munkavállalásban, ezáltal kerülnek ki a férfiaknak alávetett pozíciójukból. Ez az ideológia állt a szocializmus évtizedeinek extenzív gazdasági fejlõdése és a gazdaság ezzel járó kielégíthetetlen munkaerõéhsége mögött, de közel áll a feminizmus felfogásához is.

Publicisztikai vitákban az elmúlt évtizedekben jobbára a két szélsõséges álláspont csapott össze, s egyfajta modern kompromisszumként, mindenre gyógyírt jelentõ megoldásként fogalmazódott meg a másodikként említett, a részmunkaidõt, illetve a családi ciklushoz igazodó nõi munkavállalást ajánló álláspont. Valamennyi álláspont érdekessége, hogy a nõkrõl szólva alapvetõen mint feleségekkel számol velük. Mintegy elfelejtõdik az a tény, hogy a nõk jelentõs hányada egyedülálló, tehát számukra a keresõ munka alternatívájaként nem merülhet fel az, hogy a férjük eltartja õket. Ebben a szemléletben is tetten érhetjük a magyar társadalom hagyományos értékrendjét, azt, hogy milyen nagyra értékeli a házasságot és felnõtt tagjai számára a házasságban élést tartja a "normális" életútnak.
 

2. A vizsgálat és a minta

Az itt következõ elemzés adatbázisát "A családi értékek és a nemi szerepek megváltozása" címû vizsgálat alkotja, mely az International Social Survey Program (ISSP) keretébe tartozik. A vizsgálatot az OKTK és a Népjóléti Minisztérium Humánpolitikai Kabinetje finanszírozta, az adatfelvételt a TÁRKI végezte el 1994-ben. Mivel az adatfelvétel még nem minden részt vevõ országban zajlott le, a nemzetközi összehasonlítás csak a jövõben végezhetõ el. Az adatok egy része azonban összehasonlítható az ISSP 1988-as adatfelvételével, amelynek során a mostanival részben egyezõ kérdõívet használtunk. Így jó lehetõségünk van arra, hogy néhány kérdés esetében nyomon kövessük az idõbeli elmozdulásokat, mégpedig éppen az átalakulás idõszakának változásait.

A minta nagysága 1500 fõ volt. Településtípus szerint leképezi a népesség elhelyezkedését, amennyiben a megkérdezettek 19,5 százaléka Budapesten, 43,0 százaléka egyéb városban és 37,5 százaléka községekben él. A mintában a nõk kissé felülreprezentáltak: arányuk a népesség egészében 53,1, a mintában pedig 57,8 százalék. Korcsoport szerint a 35 év alattiak a népesség egészéhez képest alulreprezentáltak, a középkorúak a népesség egészének megfelelõ arányban képviseltetik magukat, az 56 évnél idõsebbek pedig kissé felülreprezentáltak. Családi állapot szerint a megkérdezettek megoszlása a következõ volt: nõtlen/hajadon 12,3 százalék, házas 59,1, élettárssal él 4,1, elvált 8,1 és özvegy 16,4 százalék. (A mintáról és a kérdezés technikai lebonyolításáról lásd még: Család - ISSP 1994).
 

3. A nõi munka a családi ciklus egyes szakaszaiban

A magyar társadalomban tehát a nõk többségére jellemzõ a keresõ tevékenység. Nézzük meg, hogy a családi életciklus különbözõ szakaszaiban a nõk milyen mértékû munkavállalását tartanák helyesnek a megkérdezettek. Ezt mutatja az 1. táblázat.

7. táblázat
Dolgozzon-e a családos nõ a családi ciklus különbözõ szakaszaiban?
A válaszok nemek közötti megoszlása 1988-ban és 1994-ben*

	1988		1994
	férfi	nõ	férfi	nõ
1. A házasságkötés után amikor még nincs gyereke
8 órában	61	78	73	83
4-6 órában	20	15	17	10
maradjon otthon	19	7	9	5
2. Ha van olyan gyereke, aki még nem jár iskolába
8 órában	6	10	3	6
4-6 órában	36	44	29	33
maradjon otthon	58	47	67	60
3. A legkisebb gyereke is elkezdett iskolába járni
8 órában	29	35	18	20
4-6 órában	49	51	48	50
maradjon otthon	22	15	33	28
4. Ha a gyerekek már elkerültek otthonról
8 órában	75	89	66	73
4-6 órában	16	8	19	17
maradjon otthon	9	3	12	8

* Az oszlopok összege nem adja ki a 100 százalékot a "nem tudom" válaszok miatt.

1988-hoz képest határozott elmozdulás tapasztalható a nõi munka megítélésében mind a férfiak, mind a nõk esetében. A 8 órás, teljes munkaidõs foglalkoztatás elfogadottsága általában csökkent. Egyedül a házasság elsõ, gyermektelen szakaszában tartják a megkérdezettek magas arányban elfogadhatónak a 8 órás munkát, a férfiak 73 és a nõk 83 százaléka nyilatkozott így. Ez az arány az 1988-as adathoz képest magasabb, ami különösen a férfiak esetében figyelemre méltó. A férfiak és nõk véleményében szignifikáns különbség mutatkozik, amennyiben a férfiak a nõknél inkább helyeselnék a részmunkaidõs foglalkoztatást, illetve az otthon maradást ebben az életszakaszban is. Ez utóbbi vélemény különösen a 8 osztályt vagy kevesebbet végzett és egyúttal az idõsebb férfiakra jellemzõ. Az otthon maradás ebben az életszakaszban a nõi megkérdezettek közül az érettségivel vagy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõk számára nem elfogadható. A teljes munkaidõs foglalkoztatást helyeslik a legtöbben (a szakmunkás nõknek például 93%-a), ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a fõiskolát végzett nõk közül minden ötödik a 4-6 órás foglalkoztatást tartaná helyesnek az olyan nõk számára, akik férjhez mentek, de még nincs gyerekük. Azok a megkérdezettek, akiknek gyerekkorukban az anyja dolgozott, szignifikánsan nagyobb arányban tartották jónak a teljes munkaidõs foglalkoztatást, mint a nem dolgozó anyák gyerekei (81% és 76%).

A 6 év alatti gyereket nevelõ anyák esetében 1988-hoz képest közeledett egymáshoz a férfiak és nõk álláspontja. 1994-ben mindkét nem nagyobb arányban helyesli az otthon maradást. Különösen jelentõs a változás a nõk Esetében: 1988ban 46,5, 1994-re pedig 60 százalékuk helyeselné a kisgyerekes anyák munkából való kivonását. Ez az arány magasabb, mint a férfiak hasonló adata volt 1988-ban. Életkor és iskolai végzettség alapján jelentõs különbségek vannak a nõk között, ezen életszakasz megítélésében. A 18-27 éves nõk (tehát nagyjából azok, akik 6 év alatti gyerekeket nevelnek) 57 százaléka tartja helyesnek a munkából való teljes kimaradást ebben az életszakaszban, emellett a részmunkaidõs foglalkoztatást egyharmaduk tartaná helyesnek. A legidõsebb korcsoportban az otthon maradást helyeslõk aránya eléri a 75 százalékot. Az egyetemet végzett nõk 56 százaléka számára a 6 év alatti gyerek nevelése idején a részmunkaidõs foglalkoztatás a leginkább helyeselhetõ. Ebben a kérdésben azoknak a véleménye, akiknek az anyja dolgozott, nem tér el azokétól, akiké és akiknek nem dolgozott a kérdezett gyerekkorában.

Az iskolás korú gyereket nevelõ anyák munkavállalásának megítélése az elõzõekben említetthez hasonló irányba változott. A megkérdezetteknek - akárcsak 1988ban - mintegy fele 4-6 órás foglalkoztatást tartana helyesnek a nõk számára ebben az életszakaszban. Ugyanakkor a 8 órás foglalkoztatást helyeslõk aránya erõteljesen csökkent (a férfiak esetében 11, a nõk esetében 15%-kal), eközben az otthon maradást pártolók aránya ugyanennyivel nõtt. Így - ellentétben az 1988-as adatokkal - a férfiak és nõk véleménye kötött ebben a kérdésben nem mutatkozik szignifikáns eltérés. Eltérések tapasztalhatók viszont a férfiak és nõk csoportjain belül életkor és iskolai végzettség szerint. A férfiak esetében az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan csökken azok aránya, akik úgy vélik, hogy az iskolás gyereket nevelõ anya esetében is az a helyes, ha nem dolgozik az otthonán kívül. A 8 osztálynál kevesebbet végzettek között az így vélekedõk aránya 41 százalék, az egyetemet végzettek között pedig 10 százalék. A felsõfokú végzettségû férfiak számára legelfogadhatóbb ebben az életszakaszban a nõk részmunkaidõs foglalkoztatása. A nõk esetében a részmunkaidõ inkább a fõiskolai végzettségûek, de nem az egyetemi végzettségûek számára vonzó.

Az olyan nõk esetében, akiknek a gyerekei már felnõttek és elkerültek otthonról, szintén a már vázolt tendenciának megfelelõen változott a munkavállalás megítélése. A nõk véleménye 1994-ben megfelel a férfiak 1988-as véleménystruktúrájának. Csökkent a teljes munkaidõs foglalkoztatással egyetértõk aránya, 72 százalékra a nõk, 66 százalékra a férfiak körében. Mindkét nem nagyobb arányban tartja helyesnek az otthon maradást ebben az életszakaszban is. Jelentõs eltérés mutatkozik a férfiak és nõk véleményében iskolázottsági kategóriák szerint. Például az egyetemet végzett nõk 80 százaléka a teljes munkaidõs foglalkoztatást, 16 százaléka pedig a részmunkaidõs foglalkoztatást tartaná helyesnek ebben az életszakaszban. Az egyetemei végzett férfiak közül a teljes munkaidõt 64, a részmunkaidõt 30 százalék helyeselné. Figyelemre méltó, hogy az egyetemet végzett férfiakhoz képest még a 8 osztálynál kevesebbet végzett nõk is magasabb arányban (68%) helyeselnék a nõk számára a teljes munkaidõs foglalkoztatást ebben az életszakaszban.

Az elemzés során a nõi munkavállalással kapcsolatos attitûdöket összevetettük azzal, hogy maga a megkérdezett (ha nõ), illetve házastársa, élettársa (ha férfi megkérdezettrõl van szó) a különbözõ életszakaszokban milyen munkaidõben dolgozott. Adataink arra utalnak, hogy jelentõs diszkrepancia mutatkozik a megkérdezettek attitûdjei, a helyesnek tartott viselkedés és a követett gyakorlat között. Foglaljuk össze az egyes életszakaszokra vonatkozó eredményeket. A megkérdezett férfiak 80 százalékának felesége teljes munkaidõben dolgozott a házasságkötés után, gyerekszülés elõtt. (A nõk esetében ez az arány alacsonyabb, 76%, mivel közöttük több az olyan idõsebb nõ, aki nem dolgozott ebben az életszakaszban.) A férfiak megítélése közelít valóságos élettapasztalatukhoz ebben az életszakaszban, hiszen azoknak a háromnegyede, akiknek a felesége 8 órában dolgozott, ezt általában is helyesnek tartja. Figyelemreméltó, hogy az ebben az életszakaszban nem dolgozó feleségek férjei közül 63 százalék a megkérdezés idõpontjában tulajdonképpen a 8 órás foglalkoztatást helyesli, és csak minden negyedik tartja jónak az attitûdök szintjén a feleség otthon maradását a házasság elsõ, gyermektelen szakaszában. A férfiak tehát az attitûdök szintjén a valóságos élettapasztalathoz képest is inkább hajlanak arra, hogy elfogadják a nõk férfiakéhoz hasonló munkavállalását ebben az életszakaszban.

A nõk esetében hasonló tendenciát figyelhetünk meg. A házasságuk gyermektelen szakaszában 8 órában, illetve rövidebb munkaidõben foglalkoztatott nõk több mint 83 százaléka a teljes munkaidõt tartja helyesnek. A házasságuk elején nem dolgozó nõk közül a megkérdezés idõpontjában ezt mindössze 13 százalék helyesli, 68 százalékuk a 8 órás munkaidõs foglalkoztatást támogatja. A házasság elsõ, gyermektelen szakaszában tehát a viselkedés és az attitûdök eltérése általában olyan irányú, hogy a megkérdezettek magasabb arányban fogadják el a teljes munkaidõs foglalkoztatást, mint ahányan valójában így dolgoztak.

A nõk otthonon kívüli munkavállalásának helyességét leginkább a 6 év alatti kisgyermeket nevelõ nõk esetében kérdõjelezik meg, noha a tapasztalatok szerint a gyes és gyed elterjedtsége ellenére a bölcsõdékre továbbra is igény van, hiszen a 3 év alatti gyermekek 15 százaléka bölcsõdés napjainkban is. Emellett, hacsak nincs a családban újabb kisgyerek, az anyák gyermekük 3 éves kora után tipikusan visszatérnek munkahelyükre, tehát a 3-6 éves korú gyerekeket nevelõ anyák jelentõs része dolgozik, mégpedig teljes munkaidõben. Mintánkban a kisgyerekes életútszakaszon már átesett (vagy éppen benne lévõ) nõk több mint fele teljes munkaidõben dolgozott ebben az idõszakban. A részmunkaidõben dolgozók aránya 6 százalék alatt volt, a többiek otthon voltak. A 6 év alatti gyereket nevelõ nõk esetében mind a férfiak, mind a nõk többsége helyteleníti a 8 órás foglalkoztatást. Különösen szembetûnõ a valóság és az attitûdök közti diszkrepancia ezen idõszak megítélésében. Azoknak a nõknek, akik ebben az idõszakban maguk is 8 órában dolgoztak, fele az otthon maradást tartaná helyesnek, 43 százaléka a részmunkaidõs foglalkoztatásra szavaz, és mindössze 7 százalék helyesli a teljes munkaidõs foglalkoztatást. A férfiak közül azok, akiknek felesége teljes munkaidõben dolgozott, a nõknél nagyobb arányban helyeselnék az otthon maradást (63%) és csak minden harmadik a részmunkaidõs foglalkoztatást. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy mind a nõk, mind a férfiak közül a 6 év alatti gyerekkel otthon maradók közül minden ötödik az attitûdök szintjén helyeselné a részmunkaidõs foglalkoztatást.

A következõ életút-szakaszban lévõ, az iskolás korú gyereket nevelõ nõk munkavállalásának megítélése összetettebb az elõzõ két életszakasz esetében. Megjegyzendõ, hogy maga ez a szakasz igen hosszú és önmagán belül differenciált megítélést kívánna, hiszen a 7 éves és a 17 éves gyerek egyaránt iskolás lehet, de igen eltérõ anyai gondoskodást kíván. A dolgozó anyák közül minden negyedik erre az életszakaszra is az otthon maradást tartaná kívánatosnak, a dolgozó nõk férjei esetében ez az arány az egyharmadot is eléri. A 8 órás munkaidõben dolgozó nõk közül mindössze minden ötödik, az ilyen nõk férjei közül még kevesebb helyesli a teljes munkaidõs foglalkoztatást, ha az anya iskolás korú gyermeket nevel. Ezzel szemben ebben a kategóriában a részmunkaidõs foglalkoztatást pártolná a megkérdezettek fele. Itt tehát ismét jelentõs eltérés tapasztalható a valóság, azaz a tényleges munkavállalás és az attitûdök között.

A gyerekeiket felnevelt nõk esetében - a kétciklusú munkavállalás modelljének megfelelõen - a megkérdezettek általában a munkaerõpiacra való visszatérést tartják helyesnek. Megfogalmazódik azonban az igény ebben az életszakaszban is a teljes munkaidõs foglalkoztatástól eltérõ megoldásokra. Azon nõk esetében, akik ebben az életszakaszban és 8 órás munkaidõben dolgoztak, minden negyedik másfajta megoldást tartana helyesnek (14% részmunkaidõt, 11 % otthon maradást). A hasonló státuszú nõk férjei esetében ez az arány még néhány százalékkal magasabb. Ugyanakkor a gyerekeik felnevelése után otthon maradt nõk (és a hasonló nõk férjei) közül minden második a teljes munkaidõbe való visszatérést tartaná helyesnek.
 

4. A nõi munkavállalás motivációi

Láttuk tehát, hogy a rendszerváltás óta erõteljesebben fogalmazódik meg a részmunkaidõs foglalkoztatás igénye, illetve emelkedik azok aránya, akik a nõk fizetett munkából való kivonását helyeselnék. Ugyanakkor a valóság és az attitûdök összevetése azt a benyomásunkat erõsíti, hogy e kettõ erõteljesen eltér egymástól. Adataink arra utalnak, hogy a társadalom jelentõs részében valódi nosztalgia van a nem dolgozó, vagy csak részidõben dolgozó nõi életforma iránt, miközben az otthon maradást választók egy része számára értékeik más utat jelölnek ki helyesnek. Ez a feszültség véleményem szerint a családok életének egyik igen fontos potenciális veszélyforrása, konfliktusképzõje. Erre (és hasonló feszültségek) elemzésére a jövõben nagyobb gondot kell fordítanunk, ha jobban meg akarjuk érteni a családok életének dinamizmusát. A következõkben néhány vélemény-kérdés segítségével nézzük meg, hogy a megkérdezettek szerint mi motiválhatja, indokolhatja az egyén szintjén a nõi foglalkoztatottságot.

A nõi munkavállalás lehetséges motivációi közül a nemzetközi kérdõív hármat emelt ki és attitûd kérdés formájában tette fel. A válaszolók egyetértésüket 5 fokú skálán fejezhették ki, amely a teljes egyetértéstõl (1-es érték) a teljes elutasításig (5-ös érték) húzódott. Az elemzésben és a táblázatokban - hacsak nem jelzem külön - az "egyetértés" kifejezés a teljesen egyetértõket és az egyetértõket (1 +2 kód a skálán) foglalja magába.

Elterjedt vélemény, hogy a szocializmus évtizedei ideológiai nyomásának felengedése után valójában már csak az anyagi motívum játszik jelentõs szerepet a nõk munkavállalásában. Ezt tesztelte a következõ attitûd kérdés: "Manapság a legtöbb nõnek azért kell dolgoznia, mert családjának szüksége van a keresetére." A kérdésre adott válaszok átlaga 1,36 volt, a megkérdezettek véleménye igen egységes volt ebben a kérdésben, hiszen nagy arányban (90%) egyetértettek ezzel a véleménnyel. (Ez a kérdés az 1988-as adatfelvételben nem szerepelt, ezért az idõbeli összevetésre nincs mód.) Iskolai végzettség szerint mind a férfiak, mind a nõk esetében az egyetemi végzettségûek véleménye tér el az átlagtól: 20 százalékuk nem osztja ezt a véleményt, azaz úgy vélik, hogy nem elsõsorban a család anyagi igénye miatt dolgoznak manapság a nõk. Ugyanakkor az egyetemi végzettségûek 80 százaléka számára is ez az anyagi kényszer látszik a legnyilvánvalóbb motivációnak a nõk munkavállalásában. A legfiatalabb korosztály az átlagnál kissé alacsonyabb mértékben tartja ilyen kiemelkedõen fontosnak az anyagi kényszert a nõi munkavállalásban, de közülük is 85 százalék elfogadja ezt a nézetet. Adataink tehát alátámasztják azt a feltevést, hogy az anyagi kényszer valóban rendkívül erõs motiváló erõ a nõk munkavállalásában.

A nõi munkavállalás egy másik lehetséges motivációját fogalmazza meg a következõ állítás: "A munkavállalás a legjobb módja annak, hogy egy nõ független legyen". A függetlenség elérése, mint a nõi munkavállalás motívuma a kérdõív összeállítóinak hipotézise szerint maguknak a nõknek, a fiatalabbaknak és a magasabb iskolai végzettségûeknek fontos mint érték, és egyúttal ezen társadalmi csoportok tagjai tekintik a munkavállalást a függetlenség zálogának. Adataink ennek a feltevésnek részben ellentmondanak. Habár ennek az állításnak elfogadottsága 1988 óta nõtt, lényegesen elmarad az elõzõtõl. (Az elfogadottság átlaga 1988-ban 3,4, 1994-ben pedig 2,9 volt.) A férfiak és nõk véleménye ebben a kérdésben nem tér el egymástól szignifikánsan, jelentõs eltérések vannak azonban a férfi és nõi csoporton belül az egyes iskolázottsági szintek között.

2. táblázat
"A munkavállalás a legjobb módja annak, hogy egy nõ független legyen" vélemény elfogadottsága nemenként és iskolai végzettség szerint, 1994 (az állítással egyetértõk a csoportba tartozók százalékában)

	férfi	nõ
1.-8 osztály	47	48
2. 8 osztály	39	44
3. szakmunkásképzõ	33	33
4. középiskola	27	34
5. fõiskola	52	25
6. egyetem	41	52

A férfiak közül a legalacsonyabb iskolai végzettségûek (8 osztálynál kevesebb) és a fõiskolai végzettségûek körében elfogadott leginkább a nõi munka mint a függetlenség forrása. A nõk esetében a 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek és az egyetemi végzettségûek körében. Életkor alapján pedig éppen az idõsebb korosztályokba tartozók hajlamosak elfogadni ezt a nézetet. A 18-27 éves nõknek például 27 százaléka, ezzel szemben a 68 év feletti nõk 48 százaléka fogadja el ezt a véleményt. A férfiak esetében a hasonló életkori csoportok értéke 37, illetve 46 százalék. Úgy tûnik, a magyar társadalom bizonyos rétegei számára a függetlenség szó - a kérdõív összeállítóinak hipotéziseivel ellentétben - inkább taszító hatást gyakorol. Csak feltevéseink lehetnek arra nézve, hogy mi ennek a magyarázata. Talán a fiatalabb korosztály pontosabban érzi, hogy ma Magyarországon a munka nem biztosít az ember számára függetlenséget a szó teljes értelmében, hiszen egy kereset általában még 1994-ben sem elég arra, hogy valaki a kívánt életszínvonalon megéljen. Az is egyfajta magyarázat lehet, hogy a függetlenség szó a megkérdezettek számára azért rossz csengésû, sértõ, mert olyan nõre utal, aki elhagyja családját, aki elszakítja a magyar társadalomban (a válások magas száma ellenére is) nagyra értékelt családi köteléket. Elméletileg persze az is lehetséges, hogy a magyar nõk - ellentétben nyugat-európai társaikkal - munkavállalás nélkül is függetlennek érzik magukat, azaz Magyarországon már megvalósult a nõk teljes emancipációja.

A nõi munkavállalás motivációit elemezve az önmegvalósítás fogalma is logikusan felmerül, azaz e szerint azért (is) dolgoznának a nõk, mert a keresõ munka útján tudják megvalósítani önmagukat. A kérdõív ezt a gondolatot fordítva fogalmazta meg, mégpedig a következõképpen: "A háziasszonyi teendõk ellátása éppen olyan önmegvaiósítás lehet egy nõ számára, mint a keresõ munka". (Ezt a kérdést az 1988-as kérdõív is tartalmazta, de az angol szöveg eltérõ fordítása miatt megtévesztõ lenne az összehasonlítást elvégezni. Az 1988-as magyar kérdõívben az állítás így hangzott: "A háziasszonyi teendõket jót ellátni legalább akkora teljesítmény, mint a fizetésért végzett munka.") Az állítással 1994-ben a férfiak és nõk teljesen egyezõ mértékben értettek egyet (átlag 2,35). Életkori csoportok alapján azonban erõsen eltérõ a megkérdezettek véleménye, amennyiben a legfiatalabb, 18-27 éves válaszolóknak kevesebb mint a fele (46%), a legidõsebb válaszolóknak pedig a háromnegyede értett egyet ezzel az állítással. A következõ táblázat a válaszok iskolai végzettség szerinti megoszlását mutatja.

3. táblázat
"A háziasszonyi teendõk ellátása éppen olyan önmegvalósítás lehet egy nõ számára, mini a keresõ munka" vélemény elfogadottsága nemenként és iskolai végzettség szerint, 1994 (az állítással egyetértõk a csoportba tartozók százalékában)

	férfi	nõ
1.-8 osztály	87	72
2. 8 osztály	64	66
3. szakmunkásképzõ	58	60
4. középiskola	48	42
5. fõiskola	57	37
6. egyetem	33	44

A táblázat adatai alapján a férfiak és nõk véleményei az egyes iskolázottsági csoportokban markánsan eltérnek egymástól. A férfiak közül az egyetemet végzettek azok, akik legkevésbé tartják a háztartási munkát önmegvalósítónak a nõk számára, mindössze egyharmaduk fogadja el az állítást, és 44 százalék elutasítja. Ugyanakkor a fõiskolát végzett férfiak véleménye a szakmunkás férfiak véleménystruktúrájának megfelelõ, még a középiskolát végzett férfiak is közelebb állnak véleményükkel az egyetemet végzettekhez, mint õk. A nõk közül az alacsonyabb iskolai végzettségûek a férfiakhoz meglehetõsen hasonlóan ítélik meg a kérdést, azaz a háztartási munkát a nõk önmegvalósítása szempontjából egyenértékûnek tartják a keresõtevékenységgel. Ugyanakkor az érettségizett, a fõiskolát és az egyetemet végzett nõk válaszai egymáshoz közelebb vannak, mint a férfiak esetében. A nõk csoportjában a fõiskolát végzettek fogadják el legkisebb arányban azt az állítást, hogy a háztartási munka ugyanolyan önmegvalósítás lehet, mint a keresõtevékenység. Figyelemreméltó, hogy az egyetemet végzett nõk a fõiskolát végzetteknél magasabb arányban tartják a keresõ munkát a háztartási munkával egyenértékûnek az önmegvalósítás szempontjából, noha a nõknek errõl a csoportjáról feltételeznénk leginkább, hogy hivatásukat az önmegvalósítás szempontjából a házimunka fölé helyezik.
 

5. A nõi munkavállalás és a család

Miután szemügyre vettük a nõi munkavállalás néhány lehetséges motivációjának elfogadottságát, térjünk át arra, hogy a megkérdezettek szerint milyen hatást gyakorol ez a családra és különösen a gyerekekre. A következõkben két olyan attitûdkérdésre adott válaszokat mutatunk be, melyek a dolgozó anya és gyereke kapcsolatának problémáját kétféleképpen fogalmazzák meg.

Az egyik kérdés a 6 év alatti gyereket nevelõ anyák gondjaira összpontosult. A megfogalmazott vélemény a következõképpen szólt: "Hat éves kora elõtt mindenképp megsínyli egy kisgyerek, ha az anyja dolgozik". Mint a különféle életút-szakaszok értékelésénél láttuk, ez az életkor az, amikor meglehetõsen egységesen az anyák otthon maradását helyeslik a megkérdezettek. Nem csoda, hogy az itt megfogalmazott attitûdöt is magas arányban fogadták el. A férfiak átlagos pontszáma 1,90, a nõké 1,93, tehát egymáshoz igen hasonló. 1988 óta a vélemény elfogadottsága erõsödött, akkor a férfiak átlaga 2,10 és a nõké 2,28 volt. Figyelemre méltó, hogy a nõk a legfiatalabb életkori csoportban még a férfiaknál is magasabb arányban vallják magukénak ezt a véleményt. (A 18-27 évesek csoportjában a nõk 60, a férfiak 47%-a fogadta el az attitûdöt.) Az életkorral egyébként mindkét nemnél emelkedik a véleményt elfogadók aránya (a 68 évesnél idõsebb férfiak körében 82, a nõk körében 86%). Iskolázottság tekintetében a férfiak esetében nincs szignifikáns különbség a véleményekben, az egyetemet végzetteknek például az 50 százaléka teljes mértékben, további 20 százaléka nagyrészt magáénak vallja ezt a nézetet, hasonlóan a szakmunkás vagy a középiskolai végzettségûekhez. A nõk esetében az iskolai végzettség erõsen befolyásolja az attitûdkérdés elfogadottságát. A 8 osztályt vagy kevesebbet végzett nõk a hasonló iskolai végzettségû férfiaknál magasabb arányban vallják, hogy a 6 év alatti gyerek mindenképpen megsínyli, ha az anyja dolgozik (62%-uk teljesen, további 24%-uk nagyrészt elfogadja ezt). A diplomás nõk esetében az elfogadottság erõsen csökken, a fõiskolát végzetteknél nagyobb mértékben, mint az egyetemi végzettségûeknél. Ezzel együtt a felsõfokú végzettségû nõk közül is csak minden ötödik az, aki szerint a 6 év alatti gyereknek nem automatikusan káros, ha az anyja dolgozik. Úgy tûnik, itt egy társadalmi méretû lelkiismeretfurdalásnak vagyunk tanúi. Ma Magyarországon a 3-6 éves gyerekek 88 százaléka óvodás, a tankötelezettségre vonatkozó rendelkezések szerint a betöltött 5 éves kor után az óvodai iskolaelõkészítõ foglalkozás látogatása kötelezõ. Ezzel együtt a nõk jelentõs része úgy érzi, valami nyilvánvaló lelki sérülést okoz 6 év alatti gyermekének, ha õ dolgozik. Érdemes lenne ennek a lelkiismeret-furdalásnak okait, a kialakulás körülményeit felderíteni.

Ez a lelkiismeret-furdalás azonban. úgy tûnik, elsõsorban a 6 év alatti gyerekekre vonatkozik. A másik, itt elemzendõ kérdésünkre adott válaszok ugyanis nem tükrözik ezt. Ez az attitûdkérdés a következõképpen hangzott: "A dolgozó anya ugyanolyan meleg és szoros kapcsolatban lehet a gyerekeivel, mint az az anya, aki nem dolgozik". A kérdés elfogadottsága 1988 óta nõtt, a férfiak esetében 3,00-rõl 2,58-ra változott az átlag, a nõk esetében pedig még jelentõsebb mértékben 3,47-rõl 2,47-re. A kérdés elfogadottsága valamennyi iskolázottsági csoportban nõtt. A férfiak esetében inkább az alacsonyabb iskolázottságúak, míg a nõk közül inkább a magasabb iskolázottságúak fogadták el inkább ezt a véleményt. A férfiak közül legkevésbé a fõiskolai végzettségûek értenek ezzel egyet (17%-uk teljesen és 23%-uk nagyrészt). Érdemes visszautalni, hogy az elõzõekben tárgyalt kérdést, az anya munkavállalásának hatását 6 év alatti gyerekére a férfiaknak szintén ez a csoportja ítélte meg a legnegatívabban.

A nõi munkavállalást ellenzõk érvelésében a nõi munka a gyerekek élete mellett a család életét is veszélyezteti. Ezt fogalmazza meg a következõ attitûdkérdés:

4. táblázat
"A család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidõben dolgozik" (az állítást elfogadók százalékos aránya)

1988		1994
férfi	nõ	férfi	nõ
77	61	60	66

Az attitûd elfogadottsága a nõk esetében növekedett, a férfiak körében pedig jelentõsen csökkent, ezzel elõállt az a helyzet, hogy a nõk a férfiaknál inkább magukénak vallják ezt a nézetet. Különösen figyelemre méltó ez a legfiatalabb, a 18-27 éves korosztály esetében, ahol a férfiak 38 százaléka, a nõknek viszont 54 százaléka fogadja el ezt a nézetet. A férfiak esetében az életkor elõrehaladtával a nézet elfogadottsága egyre nõ, a 68 éven felülieknél már a 77 százalékot is eléri. A nõk esetében az attitûdkérdés elfogadottsága 47 éves korig azonos szinten marad, majd hirtelen megnõ és a férfiak szintje fölé emelkedik. Tehát a középkorúakat leszámítva ezt az állítást valamennyi korcsoportban inkább a nõk vallják magukénak. Iskolai végzettség szerint a következõképpen fogadják el a megkérdezettek ezt a véleményt.

5. táblázat
"A család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidõben dolgozik" kérdés elfogadottsága iskolai végzettség és nemek szerint (az állítással egyetértõk a csoportba tartozók százalékában)

	férfi		nõ
	1988	1994	1988	1994
1.-8 osztály	80	80	78	82
2. 8 osztály	74	64	65	73
3. szakmunkásképzõ	59	58	44	61
4. középiskola	60	50	53	60
5. fõiskola	64	69	54	43
6. egyetem	64	57	62	28

1988 óta a 8 osztályt és a középiskolát végzett férfiak körében csökkent azok aránya, akik szerint a nõk teljes munkaidejû foglalkoztatottsága veszélyezteti a családi életet. A fõiskolát végzettek körében viszont emelkedett ez az arány, így adódhatott, hogy 1994-re a 8 osztálynál kevesebbet, majd rögtön ezután a fõiskolát végzettek vallják magukénak ezt a véleményt. A középiskolát végzett férfiak érzik relatíve a legkevésbé a család életét veszélyeztetõ tényezõnek a nõk 8 órás munkavállalását, habár közülük is minden második elfogadja ezt a nézetet. A nõk esetében 1988 óta erõteljesen elmozdultak a vélemények. A fõiskolát és egyetemet végzett nõk körében csökkent a nézetet elfogadók aránya, viszont az összes többi iskolai végzettségi csoportban nõtt. Míg a 8 osztálynál kevesebbet végzett nõk 82 százaléka, az egyetemet végzett nõk 28 százaléka ért egyet azzal, hogy a nõk teljes munkaidõs foglalkoztatását megsínyli a család élete.

A nõi munkavállalás néhány lehetséges motívumának, majd a gyerekre és a családra gyakorolt hatásának bemutatása után a témát zárjuk le egy általánosan megfogalmazott kérdéssel.

6. táblázat
"Állásban lenni is fontos lehet, de a legtöbb nõnek az az igazi vágya, hogy otthona és gyermeke legyen" (elfogadottság átlaga)

1988		1994
férfi	nõ	férfi	nõ
2,05	2,15	1,97	1,91

Látható, hogy 1988 óta a vélemény elfogadottsága kissé nõtt és 1994-re igen erõs lett. Az elõzõekben már vázolt tendenciának megfelelõen megfordult a vélemények struktúrája és a nõk a férfiaknál nagyobb mértékben értenek egyet ezzel az állásponttal. A férfiak esetében az életkor elõrehaladtával a vélemény elfogadottsága nõ, de a legfiatalabb és legidõsebb férfiak megítélése között e tekintetben nincs szignifikáns különbség. Hasonló a helyzet a nõk esetében is, azzal a különbséggel, hogy a legfiatalabb korcsoportba tartozó nõk, a 18-27 évesek hasonló korú férfi társaikhoz képest jóval magasabb arányban fogadják el ezt a nézetet (74% a férfiak 64%-ával szemben). A következõ táblázat iskolai végzettség szerint mutatja a vélemény elfogadottságát.

7. táblázat
"Állásban lenni is fontos lehet, de a legtöbb nõnek az az igazi vágya, hogy otthona és gyermeke legyen" kérdés elfogadottsága iskolai végzettség és nemek szerint (az állítással egyetértõk a csoportba tartozók százalékában)

	férfi	nõ
1.-8 osztály	78	83
2. 8 osztály	77	78
3. szakmunkásképzõ	72	72
4. középiskola	61	63
5. fõiskola	68	52
6. egyetem	45	40

Tendenciájában mind a férfiak, mind a nõk véleménye hasonló, amennyiben az alacsonyabb iskolai végzettség az állítás nagyobb mértékû elfogadottságával jár együtt. A 8 osztálynál kevesebbet végzett nõk és férfiak háromnegyede számára nyilvánvaló, hogy a legtöbb nõ számára a család és az otthon elsõbbséget élvez a keresõ munkával szemben. A férfiak esetében az elfogadottság a középiskolát végzettekig egyenletesen csökken, majd a fõiskolát végzett férfiak - mint több elõzõ kérdésben is - a középiskolát végzetteknél konzervatívabb nézeteket vallanak, 68 százalékuk elfogadja a fenti állítást. Az egyetemet végzett férfiak 46 százaléka ért egyet az állítással. A 8 osztálynál kevesebbet végzett nõk még a férfiaknál is magasabb arányban vallják a fenti nézetet (83%). A fõiskolát és egyetemet végzett nõk esetében aztán az elfogadottság szintje lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló iskolázottságú férfiak körében (52% és 40%).
 

6. Összegzés, következtetések

Már az ISSP 1988-as nemzetközi felmérésének adatait elemezve megállapították mind a hazai, mind a külföldi kutatók, hogy a magyar megkérdezettek a nyugat-európaiakhoz és észak-amerikaihoz képest meglehetõsen konzervatívak (Harding 1989; Tóth 1991). Különösen vonatkozott ez a férfiakra, akik a nyugati közvélekedéshez képest szinte anakronisztikus nézeteket vallottak a nõi munkavállalásról. Mellettük a nõk véleménye besimult a nyugat-európai átlagba. Az 1994-es felvételben a legtöbb kérdésnél a nõk véleménye mozdult nagyobbat, tehát sok esetben megfordult a régi (és a sémáknak megfelelõ) tendencia, mely szerint a férfiak minden országban valamelyest konzervatívabban ítélik meg a nõi munkavállalást, mint maguk a nõk. 1994-ben Magyarországon a férfiak, de még inkább a nõk értékeikben tömegesen visszatértek az otthonon kívül nem dolgozó háziasszony sémájához. Olyan értékválasztás ez, amelynek konzervatív jellegéhez nem fér kétség. Tették ezt akkor, amikor egyrészt az 1994-es parlamenti választásokon a konzervatív kormánykoalíció ellen szavaztak. Úgy tûnik tehát, hogy a szavazásban megnyilvánuló politikai választás nem jelent automatikusan hasonló értékválasztást (legalábbis a nõi munkavállalás témakörében). Másrészt akkor született ilyen eredmény, amikor minden jel szerint szó sincs a kétkeresõs családmodell érvényességének megkérdõjelezésérõl; a mindenre gyógyírnak látszó részmunkaidõs foglalkoztatás széles körû elterjedésérõl; amikor a nõi munkanélküliség rátája a férfiaké mögött marad; amikor a nõk foglalkoztatottságának színvonala elérte (illetve 1992-es számítások szerint) meghaladta a férfiakét (Frey 1993). Tehát az emberek mindennapjaikban súlyos diszkrepanciát élnek át, hiszen értékeik és valóságos lehetõségeik nem találkoznak. Mindez vélhetõleg olyan konfliktusokat okoz, melyek hatását ma még nem is láthatjuk át teljesen. Emellett a vélemények ilyen jellegû és mértékû elmozdulására kevés elõzetes jel utalt, hiszen az újra meg újra fellángoló sajtóviták a nõk társadalmi szerepérõl, a nõk és férfiak kapcsolatáról rendszerint inkább a feminizmus "rémképét" villantják fel, azaz azt a képzetet igyekeznek kelteni, hogy a magyar nõk túlságosan is emancipáltak (lásd a 768 óra címû lapban és a [Magyar] Nõk Lapjában megjelent vitaírásokat 1994-ben). Természetesen egyetlen vizsgálat eredményeibõl nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni, nem tudhatjuk, hogy az itt megfigyelt véleményváltozás egy tendencia kezdete, avagy csak átmeneti jelenségnek tekinthetõ. Mégis felmerül a kérdés, vajon mivel magyarázható a vélemények itt tapasztalt alakulása? A jelenség hátterében nyilván sok, egymással összefüggõ tényezõ állhat. Az elemzõnek itt kell bevallania, hogy nem képes az elõzõekben felvázoltakra teljes körû magyarázatot adni. Ezért vállalva, hogy kissé eltávolodok a kötelezõ objektivitástól, csak néhány értékelõ megjegyzést teszek.

A magyarázatok sorát kezdhetnénk azzal, hogy talán a nõk most, 1994-ben érezték úgy, hogy végre elmondhatják valódi véleményüket errõl a kérdésrõl, amikor nem nehezedik rájuk a szocializmus ideológiai nyomása. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy folytak más vizsgálatok a rendszerváltás után, amikor az elõzõ évtizedek szocializmusának sémája, "a dolgozó" nõ ellen következmények nélkül lehetett lázadni. Ezek a vizsgálatok arra utaltak, hogy a magyar nõk fiatal és középkorú nemzedékei a kilencvenes évekre szilárdan a keresõ munkára (is) szocializálódtak. Lehetetlennek tûnt az a törekvés, hogy a nõket "vissza lehet küldeni a fakanálhoz" (Hadas 1994; Vukovich et al. 1994). Ráadásul az elõzõ kormány ideológiája éppen ezt a konzervatív vonalat erõsítette, tehát könnyû lett volna már régebben ilyen nézeteket vallani (lásd pl. A Magyar Köztársaság... 1994).

Ha nem arról van szó, hogy egy eddig be nem vallható értékválasztás végre szabad utat kaphatott, akkor valami egyéb ok miatt változott meg a vélemények struktúrája. Az okok között fontos helyet foglal el az a társadalmi méretû lelkiismeret-furdalás, amit a magyar társadalom és ideológia hagyományosan ébresztett és ébreszt a nõkben. Ez a lelkiismeret-furdalás a gyerekvállaláshoz és a gyerekneveléshez kapcsolódik. Már a szocializmus évtizedei alatt is érzékelhetõ volt, hogy sokan a nõket mint társadalmi csoportot tették felelõssé a népesség fogyásáért, a gyermekvállalási kedv csökkenéséért. Ugyanígy a dolgozó anyákat tették felelõssé az ifjúság összes problémájáért. Miközben a társadalom és a család igényt tartott a nõk keresõ munkájára, folyamatosan azt sulykolta, hogy helyrehozhatatlan károkat okoznak az anyák gyerekeiknek. Ebbõl a helyzetbõl logikus kimenekülést jelent az, ha a nõk - legalább az attitûdök szintjén - háziasszonyokká válnak ismét.

A vélemények változására talán a legkézenfekvõbb magyarázat, hogy a nõk belefáradtak abba a nyugat-európaihoz képest valóban nagy terhelésbe, amit a teljes munkaidõs munka és a háztartás ellátása jelent. A rendszerváltás éveiben folytatódott az a korábban már elkezdõdött tendencia, hogy a háztartási munkák kiváltása anyagi okokból egyre kevésbé lehetséges. A nõk tömegei kényszerülnek rá, hogy olyan háztartási munkákat is maguk végezzenek el, amelyeket évekkel ezelõtt meg tudtak fizetni. Emellett fizetésükre a családnak szüksége van, a növekvõ munkanélküliség mellett gyakran a nõ a családban az egyedüli stabil keresõ. A munkahelyek többsége is nagyobb teljesítményt kíván mindenkitõl, mint korábban, ráadásul a munkanélküliség veszélye ott lebeg a nõk feje fölött is. A rendszerváltás tehát ebbõl a szempontból határozottan megnehezítette a nõk életét, így nem csoda, ha a mainál kényelmesebb életet képzelnek el a maguk számára. Ez egybeesik a férfiak nagy részének elképzeléseivel, akik szintén úgy érzik, hogy az életüket megkönnyítené az otthon lévõ feleség.

Az természetesen nagy kérdés, hogy ha egy csapásra teljesülhetnének - mint ahogy persze nem teljesülhetnek - a vágyak, vajon a nõk háziasszonyi szerepe valóban egyértelmûen könnyebb, boldogabb életet biztosítana az emberek számára. Ha ez megvalósulna, a maihoz részben hasonló, részben attól eltérõ munkamegosztás alakulna ki a nemek között. A férfiak éppen annyit dolgoznának munkahelyükön, mint ma. Igaz, a nõk levennék vállukról a háztartás gondjait, így õk valódi patriarchális családfõként a pénzt keresnék, de vélhetõleg a mainál nem vállalnának nagyobb részt gyerekeik nevelésében, családjuk életében. Kérdés, hogy valóban erre vágynak-e? És a nõk, vajon ha nem folytatnának keresõ munkát, jobb anyák és feleségek lennének-e, elmúlna-e tömeges lelkiismeret-furdalásuk? Tartósan kielégítõ lenne-e a háztartás vezetése számukra? Az oly sokat emlegetett gyesneurózis (ami modellje ennek az állapotnak) csak tévedés volt? A fiatal nõk, növekvõ iskolázottsági szintjükkel, az egyetemi férõhelyek felét betöltve, valóban csak a háziasszonyi szerepre készülnek? Megannyi kérdés, melyekre az adatokat elemzõ szociológus nem tud választ adni. Úgy tûnik, a nõi munka társadalmi megítélésének elemzése nem kimerített kutatási téma.
 

Hivatkozások

Család - ISSP 1994. A vizsgálat dokumentációja és alapmegoszlásai. Budapest: TÁRKI

Hadas Miklós (szerk.) 1994. Férfiuralom - írások nõkrõl, férfiakról, feminizmusról. Budapest: Replika Kör

Frey Mária 1993. Nõk a munkaerõpiacon. Társadalmi Szemle, 3, 26-36.

Frey Mária-Gere Ilona 1994. Részmunkaidõs foglalkoztatás: vágyálomból valóság? In: Magyarország átalakulóban. Budapest: Népjóléti Minisztérium, 41-72.

Harding, Stephen 1989. Interim Report: The Changing Family. In: Roger Jowell, S. W. Lindsay Brook (Eds.) British SocialAttitudes: the 6th report. SCPR, 143-155.

Koncz Katalin 1994. A nõk társadalmi helyzete Magyarországon. In: Magyarország átalakulóban. Budapest: Népjóléti Minisztérium, 99-124.

Népszámlálás 1990. KSH

A Magyar Köztársaság Kormányának 1031/1994. (IV. 30.) határozata a népesedéspolitikai alapelvekrõl.

Replika 1994. 13-14. szám. Körkérdés a nõkrõl. 54-85.

Tóth Olga 1991. Conservative Gender Roles and Women's Work. Paper presented at the 10th EGOS Conference on "Societal Change between Market and Organization", Vienna

- 1993. No Envy, No Pity. In: N. Funk-M. Mueller (Eds.) Gender Politics and Post-Communism.

Reflections from Eastern Europe and the Fromer Soviet Union. New York: Routledge, 213-223. Vukovich György-Cseh-Szombathy László-S. Molnár Edit-Pongrácz Tiborné-Utasi Ágnes 1994. Családi értékek-családi normák. In.: Magyarország átalakulóban. Budapest: Népjóléti Minisztérium, 7-40.
 
 

* Ez a tanulmány a "Változó szerepek az átalakulás idõszakában" címû OTKA pályázat keretében készült.