Váriné Szilágyi Ibolya-Solymosi Zsuzsa
A SIKER SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓJA -
ÉRTELMISÉGI RÉTEGEKNÉL^*
 

Problémafelvetés

A siker és kudarc azoknak a társadalmi jelenségeknek a sorába tartozik, amelyeknek összetettsége nehezen átlátható, ugyanakkor és talán éppen emiatt erõs az értelmezésük és magyarázatuk kényszere. Mivel ezen a téren a társadalom minden tagja érintett, mindenki szeretne sikeres lenni, az emberek könnyen esnek a sikert vagy a kudarcot egy-egy tényezõre (pl. a szerencsére vagy a kemény munkára) visszavezetõ, leegyszerûsítõ magyarázatok csapdájába. Annál is inkább, mert ezek az értelmezési sémák már adottak, szociálisan öröklöttek, benne vannak az adott kultúrában, benne a társadalmi érvényesülésrõl kialakult kép(ek)ben. Felülvizsgálatukra rendszerint csak bizonyos társadalmi helyzetek kihívása, újabb élettapasztalatok késztetnek. Minél inkább modernizálódott és nyitott egy társadalom, annál szervesebben hozzátartozik, hogy határozott, normatív erejû elképzelései legyenek a sikerrõl és kudarcról. Eltérõ mértékben modernizálódott társadalmak különbözõ tartalmú és intenzitású sikerképzetekkel rendelkeznek, amelyek mint a siker kultúra- és rétegspecifikus szociális reprezentációi befolyásolják az egyének és csoportok magatartását (Merton, 1980: 401-419).

A szakirodalomból kitûnik, hogy a modern ipari társadalmakban és a modernizáció korában markánsabb laikus sikerképzetek és -ideológiák jelennek meg, amelyek lényeges indikátorai lehetnek egy-egy társadalom egészséges vagy anomáliás fejlõdésének (Merton 1980: 345). Az, hogy e sikerképzetek feltárt ismérveibõl mennyi és pontosan mi az általános érvényû és mennyi az aktuálisan az adott társadalomra, rétegre, csoportra érvényes elem, feltehetõen nyitott kérdés, és ezért ez a mindenkori empirikus kutatások tárgya lehet.

Noha a siker és a kudarc jelenségeit már a harmincas évek pszichológiájában vizsgálták, klasszikus és empirikusan is behatóan kutatott témává inkább a kudarcjelenség vált. A szociológiában, fõként a német gazdaságszociológiában viszont itt most nem részletezendõ okokból - már a húszas, harmincas években elõtérbe került a siker témája (Mannheim 1930; Ichheiser 1930; 1933). Lewin és Hoppe ezzel az érdeklõdéssel összhangban vezette be az aspirációs szint fogalmát (Hoppe 1930; Lewin 1936; Lewin et al. 1944), elsõsorban az aktuális teljesítmény és élmény laboratóriumi vizsgálataiban. G. Ichheiser ez idõ tájt a siker közkeletû jelentéseit kutatta, és kiemelendõ jelentõségû, hogy M. Weber és K. Mannheim nyomán megalkotta a siker vizsgálatának koherens fogalmi keretét, rendkívül problémaérzékenyen választva ki és integrálva a siker fenomenológiáját, szociológiai és pszichológiai változóit.¹ Mannheim elsõként ismerte el Ichheiser invenciózus teljesítményét. Egyidejûleg mutatták ki a sikerkutatás könnyen adódó tévútjait. Az általuk felállított axióma értelmében a siker elvileg is és empirikusan is megkülönböztetendõ a teljesítménytõl, mivel ez utóbbi a tényszerû dolgok szférájában (Sachgebiet) tárgyiasuló, a siker pedig a társas viszonyok szférájában elérhetõ eredmény (Mannheim 1930). A siker elsõdleges jelentésének és szervezõdése legfontosabb síkjának a társadalmi sikert és elismerést, a társadalmi térbeni pozicionális elõrehaladást tekintették. Ezt egyébként a siker korai és hatvanas évekbeli empirikus vizsgálatai is megerõsítették (Mannheim 1930; Ichheiser 1933; Merton 1957; Katz 1964). Ichheiser szerint: "a szakterületen meggyökerezett teljesítmény-dimenzióval ellentétben a siker-dimenziót specifikusan társadalmi dimenzióként kell elfogadni. Ennek... legfõbb specifikus jegye az, hogy egy "fent" és egy "lent" között feszül (a szociális élettér hierarchikus tagolódású)" (Ichheiser 1933: 101). Ettõl megkülönböztetendõ a teljesítmény-szféra, amelyben egy cselekvés eredménye instrumentális viszonyban áll a sikerszférával, ezért is rendkívül csábító a két szféra összekeverése, vagy épp egybeolvasztása, noha egymáshoz való viszonyuk az aktuális kutatás érdemi tárgya.² Ichheiser arra figyelmeztetett, hogy "minden olyan fontolgatás hibás lesz a sikerjelenségrõl, amelyben nem világos vagy amely nem látja be, hogy a társadalmi önérvényesítés a sikermegélés, sikerélmény kikapcsolhatatlan és meghatározó feltétele, és ezért mind a "kitûzött cél elérése", mind a "teljesítmény realizálása" éppen ott ölti fel a kudarc pszichológiai karakterét, ahol a társadalmi önérvényesítés komponense elmarad vagy negatívan értékelendõ" (Ichheiser 1933: 105).

A problematika bonyolultságát mutatja, hogy az egyén aktuális sikerélménye gyakran jelentõsen eltérhet mind a társadalmi siker domináns képzetétõl, mind az illetõ tényleges teljesítményétõl. Az egyéni cselekvést motiváló sikerképzet nemcsak a saját képesség(ek)tõl és erõfeszítéstõl, hanem az észlelt-becsült társadalmi mozgástértõl is függ, és végsõ soron ezek együtt alakítják ki az egyén aspirációs szintjének referenciakeretét (Ichheiser vonatkozó gondolatait lásd bõvebben Váriné 1990).

Maga a sikerfogalom is többértelmû, minthogy az általa takart jelenség is eltérõ jelentésû lehet a társadalmi értékpreferenciák mezejétõl, a sikerideológiáktól, a személy értékeitõl és élményeitõl függõen. Itt nemcsak arról van szó, hogy a társadalmi cselekvés különbözõ területein más és más a siker prototípusa: mások az anyagi, a mûvészi, a tudósi stb. siker kritériumai és szimbólumai. Maga a siker is más és más jelentést hordozhat eltérõ kultúrák, rétegek, csoportok és egyének számára: egybeolvadhat az anyagi sikerrel, jelentheti a társadalmi pozicionális emelkedést, a magasabb státuszt, továbbá az ezzel összefüggõ vagy ettõl független társadalmi elismerést, a biztos munkahelyet és még egyebeket. Az, hogy adott társadalom adott periódusában a fenti sikerjelentések közül melyik válik dominánssá, árulkodik arról, hogy a sikerképzet, illetve -cél értéktartalma milyen helyet foglal el a a társadalom aktuális értékrendszerében. A Merton által leírt amerikai társadalomra és sikerkultuszára nézve is szimptomatikus volt a sikerképzet egybeolvadása az anyagi sikerrel és az ezt biztosító társadalmi státusz elérésével. Nem az anyagi szerzésvágy a specifikusan amerikai, hanem az ez irányú törekvés, a nagyra törés és a pazarló fogyasztás formálódott kulturálisan elõírt céllá és elvárássá az amerikai társadalomban (Merton 1980: 402).³ Katz ugyanakkor ausztráliai kutatásában azt tapasztalta, hogy az anyagi siker a magasabb státuszra törekvés nélkül is sikercéllá válhat (Katz 1964). A porosz típusú társadalmakban, amelyekre a magyar társadalom is jelentós mértékben hasonlított, a társadalmi siker jelentése elsõsorban a hierarchikus státuszbeli elõrehaladással azonosult, amivel konvencionálisan társult az elismertség és a védettség. A rendszerváltást megelõzõ értelmiségi kutatásokból az tûnt ki, hogy az elõzõvel ellentétben egy-egy szakmai csoporton belül egy másik - nagyrészt informális - sikerskála is mûködött, amely szerint a siker kritériuma döntõen a szakmai értékek elismerése volt. A nyolcvanas évek közepétõl megindult és a mához közeledve egyre erõteljesebbé válik az a folyamat, amelynek során a siker jelentése az önmagában vett anyagi sikerre korlátozódik.

Minthogy ezek a laikus, "naiv pszichológusi" teóriák a mindennapi élet nyomáskényszere alatt, a gondolkodás ökonomizálása - spontán kiegyensúlyozása - végett kollektív eredetû hiedelmekbõl képzõdnek, háttérben marad rejtett ideologikus (hamis tudati) természetük. Mindamellett akár az adott társadalom domináns sikerkultuszát, akár az egyes rétegek, csoportok ettõl eltérõ sikerképzeteit vizsgáljuk meg közelebbrõl, elõtûnik a mögöttes sikerideológia. Ideológiaként minõsítette Ichheiser azt a nézetet, amelynek értelmében hinni kell abban, hogy a magasabb társadalmi státusz elérhetõ a személyes erõfeszítés, rátermettség és egyéni érdem eredményeképpen, miközben homály fedi e státuszok, a magasabb pozíciók eltérõ hozzáférhetõségét a különbözõ osztályok vagy rétegek számára. Ma már az USAban is kétkedõen fogadnák az amerikai sikerideológia egyik elemét, amely szerint "az oktatás eredménye az intelligencia, következésképpen a munka- és a pénzbeli siker" (Malcolm 1938: 29; idézi Merton 1980: 348). Mertonhoz hasonlóan Forgas, Morris és Furnham (1982), Csepeli és szerzõtársai (1992) is ideológiaként mutatják be az anyagi sikerre, gazdagságra és szegénységre vonatkozó fatalista, a sorsot okoló, illetve a sikert és a kudarcot kizárólag a személyes képességek függvényének tekintõ nézeteket (Merton 1980: 405; Forgas et al. 1982; Csepeli et al. 1992: 22).

A korai sikerkutatások hívták fel a figyelmet a siker percepciójában és a domináns sikerideológiákban rejlõ attribúciós tendenciákra. Ichheiser részletesen elemezte, hogyan ítélik oda az egyén cselekvési szándékához képest belsõ és külsõ tényezõket/tulajdonságokat a sikeres személynek, hogyan észlelik a siker hozzáférhetõségét, hogyan vetül rá valakire és válik negatív személyes tulajdonságává például a munkanélküliség a külsõ megfigyelõk szemében (Ichheiser 1930; 1970). Az attribúciós elmélet atyjának tekintett F. Heider is több erre vonatkozó gondolatot és példát vett át Ichheisertõl (Heider 1958: 62, 87, 96). A további kutatások fényt derítettek a domináns sikerideológiák és -értékek rétegspecifikus befogadására is. Kimutatták, hogy az a sikerminta, amely a magasabb társadalmi státusz elérésére s az ezzel járó gazdagságra irányul, elsõsorban a középosztály értékpreferenciáit tükrözi (Hyman 1953; Katz 1964).

A sikerképzetek mindegyikére jellemzõ a szociális reprezentációk két fõ sajátossága: az, hogy ezek nemcsak egyéni, hanem réteg,- illetve kultúraspecifikus, kollektív eredetû tudati struktúrák, s mint ilyenek részt vesznek a köztudat és a magatartás további befolyásolásában (Weber 1982; Moscovici 1981).

A siker szociális reprezentációja kutatásának aktualitását a kelet-európai országokban felerõsítették a rendszerváltás után megindult demokratizálódás és privatizálódás tanulási folyamatai. Tekintettel arra, hogy a hetvenes, nyolcvanas években még minden hazai értelmiségi és értékkutatásban tapasztalható volt, hogy a válaszokban szégyenlõs módon háttérbe szorult vagy nem is szerepelt az anyagi motiváció, kíváncsiak voltunk arra, hogy a mikrokörnyezet ez irányú látványos változása, a társadalom növekvõ anyagi polarizáltságának jelei hogyan befolyásolták az anyagi, valamint a teljesítménymotiváció helyét a sikerértékekben és -képzetekben.

A nyolcvanas évek második felében a leendõ értelmiségiek körében a kutatók az elhomályosult jövõkép, a szakmai ambíciók realizálása és a munka tekintetében növekvõ bizonytalanság és félelem, az értékválság és értékrelativizálódás, valamint a leendõ agrármérnököket kivéve - a vezetéstál és a közszerepléstõl való tartózkodás markáns jeleit tapasztalhatták. Feltehetõen részint reakcióként arra a jelenségre, hogy a politikai szerepvállalás híján a szakmai teljesítmény és a társadalmi siker között jelentõs távolság támadt, a korrupció és a szabály-, illetve normasértõ viselkedés általánossá vált. Jogos kérdésfeltevésük lehetett ezek után, hogyan milyen hiedelmekkel, sikerképzetekkel - indulnak el az emberek az új helyzetben? Mennyire felkészültek a nyitottabb jövõre, a korábbiaknál tágabb mozgástér kihasználására?

Kiváltképpen érdekelt bennünket három olyan értelmiségi réteg elképzelésének alakulása a társadalmi és személyes sikerrõl, amelynek egyrészt korábbi kutatásainkból ismerhettük múltbeli sikerképzeteit, értékpreferenciáit és a jövõre vonatkozó terveit, másrészt várható volt, hogy társadalmi helyzetük, terveik és önértékelésük alakulásában lényeges változást hoz a privatizálódó gazdaság. Ilyennek ítéltük a konjunkturális változások iránt mindig érzékeny építészmérnököket, a korábbi rendszer által meglehetõsen kedvezményes helyzetbe hozott, de a rendszerváltozással igen nehéz helyzetbe kerülõ agrármérnököket, valamint a korábban bizonyos szakmákban (például a külkereskedelemben) prosperáló, egészében azonban nem tisztázott szerepû és önértékelésû, de a nyolcvanas években presztízsben és feladatokban már emelkedõ, s ma már kifejezetten konjunkturális helyzetbe kerülõ közgazdászokat. Metodikai meggondolás is vezetett bennünket, mégpedig az, hogy ha homogénebb mintán, a siker elérése szempontjából csupán elõnyös helyzetben lévõ értelmiségieket vizsgáltunk, könnyen észrevétlenül maradhatott volna számos, a siker szervezõdésében látensen részt vevõ mozzanat, hiszen az elõnyösebb helyzetben lévõknek nincs annyira szükségük az úgynevezett küzdési stratégia (coping strategy) tudatosítására. Ha pedig csak a hátrányos helyzetûekre korlátozzuk a vizsgáltak körét, akkor ismét torz képet kaphattunk volna a mai sikerelképzelésekrõl, hiszen az újabb szociálpszichológiai vizsgálatokból egyértelmûen kiderül, hogy a rossz hangulat befolyásolja a társadalmi megismerést (az aktuális tárgy vagy helyzet felfogását és emlékezeti felidézését (Forgas 1994).⁴ Általános pszichológiai és társadalomtudományi megismerési tapasztalat, hogy az úgynevezett problémahelyzetek többet árulnak el arról, hogyan formálódnak a tapasztalat mélyebb szintjein a dolgok, események és fogalmak jelentései. Ezekbõl a meggondolásokból kiindulva választottunk olyan vegyes összetételû mintát, amelyen belül a közgazdászok felfelé ívelõ, az építészek a presztízs tekintetében folyamatosan magasan lévõ, egzisztenciálisan pedig az ország és az egyének anyagi lehetõségeinek a függvényében változó, az agrármérnökök viszont krízishelyzetbe került értelmiségi szakmát képviselnek.
 

Egy empirikus kutatás néhány eredménye
1. A kutatás kérdésfeltevései, hipotézisei

Az alábbi tanulmányban ismertetett kutatás arra keresett választ, hogy milyen sikerképzetek és sikerideológiák élnek ma Magyarországon a modernizáció szempontjából kitüntetett szerepet játszó egyes értelmiségi szakmai rétegekben.

Közelebbi ismeretekhez kívánt tehát jutni

- arról, hogy milyen attribúciós tendenciák tükrözõdnek a hazai sikerképzetekben;

- milyen részt kap ezekben a képzetekben az anyagi siker, a jólét s milyet a szakmai teljesítmény;

- milyen nem-, szakma- és generációspecifikus vonásai valószínûsíthetõk ezeknek a sikerképzeteknek.

E helyütt csak néhány kérdésre adott válasz feldolgozásának eredményeit ismertetjük, nevezetesen a személyesen ismert és az általánosítható magyar sikeres ember szociális percepciójáról nyert információkat adjuk közre.⁵

Felderítõ vizsgálatról lévén szó, az alábbi elõzetes hipotéziseket fogalmaztuk meg:

- Jellemzõ különbséget vártunk a siker hozzáférhetõségét illetõen lényegesen eltérõ helyzetben lévõ értelmiségi szakmai rétegek, valamint az ezek életkori különbségeit képviselõ egyetemista és végzett szakember alminták között.

- Feltételeztük, hogy néhány potenciális sikertényezõ és tulajdonság megítélésében a férfiak és a nõk véleménye eltérõ lesz.

- Feltételeztük, hogy a válaszolók értékrendjében a korábbi kutatásokhoz viszonyítva elõbbre kerül az anyagi siker mint érték.

- Az aktuális társadalmi térben éppúgy várható, hogy a teljesítményorientáltsággal kapcsolatos tényezõk és tulajdonságok értéke emelkedik, mint ahogy az is elképzelhetõ, hogy lényegesen háttérbe szorulnak az anyagiakhoz képest.

- Feltételeztük, hogy a személyesen ismert sikeres ember képe idealizáltabb lesz a magyarországi sikerember generalizált képéhez viszonyítva, de hogy milyen tekintetben és milyen mértékben, erre vonatkozóan nem volt s talán nem is lehetett elõfeltevésünk.
 

2. Módszer, minta, a kutatás menete

A sikerképzetek felderítésére elsõsorban egy extenzív önkitöltõs, anonimitást biztosító kérdõíves felmérés szolgált, amely a minta egyharmadánál interjúkkal egészült ki. Ennek eszközéül egy általunk kidolgozott, 1991-92-ben két elõvizsgálatban kipróbált, majd ennek nyomán véglegesített komplex kérdõívet alkalmaztunk, amelynek a konstruálásában a kognitív szociálpszichológia eszközeit alkalmaztuk.⁶ A kérdõív túlnyomórészt zárt kérdéseket tartalmazott (kivéve a válaszadó saját siker-, illetve kudarcélményének felidézését).

Az itt közölt eredmények a vizsgálat egészébõl az alábbiakra térnek ki:

- ki a személyesen ismert sikerember (neme, mûködési területe, milyen kapcsolatban áll vele a kérdezett);

- milyen tényezõknek köszönheti az illetõ a sikerességét (14 tényezõ 4-fokú skálán való megítélése);

- milyen tulajdonságokkal jellemezhetõ (szemantikus differenciállal, ellentétes tulajdonságpárok között 7-fokú skálán megítélve); és

- milyen ma általában Magyarországon a sikerember (a továbbiakban a magyar sikerember) a fentiekben felsorolt azonos módszerekkel megítélve.

A potenciális sikertényezõket és a sikeres ember feltehetõ tulajdonságait az elõvizsgálat tapasztalatai alapján válogattuk és véglegesítettük, ügyelve arra, hogy a korábbi kutatásokban is fontosnak bizonyult belsõ tényezõk (a személy képességeihez és erõfeszítéséhez tartozóak) és külsõ tényezõk (a rajta kívül álló feltételekre vagy a külsõ megjelenésére vonatkozóak) egyaránt képviselve legyenek.

A kutatás mintáját három, a siker elérése szempontjából jelentõsen eltérõ helyzetû értelmiségi réteg - agronómusok, közgazdászok és építészek -, ezen belül két alminta - utolsó éves egyetemisták, illetve már több éve dolgozó, életkorukat tekintve 30 és 40 év közötti szakemberek alkották.

A kérdõíves válaszok feldolgozásában standard matematikai eljárásokat alkalmaztunk.⁷
 

3. Az eredmények ismertetése
3.1. Kit tartanak ma sikeresnek?

Elsõ kérdésblokkunk a "személyesen ismert sikeres emberre" vonatkozott. Mindkét almintában - 90 és 87 százalékban - az igazán sikeresnek tartott személy neme férfi, a sikeresség képzete a férfiakhoz társult. A nõk is a férfiakat választották, bár õk valamivel több nõt jelöltek meg, mint a férfiak, és ebben leginkább a közgazdásznõk tûntek ki. A válaszolók legnagyobb arányban a gazdasági szférában találták az ismert sikerember mûködési területét, ami a sikerképzetekben az anyagi gyarapodás szerepének a növekedésére utalhat. Ugyanakkor néhány eléggé jellegzetes különbség figyelhetõ meg az egyetemisták és a végzett szakemberek jelöléseiben: az egyetemisták csak 50 százalék alatt nevezték meg a gazdasági szférát, és relatíve magas arányban a tudományos szférát, valamint közel minden harmadik az egyéb területekrõl (sport, popzene stb.) választotta az ismert sikeres személyt. Ezzel szemben a végzett szakemberek 65 százaléka nevezte meg ilyenként a gazdasági szférát, ehhez képest minden egyéb jelölésük elhanyagolható (10% alatti) nagyságrendû volt. Kivétel az egyéb terület, fõként a sport, ahol közel minden ötödik válaszadó talált sikeres képviselõt. Ez a két eltérõ választási struktúra arra utal, hogy az egyetemisták - életkoruknál és sajátos "iskolai" élethelyzetüknél fogva más köröket ismernek, mint a már aktív értelmiségiek.

Hasonlóan sok az eltérõ vonás annak megnevezésében is, hogy az egyes alminták milyen kapcsolatot neveznek meg a személyesen ismert sikerember esetében. Az egyetemistáknál a rokoni kapcsolatok dominálnak (33%), ugyanez a szakembereknél mindössze 17 százalék. Mindkét almintában viszonylag alacsony a közvetlen rokoni kapcsolat az ismert sikeres személlyel: 10, illetve alig 5 százalék, a többi távolabbi rokoni kapcsolatot jelent. Szignifikáns különbség fedezhetõ fel még a barátok megnevezésében, míg az egyetemistáknak csak az ötöde, a diplomásoknak viszont a harmada büszkélkedhet azzal, hogy a sikeres embert barátjának tudhatja. A "maradék" említések, amelyek egyébként 50 százalék körüliek, tehát nem elhanyagolható a nagyságrendjük, csak a közeli és fõleg a távoli ismeretségi körükben találtak példát a sikeres emberre.

Eredményeink alátámasztani látszanak korábbi szerzõk (Merton 1980; Katz 1964) arra utaló megállapításait, hogy a személyesen ismert sikeres személy kiválasztása egyúttal rendszerint a referenciaszemély, illetve -csoport indikátorának is tekinthetõ (lásd az egyetemista és szakemberminta eltérõ választási stratégiáit). Figyelemre méltó azonban, hogy a fenti szerzõk vizsgálataikat konszolidáltabb, és a siker szempontjából áttekinthetõbb feltételeket nyújtó társadalmakban folytatták, ahol régóta bejáratott és kipróbált sikerideológiák szolgáltak mintául a választáshoz: a nagy múltú piacgazdasági viszonyok és a nyitottabb társadalmi lehetõségek pedig személyközelibbé és realisztikusabbá tették a sikeresség modelljét.
 

3.2. A sikertényezõk szociális percepciója

A sikerért potenciálisan felelõssé tehetõ, a sikert különbözõ mértékben generáló 14 belsõ és külsõ tényezõ fontosság szerinti osztályozásából alakult ki a kauzális attribúciók rangsora a két almintában (1. és 2. melléklet).

E szerint az ismert sikerszemély esetében a megkérdezettek annak belsõ személyes tényezõit - a befektetett "kemény munkát", a "dönteni tudást", a "határozott fellépést" és a "kitartást" - tekintették a legfontosabb sikergeneráló tényezõnek (ezekhez járult még a "jólinformáltság"), és csak utolsósorban számoltak a fizikai és nem-fizikai értelemben vett, úgynevezett külsõ tényezõkkel (pl. a rokonszenves külsõvel, a véletlennel, illetve szerencsével, a kedvezõ anyagi körülményekkel). Már itt fel kell hívnunk a figyelmet a "jólinformáltság" ellentmondó és kontextuális jelentésére, amire késõbb még visszatérünk.

Másik kérdésblokkunk a magyar sikeres emberre vonatkozott. Arra a generalizált képre, amelyet az emberek a mai magyar valóságban a sikerességhez szükséges tényezõkrõl és személyes adottságokról önmagukban õriznek. Az 1. és 2. melléklet tanúsága szerint a megkérdezettek ez esetben a siker létrejöttében már nem a belsõ, hanem a külsõ tényezõket értékelték az elsõ helyeken. A jólinformáltság, a jó nexusok szerepeltek elõkelõ ranghelyeken és szorosan társultak ezekhez a vezetéshez szükséges belsõ tényezõk (döntéskészség, határozottság, jó beszédkészség). Az "ismert sikerember" esetében még utolsó helyen lévõ "kedvezõ anyagi helyzet" a hazai sikerember általánosított képében már a 6., a "szerencse" pedig a 7. ranghelyre került. Ugyanakkor az egyetemisták még a szakembereknél is jóval kisebb fontosságot tulajdonítottak a belsõ tényezõknek, a kitartásnak, a komoly, kemény munkának és a kiváló teljesítménynek.

A hivatkozott mellékletekbõl az is látható, hogy végsõ soron a két alminta, tudniillik az egyetemisták és a végzett szakemberek között a sikerért felelõs tényezõk rangsorát tekintve az ismert és az általánosított sikeres embert illetõen nincs érdemi különbség, hasonló az attribúciós tendencia is: az ismert sikeres ember elõnyösebb képe figyelhetõ meg.

Az 1. táblázat összefoglalóan mutatja, hogy az egyes sikertényezõkkel való rendelkezés tekintetében mennyire másként ítélték meg a személyesen ismert és a magyar sikerembert.

1. táblázat
Az ismert és a magyar sikerember összehasonlítása a sikertényezõkben (egymintás t-próba szignifikáns eredményei)
Egyetemista alminta (N: 198)

A) az ISMERT SIKEREMBER	B) a MAGYAR SIKEREMBER
- keményebben dolgozó,	- szerencsésebb,
- kiválóbb teljesítményû,	- jobban informált,
- nagyobb erkölcsi tartású,	- jobb nexusokkal rendelkezõ, mint az ismert sikerember
- kitartóbb,
-jobb intellektuális képességû, mint a magyar sikerember

Végzett szakember alminta (N:107)

A) az ISMERT SIKEREMBER	B) a MAGYAR SIKEREMBER
- keményebben dolgozó,	- szerencsésebb,
- nagyobb erkölcsi tartású,	- jobban informált,
-kitartóbb,	- jobb nexusokkal rendelkezõ, mint az ismert sikerember
-jobb intellektuális képességû, mint a magyar sikerember

A t-próbák egyik almintában sem mutattak szignifikáns különbséget az ismert és a hazai sikerember megítélésében a rokonszenves megjelenés, a dönteni tudás és az emberismeret terén. A végzett szakembereknél ezenkívül nem különbözött szignifikánsan az ismert és a hazai sikerember képe a kiváló teljesítmény, a határozott fellépés és a jó beszédkészség tekintetében. Különbség a két alminta sikerképeiben - amint az a tényezõk fontossági rangsorát bemutató 1. és 2. mellékletbõl kitûnik -, hogy míg a végzett szakemberek hasonló módon ítélik oda a kiváló teljesítményt mindkét sikeres személynek, addig az egyetemisták tartózkodóbbak a magyar sikerember teljesítményének elismerésében.

Néhány tényezõ, így mindenekelõtt a "jólinformáltság" megítélése és jelentése meglehetõsen kontextus-függõnek látszik: ha a belsõ tényezõkhöz társul, akkor inkább pozitív, ha a külsõkhöz, akkor inkább negatív értelmet nyerhet. Például vezetõi képességekkel párosulva önmaga is vezetõi erénnyé válik.

Szakágak szerint jellemzõ különbség, hogy a jólinformáltságot az agrárosok jóval fontosabbnak tekintették, mint a többi szakág képviselõi, ami feltehetõen az agrárszféra válságával, és vele összefüggésben az agrármérnököknek a kilencvenes évekbeli társadalmi bizonytalanságával, tájékozódási vákuum-helyzetével magyarázható. A kitartásnak és a teljesítménynek az építészek tulajdonítanak kiemelt jelentõséget a többiek "langyos-közepes" minõsítésével szemben. Az interjúk alapján az építészeknek ezen vélekedése mögött az a tapasztalaton alapuló meggyõzõdésük valószínûsíthetõ, hogy kiváló építésszé csak makacssággal, pályázatokon való sikeres vagy sikertelen, de szívós és rendszeres részvétellel válhat az ember.

Az egyes potenciális sikertényezõk vélt fontosságának vizsgálata után magát a tényezõ-készletet vizsgáltuk. Kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen faktorokba tömörülnek, milyen dimenziókat képviselnek ezek a tényezõk. Ez látható a 2. táblázaton, amely az egyes tényezõk faktorsúlyának rendezett, rotált mátrixa alapján készült.

2. táblázat
Sikertényezõk faktorelemzésének eredményei
A) SZEMÉLYESEN ISMERT SIKEREMBER

Egyetemista alminta (N:198)		Szakember alminta (N:107)
FAKTOR 1.		FAKTOR 1.
Külsõ tényezõk-F		Munka-F
- jó nexusok	.738	- kiváló teljesítmény	.852
- jó anyagiak	.657	- kitartás, szorgalom	.806
- szerencse	.600	- komoly munka	.802
VP 2.386 17%		VP 2.738 20%
FAKTOR 2.		FAKTOR 2.
Munka-F		Kommunikáció-F
- kemény munka	.818	- jó beszédkészség	.788
- kitartás, szorgalom	.803	- határozott fellépés	.739
- kiváló teljesítmény	.626	- emberismeret	.650
		- kiváló intellektus	.594
VP 2.229 16%		VP 2.634 19%
FAKTOR 3.		FAKTOR 3.
Kommunikáció-F		Külsõ fényezõk F.
- határozott fellépés	.780	- jólinformáltság	.786
- jó beszédkészség	.758	- jó nexusok	.733
- dönteni tudás	.647	- jó anyagok	.728
VP 2.068 15%		VP 2.227 16%
TOTAL VP 48%		TOTAL VP 55%

B) A MAGYAR SIKEREMBER

Egyetemista alminta (N:198)		Szakember alminta (N:107)
FAKTOR 1.		FAKTOR 1.
Munka-F		Munka-F
komoly munka	.802	komoly munka	.849
kitartás	.757	kiváló teljesítmény	.823
kiváló intellektus	.675	kitartás, szorgalom	.796
erkölcsi tartás	.668	erkölcsi tartás	.702
kiváló teljesítmény	.634	kiváló intellektus	.663
VP 2.792 20%		VP 3.581 26%
FAKTOR 2.		FAKTOR 2.
Kommunikáció-F		Kommunikáció-F
jólinformáltság	.781	jó beszédkészség	.800
dönteni tudás	.742	határozott fellépés	.730
emberismeret	.639	emberismeret	.663
határozott fellépés	.592	rokonszenves megjelenés	.518
jó beszédkészség	.562
VP 2.696 19%		VP 2.203 16%
FAKTOR 3.		FAKTOR 3.
Külsõ tényezõk-F		Külsõ tényezõk-F
szerencse	.722	jó anyagiak	.797
jó anyagiak	.751	jólinformáltság	.714
jó nexusok	.522	jó nexusok	.695
VP 1.801 13%		VP 2.042 15%
TOTAL VP 52%		TOTAL VP 57%

A személyesen ismert sikeres ember esetében a sikertényezõkbõl faktoranalízissel mindkét almintánál három - a vélemények alakulásáért felelõs - faktor különült el: a "külsõ tényezõk", a "munka" és a "kommunikációs" faktor. A magyar sikeres ember képének szervezõdésében ugyancsak mindkét almintában három közös faktor: a "munka", a "kommunikációs" és a ,külsõ fényezõk" faktora játszott fõ szerepet. Mindegyik faktor magyarázó ereje felette volt a 10 százaléknak, összességükben pedig 48, 55, illetve 52, 57 százalékban magyarázták a két kép alakulását a sikertényezõk tekintetében. A faktorok jól elkülönülõk és könnyen nevesíthetõk voltak.⁸

Ezek után összefüggést kerestünk ezen faktorok és egyéb, a vélemények alakulását vélhetõen befolyásoló paraméterek tekintetében. Valószínûsíthetõ volt ugyanis, hogy a nemen és a különbözõ szakághoz tartozáson kívül bizonyos személyiségváltozók, például a válaszadó belülrõl vagy kívülrõl irányítottságának (belsõ, illetve külsõ kontrolljának) a foka is befolyásolhatja egy-egy faktor képviseletét és súlyát az "ismert sikeres személy" és a hazai "általánosított sikeres ember" sikerének kauzális magyarázatában.

A szociálpszichológia meglehetõsen régen bevezette már empirikus vizsgálataiba a "belülrõl" és "kívülrõl irányítottság" (másképpen: "belsõ" és "külsõ kontroll") fogalmait, arra a köznapi tapasztalati szinten is feltûnõ pszichológiai jelenségre utalva, hogy az emberek erõsen különböznek a tekintetben, hogy milyen mértékben hagyatkoznak elvárásaikban, terveikben, céljaikban, aktuális döntéseik, viselkedésük és véleményük szabályozásában külsõ mintákra és végszavakra, vagy ellenkezõleg, belsõ, korábban azonosulás révén beléjük épült mintákra, értékekre és motívumokra. Ezeket a fogalmakat különbözõ szerzõk részben eltérõ módon operacionalizálták az empirikus vizsgálatok számára (Rotter et al. 1972), de érvényesítve a fenti megkülönböztetést. Természetesen az emberek nagy többsége ilyen is és olyan is, tehát amikor azt kívánjuk vizsgálni, hogyan befolyásolja a belsõ vagy külsõ kontroll az emberek várakozásait vagy véleményét, akkor az adott vizsgálatban csupán kisebb alcsoportokkal dolgozhatunk, a valamilyen tekintetben kiugróan alacsony vagy magas értékeket nyert alcsoportokat hasonlíthatjuk össze meghatározott szempontból. Korábbi érték- és jövõorientációs kutatásunkban azt tapasztalhattuk, hogy a nagyobb fokú belsõ kontroll jellemzõ módon együtt járt a határozottabb és a szakmai érvényesülésre is irányuló tervezõ típusú jövõorientációval mind a három, a jelen kutatásban is vizsgált értelmiségi rétegnél (Váriné 1992).

A fenti személyiségközeli változók a megkérdezetteknek a saját siker, illetve kudarcélményükre vonatkozó, a kérdõívbeli formalizált skálákon jelölt önjellemzéses adatoknak a feldolgozásából származtak. Ennek során e változók mentén alacsonyközepes-magas átlagú alcsoportokat képeztünk, s a továbbiakban a fenti csoportképzõk független változóként szerepeltek az összehasonlításhoz szükséges számításokban. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a kitüntetett csoportokban (a nem, a szakág, belsõ, illetve külsõ kontroll szerint) vannak-e értékelhetõ különbségek az adott faktorsúlyok átlagait tekintve. Mindegyik említett változóra egyszempontú variancia-analízist végeztünk. Ezek eredményeit mutatja az 3. táblázat.

3. táblázat
Eltérések a sikerért felelõs tényezõ-faktorokban néhány paraméter mentén
A) AZ ISMERT SIKEREMBER ESETÉBEN

	Egyetemista alminta (N:198)			Szakember alminta (N:107)
Csoportképzõ változók	F1	F2	F3	F1	F2	F3
nem	0.001	0.05	0.10	n.s.	n.s.	n.s.
szakág	0.05	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	0.01
belsõ kontroll	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	0.05
külsõ kontroll	n.s.	n.s.	n.s.	n.s	n.s.	0.05
	F1 Külsõ tényezõk F2 Munka F3 Kommunikáció			F1 Munka F2 Kommunikáció F3 Külsõ tényezõk

B) A MAGYAR SIKEREMBER ESETÉBEN

	Egyetemista alminta (N:198)			Szakember alminta (N:107)
Csoportképzõ változók	F1	F2	F3	F1	F2	F3
szakág	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.
belsõ kontroll	0.05	n.s.	n.s.	n.s.	0.01	0.01
külsõ kontroll	0.05	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	0.01
	F1 Munka F2 Kommunikáció F3 Külsõ tényezõk			F1 Munka F2 Kommunikáció F3 Külsõ tényezõk

Az egyetemistáknál az ISMERT SIKEREMBER esetében a NEM és a SZAKÁG bizonyult befolyásoló tényezõnek: a férfiak és a leendõ agrármérnökök a sikeresség okainak a megítélésében nagyobb súlyt adtak a "külsõ tényezõk"-nek, és kisebbet a "munka-faktor"-nak, ezzel szemben a hallgatónõk és a leendõ építészek éppen fordítva jártak el. Ugyanakkor ezek a prediktorok nem okoztak különbséget a hazai sikerember sikerességét magyarázó tényezõk megítélésében, itt viszont a külsõ-belsõ kontroll jelentett vízválasztót: az alacsony belsõ kontrollal, illetve a magas külsõ kontrollal jellemezhetõk szignifikánsan alacsonyabb faktorértéket képviseltek a "munka-faktor"-ban.

A végzett szakemberek véleménye az objektív változók szerint homogénebb volt mindkét sikerember sikerességének feltételezett okait illetõen: sem nemek szerinti, sem szakágspecifikus különbség nem mutatkozott. Jellemzõ módon befolyásolta ugyanakkor az ítéletek alakulását a megkérdezettek belülrõl vagy kívülrõl irányítottsága. Ez eléggé konzekvensen abban nyilvánult meg, hogy az alacsony belsõ kontrollal jellemezhetõ csoport magasra értékelte a "külsõ tényezõk" és leértékelte a "munka-faktor" szerepét a sikeresség lehetséges okaiként, viszont a magasabb belsõ kontroll jellemzõ módon magasabb értékkel társult a "munka-faktor"-ban és kisebb súllyal a "külsõ tényezõk" faktorában.
 

3.3. A sikeres ember tulajdonságainak szociális percepciója

További kérdésünk volt, hogyan értékelik a megkérdezettek a két - különbözõ kontextusban megítélhetõ - sikerembert? Milyen tulajdonságokat vélnek rájuk jellemzõnek?

A megkérdezettek 25 ellentétes tulajdonságpár 7-fokú skálán való minõsítésével végezték el a jellemzést.⁹

Az ismert és a hazai sikerembert jellemzõ tulajdonság-rangsorokban (lásd a 3. és a 4. mellékletet) a vezetõ tulajdonságok az aktivitás és az erõ dimenzióit képviselték, s a rangsorok láttán elõször a két kép nagyjából egyezõnek tûnt. Közelebbi vizsgálatnál azonban kiderült, hogy ismét eltérõen, ám az elõzõkben ismertetett tendenciával egybevágóan (az ismert sikerembert "szépítõen") észlelik és jellemzik a vizsgált személyek a személyesen ismert és a hazai sikerembert a nekik tulajdonított tulajdonságokban.

A tulajdonságok rangsora szerint az ISMERT SIKEREMBER-t az aktív, önálló, magabiztos, ambiciózus, határozott, energikus tulajdonságok jellemezték, és lényegesen kevésbé volt jellemzõ rá a kockázatvállalás, a nagyvonalúság, a jól alkalmazkodás, az önzetlenség stb. A MAGYAR SIKEREMBER-t is elsõsorban az aktivitás és az erõ dimenziójába tartozó tulajdonságokkal jellemezték (ezek vezettek a ranglistán), de figyelemreméltó különbségeket tárt fel a két sikerembernél nyert tulajdonság-átlagok ugyancsak egymintás t-próbával történõ összehasonlítása. Ennek eredményei láthatók a 4. táblázaton (az eredmények legalább 0.05 szinten szignifikánsak).

4. táblázat
Az ismert és a magyar sikerember összehasonítása a tulajdonságokban

Egyetemista alminta (N:198)
A) Az ismert sikerember	B) A magyar sikerember
- rokonszenvesebb,	- aktívabb,
- segítõkészebb,	- erõsebb,
- jobb,	- energikusabb,
- önzetlenebb,	- kockázatvállalóbb,
- megbízhatóbb,	- magabiztosabb,
- okosabb, mint a magyar sikerember	- határozottabb,
	- alkalmazkodóbb,
	- rugalmasabb, mint az ismert sikerember
Szakember alminta (N:107)
A) Az ismert sikerember	B) A magyar sikerember
- segítõkészebb,	- aktívabb,
- önzetlenebb,	- gyorsabb,
- okosabb,	- kockázatvállalóbb,
- vidámabb,	- alkalmazkodóbb,
- nagyvonalúbb,	- rugalmasabb, mint az ismert sikerember
- önállóbb, mint a magyar sikerember

Nem volt szignifikánsan különbözõ a két sikerember megítélése a vidám-szomorú, pozitív-negatív, igényes-igénytelen, elismert-nem elismert, takarékos-tékozló, derûlátó-borúlátó tulajdonságpárokban (a 25-bõl 6 tulajdonságpárban).

A 4. táblázatra tekintve szembetûnõ, hogy míg a MAGYAR SIKEREMBER-t az aktivitás, az erõ dimenziói és a vezetéshez szükséges tulajdonságok jellemezték, addig az ISMERT SIKEREMBER-nél az értékelés dimenzióját képviselõ tulajdonságokat értékelték magasra, közülük is fõként a társas viszonyok szempontjából lényegesebbeket. Az összképet tekintve ezúttal is az ISMERT SIKEREMBER a rokonszenvesebb. Külön figyelmet érdemel, hogy noha az "elismert"-ség az 1991es, 1992-es elõvizsgálatok idején még vezetõ (a legnagyobb arányban említett) sikerkritérium volt, így elõkelõ helyre várhattuk a sikerességet jellemzõ tulajdonságok sorában is, de sem a tulajdonságok rangsorában, sem a kétféle sikerkép összehasonlításában nem játszott lényeges szerepet. Ez feltehetõen azzal magyarázható, hogy míg a korábbi rendszerben az elismertség stabil közmegegyezéses kritériumok alapján mûködött, addig a felbomló régi és most formálódó új rendszer e tekintetben még nem nyújt kiforrott megítélési támpontokat.

A két sikerember feltételezett tulajdonságaira vonatkozó adatokat ismét faktoranalízissel dolgoztuk fel. Ennek eredményét mutatja az 5. táblázat.

5. táblázat
A sikeres ember tulajdonságainak faktorai
A) A SZEMÉLYESEN ISMERT SIKEREMBER

Egyetemista alminta (N:198)		Szakember alminta (N:107)
FAKTOR 1.		FAKTOR 1.
Pozitív értékelõ-F		Pozitív értékelõ-F
jó	.858	önzetlen	.885
önzetlen	.813	jó	.852
segítõkész	.803	segítõkész	.841
rokonszenves	.793	rokonszenves	.798
pozitív	.784	megbízható	.736
megbízható	.702	igényes	.634
		okos	.581
VP 4.652 19%		VP 5.455 22%
FAKTOR 2.		FAKTOR 2.
Határozottság-F		Határozottság-F
magabiztos	.857	határozott	.824
határozott	.804	erõs	.790
		energikus	.751
		aktív	.721
		magabiztos	.695
		gyors	.664
		ambiciózus	.614
VP 2.259 9%		VP 4.315 17%
FAKTOR 3.		FAKTOR 3.
Optimizmus-F		Optimizmus-F
derûlátó	.803	derûlátó	.697
vidám	.780	vidám	.610
		alkalmazkodó	.563
		rugalmas	.517
VP 2.195 9%		VP 2.085 8%
TOTAL VP 37%		TOTAL VP 47%

B) A MAGYAR SIKEREMBER TULAJDONSÁGAINAK FAKTORAI

Egyetemista alminta (N:198)		Szakember alminta (N:107)
FAKTOR 1.		FAKTOR 1.
Pozitív értékelõ-F		Pozitív értékelõ-F
segítõkész	.844	segítõkész	.826
jó	.838	jó	.799
erkölcsös	.826	pozitív	.781
önzetlen	.791	rokonszenves	.767
megbízható	.742	önzetlen	.722
rokonszenves	.719	megbízható	.687
igényes	.659	derûlátó	.599
okos	.574	okos	.560
		igényes	.514
VP 5.738 23%		VP 5.519 22%
FAKTOR 2.		FAKTOR 2.
Határozottság-F		Határozottság-F
magabiztos	.836	magabiztos	.746
ambiciózus	.744	energikus	.654
határozott	.726	kockázatvállaló	.648
kockázatvállaló	.626	határozott	.633
VP 3.835 15%		VP 3.263 13%
FAKTOR 3.		FAKTOR 3.
Aktivitás, erõ-F		Aktivitás, erõ-F
gyors	.798	erõs	.711
erõs	.724	aktív	.709
energikus	.675	gyors	.590
aktív	641
VP 2.801 11%		VP 2.273 9%
TOTAL VP 49%		TOTAL VP 44%

A tulajdonság-párokkal való jellemzés adatainak faktorelemzése során mind az ismert, mind az általánosított sikerember esetében 2-2 azonos természetû és elnevezésû és egy eltérõ faktor különült el. A két sikerember-kép esetében mind az egyetemistáknál, mind a szakembereknél a "pozitív értékelõ"-faktor (amelyet tartalmánál fogva "humán"-faktornak is nevezhetnénk) rendelkezett a legnagyobb magyarázó erõvel, ezt követte a "határozottság" faktor. Figyelemre méltó, hogy a "határozottság"-hoz tartozó tulajdonságok a magyar sikerember esetében magukhoz vonzották a "kockázatvállaló" tulajdonságot is. Végül míg az ismert sikerember esetében az "optimizmus", addig a magyar sikerembernél az "aktivitás-eró"-faktor bizonyult további fõ strukturáló dimenziónak. Összességükben ezek a faktorok az "ismert" esetében 37, illetve 47 százalékban, a hazai sikerember általánosított képe esetében 49, illetve 44 százalékban magyarázták a vélemények alakulását. Ezek után ismét azt kerestük, hogy néhány, számunkra fontos változó mentén található csoportok szignifikánsan eltérnek-e a fenti két kép tulajdonság-faktoraiban? Ebbõl a célból minden egyes változóra ismét egyszempontú variancia-analízist végeztünk, amelynek eredményeit foglalja össze az 6. táblázat.

6. táblázat
Eltérések a sikerért felelõs tulajdonság-faktorokban néhány paraméter mentén
A) AZ ISMERT SIKEREMBER ESETÉBEN

	Egyetemista alminta (N:198)			Szakember alminta (N:107)
változók	F1	F2	F3	F1	F2	F3
nem	n.s.	n.s.	n.s.	0.02	n.s.	n.s.
szakág	n.s.	0.10	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.
belsõ kontroll	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.
külsõ kontroll	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.

Mindkét alminta esetében:
F1 "Pozitív értékelõ"-faktor
F2 "Határozottság"-faktor
F3 "Optimizmus"-faktor

B) A MAGYARORSZÁGI SIKEREMBER ESETÉBEN

	Egyetemista alminta (N:198)			Szakember alminta (N:107)
változók	F1	F2	F3	F1	F2	F3
nem	n.s.	0.01	n.s.	n.s.	0.02	n.s.
szakág	0.01	n.s.	n.s.	n.s.	0.05	n.s.
belsõ kontroll	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	0.10	n.s.
külsõ kontroll	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	0.10	n.s.

Mindkét alminta esetében:
F1 "Pozitív értékelõ"-faktor
F2 "Határozottság"-faktor
F3 "Aktivitás-erõ"-faktor

A fenti táblázatok tanúsága szerint az ismert sikerember esetében igen nagy a konszenzus, alig akad szignifikáns különbség a vizsgált csoportok között. Az egyetemista almintánál csupán a "határozottság"-faktorban találunk szakág szerinti eltérést, nevezetesen az agrárosok magasabbra értékelik a határozottságot, szemben a másik két szakma képviselõivel, bizonyára nem függetlenül attól, hogy õk a vezetést és a vezetõi erényeket magától értetõdõen sajátították el a szakmára való felkészülés során. A szakember almintánál a "pozitív értékelõ" faktorban találunk nemek szerinti különbséget: a nõk kevésbé jutalmazóak a férfiaknál, feltehetõen a szakmán belüli hátrányosabb helyzetük, valamint amiatt is, hogy elismerik ugyan a férfi-dominanciát a sikeres ember esetében, de csupán kénytelen-kelletlen.

A magyar sikerembernek az egyetemisták között a nõk nagyobb határozottságot tulajdonítanak a férfiaknál, talán mert tõlük távolabb áll ez a tulajdonság. Szakágak szerint abban mutatkozik különbség, hogy a "pozitív értékelõ" faktorban az agráregyetemisták az építészhallgatóknál jóval, a közgazdászoknál valamivel pozitívabb összképet festenek a hazai sikeremberrõl. Feltehetõleg még élnek bennük emlékek a sikeresen tevékenykedõ agrármérnökökrõl, és ezt a pozitív képet és értékelési sémát a képzés különbözõ okokból továbbra is sugalmazza. A szakember almintánál a "határozottság"-faktorban minden általunk felvett, a táblában szereplõ változó szignifikáns különbséget hozott felszínre. Nevezetesen a nemek szerint azt találjuk, hogy a nõk határozottabbnak vélik a magyar sikerembert, mint a férfiak, hasonlóan az egyetemistákhoz. Szakágak szerint ismét az agrárosok tûnnek ki külön véleményükkel: határozottabbnak tartják a hazai sikeres embert, mint a többi szakágbeliek.

Végül jellemzõ különbséget hoz felszínre a belsõ-külsõ kontroll tekintetében történõ összehasonlítás is: az alacsonyabb belsõ kontrollal rendelkezõk az általánosított hazai sikerembert határozottabbnak látják, mint a magasabb belsõ kontrollal jellemezhetõk, minden bizonnyal a siker külsõdleges jegyeire hagyatkozván a megítélésben.

A fenti adatokból arra az érdekes következtetésre juthatunk, hogy éppen azok látják a sikeres ember domináns tulajdonságának a határozottságot, akik maguk vagy még nem érlelhették ki magukban ezt a tulajdonságot, vagy eleve deficitesnek érzik magukat ebben a tekintetben.
 

Az eredmények megvitatása

Egy társadalom átalakulásának idõszakában komoly jelentõsége van annak, hogy milyen sikerkép él a modernizációban elvileg fontos szerepet játszó értelmiségi rétegek leendõ és aktív tagjainak a fejében, akik hol cselekvõ részesei, aktorai, hol szemlélõi az eseményeknek. A sikeresség, a sikeres ember szociális reprezentációjának ugyanis nemcsak múltba nyúló gyökerei, hanem - a valóságkonstruálás perspektívájában - jövõbe vetülõ következményei is vannak.

Elõzetes hipotéziseink közül néhány nem igazolódott az eredményekben: nem találtunk átütõ szakmaspecifikus különbséget a kétféle sikerkép egészét illetõen, csupán egy-egy szakmareleváns sikertényezõ vagy tulajdonságfaktor eltérõ képviseletében.

A nemek közötti különbség sem meghatározó: nemektõl függetlenül a személyesen ismert sikeres ember szinte kizárólag férfi. Egy-egy sikerkép szóródásában a faktorpontokkal végzett egyszempontú variancia-analízis felszínre hozott néhány szignifikáns különbséget: a nõk hajlamosabbak a személyesen ismert sikerember idealizálására, kivált a "munka" és a "határozottság" dimenzióiban. Ezek a szórványos eltérések azonban nem álltak össze jól értelmezhetõ nemek szerinti mentális tendenciává.

Az anyagi sikerre való törekvés nyíltabb elfogadása lényegében csak abban jelentkezett, hogy a személyesen ismert sikeres embert legnagyobb arányban a gazdasági szférából választották a kérdezettek.

A kiváló teljesítmény, amely a nyolcvanas években végzett kutatásokban még vezetõ helyet foglalt el az értékek rangsorában (kivált a leendõ agrár- és építészmérnököknél), a kilencvenes években az egyetemistáknak a hazai sikeremberre vetített képében leértékelõdött, míg a szakembereknél fontosságát még õrizve társult a kommunikációs és vezetõi erényekhez.

Az eredmények a két alminta által képviselt generációs különbségeket is mutattak: mind a személyesen ismert sikeres ember mûködési területének kiválasztásában, mind a kétféle sikerkép konstruálásában, mind a tulajdonságok odaítélésében az egyetemisták másként viselkedtek, mint a szakemberek: ez utóbbiak más kontextusban, a piacgazdaság szükségleteinek és feltételeinek megfelelõbben értelmezik és kezelik a kommunikációs készséget és a jólinformáltságot, mint az egyetemisták. Az sem lényegtelen, hogy a szakemberek komplexebben látják és tárgyilagosabban értékelik a kiváló teljesítmény szerepét nemcsak az ismert, hanem a hazai sikerember sikerének a szervezõdésében is. Mindent egybevetve mégis azt mondhatjuk, hogy a két alminta viselkedésében markánsabb az azonosság mint a másság. Az értelmiség sikerképében - függetlenül attól, hogy a pályán lévõ vagy a pályára készülõ korosztályról van szó - meghatározóak a konszenzuális elemek.

Hipotéziseink közül egyértelmûen igazolódott, hogy a személyesen ismert sikeres ember jóval idealizáltabb képet mutat, mint a hazai általánosított sikeres emberé. Ez önmagában nem meglepõ, hiszen a szociális és azon belül a személypercepcióban jellemzõ módon eltérõen ítéljük meg a hozzánk közelálló, a saját csoportunkba, környezetünkbe tartozó, és másként a tõlünk nagyobb pszichológiai távolságra esõ egyéneket és csoportokat: a társadalmi szituáció kihívásaitól függõen vagy sematikusabban, vagy épp differenciáltabban.¹⁰

Eredményeinkben tehát nem a kétféle sikerkép másságának van felhívó jellege, hanem annak, hogy mindkét populációban az általánosított magyar sikeremberhez való viszonyulás negatív érzelmi töltetû. Emlékeztetõül: az ismert sikeres személy saját magának - kiváló tulajdonságainak, személyes erõfeszítésének, képességeinek, erkölcsi tartásának - köszönheti a sikerét, ezzel szemben a hazai általánosított sikerember "success story"-ja a külsõ tényezõkkel - jólinformáltság, jó nexusok, szerencse stb. - magyarázható. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy jobbnak tartjuk azt a sikeres személyt, akit közvetlenül tapasztalatból ismerünk, mint azokat a társaikat, akik számunkra idegenek, ám feltehetõleg hasonló módon küzdenek a sikerért.

A jelenség magyarázatához számos pszichológiai értelmezés felvonultatható. Több okból is a "pszichológiai távolság" tûnik e helyütt érvényes magyarázó elvnek. Elsõként: az ismert sikerembert, még ha távoli rokoni vagy ismeretségi körébõl választja is ki a kérdezett, feltehetõen azért választotta, mert valamiféle követési mintát sugalmaz számára, könnyebb vele azonosulnia. A potenciális referenciaszeméllyel való azonosulás önmagában is létrehozza a pozitív érzelmi viszonyulást. A második, közvetlenül az elsõhöz csatlakoztatható hatás: akit elvileg módunkban áll ellenõrizni, befolyásolni, abban jobban megbízunk, akkor is, ha történetesen gyakorlatilag nem ellenõrizzük, nem befolyásoljuk. A dolog láthatósága és lehetségessége számít pszichológiailag relevánsnak, hatást kifejtõ momentumnak. A harmadik ok: a hazai sikerember általánosított képének kialakulásában feltehetõen szerepet kap az a jelenség, amelyet Tversky és Kahneman más vonatkozásban, a jövõbelátás illúziójával kapcsolatosan állított. Nevezetesen, hogy az egyedi eseményekbõl és nem az események átlagából ítélünk (Tversky-Kahneman 1974). A hazai sikerembert illetõen pedig az egyedi reprezentáns javarészt a tömegkommunikációban "tálalt", sokszor politikai karrierrel gyanús sikerjelenség, és/vagy a fitogtató fogyasztás, az irritáló gazdagság.

Az is aláhúzza a társadalomban, vagy legalábbis az általunk vizsgált értelmiségi csoportokban élõ sikerképzetek generalizált létét, hogy nincs igazán szakmaspecifikus különbség az értékelésekben. Pedig ez várható lett volna, hiszen nagyon különbözõ sikeresélyekkel rendelkezõ szakmák képviselõit vizsgáltuk. A szakágspecifikus különbség hiánya egyébként megerõsíti azt a vélekedést, hogy a szociális reprezentációknak nem elsõsorban a szociális státuszhoz van közük, nem ez befolyásolja õket elsõsorban, hanem az úgynevezett kollektív ideológiák. Ezekbõl bizonyos elemek pozitív vagy negatív elõítéletes sztereotípiákká válhatnak, s így aktualizálódhatnak olyan tárgykörökben is, mint például a siker vagy a kudarc. Az ezekrõl való vélekedést illetõen is érvényes, hogy az egyéni magyarázatokban az okok választása mélyén "sztereotípiák és elõítéletek is meghúzódhatnak", amelyek receptszerûen okok láncolatát feltételezik, hasonlatosan a gazdagság és a szegénység szokásos magyarázataihoz (Csepeli et al. 1992: 23).

A modernizációt igenlõk a személyes sikeresség szükségességét tudatosan, az eszükre hallgatva nem tagadhatják, ugyanakkor - némi inkonzisztenciával - negatívan értékelik a sikeres embert, gyanakodva fogadják õt, kivált a siker elérésének eszközeit és a sikerességben szerepet játszó személyes tulajdonságokat illetõen.

Hogy erre mennyi a valóságos alap, az nem lehetett kutatásunk tárgya. Ezúttal is szembe találtuk magunkat az attribúciós kutatás szokásos dilemmájával: nem tudjuk megmondani, hogy kire jellemzõbbek inkább az ismert sikeres személyt szépítõ, a hazai sikerembert - kivált erkölcsi vonatkozásban, intellektusban - aláértékelõ tendenciák: a megítélés tárgyára, avagy magukra a megítélõkre. Valószínûleg szerepet kapott ezekben a megítélésekben az Ichheiser által "szálka-gerenda" (mote-beam) mechanizmusnak nevezett hatás is, tudniillik a megítélés önfelmentõ és ugyanakkor a Másik tekintetében az apró negatív információt is felnagyító, a mindennapi gondolkodásban öntudatlanul is mûködõ önvédõ racionalizáció.

Az eredményekbõl úgy tûnik, mintha az értelmiségi társadalom elbizonytalanodott volna azt illetõen, hogy mit tekintsen sikernek. A jelenlegi feltételek között elhalványult és háttérbe szorult a korábban leginkább elfogadott sikerkritérium: a társadalmi elismertség, amit pedig a sikerkutatás klasszikusai (Mannheim, Merton, Ichheiser) a legfontosabbnak tartottak és összefüggésbe hoztak a társadalmi önérvényesítéssel, a pozicionális elõrehaladással. Válaszadóink jelentõs része a mélyinterjúk tanúsága szerint a teljesítményre alapozott társadalmi elismertséget tartaná az ideális sikerkritériumnak. Ez az igény azonban csak abban az esetben elégíthetõ ki, ha a teljesítménnyel kapcsolatban az alábbi feltételek teljesülnek: az egyén felelõsséget érez az eredményért és átlátható viszonyok mellett idõben és rendszeresen visszaigazolást kap a sikerrõl vagy a kudarcról (McClelland 1961). Az aktuális társadalmi térben ezeket a feltételeket hiányolják a kérdezettek. Ezért is érthetõ, hogy a siker személyes jelentéseként a megkérdezettek legnagyobb gyakorisággal a "belsõ elégedettség"-et említették, távolságtartóan az aktuális megítélések bizonytalanságaitól.

Vizsgálatunk eredményei egybecsengenek a társadalmi igazságosság és esélyegyenlõség terén nyert hazai kutatási eredményekkel. Ezekbõl kitûnik, hogy igen erõsen élnek és szinte negatív sztereotípiákként mûködnek a korábbi egalitariánus szemlélet elemei, amelyek nem keltenek szimpátiát az úgynevezett sikeremberek iránt, s nem engedik koherens és lelkesítõ képpé formálódni a sikerhez vezetõ útra vonatkozó elképzeléseket. Talán azért sem, mert a sikercélok és sikernormák dinamikájának a gazdaságilag elmaradott, szegény és gyenge demokratikus hagyományokkal rendelkezõ kelet-közép-európai országokban más is a valóságos játéktere, s ez háttértudásként mindenképpen benne él a megítélõkben. Lehetséges, hogy erõsíti ezt az erõtlen sikerképet az általánosnak vélt "magyar sajátosság", a kudarcra orientáltság is. (Csepeli et al. 1992). Arra pedig, hogy miért erõteljesebb a fent elemzett tendencia a pálya elõtt várakozóknál, mint a már végzett szakembereknél, a vizsgálat egésze adhat majd magyarázatot. Itt csak elõlegezésképpen: a várható munkát és egzisztenciát illetõen az egyetemisták jövõképe pesszimista, márpedig a jövõtõl való félelem elbizonytalanít és gyanakvóvá tesz a Másság iránt.¹¹ Kiváltképpen, ha ez a Másság jórészt a jövõbeni egzisztenciára vonatkoztatható, és olyan a társadalmi makroklíma, hogy a jövõbeni viselkedés lehetõségei, feltételei és következményei átláthatatlanok és kiszámíthatatlanok.
 

Jegyzetek

* Ez a kutatás az OTKA 1990-ben elnyert támogatásával született. A 4 éves idõtartamú pályázat címe: "Sikerminták, sikerideológiák, sikerértékek". Társkutatóként részt vett benne Hamar Anna és Hrubos Ildikó szociológus, Lengyel Zsuzsa szociálpszichológus, Stuber Ervinné közgazdász. Külön köszönet illeti Sipos Mihály matematikust a kutatás matematikai statisztikai adatfeldolgozásáért, valamint Angelusz Róbert szociológust konzultatív segítségéért.

1. Ichheiser a siker alábbi szokásos jelentéstípusait találta: a) a siker mint a kitûzött cél elérése; b) mint egy teljesítmény realizálása; c) a siker mint érvényesülés a társadalmi szférában; a) a siker "kisiklott" jelentései (amelyek vagy a következményekkel, vagy a feltételekkel azonosítják a sikert, példa az elõbbire: siker az, ha elégedett vagyok önmagammal; e) ezenkívül vannak még jóval kisebb arányban úgynevezett homályos és inkonzisztens félreértelmezések. A siker fenti jelentései közül az 1930-as vizsgálatában a társadalmi szférában való érvényesülés szerepelt legnagyobb arányban (31%-ban) a vizsgált 14-16 éves bécsi fiatalok körében.

2. Ichheiser szerint a siker specifikusan társadalmi dimenziójától eltérõ és megkülönböztetendõ a teljesítmény-szféra, amelyben egy cselekvés eredménye csak akkor tekinthetd teljesítménynek, ha szándékos erõfeszítés hozta létre, továbbá, ha bizonyos társadalmilag elismert területen realizálódott (Ichheiser 1933: 99).

3. Míg ugyanis Merton a negyvenes évekbeli amerikai sikerkultusz vizsgálatakor viszonylag koherens képet tudott felvázolni, amelyben az említett fogalmi, cselekvésbeli és érzelmi-tapasztalati dimenziók indikátorai nagyjából mind egy irányba mutattak (legalábbis az ötvenes, hatvanas években), addig számos más társadalmi berendezkedést, illetve országot ismerünk, ahol a teljesítmény és a társadalmi siker messze került egymástól, bár ez kevéssé nyilvánult meg a retorikában. Sok jel mutat arra, hogy a vietnami háború és a '68-as amerikai diákmozgalmak nyomán az amerikai társadalom is megosztottabb a siker kritériumait illetõen.

4. A European Journal of Social Psychology különszámot szentelt (1994 24-1) - Joseph P. Forgas szerkesztésében - annak a témának, hogyan befolyásolják az érzelmek és hangulatok a társadalmi megismerést, az észleléstõl a véleményformáláson át a döntéshozatalig.

5. Kutatásunk a jelen tanulmányban foglaltaknál mind tartalmilag, mind az alkalmazott módszerek tekintetében jóval szélesebb területre terjedt ki. A kérdõív az itt ismertetetteken túl információkat szerzett a tömegtájékoztatás által preferált sikeremberrõl, az ideálisnak vélt sikeremberrõl, a megkérdezett személyes siker és kudarc-élményeirõl, a siker személyes jelentéseirõl, közeli és távoli céljairól (jövõképérõl), a tervek realizálásáért vállalt saját felelõsségrõl és a külsõ körülmények vélt hatásáról, saját sikerességérõl és optimizmusáról, az értékeit tükrözõ életelveirõl, végül vállalkozói attitûdjeirõl. A kérdõíves vizsgálatot kiegészítették a vizsgált minta kb. egyharmadával készített mélyinterjúk.

6. Kérdõívünk úgy volt megszerkesztve, hogy a megkérdezettek mind a szemlélõ, mind az aktorszerepében megnyilatkozhattak. Amikor a sikeres ember (a személyesen ismert és a mai átlagos sikerember) sikerességében közrejátszó tényezõkrõl és tulajdonságokról kértük véleményüket, akkor tulajdonképpen a sikerre (vagy kudarcra) összpontosíthatták figyelmüket, és olyan releváns információkat és interpretációkat idézhettek fel, amelyeket szükségképpen a szemlélõ perspektívájából formálhattak és alkalmazhattak.

A kérdõív más, itt fel nem dolgozott egységeiben viszont, például ahol a saját siker-; illetve kudarcélményeik, személyes sikerességük stb. felõl érdeklõdtünk, vagy arról informálódtunk, hogy számukra mi a siker elsõdleges jelentése, akkor az aktor szerepébõl válaszolhattak.

7. Két objektumra vonatkozó ítéletek szignifikáns különbségét egymintás t-próbák eredményei mutatták, a vélemények-hiedelmek bizonyos csoportosulásait faktorelemzéssel vizsgáltuk. Az egyszempontú variancia-analízisekben független változóként a nem, a szakág és néhány önjellemzés alapján képzett személyiségmutató szerepelt.

8. Az egyes jól elkülönülõ faktorok - amellett, hogy megmutatják bizonyos tényezõk vagy tulajdonságok stabil vagy instabil együtt járását - azt világítják meg, hogy melyek azok a tényezõ- vagy tulajdonságdimenziók, amelyekben a minta egészét tekintve az ítéletek polarizálódása és együtt járása a leginkább hat a megítélés tárgyáról kialakult összképre, a kialakult vélemény egészére. Ilyen szempontból nézve informatívak lehetnek mind a faktorok, mind a faktorokból kimaradó úgynevezett szóló tényezõk vagy tulajdonságok, amelyekben minden bizonnyal nagyon nagy az egyetértés, a pozitív vagy negatív vélemény.

9. A 25 tulajdonságpárt az elõvizsgálat alapján szelektáltuk. Ezek közül az aktivitás dimenzióját képviselték az alábbiak: aktív, ambiciózus, határozott, rugalmas, gyors, kockázatvállaló, jól alkalmazkodó. Az erõ dimenzióját képviselték az önálló, magabiztos, energikus, erõs és független tulajdonságok. Az összes többit az értékelõ dimenzióba soroltuk (lásd a 3. és 4. mellékletet).

10. Attól is függõen, hogy a cselekvõ (az aktor) vagy a megfigyelõ perspektívájából alkotjuk meg ítéleteinket. Jones és Nisbett (1971) mutattak rá arra, hogy az "aktor" és a "megfigyelõ" különbözõ perspektívát vesz fel valamely viselkedés okainak az értelmezésében. Adott esetben ez a sikeresség megítélésére is vonatkoztatható. Kutatásunkban azonban - ahogy már említettük - a válaszadók mindkét sikerszemélyt a "megfigyelõ" perspektívájából minõsítik.

11. Hogy miért erõteljesebb a fent elemzett tendencia a pálya elõtt várakozóknál, mint a szakembereknél, arra egy korábbi, a jövõre vonatkozó kutatásból származó- ezzel egybevágó - eredményeket tudnánk említeni (Váriné 1992).
 

1. melléklet
Egyetemista alminta (N:198)

A SIKERBEN KÖZREJÁTSZÓ TÉNYEZÕK FONTOSSÁGI SORRENDJE
A) AZ ISMERT SIKEREMBER ESETÉBEN

ranghely/tényezõ neve	X	ST.D
1. komoly munka	3.347	0.76
2. dönteni tudás	3.312	0.77
3. határozott fellépés	3.239	0.80
4. jólinformáltság	3.177	0.85
5. kitartás	3.176	0.80
6. jó beszédkészség	3.192	0.86
7. kiváló intellektuális képességek	2.979	0.85
8. kiváló teljesítmény	2.948	0.84
9. emberismeret	2.819	0.86
10. jó nexusok	2.715	0.98
11. erkölcsi tartás	2.737	0.99
12. rokonszenves megjelenés	2.516	0.81
13. szerencse	2.281	0.86
14. kedvezõ anyagi helyzet	1.943	0.94

B) A MAGYAR SIKEREMBER ESETÉBEN

ranghely/tényezõ neve	X	ST.D
1. jólinformáltság	3.521	0.74
2. jó nexusok	3.518	0.70
3. dönteni tudás	3.404	0.68
4. határozott fellépés	3.375	0.68
5. jó beszédkészség	3.368	0.76
6. kedvezõ anyagiak	3.150	0.83
7. szerencse, véletlen	3.094	0.79
8. emberismeret	2.881	0.84
9. kitartás, szorgalom	2.632	0.76
10. komoly, kemény munka	2.622	0.78
11. kiváló intellektus	2.593	0.76
12. kiváló teljesítmény	2.565	0.81
13. rokonszenves megjelenés	2.547	0.76
14. erkölcsi tartás	2.083	0.78

2. melléklet
Szakember-alminta (N:107)

SIKERTÉNYEZÕK FONTOSSÁGI SORRENDJE
A) AZ ISMERT SIKEREMBER ESETÉBEN

ranghely/tényezõ neve	X	ST.D
1. dönteni tudás	3.458	0.704
2. jólinformáltság	3.364	0.782
3. határozott fellépés	3.321	0.737
4. komoly munka	3.208	0.836
5. jó beszédkészség	3.198	0.877
6. kitartás	3.190	0.889
7. jó nexusok	3.038	0.955
8. emberismeret	2.896	0.804
9. kiváló intellektus	2.877	0.912
10. kiváló teljesítmény	2.774	0.979
11. rokonszenves megjelenés	2.538	0.886
12. erkölcsi tartás	2.528	0.978
13. szerencse	2.390	0.956
14. kedvezõ anyagi helyzet	2.330	1.002

B) A MAGYAR SIKEREMBER ESETÉBEN

ranghely/tényezõ neve	X	ST.D
1. jó nexusok	3.585	0.599
2. jólinformáltság	3.524	0.622
3. dönteni tudás	3.390	0.740
4. határozott fellépés	3.314	0.670
5. kedvezõ anyagi helyzet	3.198	0.810
6. jó beszédkészség	3.189	0.757
7. emberismeret	2.991	0.775
8. szerencse/véletlen	2.962	0.755
9. kitartás	2.745	0.757
10. komoly munka	2.667	0.816
11. kiváló teljesítmény	2.651	0.805
12. kiváló intellektus	2.604	0.902
13. rokonszenves megjelenés	2.452	0.806
14. erkölcsi tartás	1.953	0.855

3. melléklet
Egyetemista alminta (N:198)

TULAJDONSÁGOK FONTOSSÁGI SORRENDJE
A) AZ ISMERT SIKEREMBERNÉL

sorszám	változó	X	ST.D
1. aktív	- passzív	6.061	0.980
2. önálló	- önállótlan	6.056	1.073
3. magabiztos	- félénk	6.010	1.146
4. ambiciózus	- ambíció nélküli	6.005	1.170
5. határozott	- határozatlan	5.959	1.236
6. energikus	- enervált	5.872	1.127
7. megbízható	- megbízhatatlan	5.865	1.320
8. okos	- buta	5.775	1.173
9. rokonszenves	- ellenszenves	5.612	1.517
10. elismert	- nem elismert	5.590	1.208
11. pozitív	- negatív	5.513	1.337
12. igényes	- igénytelen	5.497	1.360
13. rugalmas	- merev	5.429	1.249
14. segítõkész	- nem segítõkész	5.383	1.382
15. jó	- rossz	5.346	1.363
16. vidám	- szomorú	5.291	1.329
17. gyors	- lassú	5.258	1.232
18. derûlátó	- borúlátó	5.250	1.360
19. erõs	- gyenge	5.244	1.318
20. kockázatvállaló	- kockázatkerülõ	5.117	1.543
21. nagyvonalú	- kisstílû	5.082	1.342
22. független	- függõ	5.031	1.613
23. jól alkalmazkodó	- rosszul alkalmazkodó	4.969	1.485
24. önzetlen	- önzõ	4.714	1.633
25. takarékos	- pazarló	4.495	1.557

B) A MAGYAR SIKEREMBERNÉL

sorszám	változó	X	ST.D
1. aktív	- passzív	6.376	0.813
2. magabiztos	- félénk	6.289	1.058
3. határozott	- határozatlan	6.282	0.988
4. ambiciózus	- ambíció nélküli	6.242	0.991
5. energikus	- enervált	6.149	0.907
6. önálló	- önállótlan	5.912	1.105
7. rugalmas	- merev	5.871	1.142
8. kockázatvállaló	- kockázatkerülõ	5.830	1.123
9. elismert	- nem elismert	5.689	1.202
10. gyors	- lassú	5.660	1.067
11. erõs	- gyenge	5.513	1.128
12. megbízható	- megbízhatatlan	5.505	1.406
13. okos	- buta	5.497	1.325
14. derûlátó	- borúlátó	5.438	1.138
15. igényes	- igénytelen	5.433	1.311
16. jól alkalmazkodó	- rosszul alkalmazkodó	5.397	1.305
17. pozitív	- negatív	5.330	1.377
18. független	- függõ	5.306	1.285
19. vidám	- szomorú	5.253	1.167
20. rokonszenves	- ellenszenves	5.191	1.392
21. nagyvonalú	- kisstílû	4.866	1.210
22. jó	- rossz	4.702	1.334
23. takarékos	- pazarló	4.492	1.250
24. segítõkész	- nem segítõkész	4.412	1.566
25. önzetlen	- önzõ	4.154	1.575

4. melléklet
Szakember alminta (N:107)

TULAJDONSÁGOK RANGSORA AZ ISMERT ÉS A MAGYAR SIKEREMBERNÉL*
A) AZ ISMERT SIKEREMBER

ranghely/változó		X	ST.D
1. ambiciózus	- ambíció nélküli	6.314	0.800
2. önálló	- önállótlan	6.283	1.102
3. aktív	- passzív	6.208	0.902
4. határozott	- határozatlan	6.190	1.039
5. energikus	- enervált	6.151	0.903
6. magabiztos	- félénk	6.151	1.102
7. okos	- buta	5.764	1.342
8. igényes	- igénytelen	5.726	1.239
9. gyors	- lassú	5.648	1.209
10. elismert	- nem elismert	5.642	1.140
11. megbízható	- megbízhatatlan	5.543	1.474
12. erõs	- gyenge	5.462	1.325
13. rugalmas	- merev	5.400	1.237
14. független	- függõ	5.343	1.543
15. derûlátó	- borúlátó	5.343	1.208
16. pozitív	- negatív	5.317	1.547
17. kockázatvállaló	- kockázatkerülõ	5.305	1.514
18. vidám	- szomorú	5.236	1.151
19. rokonszenves	- ellenszenves	5.210	1.504
20. jól alkalmazkodó	- rosszul alkalmazkodó	5.124	1.680
21. nagyvonalú	- kisstílû	5.123	1.446
22. segítõkész	- nem segítõkész	5.094	1.619
23. jó	- rossz	5.076	1.459
24. takarékos	- pazarló	4.596	1.598
25. önzetlen	- önzõ	4.358	1.893

B) A MAGYAR SIKEREMBER*

ranghely/változó		X	ST.D
1. aktív	- passzív	6.376	0.813
2. magabiztos	- félénk	6.289	1.058
3. határozott	- határozatlan	6.282	0.988
4. ambiciózus	- ambíció nélküli	6.242	0.991
5. energikus	- enervált	6.149	0.907
6. önálló	- önállótlan	5.912	1.105
7. rugalmas	- rugalmatlan	5.871	1.142
8. kockázatvállaló	- kockázatkerülõ	5.830	1.123
9. elismert	- nem elismert	5.689	1.202
10. gyors	- lassú	5.660	1.067
11. erõs	- gyenge	5.513	1.128
12. megbízható	- megbízhatatlan	5.505	1.406
13. okos	- buta	5.497	1.325
14. derûlátó	- borúlátó	5.438	1.138
15. igényes	- igénytelen	5.433	1.311
16. jól alkalmazkodó	- rosszul alkalmazkodó	5.397	1.305
17. pozitív	- negatív	5.330	1.377
18. független	- függõ	5.306	1.285
19. vidám	- szomorú	5.253	1.167
20. rokonszenves	- ellenszenves	5.191	1.392
21. nagyvonalú	- kisstílû	4.866	1.210
22. jó	- rossz	4.702	1.334
23. takarékos	- pazarló	4.492	1.250
24. segítõkész	- nem segítõkész	4.412	1.566
25. önzetlen	- önzõ	4.154	1.575

* Minél magasabb az átlag, annál jellemzõbbnek vélik a megkérdezettek a tulajdonságpár elsõ tagját a sikeres emberre.
 

Hivatkozások

Bendix, R.-S. M. Lipset (Eds.) 1953. Class, Status and Power. A Reader in Social Stratification. Glencoe, III.: Free Press

Csepeli György et al. 1992. A gazdagság és a szegénység okaira adott magyarázatok rejtett normatív szempontjai Magyarországon. Szociológiai Szemle, 3, 21-39.

Forgas, J. P. 1994. The Role of Emotion in Social Judgements: An Introductory Review and Affect Infusion Model. European Journal of Social Psychology, (24)1, 1-25.

Forgas, J. P.-S. Morris-A. Furnham 1982. Lay Explanation of Wealth: Attributions for Economic Success. Journal of Applied Social Psychology, 12, 381-397.

Heider, F 1958. The psychology of interpersonal relations. New York: Wiley Hoppe, F. 1930. Erfolg und Miserfolg. Psychologische Forschung, 14, 1-62.

Hunyady György 1981. Cognitive complexity concerning judgements of persons and ideological topics. In: Pszichológia, 1981/1, p. 105-130.

Hyman, H. H. 1953. The value system of different classes: A social psychological contribution to the analysis of stratification. In: R. Bendix-S. M. Lipset (Eds.), Class, Status and Power: A Reader in Social Stratücation. Glencoe, IIL : Free Press

Ichheiser, G. 1930. Kritik des Erfolges. Eine soziologische Untersuchung. Leipzig: Hirschfeld -1933. Die Vieldeutigkeit in Begriff des Erfolges. In: Zeitschrift für paedagogische Psychologie und experimentelle Paedagogik. 34, 97-104.

- 1970. Appearance and Reality. San Francisco: Jossey-Bass

Jones, E. E.-R. E. Nisbett 1971. The actor and the observer: Divergent perceptions of the causes of behavior. In: E. E. Jones et al. (Eds.) Attribution: Perceiving the causes of behavior. Morristown, NJ: General Learning Press, 79-94.

Kahnemann, D.-P Slovic-A. Tversky (Eds.) 1982. Judgement under Uncertainty. Heuristics and Biases. New York: Cambridge University Press

Katz, F. M. 1964. The meaning of success: some differences in value systems of social classes. The Journal of Social Psycirology, 62, 141-148.

Lewin, K. 1936. Principles of Topological Psychology. New York: McGraw-Hill Book Company Lewin, K.-T Dembo-L. Festinger-P Sears 1944. Level of aspiration. In: Hunt, J. Mc. (Ed.) Handbook of Personality and the Behavior Disorders. The Ronald press Co. New York.

McClelland, D. 1961. The Achieving Society. Oxford, Princeton

Mannheim, K. 1930. Über das Wesen und die Bedeutung des wirtschaftlichen Erfolgsstrebens. In: Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik, 63. Lásd még in: Essays on the Sociology of Knowledge. London 1952, 230-276.

Merton, K. 1980. Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Budapest: Gondolat Kiadó (Eredeti: Social Theory and Social Structure. Glencoe, III.: Free Press, 1949; 1968). Moscovici, S. 1981. Social Representation. In: J. P. Forgas (Ed.). Social Cognition: Perspectives on everyday understanding. London, New York: Academic Press

Rotter, J. B.-J. Chance-E. J. Phares (Eds.) 1972. Applications of a Learning Theory of Personality, N.Y: Holt, Rinehart and Winston

Tversky, A.-D. Kahnemann 1974. Judgement under, Uncertainty: Heuristics and Biases. Science, 185, 1124-1131.

Váriné Szilágyi I. 1990. Gustav Ichheiser a képességrõl, a sikerrõl és az érvényesülésrõl. Magyar Pszichológiai Szemle, 5-6, 203-224.

- 1992. A jövõ vonz vagy taszít? Remények és félelmek az értelmiségi pályára készülõk jövõképében. In: Solymosi Zsuzsa (szerk.) Társadalom és felsõoktatás. II. kötet. A felsõoktatás fejlesztését szolgáló kutatások. Budapest: Felsõoktatási Koordinációs Iroda, 55-168.

Weber, M. 1982 (1930). A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat