Böröcz József-Caleb Southworth
KAPCSOLATOK ÉS JÖVEDELEM: MAGYARORSZÁG, 1986-1987^*
 
 

Az erõforrásokhoz társaskapcsolatok útján történõ hozzájutás a társadalom létének egyik nyilvánvaló, kézzelfogható bizonyítéka.¹

Esszéisztikus és etnografikus leírások alapján sejtjük, a hálózatok mint erõforrások szerepe az államszocializmusban sem lebecsülendõ, ám formális bizonyítékok csak igen szórványosan állnak rendelkezésre. E tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy a rendszerváltást megelõzõ évekbõl származó adatok statisztikai feldolgozásával teszteljük a hálózatok mint társadalmi erõforrások hatását a magyarországi jövedelemegyenlõtlenségekre.

Fõ kérdésünk a következõ: teremtenek-e gazdasági elõnyt a társadalmi hálózatok? Precízebben: demonstrálható-e, hogy az egyéni jövedelmek szisztematikus módon összefüggenek az egyének különbözõ típusú és méretû társadalmi hálózatainak meglétével?

Két ok miatt tartjuk fontosnak az ez irányú vizsgálódást. Ha sikerül kimutatnunk elméletileg megalapozott, empirikus összefüggések meglétét, közelebb juthatunk a társadalmi egyenlõtlenségek (újra)termelõdési mechanizmusainak megértéséhez az államszocializmus feltételei között. Az effajta összefüggések kimutatása másrészt azért is rendkívül fontos feladat, mert csak ezen az alapon kezdhetjük el annak felfejtését, milyen szerepet játszanak a társadalmi hálózatok szerkezetei az államszocializmus utáni átalakulásban.
 

Társadalmi kötések² és gazdasági elõnyök

Két módszer ismeretes a társadalmi hálózatok által az instrumentális gazdasági cselekvésre gyakorolt hatások vizsgálatában.³ Az egyik technika a "gyenge", illetve "erõs" kötés kategóriájába sorolja, a másik pedig elvont, többdimenziós térben jeleníti meg a kötések jellegzetességeit.⁴

A hálózatvizsgálatok elsõ típusa szerint a kapcsolatok erõssége hat az instrumentális gazdasági cselekvésre.⁵ E vizsgálódások Granovetter (1973) azon tételébõl indulnak ki, mely szerint a gyenge kötõdések alkalmasabb eszközei az álláshoz jutásnak, mint az erõs kötések. A kötéserõsség definíciója így hangzik: "a kötést jellemzõ idõtartam, érzelmi intenzitás, intimitás (kölcsönös bizalmasság) és a viszonossági alapon nyújtott szolgáltatások (valószínûleg lineáris) kombinációja" (Granovetter 1973:1361). E szerint a gyenge kötések inkább szolgálnak információforrásként, s jobban segítik a hozzájutást az iskola-, illetve a hatalmi rendszer erõforrásaihoz - a további hasznos kapcsolatokról nem is beszélve -, mint az erõs kötések.

E megközelítés pólusos ellentétpárként jeleníti meg a gyenge/erõs kötéseket: kiválasztja a válaszadók azon halmazát, akik említést tesznek "személyes kapcsolatokra" valamiféle instrumentális gazdasági cselekvés leírása során, majd különféle kategóriákba sorolják a kapcsolatok típusait: az ismerõsök a "gyenge", a barátok és rokonok pedig az "erõs" kötõdés rubrikájába kerülnek.⁶

Bár helyesen ismeri fel a társadalmi hálózatok meghatározó fontosságát a gazdasági cselekvés szempontjából, e megközelítés súlyos elméleti és operacionalizációs problémáktól terhes. Elõször is, fölöttébb vitatható a "gyenge" és "erõs" kötõdések elkülönítésének módszere. Némely rokonok aligha jelentenek többet a felületes ismerõsi kapcsolatnál, míg a "barát" fogalma akár élettársi viszonyt is takarhat. Az intimitás "mértéke" könnyen lehet teljesen független a "viszonossági alapon nyújtott szolgáltatásoktól". A kötõdés erejének - Granovetter nyomán - a "viszonossági alapon nyújtott szolgáltatások" révén történõ mérése logikailag érvénytelenít minden olyan elemzést, amelynek függõ változója gazdasági cselekvéssel, így például álláskereséssel vagy jövedelemszerzéssel függ össze. Azon kategorizációs kísérletek (pl. Marsden-Hurlbert 1988), melyek a gyenge kötések értelmezési tartományát az emberek széles körére terjesztik ki, már-már tautológikusnak tekinthetõ következtetésekhez vezetnek: aligha meglepõ, hogy a gyenge kötések így létrejövõ, jóval heterogénebb összetételû kategóriája alkalmasabb eszköz az állásszerzésre, mint az egyén sokkal kisebb létszámot kitevõ, közvetlen családja.

Harmadszor, az erõs-gyenge különbségtétel generikus: semmiféle konkrét társadalomalaktani megfontolásra nem támaszkodik. A hálózatvizsgálatok nagy része megelégszik azzal, hogy felmutat bizonyos kapcsolatmintákat anélkül, hogy bármi egyebet is mondana a társadalomról, amelyben a kötõdések mûködnek. De megalapozott-e ez a feltevés? Igaz-e, hogy társadalomról társadalomra haladva azonos az erõs és gyenge kötések, s így a társadalmi hálózatok morfológiája? Az államszocializmus körülményei között a társadalmi élet különféle területeit átszövõ hálózatok jószerével szétbogozhatatlan szövedékét találjuk; e hálózatok a legkülönfélébb célokat szolgálják a maguk hajlékony, alkalmazkodóképes módján. A világgazdaság centrumán kívülre szorult társadalmakról szóló szakirodalom hasonló megfigyelések garmadával szolgál. Mi a magunk, az államszocializmus kései korszakára irányuló vizsgálódását anélkül a radikális leegyszerûsítõ feltevés nélkül kezdjük, mely szerint valamennyi társadalom azonos, méghozzá az észak-amerikai társadalomszervezõdésbõl ismert hálózati logika szerint épülne fel.

A társashálózat-irodalom túlnyomó részt Granovetter nyomán halad: egyazon dimenzió ellentétes pontjainak (illetve világosan elkülönülõ szakaszainak) tekinti az erõs és a gyenge kötéseket.⁷ Semmi ok nem látszik arra, hogy fenntartsuk e durván leegyszerûsítõ feltevést. Annál is kevésbé, mert Angelusz Róbert és Tardos Róbert - az általunk itt elemzett adatok elsõ feldolgozása során - épp azt találta, hogy a granovetterinél némileg elõvigyázatosabban operacionalizált erõs és gyenge kötések világosan elkülönülnek egymástól. Így tehát sem elméleti, sem pedig empirikus ok nincs annak kizárására, hogy a "gyenge" és "erõs" kötések fogalma külön típusokat ír le, melyek akár egymástól teljesen független dinamikát követve, akár pedig összehangolt módon, egyszerre is felléphetnek, illetve hiányozhatnak (Marsden-Campbell 1984).

A hálózatvizsgálatok másik osztályát azok a többdimenziós modellek alkotják, melyek az elérhetõ erõforrások kiterjedtségét, erejét és minõségét hivatottak mérni (Wegener 1991; Campbell-Marsden-Hurlbert 1986; Marsden-Campbell 1984). Hogy ne kelljen az elmélet betûje szerint erõs kötésnek venniük minden barátot és rokont, és gyengének tekinteniük minden ismerõst, a kötések erejének, illetve kiterjedtségének mérésére többdimenziós indikátorrendszert használnak. Így a kötéserõsség mérésénél Wegener (1991: 63) például viszonytípusokba soroltatja (szülõ, testvér, szomszéd stb.), illetve tízfokú társadalmitávolság-skálán helyezteti el az "alter"-eket; rákérdez, mióta ismeri egymást "ego" és "alter", milyen gyakran érintkeznek; hét elembõl álló listán osztályoztatja, mely tevékenységeket végzett valaha, illetve "végezne" a "ego" az "alterrel" együtt; s végül arról tudakozódik, milyen mértékben érdeke "alternek", hogy "ego" részére állást szerezzen. Campbell, Marsden és Hurlbert (1986) a kapcsolatháló kiterjedtségét (mennyire sokféle, illetve mekkora számú "alter" található a hálózatban) az "alter"-ek életkorának szórásával, "alter" és "ego" földrajzi távolságával, továbbá azon "alter"-ek arányával jellemzi, akik vallásuk, nemük, etnikumuk vagy foglalkozásuk típusa szerint különböznek "ego-tól". E tanulmányok azután faktorelemzéssel modellezik a társashálózati kötések jellegzetességeit.

Az alulszocializált "erõs-gyenge" dichotómiához képest a többdimenziós módszer nyilván elmozdulás a helyes irányban. A hálózati kötéseknek kétségkívül sok összetevõje és sokféle célja lehet. Egyes faktorok - például a kapcsolatok bensõségessége, az érintkezés gyakorisága, az emberek csoportokba sorolása - bizonyos összetevõinek operacionalizálásával azonban hasonló bajok vannak, mint az egyszerû dichotómiával: az együtt töltött idõ például éppenséggel fordítottan is lehet arányos az érzelmek intenzitásával (egymástól távol lakó szülõk és felnõtt gyermekeik, illetve munkatársak között sokszor ez a helyzet). Nem egyértelmû, az "együttlét" idõtartamába csak a tényleges fizikai együttlét tartozik-e bele, vagy a telefonálás, a levelezés is. Hasonlóképpen elmarad annak kellõ igazolása, hogy miért éppen az adott változókombináció tekintendõ például a kötéserõsség vagy a "bensõségesség" mércéjének. Végül arra a faktorváltozók sem adnak választ, hogy a kötések dimenzióiról vagy pedig különbözõ kötéstípusokról kell-e beszélnünk.

A gyenge kötések erejérõl szóló irodalom - mind egy-, mind pedig többdimenziós változatában - gondolatok és inspirációk bõ forrása. Mégis, mérési problémái, elméleti tisztázatlanságai s az a rejtett feltevése, hogy létezik az emberi társadalom általános formája, amely az észak-amerikai (fehér, angolszász, modern, városi, protestáns stb.) társaskapcsolat-típusok általános érvényességében érhetõ tetten, arra késztetnek bennünket, hogy más, az államszocializmus intézményi-összehasonlító gazdaságszociológiájára jobban támaszkodó módon próbáljuk megfogalmazni a társashálózati kötések alapdimenzióját a nyolcvanas évek Magyarországának vonatkozásában.
 

Formális és informális kötések

Alkalmasabb kiindulópontnak kínálkozik az államszocialista gazdaságban mûködõ kötések alaptípusainak megkülönböztetesére a "formális"-"informális" distinkció.⁸ Ezzel egy már alaposan kidolgozott különbségtételt veszünk kölcsön az intézmények, cégek és szerrezetek szociológiájából (pl. Parsons 1951; Blau 1955; Stinchcombe 1990), illetve a gazdasági szektorok vizsgálataiból (pl. Portes-Sassen-Koob 1987; Portes-Böröcz 1988; Kornai 1992), és finomítunk tovább. A formális kötések - a szervezetszociológia intézményi olvasatához híven - "explicit, személytelen és funkcióhoz kapcsolódó" kapcsolatrendszerek egyének, illetve csoportok között (Smelser 1976: 113). Gyakran jogi jellegû szabályok is rögzítik a formális szerkezeteket. Ezzel ellentétben az informális társashálózati kötések implicitek, személyesek és széles körben, kötött funkcióktól jórészt függetlenül mûködnek, s jogi jellegû eszközök nem rögzítik õket. Így minden formális szervezetet a formális és informális kötõdések és interakciók keveréke jellemez. Az informális kötõdések minden intézménytípusban jelen vannak; a formális kötõdések jelenléte definiálja a formális intézményeket. Az informális intézmények szempontjából a formális kapcsolatok mindig külsõdlegesek.

A szocializmusbeli "informalitásról" szóló szakirodalom egy részének (pl. Kornai 1989: 56-57; Gábor 1979; Portes-Böröcz 1988) közös gyengéje, hogy nem válik külön a formális és informális erõforrások közötti különbségtétel az elsõ/második gazdaság megkülönböztetésétõl. Ezen elméletek úgy kezelik, mintha az elsõ gazdaság kizárólag formális, a második pedig csak informális volna. E feltevés, a közép európai valóság empirikus vizsgálata helyett, azon a túlegyszerûsített elképzelésen alapul, hogy egy gazdaság adott szektora vagy tervgazdasági logikát követ - tehát vagy "bürokratikusan koordinált" (Kornai 1984; 1992) -, vagy pedig piaci alapon mûködik (tehát szabad és szabályozatlan).

Ha a szocialista gazdaság két szektorát aszerint különböztetjük meg, "milyen mértékben gyakorol érdemi kontrollt a bennük részt vevõ vállalatok és kistermelõk felett a szocialista állam" (Böröcz 1993a: 216-217), az "elsõ gazdaságban" (az állami, "szocialista" szektorban) az állami, illetve szövetkezeti tulajdonú, az állam által ellenõrzött vállalatokat találjuk, a "második gazdaságba" (a nem-állami szektorba) pedig az olyan tevékenységeket soroljuk, mint a bejegyzett, részben-bejegyzett, vagy teljességgel dokumentálatlan kisvállalkozások, a mellékállások, a "fekete-" és "szürke" piac, a csempészés, a magántulajdonú ingatlanok el- és bérbeadása, illetve a háztáji gazdálkodás (lásd pl. Portes-Böröcz 1988). Magyarországon 1986-87-ben (vagyis adataink felvételének idején) jóformán a teljes munkaképes lakosságnak keresõ állása volt az elsõ gazdaságban, és a munkaerõ jelentõs része folytatott jövedelemtermelõ tevékenységet a második gazdaságban.⁹

Az államszocialista gazdaságban, mint minden egyéb társadalmi-gazdasági alakulatban, döntõ a hálózatok mint szerkezeti elemek szerepe: nélkülük nehéz elképzelni a gazdaság mûködését. Jórészt a hálózatok által teremtett kötések révén kapcsolódik egymáshoz az elsõ és a második gazdaság. Az államszocialista gazdaság két szektorát így a formális és informális kötõdések kizárólagos megléte vagy hiánya nem definiálja. Elengedhetetlen, hogy a jövedelemszerzés elméleti és empirikus modelljében megjelenjenek mind a formális, mind pedig az informális kötõdéstípusok - mindazonáltal igen durva elõfeltevés volna gépiesen abból kiindulni, hogy a formális hálózatok kizárólag az egyik, az informálisak csakis a másik szektorhoz tartoznak.

Ez két okból is torzítaná a különbözõ hálózatfajták gazdasági cselekvésre gyakorolt hatásának elemzését. Elõször, mert a második gazdaságban igencsak jelen vannak formális szabályok. A gazdaság állami szabályozása tekintetbe veszi a nemállami tulajdon létét. A szocialista kormányzatok rendre büntetõadókat vetnek ki, és a legrafináltabb egyéb, hitel-, illetve tõkefelhalmozás-korlátozó és fogyasztásösztönzõ eszközöket vetik be, hogy kordában tartsák a "nemszocialista" második gazdaság szereplõit (lásd pl. Róna-Tas 1989). Ugyanakkor az, hogy a második gazdaság egyes gazdasági intézményeiben alkalmazottakat, illetve tanoncokat találunk, egyértelmûen arra mutat, hogy itt is elõfordulnak, ha mégoly korlátozott mértékig is, a formális szervezeti struktúrák. A formális kötéseket tehát nem lehet a priori kizárni a második gazdaságból.

Másodszor, a kereskedelmi, a vállalatvezetõi és a dolgozói gyakorlatot az állami szektorban vizsgáló esettanulmányok sora azt mutatja, hogy itt a formális mechanizmusokat sûrûn át- meg átszövik az informális megoldások. A szakirodalomban (pl. Czakó-Sik 1987; Lomnitz 1988; Korbonski 1981) bõséges és meggyõzõ leírását találjuk a kedvezmények és trükkök, elõjogok és kizárások, információ-kiszivárogtatás és félrevezetés széles körben elterjedt rendszerének az állami vállalatok dolgozói és vezetõi között, és annak, miként tették lelhetõvé e mûködésmód kialakulását és fennmaradását a finom erezetû, nagy kiterjedésû informális hálózatok. A hatvanas évek végére például széles körben kialakult a tanácsi. lakások vonatkozásában is a piaci, újraelosztási és reciprocitási mechanizmusok azon árnyalt, sokrétû, öszszetett kombinációja, melynek révén viszonylag akadálytalanul folyt az elvileg, az államszocialista jogalkotók eredeti szándéka szerint igen nehezen elidegeníthetõ állami ingatlanok vétele, cseréje s eladása (lásd Hegedûs et al. 1993: 13. lábjegyzet; Bodnár 1995: 3. fejezet). A nyolcvanas évek elején a vgmk néven ismertté vált belsõ alvállalkozói szerzõdések rendszere elárasztotta szinte a teljes szocialista szektort. E "vállalkozási" formában, mint közismert, az állami cégek saját munkavállalóikkal szerzõdtek, mintegy független magánszektorbeli vállalkozókként ismerve el saját alkalmazottaikat. Az így létrejött gazdasági kisszervezetek szerkezetei híven tükrözték az informális munkahelyi kapcsolatrendszerek "szociogramját" (Stark 1986; 1989: 140-148; Róna-Tas 1989). Az adataink felvételével nagyjából egy idõben, Czakó Ágnes és Sik Endre által megkérdezett több, mint 500 mezõgazdasági menedzser 97 százaléka nyújtott és 95 százaléka fogadott el a Polányi Károly (1957) által reciprocitásként leírt informális kapcsolatrendszerben olyan, nagyon is kézzelfogható gazdasági segítséget, mely ugyanakkor sem piaci értékben, sem pedig redisztributív elõnyben nem megfogalmazható (Czakó-Sik 1987: 150). Könnyû belátni: e példákban az informális kapcsolatrendszerek rugalmasabbá tették a lakásellátást, javították a termékminõséget és a termelékenységet a "szocialista" szektorban. Az informális hálózatok mûködését tehát nehéz volna a szocialista elsõ gazdaság mûködésével merõben ellentétes folyamatként leírni: sokkal inkább úgy tûnik, szétbogozhatatlanul összefonódott a szocialista gazdaság formális tevékenységeivel.

Kapcsolattípusok az államszocialista gazdaság szektoraiban

A fenti ábra fogalmi hátteret biztosít elemzésünkhöz: a formális és informális kapcsolatokat mint a szocialista gazdaság szektoraitól elvileg független jelenséget helyezi el. A két kör az állami és a nem-állami szektort szemlélteti, s átfedésük külön helyet biztosít a két szektort összekötõ kapcsolatoknak.¹⁰ A rajzot kettéosztó vízszintes vonal a formális és az informális kötések elvont helyét különíti el egymástól. Az így absztrahált államszocialista társadalomban a formalitás-informalitás tengely merõleges (azaz: fogalmilag független) a gazdasági szektorokra. A formalitás-informálitás distinkciót tehát nem a gazdasági szektorok meghatározó ismérveként fogjuk fel, hanem különféle, összetett intézményi megoldások jellemzõjeként kezeljük, melyek megengedik a hálózati kötéseknek éppúgy, mint a gazdasági tulajdon-, irányítási és tranzakció-típusoknak a legtarkább kombinációját. Ugyanaz a kapcsolattípus természetesen változatos jövedelemszerzõ stratégiák eszköze lehet a különféle szektorszeletekben.

Az állami szektoron belüli formális kapcsolatok (az a-val jelölt mezõben) az egyén formális szervezeten belüli pozícióját jelzik. A formális kapcsolatok, mint minden nagy bürokráciában, végzettségi és politikai követelményekhez kötõdnek. Akiknek nagy a formális hálózatuk, fontos hely jut a politikai és szellemi élet, az ipar, a mezõgazdaság és a közigazgatás vezetõ pozícióiban, és viszont: vezetõi szerepüket többek között az alárendeltjeikkel, illetve a többi vezetõvel történõ formális, célorientált kapcsolattartás definiálja.¹¹ A formális hálózati erõforrások szûkössége a szocialista szektor formális logikája szerint, értelemszerûen komoly hátrány.

Az állami szektoron belüli informális hálózatok (b mezõ) fõként arra szolgálnak, hogy segítségükkel megoldják a formális úton megold(hat)atlan problémákat. Az intenzív formális kapcsolatok valószínûleg együtt járnak a kiterjedt informális kötésrendszerrel. Ugyanakkor minden bizonnyal elõfordul az is, hogy az informális kapcsolatok a formális követelményekben mutatkozó hiányosságokat - így például a párttagság vagy az elõírt iskolai végzettség hiányából következõ korlátokat - hidalják. át. Ha ismerjük a megfelelõ embert, az segíthet a hierarchián belüli elõbbrejutásban csakúgy, mint napi problémáink megoldásában.

Az elsõ és második gazdaság szereplõi közötti formális kapcsolatok területéhez (c mezõ) tartozik minden, az állami és nem-állami szektorok között fennálló hivatalos, "elõírás szerinti" kapcsolat, így például az alvállalkozói szerzõdések, a stabil kereskedelmi kapcsolatok, az adózás, az állami szabályozás és az állami nyilvántartás kötõdései. Világos példáját adják az efféle kötéseknek a mezõgazdaságban az állami vagy szövetkezeti tulajdonú nagyvállalatok és háztáji kistermelõk között létrejövõ, a vetõmag- és mûtrágya-ellátásra és/vagy stabil termelési és felvásárlási viszonyokra kiterjedõ szerzõdéses kapcsolatok.

A szektorok közötti informális kapcsolatok (d mezõ) fogalmába tartozik minden, mindkét szektorban érdekelt személyt jellemzõ kötés, így a korrupció, a protekció, a patrónus-kliens viszonyok és az állami vagyon közönséges lopása csakúgy, mint a két szektorba tartozó szereplõk között, családi, rokoni, illetve baráti alapon fûzõdõ szálák mentén létrejövõ kötõdések. A magánvállalkozó, aki azért tud a butikjának helyet és mûködési engedélyt szerezni a Váci utcában, mert az apósa KB-tag, nagyszerû példája a két szektort összebetonozó informális hálózatoknak.

A második gazdaság formális kapcsolatainak mezõje ('e') meglehetõsen kicsiny, hiszen e terület csak korlátozott mennyiségben generál formális hálózati kapcsolatokat. A második gazdaság résztvevõi zömükben egyéni vagy családi alapon szervezõdött kisvállalkozások. Mindenesetre az adatfelvétel idején a hivatalos szabályozás lehetõvé tette a magántulajdonú vállalkozásoknak, hogy a "segítõ családtagok" alkalmazottnak nem számító kategóriáján felül, külön engedély nélkül maximum 15 fõt alkalmazzanak. A formális kapcsolatok tehát igenis jellemezték a második gazdaságot.

Végül, a második gazdaságon belüli informális kapcsolatok világában (f) találjuk azon társashálózatokat, melyek révén a nyolcvanas évek közepe táján a magyarországi magánvállalkozások túlnyomó része a munkaerõt toborozta és irányította, s melyek segítségével áruikhoz és szolgáltatásaikhoz alapanyagot, engedélyt és vevõt szereztek.¹² Összegezve azt látjuk, hogy a különbözõ hálózati pozícióknak egészen eltérõ következményei vannak. Most ezeket empirikus úton tesztelhetõ hipotézisekké fogalmazzuk, majd az adatokra fordítjuk figyelmünket.

1. hipotézis: Mind a formális, mind pedig az informális társashálózati kapcsolatok szignifikáns, pozitív nettó hatást gyakorolnak a jövedelmekre.

2. hipotézis: A formális és az informális hálózatok jövedelemnövelõ hatásai egymástól függetlenek.

3. hipotézis: A formális és informális hálózatok jövedelemnövelõ hatásai eltérõ nagyságrendûek.

4. hipotézis: A formális és informális erõforrások jövedelemnövelõ hatása között nincs aszerint szignifikáns különbség, hogy a szóban forgó személyek a két gazdasági szektor mely kombinációjában érdekeltek. Más szóval, a formalitás-informalitás és az elsõ-második gazdaság megkülönböztetések a jövedelmi egyenlõtlenségek tekintetében ortogonálisak.
 

Adatok, módszer, változók

Az adatok (TÁRKI 1988b; TÁRKI 1988c) az ELTE Szociológiai Intézete, a Tömegkommunikációs Kutató Központ és a Társadalomtudományi Informatikai Társulás együttmûködésével 1986-ban készített országos felmérésbõl származnak. A vizsgált mintát a felnõtt korú polgári lakosságból nyerték háromlépcsõs rétegzett mintavétellel.¹³

Kutatási stratégiánk a következõ: a társashálózatok marginális jövedelemnövelõ hatását igyekszünk bemutatni, a többi rétegzõ-változók hatását levonva. Ehhez a legkisebb négyzetek¹⁴ elvén alapuló, hierarchikus regressziós modelleket használunk; mindegyik regressziós modell egy-egy kapcsolathálózati változó hatását vizsgálja, viszonyítási alapként tekintve az alapmodellben foglalt változók hatását. Ezzel az eljárással mérni tudjuk, a jövedelem mekkora abszolút, illetve százalékos változásával jár együtt egy adott típusú hálózati erõforrás egységnyi növekedése.¹⁵

1. táblázat
Átlagok és szórások

VÁLTOZÓ	ÁTLAG	SZÓRÁS	MAGYARÁZAT
JÖVEDELEM	6400.51	5078.83	összjövedelem
LOGJOV	3.73	.26	Log 10(JÖVEDELEM)
KOR	45.22	16.24	életkor 1986-ban
NÕ	.52	.50	0=ffi 1=nõ
MÁSODIKG	.03	.16	csak 2. gazdaság
KÉTSZEKTOR	.14	.35	1. és 2. gazdaság
PÁRTTAG	.14	.35	1=párttag, 0=nem tag
KÖZÉPISK	.24	.43	1=középfokú végzetts.
FELSÕISK	.11	.31	1=felsõfokú végzetts.
BEOSZTOTTAK	.60	1.35	beosztottak száma:
			0=nincs
			1= 1-5 beosztott
			2= 6-10 beosztott
			3= 11-20 beosztott
			4= 21-30 beosztott
			5= 31-50 beosztott
			6= 51-100 beosztott
			7=100+ beosztott
HÁLÓZAT	10.51	6.59	különbözõ személyek száma a hálózatban
HÁLÓDIPL	.96	1.78	diplomások száma a hálózatban

n=2580

Az 1. táblázat a modellünkben használt változók nevét, rövid leírását, értékcímkéit, átlagát és szórását tartalmazza, Az elemzés függõ változója (LOGJÖV) a válaszadó saját bevallása szerinti, forintban mért havi összjövedelmének a tízes alapú logaritmusa¹⁶. Az ennek alapjául számító összjövedelem-változóban (JÖVEDELEM) megjelenik a tipikusan elsõ szektorbeli fõállásból származó pénz (bér és fizetés), a pénzbeli szociális juttatások (a gyermekgondozási és anyasági juttatások, az öregségi és rokkantsági nyugdíj, a táppénz, az ösztöndíjak, valamint a pénzsegély), és ideszámítottuk a másod- és mellékállásból, túlórából, borravalóból, háztájiból származó pénzbeli és természetbeni jövedelmek becsült összegét. Nem szerepelnek a Jövedelem becsült összegében a természetbeni szociális juttatások (így az egészségügyi ellátás, a bölcsõde, óvoda, iskola, a kulturális fogyasztás, a lakásépítés és a közlekedés állami támogatásainak az egyénre esõ része stb.). Azokat az eseteket, amelyeknél nem szerepelt jövedelem, adathiánynak tekintettük; nincs okunk azt feltételezni, hogy modellezni tudnánk a jövedelemnélküliséget. A havi jövedelmek így mért átlaga - 6400,51 Ft - szinte megegyezik a KSH által becsült 6310,80 Ft-os országos adattal (KSH 1991) 1986-ra.

Az alapmodell a jövedelemnek az államszocialista társadalomban szokásos meghatározóit van hivatva képviselni. Hét változó szerepel benne. (1) Párttagság az MSZMP-ben; dichotóm változóként kódolva, összehasonlítási alapként a nem-tagságot véve (PÁRTTAG). E változó annak a meglehetõsen nyilvánvaló megfigyelésnek a kifejezéseként szerepel a modellben, mely szerint az államszocialista társadalomban a párttagság jobb munkahelyi pozíciókra és gazdasági lehetõségekre váltható. (2) Feltüntetjük a válaszadó életkorát (KOR) 1986-ban. (3) A nem (NÕ) azért szerepel, hogy kontrolláljon a nõk minden társadalormban kimutatható jövedelmi hátrányára. (4 és 5) Az iskolai végzettséget két dichotóm változó ábrázolja: középiskola (KÖZÉPISK) és felsõfok (FELSÕISK). Középiskolai végzettsége van a modellünk szerint annak a válaszadónak, akinek az érettségi a legmagasabb iskolai végzettsége; akinek fõiskolai vagy egyetemi végzettsége, illetve doktorátusa van, annak a FELSÕISK változóban kódoltuk az iskolai végzettségét. A két változó együttes szerepeltetésével implicit referencia-kategóriaként tehát a középfokúnál alacsonyabb végzettség kategóriája jelenik meg. (6 és 7) Két dichotóm változó segítségével ábrázoljuk, a válaszadó csak a második gazdasági szektorban van-e jelen (MÁSODIKG), vagy pedig végez jövedelemszerzõ tevékenységet mind az elsõ, mind a második szektorban (KÉTSZEKTOR).¹⁷ Referenciakategóriaként értelemszerûen itt a lakosság azon többsége szerepel, mely csak az elsõ szektorban van jelen. Mindkét szektorban jelenlévõnek tekintjük azokat az egyéneket, akiknek jövedelme származik az elsõ szektorból (ideértve a nyugdíjat, a rokkantsági, illetve anyasági ellátást éppúgy, mint a teljes- vagy részmunkaidõs állami állást), és ugyanakkor önállóak, rendszeresen borravalót vagy hálapénzt kapnak, háztáji gazdálkodást folytatnak, géemkáznak és/vagy vgmk-ban önálló alvállalkozói viszonyban állnak az állammal. Csak a második szektorban vesz részt az a kis számú válaszadó, akiknek sem állami állásuk nincs, sem pedig állami juttatásban nem részesülnek.

A társashálózati erõforrásokat három változóval jelenítjük meg. (1) A formális hálózati erõforrások megragadására szolgála válaszadó összes munkahelyi alárendeltjeinek a száma (BEOSZTOTTAK).¹⁸ Bár ez nyilvánvalóan nem teljes mércéje a válaszadó formális erõforrásainak - így nem tükrözi például az olyan további kötéstípusok létét, mint a munkatársakhoz, a felettesekhez vagy az állami hivatalnokokhoz fûzõdõ kapcsolatok -, mindazonáltal legalább részlegesen megragadja a leglényegesebb rétegzõ hálózatok egyikét: a munkahelyet.¹⁹ Akinek több az alárendeltje, az bármilyen instrumentális cselekvésében több emberre hagyatkozhat.

Az informális társashálózati erõforrásokra vonatkozó két változót nagy számú névgeneráló kérdésbõl nyertük.²⁰ (2) A válaszadó által összesen említett különbözõ személyek számát (HÁLÓZAT) használtuk a rendelkezésére álló teljes hálózati erõforrás-mennyiség hozzávetõleges becslésére. Várakozásunk szerint ez a jövedelem pozitív tényezõje lesz: minél több egyedi kapcsolata van az egyénnek, annál többféle erõforráshoz és jövedelemszerzõ stratégiához férhet hozzá.

(3) Ennél specifikusabb mércéje az informális kapcsolatoknak a válaszadó hálózatában elõforduló diplomások száma (HÁLÓDIPL). Ez is önkényes mérõszám, rajta kívül még sok másfajta implicit, személyes és funkcióhoz nem kötött kapcsolattípus létezik, így például a barátok vagy a társadalmi szervezetekben részvétel útján szerzett kötõdések száma, a család mérete stb. Ismert azonban, hogy az iskolázottság Magyarországon - ahogy szinte minden más országban - jól modellezi a gazdasági elõnyök egy jelentõs részét (pl. Simkus-Andorka 1982; Róbert 1991; Szelényi-Aschaffenburg 1993; Böröcz-Southworth 1994). Várakozásunk szerint tehát magasabb jövedelemmel jár az a fajta informális hálózat, melyben több a diplomás.

A társashálózatok ilyetén operacionalizációja bizonyos értelemben a "gyenge-kötések-erõssége"-típusú modellek fogalmi ellentettje. Lin, Ensel és Vaughn a következõképpen osztályozza "ego" munkakeresési módszereit: "személyes érintkezés", "közvetlenül a munkáltatóhoz fordulás", illetve "formális csatornák igénybevétele". Lin és munkatársai úgy találják, hogy "csak a formális csatornák igénybevételének volt a jelenlegi állásra némi pozitív hatása" (Lin-Ensel-Vaughn 1981: 397).²¹ Más szóval az õ hálózatfogalmuk csak azokra vonatkozik, akik semmiféle formális csatornát nem vesznek igénybe. Mi mind a formális, mind pedig az informális kapcsolatok szerepét vizsgálni kívánjuk azokon a területeken, ahol gazdasági elõnyök és erõforrások elosztása történik.

Az 1. hipotézist alátámasztja, ha úgy találjuk, a regressziómodellben mindegyik társashálózati változónak szignifikáns és pozitív a hatása a jövedelemre. A 2. hipotézis mellett szól, ha a beosztottak száma és az informális hálózatban megjelenõ diplomások száma különbözõ, egymástól független részeit magyarázza a jövedelemkülönbségeknek. A 3. hipotézist támogatják eredményeink, ha a különféle hálózati változóknak eltérõ nagyságrendû a jövedelemre gyakorolt hatásuk. Végül a 4. hipotézis mellett szól, ha a formális és az informális hálózati erõforrásoknak nagyságrendileg azonos a hatása a jövedelemre, függetlenül attól, a válaszadók a gazdaság mely szektorában érdekeltek.
 

Eredmények

Az alapmodell mindegyik változójának szignifikáns saját hatása van az összjövedelemre (lásd a 2. táblázat 1. modelljét). Az életkor (KOR) elõjele negatív és évenkénti hatása igen csekély, ami a nyugdíjasok viszonylag magas arányára vezethetõ vissza a mintában (és a magyar társadalomban).²² A (zárójelben megjelenõ) ?-k nagyságrendjébõl ítélve, a legnagyobb egyedi hatása a nem (NÕ) változónak volt a jövedelemre; e modell kontextusában a nõk 18 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Ceteris paribus a párttagok jövedelemtöbblete körülbelül 10 százalék, az érettségizetteké 12, a felsõfokú végzettségûeké pedig 24 százalék.

2. táblázat
A formális és informális hálózatok hatása a jövedelemre. Hierarchikus OLS regresszió modellek. Függõ változó: Log10(JÖVEDELEM) a jövedelemmel rendelkezõk körében. Magyarország, 1986-87. Becsült metrikus koefficiensek (?-k zárójelben)

Modell:	1	2	3	4	5
konstans	3.08***	3.81***	3.77***	3.81***	3.79***
KOR	-.002***	-.002***	-.001***	-.002***	-.002***
	(-.103)	(-.127)	(-.082)	(-.106)	(-.122)
NÕ	-.182***	-.168***	-.182***	-.185***	-.170***
	(-.356)	(-.328)	(-.356)	(-.360)	(-.333)
PÁRTTAG	.109***	.081***	.106***	.102***	.077***
	(.146)	(.110)	(.143)	(.138)	(.104)
KÖZÉPISK	.122***	.102***	119***	.104***	.086***
	(.204)	(.170)	(.197)	(.173)	(.143)
FELSÕISK	.210***	.186***	.202***	.144***	.129***
	(.253)	(.224)	(.243)	(.173)	(.156)
KÉTSZEKTOR	.126***	.125***	.124***	.128***	.126***
	(.171)	(.170)	(.168)	(.173)	(.171)
MÁSODIKG	.029	.037	.029	.028	.037
	(.018)	(.023)	(.018)	(.017)	(.023)
BEOSZTOTTAK		.032***			.031***
		(.171)			(.162)
HÁLÓZAT			.003***		.000
			(.068)		(.023)
HÁLÓDIPL				.020***	.016***
				(.137)	(.114)
R2-CHA		.0243***	.0039***	.0121***	.0343***
ADJ-R2	3280***	.3521***	3317***	.3398***	3616***

n=2580; + p<.10; * p<.05; ** p<.01; *** p<.001

A kétszektorú jövedelemszerzési stratégiák majdnem 13 százalékkal emelték a jövedelmet (a csak az elsõ szektorban részt vevõkhöz képest). Ezekbõl az adatokból az államszocialista vegyes gazdaság magánszektorának dinamizmusát zengõ fanfárok dacára - kiviláglik, hogy a nyolcvanas évek második felében annak volt viszonylagos elõnye, akinek állami állása mellett magánszektorbeli jövedelme is volt. Aki teljesen kivonult az állami szektorból (MÁSODIKG), annak vagy valamilyen marginális kisipari tevékenység jutott (lehetett például suszter vagy vízvezetékszerelõ), vagy még inkább mezõgazdasági kistermelõként próbálhatott érvényesülni (mint azok, akik úgy döntöttek, az egész kontinenst átalakító ipari modernizáció különösen doktriner, államszocialista változatának szorításában is önálló paraszti gazdálkodást folytatnak a saját telkükön). E tisztán a második szektorra alapozó jövedelemszerzõ stratégiák nem jártak statisztikailag mérhetõ jövedelemtöbblettel az elsõ gazdaságbeli foglalkoztatáshoz képest. (Igaz, hátrányt sem jelentettek.)

A társashálózati erõforrásokra térve meg kell jegyeznünk, hogy a hálózatban szereplõ különbözõ személyek számának (HÁLÓZAT) széles volt az eloszlása (lásd a közölt táblázat szórás-oszlopát). Ezzel ellentétben a legtöbb embernek (78,6%) egyetlen alárendeltje (BEOSZTOTTAK) sem volt, és többségük (61,8%) egyáltalán nem említett közvetlen kapcsolathálózata tagjainak leírásakor senkit, akinek fõiskolai vagy egyetemi diplomája, illetve doktorátusa volna (HÁLÓDIPL).

A 2. táblázat 2. modellje szerint a beosztottak száma pozitívan hat a jövedelemre.²³ Valamelyest csökkenti a nõk jövedelmi hátrányát (NÕ): a nõknek a férfiaknál némileg nagyobb hasznuk van a formális hálózatukból. Ugyanígy a párttagság, valamint a közép- és felsõfokú iskolai végzettség pozitív hatását is csökkenti valamelyest a BEOSZTOTTAK száma; ez arra a meglehetõsen triviális összefüggésre utal, hogy a párttagságnak és az iskolai végzettségnek van bizonyos köze ahhoz, ki jut beosztottakkal járó hatalmi helyzetbe. A gazdasági szektorokra vonatkozó dichotóm változóknak (KÉTSZEKTOR és MÁSODIKG) a jövedelemre gyakorolt hatását viszont nem módosítja BEOSZTOTTAK bevitele a modellbe; a formális hálózat nagyságának jövedelemnövelõ képessége, úgy tûnik, nem szektorfüggõ.

A 3. modell azt mutatja, hogy a különféle informális kapcsolatok összmennyisége (HÁLÓZAT) is emeli a jövedelmet. Mennél több embert ismer valaki, annál több lehetséges erõforrás áll a rendelkezésére - akár az állásában, akár önállóként akar elõbbre jutni. A HÁLÓZAT csökkenti az életkor által magyarázott varianciát; az alapmodellben szereplõ többi változóra a HÁLÓZAT-nak alig vagy egyáltalán nem volt hatása. Nem függ az ember iskolázottságától, párttagságától, nemétõl, gazdasági szektorától az, hogy ki hány embert ismer - az viszont feltehetõleg igen, hogy ki kit, milyen típusú embert ismer.

A 4. modell a diplomás személyekhez fûzõdõ kapcsolatok számáról (HÁLÓDIPL) mutatja ki, hogy e változónak is szignifikáns saját hatása van a jövedelemre. Hogy ez a változó elvesz valamit a két iskolázottsági változó magyarázó erejébõl, az nem meglepõ: akinek magasabb a végzettsége, annak több alkalma van arra, hogy diplomásokat ismerjen. A HÁLÓDIPL is független az életkortól, a nemtõl, a párttagságtól és a gazdasági szektorbeli részvételtõl. Úgy tûnik, az informális kötések csakis az iskolai végzettségtõl függenek a jövedelmi egyenlõtlenséget a késõszocialista Magyarországon befolyásoló fõ alaptényezõk közül.

Az összes alapmodellbeli és hálózati változót is tartalmazó modellben (5. modell) a BEOSZTOTTAK- és a HÁLÓDIPL-változó megtartja magyarázó ereje nagy részét és statisztikailag szignifikáns. A formális és az informális kötések egymástól elkülönülõ és egyenlõtlen nagyságú jövedelmi elõnyt jelentenek. E hatások következtében ugyanakkor a HÁLÓZAT-változó szignifikanciája megszûnik. A jövedelmek emelkedését tehát, úgy tûnik, nem a hálózatban megjelenõ különbözõ "alter"-ek puszta száma okozza, hanem az a konkrét társadalmi erõforrás és közeg, amelyben a kapcsolat mûködik. Különösen figyelemre méltó a felsõfokú végzettségû személyekhez fûzõdõ kötéseknek (HÁLÓDIPL) az 5-ös modellben is mutatkozó független marginális hatása. Tekintetbe véve, hogy az informális kötések mérése - éppen ínformalitásuk miatt - szükségképpen bizonytalanabb, mint a formálisaké, a HÁLÓDIPL-nek az 5-ös modellben látható, mérsékelt magyarázó erejét igen lényeges eredménynek kell tekintenünk.

3. táblázat
Interakciók: Kétszektorú részvétel a gazdaságban és a formális-informális társadalmi hálózatok. Hierarchikus OLS regressziómodellek. Függõ változó: Log10(JÖVEDELEM) a jövedelemmel rendelkezõk körében. Magyarország, 1986-87. Becsült metrikus koefficiensek (?-k zárójelben)

Modell:	5	6	7	8
konstans	3.79***	3.79***	3.80***	3.79***
KOR	-.002***	-.002***	-.002***	-.002***
	(-.122)	(-.122)	(-.122)	(-.122)
NÕ	-.170***	-.170***	-.170***	-.170***
	(-.333)	(-.333)	(-.333)	(-.333)
PÁRTTAG	.077***	.077***	.077***	.077***
	(.104)	(.104)	(.104)	(.104)
KÖZÉPISK	.086***	.086***	.086***	.086***
	(.143)	(.144)	(.143)	(.143)
FELSÕISK	.129***	.129***	.129***	.129***
	(.156)	(.156)	(.155)	(.156)
KÉTSZEKTOR	.126***	.130***	.122***	.125***
	(.171)	(.176)	(.153)	(.170)
MÁSODIKG	.037	.037	.037	.037
	(.023)	(.023)	(.023)	(.023)
BEOSZTOTTAK	031***	.032***	.031***	.031***
	(.162)	(.166)	(.162)	(.162)
HÁLÓZAT	.000	.000	.000	.000
	(.023)	(.023)	(.018)	(.023)
HÁLÓDIPL	.016***	.016***	.016***	.016***
	(.114)	(.113)	(.114)	(.113)
KBEOSZTOTTAK	-.006
		(-.012)
KHÁLÓZAT			.001
			(.023)
KHÁLÓDIPL				.001
				(.003)
R2-CHA		.0001	.0001	.0000
ADJ-R2	3616***	3614***	.3615***	.3614***

n=2580; + p<.10; * p<.05; ** p<.01; *** p<.001

Teszteltük a különbözõ gazdasági szektoroknak a jövedelemszerzési stratégiákra (s következésképpen a formális és informális hálózatok használatára) gyakorolt hatását is úgy, hogy a fentiekben felépített jövedelemmodellt kibõvítettük a vizsgált szektorális és a hálózati változók közötti interakciók új változóival is. A 3. és 4. táblázat e tesztek eredményeit hasonlítja össze a teljes hálózati alapmodellel (5. modell, balszélsõ oszlop). (Az új változók az adott hálózati változó és, ha ennek nevét 'k' elõzi meg, KÉTSZEKTOR, ha 'm', MÁSODIKG dichotóm változók szorzataként álltak elõ.)

A 3. táblázat számaiból kitûnik, statisztikailag nem szignifikáns a kétszektorú jövedelemszerzõ stratégiák (KÉTSZEKTOR), illetve a társashálózati változók közötti interakciók hatása a jövedelemre. A 4. táblázatból pedig kiviláglik, hogy jövedelemnövekedési szempontból nincs mérhetõen szignifikáns interakció a társashálózatok és aközött, hogy valaki csak a második szektorban vesz részt. A hat interakciós elem egyike sem változtatott jelentõsen a modellbe korábban bekerült változók hatásain. Ebbõl azt a következtetést vonjuk le, hogy sem a formális, sem az informális hálózatok elõnyei nem függenek a gazdasági struktúrától: a formalitás-informalitás és a szektorális részvétel distinkciói az egyéni jövedelmek szempontjából empirikusan ortogonálisak egymásra.

4. táblázat
Interakciók: Kizárólag második gazdasági részvétel és a formális-informális társadalmi hálózatok. Hierarchikus OLS regressziómodellek. Függõ változó: Log10(JÖVEDELEM) a jövedelemmel rendelkezõk körében. Magyarország, 1986-87. Becsült metrikus koefficiensek (?-k zárójelben)

Modell:	5	9	10	11
konstans	3.79***	3.79***	3.79***	3.79***
KOR	-.002***	-.002***	-.002***	-.002***
	(-.122)	(-.122)	(-.122)	(-.122)
NÕ	-.170***	-.170***	-.170***	-.170***
	(-.333)	(-.333)	(-.333)	(-.333)
PÁRTTAG	.077***	.077***	.077***	.077***
	(.104)	(.104)	(.104)	(.104)
KÖZÉPISK	.086***	.086***	.086***	.086***
	(.143)	(.143)	(.143)	(.143)
FELSÕISK	.129***	.129***	.129***	.129***
	(.156)	(.156)	(.156	(.156)
KÉTSZEKTOR	.126***	.126***	.126***	.126***
	(.171)	(.171)	(.171)	(.172)
MÁSODIKG	.037	.035	.019	.052
	(.023)	(.021)	(.012)	(.032)
BEOSZTOTTAK	.031***	.031***	.031***	.031***
	(.162)	(.162)	(.162)	(.162)
HÁLÓZAT	.000	.000	.000	.000
	(.023)	(.023)	(.022)	(.023)
HÁLÓDIP	.016***	.016***	.016***	.017***
	(.114)	(.114)	(.114)	(.116)
MBEOSZTOTTAK	.006
		(.003)
MHÁLÓZAT			002
			(.013)
MHÁLÓDIPL				-.013
				(-.018)
R2-CHA		.0000	.0000	.0002
ADJ-R2	.3616***	.3614***	.3614***	.3616***

n=2580; + p.10; * p.05; ** p.01; *** p.001
 

Következtetések

Eredményeink cáfolják azt a nullhipotézist, amely szerint a társashálózatoknak ne volna hatásuk a jövedelemre. Mind a formális, mind pedig az informális hálózatok jelentõsen javítanak a modelleken; bevitelük változtat az eredeti alapmodell-változók hatásain, de nem küszöböli ki õket: a társadalmi hálózatok erõforrás szerepe nem vezethetõ vissza a rétegzõdési szakirodalomból ismert, széles körben elfogadott és használt rétegzõdési változókra. A társadalmi hálózatok önálló magyarázó erõvel bírnak; így használatuk a jövedelemmodellekben mindenképpen indokolt.

Ezen túl azt is alátámasztják a fenti eredmények, hogy a formális és informális hálózatoknak a jövedelemre gyakorolt hatása különbözõ és egyenlõtlen: hatásuk nem felcserélhetõ. Az államszocializmus jövedelmi viszonyait leíró modellben helyük van mind a formális, mind az informális hálózati kötések mérõszámainak.

Elemzésünk azt is alátámasztja, hogy a formális és informális kapcsolathálók nem rendelhetõk egyszerûen - mint az irodalomban sokszor teszik - az elsõ, illetve a második gazdaság alá. Az ábrában látható mind a hat mezõ értelmes hatásmechanizmusokra utal. Az természetesen nem következik a fenti adatokból, hogy az egyes kategóriákban igénybe vett erõforrások egyformák volnának. Lehetséges, sõt igen valószínû, hogy azok a formális hálózatok, melyek valakinek az elsõ gazdaságban elõnyére válnak, nem pontosan ugyanazok, mint amelyekre a második gazdaságban szükség van az érvényesüléshez stb.²⁴

Feltehetõ, hogy a formális-informális dichotómia értelmezési tartománya kiterjed az államszocialista kontextuson túlra is. Jó okkal feltételezhetjük: a tõkés gazdasági élet szereplõi ugyancsak nagy elõszeretettel és kiváló hatásfokkal használják informális kapcsolataikat szerzõdéseik elõkészítésében, befektetési stratégiájuk megtervezésében, vagy alkalmazottaik kiválasztásánál (lásd Böröcz 1993c). A hatalom, a presztízs és az iskolázottság jövedelmi hatásairól szóló irodalomból ismeretes ezen erõforrások haszna az egyén számára; innen csak kis ugrás, ha feltesszük, hogy ezen elõnyök jórészt a társadalmi-hálózati kapcsolatok révén konvertálódnak egyéb elõnyökre.

Azzal, hogy ragaszkodunk a formális-informális kontrasztnak a kötések fogalmi tipológiájában való szerepeltetéséhez és fontosságukat empirikus úton igazoljuk, egyáltalán nem állítjuk, hogy "megdöntöttük" volna az erõs-gyenge dichotómiát. A formális-informális kontraszt fõ elõnyei szerintünk: elméleti tisztasága, könnyen felismerhetõ kötõdése az intézményi és szervezeti formációkhoz, továbbá fogalmainak világosabb, áttekinthetõbb operacionalizálhatósága.

Az efféle eredményeknek messzemenõ következményei lehetnek arra nézvést, miként gondolkodunk a szocializmusról, illetve elmúltáról. A szocializmus gazdasági fejlõdését tárgyaló elméletek - a nyugati és a keleti verziók egyaránt - közös, modernizációideológiai háttérfeltevéseik következtében teljesen figyelmen kívül hagyták a személyes kapcsolatok informális dimenzióját. E kihagyás a "terv kontra piac" dogmatikus koncepciójához vezetett - mintha a kettõ nem létezett volna együtt, vagy mintha a kettõ kimerítené a gazdasági cselekvés összes lehetséges típusát (Polányi 1957). A formális és informális hálózatok az egyik döntõ fontosságú mechanizmus, melynek révén az államszocialista gazdaság két szektora integrálódik és a gazdaság egyáltalán mûködni tud: ebben az értelemben a hálózatoknak kulcsszerepük van a rendszer fennmaradásának és korlátozott növekedési képességének megértésében. A formális-informális kapcsolatok megkülönböztetése a szociológiai elemzés számára ugyanakkor lehetõvé teszi, hogy az intézményi gazdaság- és politikai szociológia egyes, leglényegesebb megfigyelései lefordíthatók legyenek a kérdõíves társadalomszerkezeti kutatások nyelvére.

A szocializmust követõ átalakulási folyamatok sok elemzõjét foglalkoztatja az elit reprodukciójának, illetve cirkulációjának kérdése; az a probléma, mily mértékben jár a fennálló hatalmi viszonyok megváltozásával s konkrét személycserékkel az elitpozíciókban az új politikai és gazdasági rendszer megjelenése. Ha észrevesszük, hogy a hatalom és az elõjogok rétegzõdési rendszere jórészt az egyéneket és csoportjaikat összekötõ, a szektorokat átmetszõ kapcsolatok útján mûködik, akkor nem meglepõ, hogy a régi rendszer elitjének jelentõs hányada képes jelenbeli hatalommá konvertálni múltbeli elõnyeit (Stark 1992; Böröcz 1993b; Róna-Tas 1994; Stark Elõkészületben).

Ha a posztállamszocialista társadalmak elemzésekor bebizonyosodna - amire egyre több jel utal -, hogy az elitek jelentõs mértékben reprodukálódnak, akkor az átalakulási folyamat megértéséhez alkalmas elemzési eszköz lehet a formális-informális hálózati kapcsolatok fogalma. Az államszocializmus közelmúltban-napjainkban zajló leépítése - a többi felülrõl vezérelt, nagy ívû társadalomátalakítási folyamathoz hasonlóan - a társadalmi szervezõdésnek csak a formális rétegét lehetett képes áthangolni. Az államszocializmus összeomlása kétségkívül feltördelte és átrendezte a formális hálózatok hierarchiáját - elsõsorban a politikai intézményrendszerben és ennek csúcspozícióin eredményezett mindez látványos mozgást -, ám eközben érintetlenül hagyta az informális kötések, kapcsolatok rejtettebb, a makroszerkezeti valóságátalakító indulat számára kevésbé elérhetõ világát. A mozgásban levõ, s így bizonytalanabb formális elemekhez képest az informalitás szolid, stabil, megbízható világának viszonylagos fontossága tehát megnövekedett. Az informális hálózatok így napjainkban komoly társadalomformáló szerepet játszanak: õk alakítják az új struktúrák alapjellegzetességeit és õk határozzák meg, mely szereplõk hol foglalhatnak helyet az új hierarchiákban (Böröcz 1993b). Ez az értelmezés a meglehetõs kétellyel tekint tehát a nagy, modernista társadalomátalakító projektekre, a társadalmi átalakulások valódi tervezhetõségére, elõrejelezhetõségére és racionális irányíthatóságára.

A modernizációelméletek egyik konkrét kulcstétele a személyes, szemtõl szembeni (Gemeinschaft-típusú) kapcsolatok jelentõségének radikális csökkenését jósolja. E feltevés kritikájában fontos szerep jut a fenti típusú eredményeknek (továbbá azoknak, melyek a társashálózatok kapitalizmusban betöltött szerepét bizonyítják). Némi iróniára sarkall annak felismerése, hogy az ipari társadalmak huszadik század végi két fõ típusában - a késõkapitalista és a késõszocialista társadalmakban éppen azt tapasztaljuk, hogy a különféle társadalmi elõnyök és erõforrások megszerzése továbbra is, sõt, bizonyos értelemben egyre inkább, igen jelentõs mértékben az informális társashálózati kapcsolatokon múlik.
 

Jegyzetek

* E tanulmány nem jöhetett volna létre Angelusz Róbert és Tardos Róbert úttörõ társashálózat-szociológiai munkássága s az általuk vezetett, TÁRKI-III. nevû társadalmihálózat-felmérés nélkül, melybõl tanulmányunk empirikus anyaga származik. Ezúton mondunk köszönetet két kollégánknak a magas színvonalú adatgyûjtó munkáért, valamint a TÁRKI munkatársainak, különösen Merkl Ildikónak, az adatokért. A TÁRKI térítésmentesen bocsátotta rendelkezésünkre az adatokat. Tanulmányunk elkészültét a University of California Center for German and European Studies kutatási ösztöndia, valamint a University of California Irvine-i szociológia-tanszékének aspirantúra-programja támogatta. Az angol nyelvû eredetibõl a magyar változatot Kende Gábor nyersfordítása alapján Böröcz József készítette az Országos Tudományos Kutatási Alap által T 6739. számon támogatott vizsgálat keretében. Tanulmányunk korábbi, részleges változatai elõadásra kerültek az American Association for the Advancement of Slavic Studies éves konferenciáján (Honolulu, 1993. november) és számos egyéb szemináriumon. A szerzõk ezúton mondanak köszönetet Bodnár Juditnak, Fodor Évának, Lengyel Györgynek, Róna-Tas Ákosnak, Sik Endrének, David A. Smithnek, Judith Stepan-Norrisnak, Szelényi Ivánnak, Judith Treasnek és Donald Treimannak a különféle korábbi változatokhoz fûzött kritikai megjegyzéseikért és jótanácsaikért.

1. Lásd például Lin-Ensel-Vaughn 1981; Lin-Dumin 1986; Marsden-Hurlbert 1988; Wegener 1991; Montgomery 1991; 1992; McAdam-Paulsen 1993.

2. Az angol tie kifejezést szövegösszefüggéstõl függõen kötésként, kötõdésként, illetve kapcsolatként magyarítjuk.

3. Az "instrumentális gazdasági cselekvés" (instrumental economic action) gazdasági természetû cél elérésére irányuló cselekvés. Egyes hálózatvizsgálatok beleértik az instrumentális cselevés fogalmába az információ-átadásnak, illetve a társadalmi mozgalmak rekrutációjának fogalmát is: mi nem. A célorientált cselekvés (purposive action) fogalmát az instrumentális cselekvés szinonimájaként használjuk.

4. Létezik olyan iskola is, mely elõbb az "ego" és "alter" közötti kötõdések létét-nemlétét konstatálja, majd hatásuk mérésére koncentrál (Lin-Dayton-Greenwald 1978; Snow-Zurcher-Ekland-Olson 1980; Marwell-Oliver-Prahl 1988; Lincoln-Gerlach-Takahashi 1992). E kutatások azonban információáramlás, illetve rekrutáció vonatkozásában, nem pedig a társadalomhálózati erõforrások minket érdeklõ jövedelemnövelõ hatásának tárgyában vizsgálódnak. Meg sem kísérlik, hogy (pl. Granovetter 1973 módján) legalább a gyengeség-erõsség dimenzióját hozzárendeljék az észlelt kötõdésekhez. Ehelyett a kapcsolat puszta létét elegendõ bizonyítéknak találják ahhoz, hogy feltételezzék: ezek az információátadás csatornáiként mûködnek. A kötõdések megléte (különösen azoké, melyek heterogén politikai vonatkozási csoportokon belül centralizálják az információáramlást) a társadalmi mozgalmak szervezésének és rekrutációjának kulcskérdése (Marwell-Oliver-Prahl 1988; Snow-Zurcher-Ekland-Olson 1980). A kötõdések puszta léte ugyancsak gyorsítja az adott presztízshierarchián belüli fel- és lefelé irányuló információmozgást. Ez egyben a kötõdések bizonyos hierarchikus rendjének létére is utal (Lin-Dayton-Greenwald 1978).

A mi céljainkhoz e mérésmód durván túlegyszerûsített. Oly mértékben egynemû az emberek közötti kötõdésekre alkalmazott tipológiája, hogy lehetetlenné teszi még a szülõi, a munkatársi, a baráti avagy a fõnöki viszony megkülönböztetését is. Ráadásul eddig kizárólag olyan vizsgálatokban használták, amelyekben a társadalmi mozgalmak, nem pedig a gazdasági elõnyszerzés a függõ változó.

5. Lásd Marsden-Hurlbert 1988; Lin-Ensel-Vaughn 1981; Lin-Vaughn-Ensel 1981; Montgomery 1992; Bridges-Villemez 1986; Granovetter 1973; Lin-Dumin 1986; Lin 1982; Granovetter 1974.

6. E dichotómia némileg komplexebb változatát képviseli Marsden és Hurlbert (1988) tanulmánya. Eszerint: A gyenge kötõdés fogalmába a szomszédok, a tanárok/professzorok, a volt munkatársak, az üzleti partnerek, a volt munkaadók/fõnökök, a katonai szolgálat során szerzett ismerõsök, a felületes személyes ismerõsök, illetve a barátok vagy rokonok által bemutatott ismerõsök tartoznak. Az erõs kötõdésbe a barátokat és a rokonokat soroljuk (1988: 1056, 9. lábjegyzet).

7. Lin, Ensel és Vaughn (1981) megállapítja, hogy New York állambeli álláskeresõik többsége "személyes kontaktust" vett igénybe az álláskereséskor (nem ragaszkodott a formális csatornákhoz és nem fordult egyenesen az alkalmazóhoz), majd - azoknál, akik használtak társadalmi kapcsolatot - megméri mind e közvetítõ személynek, mind az elnyert állásnak a "szocioökonómiai státuszát", a kötések erõsségét pedig így definiálja: "gyengék, tehát ismeretségek, illetve közvetett kötések..., illetve erõsek, tehát rokonok, barátok és szomszédok" (1981: 397). Adataik szerint az így mért "gyenge" kötések nagyobb valószínûséggel érnek el magasabb "státuszú" személyeket, s az ilyen összeköttetések pozitívan befolyásolják a válaszadók álláskeresését. Másfelõl a magasabb "státuszú" személyek inkább az "erõs" kötéseket kultiválják; a kutatók szerint ez eszköz arra, hogy a társadalmi hierarchiában alattuk állók nehezebben érjék el õket.

8. Természetesen nem állítjuk, hogy a formális-informális ellentét volna az egyetlen lényegi különbségtétel.

9. Kolosi (1984: 59) a nyolcvanas évek eleji magyarországi általános társadalomfelmérés alapján 75 százalékra becsüli azon családok és azon egyének arányát, akiknek, illetve amelyeknek 1981-ben rendszeres jövedelmük volt a nem-állami szektorból. E némileg talán túlzó becslést közvetve alátámasztják a Révész (1990: 114) által közölt számok, melyek szerint a hetvenes évek közepén a mezõgazdasági termelésben részt vevõknek mindössze a 20 százaléka végezte a mezõgazdasági munkát fõállásban. Galasi és Sziráczki (1985: 131) a teljes lakossági összjövedelem közel 40 százalékára teszi a második gazdaságból származó bevételeket, és azt állítja, hogy ezek a jövedelmek 20 százalékkal növelnék a GNP-t. Sik Endre (1986: 36) a KSH idõmérleg-adatai alapján állítja, hogy a nyolcvanas évek elején a teljes lakossági munkaidõ mintegy 44 százaléka jutott a második gazdaságra. Kornai (1989) hasonló számokat közöl. A mi adataink a szerényebb becsléseket támasztják alá (1. táblázat).

10. E séma, természetesen, fogalmi: az empirikus arányok minden bizonnyal lényegesen eltérnek az ábra sugallta szimmetriától.

11. A "létezõ szocializmust" nagy általánosságban dicsõítõ, illetve kritizáló formációelméleti munkák túlnyomó többsége e cellára összpontosít és figyelmen kívül hagyja az összes többit.

12. A formális-informális és az elsõ-második gazdaság dimenziókat egybemosó irodalmat illetõ bírálatunkat tehát úgy fogalmazhatnánk újra, hogy az csak az (a) és (f) cellákra tér ki, s ábránk (b)-(e) celláit figyelmen kívül hagyja.

13. A mintát településtípus, korcsoport és nemek szerint strukturálták. Az adatok három 1000 fõs almintából valók, a nem-válaszoló 11,3 százaléknak (TÁRKI 1988a) a kérdezés második fordulójával egyidejû pótlásával. A modelljeinkhez használt összes változó 1986. õszi kérdezésbõl származik (a kérdezés 1986. november 1-én ért véget), a hálózati adatok kivételével. Ezek a rákövetkezõ, "Miliõk" címû vizsgálat központi témái voltak, melynek kérdezése 1987. április 1. és május 11. között zajlott (fÁRKI 1988a: 9). Hogy eredményeink értelmesek legyenek, fel kell tételeznünk, hogy a két idõpont között eltelt 6 hónapban a válaszadók társadalmi hálózatában - a véletlen "zajtól" eltekintve - nem ment végbe szisztematikus változás. Úgy véljük, hogy e feltevéshez elégséges alapot szolgáltat a strukturális hálózati kötések idõbeli állandósága: elemzésünk feltételezi, hogy a társashálózati erõforrások 1987. tavaszi mérései az 1986. végi állapotoknak is megfelelõ mércéi.

A mintavételt Iván Éva vezette. A vizsgálat különbözõ részeinek vezetõ kutatói Angelusz Róbert, Bokor Ágnes, Kolosi Tamás és Tardos Róbert szociológusok voltak. A "Miliõk" vizsgálatot Angelusz Róbert és Tardos Róbert tervezte és irányította. A társashálózatokkal kapcsolatos eredmények egy részét Angelusz és Tardos (1991) publikálta. (Utóbbiról lásd Böröcz 1993c.)

14. Ordinary Least Squares (OLS).

15. A kötések szerepét az instrumentális cselekvésben útmodellekkel is szokták modellezni, ahol a hálózati jellemzõk közbeesõ változók (Lin-Ensel-Vaughn 1981; Lin-Vaughn-Ensel 1981; Lin-Yauger 1975). E modellekkel azonban a vizsgálat a kevés legérdekesebb változóra korlátozódik: ha növeljük a változók számát, a rengeteg utat már nagyon nehéz értelmezni, az egyes változók parciális hatása a jövedelemre pedig értelmetlen apró mennyiségekre bomlik. Érthetõbbnek és közvetlenebbnek találjuk a hierarchikus stratégiát, amely azt vizsgálja, mit tudnak a hálózati hatások egy jól megalapozott rétegmodellhez képest megmagyarázni.

16. Az összjövedelem logaritmikus transzformációjával a jövedelmi adatok görbevonalú természetét ragadjuk meg. Az adódó regressziós együttható ennek megfelelõen mint a prediktorváltozó egységnyi növekedésére esõ százalékos jövedelemnövekedés értelmezhetõ (Petersen 1989: 228).

17. A gazdasági szektorok megkülönböztetésébõl eredõ hatások operacionalizációjakor egy módszertani feltevéssel kell élnünk. Tekintve, hogy adataink kérdõíves felmérésbõl származnak, ahol a társadalmi hálózattal kapcsolatos jellemzõk az egyénre vonatkozó attribútumokként jelennek meg, a válaszadó által létezõ kapcsolatként említett személyek szektor szerinti hovatartozásáról semmiféle információnk nincs. Emiatt a közölt ábra fogalmi sémája gépiesen nem fordítható le a modellben megjeleníthetõ mérõszámokra. Mivel ebben az elemzésben az egyéni jövedelmet igyekszünk statisztikailag modellezni, feltesszük, hogy az egyén részvétele a gazdaság valamely szektorában az egyén életét erre a szektorra összpontosítja, ennélfogva növeli annak a valószínûségét, hogy kötései ehhez a szektorhoz kötik.

18. Az alárendeltek számát a vizsgálat eleve kódolva, hétfokú rangskálává alakítva rögzítette: 0, 1-5, 6-10, 11-20, ... 100-nál több alárendelt.

19. A társadalmi rétegzõdés szakirodalmában a mienktõl eltérõ módon és értelmezésben is szerepelnek a válaszadó beosztottjai. Ezek a vizsgálatok a munkahelyi hatalom (authority, managerial status) mérõeszközeként tekintik a munkahelyi beosztottak létét. E modellekben (pl. Robinson-Kelley 1979, Wright-Perrone 1977) a menedzseri pozíció közvetlenül vezet jövedelemhez. Ez az értelmezés mind elméleti, mind pedig empirikus értelemben különbözik a mienktõl.

E modellek nem ismerik fel, hogy a formális társadalmi hálózatok a munkahelyi hatalom fontos komponensei; más szóval nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, vajon milyen társadalmi mechanizmuson keresztül szerezhetõ meg, illetve érvényesül a "munkahelyi hatalom". Robinson és Kelley (1979) szerint "a termelõeszközök tulajdonviszonyainak" (ezt azzal mérik, van-e a válaszadónak közvetlen fõnöke), illetve a "munkahelyi hatalomnak" (ezt a munkahelyi hierarchiában a válaszadó által elfoglalt hely alatt található hierarchiarétegek száma hivatott jelezni) a jövedelem regressziómodelljébe iktatása sokban javítja a Blau és Duncan-féle státuszelérési modellt. Mi természetesen egyetértünk, hogy e változók fontosak, ugyanakkor látható, hogy a Robinson- és Kelley-féle értelmezés elméletileg kidolgozatlan és kiáltóan alulszocializált jövedelemmodellhez vezet. Miként jut a válaszadó az adott pozícióba? Hogyan segíti az adott pozíció a válaszadót a magasabb jövedelem eléréséhez? A válasz mindkét esetben az, hogy más emberekkel való rendszeres, formális hálózati kapcsolatokon keresztül történõ interakció útján, s nem pedig a rendelkezésére álló társadalmi erõforrások, készségek vagy képességek valamiféle automatikus, gépies értékelülése révén. A megfelelõ emberek ismerete, a velük való kapcsolattartás az, ami lehetõvé teszi az egyénnek, hogy hozzájusson a szükséges állásokhoz, engedélyekhez, illetve értékesítési iehetõségekhez. Az így megszerzett "magas" pozíciókban az egyének kétségkívül jobban kontrollálni tudják mind a maguk, mind pedig alárendeltjeik munkáját. Robinson és Kelley szerint a nagyobb munkahelyi hatalommal rendelkezõknek "több a hatalmuk arra, hogy befolyásolják a saját fizetésüket, több a felelõsségük és nagyobb a marginális termelékenységük" (Robinson-Kelley 1979: 43). Szerintünk mindezek a folyamatok a formális társadalmi hálózatokon keresztül mûködnek.

Másodszor, a munkahelyi hierarchiában elfoglalt hely mérése szempontjából kétségtelenül van értelme annak, hogy Robinson és Kelley így kérdez: "Hány hierarchiaréteg található a válaszadó által elfoglalt munkamegosztási hely alatt?" Az e kérdésre kapott válasz kétségkívül elmond valamint a válaszadó munkahelyének belsõ szerkezetérõl és a válaszadó által ebben elfoglalt helyrõl. A mi kérdésünk azonban némileg más. Minket az erõforrásokhoz, a lehetõségekhez, a hatalomhoz és a befolyáshoz való hozzájutás (Powell-Smith-Doerr 1994) formális hálózatai érdekelnek, s ezért mi így kérdezünk: "Hány formálisan alárendelt társadalmi kötése van a válaszadónak a formális intézményi közegben?" Vagyis mi azt próbáljuk kideríteni e változóval, mekkora az alárendelt formális kötések mérete, s figyelmen kívül hagyjuk, milyen az alárendelt formális kötõdések hierarchikus szerkezete. E kérdés mind fogalmi, mind pedig empirikus szempontból különbözik az elõbbitõl: egy nagy iparvállalatnál dolgozó mûvezetõnek például viszonylag sok beosztottja lehet, miközben a vállalati hatalmi létra alulról számított második fokán áll. Az általunk használt adatok alátámasztják ezt az érvelést. A felmérés "felsõ vezetõ" (1,7%), "középvezetõ" (4,0%), illetve "alsó szintû vezetõ" (4,1 %) változóinak zérus-szintû korrelációja a BEOSZTOTTAK változóval meglehetõsen alacsony (rendre r=0,325; r=0,388 és r=0,254). A beosztottak számát tükrözõ változónk tehát valami mást mér, mint amit a "munkahelyi hatalom" fogalma tükröz.

20. Ezek elképzelt helyzetekre ("Kihez fordulna, ha..?"), a válaszadó - saját elmondása szerinti - szokásaira ("Általában kivel beszéli meg...?") és arra vonatkoztak, amikor a válaszadó valamely célra a legutóbb vett igénybe hálózati kötéseket ("Kit kért meg legutóbb ...-re?").

21. Ugyanezt a stratégiát követi, de a kötéserõsséget összetett indikátorokkal méri Wegener (1991).

22. Ugyanezeknek az adatoknak korábbi vizsgálata azt mutatta, hogy a nyugdíjig n8 a jövedelem, ami pozitív elõjelet adna az életkornak (Böröcz--Southworth 1994). Itt azért nem éltünk ezzel a stratégiával, mert az egyéneket jövedelmeik származási helye szerint gazdasági szektorokhoz kellett sorolnunk, beszámítva a nyugdíjat is.

23. A biztonság kedvéért teszteltük a beosztottak számának "munkahelyi hatalom"-típusú értelmezését is: ugyanezen modelleket lefuttattuk úgy is, hogy a rétegzõdési alapváltozók közé felvettük a "felsõ vezetõ", a "középvezetõ" és az "alsó szintû vezetõ" dichotóm változókat is. Hatásuk természetesen szignifikáns pozitív volt, de nem befolyásolta a BEOSZTOTTAK hatását a jövedelemre oly mértékben, ami a hálózattípusú értelmezést kizárná. Ebbõl azt a konklúziót vonjuk le, hogy a formális hálózatok mind fogalmi értelemben, mind pedig empirikus hatásmechanizmusai szintjén elkülönülnek a "munkahelyi hatalomtól".

24. További lehetséges probléma, hogy ezek az informális hálózati változók nem tesznek különbséget az erõforrásokhoz való hozzáférés, illetve az erõforrások használata között: a nevek felidézésére használt kérdésekben keveredik a kettõ.
 

Hivatkozások

Angelusz, Róbert-Tardos Róbert 1991. Hálózatok, stílusok, struktúrák. Budapest: ELTE Szociológiai Intézet

Blau, Peter M. 1955. Bureaucracy in Modern Society. New York: Random House

Bodnár, Judit 1995. Post-State-Socialist City. PhD-Dissertation, Sociology, The Johns Hopkins University, Baltimore. Manuscript

Böröcz, József 1989. Mapping the Class Structures of State Socialism in East-Central Europe. Research in Social Stratification and Mobility, 8, 279-309.

- 1993a Informality and the Second Economy in East-Central Europe. In: Gregory K. Schoepfle-Jorge Pérez-Lopsz (Eds.) Work Without Protections: Case Studies of the Informal Sector in Developing Countries. U.S. Department of Labor, Bureau of International Labor Affairs, Washington, D.C., 215-244.

- 1993b Simulating the Great Transformation: Property Change under Prolonged Informality in Hungary. Archives européennes de sociologie /Europaisches Archiv für Soziologie/European Archives ofSociology. (XXXIV) 1 (May), 81-107. Átdolgozott magyar változat: 1994. A színlelt nagy átalakulás: Informális kiút az államszocializmusból. Századvég, Nyár

- 1993c Kapcsolataink rétegei. Könyvismertetés-esszé Angelusz Róbert-Tardos Róbert: Hálózatok, stílusok, struktúrák címû könyve kapcsán. BUKSZ- Budapesti Könyvszemle, Tél, 444-449.

Böröcz József-Caleb Southworth 1994. Decomposing the Intellectuals' Class Power: Conversion of Cultural Capital to Income, Hungary, 1986. Kézirat.

Bridges William P-Wayne J. Villemez 1986. Informal Hiring and Income in the Labor Market. American Sociological Review, 51, 574-582.

Campbell, Karen E.-Peter V Marsden-Jeanne S. Hurlbert 1986. Social Resources and Socioeconomic Status. Social Networks, 8, 97-117.

Czakó, Ágnes-Endre Sik 1987. Managers' Reciprocal Transactions. In: György Lengyel (Ed.) Education, Mobility and Network of Leaders in a Planned Economy. Budapest: Department of Sociology, Karl Marx University of Economic Sciences, 141-171.

Gábor, István R. 1979. The Second (Secondary) Economy. Acta Oeconomica, 21, 243-260. Galasi, Péter-György Sziráczki 1985. Introduction: Development Tendencies, Labour Market and Second Economy. In: Péter Galasi-György Sziráczki (Eds.) Labour Market and Second Economy in Hungary. Frankfurt/New York: Campus Verlag, 9-24.

Granovetter, Mark 1973. The Strength of Weak Ties. American Journal of Sociology, (78) 6, 1360-1380.

- 1974. Getting A Job: A Study of Contacts and Careers. Cambridge, MA: Harvard University Press

Hegedûs József-Katherine Mark-Raymond Struyk-Tosics Iván 1993. Privatizációs dilemma a budapesti bérlakásszektorban. Szociológiai Szemle, 2, 4r69.

Kolosi, Tamás 1984. Státusz és réteg. Mûhelytanulmány. Rétegzõdésmodell-vizsgálat Ill. Budapest: Társadalomtudományi Intézet

Korbonski, Andrzej 1981. The 'Second Economy' in Poland. Journal of lnternational Sociology, (35) 1, 1-14.

Kornai, János 1980. Economics of Shortage. Amsterdam: North-Holland

- 1984. Bureaucratic and Market Coordination. Osteuropa Wirtschaft, (29), 4, 306-319.

- 1989. The Hungarian Reform Process: Visions, Hopes, and Reality. In: Victor Nee-David Stark-Mark Selden (Eds.) Remaking the Economic Institutions of Socialism: China and Eastern Europe. Stanford: Stanford University Press, 32-94.

- 1992. The Socialist System. The Political Economy of Communism. Princeton, NJ: Princeton University Press

KSH 1991. Magyar Statisztikai Évkönyv 1990. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal

Lincoln, James R.-Michael L. Gerlach-Peggy Takahashi 1992. Keiretsu Networks in the Japanese Economy: A Dyad Analysis of Intercorporate Ties. American Sociological Review, 57, 561-585.

Lin, Nan 1982. Social Resources and Instrumental Action. In: Peter V Marsden-Nan Lin (Eds.) Social Structure and Network Analysis. Beverly Hills, CA: Sage Publications

Lin, Nan-Mary Dumin 1986. Access to Occupations through Social Ties. Social Networks, 8, 365-385.

Lin, Nan-Walter M. Ensel--John C. Vaughn 1981. Social Resources and Strength of Ties. American Sociological Review, 46, 393-405.

Lin, Nan-John C. Vaughn-Walter M. Ensel 1981. Social Resources and Occupational Status Attainment. Social Forces, 59, 1163-1181.

Lomnitz, Larissa Adler 1988. Informal Exchange Networks in Formal Systems: A Theoretical Model. American Anthropologist, (90) 1, 42-55.

Marwell, Gerald-Pamela E. Oliver-Ralph Prahl 1988. Social Networks and Collective Action: A Theory of the Critical Mass. III. American Journal of Sociology, 94, 502-534.

Marsden, Peter V-Karen Campbell 1984. Measuring Ties Strength. Social Forces, 63, 482-501. Marsden, Peter V.-Jeanne S. Hurlbert 1988. Social Resources and Mobility Outcomes: A Replication and Extension. Social Forces, 66, 1038-1059.

McAdam, Doug-Ronnelle Paulsen 1993. Specifying the Relationship between Social Ties and Activism. American Journal of Sociology, 99, 640-667.

Montgomery, James D. 1991. Social Networks and Labor-Market Outcomes: Toward and Economic Analysis. American Economic Review, 81, 1408-1418.

- 1992. Job Search and Network Composition: Implications of the Strength-of-Weak-Ties Hypothesis. American Sociological Review, 57, 586-596.

- 1994. Weak Ties, Employment, and Inequality. AmericanJournal ofSociology, 99, 1212-1236. Parsons, Talcott T 1951. The Social System. Glencoe, IL: The Free Press

Petersen, Trond 1989. The Earnings Function in Sociological Studies of Earnings Inequality: Functional Form and Hours Worked. Research in Social Stratification and Mobility, 8, 220-250.

Polányi, Karl 1957. The Economy as Instituted Process. In: Karl Polányi-Conrad M. Arensberg-Harry W. Pearson (Eds.) Trade and Market in the Early Empires. Economies in History and Theory. Glencoe, IIL: Free Press, 243-270. Magyarul: uö: A gazdaság mint intézményesített folyamat. Ford. Kis János. In: Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Tanulmányok. Gondolat 1976, 22-73.

Portes, Alejandro-József Böröcz 1988. The Informal Sector under Capitalism and State Socialism: A Preliminary Comparison. Social Justice, (15), 3-4 (Fall-Winter), 17-28.

Portes, Alejandro-Saskia Sassen-Koob 1987. Making It Underground: Comparative Material on the Informal Sector in Western Market Economies. American Journal of Sociology, 93, 30-61. Powell, Walter W.-Laurel Smith-Doerr 1994. Networks and Economic Life. In: Smelser, Neil J.-Richard Swederg (Eds.) The Handbook of Economic Sociology, Princeton University Press 368-402.

Révész, Gábor 1990. Perestroika in Eastern Europe. Hungary's Economic Transformaüon, 1935-1988. Westview Press, Boulder, CO.

Róbert, Péter 1991. Educational Transition in Hungary from the Post War Period to the End of the 1980s. European Sociological Review, 7, 213-236.

Robinson, Robert V.-Jonathan Kelley 1979. Class as Conceived by Marx and Dahrendorf: Effects on Income Inequality and Politics in the United States and Great Britain. American Sociological Review, 44, 38-58.

Róna-Tas, Ákos 1989. The Second Economy in Hungary: The Social Origins of the End of State Socialism. PhD-Dissertation, Sociology, University of Michigan, Ann Arbor

- 1994. The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism. American Journal of Sociology, (100) 1, 40-69.

Sik, Endre 1986. Second Economy, Labour Exchange and Social Stratification. English translation by József Böröcz. In: Rudolf Andorka-László Bertalan (Eds.) Economy and Society in Hungary. Budapest: Karl Marx University of Economic Sciences, Department of Sociology, 36-66.

Simkus, Albert-Rudolf Andorka 1982. Educational Attainment in Hungary. American Sociological Review, 47, 740-751.

Smelser, Neil 1976. The Sociology of Economic Ufe. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall, Inc. Snow, David A.-Louis A. Zurcher, Jr.-Sheldon Ekland-Olson 1980. Social Networks and Social Movements: A Microstructural Approach to Differential Recruitment. American Sociological Review, 45, 787-801.

Stark, David 1986. Rethinking Internal Labor Markets: New Insights from a Comparative Perspective. American Sociological Review, 51 (August), 492-504.

- 1989. Coexisting Organizational Forms in Hungary's Emerging Mixed Economy. In: Victor Nee-David Stark-Mark Selden (Eds.) Remaking the Economic Institutions of Socialism: China and Eastern Europe. Stanford: Stanford University Press, 137-168.

- 1992. Privatization in Hungary: From Plan to Market or from Plan to Clan? East European Politics and Societies, (17) 6, 51.

Stark, David Elõkészületben. "Recombinant Property in Eastern European Capitalism." American Journal of Sociology.

Stinhcombe, Arthur L. 1990. Information and Organizations. Berkeley: University of California Press

Szelényi, Szonja-Karen Aschaffenburg 1993. Inequalities in Educational Opportunity in Wungary. In: Yossi Shavit-Hans-Peter Blossfeld (Eds.) Persistent Inequality and Changing Educational Attainment in Thirteen Countries. Boulder, CO: Westview Press, 273-302.

TÁRKI. 1988a A TÁRKI III. Felvétel Dokumentumai. II. kötet (Miliõk). Budapest: Társadalomkutatási Informatikai Társulás

TÁRKI. 1988b TÁRKI-1. Forgalmazza a Társadalomkutatási Informatikai Társulás, Budapest, Hungary

TÁRKI. 1988c TÁRKI-Ill. Forgalmazza a Társadalomkutatási Informatikai Társulás, Budapest, Hungary

Wegener, Bernd 1991. Job Mobility and Social Ties: Social Resources, Prior Job, and Status Attainment. American Sociological Review, 56, 60-71.

Wright, E. O.-L. Perrone 1977. "Marxist Class Categories and Income Inequality." American Sociological Review, 42, 32-55.